Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-15 / 24. szám

24. szám. I­lőfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 10 . Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda:­­Budapesten, Bddor-utcza 6. szám. Semmit sem küldünk, ha nem tudjuk, hitül jön. — Késiratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Pótta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli kiadás. Budapest, szerda, január 15. 1879. hirdetések felvételi a Toladó Trivatalban­, Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Leprád­ testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te A Cse. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott szám­la ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budaj­ isten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők a f­ölőfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, január 14. Az orosz-török végleges szerződés alá­írására új határidő van kitűzve. Ilir szerint e hét végén fog megtörténni. Albániába sem utaztak még el Konstantinápolyból a porta biztosai. Az officiosus Turquie írja, hogy a porta parancsára halasztották el útjukat. Aarifi és Kramil pasák részletes utasítá­sokat fognak kapni, és e czélból az egyik rendkívüli minisztertanácsban is részt vettek. A Turquie értesülése szerint azon határo­zott parancsot fogják kapni a török bizto­sok, hogy gyorsan oldják meg az albán te­rület átadásának kérdését. Azon mohame­dánok, a­kik ki akarnak költözni, a birodalom más részében telepedhetnek le, és ingyen kapnak az államtól földeket, de azért mostani birtokaikat is eladhatják há­rom év alatt. A Turquie megjegyzi, hogy ezzel a határozattal, a­melyet végre is fog hajtani, mindent megtett, a­mire képes. Ez körülbelül úgy hangzik, hogy a porta visz­­szavonja csapatjait és hivatalnokait, a töb­bit a montenegrói fejedelem pedig végezze el az albánokkal. Könnyen megtörténhetik, hogy a porta minden jó szándéka mellett sem fog egészen simán megtörténni az átadás.* A franczia kormány program­jának megállapítása némi nehézséggel jár. A re­publikánusok közül többnek fejébe szállt a jan. 5-ki győzelem. Dufaure tudatta pro­gramújának alapelveit, de ezek nem elé­gítik ki a hevesebb vérűeket. A re­­publicánus unio-clubban, Giambetta párt­jában, azt indítványozta Andrieux, hogy a párt maga szerkeszszen programmód, és közölje a többi fractiókkal. A párt azon­ban nem határozott, hanem várni fog, hogy a kormány a képviselőház elé terjeszsze program­ját. Különben az is még vita tár­gyát képezi, hogy miképen mondjon a kép­viselőház ítéletet a kormány politikája fö­lött, a házban-e, vagy pedig a clubokban. A vitás kérdések a következők: Dufaure nem akarja törvényben kimondani a com­­munardotr amnestiálását, hanem soknak kész megkegyelmezni; a hivatalnokok közül so­kat el akar bocsátani, de nevezetesen a bí­rákra nézve általános rendszabályt nem akar hozni; végre a clericálisok túlkapá­sainak megfékezésére elégségesnek tartja a concordatum szabatos megtartását. A delegátiók folytatólagos ülésszaka, mint a mi­niszterelnök a pénzügyi bizottság mai üllésén kije­lentette, január végén, de legkésőbb február elején fog megnyittatni. Az 1879. évi államköltségvetést a pénzügyi bizottság a következő sorrendben fogja tárgyalni­: A már befejezett apróbb és a belügyminisztérium költségvetése után következnek: a közlekedési-, a kereskedelmi-, a közoktatási-, az igazság­ügyi-, és a honvédelmi minisztériumok költségve­tései. _______ Az osztrák kabinetválság várható megoldásáról ma sok ellentétes hírt olvasunk a bécsi lapokban. A „N. Fr. Pr.