Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-16 / 244. szám

.előfizetési árak: jész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre 2 . 5 frt — kr. élévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1­9 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gju­dap­esten, nd.dLov-xx.tcza. 6. szdn.­Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, meitől jön. — Kétá-aUé—'f t ~dMre nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogytunk el. 244. szám. Qie/jgeli. ki a. ch­is. Budapest, csütörtök, május 16. 1878. a. TtixxcLdKtv’arta.Zbari, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.­­Kiadó-hivatal: a?zz.d­a.pesten, adeLov-nicza. 6. szetm. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Budapest, május 15. Semmi újabb hír nincs a nap esemé­nyeiről, s nem igen várható a közelebbi órákban — legalább Pétervár felől nem, hol a különben beszédes lapok Suvaloff gróf megérkeztével tökéletesen elnémultak. Egyéb diplomaatiai hírek nincsenek, de föl kell itt jegyeznünk azt a kedvező hatást, melyet Tisza kormányelnök tegnapi nyilatkozata Londonban tett. A „Times“ igen örvende­tesnek találja, hogy Ausztria-Magyarország határozottan visszautasítja Bosznia annexió­­ját, s reményli, hogy Tisza kormányelnök megnyugtató nyilatkozatai kedvező befo­lyással lesznek a diplomatiai tárgyalásokra. (Éjjeli posta.) A Szajan kapuban elsáinczolt mo­hamedán felkelőket — jelentik Perából a N. W. Tbl.-rak — 13-ikán egy Ichtimánból és egy Mo­­bove felöl előnyomuló gyalogos-hadoszlop támadta meg egyidejűleg, egy hegyi üteggel. A törökök azonban, miután Ah­med effendi Jenikiöjből segít­ségükre jön, visszavetették az oroszokat. Cserkeszek és lovas ar­auták üldözték őket, s még azon dél­előtt megszállották Mohovet. Az oroszok Ichtimént is kiürítették s a Jeni Haan mellett elsánczolt tá­borba vonultak vissza. Az ószerbiai felkelők is, kik eddig mintegy 12—15.000-en vannak, de katonai szervezet híján, sikert vívtak ki. A vranyai határvonalon átlépett milicz-zászlóaljakat visszavetették a Jelesnicza­­folyón. Ak-Palánka, Nis, Prokoplje és Kursumlye mellett is fegyveres arnauta bandák támadtak föl, a­kik megszakították a távirdavonalakat, Nis mel­lett egy élelmi szállítmányt fogtak el. (Éjjeli posta.) Szulejmán pasa fölött legköze­lebb törvényt ülnek Porában. Mint jelentik, a hadi törvényszék elnökéül Szulejmán pasa személyes el­lensége, Mehemed Ali pasa van kijelölve.. A vád felségsértésre és hazaárulásra szól; konstatáltatok, hogy Szulejmán pasa, állítólag az angolok által megnyeretve, hadsegédének Hamid bejnek megpa­rancsolta, hogy a palotát őrző baltadsikat vegye meg és a szultánt a Jildiz­kioszkból erőszakkal a „Nuri“­ hajóra s azon Mudanába, mások szerint Tenedoszba vigye. Ezen hajó parancsnoka és Ha­mid bej is vád alatt és szigorú fogságban vannak. Az osztrák költségvetési bizottság ülést tartott ma délelőtt, hogy meghallgassa Giskra jelentését a 60 milliós hitelről. Giskra kérdést intézett Pretis miniszterhez, hogy Tisza kormányelnök az ország­gyűlés tegnapi ülésében nyilatkozott, hogy már ki­adásokat tettek az Erdélyben végrehajtandó kato­nai intézkedésekre, pedig Pretis miniszter biztos­­­sította a bizottságot, hogy még nem gondolnak a kívánt hitel igénybevételére. Skene úgy nyilatkozott, hogy ő azt gondolja, hogy Andrássy gróf jobban in­formálja honfiait, mint a cislajthai minisztérium idegen elemeit. Ekkor jelent meg Preuis a bizottságban, és ki­jelentette, hogy