Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-05 / 8. szám

I­ŐVÁROSI ÜGYEK. — A fővárosi közmunkák tanácsa, tekintve, hogy a lefolyt kétheti idő alatt a küzbenjött ün­nepek miatt csak lényegtelen és csekély számú tárgyak érkeztek be, f. hó 2-án igen rövid ülést tartott, melynek nevezetesebb tárgyai következők : 1. Pugin Leo benyújtott ajánlata a 180. szán­u sugárúti telekre, négyszögölenként 18 frt vételár mellett, mely a feltételek egyéb követelményeinek megfelelvén, elfogadtatott. 1 2. Zichy János grófnő született Földváry bárónővel a sugárút 75. számú kvételre vonatkozólag kötött adásvevési szerző­szintén helybenhagyatott. — Ezek után még b folyó ügy került tárgyalás alá, melyeknek rése után az ülés kölcsönös újévi üdvözletek nyitása után befejeztetett. A dunaszabályozási művek felülvizsgálata­n a főváros kezdeményezésére — mint — vegyes bizottság küldetett ki, mely a is közi. miniszter elnöklete alatt tartott alü­­lésén kimondta, hogy a főfelügyelőség fe­jében fogják a terveket tanulmányozni. Csak­­az észrevették azonban, hogy ítéletet hozni le­h­en anélkül, hogy a részletes leírás és pro­­­­p a tervek mellett rendelkezésükre ne álljon, biz.­tag sürgetésére a város által kiküldöttek -vében Derlóczy alpolgármester tehát felkérte a minisztert a kiegészítő leírások átadására, azonban ezen megkeresésre a minisztériumból még válasz sem érkezett, pedig azóta lefolyt vagy két-három hó. A város küldöttei tehát ma délután ismét érte­kezletre gyűltek össze s kimondták, hogy közleke­dési miniszter úrhoz újból írásbeli kérelmet intéz­nek a részletes leírások leküldésére, különösen an­nak kitudhatása végett, mikép alakult a meder s minő irányt vett az a kotrások folytán. Addig mig a programm a kezüknél nem lesz, érdemleges ta­nulmányozást nem folytathatnak.­­ A főváros jövő közgyűlésére a közigazgatási bizottság tagjainak választásán és a múlt alkalom­ról visszamaradt tárgyon kívül, a magán-zálogü­zle­­tek kamatmaximumának meghatározása van kitűz­ve, még előlegesen ki van tűzve a kőbányai sertés­szállások mellett levő 84 hold városi kaszáló bér­beadásának eredményéről szóló jelentés és egy bu­dai kisebb lakás kiadása.­­ A városi képviselők 45-ös kijelölő bizott­sága ma Királyi Pál elnöklete alatt ülést tartott, melyen kijelölte a közigazgatási bizottságba vá­lasztandó öt tagot. A bizottság a szerdai közgyű­lésnek ajánlani fogja Széher Mihály, Steiger Gyula, Gombár Tivadar, Mendl István, Burghardt István urakat. HÍREK. Január 4. — Lapunk legközelebbi száma a hét­fői ünnep miatt kedden reggel jelenik meg. — Erzsébet királyné tegnap este Renz czir­­kuszát látogatta meg Bécsben s az udvari páholy­ban maradt az előadás végéig. — A trónörökös a magyar zenéről. Rudolf trónörökös „Tizenöt nap a Dunán“ czimű már em­lített művében egy figyelemre méltó megjegyzést tesz. „Este, úgymond ő fensége, egy helyen egy a faluban tanyázó czigány zenebandát hozattunk, mely a vacsora alatt hangoztatta bánatos danáit. Reám semmiféle zene sem hat oly varázszsed, mint e barna fiuk hegedűinek és czimbalmának mélabús, ere­deti nótája. — Intermezzo az udvari vonaton. Albrecht fő­­herczeg egy utján történt, mikor Budapestről Bécsbe utazott egy éjjel. A vonat vezetője egy törzsgyöke­res magyar volt, ki minden állomáson kegyetlenül megsipoltatta a gőzsipot, a mi kissé kellemetlenül hatott a főherczegre Albrecht főherczeg utasitó had­segédét, hogy tiltsa el a mozdonyvezetőt a nagy „fütyüléstől.“ A hadsegéd a legközelebbi állomáson kiszáll, s így szól a mozdonyvezetőhöz: „bej! moz­donyvezető! ő császári fensége kérdezteti, hogy a gőzsippal való tréfát abban fogja-e hagyni ? . . .“ Mire a magyar egész nyugodtan feleli: „Nagyon szépen köszönöm a kérdést, de így van előírva a reglementben . . . .