“ reméli, hogy a reichsrath megnyi­tásaira a bizonytalanságnak vége lesz. A gráczi Tagespost bécsi tudósítója jelenti : A kormány bizalmas után, de a leghatározottabb alakban értesítette a csehek vezérférfia­­, hogy a kiegyezési tárgyalásokban semmi része sincs. Egy­szersmind tudatta velük a kormány, hogy a leg­nagyobb örömmel fogadja a csehek belépését a reichstáb­ba, de azért ragaszkodik álláspontjához. A belépésnek föltétlennek kell lenn­e minden enge­dély nélkül. A jövendő miniszterelnök neve — írja ugyan­ez a levelező — nagy meglepetést fog okozni az Alkotmányhű pártnak. A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottságának mai üléséről esti lapunkban megszakított tudósítást a következőkben folytatjuk: A III. fejezetnél (országgyűlés) Szögyény Lász­ló előadó indítványára Deák Ferencz síremlékére e­lirányozott 72,000 frtot, a mely összeg tavaly is előirányoztatott, de nem költetett el, s a bizott­ság elfogadta. Wahrmann Mór indítványára a képviselőház köl­ségei 8 helyett 9 hónapra irányoztattak elő s így e czimen 74,000 írttal több szavaztatott meg, összesen tehát e czimen 1.309.000 főt állapítta­tott meg. Hosszabb vitát idézett elő a IV. fejezet (Kö­zösügy­i kiadások), melynél Szögyény László előadó azon é­szrevételt teszi, hogy az occupationális költ­ségekre a delegatio által megszavazott 20 millió­nak reánk eső része nincs felvéve. Wahrmann Mór az összeg felvételét kívánja. Bujanovics Sándor az egész fejezetet függő­ben hagyatni kéri, míg a delegációk végleg nem határoznak a kiadások mennyiségéről. Hegedűs Sándor nem tart­ja a költségvetés ke­retébe illeszthetőnek ezen r­endkívüli viszonyok ál­tal előidézett s­zükségletet s elégnek tartja a tény­leg fizetendő kamatok felvételét. Móricz Pál nem akarja a mérleget rontani s Francziaország példájára ily rendkívüli kiadások­nak csak tényleges kamatszükségletét tartja fel­veendőknek. Horváth Lajos az eddigi praxis alapján is felveendőknek tartja az occupationális költségeket, hasonló értelemben nyilatkozik Lukács Béla. Csengery Antal a kérdésnek függőben hagyása mellett emel szót. Tisza és Szapáry gr. miniszterek a vita köz­ben többször felszólalván, előadják az indokokat, melyek a költségvetésnek ily alakban előterjesztésére bírták a kormányt. Ezek között a legfontosabbak, hogy a delegációk mrég nem fejezték be működé­süket, s hogy a végleges összeg még megszavazva nincs; valamint, hogy az eddigi határozatok értel­mében ezen költségek külön lesznek evidentiában tartandók. Egyébiránt a kormánynak sem titkolód­zás, sem leplezés nem volt és nem is lehetett szán­dékában, mert hiszen ezen ügyek nyilvánosan tár­gyaltattak, s a határozatok köztudomásúak. A költ­ségvetések összehasonlításnak sem válnak hátrá­nyára a kérdéses összeg felvétele, mert akkor a múlt évben e c­ímen megszavazott összeg is fel­veendő lévén, az idei költségvetés sokkal előnyö­sebbnek mutatkoznék a mai évinél. A vita befejeztetvén, Csengery s illetőleg Bu­janovics indítványa fogadtatott el, mely szerint e kérdés a delegációk végleges határozatáig függelem hagyatik. Változatlanul elfogadtattak kisebb érdekű fel­szólalások mellett az V. és VI. fejezet (Nyugdí­jak) , a VII. és VIII. fejezetek (Államadósságok és vasúti kamat­biztosítási előlegek) tárgyalása ké­sőbbre halasztatott. A IX. (Horvátország Löiigazgatási Szükség­­lete), X. (Fiume), XI. (Áll. számvevőszék) válto­zatlanul fogadtattak el. A XII. (Miniszterelnökség) fejezeténél Buja­­novics Sándor és Horváth Lajos a rendelkezési alapra nézve tettek megjegyzéseket. Az előbbi an­nak leszállítását indítványozza, az utóbbi felvilágo­sítást kért az iránt, va­jon a kért összegnek egy részét fixírozott kiadások veszik-e igénybe vagy sem. Tisza miniszterelnök felvilágosítása után, mely­ben kijelentette a töb­bi közt, ho­gy ezen alap je­lentékeny