Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-01 / 438. szám

ésglifizetési árak: évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. e . • . 10 „ — „ Egy hónapra , 1 » 80 „ Egyes szám ára -át krajczár. Szerkesztési iroda: erszidapesten, nádor-zz te­z a. 6. szemii. am­it sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli Tziadás, Budapest, vasárnap, szeptember 1. 1878. 438. szám. Igl­éttiszk tűritek a. IkixtdóktTzataZbcLTV , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában), továbbá Havas, I. a 11 te­r­ele. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr” kiadó-hivatala által nyugtázot számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal :­ors Budapesten, nádor-utcza 0. szám. ide intézendük az előfizetnek it a lap tzijküldésére vonatkozó minden felszólaló­, X. évfolyam. Figyelmeztetjük azont. előfizetőin­­et, kiknek előfizetése e hó végével etelik, hogy azt mielőbb megújítani miveskedjenek, nehogy a lap vételében csedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára marad a régi, egy évre...............................2 ) írt — fél évre . . . . . . . 10 frt — negyed évre..........................5 frt — havonkint...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr”-re a hó bármely nap­itól kezdve előfizethetni. Adakozzunk sebesültjeink számára! Gyűjtöttünk a franczia sebesültek, gyűj­­öttünk az olasz vízkárosultak és gyűjtős­ünk a török sebesültek számára is. Hát véreinket elhagyjuk? Most véreink azok, kik oda lenn bor­­zolnak. Kétszeres kötelességünk tehát, hogy­­ ő számukra is gyüjtsünk, s filléreinkkel nekezzünk fájdalmaikon enyhiteni és nehéz orsukat elviselhetőbbé tenni. Meg vagyunk róla győződve, hogy a magyar közönség azzal a rokonszenvvel a­zzal a lelkesedéssel karolja fel a sebesültek egélyezésének ügyét, melyet derék kato­­náink megérdemelnek. * A ma estig hegy­ült 130 irtot átadtak a hu­ai helyőrségi kórház parancsnokságának, a­mint­áről az alábbi nyugta tanuskodik : 7. sz. cs. kir. helyőrségi Kórház-igazgatóság, kórház Budapesten. Elismervény: 130 írtról o. é. (százharminca forint), mely­­szeget az „Ellenőr“ politikai napilap szerkesztő­égé­ől a cs. és kir. hadsereg sebesült harczosai­zámára átvettem. Budapest, 1878. aug. 31. Taussig, törzskari főorvos. Budapest, augusztus 31. Herczegovinából kedvező hireket hozott táviró. A török rendes katonaság meg m­ás végett jelentkezik, a felkelők vezérei orra hódolnak, fölkelő pedig csak ezer tá­­borozik Trebinje körül. Ehhez hozzáadjuk még azt is, hogy lesz novi-banjalukai és iszek-novii vasutunk, és a megszálló sereg sem fog éhezni. Csakhogy sok fog még addig történni, a­mikor mindezek fölött rülhetünk .­­a fölkelők megszaporodhatnak és azt a vasutat is elviheti az árvíz. * Az orosz sereg újra megkezdette a tá­madást a rodopei fölkelők ellen, de nem nagy sikerrel. Három napi offensíva után várakozik az erősítésre. Addig pedig, úgy úszszük, hogy hátra­felé concentrálja magát. A­zt mondják, hogy 20.000 embert szállított edig haza Oroszország, ma pedig azt je­­entik, hogy 50.000 orosz fog bevonulni ruméliába a Balkánon át. Temészetesen így soha sem lesz vége a megszállásnak. * Belgrádi jó forrás szerint már nincs szó sem a cabinet