“ A hadsegéd elmosolyodott a kissé vastag és komikus feleletre, s egy a vonatot kisérő magasabb vasúti hivatalnok közbenjárása foly­tán teljesítheté csak a főherczeg kívánságát. — A pasává lett­­Blum Gyula hazánkfia je­lenleg 45 éves, s eltitkolhatlanul elárulja zsidó származását. Ezelőtt pár évvel még az ottomán bank hivatalnoka volt Konstantinápolyban, később az alexandriai fiókhoz tétetett át. A pár évvel ez­előtt elhalt Ismail pasai pénzügyminiszternek jobb keze volt. Később egyiptomi szolgálatba lépett, s az európai kormányzási, hivatal fejévé neveztetett ki. Ezután már könnyű volt neki, (kivált Kattawh hey bankár segélyével) egész a pasaságig felvinni. — Etiine Mihály, a „Neue Freue Presse“ szerkesztője Budapestre jött, hogy a P. Lloyd ju­biláns ünnepén részt vegyen. Az „Európában“ lakik, úgy halljuk, Párisból és Berlinből is jönnek vendégek. A Lloydhoz eddig is a szélrózsa min­den irányából érkeztek üdvözlő táviratok. — A tudományos akadémia. Az I-ső (nyelv és széptudományi) osztály január 7-én (kedd) d. u. 5 órakor Ülést tart. Tárgyai a következők: 1. Bu­den­z József r. t. „Az ugor­ nyelvek elágazásáról.“ 2. Ugyanő bemutatja „A magyar-ugor szótár“ 4-ik füzetét. Az osztályülést összes ülés előzi meg, több rendbeli pályamunkák bemutatása végett. — A haitit császárnak, Szuluknak özvegye, Jusztine, meghalt Porte su Princeben (Haiti). Szü­letett 1820-ban, Akahaj faluban, néger szülőktől; mikor Szulukhoz nőül ment, ez csak altiszt volt a haitii hadseregben. Szulukot 1858-ban elűzték s csak 1867-ben tért vissza száműzetéséből. Ugyan­ezen évben meghalt Petit-Goaveban. Az özvegy csá­szárné 1871-ben tért Vissza Port-au-Princebe egyet­len leányával, Olivával, Lubin tábornok nejével. — Egy magyar ifjú mint­­.angol jogtudor. A londoni „Times“ decz. 26-ki számában a „Cambrid­ge University“ rovat alatt közli azok névjegyzé­két, kik a „Law Tripos“ jogi rigorótumot kitűnő calculussal állották ki ez évben. Csak 37-en van­nak, holott a cambridgei egyetem tanulóinak ösz­­szes száma meghaladja a 2000-et. S e 37 között örömmel olvassuk egy magyar ifjú, Duke. Ferencz Tivadar (érdemes tudósunk Duka Tivadar fia) ne­vét, a­ki e névsorban a 11-ik helyet foglalja el. — A Petőfi-társaság hétfőn, január hó 6-án d. e. 10 órakor tartja meg ünnepélyes közü­lését a magyar tud. akadémia dísztermében. Tárgyai: el­nöki megnyitó beszéd. Titkári jelentés. Emlékbe­széd Szigligeti Ede fölött gr. Zichy Gézától. Költe­mény Szász Gerőtől. Petőfi nősülése (visszaemléke­zések) Lauka Gusztávtól. Költemény Bartók Lajos­tól. Elbeszélés Balázs Sándortól. Költemény Farkas Lászlótól. Elnöki zárszó. A társaság lakomáját, hétfőn jan. 6-án d. u. 2 órakor tartja Szikszay Ferencz vendéglőjének első emeleti éttermében. — Sphymophon. Dr. Stein frankfurti orvos új villámkészüléket talált fel, mely egy neme a mikrophonnak. E készülék segélyével — ha te­lephonnal köttetik össze — az érvelés és szívdo­bogás legfinomabb árnyalatairól is tudomást vehe­tünk úgy közelről, mint távolabbról. — A Politika Általános Szótára megjelent Párisban uj kiadásban Bloch Móricztól. E kitűnő könyvbe Francziaország legelső publiczistái dol­goztak. — Izraelita ösztöndíjak. Az orsz. magyar izr. ösztöndijegylet részéről pályázat nyittatik követ­kező ösztöndíjakra, és pedig: 1. báró Eötvös Jó­­zsef-féle 200 frtos, 2. Podhrágyi Popper Lipót-féle 100 frtos, 3. dr. Österreicher Ede-féle 100 frtos, 4. Fochs M. L.-féle 100 frtos, 5. Fochs Johanna-féle 100 frtos, 6. Schreiber Mór és Ernesztina-féle 100 frtos, 7. Sternthal Arthur-féle 100 frtos, 8—26. tizenkilencz 100 frtos egyleti ösztöndíjra, mely utób­biak közöl kettő esetleg mint négy 50—50 frtos ösztöndíj fog adományoztatni. Ezen ösztöndíjakra pályázhatnak azon szegény mózes-vallásu tanulók, kik Magyarország valamely magasabb tanintézetén szorgalom és jó erkölcs által kitűnnek. Ily maga­sabb tanintézetek: az egyetem, műegyetem, aka­démiák, rabbiképző-intézet, talmud-thora, a 7. és 8-ik főgymnasiumi és főreáltanodai osztály és a tanítóképezdék. A pályázók utasíttatnak, miszerint folyamodványaikhoz születési- és hiteles szegény­ségi-, nemkülönben tanulmányi- és erkölcsi-bizonyít­­ványaikat csatolják, ellenkező esetben azok nem lesznek tekintetbe vehetők. Az ilyképen felszerelt pályás ad kérvények legfelebb f. január hó 31-ig dr. Bózsay József kir. tanácsos úrhoz, mint az egylet elnökéhez (Budapest, VI. Károly­ körút 54. sz. a.) bérmentesen beküldendők.