Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-15 / 206. szám

hatóság határozatát jogaikra sérelmesnek találnák, a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 hó alatt a törvény rendes útján felléphetnek. Pulay Kornél előadó a bizottság szövegezését ajánlja, mely el is fogadtatik. A 12—17. §§. jelentéktelen változtatásokkal fogadtatnak el. A 18. §-nál Horváth Boldizsár a „szinte*, szó helyett, „szintén“-t kíván tétetni, s ajánlja a következő irályi módosítást: „Ha a jelzálog becsértéke a biztosítandó összeget, a netalán elsőbbséggel biró terheket együttvéve kétszeresen fedezi.*Ezen §. Horváth Boldizsár ezen és Szilágyi Dezső következő módosítványával fogadtatik el: „Névszerinti értékeik feléig, de sohasem a letétel napján fennállott tőzsdei árfolyam két harmadát meghaladó értékén felül.* A 19 § változatlanul és vita nélkül fogadtatott el, mire következtek az esti lapunkban közlött interpellációk, melyek sorát Szsuha Ágostonnak a közmunka- és közlekedési miniszterhez intézett következő interpellációjával egészítjük ki: 1. Tanulmányoztatja-e az igent, miniszter úr a különösen Szeged város és környékén fokozatosan emelkedő vízszin-duzzadásnak valódi okait ? 2. Ha, amint bizonyos, hogy ezen gazdag virágzó magyar vidék végveszélyeinek elhárítására , eddig tett intézkedések nemcsak hogy eredményre vezetők nem voltak, sőt inkább a bajt fokozták, hajlandó-e szükség esetén a tiszaszabályozási rendszer gyökeres megváltoztatásával a vidék üzleti, gazdasági nyilvános és magánéletén lidérczként nehezülő veszélyt elhárítani. 3. Legyen szíves ez irányban szándékos lépéseit a t. házzal közölni. A Petőfire vonatkozó interpellációra a miniszterelnök azonnal válaszol. Tisza Kálmán belügyminiszter: A t. képviselő úr az utóbbi interpellátiójára, ha a t. ház méltóztatik megengedni, mindjárt felelek. (Halljuk !) Az interpellációk száma különben is már oly nagy, hogy nem szeretném ezek számát egygyel is szaporítani, amidőn arra is egyszerűen és röviden megadhatom a választ. Részemről, midőn ezen hir újabban felmerült, — bár magam is azon leverő meggyőződésben vagyok, hogy e hirek legalább Petőfire nézve álhirek, de éppen azért, hogy nyomába jöjjünk annak, nem a valami és minő alapja van annak, amit egyik-másik ember az országban beszélt, intézkedtem aziránt, hogy ott, hol az illetők tartózkodnak, az ügy megvizsgáltassák. (Helyeslés.) Eddig azonban még nem kaptam jelentést, addig pedig azt gondolom, míg legalább valószínűleg elő nem állíttatik a dolog, további lépéseket tenni nem lehet, mert csakugyan minden kósza hírt és mendemondát nemzetközi fellépés tárgyává tenni lehetetlen. (Helyeslés.) Ez az, amit a képviselő úrnak válaszolhatok, ismételvén, hogy addig, amíg megtudjuk, van-e valami alapja a dolognak az intézkedéseket megtettem. Ezt pedig kötelességemnek tartottam megtenni egyfelől azért, hogy ha csakugyan van valami alapjuk e híreknek, meg lehessen tenni a szükséges intézkedést, de szükségesnek tartottam másfelől azért is, mert a szintén érdekünkben van, hogy alaptalan légből kapott hírek által a közvélemény félre ne vezettessék, mindkét okból megtettem az intézkedést s rajta leszek, hogy a dolog mibenléte iránt minél előbb biztos értesülést szerezzek. (Általános helyeslés.) Helly Ignácz: Én teljesen megnyugszom a miniszter úr válaszában, ámbár azt hiszem, hogy nem volna valami nagy fellépés, ha a külügyminisztérium útján kérdést intéztetne az orosz kormányhoz, van-e erről valami tudomása. Egyébiránt ha a miniszter úr már megtette az említett irányban a szükséges lépéseket, megnyugszom benne, csak arra kérem a miniszter urat,hogy azon esetre, ha a jelentések beérkeznek és a kormány tájékozva lesz a dologról, méltóztassék a házat értesíteni. — A ház a választ tudomásul veszi. Az ülés vége d. u. 2 órakor. Fővárosi ügyek. Badspit főváros akfiz/filie. (Június 14-én.) A főváros mai közgyűlésének két fontosabb tárgya volt. Az első a légszesz-ügy, a második a Mátyás-féle felirat. Az első tekintetében, mely már nagyon sok pert kezd felverni, de remélhetőleg véglegesen mégis csak a társulat hátán fogják elverni a port, azon stádiumba lépett, hogy azt a közgyűlés Légrády indítványára bizottsághoz utasította, mely a jogügyi bizottsággal érintkezve fog jelentést beterjeszteni arra nézve: minő befolyás illeti meg a fővárost a szén vásárlása tekintetében ? Mátyás indítványa felett a közgyűlés