Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-16 / 244. szám
.előfizetési árak: jész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre 2 . 5 frt — kr. élévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 19 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gjudapesten, nd.dLov-xx.tcza. 6. szdn.Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, meitől jön. — Kétá-aUé—'f t ~dMre nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogytunk el. 244. szám. Qie/jgeli. ki a. chis. Budapest, csütörtök, május 16. 1878. a. TtixxcLdKtv’arta.Zbari, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal: a?zz.da.pesten, adeLov-nicza. 6. szetm. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Budapest, május 15. Semmi újabb hír nincs a nap eseményeiről, s nem igen várható a közelebbi órákban — legalább Pétervár felől nem, hol a különben beszédes lapok Suvaloff gróf megérkeztével tökéletesen elnémultak. Egyéb diplomaatiai hírek nincsenek, de föl kell itt jegyeznünk azt a kedvező hatást, melyet Tisza kormányelnök tegnapi nyilatkozata Londonban tett. A „Times“ igen örvendetesnek találja, hogy Ausztria-Magyarország határozottan visszautasítja Bosznia annexióját, s reményli, hogy Tisza kormányelnök megnyugtató nyilatkozatai kedvező befolyással lesznek a diplomatiai tárgyalásokra. (Éjjeli posta.) A Szajan kapuban elsáinczolt mohamedán felkelőket — jelentik Perából a N. W. Tbl.-rak — 13-ikán egy Ichtimánból és egy Mobove felöl előnyomuló gyalogos-hadoszlop támadta meg egyidejűleg, egy hegyi üteggel. A törökök azonban, miután Ahmed effendi Jenikiöjből segítségükre jön, visszavetették az oroszokat. Cserkeszek és lovas arauták üldözték őket, s még azon délelőtt megszállották Mohovet. Az oroszok Ichtimént is kiürítették s a Jeni Haan mellett elsánczolt táborba vonultak vissza. Az ószerbiai felkelők is, kik eddig mintegy 12—15.000-en vannak, de katonai szervezet híján, sikert vívtak ki. A vranyai határvonalon átlépett milicz-zászlóaljakat visszavetették a Jelesniczafolyón. Ak-Palánka, Nis, Prokoplje és Kursumlye mellett is fegyveres arnauta bandák támadtak föl, akik megszakították a távirdavonalakat, Nis mellett egy élelmi szállítmányt fogtak el. (Éjjeli posta.) Szulejmán pasa fölött legközelebb törvényt ülnek Porában. Mint jelentik, a hadi törvényszék elnökéül Szulejmán pasa személyes ellensége, Mehemed Ali pasa van kijelölve.. A vád felségsértésre és hazaárulásra szól; konstatáltatok, hogy Szulejmán pasa, állítólag az angolok által megnyeretve, hadsegédének Hamid bejnek megparancsolta, hogy a palotát őrző baltadsikat vegye meg és a szultánt a Jildizkioszkból erőszakkal a „Nuri“ hajóra s azon Mudanába, mások szerint Tenedoszba vigye. Ezen hajó parancsnoka és Hamid bej is vád alatt és szigorú fogságban vannak. Az osztrák költségvetési bizottság ülést tartott ma délelőtt, hogy meghallgassa Giskra jelentését a 60 milliós hitelről. Giskra kérdést intézett Pretis miniszterhez, hogy Tisza kormányelnök az országgyűlés tegnapi ülésében nyilatkozott, hogy már kiadásokat tettek az Erdélyben végrehajtandó katonai intézkedésekre, pedig Pretis miniszter biztossította a bizottságot, hogy még nem gondolnak a kívánt hitel igénybevételére. Skene úgy nyilatkozott, hogy ő azt gondolja, hogy Andrássy gróf jobban informálja honfiait, mint a cislajthai minisztérium idegen elemeit. Ekkor jelent meg Preuis a bizottságban, és kijelentette, hogy