Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)
1879-01-15 / 24. szám
24. szám. Ilőfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 10 . Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda:Budapesten, Bddor-utcza 6. szám. Semmit sem küldünk, ha nem tudjuk, hitül jön. — Késiratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Pótta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli kiadás. Budapest, szerda, január 15. 1879. hirdetések felvételi a Toladó Trivatalban, Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Leprád testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute A Cse. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budaj isten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők a fölőfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, január 14. Az orosz-török végleges szerződés aláírására új határidő van kitűzve. Ilir szerint e hét végén fog megtörténni. Albániába sem utaztak még el Konstantinápolyból a porta biztosai. Az officiosus Turquie írja, hogy a porta parancsára halasztották el útjukat. Aarifi és Kramil pasák részletes utasításokat fognak kapni, és e czélból az egyik rendkívüli minisztertanácsban is részt vettek. A Turquie értesülése szerint azon határozott parancsot fogják kapni a török biztosok, hogy gyorsan oldják meg az albán terület átadásának kérdését. Azon mohamedánok, akik ki akarnak költözni, a birodalom más részében telepedhetnek le, és ingyen kapnak az államtól földeket, de azért mostani birtokaikat is eladhatják három év alatt. A Turquie megjegyzi, hogy ezzel a határozattal, amelyet végre is fog hajtani, mindent megtett, amire képes. Ez körülbelül úgy hangzik, hogy a porta viszszavonja csapatjait és hivatalnokait, a többit a montenegrói fejedelem pedig végezze el az albánokkal. Könnyen megtörténhetik, hogy a porta minden jó szándéka mellett sem fog egészen simán megtörténni az átadás.* A franczia kormány programjának megállapítása némi nehézséggel jár. A republikánusok közül többnek fejébe szállt a jan. 5-ki győzelem. Dufaure tudatta programújának alapelveit, de ezek nem elégítik ki a hevesebb vérűeket. A republicánus unio-clubban, Giambetta pártjában, azt indítványozta Andrieux, hogy a párt maga szerkeszszen programmód, és közölje a többi fractiókkal. A párt azonban nem határozott, hanem várni fog, hogy a kormány a képviselőház elé terjeszsze programját. Különben az is még vita tárgyát képezi, hogy miképen mondjon a képviselőház ítéletet a kormány politikája fölött, a házban-e, vagy pedig a clubokban. A vitás kérdések a következők: Dufaure nem akarja törvényben kimondani a communardotr amnestiálását, hanem soknak kész megkegyelmezni; a hivatalnokok közül sokat el akar bocsátani, de nevezetesen a bírákra nézve általános rendszabályt nem akar hozni; végre a clericálisok túlkapásainak megfékezésére elégségesnek tartja a concordatum szabatos megtartását. A delegátiók folytatólagos ülésszaka, mint a miniszterelnök a pénzügyi bizottság mai üllésén kijelentette, január végén, de legkésőbb február elején fog megnyittatni. Az 1879. évi államköltségvetést a pénzügyi bizottság a következő sorrendben fogja tárgyalni: A már befejezett apróbb és a belügyminisztérium költségvetése után következnek: a közlekedési-, a kereskedelmi-, a közoktatási-, az igazságügyi-, és a honvédelmi minisztériumok költségvetései. _______ Az osztrák kabinetválság várható megoldásáról ma sok ellentétes hírt olvasunk a bécsi lapokban. A „N. Fr. Pr.