Ellenőr, 1877. április (9. évfolyam, 90-124. szám)

1877-04-08 / 96. szám

filmiszetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. ”Szerkesztési iroda: gjud­aj­­esten, ndd­or-nicza, 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 96. szám. Budapest, vasárnap, április 8. 1877. hirdetések felvétele a Jol­nd­öf hiv­a­talbart, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest,Rákosárok-utc­a 431., valamint Havas, Lau­te & Cip­­őségnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott arámla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Újjud. d­jpest e.n. nddOT-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozi minden felszólalás. IX. évfolyam. I AVIRATOK. Bécs, ápr. 7. A „Pol. C." jelenti Kon­stantinápolyból 7-éről. Az angol ügyvivő majd minden nap értekezik a porta vezér­­egyéniségeivel a jegyzőkönyvhez való csat­lakozás feltételei iránt. Anglia, hírszerint, a portának azon nyilatkozatát insinuálja, hogy egy meghatározott időtartamra az európai helyi ügyvivők bizottságát a reformok őszinte keresztülvitelének konstatálása végett, elfo­gadja ; a porta magatartása eddigelé vissza­utasító. — Abdul Kerim pasa a dunai had­sereghez, Ali Szaid pasa pedig, az albániai hadtest parancsnokságát átveendő, Skutariba utazik. Bécs, apr. 7. Gróf Andrássy ma több napra Terebesre utazik. Prága, apr. 7. A vidéki községekben mai nap megejtett tartománygyűlési képviselőválasztá­soknál az ó-cseh jelöltek mind meg­választottak. London, ápr. 7. A „Daily News“ szerint, az alsóház ellenzéke legközelebb a jegyzőkönyvet és Derby nyilatkozatát a cabinet ellen való rászólási indítvány tárgyává szándékozik tenni. Páris, ápr. 7. A közoktatási miniszter a Sorbonneban a jutalomkiosztás alkalmából kijelen­tette, legyenek bizalommal a kormány politikája iránt, mely békére törekszik, és reméli azt meg is tarthatni.­­ A „Moniteur“ azt mondja, hogy Kon­stantinápolyból érkező hírek megerősítik azon re­ményt, hogy Európa méltányos észrevételeit a porta nem fogja közönyösen venni. Berlin, ápr. 7. A „Nordd. Ztg.“ jelenti, hogy a Bismarck elbocsáttatása fölötti eldöntést illetőleg még semmi megbízható nem hallatszik, a császárnak visszatetszik mind, a­mi Bismarck vég­leges visszalépésének látszatát növeli. — A „Kreuz. Ztg.“ mondja: Újólag lehetséges, hogy legköze­lebb csak ideiglenes szabadságidő adatik közönsé­ges helyettesítéssel és egy állandó arrangement iránti további alkudozások fentartásával. Pétervik­, apr. 7. Biztosan hírlik, hogy az orosz császár az idén nem fog Emnsbe menni, ezen elhatározás azonban nincs össszeköttetésben a függő politikai kérdéssel, és így semmiesetre sem politi­kailag magyarázandó, csupán orvosi tanácsok kö­vetése forog fenn. A czár egészségi állapota kielégítő. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, vasárnap, április 8. Jtomiw'U H/iinlsájí. N ó p * % í it h A z Gróf Dormámfi Kálmán. Soldosné Luk* áss«. Eredeti szomorujáték 5 felv.