ő nem tudja megmagyarázni Tisza nyilatkozatát. Neki azonban ragaszkodnia kell a bizottságban múltkor tett nyilatkozatához, hogy a minisztérium nincs értesülve a hitel igénybe vételéről. Ő csak úgy értelmezheti Tisza nyilatkozatát, hogy a közös hadügyminiszter, aki az év első negyedében nagyobb összegeket kap rendelkezésére, mint az év más negyedeiben, ez összegeknek egy részét az említett czélokra fordíthatta, abban a reményben, hogy a hitel meg fog szavaztatni és ez összegekért később indemnitást fog kérni. (Bud. Corr.) Minthogy nincs kilátás, hogy akár a kiegyezési javaslatok, akár a költségvetés még e hónapban az országgyűlés mindkét háza által le fognak tárgyaltathatni, a kormány a képviselőház egyik közelebbi, valószínűleg már holnapi ülésében, törvényjavaslatot fog előterjeszteni a kiegyezési provizóriumnak egy hónapra való meghosszabbításáról és az indemnitásnak július hóra, illetőleg a költségvetés kihirdetéséig való kiterjesztéséről. Mivel nem várható, hogy a 22—23-án öszszeülő delegációk még május végéig befejezik tárgyalásaikat, azt kívánja a kormány, hogy a fent jelzett kétjavaslat még a delegátiók összeillése előtt az országgyűlés által letárgyaltassék: a delegátiók valószínűleg a pünkösdi ünnepekig fognak együtt maradni. A Bad. Corr. ezen értesülésével szemben a Fremdenblatt azt jelenti, hogy a delegátiók már a hét elején fognak összeülni, azonnal, amint a magyar országgyűlés megszavazta a 60 milliós hitel fedezését, és nem várják be, míg a reichsváb letárgyalja ugyanezt a javaslatot. Szerk. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésében először az apahida-szászrégeni államút kiépítésének ügyét vette tárgyalás alá. A közlekedési miniszter a bizottság elé terjesztett jelentésében az útvonal még hátralevő 7 mfdnyi részét — az érdekelt vidék közmunkájának igénybe vételével — 300.000 forint költséggel kiépíttetni s az építést két évre feloszlatni tervezi, ezúttal azonban csak 5000 írtnak megszavazását kéri az útvonal azon — 208 mfdnyi — részének teljes kiépítésére, melynek alapmunkái már előkészültek s az ahhoz szükséges kavicsanyag is készen áll. A bizottság rövid vita után a miniszternek e jvaslatát elfogadta. Ezután hitelesítő a bizottság a vaoza-tjavaslat iránti jelentését, mely alkalommal ajavaslat 2. §-ában e kifejezés: „az 1867. XII. t. ez. 64. §-ánál fogva közös bevételnek kijelentett vámjövedék,“ — a szerkezet világosabbá tétele czéljából ekként állapíttatott meg: „az 1867. XII. t. ez. 64-ánál fogva a vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt -7.ös bevételnek kijelentett vámjövedék.“ Tárgyalás alá vétetett ezután, a Szamos folyóízásának — a bizottság egyik közelebbi ülésemegvitatott Ugye közlekedési miniszter előterjesztése a még átmetszések sikeresítésének költségeit a teszi, a melyből a jelen év folytán mnkálatokra, illetőleg a szégényészés kiépítésének folytatására 60,000 slatba adó 60,000 frt megszavazását janondása mellett, hogy a matolcsi átmetszésnek se felső, se alsó része meg nem nyittatik addig, mig az egész teljesen el nem készül, s az átmetszés két oldala kellő védparttal ellátva nem lesz. Az indítványozó Péchy Jenő kéri annak kimondását is, hogy a szóban forgó átmetszés addig nem nyittatik meg, míg a Tisza torkolatához közelebb fekvő apróbb átmetszések is el nem készülnek. Lukács kérdi, vajon a 60.000 frt megszavazása szükségessé teendi-e az egész 750.000 frt további