ő nem tudja megmagyarázni Tisza nyi­latkozatát. Neki azonban ragaszkodnia kell a bizottság­ban múltkor tett nyilatkozatához, hogy a miniszté­rium nincs értesülve a hitel igénybe vételéről. Ő csak úgy értelmezheti Tisza nyilatkozatát, hogy a közös hadügyminiszter, a­ki az év első negyedében nagyobb összegeket kap rendelkezésére, mint az év más negyedeiben, ez összegeknek egy részét az említett czélokra fordíthatta, abban a reményben, hogy a hitel meg fog szavaztatni és ez összegekért később indemnitást fog kérni. (Bud. Corr.) Minthogy nincs kilátás, hogy akár a kiegyezési javaslatok, akár a költségvetés még e hónapban az országgyűlés mindkét háza ál­tal le fognak tárgyaltathatni, a kormány a képvi­selőház egyik közelebbi, valószínűleg már holnapi ülésében, törvényjavaslatot fog előterjeszteni a ki­egyezési provizóriumnak egy hónapra való meg­hosszabbításáról és az indemnitásnak július hóra, illetőleg a költségvetés kihirdetéséig való kiterjesz­téséről. Mivel nem várható, hogy a 22—23-án ösz­­szeülő delegációk még május végéig befejezik tár­gyalásaikat, azt kívánja a kormány, hogy a fent jelzett két­­javaslat még a delegátiók összeillése előtt az országgyűlés által letárgyaltassék: a dele­gátiók valószínűleg a pünkösdi ünnepekig fognak együtt maradni. A Bad. Corr. ezen értesülésével szemben a Fremdenblatt azt jelenti, hogy a delegátiók már a hét elején fognak összeülni, azonnal, a­mint a ma­gyar országgyűlés megszavazta a 60 milliós hitel fedezését, és nem várják be, míg a reichsváb­ le­tárgyalja ugyanezt a javaslatot. Szerk. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésé­ben először az apahida-szászrégeni államút kiépíté­sének ügyét vette tárgyalás alá. A közlekedési mi­niszter a bizottság elé terjesztett jelentésében az útvonal még hátralevő 7 mfdnyi részét — az ér­dekelt vidék közmunkájának igénybe vételével — 300.000 forint költséggel kiépíttetni s az épí­tést két évre feloszlatni tervezi, ezúttal azonban csak 5000 írtnak megszavazását kéri az útvonal azon — 208 mfdnyi — részének teljes kiépítésére, melynek alapmunkái már előkészültek s az ahhoz szükséges kavicsanyag is készen áll. A bizottság rövid vita után a miniszternek e jvaslatát elfogadta. Ezután hitelesítő a bizottság a vaoza-tjavaslat iránti jelentését, mely alkalommal a­­javaslat 2. §-ában e kifejezés: „az 1867. XII. t. ez. 64. §-á­­nál fogva közös bevételnek kijelentett vámjövedék,“ — a szerkezet világosabbá tétele czéljából ekként állapíttatott meg: „az 1867. XII. t. ez. 64-ánál fogva a vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt -7.ös bevételnek kijelentett vámjövedék.“ Tárgyalás alá vétetett ezután, a Szamos folyó­ízásának — a bizottság egyik közelebbi ülése­­megvitatott Ugye k­özlekedési miniszter előterjesztése a még átmetszések sikeresítésének költségeit a teszi, a melyből a jelen év folytán mnkálatokra, illetőleg a szégény­é­szés kiépítésének folytatására 60,000 slatba­ adó 60,000 frt megszavazását ja­­nondása mellett, hogy a matolcsi átmetszésnek se felső, se alsó része meg nem nyit­­tatik addig, mig az egész teljesen el nem készül, s az átmetszés két oldala kellő védparttal ellátva nem lesz. Az indítványozó Péchy Jenő kéri annak ki­mondását is, hogy a szóban forgó átmetszés addig nem nyittatik meg, míg a Tisza torkolatához kö­zelebb fekvő apróbb átmetszések is el nem ké­szülnek. Lukács kérdi, vajon a 60.000 frt megszava­zása szükségessé teendi-e az egész 750.000 frt