részét a régi honvédek és családjaik segélyezése veszi igénybe, s a bizottság úgy ezen tételt, mint az egész fejezetet elfogadja, csupán a nyugdijaknál vétetett fel pótlólag még 420 főt egy titkárnak időközben történt elhalálozása követ­keztében. A XIII. (ő felsége személye körüli minisz­ter) és XIV. (Horvát-szlavón-dalmát miniszter) költ­ségeinek fejezetei változatlanul fogadtattak el. Ezután a belügyminisztérium költségvetése került tárgyalás alá, mely néhány kisebb fontos­ságú észrevétel mellett rövid tárgyalás után az előirányzat szerint változatlanul fogadtatott el.­­ A holnapi ülésen napirenden lesz a sorrend szerint, első­sorban a közmunka és közlekedési minisztérium költségveté­s. Ribáry Sándor miniszteri tanácsos s a legkö­zelebbi bécsi tárgyalások alkalmával a magyar közlekedésügyi miniszter képviselője, a Fremden­blatt értesülése szerint a román követ Balaceanu előtt azon kijelentést tette, hogy az orsova-vercae­­rovai csatlakozás csupán azon esetben engedélyez­tetik Magyarország által, 1. ha a román kormány végleges és fentartás nélküli kö­tlezettséget vállal a pred­eali vonalnak a magyar határig ez év őszén teljes kiépülése iránt; 2. a brassó-predeali és or­­sova-vercserovai csatlakozások közt kartell létesít­­tessék, mely szerint a magyar-román vasúti forga­lom a két vonal közt és pedig tekintet nélkül az áru rendeltetési helyére, egyenlőn megosztandó; 3. a román kormány kötelezze magát, hogy a veje­erovai vonal részére semmiféle különbözeti tarifát nem fog engedélyezni; 4. végre a határszéli indóházak vonatkozásában is bizonyos kikötések kivontattak, melyek a kezelést könnyítsék és né­mely megtakarítást eredményezzenek Magyarország észére. ________" A temesvári „Narodni Glazniku czimű szerb lap olyan hangon kezd itt­­, mely méltó társává teszi a „Zastavá“-nak. Egyik közelebbi számában azonkívül, hogy hevesen megtámadta a budapesti sajtót, egy másik czikkében szükségesnek tartja, hogy a socialis democratia föllépjen az európai zsarnokok ellen. Azt mondják, hogy ezt a lapot belgrádi menekültek szerkesztik, s hogy patrónu­­suk Karagyorgyevits herczeg. Pétervárról jelentik a Norddeutsche Allge­meine Ze­inognak, hogy a Suvah­ff miniszterségé­rül szóló hírek nagyon kevés hívőre találnak. Táviratok: BéCS, jan. 14. Konstantinápolyból je­lenti a Politische Correspondenz. Tegnap hosszas értekezletet tartottak az orosz-török békekötés ügyében. A szerződés aláírását e hét végére várják. Bécs, jan. 14. Bukarestből jelenti a Politi­sche Correspondenz. A rendőrség alapos vizsgála­taiból az tűnt ki, hogy Gola ezredes olasz b­otos valószínűleg a Danába falt. Zágráb, jan. 14. A­z artománygyülés szen­tesitette az 1876. és 1877. évi zárszámadásokat. Ezután tárgyalta dr. Pe­csics és Kujevics képvise­lők igazolását. Berlin, jan. 14. Dalos egykori szövetségi elnök meghalt. Versailles, jan. 14. A senatusban consta­­tálta a korelnök, hogy a jan. 5-ki választás szen­tesítette a köztársasági intézményeket. Defauret tüntetéssel fogadták az új senatorok. A baloldal Martelt jelöli ki elnökül. A képviselőház 299 sza­vazat közül 290 szóval Grévyt választotta elnöké­vé. Három baloldalit és egy jobboldalit választottak alelnökökké. A jobboldal elhatározta, hogy minden fontos kérdésben rezervált magatartást fog követelni és a köztársaságiakra bízza, hogy egymás közt intézzék el, és ki fogja nyilatkoztatni, hogy várakozó ma­ Budapest, január 14. Nagy föld Németország, de Bismarck reactiója számára mégis kicsiny. Nagy nép a német nemzet, de Bismarck még­sem elégszik meg e nép rabbilincsbe való veré­sével. A vaskanc­ellár zsarnoki experimen­tumainak számára nagyobb tért keres. Neki egy egész világrész kell. Nem