Ellenőr, 1877. április (9. évfolyam, 90-124. szám)
1877-04-08 / 96. szám
filmiszetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. ”Szerkesztési iroda: gjudajesten, nddor-nicza, 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 96. szám. Budapest, vasárnap, április 8. 1877. hirdetések felvétele a Jolndöf hivatalbart, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest,Rákosárok-utca 431., valamint Havas, Laute & Cipőségnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott arámla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Újjud. djpest e.n. nddOT-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozi minden felszólalás. IX. évfolyam. I AVIRATOK. Bécs, ápr. 7. A „Pol. C." jelenti Konstantinápolyból 7-éről. Az angol ügyvivő majd minden nap értekezik a porta vezéregyéniségeivel a jegyzőkönyvhez való csatlakozás feltételei iránt. Anglia, hírszerint, a portának azon nyilatkozatát insinuálja, hogy egy meghatározott időtartamra az európai helyi ügyvivők bizottságát a reformok őszinte keresztülvitelének konstatálása végett, elfogadja ; a porta magatartása eddigelé visszautasító. — Abdul Kerim pasa a dunai hadsereghez, Ali Szaid pasa pedig, az albániai hadtest parancsnokságát átveendő, Skutariba utazik. Bécs, apr. 7. Gróf Andrássy ma több napra Terebesre utazik. Prága, apr. 7. A vidéki községekben mai nap megejtett tartománygyűlési képviselőválasztásoknál az ó-cseh jelöltek mind megválasztottak. London, ápr. 7. A „Daily News“ szerint, az alsóház ellenzéke legközelebb a jegyzőkönyvet és Derby nyilatkozatát a cabinet ellen való rászólási indítvány tárgyává szándékozik tenni. Páris, ápr. 7. A közoktatási miniszter a Sorbonneban a jutalomkiosztás alkalmából kijelentette, legyenek bizalommal a kormány politikája iránt, mely békére törekszik, és reméli azt meg is tarthatni. A „Moniteur“ azt mondja, hogy Konstantinápolyból érkező hírek megerősítik azon reményt, hogy Európa méltányos észrevételeit a porta nem fogja közönyösen venni. Berlin, ápr. 7. A „Nordd. Ztg.“ jelenti, hogy a Bismarck elbocsáttatása fölötti eldöntést illetőleg még semmi megbízható nem hallatszik, a császárnak visszatetszik mind, ami Bismarck végleges visszalépésének látszatát növeli. — A „Kreuz. Ztg.“ mondja: Újólag lehetséges, hogy legközelebb csak ideiglenes szabadságidő adatik közönséges helyettesítéssel és egy állandó arrangement iránti további alkudozások fentartásával. Pétervik, apr. 7. Biztosan hírlik, hogy az orosz császár az idén nem fog Emnsbe menni, ezen elhatározás azonban nincs össszeköttetésben a függő politikai kérdéssel, és így semmiesetre sem politikailag magyarázandó, csupán orvosi tanácsok követése forog fenn. A czár egészségi állapota kielégítő. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, vasárnap, április 8. Jtomiw'U H/iinlsájí. N ó p * % í it h A z Gróf Dormámfi Kálmán. Soldosné Luk* áss«. Eredeti szomorujáték 5 felv. mint vendég . Kezdete 7 órakor. | A TOLONCZ. UTOLSÓ POSTA. Bismarck herczeg visszalépéséről egy délnémet lap azt újságolja, hogy a kanczellár múlt szombaton, születése napja előestéjén egy nála összegyűlt bizalmas társaságnak azt a meglepő közlést tette, hogy ő „caput“ ember ; egészségének helyreállítása még akkor is igen kérdéses, ha elbocsáttatását megnyeri, s átadhatja magát a sürgősen szükséges nyugalomnak. De ha kényszerítik