Ellenőr, 1877. április (9. évfolyam, 90-124. szám)
1877-04-11 / 99. szám
<glóüzetési áruk: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „— „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: és íz deep esten, ne Sdor-utcza, 6. szám.. . Semmit sem közlünk, ha nem, tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 99. szám. Budapest, szerda, április 11. 1877. hirdetések felvétele a, kiadó exiv.ditalban., Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá, Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest,Rákosárok utcza 431, valamint Havas, Laute & Cre. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Madó-hivatal: és ziác Újpesten, reál év vel ez a 0. szám. Ide intézendő!: az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. wmmmasBaBBz: wmBUBmmbMBtmaammBtaBtasmmmaommmm Az „Ellenőr“ ára mint eddig : az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. gx.) 8 z A z ad és a könyvárnál után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre...................... . 20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Táviratok. Bécs, ápr. 10. („B. C.“) Széll Kálmán pénzügyminiszter ma több órai conferentiát tartott Preuis osztrák miniszterrel, melyben az összes kiegyezési javaslatokat elintézték. A pénzügyminiszter ma elutazott. Bécs, ápr. 10. („B. C.“) Egy konstantinápolyi jelentés szerint Ahmed Velik pasa a képviselőház elnöke, Edhem pasa helyére nagyvezírré fog kineveztetni. Bécs, ápr. 10. A „Pol. C.“ táviratilag jelelenti Pétervárból 10-éről délután 2 órakor. Mérvadó helyre érkezett konstantinápolyi tudósítás szerint a porta a jegyzőkönyvet, Montenegró követeléseit és egy külön meghatalmazottnak Pétervárra küldését visszautasítja; ezen magatartás paralizálja Oroszországnak a jegyzőkönyben érvényesült békeóhaját. — A „P. C.“ Konstantinápolyból 9-éről jelenti: A porta külföldi képviselőihez körlevelet intézett, amely a jegyzőkönyvet behatóan méltatja. A körlevelet még nem tekintik a porta végleges elhatározásának, amelynek negatív eldőltét nyomatékos diplomatiai befolyásokkal megakadályozni igyekeznek. Konstantinápoly, ápr. 10. 12 órakor. A porta táviratilag körlevelet intézett minden követségéhez, melyről az itteni ügyvivők ma este nyernek tudomást. A porta állítólag megjegyzéseket tesz a jegyzőkönyre vonatkozólag, anélkül, hogy azt feltétlenül visszautasítaná, Suvaloffnak leszerelés iránti, nyilatkozatát visszautasítja, és egy meghatalmazottnak Pétervárra való küldését megtagadja. — A montenegrói kérdésben hír szerint ma a képviselőkamara fog tanácskozni és a montenegróiakkal a végleges válasz holnap közöltetik. Berlin, ápr. 10. A „Post“ jelenti: A császár Bismarcknak nyugdíjaztatási kérvényét visszautasította, hosszabb szabadságidőt adott neki; helyettesítését a birodalmi ügyekben Camphausen veszi át. — A „Nordd. Zigfi dementálja Sándor császár megbetegedését, aki — ide érkezett személyes hírek szerint jó egészségnek örvend. — Bismarck az olasz királytól egy alabastrom vázát kapott születésnapi ajándékul. Konstantinápoly, ápr. 10-én 11/* órakor. A porta körlevele különös nyomatékot fektet a béke iránti óhajra, kifejezi az akaratot a reformokat keresztülvinni és visszautasítja a jegyzőkönyv azon pontjait, melyek a török belügyekbe való idegen beavatkozást foglalnak magukban. A porta csupán egy követnek Pétervárra küldésébe egyezik bele, és leszerelné, ha Oroszország egyidejűleg kész leszerelni. A