lemondásáról, sem átala­kításáról, Milán fejedelem Nisbe ment hat hétre, Risztics pedig Karlsbadba egy hó­napra. Játszák a hatalmas emberek szere­pét, hogy megnyugtassák a világot. Kállay Béni volt belgrádi főconsul, mint a élet Népe irja, monarchiánk részéről ki van ne­­szve a Rumelia szervezésére összeállított európai zottság tagjává. Kállay úr tegnap tért vissza écsből, a bol utasításait átvette és egy hét múlva azok rendeltetésének helyére, Konstantinápolyba A­ngliát e comissióban a nálunk is ismert Drum­­­ond-Wolff fogja képviselni. A bécsi hivatalos lap mai száma az összes mi­nisztérium ellenjegyzésével ellátott következő legfel­sőbb kéziratot közli : Mi első Ferencz József stb. Galiczia és Lodoméria,Krajna, Görcz és Gra­­diska, továbbá Triest és környékének tartomány­­­gyű­lései I. évi szeptember 12-dikére ; Csehország, alsó és felső Ausztria, Salzburg, Stiria, Karidtbia, Bukovina, Morvaország, Silézia, Tirol és Vorarlberg tartománygyülései pedig f. évi szept. 24 dikére tör­vényes gyülhelyeikre egybehivatnak. Adatott fő és székvárosunkban Bécsben, aug. 28-án 1878-ban uralkodásunk 30-dik esztendejében. Ferencz József, s. k. Auersperg s. k., Stremayr s. k., G'aser s. k., Unger s. k., Chlumeczky s. k., Pretis s. k., Horst s. k., Ziemialkowski s. k., Mannsfeld s. k. I Rómából jelenti a Daily News, hogy Anconá­­ban olasz önkénytesek­ szállottak hajóra, hogy a bolsnyákok segítségére menjenek.­­ -------------­kezni fog a Szerajevóba vezető keskeny vágányú vasút, de azon egyelőre csak lóerővel fognak köz­lekedni. E vonalat főképen a hadsereg élelmezésé­nek biztosítása végett építik. Szerajevó elfoglalásáról a következő részlete­ket írják a Pressének : Philippovics tábornok déltájban félórányira lovagolt előre a táborból kíséretével együtt, és föl­ment az egyik magaslatra, honnan megtekintette a várost és környezetét. Pont 2 órakor a 7. huszár­ezred két százada két könnyű ágyúval Scotti ezre­des dandárnok vezetése alatt kémszemlére indult a város felé. A huszárok mintegy 1000 lépésnyire közeledtek a városhoz, ekkor a fölkelők, kik meg­szállva tartották a közeli magaslatokat, lődözni kezdettek rájuk. Egyszersmind egy jobb kézről fekvő földsánczból több ágyúlövést tettek kémszem­­léző csapatunkra, de a legkisebb kárt sem okoztak benne. Ekkor a mi két ágyunk kedvező állást fog­lalt el és körülbelül harminc­ lövéssel válaszoltak az ellenség ágyutüzére, és csakhamar elnémították az ellenség ágyúit. A kémszemle czélja ezzel el volt érve; megtudtuk, hogy a város előtt levő ma­gaslatokat megszállotta az ellensség. A csapat visz­­szatért tehát, a­nélkül, hogy egyetlenegy embert vesztett volna. Merész huszárcsínyt követett el Scotti ezredes. Annak megmutatására, hogy ő felsége nevenapján nemcsak megjelent egyik csapatunk Bosznia fővá­rosa előtt, hanem legalább egyik tisztje a városba betette a lábát, jóval megelőzte csapatját, és nem gondolva a reá irányzott lövésekre a város végén fekvő és városhoz tartozó egyik házhoz lovagolt ott leszállóit, megkötötte az egyik fához a lovát, átkutatta a házat, és meggyőződvén, hogy a házat, elhagyták a fölkelők, visszalovagolt két századához. Az­nap este jött hozzánk Hafiz pasa. Ő reggel távozott a városból, és