Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-16 / 242. szám
Előfizetett árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 , , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztett Iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Hítadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intéződők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 242. szám. Budapest, péntek, május 16. 1879. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, máj. 15. (Saját levelezőnktől.) Dorozsma hatósága, Szeged, Csongrád, Félegyháza felől jövő árvizek által ostromolva, megkereste a városi tanácsot sürgős intézkedés foganatosításáért az irányban, hogy Matyérnél vagy az alföldi vasútnál az árnak nagyobb lefolyást eszközöljön, különben Dorozsma ép része is áldozatul esik. Kistelek a Duna felől jövő árvizek által veszélyeztetve, töltést készít. Péchy közlekedési miniszter Hieronymi államtitkárral Szatymazon át délben érkezett meg, s megtekintette az alföldi betöltési munkálatot. Dorozsmán a mi hatóságunk alig segíthet. A belvíz félhüvelyket apadt, az idő derült. Szeged, máj. 15. (Bud. Corr.) Péchy közlekedési miniszter ma délben Szatymazra érkezett. Innét Dorozsma alá a 311. őrházig ment a vonattal. Az osztrák államvasút vonalának fölemelése be van fejezve, egy darabon már a töltés is kész, négy kilométer hosszúságban a szegedi állomásig pedig valóságos híd, ezer és ezer czölöp van beverve, ezeken gerendák és talpfák. Az őrháztól az öthalomra csolnakon ment a miniszter; innét szállítják a körgáthoz a földet, amelyet ma zártak be teljesen, és amelynek felénél több kész. Innét a Blocksberg gőzössel az alföld-fiumei vasút állomásáig ment a miniszter és megtekintette a töltési munkálatokat. Holnap megnézi a petresi szakadást és a várost, és délután visszatér Budapestre. A városban apad a víz. Bécs, máj. 15. A képviselőház szentesítette a költségvetési bizottság javaslatait az államadósságokat ellenőrző bizottság évi jelentésére vonatkozólag. Ezután több javaslatot intézett el, nevezetesen a szíriai országos bizottságét, mely a gyógyforrások védelméről szól, felszólítván a kormányt, hogy a legközelebbi ülésszakban törvényjavaslatot terjesszen elő e kérdésben; felszólítják továbbá a kormányt, hogy a legközelebbi ülésszakban a katonai taksák behozatalát illetőleg is törvényjavaslatot terjeszszen elő. A pénzügyminiszter a hozzáintézett interpellációra válaszolva kijelenti, hogy minden törvényes könnyítést meg fog adni az adóhátralékok behajtásánál. A telekkönyvi adóra vonatkozólag a becslési munkálatok egészen a törvény értelmében hajtottak végre. Bechbauer elnök jelenti, hogy ő felsége szombaton bezárja a reichsrathot. Bécs, máj. 16. Konstantinápolyból jelenti a PolitischeKorrespondenz. Hire jár, hogy Karatheodori pasa lemond és Rusztem pasa váltja fel őt. Karatheodori pasa lelépése esetében is kétségesnek mondják, hogy Rusztem pasa lesz a külügyminiszter. Hafiz pasát, a volt szerajevói katonai kormányzót rendőrminiszterré nevezték ki. Köln, máj. 15. A Kölnische Zeitung által közölt azon válaszfelirat, melyet Battenberg herczeg Anthimos, viddini püspöknek a bolgárok hódoló feliratára adott, következő: Miután a bolgár nemzet által rábízott feladatot elfogadja, nem leend más czélja, mint a bolgár nemzet jóléte és az ország felvirágoztatása, amely ezután az ő hazája is lesz. A czár kivonatára Livádiába utazik, s onnan való visszatérése alkalmával fogadja a küldöttséget.Pétervár, május 15. Orbitben május 13-án ismét nagy tűzvész volt, mely a négy legszegényebb városzrészt elpusztította. A hivatalos lap közli a czárnak a bolgárokhoz intézett proclamátióját. BéCS, máj. 15. (Eredeti távirat) Hiteles tudósítások szerint Battenberg herczeg szerdán ide érkezik, s azután Párisba és Londonba megy. BéCS, máj. 