indokolt napirendre tért. * Az ülés részleteit a következőkben foglaljuk össze : Roth Kárely főpolgármester megnyitván az ülést több belügyminiszteri rendelet tudomásul vétele után a légszesz-társulat ügye került elő Weisz D. minapi interpellátiója folytán, melyre vonatkozólag a tanács múltkor adott válasza tudomásul nem vétetvén, az interpelláló tárgyalása a mai napirendre tétetett. Weisz D. indítványát bővebben kifejtvén, a közgyűlés figyelmébe ajánlja még egyszer, hogy küldjön ki a kőszén beszerzési és kiszámítási árak megvizsgálására egy ad hoc bizottságot, mely jelentést tenni tartozzék. Ligrody K. nem találja czélravezetőnek az ajánlott módot; a társulat elég ügyes arra, hogy könyveit rendben vezeti, s ezekből és az okmányokból rá nézve semmi terhelőt nem fognak kiolvasni. Mert lehet, hogy a társaság és a kőszén szállítói közt titkos szerződés van magasabb díjazás s a többletnek év végén más czimen visszatérítése iránt. A főváros teendője az, hogy ellenőrizze a légszesztársulat kőszénbeszerzését. E társulatra nyomást kell gyakorolni, hogy olcsón s nyilvános útón szerezze be kőszénszükségletét. Eddig még sohasem történt árlejtés útján a biseersés. Hiszen, ha a most kapható jó kőszén más szállítóktól fogna vásároltatni, általa 43,750 frtot vesztene. Indítványozza, hogy a légszeszüigyben kiküldött bizottság utasítva legyen módról gondoskodni, mikép ellenőrizhetné a főváros a légszesztársulat kőszénbeszerzését a főváros érdekeinek megfelelően. Mátyus A. Légrády indítványának tárgyalását szeretné a jogügyi bizottság elé is vinni, mert egy szerződési pontnak magyarázásáról van szó. Légrády indítványa Mátyus toldalékával elfogadtatik. Ezután a párisi közkiállításra vonatkozólag a középítési bizottság utasíttatott, hogy tanácskozzék, hogyan és mily mérvben vegyen részt a főváros a kiállításon. Erre következett a mai ülés legérdekesebb tárgya, Mátyus Arisszid indítványa .P esti lapunk nem vásott politikai kérvényt illetőiig. Fabinyi Teofil ellene nyilatkozott az indítványnak. Nem kíván osztozni a felelősségben, mit az indítvány elfogadása maga után von. Az indítvány akkor lenne helyén, ha a kormány nem lenne tisztában a végczélok iránt, — mi nem ismerjük az eszközöket, melyek a haza érdekében a kormány és külügyminiszter által felhasználtatnak, de kétségkívül nem hiányoznak azok, hanem hol a hadvezér, ki a fegyvert az ellenség kezébe adja annak világba kürtölésével, hogy mily stratégiai mozdulatokat készül tenni, hogy mik a tervei. Támogatnunk kell a kormányt, de nem ily indítvány elfogadása által, hanem azzal, hogy komoly nyugalommal várjuk az események fejlődését. Indokolt napirendre térést indítványoz. Éles Henrik ez ügyet a jövő közgyűlésre elnapoltatni kéri. Ellene szólnak még az indítványnak Weisz B. F., Tavaszy Endre, Zichy Antal, Tenczer Pál és Jekelfalussy ; mellette csak Zmeskal nyilatkozott, mire Mattyus heves zárbeszéde után Fabinyi indokolt napirendre vonatkozó indítványa fogadtatott el. Végül még a sugárúti vízvezeték ügye került szőnyegre, mely ismét a középítési bizottsághoz utasíttatott. A Köskutak felállításáról gondoskodik a fővárosi tanács a nyár idejére, mi annál inkább szükséges, minthogy némely városrészben s különösen a Terézvárosban a kutak vize oly rész, hogy azoknak használatát egészségi szempontból a két elöljáróság kénytelen betiltani. A vízvezetéki igazgatóság utasittatott, tegyen mielőbb javaslatot hol és hány ily közkút lenne felállítandó, hogy a lakosság legalább szüretien Dunaviz élvezetéhez juthasson. Az ó-budai hajógyár légszesztelepén a tanács tudvalevőleg a hazai kőszénfajokkal légszesztermelési kísérleteket tett, melyek dr. Wartha Vincze műegyetemi tanár személyes vezetése és folytonos felügyelete alatt már folyamatba tétettek. Kitűnt azonban, hogy az észleletekhez bizonyos műszerek is szükségesek, miért is a tanács ezeknek beszerzését elrendelte, ami összesen mintegy 525 francba kerül, nagyon is balra tartottam. Most már be kell várni.“ . .. „Mit kell bevárni ? Miért ?“ „Igen, hagyni kell a dolgot a „bozontosra* Ahová ez megy, oda kell nekünk is menni.“ Én felegyenesedtem. A középső ló feje mozdulatlan volt. A derült holdvilágnál azonban látni lehete, hogy mint mozog egyik füle ide-oda. „A bozontosod is alszik ?“ „Nem, uram, az próbálja a vizet.