Ellenőr, 1877. december (9. évfolyam, 516-564. szám)

1877-12-08 / 528. szám

Előfizetési italt: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , ügyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza. .. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Reggeli kiadás, hirdetések felvétele a Toladóhiivatalban, Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cie, elégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.­­Kiadó-hivatal:­udapest­en, addor-nter a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 528. szám. Budapest, szombat, deczember 8. 1877. IX. évfolyam. Budapest, deczember 7. A delegatiókat ma fogadta 15 felsége. A fogadtatás után a magyar delegátió nyil­vános ülést tartott, melyen Andrássy Gyula gróf előterjesztette a közösügyi kiadá­sokra vonatkozó indemnity-j­avaslatot. A kormány három hónapra kér indemni­­tást azaz márczius 31-ig. A delegáció e ja­vaslatot előleges tárgyalás végett valameny­­nyi albizottságnak kiadta, vagyis az összes delegátió értekezletének, mely holnapra van kitűzve, is Szulejmán pasa előrenyomulásáról nincs újabb hír. A török főhadvezér váratlan és sikeres akkciója­ egyelőre megállapodott Jakovicza alatt az elenai főhadiszálláson túl, hova Mirszki herczeghez erősítések ér­keznek , de üdvös hatását már valószínűleg megtermette az általános harertéri hely­zetre nézve. Egy jelentés már arról szól, hogy Szulejmán pasa előrenyomulásának fel­tartóztatása végett Plevna környékéről el­vonják az oroszok a csapatok egy részét. Minden attól függ most Ozmán pasa hely­zetének megkönnyítésére, hogy mily fenye­gető állást vagy — hacsak az időjárás el­lene nem fordult — actiót képes kifejteni Szulejmán pasa arra nézve, hogy minél na­gyobb haderőt lássanak szükségesnek az oroszok ellene fölállítani. * A szerb háborús actió ellen, mint je­lezve volt, Anglia tiltakozott. Ezen jelentést most erősen kétségbe vonják, Mr. Whittnak, a belgrádi angol főkonsulnak csak azon uta­sítása lévén, hogy Risztics urat figyelmeztesse a szerb actióval járó nagy felelősségre, és adja értésére, hogy a másodszor is legyőzött Szerbia semmikép sem fogja többé igénybe vehetni a nagyhatalmak jó szolgálatait.­­ Egyéb nyilatkozatok tételére Mr. White nem volt felhatalmazva, de ez is tökéletesen elég lehetett arra, hogy Milán fejedelem még egyszer meggondolja a „hatalmas szövetsé­ges oldalán* valós hadviselés non-putaremjeit. Őt Szerbia után, úgy látszik, Görögország szeretne sorra kerülni. A „Pol. Corr.“ in­spirált athéni „jelzései* legalább ilyesmit sejtetnek, midőn fontos orosz közlések érke­zéséről, görög nemzeti aspiratióról, olasz ba­rátságról beszélnek. Görögország egy idő óta — elég józanul — elhallgatott a nem­régi fegyvercsörtetéssel, s bízvást hihetni, hogy most is csakhamar be fogja húzni az Olaszország és ezzel Európa felé kieresztett tapogató­csápokat, és azok a „fontos orosz közlések“ is bajosan lesznek olyanok, hogy egyéb „fontos“ körülményeket elfeledtesse­nek György királylyal és váltakozó kormá­nyával.