Ellenőr, 1878. április (10. évfolyam, 162-215. szám)

1878-04-17 / 192. szám

mert e miatt a félszemű­ ellenszenv az egész intéz­ményt elítélendőnek hitte , hanem azért, mert az intézmény alapjai helytelenül rakvák, s mert az e miatt itt-ott roskadozásnak kitett épületrészek tatarozásánál elmulasztották a kellő gondosságot. Midőn az intézményt meghonosították, kétség­kívül azon meggyőződésnek kellett a törvényhozást vezérelni, hogy az szükséges és hasznos azon ügyek elintézésére nézve, a­melyeket hatáskörébe­­ vont. Másrészt pedig komoly fontolóra kellett ven­nie az előbbi elvi jelentőségű ok mellett, azon gya­korlati körülményt is, hogy e hatáskör oly terje­delmű legyen, hogy az intézmény, elismert szüksé­ges és hasznos volta mellett, ne legyen kitéve mun­kahiánynak s következéseinek. Egészséges szer­vezetnek elégséges táplálékra van szüksége. E lényeges alapfeltétel azonban hiányzott a szervezésnél s teljesen figyelmen kívül maradt ak­kor, midőn e hiány első jelenségei mutatkoztak s azok orvoslásáról kellett volna gondoskodni. Három csoportbeli munkakört adott a törvény a közjegyzőknek: tulajdonképeni közjegyzői functiókép közok­iratok felvételét és tanúsítványok kiállítását; bírói megbízások teljesítését; s peren kívüli ügyekben magán megbízások elvállalását. Mindezekből a törvényes kényszerrel járók oly csekély számra szorítvák, hogy azok a magyar­­országi közjegyzők két tizedrészének sem adhatná­nak kellő munkaanyagot. A bírói megbízások a bíróságok discretiójára bízattak, a magán megbízá­soknál pedig az ügyvédek és zugirászokkal való concurrentia harczát kell­ megvívni. Tehát a kivitelnél gyakorlatilag oly kevés értékű munkakörnél találta a törvényhozás az in­tézményt szükségesnek és hasznosnak, hogy e miatt a panaszok csakhamar hallhatók voltak s be­következett az, a­minek ily körülmények között természetesen bekövetkezni kellett, hogy egyesek kevés munkájuk érdemét lehetőleg kizsákmányolni akarták. Különösen a hagyatéki eljárás, mint a köz­jegyzők keresetének kiváló forrása lett egyúttal a legnagyobb baj forrásává. Csakhamar nyomasztónak, elviselhetlennek bizonyultak a közjegyzők által ez eljárásért felszámított díjak. E díjakat azonban a törvényhozás megbízásából az igazságügyi miniszté­rium által kibocsátott rendelet szabályozta s a bí­róságok esetről-esetre megállapították s mérsé­kelték. Mit tett ezzel szemközt a törvényhozás s az elllenőrzésre hivatott törvényes hatóság. A szomorú okozat okainak vizsgálata nélkül egyoldalú hiszé­kenységgel a panaszosok pártjára állott. S miként segített a panaszosok baján? Az egyszerű bizonyos tekintetek hatása által természetes útjáról el nem térített logica azt sugal­­laná ilyen esetben, hogy az egész intézménynek csak kisebb körére kihatott baj közvetlen okát kell eltávolítani s a minisztérium által bár jóhisze­­műleg kibocsátott, de mindenesetre ruganyos ér­telmű s ennélfogva könnyen rosszul alkalmazható díjszabási rendeletén kell módosítani. De nem ez történt, hanem a közjegyzők ha­tásköre alól a hagyatéki eljárást elvonták, illetőleg azt a gyámhatóságok discretiójától függő oly csekély térre szorították, a­mely a tettleges elvonással csaknem egyenlő, s ezzel tettleg az egész intézmény életképességét kérdésessé tették. E tény elég hangosan bizonyítja, hogy itt már az intézmény sem nem szükséges, sem nem hasznos. E tény maga megszünteti az intézmény ezen részének erkölcsi létjogát. Hasonlóképen állunk a közjegyzők hatáskö­rébe vont egyébb ügyeknél. A hagyatékokban való eljárás elvonása által erkölcsileg is legnagyobb mértékben megrendült s anyagilag enervált testü­let képtelenné lett arra, hogy a magánmeg­bizásoknál s a nem kötelező jogügyletek kötésénél megvívja a harczot az ügyvédek és zugirászok hatalmas sere­gével, a birói megbízások pedig csekély számuk­nál fogva alig jöhetnek számításba s a jelzett hi­ányokat egyátalán nem pótolhatják. Tényleg tehát úgy áll a dolog, hogy az in­tézmény, hatáskörének egész vonalán elvesztette a létjog harczát s alkalmas szövetségesek hiányában a hadjáratot folytatni képtelen. Ily szövetségesek után pedig hiába sóvárog, mert a kormány és tör­vényhozás mostoha anyákul bizonyultak, mert a bí­róságok és egyéb hatóságok nem nagy rokonszenv­­vel viseltetnek irányában, s mert a közönségben az imént érintett jelenségek miatt is, bizonyos félelmet tapasztalunk s mert e félelmet az intézmény ellen­ségei nem késnek az amúgy is túlterhelt közönség érdekében — természetesen korántsem Cicero pro domo — lehetőleg növelni. Vagyis a gyakorlati eredményt tekintve, senki sem tartja az intézményt hasznosnak és czélszerűnek. Ily helyzetben csaknem a mathematikai bizo­nyosság erejével számítható ki az intézmény elkerül­hetetlen,habár lassúbb folyamatú halála.