15. (Eredeti távirat.) Románia fejedelmét ő felsége a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki. Róma, máj. 15. A ma reggel tartott ünnepélyes consistoriumban Pecci, Hergenröther, Newman és Zigliaria bibornokoknak átnyújtották a bibornoki kalapot és gyűrűt. Ezután 19 püspököt nevezett ki a pápa. Köztük van Pável, Dunajevski és Frind. Bern, máj. 15. Stumpfl volt szövetségi elnök meghalt. Bukarest, máj. 15. A Monitorul rendeletet közöl, amely megszünteti a pestis ellen tett óvó intézkedéseket. Mától kezdve minden ponton akadály nélkül lehet közlekedni Oroszországgal és Bulgáriával. Berlin, máj. 15. A birodalmi gyűlés a vámtarifa második felolvasása alkalmával változatlanul elfogadta a kefekötő- és szita-árukra szabott vámtételeket, a hulladékokra vonatkozót pedig azon változtatással, hogy nemcsak a vászongyártásra alkalmas, hanem minden fölgyártható anyag, nemkülönben mindenféle állatcsont is vámmentes legyen. A vasvámok tárgyalása alkalmával Delbrück kérdésére kijelenti Burchardt szövetségi biztos, hogy a belföldi hajóépítésre szükséges vasanyag vámjának mérséklése mindenesetre fönn fog tartatni; ami az olvasztó kemenczék, a kovácsoló gyárak tulajdonosainak az export kedvéért adandó azon engedményt illeti, hogy vámmentesen szállíthassák be a vasércet és nyers vasat, ő biztosíthatni hiszi, hogy minden lehető előny megadatik; különben a vasvámok szükségesek a német vasipar életképességének biztosítására. A termelés megszorítása czélszerűtlen, de különben sem javítaná a vasipar helyzetét. Bamberger ellenzi a vasvámokat; azt állítja, hogy a német vasiparnak nincs szüksége oltalomra és a vas megdrágításával sok más iparág súlyos kárt szenvedne és végveszélylyel fenyegettetnék. Bentsch védi a vasvámokat; a német vasipar rossz helyzetének bebizonyítására számokat idéz. Pétervár, máj. 15. A czár május 5-éről szóló rendeletet intézett a senátushoz, amelynek értelmében a moszkvai, varsói, kievi főkormányzókat, úgyszintén a pétervári, karkovi és odessai ideiglenes főkormányzókat fölhatalmazza, hogy a múlt hó Budapest, május 15. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó lorán pénteken d. u. 6 órakor értekezletet tart. Főtárgy : A bejelentést hivatalról szólójavaslat tárgyalása. A képviselőház véderő bizottsága ma d. u. 5 */2 órakor tartott ülésében befejezte a beszállásolásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, s a törvényjavaslatot a III. fejezettől végig lényegtelen módosításokkal elfogadta. A közelebbi ülésben a beszállásolási terhek megosztása tekintetében kivetendő törvényhatósági adóról szóló törvényjavaslatot fogja a bizottság tárgyalás alá venni. Az ülés ideje még nincs megállapítva. A kormány részéről a mai ülésen Szende Béla miniszter és Békey osztálytanácsos volt jelen. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. II. 6 órakor tartott ülésében elsősorban jelentéseket hitelesített; azután megkezdte az 1878. évi 17. t. sz. 20. fejezetének némely cziménél szükségessé vált túlkiadások elszámolásáról és fedezetéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Fauler igazságügyminiszter előadja, hogy 1878- ban a megszavazott igazságügyi kölcsön nem volt elegendő s 513,000 frt tulkiadás vált szükségessé. 1879-re sem mutatkozott a költség elegendőnek s ennek következtében 270,000 frtnyi tulkiadás engedélyeztetett. Most azonban kiderült, hogy az egész tulkiadásra nem volt szükség, hanem 128,813 írtra, s igy a ház többet szavazott meg, mint a mennyi igénybe vétetett. Most a tényleges tulkiadásnak az 1878 . 