to­vábbi megszavazását is. Péchy miniszter válaszolja, hogy az elkerül­­hetlenül szükséges átmetszési munkálatok a Sza­mosnál mintegy 150.000 frtba kerülnek s e költ­ségnek három évre felosztását tervezi. Simonyi Ernő nem járulhat ahhoz, hogy egyes vidékek s magánosok jövedelmének fokozása érde­kében az egész ország megterheltessék. Móricz a 60000 írtnak megszavazását az állam érdekében is szükségesnek tartja, mert a befekte­tett összegnél sokkal nagyobb összeg elengedésétől kíméli meg magát. Horváth L. megjegyzi, hogy a Szamos hajóz­ható folyónak van elismerve s igy a szabályozás kötelezettsége az országot is terheli. Szóló minden további kötelezettség nélkül megszavazza a 60.000 forintot. Kerkapoly azt tartja, hogy az állam kötele­zettségének inkább megfelel az, ha nem szétdara­bolt munkát teljesít hosszú időre felosztott erővel, mely a veszedelmet nem szünteti meg, csak más vidékre hárítja, hanem annak idején nagyobb erő felhasználásával létesíti az egész szabályozást. Wahrmann is abban látja az állam feladatá­nak helyes megoldását, ha erejét egy helyre ösz­­pontosítja, a sor szerint jár el. Ez évre a felhasz­nálható erő a Tiszára van megszavazva, s ha min­denütt egyszerre hozzá­kezdünk a munkához, az eredmény az lesz, hogy az egész munka sehol sem készül el. A bizottság többsége a 60,000 frt megszava­zását mellőzendőnek határozta. Az Eastern Budget után a Nordd. Allgemeine Zeitungban is olvasunk Bosznia occupatiójáról egy tervet, melynél badarabbat még semmiféle sajtó­iroda ki nem talált. A terv ide megy ki: Ausztria- Magyarországnak egy hadsereget kell fölállítania Kelet-Galicziában, egyet Erdélyben, egyet a volt Bánát területén, egyet Dél-Dalmátiában; occupálnia kell Boszniát, Herczegovinát és az összes török területet az adriai és a vegyei tenger között, és­pedig a következő occupational vonallal, délről­ a valonai öböltől az Olympon át a szalonikii öbölig; keleten: Szerbia keleti határától délre a Karasszi folyó mentében az orgonai öbölig; egy pánczélos flotta küldése Albánia partjaira, egy má­sik pánczélos flotta küldése Macedonia partjaira (Szaloniki, Orfano.) Továbbá kötni kell katonai conventiókat, véd- és daczszövetségeket, szóval meg kell kezdeni Oláhország, Szerbia, Montenegró és a portától még elszakadó területek szervezését és Ausztria-Magyarországgal való államszövetségbe vo­nását Németország mintájára.“ Valóban az osztrák sajtóiroda sokkal okosabb dolgokat fírkáltathatna az Eastern Budgetbe és a Nordd. Allg. Zeitungba s hasonló onnan élő la­pokba. Nagyon jól tudjuk, hogy az osztrák kor­mányban és kormánykörökben részben meg­van az annexionális politikára való veszett hajlam, de meg vagyunk róla győződve, hogy külügyeink vezetőjénél ezek a kalandos annexionalis törekvé­sek a legcsekélyebb visszhangra sem találnak. A német császár élete ellen intézett merénylet következtében megkezdődött a németországi sajtó­ban a sociáldemokraták elleni reactio. Azon lapok közül, melyek máris repressiv intézkedésekért kiál­toznak, előláll a Bismarck herczeg belső lapja a Nordd. Alig. Zeitung, mely a többi közt ezt írja: „Ma még csak a Tribüne egy nyilatkozatára akarunk felelni, mely azon reményt fejezi ki, hogy a tett valódi okozóinak kutatása ne vezessen ha­mis utakra s ne idézzen föl olyan eszközöket, a­melyek a bajnál rosszabbak volnának. Felfogásunk szerint alig lehet gonoszabb baj, mint egy lanyha törvényhozás mellett visszaéléssel és a csábítás minden fogásával fáradhatatlanul űzött propaganda, mely olyan kinövéseket érlel meg, a­melyek nem rettennek vissza attól, hogy öngyilkos kezet emel­jenek a 82 éves uralkodó drága fejére.