Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)
1877-11-20 / 494. szám
vedni fogja- e a kamatreductiót? Amíg az ezekre vonatkozó adatok nincsenek, a bizottság előtt, lehetetlen a dologról teljes tájékozottságot szerezni. Tisza Lajos a tárgyalásnak néhány napra való felfüggesztését nem ellenzi, de az albizottság kiküldését nem pártolja- Kármán csatlakozik előtte szólott nézetéhez. Ráth kérdi, miért terjeszti be a kormány e sürgős ügyre nézve csak májusban a javaslatot. Péchy miniszter válaszolja, hogy az ügy csak most sürgős, mert jan. 1-éig kell az ügyben a törvényhozásnak intézkedni. Az nem volt előrelátható, hogy a májusban beterjesztett javaslat mai napig nem lesz elintézve. Széli miniszter hozzáteszi, hogy a kormány a közgyűlés határozatát akarta előbb bevárni. Lichtenstein egyik kérdésére válaszolta, hogy a közös activák közt levő 25.000 részvény szintén részesült kamatreductióban, de ezen áldozat vele jár a megoldással, melynél kevesebbet a kormány nem tud javaslatba hozni. Dániel Pál Tisza L. indítványát pártolja, Horváth L. csak egyes concret kérdésekre nézve kíván albizottságot kiküldeni, Desseffy Aurél gr. a Lichtenstein által felvetett kérdéseket kívánja egy albizottsághoz utasítani. Végre a bizottság abban állapodott meg, hogy a ház irodájában leteendő okmányok áttekinthetse czéljából Illéseit a jövő hét szerdájáig felfüggeszti. TUDOMÁNYOS MOZGALMAK. A magyar tudományos akadémia ülése. (November 19-én.) A tudományos akadémia II. osztálya Horváth Mihály elnöklete alatt ma délután ülést tartott. Az ülés igen látogatott volt, de megérdemelte, mivel egy érdekes székfoglaló került fölolvasásra, melylyet Pór Antal újonnan választott levelező tag köszöntött be , mely a XV-ik század egyik legrokonszenvesebb alakjával, ki hazánk s ennek kiváló fiaival sokféle összeköttetésben állt, foglalkozott alaposan, vonzó előadásban. Pór Antal „Enea Silvio di Piccolominiról"szólott, ki II. Pius néven a pápai trónra jutott. Az értekezés igen terjedelmes s két részre oszlik. Az első Il-ik Piis ifjúságával foglalkozik. Nagyobb terjedelmű és becsű a második rész, mely H. Plus hazánkhoz való viszonyait tárgyalja. Egy gondosan összeállító mozaik-mű dolgozat ez, Enea ötödfél száz levelei egyes adataiból egybeillesztve. Érdekes szemlélni, mint enged föl az olasz elfogultsága Magyarország iránt, melyet szánalmasan Németország mögé helyez , mihelyest alkalma nyílik hazánk viszonyait és főbb embereit, Széchy Dénest, Vitéz Jánost, Liszti Miklóst, kikkel sűrűn levelezett, megismernie. Kezdetben csak Utószületett Lászlóra és pártjára terjed ki szeretete. László érdekében buzgó tevékenységet fejt ki. Rómában, hol a humanisták szították a rokonszenvet irántunk, 3 egész irodalom keletkezett, mely a vitéz magyarok segélyezését tűzte czéljául, ekkor még németnek gúnyolják Éneát. E gúnynév jóformán Le Jeune bíbornok estélyei egyikén ragadt reá azért, mert nem akarta megengedni a házigazda azon állítását, hogy a világ minden fejedelmei közt Ulászló magyar királyt illeti az elsőség. De csakhamar túltett Piccolomini valamennyi társán. Mint a szentszék követe, folytonos összeköttetésben a magyar urakkal, a leglelkesebb és legavatottabb tolmácsa lett azon eszmének, melynek végre hőse és mártyrja jön. Ez eszméje az arrogoniai királyhoz szóló egy leveléből tárul legvilágosabban elénk : „félek — úgymond — hogy Magyarország elvesz, s e nemes országot az ellenség vasa feldúlja. Mit ha isten megenged, romba dől a mi vallásunk fala, és megnyílván az út, Itáliába ömlenek a török hordák.“ 1456. decz. 18. bibornokká neveztetvén, ezt irja Vitéznek: „E méltóságba helyeztetvén, mindenkoron szemünk előtt fogjuk tartani, mennyivel tartozunk Magyarországnak, Királyának és Neked“. És valóban tények és idézetek hosszú sorát kellene leírni annak bebizonyítására, hogy ez ígéretéről soha meg nem feledkezett. Sajátságos jellenség, hogy minél tovább tartózkodók Rómában, annál behatóbban és lelkesebben foglalkozók Magyarországgal. Kimutatja ezt több alkalommal, legjellemzőbben, midőn Cilley haláláról értesíti Arragonia királyát: „A gróf gyilkosa László volt, fia ama Hunyady Jánosnak, ki annyiszor küzdött a törökök ellen, ki Mohammed hölyfét ugyanazon helyen (Nándorfehérvárt) ez évben megtörte. Úgy hiszik, hogy fia nem kevesebbet használt a kereszténységnek a grófot megölvén, mint atyja, midőn Mohammedet megverte.