Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)

1878-01-31 / 56. szám

s mily aljas boszút és üldözést; nem tudja, hogy mily nyomorult szolgálatokra sülyedtek le az állami ha­­t­­alom legfőbb közegei, nem meddő repressaliákért — gyűlölöm a repressaliákat politikai téren; ki­vívott győzelem után tiszta idővesztegetés az, s magunknál én oly kevéssé szeretem, mint másoknál (tetszés) — hanem általános oktatásul, hogy az utolsó franczia helységben is megtudják, hogy a népsouveranietás ellen mily merényletekre ve­­­­temedtek. Az általános szavazati jognak ismernie­­ kell jogait és az ellene elkövetett sérelmeket, s oly­­ országban, mely ezen jognak köszönhet mindent, az általános szavazati fölvilágosítása és erkölcsö­­sítése annyi mint az egész nemzet fölvilágosítása és erkölcsösítése. Biztosítjuk ezzel a jelent és meg­alapítjuk a jövőt. A keserű iróniával úgynevezett „morális rend“ kézmutató támadásainak, a hatalom brutális rohamainak, a­melyet a megrémített vá­­l­­asztókkal akartak szentesíteni, örök időkre gátat­­ kell vetni, s ezért nyilvános fenyítéssel kell példát szolgáltatni. (Helyeslés.) Folytatni fogjuk tehát ezen enquêtet, a­nél­kül, hogy egyiknek mesterkélt sóhajtásaival, má­siknak szándékos gorombaságaival törődnénk , de azért a nemzet valódi ügyei ne tétessenek félre. Van idő mindenre, ha föláldozzuk minden időnket. Van idő a vétkesek megtorlására a törvény nevé­ben, s van idő a reformoknak minden téren való keresztülvitelére. E czélból a képviselőháznak támogatnia kell a kormányt felvilágosultan és jó­akaróig, nem rabszolga módjára, hanem felügye­lettel és vitatással egybekötve. Azon férfiak, kik ma a kormányon állanak, a többség tagjai , par­lamenti elvek alapján jutottak kormányra, s ezen elvek erejénél fogva akarnak ott megmaradni. Azt akarja, hogy a köztársaság ne üres szó, ne puszta czim, hanem eleven valóság legyen, s igazolja ezen mondást : Gyermeknek iskola, felnőttnek munka, Francziaországnak béke, s polgárainak szabadság!“ (Viharos tetszés.) Ez a programm — folytatja a szónok — sehol sem fog akadályokba ütközni, még a sená­­tusban sem, a­mely nem látszik ugyan a legjobb akaratának, de a­mely csakhamar látni fogja te­hetetlenségét, ha tulságig viszi az ellentállást. De micsoda más is történhetnék a képviselő, főtanács és községi választásokban nyilvánult egyhangú köz­véleménynyel szemben ? Mit is tehetne az egész országgal szemközt a három vagy négy párt üle­déke, melyeknek ü­zelmei oly benyomást tesznek, mint azok a félénk emberek, kik fütyülnek a sö­tétben, hogy bátorítsák magukat ? A senátusok nem ellentállására, hanem capitulátiójára (és ez a kifejezés nem kemény) lehetünk elkészülve. „A senátus be fogja látni, hogy esedelmességgel tartozik Francziaországnak, kiváltképen mert oly kormány áll élén, melynek komoly szándéka, hogy beint a törvénynek, kifelé pedig az igazságosság­nak adjon kifejezést — az igazságosságnak, mert a népek közt is van igazságosság, mint minden egyes nép kebelében. De ez az elmélkedés messze is vezethetne bennünket. Francziaország órája még nem ütött, mondá a republikánus pártvezér, hogy tekintetét nagyon messze vagy nagyon magasra emelje. Jó sorsának helyreállítására gondolva csak két eszközt ismer ; ezek : előmozdítása polgárai mivelődésének és erkölcseinek, és előmozdítása anyagi jóllétüknek. Majd ha odajutott, hogy a legmiveltebb és legsza­badabb nemzet legyen, a­mint már a leggazdagabb, akkor, kérdem önöket, hogy a szoc­iális erők har­­czában lesz-e valaki a világon, ki Francziaországra, nem mondom féltékenység nélkül, de tisztelet nél­kül merjen tekinteni. (Élénk tetszés.) De mind e szép dolgok : Fennállás, rend, szabadság, haladás a republikánus párt egyetértésétől függnek északon és délen, keleten és nyugaton. Hivatkozva választóim egészséges eszére és politikai belátására, melyek a demokratia előőrsei, büszkén kérdezem: váljon csakugyan oly nehéz kor­mányozni ezt a demokratiát, mikor híveinek legtü­­zesebbjei, legharcrvágyóbbjai annyira megtanulták a rendet, mérsékletet, szilárdságot és hazaszerete­tet ?