“ A Post nem marad mögötte az előbbinek, midőn azt mondja: „A sociáldemokraták természe­tesen, míg hatalmuk nincs, mindig azt állítják, hogy ők felette ártatlanok. De ha megvan a ha­talmuk, akkor a dolog egészen máskép áll. Külön­ben talán nem is lenne olyan baj, egyszer egy enquetet állítani föl az annyira békés sociáldemo­kraták hadikészültsége fölött.“ A National Zeitung mérsékeltebb húrokat pen­get, m­int az elhamarkodott vádaskodások és gya­núsítások ellen. A Kreuzzeitung még hallgat. Távi­ratok. Konstantinápoly, máj. 15. Az Agenca Havas jelenti: Tottleben tábornok kijelen­tette, hogy szigorú rendszabályokhoz fog nyúlni a rodope-hegységi fölkelés elnyomá­­dására, ha a békéltetés munkája sikertelen marad. A lázok fölkelése következtében fe­nyegetve vannak az oroszok hadállásai Ba­­tum mellett. Labanoff herczeg meglátogatta Szadik és Szavfet pasákat, és holnap át­nyújtja a szultánnak megbízó levelét. Pétervár, máj. 15. A Journal de St.-Pe­­tersbourg és az Agence Russe eddig hallgatnak Suvaloff gróf küldetéséről. Pétervár, máj. 15. A békés irányt követő Brsevszkije Vjedomoszti állást foglal a többi lapok pessimista fölfogásával szemben, és alaptalannak állítja az aggodalmat, melyet az idézett elő, hogy Suvaloff gróf megérkezése véletlenül egyidőben tör­tént a moszkvai társulat felhívásával, a flottila szer­vezését illetőleg, és a kronstalti és sveaborgi part­vidék új parancsnokának kinevel­ésével. Az említett lap írja: A helyzet elővigyázati rendszabályokat kíván ugyan, de másrészről komoly reményekkel kecsegtet a megegyezés iránt. Gyöngyös, máj. 15. (Az „Ellenőr““ eredeti távirata.) Isaák László alispán tapintatos elnöklete alatt a városi tisztújitás az értelmiség győzelmével megtartatott. Polgármesternek Horner Gusztáv, he­lyetteséül Fehér Kálmán, rendőrkapitánynak Streit­­man József, tiszti ügyésznek Himfy József válasz­­o­­tak meg. A többi állások is az értelmiség jelölt­jeivel töltettek be. Bécs, május 15. A képviselő­ház folytatta a telekadó-elengedés tárgyalását. Az 1. czikket a bi­zottság szövegezése szerint fogadták el. Wolski indítványát, hogy a Bosznia occupatióját illető in­­terpellátiójára adott válasz vétessék tárgyalás alá, nem támogatták eléggé. Bécs, május 15. A bécsi kereskedelmi ka­mara elhatározta, hogy kérvényt intéz a reichs­­rathhoz és az urak h­ázához, melyben a kormány által előterjesztett kiegyezési javaslatok elfogadását fogja kérni. Róma, máj. 15. A pápa ma ünnepélyesen fogadta Bedrosz effendi török követet. A követ be­szédet mondott, melyre a pápa válaszolt. Ezután magán kihallgatást nyert a követ, és meglátogatta Franchit. Róma, máj. 15. A pápa, néhány elődje pél­dáját követve, Bilio, Panebianco, Ferrieri, Franchi és Giovelli bíbornokokból álló bizottságot nevezett ki, mely adatokat fog gyűjteni azon kiváló pa­pokról, kik alkalmasak az olaszországi püspök­ségekre. A külföldi püspökök kinevezését ille­tőleg nem lesz újítás. A pápa Bedrosz effendihez intézett válaszában megköszönte a szultán nevében kifejezett érzelmeket, szerencsét kívánt a szultán­nak, köszönetet mondott a törökországi katholikusok szabadságáért és oltalmáért, és reményét fejezte ki hogy ez az oltalom továbbá is meglesz és a biro­dalom javára még gyarapodni is fog. A pápa a sz. György nagykövetjét adta a