megszavazását is. Péchy miniszter válaszolja, hogy az elkerülhetlenül szükséges átmetszési munkálatok a Szamosnál mintegy 150.000 frtba kerülnek s e költségnek három évre felosztását tervezi. Simonyi Ernő nem járulhat ahhoz, hogy egyes vidékek s magánosok jövedelmének fokozása érdekében az egész ország megterheltessék. Móricz a 60000 írtnak megszavazását az állam érdekében is szükségesnek tartja, mert a befektetett összegnél sokkal nagyobb összeg elengedésétől kíméli meg magát. Horváth L. megjegyzi, hogy a Szamos hajózható folyónak van elismerve s igy a szabályozás kötelezettsége az országot is terheli. Szóló minden további kötelezettség nélkül megszavazza a 60.000 forintot. Kerkapoly azt tartja, hogy az állam kötelezettségének inkább megfelel az, ha nem szétdarabolt munkát teljesít hosszú időre felosztott erővel, mely a veszedelmet nem szünteti meg, csak más vidékre hárítja, hanem annak idején nagyobb erő felhasználásával létesíti az egész szabályozást. Wahrmann is abban látja az állam feladatának helyes megoldását, ha erejét egy helyre öszpontosítja, a sor szerint jár el. Ez évre a felhasználható erő a Tiszára van megszavazva, s ha mindenütt egyszerre hozzákezdünk a munkához, az eredmény az lesz, hogy az egész munka sehol sem készül el. A bizottság többsége a 60,000 frt megszavazását mellőzendőnek határozta. Az Eastern Budget után a Nordd. Allgemeine Zeitungban is olvasunk Bosznia occupatiójáról egy tervet, melynél badarabbat még semmiféle sajtóiroda ki nem talált. A terv ide megy ki: Ausztria- Magyarországnak egy hadsereget kell fölállítania Kelet-Galicziában, egyet Erdélyben, egyet a volt Bánát területén, egyet Dél-Dalmátiában; occupálnia kell Boszniát, Herczegovinát és az összes török területet az adriai és a vegyei tenger között, éspedig a következő occupational vonallal, délről a valonai öböltől az Olympon át a szalonikii öbölig; keleten: Szerbia keleti határától délre a Karasszi folyó mentében az orgonai öbölig; egy pánczélos flotta küldése Albánia partjaira, egy másik pánczélos flotta küldése Macedonia partjaira (Szaloniki, Orfano.) Továbbá kötni kell katonai conventiókat, véd- és daczszövetségeket, szóval meg kell kezdeni Oláhország, Szerbia, Montenegró és a portától még elszakadó területek szervezését és Ausztria-Magyarországgal való államszövetségbe vonását Németország mintájára.“ Valóban az osztrák sajtóiroda sokkal okosabb dolgokat fírkáltathatna az Eastern Budgetbe és a Nordd. Allg. Zeitungba s hasonló onnan élő lapokba. Nagyon jól tudjuk, hogy az osztrák kormányban és kormánykörökben részben megvan az annexionális politikára való veszett hajlam, de meg vagyunk róla győződve, hogy külügyeink vezetőjénél ezek a kalandos annexionalis törekvések a legcsekélyebb visszhangra sem találnak. A német császár élete ellen intézett merénylet következtében megkezdődött a németországi sajtóban a sociáldemokraták elleni reactio. Azon lapok közül, melyek máris repressiv intézkedésekért kiáltoznak, előláll a Bismarck herczeg belső lapja a Nordd. Alig. Zeitung, mely a többi közt ezt írja: „Ma még csak a Tribüne egy nyilatkozatára akarunk felelni, mely azon reményt fejezi ki, hogy a tett valódi okozóinak kutatása ne vezessen hamis utakra s ne idézzen föl olyan eszközöket, amelyek a bajnál rosszabbak volnának. Felfogásunk szerint alig lehet gonoszabb baj, mint egy lanyha törvényhozás mellett visszaéléssel és a csábítás minden fogásával fáradhatatlanul űzött propaganda, mely olyan kinövéseket érlel meg, amelyek nem rettennek vissza attól, hogy öngyilkos kezet emeljenek a 82 éves uralkodó drága fejére.