Ellenőr, 1878. június (10. évfolyam, 273-323. szám)
1878-06-30 / 323. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 Strajczár. ”Szerkesztési iroda: gjhzdapesten, ndd.or-utcza 6. szám.. Semmit sem közlünk s ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket feg/adunk el. (Reggeli Tliadás: girdetisok ftirHeU a. ’kdxxdóJutvataUxLn, Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflte és Cse czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Quiadó-hivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizettek A a lap adtküldőre vonatkozó minden felszólaláás. 323. szám. Budapest, vasárnap, június 30.1878. X. évfolyam. A szabadelvű párt nyilatkozata. Az ország választóihoz ! Midőn mi, a nemzet képviselői, a törvényhozási pályát elhagyjuk s a nemzet kebelébe, mint egyszerű honpolgárok viszszatérünk, lehetetlen, hogy ne szóljunk a nemzethez arról, hogy három évi megbízatásunk alatt, mikép teljesítők képviselői kötelességünket. Emelt lélekkel teszszük ezt, s azon nyugalommal, melyet a tiszta öntudat nyújt, hogy kötelességünket híven teljesítők. Nehéz viszonyok közé esett hivatásunk, nehéz volt a munka, melyet végeztünk. Nagy volt feladatunk, épen oly a meggondoltság, melylyel e feladatot megoldanunk kellett. Nemcsak az volt a czél, hogy az ország anyagi helyzetén segítsünk, hanem lenni kellő annak is, hogy e nemzetet kétes kimenetelű harczoknak ki ne tegyük, s a nemzeti munkára szükségelt időt meddő vagy végzetes küzdelmek által elpazarolni ne engedjük. Részint szenvedéseiben, részint tétlenségében annyit mulasztott már e nemzet, hogy tiltottnak kell tartanunk azt, akár az egyik, akár a másiknak elé vezetni. Megvontuk a vonalt azon anyagi bajok között, melyek a világ minden részét meglátogatták, és saját bajaink között, és azt találtuk, hogy bajaink legnagyobb része közös a világival és találtuk, hogy türelemmel, de folytonos munka közt kell elvárnunk az időt, míg a világ eseményei a kedvezőbb fordulatot meg fogják hozni. Megvontuk a vonalat azon bajaink között, melyek százados mulasztások vagy a balsor következményei és azok között, melyek új életünkben fakadtak fel és úgy találtuk, hogy ezek igen csekély részét teszik amazoknak, s hogy tizenegy év nem elég százados állapotokat megorvosolni, de hogy erre még sok idő, sok erőfeszítés kell, úgy a magános, mint a nemzeti munka terén. Ezen s ehhez hasonló eszmék irányozták eljárásunkat. A viták lefolytak, s az egyezmények sorsa eldőlt, s ma már mint az ország törvényei állanak fenn, de meglesznek utóhangjaik a nemzet kebelében, s főleg az ország választói körében, és így nekünk is kell szavunkat hallatni. Az igazolás rövid szózata lesz ez, szava az öntudatnak, őszinte és igaz. Az állíttatott egyfelől, hogy ez egyezményekből az országra milliókra menő károk háramolnak. Mi ezt tagadtuk — és tagadjuk. Egyben és másban nyerünk mi, némelyekben a másik egyezkedő fél. Nincs, ki a mérleget apró összegekig pontosan fölállíthassa ma sem, — annál kevésbé a jövőre, — egyelőre nem látott közgazdasági, sőt politikai fordulat a világon, a mérleget javunkra, sőt talán ellenünkre is billentheti. De ott, hol az ország anyagi vesztesége világosan kimutatható volt, — a vámvisszatérítésnél — ott szilárdul ragaszkodtunk igazságunkhoz és sikert mutatunk fel. A nemzetről a több millióra menő károkat elhárítottuk. Elismertük és elismertük, hogy nemzeti életünk egyik fő feltétele az önálló hitelügy, az önálló nemzeti bank. Támogattuk kormányunk e czélra intézett hazafias törekvését. Saját közgazdasági hitel- és pénzviszonyaink állották útját annak, hogy ezúttal czélt