* (Éjjeli posta.) Párisból érkezett mai távira­tok kedvező fordulatot jeleznek a válságban. A tábornagy Dufaureval tegnap tartott értekezése al­kalmával beleegyezett mindazon követelésekbe, me­lyeket Dufaure levélben tett volt, késznek nyilat­kozván baloldali kabinetet hívni meg s annak sza­bad rendelkezést adni a hivatalnokok megváltozta­tására, valamint elfogadni az ostromállapotra és a hírlapi colportagera vonatkozó törvényt. A tábor­nagy, levélben, azt is megígérte, hogy nem fogja gyakorolni a feloszlatási jogot. Később Orévy hi­vatott az Elyséebe, s a tábornagy azt mondta ne­ki : „Követtem az ön tanácsát“. — „Köszönöm az ország nevében“, viszonzá Grévy. „Törekedjék még inkább közeledni a baloldalhoz, s az ország az ön részén lesz’“ A legutóbbi miniszter-combináció a következő volt: Dufaure, belü­gy ; Raye, belügyi államtitkár ; Bérenger vagy Bertauld, igazságügy; Bardoux, igazságügyi államtitkár ; Teisserence de Bort, keres­kedelem ; Régiónét közmunkaügy; Bay pénzügy; Saint-Vallier küd­ügy; Berthaut hadügy; Pothuau tengerészet. Az 1868-ik évi XL. törvényc­ikk 11. és 13. §§-ai rendelkezésének, illetőleg a hadsereg és ha­ditengerészeti hadi létszámának,, és a monarchia két államára nézve megállapított újoncz-jutalék meny­­nyiségének az 1879 ik év vég­éig való fentartásáról szóló törvényjavaslat indokolásában a honvédelmi miniszter ezeket mondja: A véderőről szóló 1868-ik évi XL. törvény­c­ikk 11. § a, a­mely a monar­chia közös védelmére szükséges hadseregnek és haditengerészetnek hadi létszámát 800.000 főben határozza meg, egyúttal azon rendelkezést foglalja magában, hogy ezen hadi létszám, a legközelebbi tíz évre,, vagyis az 1878-ik év végéig érvényes, s az ennek tovább is változat­lanul hagyására, vagy a körülmények szerint meg­változtatására czélzó javaslatok, alkotmányos után leendő újabb megegyezés végett­, még a kilenczedik év lefolyása előtt terjesztendők a monarchia két ál­lamának törvényhozó testületei elé. Ehez képest tehát a hadi létszám változatlan fentartására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatok, úgyszintén és ezzel összefüggőleg az ugyanezen törvényc­ikk 13. §-a értelmében a monarchia két államára nézve megállapított újoncz-jutalékok mennyiségeinek újabb meghatározását tárgyazó javaslatok is, még ezen év folyamatában volnának előterjesztendők. Ezen fontos kérdésnek napirendre hozatala azonban, a jelen időpontban és a jelen viszo­nyok között, időszerűtlennek és hátrányosnak mu­tatkozik. Mert egyfelől a monarchia két állama között fenforgó közgazdasági egyezkedési kérdések oly számosak, s azok kielégítő megoldása annyi időt vesz igénybe, hogy azokat egy újabb, bárha a mo­narchia közös védelmére c­élzó kérdé­sek szőnyegre hozatalával szaporítani már csak ezen okból is, nem látszik czélszerűnek. De másfelől, az átalános politikai helyzet, és az Európa keletén dúló véres háború is, a­melyek a monarchia érdekeivel a leg­szorosabban függenek össze, olyan eseményeket képeznek, a­melyek a hadsereg létszámának to­vábbi fentartása vagy változtatása iránti javasla­toknak tárgyalás alá vételét, s a monarchia védereje kérdésének még csak vitatását is, jelenleg egy­­átalában nem engedik meg, és bárminő végered­ménye is lenne azon tárgyalásoknak, azok több tekintetben csak hátrányos befolyással lehetnének. Ily körü­lmények között, a­melyek oly átalá­­nosan ismeretesek, hogy azoknak bővebb fejtege­tését fölöslegesnek vélem, legczélszerűbbnek s a monarchia érdekeivel leginkább összhangzónak lát­szott azon ideiglenes intézkedés, a­mely által a jelen állapotnak egy évre való