17. t. sz. 56. és 20. fejezet többi czimeinél történt megtakarításokra való elszámolhatását és a zárszámadásokba való felvételét kéri. Lukács Béla nem ily időközönkénti törvényjavaslatokkal kivánná igazoltatni az ily túlkiadásokat, melyek már megtörténvén, póthitel természetével nem bírnak, hanem az egész tárcakezelés előterjesztésénél, a zárszámadásoknál. Az erre keletkezett vitában hanczsúlyoztatott a törvényjavaslat támogatására az eddig követett gyakorlat és annak ellenében az a felfogás is, hogy ilynemű törvényjavaslatok póthiteltörvény alapját ne képezhessék. A vitában Horváth Lajos, Wahrmann és Hegedűs L. vettek részt. A bizottság erre a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál az 1. §. változatlanul elfogadtatott. A 2. §-nál azonban lényeges módosítás történt, amennyiben a kért összeg 270.000 frt helyett a tényleges kiadásoknak megfelelőleg pótlólag 128.813 frt 08 Wa kr erejéig engedélyeztetik. A zárszámadásokba felvétele megengedtetik s a törvény értelmében leendő elszámolása jóváhagyatik. A 3. §. változatlanul fogadtatik el. Következik a „kisbirtokosok országos földhitelintézetéről" szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó fontosnak és üdvösnek tartja egy ily intézet létesítését, de egyúttal mindenesetre szükséges, hogy miután az ezzel szemben követendő eljárás határozottan eltér a törvényhozás eddigi irányától, a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekről szóló szakaszai szellemében járjon el a bizottság, s ennélfogva kívánatosnak tartaná, hogy a törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz tétetnék át. A javaslatot behatóan részletezi s figyelmeztet a felállítandó intézet által alakítandó előleg-intézetek által vállalt kötelezettségek nem egészen szabatos garantiáira, s magának az alapszabályok szövegezésére stb. De mindazonáltal a kellő óvatosság alkalmazása mellett nagy jótéteménynek tartja a javaslatot. Szapáry úr pénzügyminiszter az érintett hiányokat többnyire pótolhatóknak véli a részletes vitánál s maga részéről szintén elfogadásra ajánlja ajavaslatot. Horváth Lajos három czélt lát a javaslatban. Első, hogy bizonyos összeggel (500,000 frt) a felállítandó intézet az állam által segélyeztessék. Az ellen, ha az ország abban a helyzetben van, hogy megteheti, ő nem tesz kifogást. A másik czél, hogy részesüljön ama privilégiumban, melyet az 1871: XXXIV. t. sz. a magyar földhitelintézetnek nyújt. A harmadik kérdésben dönteni nem tartja a pénzügyi bizottság köréhez tartozónak, mert az jogi kérdés s nevezetes jogokat érint, melyeket illetékesen csak szakbizottság ítélhet meg. Ajánlja, hogy a pénzügyi bizottság tegye meg jelentését, hogy pártolásra, segélyre méltónak tartja a felállítandó intézetet, de a többire nézve ajavaslatot az igazságügyi bizottsághoz véli utasítandónak. Harkányi Frigyes, Láng Lajos, Lukács Béla szintén hangsúlyozzák a hasznosság és gyakorlati életképesség feltételeinek szükségét a felállítandó intézetnél. Kautz Gyula nagyon szükségesnek látja gazdasági és politikai tekintetben a jól keresztül vitt hitelintézeteket, melyek a kisebb birtokosok hitelszükségletén vannak hivatva segíteni. De szükségesnek tartja, hogy a javaslat az igazságügyi bizottsághoz utasítassék. Tisza Lajos felszólalása után, aki szintén hangsúlyozza, hogy az eszme ellen kifogás nem létetett, Szapáry gr. miniszter utal arra, hogy a történt jegyzések a legnagyobb garanciát nyújtják. Az országban nagy érdek mutatkozván egy ily intézet iránt és a pénzpiac is kedvező esélyeket helyezvén kilátásba, most tartaná legalkalmasabbnak az intézet fölállítását. Ajánlja, hogy a bizottság bocsátkozzék a javaslat tárgyalásába s véleményével együtt terjeszsze azután az igazságügyi bizottsághoz, hogy az a pénzügyi eredményeket is fontolóra vehesse. Végül a bizottság Horváth Lajos indítványára abban állapodik meg, hogy a pénzügyminiszter sokszorosíttassa az enquéte tárgyalásait, mely a bizottság tagjai közt kiosztatván, ítélje meg a bizottság a javaslatnak pénzügyi és azon oldalát, mely az intézetnek országos