Ellenőr, 1877. április (9. évfolyam, 90-124. szám)

1877-04-10 / 98. szám

lólag az ónhalvac­csal, ónhalyaggal foglalkozott. Ezek mérges hatásúak s ezen hatást az állati szer­­vezetre, annak alakulásait példák alapján kimu­tatni képezte kiválólag Balogh fölolvasásának tár­gyát. Áttért azután „a vanadiumsavas ammóniák ha­tásának­’ ismertetésére, melyekről ki lett mutatva, hogy inkább sziklafalakban, ritkábban ivóvízben is találhatók. Balogh a vanadiumsavval több kísérletet tett, melyekről szintén ez alkalommal tett kimerítő jelentést. A vanadium igen hatásos méreg. Követte őt Staub Mór­gymn. tanár mint ven­dég, ki „Fiume és legközelebbi környékének floristi­­kai viszonyait“ ismertette. Staub, ki Sadler óta először utazta be tudományos czélból a vidéket, mindenekelőtt Fiume földrajzi s földtani viszonyait fejtegeti összehasonlítva azokat Budapestével. Áttér azután a flora fejtegetésére, mely Endlicher szerint 108 rendben 759 előforduló fajt mutathat föl, s megemlíti, hogy a kikötő s vasút sokat ártattak ezeknek. Sajátszerű­ tüneményt észlelt a fák leve­leinek változásában. Ő maga 145 fajt hoz föl, me­lyek eddig ismertetve nem voltak, sőt egy új fajt Uchiricz, róla mint feltalálóról campanula Staubio­­nak nevezett el. A derék tudós végül egy tábláza­tot mutatott be, melyet saját rendszere szerint ké­szített. Jurányi Lajos bemutatja Klein Gyula műegy. tanár „Előleges jelentését a tengeri moszatokra vo­natkozólag tett kutatásainak eddigi eredményeiről“. Szerző a tengeri moszatoknál megkezdett tanulmá­nyainak folytatása czéljából 1871-ben az akadémia támogatása mellett kirándulást tett Fiume vidékére s utjának eredményét előlegesen a következőkben állapítja meg: Krystalloidokat újonnan néhány oly tengeri moszatnál talált, melyeknél eddig ismeret­lenek voltak, azonkívül két zöld szinű moszatban is mutat ki krystalloidokat, pedig ilyeket eddig csak vörös szinűeknél lehete találni. Az acetabula­­nia moszatban nagy mennyiség spórát találtak, me­­yeket az eddigi nézettől eltérőleg ivariaknak tart. A halopithys s­­ophyra moszatoknál a szita­csövek jelenlétét mutatja ki szerző, szól azután a sóska­­­­sav­as mész jelenlétéről a moszatoknál s végül né­hány általa gyűjtött fajokról tesz említést. Külön­ben szerző mindezekről bővebben fog szólani leg­közelebb. Végül Krenner műegyetemi tanár terjeszti be vizsgálódásait a grönlandi kryolit kristály-rend­szeréről s optikai tulajdonságairól, mely ásvány a kettős fluor vegyületek közé tartozik s az egyhaj­­lású rendszerhez sorozandó. A kryolith az alumi­nium fémnek nyers­anyaga, melyet egykor köny­­nyűsége miatt a léghajózásnál használtak, most pedig a szappangyártásnál alkalmaznak. Krenner vizsgálta a Fhomselonit s a Pachpolitot is, és ki­mutatja, hogy dr. Könignek, ki e két fajt össze­­vethetőnek véli, nézete téves, mit ő be is bizonyít. S ezzel a látogatott gyűlés 7 óra után vé­get ért. Fővárosi ügyek. A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság ma a déli órákban ülést tartott, melyben a III. kerületből több szántóföld bérlője azért folyamodik, hogy 6 évre szóló szerződésüket bontsa föl a város, mint­hogy 1875-ben és 1876-ban az árvíz tetemes kárt okozott nekik. A város 2 évi bérelengedést indít­ványozott , a bizottság pedig Várady K. felszólalá­sára elhatározta, hogy miután már az illetők ré­szesültek segélyben, számítsák össze a segély ösz­­szegeit, s ha azok jelentékenyek, semmi elengedésben ne részesüljenek. Végül az elhelyezett pénzekről szóló havi kimutatást olvasták föl. E szerint a ha­zai takarékpénztárnál 742,745 frt. A fővárosi ta­karékpénztárnál 389,000, az iparbanknál 64,000 frt és az országos központi takarékpénztárnál 184,000 forint van elhelyezve.