* Az értekezés Enea Silvionak a pápai trónra megválasztásáig terjed. Ez utóbbi korszakból csak anynyit említ tömör befejezésül, hogy II. Pius utolsó gondolata is Magyarország volt, mert hátrahagyott összes vagyonát, 40—48000 aranyat, melyeket a Belép Valeria , dicséri a „háziasszonyok“ szorgalmát, s kérdi Virgiliától: „Hát kisfiad hogy van? Virg. Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól. . . Vol. Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallani, mint tanítójára figyelni. Val. Oh, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kis fiú. Valóban, a múlt szerdán fél óra hosszat szemléltem őt, olyan erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után láttam őt szaladni, midőn megfogta...Két elhagyta röpülni, s ismét utána, elesett, fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe, vagy mi, de fogait csikorgatta, s széttépte a pillangót. Amint mondom, egészen széttépte. Vol. Épen olyan, mint az apja. Val. Valóban nemes gyermek. Virg. Kis szeleverdi, asszonyom! Nemde remekül rajzolt képecske, akár a modern családi életből. A kis Március tökéletes apja nagyanya szemeiben képzelhető, mily örömére olgál ennek, hogy a kis fiún más is észreveszi az „erélyes alakot“, hogy a gyermek könnyen és határozottan végzett azzal, ami fájdalmat vagy boszúságot okozott neki. Ilyen volt az apja is kicsi korában, s íme egy nép bálványa lett hősisége által. A kis unoka méltó leszen apjára. Volumnia, jelleménél fogva nem gondolkodhatik másként, s egyáltalában nem csodálkozhatunk rajta, hogy a kisfiú magaviseletében nem talál semmi megróni valót. A vendég, ki személyesen gyönyörködött a fiú erélyében, szívesen ráhagyja, hogy „nemes gyermek“, épen olyan, mint az apja. És Virgilia? Várjon örül-e neki, hogy a fiú hasonlít apjához? Kétségtelenül. Vagy lehet-e egy nőre nézve boldogítóbb valami, mint annak tudata, hogy gyermeke hasonlít az apához, ahhoz az apához, ki neki ideálja ?! És mégis, mit felel a kérdésre ? „Kis szeleverdi asszonyom.“ Az anyai büszkeségen felülemelkedik a nő szerénysége , talán sérti érzelmeit, amit a gyermek cselekedett; talán érzi, hogy ha igazán nemes, és olyan, mint az apja, abban neki, az anyának is van része ; vagy talán azt hiszi, hogy a gyermek eszimre csak akkor lesz érdemes, ha majd apja nyomdokába lép ; válasza midenesetre egy ragyogó sajátságát mutatja egyéniségének, s a kép, melyet róla az előbbiek után alkotunk, ismét egy új összehangzó vonással lett teljesebb. Nifor László (Második s egyszersmind utolsó közsés következik.) Milánóból halálhír érkezett. Bernstein Károly meghalt; Amber Bernstein meghalt; Bern oda van örökre és vele együtt a hires Trebitsch. Mind mind meghaltak és magukkal vitték Hugó Károlyt. Szegény Hugó Károly! Ejtsetek érte egy könyet. Bizony megérdemli. Az a kis sir ott a milánói temető valamely zugában, mely e iányt-vetett csodálatos élet fölé borul, eltakarva a bizarrt, hivalgót, nevetségeset, egy valóban hivatott szellemnek is monumentuma lesz. Egy küzdelem végét fogja jelölni, mely áldottabb viszonyok közt, szerencsésebb irányban a nagyság útját nyithatta volna meg, s mely ezek hiányában a téboly ösvényébe sodorta emberét. A czélja tévesztett, a meghasonlott életpálya, a zaklatott ember, az elzüllött lét, mely ama kis sírban megpihen, egy könyet megérdemel. Szegény Hugó Károly! * A cantomimica vitte sirba. Milanóban, hol a zord évszakot rendesen tölteni szokta, menekülvén a hűvös égalj nyomora elől, az enyhe csima alá nyomorogni, éppen egy series „vendégszereplésre“ nyerte meg valamely lelketlen impressario, hogy a St. Radegonda színház látogatóit, e hetvenéves elmeháborodott aggastyán siralmas kínlódásával kacagtassa meg. Szegény Hugó Károly belebetegedett a dicsőségbe, s meghalt örömében, hogy amit beteg fantáziája új művészetül fedezett fel: a cantomimicát, a zene classicus földén is bemutathatja. Negyedik emeleti padlás zugolyában, rongyok és ínség közepette — és halva találták meg a szerencsétlen agyot — éppen az előadás napján. Szegény