Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)
1878-01-04 / 6. szám
e kkel, melyeknek legtöbbje a gyakorlat terén tétlenül hasznosítható dolgokat tartalmazott. Önos figyelemmel kisérték eznkívül a tech- és ipari téren hazánkban és európaszínen volt fontosabb mozzanatokat, úgy, a figyelmes olvasó lapunkból minden iránt, a technikust vagy iparost érdekelheti, teljes tárlódást szerezhetett. Adott e czikkek mellett a Égbe nyomott 80 ábrán kivül 40 külön rajz- okletet, melyek legtöbbje valódi műbecsesen számos vidéki és külföldi levelet, szakirodalmi éléket s külön könyvismertetéseket; ezeken kifontos időjárási följegyzéseket az orsz. meteor. adatai alapján. A lap második évfolyamára azezetési felhívás már megjelent. A lap ára : egészre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt; a m. smn. és épít. egylet tagjai számára : 6 frt, 3 frt 1 frt 50 kr, a az előfizetések legezélszerűbben rostautalványnyal eszközölhetők. Kiadóhivatal, hova s minden a lap anyagi részét illető küldemény intézézendő. Budapest, IV. ker. borz-utcza 7-dik sz. — A „Figyelő“ irodalomtörténeti közlöny januári száma már kikerült a sajtó alól. Tartalma : Mikes Kelemen műveiről, Abafi Lajostól. A XVI. század egyházi lyrája, Bodnár Zsigmondtól. Szent Hilarius, Haraszti Gyulától. Fábián Gábor, Abafi Lajostól. Báró Amadé László egy költeményéről, Imre Lajostól. Alvinczi Péter akroszichonja, Tharlóczy Lajostól. Bacsányi életrajzához, Bayer Ferencztől. Kazinczy Ferencz levelei Cserei Farkashoz, Horváth Dömétől. Kovács Pál, Beöthy Zsolttól. A magyar verstanhoz I. Kovács Ferencz levele Horváth Ádámhoz, Abafi Lajostól. Kölcsey Ferencz levelezése Ormós Lászlóval, Abafi Lajostól. Irodalomtörténeti repertórium, idősb Szinnyei Józseftől. Kisebb közlemények: Rabelais és kora. magyar nyomdászat történelmi fejlődése. Folyóiratokról. A „Figyelő“ e számmal a negyedik évfolyamba lép ; e folyóiratnak mint egyedüli irodalomtörténeti közlönynek szükségességét és tartalmasságát füzetről füzetre elismerte a kritika. Feladata jövőre is az lesz, hogy egyrészt kidolgozott értekezésekkel járuljon a magyar irodalom általános és részletes ismertetéséhez , másrészt pedig eddigelé ismeretlen adatok közlésével a jövendőbeli kutatást elősegítse és megkönnyítse. A „Figyelő 1878-ban is — julius és augusztus kivételével —havonkinti öt ives füzetekben fog megjelenni. Ára a 10 füzetnyi egész évi folyamnak 8 frt. Negyedévi előfizetés el nem fogadtatik. Egyes füzet ára 1 frt. Ajánljuk e vállalatot az irodalomtörténet tanárainak és barátainak figyelmébe, különösen a középiskolai könyvtárak pártolásába. A pénzek Abafi- Aiger Lajos könyvkereskedésébe küldendők. H I R E K Hivatalos Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter Kincz Károly erzsébetvárosi kir. törvényszéki írnokot ugyanazon törvényszékhez irodatisztté, Várady Antal naszódi kir. járásbirósági írnokot az erzsébetvárosi kir. törvényszékhez helyezte át. — új egyesületek: A trsztenai önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályai, a kassai korcsolyázó-egyletnek alapszabályai, a győri iparos-kör alapszabályai, a makói izraelitanőegylet alapszabályai, s a zólyomi önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályai, a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Az aradi ügyvédi kamara köréből. Az aradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Boros Sándor aradi ügyvéd, elhalálozása követketében, az ügyvédi lajstromból kitöröltetvén, irodájára nézve gondnokul Pálfy Sándor aradi ügyvéd rendeltetett ki. _ A győri ügyvédi kamara köréből. A győri ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint, Leszlényi Gyula győri és Horváth József komáromi ügyvédek, elhalálozásuk folytán, a kamarai lajstromból kitöröltettek ; irodájuk részére Bienenfeld Lajos győri, illetőleg