az ügyek tovább vezetésére, a munka terhe csakhamar teljesen meg fogja rongálni. Elbocsáttatását csak azon czélból kérte, hogy még néhány évig élhessen. — Mondják azt is, hogy Lasker a napokban audienczián volt a badeni nagyherczegnél, a kanczellár-krízis megbeszélésére. A szabad-conservatív „Post“ újabban azt jelenti, Bismarck megmarad állásán, ha a kormányon oly férfiakat és a parliamentben oly pártokat talál, akik segítségére lesznek a belkormányzasi, adórendszeri, sociálpolitikai törvényhozási és a vasúti kérdésbeli reform eszméinek keresztülvitelére. A „Post“ hozzáteszi, hogy a kancellár elbocsáttatási kérelmének tulajdonképen az az oka, hogy nem reméli, miszerint reformrendszerét keresztülviheti, s fél- vagy baleredményre nem akarja föltenni életét és egészségét. A jegyzőkönyvre vonatkozólag az álltólag Bécsből inspirált „Eastern Budget“ a következő légből kapott állításokat, írja. A jegyzőköny alítása Bécsiben a legnagyobb elégültséget idézte elő. Nagy súlyt helyeznek arra a körülményre, hogy ezen esemény, ha nem is fordította volna a keleti kérdés erőszakos megoldásán veszélyét, legalább megakadályozhatja az európai egyetértés megzavarását. Ezen érzelem daczára az osztrák-magyar monarchia heterogén összealkotásán az öszszes nemzetiségek osztoznak, s még a magyarok is, kik Oroszország iránti bizalmatlanságukban egy európai népnek sem állnak mögötte, őszintén örvendenek a jegyzőkönyv elfogadásán. Az „indépendence belge“ egy párisi levelezője azt írta, hogy Mac Mahon titkára, Emanul d’Harcourt Jules Simonra vonatkozólag egy jobboldali képviselő előtt így nyilatkozott: „Legyen türelemmel, júliusig majd megszabadulnak tőle.“ Az „Agenco Havas" föl van hatalmazva annak kijelentésére, hogy d’Harcourt úr ilyen nyilatkozatot sohasem tett. Budapest április 7. A török parliamentarismus. A török parliamentre vonatkozólag írt czikkünkben ezen a keletiek kedélyére meglepőleg ható nyugati intézmény teljes figyelembevétele mellett, a minden ázsiainak tulajdonát képező éleselműség és szembeötlő hasonulási képességre a legtöbbet építettünk. Azon események, melyek legközelebb történtek az ideiglenes országházban, az Aza Sofia mellett, nagyon közrehatottak arra, hogy bennünket ezen véleményünkben megerősítenek, mert a török parlament létének első napjai daczára, azonnal lábra állani s erőteljesen fellépni akar. Ha érdekes az első ülések lefolyását szemlélni, midőn az elnöke, úgyszólván a parlamentarismus elemeit volt kénytelen magyarázgatni, annál nagyobb csodálkozást kell, hogy keltsen, midőn a házszabályok feletti vita alkalmával szónokokat látunk állhatatosan és gyakorlati pillantást elárulva fellépni. Ezen körülmény legszemlélhetőbb volt a házszabályok 51. czikke feletti vitában, mely czikk a miniszternek a hozzá intézett kérdésre adandó válaszra vonatkozólag határidőt enged, s az e tekintetben támadt vita nagyon sarokba szorította a mentori állásában nagy önbizalmat érző Ahmed Vefik pasát. Hasztalan hivatkozott ez arra, hogy az interpellációkra nem czélszerű azonnal válaszolni, hogy a bejegyzett kérvények és kérdések rövid idő alatt is már ötven szekrényt töltenek meg, melyeket átvizsgálni és megbírálni kell. Ez mit sem használt. Nafr effendi, Aleppo képviselője, s egyszersmind a ház jegyzője, a legrövidebb határidő mellett volt. „Üléseink amúgy is csak három hónapig tartanak, az elnapolgatás eddig is legnagyobb ellenségünk volt, nyolc nap alatt követeljük a választ.