­­ A fővárosi iparosok köre vasárnap január 5-én este 7 és fél órakor saját helyiségeiben (Fe­­rencziek bazárja) szini előadást rendez. Előadatnak az „A miniszter előszobájában“ és „Alte Lünden“ czímű darabok. — Nordenskiöld svéd sark-utazó hajója a Véga, szent-pétervári hírek szerint befagyott a je­ges tengerbe Szibéria fölött. — Egy khinai követ, Tszeng­ y-Jong érkezett Marseillebe az Amazone hajón. Kísérete 50 sze­mélyből áll, kik közül 5 altaché, 10 katonai atta­­ché, a többi szolga.­­ Annak idején feltűnést keltett azon eset, hogy a pesti pénzügyigazgatóság Giergl István kártyagyáros ellen kártya bélyeghamisításának gya­núja miatt fenyítő feljelentést tett. Ugyanis egy nagyszebeni és egy gyulafehérvári kereskedőnél oly kártyákat foglaltak le, melyek hamisan voltak bélyegezve s az iletők azt vallották, hogy az illető játszó kártyák G­ergl gyárából valók. A vizsgálatot megejtették, szakértői véleményeket kértek ki, s míg bebizonyult hogy Giergl csakugyan szállított kártyát Szebenbe, másrészről nem birta senki ki­sütni, hogy a kérdéses játszmák a Giergl által szállítottak közül valók-e, mert hiszen egyes be­küldött játékok valódi bélyeggel voltak ellátva s a kereskedők másutt is vásároltak. Ennélfogva a fenyitő törvényszék Gierglt bizonyítékok hiányában felmentette s a pénzügyigazgatóságot elutasította.­­ A terézvárosi II. sz. iskolaszék múlt év deczember 30-án rendes ülést tartván, ez alkalom­mal a dr. Schnierer Gyula által bemutatott tan­anyag beosztása iránt való jelentés vétetett tár­gyalás alá s az e czélra kiküldött albizottságnak kimerítő jelentéséért jegyzőkönyvileg köszönet nyil­váníttatott. Ez ülésben egyszersmind gondnok Jonig Antal bemutatta a szegény gyermekek ruháztatását­­ c célzó gyűjtések eredményéről szóló jelentést is. A­­ gyűjtés folytán befolyt összesen 439 frt 65 kr, s mely összegből az iskolaszék hatásköre alatt álló lovag-utczai, teréztemplom-téri és b­iv-utczai 3 iskolában 140 gyermek czipővel, 40 gyermek pe­dig tel­jes ö­tözékkel a téli időre elláttatott, azon­kívül Gabala György iskolaszéki tag a teréztem­­plom-téri iskolában egy árva gyermeket tetőtől­­talpig saját költségén felöltözteted. A fenti gyűjtés eredményének létesítésre Radocza János, Jam­­nitzky Lajos, Pucher József, dr. Fülöp Károly, Roszberger Nándor, dr. Faludy Géza, Stein Adolf, Jung Antal és Kohn M. A. iskolaszéki tagok mű­ködtek fáradhatlanul.­­ Leomlott az ősrégi és hírneves Belem tornya (terre de Belem) Lissabon közelében decz. 18-án. A góth építészet e remek monumentuma valaha állambörtönül szolgált. A pompás mór styltt karzat, mely annyi költségbe került s mely arra volt hivatva, hogy az építészet remekét körül­vegye, már építésének bevégzéséhez közeledett, midőn egyszerre az egész épület a nevezett napon reggel 9 órakor roppant zajjal összeomlott. A catastropha színhelyére ezeren és ezeren tolongtak s mindnyájukat a legmélyebb fájdalom fogta el, midőn az óriási mű, melyet az idegenek a csodálat kifejezésével, ők maguk méltó nemzeti büszkeség­gel szemléltek, romhalmazban hevert előttük. Az áldozatok száma ismeretlen lévén, az még csak fokozta az ijedelmet és az összecsődülést. Don Luis király azonnal a catastropha színhelyére sietett s őt nemsokára atyja és testvére, a minisz­terek, valamint számos polgári és katonai méltó­ságok követték. A segélymunkálatok rögtön és tervszerűen megkezdődtek s csakhamar 8 sze­mélyre bukkantak, kiket a romok eltemettek. Be­lem tornya hajdan hieronymita kolostor egy részét képezte. Tudvalevő dolog, hogy a Champ de Mars-i kiállításon a portugáliai osztály főhomlok­zatának legszebb dísze e torony utánzása volt.