körlevél továbbá azon óhajt fejezi ki, hogy a hatalmak érvényesítsék befolyásukat Montenegróra, mikép békülékenyebbnek mutatkozzék. Páris, apr. 10. A „Temps“ az orosz manifestumot 14-ére helyezi kilátásba, ha Törökország addig nem fejezi ki szándékát Pétervárra követet küldeni. Pétervár, apr. 10. A porta válasza a jegyzőkönyvre, még nem érkezett meg. Ha a porta rendkívüli követet küldene, mire a hatalmak 13-áig tűzték ki a határidőt, ezt — az „Agence Russe“ szerint — még nem volna szabad egyik vagy másik értelemben escomptrozni, minthogy minden az elhatározásoktól függ, melyeknek vivője a külön követ. Mindenesetre Oroszország, mire engedményeiben már a végső határig ment, egy lépést sem fog tágítani. Insbruck, ápr. 10. A tartománygyűlésen a többség megtagadta a hűségi eskü letételét, mire Landeshauptmann nincs jelen. A helytartó nyilatkozata után, miszerint Fedrigotti a császártól kinevezett helyettes és jogosított functionárius, az alkotmánypárt kijelenté, hogy kész a hűségi esküt haladéktalanul letenni és a többség elnapolás iránti indítványt nyújtott be, amely elfogadtatott. — Legközelebbi ülés holnap. Bécs, ápril 10. (Zárlat) Hitelrészvény 146.50. Galiciai 209.50. Allamvasut 223.50. Rente 93.50. 1860 as 11050. 1864-es 132.—. Ezüst 107.50. London 123.35. Unió- Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel —. Angol-Osztrák 69.50. Lombard 78.50. Tramway —. Hitelsorsjegy 160.—. Napoleordor 9.85. Arany 5.79. Frankfurt 60.—. Porosz pénzutasv. 64.55. Török sorsjegy 17.—. Anglo épitő bank —. Municipalbank. — Frankfurt, ápril. 10. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 164.90 Osztr. bank részv. 669.—. 1860. —Évjáruléki papír 51.'/,. Lombard 64.25. Magy.rorsjegy —.— Osztr. hitelrészv. 121.—. Osztr. államvasp. részvénytársaság 184.—. 1864. —. Évjárulék ezüst 55./, Galicziai 172.75. Györ-Gráczi —. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szerda, április 11. Nemzeti színház. Enrique Körösmezei Geronte Pintér A nők Iskolája. Jegyző Benedek J. Kezdete 7 órakor. Vígjáték 5 felvonásban. __ Személyek: N é [1 8 Z | 11 N ] Z. Arnolphe Szigeti József .. Ágnes Molnárné Sztrogoff Mihály útja Horace Halmi Moszkvától IrkusZig. Bangó Sántha . . _ Krizsa Császárné Látványos uj színmű 4 felv. Chrysalde Komáromy Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A „N. fr. Pr.“-nek positive megerősítik azt a hírt, hogy Gorcsakoff herczeg ápril 13-ikáig válaszolási határidőt adott a portának , hogy az előbbi jelentésnek második része, mely szerint vonakodás esetében másnap, 14-ikén, bekövetkeznék a hadüzenet, való-e, az nincs megerősítve. Bismarck herczeg elbocsáttatás iránti kérelméhez, a „Nat. Ztg.“ érdekes verziója szerint egy betegségi bizonyítvány is volt mellékelve, mely komoly életveszélyt constatált az esetre, ha a kancellárt hosszabb időre teljesen fel nem mentik a munkától. Egy berlini jelentés szerint a helyettesítés kérdését is szabályozták tegnap, úgy, hogy a kancellárt négy havi távolléte alatt Camphausen és Bidlow helyettesítik. A birodalmi gyűlés elé Camphausen terjeszti az ide vonatkozó közlést, de az a kérdés még éppen nincs elhatározva, hogy Camphausen formaszerűen alkanczellári állást kap-e, vagy, ami valószínűbb, a helyettesítés az eddigi nemformaszerű alakban történik-e. A birodalmi gyűlésben már hallatszik, hogy illendő alkalommal bizalmi szavazatot fognak indítványba hozni. Rómából, megbízható részről jelentik a „N. fr. Pr.