elbeszélte hogy előt­te való éjjel azt határozták a város vagyonos lakosai, hogy feliratot intéznek főparancsnokunkhoz, mely­ben fölkérik, hogy békés után szállja meg a várost. Az csakugyan igaz, hogy 17-ét követő éjjel ezt a határozatot hozták, melyet Hafiz pasa is pártolt. Délu­tán azonban a városba érkezett Hadsi Jamekovics Ah­med effendi Nako és Hafiz Kavikcsia, a három főizgató, és a legnagyobb fenyegetésekkel köve­telték az ellenállást. A lakosság vagyonos része házaiba zárkózott és váltságdíjjal törekedett mene­­kedni a katonáskodástól. Azok, a­kik nem tudták megváltani magukat, a rendes katonaság és a kik­nek nem volt mit veszteniük, este­felé a hegyekre vonultak, és lehetőleg kedvező állást foglaltak a város közelében. Egész éjjel ezt kiáltozta az utczá­­kon nagyja és apraja : Egy az isten és Mohamed az ő prófétája. A mohamedán fanatikusokat nem lehetett többé visszatartani, hogy ne rohanjanak a romlásba. Szerajevó alól. Augusztus 22-től keltezve egy ismerősünk barátjától levelet kapott Szerajevóból. Az ő szívességéből közöljük most az alábbiakban. „Három hete nem voltam födél alatt, mindig távol bármi néven nevezendő hajléktól, lageroztunk a szabadban. Ennyi strapátiáról nem is álmodtam. Másztunk hegyeket, pihenni akartunk a völgyekben, de a török-bosnyák számtalanszor háborgatott ben­nünket. Úgy aludtunk, mint a nyúl, nyitott sze­mekkel. Az izzadtságot lemosta rólunk az eső, vagy hatszor áztunk meg s száradtunk meg újra, ruhaszárítónak nevezhetem magamat. Aztán, ha le­hetett volna ruhát váltani ! A csizmát se húzhattak le, már azt hiszem ránőtt a lábamra. Oszt, ez a szűk nadrág, a­ki ezt kitalálta, csak pará­dét próbált életében. Barátom, csuda, hogy itt vagyok. Egy istállóféle épületben végre pihenek a szalmán. Válogatós embernek lesz ágy, de nekem királyi pihenő, bár csak nem rég „hum­orkodtak ki“ belőle a barmok. Hej, ti, kik a fővárosi kávé­házakban elpálinkázzátok s csibakozzátok az időt, jörtek ide és tanuljátok ki még a szenvedés iskolá­ját Barátom, oly jeles hőskölteményt lehetne irni ennek a bosnyák városnak a bevéte­lr­ől, hogy gyönyör lenne olvasni. Nem szeretjük ám már­a a törököt, mert az is csak elvágja a torkunkat, ha lehet. Az elsők közt volt a mi századunk a bevo­nulásnál, hanem ilyen akadályversenyt se lehet mindennap látni. És úgy lődöztek ránk minden ablakból , mint a­hogy otthon a virágokat szórtuk ... nem mondom kiknek. Én egy ház ostromát vezettem, mikor betörtük az ajtót, az átkozott bosnyák csak nem egy lépésről sütötte el rám a revolverét, de félre ment a golyója. Olyat vágtam rá hamarosan, hogy elte­rült­. Jó rozskenyeret találtunk a szobában. A ked­vünk a tűzben jött meg, mint mikor gyerekkoromba lakodalmas háznál láttam öldösni a baromfiakat, úgy éreztem a város bevételénél is magamat. Csú­nyául nézett ki minden ú­jra, hurczolták ide oda aki jéjszakát mondott a világnak. Mikor megint kaptákba álltunk, 18-an nem voltak köztünk. Nem is sok egy századból. Az oláh meg a rács jobban po­tyog mint a magyar, pedig jól odaállítottak ám bennünket. A levél magánérdekli dolgokkal záró­dik be. _________ Szerajevó elfoglalását megelőző harcrokban 15-én és 16-án 7 halottat, 81 sebesültet vesztett a 13. hadtest; a