« És ismét csendes jen minden. Csak a víz lassú csodékolása volt hallható. Éj, holdvilág, folyó — és s a vízben — mintegy megkövülten ültem helyemen. „Mi fütyöl itt? kérdezem végre. „Valószínűleg fiatal kacsák a nádasban vagy sikló kígyók.“ Egyszerre a „bozontos” elkezdte fejét hevesen mozgatni, hegyezte füleit és horkantott. No, no ! ordította Filofei teli torokkal, megforgatva ostorát és egész hosszában fölemelkedve. A tarantasz tovarántatott és ingadozva haladt a vízben. Kezdetben úgy tűnt föl előttem, mintha még mélyebben hatolnánk a vízbe, hanem néhány lökés és merülés után a vízfelület mindinkább apadni kezdett. Esett, esett folytonosan, míg végre a tarantasz kinőtt a vízből. Most feltűntek a lovak farkai s a fogat kerekei. Azután hosszú fűbe keveredve majd gyémánt- vagy nem .... zafircseppeket dobálva szét a hold kékes világában, egy lódulással kihúztak a lovak a homokos partra és kecsesen, nedves lábaikat mérsékelten emelgetve léptek egy gyengén emelkedő útra. „Utoljára,“ — jutott eszembe— ez a Filofei még azt kérdi tőlem: „Nos, nem volt-e igazam ?** 0 azonban nem szólt semmit s ezért nem is határozhattam el, hogy ügyetlenségéért szemrehányásokat teszek neki. Mélyen a szénába nyomva magamat, megkisértem az alvást. * ** * De az alvás nem sikerült rendkívüli kimerültségem daczára a vadászat után. Elmélyedtem a csodaszép vidék szemléletében, melyen áthaladtunk — és szép volt e vidék ; köröskörül végtelen sűrűn benőtt s buja térség, melyen kicsi tavak, mocsárok és égerfák s legelők által övezett ingoványok, minőket az olvadó hó hagy maga után, huzódtak végig ; ezek a „megáldott rétek* mint az orosz nép nevezi őket; róluk említést tesznek a kiewi hősök, a szláv Klodvig nevét viselő Wladimir bajtársainak mondái — azon hősöké, kik „a fehér hattyu és a szürke lúd után vadásztak*. Előttünk az út feküdt, miként egy kígyózó szalag. A lovak jókedvvel futottak. Én. . . én szélesre kitárt szemekkel néztem előre. És mindez, a pompás holdvilágnál oly enyhe és harmonikus, festői látványt nyújtott. Még Filofei is meg volt hatva. „Ezeket a réteket* — mondá felém fordulva — a „Jegorjeff-féléknek hivjuk, amott vannak az ősherczegiek.“ Egész Oroszországban nincsenek ilyenek. Nagyon is szépek. A középső ló hangosan horkolni kezdett. „Isten áldjon meg !“ susogta Filofei áhitatosan. „Szépek, nagyon szépek* ismételte egy sóhaj kíséretében. „Nem sokára meg is kezdik a kaszálást, mennyi kazal lesz majd itt fölállítva, alig hinné el az ember. . . És az a sok hal a tavakbban ! . . . Galóczák de mekkorák! Egy szóval: élj itt, s nem kell meghalnod !** Hirtelen fölemelte kezét. „Nézze, nézze ott a viz fölött, nem gém az? éjjel is vadászgat az a halakra ?“ Azután elkezdett nevetni. „De nagy bamba is vagyok én ! Hiszen az egy faág, melyet én gémnek tartottam. A hold tréfát űz velem. Sokáig haladtunk a rétek között. Végre elmaradtak. Sövények tünedeztek elő, majd szántóföldek s utoljára gyertyafény a szomszéd faluból. Öt verszt hiányzott még a főútig. Elaludtam. Hazai irodalom. — „A® ozmán uralom története Európában“, dr. Lázár Gyula munkája, melyet megjelenésekor már néhány szóban méltattunk, alapos készültséggel s kiváló szorgalommal készült érdekes és korszerű munka. Terünk ugyan most nem engedi, hogy kimerítően foglalkozzunk vele, de főbb vonásaiban ismertetni tartozunk, már csak azért is, mert a másként kitűnő erőktől támogatott történelmi irodalmunkban az ily nemű munka ritka, mint a fehér holló. A történettudomány mivelése nálunk úgyszólván csak egy irányban von nagyobb lendületet. Hazánk történelmét jeles szaktudósaink részletesen és sokoldalúlag feldolgozták ; e tekintetben irodalmunkat külföld történelmi irodalmával alaposságban bátran kiállja a versenyt. Annál parlagabb nálunk a külföld történelmének irodalmi tere. Néhány hevenyében összetákolt tankönyv kivételével, melyek közönségesen német minták után dolgoztak, — a részletes történelemről alig van pár figyelemreméltó munkánk. E hiányt érezte a magyar tud.akadémia is, midőn Momsen, Carlyle s más nevezetesebb külföldi munkák átültetését kezdte meg könyvkiadóvállalatában s e hiányt akarta némileg — legalább egy részről — pótolni dr. Lázár Gyula, ki sok éri szorgalmas tanulmányainak gyümölcsét nyújtja e műben, melynek megírásánál — mint az előszóban adott sorozat mutatja — a legkitűnőbb külföldi források után indul. Tizenöt fejezetben tárgyalja a törökök történelmét eredetüktől s őstörténelmüktől kezdve egész a „szörnyű lelkű“ Szelim haláláig. Reflectálva