­­ mint vendég . Kezdete 7 órakor. | A TOLONCZ. UTOLSÓ POSTA. Bismarck herczeg visszalépéséről egy délnémet lap azt újságolja, hogy a kanczellár múlt szomba­ton, születése napja előestéjén egy nála összegyűlt bizalmas társaságnak azt a meglepő közlést tette, hogy ő „caput“ ember ; egészségének helyreállítása még akkor is igen kérdéses, ha elbocsáttatását megnyeri, s átadhatja magát a sürgősen szükséges nyugalomnak. De ha kényszerítik az ügyek tovább vezetésére, a munka terhe csakhamar teljesen meg fogja rongálni. Elbocsáttatását csak azon czélból kérte, hogy még néhány évig élhessen. — Mond­ják azt is, hogy Lasker a napokban audienczián volt a badeni nagyherczegnél, a kanczellár-krízis megbeszélésére. A szabad-conservatív „Post“ újabban azt je­lenti, Bismarck megmarad állásán, ha a kormányon oly férfiakat és a parliamentben oly pártokat talál, a­kik segítségére lesznek a belkormányzasi, adó­rendszeri, sociál­politikai törvényhozási és a vasúti kérdésbeli reform eszméinek keresztülvitelére. A „Post“ hozzáteszi, hogy a kanc­ellár elbocsáttatási kérelmének tulaj­donk­épen az az oka, hogy nem reméli, miszerint reformrendszerét keresztülviheti, s fél- vagy baleredményre nem akarja föltenni életét és egészségét. A jegyzőkönyvre vonatkozólag az álltólag Bécs­­ből inspirált „Eastern Budget“ a következő légből kapott állításokat, írja. A jegyzőköny alítása Bécs­iben a legnagyobb elégültséget idézte elő. Nagy súlyt helyeznek arra a körülményre, hogy ezen esemény, ha nem is fordította volna a keleti kérdés erőszakos megoldásán veszélyét, legalább megakadályozhatja az európai egyetértés megzava­r­­ását. Ezen érzelem daczára az osztrák-magyar monarchia heterogén összealkotásán az ösz­­szes nemzetiségek osztoznak, s még a magyarok is, kik Oroszország iránti bizalmatlanságukban egy európai népnek sem állnak mögötte, őszintén ör­vendenek a jegyzőkönyv elfogadásán. Az „indépendence belge“ egy párisi levele­zője azt írta, hogy Mac Mahon titkára, Emanul d’Harcourt Jules Simonra vonatkozólag egy jobbol­dali képviselő előtt így nyilatkozott: „Legyen tü­relemmel, júliusig majd megszabadulnak tőle.“ Az „Agenco Havas" föl van hatalmazva annak kije­lentésére, hogy d’Harcourt úr ilyen nyilatkozatot sohasem tett. Budapest április 7. A török parliamentarismus. A török parliamentre vonatkozólag írt czikkünkben ezen a keletiek kedélyére meg­­lepőleg ható nyugati intézmény teljes figye­lembevétele mellett, a minden ázsiainak tu­lajdonát képező éleselműség és szembeötlő hasonulási képességre a legtöbbet építet­tünk. Azon események, melyek legközelebb történtek az ideiglenes országházban, az Aza Sofia mellett, nagyon közrehatottak arra, hogy bennünket ezen véleményünkben megerősítenek, mert a török parl­ament lé­tének első napjai daczára, azonnal lábra állani s erőteljesen fellépni akar. Ha érde­kes az első ülések lefolyását szemlélni, mi­dőn az elnöke, úgy­szólván a parl­amenta­rismus elemeit volt kénytelen magyaráz­­gatni, annál nagyobb csodálkozást kell, hogy keltsen, midőn a házszabályok feletti vita alkalmával szónokokat látunk állhata­tosan és gyakorlati pillantást elárulva fel­lépni. Ezen körülmény legszemlélhetőbb volt a házszabályok 51. czikke feletti vitában, mely czikk a miniszternek a hozzá intézett kér­désre adandó válaszra vonatkozólag határidőt enged, s az e tekintetben támadt vita nagyon sarokba szorította a mentori állásában nagy önbizalmat érző Ah­med Vefik pasát. Hasz­talan hivatkozott ez arra, hogy az inter­­pellációkra nem czélszerű azonnal vála­szolni, hogy a bejegyzett kérvények és kér­dések rövid idő alatt is már ötven szek­rényt töltenek meg, melyeket átvizsgálni és megbírálni kell. Ez mit sem használt. Nafr effendi, Aleppo képviselője, s egyszersmind a ház jegyzője, a legrövidebb határidő mel­lett volt. „Üléseink amúgy is csak három hónapig tartanak, az elnapolgatás eddig is legnagyobb ellenségünk volt, nyolc­ nap alatt követeljük a választ.