“ A Post nem marad mögötte az előbbinek, midőn azt mondja: „A sociáldemokraták természetesen, míg hatalmuk nincs, mindig azt állítják, hogy ők felette ártatlanok. De ha megvan a hatalmuk, akkor a dolog egészen máskép áll. Különben talán nem is lenne olyan baj, egyszer egy enquetet állítani föl az annyira békés sociáldemokraták hadikészültsége fölött.“ A National Zeitung mérsékeltebb húrokat penget, mint az elhamarkodott vádaskodások és gyanúsítások ellen. A Kreuzzeitung még hallgat. Táviratok. Konstantinápoly, máj. 15. Az Agenca Havas jelenti: Tottleben tábornok kijelentette, hogy szigorú rendszabályokhoz fog nyúlni a rodope-hegységi fölkelés elnyomádására, ha a békéltetés munkája sikertelen marad. A lázok fölkelése következtében fenyegetve vannak az oroszok hadállásai Batum mellett. Labanoff herczeg meglátogatta Szadik és Szavfet pasákat, és holnap átnyújtja a szultánnak megbízó levelét. Pétervár, máj. 15. A Journal de St.-Petersbourg és az Agence Russe eddig hallgatnak Suvaloff gróf küldetéséről. Pétervár, máj. 15. A békés irányt követő Brsevszkije Vjedomoszti állást foglal a többi lapok pessimista fölfogásával szemben, és alaptalannak állítja az aggodalmat, melyet az idézett elő, hogy Suvaloff gróf megérkezése véletlenül egyidőben történt a moszkvai társulat felhívásával, a flottila szervezését illetőleg, és a kronstalti és sveaborgi partvidék új parancsnokának kinevelésével. Az említett lap írja: A helyzet elővigyázati rendszabályokat kíván ugyan, de másrészről komoly reményekkel kecsegtet a megegyezés iránt. Gyöngyös, máj. 15. (Az „Ellenőr““ eredeti távirata.) Isaák László alispán tapintatos elnöklete alatt a városi tisztújitás az értelmiség győzelmével megtartatott. Polgármesternek Horner Gusztáv, helyetteséül Fehér Kálmán, rendőrkapitánynak Streitman József, tiszti ügyésznek Himfy József válaszotak meg. A többi állások is az értelmiség jelöltjeivel töltettek be. Bécs, május 15. A képviselőház folytatta a telekadó-elengedés tárgyalását. Az 1. czikket a bizottság szövegezése szerint fogadták el. Wolski indítványát, hogy a Bosznia occupatióját illető interpellátiójára adott válasz vétessék tárgyalás alá, nem támogatták eléggé. Bécs, május 15. A bécsi kereskedelmi kamara elhatározta, hogy kérvényt intéz a reichsrathhoz és az urak házához, melyben a kormány által előterjesztett kiegyezési javaslatok elfogadását fogja kérni. Róma, máj. 15. A pápa ma ünnepélyesen fogadta Bedrosz effendi török követet. A követ beszédet mondott, melyre a pápa válaszolt. Ezután magán kihallgatást nyert a követ, és meglátogatta Franchit. Róma, máj. 15. A pápa, néhány elődje példáját követve, Bilio, Panebianco, Ferrieri, Franchi és Giovelli bíbornokokból álló bizottságot nevezett ki, mely adatokat fog gyűjteni azon kiváló papokról, kik alkalmasak az olaszországi püspökségekre. A külföldi püspökök kinevezését illetőleg nem lesz újítás. A pápa Bedrosz effendihez intézett válaszában megköszönte a szultán nevében kifejezett érzelmeket, szerencsét kívánt a szultánnak, köszönetet mondott a törökországi katholikusok szabadságáért és oltalmáért, és reményét fejezte ki hogy ez az oltalom továbbá is meglesz és a birodalom javára még gyarapodni is fog. A pápa a sz. György nagykövetjét