érjünk, azonban nem vállalhattuk el a felelősséget, hogy e nehéz közgazdasági és politikai időkben előállható zavaroknak tegyük ki az országot, vagy annak, hogy törekvésünk meghiúsulása czélunktól még messzebbre ejtsen bennünket. De leoldottuk habár áldozattal — ez ügyről azon ólomsulyt, mely ahhoz kötve volt, s felnyitottuk a tért, a melyen az, a legközelebbi tíz év alatt, a nemzeti akarat súlybavetése által biztosabban készíttethetik elő. Kormányunk kezdeményezése s kitartása folytán milliókra menő megtakarításokat valósítottunk, és e megtakarításoknak, a nemzet áldozatkészségének nyomai nagy számban mutatkoznak már is. Ha a nemzet és kormánya e takarékosságot vaskövetkezetességgel folytatja, ha az államháztartásban az egyensúly felé határoztt lépésekkel halad, egyéb üdvös hatásokon kívül évről-évre közelebb jutunk az önálló hitelügyhöz. A meghiúsulás veszélyei el lesznek hárítva. Valamint minden egyes egyezkedésnél, úgy azok összességénél igyekeztünk az ország minden törvényes jogát és intézményét megóvni. Megóvatott az ország paritása szemben a monarchia másik felével. Magyarország mint állam ez egyezkedésekből sértetlenül lép ki, sőt ilyetén állása új bizonyítékokat és szentesítést nyert. Összes eljárásuik iránya volt megvédeni érdekeinket, jogainkat és intézményeinket. Nagyobb czéloknak rendelni alá a kissebbeket. Koczkára nem tenni nagyobb érdekeinket a kisebbekért. Nem jártunk el könnyedén az egyezkedésekben. Rokonszenvvel kisértük kormányunk erőfeszítéseit, s a több irányban folytatott küzdelmek közt fáradalmait és kitartását, és lelkiismeretünk komoly tusái után adtuk szavazatunkat azon hitben, hogy hazánkat így szolgáljuk a leghelyesebben. Erőnknél többet merő merészségünk nem volt. Törésre, szakadásra, vagy évekig tartó új versengésekre vezetni nemzetünket nem mertük, de bírtunk annyi bátorsággal, hogy ez egyezkedések alatt két irányban folytassuk a küzdelmet, kint, hol követeléseinket igaztalanoknak mondották, és bent, hol a törés vagy káros halasztások ellen kelle küzdenünk. Tudjuk, hogy e nemzetnek több óhajtásai, több reményei voltak ez egyezkedések alatt, többek és nagyobbak voltak a mi óhajtásaink és reményeink is. Küzdöttünk és küzdött kormányunk ezek mellett. Minden teljesíthető nem volt, és ezt, ha lezajlanak a felindulásnak pillanatai, az egész nemzet így fogja megítélni. Ezért állunk mi most emelt lélekkel és nyílt homlokkal választóink, s a nemzet előtt. Az utolsó két évben nagy események folytak le keleti határainkon. Ez események mélyen benyúlnak hazánk jövőjébe. Az egész nemzet lelke és szive kisérte az ott lezajlott harczok változatait. Mi is együtt éreztünk a nemzettel, — de ha ez ügy talán legnagyobb része a mienk, nem csak a mienk volt. Ügye volt az Európának, s midőn ez ilyennek hivatalosan is elismertetett, meg kell nyugodnunk abban, hogy ez események, e harczok következetei fölött a hivatalos Európa mondjon ítéletet elsősorban. Az ítélőszéken a monarchia képviselője által ott van Magyarország szava is, és mi a legélénkebb érdeklődéssel nézünk a kezekre, melyek a bonyodalmak megfejtésével bizonyára hazánk érdekeinek megmentésén is fáradoznak. Nem értük még el a pillanatot, hogy érdekeinket s a világ békéjét megmentve látnék, de híg Európa tanácsának nem sikerülene az igazságnak elégtételt szerezni, és ha nem érhetjük el, hogy hazánknak részletekig ismert életbevágó érdekei megvédettek legyenek, mindig azok közé fogunk tartozni, kik a nemzet lelkesedését éleszteni az áldozatkészséget serkenteni fogják. És az izgalmas időkben, midőn az egyezkedés a monarchia másik felével, s