sebesültek közt 4 tiszt van. Az olasz kormánynak a görög kérdésben köve­tett politikája— jelenti a Reuter ügynökség Rómából — a békés közvetítésre szorítkozik , szorgosan kerülve e tekintetben minden compro­missiót. Az olasz kormány kétkedik, hogy sikere legyen Európa közvetítésének szemben Törökország magatartásá­val. Eddig az ideig csak barátságos ért­ekezések folytak. Valószínű hogy a hatalmak közvetítésük előtt megvárják a görög kormány memorandumá­nak szétküldését, a­mi rövid idő alatt megtörténik. A belgrádi hivatalos körökben, angol forrás szerint, azt állítják, hogy a szerb hadsereg 15.000 emberre fog redukáltatni. Da egyelőre semmi sem vall arra, hogy végre is akarják hajtani a tervet. A hadügyminiszter rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében mindenféle hadkötelesnek megtiltja az országból való távozást. A fegyvergyárak szakadat­lanul működnek. Hetenként 600 Peabody-Martini puskát és megfelelő mennyiségű lőszert készítenek. Hire jár, hogy Marinovics a senatus volt elnöke és a conservativ párt tagja új cabinetet alakít, befolyásos állást fog kapni a birodalom belügyeinek igazgat­ásában. _______ A budapesti cs. és kir. fő­hadparancsnokság a következő­ értesítést küldötte be hozzánk: Több hírlap szerkesztősége azon kérdést in­tézte a főhrtdparancsno­ksághoz, hogy a sebesültek részére egyletek és magányosok által gyűjtött ado­mányok hova küldendők. Köztudomásra hozzuk tehát, hogy az ilyen ha­zafias adományok, kötöző, enyhítő és más szereket a főhadpara­ncsnokság­ épületében, délelőtti órák­ban, az egészségügy főnöke veszi át igazolás mellett. A t­ adakozók s­zíveskedjenek az átadás al­kalmával följegyezni czimtiket és a csomagok tar­talmát, egyszersmind kijelenteni azt is, vajon az it­teni katonai kórházban fekvő sebesültek számára szánják-e adományaikat, vagy pedig egyáltalában a sebesültek részére. A t­ adakozók neveit az adományok megjelö­­lésével egyetemben a­­hírlapokban is nyugtázni fogjuk. Itt közöljük a különösen kívánatos adományok és anyagok jegyzékét is: 1. Izzított távjá­ró-drót, 4 mm. vastag, drót* állványok készítésére. 2. Vékony izzított vasdrót ezeknek összefoglalására. 3. Czinklemezek 8. sz. sínek készítésére. 4. Gyapjú takarók. 5 Vizmentő lepedők vagy takarók az eső ellen. 6. Gipsz pléh* dobozokban. 7. Calicot 15­,6 fehérített, ki nem ké­­szített argantin. 8. Gyapot vastag táblákban. 9. Gyapot, a zsírtól megtisztítva. 10. Kártolt túta. 11. Gyapjú harisnyád. 12. Gyapjú lábravaló. 13. Gyapjú alsó ujjas. 114. Kötött vagy horgolt mellé* nyék. 15. Ingek. 1­5. Derékkörök. 17. Nyakrava­­lók, sálok. 18. Lábruhák. 19. Papucsok és czipők. 20. Ütér melegítők. .21. Keztyük, marokra valók. 22. Zsebkendők. 23. Flanell, darabokban. 24. Liebig-féle bus kivonat.. 25. Szágó. 26. Rizs. 27. Dara. 28. Árpakása. 29. Makaróni 30. Tea és kávé. 31. Tea és­ kávé kivonat. 32. Cso­koládé és kakaó. 33. C­éukor. 34. Befőzött gyü­mölcsök és gyümölcsízek. 35. Conservek. 36. Sűrí­tett tej. 37. Kétszersült (Kake). 38. Bor. 39. Sör. 40. Rum. 41. Liqueur. 42. Eczet. 43. Szódavíz. 44. Czitrom. 45. Narancs. 46. Szivar. 47. Dohány. 48. Pipák. 