­­ A fővárosi közigazgatási bizottság havi ülése ma d. e. 10 órakor kezdődött Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt. Ramermayer Károly polgármester felolvassa jelentését a közigazgatás állapotáról a múlt hóban. A felolvasás után Ráth Károly főpolgármester felemlíti, hogy a községi adónál nem fordul elő a késedelmesen befizetett adók után a késedelmi kamat, talán erre vonatko­zólag valamit kezdeményezhetne a közigazgatási bizottság. Többen említik, hogy erre nincs törvény s nem is volna czélszerű, mivel így is terhes az adó. E kérdést minden szavazat nélkül elejtették. A polgármesteri jelentésből kiemeljük a követke­zőket : A kisajátítási esküdtszéki tagok megbi­zatása a jövő hóban lejárván, az esküdtszéknek újból való megalakítása iránt a polgármester a köz­gyűléshez előterjesztést tett. Adóban befolyt a fő­városi adópénztárba márczius hóban: 214,375 frt 33 kr állami adó és 9159 frt 30 kr késedelmi kamat, 61,106 frt SS10 kr, községi pótadó 30,051 frt 961/a kr, házbér krajcrár, 7585 frt 50 kr, engedély és regaldij 154 frt 55 kr, hegyvám 2085 frt 59 kr, végrehajtási díj 846 frt 78 kr, közmunkaváltsági, összes állami bevétel 223,534 frt 68 kr, összes köz­ségi bevétel 100,964 frt 49 kr, fizetést teljesített 9861 adózó. A fővárosi adópénztáraknál az 1-ső évnegyedben befolyt állami adóhátralékban 568,704 frt 16­/a kr, folyó állami adóban 835,616 frt 11 kr, késedelmi kamat 33,637 frt 431/., kr, községi pótadóban 386,023 frt 33 kr, házbérkrajcrárban 184,262 frt 631/., kr, engedély és regardis-eredmény 38,723 frt 55 kr, közmunkaváltság 6041 frt 6 kr, összes állami bevétel: 1.437,957 frt 71 kr, ösz­­szes községi 618,681 frt 53 la kr. Az adó és il­leték behajtási hivatal márcziusban zálogolt 3007 egyénnél 246,761 forint 851­3 kr erejéig, zálogo­lás folytán befolyt 32,315 fst 12 kr; árverés tartatott 113 s ezek után befolyt 18,059 frt 18 kr. — Katonai ügyekre vonatkozólag, a jelentés sze­rint február hó végén 35,643 egyén maradt­ nyil­vántartásban, u. m. a közös hadseregből 24,938 egyén, a honvédségből 10,705 egyén. Márcziusban állandó tartózkodásra jelenkezett a közös hadsereg­ből 1018 egyén, a honvédségből 418. A jelenkezés elmulasztásáért megfenyíttetett idegen hatóság meg­keresésére 21 egyén, a tanács ügykörében 19. A legnagyobb fenyítés 8 napi fogság az 55-ik honvéd­­zászlóalj parancsnoksága megkeresésére történt. A sorozó bizottság elé vezettetett 2544 hadköteles. Ezekből besoroztatott 438 ujoncz, mint család gyá­­molitók a védkötelezettség alól ez évre felmentetett 171 egyén. Az adófelügyelő jelentését a bizottság tudomásul vette. A tanfelügyelő jelentése követke­zett ezután, amit a bizottság szintén tudomásul vett. Ezután Kasenszky árvaszéki elnök adta elő jelentését, e szerint a fővárosi gyámpénz­tár márcziusban 177053 frt 52 krt vett be s 121674 frt 95 krt adott ki. Pénzintézeteknél el­helyezve fekszik 410000 frt. A jelentést a bizott­ság tudomásul vette. A főorvos jelentése szerint a fővárosban márcziusban a születések száma 1189 volt, (816 törvényes, 375 törvénytelen) A halálo­zások száma 1138. Kórházban meghalt 220, a többi magánlakáson. Járványos betegség nagyobb mértékben nem volt. Ebmarás 12 fordult elő, s halállal végződött. Házmán az egyes referensektől nem annyira statisztikát, mint inkább az előforduló bajokra orvosló javaslatokat kíván. Patrubány azonnal előáll, hogy az ebdühre vonatkozólag a főváros készítsen szabályzatokat. Kamermayer Ká­roly jelenti, hogy azok már készen vannak. A postahivatal jelentését tudomásul vették. Kerntler alkalmat vesz megemlíteni, hogy a Duna jobb ol­dalán lakók igen későn kapják a levelüket. A postaigazgatósághoz fog áttételni ez ügy, hogy a késedelmezés okairól jelentést tegyen. Csengey Endre fővárosi főügyész jelentése szerint az ügyészségnél márcziusban elintéztetett 230 köz­­igazgatási ügy, folyamatban maradt 150. Perek közül volt 482 sommás ügy, s ebből bevégeztetett 471, folyamatban maradt 11. Rendes per volt 131, bevégeztetett 1. Csődper volt 254 folyamatban. Gyámhatósági ügy volt 218, elintéztetett 56, fo­lyamatban maradt 162.­­ Az ördögárok szabá­lyozása czéljából a kisajátítások befejeztettek, még pedig egyesség utján kettő, s ezekért fizetett a város 13299 frt 55 krt, a többiért a kisajátítási esküdtek megállapitottak­ összesen 138165 frtot. Te­hát az összes kiadás tett 151,465 frt 95 krt. — Ezentúl magánügyek elintézése következett. — A fővárosi szervező bizottság ma délután folytatta tanácskozásait. Legelőször is pár apró ügyet intézett el, aztán meghallgatta a 99-és 100-ik §§-ok új szövegezését; e §§-ok oda törekszenek, hogy a sok bérleti ügy ne kerüljön a közgyűlés elé. A biz­ottság hozzájárult az új szöveghez, s megkezdte a folytatólagos tárgyalást. Következett a 106-ik §., mely azon tisztviselőket sorolja föl, a­kik választandók. Rupp itt bejelenti, hogy a fő­levéltárnokát szükségtelennek tartja, egyáltalán a kezelési osztályok élére egy iroda­igazgatót kí­vánna állítani. Széher már régebben bejelentette, hogy a főmérnöki, Steiger, hogy a főjegyzői,' s Bas­bach, hogy az egyik alpolgármesteri állást ajánlja megszüntetni. E §. a későbbiekkel összefügg, miért függőben hagyták. A 107. 