Hugó Károly ! * De hát ki volt ez a szegény, ez a nagyon szegény ember, akinek itt bucsúztatóját írjuk ? Minden. Van-e aki nem ismerte, vagy legalább ne hallott volna róla valamit. Az a roskatag bizarr alak, azzal a torzonborz fővel és kusza arczczal, melyet annyira megszoktunk közöttünk vánszorogva látni, hogy hiányzott valami a főváros utczai életéből, ha az véletlenül onnan elmaradt. Ez volt Hugó Károly. Akiről megszoktunk időnként mindig valami újabb nagyszerűen vadat hallani; akinek bizarr ötletei, tébolygó szeszélyei a közderültség istápolásának lényeges munkájává lettek. Ez volt Hugó Károly. Akit jobban ismertek maga adományozta rengeteg cziméről mint nevéről, ő : a civilizátió pápája, a kegyek isteneinek és költészetnek egyedül uralkodó fejedelme ; az orvosok orvosa; a cantomimica és a hugorka felfedezője: — ő volt Hugó Károly. Szegény Hugó Károly! * De a kiben az aggker és csendes téboly szánalmas túlzásai, az ínség és a testi lelki megtöröttség vívódásai közt elveszett szemünk elől a hajdani viruló erő, merész szellem embere: — az is Hugó Károly. A kiben elfelejtettük a költői ért, az alkotó geniust s a valódi irodalmi érdemet, hogy a szerencsétlen eltévelyedetten annál háborítatlanabbal kaczaghassunk , az is Hugó Károly. A „Báró és bankár“, a „Brutus és Lucretia“ az „Egy magyar király“ koszorúra érdemes drámai költője; a bölcsész, ki eszméit a „Világ szinjátéká”-ban, a „Bölcsek kövér”-ben oly nem közönséges erővel fejezte ki; — a lyrai költő, a ki a „Szegény költő zsolozsmái“-ban az érzésnek annyi igaz hangját találta el; és végre az orvostani iró, aki annyi heves röpirattal szállt síkra a homoeparhia uj tudományáért: — ez mind, mind Hugó Károly volt. S az új nemzedék elfeledte mindezt, mert a férfiú összetört, s az agy, mely átvette örökét, esztelenségeket miveit. Szegény Hugó!* A nagyság mániája s a kortársak türelmetlensége karöltve tette ezt. Hugó három nemzedéket látott virulni s elhervadni ismét. S a három közül egy se fűzte meg számára az áhított legfőbb borostyánkoszorut. Hugó három nemzet nyelvén hivta fel a költészet istenét, hogy érte miveljen csodákat. S a három nemzet közül egyik sem akarta érzeni magán a csodatevő erőt. Hugó három téren indult keresni a nagyság útját, egyen sem bírta megtalálni azt. Volt tudós, költő, művész; itt francziául, németül, magyarul : gyógyított, teremtett, performált. S végre meghalt mint saját magának és minden alkotó erőnek carricaturája. Szegény Hugó ! Szomorú egy sor ez élet sora. De rendkívüli , de tanulságos. Hogy is volt csak ? Hugó Károly Pesten született 1808-ban, szegény zsidóimnak. Akkor még Bernsteinnak hívták, az apja tisztességes nevén, és megevett töméntelen vöröshagymát és fekete retket, mielőtt hivatást érzett volna magában a színészi pályára. De szülei visszatartóztatták, iskolában maradt, orvossá nevelkedett, s még több hagyma és retek, és 20 havi katonai szolgálat árán le is tette a rigorózumot. Mint orvos a 30-iki lengyel forradalomban törzsorvossá lett a felkelőknél, ezek levertével muszka szolgálatba vették át, de onnan mihamar hazavetődött Pestre s itt orvoskodott. Egyszerre csak rosznak, kontárnak találta tudományát. Hahneman szöretneke elvakitotta; a homoepathiára adta magát, röpiratokat irt védelmére; s Hahnemannhoz, mesteréhez Párisba ment. Itt új világ nyílt meg előtte, s régi vonzalma a színpad iránt megújult a párisi színházi élet hatása alatt. Shakespeare szerepeiről álmodott, melyeket ő idomít át magának ízlése szerint. Berlinbe ment feltevését megvalósítandó, mert a német nyelvet leginkább bírta. De előbb lyrai költeményeit adta ki németül „Sehnzuchtskloinge eines wandernden Hagestolzen” czim alatt Hamburgban. Eszméjének nem biztas ugyan megnyerni a német színigazgatókat, s egyelőre átalakított Shakespeare nélkül, de mégis színészszé lett a vidéken Bern név alatt — de a siker nélkül. Felhagyott vele. Bécsbe ment s a saját költségén kiadta drámai költeményét a „ Világ szinjátékát* németül. Ezt a „Bölcsek köve, követte, azután „Brutus és Lucretia“, mind németül, és mind eredmény nélkül; drámai szülötteinek szinrehozatalát kieszközölni nem birta. Ekkor meghasonlott a német irodalommal és lemondott róla. Visszatért Pestre magyarnak. Átírta darabjait magyarra, s újakat költött magyarul, így született legjelesebb műve a „Báró és bankár az ,,Egy magyar király 11. Szülőfölde hálásan fogadta a visszatérőt; darabjai színre kerültek a nemzeti szinházban ; a „Báró is bankár'* mostanáig műsoron van. De a kis magyar nemzet méltánylása nem sokáig elégitette ki becsvágyát. 