“ Úgy is történt. Nem kevésbbé volt izgatott azon ülés, melyben azon passusról volt szó, melynek Montenegróra vonatkozólag kellett a felirat­ban előfordulnia. Hiában csillapította az el­nök a „honatyákat“ azon megjegyzéssel: várják be előbb a ház elé terjesztendő ok­mányokat, a török ékesszólás heves bajno­kai rohamot intéztek, s egyik a másikat iparkodott felülmúlni a hazaszeretet felett mondott lelkesítő szavakban. „Mondják, az államnak nincs pénze — jegyezte meg Ko­­sanli Ah­med effendi — ezen ne búsuljunk! Mindnyájan feláldozzuk vérünket,vagyonunkat a birodalomért, s a nemzetért. Szívesen öltö­zünk daróczba, gyalog járunk, éhezünk és szű­kölködünk, de egy arasznyi földet sem adunk át, s határozottan visszautasítunk bel­­ügyeinkbe való minden idegen beavatko­zást.“ Viharos haj! haj! (magyarul: úgy van, úgy van) jutalmazta meg a szónokot. A gyűlés fellelkesedett, csakhogy a kép, melyet egy lelkesült török parl­ament nyújt, egészen elüt azon fogalomtól, melylyel mi bírunk egy lelkesült házról. A képviselők, név szerint a mohamedán képviselők belső megindulásukat semmi külső jel által sem szokták elárulni, mindenki a legnagyobb ill­emet őrzi meg, mintegy magába vonul, de azért nem kevésbbé lelkesült, s nem kevésbbé van tele hazafias buzgalommal. Mint első czikkünkben már jeleztük, az ellenzék leginkább a mól­lák és szerzete­sek, a vastag turbánok és csúcsos süvegek férfiainak, ezen a morlim fanatismus és ázsiai vallási lelkesedettség personifikált ké­peinek soraiból ujoncrozza tagjait. A­mint azonban Európa számos keleti ügyben csa­latkozni szokott, úgy történik ez a je­len esetben is. Ezen férfiak a vallási tü­relmetlenség legkisebb jelét sem árulják el, s nem is fogják ezt tenni, oly egyének kivételével, mint Dikbas Ali effendi (makacs fejű Ali effendi) a sztambul­ városi negyed képviselője, ki a kedves szokás miatt min­dent ellenezni fog. Az eddigi eseményekből következtetve, a törökök iránt ellenséges közlönyök „megrendelt ellenzék“-et pillanta­nak meg a török parliament ellenzékében. De ez nem áll. Ezen emberek szabadság­­eszméi a molla-világban általános lufi­ságban, a testvériség egy nemében gyökereznek, mely már akkor beszélt és irt szabadságról és egyenlőségről, midőn Európa még a közép­kori zsarnokság igája alatt nyögött. Ma, midőn ezen irányzat törvényes kifejezést nyert, a török társadalomnak könnyebb lesz, mint bármely társadalomnak, első­sorban szigorú ellenőrzést gyakorolni a belkormány­­zat felett, oly ellenőrzést, melynek nyilatkoza­tairól a török sajtó a legutóbbi hónapokban gyakori és ecclatans bizonyítékokat adott. A török lapok hasábjain gyakran még asszonyok is felléptek, kik tikkasztókat és a hivatalos hatalommal visszaélőket nyilvánosan meg­bélyegezték, s több esetben vizsgálatot idéz­tek fel A­mi az előtt hallatlan volt, ma már oly hivatalnokok is akadnak, a­kik a közvélemény előtt tisztázni akarják magukat, szóval, oly szellem kezd ébredezni, mely a rosz, de még gonoszabbul rágalmazott török igazságszolgáltatás és belkormányzat rende­zésére nagyon közrehathat. A parl­ament­ben nyilatkozó ellenzék a szultán és az ud­var mindenhatóságát is meg fogja bénítani. Damud pasa, Abdul Hamid kedvene­e — mint értesülünk — ma már sokkal elővi­­gyázzóbb, mint