jeleggel felruházását illeti. A bizottság a holnapi orsz. ülésben arra fogja kérni a házat, hogy ajavaslatot az igazságügyi 17-ben kelt rendelettel rájuk ruházott hatáskört szükség esetében azon kormányzóságokra is kiterjeszszék, amelyek az illető katonai kerülethez tartoznak. Karlsruhe, máj 15. A városi tanács visszaút®yitotta a meghívást azon gyűlésbe, melyet Berlinben akarnak tartani, mert a tarifa kérdése a kereskedelmi kamarák szakmájához tartozik. szakbizottságnak is adja ki véleményezés végett, mely ismét a pénzügyi bizottsághoz lesz beterjesztendő. Erre az ülés esti 9 óra felé eloszlott. A „Neues Wiener Tagliatt” tegnapi számában azt írta, hogy a szegediek javára begyült összegből csak körülbelül százezer forint adatott ki tényleg az árvízkárosultak javára, míg a begyült két millió többi része érintetlen, s egyszersmind azon állítást kockáztatja meg, hogy a megmaradt öszszeget a kormány nem az árvízkárosultak javára, hanem a Tisza-szabályozásra és Szeged szépítésére fogja fordítani. Ez állítással szemben — illetékes helyről nyert értesülésünk alapján — kijelenthetjük, hogy a kormánytól távol áll a bécsi lap által neki tulajdonított intenzió. Igaz ugyan, hogy a közadakozásból begyűlt összeg legnagyobb része még érintetlen, de ebből nem következik, hogy az más czélra fog fordíttatni, mint amire adatott. Eddig azért nem utalványoztak ki többet, mert nem volt szükséges. A szegedi segélyre szorultak pillanatnyi szükségletét nagyrészt fedezték a közadakozásból begyűlt élelmiszerek és ruhaneműek, valamint a hajléktalanokat befogadó községek és városok. A tulajdonkép való segélyezés csak akkor fog kezdődni, mikor Szeged lakossága visszatér és előbbi foglalkozása után akar látni. A közadakozásból begyűlt összeget ekkor mind kiosztják a segélyre, támogatásra szorultak közt. A Tiszaszabályozásra , valamint Szeged újjáteremtésére külön-külön kölcsönt vesznek fel. Ezt szükségesnek tartottuk kijelenteni, nemcsak a szegediekre, hanem — és főleg — az adakozókra való tekintet miatt, mert ez utóbbiak megkövetelhetik, hogy könyöradományuk azon czélra fordíttassék, amely czélra adták. Nyilatkozat. Az utóbbi napokban több lap által egy sértő nyilatkozat említtetett meg, mely Tisza Kálmán miniszterelnök úr részéről K. Lipthay Béla képviselő úr ellenében a közigazgatási bizottság egyik ülésében létetett. Ezen közlemények nagyrészt téves informatión alapulnak. Az egész ügyre vonatkozólag azonban alólírottak kijelentjük, hogy ez a lovagiasság szabályai szerint elintéztetett. Budapest, 1879. május 15. B. Podmaniczky Frigyes, s. k. B. Simonyi Lajos, s. k. Prónay József, s. k. Beniczky Ferencz, s. k. Párisból jelenti a Neue freie Presse. Gambetta Párisba való visszatértében beszédet tartott Magonban. Tirard kereskedelmi miniszter fölhasználja minden befolyását, hogy biztosítsa a jelen ülésszak békés lefolyását. Mindenütt nagy erőfeszítést tesznek, hogy egyezséget hozzanak létre a köztársasági pártok közt. Lockroy szintén e czélból halasztotta el interpellációját, amelyet a belügyi politika iránt akart intézni a kormányhoz. Ezen áramlatot nagyon elősegítette a reactionáriusok izgatása, akik a minisztérium megalázására törekszenek. Még Clémenceau (szélbal) is iparkodik meggyöngíteni nyilatkozatának jelentőségét. A reichsrathot szombaton déli 12 órakor fogja bezárni ő felsége ünnepélyes trónbeszéddel. A Neue freie Presse írja, hogy a trónbeszéd inkább a múltakkal fog foglalkozni, és keveset fog mondani a kormány jövendő terveiről és szándékairól. A reichsrath bezárása után nemsokára a tartománygyűlést is feloszlatják, amelynek mandátuma különben csak októberben fog lejárni. A National Zeitung értesül, hogy a német tüzérséget 30 üteggel fogják megszaporítani, tekintettel arra, hogy Francziaország jelenleg erősebb ezen