Csorba Géza komáromi ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. ____________ — Erzsébet királyasszony a múlt hó 30-án délután 2 órakor érkezett a Samphire hajón Doverbe. A királyassony a trónörökössel és kíséretével együtt különvonaton folytatta útját Londonba, hol ő felsége a Claridge szállodában vett lakást. A szállodában Beust gróf fogadta ő felségét. E hó 2-án a királyasszony Cottlebrookba utazott, míg a trónörökös Londonban maradt, hogy megszemlélje a főváros nevezetességeit. — Királyi ajándék. Ő felsége a csehi római katholikus hitközségnek iskolaépitési költségei fedezésére 100 frtot adományozott magánpénztárából. — Samassa József egri érsek a következő levelet intézte Eger város képviselőtestületéhez : „Eger város képviselő testületének, Eger város szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítására irányzott őszinte törekvésemnek újabb bizonyítékát adni óhajtván, van szerencsém, a tekintetes városi képviseletet értesíteni, hogy a köztem s Eger város közt megkötött s a nagyméltóságú vallás és közoktatási m. kir. miniszter ur által ő császári és királyi apóst. Felségének Schönbrunban kelt legkegyelmesebb elhatározása alapján, amit deczember hó 8-án jóváhagyott adásvevési szerződés értelmében, a városnak törvényszéki helyiségül átengedett „Oroszlán“ czimü vendéglőért kiszabott s a város által az érseknek négy részletben fizetendő 7500 o. é. forintnyi összeget a város helyett az érsekségnek magam fogom sajátomból kifizetni, és ezzel a városi közönséget a szerződésileg elvállalt kötelezettség alól felmentettnek jelentem ki, egyedül arra kérvén a tisztelt városi közönséget, hogy ezen elhatározásomat fogadja a főpásztori fogyhatlan szeretetem tanuságául, melylyel vagyok a tekintetes városi képviseletnek Egerben, 1878. évi január hó 1-én őszinte jóakarója Samassa József egri érsek s. k.“ — Ozmán pasa táviratot intézett a szultánhoz és a szeraszkieratushoz, melyben tudatja, hogy Bukarestből már elutazott Kiseneffre. Ozmán pasa reményét fejezte ki, hogy látcsebéből egy hó alatt tökéletesen fölépül. Grand tábornok szombaton érkezett Máltába, hol katonai tiszteletnyilvánításokkal fogadtak. A tábornok nejével és fiával az edinburghi herczegnél ebédelt, estélyt pedig a kormányzó adott tiszteletére. A híres vendég tiszteletére diszelődás is volt az operaházban. Az új évi fogadtatás az Elyseében minden kiváló esemény nélkül folyt le. Mac-Mahon nemcsak tartózkodott minden beszédtől, hanem mondhatni csak a legszükségesebb udvariasságra szorítkozott Az új miniszterek között különösen Borés tábornok tűnt föl szellemes, érdekes arezával. Dufaure oly frakkal, nyakkendővel és mellénynyel jelent meg, aminőket a júliusi monarchia napjaiban szoktak viselni, miért is egész megjelenése bizonyos történelmi jelleggel bírt. •— Mr. Stanley, miként a „Daily News“ egy alexandriai távira jelenti — a „Zambesi“ gőzösön Suezbe érkezett. Mr. Stanley Cairóba utazott, hol egy hétig szándékozik tartózkodni. — A „Petőfi társaság“ vasárnap, e hó 6-án délelőtt 10 órakor tartja ünnepélyes évi közgyűlését a m. tud. akadémia dísztermében. Tárgyak : Elnöki megnyitó beszéd Jókai Mórtól. — Titkári jelentés Szana Tamástól. — Költemény gróf Zichy Gézától. — „A Petőfi polyárja“ (rajz) K. Papp Miklóstól, felolvassa Balázs Sándor. — „Szemere Miklóshoz“ (költői levél) Bartók Lajostól. — Költemény Torkos Lászlótól. — „Idegen földön“ (elbeszélés) Vértesi Arnoldtól. — „A gyermek“ (költemény) Endrődy Sándortól, felolvassa Paulay Ede. — Zárszó Éjszaki Károly alelnöktől. — Ez ünnepélyes közgyűlésre a tudományos testületeket, közintézeteket s általában a szépirodalom iránt érdeklődő közönséget a Petőfi-társaság megbízásából kedves kötelességének tartja meghívni. Budapest, 1878. jan. 3. Szana Tamás, a Petőfi-társaság titkára. — Bodenstedt