az orosz-török háború közvetlen határainkon folyt, s végeztünk, alkottunk oly műveket, melyek a nemzet jövőjébe jótékonyan és meszsze be fognak nyúlni. Megalkottuk a büntető törvénykönyvet, melynek megalkotásán elődeink közel egy századig siker nélkül fáradoztak, s ezáltal közéletünkben egy nagy hézagot töltöttünk ki. Az erdélyi részek új területi felosztásában egy üdvös művet hoztunk létre. Ilyen a törvény, mely kiváltságolt helyzeteket alakított át, s területi viszásságokat enyésztetek el. Hoztunk törvényeket, melyek az ország egyes polgárai javára vannak számítva ; egyebeken kívül ilyen az árva-ügyek rendezése, — ilyen a kisebb polgári perek gyorsabb s olcsóbb elintézhetése, — ilyen az egészségügy, — ilyen a munkás és cselédviszonyok rendezése, melyek mind a helyesebb közigazgatás magvait foglalják magukban. E válságos időkben pénzügyi kormányunk ernyedetlen munkájának sikerült államháztartásunkban oly javításokat eszközölni, melyek — ismételjük — ma már milliókban nyilatkoznak. Sok felé hat ki ennek jótékony eredménye, de egyben sem oly mértékben, mint abban, hogy hullámzó közhitelünk ezen vívmány folytán szilárd alapot nyert. A külföldi pénzvilág járadékkölcsönünket elfogadta. Közhitelünk európai szentesítést nyert. Hisszük, hogy jön idő, midőn mindez hatását minden irányban éreztetni fogja. Minden emberi műnek, úgy az állam által alkotott műnek, gyümölcsei is lassabban érnek. Könnyebb és könnyebb lesz ezután ez ösvényen haladni folyvást. Biztosabban haladhatunk mi is, még nagyobb, még több alkotásra vagyunk készen mi is. Ösmerjük, hogy a civilisátió, s hazánk érdeke többet is kíván; ösmerjük, hogy hazánk türelmetlenül várja a javításokat és alkotásokat a közélet minden ágában, osztjuk ez érzelmet mi is, és ha figyelmünket ez izgalmas időben sem tagadtuk meg e törekvéstől, úgy ha az ég kedvez a nemzet békéjének, egész terjedelemben áll előttünk a feladat, hogy ez alkotásokat ernyedetlenül folytassuk a jövőben is. Tudjuk, hogy vannak kérdések, melyek mint sürgősek, megoldásra várnak. Az idők mindenki által ismert kényszerűsége halasztotta el, mi nem ejtettük el azokat. A haladás, a szabadelvűség s renáló intézményeinkkel összhangzásban fogjuk azokat egymás után megoldani. Nem csüggedünk. A luctor et emergo nemcsak egy nemzet jelszava, jelszavunk az nekünk is, csakhogy a köz- és magánmunka ernyedetlen teljesítésén felül nincs nemzet, mely sorsa és helyzete, s jövője iránt nagyobb óvatosságra és meggondoltságra volna utalva, mint nemzetünk, s ha politikai értelmiségünknek a haza üdvére máris ezer jelét adtuk, — ez értelmiség s a honszeretet, meg fogják szilárdítani nemzeti létünket. Kelt Budapesten, 1878. junius hó 29-én. Az országgyűlési szabadelvű párt értekezletéből. Gorove István, elnök. Budapest, június 29. Oroszország tapsol magának diplomatája ügyességének és okosságának diadalához; a bolgár kérdés elintézésével szentesítve látja rablóháborúját és dicséri érette a congresszus bölcs belátását. Ez az európai tanács eredménye a mai napig ; a pétervári Journal kegyesen megveregeti a vállát Európa leghatalmasabb országai legelső államférfiainak, és ezt a kitüntetett nem egyes államok külön-kölön érdemelték ki, hanem egész Európa, összesen és együttvéve. Hol van Európa? járta sokáig a kérdés. Ott van, visszamosolyogva az orosz félhivatalos lap helyeslő mosolyára.