adta a követnek. London, máj. 15. Blackburneben ma ismét megzavarták a nyugalmat, számos ház ablakát beverték, a csapatok szétgörgették a zavargókat. Páris, máj. 15. Tegnap este borzasztó tűz ütött ki a Beranger utczában egy gyújtószer-gyár felrobbanása következtében. Két ház összeomlott, eddig három holttestet találtak meg a romok közt, még sok van eltemetve, a sebesültek száma nagy. Gigot rendőrfőnök nagy veszélyben forgott. Pária, május 15. Tegnap este valami égő test repült el a kiállítási tér fölött, ebből támadt az a hír, hogy a tárlatot föl akarták gyújtani, pedig ez csak aerostaticus kísérlet volt. Mac-Mahon tábornok ma meglátogatta a beranger-utczai szerencsétlenség színhelyét. Mostanáig öt holttestet ástak ki, azt gondolják, hogy még körülbelül 15 holttest a romok alatt hever. Albrecht főherczeg ide érkezett. Tiflisz, május 14. A perzsa sah ide érkezett és nagy ünnepélyességgel fogadtatott. Yokohama, máj. 14. Okádé belügyminisztert meggyilkolták. A gyilkost elfogták. Belgrád, máj. 15. Bay gróf indítványára ma ünnepélyes isteni szolgálatot tartottak Vilmos császár megmenekülése alkalmából. Jelen voltak a külügyminiszter, a fejedelem hadsegédei, és a diplomatiai ágensek. Budapest, május 15. A külpolitikai helyzet változatlanul feszült. Suvaloff missiója, mint előre látható volt, kezd jelentőségtelenségének zérus fokára leszállani. Mi kezdettől fogva kevés sikert vártunk e missiótól. Nem mintha nekünk más mértékünk volna az orosz államférfi személyes képességeinek megbírálására, mint az európai sajtó egy részének, mely Suvaloff küldetésétől a békére nézve kedvező nagy eredményeket várt, hanem egyszerűen csak azért, mivel Oroszország és Anglia terveit és érdekeit kiegyeztethetlennek tartjuk mind a Balkán-félszigeten, mind Kis-Ázsiában. A lehetetlenen pedig nem változtathat a legnagyobb képesség, a legkiválóbb államférfi sem, híják bár akárkinek, s legyen bár grata persona mind a két czivódó félnél. Az angol-orosz háború megakadályozásának mi csak egyetlen módját ismerjük. Ez a mód azonban nem az érdekek kiegyenlítésére, hanem az egyik fél érdekeinek kizárására vezet. Vagy Oroszországnak kell kiadnia véres áldozatok, s a barbár rombolás által megszerzett keleti zsákmányát, vagy Angliának kell megtagadnia keleti érdekeit. Mivel pedig Angliáról még csak feltételesen sem tehető fel, hogy ebbe egy rá nézve szerencsétlen kimenetelű élet-halálharcz nélkül beleegyezzék, a békés megoldásnak még a conjunctivusban sincs más módja, mint Oroszországnak a Balkán-félszigetről és Kis-Ázsiából való kitakarodása. De lehetséges-e, hogy Oroszország háború nélkül abdikál ? Lehetséges-e, hogy Oroszország megteszi azt diplomatiai actió folytán, mire csak vesztett csata után lenne kényszeríthető ? Mi örvendetesnek és mind a béke, mind magának Oroszországnak érdekében valónak tartanók, ha e kérdésre igenlőleg válaszolnának az események. Ámde ehhez a józan megfontolásnak oly magas foka volna szükséges, melyet föl nem tételezhetünk egy sikereiben elbizakodott kormánynál, bármennyire érezze is különben gyengeségét e sikereknek újabb támadások ellen való megvédelmezése tekintetében. Suvaloff missiója tehát, ha nem sikerül czári urát és a muszka irányadó köröket meggyőznie a lemondás erénygyakorlatának szükségességéről, sikertelen lesz, mint hogy e tekintetben máris több jel megerősíti véleményünket. A katonai helyzet ismét feszültebb lett