követnek. London, máj. 15. Blackburneben ma ismét megzavarták a nyugalmat, számos ház ablakát be­verték, a csapatok szétgörgették a zavargókat. Páris, máj. 15. Tegnap este borzasztó tűz ütött ki a Beranger utczában egy gyújtószer-gyár felrobbanása következtében. Két ház összeomlott, eddig három holttestet találtak meg a romok közt, még sok van eltemetve, a sebesültek száma nagy. Gigot rendőrfőnök nagy veszélyben forgott. Pária, május 15. Tegnap este valami égő test repült el a kiállítási tér fölött, ebből támadt az a hír, hogy a tárlatot föl akarták gyújtani, pedig ez csak aerostaticus kísérlet volt. Mac-Mahon tábornok ma meglátogatta a beranger-utczai sze­rencsétlenség színhelyét. Mostanáig öt holttestet ástak ki, azt gondolják, hogy még körülbelül 15 holttest a romok alatt hever. Albrecht főherczeg ide érkezett. Tiflisz, május 14. A perzsa sah ide érke­zett és nagy ünnepélyességgel fogadtatott. Yokohama, máj. 14. Okádé belügyminisz­tert meggyilkolták. A gyilkost elfogták. Belgrád, máj. 15. B­ay gróf indítványára ma ünnepélyes isteni szolgálatot tartottak Vilmos császár megmenekülése alkalmából. Jelen voltak a külügyminiszter, a fejedelem hadsegédei, és a dip­lomatiai ágensek. Budapest, május 15. A külpolitikai helyzet változatlanul fe­szült. Suvaloff missiója, mint előre látható volt, kezd jelentőségtelenségének zérus fo­kára leszállani. Mi kezdettől fogva kevés si­kert vártunk e missiótól. Nem mintha ne­künk más mértékünk volna az orosz állam­férfi személyes képességeinek megbírálására, mint az európai sajtó egy részének, mely Suvaloff küldetésétől a békére nézve ked­vező nagy eredményeket várt, hanem egy­szerűen csak azért, mivel Oroszország és Anglia terveit és érdekeit kiegyeztethetlen­­nek tartjuk mind a Balkán-félszigeten, mind Kis-Ázsiában. A lehetetlenen pedig nem vál­toztathat a legnagyobb képesség, a legki­válóbb államférfi sem, híják bár akárkinek, s legyen bár grata persona mind a két czi­­vódó félnél. Az angol-orosz háború megakadályozá­sának mi csak egyetlen módját ismerjük. Ez a mód azonban nem az érdekek kiegyen­lítésére, hanem az egyik fél érdekeinek ki­zárására vezet. Vagy Oroszországnak kell kiadnia véres áldozatok, s a barbár rombo­lás által megszerzett keleti zsákmányát, vagy Angliának kell megtagadnia keleti ér­dekeit. Mivel pedig Angliáról még csak fel­tételesen sem tehető fel, hogy ebbe egy rá nézve szerencsétlen kimenetelű élet-ha­­lálharcz nélkül beleegyezzék, a békés meg­oldásnak még a conjunctivusban sincs más módja, mint Oroszországnak a Balkán-fél­szigetről és Kis-Ázsiából való kitakarodása. De lehetséges-e, hogy Oroszország há­ború nélkül abdikál ? Lehetséges-e, hogy Oroszország megteszi azt diplomatiai actió folytán, mire csak vesztett csata után lenne kényszeríthető ? Mi örvendetesnek és mind a béke, mind magának Oroszország­nak érdekében valónak tartanók, ha e kér­désre igenlőleg válaszolnának az események. Ámde ehhez a józan megfontolásnak oly magas foka volna szükséges, melyet föl nem tételezhetünk egy sikereiben elbizakodott kormánynál, bármennyire érezze is külön­ben gyengeségét e sikereknek újabb támadá­sok ellen való megvédelmezése tekintetében. Suvaloff missiója tehát, ha nem sike­rül czári urát és a muszka irányadó körö­ket meggyőznie a lemondás erénygyakorla­­tának szükségességéről, sikertelen lesz,­­ mint hogy e tekintetben máris több jel meg­erősíti véleményünket. A katonai helyzet ismét feszültebb lett Konstantinápoly