Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)
1879-01-05 / 8. szám
IŐVÁROSI ÜGYEK. — A fővárosi közmunkák tanácsa, tekintve, hogy a lefolyt kétheti idő alatt a küzbenjött ünnepek miatt csak lényegtelen és csekély számú tárgyak érkeztek be, f. hó 2-án igen rövid ülést tartott, melynek nevezetesebb tárgyai következők : 1. Pugin Leo benyújtott ajánlata a 180. szánu sugárúti telekre, négyszögölenként 18 frt vételár mellett, mely a feltételek egyéb követelményeinek megfelelvén, elfogadtatott. 1 2. Zichy János grófnő született Földváry bárónővel a sugárút 75. számú kvételre vonatkozólag kötött adásvevési szerzőszintén helybenhagyatott. — Ezek után még b folyó ügy került tárgyalás alá, melyeknek rése után az ülés kölcsönös újévi üdvözletek nyitása után befejeztetett. A dunaszabályozási művek felülvizsgálatan a főváros kezdeményezésére — mint — vegyes bizottság küldetett ki, mely a is közi. miniszter elnöklete alatt tartott alülésén kimondta, hogy a főfelügyelőség fejében fogják a terveket tanulmányozni. Csakaz észrevették azonban, hogy ítéletet hozni lehen anélkül, hogy a részletes leírás és prop a tervek mellett rendelkezésükre ne álljon, biz.tag sürgetésére a város által kiküldöttek -vében Derlóczy alpolgármester tehát felkérte a minisztert a kiegészítő leírások átadására, azonban ezen megkeresésre a minisztériumból még válasz sem érkezett, pedig azóta lefolyt vagy két-három hó. A város küldöttei tehát ma délután ismét értekezletre gyűltek össze s kimondták, hogy közlekedési miniszter úrhoz újból írásbeli kérelmet intéznek a részletes leírások leküldésére, különösen annak kitudhatása végett, mikép alakult a meder s minő irányt vett az a kotrások folytán. Addig mig a programm a kezüknél nem lesz, érdemleges tanulmányozást nem folytathatnak. A főváros jövő közgyűlésére a közigazgatási bizottság tagjainak választásán és a múlt alkalomról visszamaradt tárgyon kívül, a magán-zálogüzletek kamatmaximumának meghatározása van kitűzve, még előlegesen ki van tűzve a kőbányai sertésszállások mellett levő 84 hold városi kaszáló bérbeadásának eredményéről szóló jelentés és egy budai kisebb lakás kiadása. A városi képviselők 45-ös kijelölő bizottsága ma Királyi Pál elnöklete alatt ülést tartott, melyen kijelölte a közigazgatási bizottságba választandó öt tagot. A bizottság a szerdai közgyűlésnek ajánlani fogja Széher Mihály, Steiger Gyula, Gombár Tivadar, Mendl István, Burghardt István urakat. HÍREK. Január 4. — Lapunk legközelebbi száma a hétfői ünnep miatt kedden reggel jelenik meg. — Erzsébet királyné tegnap este Renz czirkuszát látogatta meg Bécsben s az udvari páholyban maradt az előadás végéig. — A trónörökös a magyar zenéről. Rudolf trónörökös „Tizenöt nap a Dunán“ czimű már említett művében egy figyelemre méltó megjegyzést tesz. „Este, úgymond ő fensége, egy helyen egy a faluban tanyázó czigány zenebandát hozattunk, mely a vacsora alatt hangoztatta bánatos danáit. Reám semmiféle zene sem hat oly varázszsed, mint e barna fiuk hegedűinek és czimbalmának mélabús, eredeti nótája. — Intermezzo az udvari vonaton. Albrecht főherczeg egy utján történt, mikor Budapestről Bécsbe utazott egy éjjel. A vonat vezetője egy törzsgyökeres magyar volt, ki minden állomáson kegyetlenül megsipoltatta a gőzsipot, a mi kissé kellemetlenül hatott a főherczegre Albrecht főherczeg utasitó hadsegédét, hogy tiltsa el a mozdonyvezetőt a nagy „fütyüléstől.“ A hadsegéd a legközelebbi állomáson kiszáll, s így szól a mozdonyvezetőhöz: „bej! mozdonyvezető! ő császári fensége kérdezteti, hogy a gőzsippal való tréfát abban fogja-e hagyni ? . . .“ Mire a magyar egész nyugodtan feleli: „Nagyon szépen köszönöm a kérdést, de így van előírva a reglementben . . . .