az összeütközésekre, melyek az ozmán birodalom s Európa művelődési tényezője, a keresztyénség közt már a kezdetben történtek, a törökök nagy hatását abban látja az író, hogy a régi Ázsia egy részének társadalmi és politikai viszonyait a mohamedanizmussal felforgatták, az óvilágot egy évezredig tartó mozgásba hozták, s a keresztyén nyugatot majdnem ugyanannyi ideig izgalomban tartották. Az arab uralom hanyatlásával kezdődik e befolyásuk, mely örökösévé lön azon hagyományos vezérszerepnek, mi a kalifák személyével elválaszthatna össze volt kötve. Tárgyilagosan, a kisebb mozzanatok beható megfigyelésével, hosszasabban jellemezve azt, mi átalakító befolyással volt az ozmán nemzetre, de kerülve a terjengősséget, tudományos szellemben s mégis élvezetes olvasmányul adja történelmük e részét. A részletek megbirálására szakközlönyeink lesznek hivatva, úgy annak megítélésére is, mennyiben karolta föl s olvasztá egybe hazánk történetét százados ellenségünk históriájával s e tekintetben apró hiányokban nem szenved-e műve. A munka általában csak dicséretére válik szorgalmas írójának. Nem irt át szolgailag a külföldi munkákból, roppant anyagát ügyesen részletezte. Ítéleteiben elég önálló s előadása — bár néha a tárgyilagosság kedvéért kissé bágyadt — sehol sem nehézkes, vagy homályos. Érdekkel várjuk a munka második kötetét, melynek ára e 334 lapból álló nálunk ritka elegantiával kiállított kötettel együtt 4 frt lesz. A Franklin-társulat jelentése szerint még e hó végével napvilágot lát. „A magyarországi Kárpát-egylet* évkönyvének IV. folyama küldetett be hozzánk, melyet Majláth Béla, Kövi Imre és Roth Márton szerkesztettek. Az évkönyv számos az egylet tagjai által írt zoológiai, botanicai és mineralogiai, chemiai és geológiai tárgyú értekezésen kívül, minek „A havasi morga“ Ordódy Istvántól, „Vízrajzi viszonyok“ Majláth Bélától, „A branyiszkói hegység földtani és vízrajzi viszonyairól“ Dr. Roth Samutól, „A Rankberleini szökőkút vizének vegyi elemzése“ Seherzer Auréltól (ford. dr. Lorz Sándor), „A Szepesség néhány pontjának magassági névjegyzéke“ Roth Mártontól, „A magas Tátra látképe és megvilágítása“ dr. Emericzy Gézától — az egylet bélés kídviszonyait tárgyazó jelentéseket és statisztikai adatokat foglal magában. Ezek szerint az egyletnek jelenleg 68 alapító és 2012 rendes tagja van. Az egylet elnöke jelenleg Berzeviczy Egyed, alelnöke Kalchbrenner Károly, titkára Znarinyi Sándor, pénztárnoka Böller Antal, jegyző Éder Gyula, Gresch Ágoston és Grósz Ernő. A kárpáthi múzeum őre Genersteh Károly. Az egylet könyvtára ez évben 106 kitűnő szakmunkával gyarapodott, melyek teljes czímjegyzéke az évkönyv végén található. A titkári jelentésből megemlítjük, hogy az egylet évkönyveiből ő felségeik három példányt kegyeskednek elfogadni. Az egylet a csorbai tó mellé a József-menházhoz pinczét, a felkai tó mellé szintén menházat építtet. A menguszfalvi völgyben tourista kunyhót állíttat, a felkai és tarpataki völgyekbe pedig utakat csináltat. A befizetett tagdíjak 2656 frtot vesznek ki, a felhasználatlan vagyon pedig 2830 frt 10 krra emelkedett. Az összes vagyon minden költség levonása után 1876. végén 6063 frt és 68 krajczárra megy. A díszes kiállítású egyleti évkönyv Késmárkon jelent meg, s 196-ik lapja mellé a ránk herlányi artézi kút időszaki felszökkenését ábrázoló sikerült fénykép van mellékelve, mely Dívard E. eperjesi fényképész munkája. Ismételve ajánljuk az egylet pártolását olvasóinknak, kik a Kárpát vidéket megtekinteni óhajtván, jobb vezetőket s útbaigazítókat az egylet tagjainál s megbízottjainál nem is találhatnak. — Csokjasa. Megjelent a Dr. Erődi által szerkesztett „Csok Jasau czimű emlékkönyv is, mely a török küldöttség látogatásának emlékét örökíti meg. A számos képpel és a két nemzet jelvényeit török-magyar színekben feltüntető díszes borítékú album kilencz évre terjed, s a korvinák visszaajándékozásának, s a török küldöttség magyarországi látogatása minden egyes momentumának részletes képét adja. Az illustratiók a következők: Abdul Hamid szultán arczképe és névjegye (burája). — Musztafa Tabir bej. — Emléklap a Korvina-kódexekből. — Korvina-czimlap. — A küldöttség bevonulása Budapestre. — Seikh Szulejman effendi. — Hüszui bej. — Hodsa Mehemed effendi. — A küldöttség csoportképe. — GUI Baba sírkápolnájában. — Fáklyásmenet a küldöttség tiszteletére. — Abdul Kerim diszkardjának átadása. — Valamennyi kép alatt a magyar mellett egyszersmind török aláírás is van. Az emlékkönyv ára fűzve 1 frt 25 kr, diszkötésben 2 frt 50 kr. Kapható Mehner Vilmosnál, Budapesten, kalaputcza 4. sz. * — Léda Ernőtől, egy fiatal kath. paptól 490 lapra terjedő nagyakku kötetben ily czimü munka jelent meg : „Az öngyilkosság, fejtegetve vallási, bölcészeti, jogi, történeti, lélektani, erkölcsi és társadalmi szempontokból.11 A vallásos Irányban irt pályamű, melyet a budapesti m. k. tudomány-egyetem hittani kara a Horváth-féle jutalommal koszoruzott meg, a herczeg-primásnak van ajánlva. — Ára nincs kitéve. HÍREK. Junius 14. Hivatalos. Kitüntetés. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Türk Ferencz királyvárosi kereskedőnek a közügyek előmozdítása körül tett hasznos szolgálataiért, saját és törvényes utódai részére a magyar nemességet díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1877. évi junius hó 4-én. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. — Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter a kolozsvári m. kir. jószágigazgatóság kerületébe Binder Vilmos rendelkezési álapotban levő m. kir. főerdészt és Pfalcz Károly rendelkezési állapotban levő m. kir. erdészt I. oszt. m. kir. erdészekké ; Misselbacher Nándor m. kir. faraktártisztet XI-ad oszt. m. kir. erdészszé; Stengel Gusztáv és Broós Alajos m. kir. erdőgyakornokokat pedig III-ad oszt. m. kir. erdészekké, továbbá Bituptr Károly rendelkezés alatti adótisztet a trencséni királyi adófelügyelő mellé III-ad oszt. számtisztté nevezte ki. — Szebenmegyében a verestoronyi vámháznál uj távirdaállomás nyittatott, korlátolt napi szolgálattal. — A budapesti kir. törvényszék elnöke a budapesti kir. törvényszékhez szolgasegéddé Spettl Sándor napdijas szolgát nevezte ki. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Kerek János (1. Monoton) és dr. Werner Ferencz (1. Budapesten magyar-utcza 34. Sz. a.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. Felapátni Molnár Sándor albertis ügyvéd és kamarai tag lakhelyét Albertiről — Irsára, ezen kamara területén belől tette át. — "Petőfi. Tisza Kálmán kormányelnök a képviselőház mai ülésén Helfy interpellátiójára válaszolva megjelentette, hogy a Petőfi legendák tárgyában minden lépést megtett a valóság kiderítésére. Fájdalom, hogy a várható eredmény minden valószínűség szerint nekünk fog adni igazat, kik a különféle ide vonatkozó hírekkel szemben elettől fogva skeptkus állást foglalunk el. Éppen ma nyilatkozik a „Pester Lloyd“-ban az az egyetlen tanú kinek tájékozásaira némileg építeni lehetett volna. S pedig oly módon nyilatkozik mely minden reményt eloszlat. Nyilatkozata, melyet levél alakjában ad közre, így hangzik: „Szerkesztő úr! Petőfi napján (múlt vasárnap) bejelentvén a Petőfi-társaság elnökének, hogy „Petőfit s „Szibériát“ illetőleg némi felvilágosításokkal szolgálhatok. Értekezletre lettem tehát meghiva, mely a gyülésterem mellékszobájában folyt le. Én francziául beszéltem s ezért ugylátszik félreértettem. Arra vonatkozólag, amit mondtam csak a következő tekintendő valónak, ellenben mindaz amit a hírlapok közöltek, részint hiányos, részint elferdített. Én a következőket mondom: Én lengyel vagyok, és 1848—9-iki honvédtiszt a lengyel légióból; részt vettem az 1863-iki lengyel fölkelésben, az ötödik összeütközésnél fogoly lettem és a nekcsejuski ezüstbányákban 12 évi súlyos munkára ítéltettem. Öt évi gyötrelmes fáradozás után valamennyi idegen, külföldi amnesztiát kapott és haza mehetett. Én is ezekhez tartoztam, mert gácsországi vagyok. Azt mondom továbbá, hogy én sem az odautazás, sem az ottani tartózkodás, sem pedig a visszautazás alkalmával mit sem hallottam Petőfiről. Petőfit látásból ismertem 1848-ban, mielőtt Bánhez utazott volna. Petőfi neve már akkor világszerte ismeretes volt.Midőn Szibérián utaztunk keresztül öreg s már sok évtized óta ott élő számüzöttek jöttek elénk 100—200 versztnyi távolságban, hogy velünk kezet szorítsanak. Mert minden gyarmatosnak jogában áll, hogy néhány évi rendőri felügyelet után szabadon járjonkeljen. Nem tette-e volna ugyanezt Petőfi , ha valahol mint gyarmatos élt volna, vagy nem beszéltek-e róla valamit a megérkezettek, mert hisz Petőfi nagy lengyelbarát volt, s bizonynyal csak lengyelekkel élt volna? A szibériai börtönökben Petőfi sehol sem volt található. Ezt komolyan állíthatom, mert eltekintve a sok