Ellenőr, 1878. december (10. évfolyam, 606-659. szám)

1878-12-14 / 631. szám

gol, franczia, olasz és német meghatalmazottak szintén a bizottság competentiáját vitatták,az orosz delegáltak ragaszkodtak nézetükhöz és vonakodtak részt venni ez ügy tárgyalásában, így tehát ez a kérdés eldöntetlen maradt. Még fontosabb kérdés az, hogy minő módon gondoskodjanak e tartomány biztosságáról az orosz csapatok elvonulása után. A bizottság többségének nézete szerint a ruméliai milicziának függetlennek kell lennie a bolgárországi haderőtől. Az orosz de­legáltak azonban e kérdés mindennemű vitatása elől kitérnek. Nyilván azt tartják, hogy a Bulgária részére szervezett nyolcz ezred, melyek a tirnovai orosz hadparancsnokságba vannak beosztva, egye­lőre Keleti Rumélia védelmére is elégséges. Ha az orosz hatóságok ezzel tulajdonképen azt akarják elérni: először, hogy a ruméliai fegyveres erő ke­reteit a már létező bolgár milicziából vegyék át, hogy így későbben egyesíthessék a bulgáriai és ru­méliai haderőket. A mohamedán lakosság, okulva az utóbbi hónapok tapasztalatain, retteg ez eshető­ségtől, mert tudja, hogy az ilyen bolgár haderőnek nem lehet szándéka megvédeni őt az elmaradhatlan kihágások ellen. Kállay, Ausztria-Magyarország meghatalma­zottja, szintén nem zárkózik el ez aggodalmak elől. De a mohamedánok életének és vagyonának hat­hatós megvédésére még eddig nincs eszköz. Magán­körökben megpendítették, hogy már most készítsék elő a mohamedánok a nagyhatalmakhoz intézendő kérvényüket, a­melyben kimutatják annak szüksé­gességét hogy legalább is két éven át európai ve­gyes haderő szállja meg Keleti-Ruméliát. Ezen eszme megvalósítását azonban valószínűleg meg­hiúsítják a bolgárok, a­kik ellentüntetést fognak rendezni. Azt fölösleges mondani, hogy a vegyes megszállás eszméjét a leghatározottabban elítélik az orosz katonai körök. Az európai bizottság, ezen kimondhatlan ne­hézségekkel szemben, semmi esetre sem végezheti el teendőjét e hó 20-káig. Hallomás szerint a meg­hatalmazottak már jelentést is tettek kormányuk­nak az iránt, hogy két-három hónappal halasztas­­sék el a határidő. A hatalmak valószínűleg bele­egyeznek ebbe, és így némi módosítást fog szen­vedni a berlini szerződés. Milán fejedelem trónbeszédje, Nisben e hó 5-én a következő beszédet nyi­totta meg Milán a szkupstinát. »Tisztelt képvisel­elők! Zivataros idők után, a­melyekben a szerb nép fényes tanúságait adta katonai erényeinek, is­mét elérkezett az áldott béke, midőn a törvényho­zás mezején bebizonyíthatja belátását és politikai é­ettségét példátlan elhatározottságának és áldoza­tainak, új sikereit rendezve, a régieket pedig töké­letesítve. Tisztelt képviselők, e második feladattal tite­ket bízott meg a nemzet. Az én kívánságom, hogy régóta nevezetes ősünkben végezzétek e munkát; az én kivárságom, hogy e városban kezdje meg a független Szerbia törvényhozó gyűlése jótékony mű­ködését, a­melyben­ majdnem ötszáz évvel ezelőtt íratott alá Szerbia függetlenségének elvesztése. Igen, mi­­­Szerbia talaján állunk, egykori hatalmunk és dicsőségünk bölcsőjében, azon földön, melynek minden végét szentnek lakják a szerbek, mert évszázadokon át drága vérükkel öntözték, mert itt lépten-nyomon épen oly dicső, mint fájdalmas múltunknak feled­etlen emlékével talál­koznak. Boldognak érzem magam, hogy itt üdvözöl­hetlek benneteket, de arról is meg vagyok győ­ződve, hogy ti is mindnyájan örömmel vagytok el­telve, hogy velem együtt e classicus földön vagytok összegyűlve. Különösen boldog vagyok, hogy nek­tek, a Szerbiához visszacsatolt terület képviselőinek elmondhatom: Isten hozott testvérek a szerb nem­zet képviselőinek közepette! Évszázadokon