49. Szenes szűrő a gyakran rész víz meg­tisztítására. Midőn közöljük a főhadparancsnokság értesí­tését és jegyzékét, nem­­mulaszthatjuk el, hogy ne ajánlják azt olvasóink, felvált­ jószivü hölgyeink em­lé­krsz­eretetébe. E jegyzékben bizonyára mindenki találhat olyast, a­mivel hozzájárulhat vitéz kato­náink szenvedésének enyhítéséhez.­ ­ A Kroatische Post irja: J Egészen megbízható forrásból értesülünk, hogy a nő egy hónap óta Eszékben tartózkodó vasúti pion­­csapat tegnap parancsot kapott, hogy sietve anyalukába menjen a novi-banjalukai vasút helyre­állítására. Az illető császári parancs, melyet Philip­­povics Ferencz Horvátország katonai parancsnoka kézbesített, világosan kijelenti, hogy a császár el­várja a csapat buzgalmától és odaadásától, hogy ez a vonal szeptember végéig át fog adatni a for­galomnak. A novi-banjalukai vonal után rögtön követ- Távi­rato is­. Bécs, aug. 31* A Politische Correspon­ded jelenti Konstantinápolyból . Layard Szavjet pasa jelenlétében kedden hír szerint átnyújtotta a szultánnak az ázsiai Török­ország reformjára vonatkozó tervezetet. A rodopei hegységből érkező jelentés szerint az oroszok megtámadták a felkelő­ket, miután siker nélkül szólították föl őket fegyvereik lerakására. Az oroszok sok hely­séget hamuvá égettek az Arda völgyében. Három napig tartó harcz után az oroszok megszüntették az offenssivát, és erősítést várnak. A hazatérő gárda helyébe hír szerint 50,000 orosz katona fog­ Ruméliába vonulni a Balkánon át. Mosztár, aug. 31. A környéken 156 és a dalmát határon tegnap Ragusa mellett 152 török katona, tisztjeikkel együtt, lerak­ták a fegyvert. A török rendes csapatok több helyen jelentkezni kezdenek, és ezek nem fegyvereztetnek le, hanem Albánián át Konstantinápolyba küldetnek. Han Prolog mellett 19 török rendes katona és egy tiszt adta meg magát. Ragusa, aug. 31. A Narentától Rubin­­­jéig minden meghódolt. Lubinjéből Szto­­laczba jönnek a fölkelővezérek, és semmit sem akarnak többé tudni Trebinjéről és Korze­niről, a­hol fölkelők táboroznak. Mosztár, Konjicza és Nevesinje közt sehol sem gyűl­tek össze nagyobb számmal a fölkelők. Hai­der effendi, a­ki nem régen még Simje mel­lett táborozott, eltűnt nem tudják hova. Kvojenicze és Trebinje körül állítólag mint­egy 1000 fölkelő táborozik. Bécs, aug. 31. A Politische Correspon­ded jelenti Konstantinápolyból: Görögor­szágot illetőleg még nem hozott határoza­tot a porta. Hír szerint jegyzéket fog in­tézni a görög kabinet a hatalmakhoz és közbenjárásra kéri föl azokat. Zágráb, aug. 31. A községi tanács három tagból álló küldöttséget menesztett ő felségéhez az eszéknovű­ vasút ügyében. Bécs, aug. 31. A Politische Correspondes értesült forrásból jelenti Rómából, hogy a vatikán és Berlin közt nem szakadtak félbe az alkudozá­sok, hanem csak függőben vannak. Az alkudozások esetleges folytatása a német birodalmi gyűlés párt­jainak alakulásból fog függeni. Bécs, aug. 31. Belgrádból jelentik a Politi­sche Correspondenznek jó forrásból . A cabinet vál­tozásáról állítólag szó sincs többé. Milán fejedelem hat hétre Nisbe utazik. Risztics egy hónapra Karls­­badba megy. Berlin, aug. 31. A Norddeutche Zeitung hivatkozva a berlini sajtónak a Hirsch-féle távirat által történt mystificatiójára, az említett Hirsch-féle táviratot egyikének mondja ama