“ A hadsegéd elmosolyodott a kissé vastag és komikus feleletre, s egy a vonatot kisérő magasabb vasúti hivatalnok közbenjárása folytán teljesítheté csak a főherczeg kívánságát. — A pasává lettBlum Gyula hazánkfia jelenleg 45 éves, s eltitkolhatlanul elárulja zsidó származását. Ezelőtt pár évvel még az ottomán bank hivatalnoka volt Konstantinápolyban, később az alexandriai fiókhoz tétetett át. A pár évvel ezelőtt elhalt Ismail pasai pénzügyminiszternek jobb keze volt. Később egyiptomi szolgálatba lépett, s az európai kormányzási, hivatal fejévé neveztetett ki. Ezután már könnyű volt neki, (kivált Kattawh hey bankár segélyével) egész a pasaságig felvinni. — Etiine Mihály, a „Neue Freue Presse“ szerkesztője Budapestre jött, hogy a P. Lloyd jubiláns ünnepén részt vegyen. Az „Európában“ lakik, úgy halljuk, Párisból és Berlinből is jönnek vendégek. A Lloydhoz eddig is a szélrózsa minden irányából érkeztek üdvözlő táviratok. — A tudományos akadémia. Az I-ső (nyelv és széptudományi) osztály január 7-én (kedd) d. u. 5 órakor Ülést tart. Tárgyai a következők: 1. Budenz József r. t. „Az ugor nyelvek elágazásáról.“ 2. Ugyanő bemutatja „A magyar-ugor szótár“ 4-ik füzetét. Az osztályülést összes ülés előzi meg, több rendbeli pályamunkák bemutatása végett. — A haitit császárnak, Szuluknak özvegye, Jusztine, meghalt Porte su Princeben (Haiti). Született 1820-ban, Akahaj faluban, néger szülőktől; mikor Szulukhoz nőül ment, ez csak altiszt volt a haitii hadseregben. Szulukot 1858-ban elűzték s csak 1867-ben tért vissza száműzetéséből. Ugyanezen évben meghalt Petit-Goaveban. Az özvegy császárné 1871-ben tért Vissza Port-au-Princebe egyetlen leányával, Olivával, Lubin tábornok nejével. — Egy magyar ifjú mint.angol jogtudor. A londoni „Times“ decz. 26-ki számában a „Cambridge University“ rovat alatt közli azok névjegyzékét, kik a „Law Tripos“ jogi rigorótumot kitűnő calculussal állották ki ez évben. Csak 37-en vannak, holott a cambridgei egyetem tanulóinak öszszes száma meghaladja a 2000-et. S e 37 között örömmel olvassuk egy magyar ifjú, Duke. Ferencz Tivadar (érdemes tudósunk Duka Tivadar fia) nevét, aki e névsorban a 11-ik helyet foglalja el. — A Petőfi-társaság hétfőn, január hó 6-án d. e. 10 órakor tartja meg ünnepélyes közülését a magyar tud. akadémia dísztermében. Tárgyai: elnöki megnyitó beszéd. Titkári jelentés. Emlékbeszéd Szigligeti Ede fölött gr. Zichy Gézától. Költemény Szász Gerőtől. Petőfi nősülése (visszaemlékezések) Lauka Gusztávtól. Költemény Bartók Lajostól. Elbeszélés Balázs Sándortól. Költemény Farkas Lászlótól. Elnöki zárszó. A társaság lakomáját, hétfőn jan. 6-án d. u. 2 órakor tartja Szikszay Ferencz vendéglőjének első emeleti éttermében. — Sphymophon. Dr. Stein frankfurti orvos új villámkészüléket talált fel, mely egy neme a mikrophonnak. E készülék segélyével — ha telephonnal köttetik össze — az érvelés és szívdobogás legfinomabb árnyalatairól is tudomást vehetünk úgy közelről, mint távolabbról. — A Politika Általános Szótára megjelent Párisban uj kiadásban Bloch Móricztól. E kitűnő könyvbe Francziaország legelső publiczistái dolgoztak. — Izraelita ösztöndíjak. Az orsz. magyar izr. ösztöndijegylet részéről pályázat nyittatik következő ösztöndíjakra, és pedig: 1. báró Eötvös József-féle 200 frtos, 2. Podhrágyi Popper Lipót-féle 100 frtos, 3. dr. Österreicher Ede-féle 100 frtos, 4. Fochs M. L.-féle 100 frtos, 5. Fochs Johanna-féle 100 frtos, 6. Schreiber Mór és Ernesztina-féle 100 frtos, 7. Sternthal Arthur-féle 100 frtos, 8—26. tizenkilencz 100 frtos egyleti ösztöndíjra, mely utóbbiak közöl kettő esetleg mint négy 50—50 frtos ösztöndíj fog adományoztatni. Ezen ösztöndíjakra pályázhatnak azon szegény mózes-vallásu tanulók, kik Magyarország valamely magasabb tanintézetén szorgalom és jó erkölcs által kitűnnek. Ily magasabb tanintézetek: az egyetem, műegyetem, akadémiák, rabbiképző-intézet, talmud-thora, a 7. és 8-ik főgymnasiumi és főreáltanodai osztály és a tanítóképezdék. A pályázók utasíttatnak, miszerint folyamodványaikhoz születési- és hiteles szegénységi-, nemkülönben tanulmányi- és erkölcsi-bizonyítványaikat csatolják, ellenkező esetben azok nem lesznek tekintetbe vehetők. Az ilyképen felszerelt pályás ad kérvények legfelebb f. január hó 31-ig dr. Bózsay József kir. tanácsos úrhoz, mint az egylet elnökéhez (Budapest, VI. Károly körút 54. sz. a.) bérmentesen beküldendők. A fővárosi iparosok köre vasárnap január 5-én este 7 és fél órakor saját helyiségeiben (Ferencziek bazárja) szini előadást rendez. Előadatnak az „A miniszter előszobájában“ és „Alte Lünden“ czímű darabok. — Nordenskiöld svéd sark-utazó hajója a Véga, szent-pétervári hírek szerint befagyott a jeges tengerbe Szibéria fölött. — Egy khinai követ, Tszeng y-Jong érkezett Marseillebe az Amazone hajón. Kísérete 50 személyből áll, kik közül 5 altaché, 10 katonai attaché, a többi szolga. Annak idején feltűnést keltett azon eset, hogy a pesti pénzügyigazgatóság Giergl István kártyagyáros ellen kártya bélyeghamisításának gyanúja miatt fenyítő feljelentést tett. Ugyanis egy nagyszebeni és egy gyulafehérvári kereskedőnél oly kártyákat foglaltak le, melyek hamisan voltak bélyegezve s az iletők azt vallották, hogy az illető játszó kártyák Gergl gyárából valók. A vizsgálatot megejtették, szakértői véleményeket kértek ki, s míg bebizonyult hogy Giergl csakugyan szállított kártyát Szebenbe, másrészről nem birta senki kisütni, hogy a kérdéses játszmák a Giergl által szállítottak közül valók-e, mert hiszen egyes beküldött játékok valódi bélyeggel voltak ellátva s a kereskedők másutt is vásároltak. Ennélfogva a fenyitő törvényszék Gierglt bizonyítékok hiányában felmentette s a pénzügyigazgatóságot elutasította. A terézvárosi II. sz. iskolaszék múlt év deczember 30-án rendes ülést tartván, ez alkalommal a dr. Schnierer Gyula által bemutatott tananyag beosztása iránt való jelentés vétetett tárgyalás alá s az e czélra kiküldött albizottságnak kimerítő jelentéséért jegyzőkönyvileg köszönet nyilváníttatott. Ez ülésben egyszersmind gondnok Jonig Antal bemutatta a szegény gyermekek ruháztatását c célzó gyűjtések eredményéről szóló jelentést is. A gyűjtés folytán befolyt összesen 439 frt 65 kr, s mely összegből az iskolaszék hatásköre alatt álló lovag-utczai, teréztemplom-téri és biv-utczai 3 iskolában 140 gyermek czipővel, 40 gyermek pedig teljes ötözékkel a téli időre elláttatott, azonkívül Gabala György iskolaszéki tag a teréztemplom-téri iskolában egy árva gyermeket tetőtőltalpig saját költségén felöltözteted. A fenti gyűjtés eredményének létesítésre Radocza János, Jamnitzky Lajos, Pucher József, dr. Fülöp Károly, Roszberger Nándor, dr. Faludy Géza, Stein Adolf, Jung Antal és Kohn M. A. iskolaszéki tagok működtek fáradhatlanul. Leomlott az ősrégi és hírneves Belem tornya (terre de Belem) Lissabon közelében decz. 18-án. A góth építészet e remek monumentuma valaha állambörtönül szolgált. A pompás mór styltt karzat, mely annyi költségbe került s mely arra volt hivatva, hogy az építészet remekét körülvegye, már építésének bevégzéséhez közeledett, midőn egyszerre az egész épület a nevezett napon reggel 9 órakor roppant zajjal összeomlott. A catastropha színhelyére ezeren és ezeren tolongtak s mindnyájukat a legmélyebb fájdalom fogta el, midőn az óriási mű, melyet az idegenek a csodálat kifejezésével, ők maguk méltó nemzeti büszkeséggel szemléltek, romhalmazban hevert előttük. Az áldozatok száma ismeretlen lévén, az még csak fokozta az ijedelmet és az összecsődülést. Don Luis király azonnal a catastropha színhelyére sietett s őt nemsokára atyja és testvére, a miniszterek, valamint számos polgári és katonai méltóságok követték. A segélymunkálatok rögtön és tervszerűen megkezdődtek s csakhamar 8 személyre bukkantak, kiket a romok eltemettek. Belem tornya hajdan hieronymita kolostor egy részét képezte. Tudvalevő dolog, hogy a Champ de Mars-i kiállításon a portugáliai osztály főhomlokzatának legszebb dísze e torony utánzása volt. A Budapest 1. ker. tabáni tantestület által a tabáni népiskolai könyvtár javára rendezett hangversenyt vasárnap január hó 5-én a szarvastéri népiskola rajztermében tartja meg. Kezdete 7 órakor. — Vadászati jegyekért Pestmegye területén a múlt deczember hóban 48 frt folyt be. — az 1878-iki egész évben vadászati adóban 7978 írttal gazdagította Pestmegye az állampénztárt. Törvényszéki csarnok. — Sikkasztás. Engl Adolf varannói születésű budapesti lakos, rokonaitól nyert kölcsönnel a bécsi utczában dohány-tőzsdét nyitott, később azonban egy lotto-gyüjtőde elnyerése iránt folyamodván, ezt egy