108 §§. nem szenvedtek módosulást. A 109 jelentéktelen. A 110 §-nál, mely a segédszemélyzet és szaktisztviselőknek a tanács által élethossziglan való választását írja elő,­­ egy kis eszmecsere fejlett ki a választási rendszer fölött. Királyi kiemelte, hogy anomália, mikép a 6 évre választott tanács életfogytiglan választ tiszt­viselőket ; ő egyébiránt minden választást a közgyű­lés kezébe kívánna letenni. a míg Steiger szerint a polgármester kivételével jövőre minden rangú tiszt­viselőt a tanács válasszon életfogytiglan. A §. vál­tozatlanul fogadtatott el. A következő §-okat a közgyűlés egészen a 114. §-ig, e meddig elhaladt, minden érdemleges vita nélkül végezte, kint“. De egy árva szó sem. A leány egyetlen fillér biztosítása nélkül jött hozzá. Abban a nagy törekvésében, hogy őt megnyerje, sikert aratott. S a­mint ezt elgondolta a kocsiban, közelebb szok­ta őt magához. A legroszabb esetben az egész világ­gal is harczra kél ő érette. De ha ez az öreg em­ber makacs, szűkmarkú, s teljesen eltökéllve volna arra, hogy minden pénzét fiára hagyja, ezen há­zasság miatt, — oh! — hogyan lesz ő képes ezt az igaztalanságot elszenvedni ? Legalább hatszor elhatározta az után, hogy nem gondol többet erre, legalább két hétig, s mégis, mielőtt hazaértek volna, szólott róla. — Varjon mi szándéka van atyádnak a pénzzel ? Sohasem szólt neked? — Egy szót sem. — Nagyon különös, hogy sohasem szólott. — Baj az, lelkem ? — Dehogy. De veled természetesen minden­ről kell beszélnem, — különös. V. FEJEZET. A mézes­ hetek kezdete. Menyegzője reggelén, mielőtt az oltárhoz lé­pett, Lopez egy-két elhatározásban állapodott meg. Az első az volt, hogy legalább két hétig gondolni sem fog a pénzre. Tett bizonyos intézkedéseket, melyek meglepték és elbusították Parker Sextust, de a­melyek mégis sikeresen végződtek. Febru­árra szóló váltók kerültek elő, s szerény mennyi­ségű készpénz is, s egy időre nyugalom biztosítta­tott. Parker bizalma barátja segédforrásai iránt kissé apadni kezdett, de még mindig hitt ügyes­ségében s lángeszében, s kellő tudakozódás után teljesen hitt barátja ipában. Sextus még mindig hitt a jó idők elérkeztében. Ferdinánd — most mindig keresztnéven szólította — bízott, s Sextu hogyne bízott volna ? — a nap bizonyos részeiben. Mikor uzsonyára megivott két-három pohár keresit, akkor bízott a jövőben, s bízott nagyon este is, mikor szivarra gyújtott s vizes­ pálinkát ivott. De reggelenkint csak úgy reszketett az aggodalomtól. De Lopez, miután barátja segítségével egy­két hónapra nyugalmas kényelmet biztosított ma­gának, megígérte magának, hogy két hétig rá se gondol a gondra. Második elhatározása az volt, hogy Mr. Whartonon elkezdi az operatiót. Az utolsó pillanatig reménytette, majdnem várta, hogy pénzt fog kapni. Egy pár ezer font is nagyon jó lett volna abban a pillanatban, de erről szó sem volt. Ez így nem folyhat tovább. Csak nem lesz gyáva ip­jával szemben. Azután meggondolta, hogy mit fog cselekedni, ha ipja makacsul megtagad mindent, s elhatározta, hogy akkor nagyon nem kedve sze­rint fog cselekedni az öregnek. Harmadik elhatá­rozása nejét illette. Meg kell őt tanítani. Meg kell tanulnia a pénznek nagy fontosságát,­­ nem zsu­gori, szűkmarkú, prózai módon, hanem hogy osz­­tozhassék az ő érzelmeiben, melyekben oly sok szép, magasztos van. Sohasem fogja tőle kívánni, hogy fösvény, vagy akár takarékos legyen. Öltöz­zék, járjon hintón, viseljen ékszereket, de tanulja meg, hogy ezen érveknek azon meggyőződésen kell épülniök, hogy a világon a legfontosabb törekvés a pénzszerzés. S meg kell értenie, mindenek fö­lött, hogy joga van atyja vagyonának legalább is feléhez. Lopez észrevette, hogy Emilynak nagy befolyása van atyjára, s meg kell tanulnia, hogy ezen befolyással habozás nélkül éljen férje javára. Első elhatározását, tudjuk, már megszegte. S mi fog történni három hónap múlva, ha Wharton semmit sem akar majd éretté tenni, — s ha bizo­nyos guano-spekuláczio, a­melyre Sextyt csábította volt, roszul fog kiütni ? Bízott a guanóban és Whar­­tonban is, de rettentő, ha egy makacs ipától s egy koc­káztatott vállalattól kell függni az ember egész jövőjének. S ha mind akettő roszul üt ki, mit csináljon nejével, hogyan viselje el annak nyo­morát. S már mikor Doverbe hajtattak, kérdést in­tézett nejéhez. „Baj az ?