hamis tudósítások közül, melyek e hét elejétől fogva Bécsből Berlinbe küldettek. A Norddeusche Zeitung fölhívja a sajtót, hogy nagyobb óvatossságot tanúsítson olyan hírekkel szemben, melyeket úgyis nyomban követ a dementi. A nevezett lap tekintettel a múltakra, nagyobb bi­zalommal viseltetik Andrássy politikája iránt, a­kit a bécsi napisajtó lármája sem nagyon zavar meg, annál kevésbé berlini elvtársaik zaja. Pétervárról jelenti a Morning Post, hogy fontos személyváltozások fognak történni az orosz kormánykörökben. Arról beszélnek Suvalof igen Mai számunkhoz a magyar királyi állatalmi ménesekben tartandó 16 árverés táblázatát mellékeljük. Mi a tanúság a választásokból? V. Véget értek a pótválasztások is. Ezek­kel együtt az eredmény így áll : kormány­­párti képviselőt választott 245 kerület,­­ ellenzékit 146 kerület, pártkivizit 16 kerület, nemzetiségit 6 kerület. Az ellenzéki 146 kö­zül 75-en a szélsőbaloldalhoz 71-en az egye­sült ellenzékhez tartoznak, s ennélfogva emezek négygyel kevesebben vannak mint amazok, mindkettőjükkel szemben pedig a kormánypártnak van jelenleg 99 többsége. Ezen számok változni fognak a szerint, a­mint a pártkívüliek közül némelyek ide vagy oda csatlakoznak, de a módosulás nem igen lehet bármely részre is jelentékeny. A horvát képviselőket — kik még válasz­tás alatt vannak — nem vettük be a fen­­nebbi számításba. Ezen eredménynyel elégedett lehet a szabadelvű kormánypárt, és pedig annyival inkább, mert részéről a választási küzdelem­ben nem volt sem lázító izgatás, sem szen­vedélyittas garázdálkodás, sem egyáltalában, bármi eltérés a komoly, férfias és tisztessé­ges haret szabályaitól. Hogy pedig a minisz­térium mennyire tiszteletben tartotta a vá­lasztási szabadságot, arra elég bizonyíték azon példátlan hazudozási és rágalm­azási rendszer határtalansága, melyet az ellenzéki mérges sajtó és mérgesebb nyelvelés, heteken és hónapokon át alkalmazott, hogy a vad indula­­toknak mindenféle nemtelen fa­ját a kormány és a szabadelvű párt ellen uszítsa ; valamint elég bizonyíték azon másik tény is, hogy a tiszt­viselők közül számosan szavaztak az ellen­zéki jelöltre nagyon sok kerületben. Anglián kívül sehol nem tartózkodott soha egy ka­binet sem annyira, mint a Tisza-cabinet, minden olyan intézkedéstől és beavatkozás-4X1 n wi 1 X lin 1 a-» v\AlrfXt*Al­ n IrX wnilronAM IQ OUI) CU JULIA CLI LOU A CL pUlgCtiUJQ. tbUUl LUJlVVjjV/U l*J korlátolva érezhették volna magukat szava­­zatjoguk tetszés szerinti gyakorlatában. Sőt állíthatni, hogy a kormány nem használta fel még azon befolyását sem, mely állásá­ból ered és a legkisebb törvényellenesség nélkül alkalmazható, s a­melyet, ha felhasz­nál, annak az „egyesült ellenzéknek“ lét­száma nem a mostani négygyes, hanem al­kalmasint huszonnégy gyes lenne csekélyebb, mint a szélsőbaloldali létszám. Mi tehát a tanúság ezen eredményből a mindenféle gyalázatos megtámadásokkal szemben, higgadtan maradt szabadelvű pártra nézve, és a hatalmával semmiféle izgatási botrányhősök ellenében fel nem lépett kor­mányra vonatkozólag? A legelső és legörvendetesebb tanúság minden­esetre abban áll, hogy igazuk volt azoknak, kik szerint nem kell félteni e nem­zet nagy többségének józanságát sem a