1847 ben Párisba helyezkedett át s franczia nyelven kezdett írni. A „L’Illiade fini“ és a „La Comédie infernale“ költése közben, orvosi praxist is folytatott még pedig oly rátartóan, hogy 3 látogatásért 10,000 frankot követelt, ami nevetségessé tette őt s Fázisban nem maradhatott. Ettől fogva mindinkább összekuszálódik élete. A „Báró és bankár“ nagy sikere, melyet ennyi küzdés után végre Berlinben is előadathatott, egészen elbódította forrongó, nagyzó eszmékkel teli agyát. 1861-ben már „mimiai felolvasásokkal* kezdte magát nevetségessé és tönkre tenni. Berlinből e hóbortja miatt kíméletlenül elűzte a sajtó, mire ő azzal válaszolt, hogy a „költészet fejedelmévé nevezte ki magát. Innen már csak egy lépés volt azon őrjöngő könyv közzétételéig, melyben magát genienek, üldözőit gázoknak jelenti ki, s mely miatt orvosi vizsgálat alá került Berlinben és beszámíthatatlannak találtatott. Azután már csak a „Fuchtel“ következhetett, ez a jól ismert időszaki lap, melyet Hugó itt Budapesten szerkesztett az utóbbi években , tele őrjöngéssel, csendes tébolylyal, nagy mondásokkal lelki szegényen. És „Fuchtellel karöltve jött a a cantomimica. Egy költő romjait, egy kialvó elme vergődését láttuk magunk előtt. És nevettünk rajta. Szegény Hugó!* Többet nem fogunk rajta nevetni. Nem fogjuk olvasni több decretumot, melylyel a „civilizatio lovagjait* nevezi ki; nem fog elrémíteni több bullája, melylyel anathemát mond az emberiségre; nem fog több levelet írni a császárokhoz. ... „le prince des dieux de grace, aus princes de grace de dieu*, — és nem fogja többé eltaszítani magától a háládatlan három nemzetet: a magyart, a németet és a francziát, s nem áll be boszuból szlávnak Trebitsch név alatt. Mindezt nem fogja tenni, hanem nyugszik csendesen a milánói sirkert zugában. És mi ha elmegyünk a nemzeti színházba, s ott üresen találjuk a szegény elzüllött aggastyán megszokott helyét, míg a deszkákon az a darab halhatatlan élet vonul el előttünk, melyet az ő alkotó szellemének köszönünk , — mi sem fogunk többé emlékezni, a cantomimica és a Fuchtel nevetséges siralmas emberére, de a költészettől átmelegülve érdemeire gondolunk és felsóhajtunk. Szegény Hugó török bábom folytatása czéljából gyűjtött, a magyar királynak küldette. A tetszéssel fogadott székfoglaló után Henszlmann Imre „A lőcsei székesegyház főoltárát“ ismertette. A főoltár nem Veit Stoss műve, mint eleinte hitték, hanem Vilmos lőcsei mesteré, mint ezt egy újabban fölfedezett sírkő bizonyítja. Az oltáron levő képeket sem festhették 1509 előtt, mivel az eredetieknek készítője idősb Lukas Kranach azokat csak 1509-ben tette közzé. Ezért az egyik felirat közt található 1508. évszám nem a mű befejezési, hanem megkezdési idejét jelenti. Henszlmann ismertetésével kapcsolatban fölemlíti, hogy a kalocsai székesegyház építője nemzetiségének kérdésében a közte és Gomer között felmerült nézeteltérést Ruieherot, a párisi nagy levéltár igazgatója az ő (Henszlmann) nézetét pártolja. Ravigny tehát nem német, mint Römer állítja, hanem franczia. Végül bemutatta Henszlmann az Archaeologiai közlemények XI-ik kötetét, mely Arányi Lajostól, Myskovszky Viktortól és Jakab Elektől hoz közleményeket. Az ülés ezzel véget ért. ___ Adakozás márik sebesültek javára. Lapunkban újabban adakozott az eperjesi társas kör Garami Rikárd úr utján 2 frt 20 kr. Maradék összeg. . . . . , 95 frt 14 kr. Összesen : 97 frt 34 kr. A gyűjtés főösszege 1174 frt 19 kr. HÍREK. (November 17.) — A királyi pár köszöntése. Károlyi István gróf tegnapi jubileuma alkalmával a fejedelmi pár és a trónörökös is meglepték az agg főurat fóthi lakának csendes magányában. Haynald, kalocsai érseken kívül egyedül a család tagjai voltak jelen, midőn ő felségeik a grófiak úgynevezett „sárga sálon*-jába benyitottak. „Édes Károlyi gróf — kezdő ő felsége — a mai jelentős napon enyéimmel személyesen kivántam üdvözölni azt, ki trónom és országom érdekei közül annyi bokros érdem által örökité meg nevét. — Isten éltesse sokáig. Fogadja fejedelmi kegyem e csekély jelét!