“ reméli, hogy a reichsrath megnyitásaira a bizonytalanságnak vége lesz. A gráczi Tagespost bécsi tudósítója jelenti : A kormány bizalmas után, de a leghatározottabb alakban értesítette a csehek vezérférfia, hogy a kiegyezési tárgyalásokban semmi része sincs. Egyszersmind tudatta velük a kormány, hogy a legnagyobb örömmel fogadja a csehek belépését a reichstábba, de azért ragaszkodik álláspontjához. A belépésnek föltétlennek kell lenne minden engedély nélkül. A jövendő miniszterelnök neve — írja ugyanez a levelező — nagy meglepetést fog okozni az Alkotmányhű pártnak. A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottságának mai üléséről esti lapunkban megszakított tudósítást a következőkben folytatjuk: A III. fejezetnél (országgyűlés) Szögyény László előadó indítványára Deák Ferencz síremlékére elirányozott 72,000 frtot, a mely összeg tavaly is előirányoztatott, de nem költetett el, s a bizottság elfogadta. Wahrmann Mór indítványára a képviselőház kölségei 8 helyett 9 hónapra irányoztattak elő s így e czimen 74,000 írttal több szavaztatott meg, összesen tehát e czimen 1.309.000 főt állapíttatott meg. Hosszabb vitát idézett elő a IV. fejezet (Közösügyi kiadások), melynél Szögyény László előadó azon észrevételt teszi, hogy az occupationális költségekre a delegatio által megszavazott 20 milliónak reánk eső része nincs felvéve. Wahrmann Mór az összeg felvételét kívánja. Bujanovics Sándor az egész fejezetet függőben hagyatni kéri, míg a delegációk végleg nem határoznak a kiadások mennyiségéről. Hegedűs Sándor nem tartja a költségvetés keretébe illeszthetőnek ezen rendkívüli viszonyok által előidézett szükségletet s elégnek tartja a tényleg fizetendő kamatok felvételét. Móricz Pál nem akarja a mérleget rontani s Francziaország példájára ily rendkívüli kiadásoknak csak tényleges kamatszükségletét tartja felveendőknek. Horváth Lajos az eddigi praxis alapján is felveendőknek tartja az occupationális költségeket, hasonló értelemben nyilatkozik Lukács Béla. Csengery Antal a kérdésnek függőben hagyása mellett emel szót. Tisza és Szapáry gr. miniszterek a vita közben többször felszólalván, előadják az indokokat, melyek a költségvetésnek ily alakban előterjesztésére bírták a kormányt. Ezek között a legfontosabbak, hogy a delegációk mrég nem fejezték be működésüket, s hogy a végleges összeg még megszavazva nincs; valamint, hogy az eddigi határozatok értelmében ezen költségek külön lesznek evidentiában tartandók. Egyébiránt a kormánynak sem titkolódzás, sem leplezés nem volt és nem is lehetett szándékában, mert hiszen ezen ügyek nyilvánosan tárgyaltattak, s a határozatok köztudomásúak. A költségvetések összehasonlításnak sem válnak hátrányára a kérdéses összeg felvétele, mert akkor a múlt évben e címen megszavazott összeg is felveendő lévén, az idei költségvetés sokkal előnyösebbnek mutatkoznék a mai évinél. A vita befejeztetvén, Csengery s illetőleg Bujanovics indítványa fogadtatott el, mely szerint e kérdés a delegációk végleges határozatáig függelem hagyatik. Változatlanul elfogadtattak kisebb érdekű felszólalások mellett az V. és VI. fejezet (Nyugdíjak) , a VII. és VIII. fejezetek (Államadósságok és vasúti kamatbiztosítási előlegek) tárgyalása későbbre halasztatott. A IX. (Horvátország Löiigazgatási Szükséglete), X. (Fiume), XI. (Áll. számvevőszék) változatlanul fogadtattak el. A XII. (Miniszterelnökség) fejezeténél Bujanovics Sándor és Horváth Lajos a rendelkezési alapra nézve tettek megjegyzéseket. Az előbbi annak leszállítását indítványozza, az utóbbi felvilágosítást kért az iránt, vajon a kért összegnek egy részét fixírozott kiadások veszik-e igénybe vagy sem. Tisza miniszterelnök felvilágosítása után, melyben kijelentette a többi közt, hogy ezen alap jelentékeny részét a régi honvédek és