elég, hogy az erőszak politikájának diadalszekeréhez oda lánczolta a megkötözött Germániát: Eu­rópa összes népeire vetette szemét. A szoczializmus elleni áldatlan harczot túl akarja vinni Németország határain. A socialismus, mint Banquo szelleme üldözi. Mindenütt rémet lát. Ettől a rémtől akar­­ szabadulni, s azt hiszi, hogy keze elég­­ hosszú és erős arra, hogy ellenségét az eu­rópai continensen mindenütt elérje s min­denütt megküzdjön vele. Ismételten hite érkezett annak, hogy a német kanc­ellár felszólítást intézett több hatalmakhoz, hogy a socialismus leküz­désére közös rendszabályokat léptessenek életbe. Ez a hír, monarchiánkat illetőleg, legújabban positív alakban merült fel, úgy­hogy feltehetjük, miszerint Berlinből csak­ugyan érkezett ily felszólítás monarchiánk c­ímére. Egy osztrák lap szerint már a válasz is megadatott e felszólításra, s a vá­lasz, mint egészen természetes, úgy szól, hogy Ausztria-Magyarországnak nincs, köze Németország belügyeihez, ami pedig monar­chiánkat illeti, nem forog fenn kivételes intézkedések szükségessége, mert a létező törvények teljes biztosítékot nyújtanak min­den eshetőséggel szemben. Valóban, ha a német kormány csak­ugyan intézett ily értelmű felszólítást mon­archiánkhoz, a válasz nem lehetett más. 1 . Nekünk nincs szükségünk a socialistikus és anarchikus elemek ellen való védelmi eszközökre azon egyszerű oknál fogva, mert ily elemek nálunk nem léteznek, s a­mennyi­ben szórványosan és elszigetelten léteznének — a­mint minden államban vannak hó­­­­bortosok és rajongók — a köztörvények teljes garantiát szolgáltatnak a társada­lomnak. Nem is foglalkozunk a német felszólí­tással oly értelemben, mintha abból bármely veszély káromolhatott volna az osztrák­­– magyar monarchia közszabadságainak ügyére.­­ Nem képzelhetünk sem Lajtán innét, sem­­ Lajtán túl kormányt, mely akár a Német­országból kiinduló nyomás alatt, akár egy rémképtől, egy fantométól való félelemből a közszabadságokat megszorító intézkedéseket merne indítványozni. S nem képzelhetünk sem Lajtán innét, sem Lajtántúl törvény­­hozást, mely az ily kísérletet a leghatáro­zottabban és legnyomatékosabban vissza nem­­ utasítaná. De bármily hatástalan maradt is a monarchiánk czímére intézett német felszó­lítás, lehetetlen el nem ítélnünk azt, s a népek szabadsága nevében ki nem fejeznünk­­ felette kárhoztatásunkat. Ez a felszólítás mutatja, mily irányzatok uralkodnak a né­met kormánykörökben, s mily szándékai vannak különösen Bismarcknak, a­ki a né­metországi reactió szövevényének szálait­­ tartja kezében. A berlini vasember, minek-­­ utána vérrel összeforrasztotta a német egy­­­­séget, úgy véli biztosíthatónak azt, ha bi­lincseket rak a német nemzet kezére. Sok­nak tartotta a szabadság azon csekély mér­vét is, melyet a német nép, egységének lé­tesítése után, nyert. Darabonként megfosz­totta tőle majd a culturharct majd a socialismus elleni küzdelem ürügye alatt. Németországban nincs lelkiismeretszabad­­ság, nem szabad a sajtó, nem szabad a gondolat kinyilvánítása. A német népnek Dincs parliamentje, hanem csak a kormány rendeleteit ratifikáló gyülekezete, nincs fe­lelős kormánya, hanem csak egy minden­ható minisztere. A szabadelvűséggel űzött humbug véget ért. Az átalános szavazati jogra való büszke hivatkozás elhangzottan­i szabadelvű árcza lehullott, s 'Epémet­i rémes arczát a középkori reactió. ^0dok nemzet meg van alázva. A gon­­gzak népe arra van kárhoztat­va, hogy­­rövidlátó, gondolatszegény politikájának szol­gáljon kisérleti eszközül. S a veszély, a­mennyiben fenforog, ab­ban van, hogy Németország, Európának e vezérhatalma jutott ily sorsra. Berlin poli­tikai befolyása képezi a németországi reac­­tionárius