“ kérdé Emily. S ő kije­lentette, hogy pénzkérdés őt nem érdekli, s ezzel csak annál nehezebbé tette jövő feladatát. Többet aztán nem szólott erről nejének, de annál többet gondolkozott. Emilynek segítenie kell rajta. Meg kell tudnia, hogy mily szükséges, hogy azonnal segítsen. — Háborít valami ? kérdé­seje, hozzási­­mulva ebéd után a doveri hotelben. — Mi háborítana ezen a napon ? — Ha van valami, mondd meg. Nem mind­járt, ebben a pillanatban, — hacsak magad nem akarod. Bármi bántson is, boldog leszek, a­mint kötelességem is, ha enyhítem azt. Az ígéret nagyon jó volt. Azt tanussta neki, hogy neje kész részt venni életek közös munkájá­ban. De most meg kell még kímélni. — Ha baj van, meg fogok mondani mindent, szólt a férj, homlokon csókolva nejét, — de most ne háborít­son semmi. — Mosolygott, de hangjában volt va­lami, a­mi Emilynek azt mondta, hogy lesz baj. Párisban Lopez levelet kapott Parkertől, ki­vel pedig megígértette, hogy nem fog írni, hacsak nagyon nyomasztó körülmények nem lesznek. Nem is voltak. A levélben csak egy, némileg fontos be­kezdés volt, s Lopez ezt is üzlettársa nyughatatlan gyávaságának igyekezett tulajdonítani. „Figyelmez­tetem, hogy nem tudom és nem fogom elintézni a február 3-ikán lejáró 1500 fontos váltókat“. Hát ki mondta neki, hogy elintézze ? Pedig Lopez, úgy akarta, hogy igenis intézze el azon esetre, ha­­ nem tudna valamire jutni Whartonnal. (35. folytatás következik.) HÍREK. (Április 9.) — Széll Kálmán pénzügyminiszter holnap ér­kezik Bécsből Budapestre. — Gr. Zichy Manó beszentelése tegnap dél­után 5 órakor nagy részvét mellett folyt le az Esz­­terházy-palotában. Az udvart és a kapualj falait fekete posztó takarta, a Zichy-család czimerével. A ravatal a kapualjába volt elhelyezve, a rajta levő koporsót számos koszorú ékesítette, többek között gr. Batthyányi Lajosnétól. Számos kitűnőség volt jelen. Ott láttuk Zichy gr. tábornokot, Edelsheim Gyulai bárót, Fejérváry dr. honvédezredest, Szende, Perczel minisztereket, Ráth főpolgármestert, Pulszkyt, Bónis Sámuelt, Kerkipolyt stb. A beszentelés után a részvevők eltávoztak fogataikon, melyek a mú­zeum mögötti tért egészen ellepték. A hűlt tetemek Nagy-Szöllösre szállíttattak, hol a családi sírboltba helyeztetnek.­­ Borzasztó dráma történt a nizzai Etrangers hotelben. Lombardini olasz mérnök, egy 35 éves, I­­V. CVjú­szép, erőtejes férfiú nyolc­ napig Nizzában tartóz­kodott, hol régi imádottjával találkozott, aki a­­ nizzai tánczkarhoz tartozott. A hölgy neve Cordani kisasszony. Lombardini szenvedélye a fiatal asszony látásán feltámadt, s mivel értesült, hogy ennek időközben más viszonya lett, elhatározta, hogy megöli. Esti nyolc­ órakor a Hôtel des Etrangersbe vezette ebédelni. Az étteremből esti 10 órakor Lombardini szobájába mentek fel. Az olasz az aj­tót magukra csukta, s így szólt: „Szép kendőt kapsz tőlem“. S valóban fiókjából kendőt vett elő,­­ melybe azonban revolver volt rejtve. Azonnal a­­ nőre tüzelt, kinek a golyó arczát zsarolta. A bol­­dogtalan nőnek sikerült a szobából menekülni, Lom­bardini azonban utána rohant, s a lépcsőn még kétszer tüzelt rája. A nő erre elbukott, s lába és homloka zúzódásokat szenvedett. Lombardini most­­ szobájába rohant, a harmadik emeleten kihajolt, s s ily helyzetben lőtt jobb fülébe. Élettelenül bu­kott le a roppant magasságból egy narancsárus lábához. — A nemzeti hajós-egyletnek csónakdája elhe­lyezésére a tanács a lipótvárosi lépcsőzetes part kezdetétől a Margit hídja felé 30 méter partrészt jelölt ki. Az egylet a partrészért évi 100 frt hasz­nálati dijt fizet. — A Valeria-egylet tegnap, délelőtt 11 óra­kor Glatz-Ebeczky Antalné elnöklete alatt közgyű­lést tartott. Az elnök mindenekelőtt a szavazatké­pességet konstatálta, aztán a jelenvoltakhoz a cse­lédképző egyesület és dajkák menhelyének szüksé­gét hangsúlyozta