szétválasztva, most ismét együtt vagyunk. Mint öregebb testvérek a nemzeti újjá­születés harczmezején előbb fegyerrel jöttünk hoz­zátok, hogy megszabadítsunk titeket, és megszaba­dítottunk ; most a béke olajágával jövünk, hogy egyesültem veletek munkálkodjunk közös boldog­ságunkon. E pillanat valóban ünnepélyes! Mondjunk­­ hálát urunknak, istenünknek, teljes szívünkből, hogy­­ megértük! Tisztelt képviselők! Szerbia egén szétoszlot­tak a fellegek. Habár kelet felől némi jelenség még elzárja a békés kilátást, eddig még sincs okunk másnak tekintenünk, mint a hatalmasan felizgatott korszak végső hullámainak. Ha azonban ennek daczára olyan események következnek a kelet feldúlt talaján, a­melyek nem felelnek meg várakozásainknak, akkor remélem, hogy képesek leszünk távol tartani drága hazánktól minden kí­sérletet, és megőrizni a nagyhatalmak azon bizal­mát, a­melyet a keletnek még le nem csillapodott viszonyai közt szerencsésen megérdemeltünk. Ez­en meggyőződésben rendeltem el hadsere­günk­­ mobilisatióját, visszatartván a határ védel­­mezésére szükséges erőt. Vitéz harc­osaink már visszaté­rek tűzhelyekhez, a­hol nem csak a kiér­demelt nyugalom várakozik reájuk, hanem az álta­lános elismerés is. Az új határon megkönnyíti hely­zetünket részben az is, hogy a nemzetközi bizott­ság, a berlini szerződés értelmében, megállapította annak egyik fontos és jelentékeny részét. Nincs ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőh­áz ülése dec­ember 14-én. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyző: Baross Gábor, Boroát Gyula, Molnár Aladár. A kormány tagjai közül jelen vannak:­­Tisza Kálmán, Szende Béla, gr. Szapáry Gyula, dr. Pau­len Tivadar, dr. Bedekovics Kálmán. Napirend irományok előterjesztése; indítvány- és interpellátes könyv felolvasása ; a képviselőhöz deczember havi költségvetésének tárgyalása ; a kér­vények ötödik sorjegyzékének tárgyalása. Az ülés kezdete d. e. 10 órakor. A múlt - és jegyzőkönyvet felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Szepes megye és Sopron vá­ros kérvényét, melyben Pozsony város kérvényét pártolják a katonabeszállásolás rendelkezéséről szóló törvényjavaslat előterjesztése iránt. A gazdasági bizottság előadója, Kazy János jelenti, hogy a gazdasági bizottság a ház költség­­vetését deczember hóra 82.360 forintban állapítja meg. A ház elfogadja. Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatott. Az interpellates könyvben Thaly Kál­mán interpellates találtatik a miniszterelnökhöz, Uj­ Orsova és Spizza bekeblezése tárgyában. Következik a kérvények 5. sorsjegyzékének tárgyalása. A bizottság előadója Éles Henrik je­lenti, hogy az 5—12 folyószámú kérvények az 1873-ik évi IX. tczikk 15. §-ának olynemű módo­sítását kérik, hogy a hátralékos illetékek után járó késedelmi kamat a 8° 10-es kamatmértéket semmi esetben felül ne haladhassa. Orbán Balázs felszólalása után kiadatok tanulmányozás végett a pénzügyminiszternek, hogy az említett törvényczikk módosításáról a ház ülés­szaka alatt törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. A 13—24 folyó­számú kérvényeket, melyek a honvédelmi minisztert oly törvényjavaslat beterjesz­tésére kérik utasíttatni, mely által a katonabeszál­­lásolási tehernek, nemcsak az összes ívhatóság te­rületén, hanem az egész országban a közös tehervi­selés elve szerinti kiegyenlítése létesíttetnék, s a bizottság a véderői bizottsághoz véleményezi uta­­síttatni. A­ ház elfogadja. Ezután Thaly Kálmán nyújtja be interpel­­láczióját rövid indokolás kíséretében. Már fél éve, mondja szóló, hogy Uj­ Orsova monarchiánk által occupáltatott a berlini szerződés beleegyezése nélkül, nyíltan kimondja, hogy