fegyvernemben. Párisban ismét tárgyalások folynak a porta által kötendő kölcsön ügyében. Ezen kölcsön tervezete hír szerint összefüggésben áll a vámreformmal, amelyet Layard is támogat. Perából jelenti a Presse, hogy a keleti-rumélia minisztérium négy osztályból fog állani: a hadügyi és rendőrségi, a belügyi, a pénzügyi és az igazságügyi osztályból. Ezen tárcák szétosztásában tekintet lesz a nemzetiségekre és a vallásfelekezetekre. A Tisza-szabályozási törvényjavaslatok. A Tisza és mellékfolyói mentén lévő vízszabályozási társulatoknak adandó 8 millió forint előlegről szóló törvényjavaslat a képviselőházban letárgyaltatott, s a tárgyalás eredményével nézetünk szerint az érdekeltek meg lehetnek elégedve, mert a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a végleges törlesztési kölcsön megkötése sürgős gondjai közé tartozik s a másfél évet csak maximális határidőnek tekinti, mert lehetővé tétetett, hogy az előlegek, részben legalább a szigorú formalitások mellőzésével, az illetők személyes jótállása mellett, sürgősen kiutalványoztathassanak s e pénzből az 1879. évi védekezésre felvett terhes kölcsönök törlesztethessenek, — s mert végül az által, hogy a társulati tagoknak (egymásközti) egyetemleges szavatossága csakis azon esetre szorittatott, midőn a megfelelő adós ingó és ingatlan vagyona elárvereztetik s ezen előnyös tétel ki nem kerül, — az ez irányban felmerült aggályok eloszlatottaknak tekinthetők. Nem lehet elismerés nélkül hagynunk azt sem, hogy a külföldi szakértők vizsgálatának tárgyát nemcsak maga a Tisza, hanem ennek mellékfolyói is képezni fogják ; s ez egyfelől megnyugtatására szolgál azon nagy területek érdekeltségének, melyek ezen mellékfolyók mentén terülnek el; de másfelől a külföldi szakértők behívása által elérni kívánt czélnak is egyik biztosítéka, tekintve azon körülményt, hogy a Tisza-szabályozást a mellékfolyók viszonyainak tüzetes számbavétele nélkül helyesen megítélni köztudomás szerint nem lehet. Ami már az 1871 : XXXIX. törvényczikk módosítását illeti, abban az államkormányzat a társulatok viszonyaira magának mindenesetre nagyobb befolyást biztosit, mint a minő az eddigi volt; ennek indokolására azon körülmény hozatik fel, hogy ha ugyan a társulatok többsége helyesen is fogta fel hivatását, némely társulat mégis védműveinek elhanyagolása által nemcsak magára, hanem másokra is veszélyt hozott. Ennélfogva a törvényjavaslatban oly intézkedések foglaltatnak, melyek a társulatok ellenőrzését s ennek folyományakép lehetővé tegyék azt, hogy szükség esetén a hiányos vagy megromlott védművek kijavítása vagy pótlása állami közegek által történjék. Ámde ezen rendelkezések a papirosról az életbe csak úgy lesznek átvihetők, ha a különböző folyórendszerekre nézve s így a Tiszavölgyét illetőleg is az egységes és következetes vezetés biztosítása czéljából egy közvetlenül a közlekedési miniszter alá rendelendő külön tiszai közeg, illetőleg hivatal állíttatik fel, mely a kellő administratív, de különösen technikai erőkkel ellátva, a beérkezendő száz és száz jegyzőkönyvet ne csak ad acta tegye, hanem azok segélyével a társulatok összes ügyeit folyton nyilvántartsa s ott, a hol kell, a szokott bureaucraticus retortákat mellőzve s a viszonyok teljes ismerete által lehetővé tett gyorsasággal és erélylyel intézkedjék. A vidéki egyletek autonómiája ekkér bizonyos mértékben az állam által megszoríttatván, igen méltányos volna, hogy mintegy ennek kárpótlása fejében az érdekeltek megnyugtatására egy oly consultatív bizottság alákutassék minden folyamrendszerre nézve, mely fontosabb, különösen elvi kérdésekben az illető hivatal feje által meghallgatandó volna, sőt az illető hivatal feje közvetlen összeköttetésben kellene hogy álljon ezen consultativ bizottsággal s e végből annak üléseiben folyton