“ — és ezzel a felséges úr személyesen tűzte a jubiláns mellére a szent István-rend nagy keresztjének magával hozott jelvényét. — Tőle királynőnk vévé át a szót. „Édes Károlyi gróf! — mondá — Szivemből örvendek, hogy nyolczvanadik születésnapján ily ifjú szellemi és testi erőben üdvözölhetem. Isten éltesse sokáig örömben, egészségben !“ A királynő szeretetteljes szavai után a trónörökös Üdvözlé az agg főurat, ki meghatva a fejedelmi kegy kitüntetésétől, alig talált szavakat érzelmei tolmácsolására és hálásan csókolá meg ő felségeik kezeit. A hatást, melyet a királyi család kegye a jelenlevőkre gyakorolt, bajos szavakkal visszaadni. A kastély cselédség utján villámgyorsan terjedt el a faluban a fejedelmi tettnek közörömet keltett hire és midőn ő felségeik egy fél óra múlva a grófi kastélyból Gödöllőre tértek vissza, a piaczon egybegyűlt sokaság lelkes éljenei kísérték útjukon. — Ő felsége a király, holnap, kedden reggel 6 órakor a fővárosba jön; egyelőre az van tervben, hogy négy napon át marad budavári palotájában, de ittléte továbbra is nyúlhatik. Ő felségét fontosabb államügyek késztetik gödöllői tuseuluma elhagyására, fontos tanácskozások fognak tartatni elnöklete alatt a határőrvidéki vasutak stb. ügyében. Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter is viszszajött tegnap Gödöllőtől, hol vadászattal két napot töltött. — Hoffmann közös pénzügyminiszter egy napra ismét fővárosunkba jött és tegnap este utazott vissza Bécsbe. — A spanyol követ O’Donnell y Abreu Károly tetuáni herczeg, titkárával: Baguer de Corsi y Rivas Artur báróval és a követségi attachéval: Gutierrez de la Tabarsee Joachim úrral tegnap Bécsből Budapestre érkezett. A magyar orvosok és természetvizsgálók XX-ik nagygyűlésének előkészítésére kiküldött fővárosi bizottság azon része, mely a vendéglátás teendőit végezni van hivatva, ma délután Havas Ignácz királyi tanácsos elnöklete alatt ülést tartott. Részt vett benne Pest megye küldöttsége is, élén Haynald érsekkel és a nagygyűlés állandó választmányának több tagja. A nézetek leginkább a körül csoportosultak, hogy a vendégek elszállásolása, mulattatásukra kirándulások és kiállítások rendezése ügyében kellene előmunkálatokat tenni. A szállásolás, fogadtatás s ismerkedési estély rendezése iránt való javaslattételre három bizottságot küldek ki: szállásolási, kirándulási és kiállítási bizottságot. Az elsőnek tagjai: Gerlóczy (elnök), Dobos Ferencz, Halász Géza, Wahrman Sándor; — a másodiké : Földváry Mihály (elnök) Kovácsy Gyula, Szivák Imre, dr. Szabó Alajos, Hirkó László; — a 3-iké : Kovács József, Nendtwich Károly, Török József, dr. Rózsay és Tallmayer. Ha e bizottságok tervezetet készítettek, be fogják mutatni a jövő gyűlésnek. — Izgalmas jelenet folyt le e hó 14 én délután 5 órakor Berlin egyik utczáján. Ranganbé görög nagykövet két legifjabb — mintegy 16 éves — leánya nyugodtan sétált az állatkert s a Regentenstrasse sarkán, midőn hirtelen egy tisztességes külsejű fiatalember eléjük ront s a legdurvább módon bántalmazta őket. A leányok ijedten menekülni akartak, mire a fiatalember egy kis pisztolyt rántott elő s két lövést tett a hölgyekre. Szerencsére a két golyó nem talált. Mikorra a rendőrök megérkeztek, a rejtélyes ficzkó eltűnt az állatkert utasa. A merénylet oka mindeddig ismeretlen. A hölgyek sem emlékeznek, hogy valaha látták volna a tettest. Az artézi kutat Zsigmondy Vilmos meghívása folytán tegnap megtekintette a képviselőház pénzügyi bizottsága. Az eredmény, melyet e helyen a kitartó munka kivívott, valóban meglepő. A kutat 951 méter mélyre ásták. Ez unicum. A legmélyebb artézi kút eddig a párisi volt, s az 547 méter. Jelenleg, mint a „Hou“ írja, az ásás dolomit kőben történik, ebben haladnak már június óta, vágtak benne körülbelől 33 méternyi mélységet. A kristálytiszta mészkénes víz, melynek hőfoka a színre hozva Reaumur szerint 57,6 fok, oly mértékben ömlik ki, hogy 24 óra alatt 6939,60 hektoliter vizet képes szolgáltatni. E mennyiség több, mint