csa­pataink Új-Orsovát bitangolják. Ami Spizzát illeti, ezt a berlini szerződés alapján bírjuk ugyan, de az erre vonatkozó javaslat az osztrák törvényhozás elé terjesztetett, a magyar korona jogainak mellő­zésével. Interpellátiója igy hangzik: Minthogy az­­ osztrák-magyar csapatok Uj-Orsovát még a nyár derekán megszállották s ott a monarchia lobogóját kitűzték , minthogy e foglalás állandó vagy ideiglenes voltára nézve a kormány eddg semmi felvilágosí­tást sem adott, tisztelettel kéri a miniszterelnököt az iránt: ideiglenes-e ezen foglalás, s meddig tart, vagy pedig végleges; a török kormány beleegye­zésével történt-e, s mily kárpótlást követelt érte, ha egyátalán követelt; mily közigazgatás alá tar­toznak az uj­orsovai polgárok; végre szándékozik-e a kormány törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, Új-Orsovának Szörény megyébe való bekebelezése tárgyában. Végre mikor szándékozik a kormány a Spizza bekebelezésére vonatkozó törvényjavaslatot a ma­gyar országgyűlés elé is terjeszteni? Tisza Kálmán miniszterelnök jelenti, hogy a Spizza bekebelezésére vonatkozó törvényjavaslat már kész s rövid idő alatt be fog mutattatni, ami az Ada-Kaléhra vonatkozó törvényjavaslatot illeti, a kormány azon lesz, hogy ez is minél hamarabb a ház elé terjesztessék. A ház Thalyval együtt a miniszterelnök vá­laszát tudomásul veszi. Ezzel az ülés véget ért. A magyar delegáció ülése deczember 14-én. Elnök : Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, gróf Zichy-Ferraris Victor, báró Fiáth Ferencz. A közös kormány részéről jelen vannak : gr. Andrássy Gyula, Maywald Ilek, báró Orczy Béla. A tegnapi vita folytattatok a boszniai póthi­­tel fölött. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel né­kül hitelesíttet­i. Gróf Apponyi Albert előtt akaratlanul is az a kérdés merül fel, hogy mi külpolitikánknak a vezéreszméje, s mit kell e politikáról tartani. Ön­magának nem tudott ez utóbbira nézve megnyug­tató választ adni. Elsőbben azt fejtegeti, hogy mi volt keleti politikánk vezéreszméje? Erre a felele­tet a tények adják meg. Tekintsünk végig a mos­tani balkán-félszigeti viszonyokon, vagy ha ez sem elég válasz, gondoljunk vissza Haynald tegnapi beszédjére, melyből az tűnik ki, hogy Oroszország azért engedte nekünk Boszniát elfoglalni, mert mi viszont beleegyeztünk abba, hogy Oroszország Bul­gáriába beleülhessen; gondoljunk továbbá a kül­ügyminiszter többszöri nyilatkozatára,­­ akkor a válasz előttünk áll. Azzal akarja a hadügyminiszter keleti érde­keink megóvását bebizonyítani, hogy Szerbia nö­vekedése Bulgária felé utasíttatott. De minden nyi­latkozat és védekezés daczára tény, hogy monar­chiánk vezéreszméje a parallel occupatio, s az nem változtat a lényegen, hogy miképen nevezi ezt a külügyminiszter. Áttér a másik kérdésre, hogy mit kell ezen politikáról tartani ? Monarchiánk politikájának er­kölcsi alapja nincs, nem alapul a jogon, az igazsá­gosságon, hanem materialistikus alapon. Ha nem akarjuk, hogy egész Európa a panszlavismus, pan­­germanismus és panromanismusból álljon, akkor minden erőnkkel a panslavismus megakadályozá­sára kell törekednünk. Többször hivatkoztak Palacky híres nyilatkozatra, Magyarországot illetőleg. Igaz, hogy Magyarország élt a szlávak közt, de semmi esetre sem szerencsétlenség rájuk nézve. Azt tartja szóló, hogy monarchiánk azon hivatása, hogy Oroszország befolyását a délszláv népekre nézve megszüntette, nem tűnik fel veszélyesnek sem Orosz­országra, sem a különböző délszláv népekre nézve. Ha azonban mi délkeleti szomszédainkat az orosz hatalom uszályhordozóivá engedjük válni, akkor magunkat a pánszlávizmus által körülöleltetni en­gedjük, pedig