“ Úgy is történt. Nem kevésbbé volt izgatott azon ülés, melyben azon passusról volt szó, melynek Montenegróra vonatkozólag kellett a feliratban előfordulnia. Hiában csillapította az elnök a „honatyákat“ azon megjegyzéssel: várják be előbb a ház elé terjesztendő okmányokat, a török ékesszólás heves bajnokai rohamot intéztek, s egyik a másikat iparkodott felülmúlni a hazaszeretet felett mondott lelkesítő szavakban. „Mondják, az államnak nincs pénze — jegyezte meg Kosanli Ahmed effendi — ezen ne búsuljunk! Mindnyájan feláldozzuk vérünket,vagyonunkat a birodalomért, s a nemzetért. Szívesen öltözünk daróczba, gyalog járunk, éhezünk és szűkölködünk, de egy arasznyi földet sem adunk át, s határozottan visszautasítunk belügyeinkbe való minden idegen beavatkozást.“ Viharos haj! haj! (magyarul: úgy van, úgy van) jutalmazta meg a szónokot. A gyűlés fellelkesedett, csakhogy a kép, melyet egy lelkesült török parlament nyújt, egészen elüt azon fogalomtól, melylyel mi bírunk egy lelkesült házról. A képviselők, név szerint a mohamedán képviselők belső megindulásukat semmi külső jel által sem szokták elárulni, mindenki a legnagyobb illemet őrzi meg, mintegy magába vonul, de azért nem kevésbbé lelkesült, s nem kevésbbé van tele hazafias buzgalommal. Mint első czikkünkben már jeleztük, az ellenzék leginkább a móllák és szerzetesek, a vastag turbánok és csúcsos süvegek férfiainak, ezen a morlim fanatismus és ázsiai vallási lelkesedettség personifikált képeinek soraiból ujoncrozza tagjait. Amint azonban Európa számos keleti ügyben csalatkozni szokott, úgy történik ez a jelen esetben is. Ezen férfiak a vallási türelmetlenség legkisebb jelét sem árulják el, s nem is fogják ezt tenni, oly egyének kivételével, mint Dikbas Ali effendi (makacs fejű Ali effendi) a sztambul városi negyed képviselője, ki a kedves szokás miatt mindent ellenezni fog. Az eddigi eseményekből következtetve, a törökök iránt ellenséges közlönyök „megrendelt ellenzék“-et pillantanak meg a török parliament ellenzékében. De ez nem áll. Ezen emberek szabadságeszméi a molla-világban általános lufiságban, a testvériség egy nemében gyökereznek, mely már akkor beszélt és irt szabadságról és egyenlőségről, midőn Európa még a középkori zsarnokság igája alatt nyögött. Ma, midőn ezen irányzat törvényes kifejezést nyert, a török társadalomnak könnyebb lesz, mint bármely társadalomnak, elsősorban szigorú ellenőrzést gyakorolni a belkormányzat felett, oly ellenőrzést, melynek nyilatkozatairól a török sajtó a legutóbbi hónapokban gyakori és ecclatans bizonyítékokat adott. A török lapok hasábjain gyakran még asszonyok is felléptek, kik tikkasztókat és a hivatalos hatalommal visszaélőket nyilvánosan megbélyegezték, s több esetben vizsgálatot idéztek fel Ami az előtt hallatlan volt, ma már oly hivatalnokok is akadnak, akik a közvélemény előtt tisztázni akarják magukat, szóval, oly szellem kezd ébredezni, mely a rosz, de még gonoszabbul rágalmazott török igazságszolgáltatás és belkormányzat rendezésére nagyon közrehathat. A parlamentben nyilatkozó ellenzék a szultán és az udvar mindenhatóságát is meg fogja bénítani. Damud pasa, Abdul Hamid kedvenee — mint értesülünk — ma már sokkal elővigyázzóbb, mint az előtt, s