meleg szavakban. Áttérve a napi­rendre Markó István ügyvéd felolvasta az évi je­lentést. Ebből kitűnik, hogy az egyletnek ez évben 2034 frt 37 kr. vesztesége volt. Bevétele volt: 5274 frt 10 kr., kiadása 7308 frt és 47 kr. Az I. ha­zai takarékpénztárnál 1450 frt van elhelyezve. A je­lentést a gyűlés tudomásul vette és megadta a felment­vényt. Következtek a választások. Elnök lett: Glatz- Ebeczky Matild. Alelnökök: Simig Istvánné, Schey Árminné. Orvos: Dr. Dudits Miklós. Pénztárnok: Hódy Imre. Jegyző: Markó István. Választmányi tagok: Bulyovszky Gyuláné, Ágai Adolfné stb­ Végül báró Sennyey Pálné díszelnökül választatott meg. — A „Mózes11 czímű darabot, melyet bírálói Sophonisbével együtt a Karácsonyi pályázaton ver­senytársai között legjobbnak találtak, Várady An­tal, az Iskarióth tehetséges szerzője irta. •— Két Desewffy halála. Desewffy László ki­rályi tanácsos s a királyi itélőtáb­la tagja élte 55-dik évében pénteken meghalt, s tegnap közrészvét mellett temették el a fővárosban. Desewffy Kálmán nyugal­mazott őrnagy pedig a múlt héten hunyt el Mar­­gonján , kifejezett óhajtásához képest az erdőben temették el, százados tölgyek alatt. Népszerűségéről fényes bizonyságot tett az, hogy temetésén mintegy 2000 ember volt jelen.­­ A Petőfi-társaság vasárnap, április 15-én, d. e. 10 órakor a „magyar mérnök- és építész­­egyesület“ felolvasó­termében (régi Lloyd-épület II. emelet, a duna felőli oldalon) ülést tart. Tárgyak : 1. Petőfi mint elbeszélő költő (széptani tanulmány), Névy László. 2. „Isten országa“ (elbeszélés) László Mihálytól. 3. „A remény“ (költemény) Szász Gerő­­től. 4. „A lutribolond“ (rajz) Balázs Sándortól. — A budapesti VII. kerületi polgári körnek alapszabályait a belügyminisztérium a szokásos jóváhagyási záradékkal ellátta.­­ Hamar Leó volt természettani tanár kérel­mére a tanács a közérdekű czél tekintetéből meg­engedte, hogy a belvárosi városház téren villany­­világító készülékével kísérletet tegyen s e czélra a később meghatározandó napra a régi városház bak­onját s az arra nyíló előszobát folyamodó ren­delkezésére bocsátotta. — Túlbuzgó őr. A saint-etiennei börtön előtt őrt állt a közelebbi éjjelek egyikén egy fiatal ka­tona. Bajtársa felváltani jött, az őrt álló katona nem ismervén fel rákiáltott: „Ki vagy ?“ Válasz „Jó barát!“ Ezzel a katona közeledett az őr felé. Ez gyorsan megtöltvén fegyverét kiáltott: Állj, vagy lövök.“ Nem állt meg, az őr tüzelt. A golyó a szerencsétlennek alhasát érte, s veszélyesen meg­sebesítette. — A budapesti kávésok ipartársulata ma tar­totta évi közgyűlését s ez alkalommal Mahler úr meleg felszólítást intézett a társulat illető tag­jaihoz, hogy figyelmüket egy kicsit jobban irányoz­zák a magyar sajtóra mint némely tagtárs szokta. E felszólítás szép visszhangra talált. A közgyűlést Kurcz elnöki beszéde nyitotta meg, melyből kitű­nik, hogy a választmány az ipartársulati kényszer behozatala s a fényűzési adó megszüntetése érde­kében is működött. Az évi jelentés Kámori Flórián tiszteletbeli elnök érdemeiről is megemlékezik. Ez­után megválasztattak a választmányba Wallner J., Kotsi Henrik, Reitz Frigyes, Steuer Gyula, pótta­gokul pedig Kleinlein Károly, Lafrankó J., Löffel­mann Ferencz és Kontur Alajos. Szóba jött az ön­segélyző egylet alakulása is; az erre vonatkozó indítvány a választmányhoz utasíttatott. — Nyári zivatar dühöngött múlt szerdán Fran­­cziaországban, s pedig oly nagy mérvben, oly mennydörgős villámlásokkal és jégesővel, hogy min­denesetre a meteorológiai ritkaságok közé tarto­zik, april első napjainak tekintetbe vételével. Blois és Orleans táján a jégeső elverte a fák rügyeit. Aix-en-Othe községben beütött a villám. Egyik kó­bor menny­kő pedig valóságos kóborlást vitt vég­hez. Egy házba becsapva, egyik lakás minden szo­báján végig futkosott, s miután megsebesítette a gazda karját, a szomszédba látogatott el, hol egy órába csapott, fülsiketítő detonatiót idézve elő, s megolvasztotta annak lánczait és kerekeit. Ezt az emeleten történt. Innét a földszintre csapott több egyén közé, kik az ablaknál dolgoztak, elragadta egy gyermek kezéből ennek csörgetyűjét, míg végre eltűnt a földben. Emberélet nem esett áldozatul. Nyári zivatarok előlegezésére mi is készen lehe­tünk, mivel a jég nagy villanytartalommal