* Most azután javában forr a szerb, montenegrói, orosz-román és görög kérdés, még eddig minden végeredmény nélkül, mert máig csak a bosznia-herczegovinai kérdésben megvan már a határozat: Ausztria-Magyarország — a porta szavazatán kívül — egyhangú megbízást kapott a congressustól e két tartomány katonai és politikai kormányzatára, meghatározott idő nélkül, feladata lévén a viszonyokat rendezni. Ezt jelenti legalább a bécsi Politische Correspondenz, melynek elegendő alkalma van az ily hírek megtudására. Ő felsége a következő királyi kéziratot intézte Tisza Kálmán kormányelnökhöz : Kedves Tiszai Midőn a kiegyezési törvényeknek mai napon történt szentesítése által a hosszabb idő óta folytatott e részbeni tárgyalások, — mindkét államterület érdekeinek kölcsönös méltánylása mellett, közgazdasági fejlődésük lehető biztosítására, s ezáltal az egész monarchia javának és tekintélyének ujabbi erősbitésére, — szerencsésen befejeztettek, indíttatva érzem magamat önnek és minisztertársainak, kik áthatva hivatásuk fontosságától, lankadatlan buzgalommal és önmegtagadó hazafias áldozatkészséggel e megoldás előmozdításán fáradoztak, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánítani, biztosítván Önt, hogy a trónnak és hazának e nehéz időszakban is tett hű szolgálataikról minden viszonyok között kedvesen fogok megemlékezni, Kelt Bécsben, 1878. évi junius hó 27-én. Ferencz József, s. k. Az országgyűlési szabadelvű párt ma tartotta utolsó értekezletét, melyen a párt tagjai majdnem teljes számmal, több főispán és az egész kormány volt jelen. Gorove elnök megnyitván az értekezletet, bejelenti, hogy a végrehajtó bizottság őt bízta meg a párt programmjának szerkesztésével, azt bemutatja és kéri a jegyzőt, hogy azt felolvassa. Baross Gábor jegyző felolvasna ezután a fentebb közölt programmot. Az aláírás következő szerkezetben állapíttatott meg : „Kelt Budapeden, 1878. évi junius 29. Gorove István.“ Az értekezlet a programmot nagy helyesléssel fogadván, elhatároztatik annak több nyelven kinyomatása és a választókhoz való szétküldése. Gorove István elnök a kormányelnöknek a párt forró köszönetét fejezi ki rendithetlen kitartásáért s e nehéz időkben ernyedetlen fáradozásaiért és a részletesebb kifejtéstől magát felmentve érezvén, hasonló köszönetet szavaz az összes kormánynak. Az értekezlet hosszantartó helyeslésének és éljenzésének csillapultával Tisza Kálmán miniszterelnök emel szót s maga és a kormány nevében meleg köszönetet mond a párt azon támogatásáért, melyben a párt részesítette. Azon több oldalról jövő megtámadtatás közt, melyeket a kormánynak szenvednie kellett azon egy vigasztalása volt, hogy akadtak nemes érzelmű hazafiak, kik népszerűségök veszélyeztetésével, de hazánk javára a kormányt őszintén és lelkek benső meggyőződéséből támogatták. Ezen lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után l-nr,virigy a párt nevében az elnökségnek , mire Baross Gábor Márkus István jegyzőtársa nevében, is a párt bizalmát köszöni meg. Ezzel az értekezlet éljenzések közt szétoszlott. Tisza miniszterelnök, ki július 14-én Debreczenbe utazik, hogy ott mint képviselő beszámoló és programm-beszédet tartson, a B. Correspondent szerint a kormányprogrammot nem 14-én, hanem 15-én délelőtt fogja a választók előtt kifejteni. A Budapesti Közlönynek holnap reggel rendkívüli kiadása fog megjelenni, melyben a minisztériumnak egy rendelete lesz, mely tudomásra fogja hozni a német franczia és olasz vámszerződéseknek ez év végéig történt meghosszabbítását. A főrendiház lelkiismeretes, szorgalmas jegyzője, Zichy-Ferraris Viktor gróf ma a főrendek tanácskozó termében rendkívüli ovatióban részesült. A főrendiház alelnöke, Szögyényi-Marich László a kedvelt jegyzőnek a főrendiház több tag nevében egy művésziesen készített díszes aranytokat nyújtott át, mely a következő felirattal van ellátva: „A főrendiház jegyzője, gr. Zichy-Ferraris Viktor ur fáradhatlan munkásságáért — a főrendiház tagjai 1878.