“-nek, hogy egy legfelsőbb állású olasz személyiségtől egy levél ment a pápához, mely azt mondja, hogy a pillanat sürgőssége által javallt rendszabályok, melyek a klérusra vonatkoznak, sem a pápa személye, sem a katholikus egyház ellen nincsenek intézve. Az orosz cedrin a Szerbiában szükséget szenvedő bolgárok számára magánpénztárából 50,000 rubelt küldetett. Karczosi, belgrádi orosz főconsulra van bízva a pénz szétosztása. Budapest, április 10. Országos bajainkról. Mocsáry Lajos urat nem elégítették ki a húsvéti kiáltványára irt észrevételeim. Nem mondhatnám, hogy ezen elégületlensége meglepőleg hatott rám. Mert eltekintve is a ténytől, miszerint legkellemetlenebb a cáfolatnak azon neme, mely egy elméletet és okoskodást, ennek saját érveiből és utalásaiból bizonyít betarthatatlannak — országgyűlési tisztelt képviselőtársam politikája körülbelől olyan, mint Oroszország civilisationális hivatása és békesóvárgása a keleten: háborúság kellene annak mindenek felett, csak szövetségesre lehetne kilátása vagy legalább is a hatalmi más tényezők törik-szabad semlegességéről érezhetné magát biztosítottnak. Megjegyzésére azonban, hogy az egyszerű tagadás nem cáfolat, nem hallgathatom el válaszomat, miszerint amit én Mocsáry úr czikkéről állítottam, azt ezen czikk önsemmisítési észjárásának terjedelmes és kimerítő idézeteivel bizonyítottam be, míg — és higgye el, nem apprehensióból történik ezen figyelmeztetés, mert az én publicistikai hiúságom és nagyravágyásom nem lát semmi okot az „Ellenőr” műveit közönségén kívül is sóvárogni olvasók után — ő nem adott, sem máskor sem most, összefüggő tisztességes kivonatot soha, hírlapirodalmi bármely pártellenének feleletéből. És kénytelen vagyok ezen választ megtoldani a figyelmeztetéssel is, hogy én a Mocsáry úr értekezését, az általa felállított államcsíny és germanizáló provisoriumok ártatlansága felett, nem tekintettem az országos ügyekről és bajokról már szólani indult vollam tulajdonképem tárgyához tartozónak, hanem beszéltem róla úgy, mint beszélni lehet egy eszes ember hóbortjairól, akit számba kell venni akkor is midőn furcsa ötletei vannak, s a kivel szemben nem alkalmazható a mellőzés még akkor sem, ha elszoktunk is azon helyiség rendes látogatásától, ahol világra jönnek bölcselkedései. S ha a tisztelt képviselő úr méltóztatott az »Ellenőr“ április 4-iki számában foglalt czikkemre egy pillantást vetni, abból is megláthatta manifestumára az érdemleges cáfolatot, noha ennek írása alatt még nem bírtam tudomással az „Egyetértés” húsvéti lapjának csodáiról. S amit ez intermezzo előtt kezdtem el, azt folytatom utánna is, mintha semmi sem történt volna. Merem azonban állítani, hogy úgy a mindjárt következő, mint a néhány nap múlva közlendő nézeteimben is találhat Mocsáry úr sokat, ami feleletül szolgál az általa mondottakra is, noha nem utalok többé azokra , ámbár csak átalánosítva fogom ismertetni azon, jelenségeket, melyek közreműködnek, hogy „országos bajainkról” kell tisztába jönnünk, mielőtt az ország és nemzetünk valódi megítéléséhez „higgadt és tárgyilagos* véleménynyel járulhatnánk. Van egy mondás, mely a folytonos ismétlés által csaknem felhangolta magát a példabeszédek bölcseségének fokozatára, sőt kacsintgat már az axióma álláspontjára is. Ez a hatalmas mondás — különféle változatban — oda megy ki mindig, hogy a mely nemzet önkényt mond le államiságának valamelyik jogáról, az