Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-05 / 187. szám

melynek rendkívüli érdekkel néznek eléje, a szivő csütörtökön lesz. — A kelet leggazdagabb asszonya, Franzens­­badban tartózkodik jelenleg egy hölgy, kinek férjét a kelet Rothschildjének nevezik. Nem kevesebb, mint hétszáz millió piaszterrel bír a jó ember. A nő különben igen szerényen él és a vendégkönyvbe is csak e rövid czimet irt be: Spartak­ Zsófia asz- Brony, Smyrnából. — A „Magyar földtani Társulat“ szerdán f. hó 6-án d. u. 5 órakor az akadémia palotájában — földszint — szakülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Dr. Szabó József­. „A Wehrlit Szar­vaskőről.“ (Második közlemény.) 2. Dr. Both Samu: „Az alacsony Tátra melophyrjai“, bemutatja Seha­­farzik T. 3. Dr. Koch Antal: „Megjegyzések a Frusca Gora földtani megismertetéséhez“ Rochlit­­zer Józseftől“ — bemutatja a másodtitkár. — Pest megye holnap, kedden d. e. 10 órakor kezdi évnegyedes közgyűlését. Ennek napi­rendjén áll — többek közt — intézkedés az alispán és aljegyző leköszönésére vonatkozólag ; Somogy megye átirata, melylyel a most folyó orosz-török háború alkalmából a képviselőházhoz intézett kérvényét közli; Vácz város kikötő-ügye, Boros-Jenő, Veres­­egyháza, Irsa, Szalk-Szentmárton, Tápió-Györgye, Vácz-Hartyán stb. községek kölcsön ügyei, Kocsér­­puszta községgé alakításának ügye, szabályrende­leti javaslatok a dajkaságba helyezett gyermekek iránt és a megyei népnevelési bizottság szervezeté­ről, számvevőségi jelentés a pilisi alsó járás úti­­alapjánál mutatkozó több ez­er frtnyi hiány szám­­tételi megállapítása ellen Szilágyi Lajos volt szolgabiró által beadott nyilatkozatra stb. és néhány miniszteri rendelet. — A magyarosodás előmozdításán buzgón fá­radoznak Aszód tanférfiai. Az ottani evangélikus elemi népiskola tanítványai a tegnapelőtt (2-ikán) megtartott évzáró vizsgán igen szép előmenetelt ta­núsítottak a magyarosodásban. Helyes módjuk is van az aszódiaknak a magyar nyelv megkedvelte­­tésére: t. i. jó magyar könyveket osztanak ki ju­talmul azon gyerekeknek, kik legjobb előmenetelt tanúsítanak a magyar nyelvben. így tett más Csen­­gey Gusztáv az aszódi gymnasium igazgatója, ki a most megtartott vizsgálaton több szép magyar könyvet osztott ki az elemi iskola tanítványai közt. — A Gödöllő és vidéke történelmi és régészeti múzeum-egylet i. é. június hó 14-én d. e. 10 óra­kor Gödöllőn az egylet helyiségében, rendes köz­gyűlést fog tartani. A közgyűlés napi­renden áll: a) Jelentés az egylet működéséről, b) Költségvetés megállapítása, c) A múlt évi számadás megvizsgá­lása és számadó pénztárnok felmentése iránti in­tézkedés. d) Netáni indítványok feletti határozatho­zatal. A közgyűlés folyama alatt történelmi és ré­gészeti felolvasások tartanak : Rómer Flóris Fe­­rencz, Abafy Lajos és Dobozi István. A közgyűlés befejezte után jutialis mulatság és lövészet fog tartatni. — Pest megye vadászati jegyekért a lefolyt má­jus hóban 96 irtot vett be. Csak 7 első s 2 má­sodosztályú jegyet vettek meg. — Temesvárról írják a „Magyar Hiradó“-nak, hogy az ottani hatóság az engedély nélkül működő „osztrák jégkár biztosító-társulat“ (Oesterr. Hagel- Versicherungs-Gesellsch.) irodáit zár alá vette. A mi, ha történt, helyesen történt, mert ez a társulat Ausztriában sem örvend különös hitelnek.­­ A népiskolák énektanítása számára Schunda hangszerkészítő igen olcsó harmóniumokat szerkesz­tett, melyek a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium által Bartalus ajánlata folytán elfogadtattak. A harmonium, az énektanításnál eddig használt hegedűn való előjátszás és kiséret alkalmazásánál sokkal alkalmasabb, mivel a hangok mindig tisztán vétethetnek, s a kiséret teljes akkordok által történ­hetik. A Schunda által e czélra készített harmoniu­­mok három octávval bírnak, c alaphanggal; há­rom­félét készített: 22, 25 és 30 frtásokat; hang­juk árukhoz képest elég jó és erős.­­ Az 1873/4 és 187­B-­7 a tanévek iskolai statisztikáját a fővárosi statisztikai hivatal kidolgoz­ván, azt a tanács kinyomatát rendelte s e czélra 2450 irtot szavazott meg.­­ A budapesti állami felsőbb leányiskolában (Erzsébet-tér 13. sz. szám I. emelet) az évi nyilvá­nos vizsgálatokat folyó junius hó 7, 8, 9, 10 és 11-ik napjain, d. e. 71/2 (vasárnap 8) órától déli 12­/a óráig tartják meg; 7, 8 és 9-én a középis­kolai I. és H. osztályok, 10 és 11-én pedig az elő­készítő és középiskolai osztályok vizsgája lesz.