táján. Az orosz kormány félhivatalos lapjai ma harcziasabb búrokat pengetnek, mint pár nap előtt, midőn Európaszerte reményeket kötöttek a londoni orosz nagykövet béke­küldetéséhez. Ez az egész missió legfelebb csak annyi eredményt ért el, hogy változ­tatás okáért egy-két nap beszéljenek a po­litikai körök és hírlapok a békéről, melyet mindenki óhajt, de melyben senki sem hisz. No meg azon eredményt,, hogy ez inter­­mezzó alatt bizonyos bolond odúk ismét bo­lond szeleket bocsátottak világgá, melyek még bolondabb nótákat dúdolnak Bosznia annexiójáról, a dunai államoknak mon­archiánkkal való confederatiójáról, s más efféle nyakatekert dolgokról. Monarchiánk actiójá­­nak iránya nem délfelé, hanem az éjszakkeleti és keleti határszél felé keresendő. Galiczia és Erdély a két főbázis, honnét monarchiánk ke­leti actiójának ki kell indulnia és ki fog in­dulni. Actiónk szereplése délen és az adriai tenger­parton csak mellékes, csak az actió teljessé tételének jelentőségével bír. És tán rejt némi ujjmutatást e tekintetben a kormány legújabb ténye is, mely az erdélyi mozgalomban com­­promittáltak részére amnestiát eszközölt ki a koronánál. Ennek a ténynek kettős jelentő­sége van: jogi és politikai. Erdélyben a múlt évben egy Oroszország ellen irányuló coup de main tervelése fedeztetett fel és aka­dályoztatott meg. Ez a terv, bár a haza ellensége iránti gyűlölet miatt menthető, a józan ész logikája és a törvény előtt nem igazolható. Hadviselésre csak az államnak van joga. Egyes polgárok nem viselhetnek háborút saját szakállukra. Minden ezzel el­lentétes cselekmény sérti a felség haduri jogkörét, megtámadja az állam tekintélyét, s compromittálhatja politikáját. S ezt tették az erdélyi mozgalom vezetői. Tiszta törvé­nyességi szempontból tettük kárhoztatandó, s kihítja a büntető törvények szigorát ha­zánkban épp úgy, mint kihiná Európa bár­mely rendezett államában. Ámde vannak idők, midőn a különben büntetendő cselek­­vény is a közvéleménynek, ha nem is tör­vényes, nem nyílt, de leküzdhetlen és tit­kos helyeslésével találkozik. Mi teendője van ily esetben a ható­ságnak? Teljesítenie kell kötelességét. Kö­telessége azt parancsolja, hogy a törvény­­sértés megtorlására megtegye a kellő lépé­seket, de egyszersmind appelláljon a koro­nára, mely egyedül van hivatva az igaz­ságszolgáltatást szomorú kötelességének tel­jesítésétől felmenteni. Sem a kormány, sem a bíróságok nem gyakorolhatnak kegyelmet. Ez a korona felség­joga, így történt a je­len esetben is. A kormány megtette a tör­vénysértés megtorlására a kötelességszerű lépéseket, de előterjesztést tett a korona elé az amnestia tekintetében. A felség gya­korolta szép jogát. Az erdélyi események és a bíróságok közt az oblivio fátyola eresz­kedik le. A monstre­ büntetőper le van tö­rölve az igazságszolgáltatás tábláiról. Az amnestiát s a kormánynak idevo­natkozó eljárását helyeseljük jogi szempont­ból is. Bajos az államnak büntetni ott, hol a polgárok közvéleménye, bár elismeri a törvény alkalmazásának jogosságát, de ro­­konszenvével a vádlottak felé fordul. A tör­vénynek hozott oly áldozat ez, mely tet­szetős lehet az igazság rideg istenasszonya előtt, de a kegyetlenség színében jelenik meg az emberi szívek előtt. Az amnestia actuea még jelentőségtelje­­sebb politikai szempontból. Azt jelenti, hogy ebben az országban oly hangulat uralkodik Oroszország iránt, mely lehetetlenné teszi azok megbüntetetését, kik bár a hazai tör­vényeket sértették, de