fentartása rendel­tetnék el. S ezen indokok szolgáltak alapjául a jelen törvényjavaslatnak, a­mely azt czélozza, hogy a véderőről szóló 1868-ik évi XL. törvényc­ikk 11-ik és 13-ik­­§­ainak rendelkezése egy évvel hosszabbíttassék meg, vagyis a monarchia közös védelmére szükséges hadsereg és haditengerészet 800.000 főnyi létszámának és az ezen létszám biz­tosítása végett a monarchia két államára nézve törvényesen megállapított újoncz-jutalékok mennyi­ségének változatlan fentartása, az 1879-ik év vé­géig, mondassék ki, s az em­lített létszámnak to­vábbi fentartására vagy változtatására vonatkozó javaslatok, a jövő 1878-ik év vég­ig mutattassa­nak be a törvényhozó testületek elé. Táviratok: Sumla, decz. 6. éjjeli 11 óra. (Eredeti távirat.) A ,,N. fr. Presse“ jelentése: Ked­den Elena elfoglalásával egyidejűleg Kerim pasa, a lailakiöji csapatok parancsnoka, Ke­­szerova ellen nyomult, melyet megtáma­dott. Rövid tüzérharcz után az oroszok kiürítették Keszrovát, elrontották a Kesz­­rova-vizen levő hidat s visszavonultak a djutini positióba, hol erősen elsánczolták magukat. A török csapatok Keszrovát meg­szállva tartják. Konstantinápoly, decz. 7. A * „Agen­­ce Havas“ jelenti: A­z oroszok a törö­köknek Tirnova elleni nyomulása miatt állítólag elvonják csapataik egy részét Plevna környékéről.,­n . Konstantinápoly, decz. 7. Az új török 5 millió fontos kölcsönt Londonban írják alá 521/s kibocsátási árral. Konstantinápoly, decz. 7. Az Elena mel­lett zsákmányolt ágyukat és a foglyokat Konstantinápolyba indították. Az „Agence Havas“ jelenti: Állítólag Szadik pasa lesz belügyminiszter Handi pasa helyett, Edhem pasa nagyvezir marad. Mehemed Rusdi pa­sát az egykori nagyvezirt tegnap óta több­ször hivatott a palotába. Bukarest, decz. 7. A képviselőház felirata elismeri, hogy a kormánynak joga volt elhatározni a dunai átkelés idejét és módját s hozzáteszi, hogy Románia a békekötésig fegyverben fog maradni a zászlók alatt. Bogot, decz. 6. (Hivatalos.) Szviatopolk Mirszki herczeg megtartotta a jakovezii positiót. A Szlatoricza mellett megjelent ellenséges hadoszlop ellen, mely 4. és 5-ikén összecsapott a Jakucski­­ezreddel, Szereméiből küldtek csapatokat. A 11 hadtest parancsnoka Jankoviczába érkezett erősí­tésekkel, és Szlatonicza ellen nyomult, honnan a törököket elűzte. Mirszki detachementjának 4. és 5-ikén 800 sebesültje volt. Mehemed Ali Arakko­­nakban van 30—40 táborral. A törökök a 3-iki csatában állítólag 1300 ember vesztettek. Az oro­szok közül elejtett 46, megsebesült 129 ember. Pétervár, decz. 7. Hivatalosan jelentik Bogotból decz. 6-ról: Delingshausen altábornagy a 11. hadtest parancsnoka ma korán reggel az összes segélycsapatokkal a Jakovcza melletti po­­sitiókra érkezett. Sermetből szintén küldöttek egy hadoszlopot Szlatovicza felé. A jakoviczi hadállá­soknál délután 2 óráig minden csöndes volt; ak­kor a törökök támadást kezdettek, de három felé hirtelen abbahagyták a tüzelést; későbben kitűnt, hogy a Sermetből Szlatovicza felé küldött hadosz­lop elkergette onnan a törököket és Rebrova felé űzte, és így az Elenából Jakovcza felé nyomuló tö­rök főhaderő jobbszárnya fenyegettetett. E hadosz­lop mozdulata adhatott okot arra, hogy a törökök félbehagyták a támadást. BéCS, decz. 7. (Eredeti távirat.) And­rássy Gyula grófnak az