Konstantinápoly táján. Az orosz kormány félhivatalos lapjai ma harcziasabb búrokat pengetnek, mint pár nap előtt, midőn Európaszerte reményeket kötöttek a londoni orosz nagykövet békeküldetéséhez. Ez az egész missió legfelebb csak annyi eredményt ért el, hogy változtatás okáért egy-két nap beszéljenek a politikai körök és hírlapok a békéről, melyet mindenki óhajt, de melyben senki sem hisz. No meg azon eredményt,, hogy ez intermezzó alatt bizonyos bolond odúk ismét bolond szeleket bocsátottak világgá, melyek még bolondabb nótákat dúdolnak Bosznia annexiójáról, a dunai államoknak monarchiánkkal való confederatiójáról, s más efféle nyakatekert dolgokról. Monarchiánk actiójának iránya nem délfelé, hanem az éjszakkeleti és keleti határszél felé keresendő. Galiczia és Erdély a két főbázis, honnét monarchiánk keleti actiójának ki kell indulnia és ki fog indulni. Actiónk szereplése délen és az adriai tengerparton csak mellékes, csak az actió teljessé tételének jelentőségével bír. És tán rejt némi ujjmutatást e tekintetben a kormány legújabb ténye is, mely az erdélyi mozgalomban compromittáltak részére amnestiát eszközölt ki a koronánál. Ennek a ténynek kettős jelentősége van: jogi és politikai. Erdélyben a múlt évben egy Oroszország ellen irányuló coup de main tervelése fedeztetett fel és akadályoztatott meg. Ez a terv, bár a haza ellensége iránti gyűlölet miatt menthető, a józan ész logikája és a törvény előtt nem igazolható. Hadviselésre csak az államnak van joga. Egyes polgárok nem viselhetnek háborút saját szakállukra. Minden ezzel ellentétes cselekmény sérti a felség haduri jogkörét, megtámadja az állam tekintélyét, s compromittálhatja politikáját. S ezt tették az erdélyi mozgalom vezetői. Tiszta törvényességi szempontból tettük kárhoztatandó, s kihítja a büntető törvények szigorát hazánkban épp úgy, mint kihiná Európa bármely rendezett államában. Ámde vannak idők, midőn a különben büntetendő cselekvény is a közvéleménynek, ha nem is törvényes, nem nyílt, de leküzdhetlen és titkos helyeslésével találkozik. Mi teendője van ily esetben a hatóságnak? Teljesítenie kell kötelességét. Kötelessége azt parancsolja, hogy a törvénysértés megtorlására megtegye a kellő lépéseket, de egyszersmind appelláljon a koronára, mely egyedül van hivatva az igazságszolgáltatást szomorú kötelességének teljesítésétől felmenteni. Sem a kormány, sem a bíróságok nem gyakorolhatnak kegyelmet. Ez a korona felségjoga, így történt a jelen esetben is. A kormány megtette a törvénysértés megtorlására a kötelességszerű lépéseket, de előterjesztést tett a korona elé az amnestia tekintetében. A felség gyakorolta szép jogát. Az erdélyi események és a bíróságok közt az oblivio fátyola ereszkedik le. A monstre büntetőper le van törölve az igazságszolgáltatás tábláiról. Az amnestiát s a kormánynak idevonatkozó eljárását helyeseljük jogi szempontból is. Bajos az államnak büntetni ott, hol a polgárok közvéleménye, bár elismeri a törvény alkalmazásának jogosságát, de rokonszenvével a vádlottak felé fordul. A törvénynek hozott oly áldozat ez, mely tetszetős lehet az igazság rideg istenasszonya előtt, de a kegyetlenség színében jelenik meg az emberi szívek előtt. Az amnestia actuea még jelentőségteljesebb politikai szempontból. Azt jelenti, hogy ebben az országban oly hangulat uralkodik Oroszország iránt, mely lehetetlenné teszi azok megbüntetetését, kik bár a hazai törvényeket