törekvések komoly hátterét. Ber­linből akarják kibocsátani azon szálakat, melyek a népek szabadságának megfosztá­sára vannak számítva. Németország feltar­­tóztathatlanul rohan a reactió örvényébe. Berlin azt akarja, hogy Németország, esté­ben, magával rántsa a többi népeket is. Oroszország, hol a czári kény­uralom küzd végzetes harczot a nihilizmussal és a nép fellázadó középületével. Olaszország, mely­nek talaját szintén aláásta az Internatio­nalismus és regionalismus, kétségkívül haj­landó volna támogatni a vaskanc­ellárt sza­badságellenes törekvéseiben. E három hata­lom kész egy reactionarius szövetségre. S a continensen csak két állam van, mely hatályosan ellenállhat az ily törekvé­seknek és ellent is fog állni. Ez a két ha­talom Ausztria-Magyarország és Franczia­­ország. E két hatalmon meg fog törni az európai reactió, melynek szele Berlin és Szent- Pétervár felől fú. A népek szabadsága ellen intézett merényletek tehát nem fognak sikerre vezetni, nem vezethetnek sikerre. S az oly kísérletek, melyek a német kormány részé­ről kiindulnak, csak Németországnak fog­nak ártani. Európa népei meg fogják tudni, mely oldalról fenyegeti veszély szabadságu­kat. Ha ma, a socialismus nevében sike­rülne európai közös rendszabályokat létesí­teni, holnap más czimen követelnék, hogy a népek áldozzák fel sajtószabadságukat, felelős kormányukat, s parliamentarismusu­­kat. E lánczolat szemei szorosan összefüg­genek. S az ily kísérletek kifelé, s a meg­­mérketlen reactió otthon, teljesen alkalmas arra, hogy Németország eljátsza európai vezérszerepét. Egy oly nép, melynek nincs önrendel­kezési joga, melynek sorsa egy ember ké­nyétől függ, mely belső küzdelmekben emészti fel erejét, nem lehet tartósan Európa vezérnemzete, Bismarck végzetes útra lé­pett. Szerencsétlen belpolitikája által el­vesztett a német néppel azt, mit szerencsés külpolitikája által szerzett neki. Az esemé­nyek már­is megbizonyítják, hogy Bis­marck képes volt megteremteni a német egységet, s képes volt vezérszerepet sze­rezni a német­­nemzetnek, de nem képes, legalább az utóbbit megtartani, s komolyan veszélyezteti az elsőt. Az európai népek és kormányok pedig tanulságot meríthetnek Németország példá­jából. A reactió lejtő, melyen, a­ki rálépett, nem képes megállani, lépjen bár rá akár­­mily czím és ürügy alatt. Bismarck erő­szaka megteremtette a cultur-harczot, s a socialismus elleni végzetes küzdelmet. Az ily antagonismus szabad államokban nem jöhet létre, vagy ha létre jő is, minden rázkódás nélkül folyik le a küzdelem. An­glia békés után küzdötte le internationalis­­musát. Az internationalismus és socialismus csak ott lép ki a tőke és munka közt való küzdelem keretéből, a­hol politikai elnyo­mással áll szemben, így történt Németor­szágban. Minden állam- és társadalomellenes törekvéseknek legbiztosabb ellenszere a sza­badság. Az ily baj csak a józan szabadság által orvosolható. Az erőszak csak elmérge­­síti. Ez ismét bebizonyodott Németország példáján. E példában nagy tanulság rejlik. Nem hatolok nagyon messzire vissza törté­­nelmünkbe­. Csak a török világtól kezdem az is­­mertetést. Országunk népessége a törökvilág alatt úgy megzavartatott, hogy épen azon vidékeken, a­melyekről a munkáskéz szüksége legjobban hang­zik, jelesen alföldi síkságainkon, most fenálló népes községeink nevezetes része, ezen idő utánról való, tehát tárgyunkra sok tanúság van ezekben. Hat különböző módozatát különböztethetjük meg a török világ óta létesült községek alakításá­nak, vagyis a telepítésnek : a, úrbéri szervezet—, b, szerződéses módozat—, c, különféle majorsági telepek—, d, dohánykertészségek—, e, gazdasági munkástelepek—, f, iparos munkás­telepek. Régen