osztrák delegátió bizottsága előtt tegnap tett nyilatkozata bővebb ismertetéséül szolgáljon a követ­kező: — Andrássy kijelentette, hogy egy pillanatig sem késhetik annak az állításnak visszautasításával, hogy befolyásunk a ke­leti kérdésben alárendelt; ő az ellenkezőt állítja, és nem fél, hogy az események megc­áfolják őt. Fölhívta a szónokokat, hogy egyetlen érdeket jelöljenek meg, a­mely megsértetett. Andrássy gróf kijelentette to­vábbá, hogy nem fogadja el azt a kedvelt situátiót, melyben a minisztereket előlege­­sen a vádlottak padjára ültetik; ő politi­­­­kájának helyeslését vagy kárhoztatását kí­­­­vánja, és bizonyítékok hiányából való föl­­­­mentéssel nem elégszik meg. Páris, decz. 7. (Eredeti távirat.) A .N. fr. Presser jelentése : A baloldal az új mi­nisztériumnak is csak tizenkettedrész-költség­­vetést fog megszavazni. A szélsőbal nehéz­ségeket támaszt, de a megegyezés valószínű. Bécs, decz. 7. (A képviselőházból.) A kor­­­­mány beterjeszti az 1867-diki magyar kiegyezés­­ két hóval meghosszabitásáról szóló törvényjavasla­­­­tot , valamint a Német-, Franczia- és Olaszország­gal fennálló kereskedelmi szerződések meghosszab­bítására vonatkozó javaslatot. Azután a déli vasút szerződésének részleges megváltoztása felől intéz­kedő kormány- előterjesztés harmadik olvasásban elfogadtatott. A ház több kérvényt intéz el, és iga­zol néhány választást. Dr. Kusy Vosniak és társai indítványozzák, hogy 12 tagú bizottság vizsgálja meg a kormány intézkedését a felálló egyesületi, gyülekezési és sajtótörvénynyel szemben. Dr. Monti és társai int­epellálják a kormányt, váljon tett­e lépéseket, hogy a török csapatok határsér­tésének ismétlődését megakadályozza, és az oszt­rák alattvalók sértett érdekeit kártalanítsa. Berlin, decz. 7. (A képviselőházból.) Schor­­lemer-Alst­ok adatolja interpellációját az Osztrák- Magyarországgal folytatott vámtárgyalások iránt. Aschenbach kereskedelmi miniszter kijelenti : A kor­mány érti, hogy fölvilág­­tást kívánnak az inter­­pellációban megemlített pontra nézve; más körül­mények közt ő is azt a kívánságot táplálná, hogy közléseket tegyen a háznak, hogy a téves és ha­mis hírek valódi tényeknek engedjenek helyet, és hogy az oly téves nézetek is, mint a­milyeneket részben az interpelláló nyilvánított, c­áfolást nyer­jenek. De azért a kormány mégsem képes most ily fölvilágosítást adni. Az Osztrák-Magyarország­­gal folyt tárgyalások megszakadtak ugyan, de is­mét megkezdettek. A ház osztani fogja a kormány­­ meggyőződését, hogy a mostani körülmények közt függő kérdésekről nem lehet adni fölvilágosítást , hacsak éppen azokat az érdekeket nem akarjuk megsérteni, melyeknek megóvásáról van szó ; más­részről hangsúlyozza Aschenbach, hogy az Osztrák- Magyországgal folytatott tárgyalások birodalmi ügy, és azért az országos kormány nem adhat fölvilágosítást az interpellálók által megérintett pont felől. Bécs, decz. 7. A „Pol. Corr.