depóitól, melyekbe osztva valánk mi részint ismerős, részint ismeretlen utakon összeköttetésben voltunk egymással. Különben is megérkeztünkkor a bányák, sóaknák és a pálinka-gyáraknál való alkalmazásra ítélt politikai foglyok börtönei egészen üresek voltak és mindazok, kik azelőtt ott dolgoztak, már mint gyarmatotok küldettek különböző kormányzóságokba. Minden gyarmatos akadály nélkül levelezhetett családjával, csak szükséges volt, hogy e levelek politikai czélzásokat, s a társadalmi viszonyok fölött kritikus megjegyzéseket ne tartalmazzanak. Még a legkeményebb kényszermunkákra ítélteknek is joguk is volt minden három hónapban egyszer családjaiknak írni és mi válaszokon kivül mosóruhákat, pénzt stb. is kaptunk. A leveleket a parancsnoknak lepe- Csétlenül adták át. Vájjon Petőfi nem élt volna-e jótéteménynyel . Ez nem gondolható. Mint lengyel nem vagyok orosz barát, hanem az igazság tekintetéből ki kell jelentenem, hogy az orosz tisztek, a hivatalnokok és a polgárok igen közlékenyek voltak, s sok nevezetesebb számüzöttet illetőleg, kiknek nevei rég feledésbe mentek, szolgáltak fölvilágosítással. ők bizonynyal Petőfiről is tudtak volna valamit s ezt tudatták volna. Egyetlen egy magyar embert ismertem Irkuczkban, ki bundakereskedő lévén, évek óta ott lakott, ez azonban mint vándorló legény került e helyre. Nevét elfelejtettem, csak annyit tudok, hogy aradi származású. Napranszky úr fogja tudni nevét. Ez a tiszta igazság Dili et salvavi animam meam. Mirnicky A . Ballagi alapítvány. Mint lapunk annak idején jelentette, dr. Ballagi Mór a dunamelléki ref. egyházkerület múlt hó 29-én tartott közgyűlésén egészségi tekintetekből a tanári pályáról lelépett, miért is volt tanítványai elhatározták, hogy hálájuk kifejezéséül „Ballagi alapítványt“ fognak létesíteni. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ most közli a felhívást, mely e czélra adakozásra szólítja föl az érdemes tudós tanítványait. A készpénzbeli, valamint aláírás útján tett ajánlatok Bárczay Gyula budapesti ref. segédlelkészhez (Pest, Cálvin-tér 6 sz.) küldendők. Végül megemlítendő, hogy Ballagi a budapesti előbb ágost. és helvét hitvallású protestáns, később kizárólag református jellegűvé lett theologiai intézetben 22 évig, ezen kívül az ötvenes évek elején a kecskeméti reform, theologiai tanintézetben 4 évig, ezt megelőzőleg a szarvasi ág. hitv. evang. lyceumban 9 évig volt tanár. Schmidt Frigyes ismert bécsi építészt a közoktatási miniszter a magyarországi műemlékek ideiglenes bizottságának kültagjává nevezte ki. — Vendégség volt ma báró Baldácsy ujpesti cementgyárában, hova a báró ur több előkelő protestáns tisztelőjét hivta meg abból az alkalomból, hogy tegnap esett neve napján Török superintended vezérlete alatt küldöttség ment hozzá hálája jeléül a szép alapítványért, mit a báró ur a protestáns felekezetek javára nem régiben tett. A vendégséget magyaros jókedv, otthoniasság és számos toaszt fűszerezte, melyek elsejét Szász Károly köszöntötte a háziúrra. — Curio sum. Egy furcsa észjárású berlini újság s utána a „Standard** berlini levelezője is egész komoly képpel mondja a következőket: „Ha a magyar parliament többségének sikerülne oroszellenes politikát proklamálni oly czéllal,hogy Törökország fegyveresen támogattassék, a Tisza-kabinet visszalépése magától érthető dolog lenne, melynek helyébe egy báró Edelsheim tábornok elnöksége alatti minisztérium lépne. Első dolga az volna, hogy föloszlatná a parlamentet, vagy legalább felfüggesztené az üléseket a képviselői mandátumok leteléséig“. — Lloyd-posta. A közönség figyelmeztetik, hogy f. évi július hó 1-től kezdve a „Lloyd“ hajóival szállítandó kocsipostai küldemények Antivák, Burgas, Candia, Canea, Cavala, Dardanellák, Dede- Agatsch, Durazzo, Gallipoli, Janipa, Konstantinápoly, Küstendsche, Lagos, Prevesa, Retimo, Saloniki, Santi Quaranta, Sulma, Tulisa, Yalona, Varna és Volobe, továbbá Beirut Caifa, Jaeboli, Jaffa, Kerasunde, Larnaca (Cyprus) Mitilene, Rhodus, Samsun, Tenedos és Trapezuntba, végül Alexandriába (Egytom) Triesten át szállíttatnak, és vagy bérmentetlenül, vagy pedig a rendeltetési helyig bérmentesítve küldhetők. A szállítási dijak minden m. kir. postahivatalnál megtudhatók. A Törökországba szóló küldemények egyéb szállítási útjai (Baziás, Belgrád, Brassó, Orsova), további intézkedésig nem használtatnak. — Ausztria-Magyarország a párisi közkiállításon, úgy