oly embereknek is kedvez, akikkel azelőtt alig állott szóba. A szultán pedig magához hivatta Midhát nejét, hogy a száműzött hogylétéről tudakozódjék. Visszahivatásáról semmi bizonyosat sem hallani ugyan, de ezen tény elég világot vet az autocratia nézeteiben történt változásra. Nyíltan bevalljuk tehát, hogy a parlament Törökországra nézve életképes intézménynek bizonyul, s annélkül, hogy különös sanguinismust akarnánk elárulni, állíthatjuk, miszerint az alkotmány, az új irány, melyben Törökország megindult, sokkal nagyobb hatású lesz a keleti kérdés lecsendesítésére nézve, mint minden congressus, jegyzőkönyv az európai diplomatia egyéb ügyetlensége. Londonban és Péterváron végre azon meggyőződésnek kell diadalra jutnia, hogy Andrássy gróf reformjegyzékével sokkal többet lehetett volna elérni, mint az említett két kabinet minden eddigi javaslata által. Vámbéry Ármin: A király ma reggel fél 7-kor érkezett Budapestre s este visszautazik Bécsbe. Megérkezése alkalmával a közlekedési miniszter várta a pályaudvaron. Ő felsége déli i1, órakor hosszas magán kihallgatáson fogadta Pichy Tamás közlekedési és Trefort kereskedelmi minisztereket. — A királyné Gödöllőről Bécsbe utazott. Az Amerikába való menekülte mindig kevesebb kevesebb kilátással kecsegteti a sikkasztó pénztárnokokat, tolvajokat, gyilkosokat, s más néven nevezendő urakat és hölgyeket, kiknek nagy okuk van az ó-világ udvariatlan bíróságai elől az új világ eldorádójába menekülni. Míg Éjszak-Amerikának semmiféle kiadási szerződése nem volt több európai állammal, ezen államok akasztófa czímerei siettek megnépesíteni Amerikát, az éjszak-amerikai kormány azonban több és több állammal köt nemcsak kiadási szerződést, hanem a már kötötteket több és több bűntettre kiterjeszti. Magyarországra vonatkozólag eddig hat bűntettre volt szorítva a a kiadás, legújabban azonban alkudozások fejeztettek be ezen számnak tizenkettőre való felemelésére vonatkozólag. Nevezetes vívmány továbbá, hogy Amerika az itteni ítéleteket jövőre res judicata gyanánt fogadja el, s többé nem követel bizonyítékokat. Ily körülmények közt Éjszak-Amerika ezután megszűnik a bűnösök kellemes refugiuma lenni, s ezek jövőre kénytelenek lesznek más menedékföldet felfedezni. Csemeghy igazságügyminiszteri államtitkár Széll Kálmán pénzügyminiszter meghívására tegnap este Bécsbe utazott. Az alakítandó banktársulat jelzálog-hitel-osztályának szervezetére vonatkozó javaslatot tárgyalja most a két pénzügyminiszter, s ennek egyes szakaszaira nézve kéri a magyar pénzügyminiszter az igazságügyi államtitkár szakvéleményét. Albrecht főherczeg meglátogatta Andrássy grófot, s öt negyed órát töltött nála. Ez igen egyszerű hír lett volna, de egy pár osztrák lap mást olvasott ki ebből a hírből. Nem kevesebbet, mint hogy az osztrák katonai párt mozog. Bismarck visszavonult, s így elérkezett a pillanat arra, hogy Ausztria visszafoglalja régi állását Németországban. Közöljük ezt a combination anélkül, hogy a legcsekélyebb fontosságot tulajdonítanánk neki. A fantázia merészségét azonban szívesen elismerjük. Horvátország minden követ megmozgat, hogy Mazuranics bán megszabaduljon a Mollinary-nyűgtől s Horvátország attól a kelletlen soldatesca beavatkozástól, mely eddigelé még minden horvát kormányférfinak megkeserítette az életét. Az „Obtor“ most egyenesen a végvidéki