­­ A csatornázási tervek megbírálására kikül­dött bizottság legközelebbi ülését június 9-én tartja, mely alkalommal a beérkezett műszaki munkálatok felett véghatározat fog hozatni.­­ A budapesti m. kir.­­zálogház 1877. évi május havi üzleti forgalmának kimutatása szerint az ékszer-zálog felvétele : 19,260 darab 229,059 tő­kével, zálogkiváltása 17,839 drb 219,283 tőkével, összesen 37,099 drb 448,342 tőkével. Az ingó dol­gok zálogfelvétele 19,040 drb 53,225 tőkével, zá­logkiváltása 20,206 drb 53,719 tőkével összesen 39,246 drb 106,944 tőkével. Az összes forgalom zálogfelvétele 38,300 drb 282,284 frt értékben, zá­logkiváltása 38,045 drb 273,002 frt értékben, ösz­ 76,345 drb 555,286 frt értékben. — Egy,­­t jobb társasághoz tartozó, nőtlen kö­zépkorú ur, ki magyar-, német-, franczia-, latin- és olasz nyelven beszél és ir, okleveles ügyvéd, min­dennemű közigazgatási ügyekben elméleti s gya­korlati ismeretekkel bir, változott körülmények foly­tán egy, közügyekkel is foglalkozó úrhoz magán­titkár, vagy valamely uradalom jogügyi kezelője gya­nánt óhajtaná alkalmaztatni, lehetőleg a vidéken, s társadalmi összeköttetések hiányában ez után ajánlja szolgálatait. Erre vonatkozó szíves ajánlatok A. B. C. jegy alatt esetleg az „Ellenőr“ szerkesz­tőségéhez volnának intézendők. — „Monumenta diplomatica comitatus Béké­­siensis.“ E czim alatt gyűjtik és bocsátják közre a békésmegyei okleveleket, számos hazánk történe­tére vonatkozó adatokkal: Haan Lajos és Zsilinszky Mihály, a magyar történelmi társulat tagjai. Az első kötet már megjelent, Justh Isvánnak ajánlva. Ára 2 frt 40 krajczár. — Uj zeneművek. Rózsavölgyi és társa kiadá­sában megjelent: Dobsinai jégbarlangi emlék, ábránd, zongorára szerző és Ruffius Jenő urnak, a barlang felfedezőjének ajánlja P. Nagy Albert, ára 1 frt. - Horgony-polka. Zongorára szerző Csicseri Fe­­rencz. Ara 50 kr. — A patvaristák majálisa kedden, június hó 5-én minden körülmények közt megtartatik, és a nők biztatásai folytán remélhető, hogy még záporeső esetében is, zsúfolva lesz a Margitsziget. Zenakar kettő fog működni a mulat­ságon. Jegyeket kedden egész délelőtt és délután 4 óráig az egyesület helyiségében — hatvani­ utcza 8. sz. I. em. — lehet váltani. — Nyilvános számadás és köszönet. A budapest ágost. hitv. evang. magyar egyház, f. é. márczais és ápri­lis havában, egyházi és iskolai czélokra négy felolvasást rendezett. E felolvasások, a rendező bizottságnak még ápril 25-dikén lezárt számadása szerint, összesen 500 frt 14 kv tiszta jövedelmet eredményeztek a nevezett czélokra. Az utóbb tartott egyházi közgyűlés, mely elé a számadás beterjesztetett, kedves kötelességének ismeri e kedvező eredményt nyilvánosságra hozni s egyszersmind nyilvá­nosan köszönetet mondani mind a közönség szives réz­­vételéért, mely tetemes felülfizetésekben is nyilvánult, mind a felolvasók közreműködéséért, mind pedig a ren­dező bizottság fáradozásaiért. Felülfizetések történtek: Székács Ferencz 1 frt, Fuchs Rudolf 6 frt Fuchs Gusztáv 6 frt, Felsőbüki Nagy József 1 frt, Báró Prónay Róza 8 frt, Dr. Wagner Géza 1 frt, Zsilinszky Mihály 1 frt, Fabiny Teofil 5 frt, Zsivora György 2 frt, Sza­bcsy-Kovács Ilona 8 frt, Hunfalvy Pál 2 frt, Szeltenreich Betegh Róza 4 frt, özvegy Greguss Mihályné 1 frt, egy gymnasiumi tanuló 10 kr. Kedves kötelességünk hálás köszönetet mondani a szí­ves felolvasóknak is, kiknek díszes névsora, a felolvasások sorrendje szerint, áll : Pulszky Ferencz, Hunfalvy Pál, Torkos László, dr. Vécsey Tamás, Hunfalvy János, Batiz­­falvy István, dr. Pulszky Ágost és Zsilinszky Mihály urak­ból , valamint a rendező bizott­ságnak is, úgymint: Dr. Győry Elek, Nádosy György, Beliczay Béla, dr. Török Béla, Fabiny Gyula, Szedenics János, dr. Pézel Ist­ván, dr. Antalik Károly, dr. Zsigmondy Jenő, dr. Vetsey István és Tettey Nándor uraknak, kik a jegyek elárusi­­tása s az egész rendezés körül, hálára kötelező buzgóság­­gal fáradoztak. Az egyház megbízásából: Budapesten 1877. junius 2. Győri­ Vilmos lelkész, sajátos tulajdona a népdaloknak, s annyira sze­rencsések a felfogásban, hogy szinte összeolvadtak a népköltészettel, s Erdélyi az általa rendezett gyűjteménybe fel is vette őket. Geniális Csokonainknak a népies iránt fogé­kony lelkét is ez a költői kép ragadja meg, s a lányka nehéz búcsúját festi egy népszerűvé vált költeményében, melynek kezdő sorai: „Este jött a parancsolat, violaszin pecsét alatt“ székű­ben ismere­tesek. — A szerető leányka panaszkodik, hogy egy szép tavaszi éjszakán, éppen akkor, midőn szere­tője kedvére pihent ágyában s felőle álmodott, zör­gettek Jancsijának ablakán. Nyomban lóra kellett ülnie a bús trónbitaszóra.