Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-14 / 517. szám

Előfizetést ink: JElgyes szám­ára 2 kr. —-----------------------------------------.« Egész évre . . 20 frt — kr. v Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 8­­ _ELLENŐR ReizdJ^tvizii reggeli kxclcLcls. Szerkesztést kőit: Budapesten, nádor-uteza 6. ss» Eladó-hivatal: Budapesten, nádor-uteza 6. tt» 517. szám. Budapest, hétfő- október 14 1878. Budapest, október 13. A portának semmiesetre sem volt szük­sége az utóbbi jegyzékre. Németországban már régóta pengetik, hogy a berlini szerző­déssel lerótta kötelezettségét Oroszország iránt a német kormány. Tudjuk, hogy Bis­marck maga is törekedett útifüvet kötni Gorcsakoff herczeg talpára, és az utóbbi idő­ben a német sajtó is szokottnál nagyobb érdekkel viseltetett az Oroszország bomlott belviszonyai iránt. Nehezen csalódunk, ha abban keressük ennek okát, hogy Oroszor­szág már jó ideje elég nyíltan hirdeti, hogy nincs sok kedve a berlini szerződés végre­hajtására. Németország ezen magatartása közvetve javára vált volna Törökországnak is. Németországnak nem lehet érdekében, hogy a muszka nyelje el az egész Balkán félszigetet, a berlini szerződés határai közé szorított Törökországot tehát legalább köz­vetve támogatta volna, ha másért nem, a berlini szerződés kedvéért. Ekkor fejét veszti a porta, és bebizonyítja qualifikálhatlan jegyzékével, hogy ő nem tesz megbízható tényezőt. Ily körülmények közt csakugyan senki sem fog vállalkozhatni, hogy a porta kedvéért védelmére keljen a congressus ha­tározatainak , sőt egészen természetes lesz, ha mindenki gondoskodni fog érdekeinek megvédéséről, úgy a­hogyan tud. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli : I. Kedves Tiszai Előterjesztése folytán, önt — a magyar belügyminisztérium ügyei­nek ideiglenes vezetésétől való egyidenleges felmentése mellett, — a pénzügyi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével ezennel megbízom. Kelt Bécsben, 1878. évi okt. hó 11-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. II. Kedves báró Wenck­heim ! A magyar mi­­niszterelnökség vezetőjének előterjesztése folytán, önt a belügyi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével ezennel meg­bízom. Kelt Bécsben, 1878. évi okt. hó 11-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. III. Kedves Szél­! Hivatkozva folyó hó 3-án kelt kéziratomra. Önt a pénzügyi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől ezennel véglegesen felmentem. Kelt Bécsben, 1878. évi okt. hó 11-én. S­er­mer József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Tisza Kálmán miniszterelnök ma vette át Széll Kálmántól, ki holnap reggel Rátótra utazik, a pénz­ügyminisztérium és Wenckheim Béla báró a belügy­minisztérium­ vezetését. Tisza ma nem mutattatta be magának a tisztviselőket testületileg, hanem egyen­ként fogadta az osztályvezetőket. (B. C.) Azt hisszük, hogy a szabadelvű­ párt a képvi­selőház elnökségére ismét Ghyczy Kálmánt fogja candidálni, s meg vagyunk róla győ­zdve, hogy Ghyczy Kálmán, kivált a jelen körülmények közé, a reá­lső választást elfogadja. A delegá­lók november 4 vagy 5 dikére hi­vatnak össze Budapestre. Ő Felsége még a héten leső Budapestre. Andrássy gróf holnap megy ismét Tisza-Dobra, s 8­9 napot tölt ott. A miniszterelnöki palotában minisztertanácsot tartottak ma délben. Bedekovics báró kivételével a miniszterek mind jelen voltak. A kormányelnök elő­terjesztette mindazokat az ügyeket, melyek a Bécs­ben tartott közös miniszteri tanácskozás tárgyát ké­pezik (Bnd. Corr.) Tisza kormányelnök meglátogatta ma Széll Kálmánt a pénzügyminisztérium elnöki osztályában és másfél óra hosszat értekezett vele. Madarassy, a pénzügyminisztérium államtitkára is jelen volt. Fő­képen a pénzügyminisztérium tényleges ügyeiről volt szó, melynek vezetését