lakosságot apostrophálja, hogy az anyaországnak támogatására legyenek e küzdelemben . „Mollináry tábornok — úgymond — a katonai őrvidéken missióját és főfeladatát teljesítvén, itt az ideje, hogy annak kormányzata, miután a közigazgatás, törvénykezés és közoktatás ügye a végvidéken ugyanazon elveken nyugszik, melyeken ugyanezen ágak az anyaországban alapulnak, az alkotmányos bánra s a végvidéki képviselet ellenőrzésére bizassék, illetőleg átruháztassék. A külön végvidéki kormányzat további fentartása mellett semmi érv nem harcol, amíg az egyesítést a törvény s a nemzet érdeke kívánja és követeli.“ Ez helyes , minthogy azonban egy Obzor még a helyeset sem adhatja bombaszt nélkül, az indokolást tehát még következőleg is folytatja: „A közelgő keleti vihart is a monarchia sokkal könynyebben és minden veszedelemtől menten fogja kiállani és feje fölött elvonulni látni, ha az egységes Horvátország saját keblével fogja azt felfogni, ami a keleti kérdésre nézve sokkal előnyösebb, mint a legnagyobb hadsereg vagy a legjobb generális. Az egységes Horvátországon keresztül a monarchia a Kelet erkölcsi elfoglalásának hidját emeli, melyen át ugyanazon fegyverrel küzdhet ő maga, mely Oroszországot oly nagy erőre és hatalomra emelte a Keleten. Az osztrák tartomány gyűlések legtöbbje még az alakulás munkájával van elfoglalva, vagy bizottságokra oszlott. — Innsbruckban tegnap két pótválasztás volt a reichsrabhda. Liberálisokul választották : dr. Hoffer Andrást (a hős korcsmáros unokáját) és Makovicz bozeni birtokost. A clerikálisok, okulva a tegnapelőtti vereségen, nem vettek részt a választásban. Azon tisztelt laptársainkkal, akik kegyeskedtek a londoni jegyzőkönyv magyar szövegét lapunkból a forrás megnevezése nélkül con amore minden sajtó- és fordítási hibával együtt kiollózni (csak a „Hon“ és a „Napló“ említette meg a forrást) szívességet vélünk tenni, ha figyelmeztetjük őket, hogy éjfélkor sebtiben eszközült fordításunkba egy lényehiba csúszott be. T. i. az eredeti franczia szöveg első bekezdése így végződik: . . . aux réformes a introduire en Bosnie, Herzegovine et Bulgarie que la Port’a acceptées saus à les appliquer elle-meme. Hibás fordításunk ezt igy adja vissza: . . . reformok iránt . . ., melyeket a porta elfogadott, senkhogy nem alkalmazta . . . holott ez tulajdonképpen azt teszi, hogy: ... a reformok iránt, . . . melyeket a porta elfogadott azzal a kivétellel, hogy azokat önmaga alkalmazza . . . Ez, tetszik látni, egészen más dolog, s már most beollózhatják ezt a helyreigazítást is. Az „Ellenőr“-t azért nem muszáj idézni. Uj aera. (Saját levelezőnktől.) (Az elnök fölavatása, meglepő programm-beszéde. Az ■j miniszterek. Példákkal való megmagyarázása az Írás azon szavainak: „Miként lesznek az elsőkből utolsók?“ Egy szerecsen főispán. Egyenlőtlenség az egyenlőség honában , a hol a katholikuok nem lehetnek hivatalnokok. Bukow uzsoratörvény. New-York, márczius 18. 1877. „Sirt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett.“ Ilyen időnk volt Washingtonban márczius 4-én, az új elnök felesketése alkalmával. Komor, zord idő állott be, mintha a nap, e legigazabb aristocrata nem látta volna szívesen a republikanismus nagy ünnepét. Pedig ugyancsak nagy ünnep volt az. Magyarhonban az új nemzedék emlékezetében él egy ünnepély, melyhez méltán hasonlítható e márczius 4-iki elnök inauguratió és ez azon nemzeti ünnepnap, melyen 1867-ben a magyar király megtevé történelmi jelentőségű híres „négy vágását“. Az elnöknek a felesketés alkalmával mondott székfoglaló beszéde a legnagyobb sensatiót okozta az Unióban, hasonló sensatiót mint a minőt talán Lincoln Abrahám emancipatiós nyilatkozata az 1863 diki év újévnapján keltett. Hogy is ne! A hírverő elvitte az vElleneru-iöz. is a beszédet, de annak messzehatását csak az érti, ki viszonyainkat ismeri. Nyíltan hadat üzent az azon pártnak, mely Hayest megválasztá, azáltal, hogy az első napon mindjárt ünnepélyesen kinyilatkoztatta , „hogy a pártérdemet nem jutalmazza meg közhivatalok kiosztása által a hívek között.“ Ez revolutio! A győztesé a zsákmány: ez volt az amerikai politikai elv, szent és meg nem támadható Jackson András (1829—1837) óta. Közel ötven éve, hogy politikai életünk ez elven nyugodott. S most egy „új király jött, aki Józsefet nem ismeri.“ A történelemíró arany betűkkel jegyzi fel bizonyára Hayes székfoglaló beszéde ékes szavait: „Pártjának az teszi a legnagyobb szolgálatot, ki hazájának szolgál leghivebben.“ De a székfoglaló beszéd csakis beszéd, vagy mint Jókai írja: „a beszéd, a szó csak lehellet.“ Szónoklatokra, különösen politikai szónoklatokra a magyar közmondás: „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“ — igen illik , és az általa ébresztett nagy ingerültség a kétely és gyanú érzületeinek adott helyet. A kétely nem soká tartott, harmad-negyed napra mint a villámcsapás sújtott le a nemzet politikusai közé az elnöki cabinet (miniszter) kinevezése. A nemzet, értvén az alatt a népet, az üzlet, az ipar, a tudományok képviselőit, örömtől repesve fogadák azt, a professionals politikus azonban amiatt kigyót-békát kiáltott. A kabinet összeállításában az elnök székfoglaló ígéretéhez képest lerombolta a pártmegkülönböztetéseket és tanácsadói kinevezésében csakis az érdem, s a képzettség tekinteteinek hódolt. A kabinet élén Evarts Wm.M. áll, mint államtitkár; társai Sherman John pénzügyi titkár, Schulz Károly belügyi titkár, Mc Crary György W. hadügyi titkár, Thompson R. M. tengerészeti titkár, Key D. M. főpostamester, és Devens tábornok főállamügyész. Schurz Károlyt otthon is jól ismerik. Lapjaink itt neki nagyobb hódolatot nem tudtak adni, mint ékesszólását Kossuth Lajoséval egy rangra emelték. Schurz Károly a politikusok leggyűlöltebb embere, mert független, tősgyökeres, derék becsületes ember. Schurz Károly kinevezése a lángésznek, az értelemnek, a tiszta nemes erkölcsnek legszebb vívmánya! Key D. M. főpostamesterünk kinevezése, politikai életünk egy új aeraját jellemzi! Key ur politikai hitvallása nem az, ami az elnöké, ki őt kinevezte, Key ur demokrata! sőt még több, ő a volt confedaratió, az elszakadt déli államok tábornoka volt! A béke politikáját a déli államok irányában ezzel megkezdettük és bizalommal várja a nemzet az elnök e lépésének arany gyümölcseit. Demokratikus intézményeink szép illustrátiót nyernek a közhivatali kinevezések folyama alatt; egyet-kettőt felsorolok, mely otthon talán érdeket kelthet. A volt főpostamester Tyner úr, az új főpostamester kezeitől elfogadta a kinevezést, mely első, fősegéd-postamesterré tette. Morris Lot. M. ur, a volt pénzügyminisztert, utóda Portland kikötőjének pénzügyi felügyelőjévé nevezte ki. Ma