És épp ezért kell a kormánynak, saját felelőssége tudatában meg­figyelni e helyzetet, mert, a mint mondok, a las­súbb kimúlással a haldoklóra visszaható bajokon kívül, számos oly bajok járnak karöltve,­­ a­melye­ket megelőzni kötelesség. E kötelességérzet nem elégedhetik meg a köz­jegyzők tagadhatlanul létező defectusai miatt bár­mily erősen s igazságosan hangoztatott reeriminá­­ciókkal. A gyakorlati kormányzat helyességét a fen­­forgó tények követelményének megfelelő cselek­vésből kell megítélni , s a cselekvésre az idő a tizenkettedik órát mutatja. Miből álljon tehát e cselekvés ? Fölös számban találhatók e testületben is olyanok, kik e pályára a legbecsületesebb stúdium­mal léptek s a legnagyobb komolysággal töreked­tek magukat hivatásuk betöltésére minden irányban minél alkalmasabbá tenni. Épp ezeknek okoz nagy keserűséget a fölvetett kérdésre adható felelet. De az igazság szava erősebb a csalódás keserűségénél s az erkölcsi világrendben kell, hogy az igazság legyen az. E resignatióval szemben az intő körök felmentve érezhetik magukat tekintettel lenni ezen körülményre is, s mert a roszok kíméletet amúgy sem érdemelnek, teljes szabadsággal cseleked­hetnek. Nos tehát, törüljük el a közjegyzői intézményt, mert megizmosodásának föltételeit nem tudtuk meg­teremteni, mert az e miatt származott bajokat nem tudtuk orvosolni, s mert maga az intézmény el­hagyatva képtelen létjogát önmaga kiküldeni. S törüljük el mielőbb, mert a betegség a természe­tes után bekövetkező halálig számos egyéb bajt is okozhat. Férfiasabb bevallani, hogy kellőleg meg nem fontolt s elhibázott dolog volt az intézményt meg­­mositani s bölcsebb, a hibát felismerve, okozatát­­szerűen megszüntetni,­ semmint a hiba bevallás t­­artózkodó álszeméremből, a baj nagyobb mérvű elharapv­dzását egykedvűen bevárni. S kiknek is okozna vele kárt a törvényhozás ? Az intézmé­ny vádjóiul fellépett testületek s egye­sek elégtételt nyernének, a bíróságok, gyámható­ságok menekülnének egy fölösleges nyűgtől, az ügyvédek és zugirászok markukba nevetnének s hálafeliratokat faragnának. A közjegyzői kényszer körébe vont ügyleteket megköthetnék a bíróságok előtt s törvényes bizonyságleveleket is adhatnának ugyanezek. Szóval érdeket sem tennénk koczkára. A közjegyzői kar s számos család keserű­sége, csalódása és bánata, a törvényhozás ko­molyságába vetett hit megrendülése, s Justitia asz­­szonynak emiatt könybe lábbadt szemei , — ezek mind megszűntek Magyarországban a tekintetbe veendő dolgok sorába tartozni. ** * HÍREK. Április 16. — Királyi elismerés. A hivatalos lap mai száma a következő sorokat közli: „Ő császári és Apostoli királyi Felsége, f. évi április 8-án kelt legfelsőbb határozványával, Lipovniczky Vilmos sem­­mitőszéki alelnök saját kérelmére történt állandó nyugalomba leendő helyeztetése alkalmából, legke­gyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a ne­vezett alelnöknek ezen alkalomból, félszázadnál hosszabb időre terjedő kitűnő és hasznos szolgálatai­ért legmagasabb elismerése nyilváníttass­ék.“ — Rudolf trónörökös — mint egy bécsi táv­irat a prágai udvari igazgatóságnak jelenti — már legközelebb Prágába utazik. — Személyi hírek. Szögyényi Marich László fehérvári főispán Budapestre érkezett. A ma reggeli postavonattal báró Fiáth Ferencz veszprémi főispán elutazott. — Kossuth Lajosnak egy érdekes magán­ügyeire vonatkozó levelét találták meg az öngyil­kos Országh Antal hátrahagyott iratai közt. A szerencsétlen öngyilkos Kossuth távoli rokona volt s egy kéréssel fordult ehhez. A kegyeletesen őrzött s üveggel ellátott keretben tartott levél szövege igy szól: Drága őrmester úr ! Én mintegy két heti tá­vollét után tegnap érkeztem haza s igy április 30-káróli levelét is csak most olvashatom. — Nem akarom hosszas szavakkal áltatni, sem több re­ményt adni, mint mennyit teljesíthetek. Közönsége­sen tudva van, hogy a „Pesti Hírlap“ kiadójávali viszonyom junius végével megszűnik. Nem én bon­tom föl, hanem rósz ezészatu