bizonyos összegnek cautio gyanánti lététe mellett el is nyerte. Ezen összeggel nem rendelkezvén, kénytelen volt azt kölcsön útján beszerezni, és igy Sch. J. közvetítése mellett a megkivántató összeget Leer Benő vasúti hivatalnoktól Sch. J. kezessége mellett meg is kapta. A cautio letétele után Engl Adolf a begyűlt lottópénzeket adósságai és egyéb magánczélokra fordítván mindaddig, mig a cautio felemésztve volt. Ekkor Leer a lottoigazgatóságtól értesítést nyert, hogy az általa Engl részére letéteményezett cautio — miután utóbbi a beszedett lottopénzeket a pénztárba be nem szállította, azok fedezetére elhasználtatok. Ezen értesítés folytán Seb. J. kezeséhez elmenvén, ezt a dolog állásáról értesítette s a kölcsön iránt egyességre lépve neki azonnal 300 ftot törlesztésképpen átadott. Végre decz. hónapjában és 3 hóval a kiegyezés után Engl Adolf ellen sikkasztási panaszt emelt, mely panasz folytán Engl csakugyan letartóztatván, zár alá helyeztetett. A ma lefolyt végtágyaláson a kir. törvényszék — dr. Lászy József elnöklete alatt, vádlottat az ellene emelt vád bűnténye alól — büntethető cselekmény tényálladéka hiányából felmentette. — Hazard játékosok. Roth Sámuel szerecsenutczai kávéháztulajdonos, Weisz Lipót hordár és Fischer Jakab ügynök (a tényállást annak idejében már közöttük volt) tiltott hazard játékozáse, ezenkívül Roth Sámuel pedig megvesztegetési kísérlet miatt vád alá helyeztettek. A ma lefolyt végtárgyaláson a kir. törvényszék vádlottakat a hazard játék vétségének, úgy a megvesztegetési kísérlet vádja alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentette. Nimkai és művészet. — A nemzeti színház jövő heti műsora: Jan. 5. Fourchambault család. 6-án Az ezredes leánya. Diplomata (3-szor). Visszatérés Japánból. 7-kén Sylvia. Windsori vig nők 1. 2. felv. 8-án Damsecek. 9-én Hugenották. 10-én Romeo és Julia. 11-én Piccolino 1. 2. felv. Coppélla. 12-én Aesopus. 13-án Terrese. — Várszínház. Műsor: Január 5-én Lammermoori Lucia. 9-én Ellenállhatatlan, Sylvester és (1-ször.) 11-én Daniseffek (1-ször), 12-én Ördög Róbert. — A népszínházban vasárnap a „Piros bugyelláris“, hétfőn „Niniche“ fog adatni. A jövő hét játékrendjét „Niniche“, „Piros bugyelláris“ és a „Kis herczeg“ adják. Gerőffyné még a „Huszár csíny“-ben fog „Ninichen“ kívül fellépn, s e hó 15-én hagyja el a fővárost. A népszínház igazgatósága már megvette Lecocq és Offenbach új operettjeit „Kamargót“ és „Favárnó asszonyságot“. Gerőffyné eltávozása után „Niniche“ szerepére Sziklai E. és Dancz N. készülnek. K. Papp Miklós darabja, „Az ördög bibliája“, alkalmasint még e hóban színre kerül. — A „Helfy“ társadalmi és művelődési kör szervező bizottsága 1879. évi január hó 6-án a „Hungária“ szálloda dísztermében fele részben saját alaptőkéje, fele részben a harcztéren elesettek özvegyei és árvái javára hangversenynyel egybekötött tánczvigalmat rendez. Kezdete 71/1 órakor. Családjegy 3 személyre 2 frt. Személyegy 1 forint. Jegyek előre válthatók: Pirnitzer Frigyes zeneműkereskedésében, váczi utcza, „Eötvös“ egylet titkári hivatalában, Kerepesi út 56/a sz. a. Flachs S. fődohánytőzs, Károly kaszárnya, és Beer papirkereskedésében, 3 korona utcza Műsorozat: I. 1. Koronázási induló, Meyerber-től, zongorán négy kézre előadják Parlaghy Brachfeld k. a. és Rosenthal Emil ut. 3. Felhívás keringőre, Weber-től, előadja Parlaghy Brachfeld Vilma k a. 3. A vén czigány, Vörösmarti-tól szavalja Glüksmann Lipót ur. 4- Hegedűverseny Mendelssohn-tól hegedűn előadja Aranyi Lipót ur, zongorán kiséri Parlaghy Brachfeld k. a. 10 percz szünet. II. 5. Berceuse Waise Chopin-től, előadja Rosenthal Emil nr. 6. Népdalok énekli Schwartz Róza k. a. zongorán kiséri Aranyi Lipót ur. 7. A holt költő szerelme melodráma Jókai Liszt-től előadják Grün Károly és Rosenthal Emil urak. 8. Oláh népdalok hegedűn előadja Aranyi Lipót ur. 9. 