Frigyes a jeles német költő, hó közepén csakugyan eljön hozzánk, két felolvasást tartani. Ez érdekes estélyeket Lafiteur könyv- és műárus rendezi a zenekedvelők termében. Az első január 2- án (vasárnap) este fél nyolckor lesz, a második pedig 23-án. Először a keleti költészetet fogja ismertetni, másodikban az oroszok kitűnő költőit. Mind e két tárgy igen érdekes, s vonzerejüket időszerűség is emeli. Bodenstedt járt keleten és éjszakán, tehát a forrásoknál ismerte meg azt a nép- és műköltészetet, melyet ismertetni fog előttünk. Az ő Mirza Swhiffy dalai annyira telvek kelet illatával és fényével, hogy sok ideig mindenki azt hitte : Bodenstedt e daloknak csupán műfordítója. Fővárosunk irodalmilag mivelt közönsége érdekelten várhatja a jeles német költőt, ki a mi Petőfinket is nagyon szereti s terjesztésére sokat tesz. Illik, hogy e meleg rokonszenvet igaz magyar vendégszeretettel viszonozzuk. Mint a „Fővárosi Lapok“ értesül, Lafite az ifjabb Dumas Sándort is meghívta fővárosunkba, de ő ezúttal nem jöhet s későbbre halasztá az alkalmat, hogy fő városunkkal megismerkedjék. — Pest-Kis-Kunmegye pesti három járásának Dabason 1877-ik évi deczember hó 27-én Halász Mór az elnöklete alatt tartott járási értekezlet, — melyen e járások megye-bizottsági tagjai, daczára az értekezlet székhelyének nagy távolsága és a kedvezőtlen időre, diszes számban, mintegy 90-en jelentek meg; — a közérdeket tekintve — azon helyes elvből indulva ki, miszerint a már gyakorlati képzettséggel bíró ügybuzgalmakról ismert tisztviselőivel óhajtja és akarja a járási tisztségeket betölteni, kik a járási tisztségeket hat éven át viselvén, a járás teljes bizalmát bírják. Eme egyhangú határozatból kifolyólag a járási tisztviselőket a következők jelentettek ki : a) a pesti felső járásba szolgabirónak : Tassy Kálmán, segédszolgabirónak Bicskey Illés ; járási orvosnak : dr. Gráner Dávid; b) a pesti közép járásba, szolgabirónak : Konkoly József; segéd-szolgabirónak : Szívós Zsigmnond, orvosnak : dr. Gaál István ; c) a pesti alsó járásba szolgabirónak: ifj. Szilágyi Lajos; segéd szolgabirónak : Halász Sándor; orvosnak : dr. Garamy Antal. Az érintett értekezleten továbbá elhatároztatott az, miszerint a megye többi járásai, és illetőleg m. bizottsági tagjai is oly kéréssel keresendők meg, hogy a fennebbi három járásra kijelölt, — és a járások bizalmát biró,— tisztviselőknek megválasztását, és igy a járás óhaját szükség esetén szavazásukkal is érvényesítsék, viszont erkölcsi kötelességének ismervén a pesti három járás megye bizottsági tagjai is a többi járások által kijelölt tisztviselők megválasztását biztosítani. — Az izraelita nőegyesület estélye. Aki tegnap este elnézett az „Európa“ vendéglő nagy termébe, meggyőződhetett volna, hogy Európa foglal magába olyan keleti kérdést is, melyet nem zavaT a diplomatiának ármánya, nem ront meg a hatalmak önző torzsalkodása, nem szennyez be a gyilkolás és gyújtogatás, a patakokban omló vér és a városok helyét jelölő koromhalmaz, — egy olyan keleti kérdést, mely tele van bájjal és összhanggal, mely egyesit minden szivet a hódolat, a lelkesedés és öröm meleg érzéseiben, és melynek hatásait nem gyászolja az özvegy és nem siratja az árva, de ellenkezőleg : áldják a szegények, kik a jótékonyság magasztos adományaiban részesülnek. Ezt a csodás keleti kérdést, melynek sohasem kivántuk volna végét, a fővárosi izraelita nőegylet oldotta meg a legszebb „európai congressusban“, melynek harmonikus természetét eléggé bizonyítja, hogy hangversenynyel egybekötött tánczvigalom volt hivatalos neve. A közönség egyesített magában mindent, mit a keleti faj szépségeiből, tekintélyeiből és vagyonosságából ismerünk. A hangverseny műsorozatát részben művészi erők szíves közreműködése, részben műkedvelők bátor vállalkozása alkotta