­­— Érzékenyen vallja meg a leányka, hogy az jutott eszébe: talán elvál tőle örökre ? Sírva ment utána kvártélyáig, onnan le a kertek aljáig. Nyelve árva gerlicze módjára bús nótára indult. Aztán búcsút vett tőle. Csákójára gyászpántlikát kötött, könyeivel megöntözte, tíz ró­zsát hintett lovára, „száz annyi csókot magára.“ A legény „isten hozzádat“ mondott neki, többet nem tudott szólni, a nyakába borult, megcsókolta. A költeményben több ugyan a sentimentális elem, mint szokott népdalainkban s a katona csá­kójára gyászfátyolt kötni aligha dívott hazánkban, de úgy a tárgyban, mint a hangban nyilatkozik Csokonai kitűnő érzéke a való népies iránt, melyet nála találunk föl legjellemzetesebben, ha kortársai­val hasonlítjuk össze. Sajátosabb szin ömlik el egy kevésbé ismert költőnek, Szakálnak ily nemű csinos románczán, melyet méltán vett föl a gyűjtő népies költemé­nyeink közé. Ebben is a leány kínos bucsuzása van festve, a kit annyira visz szeretőjének katona sorsa, hogy a sorozó urak elé lép, „megköveti a fens nemes vármegyét“ s kéri, hogy hall­gassa meg egy szegény leány kérését. Azon kezdi panaszát, hogy szegény, nincsen anyja, nincs ro­kona, támasza; egy jó legényt szeretett, az volt mindene, ez a legény most sorsot húzott, még pedig feketét! — Mindenkép hatni akar a törvény uraira. Bizonykodik, hogy az ő babája nem katonának való, gyönge legény, megrugja a szilaj ló, itthon csak eldolgoznak lassanként, Őt elvenné s valahogy eléldegélnének naponként. Megható naivsággal mondja, hogy : „A babámnál sohse láttak jobb fiút. Kerüli és gyűlöli a háborút. Hanem persze, kévés-panasz mindhiába. Az urak azt mondják: a törvény parancsol s bizony minden rimánkodás hasztalan, a babája benmarad. „Ben is maradt, felöltözött huszárnak. Olyan szép volt, illet­ven kapitánynak. Jaj, de mit ér neki a szép ruhája. Ha érezte itthon hervad rózsája!“ A költő eltalálta a nép hangját. Összehason­lítva e nemű népdalainkkal, azt találjuk, hogy majd mindegyikben e húron játszik ez a természetes, naiv lyra. Rendesen azért panaszkodik a leány, hogy alig kezdett napja-fénye derülni, alig ismerte meg babáját, már­is sötét gyászba merült, már el kell válnia. „Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta, Most akart kedvesem hozzám jönni rajta, Katona vagy rózsám, de nem jó kedvedből, Szolgálod a császárt nagy kénytelenségből, Most akartam veled, rózsám, ismerkedni, Megütték a dobot, el kell masérozni, Megesett már rajtam, mi meg akart esni, Elhagyott kedvesem, ki el akart venni.“ Ezt feszegeti, variálja szüntelen. Szerelme a leánynak rendesen erősebb, mint a kötelesség ér­zete ; nem ugyan­azért, mintha hazáját nem szeretné, de mert mély szenvedélye egész lelkét betölti s oly kínos a válás. Tudja, hogy ha marsot vernek, ennek engedni köteles, hogy „el kell menni, nincs mit tenni“, hanem érzi, hogy ez reá nézve „jaj de nagyon keserves.“ Néha azt is felveti, hogy szép, azt mondják, a hazáért meghalni, hanem neki úgy tetszik, hogy mégis csak szebb lenne „békes­ségben maradni“. Néha, tán mert az alkalom haza­fiasabb, az ügy szentebb, biztatja ugyan a kedvest, hogy csak kapjon fel a lóra, szálljon a havezme­­zőre, vigasztalja azzal, hogy tíz évig elgyászolja, ha meghal, megsiratja, hanem azért nem tudja el­nyomni a maga bánatát, mely feltör, mert érzi, hogy árván marad, baba merült gericzeként nyög­­dei s álmában is a távozót öleli. Majd arra kéri, hogy ha most a haza szent törvénye azt kívánja, hogy kardot rántson, csak az életére vigyázzon, mert az az ő életének is reménye s csak igy me­rülhet fel szomorú napjának fénye. Szinte imába szárnyal igaz fájdalma­s áhítattal esedezik: „Vegyen az úr jobb karjára Vigyázzon, mint sajátjára Hogy téged ne érjen Semmi veszedelem.“ Néha-néha a panaszos busongás közt is fel­felcsillan a nép egészséges, pajkos humora, mintha csak a sok sírást-rivást unná. Dévaskodó érzelmes­­séggel dalolja, hogy: „Szomorú a szive annak a leánynak Kinek szeretője beállt katonának, De mégis szomorúbb annak a legénynek, Kinek szeretője férjhez ment szegénynek.