hatalmasok látták jó­nak, hogy a pályáról, melyen az igaztalanságnak s szűkkeblű rósz akaratnak útjában álltam , — ármányok utján letéritsenek. — Én legjobbnak láttam egy uj hírlap megindítására tenni lé­péseket, mely sajátom legyen, s mely materiális hasznát ne idegen speculativus kezek emészszék föl, hanem nekem­­szolgáljanak módul jót tenni. A hirlapkiadáshoz azonban királyi engedély kell. — Megtettem iránta a lépéseket, de a dolog még füg­gőben van : hihetőbb a rész, mint a jó kimenetel, mindenesetre még két-három hónapig a végeldön­tés el fog húzódni. A dolog tehát röviden eképpen áll. Ha engedélyt a hírlapra nem kapok, nem csak, hogy semmi módom nincs kegyetlen segíthetni, de június végével magam is kénytelen leszek Pestet elhagyni, csekély kis falusi jószágomra vonulni, mert nekem más keresetem nem lévén, vagyonom­­ból városon nem tarthatom el családomat. Ha pe­dig a hirlapkiadásra engedelmet kapok, ez­által tehetségem annyira mégis csak megerősödik, hogy akkor én kegyed kívánságát teljesíthetem. És igy én most bizonyost nem felelhetek. De megírtam az egyetlen egy eventualitást, mely ön kérését telje­­sít nem lehetővé teheti. — Június hónap folytában mindenesetre nyilatkoznom kell a közönségnek a hírlapokban ; abból meglátandja ön, mikép fordul­nak dolgaim ; — ha azt fogja olvasni a lapokban, hogy megkaptam az engedélyt a hírlapkiadásra, bizton hozzám küldhet a 227 frtért , ha pedig azt olvasandja, hogy le kell lépnem a journalistika mezejéről , azon esetre nem segíthetek ; saját csa­ládomra nézve is élelmi gonddal kellene küzdenem. Egyebet sem nem ígérhetek sem, nem irhatok. Is­ten önnel. Pest, május 15. 1844. Köteles szolgája Kossuth Lajos. — „Nemzeti könyvtár.“ E czim alatt uj vál­lalatot alapit Aigner Lajos, e tevékeny fiatal ki­adó, melyben a régibb kiváló irók kiadatlan vagy már kaphatatlan műveit bocsátja közre, hogy az irodalombarátok és könyvtárak közszükségletének eleget tegyen. E vállalatba egyelőre fölvette­ Ka­zinczy Ferencz eredeti és fordított költői műveit, ön­életrajzát, utazásait, kiadatlan leveleit, kisebb prózáit s Bácsmegyei-jét; Bacsányi János költemé­nyeit s prózáit, Dayka Gábor összes költeményeit, Horváth Ádám kisebb költeményeit, Vitkovics Mi­hály meséit és költeményeit, Bessenyei György válogatott műveit, Földi János költeményeit és le­veleit, Amadé László összes költeményeit, Ráday Gedeon költeményeit, Zrínyi Miklós összes műveit, Berzsenyi Dániel költeményeit, Kármán József összes műveit, Csokonai Mihály költeményeit, Kis­faludy Sándor regéit, Himfy-jét stb.; Kisfaludy Károly verseit, vígjátékait, elbeszéléseit stb.; Kis János költeményeit, műveit, Kölcsey Ferencz költe­ményeit, Mikes Kelemen törökországi leveleit és mu­latságos napjait, Fazekas Mihály Ludas Matyiját, Vajda Péter válogatott elbeszéléseit. E mű­vek nem fognak egyszerre, de nem is szoro­san egymásután megjelenni, hanem oly formán, hogy mindig 3—4 mű fog egymás mellett napvi­lágot látni s csak ha ezek be lesznek fejezve kez­dődik újabb 3—4 mü megjelenése. Tervben van, minden iró teljes müveit adni, a mennyiben azok ma még értékkel vagy érdekkel bírnak, ez azon­ban csak azon esetben lehetséges, ha a nemzet az ügyet kellőleg felkarolja s pártolja. A sorozatot Kazinczy, Mikes, Dayka, Kármán és Vitkovics mű­vei közlése fogja megnyitni. Folyó évi május közepétől fogva, havonkint 2—4, öt—hatéves fü­zet fog megjelenni; a füzet ára csak 30 kr. Ily csekély költség mellett bárki azon helyzetben van, hogy idővel értékes könyvtár birtokába juthat. Az aláírási kötelezettség egyelőre 100 füzetre ter­jed. Hogy azonban oly helyekre nézve, a­hol a könyvkereskedés nincs, a kiadó megkönnyítse a „Nemzeti könyvtár“ megszerzését, úgy intézkedett, hogy azok, kik io ruzecuck, arat előre bérmentve beküldik, a füzeteket is bérmentve fogják kézhez venni. Ajánljuk a vállalatot a közönség meleg pár­tolásába, mert csak a Kazinczy Ferencz összes leveleinek közrebocsátása miatt is megérdemli. Gyűjtők minden 10-ik példányt tiszteletpéldányul kapják. A pénzek Aigner Lajos könyvkereskedé­sébe (Budapest, váczi­ utcza 1. sz.) küldendők. — A harmadik egyetemes tanítói gyűlésre a fő­város tanácsa miként 1870-ben az egyesitett váro­sok és 1874-ben a főváros szintén tévé, a nehéz pénzügyi viszonyok közepette erkölcsi támogatása mellett — mennyi­ hatáskörében állhat — anyagi gyámolításban is