6-dik magyar raphsódia Liszt-től előadja Rosenthal Emil nr. — Soldosné asszony arczképét közli a „Vasárnapi Újság“, mely már egyszer mint „Blahánét“ is adta volt. Az egykori Blaháné és a jelenlegi Soldosné közt azonban nagy különbség van. Soldosné azóta nagyon sokat haladt, a minthogy tehetsége bámulatosan fejlődik és izmosodik. Ugyane lap írja, hogy Soldosnét jelenleg Berlinbe hívogatják vendégszerepekre. — Lecocq legújabb operettje a „Grand Casinó“ e hó 6-an kerül először színre a Variété színházban, a szöveget Gondinet, Saint Albin és Prével írták. — Meilhac és Halévy e hóén egy új három felvonásos vígjátékot olvastak föl a Palais Royal színházban, melynek czíme „Le Mari de la Debutante“. Hadvig kisasszon az előadáskor Lecocq egy új áriáját fogja énekelni. — Bismarck emlék. Bismarck herczeg óriás szobra, melyet Schaper Frigyes készítet Köln város megrendelésére, s mely e városban is állíttatik fel, Berlinben érezbe öntöttek. Bismarck születésnapján április 1-én szándékoznak nagy ünnepélyességgel leleplezni. ■— A lyoni futárt épen ezredszer adták az idén a párisi Ambiguben. — Következő uj darabokat adtak a párisi színházakban a múlt deezember hóban: Princesse Borovska ; Fleur d’oranger; Grand-Pére; l’Age ingrat; Au hasard de la Fourchette; Droit du Seigneur ; Soldat Rouvel ; Deux fantes; Brigands; Enfants du Capitaine Grant; Reine Berthe ; Madame Favart; Muselez-les done. — Hangverseny. A zenekedvelők termében nagyon csekély számú közönség előtt mutatta be ma este Liedl Ferencz művészetét. Mikor még a nemzeti színház zenekarának tagja volt, a zeneértők jó véleménynyel voltak tehetsége felől. Most már mint „önálló hegedűművész“ kíván szerepelni és épen e minőségben nem felel meg a várakozásnak és a hozzákötött reményeknek. Aki ma hallotta, be fogja ismerni, hogy jól meg van vetve az alap, de nem fogja tagadhatni, hogy hiányos még a kiképzés. Erőteljes, tiszta, széles hangokat tud kicsalni hegedűjéből, de ezek nem juthatnak teljesen érvényre, mert minden cantilenánál majdnem beteges érzelgésbe esik. A programmban felvett számok közül különösen a Bruch-féle nagy hangverseny felülhaladják technikai képzettségét, ami a fináléban hallott hiányos sext és decimamenetekből elég világosan kitűnik. Ha technikája és különösen intonatlójában annyira fog haladni, hogy méltó lesz szép és természetes hangjához, akkor lesz jövője. Ma is leginkább azon számokkal hatott, melyeknél nem a technikában fekszik a fősúly, mint a Raff-féle cavatina vagy a Vienovszkyféle — különösen elsietett tempóban előadott legenda. A kis közönség igen hálás volt és sokat tapsolt. A zajos tapsokat teljesen kiérdemelte magának Dévai (Kurzweil) Janka kisasszony ; a trubadori egy áriáját énekelte, szép sonor hangjával, csínnal és ízléssel. D. TÁRCZA. A fővárosból. Falragaszok. Mikor azt írom, hogy falragasz — megvárom — inkább a purista vezeti tollamat, mint az életbli rajzoló. Ha a valóságnak meg akarok felelni, okvetlenül „plakát“-ot kell írnom, mert nem minden falragaszt ragasztanak, miről mindenki meggyőződhetik, aki nemcsak a plakátok tartalmával, hanem anyagával is foglalkozik. Világos, hogy a falragasz szónak készítője oly időben élt, midőn a plakátokat csak ragasztották, vagy pedig nem foglalkozott behatólag az utczasarkok Flórájával. Utczasarkok Flórája! Fogja-e valaki ez elnevezés találósságát kétségbe vonni, aki életében csak egyszer is megállt a színpompában, formában oly változatos reelamevirágok előtt, melyek falainkon teremnek ? Nincs az a tavaszi mező sárga, piros, kék, zöld szőnyegével, mely túlenne rajtuk, vagy mondjunk mező helyett kertet, mivel a plakátok nem vadon termő virágok, hanem kerti növények, melyeket ültetni szokás. Ismered kertészeit? Mikor te még hajnali álmodban tán épen azt a számot áldod, amely a legközelebbi budai húzáskor nem fog kijönni, vagy fölébredve az órára nézesz s azon öntudattal fordulsz be a falnak, hogy legalább is még két-három óra hosszat áldozhatsz Szent Heverdelnek, polgártársaidnak egy egész osztálya dolgozik már éretted. Ezek a „hajnali munkások“, akik soha sohasem ismerik meg praxisból, hogy milyen édes a reggeli álom. Majorosok tejet szállítanak a fölöstökhöz, újságkihordók a téridő derengő sötétségében tapogatóznak föl a lépcsőn lakásodhoz és küszöbödön becsúsztatják az újságot, a piaczi árusok hadserege