­­ A Budapest 1. ker. tabáni tantestület által a tabáni népiskolai könyvtár javára rendezett hang­versenyt vasárnap január hó 5-én a szarvastéri népiskola rajztermében tartja meg. Kezdete 7 órakor. — Vadászati jegyekért Pestmegye területén a múlt deczember hóban 48 frt folyt be. — az 1878-iki egész évben vadászati adóban 7978 írttal gazdagította Pestmegye az állampénztárt. Törvényszéki csarnok. — Sikkasztás. Engl Adolf varannói születésű budapesti lakos, rokonaitól nyert kölcsönnel a bécsi utczában dohány-tőzsdét nyitott, később azon­ban egy lotto-gyüjtőde elnyerése iránt folyamod­­ván, ezt egy bizonyos összegnek cautio gyanánti lététe mellett el is nyerte. Ezen összeggel nem rendelkezvén, kénytelen volt azt kölcsön útján be­szerezni, és igy Sch. J. közvetítése mellett a meg­­kivántató összeget Leer Benő vasúti hivatal­noktól Sch. J. kezessége mellett meg is kapta. A cautio letétele után Engl Adolf a begyűlt lottópénzeket adósságai és egyéb magánczélokra fordítván mindaddig, mig a cautio felemésztve volt. Ekkor Leer a lottoigazgatóságtól érte­sítést nyert, hogy az általa Engl részére letéte­­ményezett cautio — miután utóbbi a beszedett lot­­topénzeket a pénztárba be nem szállította, azok fe­dezetére elhasználtatok. Ezen értesítés folytán Seb. J. kezeséhez elmenvén, ezt a dolog állásáról érte­sítette s a kölcsön iránt egyességre lépve neki azon­nal 300 ftot törlesztésképpen átadott. Végre decz. hónapjában és 3 hóval a kiegyezés után Engl Adolf ellen sikkasztási panaszt emelt, mely panasz folytán Engl csakugyan letartóztatván, zár alá he­lyeztetett. A ma lefolyt végtágyaláson a kir. tör­vényszék — dr. Lászy József elnöklete alatt, vád­lottat az ellene emelt vád bűnténye alól — büntet­hető cselekmény tényálladéka hiányából felmentette. — Hazard játékosok. Roth Sámuel szerecsen­­utczai kávéháztulajdonos, Weisz Lipót hordár és Fischer Jakab ügynök (a tényállást annak idejében már közöttük volt) tiltott hazard játék­ozáse, ezen­kívül Roth Sámuel pedig megvesztegetési kísérlet miatt vád alá helyeztettek. A ma lefolyt végtár­gyaláson a kir. törvényszék vádlottakat a hazard játék vétségének, úgy a megvesztegetési kísérlet vádja alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentette. Nim­k­ai és művészet. — A nemzeti színház jövő heti műsora: Jan. 5. Fourchambault család. 6-án Az ezredes leánya. Diplomata (3-szor). Visszatérés Japánból. 7-kén Sylvia. Windsori vig nők 1. 2. felv. 8-án Dam­­secek. 9-én Hugenották. 10-én Romeo és Julia. 11-én Piccolino 1. 2. felv. Coppélla. 12-én Aesopus. 13-án Terrese. — Várszínház. Műsor: Január 5-én Lammer­­m­oori Lucia. 9-én Ellenállhatatlan, Sylvester és (1-ször.) 11-én Daniseffek (1-ször), 12-én Ördög Róbert. — A népszínházban vasárnap a „Piros bu­­gyelláris“, hétfőn „Niniche“ fog adatni. A jövő hét játékrendjét „Niniche“, „Piros bugyelláris“ és a „Kis herczeg“ adják. Gerőffyné még a „Huszár csíny“-ben fog „Ninichen“ kívül fellépn, s e hó 15-én hagyja el a fővárost. A népszínház igazga­tósága már megvette Lecocq és Offenbach új ope­­­rettjeit „Kamargót“ és „Favárnó asszonyságot“.­­ Gerőffyné eltávozása után „Niniche“ szerepére­­ Sziklai E. és Dancz N. készülnek. K. Papp Miklós darabja, „Az ördög bibliája“, alkalmasint még e hóban színre kerül. — A „Helfy“ társadalmi és művelődési kör szervező bizottsága 1879. évi január hó 6-án a „Hungária“ szálloda dísztermében fele részben sa­ját alaptőkéje, fele részben a harcztéren elesettek özvegyei és árvái javára hangversenynyel egybe­kötött tánczvigalmat rendez. Kezdete 71/1 órakor. Családjegy 3 személyre 2 frt. Szem­ély­egy 1 forint. Jegyek előre válthatók: Pirnitzer Frigyes zenemű­­kereskedésében, váczi utcza, „Eötvös“ egylet tit­kári hivatalában, Kerepesi út 56/a sz. a. Flachs S. fődohánytőzs, Károly kaszárnya, és Beer papirke­­reskedésében, 3 korona utcza Műsorozat: I. 1. Koronázási induló, Meyerber-től, zongorán négy kézre előadják Parlaghy Brachfeld k. a. és Rosen­thal Emil ut. 3. Felhívás keringőre, Weber-től, előadja Parlaghy Brachfeld Vilma k a. 3. A vén czigány, Vörösmarti-tól szavalja Glüksmann Lipót ur. 4- Hegedűverseny Mendelssohn-tól hegedűn elő­adja Aranyi Lipót ur, zongorán kiséri Parlaghy Brachfeld k. a. 10 percz szünet. II. 5. Berceuse Waise Chopin-től, előadja Rosenthal Emil nr. 6. Népdalok énekli Schwartz Róza k. a. zongorán ki­séri Aranyi Lipót ur. 7. A holt költő szerelme melodráma Jókai­ Liszt-től előadják Grün Károly és Rosenthal Emil urak. 8. Oláh népdalok hege­dűn előadja Aranyi Lipót ur. 9. 