részesíteni kívánván a Lipóttem­­plom-téri, Teréz-téri, kötő, Károlyi György (előbb ezykor), Bezerédy és stálló-utc­ai e. n. i. épületek tanhelyiségeit a vidékről érkezendő tanítók elszál­­lásolhatása czéljából f. évi augusztus 20-dikától kezdve 25-dikéig bezárólag használatut átengedi. A tanítógyűlés szervező bizottságának azt a kérel­mét illetőleg, hogy a VI-dik kerületi polgári fiú, a nyul-utczai vegyes elemi népiskola, az „Erzsébet“ leány árvaház és a zerge-utczai reál tanoda, ezek berendezéseinek és tanszer gyűjteményeinek közös megszemlélhetése tanulmányozás czéljából, a gyűlés tartamán nyitva tartassanak, elrendelte, hogy az említett iskolák összes tanhelyiségei, berendezései és gyűjteményei mondott időben a nappali órák alatt nyitva tartatván, a szükséges felügyelet mel­lett minden megszemlélés akadály nélkül megtör­ténhessék. — Emile Augier, mióta „Fourchambaultját“ oly páratlan sikerrel előadták — egyszerre a nap hőse lett Párisban. A párisi drámaírók úgyszólván egész Steeple Chaset rendeztek, hogy a közkiálli­­tás megnyílta előtt az elismerés legnagyobb jutal­mát megnyerjék s e versenyben tagadhatlanul­­ Augier a győztes. Nem is beszélnek egyébről, mint darabjáról s róla, ki pedig soha sem hódolt a di­vatnak s kinek most életrajzát minden részletében megírják, mintha irói dicsősége csak tegnap óta volna megalapítva. Különben Augier költőnek még sokkal ismertebb. Mint ember csaknem ismeretlen. Egyedül és visszavonultan él croissyi magányában, s csak akkor jő Párisba, ha okvetlenül szükséges. Édes keveset törődik a társasággal és nem igen bánja, mit csinálnak az emberek. Egy ízben — évek előtt — kedve kerekedett a politikai térre lépni. Mint főtanácsos szerepelt atyja megyéjében, hol ez mint ügyvéd működött, de csakhamar lekö­szönt állásáról. Kevesen vannak, kik a phrasiso­­kat, a nyilvános szereplést, a hivataloskodást any­­nyira gyűlölnék, mint Augier. — Az elhalt pápa első csudája. Az „Unita Cattolica“ már kezdi gyűjteni IX. Pius pápa csu­dáit, hogy előkészítse annak szentté avattatását. Valami Scoppa Greco báró kisasszonyról tesz em­lítést, kinek jobb hüvelyk ujja azonnal meggyó­gyult, mihelyt a sebhelyre rakott néhány hajszálat, melyek az elhalt pápáé voltak. A kisasszony or­vosa Ferdinando Cosentino e gyógyulást csudának jelenti ki, melyet — mint hozzáteszi — a nemes höly jámbor és jótékony természeténél fogva telje­sen meg is érdemelt. — Pestmegyei hírek. Az újpesti négy osztályú elemi községi iskola 1877/78-dik évi költségeinek részben való fedezésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a gödöllői királyi adóhivatalnál felveendő 3550 frtnyi segélyt utalványozott azzal a kijelentés­sel, hogy miután az iskola fenntartása az állam­­kincstárt nagyban terheli, a tanterem bérbevételét, felszerelését és egy tanító fizetését a község saját­jából fizesse. A keczeli vásárt, melyet rendesen ápri­lis 28 és 29 én tartják, ez évben május 5 és 6ikára tűzték ki. Őszödön Ercsei Samu elnöklete alatt ol­vasókör alakul politikai irány nélkül. Kákán má­sodjegyzői állást rendszeresítettek, 300 frt évi fize­téssel. A pályázati határidő április 30-áig tart, a választás május 4-ikén lesz. — Wjera Sassulics pere, melynek kimenete­léről és következményeiről távirataink bőven szól­tak, természetesen óriási feltűnést keltett Pétervá­­ron. Maga Gorcsakoff is megjelent a törvényszéki teremben, mely zsúfolásig tömve volt. Vjera Sas­­sulics merényletét korántsem nihilista törekvésekből intézte Trepoff rendőrfőnök ellen — mint ezt álta­lában hitték — hanem egyszerűen boszuból, mert szeretőjét Bogoljutsvot, kit mint veszélyes s zavargó nihilistát élethosszú kényszermunkára ítélte, Trepoff ráadásul még huszonöt botütéssel büntette meg. Hat hónapig tervezte boszuját Vjera, midőn fölkereke­dett hazulról a penzai kormányzóságból s Péter­­várra utazva, revolverét Trepoffra sütötte, éppen ennek fogadótermébben. A golyó a bal medenczébe hatolt s máig sem tudták eltávolitani. Az esküdtszék kilencz hivatalnokból, egy nemesből és egy művész­ből alakult meg. A tárgyalást, me­g fé­lizenkettőkor kezdődött, Koni elnök vezette. A feketébe öltözött vádlott mintegy 28 éves, középtermetű nő, nagy szürke szemekkel, melyeket nyugtalanul forgat. Arczvonásai különben kifejezéstelenek, orra he­gyes. A hozzáintézett kérdésekre lassan is fe­lelt. Azon kérdésre, vajon bűnösnek érzi-e ma­gát, ezt válaszolta: Én lőttem Trepoff tábornokra, nem gondolva arra, hogy tettem halált vagy csak megsebesülést vonand maga után. Tettem indokát a tanuk kihallgatása után kérem előadhatni.