Soroksárról, Budakesziről, Promontorról, Újpestről concentrált, combinált előnyomulást visz véghez a főváros szíve felé, hogy hasát bevegye. Ugyanekkor szaladgálnak rejtélyes lények végig az utczákon. Kinézésük sajátságos. Ha tagadhatatlan a „talléros pékné“ reframerének igazsága, hogy a molnár mind fekete, a szenész meg czupa fehér, akkor kétségtelen az, hogy e futkározó alakok is magukon viselik hivatásuk bélyegét — a csirizt. Nadrág, kabát, süveg tíz lépésnyiről elárulják nyomait. Nincs az a pecsétvesztő, mely e foltokat kivenné. A gyilkos lelkén nem elkörülhetetlenebb a bűn bélyege, a gályarab vállán a rásütött jegy, mint ezek ruháin a csiriz. Hónuk alatt plakátcsomag, jobbjukban csirizes bödöny, a balogban ragasztó rád. Nemre nézve kétfélék: férfiak és nők, amennyiben ez a pálya is azok egyike, melyet mi férfiak elég nagylelkűek voltunk a gyengébb nemnek részben átengedni. Locs-pocs — szállong a hópehely — süvölt a szél. Reggeli szürkület. Szóval oly időjárás, melyet a reényirók öldöklő catastróphák végrehajtására kedvelnek. Az alak megy — megy — megy. Végre megáll egy sarkon, leteszi böhönét, a falhoz támasztja rudját és vizsgálja a falat vagy hirdetőtáblát. Fejét csóválja az ott tapasztaltak felett. Szörnyű pusztítást vittek a falakon végbe undok, gaz kezek. Mert csodálatos a természet, mindennek megvan ellenszere. Az egér pusztítja a vetést, de a tövises disznó pusztítja az egeret; hernyó eszi a virágot, hernyót eszi a fecske, így van a falragasztónak is ellensége s ez az — utcza-suhancz. Képzelhető-e dicsőbb élvezet, mint az aszfalton végigcsuszongálni, aztán nekiugrani a falnak s letépni onnan eegy darab czédulát s nevetve tova iramodni ? Nappal a szórványos konstablerektől való rettegés korlátok közt tartja az utczák vig lakóját, de mikor az első gázlámpák fénye megvillan és az éjszaka ismeretes sötét leplét a világra teríti — olyankor megindul a hajsza. Reggelre az a szépen kitapétázott fal puszta. Virágait megették a hernyók. Természetes hát a falragasztó és csirkefogó közti borzasztó gyűlölködés. Jaj annak a suhancznak, aki egy ragasztónak kezébe kerül ! Bolgárul kegyetlenkedik rajta. S mert a suhancz csak gyerekember, a ragasztó meg felnőtt, az erő az utóbbinál van s a megtépázott ficzkónak nem marad más viszontortási eszköze, mint ügyesség és elmésség. Föl is szokta használni. Akármily magasra ragaszsza föl plakátjait, eléri a gyerkőczek bosszuló keze. Ez a kertész, aki azokat a fali virágokat ülteti. E virágok kivált a keresett helyeket keresik. Hiába kutatsz a József- vagy Ferenczváros fenekén, ott a szép talak, hány tarka-barka plakát rájuk férne — nem nekik való talaj. De ahol tömegek tolongnak és slepphalál van, ahol minden lépés egy oldaldöfést vagy döfetést jelent, virítanak a falak. Annyira virítanak, hogy a házi urak már mégis unták és nem egy ragaszt ki czédulákat e felírással: „Itt tilos a plakátragasztás.“ Hanyatló ízlés kora! A görögök befestették falaikat s az szép volt, ma meszelik s még a plakátdiszt is leparancsolják róla. Úgy hogy a kitiltott falragaszok nagyrészt külön hirdető táblákra menekültek. E szerint a falragasz szó egészben véve túlélte magát. Nem /«/ragasz, mert nem mindig falra ragasztják s nem ragasz, mert csak az ephemer termékek jelennek meg papirosan, a maradandók fa- és réztáblákról szólnak hozzánk s az ily táblákat szögeini szokás. Magyarosodunk ! Régebben csak elvétve akadt egy-egy hazafias hirdetés, mely Árpád nyelvén jelenté, hogy ez a Khon, vagy az a Weisz végeladást rendez. A nagyobb rész németül beszélt. Ma már annyira vergődtünk, hogy a plakátok fele is magyar. Ha nyelvre különbözik a hirdetés, elüt színre, formára és tartalomra is. A verseny sok mindenre megtanította az emberiséget. Legegyszerűbb volt szinével hívni föl a figyelmet. Például: öt színház, s czédulája pompázik reggelenként a falakon legkönnyebben meg lehessen egymástól különböztetni, mindegyik más szint vallott. Fehér a nemzetié, mintha azt akarná mondani: solid vagyok, nem ütök zajt; Rákosi a barnát választotta vagy inkább a világos barnát, tán mert se nem szőke, se nem barna az igazi