monarchiánk feladata ezt minden áron megakadályozni. A beszéd további folyamáról reggeli lapunkban, okunk az aggodalomra, hogy a feladat hátralevő része a legyőzhetlen akadályokba fog ütközni. Szerbia függetlenségét napról-napra bizalmuk újabb jeleivel szentesítik a nagyhatalmak, a­melyek aláírták a berlini szerződést. Már­is olyan rangú képviselőket kezdenek meghatalmazni nálunk, a­minő megfelel hazánk függetlenségének. Tisztelt képviselők! Szerbia új helyzete, nem­csak belső életünkre, hanem külviszonyainkra nézve is, mellőzhetlen szükségletekkel jár. Meg vagyok győződve, hogy egyetértve kormányommal meg fogjátok találni azon eszközöket, a­melyek segítsé­gével méltó lehet Szerbia feladatához. Az új három­éves ülésszakban, a­mely ma kezdődik, hivatva lesztek országunk több életkérdésének megoldására, legelőbb is azoknak a kérdéseknek elintézésére, a­melyek a külföldi, nevezetesen a szomszéd államokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainkra vonatkoz­nak. Egyelőre ajánlom figyelmetekbe országunk minden vallásfelekezetének teljes és alkotmányos egyenjo­­gúsításának kérdését — azt a kérdést, a­melyről nemzetgyűlésünk már a szabadság és korunk szelle­mében nyilatkozott. Eletek fogják­ továbbá terjesz­teni haderőnk újjászervezéséről szóló javaslatokat, a háborúban tett tapasztalatok alapján ; javaslatok fognak előjek terjesztetni az új pénzügyi források­ról, a­melyeknek leginkább az a c­éljuk, hogy ké­pesek legyünk eleget tenni azon kötelezettségeknek, a­melyeket a háború alatt törvényhozási határoza­tok alapján vállaltunk el. E kérdések megoldásától fog függeni a jólét belül és a tekintély kifelé. Nem kevésbé érdemli meg figyelmeteket a fölszabadított területek szervezésére vonatkozó törvényjavaslatok, a­melyek segélyével képesekké akarjuk tenni őket, hogy a szükséges átmeneti intézkedések szem előtt tartásával, de minél hamarább részeseivé legyenek azon törvényeknek, a­mely a fejedelemség régi te­rületén érvényesek. Tisztelt képviselők ! Hosszú, nagy küzdelmek után kínálkozik a feladat, hogy Keleten a béke, a törvényes rend és az egészséges haladás zálogát nyújtsuk Európának. Azon meggyőződést táplálom, hogy ti a reátok eső föladatot éppen oly bölcsen fogjátok megoldani, mint a minő vitézséggel telje­sítette a szerb hadsereg föladatát. Ez ösvényen támogasson bennünket az ur mindenható oltal­mával ! Az idei nemzetgyűlés ülésszakát ezzel meg­nyitom.“ HÍREK. — A király ma délután 3 órakor Gödöllőre utazik. — Ő felsége a boszniai küldöttség egyik tag­jának, Fra Jako Duics, zeniczai kath. lelkésznek 500 frtot adott segélyül a Zeniczában építendő kath. templom költségeihez. — Rudolf trónörököshöz balesete szerencsés kimenetele alkalmából az előkelő budai polgárok egy társasága dr. Olaf indítványára üdvözlő táv­iratot küldött Prágába. A táviratot negyvenen írták alá. — József főherczeg ipjával, Koburg Ágost herczeggel és ennek két fiával, Fülöp és Ágoston herczegekkel Irtáról megérkezett. Id. Koburg Ágost herczeg a tegnap esti vonattal Bécsbe utazott, mig Koburg Fülöp herczeg —nejének fogadtatására, ki a tegnap esti vonattal Bécsből megérkezett — a fővárosban maradt. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter úr hetenkint kétszer, és pedig kedden és pénteken 4 órától 5-ig fogadja a kihallgatásra jelentkezőket. — Károlyi Alajos gróf és a berlini magyar egylet. Károlyi gróf nagykövet, ki holnap hagyja el Berlint, szerdán búcsúzott el a berlini magyar egy­lettől, melynek sok éven át tiszteletbeli elnöke volt. A nála tisztelgő küldöttség négy tagja diszmagyar­­ban jelent meg s miután az elnök elvégezte beszé­dét, Károlyi gróf ezeket válaszolta: Különös örö

Next