“ (Viharos tetszés. Éljen Gazzetta ! Éljen a köztársaság !) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése január 31-én. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyzők : Horváth, Gullner, Orbán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza, Trefort, Szende, Széll, Bedekovich. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Elnök bemutatja a hevesi ipartársulat kér­vényét az autonóm vámtarifa ellen. — A ház iro­dájába tétetik le. Következett a napirend : a vámszövetségi és vámtarifa-javaslatok együttes tárgyalása. — Erről reggeli lapunkban.* Az ülés végén Madarász József interpel­lálta a közlekedési minisztert a keleti vasútnál elő­­fordult, s újabban tudomására jutott visszaélések tárgyában. Az interpelláló így hangzik : Folyó hó 23-án tett kérdéseimmel összefüg­­gőleg kérdem meg a következőket : 1-szer. Hajlandó-e miniszter úr hivatalosan tudomást szerezni a felől: való-e az, hogy a ko­lozsvári főanyagszertári főnök, bizonyos Goldstein, csalással vádoltatván, másfél év óta bűnügyi vizs­gálat alatt van, mégis folytonosan hozza fél­évenként 1000 forint fizetését , — és helyette nem az ott volt alkalmas magyar hivatalnok, de a brassói segéd­anyagvezető bizonyos Giesztl,ki sem nem tudván, sem nem értvén magyarul, a kellő bevásárlások mint jegyzőkönyvek felvevésénél he­lyette is alantas állású magyar hivatalnokoknak kell működni ? 2­­or : Hajlandó-e miniszter úr szigorú vizsgá­lat által tudomást szerezni a felől, (már csak a keleti vasút volt igazgatója érdemeinek kellő mél­­tányolhatása tekintetéből is) melyek még e vasútnál felhozottakon kívü­l azon főbb hivatalok, amelyekre magyarul vagy keveset, vagy semmit sem tudó egyének alkalmaztattak ; mi volt előbbi foglalko­zásuk és minő szakképzettségük volt a főbb hi­vatalokba alkalmazottaknak ? — a volt igazgatót is beleértve. És hajlandó-e a miniszter úr a netán elbocsátandók és azoknak miként leendő kielégí­tése iránt felvilágosítást adni ? és végre 3- szor. Miután a keleti vasútnál a miatt, hogy Kolozsvárt és Brassóban is külön voltak forgalmi irodák és külön továbbítási hivatalok, és e hiva­taloknak egyesítése által nevezetes megtakarí­tás, eszközölhető ;­­ hajlandó-e minister úr meg­vizsgálni, hogy ezek egyesítése a forgalom hátránya nélkül eszközölhető ; s ez esetben a két igen költséges hivatalokat egyesítvén, azok helyett Ko­lozsváron állítson fel forgalmi üzletvezetőséget. K­mistyi Miksa a következő interpellate intézte a miniszterelnökhöz: Tisztelettel kérdem : Vannak-e a kormánynak hivatalos értesülései : 1. Az orosz feltételekről­? 2. A fegyverszünet meg- vagy meg nem kö­téséről ? 3. Az orosz csapatoknak mozdulatairól Galli­poli vagy Konstantinápoly felé ? 