magyar fajta; budai előadásait a nemzeti színház zöld lapokon tudatja, ami épen nem találó, hisz a várbeli évad megszűnik, mihelyt az első zöld mutatkozik, helyes volna tehát a téli évadot fehér cédulával repraesentáltatni; a német gyapjúsuteza színlapja kék, igazgatója után, a kis Blau, a herminatéri német kis musaviskó veréssel rikít, hogy meglássák. Különben félő, észre sem vennék. A sokszínű falragaszok sokalakúak is. Vannak kicsinyek és nagyok, keskenyek s szélesek, gömbölyűek, négy s háromszögletesek. Tartalmukra komolyak és humoristikusak. Az elsők közt kiváló hely illeti meg a hivatalos hirdetéseket, u. m. az adó és njonczozási plakátokat. Ezekre már meszsziről rá lehet ismerni, pedig nem színnel, sem formával nem iparkodnak szemet szúrni. Ahol egy utczasarkon nagyobb csoportot látsz, mely valamit a falon nagyon megbámul, mérget vehetsz rá: hivatalos hirdetés. Ellentéte a farsang ajándéka: a tréfás hirdetés, mely hajmeresztő elmésséggel hiv meg erre vagy arra a bohócrestélyre. Ismeritek a titokzatos plakátot? Megtörténik néha, hogy egy szép napon valami különös fogalmazvány lep meg a falakon, melyet sehogysem értesz. Első nap csak ezt olvastad: „Ez kommt!“ Kicsoda lehet az a rejtelmes „Er ?“ Másnap már bőbeszédűbb hirdetés suttogott feléd: „Der Riesenschlangenmensch kommt!“ Harmadnap aztán kisül a nagy titok, hogy a csodaember Cárié Orfeumában mutatja magát. Aki már nem képes sem színnel, sem formával a figyelmet felkeltetni, illustrációkhoz folyamodik. Lovardák, óriási asszonyok, hatlábú bikák, összenőtt gyermekek és más hasonfajta speciel használja ezt a módot. De ha a világon valaminek, a késeknek tanácsos kötve hinni. Az a lovarművész sohasem ugrik akkorát a valóságban, mint a képen, az az óriás asszony illusztrálva rendesen óriásabb mint természetben és a halábú bika mindig hatlábúbb így lepingálva, mint úgy a bódéban. De milyen szárazon osztályzom ezt az eleven életet, mely a hirdetésekből ránk mosolyog vagy — vigyorog, aszerint amint comédia vagy tragédia bohóczestély vagy — végeladás. „Egyik sír, a másik nevet.“ Mennyi ellentét! A büszke hegedűkirály, kinek már neve is reclame, hangversenyt hirdet , mellette ott settenkedve egy pict írott plakát (nyomtatásra nem futotta ki), melyen valamely özvegyasszony jelenti, hogy nála a pipa- avagy bimbóutczában két kosztos diák kész ellátást talál. Mennyi hazugság! Az „önkénytes“ végeladástól, mely nagyon is kényszeritett, a visszavonhatatlanul utolsó előadásig, melyet szívesen ismételnének — ha nézője akadna. Mennyi remény! A kereskedő, ki erre fa sárga hirdetésére számit, a grófné, a ki elveszett pincsijének megkerültéte rendőri plakáttól várja, a szegény utazó ügynök, a kinek úti-bőröndjével pár ezrest elloptak s most a „becsületes megtalálót“ ígérettel csábítja. Mennyi szédelgés! Orvos csalhatatlan kezelésével, melyet a szegény lépre kertk keservesen megemleget; páratlan jelességü vásznak, melyek a harmadik mosásban szétmennek, ha a másodikat netán kiállták volna; bűvész — aki második Boscónak nevezi magát és hangzatos olasz vagy franczia név alá burkol egy közönséges csepüevőt! Mennyi .... ki győzné mind elsorolni, mit beszélnek a falak? Annyi kétségtelen, hogy a régi s a mai falak közt különbség van. Azokról azt tartották, hogy fülük van, a mai falaknak már nyelvük is nőtt. Nyelvük a plakát. ÁRGUS. Budapest, vasárnap, jan. 5-én. Várszínház. Lammermoori Sir Ravenswood Edgard Elinger Lucia. Buklaw Arthur Zajonghy Opera 3 felvonásban. Rai Bódry Asthon Henrik Malecky Alisa Szerencsés I. Lucia Balázsné B. V. Normann Szalai Kezdete 7 órakor. Nemzeti színház. A Fourchambault-család. Szinhát 5 felvonásban. Irta Augier Emil; fordította Fáy J. Béla. Fourchambault — — — Szigeti József Fourchambaultné — — Sz. Prielle Cornélia Blanche) gyermekeik — — Márkus E. Báró Rastiboulois, Seine et Manche préfetje Vízvári Bernardné — — — Paulayné Bemard, fia — — — Nagy I. Letellier Marie — — — Heívey Laura Inas Fourchambault-nál — — Sebestyén Szolga Bernard-nál — — Tóth kezdete 7 órakor. Népszínház. SOLDOSNÉ LUJZA assz. mint vendég. A piros bugyelláris. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felv. Susták Kata, kuruzsoló czigányasszony Klárné Kezdete 7 órakor. Holnap január 6. Nemzeti színház . Az ezredes leánya. Dramolette 1 felv. Ezt követi : Visszatérés Japánból. Vígjáték 1 felv. Végül: A diplomata. Vígjáték 2 felvonásban. — Népszínház: Niniss. Énekes bohózat 3 felvonásban. Török Mihály, biró — — Eőry Zsófi, a felesége — — Soldosné Lassz. Julis asszony — — Pártényiné Menczi, a húga — — Komáromi Mariska A huszárkapitány —* — Karikás Csillag Pál, huszárőrmester — Tamássy B “r“p“ - gr* Pennás, jegyző — — Együd Hájas, ispán — — Horváth Kósza Gyurka, gulyásbojtár — Victor Misi, gyalogpostás — — Bakonyi :: i LST4“ Öregbéres — — Kovács Ist. Jóska, kocsis — — Szeréti Szi“»*“ - i EK Egy legény — — Hatvani E. Egy leány — — Halmai K. Lajcsi, czigányzenész — Vasvári CSARNOK. Angol reklámok. (F. A.) Az angol ipar ősidők óta oda törekedett, hogy a gazdag és előkelő aristocratia fantastikus szeszélyeit mindenkor kielégítse. E törekvés folytonos növekvésnek van alávetve. Sokan élnek Londonban, kik nem tudják, mi módon költsék el óriási jövedelmöket, s kik mohón kapnak minden alkalmon, mely nekik e fontos ügyben jó tanácscsal szolgál. A főúri semmittevők legnagyobb része napról napra a számtalan hírlapban turkál s kivált a sok tarka hirdetést tanulmányozza, melyek a legfontosabb és a legfényűzőbb szükségletek teljes névsorát ajánlják az olvasónak. A leggazdagabb emberek régi tapasztalás szerint nem mindig a legokosabbak egyszersmind s így megesik rajtuk, hogy a rövid, egyszerű hirdetést csak olybá veszik, mint az egyszerűen öltözött embert, bármily kitüntetést élvezzen is ez szellemi tekintetben. A legközönségesebb dolgokat eszerint tetszetős külalakba kellett öltöztetni, hogy fölébreszszék a right honorables (igen előkelőket) közönyükből, s fölizgassák szunnyadó kíváncsiságukat. A hirdetmények ez okból pittoreszk formát, regényes mezt kaptak, s most majd mint napi események, majd mint elbeszélések, majd mint költemények tétetnek közzé. Valamennyieknek az a czélja, hogy fölkeltsék a hidegvérű olvasó figyelmét s fantasztikus módon díszített, virágos után, szinte akarata ellenére, az olvasót a boltban vezessék. Az ily tökélyesített angol hirdetés neve: „puf“. Van minden nemű és minden nagysága puf. A puf tanulmánynyálön, melyet leginkább a kereskedők űznek nagy szorgalommal. Nem akarunk időt tölteni egy tudomány elméleti fejtegetésével (a reklámütés e neve joggal nevezhető tudománynak), mely fontosabbnak látszik papjai előtt, mint az öszszes classicusok bölcsesége, hanem inkább angol lapokból idézett néhány példával fogjuk mulattatni az olvasót. 1. Az elpusztíthatlan csizma. T . . . Alfréd, T . . . ügyvéd csodaszép hároméves egyetlen fia, tegnap a Cityben egy sebesen hajtó kocsi által majdnem elgázoltatok. A kocsi kereke már a szerencsétlen gyermek fejét érinti — a körülállók rémülve fölkiáltanak — a felügyelőnő, ki kíváncsiságból a Drawing és társa kirakatában látható pompás képeket szemlélte s kötelességének elhanyagolása által e rémjelenet okozója volt, ájultan összerogy, midőn a végzetes pillanatban a kocsis a lovak szerencsés félrerántása által más irányt ad a kocsinak, úgy hogy a kerék csak könnyen horzsolja a gyermek fejét és csak egy fürtjét szakítja el. E véletlen esemény azonban mégsem folyt le komoly baj nélkül. Amíg a jobbik kerék szerencsésen elkerülte a gyermek fejét, a bal kerék egy fiatal ember lábán ment keresztül, ki óráját igazítani akarván, Gollway ismert órás napmutatóját tanulmányozta. A váratlan baleset elkábítá és földre tömte az ifjút, ki ezáltal az általános részvét s aggodalom tárgya lett. Bevitték őt az órás házába. Az előhívott seborvos megvizsgálta lábát és megállapította, hogy a fiatalembernek semmi baja sem esett. „Megfoghatlan csodája ez a gondviselésnek !“ mondák a jelenlevők. „Csakugy a csoda ez,a felesé az ismeretlen, „melyet azonban nem a gondviselés, hanem czipészem idézett elő. Tessék csak figyelemmel megnézni csizmámat. Felhőre puha mint egy keztyűé, s mégis oly tartóssággal és erővel bír, hogy ellenáll az