családjaik segélyezése veszi igénybe, s a bizottság úgy ezen tételt, mint az egész fejezetet elfogadja, csupán a nyugdijaknál vétetett fel pótlólag még 420 főt egy titkárnak időközben történt elhalálozása következtében. A XIII. (ő felsége személye körüli miniszter) és XIV. (Horvát-szlavón-dalmát miniszter) költségeinek fejezetei változatlanul fogadtattak el. Ezután a belügyminisztérium költségvetése került tárgyalás alá, mely néhány kisebb fontosságú észrevétel mellett rövid tárgyalás után az előirányzat szerint változatlanul fogadtatott el. A holnapi ülésen napirenden lesz a sorrend szerint, elsősorban a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetés. Ribáry Sándor miniszteri tanácsos s a legközelebbi bécsi tárgyalások alkalmával a magyar közlekedésügyi miniszter képviselője, a Fremdenblatt értesülése szerint a román követ Balaceanu előtt azon kijelentést tette, hogy az orsova-vercaerovai csatlakozás csupán azon esetben engedélyeztetik Magyarország által, 1. ha a román kormány végleges és fentartás nélküli kötlezettséget vállal a predeali vonalnak a magyar határig ez év őszén teljes kiépülése iránt; 2. a brassó-predeali és orsova-vercserovai csatlakozások közt kartell létesíttessék, mely szerint a magyar-román vasúti forgalom a két vonal közt és pedig tekintet nélkül az áru rendeltetési helyére, egyenlőn megosztandó; 3. a román kormány kötelezze magát, hogy a vejeerovai vonal részére semmiféle különbözeti tarifát nem fog engedélyezni; 4. végre a határszéli indóházak vonatkozásában is bizonyos kikötések kivontattak, melyek a kezelést könnyítsék és némely megtakarítást eredményezzenek Magyarország észére. ________" A temesvári „Narodni Glazniku czimű szerb lap olyan hangon kezd itt, mely méltó társává teszi a „Zastavá“-nak. Egyik közelebbi számában azonkívül, hogy hevesen megtámadta a budapesti sajtót, egy másik czikkében szükségesnek tartja, hogy a socialis democratia föllépjen az európai zsarnokok ellen. Azt mondják, hogy ezt a lapot belgrádi menekültek szerkesztik, s hogy patrónusuk Karagyorgyevits herczeg. Pétervárról jelentik a Norddeutsche Allgemeine Zeinognak, hogy a Suvahff miniszterségérül szóló hírek nagyon kevés hívőre találnak. Táviratok: BéCS, jan. 14. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz. Tegnap hosszas értekezletet tartottak az orosz-török békekötés ügyében. A szerződés aláírását e hét végére várják. Bécs, jan. 14. Bukarestből jelenti a Politische Correspondenz. A rendőrség alapos vizsgálataiból az tűnt ki, hogy Gola ezredes olasz botos valószínűleg a Danába falt. Zágráb, jan. 14. Az artománygyülés szentesitette az 1876. és 1877. évi zárszámadásokat. Ezután tárgyalta dr. Pecsics és Kujevics képviselők igazolását. Berlin, jan. 14. Dalos egykori szövetségi elnök meghalt. Versailles, jan. 14. A senatusban constatálta a korelnök, hogy a jan. 5-ki választás szentesítette a köztársasági intézményeket. Defauret tüntetéssel fogadták az új senatorok. A baloldal Martelt jelöli ki elnökül. A képviselőház 299 szavazat közül 290 szóval Grévyt választotta elnökévé. Három baloldalit és egy jobboldalit választottak alelnökökké. A jobboldal elhatározta, hogy minden fontos kérdésben rezervált magatartást fog követelni és a köztársaságiakra bízza, hogy egymás közt intézzék el, és ki fogja nyilatkoztatni, hogy várakozó ma Budapest, január 14. Nagy föld Németország, de Bismarck reactiója számára mégis kicsiny. Nagy nép a német nemzet, de Bismarck mégsem elégszik meg e nép rabbilincsbe való verésével. A vaskancellár zsarnoki experimentumainak számára nagyobb tért keres. Neki egy egész világrész kell. Nem elég, hogy az