Oroszország elleni gyű­löletük miatt sértették meg. Erdély a mo­narchia kapuja az Oroszország elleni ki­rohanásra s Oroszország elleni védelem­re. Ezt a kaput tehát lehetőleg oly ál­lapotba kell helyezni, hogy mind a két hi­vatásának megfeleljen. E czélra azonban szükséges, hogy Erdélyben a köznyugalom helyreálljon, s a közvélemény megnyugta­tást nyerjen. E czélra törekedett a kormány az amnestia által is, fájdalom, most még megtagadott­ fáklyás­zenére. Kerkapoly Károly professor úr pedig a Tisza-kabinet közjogi elveinek alkalomszerű gyanúsításával reparálni vállalkozik, amit az egyesült ellenzék kormányképességén Szilágyi professor úr egy fáklyászene re­ményében elrontani szíveskedik. De könnyen megeshetik, hogy sem Szilágyi urnak a fáklyászenét, sem Kerkápoly urnak a Tisza­­kabinet gyanúba hozatalát nem sikerül ki­­szédelegni. Egyelőre l­galább e k­evés sze­rencse kíséri buzgó igyekezetüket. S ha az egyetemi ifjúság zárt körébe gyöngéd te­kintetekből nem is óhajtunk áttévedni ama titkok szellőztetése végett, melyek a Szi­lágyi úr fáklyakereső működésével oly el­szomorító kapcsolatba helyezkedtek. Kerka­poly professor úr nyilvános főpróbájával szemben nem korlátozhatnak hasonló delicat tekintetek annak constatálásában, hogy bi­zony ez a próbaszereplés megbukott na­gyon. Tisza Kálmán kormány­elnök úr igen rö­viden és szabatosan értésére adta a professor úr­nak, hogy oktatását nagyon szépen köszöni. De nincs szüksége rá. És még kevésbé érzi szükségét védelmi állásba helyezkedni bizo­­nyos gyanúsítások ellen. Mert abból, hogy mi nézetben van a kormányelnök a 67-iki kiegyezésről, ő soha titkot nem csinált, s éppen az a nyíltság, melyet e tekintetben ma is tanúsított, tökéletesen biztosítja őt minden irányban, hogy az idevágó gyanú­sításnak foganatja nem lesz. A kormányelnök különben ezt csak úgy mellékesen intézte el Kerkapoly úron. Be­szédének többi része tegnapi nyilatkozatának tartalmas kiegészítését képezi. És ez az tulaj­donképpen, a­mi a mai ülésnek érdekességet köl­csönzött. Utaljuk az olvasót magára a beszédre, mely az országgyűlési rovatban szöveg szerint megtalálható, s melynek elolvasása minden­kit meggyőzhet arról, hogy midőn azt mond­juk itt: semmi hozzá­adni valónk nincs, és nincs benne semmi, a­mi megvilágításra szo­rulna, azzal e beszéd híven és igazán van jellemezve. Ismételve ajánljuk elolvasását. Budapest, május 15. A képviselőház mai ülése a vége felé érdekessé lett. Kerkapoly Károly képviselő úr alkalomszerűnek vélte üdvös tanácsokkal szolgálni a kormányelnöknek puncto közjogi alap s a 67-ki kiegyezés erkölcsei tekinte­tében s az egyesült ellenzékben egyesült azon ellenzék zászlótartójául mutatta be magát, mely a 67-iki kiegyezés infallibilitási dogmá­jának svájczi őrségéből csapott át a carbo­­nárikhoz. Mert úgy látszik, hogy az egye­sült ellenzék előtt most legfőbb czél gya­nánt e kettő lebeg: fáklyászene és kor­mányképesség. És úgy látszik, hogy e kettő biztosítására a szerepek az egyesült ellen­zékbe szorult tekintetes tudós professor urak közt osztattak ki. Szilágyi Desiderius pro­fessor ur demagógot fog játszani, hogy a bujtogatás hálás terén érdemeket szerezzen az egyesült ellenzéknek egy majdani ,de Az erdélyi részek erősítése tárgyában. Alsó-Fejér megye közönsége föliratot inté­zett Tisza Kálmán miniszterelnökhöz az erdélyi ré­szek kellő védelmi állapotba helyezése iránt. A fölirat, úgy látszik, megkésett, mert az erődítési munkálatok a