6-dik magyar raphsódia Liszt-től előadja Rosenthal Emil nr. — Soldosné asszony arczképét közli a „Va­sárnapi Újság“, mely már egyszer mint „Blahánét“ is adta volt. Az egykori Blaháné és a jelenlegi Soldosné közt azonban nagy különbség van. Soldosné azóta nagyon sokat haladt, a minthogy tehetsége bámulatosan fejlődik és izmosodik. Ugyane lap írja, hogy Soldosnét jelenleg Berlinbe hívogatják vendégszerepekre. — Lecocq legújabb operettje a „Grand Casi­­nó“ e hó 6-an kerül először színre a Variété szín­házban, a szöveget Gondinet, Saint Albin és Prével írták. — Meilhac és Halévy e hó­­­én egy új három felvonásos vígjátékot olvastak föl a Palais Royal színházban, melynek czíme „Le Mari de la Debu­tante“. Hadvig kisasszon az előadáskor Lecocq egy új áriáját fogja énekelni. — Bismarck emlék. Bismarck herczeg óriás szobra, melyet Schaper Frigyes készítet Köln város megrendelésére, s mely e városban is állíttatik fel, Berlinben érezbe öntöttek. Bismarck születésnapján április 1-én szándékoznak nagy ünnepélyességgel leleplezni. ■— A lyoni futárt épen ezredszer adták az idén a párisi Ambiguben. — Következő uj darabokat adtak a párisi szín­házakban a múlt deezember hóban: Princesse Bo­­rovska ; Fleur d’oranger; Grand-Pére; l’Age ingrat; Au hasard de la Fourchette; Droit du Seigneur ; Soldat Rouvel ; Deux fantes; Brigands; Enfants du Capitaine Grant; Reine Berthe ; Madame Favart; Muselez-les done. — Hangverseny. A zenekedvelők termében nagyon csekély számú közönség előtt mutatta be ma este Liedl Ferencz művészetét. Mikor még a nemzeti színház zenekarának tagja volt, a zene­értők jó véleménynyel voltak tehetsége felől. Most már mint „önálló hegedűművész“ kíván szerepelni és épen e minőségben nem felel meg a várakozás­nak és a hozzákötött reményeknek. Aki ma hal­lotta, be fogja ismerni, hogy jól meg van vetve az alap, de nem fogja tagadhatni, hogy hiányos még a kiképzés. Erőteljes, tiszta, széles hangokat tud kicsalni hegedűjéből, de ezek nem juthatnak tel­jesen érvényre, mert minden cantilenánál majd­nem beteges érzelgésbe esik. A programmban fel­vett számok közül különösen a Bruch-féle nagy hangverseny felülhaladják technikai képzettségét, a­mi a finálé­ban hallott hiányos sext és decima­­menetekből elég világosan kitűnik. Ha technikája és különösen intonatlójában annyira fog haladni, hogy méltó lesz szép és természetes hangjához, akkor lesz jövője. Ma is leginkább azon számokkal hatott, melyeknél nem a technikában fekszik a fő­­súly, mint a Raff-féle cavatina vagy a Vienovszky­­féle — különösen elsietett tempóban előadott­­ legenda. A kis közönség igen hálás volt és sokat tapsolt. A zajos tapsokat teljesen kiérdemelte ma­gának Dévai (Kurzweil) Janka kisasszony ; a tru­­badori egy áriáját énekelte, szép sonor hangjával, csínnal és ízléssel. D­­. TÁRCZA. A fővárosból. Falragaszok. Mikor azt írom, hogy falragasz — megvár­om — inkább a purista vezeti tollamat, mint az életbli rajzoló. Ha a valóságnak meg akarok fe­lelni, okvetlenül „plakát“-ot kell írnom, mert nem minden falragaszt ragasztanak, miről mindenki meggyőződhetik, aki nemcsak a plakátok tartal­mával, hanem anyagával is foglalkozik. Világos, hogy a falragasz szónak készítője oly időben élt, midőn a plakátokat csak ragasztották, vagy pedig nem foglalkozott behatólag az utczasarkok Flórá­jával. Utczasarkok Flórája! Fogja-e valaki ez el­nevezés találósságát kétségbe vonni, aki életében csak egyszer is megállt a színpompában, formá­ban oly változatos reelamevirágok előtt, melyek falainkon teremnek ? Nincs az a tavaszi mező sárga, piros, kék, zöld szőnyegével, mely túl­enne rajtuk, vagy mondjunk mező helyett kertet, mivel a plakátok nem vadon termő virágok, hanem kerti növények, melyeket ültetni szokás. Ismered kertészeit? Mikor te még hajnali ál­modban tán épen azt a számot ál­­dod, a­mely a legközelebbi budai húzáskor nem fog kijönni, vagy fölébredve az órára nézesz s azon öntudattal fordulsz be a falnak, hogy legalább is még két-há­­rom óra hosszat áldozhatsz Szent Heverdelnek, polgártársaidnak egy egész osztálya dolgozik már éretted. Ezek a „hajnali munkások“, akik soha­­ sohasem ismerik meg praxisból, hogy milyen édes a reggeli álom. Majorosok tejet szállítanak a fö­löstökhöz, újságkihordók a téridő derengő sötétségé­ben tapogatóznak föl a lépcsőn lakásodhoz és kü­szöbödön becsúsztatják az újságot, a piaczi árusok hadserege