“-nek jelzik Athénből, hogy Brailasz pétervári görög követ fon­tos orosz közlésekkel Athénbe érkezett. Athén pol­i­kai köreiben rendkívül meleg hangulat nyilvánul O­aszország iránt, a­mi összeköttetésben van ezen o­szágnak a görögországi nemzeti aspiratiók iránti állítólag igen barátságos magatartásával.. Páris, decz. 7. A Journal des Débats“ jelenti, hogy Dufaurenak végleges korlát­lan meghatalmazása van cabinet-alakításra; a cabinet holnap megalakul és homo­gén lesz. Lissabon, decz. 7. A pápai széknél levő eddigi portugali követ nagykövetté lett. Portugallia veto­jogot kíván a legközelebbi conclavéban. Agat!" (Távirati tudósítás.) I. A delegátiók ő felségénél. Bécs, deczember 7. ő felsége a király ma délután fogadta a várpalota dísztermében a két parl­ament országos bizottságait. Az elfogadás az előre meghatározott rendben történt, és pedig elő­ször a magyar delegáció fogadtatott. A magyar delegáczió tagjai délután egy óra­kor összegyűltek a magyar minisztériumban és ér­tekezletet tartottak, melyben Szögyényi elnök az ő felségéhez mondandó beszédjét terjesztette elő. Ez­után a delegátió tagjai a császári palotába men­tek. A fogadásnál jelen voltak: Andrássy gróf Hofmann báró, Bylandt-Rheidt gróf közös miniszte­rek, Tisza miniszterelnök, Hunyady gróf főszertar­­tásmester, Crenville gróf, Monde­ báró és a test­őrség kapitánya. Az érkező királyt, ki huszár­tábornoki egyenruhát viselt és kitűnő színben volt, lelkes éljenzés fogadta, mire a delegátió elnöke Szögyényi Marich László, a következő beszéddel hódolt: Császári és apostoli királyi Felség! Legke­gyelmesebb urunk! Több mint két éve, hogy az 1875 ben összehívott magyar országgyűlés első tör­vényes teendői közt megválasztotta a delegátiót a közös ügyek tárgyalására, és ez kifejezte legmélyebb hódolatát fölséged trónja előtt. És most, midőn az országgyűlés tevékenységének vége felé közeledik, számos és nagyon fontos teendőinek megoldása köz­ben ismét gondoskodnia kellett a jövő évi kö­zös költségek alkotmányos megállapításáról. Mi­vel a magyar országgyűlés e feladattal bí­zott meg bennünket , mielőtt a törvény ál­tal kiszabott tevékenységünkhöz fognánk, siet­tünk Fölséged trónja előtt megjelenni, hogy legmélyebb alázattal kifejezzük alattvalói hódola­tunkat és hű odaadásunkat. Fogadja el­­azt Fölsé­ged legkegyelmesebben, és engedje meg, hogy egész őszinteséggel és gyermeki bizalommal fejezhessük örömünket a fölött, hogy sikerült a monarchia szá­mára megőrizni a békét, hogy kifejezhessük re­ményünket, hogy ez a jövendőben is sikerülni fog. Feladatunk fontosságától áthatva, működésünkben zsinórmértékül­ fogjuk tekinteni, hogy hű­ népei ereje nem fog igénybe vétetni azon a mértéken túl, melyet a jelen körülmények okvetlenül nem kívánnak; és hogy az, a­mit a monarchia érde­keinek megóvása követel, és így a­mit hazánk érdeke is megkíván, nem fog megvonatni föl­séged kormányától. Mindannak a mit felséged hű népeinek érdekei követelnek, igazi biztosítékát látjuk a bölcseségben, az atyai gondoskodásban a monarchia népeiért, és fölséged uralkodói hivatásá­nak magasztos és alkotmányos fölfogásában ; azért még csak tolmácsolni bátorkodunk a nemzetünk min­­­­den fiának szivében táplált kívánságot. A minden- I ható császári és királyi fölséged életét, a fölséges­­ császárné és királynéét, a­­fenséges trónörökösét fölséged népeinek boldogítására dicsősséggel és sze­rencsével halmozza el, az emberi kor végső hatá­ráig tartsa meg és otalmazza. Háromszoros „éljen !