a rácz, rudas- és margitszigeti fürdők vizbőségének összege. Sőt oly mérvben szaporodik a vizbőség, hogy mindennap ezer literrel többet ont. Zsigmondy czélja addig hatolni, míg 65 fokot ér el a víz hőfoka, és bőségével nemcsak egy fürdő, de a városi intézetek is elláthatók lesznek a forró gyógyvízzel. Bámulatos munka ez, 82 darab hat öles rúd egymás fölött hatol a föld gyomrába, és miután a kavics, anyag, mész és közvetlenül a dolomit fölött egy méterre terjedő barna kőszén rétegen áthatolt, most vésnek egy óriási dolomit rétegben. E mű nemcsak eredményében, de compositiójában, kivitelében és tudományos eredményeiben is dicsőségére válik Zsigmondynak, kinek esetleges balesetekkel is kellett küzdenie éveken keresztül, míg a nagyszerű terv végre sikerült. Ha a kút kész lesz, a belőle áradó víz melegével a városliget azon részén örökös nyarat lesz képes teremteni a növnyzetben, míg orvoslási czélokből vezetékcsövekbe fogják. Csengery, Somssich, Horváth Lajos, Muzslay, Simonyi Ernő, Szontagh Pál, Hegedűs Sándor és a pénzügyi bizottság többi tagja bámulva fejezték ki elismerésüket Zsigmondy nagyszerű műve fölött, ki viszont derék segédmérnökének, Dávidnak monda köszönetét, 9 évi kitartó szorgalmáért és a városnak áldozatkészségéért, mely 200 ezer irtot áldozott e czélra. — Erzsébet királyasszony nevenapja alkalmából a nevére alapított „Erzsébet” szegényház neveltei között, a tanács 153 irt ajándékot osztott ki. — Az uj zálogház telke. A Terézvárosban építendő fiókzálogház telke tárgyában hirdetést tesz közé a kormány (lásd hirdetéseink közt) melynek értelmében felhivatnak mindazok, kik e czélra ajánlatokat szándékoznak tenni, hogy ajánlataikat deczember 5-ikéig nyújtsák be a kereskedelmi minisztérium elnöki szakosztályához. — Pest-Kiskun megye törvényhatósága a honvédelmi miniszter rendelete következtében a jövő utonez-főállításhoz a sorozó járásokban polgári elnökül a megye bizottsági tagok közül Kiskun-Halas városba Péter Dénest, Czegléd városba s a kecskeméti felső sorozójárásban Benedikti Gyulát, Nagy-Kőrös s Kiskun-Félegyháza városokba és a kecskeméti alsó s Kiskun alsó járásba Beretvás Jánost, a Vácz városba s a váczi felső járásba Rudnyánszky Kálmánt, Szent-Endre városba s a pilisi alsó és felső sorozójárásokba(Billaágh Imrét, a solti közép járásba Szabély Antalt a váczi alsó járásba Rakovszky Istvánt, a kecskeméti közép járásba Sivó Gyulát, a solti felső s a Kiskun felső járásokba Földváry Józsefet, a solti alsó járásba Duray Vilmost, a pesti alsó és felső járásokba pedig Hojtsi Sándort. — A magyar miniszterelnökség tisztviselői karából a halál ismét kiragadott egy derék hivatalnokot, Huszár Károly irodatisztet, ki alig 30 éves korában Csáktornyán tegnap éjjel elhunyt. A derék és buzgó hivatalnoknak korai halálát sokan sajnálják a tisztviselői körökben. Huszár Adolf miniszterelnökségi segédhivatali igazgató és királyi tanácso8 tesvéröcscsét gyászolja az elhunytban. Temetése ma megy végbe Csáktornyán, hova üdülést ment keresni. Béke hamvaira. Flour villé perében azt határozta utólag a semmitőszék, hogy ajánlani fogja ő felségénél az elitélt megkegyelmeztetését. — Az a furfangos lakatos, ki Rotter Irma tánczosnét, tegnap pedig egy végrehajtót tisztelt meg látogatásával, ma délelőtt 10—11 óra közt Hirsch Mórt, a német színház tagját is meglopta; az ablakok és zárak javítása miatt jött, ezt mondotta a szobalánynak, a ki bebocsátotta, s míg vizsgálódott, 4 ezüst evőkanalat észrevétlenül zsebre rakott. — Jó családból származott V. L. fiatal kereskedő legény. Atyja miniszteri hivatalnok és ügyvéd s közbecsülésben áll. A fia azonban nem ütött rá. Egyszer, gőzhajón utazva, bundát lopott, meg több apróságot. A tulajdonos mindenét visszakapta, mert a tolvajt idejekorán elcsípték. Tettét a törvényszék előtt bevallotta. Hat hónapra ítélték. Mikor az ítéletet tudtára adták, az elnök szivére beszélt, mert nem néz családjára, társadalmi helyzetére s reményét fejezte ki, hogy ha kiszabadul, becsületes ember lesz. Az ifjú azonban sötéten válaszolta : „Ha kiszabadulok — a Danában temetem szégyenemet*. De senki se hitte el neki. — A spanyol követ ma délután 1/15-kor gróf Andrássy külügyminiszternél