látszik, mi is követjük az élelmes angolok példáját, kik tudvalevőleg nem elégedtek meg a nekik kijelölt kiállítási helylyel, hanem a walesi herczeg közbenjárásával nagyobb térséget szereztek meg maguknak. Az osztrák-magyar küldöttek Winpffen nagykövet közreműködésével szintén kieszközöltették, hogy az eredeti térséghez még ezer négyszögméter adassék, mit a kiállítási bizottság úgy tett lehetővé, hogy a különben Páris városának szánt helyet átengedte. E helyett a franczia főváros egy külön pavillont építtet, mely nem kevesebb mint 500,000 frankba kerül. — Halálozás. Rosenberg Jozefa asszony elhunytát jelenti egy hozzánk beküldött gyászjelentés. Hátrahagyott nagyszámú család gyászolja. Temetése ma délután ment végbe. — Izgatás Uj-Szegeden. A múltkor lapunkban bővebben említett „új-szegedi bekeblezés“ kérdése miatt kitört a két pártra oszlott lakosság közt a háború. Az új-szegedi lakosság azon részét, — írja a „Szegedi Híradó“ — melyet értelmetlenségénél fogva legkönnyebb tévútra lehet vezetni, rendszeresen izgatják a Szegedhez való csatolás eszméje ellen. Többi közt névtelen levelekben halállal fenyegetik a bekeblezés pártolóit. Kár a fontos kérdés megoldását anyagi érdekekből származó huzavonával késleltetni. — Érdekes látványra gyűlt ma délután 4 órakor össze egy kis társaság a külső váczi út és a régi szr. temető közelében fekvő üres városi telken. Hubert Fülöp, egy bécsi gyár itteni főügynöke tűzpróbát rendezett a cég egyik művezetője, König rendszere után készült tűzmentes mázzal. Két könnyű léczekből összeállított tuskóházat gyújtottak meg, melyek közül egyik a mázzal be volt vonva, a másik nem. S csakugyan míg emez nemsokára a lángok martaléka lett, addig az bárhol s bárhogyan is (petróleummal, kátránynyal) gyújtották meg, a jelenvolt közönség csodálkozására mindvégig sértetlen maradt. A találmány egyszerű voltánál fogva mindenesetre megérdemli a figyelmet : a máz sárgaszinü s égéskor semmi bűzt nem terjeszt s a mi legfőbb — szépen megakadályozza a tűz tovaterjedését. A kísérletet több képviselő, mérnök és gyáros nézte végig, netán a szerencsétlenség elkerülése tekintetéből pedig Krause művezetővel egy tüzérségi osztály végezte a szükséges teendőket. A próba egy órát vett igénybe. — A kőszegi kétfejű sas tora. A „Vasmegyei Közlöny“ Írja: A kőszegi városházán díszlett kétfejű sas , június 9-én, este 9 órakor végre-valahára bemeszelték. A kőművest, ki az eltüntetéssel foglalkozott, többen megvendégelték. Két forint áru ételt és bort fogyasztott el, hegyibe még egy pezsgőt ivott meg. — Erdélyi rablóhistóriák. A „Hmstr. Ztg.“ beszél el pár esetet. Klärmann Hermann borkereskedő e hó 10-én este a sellenbergi útra tért, hogy üzlet végett két bőrt hozó kocsi elé siessen. A város árok mellett megállapodva, éppen szivarra akart gyújtani, midőn egyszerre egy magas, oláhruhás embert látott maga előtt, ki pénzét követelte. A kereskedő, minthogy még alig volt 8 óra, azt hitte, hogy az ember tréfás s el akart fordulni, hanem ekkor maga mögött még három ficzkót pillantott meg, kiknek egyike Deanuhoz (kicsi, fekete bajusza) hasonlított. Erre maga is kést akart rántani, hanem néhány csapás földre terítette s midőn ájulásából fölocsudott, rémülettel tapasztalta, hogy 1600 írtja hiányzik. A sebesültet haza szállították, ki váltig erősíti, hogy a tetteseket ezer ember közül is kiismerné. Deanu, látszat szerint csakugyan nem halt meg. Legalább Jaleben véghezvitt rablása meghazudtolja az eddig általánosan elterjedt hírt. A rablóvezér s társai megyei pandúrok ruháját öltötték magukra, mindamellett csakhamar tudva lett a faluban , hogy az álöltözetben Deanu lappang. Mintegy heten körülállták tehát a házat, mely a rablás színhelye volt, minthogy azonban fegyverekkel bírtak, s a rablók élénk tüzelést folytattak ellenük, kénytelenek voltak megfutamodni. Ezalatt meghúzták a vészharangot, a jegyző pedig Szenszebe nyargalt csendőrökért, de mire ezek megérkeztek, Deanu társaival együtt már a hegyek közé menekült. — Egy rablógyilkosságról ad hírt a „Vasmegyei lapok“ hivatalos értesülés nyomán. E hó 7- én bizonyos Riemer Pál nevű mészáros legény özvegy édes anyjának, ki Pinkafőn lakik, 16 forint nyugdiját, melyet aznap vett fel a felső-eőri adóhivatalnál, volt elviendő. Útra indulása előtt betért Freiszlinger András f.