“ Átalában sok elemet vegyit a nép katona­dalaiba és sok oldalról mutatja be a katonát s a hadi életet. Naiv költészete szívesen foglalkozik a tárgygyal, melynek annyi prázisát átélte, átszen­vedte. Érzése és nyilatkozása azért is oly közvet­len és mély, mert összeforrt egész lételével. Tagad­­hatlan azonban az, hogy helyes költői érzékkel legtöbbször a szerelemmel olvasztja ezt egygyé s ezért oly megkapók és bájosak alkotásai, melyeken az egyszerű költőiség s az őszinte érzés varázsa csillog. Már az által, hogy a leány ritkán okosko­dik azon, hogy kedvese miért, vagy ki ellen megy, vagy ha föl is veti e kérdést, mindig erősebb sze­relméből származó bánata, igazi poetikus vonással fest. A leánynak nincs sok gondja a magasabb kö­telességekre, sokszor azt sem tudja, ki ellen megy a kedvese, csak az fáj neki, hogy mennie kell. S bizony, ha maholnap nálunk is megfújják a trom­bitát, megütik a dobot s el kell másérozni, sok bánatos szép alak sóhajtana igy fel : „Nyergelve a paripa, Megy, de nem tudja, hova, Oroszba-e, törökre?! Jaj de itt hagysz örökre Eszam­adta!“ Sümegi Kálmán: Az ifjúsági egyenruha-kérdéshez. F­elkérettünk a következő sorok közlésére: Az egyetemi polgárság a már többször dugába dőlt kísérlet után, most ismét az egyenruha behozatalának kér­dését hozta szőnyegre, s azon általános érdeklődés, mely iránta az egyetem minden körében oly örvendetes mér­tékben nyilatkozik, az eszme czélszerű­sége s egyszersmind kivihetősége mellett látszik tanúskodni. A czél, mely­nek elérését kitűztük, nagy horderejű, s ha nem is „világ­­rendítő“, a­mint azt néhány lap gúnyosan megjegyzi, min­denesetre egy oly nevezetes sociális jelentőségű mozza­nat, melynek méltatása közelebbi megvilágítást érdemel. Ezt figyelembe véve, sajnálkozással kell azon fővá­rosi lapokra reflectálnunk, melyek az ifjúság iránti rész­­akaratból, vagy hamis informatiók alapján az újólag meg­indult mozzanatot minél roszabb s nevetségesebb szín­ben akarván feltüntetni, csodálják, hogy a nagyratörő ifjúság ilyen üres játékkal­­ , Burschenschaft“ majmolással tölti drága idejét, és tüntetési viszketegségből el akarja magát szigetelni azon democratikus köröktől, melynek kép­viselőjéül éz utóbbi időben tolta fel magát.“ Hogy a fővárosi hírlapirodalom egy-két példánya az ő atyáskodó protectorátusát az ifjúságra is kiterjeszteni kegyeskedik, azt elnézzük szívesen, de mi a közönség félrevezetését, és ama kicsinyes akadályvadászatot, az ifjúság magánéletének becsmérlésére, illeti, az ellen tiltakoznunk kell, s az említett vádakat egyenesen visszautasítva, az egyenruha behozatalára megindult mozgalmat néhány szó­val indokolni kötelességnek tartjuk. Ama elszigetelő kasztszellem, mely a társadalomban válaszfalakat von az egyetemen belül is, megvan, bár ki­sebb mértékben. Az az egyenlőség és egyöntetűség, mely az egyenruha legelső elmaradhatlan szüleménye volna, az érdekközösség hatalmas tényezőjével karöltve, majdnem biztos ered­ményt helyez kilátásba a fennemlített elszigeteltség le­küzdésére, az összetartás és egymáshoz való simulás pe­dig, mely idővel egy összefűző lánczként húzódnék át az összes facultások közegein, a collegialitás érzetét egy újabb s erősebb ösztönnel fokozná. Az egyenruha behozatala a szegényebb sorsú tanu­lónak aránylag csekély összegért egy a divatnak és a mo­dern elegantia szigorú szabályainak alá nem vetett, csinos és salom­ái öltönyt nyújtana. Elejét venné tehát az amúgy is nagymérvű kiadások és küzdelmek által igénybe vett ifjúság költekezésének, s megnyitná előtte azon ajtókat is, melyektől eddig az öl­töny-illem rideg szabályai miatt távol kellett magát tartania. Ha végre megemlítjü­k, hogy a szépet és czélszerűt a hasznossal akarva egybekapcsolni, a hazai iparnak némi lendületet vélünk adhatni, körvonalaztuk a főmotívumokat, melyeknek behatása alatt megpendítettük az egyenruha eszméjét. Ezeket akartuk a tájékozás s a félreértés elkerülése érdekében a nagyérdemű közönség tudomására juttatni.— Bírálja meg ezek után maga, vajon mennyiben egyeznek meg intenzióink ama vádakkal. Több egyetemi polgár nevében Bruck Ármin. Színházak. Budapest, kedd, junius 5. Nemzeti színház. _ követi... DONADIO BIANCA k. a. f* AVCg­vendégjátékául : szemű hölgy. Ballet 2 felvonásban. Hamlet. Kezdete 7 órakor. Nagy opera 1. 