kellene, hogy részt vegyen. Egy ilyen bizottságot particuláris tekintetek alig fognak vezetni s attól sem lehetne tartani, hogy a vidéki egyletek mulasztásait talán legyőzni akarná. Igaz, hogy a felmerülendő fontos kérdések legnagyobb része technikai irányú lesz s bizonyos fokig szakértelmet igényel; de másfelől az is áll, hogy a nemszakértő, feltéve, hogy a helyi viszonyokkal különben ismerős, sokszor helyesebben ítél s az elágazó szakértői vélemények közül majdnem ösztönszerű előérzettel választja ki a legéletrevalóbb expedienst. Ezen consultatív bizottságot, a Tiszavölgyet illetőleg, a tiszavölgyi társulat központi bizottsága képezhetné. Ami már a társulati költségjárulékok és kölcsönrészletek behajtását illeti, mely a legújabb időkig épúgy a társulatok, mint a hitelező intézetek részéről annyi panaszra adott okot, s a társulatok hitelét meglehetős alacsony fokra szállította, a törvényjavaslat célja az, hogy ezen illetékek rendes befolyása minden körülmények közt biztosítva legyen, s nem lehet tagadni, hogy a törvényjavaslat ez irányban mindenesetre haladást jelez ; csupán annak kimondása lenne még felette kívánatos, sőt szükséges, hogy ez illetékek az egyenes adókkal, illetéki hátralékokkal, az egyenes adók módjára behajtandó egyéb tartozások és községi pótlékokkal, (melyek a törvényjavaslat szerint az ármentesítési illetékeket megelőzik), egyenlő elsőbbséggel birjanak, s hogy ennek folyományakép, a mint azt Károlyi Sándor gróf is már igen helyesen indítványozta, ezen társulati illetékek az adókkal necsak egyidejűleg, (a mint az már a törvényjavaslatban is ki van mondva), hanem párhuzamosan is hajtassanak be, vagyis más szavakkal szólva, a befizetendő összegekből oly százalék könyveltessék ármentesítési illeték czímén, amilyen arányban az ármentesítési tartozás az adók összegéhez áll. A mindennapi tapasztalás ugyanis azt igazolja, hogy a gyakorlatban az adók és az ármentesítési tartozások közt, hogy úgy mondjam, permanens versengés fejlődik ki, s ezen versengésben rendesen az ármentesítési társulatok s azok hitelezői húzzák a rövidebbet; elég legyen e részben csupán a temes-bégavölgyi társulat abnormis viszonyaira hivatkoznunk, melyek hosszabb idő óta folytonos kérvények és interpellációk tárgyát képezik. Ezen kérdés mindenesetre ezúttal megoldást igényelne a végből, hogy a társulati illetékek befolyása biztosíttatván, a társulatok hitelre könynyebben szert tehessenek, s védműveik fenntartására a kellő pénz mindig rendelkezésükre álljon, de különben ezen rendelkezés által a pénzügyi tárca sem szenvedhetne, tekintve azon körülményt, hogy a törvényjavaslat 12. §-ának harmadik bekezdése értelmében a társulat által pénzerő hiányában nem teljesített védmunkák költségei úgyis az államkincstárból lesznek előlegezendők. Az egyetemleges szavatosságot illető rendelkezés ezen törvényjavaslatból egészen kihagyható volna, az állam, az ezen törvény alapján felveendő speciális kölcsönökért garanciát úgysem vállal ; nem is fekhetik tehát érdekében, hogy már eleve a hitelt nyújtandó intézetek vagy magánosok részére oly feltételt kössön ki, mely a társulatok által elviselhető alig lenne. Ami a kölcsönösszeg tíz százalékának biztosíték gyanánt leendő visszatartását illeti, ezen tíz százalékos levonás az e törvény alapján felveendő kölcsönöket szerfelett drágákká tenné , ezért igénytelen nézetünk szerint teljesen elegendő volna csupán egy félévi részletet tartani mintegy tartaléktőkéül vissza, tekintve különösen azt, hogy a részletek a lejáratot három hónappal megelőzőleg lesznek az érdekeltek által befizetendők, s e szerint a hátralékoknak kényszer útján leendő behajtására elég idő marad. Ezen rendelkezéssel kapcsolatban azt mondja a törvényjavaslat, hogy ha a visszatartott összeg egészen vagy részben elfogyna, a hiány a