saját kezei által hal meg sőt ipso facto elkövette az öngyilkosságot. Ennél a tekintélyes és mindegyre előkerülő mondásnál, mely mindegyre ijesztget szörnyű jóslataival, nagyobb képű képtelenséggel ritkán találkozik a gondolkozó ember. Mert ha nem vonjuk is kérdőre a többi nemzeteket, hogy miként mernek élni, sőt esetleg, fejlődni is erőteljesen azon sok öngyilkosság után, melyet rábizonyíthatni, illető történetének egyik-másik nehéz idejéből, mindenikre, ugyan kérdem, mi jogon nincs eltemetve a magyar már századok óta, tekintve a históriai tényeket, miszerint bizony jónak látta ő lemondani államiságának, hol egyik hol másik jogáról, most a török majd az osztrák hatalom irányában? Hiszen ha az a mondás a tiszta igazságot foglalná magában, akkor fajunknak a koporsóban sem találtatnék már sem pora, sem hire, s így aligha fenmaradtak volna azon rettentő prófétái is , kik szörnyű jóslatokban törnek ki a nemzet legközelebbi öngyilkosságáról, a bankkérdésre és a vámügyre vonatkozó magyar-osztrák egyezkedés elfogadásának eshetősége által. S még hagyján, midőn ezen borzadalmas jövendőmondók azon pártból kiáltoznak, mely hazaárulásnak jelez a saját tévedhetlenségével szemben álló minden véleményt és eljárást. Ie mit szóljunk azokról az orákulumokról, melyek az 1867-ki 12. t. sz. határtalan időre szóló lemondásaiban nemcsak megnyugodtak, hanem bölcseséget is találtak, s akik most egy tíz évre szóló szerződés tervezetének országyűlési helyeslését úgy gyászolják már is, a fogcsikorgató látnokság fuldokló irályának mindenféle orditozásaival és lamentatióval, mint a nemzet sírját ? Hát hol voltak önök, drága próféták a néhai Deák-párt hírlapírói közül, midőn a nemzet „öngyilkosságot“ követett el mindazon jogairól való lemondással, amelyeknek éppen most tíz éve ütött „az utolsó“ órája ? Vagy tán a hadügy és a külügy nem tartoznak az állami önállóság fogalmai és jogai közé, s így közössé lehetett ezeket véglegesíteni anélkül, hogy temetésre szólna az ének ? Jó, hagyjuk ezen csekélységeket. Én ugyan a legfontosabb jogoknak tartom s nem voltam elbájolva a delegatióba való csukatásuk által, de a nemzet öngyilkosságának sem nyilvánítottam ezt soha, s igy tán nem is lehettem irányában a valódi Jeremiások egyike. Hanem hát kedves jósok! 1867-től 1877-ig rövidebb idő van, mint lesz 1870-től 1887-ig? S ha nincs, ugyan miként történt mégis, hogy amit most a jövő tíz esztendőre úgy tüntetnek fel, mint nemzeti öngyilkosságot, arról a múlt tíz évet illetőleg nem szólottak sir hangon, noha tudták és látták akkor is előre, hogy a vámügy önállóságáról „lemond“ a nemzet tíz évre, a bankügy önállásáról pedig hallgatott szépen? Joglemondás! Nemzeti öngyilkosság! ostoba beszéd. Soha egyetlen nemzet sem mond le egyetlen jogáról is, és nem követhet így el öngyilkosságot sem. Egyik vagy másik időszak nemzedéke köthet szerződést, rövidebb hosszabb időre, egy vagy más állami jognak megszorítására vagy felfüggesztésére nézve. S ez lehet helyes vagy helytelen,eszélyes vagy meggondolatlan eljárás, a viszonyok szerint, melyeket minden józaneszű nemzetnek számba kell venni mindig, mert ezeknek számba nem vétele lehet igen egyértelmű az öngyilkossággal. De a jövő nemzedékeket bizony nem zárhatja el egyetlen nemzedék tette is soha az államiság jogainak teljes érvényesíthetésétől — csak jó idők járjanak rá, s a nemzet ne menjen a pityergők és káromkodók, hanem férfias munkásság emberei