erőszak politikájának diadalszekeréhez oda lánczolta a megkötözött Germániát: Európa összes népeire vetette szemét. A szoczializmus elleni áldatlan harczot túl akarja vinni Németország határain. A socialismus, mint Banquo szelleme üldözi. Mindenütt rémet lát. Ettől a rémtől akar szabadulni, s azt hiszi, hogy keze elég hosszú és erős arra, hogy ellenségét az európai continensen mindenütt elérje s mindenütt megküzdjön vele. Ismételten hite érkezett annak, hogy a német kancellár felszólítást intézett több hatalmakhoz, hogy a socialismus leküzdésére közös rendszabályokat léptessenek életbe. Ez a hír, monarchiánkat illetőleg, legújabban positív alakban merült fel, úgyhogy feltehetjük, miszerint Berlinből csakugyan érkezett ily felszólítás monarchiánk címére. Egy osztrák lap szerint már a válasz is megadatott e felszólításra, s a válasz, mint egészen természetes, úgy szól, hogy Ausztria-Magyarországnak nincs, köze Németország belügyeihez, ami pedig monarchiánkat illeti, nem forog fenn kivételes intézkedések szükségessége, mert a létező törvények teljes biztosítékot nyújtanak minden eshetőséggel szemben. Valóban, ha a német kormány csakugyan intézett ily értelmű felszólítást monarchiánkhoz, a válasz nem lehetett más. 1 . Nekünk nincs szükségünk a socialistikus és anarchikus elemek ellen való védelmi eszközökre azon egyszerű oknál fogva, mert ily elemek nálunk nem léteznek, s amennyiben szórványosan és elszigetelten léteznének — amint minden államban vannak hóbortosok és rajongók — a köztörvények teljes garantiát szolgáltatnak a társadalomnak. Nem is foglalkozunk a német felszólítással oly értelemben, mintha abból bármely veszély káromolhatott volna az osztrák– magyar monarchia közszabadságainak ügyére. Nem képzelhetünk sem Lajtán innét, sem Lajtán túl kormányt, mely akár a Németországból kiinduló nyomás alatt, akár egy rémképtől, egy fantométól való félelemből a közszabadságokat megszorító intézkedéseket merne indítványozni. S nem képzelhetünk sem Lajtán innét, sem Lajtántúl törvényhozást, mely az ily kísérletet a leghatározottabban és legnyomatékosabban vissza nem utasítaná. De bármily hatástalan maradt is a monarchiánk czímére intézett német felszólítás, lehetetlen el nem ítélnünk azt, s a népek szabadsága nevében ki nem fejeznünk felette kárhoztatásunkat. Ez a felszólítás mutatja, mily irányzatok uralkodnak a német kormánykörökben, s mily szándékai vannak különösen Bismarcknak, aki a németországi reactió szövevényének szálait tartja kezében. A berlini vasember, minek- utána vérrel összeforrasztotta a német egységet, úgy véli biztosíthatónak azt, ha bilincseket rak a német nemzet kezére. Soknak tartotta a szabadság azon csekély mérvét is, melyet a német nép, egységének létesítése után, nyert. Darabonként megfosztotta tőle majd a culturharct majd a socialismus elleni küzdelem ürügye alatt. Németországban nincs lelkiismeretszabadság, nem szabad a sajtó, nem szabad a gondolat kinyilvánítása. A német népnek Dincs parliamentje, hanem csak a kormány rendeleteit ratifikáló gyülekezete, nincs felelős kormánya, hanem csak egy mindenható minisztere. A szabadelvűséggel űzött humbug véget ért. Az átalános szavazati jogra való büszke hivatkozás elhangzottani szabadelvű árcza lehullott, s 'Epémeti rémes arczát a középkori reactió. ^0dok nemzet meg van alázva. A gongzak népe arra van kárhoztatva, hogyrövidlátó, gondolatszegény politikájának szolgáljon kisérleti eszközül. S a veszély, amennyiben fenforog, abban van, hogy Németország, Európának e vezérhatalma jutott ily sorsra. Berlin politikai befolyása képezi a németországi reactionárius törekvések komoly