tett látogatást, s nála egy óránál tovább időzött, azután visszatért szállására az „Európa” szállóba. Holnap pedig — egész egyedül, mint ma is ő felségéhez menend, ki őt külön kihallgatáson fogadja. — A szövetkezeti biztositó intézetek nagy értekezlete ma délután kezdé meg tárgyalásait a pesti biztositó intézet helyiségeiben. Lehön Vilmos elnökölt az értekezleten, mely a tegnapi lapokban felsorolt hazai és külföldi biztosító társulatok képviselőiből állott. Az első tárgyat ma határozatilag elintézték. A gyárak és gyári ipartelepek biztosítási ügyét, részletesen és behatóan megvitatták, végre egyezmény létesült, mely szerint minden egyes biztosító társulat megfelelő összeg erejéig kölcsönösen részt vesz a gyárak és gyári telepek biztosításában. A többi kérdés tárgyalását holnap folytatják. Ma este 7 órakor a Frohner szállodában díszebédet tartottak az értekezlet tagjai. A „nemzeti dalkör“ szombaton tartotta meg első családi dalestélyét. Zaphiry Helén a zeneakadémia növendéke Liszt Ferencz II. rapsodiáját és az „afrikai nőből“ a matrózok imáját szabatosan előadó; gróf Keglevich Ödön a cziterakör elnöke és Sturm János és Ferencz nagy tetszés mellett eziberáltak, Haris Mihály pedig népdalokat énekelt. Az előadások nagy elismerésben részesültek, utána táncz következett. Törvényszéki csarnok. A székely mozgalom ügye a legfőbb itélőszék előtt. (November 19.) A legfőbb ítélőszék első büntető tanácsa Bónis Samu elnöklete alatt Vadnay Burián, Baló, Sahaj, Konrád bírák jelenlétében ma tárgyalta a székely mozgalom ügyét. Eladó Osstrovszky József volt. A gyanúsítottak a következők : Lánczky Sándor, Oaál Endre, Oaál István, Mihály András, Szűcs Mihály, Csüdör András, Bözsi György, Mihály Albert, Balázs György és Nagy Ezékiás, az utóbbi kettő utólag szabadlábra helyeztetett, de a többiekre a m.-vásárhelyi kir. Ítélőtábla kimondta az előleges letartóztatást. Nevezetesen szeptember 29- én a királyi ügyész Székely Udvarhelyen a törvényszékhez indítványt nyújtott be, hogy miután Lánczky Sándornál nagy fegyver és lőszerkészletet találtak, kéri a vizsgálat megindítását. A vizsgálati iratokból az előadó felolvassa elsősorban Lánczky Sándor visgyáros vallomását. Lánczky azt jelentette ki, hogy ő bécsi és szolnoki kereskedőkkel sohasem állt összeköttetésben, kivéve Politzer Mór bécsi kereskedőt, kitől gyári készülékeket hozat. Szep. 13-án a homoródi vasúti állomásfőnök értesítette, hogy 13 láda „vasminta“ érkezett számára; ő aláírta az avisót és a ládákat haza vitette. Ugyanekkor Groszvaari azt irta neki, hogy e ládákat Gaál Endre után küldje Kászonyba. Ezt ő, minthogy szállítással is szokott foglalkozni, meg is téve . Finta György, Albert Mihály és Tamássy Mihály fuvarosokkal elküldte Gaál Endrének , hogy a 13 ládában mi volt, nem tudja, valamint azt sem tudja, hogy Gaál Endre mit tett a ládákkal; Gaált nem is ismeri ; a ládákon csak szám volt; erre nem ügyelt; meg sem nézte a ládákat, csak tovább küldte ; múlt évben is küldött ily módon egy szállítmányt Jetik nevű zsidónak Moldvába. A toborzást illetőleg ártatlannak mondja magát; volt-e toborzás és mi czélra, nem tudja. Zeller kereskedő is kapott ládákat, melyeket Groszmann küldött. Ugron Gábor azt mondotta neki, hogy a homoródi állomáson néhány láda üvegminta jön, küldje Nagy Kászonyba; ő elment Homródra ; ott kapott levelezési lapot, melyen Groszmann azt írta, hogy a ládákat küldje Szent-Kereszt irányára; ezt meg is tette , hogy a ládák mit tartalmaztak nem tudja. „H. Schwacz, Eisenstahl.“ felirattal is kapott egy szállítmányt, de minthogy tearjsot nem ismeri, nem fogadta el. Lánczky is küldött szállítmányokat Gaál Endréhez. Gaál a fuvarosokat tovább küldötte Szultán János mészároshoz Kászonyba. Nagy-Kászony és Kászonyújfalu közt egy ismeretlen ember jött eléjök, Gaál Istvánnak, Gaál Endre öcscsének mondá magát és felszólitá ősét, hogy várjanak itt estig és a portékát adják át neki itt. Ők azonban nem tették ezt meg; mentek Szurtán Jánoshoz, ki a portékát nem fogadta el, de a levelet megtartotta. Ők a falun kívül vártak esti; ekkor eljött Gaál István, a várakozásért adott nekik 5 frtot, saját két tehenes szekerére rakatta a portékát, egy arra menő ember két ökrét is odafogta a szekér elé. Visszamenet a korcsmában találkoztak Gaál Endrével, ki kérdezte tőlük lerakták-e a portékát. Azon feleletre, hogy „leraktuk“, fizetett nekik pálinkát és távozott. A ládák olyanok voltak mint a borvizes ládák, rájuk írva „Von Wien nach Héjasfalva.