bir, s tegnap a főváros táján keleti irányban erősen vil­­lámlott. A Dugába dőlt vállalat. Marschal Ferencz hentesmester boltját a czukor-utcza 12. sz. alatti házban, ma éjjel ismeretlen tettesek föltörték, s onnét nagy mennyiségű füstölt sertésnyelvet, sza­lonnát, sonkát és szegedi szappant elloptak. Két czirkáló rendbiztos éjfél után 2 órakor a c­ukor­­utczában két férfi egyént azért tartóztatott le, mi­vel mindegyik egy nagy zsákot czipelt. Midőn Mar­schal ma reggel a rendőrfelü­gyelő tisztnél meglopa­­tását följelentette, arról értesült, hogy a tolvajok és az ellopott tárgyak megkerültek. A letartózta­tott két tolvaj egyike,Geiger Samu volt bérkocsis­­legény, a másik pedig Immerblum Kálmán ismere­tes betörő tolvaj. Mindkettőt a fenyitő bíróság elé állították. — A ki hivatását eltévesztette. Matuska Vilmos 23 éves 3-ad éves joghallgató és egy éves önkény­­tes, tegnap d. u. 3 órakor az egyetem épületében a rectori lakást szuronyával feltörte s lopási szán­dékból a szobákat egyenkint felnyitotta; a pénzes­szekrényt azonban nem bírta föltörni, gyertyatartó­kat és egyéb könnyen elszállítható tárgyakat ösz­­szerakott, de működései közben tetten érték, elfog­ták s a rendőrséghez bekísérték, honnét a katonai hatóság elé állították. Matuska különben megrom­lott, gonosz természetű ember, ki ellen — különö­sen tanulótársai — csalás, sikasztás és­ lopásért több följelentést tettek. — A főváros több utczáin és utain készített asphaltjárda és kocsiút-burkolat után kivetett ille­téket a háztulajdonosok több felhívás daczára le nem fizetik, azért a tanács ellenök végrehajtást rendelt el. Időközben azonban a váczi-, hatvani­­utcza s aldunasor, a Dorottya-, fürdő-, Mária- Valéria-utcza és barátok­ tere, a Ferencz-József sé­tány valamint a kerepesi út mindkét oldalbeli ház­­tulajdonosok felebbezést nyújtottak be s igy a ta­nács az ügy eldöntéséig a végrehajtást az adóbe­hajtási hivatalnál megszüntette. — A magyar athleticai club április 30-án dél­után 6 órakor tartja évi rendes közgyűlését a lo­varda termében, melynek tárgyai az évi jelentés s a választmány újjá alakítása lesznek. — A Rókusz kórházban egy főorvosi pályáza­tot írtak ki, a határidőig nyolc­ folyamodó jelent­kezett. — Az ó­budai plébánia megüresült. A her­­czegprimás a javadalomra első helyen Zier­er Ká­rol­ terézvárosi káplánt, 29 éves áldozárt, máso­dik helyen Cselka Nándor terézvárosi káplánt, 20 éves áldozárt, harmadik helyen pedig Degen Titusz belvárosi káplánt, 18 éves áldozárt ajánlotta a fő­városnak, mint kegyurnak, megválasztásra. A ja­vadalom elnyeréséért az említetteken kívül Bogisich Mihály, belvárosi, Pusztovnik M. krisztinavárosi, Fellermayer János budavári káplánok folyamodtak. — A magyar királyi államvasutak Szliács ál­lomásán a téli idény alatt szünetelt teherforgalom a f. évi május hó 1-ével ismét megnyílik, és így ez állomás a nyári idényen át — május hó 1-től ok­tóber hó végéig — mind a személy-, mind a teher­forgalomra be fog rendeztetni. — A budapesti tudomány- és műegyetemi olva­sókör április 15-én Deák ünnepélyt rendez, melyen Kucziányi Gézától emlékbeszédet, Sándor Józseftől emlékkölteményt fognak bemutatni. — A budai Frőbel-nőegylet április 16-án esti 1118-kor hangversenyt és tánczvigalmat ad a „Fá­­czán“ nagy termében. A tiszta jövedelem az egye­sület alapjára száll. — Wilbrandt új vigjátékából, „ Utazás Kivála“, csü­törtökön tartják az első próbát a burgszínházban. — A városi színházban 19-ikén Dahnnak egy új vigjátéka kerül színre, czíme: „A nők államtudo­mánya“. — Salvini Macbeihben vett búcsút a bé­csiektől. Valóságos tapsvihar kísérte minden jele­nését. — Sztrogoff utazásához Bécsben Kautzky, Britschi és Burghard udvari operai festők csinálnak új díszleteket, mivel Rákosy nem adhatta át a népszínházéit. A szöveg azonban Csepreghyé. — A Carl színházban Berg D. F.