miniszterelnök tegnapi beszédének tanúsága szerint már folyamatban vannak. A föl­irat különben következőleg hangzik : Nagyméltóságú magyar­k­irály­i miniszterelnök úr! Az áldásos béke óhajtott bekövetkezése he­lyett — fájdalommal látjuk az európai nagyhatal­mak eddigi közönyössége szomorú eredményeként azon tényt, hogy a népek szabadságát letipró é­s a nemzetközi és népjogot erőszakosan sértő orosz hatalom oly állást foglalt el a változott harczi sze­rencse folytán, mely átalában Európa, közvetlen pedig az osztrák-magyar monarchia békéjének biz­tonságát fenyegeti, nemzetiségei között az ingerült­séget és feszültséget felébreszteni és fejleszteni ké­pes,­­ anyagi érdekeinek, eltekintve nagyhatalmi állása ellen közvetve s közvetlenül tett sértő fellé­pésektől, sokszoros károkat okoz. Megbíztunk azonban a semlegességi politiká­ban, mig határainktól távol lenni tudtuk a bajt, ámbár e politika a leggyászosabb és emberiségi tekinteteiből legvérlázitóbb kegyetlen pusztításokat megakadályozni s az orosz nagyhatalmat a huma­­nismus álcrája alatt hirdetett feltételein való túlter­jeszkedésében megállítani nem bírta. Elnéztük, hogy a velünk szomszédos kis államok Oroszországnak sorban fegyveres társai lettek, s bámulattal szem­léljük azon tényt, hogy most éppen Románia, az egyik szövetségesül kényszerített fejedelemség, mily keserves sorsban részesíttetik a­nélkül, hogy a ha­talmas magyar-osztrák birodalomnak befolyása elis­mert tényekben nyilvánulna a béke érdekében. Romániának az orosz hatalom túlnyomó számú hadai által történt megszállása oly figyelemre méltó körülmény, melyet a legnagyobb nyugtalansággal szemlélünk annál is inkább, mivel az ellenséges had­erő többszörösen fölülmúlja azon létszámát, mely a román hadsereg s Románia lakosságának féken tar­tására szükséges volna. E haderőnek fenyegető állása nézetünk szerint az osztrák-magyar monarchiát s közvetlenül az er­délyi részeket rendkívül érdekli, a­mennyiben igen könnyen szomorú következményű veszélyeknek le­het rögtönösen kitéve az ellenséges érzületű orosz hatalom részéről, melynek hatalmi túlterjeszkedése ellenében Magyarország összes magyar állam érzü­letű lakosságának már sokszorosan kifejezett néze­téhez saját érzelmeink teljes erejével, de egyszer­smind a gyászos tapasztalatok árán szerzett tiszta tudattal csatlakozunk. Nem rettegünk a fenyegető veszélyektől, hi­szen az erdélyi részek minden tája rakva van a dicsőség s a gyászos veszteségek egymást sűrűn felváltó korainak emlékeivel, s a haza iránti ra­gaszkodás érzelmét elődeink szent hagyománya gyanánt tisztán őrizzük kebleinkben; de készen kívánunk a veszélyek elébe állani, s nem védtele­nül, gyámol nélküli nyáj gyanánt pusztulni el ez ősi földről, mely az osztrák-magyar monarchia keleti védbástyáját képezi, védbástyáját , megfelelő véderő nélkül. Mi nem hisz­szü­k, hogy a Magyar­­országon kívül magasztalt semlegességi politika azt hozza magával, miszerint az erdélyi részek­ben egyetlen, az újabbkori hadászat követelmé­nyeinek teljesen megfelelő erőd se létesíttessék, nem hiszszü­k, hogy a semlegességi biztosítások egy nagyobb számú és érdekeinket hathatósabban vé­delmező hadosztály egybevonását teljesen felesle­gessé tették volna, sőt ellenkezőleg nagyon is szükségesnek és helyén­valónak találjuk, hogy a szó vagy írásbeli diplomatiai biztosításoknak, ké­szen álló fegyveres erőnkkel tudjunk kellő nyoma­­tékot adni bármely pillanatban. Sőt feltéve, de nem

Next