hátterét. Berlinből akarják kibocsátani azon szálakat, melyek a népek szabadságának megfosztására vannak számítva. Németország feltartóztathatlanul rohan a reactió örvényébe. Berlin azt akarja, hogy Németország, estében, magával rántsa a többi népeket is. Oroszország, hol a czári kényuralom küzd végzetes harczot a nihilizmussal és a nép fellázadó középületével. Olaszország, melynek talaját szintén aláásta az Internationalismus és regionalismus, kétségkívül hajlandó volna támogatni a vaskancellárt szabadságellenes törekvéseiben. E három hatalom kész egy reactionarius szövetségre. S a continensen csak két állam van, mely hatályosan ellenállhat az ily törekvéseknek és ellent is fog állni. Ez a két hatalom Ausztria-Magyarország és Francziaország. E két hatalmon meg fog törni az európai reactió, melynek szele Berlin és Szent- Pétervár felől fú. A népek szabadsága ellen intézett merényletek tehát nem fognak sikerre vezetni, nem vezethetnek sikerre. S az oly kísérletek, melyek a német kormány részéről kiindulnak, csak Németországnak fognak ártani. Európa népei meg fogják tudni, mely oldalról fenyegeti veszély szabadságukat. Ha ma, a socialismus nevében sikerülne európai közös rendszabályokat létesíteni, holnap más czimen követelnék, hogy a népek áldozzák fel sajtószabadságukat, felelős kormányukat, s parliamentarismusukat. E lánczolat szemei szorosan összefüggenek. S az ily kísérletek kifelé, s a megmérketlen reactió otthon, teljesen alkalmas arra, hogy Németország eljátsza európai vezérszerepét. Egy oly nép, melynek nincs önrendelkezési joga, melynek sorsa egy ember kényétől függ, mely belső küzdelmekben emészti fel erejét, nem lehet tartósan Európa vezérnemzete, Bismarck végzetes útra lépett. Szerencsétlen belpolitikája által elvesztett a német néppel azt, mit szerencsés külpolitikája által szerzett neki. Az események máris megbizonyítják, hogy Bismarck képes volt megteremteni a német egységet, s képes volt vezérszerepet szerezni a németnemzetnek, de nem képes, legalább az utóbbit megtartani, s komolyan veszélyezteti az elsőt. Az európai népek és kormányok pedig tanulságot meríthetnek Németország példájából. A reactió lejtő, melyen, aki rálépett, nem képes megállani, lépjen bár rá akármily czím és ürügy alatt. Bismarck erőszaka megteremtette a cultur-harczot, s a socialismus elleni végzetes küzdelmet. Az ily antagonismus szabad államokban nem jöhet létre, vagy ha létre jő is, minden rázkódás nélkül folyik le a küzdelem. Anglia békés után küzdötte le internationalismusát. Az internationalismus és socialismus csak ott lép ki a tőke és munka közt való küzdelem keretéből, ahol politikai elnyomással áll szemben, így történt Németországban. Minden állam- és társadalomellenes törekvéseknek legbiztosabb ellenszere a szabadság. Az ily baj csak a józan szabadság által orvosolható. Az erőszak csak elmérgesíti. Ez ismét bebizonyodott Németország példáján. E példában nagy tanulság rejlik. Nem hatolok nagyon messzire vissza történelmünkbe. Csak a török világtól kezdem az ismertetést. Országunk népessége a törökvilág alatt úgy megzavartatott, hogy épen azon vidékeken, amelyekről a munkáskéz szüksége legjobban hangzik, jelesen alföldi síkságainkon, most fenálló népes községeink nevezetes része, ezen idő utánról való, tehát tárgyunkra sok tanúság van ezekben. Hat különböző módozatát különböztethetjük meg a török világ óta létesült községek alakításának, vagyis a telepítésnek : a, úrbéri szervezet—, b, szerződéses módozat—, c, különféle majorsági telepek—, d, dohánykertészségek—, e, gazdasági munkástelepek—, f, iparos munkástelepek. Régen úrbéri szervezettel