-nek legújabb possé­­ját szombaton adják elő. Czime „Az aggszűz“ — Külföld. Dóczi „Csőre“-ját Prágában is előadták. A „Tagesbote aus Böhmen“ „Grillparzer­spanischer hauch“-ot érez benne, és sikerét teljes­nek mondja, Dóczit pedig a szek­emdúsmeséért, va­lamint a mesteri nyelvkezelésért dicséri. Gerster Etelka drezdai vendégszereplését bevégezvén, Bécsbe utazott, hogy megkezdje szereplését az udvari dal­­műszínházban. — Parisban Gounod új operáját a „Cinq Mars“-t márczius ötödikén, tehát nevenapján játszották először az „Opera comique“-ben. A műt azonban nem víg opera, hanem lyrai dráma, s me­séjét De Vigny Alfréd regénye után Poirson és Gáliét írták. E mese röviden a következő: Cinq Mars és Gonzaga Mária szeretik egymást, de Riche­lieu Máriát a lengyel királynak szánta nőül. A sze­rető pár azonban XIII. Lajos király által támogat­­tatva ellenszegül a hatalmas bíbornoknak, a­mi sikerülne is, ha Cinq Mars nem bonyolódnék egy összeesküvésbe Richelieu ellen, a­melyért halállal lakói. Leginkább tetszett az 1 és 3-ik felvonás. A 2-ikat ballet foglalja el, mely érdekesebb mint be­cses. Nem oly szép mű, mint „Faust11, de sok köl­tészettel van írva és dallamai közt nagyon sok szép van. Színházak. — Nemzeti színház. A Feleki-jub­laeumot ll-éről Salvini föllépése miatt 16-ikára, hétfőre halasztot­ták, mely alkalommal nemcsak collegái — de szá­mos testület és egylet részéről fog megtisztelteté­sekben részesülni az érdemes művész. Hogy a kö­zönség teljes lelkesüléssel járuland az est díszének emeléséhez — mondanunk sem kell. A nemzeti színház legközelebbi újdonsága Crisarulli Godelot Hotel­ja lesz, mely a legmulattatóbb franczia bohó­zatok egyike. Utána (26-kan) B. Jósika Kálmán „Marenyája“ kerül színre, a főszerepben Kassayné Mari asszonynyal. — Tretelli Z. asszony 19-ikén mégegyszer visszatér hozzánk Bécsből, hogy Azu­­cenát énekelje, mely szerepben annyira tetszett. Gróf Dormándi tegnap esti második előadásán na­gyobb közönség volt, mint az elsőn. A szerzőt minden felvonás után kihívták néhányszor. — A nemzeti színház játékrendje. Ma 9 én, „A velenczei kalmár“, 10-én „Sába királynője“ Nagyné­ Benza Ida asszonynyal, 11-én a „Nők is­kolája“ (a Feleki jubilaeum későbbre maradván a Salvini vendégjátéka miatt), 12-én a „Varázsfu­­vola“ Nagyné­ Benza Ida asszonynyal, 13-án „Gróf Dormándi“, 14-én Gerster Etelka k. a. első föl­­léptéül „Lucia“, 15-én „Julius Caesar­“ — A má­sik hétre kitűzvék: 1,6-án Feleki jubileumára a „Nőuralom“, 17-én az „Alvajáró“ Gerster Etelka kisasszonynyal, 18-án „A miniszterelnök bálja“ és a „Kis ördög“, 19-én a „Próstea“ Trebelli asz­­szonynyal, 20-án Sardou „Godelot-ho­tel“-je elő­ször, 21-én „Hamlet“, Gerster Etelka kisasszony­nyal, 22-én „Samu bácsi“. Későbbre ez érdekes vendégjátékok vannak kitűzve: ápril 24-én „Rigo­­letto“ Gerster Etelka kisasszonynyal, 26-án „Aida“ Masini híres tenorista első föllépteül, 28-án a „Tévedt nő“ Masinival és Gerster kisasszonynyal, május elsején az „Afrikai nő“ Lucca Paulina első fölléptéül. — Vendégszereplések. Cassagne J. Mari Ko­lozsvári vendégszereplése folytonos diadalok közt foly le. A kolozsvári lapok azt írják, hogy eltávo­zása és visszatérése között elérte a művészet azon fokát, ahol méltán bámulhatjuk. Először Phaedrát játszotta nagy tetszés mellett, utána Iskariót­ban Magdolnát, melyben a kolozsváriak előtt egészen új alakot mutatott be; harmadszor a Kovács Gyula által szinte alkalmazott „Antonius és Cleopatrában“ Cleopatrát fogja játszani, melyről egy kolozsvári lap azt írja, hogy „Kassaynénak legjobb szerepe“. — Molnár György jelenleg Marosvásárhelyen vendégsze­repelt. „Lear királyban“ annyira tetszett, hogy a következő hat előadásra minden jegy előre elkelt. Marosvásárhelyről Tordára, innét Enyedre és Dé­vára megy vendégszerepelni. — Prielle Cornélia je­lenleg a debreczeni színház vendége. Második föl­léptéül „A kísértést“ választotta. Mondanunk sem kell, hogy rendkívüli hatást csinált a darab, mely Debreczenben úl, ép úgy, mint a művésznő. — Népszínház. Strogoff utazása folytonosan hó­dít, annyira, hogy még legalább húsz előadásra van kilátás. A publicum jellege azonban lassan kint változik, amennyiben napról-napra több a gyer­mek, kiknek nagy örömük telik a látványosság­ban. — Kosikira, Lecoq operettjére nagyban ké­szülnek ; a czímszerepet Soldosné és Vidmár Erzsi felváltva fogják játszani. A kiállítás teljesen új lesz. — Bécsi színházak. Szigligeti Ferike k. a. a bécsi Wiedens színházhoz szerződött 32 vendégjá­tékra. Valóban meglepő haladás az ifjú művésznő pályáján. — Patti Adelina Bécsben e héten a Sevillai Borbélyban, Lindában és Traviatában fog énekelni. CSARNOK. A FEKETE