“ kiáltás követte e be­szédet. Erre ő felsége átvette Creneville gróftól a vá­lasz szöveget s azt felolvasta. A fejedelmi válasz szövege a következő : »Ha ragaszkodásuk kifejezését őszinte örömmel fogadom. Az európai helyzetre való tekintettel már korábban óhajtottam volna önöket alkotmányos tevékenységük gyakor­latára egybehívni. Habár ezúttal sem lesz módjukban a jelen ülésszak feladatait vég­legesen megoldani, kipróbált buzgalmuktól bízvást várhatom, hogy megteendik mind­azon intézkedéseket, melyeket a jelen vi­szonyok között megtenni szükséges és le­hető. Az Oroszország és Törökország közt kitört háborút fájdalom megakadályozni nem sikerült. Annál komolyabb kötelességének ismerte kormányom, minden törekvését arra irányozni, hogy a háború elszigeteltessék, és hogy első­sorban a monarchia számára a béke áldásai biztosítva legyenek. A messze­­ható keleti bonyodalmak daczára kormá­nyom baráti jó viszonyainkat minden hata­lomhoz fentartotta, egyszersmind pedig az osztrák-magyar monarchia jogosult érdekeit minden irányban megóvta. Jövőben is ez fogja minden körülmények között kormá­nyom legfőbb feladatát képezni. Mindeddig sikerült ezt elérni, a­nélkül, hogy áldozat­­készségüket rendkívüli módon kellett volna igénybe venni. Biztatom magamat azon re­ménynyel, hogy ez a jövőben is lehető lesz. Mindenesetre pedig szilárdul meg vagyok győződve, hogy ha bármikor érdekeink ol­talma forogna kérdésben, népeim hazafias odaadására teljes bizalommal számíthatok. Azon reményben, hogy hazafiságuk és belá­tásuk kormányomat nehéz feladataiban tá­mogatni fogja, munkájuknak a legjobb si­kert kívánom és legszívélyesebben üdvözlöm önöket.“ A beszéd határozottan kedvező hatást idézett elő és élénk éljenzéssel fogadtatott. Ekkor ő felsége barátságos beszélgetésbe bocsátkozott a delegátió tagjaival, és mindegyiket megszólítani kegyeskedett. A király hosszasabban beszélgetett Szögyény el­nökkel, Hajnald érsekkel, Szlávyval, Zsedényivel, Fáikkal, Váradyval, Tóthtal, Zichy-Ferraris Viktor gróffal, Márkussal, Wahrmannal, Pulszkival, Éberrel és másokkal. A társalgás kivált a politikai napi­kérdésekről folyt. Azután ő felsége belső termeibe vonult. ibbUtiUl 4X1» UiSaUAA cuiv­imum vetkezett, mely alkalommal Trautmansdorf a dele­gate elnöke a következő szavakat intézte ő fel­ségéhez : „Hűségesen engedelmeskedvén fölséged hívá­sának, a reiehsrath delegatiója egybegyült, hogy teljesítse alkotmányos föladatát. Részesítse fölséged legkegyesebb jóakaratában munkálkodását, mely kinyomata lesz a leyális és hazafias érzelmeknek, melyek minden tagját egyformán eltöltik, és a melyeket tevékenységük kezdetén a trón zsámolyá­nál kifejezni bátorkodnak.“ ő felsége ismételte a magyar delegatiónak adott fejedelmi választ. Mire a fogadtatás véget ért. II. A magyar delegátió ülése. Bécs, decz. 7. A magyar delegátió mai 4 órakor tartott ülésében Andrássy gróf a közös mi­­niszteriumnak következő javaslatát terjesztette elő az 1878. év első negyedére szükséges kiadások kérdésében. Minthogy a közös ügyek tárgyalása végett 1877. decz. 5 i kére Bécsbe összehívott delegátiók a közös költségvetés kiadásait 1877. év végéig előreláthatólag nem állapíthatják meg, és a közös minisztérium kötelessége, hogy gondoskodjék az 1878. év első negyedében szükséges kiadások fö­­dezéséről , bátorkodik a közös minisztérium a követ­kező határozatot terjeszteni elfogadás végett a tisz­telt delegátiók elé: „A közös minisztérium felhatalmaztatik, hogy 1878. évi január 1-től 1878. évi márczius hó 31-ig a közösügyi költségeket az 1877. évre meg­szavazott rendes szükséglet arányában folyóvá te­hesse. Az osztr .