Soroksárról, Budakesziről, Promontorról, Újpestről concentrált, combinált előnyomulást visz véghez a főváros szíve felé, hogy hasát bevegye. Ugyanekkor szaladgálnak rejtélyes lények végig az utczákon. Kinézésük sajátságos. Ha tagadhatatlan a „talléros pékné“ refram­erének igazsága, hogy a molnár mind fekete, a szenész meg czupa fehér, akkor kétségtelen az, hogy e futkározó alakok is magukon viselik hivatásuk bélyegét — a csirizt. Nadrág, kabát, sü­veg tíz lépésnyiről elárulják nyomait. Nincs az a pecsétvesztő, mely e foltokat kivenné. A gyilkos lelkén nem elkörülhetetlenebb a bűn bélyege, a gá­lyarab vállán a rásütött jegy, mint ezek ruháin a csiriz. Hónuk alatt plakátcsomag, jobbjukban csiri­­zes bödöny, a balogban ragasztó rád. Nemre nézve kétfélék: férfiak és nők, a­mennyiben ez a pálya is azok egyike, melyet mi férfiak elég nagylel­­kűek voltunk a gyengébb nemnek részben áten­gedni. Locs-pocs — szállong a hópehely — süvölt a szél. Reggeli szürkület. Szóval oly időjárás, me­lyet a reényirók öldöklő catastróphák végrehajtá­sára kedvelnek. Az alak megy — megy — megy. Végre megáll egy sarkon, leteszi böhönét, a falhoz támasztja rudját és vizsgálja a falat vagy hirdető­­táblát. Fejét csóválja az ott tapasztaltak felett. Szörnyű pusztítást vittek a falakon végbe undok, gaz kezek. Mert csodálatos a természet, mindennek meg­van ellenszere. Az egér pusztítja a vetést, de a tövises disznó pusztítja az egeret; hernyó eszi a virágot, hernyót eszi a fecske, így van a falra­gasztó­nak is ellensége s ez az — utcza-suhancz. Képzelhető-e dicsőbb élvezet, mint az aszfalton végigcsuszongálni, aztán nekiugrani a falnak s letépni onnan eegy darab czédulát s nevetve tova iramodni ? Nappal a szórványos konstablerektől való rettegés korlátok közt tartja az utczák vig lakóját, de mikor az első gázlámpák fénye meg­villan és az éjszaka ismeretes sötét leplét a világra teríti — olyankor megindul a hajsza. Reggelre az a szépen kitapétázott fal puszta. Virágait megették a hernyók. Természetes hát a falragasztó és csir­kefogó közti borzasztó gyűlölködés. Jaj annak a suhancznak, aki egy ragasztónak kezébe kerül ! Bolgárul kegyetlenkedik rajta. S mert a suhancz csak gyerekember, a ragasztó meg felnőtt, az erő az utóbbinál van s a megtépázott ficzkónak nem marad más viszontortási eszköze, mint ügyesség és elmésség. Föl is szokta használni. Akármily ma­gasra ragaszsza föl plakátjait, eléri a gyerkőczek bosszuló keze. Ez a kertész, a­ki azokat a fali virágokat ülteti. E virágok kivált a keresett helyeket keresik. Hiába kutatsz a József- vagy Ferenczváros fenekén, ott a szép talak, hány tarka-barka plakát rájuk férne — nem nekik való talaj. De a­hol tömegek tolongnak és slepphalál van, a­hol minden lépés egy oldaldöfést vagy döfetést jelent, virítanak a falak. Annyira virítanak, hogy a házi urak már mégis unták és nem egy ragaszt ki czédulákat e felírással: „Itt tilos a plakátragasztás.“ Hanyatló ízlés kora! A görögök befestették falaikat s az szép volt, ma meszelik s még a plakátdiszt is le­parancsolják róla. Úgy hogy a kitiltott falragaszok nagyrészt külön hirdető táblákra menekültek. E szerint a falragasz szó egészben véve túlélte ma­gát. Nem /«/ragasz, mert nem mindig falra ragaszt­ják s nem ragasz, mert csak az ephemer termékek jelennek meg papirosan, a maradandók fa- és réz­táblákról szólnak hozzánk s az ily táblákat szö­geini szokás. Magyarosodunk ! Régebben csak elvétve akadt egy-egy hazafias hirdetés, mely Árpád nyelvén je­lenté, hogy ez a Khon, vagy az a Weisz végel­adást rendez. A nagyobb rész németül beszélt. Ma már annyira vergődtünk, hogy a plakátok fele is magyar. Ha nyelvre különbözik a hirdetés, elüt színre, formára és tartalomra is. A verseny sok mindenre megtanította az emberiséget. Legegyszerűbb volt szinével hívni föl a figyelmet. Például: öt színház, s czédulája pompázik reggelenként a falakon legkönnyebben meg lehessen egymástól különböz­tetni, mindegyik más szint vallott. Fehér a nem­zetié, mintha azt akarná mondani: solid vagyok, nem ütök zajt; Rákosi a barnát választotta vagy inkább a világos barnát, tán mert se nem szőke, se nem barna az