jött legtöbb község létre. Ez az akkori viszonyokhoz képest természetes volt. Mi, az úrbériség törvényes megszűnése óta, erről többé szó sem lehet. Különféle szrződés szintén számos virágzó községnek adott létert. Kiemelkednek a haszonbéri szerződések, melyekből ma már többnyire örökváltság fejlett ki. Ezekről s a d. alatt megjelelt kertészközségekről tüzesen intézkedik az 1873: XXII. t. sz. — A majorsági telepítésnek ismét három különböző alakja mutatkozik. Egyik, midőn valamely egynevezet alá foglalt s egy határt képezőterület birtokosai összecsoportositván majorjaikat, azokhoz a cseléd lakokon kívül, napszárnos és legszükségesebb iparos lakókat is kisebb-nagyobb mennyiségben csatolnak, a milyenek szerteszéjjel az országban a közönséges közbirtokossági községek; a másik, midőn egy bizonyos testület egyenjogú, bár különböző mértékű apró birtokosai egyes tis együttlakása beltelkeiket, a mire a jászkunkerületek s hajduvárosok szabad községei, és más ezekhez hasonlók szolgálhatnak például, amelyekhez a most már szabad birtoklási joggal egyesek által társaságban vásárlott, s apró tagokra felosztott határokon létesült uj települések is számíthatók; A harmadik ahk, midőn a birtokos által, vagy vállalkozás útján csak belső telkeknek örökáron, vagy évi dijfizető mellet kiosztásával létesítetik a telepítés, mely módozat szerint létesült a legújabb telepítések túlnyomó száma. A tulajdonképeni gazdasági és iparos munkástelepek mindezektől lényegesen abban különböznek, hogy ezek nagysága leginkább a telepítő gazdaság vagy iparvállalat szükséglettől függ , annálfogva csakis oly munkásokból alakittatik, mint a milyeneket az alakitó vállalat igényel ; — a lakház ritkán tulajdona az azt használó munkásnak, hanem a telepet alakitó tulajdonos által tartatik fenn a netán hozzá kötött egyéb haszonélvezettel együtt, a kötelességét teljesitni tudni és akaró munkásnak a kötelesség megszabott mértéke fejében engedtetik át. Nagy gyárak, bányák s más iparvállaltok közül rendesen találkozunk efféle kisebb-nagyobb munkásteleppel. Ezek könnyen is kapnak népet munkástelepeik alakítására, mindaddig, mig munkásaikat rendesen és tisztességesen fizetni képesek. Az, hogy a viszonyok szerint csakugyan drága a munkás, s ezt a gazdasági munkabér is emeli, már más lapra tartozó kérdés. De az iparos, különösen gyári s nagyiparos munkás nem földhöz kötött; könnyen s messziről élményén oda, ahol biztos munkát s tisztességes jövedelmet kap. Az iparvállalatokkal virágzik s emelkedik az iparos telep, de egyszersmind azokkal hi hanyatlik s szűnik meg. Gazda közönségünkben szintén ilyen, neki szükséges minőségű és mértékű munkástelepek után legélénkebb a vágy. — Nemcsak a munkabér drágasága, hanom a néptelenül kiterülő puszta-ságok nagysága által is indokolt ér. Az ország kellő közepén, a főváros közelében, a Duna-Tisza közén is vannak 30—40 □ mire terjedő összefüggő pusztaságok, melyeken népes község nincs, körtlöttök is kevés. Honnan kerüljön ezekre a munkáskéz? Különösen ezeken indokult tehát annak a munkástelepekben kereséss. Imerek az effélék közt is némely sikerültet, de még több panaszt tudok az igen nehezen sikkerülés, vagy az elért eredményhez csak aránytalan áldozattal fentarthatás ellen. Lássunk pédát. A példák s az ügy lényegének beható vizsgálata által tisztul az eszme. Herczeg Coburg pestmegye, 13,334 katasz. holdas vacsi pusztai birtokán mintegy ,200 családból álló munkás telep varr. A munkás családoknak az uraság ad lakást, 112 hold földet, fűtésre gajtát, feles földet 1től 3 holdig (leginkább kukordas burgonya alá) 20 □ öl zöldséges kertet s egyegy tehéntartást. Ezért