2. és 4-ik AT , ~. . . felvonása Nép SZtálláZ. r Hamlet Odry L. A kis doktor* Claudius Kőszeghy Vig Operette 3 felv. A meghalt ki- Kezdete 7*/a órakor, vály szelleme Tallián — Laertes Pauli BlUM SZínház. Marcellus Széphegyi Horatio Ney K 6 t a 1* V a. Gertrud Szerencsés I. Színmű 8 képben. Ophelia Donadio B. k. u. 1 Kezdete 7 órakor. — „Pál és Virginia“ dalműre nagyban foly­nak az előkészületek ; teljes próbákat tartanak be­lőle mindennap. Ma d. u. 2 órakor volt diszletpróba, illetőleg azok bemutatása, melyek Lehmann mester­kezének — a tőle megszokott — díszére válnak. A dalmű egészen a lyrai elem körében mozog s általa Donadio repertoriéja, ki Virginiát adja egy remek szereppel gazdagodik. A másik főszerep a Paulié, mely hangja körének egészen megfelelő. —­ A népszínházban f. hó 15-én és 16-án „Sa­­mil“ kerül színre a nőiparegylet javára. Az egylet elnöksége a czímszerep eljátszására Molnár Györ­gyöt kérte fel, ki azt el is vállalta. KÖZGAZDASÁG, FÖLDMIVELÉS. A zalamegyei gazdasági egyesület Zalaegerszegen május 7-én tartott rendes közgyű­lésének jegyzőkönyvéből a következőket közük velünk: Nagy-Kanizsán az 1877-ik évi augusztus hó­ban megtartandó gabona- és borvásár létesítésére a rendező bizottság kiküldéséről Árvay István ügy­vezető elnök előterjeszti, hogy az 1876. évi novem­berben 6-án tartott közgyűlés hozott végzésével Nagy-Kanizsán az 1877. évi augusztus hóban ga­bona és borvásár megtartását elhatározván, s a múlt évi tapasztalatok eredménye szerint netán szüksé­gesnek vagy czélszerünek látszó módosítások iránt vélemény és javaslat tételre Nedeczky Jenő borá­szati és Baán Kálmán földmivelési szakosztályi el­nök urakat felkérvén, az előbbitől az eladásra kiál­lított palac­k borok megjelölése, s a kóstolási díj iránt a javaslat be is terjesztetett. Nedeczky Jenő borászati szakosztályi elnök úr által a múlt évi borvásáron nyert tapasztalatai alapján tett helyesen indokolt és a mutatkozott hiányok megszüntetésére czélszerűnek talált javas­lat elfogadtatván, a közgyűlés az 1876. évi ápril 8-án Nagy-Kanizsán tartott rendkívüli közgyűlés 45/49. 1876. sz. alatt és junius 24-én ugyanott tar­tott rendkívüli közgyűlés 79. sz. alatt hozott vég­zésével megállapított borvásári szabályokhoz pótló­lag elhatározza, miszerint a borvásáron az eladásra kiállított mustraborok minősége, mennyisége, az eladónak neve, a borok fekhelye, és ára körülmé­­nyes kitüntetésével jegyzékbe vetessenek, és ezen jegyzék kellő számú példányokban kinyomva, a borvásáron megjelenők között kiosztassanak, hogy a vásárolni kívánó a jegyzékből az ő kívánalmai­nak megfelelő borból kostolót kérhessen, s ez az e czélra felállítandó felügyelőség által kiszolgáltat­hassák.­­ Továbbá elhatároztatott, hogy a borok kóstolása csak a dij lefizetése mellett engedtetik meg, s hogy a poharankinti borkóstolás diját a rendező bizottság határozza meg. Ily módosítás mellett a nagy­kanizsai gabona és borvásárnak a fentebb hivatkozott végzésekkel megállapított szabályok szerint leendő rendezésével és megtartásával az 1876-ik évi junius 24-én Nagy-Kanizsán tartott közgyűlés 80 számú végzé­sével kiküldött bizottság ezennel megbizatik, s Gla­­vina Lajos egyesületi és bizottsági elnök úr felké­retik, hogy mindenkor kitüntetett hazafias ügybuz­galmával s erélyével ezen ügyet felkarolva, a múlt évi sikeres eredményhez vezetni szíveskedjék. A Nagy-Kanizsán 1878. évi május hóban tartandó tenyész-állatkiállítás és vásár rendezésére bi­zottság kiküldéséről ügyvezető elnök úr előadja, hogy az 1877. évi márczius 4-iki közgyűlés 19­877. számú végzésével Nagy-Kanizsán 1878-ik évi má­jus hóban az egyesület vezetése alatt jutalmazás­sal egybekötött tenyész-állatkiállitás s ugyanak­kor tenyész-állatvásár rendezése elhatároztatván, a közelebbi részletek megállapításával a földmive­lési és állattenyésztési szakosztály elnöke a kine­vezett bizottság közreműködésével megbizatott, mely bizottságtól azonban a jelentés be nem ér­kezvén, szükségesnek látja, hogy a czél sikeres elérése végett idejekorán kellő intézkedések té­tessenek. A közgyűlés a megyei állattenyésztés emelé­sére nagy horderővel bíró ezen közhasznú vállalata sikeres eredményhez juttatása végett egyértelműleg nyilvánult szilárd bizalmát ismét Glavina Lajos egyesületi elnök úrban helyezvén, tisztelettel fel­kérni és megbízni elhatározza, hogy a közjó elő­mozdítására mindenkor áldozatkész hazafiságával ezen ügyet is bölcs és tapasztalatdás vezetése alá vevén, mint az 1878. évi május hóban megtartandó n.