úrbéri szervezettel jött legtöbb község létre. Ez az akkori viszonyokhoz képest természe­tes volt. Mi, az úrbériség törvényes megszűnése óta, erről többé szó sem lehet. Különféle szrződés szintén számos virágzó községnek adott létert. Ki­emelkednek a haszonbéri szerződések, melyekből ma már többnyire örökváltság fejlett ki. Ezekről s a d. alatt megjelelt kert­észközségekről tüze­­sen in­tézkedik az 1873: XXII. t. sz. — A majorsági telepítésnek ismét három különböző alakja mutat­kozik. Egyik, midőn valamely egynevezet­ alá fog­lalt s egy határt képező­­terület birtokosai össze­­csoportositván majorjaikat, azokhoz a cseléd lako­kon kívül, napszárnos és legszükségesebb iparos lakókat is kisebb-nagyobb mennyiségben csatolnak, a milyenek szerteszéjjel az országban a közönséges közbirtokossági községek; a másik, midőn egy bizonyos testület egyenjogú, bár különböző mértékű apró birtokosai egyes ti­s együttlakása beltelkeiket, a mire a jászkunkerületek s hajduvárosok szabad községei, és más ezekhez hasonlók szolgálhatnak például, a­melyekhez a most már szabad birtoklási joggal egyesek által társaságban vásárlott, s apró tagokra felosztott határokon létesült uj települések is számíthatók; A harmadik ahk, midőn a bir­tokos által, vagy vállalkozás útján csak belső tel­keknek örökáron, vagy évi dijfizet­ő mellet kiosz­tásával létesítetik a telepítés, mely módozat sze­rint létesült a legújabb telepítések túlnyomó száma. A tulajdonképeni gazdasági és iparos munkás­telepek mindezektől lényegesen abban különböz­nek, hogy ezek nagysága leginkább a telepítő gaz­daság vagy iparvállalat szükséglettől függ , annál­­fogva csakis oly munkásokból alakittatik, mint a milyeneket az alakitó vállalat igényel ; — a lak­­ház ritkán tulajdona az azt használó munkásnak, hanem a telepet alakitó tulajdonos által tartatik fen­n a netán hozzá kötött egyéb haszonélvezettel együtt, a kötelességét teljesitni tudni és akaró munkásnak a kötelesség megszabott mértéke fe­jében engedtetik át. Nagy gyárak, bányák s más iparvállaltok közül rendesen találkozunk efféle ki­sebb-nagyobb munkásteleppel. Ezek könnyen is kapnak népet munkás­telepeik alakítására, mind­addig, mig munkásaikat rendesen és tisztessége­sen fizetni képesek. Az, hogy a viszonyok szerint csakugyan drága a munkás, s ezt a gazdasági munkabér is emeli, már más lapra tartozó kérdés. De az iparos, különösen gyári s nagyiparos mun­kás nem földhöz kötött; könnyen s messziről él­ményén oda, a­hol biztos munkát s tisztességes jö­­vedelmet kap. Az iparvállalatokkal virágzik s emel­­kedik az iparos telep, de egyszersmind azokkal hi hanyatlik s szűnik meg. Gazda közönségünkben szintén ilyen, neki szükséges minőségű és mértékű munkástelepek után legélénkebb a vágy. — Nemcsak a munka­bér drágasága, hanom a néptelenül kiterülő puszta-­ságok nagysága által is indokolt ér. Az ország kellő közepén, a főváros közelében, a Duna-Tisza közén is vannak 30—40 □ mire terjedő össze­függő pusztaságok, melyeken népes község nincs, kört­löttök is kevés. Honnan kerüljön ezekre a munkáskéz? Különösen ezeken indokult tehát an­nak a munkás­telepekben kereséss. Imerek az ef­félék közt is némely sikerültet, de még több panaszt tudok az igen nehezen sikkerülés, vagy az elért eredményhez csak aránytalan áldozattal fentartha­­tás ellen. Lássunk pé­dát. A példák s az ügy lényegé­nek beható vizsgálata által tisztul az eszme. Herczeg Coburg pestmegye­, 13,334 katasz. holdas vacsi pusztai birtokán mintegy ,200 család­ból álló munkás telep varr. A m­unkás családoknak az uraság ad lakást, 112 hold földet, fűtésre gajtát, feles földet 1­től 3 holdig (leginkább kukord­a­s burgonya alá) 20 □ öl zöldséges kertet s egy­­egy