zűrzavar mestereinek ordítozásaitól, sem a féktelen nagyzás hóbortosainak hetvenke­­déseitől. Majd megsikerült ugyan az ékte­len és ékes kurjongatásoktól, de eszét meg­őrizte az ország, bármiként erőlködtek is azt leitatni a gyűlölködés iszákosai. Az ország­nak nem akart fejébe menni az esküdözés, miszerint „Andrássy és Tisza“ elárulták a hazát. És nem akart fejébe menni az a feltevés sem,mely szerint a nevezett két államférfiú kö­vethetett volna jobb külügyi politikát is és köthetett volna jobb magyar-osztrák egyez­ményt is, csak akart volna. Az országban nem volt megelégedve a kiegyezéssel senki, s a keleti kérdésben bizonyára a muszkák teljes vereségét óhajtotta e hazának minden magyar és német ajkú fija, sőt derék tót­jaink legnagyobb része is, minden bizony­nyal. De az ország polgárainak túlnyomó többségét nem tette sem igazságtalanná, sem vakká azon elégedetlenség, melyet az osztrák-magyar egyezmény és a keleti kér­dés menete felett nem alaptalanul érzett. Nem lett pedig igazságtalanná azért, mert érezte becsületesen, hogy ha lehetséges lett volna egy jobb kiegyezést létesíteni, annak kivitele éppen Tisza Kálmánnak állott leg­nagyobb érdekében, a­ki hogy miért fo­gadott volna el Magyarország részére kevesebb előnyt, mint a mennyi megsze­rezhető volt, az ámitók kitalálhatják s a bárgyak aztán tudhatják is, de az értelmes és lelkiismeretes ember nem fogja belátni soha. És az ország túlnyomó része bármeny­nyire részvéttel viseltetett is a törökök iránt, nem lett elvakulttá sem, mert először is nem sóvárogta azon háborúba rohanást, melyet az ellenzék Falstaffjai követeltek szörnyű bömböléssel ; s mert, másodszor, feltette a koronáról és a korona tanácsosairól, hogy más külügyi politikájuk volna, ha azt a melyet követnék, nem tartanák a trónus és és a monarchia életérdekében s igy — első­sorban — a saját érdekükben állónak, mire nézve aztán a külföldi, olasz, német és más eshetőségekről valamicskével jobban lehetnek tájékozva, mint az ellenzéki hírlapok­ had­vezetői. Egy szóval, a választó ország nagy többsége meg volt győződve, hogy „Andrássy és Tisza“ vannak — legalább is — olyan jó magyar emberek, mint az egyesült és nem egyesült oppositió­­nak önkiváltságolt „nagy hazánkfiai“ kü­­lön-külön és egyetemlegesen, s hogy azokat, a­kik Andrássyról és Tiszáról úgy beszélnek, mint hazaárulókról, nem kell többségre jut­tatni, mert nem lehetnek igaz emberek s nem válhatnának a nemzet javára. Ezen egyszerű, hétköznapi egészséges okoskodások folytán jött létre — minden és sok jogos elégedetlenség után is — a kormánypárti 99 többség, daczára a koholmányok, rágal­mak és szidalmak azon indok tömegének, melyet az ellenzék zúdított folytonosan a kormány ellen. A második tanúság, melyet a válasz­tások tettek, szól azon nézetünk mellett, hogy nem kell felállítani előre azon fatalista szabályt, miszerint némely kerületekben azért nem kell „mozogni“, mert biztosak, mások­ban pedig azért nem, mert Inában ott min­den­­fáradozás. Ha a kormánypárt nem lett volna ilyen fatalista véleményben, 15—20 taggal többje lenne a képviselőházban. Nem akarok helyeket említeni, de mindenki tudja, hogy több oly kerületben győztünk, melyet „elveszettnek“ tekintettek a