az előtt, s oly embereknek is kedvez, a­kikkel azelőtt alig állott szóba. A szultán pedig magához hivatta Midhát nejét, hogy a száműzött hogylétéről tuda­kozódjék. Visszahivatásáról semmi bizonyo­sat sem hallani ugyan, de ezen tény elég világot vet az autocratia nézeteiben történt változásra. Nyíltan bevalljuk tehát, hogy a parl­ament Törökországra nézve életképes in­tézménynek bizonyul, s annélkül, hogy kü­lönös sanguinismust akarnánk elárulni, ál­líthatjuk, miszerint az alkotmány, az új irány, melyben Törökország megindult, sokkal na­gyobb hatású lesz a keleti kérdés lecsende­­síté­sére nézve, mint minden congressus, jegy­zőkönyv az európai diplomatia egyéb ügyet­lensége. Londonban és Péterváron végre azon meggyőződésnek kell diadalra jutnia, hogy Andrássy gróf reformjegyzékével sokkal töb­bet lehetett volna elérni, mint az említett két kabinet minden eddigi javaslata által. Vámbéry Ármin: A király ma reggel fél 7-kor érkezett Buda­pestre s este visszautazik Bécsbe. Megérkezése al­kalmával a közlekedési miniszter várta a pályaud­varon. Ő felsége déli i­1­, órakor hosszas magán kihallgatáson fogadta Pichy Tamás közlekedési és Trefort kereskedelmi minisztereket. — A ki­rályné Gödöllőről Bécsbe utazott. Az Amerikába való menekülte mindig kevesebb kevesebb kilátással kecsegteti a sikkasztó pénz­tárnokokat, tolvajokat, gyilkosokat, s más néven nevezendő urakat és hölgyeket, kiknek nagy okuk van az ó-világ udvariatlan bíróságai elől az új világ eldorádójába menekülni. Míg Éjszak-Ameri­­kának semmiféle kiadási szerződése nem volt több európai állammal, ezen államok akasztófa czímerei siettek megnépesíteni Amerikát, az éjszak-amerikai kormány azonban több és több állammal köt nem­csak kiadási szerződést, hanem a már kötötteket több és több bűntettre kiterjeszti. Magyarországra vonatkozólag eddig hat bűntettre volt szorítva a a kiadás, legújabban azonban alkudozások fejez­tettek be ezen számnak tizenkettőre való felemelé­sére vonatkozólag. Nevezetes vívmány továbbá, hogy Amerika az itteni ítéleteket jövőre res judicata gyanánt fogadja el, s többé nem követel bizonyí­tékokat. Ily körülmények közt Éjszak-Amerika ez­után megszűnik a bűnösök kellemes refugiuma lenni, s ezek jövőre kénytelenek lesznek más menedék­földet felfedezni. Csemeghy igazságügyminiszteri államtitkár Széll Kálmán pénzügyminiszter meghívására tegnap este Bécsbe utazott. Az alakítandó banktársulat jelzá­­log-hitel-osztályának szervezetére vonatkozó javas­latot tárgyalja most a két pénzügyminiszter, s en­nek egyes szakaszaira nézve kéri a magyar pénz­ügyminiszter az igazságügyi államtitkár szakvéle­ményét. Albrecht főherczeg meglátogatta Andrássy grófot, s öt negyed órát töltött nála. Ez igen egyszerű hír lett volna, de egy pár osztrák lap mást olva­sott ki ebből a hírből. Nem kevesebbet, mint hogy az osztrák katonai párt mozog. Bismarck visszavo­nult, s így elérkezett a pillanat arra, hogy Ausztria visszafoglalja régi állását Németországban. Közöl­jük ezt a combination a­nélkül, hogy a legcseké­lyebb fontosságot tulajdonítanánk neki. A fantázia merészségét azonban szívesen elismerjük. Horvátország minden követ megmozgat, hogy Mazuranics bán megszabaduljon a Mollinary-nyűg­­től s Horvátország attól a kelletlen soldatesca be­avatkozástól, mely eddigelé még minden horvát kormányférfinak megkeserítette az életét. Az „Obtor“ most