formaliter ma vette át Tisza kormányelnök. Széll Kálmán búcsút vett a pénzügyminisztérium hivatalnokaitól, kik az osztá­lyok főnökeinek vezetése alatt jelentek meg nála. Széll Kálmán délután búcsúlátogatást tett Tisza kormányelnöknél. Wenckheim Béla báró ma vette át a belügy­minisztérium ideiglenes vezetését Tisza kormány­elnöktől. Széll Kálmán tegnap és ma egyenként vett búcsút a pénzügyminisztérium főbb hivatalnokaitól, mindegyikkel hosszabb ideig értekezvén ügyosztálya működéséről, tanácsokat adva és külön-külön szi­vére kötvén, hogy ezentúl is teljesítsék hiven, buz­galommal és kitartással f­itos feladatukat. A bú­csúzás megható volt. A következőben közli a „B. C.“ azon körlevelet, melylyel Széll ma az összes hivatalnokoktól tucsut vett: „Azon negyedfélévet meghaladott időszak alatt, melyben a pénz­ügy­minisztérium élén állani szerencsém volt, ezen a..''‘iszterium összes tiszti kara soha nem lankadó, ernyedetlen ügy buzgalmá­val és sokszor a legnehezebb viszonyok között ön­­feláldozással párosult odaadás­ai támogatott azon fontos feladatok megoldásában és azon súlyos kö­telességek teljesítésében, melyeket állásom elém szabott. Most midőn e jeles tiszti kartól, melyet nem­csak becsülni, hanem szeretni is tanultam, megvá­lók, felhasználom az alkalmat, hogy az összes tiszti kar minden egyes tagjának egyenként őszinte és forró köszönetemet f­jezzem ki azon kitűnő közreműködésért, fáradhatlan és soha nem csüggedő buzgalomért, melyet mindenkor erusítottak és mely nélkül a fennállott súlyos viszonyok között az or­szág érdekében működni és állásom kötelességeit teljesíteni képes nem lettem volna. Szívem benső érzelmeit követem, midőn kije­lentem, hogy nehezen válok meg a pénzügy­minisz­­térium tagjaitól, kiket a tisztviselői erények minta­képéül ismertem. Legyenek meggyőződve mindnyá­jan, hogy most, midőn a magán­életbe visszavonu­lok, s­zinte barátsággal és szeretettel teli emléket viszek n­agammal, melyet felejthetlen volt tiszti ka­rom iránt érezni soha szűnni nem fogok. Budapes­ten, 1878. évi október hó 13-án. Széll Kálmán: Mint a „B. C.“ értesül, legközelebb várható az osztrák-magyar banknál a magyar pénzügymi­nisztert képv­e­ő kormánybiztos kinevezte ése.Kor­mánybiztosnak Köffinger Frigyes osztálytanácsos helyettesnek Pallavic­zi Ede őrgróf osztálytanácsos fognak­­ neveztetni. Néhány lap Ghyczy Kálmánnak Ő Felsége előtt tett nyilatkozatáról megjelent téves közlemény alap­ján különböző megjegyzésekkel kísérte Ghyczynek állítólagos nyilatkozatát. A „Bad. Corr.“ hiteles ér­tesülés alapján kijelentheti, hogy ezen megjegyzé­sek alaptalanok, mert Ghyczy nem tette a neki tu­lajdonított megjegyzést. Ghyczy Kálmán ő Fölsége által nyilatkozatra illeőleg tanácsadásra fölszólítva, hosszasabban fej­egette nézeteit s­ múltra vonatkozólag és a jövőre nézve következőleg nyilatkozott: „Mi­után okvetlenül szükséges, hogy a keleti ügyben eddig követett, s ezentúl követendő politika iránt az illető törvényes factorok nyilatkozzanak, elkerülhe­tetlen, hogy ezen politikának indokát és czéljait az országgyűlés előtt maga a mostani minisztérium ter­jessze elő,­­ minthogy ezt más nem is teheti. A törvényhozás így a tényállás teljes ismeretével fog úgy a n­yitat, mint a jövőt ele­sleg nyilatkozni, s a crisis alkotmányos után nyer megoldást A Pesti Napló azon bécsi tudósítása, mely szerint a „Bosznia és Herczegovina közigazgatási szervezetének megállapítá­sra kiküldött bizottság, e feladatának befejez­e után, a közös kül- és hadügy­minisztérium kebelébe, mint közös kormányzati or­gánum fog beosztatni“, a­mint jó forrásból értesü­lünk, alaptalan. A dolog úgy áll, hogy az említett két tartomány közigazgatásának szervezésére alakí­tott bizottság munkálata , mely egészen a berlini congressus határozatainak alapján oítand­ó még az előkészítés