-magyar Lloyd javadalmazását illetőleg ezen rendelkezés csak azon esetben lesz érvényes, ha az illető szerződés meghosszabbítása iránt a­­ két törvényhozás intézkedett. Azon összeg, mely a magyar korona országait terhelendő, a törvényesen megállapítandó gnóta arányában lesz kiszámí­tandó.“ Andrássy gróf, Hoffmann báró, Bylandt- Rheidt gróf. Szögyény elnök azt gondolja, hogy e javas­latot a pénzügyi bizottsághoz kell utasítani. Bittó indítványozza, hogy a javaslatot, mivel az egyik speciális bizottság körébe sem tartozik, egy e czélra választandó bizottsághoz utasítsák. Zsedényi azt véli, hogy ez egyetértelmű a delegáció értekezleté­vel, azért kéri az értekezlet holnap leendő megtar­tását, mivel több tag, kik egyszersmind a képvise­lőház pénzügyi bizottságának tagjai Budapestre fognak utazni. Wahrmann azt kívánja, hogy a de­legáció bizottsággá alakuljon és tegyen a plénumnak jelentést. Hegedűs indítványozza,hogy a határozat így szóljon, hogy e javaslat valamennyi bizottságnak kiadatik. A határozatot ily értelemben mondják ki, és az értekezletet holnap délelőtt tartják meg. Ezután az ülés bezáratott. déseket , melyekből annyi nyugtalanság származott, mely csilapítást vár. A király sajnálkozással említi, hogy a háborút török s orosz közt meg nem gátol­­ható; de megelégedéssel utal a tényre, hogy a háború localizálva maradt, s érdekeink nem szenvedtek általa sérülést. S ha érde­künk, a­mint bizonnyal az, hogy a mon­archia vére és vagyona kimérve legyen; ha érdekünk, hogy a hadi szerencse szeszélyeitől — a­míg ez becsülettel lehet — ne tegyük függővé sorsunkat: ez érdekeink megóvását joggal jegyezheti fel az alkotmányos tényezők érdeméül a korona. Ez érdekeink nem szenved­tek csorbát. Ha érdekünk továbbá, — amint bizonynyal az — hogy a hatalmi és a bir­toklási viszonyok a keleten akaratunk ellenére állandóan meg ne változzanak, s a háborúból, melynek lefolyása alatt a tényleges birtok­lási viszony módosulásai elkerülhetetlenek, ne vonassanak le oly consequentiák, melyek monarchiánkra aggasztók lehetnének, akkor a dolgok mai állása szerint az sem tagad­ható, hogy ezen érdekünk is meg van óva, a­mennyiben a háború tényei még nélkü­lözik Európa jóváhagyását. Tény azonban, s a király beszéde sem zárkózik el ennek megismerésétől, tény, hogy e speciális keleti érdekeink még­sem men­tesek háborgatástól, sőt a király azt az es­hetőséget is szemügyre veszi, hogy érde­keink valódi sérelme bekövetkezhetik, mely esetre számít népei hazafiságára s méltán. És itt vetődik fel a kérdés, mely körül a legtöbb aggodalom csoportosul: hol a ha­tár, melynél érdekeink sérelme kezdődik ? — melynél a hatalmi és birtoklási viszo­nyok megváltozása akaratunk ellenére tör­ténnék ? — melynél ama consequentiák kez­dődnének, miket a háborúból levonni meg nem engedhetünk? A felfogásnak itt oly megmérhetetlen latitudeje van, hogy min­den értelmezés bele­fér. Innen ered a leg­több nyugtalanság; ez a járványos bizal­­matlankodásnak kútfeje. A koronának nem lehetett feladata a rom­b­ára.f. 41.yp.nni. Ret. jr­pán definitioban egész addig a mértékig merül­jön a részletekbe, miszerint a Sturmok és Giskrák is felérhessék észszel. S