“ A tanuk vallomása már ismert részletekre vonatkoz­nak. Wjera azután a föntebbi indokot adja elő, mely bűntettére sarkalta. Az orvosi vélemény föl­­olvasása után Kessel államügyész emelt szót, egy­szerűen a tény konstatálására szorítkozva, míg Alexandroff védő Sassulics eltévesztett életmódjá­nak ecsetelése által igyekezett védenc­e tettét sze­­liditeni. E két beszéd és Koni elnök resumeje után az esküdtek visszavonultak és a nyolcz órai ta­nácskozás eredménye az lett, hogy a vádlottat föl­mentették. A később történteket tudják olvasóink. — Elment Muszkaországba. Spirka Miksa bá­dogos tegnapelőtt laktársát meglopva s nejét és gyermekét hűtlenül elhagyva, eltűnt. Távozása előtt ezt írta az asztalra: „Kedves feleségem! többé nem térek vissza, elmegyek Muszkaországba!“ . A belügyminiszter a főváros közönségének azt a határozatát, hogy a balparti vízvezeték ki­bővítésére szükséges 300.000 forint a pesti hazai első takarékpénztárnál 6%-os kamattal 10 évre oly módon vetessék fel, hogy az első öt évben csupán a kamat a második öt évben pedig tör­lesztésre évi 20% fizettessék, helybenhagyta. — Majális. A „nőképző-egyesület" május első napján az állatkertben tavaszi mulatságot rendez. Már kora 6 órától fogva az egyleti nők szolgálnak a reggelivel. Délután 20 órakor kezdődik a táncz a pavillonban, Rácz Pali zenéje mellett. Este tűz­­játék lesz s a rendezőség igyekezni fog ez egész napi mulatságot léghajók feleresztésével s más egyebekkel minél változatosabbá és kellemesebbé tenni.­­ A népkönyvtárak ügyében előfordult esetek alkalmából a közoktatásügyi miniszter Vargyas Endre győri tanfelügyelőnek azon hivatalos értesí­tést adta, hogy az ily népkönyvtárak alakítása végett létesült községi egyesületeknek, alapszabá­lyaikat a minisztériumhoz felküldeni nem szüksé­ges, elég, ha az a tanfelügyelőhöz küldetik be lát­­tamozás végett. Az alapszabályok két példányban írandók le s bélyegmentesek. Az ügykezelés ezen jelentékeny könnyítését, mely a népkönyvtárak terjesztésére igen nagy befolyással leend, ajánljuk a tanfelügyelők s tanítók figyelmébe, addig is, míg a népkönyvtárak terjesztésére alakult központi bi­zottság ezt hivatalosan tudatná. — A magyar tisztviselők országos egyesületé­nek igazgató választmánya f. április hó 18-ikán d. u. 6 órakor dr. Pauler Tivadar elnöklete alatt ülést tart. — Budapesten a kerületi bizottságok a III. oszt. kereseti adót, következő házszámok alatt ösz­­szeirottakat érdeklőleg tárgyalják folyó hó 17-én, szerdán : Tabánban 603—700 házszámig, Ó-Budán 588—679 számig, a belvárosban 481—424 számig, a Lipótvárosban 111—118 számig, a Józsefváros­ban 801—900 számig. A VI. kerületi adókivető bi­zottság április 17-én az 1185. tkvi házszámtól az 1215. számig veendi tárgyalás alá a III. osztályú kereseti adóra kötelezettek névsorát. A VII. kerü­leti (Terézváros) adókivető bizottság szerdán, ápri­lis 17-én, a III. oszt. keresetadó javaslatokat 365—387. telekkönyvi házszámra nézve tárgyalja. — A pesti izraelita kézműves és földműves egyesület e hó 17-ikén este hét órakor húsvéti ün­­nep­ előestélyét ünnepeli; az egyesület pártfogása alatt álló, úgy az egylet költségén nevelt és taní­tott tanonczők részére évenkint hasonló ünnepélyt szoktak tartani. A VII-ik magyar királyi, jótékony czélokra szánt, államsorsjáték ő­felségének legfelsőbb elha­tározása folytán megindult. A tiszta jövedelmet a budapesti első gyermekmenhely-egyesület, az orszá­gos kisdedóvó egyesület, a balatonfüredi szeretet­sz és a Székely-Udvarhely város közkórháza ja­vára fogják fordítani. Összesen 3340 nyeremény lesz, melyek 200,000 frtra rúgnak, a főnyeremény 80,000 frt. A húzás visszavonh­atlanul 1878. évi deczember hó 6-án lesz. .­­ A Pestmegye Kalocsa nagyközségében meg­jelenő „Kalocsai néplap“ végett s biztosítékul letett 5000 forint névértékű földteher­­mentesítési köt­vényt névszerinti értékben a belüügyminiszter nem engedi, hogy elfogadják, azért, mert azok csakis a napi tőzsde árfolyam értékében fogadhatók el; a letett 5000 forintos kötvény pedig az 5000 ezüst vagyis 5250 osztr. ért­ forintnyi biztosítéknál 1350 forinttal kevesebb, mivel csak 3900 forintot kép­visel, ennélfogva azon biztosítéknak haladéktalan pótlását rendeli el.