sértették, de Oroszország elleni gyűlöletük miatt sértették meg. Erdély a monarchia kapuja az Oroszország elleni kirohanásra s Oroszország elleni védelemre. Ezt a kaput tehát lehetőleg oly állapotba kell helyezni, hogy mind a két hivatásának megfeleljen. E czélra azonban szükséges, hogy Erdélyben a köznyugalom helyreálljon, s a közvélemény megnyugtatást nyerjen. E czélra törekedett a kormány az amnestia által is, fájdalom, most még megtagadott fáklyászenére. Kerkapoly Károly professor úr pedig a Tisza-kabinet közjogi elveinek alkalomszerű gyanúsításával reparálni vállalkozik, amit az egyesült ellenzék kormányképességén Szilágyi professor úr egy fáklyászene reményében elrontani szíveskedik. De könnyen megeshetik, hogy sem Szilágyi urnak a fáklyászenét, sem Kerkápoly urnak a Tiszakabinet gyanúba hozatalát nem sikerül kiszédelegni. Egyelőre lgalább e kevés szerencse kíséri buzgó igyekezetüket. S ha az egyetemi ifjúság zárt körébe gyöngéd tekintetekből nem is óhajtunk áttévedni ama titkok szellőztetése végett, melyek a Szilágyi úr fáklyakereső működésével oly elszomorító kapcsolatba helyezkedtek. Kerkapoly professor úr nyilvános főpróbájával szemben nem korlátozhatnak hasonló delicat tekintetek annak constatálásában, hogy bizony ez a próbaszereplés megbukott nagyon. Tisza Kálmán kormányelnök úr igen röviden és szabatosan értésére adta a professor úrnak, hogy oktatását nagyon szépen köszöni. De nincs szüksége rá. És még kevésbé érzi szükségét védelmi állásba helyezkedni bizonyos gyanúsítások ellen. Mert abból, hogy mi nézetben van a kormányelnök a 67-iki kiegyezésről, ő soha titkot nem csinált, s éppen az a nyíltság, melyet e tekintetben ma is tanúsított, tökéletesen biztosítja őt minden irányban, hogy az idevágó gyanúsításnak foganatja nem lesz. A kormányelnök különben ezt csak úgy mellékesen intézte el Kerkapoly úron. Beszédének többi része tegnapi nyilatkozatának tartalmas kiegészítését képezi. És ez az tulajdonképpen, ami a mai ülésnek érdekességet kölcsönzött. Utaljuk az olvasót magára a beszédre, mely az országgyűlési rovatban szöveg szerint megtalálható, s melynek elolvasása mindenkit meggyőzhet arról, hogy midőn azt mondjuk itt: semmi hozzáadni valónk nincs, és nincs benne semmi, ami megvilágításra szorulna, azzal e beszéd híven és igazán van jellemezve. Ismételve ajánljuk elolvasását. Budapest, május 15. A képviselőház mai ülése a vége felé érdekessé lett. Kerkapoly Károly képviselő úr alkalomszerűnek vélte üdvös tanácsokkal szolgálni a kormányelnöknek puncto közjogi alap s a 67-ki kiegyezés erkölcsei tekintetében s az egyesült ellenzékben egyesült azon ellenzék zászlótartójául mutatta be magát, mely a 67-iki kiegyezés infallibilitási dogmájának svájczi őrségéből csapott át a carbonárikhoz. Mert úgy látszik, hogy az egyesült ellenzék előtt most legfőbb czél gyanánt e kettő lebeg: fáklyászene és kormányképesség. És úgy látszik, hogy e kettő biztosítására a szerepek az egyesült ellenzékbe szorult tekintetes tudós professor urak közt osztattak ki. Szilágyi Desiderius professor ur demagógot fog játszani, hogy a bujtogatás hálás terén érdemeket szerezzen az egyesült ellenzéknek egy majdani ,de Az erdélyi részek erősítése tárgyában. Alsó-Fejér megye közönsége föliratot intézett Tisza Kálmán miniszterelnökhöz az erdélyi részek kellő védelmi állapotba helyezése iránt. A fölirat, úgy látszik, megkésett, mert az erődítési munkálatok