egyenesen a végvidéki lakosságot apostrophálja, hogy az anyaországnak támogatására legyenek e küzdelemben . „Mollináry tábornok — úgymond — a katonai őrvi­déken missióját és főfeladatát teljesítvén, itt az ideje, hogy annak kormányzata, miután a közigazgatás, törvénykezés és közoktatás ügye a végvidéken ugyanazon elveken nyugszik, melyeken ugyanezen ágak az anyaországban alapulnak, az al­kotmányos bánra s a végvidéki képviselet ellenőrzésére bi­­zassék, illetőleg átruháztassék. A külön végvidéki kormány­zat további fentartása mellett semmi érv nem harc­ol, a­míg az egyesítést a törvény s a nemzet érdeke kívánja és követeli.“ Ez helyes , minthogy azonban egy Obzor még a helyeset sem adhatja bombaszt nélkül, az indo­kolást tehát még következőleg is folytatja: „A közelgő keleti vihart is a monarchia sokkal köny­­nyebben és minden veszedelemtől menten fogja kiállani és feje fölött elvonulni látni, ha az egységes Horvátország saját keblével fogja azt felfogni, a­mi a keleti kérdésre nézve sok­kal előnyösebb, mint a legnagyobb hadsereg vagy a legjobb generális. Az egységes Horvátországon keresztül a monarchia a Kelet erkölcsi elfoglalásának hidját emeli, melyen át ugyan­azon fegyverrel küzdhet ő maga, mely Oroszországot oly nagy erőre és hatalomra emelte a Keleten. Az osztrák tartomány gyűlések legtöbbje még az alakulás munkájával van elfoglalva, vagy bizott­ságokra oszlott. — Innsbruckban tegnap két pót­választás volt a reichsrabhda. Liberálisokul válasz­tották : dr. Hoffer Andrást (a hős korcsmáros uno­káját) és Makovicz bozeni birtokost. A clerikáli­­sok, okulva a tegnapelőtti vereségen, nem vettek részt a választásban. Azon tisztelt laptársainkkal, akik kegyesked­tek a londoni jegyzőkönyv magyar szövegét lapunk­ból a forrás megnevezése nélkül con amore minden sajtó- és fordítási hibával együtt kiollózni (csak a „Hon“ és a „Napló“ említette meg a forrást) szí­vességet vélünk tenni, ha figyelmeztetjük őket, hogy éjfélkor sebtiben eszközült fordításunkba egy lénye­­hiba csúszott be. T. i. az eredeti franczia szöveg első bekezdése így végződik: . . . aux réformes a introduire en Bosnie, Herzegovine et Bul­­garie que la Port’a acceptées saus à les appliquer elle-mem­e. Hibás fordításunk ezt igy adja vissza: . . . reformok iránt . . ., melyeket a porta elfogadott, senk­­hogy nem alkalmazta . . . holott ez tulajdonképpen azt teszi, hogy: ... a reformok iránt, . . . melyeket a porta elfogadott azzal a kivétellel, hogy azokat önmaga alkalmazza . . . Ez, tetszik látni, egészen más dolog, s már most beollózhatják ezt a helyreigazítást is. Az „Ellenőr“-t azért nem muszáj idézni. Uj aera. (Saját levelezőnktől.) (Az elnök fölavatása, meglepő programm-beszéde. Az ■j miniszterek. Példákkal való megmagyarázása az Írás azon szavainak: „Miként lesznek az elsőkből utolsók?“ Egy sze­­recsen főispán. Egyenlőtlenség az egyenlőség honában , a hol a katholikuok nem lehetnek hivatalnokok. Bukow uzsora­­törvény.­ New-York, márczius 18. 1877. „Sirt az ég egyik szemével, a másikkal ne­vetett.