össze, esett szerelmese nagyon kegyetlen lehetett kedves Mariem iránt. El voltam készülve mindenre. S mégis, mily távol álltam a valótól. — Nemde emlékezel még a bálra, melyet a project két év előtt adott, szólt Mersan kisasszony Mariéhoz. S emlékezel arra is, hogy akkor bátyámmal, a kapitánynyal tánczoltál. A szegény Marié, úgy elvörösödött, hogy szinte aggódni kezdett miatta. — Igen, úgy hiszem . . Nem tudom, felelte zavarodtan. — Marie, Marié, én mindent tudok, tört ki hirtelen Constance. Marie fölemelkedett, arcra lángolt. —agy tehát elárult, mondá aggodalmasan. — Mindent tudok, felelte Constance. Tudom, hogy két év óta ír neked leveleket Afrikából, hogy e levelek ismeretlen uton jutnak kezeid közé. Tudom azt is, hogy kire bízod válaszaidat. Marie, a bátyámhoz intézett utolsó leveled e szavakkal végződött: „Ne kérdezd tőh®em'fe'ín szeretlek-e.“ — Akkor Jagshluet mind az embert kiáll alkalmazkodásuk végett ! '-Vi — Nem, AiMotnij nem az. — Úgy hát ki mondta azt neked ? Honnét tudod mindezt ? Egymásra tekintettek. Rólam egészen megfeledkeztek. Mindkettőnek arcza oly szép és mégis loly elütő volt egymástól. Az egyik már a halálfagyától érintve, a másik a fájdalomtól sújtva, de a telve élettel , igy maradnak meg örökké emlékezettemben. — Te nem gyanítasz semmit, mondá Constance fájdalmas megindulással, úgy el kell mondanom mindent ! — Beszélj, beszélj hát, szólt Marie. Ne hagyj tovább így gyötrődnöm. — Jól van, beszélek. Láttam, hogy bátyám megtetszett neked. Ez csak szeszély volt. Ő elutazott, egy másikért könnyen elfeledhető volna. Azt akartam tehát, hogy nem szabad kitépned szívedből emlékét. — Nagy isten ! mondá Marie, te montad, hogy írjon ! ? — Nem, én írtam az ő nevében, íme leveleid. Egy fekete szekrénykét helyezett Marie térdeire, azután visszahanyatlott székébe, mint akit a rendkívüli erőfeszítés kimerített. Most már megértettem, miért mondta, hogy itt maradjak. Mariét mintha a villám sújtotta volna. E szerfölötti csapás minden érzettől megfosztani látszott őt Szemeit merevül reám szegezte anélkül, hogy látott volna. Félig nyitott ajkairól nem hangzott sem panasz, sem sóhaj. Ez szintén mozdulatlanul álltam és szólni se mertem. Úgy tetszett mintha most egyszerre minden elsülyedne körülöttünk. A siri csendet Constance szava törte meg. — Nem titkolom el bűnömet, mondá komor hangon , valóban borzasztó ! De mégis két évig boldoggá tettelek. Te az égben voltál, míg én a pokol kínjait szenvedtem. Sohasem fogod megtudni, mily kin beszélni a boldog szerelmes nyelvért, mialatt a gyötrelemben csaknem haldoklik a lélek. Hányszor kísértett a gondolat, hogy elárasszam a levelek egyikét a kétségbeeséssel, mely megölte szívemet. De, talán nem fogod hinni, a szánalom érzete tartott vissza. Ismerd el rólam ezt, Marie, álmod tiszta és ártatlan volt. — Nem, nem, hazudsz, kiáltott föl Marie, ki mintha ijesztő álomból riadt volna föl. Te nem írtad azokat a leveleket! Nem, nem adtam oda ifjúságomat, lelkemet, életemet egy fantomért. Talán meghalt, talán hűtlenné lett és elfelejtett , de szeretett, szeretett, mondom engem szeretett. Constance szó nélkül lecsüggesztette fejét. Marie könnyekben tört ki. — Oh, mit tettem neked, mondá, mit tettem neked, Constance ? — Semmit, válaszolt Mersan kisasszony szomorúan, de ő szeretett téged. Most mást vett nőül, tudom, de legalább nem te vagy az. Nem tudom, várjon Marie hallotta-e ezt, de olyan ideges reszketés vett erőt rajta, mely megrettentett. Azt hittem, hogy elájul és támogatására siettem. — Vezesse el innét, szólt Constance és fogja e leveleket. — Jer gyermekem, mondám Mariénak. Szavamra fölemelkedett. Megfogtam a kezét és az ajtóig vezettem. Mikor azután a küszöbön voltunk, még egyszer erőt vett magán és megfordulva, szelíden mondá : — Megbocsátok Constance. (Vége következik.)