praedestinatió politikusai, és több oly kerületben buk­tunk, a­melyekre „biztosan“ számítottak és nem fordítottak gondot. A harmadik tanúság az, hogy az ellen­zék nagyon keveset beszélt arról az átkos ki­egyezésről és dühöngési egész képességét a boszniai kérdés ellen fordította. Reménylendő tehát, hogy majd a válaszfelirati viták vtán rendesebb észjárásra tér a külügyeket illetőleg is. Végre tanúságot tettek a választások arról, hogy az ellenzék vadságának minden rohama­­Tisza Kálmán személye ellen volt intézve, mert hát ő az, a­kiről azt hiszik, hogy megbuktatása által megbuktatva lenne a szabadelvű párt is. Hogy ezen kiszemelésből aztán mi a tanulság, azt most még nem szükséges fej­tegetni. Jelenleg elég a tudat, hogy a választó ország elutasította magától a falánk ambi­­tiók bőszültjeit és a vén vakondokokat. CSERNÁTONY, Budapest, augusztus 31. Az orosz kormány kénytelen ostromál­lapotot hirdetni az orgyilkosok miatt. Tre­­poff esete óta ijesztő mérvben szaporodnak a főbb államhivatalnokokon, s főleg a rend­őrfőnökökön elkövetett orgyilkosságok. Azon a napon, melyen Sz.­Pétervárott Mezenc­off esett áldozatul, meggyilkolták még más négy városban a rendőrfőnököket, s újab­ban Podolskiban találták a rendőrfőnököt ágyában tőrrel meggyilkolva. A névtelen forradalmi bizottság formális halálos ítéle­teket állít ki „a nép lakói és a czár hó­­hérlegényei“ ellen, s a­mi a legfeltűnőbb, egyik esetben sem fedezték fel eddig a gyil­kosokat. Borzasztó állapot ez. A czártól kezdve le az utolsó rendőrszolgáig senki sem érzi magát biztosságban. Reszket mindenki, mert a gyilkolásokban rendszer és óvatosság van. Szt.-Pétervárott bérkocsiban menekültek Me­­zenesoff gyilkosai, s mégsem találtak nyo­mukra. Mintha még a rendőrség személyze­tében is szövetségesekkel bírnának a titkos társulatok, melyek hálózata, a­mint az ese­ményekből látszik, kiterjed már egész Orosz­országra. Vjera Szaszulics lövése volt a jeladás. Azt mondták, hogy az ő kezébe a boszu, a rajongás adta a gyilkoló fegyvert. De miért állott boszut ? Az eset, mely miatt Szaszulics revol­vert vett a kezébe, egy egész társadalom sorsának tükre. Egy polititikai foglyot meg­­veszszőztek. Nemes törekvésű férfi, kinek egyetlen bűne az volt, hogy orosz létére is mert szabadon érezni. Elítélték kihallgatás nélkül, hamis tanúvallomások alapján, s az­tán megbecstelenítő veszszőütésekkel büntette a rendőrkapitány, mert szólni mert, a­mi­kor nem kérdezték, s mert elfelejtette, hogy sapka van a fején, melyet fejével együtt le­ültethet az a tiszt, a­kivel beszél. Trepoff a czár kegyencze ítélet nélkül megvesszőztette a politikai foglyot, de ez­zel csak azt tette, a­mit minden társa tesz egész Oroszországban. És így jön gyilkos Vjera Szaszulicsból, ki fellázadt ez önké­nyen. Pedig talán nem volt lelke kevésbé nemes, szive kevésbé fogékony a szép és jó iránt, mint ama ezernyi ezer társáé, a­kik­ből szerencsésebb viszonyok angyalt nevel­nek a földön az emberek boldogítására. Az esküdtszék felmentette, s ez a fel­mentő ítélet nevezetes lapot fog képezni Oroszország történetében. Beszélnek nihilistákról, socialistákról. Igaz, hogy a muszka absolutismus ezeket is megnövelte, de nekünk úgy tetszik, hogy

Next