Ellenőr, 1878. március (10. évfolyam, 108-160. szám)

1878-03-01 / 108. szám

Bécs, márcz. 1. Az 1864. állami sorsjegyek húzása: 2971 sor.38 szám nyert 20,000 frtot, 1557 s. 6 sz. 20,000 frtot, 511 s. 85 sz. 15,000 frtot, 2557 s. 52 sz. 10,000 frtot. Kihúzták még a kö­vetkező sorozatokat: 567, 1337, 1516, 1785, 1967, 2161, 3254, 3819, 3893, 3914. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 1-jén. Elnök : Ghyczy K. Jegyzők : Horváth, Beöthy, Orbán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza, Szél­, Perczel, Bedekovich, Trefort, Péchy, Szende. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Elnök bemutatja rendes havi jelentését az el nem intézett törvényjavaslatok, indítványok, hatá­rozati javaslatok és interpellációkról. — Felol­­vastatik. Molnár Antal az igazoló bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Kubinyi Árpád trencsén­­megyei alsó-kubini és ifj. Ormós Zsigmond temes­­megyei kis-becskereki képviselőket a szabályszerű 30 nap fenntartásával igazolta. Elnök megjegyzi, hogy Ormós Zsigmond ugyanazon állapotban van, mint György Endre. Megbízó levelével együtt mutatta be lemondását alügyészi állásáról, de míg György Endre esete felett az összeférhetlenségi bizottság nem határoz, nézete szerint Ormós sem szavazhat. (Helyeslés) Ez azonban nem akadályozza, hogy az osztályokba besoroztassék. Németh Albert kéri, hogy az összeférhet­lenségi bizottság még ma délután tartson ülést, nehogy az említett képviselők hosszabb ideig le­gyenek megfosztva jogaik gyakorlásától. (He­lyeslés.) minek megígéri, hogy a jegyzőkönyvi kivo­nat hitelesíttetvén, ki fogja azt adni az összefér­hetlenségi bizottság elnökének azon kéréssel, hogy az eset tárgyalására még ma ülést hívjon egybe. Következett a napirend: a Lloyd szerződés­hez tartozó jegyzőkönyv tárgyalása. Ezt is a pénzügyi bizottság módosításaival fogadta el a ház. Az 1. czikkhez kimondatott, hogy azon esetre, ha a konstantinápoly-várnai járat meg­szűnne, az illető segélyezési összeg is beszüntet­­tetnék. Kihagyattak a fiumei-liverpooli és a kelet­ázsiai járatokra vonatkozó bekezdések. A 7. czikk kimondja, hogy a Lloyd mindad­dig köteles belföldi szenet a kikötött mennyiségben fogyasztani, míg a belföldi szénnek tüzelő ereje a Lloyd által közönségesen használt angol kőszén tü­zelő erejéhez legalább is úgy viszonylik, mint a 85. a 100-hoz, és míg a belföldi kőszén ára Trieszt és Fiuméban nem nagyobb, mint ugyanott az an­gol kőszéné. Wahrmann a 85. helyett 84-et indít­ványoz. Baross előadó hozzájárul, noha a magyar szénnel a Lloyd-hajókon tett kísérletek egynek ki­vételével a 84-nél kedvezőbb arányt mutattak fel.­­ A módosítást a ház elfogadta. Következett ezután a vámszövetségi javaslat 6. czikkének a Lloyd-szerződésre vonatkozó két utolsó bekezdése. Tichtenstein­ József a múltkor elmondott indokoknál fogva megújítja azon indítványát, hogy a Lloyd-szerződésre vonatkozó ezen két bekezdés hagyassék ki a vámszerződési javaslatból. Trefort miniszter szükségesnek tartja, hogy a Lloydra vonatkozó dispositio a vámszerződési javaslatba felvétessék. Ide tartozik az, hogy a Lloyddal szemben a monarchiát a külügyi miniszter képviseli. B.­u­monyi Lajos mindezt felvehetőnek tartja magába a Lloydról szóló törvényjavaslatba, de a vámszerződésbe ez nem tartozik. Baross előadó ragaszkodik a két bekezdés meghagyásához. Appon­yi Albert gróf nem tartja csupán alaki fontosságúnak a kérdést. A Lloyd-ügyet iga­zolatlan nimbussal vették körül. Ő nem akarja, hogy 10 év múlva is kötelezettek legyünk egy újabb Lloyd szerződésre, s ezért a kihagyás mel­lett van. Tisza miniszterelnök tagadja, hogy e meg­említés praejudicálna a jövő megoldásnak. Szilágyi Dezső pótindítványt nyújt be, hogy a kihagyandó két bekezdés a Lloydszerző­­désről szóló javaslatba, mint annak második része, iktattassék be. A többség a módosítások mellőzésével meg­hagyta a két bekezdést a vámszerződési javaslat hatodik czikkében. Következett a napirend harmadik tárgya : a magyar korona országainak és