“ Ilyen időnk volt Washingtonban márczius 4-én, az új elnök felesketése alkalmával. Komor, zord idő állott be, mintha a nap, e legigazabb ari­­stocrata nem látta volna szívesen a republikanismus nagy ünnepét. Pedig ugyancsak nagy ünnep volt az. Magyarhonban az új nemzedék emlékezetében él egy ünnepély, melyhez méltán hasonlítható e márczius 4-iki elnök inauguratió és ez azon nem­zeti ünnepnap, melyen 1867-ben a magyar király megtevé történelmi jelentőségű híres „négy vágá­sát“. Az elnöknek a felesketés alkalmával mon­dott székfoglaló beszéde a legnagyobb sensatiót okozta az Unióban, hasonló sensatiót mint a mi­nőt talán Lincoln Abrahám emancipatiós nyilat­kozata az 1863 diki év újévnapján keltett. Hogy is ne! A hírverő elvitte az vElleneru-­iöz. is a be­szédet, de annak messzehatását csak az érti, ki viszonyainkat ismeri. Nyíltan hadat üzent az azon pártnak, mely Hayest megválasztá, azáltal, hogy az első napon mindjárt ünnepélyesen kinyilatkoz­tatta , „hogy a párt­érdemet nem jutalmazza meg közhivatalok kiosztása által a hívek között.“ Ez re­volutio! A győztesé a zsákmány: ez volt az amerikai politikai elv, szent és meg nem támad­ható Jackson András (1829—1837) óta. Közel öt­ven éve, hogy politikai életünk ez elven nyugodott. S most egy „új király jött, a­ki Józsefet nem is­meri.“ A történelemíró arany betűkkel jegyzi fel bizonyára Hayes székfoglaló beszéde ékes szavait: „Pártjának az teszi a legnagyobb szolgálatot, ki hazájának szolgál leghivebben.“ De a székfoglaló beszéd csakis beszéd, vagy mint Jókai írja: „a beszéd, a szó csak lehellet.“ Szónoklatokra, különösen politikai szónoklatokra a magyar közmondás: „ha akarom­ vemhes, ha akarom nem vemhes“ — igen illik , és az általa ébresztett nagy ingerültség a kétely és gyanú érzületeinek adott helyet. A kétely nem soká tartott, harmad-negyed napra mint a villám­csapás sújtott le a nemzet po­litikusai közé az elnöki­ cabinet (miniszter) kineve­zése. A nemzet, értvén az alatt a népet, az üzlet, az ipar, a tudományok képviselőit, örömtől repesve fogadák azt, a professionals politikus azonban a­miatt kigyót-békát kiáltott. A kabinet összeállítá­sában az elnök székfoglaló ígéretéhez képest le­rombolta a párt­megkülönböztetéseket és tanácsadói kinevezésében csakis az érdem, s a képzettség te­kinteteinek hódolt. A kabinet élén Evarts Wm.­M. áll, mint államtitkár; társai Sherman John pénz­ügyi titkár, Schulz Károly belügyi titkár, Mc Crary György W. hadügyi titkár, Thompson R. M. ten­gerészeti titkár, Key D. M. főpostamester, és Devens tábornok főállamügyész. Schurz Károlyt otthon is jól ismerik. Lap­jaink itt neki nagyobb hódolatot nem tudtak adni, mint ékesszólását Kossuth Lajoséval egy rangra emelték. Schurz Károly a politikusok leggyűlöltebb embere, mert független, tősgyökeres, derék becsü­letes ember. Schurz Károly kinevezése a lángész­nek, az értelemnek, a tiszta nemes erkölcsnek leg­szebb vívmánya! Key D. M. főpostamesterünk kinevezése, poli­tikai életünk egy új aeraját jellemzi! Key ur politikai hitvallása nem az, a­mi az elnöké, ki őt kinevezte, Key ur demokrata! sőt még több, ő a volt confedaratió, az elszakadt déli államok tábor­noka volt! A béke politikáját a déli államok irá­nyában ezzel megkezdettük és bizalommal várja a nemzet az eln­ök e lépésének arany gyümölcseit. Demokratikus intézményeink szép illustrátiót nyer­nek a közhivatali kinevezések folyama alatt; egyet-kettőt felsorolok, mely otthon talán érdeket kelthet. A volt főpostamester Tyner úr, az új fő­postamester kezeitől elfogadta a kinevezést, mely első, fősegéd-postamesterré tette. Morris Lot. M. ur, a volt pénzügyminisztert, utóda Portland kikötőjé­nek pénzügyi felügyelőjévé nevezte ki. Ma miniszter, holnap