­­ A gyülésezésekre és összejövetelekre vonat­kozólag a belügyminiszter ismét egy körrendeletet bocsátott ki valamennyi törvényhatósághoz. A ren­delet így szól: „Hivatalos bejelentés szerint e hó 21-én és 22-én Budapesten „A választásra jogosu­latlanok congressusai nem különben szintén a fővá­rosban és ugyanazon napokban munkás congressus is fog tartani. Ezen mindkét congressusban leendő részvételre a felhívások az illető rendezők által már szétküldöttek. Minthogy az állami érdek szem­pontjából biztos tudomás szükséges az ilynemű moz­galmakról, azok vezetőiről, ezek magatartásáról, nemkülönben a mozgalom czéljáról és a kiviteli módokról; felhívom a törvényhatóságot miszerint az ezen congressusban eszközlendő választásokat s egyáltalában az erre vonatkozólag történendőket a legéberebb figyelemmel kísértetvén, az eredményről hozzám f. hó 25-ig részletes jelentést tegyen; egy­szersmind pedig őrködjék, hogy az ezen alkalom­ból netalán előfordulható, mindennemű csend és rendháborítások, valamint veszélyes izgatások a fennálló törvény és szabályok értelmében biztosan megakadályoztassanak. Budapesten 1878. évi ápr. hó 8-án. Tisza. — A Dunába bukott a „Hattyú“ helyi gő­zösről tegnap Goldman Sándor matróz. Mire ész­revették, s kimentésére a hajóval visszaeveztek, a szerencsétlen már elmerült. Holttestét sem találták meg.­­ Politzer Ignácz pesti születésű 42 éves nőt­len ma reggel fél 8 órakor öngyilkossági szán­dékból a Dunába ugrott, de a propeller személy­zete kimentette, ápolás végett a kórházba szállí­tották. Tegnap a délelőtti órákban Turszky József morvaországi születésű 33 éves takács az össze­kötő vasúti hídnál a Dunába ugrott, de kifogták élve és kórházba vitték. Öngyilkossági szándékát munkahiány érlelte meg benne.­­ A közbiztonság Tapsony vidékén nem a legjobb lábon áll, legalább azt bizonyítja a Somogy következő híre is. Április hó 5-én özvegy Bosko­­vitz Sándorné kereskedését 6 gatyás ember ki akarva rabolni, e czélra az udvaron a falat kiváj­ták, de a bolti helyiség mellett lakó házi­asszony és segédje által kivitelükben zavartattak. Az egyik gatyás a falon vágott résen fegyvere csövét be­dugta, melyet a kereskedő segéd megfogott és tőle elragadni igyekezett. A tusa között a fegyver elsült mire a gatyások eltűntek, egy esernyőt hagyva hátra. Hogy kik lehettek a rabolni szándékozók, arra még gyanú sem forog fenn, a közvélemény szerint emberek lehettek a közel vidékből, kiket az özvegy férje a roppant uzsoráskodás után va­gyonuktól tökéletesen kifosztott; hogy pedig ilye­nek mily számban léteznek az egyes községekben, elegendő a Vése községben lakó és jobbára ma már elszegényedett polgárságra utalni. — Értesítés: „Római perjog“ czimü munkám, mely 280 lapra (17‰/a ívre) terjed, már megjelent. Ára 2 frt o­­é. Megrendeléseket ezen, kivált jogszigorlóknak és vizsgá­latra készülőknek szánt, művemre még folyvást fogadok el. Legczélszerűbb azokat közvetlenül nevemre szóló postautal­vány utján eszközölni, mire a munkát a t. ez. megrende­lőknek bérmentve küldöm meg. Tíz egyszerre megrendelt példányra egy tiszteletpéldány jár. Kívánatra azonban után­vét mellett is küldöm a munkát, ha a t. ez. megrendelők erről engem levelező lapon értesítenek, de ez esetben a postai szállítás saját költségükre történik. Könyvkereskedés utján a mű nem kapható. Kelt Nagyváradon, 1878. évi áp­­ril 15-én. Dr. Bozóky Alajos, a római jog ny. r. tanára. Színház és művészet. — A nemzeti színházban csütörtökön, e hó 18-dikán, a már két éve nem adatott „Ernani” dalmű kerül színre. Bignio Lajos udvari operaéne­kes első vendégjátékául, ki Don Carlos szerepét fogja énekelni. A többi főszerepek Nagyné Benza Ida, Perotti és Ney kezében lesznek. —■ A népszínházban holnap, szerdán lesz az egyetlen olasz opera előadás, Hamlet Nilsonnal, Faureval és Sallával. Ez alkalommal a közönség használatára a jobboldali kocsi feljárót is kinyit­ják. Csütörtökön Soldosné ez évadban utolszor énekli el Kozikit. Pénteken és szombaton nem lesz előadás. Budapest, szerdán, április 17. Nemzeti színház. Harmadszor : A K­L II­II. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Gondiner E. és Cohen F. Fordította Huszár Imre. Savenay Roger, vicomte — — Hetényi Born Abel — — — — Halmi Mauves Fernand gróf — — Kőrösmezei Morannes, báró — — — Bercsényi Pibrac — — — — Vízvári La Grézette — — — Újházi Lumbersac, marquis — — Szigeti József Chambois Maxime — — — Feleki Claviéres, orvos — — — Szigeti Imre Geronsson — — — Tolnai (sz. t. n.) Auberoche — — — Benedek Wilfrid — — — Földényi Charly — — — Pintér József, Mauves gróf szolgája — Sántha Komornyik a klubban — — Földessy (sz. t. n.) Florentin­­ klubszolgák -­­ Sebestyén Baptiste ) — — Tóth Imre Jeanne, Mauves gróf neje — — Helvey Laura Agathe, Pibrac neje — — M. Kocsisovszky B. Morannes báróné — — — Sz. Prielle C. Geneviéve — — — Szigeti Jolán Bertha — — — Kőlesy Mari Adrienne — — — Márkus Emilia Miss Addah — — — Sántháné Egy hölgy — — — Gy.-né Nagy L. Komorna Mauvicsnénál — — Balog Laura Kezdete 7 órakor. Nép­színház. NILSSON KRISZTINA asszony, FAURE J. ur valamint MERELLI olasz operatársasága közreműködésével. A M­­i E . O. Opera in quatro atti Perolle di M. Carré e G. Barbier. Musica drl Maestro Ambroise Thomas. Kezdete 7 órakor. Holnap, csütörtökön, ápr. 18-án. Nemzeti színház. Bignio Lajos ur. cs. és kir. udvari dalművész első vendég­játékául: „Ernani.“ Opera 4 felvonásban. Nép­szinház. SOLDOSNÉ LUIZA assz. mint vendég. „Koziki.“ Operette 3 felvonásban. Personaggi: Amleto — — — — Sigr. Faure Ophelia — — — — Sigra. Nilsson Gertrude — — — — Sigra. C. Sulla Claudins — — — — Sigr. Rokitanszky Polonius — — — — Sigr. Waldner Laertes — — — — Sigr. Schirtenhelm Horatio — — — — Sigr. Hablewetz Marcellus — — — — Sigr. Lay L’ombra — — — — Sigr. Alexy KÖZGAZDASÁG. Cileil táviratok. Bécs, április 16. (Magyar, ért. zárlatra). M. földteherm. kötv. 78.50. M. vasúti kölcsön 97.50. Salgó-Tarján —.— M. hitel 194.—.M. zálogl. 94.25. Alföld 111.75. Erdély 100.50 Magyar éjszak-kel. vas. 108.50. Magy. kel. vas. 65.—. Kel.­vasuti elsőb. kötv. 62.85. Magy. sorsj. 75.—. Tiszai vasút 180.—. Magy. földhitel 49.—. Kincst. utalv. 1873. 119.—, Kincst. utalv. * 1874. 108.75. Aranyjáradék 86.10. Bécs, április 16. (Osztr. ért. zárlatja.) Hitelr. 213.—, angol-osztr. 89.—, Galiczai 242.50, Lombard 69.—, Allamvasut 246.—, Rente 61.45. Hitelsorsjegy 159.75,1860-as 111.—,Napoleond’or 9.74.50,1864-es 135.—, Arany 5.74, Ezüst 106.75, Frankfurt 59.45, London 121.65, Porosz pénzutalványok 60.— Török-sorsj. 14.75, Aranyjáradék 73.10. Bécs, április 16. (Esti zárlat.) Hitelv. 212.80. angol-osztrák 88.75, m. hitel 194.—, államv. 246.—, Lombard 69.—, Napoleond’or 9.75. járadék 61.40. magy. aranyj. 86.1. Üzlet nélkül. Pária, ápr. 16. (Kezdet.) 5% kölcsön 108.82. Pakis, ápr. 16. (Zárlat). Liszt 67.50, 67.50. szilárd 67.75, 67.50. Repczeolaj 95.25, 95.25, 95.25, 92.75. Szesz 59.50, 59.50, 60. Szilárd. Paris, ápr. 16. (Zárlat.) 3°/0 évjárulék 72.­ 5% évjárulék 108.97, olasz évjárulék 170.96, osztr. államvasut 511, Mobilier hitel. 142, Lombard 148, Török sorsj. 30.75, Magy­­ar. jár. 72—, Osztrák aranyjár. 59.50. Tartózkodó: Frankfurt, április 16. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 165.80. Osztr. bankr. 659.—. Osztr. hitelr. 175.75. Osztr. állam­rész. 203.75. Lombard 56.5. Galicziai 201.25. Papirjáradék 50.86. Ezüstjáradék 54.25. Magy. arany járadék 71.50. Várható. Utó­tőzsde 176­8, 204. Berlin, április 16. (Tőzsdetudósítás.) Üzlet nincs. Játékértékek, vasutak és bankok inkább jobbaknak mondhatók. Külföldi fondok jól tartják magukat. Pénz 28/4, magy. bel. vasút 52, u. a. els. kötv. 60.10. Magy. kincst. 89.80. Magy. ar. jár. 71.40, osztr. ar. jár. 60.50. Utótőzsde 353. 410. Berlin, ápril. 16. (Zárlat.) Galicziai 100.50, államv. 409.50, Lombard 115.5,papir-járadék 50.70, ezüst-járadék 53.75, hitelr. 353.50, váltóárf. Bécsre 165.40, 1877. 10 mill. köles. —.—, k. vas. elsőbb, kötv. —.—, m. kincst. utalv. —.—, arany járadék ___ ___ Csendes Berlin, ápr. 16. (Zárlat). Búza 215.—, 217.—. Rozs 145, 150, 146.50, 146. Zab 134.50, 137.—. Repczeolaj 67.80, 67.30, 65.50. Szesz 51.10, 50.80, 52, 53.90. Meleg. Stettin, április 16. Búza 215.—, 215—, rozs, 145.50, 146.—, repczeolaj 67.—, 65.25, szezs 50.—, 49.90, 51.30. Répa 299.­ Köln, április. 16. Búza 22.15, 22.10, rozs, 15.