társulat által ismét kiegészítendő lesz; ámde ez nem volna egyéb, mint az egyetemlegességnek egy új és mindenesetre ridegebb alakban való felelevenítése; márpedig azt, hogy az egyetemlegességnek ezen törvényjavaslatban nem volna helye s hogy a kötendő speciális kölcsönszerződések feltételeit eleve törvény által meghatározni legalább is felesleges dolog, fent kifejteni szerencsénk volt. Helyes pénzügyi administratió mellett mindezen cautelákra nincs szükség , márpedig azon, hogy a pénzügyi kormányzat e téren is rendet szigorral fog párosítani, legkevesebb okunk és jelenleg van kételkedni, midőn a pénzügyi tárcza oly férfiú kezében van letéve, kivel az ármentesitési társulatoknak s azok viszonyainak ismeretében vajmi kevesen mérkőzhetnek. Ami a társulati illetékeknek jóhiszemű harmadik személyek, mint p. o. jelzálogos hitelezők érdekében leendő kitüntetését illeti, ez már hosszabb idő óta képezi eszmecserék tárgyát, s a legnagyobb nehézség a körül forgott, hogy a legtöbb helyt a hiteltelekkönyvi parcellák a társulati ártérkönyvekkel s a kataszteri munkálatokkal nem voltak öszhangzásban. — Ezen nehézség némileg ugyan eloszlattatott azáltal, hogy a kataszteri kiigazítási eljárással kapcsolatban az ármentesített területekre nézve elrendelt helyszíni felülvizsgálat alkalmával, a kataszteri munkálatok a társulati ártérkönyvekkel megegyeztettek, vagyis műszaki nyelven szólva, az árterek jobbára valósíttattak, s e szerint annak már alig lesz akadálya, hogy az ármentesítési tartozások kataszteri birtokévekben ki ne tüntettessenek, ámde a főnehézség még mindig megvan, s ez az, hogy a hitel-telekkönyvek az imént jelzett munkálatoknak nem felelnek meg, és számtalan eset fordul elő, hogy egy telekkönyvi parcellának egy része árterületet, másik része pedig fensiku területet képez; kétségtelen tehát, hogy a hitel telekkönyvek átalakítása nélkül ezen ármentesítési tartozásokat a jelenleg fennálló telekkönyvi rendszer keretében kellőleg kitüntetni és biztosítani nem lehet, a jóhiszemű harmadik személyek, mint hitelezők biztosítására a törvényhozás a hiteltelekjegyzőkönyvekbe alig hozhatna be helyesen egyebet, mint hogy az Alapon kitüntetéssék az, miszerint a birtok részben vagy egészben árteret képez, még pedig hivatkozással a kataszterre, a melyből a térfogat stb. megtudható volna. Ezen intézkedéssel kapcsolatban s a hitelezni vagy venni kívánók bővebb tájékozására szükséges volna az 1876: XV. t. sz. 72. §-a alapján az adóhivatalokat arra is kötelezni, hogy a birtokvásárlási alkuban lévőknek vagy hitelezni kívánóknak a birtokot terhelő kincstári tartozásokról kiadandó bizonyítványokba ezen ármentesítési illetékeket is belevenni kötelesek legyenek. Minél inkább szaporodnak az ármentesítési kölcsönök, annál égetőbbek lesznek ezen kérdések; czélszerű volna tehát ezeket már most intézkedések tárgyává tenni, mert félő, hogy pozitív rendelkezések nélkül, különösen ott, hol fensika területek árterekkel egy telekkönyvi testet képeznek, csődnél, vételár-felosztásnál stb., nagyobbmérvű zavarok és bonyodalmak állanak elő. Az 1871: XXXIX. t.-cz. 23-ik szakasza azt rendeli, hogy minden társulat a belvizeknek olyan lefolyást köteles biztosítani, aminő az ármentesítés előtt volt. A törvény ezen szakasza sok vitára és súrlódásra ad alkalmat, mégpedig annál is inkább, mivel az ármentesítő társulatok rendszerint töltésekkel vannak körülvéve, mely töltések a belvizek lefolyását visszatartják; arra nézve pedig, hogy a töltéstest átvágásának mily módozatok mellett legyen helye, s hogy mi történjék akkor, ha a folyó állandó magas vízállása a vízleeresztést lehetetlenné teszi, ez iránt törvényes rendelkezések nincsenek, márpedig a belvizek kérdése évről évre fontosabbá válik s a vízszin emelkedésével arányban fog nagyobb mérveket ölteni. A