miniszter, holnap a minisztérium egy alárendelt hivatalnoka! Ez demokratia, annak legtisztább értelmében. De e sorok írójának a legérdekesebb történelmi tapasztalatául tűnik fel a következő kinevezés : Washington, az Unió fővárosa, a Columbia kerületben fekszik. E kerület számára Hayes elnök Douglass Friderik urat egy szerecsent, egy volt rabszolgát nevezett ki a marshali hivatalra. E hivatal egyenlő a „vármegyei alispán“ hivatalával, rangban pedig egyenlő a koronásfok főudvarmesteri hivatalával, a koronás fő helyébe az Unió elnökét helyezvén. Egy fekete ember alispánja most holy kerületnek hol húsz év előtt még a rabszolga-ság virágzott. Egy volt rabszolga tölti be ma azon hivatalt, melynek képviselője húsz év előtt a rabszolgákat lánczba verte, eladásukra felügyelt, róluk ■ az adás-vevési iratokat ellenjegyezte s ki őket úgy üldözte mint az agárkutya a nyulat. Az elnök kij nevezte és a senatus a kinevezést jóváhagyta és a senatusi jóváhagyás a demokratikus senatorok ’ „igen“ szavazatával létesült! Ez oly vivmány, minőt Lincoln sem mert merészleni: Tempora intantur! A Senatus márczius ötödikén rendkívüli sessióba gyűlt össze és tegnapelőtt ismét elnapolta magát. A befejezetlenül maradt budgeti javaslatok nem kerültek tárgyalás alá, hanem május havában valószínűleg a congressus mindkét háza rendkívüli sessióba fog egybehivatni s az államháztartás költségvetéseit ekkor állapítja meg. Áttekintve a politikai szemhatárt, az Unió fényes, boldog napoknak néz elébe. Közhivatali rendszerünk reformja, melylyel Hayes úr működését megkezdő, egy félszázados átkot törül el, méltó ez azon lépéshez, melyet Hayes úr foganatba vett, hogy t. i. lerombolja a „déli és az éjszaki államok közt emelt karriereket.“ Ha e politika sikerül a republikánismus oly győzelmet arat, mint Jefferson Tamás függetlenségi nyilatkozatának elfogadásával aratott. Ohio állam a napokban egy törvényt fogadott el, mely az iskola-látogatási kényszert hozza be. New Hampshire államban e héten a nép elé került egy alkotmányi pótlék, mely oda czélozott, hogy a római katholikusokat az állami hivatalokra Mai számunkhoz félive Bismarck. Németország legnagyobb élete a legkiválóbb államférfiak egyike, kiket e század felmutathat, lekészül a cselekvés teréről, félnyugalomba vonul. Elképzelhető, mi mélyen érinti ez esemény Németország belső életét. Oly mélyen, hogy hatását egyelőre kiszámítani sem lehet. Bismarck az volt Németországnak, a német nemzetnek, amivé lenni csak kevés államférfiunak adatott: megalkotója, újjáteremtője. A német nép hosszú századok során keresztül tartó szétzüllöttségében gyakran megaláztatott, porba fujtatott, s mindvégig le volt taszítva azon díszes állásról, mely azt számbeli és értelmi súlyánál fogva mindenkor megillette volna. Az apró államokra való oszlás, ezeknek folytonos egymás elleni küzdelme hosszú időre kiölte a német népből a faji összetartozás ösztönét és vágyát. Ez a vágy utóbb megszületett, nagy, hatalmas erővé fejlődött, melynek előbb-utóbb meg kellett alkotnia a német egységet. S mégis ki merte volna hinni ezelőtt csak két évtizeddel is, hogy a német egység leküzdhetleneknek látszó akadályok daczára, oly hamar létre jő? Ki merte volna remélni, hogy a német császári korona ismét ragyogni fog, pedig sokkal nagyobb fényben, mint századok előtt? Mégis megtörtént. A német