tehéntartást. Ezért tartoznak a telepesek a midőn és a mi kívántatik, az uraságonl egész éven át dolgozni, melyért mikor dolgoznak, az év­szak különfélesége szerint megszabott napszám, illetőleg szakmánybért kapnak. A takarást is ezek teljes tik. A pusztából ki idegen helyre dolgozni c­ak engedetem mellett és akkor mehet­nek el, ha az uraság részére nincs reájok szükség. A telep a többi pusztai lakossággal együtt urasági költségen vagy községileg van szervezve. — 1857-ben gróf Károlyi Lajos (most Alajos) mágocsi uradalmában öt munkástelep alakítgatott és pedig a. Mágocson a központban 30 marhás és 36 gya­log, b. Lajosszálláson 30 marhás és 36 gyalog, c. Lajostanyán 20 marhás, d. Árpádhalmán 20 marhás, e. Szénáson 30 marhás családdal. Az alakitás ideiglenes szerződéss­é történt, melynek­ lényege, hogy az uraság ad lakást, melyet a l­akók maguk tartoznak jókarban tartani, azután m­iden egyes családnak meg­ zabos használatra ad bizon­­nyos mennyiségű földet, a marhásoknak többet, a­­ gyalogosoknak kevesebbet, még iskolát is t­tet a gyermekek tanittathatására. Meg van szabva, hogy ezen szolgáltatmányokért miféle és mennyi munkát tartoznak a gyalor, mennyit a marhás telepesek szolgálni; — meg van szabva, hogy mint időt, a mi saját gazdasági munkájukon ság részé­t szegődésileg leljentette eges jele ^ mikor és a mire kivánUt:“­ meg, a ' szere tartoznak ^ az uradalomn* a vagy njiHfd­ura m8,g az e'.levS'egiiteS '«..»I»««“0”- jot­t lÄ­rrA* «*• * gatar­ása erőtlenségével indokolva van. A hivata­los lap haladék nélkül közölni fogja 2000 elitélt communista megkegyelmeztetését. Berlin, jan. 14. A Nordddeutsche Allge­meine Zeitung kijelenti hogy a bécsi lapok maga­­tartartása, a­melyet a birodalmi gyűlés büntető ha­talmáról szóló törvényjavaslattal szemben követnek, nem adott okot a német kormánynak diplomatái lépésekre. Beuss nagykövet sem hivatalosan, sem magán után nem szólította föl Andrássy grófot, hogy befolyást gyakoroljon az ausztriai sajtó véleményére. Pétervár, jan. 14. A minisztérium értesü­lése szerint Vettranka faluban, az asztraháni kor­mányzóságban, 292 egyén betegedett meg jan 6-ig, a­kik közül 246 meghalt. Róma, jan. 14. A kormány több javaslatot terjesztet a képviselőház elé, a többi közt az Ausztria-Magyarországgal kötött kereskedelmi szer­ződést. Ezután a közm munkaügyi minisztérium költ­ségvetését tárgyalta a képviselőház. A telepítés különböző módozata, s különösen a legkívánatosabb gazdasági munkástelepek. 1. Mezőgazdaságunk és iparunk egyaránt pa­naszkodik, a munkáskéz hiánya és a munkásbér drágasága miatt. Állítólag ez már a nyers terme­lésben rendkívüliig nyomja világversenyképessé­­günket, az ipar terén pedig még saját hazánkban is lehetetlenné teszi azt. Mindenfelől é­lük vágy keletkezik a munkáserő szaporítása iránt, a­mely a telepítés kérdését is különböző alakban ismét szőnyegre hozta. Ezen ötletből a Nemzetgazdasági egyesület által feladatommá tétetett régibb és újabb telepí­tési viszonyaik tanulmányozása, mely czélból a lefolyt nyáron némi utazást is tettem, néhány si­került régibb és legújabb telepi éssi községet a helyszínen látogatván meg; utazásom eredményéről a Nemzetgazdasági egyesület választmánya előtt január 9 d ikén egy nyilvános előterjesztésben szá­moltam, melyről az „Ellenőr* is szives volt mél­­tánylólag megemlékezni. Ezt a „Gazdasági Lapok“, mint egyúttal a Nemzetgazdasági egylet közlönye, egész terjedelemben közlik. Ha a t. szerkes*4^* t czélszerűnek találja, szívesen fogo­jlott a kívánt­­ kivonatban itt is köztem. „„­itatást erdetve \ Azonban e fonton»»l 111 - felfog®! a dóig • \ böző oldala Kapómból ^“szatának ism­ert* „ét . Aerulfa® «*"» s itt feladatomul.

Next