a minisztérium egy alárendelt hivatalnoka! Ez demokratia, annak legtisztább értelmében. De e sorok írójának a legérdekesebb törté­nelmi tapasztalatául tűnik fel a következő kineve­zés : Washington, az Unió fővárosa, a Columbia­­ kerületben fekszik. E kerület számára Hayes elnök­­ Douglass Friderik urat egy szerecsent, egy volt rabszolgát nevezett ki a marshali hivatalra. E hi­vatal egyenlő a „vármegyei alispán“ hivatalával, rangban pedig egyenlő a koronásfok főudvarmes­­teri hivatalával, a koronás fő helyébe az Unió el­nökét helyezvén. Egy fekete ember alispánja most h­oly kerületnek hol húsz év előtt még a rabszolga-­­­ság virágzott. Egy volt rabszolga tölti be ma azon­­ hivatalt, melynek képviselője húsz év előtt a rab­­­­szolgákat lánczba verte, eladásukra felügyelt, róluk ■ az adás-vevési iratokat ellenjegyezte s ki őket úgy­­ üldözte mint az agárkutya a nyulat. Az elnök ki­­j nevezte és a senatus a kinevezést jóváhagyta és a­­ senatusi jóváhagyás a demokratikus senatorok ’ „igen“ szavazatával létesült! Ez oly vivmány, mi­­­­nőt Lincoln sem mert merészleni: Tempora in­­­­tantur! A Senatus márczius ötödikén rendkívüli ses­­­­sióba gyűlt össze és tegnapelőtt ismét elnapolta­­ magát. A befejezetlenül maradt budgeti javaslatok­­ nem kerültek tárgyalás alá, hanem május havában­­ valószínűleg a congressus mindkét háza rendkívüli sessióba fog egybehivatni s az államháztartás költ­ségvetéseit ekkor állapítja meg. Áttekintve a politikai szemhatárt, az Unió fé­nyes, boldog napoknak néz elébe. Közhivatali rend­szerünk reformja, melylyel Hayes úr működését megkezdő, egy félszázados átkot törül el, méltó ez azon lépéshez, melyet Hayes úr foganatba vett, hogy t. i. lerombolja a „déli és az éjszaki államok közt emelt karriereket.“ Ha e politika sikerül a republikánismus oly győ­zelmet arat, min­t Jefferson Tamás függetlenségi nyilatkozatának elfogadásával aratott. Ohio állam a napokban egy törvényt fogadott el, mely az iskola-látogatási kényszert hozza be. New­ Hampshire államban e héten a nép elé került egy alkotmányi­ pótlék, mely oda czélozott, hogy a római katholikusokat az állami hivatalokra Mai számunkhoz féliv­­e Bismarck. Németország legnagyobb éle­te a leg­kiválóbb államférfiak egyike, kiket e század felmutathat, lekészül a cselekvés teréről, félnyugalomba vonul. Elképzelhető, mi mé­lyen érinti ez esemény Németország belső életét. Oly mélyen, hogy hatását egyelőre kiszámítani sem lehet. Bismarck az volt Németországnak, a német nemzetnek, amivé lenni csak kevés államférfiunak adatott: megalkotója, újjá­­teremtője. A német nép hosszú századok során keresztül tartó szétzüllöttségében gyak­ran megaláztatott, porba fujtatott, s mind­végig le volt taszítva azon díszes állásról, mely azt számbeli és értelmi súlyánál fogva mindenkor megillette volna. Az apró álla­mokra való oszlás, ezeknek folytonos egy­más elleni küzdelme hosszú időre kiölte a német népből a faji összetartozás ösztönét és vágyát. Ez a vágy utóbb megszületett, nagy, hatalmas erővé fejlődött, melynek előbb-utóbb meg kellett alkotnia a német egységet. S mégis ki merte volna hinni ez­előtt csak két évtizeddel is, hogy a német egység leküzdhetleneknek látszó akadályok daczára, oly hamar létre jő? Ki merte volna remélni, hogy a német császári korona is­mét ragyogni fog, pedig sokkal nagyobb fényben, mint századok előtt? Mégis meg­történt. A