“ Némelyik láda nehezebb volt egy mázsánál, némelyik könnyebb, jól le voltak szegezve, ők hát nem láthatták tartalmát. A periratok közt van Lánczky Sándor 67 gyármunkásának kérvénye : azok szabadon bocsátását kérik, mert különben éhen kell halniok. Gaál Endre, Gaál István s a többiek vallomásaik szerint szintén kaptak s tovább adtak ládákat, de nem tudták mi van azokban, szívességet tettek. Legérdekesebb mindazok között Bözsi György, politikus csizmadiának vallomása; most 43 éves, írni olvasni tud. Azzal vádolják, hogy jogosulatlan toborzást űzött. Mi czélból ? így válaszol : „Székelyudvarhelyi Cseh Zsigmond ezelőtt mintegy három hónappal tréfabolondságból azt híresztelte, hogy : Bozsi önkénytes katonákat gyűjt. — Én, amint ezen hírt megtudtam, azonnal megmondtam, hogy ne bolondozzanak, ne terjeszszenek ily híreket, mert még ok nélkül bezárnak. — Cseh azonban nem hagyta abba a dolgot s hozzám azt a kérdést intézte: Hát Bozsi, vannak-e önkényteseid ? Én semmit se feleltem. Valószínűleg ezen elterjedt hir alapján ezelőtt 2—3 héttel egy ügyes fiatal ember látogatott meg ; mint megtudtam, Sándor Ferencznek hívják. Ez a fiatal ember azt mondotta, hogy ő azt hallotta, hogy én önkényteseket gyűjtök. Ha ez igaz, úgy ő is, a haza és király védelmére, mint volt pénzügyőr, kész önkényesnek beállani. Én erre neki azt feleltem, hogy nekem ezen dologról biztos tudomásom nincs, de ha leszen, őt is meg fogom szólítani. Erre Sándor azt kérdezte van-e pénz ? Én azt mondtam, hogy ha önkénytesekre szüksége lesz a magyar államnak, az adni fog pénzt. Ezzel Sándor távozott.“ Állítólag hatan írták alá magukat nála katonának. Állítólag, mert nem tudja, hogy mikor írták alá. Beteges ember lévén, hosszú sétákat szokott tenni a faluban: ilyen távolléte alatt tehették az aláírt papirost asztalára. Ismételten is azt vallja, hogy a toborzásban része nem volt, az aláírók közül csak Sándor Ferenczet ismeri. Cseh Zsigmond szintén politikus csizmadia. Hogy Udvarhely városában hadi czélra toborzás történt volna, arról a legkisebb tudomással sem bír. Az igaz, hogy ő Bozsi Györgynek, ki híres baloldali pártember volt, s ezelőtt minden választásnál korteskedett, részint tréfából, részint csufolkodásból annyit mondott, hogy nem gyűjt-e önkényeseket a török császár számára. Midőn vele találkozott, így csufolkodott vele: Látod, ha most jó melled volna, (Bozsi György hektikus) elmehetnél a törökök segítségére. Ezeket csak tréfából mondta, anélkül, hogy legkisebb tudomása volna arról, hogy Bozsi György önkénytesek toborzásával foglalkozik. Nem is tartja őt arra való embernek. A vizsgálatból az derül ugyan ki, hogy ő beszélte volna, hogy Bozsi György önkénytesek toborzásával foglalkozik, de csupán csúfságból, tréfából tette, komolyan sohasem. Felolvastatik ezután Sándor Ferencz vallomása ; ő 23 éves rel. földmives; ezeket mondja: Mint emlékszik, múlt hó 16. vagy 17-én Ábrán Ferencz azt beszélte neki, hogy Udvarhelyen felsőbb engedély folytán toborzás foly a törökök költségére. Ugyanaz napon Déli Béla és Csizii Máté betértek házába, hol, mivel helyettes korcsmáros volt, elbeszélte, hogy mit hallott Ábrántól. Erre elhatározták, hogy elmennek a török segítségére és még társai mondották, hogy jó lenne még holnap evégett Udvarhelyre menni és a dolog végére járni. Ennek folytán nem másnap, de harmadnap két pajtással be is mentek Udvarbólbe, ahol egy ismeretlen törpe öreg úrral találkoztak, ki e részben Bozsi Györgyhöz utasította őket. Elmentek Bozsi Györgyhöz, a maga kapujánál találták , megkérdezték nem tud-e valamit a török segítségére való toborzásról? Bozsi György ez felelte : Igenis tudok , én vagyok megbízva azzal, hogy aki e végre nálam jelentkezik, nevét felírjam. Ekkor azt kérdezték, van-e erre kormányi engedély, és miért foly a toborzás titokban ? Bozsi azt felelte, hogy a kormányengedély megvan és azért folyik ily titokban a toborzás, mert az országban