-kanizsai tenyész-állatkiállitás tenyész-állatvásár rendezésére felkért és megválasztott bizottsági elnök a folyó 1877-ik évi márcz. 4-ki közgyűlés 19—1877. sz. a. hozott végzése értelmében a kiál­lítás és vásár létesítése végett minden körülmé­nyekre kiterjesztett teljes tervezetet a földmivelési és állattenyésztési szakosztály és elnöke, úgy az egylet tagjai közül kiküldött bizottság, és Nagy- Kanizsa város általa kinevezendő ügybuzgó polgá­raiból alakítandó bizottság közreműködése mellett megállapítani, s azt megerősítés, úgy a szükséges költségek utalványozása végett legkésőbb az au­gusztusi gyűlésre beterjeszteni szíveskedjék. Az 1877. évfolyamában Csáktornyán, esetleg Keszthelyen tartandó gyümölcs- és szőlőkiállítás­­ról Árvay István ügyvezető elnök úr előadja, hogy az egyesület határozata szerint, a megye különböző vidékein felváltva évenkint megtartandó gyümölcs-, és borkiállítás a gyümölcstermésre kedvezőtlen évek miatt hosszabb idő óta meg nem tartathatván, minthogy a folyó évben kedvező kilátás mutatko­zik, felkéri a közgyűlést, az érintett kiállítás elő­munkálatai iránt a kellő intézkedéseket megtenni. Ügyvezető elnök úr előterjesztése közhelyes­léssel fogadtatván, a közgyűlés ezennel elhatározza, hogy a folyó 1877. évben és pedig ha a gyümölcs­én szőlőtermés a kiállítás sikeres m­egtarthatását zemében­ engedik, Csáktornyán, vagy a körülmé­nyekhez képest Keszthelyen, a már megállapított szabályok és módozatok szerint, a gyümölcs- és szőllőkiállítás megtartassák ;­­ világosan meg­érintvén, hogy ha és a­mennyiben a jelzett körül­ményeknél fogva a folyó évben Csáktornyán a gyü­mölcs- és szőlőkiállítás nem tartathatnék meg, a legközelebbi alkalmas évben fog az ott meg­tartatni. Thassy Lajos egyesületi pénztárnok ur az 1877. évre a költségvetés tervezetét beterjesztvén annak alapján a zalamegyei gazdasági egyesület költségvetése az 1877. évre következőkép állapít­tatott meg : 1- er titkár évi fizetése 500 frt 2- or ugyanannak irodai szükségleteire és posta-kiadásokra évi átalány 100 „ 3 or pénztárnok fizetése 200 „ 4- er szaklapokra és könyvekre 80 „ 5- ör nyomtatványokra és az egylet köz­lönyére 200 „ 6 or a számadáshoz szükséglendő napló, főkönyv s egyéb kimutatások nyom­tatványai beszerzésére 50­­ 7-er a kertészeti szakosztály évi megálla­pított költségvetése 575 „ Az 1., 2. 3. tétel alatti rendes kiadásoknak évnegyedes részletekben, — a 4., 5. 6. alattiak­nak a felmerülő szükséghez képest — a 7. alat­tinak az illető szakosztály szükséglete sze­rint elnökének utalványára a pénztárból leendő ki­fizetésére pénztárnok úr a végzés kiadásával uta­­síttatik. Pénztárnok úr által rendkivüli kiadások czi­­mén a borászati szakosztály részére 200 frt, szőlő­­mivesek jutalmazására 200 frt, a selymészeti szak­osztály részére 200 frt tervezetbe tett összegek, minthogy a borászati szakosztály által részletes költségvetés, a­melyből a fölmerülhető költségek részletesen kitudhatók s megbírálhatók lennének, elő mm terjesztetett,­­ a selymészeti szakosztály működése pedig teljesen megszűnt, a szőlőmivesek jutalmazására pedig csakis a netán felmerülendő eset előfordultával a közgyűlés­, által megállapítandó összeg fordítható, az évi költségvetésbe fel nem vé­tetnek. Termény­piac, Budapest, jan. 4. Gabonaüzlet. Délután a hangulat még inkább meglanyhult, szeptember-októberre elkelt 7500 mé­termázsa usancebúza 11 forinttal] és 10 forint 98 krral 100 kilogramm szerint. Üzleti táviratok. Berlin, június 4. (Zárlat) Búza 257.—, 227.—. Rozs 159.­, 157.50 157.50, 158.50. Zab 140.—, 144.50. Olaj 65.30, 64.80, 63.70. Szesz 52.10, 52.40, 55.—, 55.