stádiumában van, de közel áll befejezé­séhez. E szerint minisztertanácsi tárgyalás alá még nem kerülhetett, annál kevésbé történhetett e tárgy­ban bárminemű megállapodás. Hasonlóképpen alaptalan elejéből végig a Deutsche Ztg. sensationalis közleménye, mely ha börze-speculatióra volt szánva, czélját elérte, mert a börze csakugyan komolyan vette a koholmányt. Ma reggeli lapunkban jelentettük, hogy Tisza kormányelnök tegnap a Rotschild-hitelimézerféle csoport vezérférfiaival értekezést tartott az occupatio költségeiből reánk eső rész fedezése ügyében. Ez értekezlet lefolyásáról a N. Fr. Presse nyomán je­lenthetjük most már, hogy a Rothschild-csoport készen nyilatkozott a magyar kormány legközelebbi szükségletér­ől is gondoskodni. „Nem tudjuk, írja az idézett lap, hogy a hatalmas pénzcsoport, mely összegre nézve vállalta magára e kötelezettséget, azt véljük azonban, hogy hasonlólag az osztrák pénzügyőrség eljárásához, az évnek még hátralevő részére eső occupationális szükségletek fedezése ké­pezte tárgyát a megállapodásnak. Ha tehát azon 25 milliót fogadjuk el bázisul, mely iránt Depretis úr a földhitelintézetféle csoporttal kötött szerződés által gondoskodott, akkor a kvótaarány szerint a magyar kormán­y szükségletéül 11 millió forint mu­tatkozik. Hogy, miután a magyar kormány a Roth­­schild-csoporttól csak nem rég is egy kilenct és egy hét milliós előleget kapott, ugyanannál sike­rült újabban emez összegnek is biztosítása: az első sorban a magyar állami pénzügynek válik javára, mely ezáltal igen kellemetlen zavartól lett megkí­mélve ; osztrák szempontból is örömmel kell üdvö­zölnünk azonban ez eredményt, miután ekképen a közös kölcönközés eshetősége elodáztatott. Igaz hogy e kérdés rövid időn ismét felmerülhet s A zavarnak egyáltalában csak akkor lesz vége, ha sikerül az occupatio költségeit oly arányra le­nyomni, hogy fedezetük nem tesz szükségessé rend­kívüli módszereket. Erre azonban fájdalom, kevés a kilátás. Zágrábból írja levelezőnk okt. 10-dikéről, hogy a horvát felirati javaslat eredeti szövege sokban különbözik attól a német fordítástól, melyet világgá bocsátottak. Az eredeti szöveg erélyesebb, s nem kér, mint a német szöveg, hanem követel, s van benne egy képtelenség is: a magyar-horvát ko­rona. Eddig legalább csak magyar koronáról tud­tunk. Egy szó al a német fordítás egészen más felirati javaslat, mint az eredeti szöveg. A horvát nemzeti párt clubja Zágrábban, mint egy táviratunk jelenti, elfogadta a felirati javaslatot a Boszniára vonatkozó passussal egyyütt. Erre igen jó válasz a „N. Fr. Presse“ mai vezérczikke, melynek idézzük conclusióját: „A zágrábi tartománygyűlés még nem dél­szláv parlament, mely a monarchia sorsát intézi, s mindenek előtt még a bécsi és pesti népképvisele­­tek tartják kezükben azon pénzes zacskó zsinórját, mely nélkülözhetlen feltétele a pán-horvát álmok megvalósításának. Ezért egyelőre szerénység illeti a zágrábi politikusokat, s mennél kevésbé törekednek ez erényre, annál élesebben fog — reméljük — Bécsben, Pesten is szemügyre vetetni azon kérdés, vajon egyáltalán nem vethető-e vége szén pol­tiká­­nak, mely a horvát nagyzást táplálja és a horvát tartomány­gyűlést olyan hangra vezeti, milyent a felirati javaslatban hallunk. Egy olyan országra mint Horvátország legelébb is a hallgatás az egyet­len hang, melyet a politikai illem megenged. Auszt­ria és Magyarország fognak tudni gondoskodni arról, hogy a horvát tartománygyűlés megszólalása politikailag ne becsültessék többre, mint hallga­tása. Ezt jegyezzék meg maguknak a horvát felirat­­csinálók.“ A trieszti Olaszországellenes demonstráliókról jelentik a Neue Freie P­essének Rómából. Távirati hiteles tudósítások érkeztek Rómába, melyek con­­statálják, hogy az olasz consulatus előtt nem volt tüntetés; annyi azonban igaz, hogy a démonaira

Next