“ Zichy gróf megköszönte ezen hízelgő kitüntetést ; ő csak kötelességét teljesítette és munkássága legnagyobb jutalmának tekinti, ha társai megelégedését ki tudta nyerni. A kisbirtokosok földhitel egyesülete végrehajtó bizottságának küldöttsége ma d. e. 11 órakor tisztelgett József főherczegnél, budavári palotájában. Várady Gábor a küldöttség szónoka a következő beszédet intézte a főherczeghez: Cs. és királyi főherczeg fenséges úr! A magyar kisbirtokosok országos földhitel egyesületét létesítő bizottság részéről nyert megbízatásunk folytán mély alázattal, de egyszersmind hazafias bizalommal esedezünk cs. és királyi fenséged előtt, hogy ezen hazai közügyet magas pártfogásában részesíteni és ezzel az egyesület létesítését kegyesen eszközölni méltóztassék. Fenséged előtt, ki te hazának szülötte, nagybirtokosa, ki a nép között lakik és ismeri népünk igényeit, erényeit, fogyatkozásait és anyagi bajait is, nem szükséges kiemelnünk azt, hogy minő nagy és veszélyt hozó űr betöltésére leend hivatva a létesítendő egyesület, melynek feladatai közzé tartozik : népünket takarékosságra, tőkegyűjtésre szoktatni, népünket, s így a kis birtokosokat is, olcsó tőke nyújtása által az uzsora pusztító hatalmától lehetőségig megóvni s átájában a néphitel képességét emelni és mindezt hummanitási uton, a nyerészkedéstől teljesen ment eszközök által. Ezen komoly és üdvös czél iránti legmagasabb meggyőződés vezérelte bizonynyal felséges urunkat királyunkat, midőn jelentékeny legkegyelmesebb adományával járulni méltóztatott a nagy munkához, melynek minél előbb való sikeresítését kormányunk is buzgón támogatja, eszközli. Ennek alapján remélhetjük, hogy az egyesület létesítése érdekéből a jövő országgyűlés elé törvényjavaslat fog terjesztetni, s miután az eddig is nyilvánult buzgalom és részvét tanúsága szerint semmi kétségünk nem lehet az iránt, hogy a megkívántató összeg rövid időn teljesen aláírva leend, az egyesület biztos és szilárd alapon létesítésének többé semmi akadálya nem lesz. Midőn az egyesület jelzett érdekéből alázatos kérvényünket cs. kir. fenségednek mély hódolattal átnyújtjuk az egyesület és annak ügyét, mely azonos a hazáéval, fenséged pártfogásába a legmélyebb bizalommal ajánljuk. A küldöttség tagjainak lelkes éljenzése csillapultával József főherczeg erre körülbelől a következőkben válaszolt: Oly hurt pendítettek meg az urak előttem, mely nálam mindenkor viszhangra talál, a hazafiságot. Helyesen említi meg ön, hogy a haza határában születtem s nemzetünk s különösen köznépünk bajait, szükségeit ismerem és mélyen érzem. Az uzsora pusztításai azon környékben is érezhetők, melyben lakom Fehérmegyében, hol már is igen sok birtok jutott idegen kézre. A kisbirtokosok egyesületét igen hasznos intézménynek tartom arra nézve, hogy hazánk e sanyarú korszakában a mit lehet megmentsünk, azért azt mind pártfogolni, mind anyagilag gyámolitani fogom.“ Ezután ő fensége kérdést intézett ez ügy jelen állásáról melyre Várady kimerítő felvilágosítást adván, a főherczeg a küldöttség minden tagjával kezet szorítván, azt elbocsátotta. A küldöttség tagjai Várady Gábor, Tisza László, P. Szathmáry Károly fekete magyar disztibában jelentek meg. Az országgyűlési függetlenségi párt kibocsátotta programmját Magyarország polgáraihoz, s az okirat a párt lapjaiban ma reggel látott napvilágot huszonnyolcz képviselő, u. m. Almásy Sándor, b. Baldácsy Antal, Dnávolszky Lajos, Daka Ferencz, Fornszek Sándor, Hegedűs László, Helfy