—, 15.20, repczeolaj 36.60, 35.90. Terménypiacz. Budapest, ápr. 16. Gabonaüzlet. A kész búza szi­lárd és állandó, bánáti kukoricza június-júliusra 7.35 frt készpénz, eladatott még 500 mérő bánáti repere 15.25 fo­rintjával. Közlemények az ipar­, kereskedelem és forgalom béréből. A North-British és az osztrák kor­mány. Ama nem rég hozott közleményünkre vo­natkozólag, mely szerint az osztrák kormány a North Britishnek a magyar-galicziai vasút biztosítá­saiban való részvétele ellen ellenvetéseket támasztott volna, mivel állítólag egy az osztrák állam által garantírozott vállalat biztosításában csakis belföldi biztosító társaságokat kívánna részesíteni, hiteles forrásból úgy értesülünk, hogy a Ferencz­ József vaspálya, tehát egy hasonlólag az állam által ga­rantírozott és ellenőrzött vállalat biztosításai egész összeségükben a North­ Britishre ruháztattak át. Egyúttal arról is értesítenek bennünket, hogy az ezen alkalomból irányadó helyen támasztott ellen­vetésekre, oda történt nyilatkozás, hogy a North- British, mint Ausztriára nézve engedélyezett intézet ezen és hasonló esetekben ugyanazon szempont és el­járási mód alá esik, mint más belföldi intézetek, X. Tudvalevő dolog az, hogy sok idő kell még ahhoz is, hogy a legjobb czikkekről is tudomást szerezzen a közön­ség, így van azon czikkekkel is, melyek a tudományosság te­rén már régóta ismeretesek és használtatnak. A Guyot-féle kátránykapszulákat is hasonló sors érte. S csak most, miután e­l van ismerve azoknak kitűnő, immár elvitázhatlan üdvös gyógyhatása mindennemű bronchyalis és katarrhalis ba­joknál, meghűléseknél és torokbántalmaknál, — kezd azoknak elterjedése nagyobb mérveket ölteni. —A Guyot-féle kátrány­kapszulák sikeresen pótolják a minden néven nevezendő theákat, pasztillákat és mixtúrákat. Orvosi tekintélyek által immár meg van állapítva, hogy ezen kapszuláknak üdvös hatása, az azok készítésénél használt kitűnő, norvégiai kátránynak köszönhető. (Adja pedig ezt a norvégiai fenyő — abies excelsa —.) Azon rendkívül nagy kedveltség, melynek a Guyot-féle kapszulák örvendenek, különösen Francziaországban, Belgi­umban, Hollandiában és Németországban, — a­hol is már minden háznál megtalálhatók — azt idézte elő, hogy számta­lan utánzásból vannak kitéve, s így figyelmeztetni kell min­denkit, hogy a jó hatás csak akkor mutatkozik, ha hamisítat­lan franczia készítmény alkalmaztatik. Különösen azóta, mióta ezen kapszulák Ausztria-Magyarországban kezdenek elterjedni, merül fel számos hamisítvány, mely messzire mögötte marad a franczia gyártmánynak. A nagy közönséget nem lehet eléggé óva inteni ezen Német és osztrák utánzások előtt, melyek jó­­ságra és hatásra nézve nem hasonlíthatók a franczia gyármányhoz. A Guyot-féle kátránykapszulákat tar­talmazó palaczkocskákon, Guyot úr névaláírása hasonszínű le­nyomatban látható, amire különösen kell ügyelni. Folyó ál­lapotban nem árultatik. 768 (9) Pénz- és érték­drfja. Budapest, ápr. 16. Értéküzlet. Az esti tőzsde han­gulata határozatlan volt, forgalom nélkül. Osztrák hitelr. 212.30—212.10, magyar hitelr. 194.50, üzlet nélkül, közúti vaspálya 175—176, Pesti biztositó 71.25 keresett. Felelős szerkesztő: Falásthy Sássd®»* Nyílttér. «) Nyilatkozat. Mely szerint mi alulírottak, mind a huszonöten, kik a folyó évi márczius hó 20-án községünkben kiütött tűzvész által megkárosultunk, azon nyilatkozatot adjuk magunkról, hogy a „trieszti általános biztosító­társaságnak,“ („Assicura­­zioni Generali“)­­. Fleischman Ignácz úr, siófoki főügynök­ségénél tűz ellen épületeinket biztosítottuk, s daczára annak hogy az első évi díjat sem fizettük még be, a fenti 11 napon történt tűzkárok nemcsak leggyorsabban és méltányosan fel­vetettek, hanem azonnal ki is elégítettek, úgy hogy kötelezve érezzük magunkat, ezen biztosító társulatot, úgy a t. ez. fő­­ü­gynökét a nagyérdemű biztosító közönségnek legmelegebben ajánlani. Kelt Polgárdin, 1878. évi május hó 31-én. Disznósi János, m. k. Berki Mihály, m. k. Fülöp Já­nos, m. k. Ladi János, m. k. -i­ Vörös József, k. v. Kozári István, m. k. Kozári János, m. k. Simon Mihály, m. k. Szabó Mihály, m. k. Ladi István, m. k. Varga János, m. k. Varga István, m. k. Varga Mihály, m. k.­­ Szekeres Já­nos, k. v. Kozári János, m. k. Pál István, m. k. Pál Já­nos, m. k. Földes János, m. k. Kozári István, m. k. Kuti József, m. k. Szalai Ferencz, m. k. Csizmadia Mihály, m. k. Csizmadia István, m. k. Varga József, m. k. Weisz Ber­­nát m. k. Az aláírások hiteléül és bizonyságául: Kovára Mi­hály m. k., közs. jegyző. Szabó István, bíró. Berki Mihály, albiró. Kerék István, közgyám. (P. H.) A másolat hiteléül: Kovács m., k., 835 jegyző. *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség nem felelős.

Next