ő felsége többi ki­rályságai és országainak kormányai közt a rész­vénytárs­aságok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött egyezményről szóló törvényjavaslat. Baross előadó rövid felszólalása után, a­ki kiemelte az egyezmény előnyeit mindkét félre nézve, a javaslatot a ház általánosságban és részleteiben vita nélkül elfogadta. Ezzel a napirend ki volt merítve. Holnap lesz az összes vámegyezségi javasla­tok harmadszori felolvasása. Péchy miniszter bejelenti, hogy Madarász és Irányi interpellációira holnap fog felelni. Csanády felszólalására kitűzte még a ház a holnapi napirendre a függőben levő mentelmi ügyeket. Az ülés 12 órakor véget ért. Az ujonczozás felü­izzsgálása. Az ujonczozás felülvizsgálása érdekében Szende Béla honvédelmi miniszter a következő körrendele­tét intézte valamennyi törvényhatósághoz : Múlt évi 53,120. szám alatt kelt, s az állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok iránti ideiglenes in­­tézkedést is tartalmazó körrendeletemre való hivat­kozással, és annak kiegészítéséül, értesítem a tör­vényhatóság közönségét , hogy Aradon, Besztercze­­bányán, Budapesten, Egerben, Fehértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsen, Pé­terváradon, Pozsonyban, Sopronban, Szatmárnéme­tiben, Szegeden, Székesfehérváron, Nagyszebenben és Brassóban szervezett állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok, azon napokon kivü­l, a­melyek, a mult évi 53.120. szám alatt kelt körrendeletemnél fogva, folyó évi január hó 2-ára és február hó 1-ére vol­tak kitűzve, a folyó 1878-ik évben márczius 1-je napján, április 1-ső és 2-dik napjain; május 1-ső, 2-ik és 3- k napjain ; június 3-ik, 4-ik és 5 ik napjain ; július 1-se és 2-ik napjain ; augusztus 1-ső és 2-ik napjain ; szeptember 2-ik napján; október 7-ik és 8-ik, úgyszintén 21-ik és 22-ik napjain ; november 2-ik napján, s végre dec­ember 2-ik napján fognak egybegyülni. S ezen felülvizsgáló bizottságok polgári elnö­keivé, a folyó 1878. év hátralevő részére, felkéret­tek és megbizattak általam : Aradon : Tabajdi Károly kir. tanácsos, és Aradmegye alispánja; Beszterczebányán : Takács János, Zólyomme­­gye árvaszékének ülnöke ; Budapesten : Grúz Albert honvédelmi minisz­teri osztálytanácsos, mint az illető ügyosztály ve­zetője ; Egerben : Beöthy Lajos, Heves megye főis­pánja ; Fehértemplomban : gróf Bissingen Nándor (la­kik Jámban, Krassó megyében) ; Kassán: Darvas Imre, Abaúj- és Tornamegye és Kassa város főispánja ; Komáromban : Bathó Bálint, kir. tanácsos és Komárommegye alispánja ; Nagyváradon : báró Dőry József, Biharmegye főispánja ; és helyettes polgári elnök gyanánt : Beö­thy Andor, Biharmegye alispánja; Pécsen : Perczel Miklós, Baranyamegye és Pécs város főispánja ; Péterváradon : Fiak­ Endre, Újvidék város fő­ispánja ; Pozsonyban : Bacsák Pál, Pozsony megye al­ispánja; Sopronban: Simon Ödön, Sopron megye alis­pánja ; Szatmárnémetiben : Kovács Eduárd kir. taná­csos, (lakik Nagy­ Károly mellett, Homokon) ; Szegeden : Dány Ferencz, Szeged és Hódmező­vásárhely városok főispánja ; Székesfehérváron : báró Miske Imre, Fehér­megye alispánja; Temesváron : Török János, Temesvár város polgármestere ; Kolozsváron : gróf Eszterházy Kálmán, Kolozs­­megye és Kolozsvár város főispánja ; Gyulafehérváron : Elekes Mihály (lakik Maros- Ludas mellett, Czintoson) ; Nagyszebenben : Wächter Frigyes, Szeben me­­gye főispánja ; Brassóban : Szentiványi Gyula, Brassó és Há­­romszékmeg­yék főispánja. Felhívom ennélfogva a törvényhatóság közön- TÁRCZA. Rögtönzött vígjáték. Elbeszélés. Irta Gas­teiger O. N­. (Vége.) Mert fiatal vagyok, nemes don, — felesé Ri­viere ur, egyik kezével potrohát tapogatva, másik­kal simogatva kopasz fejét. — Menjünk St. Birois bárónőhöz ! Riviere ur oly kevély győzelmi indulattal lépdelt a boulevardon Garnier oldalán, hogy a jár­­dataposók kinevelték a hóbortos öreget, ki épp úgy hasonlított valami vén kakashoz, mint don Hernando d’Esplanado Garnierhez. St. Birois bárónő termében vagyunk. A terem nincs pazar