Ignácz, Kállay Ödön, Kiszely Ernő, Komjáthy Béla, Madarász Jenő, Madarász József, Majzik Viktor, Mocsáry Lajos, Nagy Ferencz, Németh Albert, Novák Gusztáv, Orbán Balázs, Ostffy István, Papp György, Ragályi Ferdinand, Sembery István, Simonfay János, Simonyi Ernő, Soós Gábor, Szalay Imre, Szongott Jakab és Vidovich aláírásával. E programotra legközelebb még visszatérünk. Táviratok, Újvidék, jún. .29. (Eredeti távirat.) Miletics jelszavával: „kiki a maga helyére“, hívja föl a Zasztava a két szerb fejedelmet, hogy a mohamedánokkal szövetségben utolsó csepp vérükig küzdjenek Boszniának Ausztria- Magyarország által való elfoglalása ellen. Ugyanez a lap írja továbbá, hogy egy orosz hadosztály rövid idő alatt meg fogja szállni Szerbiát. B.-Gyarmat, június 29. (Az Ellenőr távirata.) B.-Gyarmaton Szontagh Pél programmbeszédjét 700 választó jelenlétében nagy lelkesedés közt elmondván, képviselőjelöltül nagy lelkesedéssel kikiáltatott. Megválasztása bizonyos. Bécs, jun. 29. A Politische Correspondenz jelenti Konstantinápolyból . A török diplomatiai körök komolyan vitatják Bosznia megszállásának kérdését. Zichy gróf ideiglenesnek mondotta e rendszabályt Szovjet pasának, melynek főképen a menekültek biztos hazatérése a czélja. Tegnapelőtt a szultán elnöklete alatt tartott nagy tanácsban Bulgáriának Ausztria-Magyarország által való megszállását is tárgyalták. Konstantinápolyba folyton érkeznek az újonczok. Barmen, jun. 29. A Schwelm melletti nagy alagút 21 méter hosszúságban tegnap összeroskadt, és 27 embert temetett el. Ma reggelig 7 holttestet találtak meg, a mentési munkálatokat folytatják. A berlini congressus, BéCS, jun. 29. A Politische Correspondenz jelenti Berlinből. A congressus Anglia indítványára, a porta kivételével egyhangúlag elhatározta, hogy Bosznia és Herczegovina politikai és katonai kormányzatának elvállalását Ausztria-Magyarországra bízzák az időtartam meghatározása nélkül, hogy ott rendezze a viszonyokat. Berlin, jan. 29. A congressus tegnapi ülésében elismerték a nagyhatalmak, hogy kívánatos Ausztria-Magyarország beavatkozása Boszniában és Herczegovinában; csak Törökország tett ellenvetéseket , kivel szemben várni kell a további lépésekre. Németország melegen érdeklődik Ausztria- Magyarország iránt, Anglia és Oroszország nem kevésbé. Hirlik, hogy az angol meghatalmazottak vezették e vitatkozást. A szerkesztő bizottság még nem terjesztette elő Bulgáriára vonatkozó munkálatait.Montenegro ügyét, amint hírlik, tekintettel Oroszország kívánságára, tegnap nem vették tárgyalás alá. A Balkán-vonal megszállása és megerősítése czéljából etappe-utat ígértek a portának. Törökországnak etappejai lesznek keleti Ruméliában, ahol kaszárnyákat építhet az átvonuló csapatok részére; a lakosoknál nem szabad beszállásolni a török katonákat. Ha a bolgár fejedelemség parancsnokának intézkedései ellen panasz lesz, az európai consulok fölszólalnak, és ha orvoslást nem nyernek, akkor a konstantinápolyi követekhez fordulnak. A görög kérdés talán ma szóba jön, és a görög meghatalmazottak is jelen lesznek a mai ülésen. A congressus ülése előtt értekezletet fognak tartani, melyben a hatalmak egy-egy képviselője fog részt venni. Berlin, jun. 29. A török delegátusoknak a görögök bebocsáttatása ügyében tanúsított magatartásáról hírlik. Midőn Salisbury, utalva arra, hogy a bolgár-szláv elemnek Oroszországban van pártolója a congressuson, s kívánta Görögország által a görög érdekek képviselését is, a török delegátusok odanyilatkoztak, hogy a porta egyetlen képviselője úgy a bolgár-szláv, mint a görög lakosságnak. A görög delegátusokat