német egység létrejött, a porosz király feltette fejére a német császárok ko­ronáját. S mindezt a jelen század nagy ese­ményeit, a német nép erejére támaszkodva, Bismarck lángelméje hozta létre. Kis hazá­jából, Poroszországból, az események bámu­latosan gyors egymásutánjában, megalkotta Sadowánál az éjszak-német szövetséget, Se­­dánnál Németországot, s a német népet el­vezette az egység ígéretföldjére. S ezen nagy átalakulások azon aránylag rövid 15 év alatt történtek, mióta Bismarck áll a porosz, s utóbb a német állam élén. Ez a tizenöt év fényes lapokat tölt be Németor­szág történetében, s e lapokon a legki­válóbb hely a vaskanc­elláré, Bismarcké leend. S most ez a nagy ember, ki egy nagy nemzet hajóját biztos, soha nem tévedő kéz­zel vezette annyi dicsőségre, ki egyéniségé­nek súlyával mindenkor helyreállította an­nak meg-meglibbenő egyensúlyát, ki a pár­tok felett állva mindig a kellő mederben tudta tartani azok harczait, s kinek szemé­lyisége előtt mindenkor tisztelettel tért ki még az ellenfél és ellenszenv is, s ki vas­kézzel tudta féken tartani a partikularis­­must, separatismust, ultramontanismust, s a német egység egyéb ellenségét, most ez az államférfim, a német egység ezen őre távo­zik őrállomásáról. Távozik épp oly időben, midőn tán egy európai vihar van kitörőben, mely előtt Németország sem zárkózhatik el ajtaja és ablakai mögé. Épp ez az időpont teszi kiválólag fontossá Bismarck visszalépé­sét, melyet míg hozzá mythoszi homály vesz körül, tág teret adva a legkülönfélébb, czifrábbnál­ czifrább combinatiók és találga­tásoknak. Beszélik, hogy a német kanczellár is udvari clique-intrigyáknak lett — á la Mii­­hád pasa — áldozatává. Szólnak a Stosch­­ügyről, a birodalmi törvényszéknek Lipcsébe történt helyezéséről, annak bebizonyítására hogy kis dolgok mily nagy eseményeket idézhetnek elő. Beszélnek az ultramontanis­­mus diadaláról, mely elől a Kulturkampf hősének ki kell térnie, asszonyi kezekről, melyek finom szálakat szőttek a nagy ember megejtésére. Sőt, hogy a combinatiók­ban semmi hiány se legyen, s hogy a kanczellár visszalépése összeköttetésbe hozassék a jelen­legi nagy politikai kérdésekkel, beszélnek arról is, hogy az orosz befolyás buktatta meg, mert útjában volt, Bismarckot. Mon­danunk sem kell, hogy ez utóbbi variatió csak az orosz politika levelében van, s hogy ezen conbinatiók egyike sem állhat meg, legalább egymagában. Tény az, hogy Bismarck egy idő óta feltűnően kereste a magányt, az ügyektől való félrevonul­ást, minek legnagyobb oka abban lehet, hogy végtére a legaczélosabb munkaerő is meg­törik, a legpezsgőbb munkakedv is meg­lanyhul, a szakadatlan felemésztő, nyugal­mat nem ismerő munkában. Valószínű az is, hogy a kanczellár személyét érintő mel­léklet van csatolva!--------------------------------- képesítse. Az ajánlott pótlék megbukott és New- Hampshire államban a római katholikusok tovább is képtelenek állami hivatalokra. New-York állam törvényhozó testületében hosz­­szú viták folytak le egy behozott törvényjavaslat fölött, mely az uzsora-törvényeket volt törvény­­könyvünkből kitörülendő. A törvényjavaslat megbu­kott. Az uzsora-törvény New York államban tovább is fennáll. Az uzsora-vevő nemcsak az egész tőke elvesztésével bűnhődik, de New York azon államok egyike, mely az uzsorást bűnvádi kereset felelőssége alá is helyezi. Loetv Vámot, h. ügyvéd.

Next