fénynyel berendezve, de alkalmas helyül szolgál szerelmeskedésre. S a bárónő? Nem legszebb hölgye Párisnak, de olyan, ki kedves játékszert képvisel egy szellemes férfi ke­zében. A teremből a boudoirba lépünk. Egy szép nő boudoirja pokol és mennyor­szág, pokol a férjnek, mert tudja, hogy itt meg­­csalatik, mennyország a soron levő házibarátnak. Páris majd minden boudoirjában egy kis há­zasságtörés is játszik szerepet. A házasságtörés a költészet, ezt tanítja Damas, az akadémikus. Ki venné rész néven a szerelemszomjas Riviere úrnak, hogy fejébe száll a boudoir ingerlő, rejté­lyes illata ? Reviere úr meg van győződve a bárónő sze­relméről ; a bárónő mosolyog, pirul, fél, kaczérko­­dik, tehát szereti udvarlóját. Reviere ur párisi és Helénát akar játszani a bárónővel s előre is neveti a szegény Menelauszt. Reviere ur, de csakis ő, tudja, hogy szép szemekkel bir, s ezeket most a bárónőre irányozza. Egyet kacsint. . . ez az első golyó, a harcz jele ; azután egyre gyorsabban kacsint őrült sebes­séggel, ez a fegyverropogás ; végre a taktika sza­bályai szerint az ágyukkal áll elő egy szenvedélyes, perzselő pillantás alakjában. St. Birois bárónő mosolyog , Reviere úr örül a diadalnak. Még egy ilyen tekintet­­ a bárónő nevet. Rést kapott a vár, kezdődik a megadás. — Elég, uram, elég — szól esdő hangon a bárónő. — Szerencsétlenné tesz. — Szerencsétlenné tesz a szerelem? —kérdé Riviere úr. — Nekem férjem van , szabad-e önt sze­retnem ? — Mindent megengedek. — Tehát szeret engem ? — Ifjúságom egész hevével, amint azonnal lesz szerencsém bebizonyítani. — Ha leraknám a fegyert, — sóhajtá St. Bi­ro­s bárónő. — Velem szemben mindig gyöngék a nők — felesé Riviere úr szerényen. — Különben bátorkod­nám fölhasználni az ön gyöngeségét. — Uram ! — Asszonyom, szeretem önt! —orditá Riviere ur s karjaiba akarta zárni a bárónőt. Hirtelen jelenetváltozás állt be. A bárónő kibontakozott Riviere ur karjai közöl. — Férjem ! — kiáltá föl s mintegy ájultan egy székre rogyott. Csakugyan St. Birois báró állt most Riviere előtt. — Én vagyok ! — mondá, mintegy ütésre emelve öklét. — Meglestem egész jelenetét ezzel az úrral, és amint szerettem s tiszteltem eddig, úgy gyűlölöm és utálom most, asszonyom. Köztünk vége mindennek. Ön nem nem többé. St. Birois báró azután Riviere felé fordult, ki reszketve leskelődött köröskörül, merre oldhatna ke­reket utolsó, kinteljes kalandjának színhelyéről. — Ön pedig, uram, ki szentélyembe merész­kedett tolakodni és elcsábította nőmet . . . — Még nem csábítottam el, — vágott közbe Riviere úr. — Elég a kísérlet is, uram ! Tulajdonképen fogom volna önt kikorbácsolni házamból, de nagy­lelkű leszek, megvívok önnel. Riviere urat ájulás környezte. — Sohasem szoktam párbajt vivni ! —rebegő. — Akkor megölöm önt ! — felelé hidegvér­rel a báró, pisztolyt húzva elő zsebéből­— Uram! — kiáltá ijedten Riviere. — Kihívásomat nem fogadta el, nincs más menekülés ! Egyszerre reményt nyújtó gondolat ötlött Ri­viere eszébe. Amíg létrejön a párbaj, addig ő elutazhatik, menekülhet. — Félre a fegyverrel, báró úr. Elfogadom a párbajt. E szavak csodás hatással látszottak lenni a báróra. Mosolygott, nevetett. A nevetés ragadós, azért nevetett a bárónő is. Azért nevettek a szomszéd szobában is. Kinyílt az ajtó s belépett. . . Riviere asszony, Garnier oldalán. Riviere úr nem akart hinni szemeinek, midőn látta, hogy unokahugát átöleli a báró, don Her­nando d’Esplanado pedig kezet csókol a báró­nőnek. Garnier megfejté neki a titkot. — Elvesztette a fogadást, kedves barátom ! — mondá. — Hogyan, nemes don ? Hát mi történik velem ? — Vígjátékot játszunk, sőt bohózatot. — És a báró meg a bárónő? — A bárónő nem más mint Stella kisasszony, a Theatre Français színésznője, a bárónak neve pedig a színpadon kívül Noiré ur, jelenleg az ön kedves unokahugának boldog jegyese. Csoportozat ! Másnap következő hirdetést közölték a lapok : „Noiré ur, a Theatre Français ismert bonvi­­vantja, tegnap tartotta baráti körben eljegyzését Riviere asszonynyal.“ .

Next