után. Ez azonban fontosabb thesis, semhogy czélszerű ne lenne további fejtegetése is nemsokára. Gsernátony. A magyar kormány és az osztrák nemzeti bank között a hypothekalis üzletág szatutumainak szövegezésnél felmerült differentiákat a „Hon“ következőleg ismerteti: „A fő vitáskérdés az, hogy a magyarországi p hypothekák ellen a végrehajtást melyik bíróság rendelje el ? A bank (és úgy tudjuk nézetét osztja az osztrák kormány is) a mellett van, hogy csak a bécsi törvényszék , ez ellen a magyar kormány védi a magyar bíróság önállóságát, mely fontos állami momentum. Mert az érvényes ítélet ellen senkinek kifogása nem lehet, de hogy Magyarországon csak magyar bíróság endelhessen el végrehajtást, ez is közjogi követelmény. Ez ügy most is függőben maradt. E mellett a magyar földhitelintézet kiváltságainak, ,további a bekebelezési előnyöknek, a bank hypothekalis kiváltságaival való egyetértéséről volt szó. De ezek kisebb fontosságú és kevesebb nehézséggel járó dolgok. A tiroli Landeshauptmann még mindig nincs kinevezve. A kormány Blaus Ferencz apátot szándékozott kinevezni, de ez tagadólag felelt a felszólításra. A bécsi lapok megróvják a kormány habozó eljárását, azért nem mer az alkotmányhívekből Landeshauptmannt kinevezni, hanem megint pappal tett próbát, de szerencsére felsült vele, mert az apát úr ez állásra „képtelennek“ nyilvánította magát. A részegesség ellen készülnek törvényt hozni Ausztriában. Érvénye egyelőre csak Galicziára és Bukovinára terjedne ki. A reichsrath kiküldött bizottsága a kormány javaslatát lényegében elfogadta, de indítványozza a törvénynek a többi tartományokra is kiterjesztését. A jelentés utal más országok hasonló törvényeire, s a részegesség pusztító hatására. Galicziában nem ritka az az eset, hogy a paraszt a télen át megivott pálinkáért fél termését előre eladja a korcsmárosnak, vagy váltókat állít ki néha jelentéktelen összegért, de amely a kamatokkal és prolongációkkal gyakran nagy összegre növi ki magát. Az uzsorások kiaknázzák a nép ivási szenvedélyét. Ha a törvény egyes intézkedései — úgymond a jelentés — szigorúaknak látszanak is, nem szabad arról megfeledkezni, hogy rendkívüli bajok orvoslása csak rendkívüli eszközökkel érhető el. Agitatio a horvát végvidék bekebelezése mellett. A zágrábi „Obzor“ a végvidék bekebelezése mellett írt czikke alkalmából üdvözlő táviratokat kapott, melyek azt sejtetik, hogy az agiatio jól van szervezve. Imo: Glina, ápril 8. Dicsőség Mollynary bárónak, ki a végvidéki nép emlékében örökké megmarad, ha ezen nép régi óhaját megvalósitni segíti, s missiója szerencsés befejeztével a végvidéket az anyaországnak polgári kormányzatába átadja. Éljen a császár és király! Éljen az osztrák-magyar monarchia ! Éljen az egységes Horvátország ! Éljen Mollináry! Éljen Mazuranics bán, Petrinya, ápril 9. Csak az egységes Horvátországgal közösségben, az alkotmányos életben tekinti a határőr biztosítottnak jövőjét, biztosítottnak szellemi és anyagi jólétét. Ezt fogják mindenha vallani a becsületes petrinyai horvátok. Kossstajnica, ápril 9. A Velebittől a Dunáig, az Unna, Kulpa és Száva között egy az óhaj, hogy t. i. a horvát nép a Kupa folyó mindkét részén egyesíttessék, hogy aztán alkotmányos életével annál sikeresebben fejleszsze saját erkölcsi és anyagi jólétét a császár és király dicsőségére, az összállam s az együttes horvát haza hasznára és előnyére Törökország felelt. Az esti órákban érkezett