tartoznak a telepesek a midőn és a mi kívántatik, az uraságonl egész éven át dolgozni, melyért mikor dolgoznak, az évszak különfélesége szerint megszabott napszám, illetőleg szakmánybért kapnak. A takarást is ezek teljes tik. A pusztából ki idegen helyre dolgozni cak engedetem mellett és akkor mehetnek el, ha az uraság részére nincs reájok szükség. A telep a többi pusztai lakossággal együtt urasági költségen vagy községileg van szervezve. — 1857-ben gróf Károlyi Lajos (most Alajos) mágocsi uradalmában öt munkástelep alakítgatott és pedig a. Mágocson a központban 30 marhás és 36 gyalog, b. Lajosszálláson 30 marhás és 36 gyalog, c. Lajostanyán 20 marhás, d. Árpádhalmán 20 marhás, e. Szénáson 30 marhás családdal. Az alakitás ideiglenes szerződéssé történt, melynek lényege, hogy az uraság ad lakást, melyet a lakók maguk tartoznak jókarban tartani, azután miden egyes családnak meg zabos használatra ad bizonnyos mennyiségű földet, a marhásoknak többet, a gyalogosoknak kevesebbet, még iskolát is ttet a gyermekek tanittathatására. Meg van szabva, hogy ezen szolgáltatmányokért miféle és mennyi munkát tartoznak a gyalor, mennyit a marhás telepesek szolgálni; — meg van szabva, hogy mint időt, a mi saját gazdasági munkájukon ság részét szegődésileg leljentette eges jele ^ mikor és a mire kivánUt:“ meg, a ' szere tartoznak ^ az uradalomn* a vagy njiHfdura m8,g az e'.levS'egiiteS '«..»I»««“0”- jott lÄrrA* «*• * gatarása erőtlenségével indokolva van. A hivatalos lap haladék nélkül közölni fogja 2000 elitélt communista megkegyelmeztetését. Berlin, jan. 14. A Nordddeutsche Allgemeine Zeitung kijelenti hogy a bécsi lapok magatartartása, amelyet a birodalmi gyűlés büntető hatalmáról szóló törvényjavaslattal szemben követnek, nem adott okot a német kormánynak diplomatái lépésekre. Beuss nagykövet sem hivatalosan, sem magán után nem szólította föl Andrássy grófot, hogy befolyást gyakoroljon az ausztriai sajtó véleményére. Pétervár, jan. 14. A minisztérium értesülése szerint Vettranka faluban, az asztraháni kormányzóságban, 292 egyén betegedett meg jan 6-ig, akik közül 246 meghalt. Róma, jan. 14. A kormány több javaslatot terjesztet a képviselőház elé, a többi közt az Ausztria-Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést. Ezután a közm munkaügyi minisztérium költségvetését tárgyalta a képviselőház. A telepítés különböző módozata, s különösen a legkívánatosabb gazdasági munkástelepek. 1. Mezőgazdaságunk és iparunk egyaránt panaszkodik, a munkáskéz hiánya és a munkásbér drágasága miatt. Állítólag ez már a nyers termelésben rendkívüliig nyomja világversenyképességünket, az ipar terén pedig még saját hazánkban is lehetetlenné teszi azt. Mindenfelől élük vágy keletkezik a munkáserő szaporítása iránt, amely a telepítés kérdését is különböző alakban ismét szőnyegre hozta. Ezen ötletből a Nemzetgazdasági egyesület által feladatommá tétetett régibb és újabb telepítési viszonyaik tanulmányozása, mely czélból a lefolyt nyáron némi utazást is tettem, néhány sikerült régibb és legújabb telepi éssi községet a helyszínen látogatván meg; utazásom eredményéről a Nemzetgazdasági egyesület választmánya előtt január 9 d ikén egy nyilvános előterjesztésben számoltam, melyről az „Ellenőr* is szives volt méltánylólag megemlékezni. Ezt a „Gazdasági Lapok“, mint egyúttal a Nemzetgazdasági egylet közlönye, egész terjedelemben közlik. Ha a t. szerkes*4^* t czélszerűnek találja, szívesen fogojlott a kívánt kivonatban itt is köztem. „„itatást erdetve \ Azonban e fonton»»l 111 - felfog®! a dóig • \ böző oldala Kapómból ^“szatának ismert* „ét . Aerulfa® «*"» s itt feladatomul.