4. Az angol hajóhad megjelenéséről a Dar­danellákban ? És van-e ma azon helyzetben, hogy ezekről­­ az egész situátióról felvilágosítást adjon? Az interpelláció kiadatik a miniszterelnöknek. Az új perrendtartás. Előttünk fekszik végre a sokat sürgetett, sok szerencsétlen kísérlet után eltemetett, ismét feltá­madt és megint eltemetett polg. perrendtartási re­form. A legutóbbi novelláris tervezet meghiúsulta után az igazságügyi kormány­­ igen helyesen el­határozta, hogy nem novelláris után, hanem össze­függő egész alkotás által segít perrendtartási bajain­kon. A módosításokat és uj intézkedéseket bele­illesz­tette az 1868 : 54. t. sz. keretébe, s most ez alak­ban fekszik a ház előtt perrendünk reformja, várva, hogy a nagy politika nemzetgazdasági viták közt esetleg előfordulandó államot letárgyalására for­dítsa a ház. A javaslat valóban — kisebb-nagyobb TARCZA. A Kisfaludy-Társaságból. — Orlay Petries Soma emlékezései Petőfiről. — Csak hézagos, kikapott részleteket említhe­tünk Orlay Petries Soma nagyérdekű fölolvasásából, melyben az ifjú Petőfit egészen uj s minden tekin­tetben kiválóan érdekes világításban láttuk, szem­ben azokkal a ferde állításokkal, melyek Petőfit, mint csavargót tüntetik föl. Orlay Petries Soma két szempontból írta meg emlékezéseit. Pákh Al­bert terve volt, hogy Petőfiről mindenki írja meg hűen, a­mit tud, hogy így Petőfi egész élete tisz­tázva legyen. Ez a jó eszme Pákh halálával abban maradt, de Orlay Petricset első­sorban ez indította emlékeinek megírására ; a másik ok pedig az volt, hogy Petőfiről oly bizarr dolgokat írtak össze­vissza a közönség megzavarására, melyeknek földe­rítése irodalmi szükség. Adatokban gazdag, az apró vonások jellemző el­tüntetésével kiválóan érdekesek emlékezései, me­­yeken a hűség és igazság pecsétje látszik. Petőfi Orlay Pethies Soma második unoka­­testvére volt. Először Ostii­ Asszonyfán találkozott vele nagybátyjánál, Salkovics Péter bérlőnél. Már azelőtt is sokat hallott felőle. Selmeczről Petőfi az iskolából a pesti nemzeti színházhoz szegődött bizony­talan állásra, innen vitte Salkovics Mihály Péter bátyjához, ki az eszes s bizonyos irányban már eszes fiút tovább akarta taníttatni. Ostfi-Asszonyfán együtt töltötték a szünidőt Orlayval. Vadásztak s egy nyul miatt, melyre mind aketten rálőttek, összezör­­rentek, majd kibékültek s tiszta barátságuk zavar­­talan maradt volna, ha Amor galyibát nem csinál közöttük. Szerettek­­ egy leányt. Orlay jól tudott gitározni s meglepetősen énekelt. E művészetét szí­vesen csillogtatta egy csöngei fiatal leány (T. Róza) előtt is, ki iránt Petőfi is fellobbant, gyötrötte a féltés s egy ily alkalommal indulatosan támadta meg barátját, hogy összetöri gitárját, ha e lány előtt még egyszer énekelni mer. A lány iránt kö­zönyös Orlay megígérte, hogy nem énekel s a ba­rátság ege annyira kiderült, hogy Petőfi még vers­ben is megénekelte barátja énekvirtuózitását kö­vetkező sorokban : Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom, Petrich ! és e szil örömérzeteknek Tengerében leng s feledem keservem, Hogyha te zengessz. Zengj ! ha dús volnék, aranyat fizetnék Bőven én néked dalodért­, de sorsom Nem kegyel. Csak vers mit az árva ifjú Nyerhete tőle. Hát legyen versem dijad és jutalmad, S majd ha a végzet kiszakaszt karodból Engem , olvasván ezeket, lebegjen Dalma eszedben ! A Dalma nevet csak ideiglenesen használta Petőfi (akkor még Petrovich Sándor). Volt még Sió, Homonnai, Borostyán. A Dalma név iránt Horatius szeretete csábította. Petőfi egy kis Horácot mindig zsebében hordozott s egy Ordot kedvelő Írnokkal egy ízben keményen összezörrent kedves költője miatt. Álmodozó ifjú volt már ekkor. Arról ábrán­dozott, hogy lovagvárat épittet magának s felében majd Orlay lakik. A szünidő után, miután Salkovicséktól nem kapott oly segélyt, a minőt várt, Orlayval Sopronba ment s ott beállt „zöld hajtókás, sárga pitykés­ bakának a Goldner ezredbe. A fa­köpönyeget ver­sekkel írta jele s katonai szolgálata mellett, is ba­rátkozott az ifjakkal, kik közül leginkább Nagy Im­rét, a mostani jeles történészt, Lantai Sándort, a korán elhunyt nagyreményű ifjút s Pákh Albertet, ki