a congressus mai tárgyalására meghívták. A román delegátusok az eddigi értekezésekből semmi reményt nem merítettek arra nézve, hogy emlékiratukban kifejtett álláspontjuk figyelembe fog vétetni, de azért határozottan fenntartják azt. A congressus részéről eddig még semmit sem mondtak nektek , e fölött csak később lesz határozás. Berlin, jun. 29. A congressus mai ülése, melyben Gorcsakoff is részt vett, két órától 4/4 óráig tartott. Bécs, jun. 29. A Politische Correspondenz jelenti Berlinből. Az Ausztria-Magyarországot érdeklő kérdések után, melynek több ülést vehetnek igénybe, állítólag Besszarábia ügyére kerül a sor. Orosz körökben eldöntöttnek tekintik ezt a kérdést, oly értelemben, hogy a Kilia-torkolat még Oroszországé lesz, a Szt.György és a Szulina ág pedig Romániáé marad. Ezután a közvetlenül Angliát érdeklő kérdéseket fogják tárgyalni, köztük a görög kérdést is. Nyugati Rumélia szervezetét a görög kérdéssel együtt fogják tárgyalni. Görögországnak kevés reménye van kívánságainak megvalósulására, kivéve Kréta elnyerését. Anglia, a Globe jelentésével ellentétben, hír szerint el van határozva, hogy megvitathatlannak jelenti ki Bátumnak a porta hatalmában való maradását. Az oroszok kétségbe vonják ezt a véleményváltozást. Pétervár, jun. 29. A Journal de St. Pétersbourg constatálja, hogy elintéztetvén a bolgár kérdés, Európa nézeteiben változás állott be, mert eddig dogmának tekintette Törökország épségét. Most Európa is elismeri az utóbbi háború szükségességét, midőn szentesíti annak következményeit; ez az orosz diplomatia ügyességének és okosságának eredménye, mely örülhet, hogy elérte hivatásának czélját. Berlinből a N. fr. Pressének a következőket jelentik Bulgária kérdéséről. A szófiai szandiáknak Bulgáriával való egyesítését a végrehajtásnál némileg módosítani fogják. Abban állapodtak meghogy stratégiai határvonalat állítanak föl, úgy hogy Szófia városa Bulgáriára nézve megtartja védelmi jellegét, anélkül, hogy Rumélia ellen kirontókapunak lehetne fölhasználni. Bulgária szervezési statútumát orosz biztos fogja elkészíteni odavaló notabilitások tanácsa mellett. Az orosz biztos, vitás esetekben, egy consuli bizottságra fog hivatkozni, mely e czélra alakíttatik. A szabályzat végleges megállapítása után megválasztják a fejedelmet, s ezzel véget ér az orosz biztos functiója. Nemzetközi bizottság fogja ellenőrizni az új törvények alkalmazását. Ami Keleti Ruméliát (a mostani Ruméliát) illeti, az keresztyén kormányzót kap, kihez szintén nemzetközi bizottságot adnak, de e bizottságnak sokkal tágabb meghatalmazásai lesznek, mint a bulgáriai ellenőrző bizottságnak. A ruméliai bizottság az országnak tulajdonképeni kormánya lesz, s ki fogja dolgozni a közigazgatási szervezetet a konstantinápolyi conferentia határozatainak értelmében. A török csapatok elhelyezését illetőleg véleménykülönbség forgottt fenn Anglia és Oroszország közt. Bismarck megkérte Waddingtont, hogy az indítványt úgy fogalmazza, hogy az ellenkező nézetek kiegyenlíttessenek. Waddington ezen szövegezését végre elfogadták, s e szerint a törökök a Balkánban annyi csapatot tarthatnak, amennyit szükségesnek vélnek de e csapatok sohasem szállásolhatók be a lakosokhoz, még átvonuláskor sem. Az ország belsejében nem tarthatnak helyőrségeket, hanem csupán a déli határon. A török meghatalmazottak azt követelték, hogy az összes bulgáriai várak leromboltassanak ; csak azért vonakodtak kiüríteni a várakat mert attól tartottak, hogy az oroszok megszállják azokat. Boszniáról és Herczegovináról az hírlik, hogy e tartományokat osztrák-magyar csapatok két báron.