táviratok a porta elhatározásáról végre bizonyos hírt hoztak. A találgatásoknak ezzel, hála istennek vége, s mit előre sejtett minden gondolkodó, most tényül áll előtte: a porta igen illedelmesen, de épp oly félreérthetetlenül kikosarazzaa Muszkaországot. Csakis Muszkaországot azonban, és nem egyszersmind Európát. S ez a megkülönböztetés igen fontos. A körjegyzék, melyet a londoni jegyzőkönyvre válaszul a porta szétküldött a fentebbi táviratokban foglalt vázlat szerint, maga a jegyzőkönyv sem visszautasítva, sem elfogadva nincs. A jegyzőkönyv békesóvárgását teljes mértékben magáévá teszi a porta; nincs kifogása a reformok ellen, de perkorrestálja az idegen beavatkozásnak azt a platonicus nemét is, melyet a jegyzőkönyv nagy szerényen érintett. Mindezt összevetve, inkább mondható elfogadottnak, mint elvetettnek a jegyzőkönyv. A porta mindenesetre megtalálta Európával szemben azt a középutat, mely mindkettejükre nézve lehetővé teszi a közeledést, s ha a béke ügye ezen a ponton fordulna, ma elmondhatnék, hogy a béke bizonyos. De nem ezen fordul A Suvaloff gróf clausulája ott az ütköző. És a porta, mikor köriratában erre tér, egyszerre elfelejti az Európát igen, de nem Muszkaországot megillető előzékeny hangot, és azt a húrt üti meg, mely a muszka hatalmaskodás henczegő szellemének legvisszásabban rezeghet. Nem csalódtunk, midőn bizton vártuk, hogy az orosz diplomata kihívó fellépte nem fog imponálni Sztambulban: mindaz, amit a porta concessiókép megadni hajlandó, abból áll, hogy késznek mutatkozik Szent-Pétervárára külön követséget küldeni" a lefegyverkezés ügyét előmozdítandó. De ami a montenegrói béke előzetes megkötéséről, Törökországnak a lefegyverkezésben való elsőségéről s a többi kihívó feltételekről a muszka clausulában szó van, arra a portának megvető vállvonutásnál nincs egyéb válasza. Lefegyverkezni csak Oroszországgal egyidejűleg kész, Montenegró bámulatos követeléseit teljesíteni pedig egyátalán nem hajlandó. A parliament, mely elé ez utóbbi kérdést, mint utolsó fórum elé a kormány terjeszté, bizonynyal nem fogja defavoyálni ez elhatározást. Nem is késik Oroszország méltatlankodó lármájával teletáviratozni a világot. Mutatványt ez álnok, hazug zajból már mai távirataink között is talál az olvasó. Hogy a porta így meg amúgy utasítja vissza a hatalmak békés törekvéseit, hogy így meg amúgy parallyzálja Oroszország békesóvárgását stb. És fogunk hallani ennél még különbeket is. De meg fogjuk-e végre hallani Európában azt a visszhangot, mit az orosz álnokság tettető szava megérdemelne, az nagyon kétséges. Európa nyomorult lett, gyáva és tehetetlen. A hülyék erénye vett rajta erőt; árnyékától fél, szavától megrebben ; utóvégre is ijedtében fog meghalni Bismarcknak egy erősebb prüszentésétől. Oh, ha fel tudna még egyszer kelni az önbizalom és czéltudatosság amaz erejével, mely a muszka vércsének oly máglyát rakott egykor Sebastopolnál; ha megtalálná még egyszer azt a szavát, melytől jobban megcsuklott egykor Gorcsakoff herczeg, mint Sztrogoff utazásában a telegráfus a czár nevére : egy ház alatt nem volna muszka kérdés a Pruthnál, sem a Bojanánál, sem Boszna Szeráljban. Csak azt az egyet meg tudná érteni Európa, mi végtelenül megalázó van az intésben, mikor Törökország szemrehányólag uralja az egyesült nagyhatalmakat, eszközöljék magasságos befolyásukkal, hogy a nagyságos Montenegró kegyelme ne akarjon Európa békéje s háborúja fölött