egység létrejött, a porosz király feltette fejére a német császárok koronáját. S mindezt a jelen század nagy eseményeit, a német nép erejére támaszkodva, Bismarck lángelméje hozta létre. Kis hazájából, Poroszországból, az események bámulatosan gyors egymásutánjában, megalkotta Sadowánál az éjszak-német szövetséget, Sedánnál Németországot, s a német népet elvezette az egység ígéretföldjére. S ezen nagy átalakulások azon aránylag rövid 15 év alatt történtek, mióta Bismarck áll a porosz, s utóbb a német állam élén. Ez a tizenöt év fényes lapokat tölt be Németország történetében, s e lapokon a legkiválóbb hely a vaskancelláré, Bismarcké leend. S most ez a nagy ember, ki egy nagy nemzet hajóját biztos, soha nem tévedő kézzel vezette annyi dicsőségre, ki egyéniségének súlyával mindenkor helyreállította annak meg-meglibbenő egyensúlyát, ki a pártok felett állva mindig a kellő mederben tudta tartani azok harczait, s kinek személyisége előtt mindenkor tisztelettel tért ki még az ellenfél és ellenszenv is, s ki vaskézzel tudta féken tartani a partikularismust, separatismust, ultramontanismust, s a német egység egyéb ellenségét, most ez az államférfim, a német egység ezen őre távozik őrállomásáról. Távozik épp oly időben, midőn tán egy európai vihar van kitörőben, mely előtt Németország sem zárkózhatik el ajtaja és ablakai mögé. Épp ez az időpont teszi kiválólag fontossá Bismarck visszalépését, melyet míg hozzá mythoszi homály vesz körül, tág teret adva a legkülönfélébb, czifrábbnál czifrább combinatiók és találgatásoknak. Beszélik, hogy a német kanczellár is udvari clique-intrigyáknak lett — á la Miihád pasa — áldozatává. Szólnak a Stoschügyről, a birodalmi törvényszéknek Lipcsébe történt helyezéséről, annak bebizonyítására hogy kis dolgok mily nagy eseményeket idézhetnek elő. Beszélnek az ultramontanismus diadaláról, mely elől a Kulturkampf hősének ki kell térnie, asszonyi kezekről, melyek finom szálakat szőttek a nagy ember megejtésére. Sőt, hogy a combinatiókban semmi hiány se legyen, s hogy a kanczellár visszalépése összeköttetésbe hozassék a jelenlegi nagy politikai kérdésekkel, beszélnek arról is, hogy az orosz befolyás buktatta meg, mert útjában volt, Bismarckot. Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi variatió csak az orosz politika levelében van, s hogy ezen conbinatiók egyike sem állhat meg, legalább egymagában. Tény az, hogy Bismarck egy idő óta feltűnően kereste a magányt, az ügyektől való félrevonulást, minek legnagyobb oka abban lehet, hogy végtére a legaczélosabb munkaerő is megtörik, a legpezsgőbb munkakedv is meglanyhul, a szakadatlan felemésztő, nyugalmat nem ismerő munkában. Valószínű az is, hogy a kanczellár személyét érintő melléklet van csatolva!--------------------------------- képesítse. Az ajánlott pótlék megbukott és New- Hampshire államban a római katholikusok tovább is képtelenek állami hivatalokra. New-York állam törvényhozó testületében hoszszú viták folytak le egy behozott törvényjavaslat fölött, mely az uzsora-törvényeket volt törvénykönyvünkből kitörülendő. A törvényjavaslat megbukott. Az uzsora-törvény New York államban tovább is fennáll. Az uzsora-vevő nemcsak az egész tőke elvesztésével bűnhődik, de New York azon államok egyike, mely az uzsorást bűnvádi kereset felelőssége alá is helyezi. Loetv Vámot, h. ügyvéd.