igazi magyar fajta; budai elő­adásait a nemzeti színház zöld lapokon tudatja, a­mi épen nem találó, hisz a várbeli évad megszű­nik, mihelyt az első zöld mutatkozik, helyes­ volna tehát a téli évadot fehér c­édulával repraesen­­táltatni; a német gyapjúsuteza színlapja kék, igaz­gatója után, a ki­s Blau, a herminatéri német kis musaviskó veréssel rikít, hogy meglássák. Kü­lönben félő, észre sem vennék. A sokszínű falragaszok sokalakúak is. Van­nak kicsinyek és nagyok, keskenyek s szélesek, gömbölyűek, négy s háromszögletesek. Tartalmukra komolyak és humoristikusak. Az elsők közt kiváló hely illeti meg a hivatalos hirdetéseket, u. m. az adó és njonczozási plakátokat. Ezekre már mesz­­sziről rá lehet ismerni, pedig nem színnel, sem for­mával nem iparkodnak szemet szúrni. Ahol egy utczasarkon nagyobb csoportot látsz, mely valamit a falon nagyon megbámul, mérget vehetsz rá: hi­vatalos hirdetés. Ellen­téte a farsang ajándéka: a tréfás hirdetés, mely hajmeresztő elmésséggel hiv meg erre vagy arra a bohócr­estélyre. Ismeritek a titokzatos plakátot? Megtörténik néha, hogy egy szép napon va­lami különös fogalmazvány lep meg a falakon, melyet sehogysem értesz. Első nap csak ezt ol­vastad: „Ez kommt!“ Kicsoda lehet az a rejtel­mes „Er ?“ Másnap már bőbeszédűbb hirdetés sut­togott feléd: „Der Riesenschlangenmensch kommt!“ Harmadnap aztán kisül a nagy titok, hogy a cso­daember Cárié Orfeumában mutatja magát. Aki már nem képes sem színnel, sem formá­val a figyelmet felkeltetni, illustrációkhoz folyamo­dik. Lovardák, óriási asszonyok, hatlábú bikák, összenőtt gyermekek és más hasonfajta speciel használja ezt a módot. De ha a világon valaminek, a késeknek tanácsos kötve hinni. Az a lovar­művész sohasem ugrik akkorát a valóságban, mint a képen, az az óriás asszony illusztrálva rendesen óriásabb mint természetben és a hal­ábú bika min­dig hatlábúbb így lepingálva, mint úgy a bódéban. De milyen szárazon osztályzom ezt az eleven életet, mely a hirdetésekből ránk mosolyog vagy — vigyorog, aszerint amint comédia vagy tragédia bohóczestély vagy — végeladás. „Egyik sír, a má­sik nevet.“ Mennyi ellentét! A büszke hegedűkirály, ki­nek már neve is reclame, hangversenyt hirdet , mel­lette ott settenkedve egy pic­t írott plakát (nyom­tatásra nem futotta ki), melyen valamely özvegy­asszony jelenti, hogy nála a pipa- avagy bimbó­­utczában két kosztos diák kész ellátást talál. Mennyi hazugság! Az „önkénytes“ végeladás­tól, mely nagyon is kényszeritett, a visszavonhatat­lanul utolsó előadásig, melyet szívesen ismételnének — ha nézője akadna. Mennyi remény! A kereskedő, ki erre fa sárga hirdetésére számit, a grófné, a ki elveszett pincsijének megkerültét­e rendőri plakáttól várja, a szegény utazó ügynök, a kinek úti-bőröndjével pár ezrest elloptak s most a „becsületes megtalálót“ ígérettel csábítja. Mennyi szédelgés! Orvos csalhatatlan kezelé­sével, melyet a szegény lépre kert­k­ keservesen megemleget; páratlan jelességü vásznak, melyek a harmadik mosásban szétmennek, ha a másodikat netán kiállták volna; bűvész — a­ki második Boscónak nevezi magát és hangzatos olasz vagy franczia név alá burkol egy közönséges csepüevőt! Mennyi .... ki győzné mind elsorolni, mit beszélnek a falak? Annyi kétségtelen, hogy a régi s a mai falak közt különbség van. Azokról azt tartották, hogy fülük van, a mai falaknak már nyelvük is nőtt. Nyelvük a plakát. ÁRGUS. Budapest, vasárnap, jan. 5-én. Várszínház. Lammermoori Sir Ravenswood Edgard Elinger Lucia. Buklaw Arthur Zajonghy Opera 3 felvonásban. Rai B­ódry Asthon Henrik Malecky Alisa Szerencsés I. Lucia Balázsné B. V. Normann Szalai Kezdete 7 órakor. Nemzeti színház. A Fourchambault-család. Szinhát 5 felvonásban. Irta Augier Emil; fordította Fáy J. Béla. Fourchambault — — — Szigeti József Fourchambaultné — — Sz. Prielle Cornélia Blanche) gyermekeik — — Márkus E. Báró Rastiboulois, Seine et Manche préfetje Vízvári Bernardné — — — Paulayné Bemard, fia — — — Nagy I. Letellier Marie — — — Heívey Laura Inas Fourchambault-nál — — Sebestyén Szolga Bernard-nál — — Tóth kezdete 7 órakor. Népszínház. SOLDOSNÉ LUJZA assz. mint vendég. A piros bugyelláris. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felv. Susták Kata, kuruzsoló czigányasszony Klárné Kezdete 7 órakor. Holnap január 6. Nemzeti színház . Az ezredes leánya. Dramolette 1 felv. Ezt követi : Visszatérés Japánból. Víg­játék 1 felv. Végül: A diplomata. Vígjáték 2 felvonásban. — Népszínház: Niniss. Énekes bohózat 3 felvonásban. Török Mihály, biró — — Eőry Zsófi, a felesége — — Soldosné L­­assz. Julis asszony — — Pártényiné Menczi, a húga — — Komáromi Mariska A huszárkapitány —* — Karikás Csillag Pál, huszárőrmester — Tamássy B “r“p“ - gr* Pennás, jegyző — — Együ­d Hájas, ispán — — Horváth Kósza Gyurka, gulyásbojtár — Victor Misi, gyalogpostás — — Bakonyi :: i LST4“ Öregbéres — — Kovács Ist. Jóska, kocsis — — Szeréti Szi“»*“ - i EK Egy legény — — Hatvani E. Egy leány — — Halmai K. Lajcsi, czigányzenész — Vasvári CSARNOK. Angol reklámok. (F. A.) Az angol ipar ősidők óta oda töre­kedett, hogy a gazdag és előkelő aristocratia fan­­tastikus szeszélyeit mindenkor kielégítse. E törek­vés folytonos növekvésnek van alávetve. Sokan élnek Londonban, kik nem tudják, mi módon költ­sék el óriási jövedelmöket, s kik mohón kapnak minden alkalmon, mely nekik e fontos ügyben jó tanácscsal szolgál. A főúri semmittevők legnagyobb része napról napra a számtalan hírlapban turkál s kivált a sok tarka hirdetést tanulmányozza, melyek a legfontosabb és a legfényűzőbb szükségletek tel­jes névsorát ajánlják az olvasónak. A leggazda­gabb emberek régi tapasztalás szerint nem mindig a legokosabbak egyszersmind s így megesik raj­tuk, hogy a rövid, egyszerű hirdetést csak olybá veszik, mint az­ egyszerűen öltözött embert, bár­mily kitüntetést élvezzen is ez szellemi tekintetben. A legközönségesebb dolgokat eszerint tetszetős külalakba kellett öltöztetni, hogy fölébreszszék a right honorables (igen előkelőket) közönyükből, s fölizgassák szunnyadó kíváncsiságukat. A hirdet­mények ez okból pittoreszk formát, regényes mezt kaptak, s most majd mint napi események, majd mint elbeszélések, majd mint költemények tétetnek közzé. Valamennyieknek az a czélja, hogy fölkelt­sék a hidegvérű olvasó figyelmét s fantasztikus mó­don díszített, virágos után, szinte akarata ellenére, az olvasót a boltban vezessék. Az ily tökélyesített angol hirdetés neve: „puf“. Van minden nemű és minden nagysága puf. A puf tanulmánynyá­lön, melyet leginkább a ke­reskedők űznek nagy szorgalommal. Nem akarunk időt tölteni egy tudomány elméleti fejtegetésével (a reklámütés e neve joggal nevezhető tudománynak), mely fontosabbnak látszik papjai előtt, mint az ösz­­szes classicusok bölcsesége, hanem inkább angol lapokból idézett néhány példával fogjuk mulattatni az olvasót. 1. Az elpusztíthatlan csizma. T . . . Alfréd, T . . . ügyvéd csodaszép há­roméves egyetlen fia, tegnap a Cityben egy sebe­sen hajtó kocsi által majdnem elgázoltatok. A ko­csi kereke már a szerencsétlen gyermek fejét érinti — a körülállók rémülve fölkiáltanak — a felügye­lőnő, ki kíváncsiságból a Drawing és társa kira­katában látható pompás képeket szemlélte s köte­lességének elhanyagolása által e rémjelenet oko­zója volt, ájultan összerogy, midőn a végzetes pil­lanatban a kocsis a lovak szerencsés félrerántása által más irányt ad a kocsinak, úgy hogy a kerék csak könnyen horzsolja a gyermek fejét és csak egy fürtjét szakítja el. E véletlen esemény azonban mégsem folyt le komoly baj nélkül. A­míg a job­bik kerék szerencsésen elkerülte a gyermek fejét, a bal kerék egy fiatal ember lábán ment keresz­tül, ki óráját igazítani akarván, Gollway ismert órás napmutatóját tanulmányozta. A váratlan bal­eset elkábítá és földre töm­te az ifjút, ki ezáltal az általános részvét s aggodalom tárgya lett. Bevitték őt az órás házába. Az előhívott seborvos megvizs­gálta lábát és megállapította, hogy a fiatal­ember­nek semmi baja sem esett. „Megfoghatlan csodája ez a gondviselésnek !“ mondák a jelenlevők. „Csakugy a csoda ez,a felesé az ismeretlen, „melyet azonban nem a gondviselés, hanem czipé­­szem idézett elő. Tessék csak figyelemmel megnézni csizmámat. Felhőre puha mint egy keztyűé, s mégis oly tartóssággal és erővel bír, hogy ellenáll az

Next