INDIÁK (Les Indes Noires) ISTA JULES VERNE. IV. A Dochirf-tárna. (Folytatás.) Néhány perc­ múlva egy szálas, huszonöt éves, pajkos képű, mosolygó szemű, vidor szájú, hirtelen­ szőke hajú legény tűnt elő a világos kúp alján, melyet lámpája előre vetett,­­ és föllépett a tizenötödik létra fokára. Első dolga az volt, hogy erősen megszorí­totta a kezet, melyet Harry eléje nyújtott. — Be, örülök, hogy talállak! kiáltott föl. — De,a szent Mungo úgy segéljen! ha tudtam volna, hogy feljösz a földre, bizony nem fáradtam volna le ide az aknába. — James Starr úr, mondá aztán Harry, lám­páját a mérnök felé fordítva, ki árnyékban ma­radt volt.­­ — Starr úr! viszonzá Jack Ryan. — Ni! mérnök úr, bizony rá nem ismertem volna. Mióta eljöttem a bányából, a szemem elszokott attól hogy, mint ezelőtt, a sötétben lásson. — Én meg most visszaemlékszem egy sihe­­derre, a­ki mindig dalolt. Bizony, öcsém, annak már tíz esztendeje ! Te vagy az, ugy­e ? — Én az, Starr úr, s ha mesterséget cserél­tem is, de a jókedvemet nem cseréltem ám el, tet­szik látni! De azt is gondolom én, hogy jobb ne­vetni meg danolni, mint sírni meg nyöszörögni! — Igazad van, Jack Ryan. — Hát mit csi­nálsz, mióta a bányát elhagytad? —?A melrosei majorban dolgozom, Irvine mel­lett, Renfrew megyében, negyven mértföldnyire in­nen. Bizony­ nem ér az föl a mi aberfoylei bá­nyánkkal ! A csákány jobban illett a kezembe, mint az ásó meg a kapa! Aztán meg, a vén tárnában voltak harsány zugok, vidor visszhangok, a­mik olyan tréfásan kiáltották vissza az embernek, a nó­táit — adsfent meg! . . De hát, Starr úr látoga­tóba megy az öreg Simonhoz? — Úgy van, Jack, felelt a mérnök. — Akkor hát, nem tartóztatom . . . — Ni, Jack, kérdé Harry, — mi hozott té­ged ma ide a kunyhóba? — Látni akartalak, pajtás, felelt Jack Ryan, — és meg akartalak hini az irvinei clán ünnepére. Tudod, hogy én vagyok ott a ,pipera *). Lesz dal, lesz táncz. — Köszönöm, Jack, de az nekem lehetetlen.­ — Lehetetlen? — Az, Starr úr, meglehet, sokáig marad, itt, s vissza kell vezetnem Cailanderbe. — Hiszen, pajtás, az irvinei clán ünnepe csak egy hét múlva lesz. Addig, azt gondolom, Starr úr látogatása véget ér, s téged semmi sem tar­tóztat a kunyhóban. — Igaz, Harry, szólt James Starr. — Föl kell használnod Jack pajtásod meghívását. — Nohát jó ! elfogadom, Jack, mondá Harry. — Mához egy hétre találkozunk az irvinei ünnepen. — Mához egy hétre, úgy lesz, viszonza Jack Ryan. — Isten áldjon meg, Harry. Szolgája, Starr úr! Nagyon örülök, hogy viszontláttam önt! Újságol­hatok ön felől a barátainknak. Egyikünk sem felej­tette önt el, mérnök úr. — S én sem feledtem el senkit! mondá Ja­mes Starr. — Köszönöm mindnyájunkért, mérnök úr, fe­le­l Jack Ryan. — Isten áldjon meg, Jack! mondá Harry, még egyszer megszorítva pajtása kezét. És Jack Ryan, újrakezdve dalát, csakhamar eltűnt az akna magasában, melyet lámpája homá­lyosan világított meg. Egy negyedóra múlva James Starr és Harry az utolsó létrán is leértek s ráléptek a tárna leg­alsó emeletének talajára. A boltozat körül, melyet a Yarow-akna alja képezett, különféle járatok torkollottak, melyek a bánya utolsó széntermő erének kiaknázá­sra szol­gáltak volt. Behatoltak a pala- és homokkő-tömzsbe, melyet emitt vastag, nagyjából megfaragott gerenda­­trapézek támogattak, amott tömör kőburkolat borított. Mindenütt földhányás töltötte be az üzem által kiürített teléreket. A mesterséges oszlopokat a szomszéd kőbánya köveiből tördelték volt ki,­­ most ezek tartották a talajt, azaz a harmad­kori és negyed­kori lerakodások kettős emeletét, melyek azelőtt magán a rétegen nyugodtak. Most sötétség törte el e járatokat, melyeket egykor vagy a bá­nyász lámpája, vagy a villanyos fény világított meg, a­melyet az utóbbi években a tárnákban használni kezdtek. De a komor alagutak nem hang­zottak többé vissza a kis vaggonok csikorgásától, melyek sineiken robogtak, sem a hevesen becsa­pódó lég­ajtók zajától, sem a talyigások kiáltásai­tól, sem a lovak és öszvérek nyerítésétől, sem a munkások csákány-ütéseitől, sem a robbantás döre­jétől, mely a kőzetet szétrepesztette. — Meg akar kissé pihenni, Starr úr? kérdé a fiatal ember. — Nem, fiam, felelt a mérnök, — mert mielőbb oda akarok érni az öreg Simon kunyhójához. *) dudás, ^

Next