dönteni: bizonynyal nem hangzanék el pusztán Törökország férfias felelete, de százszoros erővel vetné azt vissza Pétervára felé Európa érczes visszhangja. Eddig és nem tovább. Azonban Európának nincs ércze és nincs hangja. Hangtalan papirosokba fekteti minden bölcseségét, erélyét, s futva riad szét, ha a papiros véletlenül megzizzen. Európa nem fogja felfedezni megaláztatását, de pour d’être oblige den pleurer. És szegény Európa ismét csak új hercze-hurczában indul úttalan útnak, iránytalan irányba, amint az orosz szelek járnak. Szegény Európa! A hűtlen kezelésről. Az igazságügyi bizottságnak még tartozunk néhány észrevétellel a büntető javaslat tekintetében. Legközelebbi czikkünkben ugyanis megígértük, hogy azon javítást igénylő intézkedésekről, melyek indítványára fölvétettek a büntető javaslatba, s melyekkel múltkori czikkeink keretében nem végezhettünk, más alkalommal fogunk szólani. Ezúttal a hűtlen kezelésről mondunk el egyet-mást. Múlt alkalommal kifejeztük már abbeli véleményünket, hogy az igazságügyi bizottság több helyes módosítás mellett számos hibásat is tett. Ez utóbbiak közé tartozik a király pertörlési jogára vonatkozólag múltkor emlegetett módosítás után talán elsősorban az, melyet a bizottság a hűtlen kezelés tekintetében követett el. Mert valóban ilyen módosítást csakis elkövetni, s nem tenni lehet. Mielőtt a bizottság módosításának közelebbi megvilágításába bocsátkoznánk, szükségesnek tartunk néhány megjegyzést tenni. A büntetőjognak a vagyon elleni büntetők és vétségekre vonatkozó rendszere aránylag tán legkevésbbé van biztos alapokon szervezve, s bátran el lehet mondani, hogy e tekintetben még sok nehéz feladatot kell megoldania, nem egy erős küzdelmet kell végig harczolnia a büntetőjog-tudománynak. A forgalmi, az üzleti élet naponként új és sűrűbben változó viszonyokat támaszt, naponként új és új követelésekkel lép fel a büntetetőjog irányában. Idejárul, hogy a vagyon elleni büntettek és vétségek meghatározását már azon körülmény is felettébb megnehezíti, miszerint a tulajdon, birtok és biztalat fogalmainak felismerése, kezdete és megszűnése igen sok esetben a legterhesebb feladatok közé tartozik. Mert ki tudja gyakran határozottan és biztosan megkülönböztetni a tolvajlást a sikkasztástól és viszont, avagy ezek egyikét a csalás minden esetétől ? Vagy nem fordul-e elő számtalan oly eset, mely sem a tolvajlás, sem rablás vagy zsarolás, sem sikkasztás, sem csalás stb. fogalma alá nem vonható, nem vonható legalább a jog és méltányosság szempontjából, s azért mégis veszélyes volna büntetőjogi sanctio nélkül hagyni, mert dolást foglal magában másnak vagyoni megrövidítésére és saját magának, vagy másnak gazdagítására? Váljon azon jószágfelügyelő, aki a bérlőtől a bért nem veszi saját kezéhez, hanem saját, vagy más valaki hitelezőjének fizetteti ki a jogosítottnak károsítására, kimondható-e sikkasztásban, vagy éppen csalásban bűnösnek, vagy nem kívántatik-e meg más valami büntetőjogi sanctio, mivel emezek tán nem nyújtanak elég támpontot a büntetendő cselekmény sújtására. Ily körülmények között, midőn a gyakorlati élet haladásra, fejlődésre kényszeríti a büntető törvényhozást, másrészt pedig az kénytelen még mindig a kezdet nehézségeivel küzdeni, az alapfogalmakat tisztázni, nem csoda, hogy úgy a tudományban, mint a törvényhozásban nagy eltérések mutatkoznak a rendszer, mint a minősítések meghatározásának tekintetében egyaránt.