-eőri kocsmájába egy ital borra. Nemsokára utána belépett egy körülbelül 24 éves polgári öltözetű férfiú s ugyanazon ivószobában letelepedett. Útközben betért egy korcsmába, hol egy másik férfiúval találkozott, ki Vederics Ferencznek mondván magát, a kocsmárostól órájára pénzt kért, de nem kapott. Innen távozva a felső-eőr-pinkafői utón, a csorbai erdőszélen találkozott ismét Vederics Ferenczczel, ki Riemer Pált hirtelen nyakon ragadva torkát elmetszé s aztán futásnak indult. Látva azonban, hogy áldozata nem halt meg, visza akart hozzá térni, ds az utón embereket vett észre s elmenekült. A szerencsétlen legény daczára a vérvesztésnek tovább vánszorgott s az útkaparóval találkozván, az a közeli csárdába vezette. A szerencsétlen itt papírra felirta, hogy a gyilkosságot azon egyén követte el rajta, ki együtt volt vele a f.-eőri kocsmában. A nyomozásokat a közigazgatási hatóság megindítván, csakhamar kézrekerítették a gonosztevőt, ki az összhangzó körülmények daczára mindent tagad. Még aznap a helybeli kir. járásbírósághoz kisérték át, s innen Pinkafőre szállították, hogy a szerencsétlen áldozattal, ki még nem halt meg, szembesítsék. A haldokló csakugyan ráismert, de szólni nem tudott, csak kezeivel tapsolt, hogy ő a bűntettes. Riemer Pál életben maradásához az orvosi vélemények alapján remény semmi sincs. — Hármas vád alatt állott Takácsi János a törvényszék előtt. — Vétkes bukást követett el, midőn tudva passivitását, egyik hitelezője foglalásának engedte át vagyonát. Nála letétben lévő 200 frt óvadékot saját czéljaira elhasznált, végre egy 300 frtos váltón Rosen és Wittnberg aláírását hamisítva, a váltót értékesíté. E hamisítást tagadja, mert ő a váltót egy hordárnak azon utasítással adta át, hogy az említett jótállókhoz vigye és írassa alá ; azt hiszi, hogy a hordár utat kímélendő, irta oda a neveket. A törvényszék egy évi börtönbüntetéssel fenyítette. Ez ellen felebbezett ő is és a kir. ügyészség is. — Látogatás Gasparone rablóvezérnél. Antonio Gasparone neve már alig ismeretes a világ előtt. Pedig a maga idejében a legfélelmesebb rablók egyike volt, ki Róma, Marittima s Campagna vidékeinek igen sok gondot s bajt okozott. Gasparone 1870-ben szabadult meg a király parancsára a gályarabságból, melyben 1826 óta tehát negyvennégy éven át sietett. Ekkor az abbiategrassói tápintézetbe került, hol most is tartózkodik. A napokban Turati Cäsar nevű drámairó meglátogatta őt, mivel egy drámát akar írni, melynek czíme Antonio Gasparone lenne s a lelkismeretes író előbb a főhős engedélyét akarta megszerezni, hogy annak nevezetesebb tetteit színre hozhassa. Turati a most már 85 éves, de erőteljes s vidám rablóvezértől csakugyan megkapta az engedélyt, sőt egy nyilatkozatot is nyert tőle, mely következőleg hangzik : Abbiasegrasso 1877. június 4. Én mint olvasni nem tudó, kereszttel alulírott alulirt tanuk jelenlétében kijelentem, hogy: felhatalmazom Tirati Cäsar drámairó urat, hogy életemről egy drámát írhasson s erre nézve kizárólagos joggal ruházom fel őt, a mennyiben mindannak, ki ugyanezt tenni akarná, megtiltom, mivel ez határozott akaratom. — Ezen remek nyilatkozathoz még szóval hozzátette, hogy nem jól érzi magát Abbiategrassóban, miért is írt a királynak, hogy engedje halála előtt — Milánót meglátogatni. Gasparone jelenleg varrási kötögetéssel foglalkozik, s bizony nem látszik meg rajta, hogy egy maga oly sok ártatlan ember életének vetett véget. — Hírlapírók a pápánál. A „Volksfreund” híre szerint június 10-én 450 hírlapíró tisztelgett a pápánál. A jámbor urak a világ minden részéből jöttek össze s áhitattal hallgatták végig a beszédet, melyet a pápa a sajtó kötelességeiről tartott. A fővárosi elemi népiskolai osztálytanítói és tanítónő állomásokra legközelebb hirdetett pályázat folytán, mintegy 80 pályázó jelentkezett. A próba előadások a IV. kerületi czukor-utczai iskolaépületben, folyó június hó 18-án, 19-én, 20-án, 21-én, 22-én és 23-án mindenkor délutáni 4 órától kezdve, esti 7 óráig a közoktatási bizottság jelenlétében fognak tartatni. — A nőképző-egylet tanodájában (zöldfa-uter* 88. (sz.) a nyilvános vizsgák folyó hó 18-tól bezárólag 23-áig fognak megtartatni._____________________ Színházak. Budapest, péntek junius 15. Nemzeti színház. Egyik sír, másik nevet. Szinmű 4 felvonásban. Rey Jeanette Sz.-Preire C. Vanneau Jeanette Helvey L. Özvegy Rey asszony Paulayné Laurence Kölesi M. Borés Móricz Kőrösmezei Bidaut Halmi "Vincent Benedek 3. Meunier Pintér kezdete 71, órakor.