a­mely kor­mány utolsó gondolatát is feltárva akarna külügyi politikát csinálni, valóban megérde­melné, hogy a vádlottak padjára kerüljön. De ha Andrássy Gyula gróf most joggal tiltakozhatik is az ellen, hogy kihallgatás nélkül törjenek pál­­czát politikája felett, lehetetlen félreismernie, hogy a kihallgatás után csak úgy várhat felmentést, ha meg nem feledkezik arról, hogy a kormányzottaknak is kötelessége is­merni a haza sorsát, s ha ez iránt sokáig hagyatnak határozott útmutatás nélkül, könnyen eltévedhet a bizalom. Vannak dol­gok, melyek iránt okvetetlenül tájékozást igényel a közvélemény, hogy nyugodtan néz­hessen a jövő elé. Az érzék és a tapintat dolga eltalálni a kellő mértéket, hogy a tájékoz­tatás ne legyen több annál, ami­kár vallás nélkül közzé adható, sem annál kevesebb, ami a megnyugtatásra szükséges. A keleti viszály ez előhaladott stádiumában nem egy kényes tekintet elesik, s valószínű­leg nem lesz nehéz e mértéket eltalálni. Sokkal könnyebb mindenesetre, mint elvi­selni a felelősséget ama félreértések követ­kezéseiért, melyek a felvilágosítás híjából származnának. A drindpolyi erődítésekről írja a „National Zeitung“ tudósítója Tatár Bazsidsikiról .• A konstantinápoly-drinápolyi vonalon, de utóbbi helyen is az erődítéseken dolgoznak. Hadem Káni mellett és ettől egy negyed órányira redouteo­­kat emelnek, de a munkálatokkal még nem na­gyon haladtak előre. Drinápolyban másképen áll a dolog. Huszonöt erődből tizennyolc­ kész, és hét közel van a befejezéshez. Nem szabad őket meg­nézni, én is csak egy minaret erkélyéről tekinthet­­hettem meg. Ha háttal fordulunk Konstantinápoly felé Drinápoly városát majdnem egészen víz által látjuk körülvéve. A maricza a várost mérsékelt ív­ben folyja körül; erre patkó alakban épített elő­retolt művek támaszkodnak, melyekből csak tizen­hármat vagy tizennégyet lehet látni. Azt hiszem, hogy a többiek jóval messzebb vannak, vagy pedig mélye­désben fekszenek. Jobbról és balról két „erőd“ tá­maszkodik a folyóra, melyek valóban megérdemlik e nevet. A mellvédek rendkívül erőseknek látsza­nak. E két erőd Krupp-ágyukkal van fölszerel­ve, melyek közül kettő nagyszerű példány. A művek tüze a város fölött keresztezik. Az ellenség tehát, ha délnyugatról akarná megkerülni a várost, és a nagy síkság felül elfoglalni, melyen nem láttam erő­döt — de a­mi még nem bizonyítja, hogy nincs — teljes kudarczát vonhatná maga után. Az erő­­dök, a­mennyire megítélhettem, többszögüek, nem sok oldallal. Egy szóval Drinápoly már most is oly erős, hogy második Plevnává lehet. Drinápolyból jelentik, hogy onnan 23-án 6000 musztafizt és 900 lovast küldöttek Szófiába. Több mint 80 ágyú vár ugyanily rendeltetésre. Oda ér­kezett jelentés szerint a dedengacsi kikötőbe több szállítógőzös érkezett 4500 gyaloggal és 1000 ló­val. A­mint mondják a napokban 6000 ló érkezik Tuniszból Szófiába. Masszáninkhoz a „Budapesti Bazár“ előfizetési felhívása van mellékelve. Budapest, deczember 7. A­meddig a szemhatár terjed, minden politikai idom elmosódott; a viszonyok kö­dösek; még maguk az események is füg­göny mögött születnek, lefátyolozva járnak. Bizonytalanság az uralkodó planéta ; kétség és aggodalom fogja el a szíveket. Ily körül­mények közt fogadta ma a király a dele­­gációkat, s szólt, hogy érintse a nagy kér­

Next