—. Közlemények az ipar, kereskedés és forgalom köréből. Veszprémi kiállítás A veszprémi mun­­kakiállítási bíráló bizottságok május 24-én gyűlést tartottak, melyen az egyes osztályok szerint meg­állapított kitüntetések ezen eredményt mutatták. I. osztály. Házi ipar, női kézi munkák és élelmiczikkek. Elnök Véghelyi Dezsőné, előadó Gelléri Mór, kiváló tagok Berky Károlyné, Brenner Lőrinczné, Batta Róza,Dukovics Sámuelné, Alstaed­­ter Józsefné, Peczek Ida, Rothauser Mórné, Fischer Manóné, Rüttner Sándorné és Menczel Adolf. Kitüntető okmányra érdemesnek találtatott: Az angol hölgyek nevelő intézete (Veszprém) ízlé­ses csinált virágaiért és a kézi munka módszeres oktatásáért; Pongrácz Mari (Veszprém) gyakorlati értékű ízléses kézimunkáiért; Buchwald Ida (Vesz­prém) ízléses és finom csipkemunkáért; Vadnay Etel (Zánka) kiváló ízléssel készített csipkemun­káért ; Véghelyi Dezsőné (Veszprém) kiváló szorga­lommal és ügyességgel készített kézimunkáért; Ba­kács Nándorné (Szeged) kiváló ízléssel és ügyes­séggel készített háló-kötőmunkákért; Batta Róza (Veszprém) műizléssel és szorgalommal készített csipkéiért; Kun Lajosné (Köves­ Kálla) ügyesen kö­tött szép harisnyáiért; Szaibold Károlyné (Pápa) a kézi­munka sikeres oktatásáért; Petries Józsefné kiváló szorgalommal készült kézimunkáért; Batta Paula (Veszprém) szorgalommal készült hajmunkáiért; az irgalmas nénék nevelőintézete (Veszprém) finom ki­vitelű aranyhímzés és egyéb kézimunkákért és ba­latonfüredi szeretetház a kézimunka kiváló jó sikerű oktatásáért. II. osztály. A faipar minden néven nevezendő termékei. Elnök Benkő István, előadó ifj. Rápodi Sándor, kiváló tagok Kurcz Rezső, Rainer Ferencz, Berleg József, Deutsch Mór, Babay György. Kitüntető okmányra érdemesnek találtatott; Bőrös Márton (Veszprém) szorgalommal készített asztalos­munkáért; Láner János (Veszprém) kitűnő haladást tanusító tiszta kádármunkáért; Vildi Mi­hály (Veszprém) haladást tanusító Zirson-féle méhkas munkáért; Árvay József (Sz. k. Szabadi) újszerkezetű méhkas és kiváló műér­telemmel ké­szült hangszerért; Doma János (Veszprém) tiszta, szabályos szorgalommal készített bognár­ munkáért; Tonner Lajos (Veszprém) szorgalmat és hala­dást tanusító kádár munkáért; Kovács Sándor (Kolozsvár) ízlésteljes és haladást tanusító asztalos munkáért; Lipták Lajos (Veszprém) kiváló ízléssel és szorgalommal készült fametszvényéért; Gergely József (Kolozsvár) tiszta és szorgalmat tanusitó bognár munkáért; Gereczó Pál (Kolozsvár) tiszta, és szorgalmat mutató, bognár munkáért ; Pinkász­­ Mór (Veszprém) haladást tanusitó kárpitos polit­i­káért. III. osztály. A fonó-szövet-, bőr- és ruházati iparczikkek. Elnök Tőcsér Kristóf, előadó Kabók Imre, biváló tagok Rubin József, Balogh Károly, Katona Sándor, Fekete László és Farkas József. Kitüntető okmányra érdemesnek találtatott; Rosenberg Irma (Szent-Gál) helyes irányban te­nyésztett selyemgubóiért és kiváló ügyességgel le­gombolyitott különböző szinű finom selymeiért; Czigler István (Veszprém) kitűnő szorgalommal ké­szített kötél­munkákért; Kovács Lajos (Veszprém) kitűnő szorgalommal és műizléssel készített szövő­munkáért ; Kiss József (Veszprém) finom készítésű nemez-kalapért; K. Nagy Antal (Kolozsvár) kitűnő ízléssel és szabadkézzel készített tiszta mellény­­munkáért ; Barabás Ferencz (Kolozsvár) kitűnő íz­léssel és szabadkézzel készített nadrág­munkáért; Fekete László (Kolozsvár) műizlést tanusító szabá­­szati rajzáért; Maszán József (B.-Csaba) csinos hí­mezve varrt szücs-munkáért; Rocskó Károly (Vesz­prém) kitűnő szorgalommal készült és műizlést ta­nusító szőnyegmunkáért; Bokor István (Kolozsvár) kitűnő ízléssel és gondos tisztasággal készített fi­nom fehér atlasz női czipőért; Hahn Ferenc* (Veszprém) kitűnő czipész­ munkáért; Deli Ist­ván (Veszprém) szép és tiszta czipész-munkáért; Falta Ferencz (Veszprém) igen jó czipész-munkáiért; Weisz Móricz (Veszprém) kitű­nő ügyességet tanu­sító czipész-munkáiért ; Hámor Szilveszter (Vesz­prém) igen jó czipész-munkáiért; Keszei Elek (Vesz­prém) igen jó czipész-munkáiért; Jelenfy István (Veszprém) igen jó lábbeli munkáért; Herczeg Mi­hály, három év óta csizmadia-tanoncz, dicséretes haladást és ügyességet tanusító lábbeli munkáért; Harczi Ferencz igen jó lábbeli munkáért; Hopp Józ­sef (Veszprém) kitűnő ügyességet tanusító láb­­kefe-munkáért; Fisch Lénárd (B.