a miniszterelnök tegnapi beszédének tanúsága szerint már folyamatban vannak. A fölirat különben következőleg hangzik : Nagyméltóságú magyarkirályi miniszterelnök úr! Az áldásos béke óhajtott bekövetkezése helyett — fájdalommal látjuk az európai nagyhatalmak eddigi közönyössége szomorú eredményeként azon tényt, hogy a népek szabadságát letipró és a nemzetközi és népjogot erőszakosan sértő orosz hatalom oly állást foglalt el a változott harczi szerencse folytán, mely átalában Európa, közvetlen pedig az osztrák-magyar monarchia békéjének biztonságát fenyegeti, nemzetiségei között az ingerültséget és feszültséget felébreszteni és fejleszteni képes, anyagi érdekeinek, eltekintve nagyhatalmi állása ellen közvetve s közvetlenül tett sértő fellépésektől, sokszoros károkat okoz. Megbíztunk azonban a semlegességi politikában, mig határainktól távol lenni tudtuk a bajt, ámbár e politika a leggyászosabb és emberiségi tekinteteiből legvérlázitóbb kegyetlen pusztításokat megakadályozni s az orosz nagyhatalmat a humanismus álcrája alatt hirdetett feltételein való túlterjeszkedésében megállítani nem bírta. Elnéztük, hogy a velünk szomszédos kis államok Oroszországnak sorban fegyveres társai lettek, s bámulattal szemléljük azon tényt, hogy most éppen Románia, az egyik szövetségesül kényszerített fejedelemség, mily keserves sorsban részesíttetik anélkül, hogy a hatalmas magyar-osztrák birodalomnak befolyása elismert tényekben nyilvánulna a béke érdekében. Romániának az orosz hatalom túlnyomó számú hadai által történt megszállása oly figyelemre méltó körülmény, melyet a legnagyobb nyugtalansággal szemlélünk annál is inkább, mivel az ellenséges haderő többszörösen fölülmúlja azon létszámát, mely a román hadsereg s Románia lakosságának féken tartására szükséges volna. E haderőnek fenyegető állása nézetünk szerint az osztrák-magyar monarchiát s közvetlenül az erdélyi részeket rendkívül érdekli, amennyiben igen könnyen szomorú következményű veszélyeknek lehet rögtönösen kitéve az ellenséges érzületű orosz hatalom részéről, melynek hatalmi túlterjeszkedése ellenében Magyarország összes magyar állam érzületű lakosságának már sokszorosan kifejezett nézetéhez saját érzelmeink teljes erejével, de egyszersmind a gyászos tapasztalatok árán szerzett tiszta tudattal csatlakozunk. Nem rettegünk a fenyegető veszélyektől, hiszen az erdélyi részek minden tája rakva van a dicsőség s a gyászos veszteségek egymást sűrűn felváltó korainak emlékeivel, s a haza iránti ragaszkodás érzelmét elődeink szent hagyománya gyanánt tisztán őrizzük kebleinkben; de készen kívánunk a veszélyek elébe állani, s nem védtelenül, gyámol nélküli nyáj gyanánt pusztulni el ez ősi földről, mely az osztrák-magyar monarchia keleti védbástyáját képezi, védbástyáját , megfelelő véderő nélkül. Mi nem hiszszük, hogy a Magyarországon kívül magasztalt semlegességi politika azt hozza magával, miszerint az erdélyi részekben egyetlen, az újabbkori hadászat követelményeinek teljesen megfelelő erőd se létesíttessék, nem hiszszük, hogy a semlegességi biztosítások egy nagyobb számú és érdekeinket hathatósabban védelmező hadosztály egybevonását teljesen feleslegessé tették volna, sőt ellenkezőleg nagyon is szükségesnek és helyénvalónak találjuk, hogy a szó vagy írásbeli diplomatiai biztosításoknak, készen álló fegyveres erőnkkel tudjunk kellő nyomatékot adni bármely pillanatban. Sőt feltéve, de nem