mint a kör könyvtárnoka, könyveket adott neki olvasás végett, kedvelte. Sokat nyomorgott, de baját büszkén s jó­kedvvel viselte. Ez időben történt, hogy a nagy hirre kapott Liszt hangversenyt adott Sopronban. Petőfi is szerette volna meghallgatni, de félt szi­gorú kapitányától s ezért Orlay polgári ruhájában ment el, de a katonaságnál ezt megtudták s szi­gorúan megbüntették. Sopronból Gráczba és Károlyvárosba kellett mennie. Katonaéletét egy Nagy Imréhez írt levelé­ben így jellemzi : „Mit mondjak önmagamról ? most érzem, mi mélyen sülyedtem , leszállva a a tudományok pályájáról neveletlen, érzéketlen em­berek körébe s egy durva zsarnok körmei közé. Csak néha emel ki e pokolból a költészet, a mennyei, a malasztos. Oh, ha ezt keblemben nem hordoznám, a kétségbeesés ölne meg. Egy hónapja már, hogy itt vagyok s még igen keveset irtára, de hogyan is írjak ? a káplár, mi­­helyest írást lát kezemben, lármáz, szitkozódik reám s dolgot ad, így vagyok, azonban nem csüg­gedek.“ Szeberényi amaz állítását, hogy Petőfi Bregenzben is feküdt volna, Orlay tévesnek tartja. Károlyvárosból bocsátották el, mivel a hadgyakor­lat alatt mellét megerőtette s egy emberszerető ka­tonaorvos szivesen segített rajta. Obstiját Sopron­ban kapta ki. 1841. márczius elején, havas időben érkezett Pápára, nyűtt katonaruhában, s Tarczy Lajos tanár eszközlésére fölvették a kollégiumba. Az iskolát rendesen járta. Szerény, félrevonult fiú volt s az önképzőkörbe is csak később lépett be, mert azt tartotta, hogy oly költeményt kell előbb írnia, melylyel becsületet vall. Érdekes az, mint szakadt félbe Petőfi e má­sodik iskolai pályája. Egy reggel az jutott eszébe, hogy fölveszi elnyűtt, rongyos katona ruháját s ab­ban megy az iskolába. Orlay kérte, hogy ne tegye ezt, de hiába. Éppen egy mérgesebb tanára tartott előadást. A­mint Petőfi az iskolába belépett, zajos hahotában tört ki az egész iskola, a tanár dühös lett, Petőfit kiutasította, a­min ez annyira megbo­­szankodott, hogy elcsapta magától a kollégiumot. Hiába kérte Orlay, maradjon. Azt felelte: „Itt ha­gyom Pápát, nem vagyok én iskolába való“. Ka­tonaruháját egy házaló zsidónak adta el, s sapká­ját Orlaynál hagyta. Orlay Petries Soma nagyérdekű följegyzéseit, melyet most eléggé nem méltathattunk, folytatni fogja, s ezzel csak az irodalomnak tesz nagy szol­gálatot örömmel s kíváncsian várjuk. A nők művelődési állapotának lényeges hiánya napjainkban. (Vége. II. De ha vannak is egyes iskolák s ezek kép­viselői közt olyanok, kiknek figyelmét a testi egészség az ember ésszerű, igazi nevelése is ma­gára vonja, akkor is ezeknek egyike úgy véleke­dik, hogy az iskola a tan- és munkaórák által oly­annyira igénybe van véve, miszerint a növendékek testi nevelésére ideje nincs is ; de máskülönben is, a tanórák között van elég olyan, főleg pedig a kézi munkaórák, a­melyek elég felüdítésül szolgál­nak, egyébiránt avval nyugtatván meg magukat, hogy e tekintetben majd a szülőház fog gondos­kodni. Holott a szülők ismét az iskolára tá­maszkodnak , majd fog — gondolván — ez oly intézkedéseket tenni, melyek lányaikra néz­ve jók és üdvösek lesznek, így támaszkodik egyik a másikra és a szegény leánygyermekek tes­ti nevelése közönségesen egészen elhanyagoltatik. E tekintetben minden esetre, az iskolának kellene az iniiativat megragadni, minthogy közöttük és kép­viselőik közt sokkal több szakbelátá­ssal kell, hogy bírjanak, mint mások. Mert mai napság maguk a szülők között csak vajmi kevesen vannak, kik a fejlődésben levő testéletet ismerik és egészsége fen­­tartásához szükséges testi tevékenységet vagy még inkább az észszerű testgyakorlat egészségtani és

Next