­Csaba) kitűnő ízlést és szorgalmat tanúsító szíjgyártó­ munkáért; Brahna János (Veszprém) igen jó bőr-készítményé­­ért; Reif Károly (Veszprém) kitűnő keztyűbőr-ké­­szítményéért. IV. Osztály. Kő-, érem- és lemez-tárgyak. El­nök Dukovics Sámuel, előadó Ruttner Sándor, bí­ráló tagok Husvéth János, Kovács Károly, Juhász József, Petrovszky F., Kaczander F. Kitüntető okmányra érdemesnek találtatott: Páll Lajos, veszprémi honvéd-kovácssegéd, kiváló szak­értelemmel és szorgalommal készített lópatkókért; Pfilf Lajos (Veszprém), kandalló-kályhával tanúsí­tott kiváló ízlés- és alakító képességéért; Molnár Lajos (Szeged) miniatűr-fecskendőjével tanúsított ki­váló ügyességéért; Horváth József (Veszprém) ügye­sen és nagy szorgalommal készült ekéje­ és ta­ligájáért. V. osztály. Festő-, rajz- és írásbeli munkála­tok. Elnök Lévay Imre, előadó Ziicker Ferencz, biváló tagok: Brenner Lőrincz, Megyesi József, Pá­­pay Viktor, Kunfalvy Nándor, Auer Soma. Kitüntető okmányra érdemesnek találtatott: Gel­­léri Mór „Az 1876. évi magy. orsz. ipar-, termény- és állatkiállitás emlékkönyve“ czímű kiállított művében nyilatkozó szakavatottság-és ügybuzgalmáért; Ober­bauer Jenő (Budapest) kitűnő tollrajzokért; Auer Soma (Veszprém) művészies ecsetkezelésért; Brenner Ist­ván (Veszprém) építészeti rajzokért; Klaucz György (Veszprém) természet utáni plasztikus széprajzokért; Gergely János (Veszprém határozottan szabatos raj­zokért ; Becske Adolf (Veszprém) kitűnő chromo­­photographiáért ; Krausz József (Veszprém) csinos és solid könyvkötéséért; Hersics Gyula (Budapest) szép és ízléses könyvkötéséért; Tagleicht K. (Vesz­prém) szép szabadkézi rajzai­ és térképeiért; Kun­fal­vy Nándor (Szeged) eredeti építészeti rajzaiért; Rák János és a róm. kath. elemi iskola ötödik osz­tálya (Veszprém) szépírás- és szabatos rajzokért; Schön Lipót (Veszprém) egy kereskedelmi tanodára szóló és szakavatottsággal összeállított tantervért; Auer testvérek (Veszprém) kitűnő színezésért; Be­­lányi Ernő (Veszprém) ízlésről tanúskodó ékszer­­szekrényéért; Braun Emil (Budapest) kitűnő trón­­rajzaiért; Zwicker Ferencz (Veszprém) a veszprémi iparos ifjúság képző- és segélyző-egyletéről gonddal összeállított emlékiratáért. A szegedi iparos ifjúsági egylet az iparos ifjak szellemi fejlődését czélzó szakpályaművekért. Ezenkivül számosan kaptak el­ismerő okmányt. — A pesti hengermalom, bár mérlege szép eredményt mutat föl, — mint a „Kassai Híradó“ értesül 1876-ra nem fog osztalékot fizetni. Pénz és értékpiaca. Budapest, junius 4. Az esti tőzsde állandón ked­vező volt. Osztrák hitel 139.50—142-ig, magyar hitel 181— 134.50-ig fizetve. Berlin, junius. 4. (Zárlat) Galicziai 84.--. Lombard 122.-. Ezüst járadék 52.40. Váltóárf. Béczre 160.70. K. vas. elsőbb. kötv. —.—. Áll. vasút 363.—. Papír- járadék 48.75 Hitelrészvény 228.50, 1877. 10. mill. f. kölcsön. —­ ki kincst. utalv. —.—. Vízállás és időjárás. Budapesten jun. 4. 3.57 m. 0 fölött tiszta.­­ Pozsonyban jun. 4. 3.38 m. 0 fölött száraz­­.-Szigeten jun. 4. 1.31 m. 0 fölött száraz. Szatmáron jun. 4. 1.40 m. 0 fölött száraz. Tokajon jun. 4. 6.74 m. 0 fölött derült. Szolnokon jún. 4. 6.84 m. 0 fölött derült. Szegeden jun. 4. 7.64 m. 0 fölött száraz. Aradon jun. 3. 0.97 m. 0 fölött felhős. Nagy-Becskereken jun. 3. 1.21 m. 0 fölött esős. Bezdánnil jun. 1. 2.42 m. 0 fölött szeles. Verbászon jun. 1. 1.79 m. 0 fölött szeles. Eszéken jun. 4. 2.22­ m. 0 fölött ködös. Sziszeken jun. 4. 1.60 m. 0 fölött ködös. Mitroviczon jun. 1. 2.55 m. 0 fölött száraz Zimonyban jun. 1. 5.94 m. 0 fölött száraz.' Ó-Orsován jun. 1. 4.91 m. 0 fölött száraz Barcson jun. 3. 1.71 m. 0 fölött száraz. Felelős szerkesztő: Palásthy Sándor. ISTyik­tér. *­ „Assicurazioni Generali.“ A társaság mint az előbbi években, úgy az idén is közzéteszi a lefolyt üzletévben eszközölt kárkifizetések részle­tezett kimutatását. Mai számunk hirdetési rovatá­ban levő összetes kimutatás értelmében a társaság 1876-ban 18,331 kártételért 5.848,942 frtot fizetett ki. Ebből esik Ausztria-Magyarországra 2.630,530 frt, Olaszországra 1.007,709 frt, a német császár­ságra 249,148 frt, Francziaországra 658,281 frt, Nagybritanniára 259,216 frt, Oroszországra 806,947 frt, és 237,111 frt egyéb államokra Egyptomot és É­szak-Amerikát is beleértve. Kifizetett károk rész­letezett kimutatása mellett, a társaság még az évenként zárszámadáskor levő, körülbelül fél millió forintnyi kár­tételeket kell megemlítenie, mely kár­szerződések, az üzlet territoriális kiterjedése da­­czára, körülbelül csupán félhavi üzletidőszaknak felelnek meg. Az „Assicurazioni Generali“ társaság 45 évi fennállása óta károkért 116.499.981 forin­tot fizetett ki, mely összegből 18.705.692 forint a legutóbbi trienniumra esik. *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség­i felelés.

Next