Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-16 / 242. szám

Előfizetett árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 ,­­ , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztett Iroda , Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Hítadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intéződők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 242. szám. Budapest, péntek, május 16. 1879. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, máj. 15. (Saját levelezőnktől.) Dorozsma hatósága, Szeged, Csongrád, Fél­egyháza felől jövő árvizek által ostromolva, megkereste a városi tanácsot sürgős intéz­kedés foganatosításáért az irányban, hogy Matyérnél vagy az alföldi vasútnál az árnak nagyobb lefolyást eszközöljön, különben Do­­rozsma ép része is áldozatul esik. Kiste­lek a Duna felől jövő árvizek által veszé­lyeztetve, töltést készít. Péchy közlekedési miniszter Hieronymi államtitkárral Szatyma­­zon át délben érkezett meg, s megtekintette az alföldi betöltési munkálatot. Dorozsmán a mi hatóságunk alig segíthet. A belvíz fél­hüvelyket apadt, az idő derült. Szeged, máj. 15. (Bud. Corr.) Péchy közle­kedési miniszter ma délben Szatymazra érkezett. Innét Dorozsma alá a 311. őrházig ment a vonat­tal. Az osztrák államvasút vonalának fölemelése be van fejezve, egy darabon már a töltés is kész, négy kilométer hosszúságban a szegedi állomásig pedig valóságos híd, ezer és ezer czölöp van be­verve, ezeken gerendák és talpfák. Az őrháztól az öthalomra csolnakon ment a miniszter; innét szállít­ják a körgáthoz a földet, amelyet ma zártak be tel­jesen, és amelynek felénél több kész. Innét a Blocksberg gőzössel az alföld-fiumei vasút állomá­sáig ment a miniszter és megtekintette a töltési munkálatokat. Holnap megnézi a petresi szakadást és a várost, és délután visszatér Budapestre. A városban apad a víz. Bécs, máj. 15. A képviselő­ház szentesítette a költségvetési bizottság javaslatait az államadós­ságokat ellenőrző bizottság évi jelentésére vonat­kozólag. Ezután több javaslatot intézett el,­­ ne­vezetesen a szíriai országos bizottságét, mely a gyógyforrások védelméről szól, felszólítván a kor­mányt, hogy a legközelebbi ülésszakban törvényja­vaslatot terjesszen elő e kérdésben; felszólítják továbbá a kormányt, hogy a legközelebbi ülésszak­ban a katonai taksák behozatalát illetőleg is tör­vényjavaslatot terjeszszen elő. A pénzügyminiszter a hozzáintézett interpellációra válaszolva kijelenti, hogy minden törvényes könnyítést meg fog adni az adóhátralékok behajtásánál. A telekkönyvi adóra vonatkozólag a becslési munkálatok egészen a tör­vény értelmében hajtottak végre. Bechbauer elnök jelenti, hogy ő felsége szombaton bezárja a reichsrathot. Bécs, máj. 16. Konstantinápolyból je­lenti a Politische­­Korrespondenz. Hire jár, hogy Karatheodori pasa lemond és Rusztem pasa váltja fel őt. Karatheodori pasa lelé­­pése esetében is kétségesnek mondják, hogy Rusztem pasa lesz a külügyminiszter. Hafiz pasát, a volt szerajevói katonai kormányzót rendőrminiszterré nevezték ki. Köln, máj. 15. A Kölnische Zeitung által kö­zölt azon válaszfelirat, melyet Battenberg herczeg Anthimos, viddini püspöknek a bolgárok hódoló feliratára adott, következő: Miután a bolgár nemzet által rábízott feladatot elfogadja, nem leend más czélja, mint a bolgár nemzet jóléte és az ország felvirágoztatása, a­mely ezután az ő hazája is lesz. A czár kivonatára Livádiába utazik, s onnan való visszatérése alkalmával fogadja a kül­döttséget.­­Pétervár, május 15. Orbitben május 13-án ismét nagy tűzvész volt, mely a négy legszegényebb városzrészt elpusztította. A hivatalos lap közli a czárnak a bolgárok­hoz intézett proclamátióját. BéCS, máj. 15. (Eredeti távirat) Hite­les tudósítások szerint Battenberg herczeg szerdán ide érkezik, s azután Párisba és Londonba megy. BéCS, máj. 15. (Eredeti távirat.) Romá­nia fejedelmét ő felsége a Szent­ István-rend nagykeresztjével tüntette ki. Róma, máj. 15. A ma reggel tartott ünnepé­lyes consistoriumban Pecci, Hergenröther, Newman és Zigliaria bibornokoknak átnyújtották a bibornoki kalapot és gyűrűt. Ezután 19 püspököt nevezett ki a pápa. Köztük van Pável, Dunajevski és Frind. Bern, máj. 15. Stumpfl volt szövetségi elnök meghalt. Bukarest, máj. 15. A Monitorul rendeletet közöl, a­mely megszünteti a pestis ellen tett óvó intézkedéseket. Mától kezdve minden ponton aka­dály nélkül lehet közlekedni Oroszországgal és Bulgáriával. Berlin, máj. 15. A birodalmi gyűlés a vám­tarifa második felolvasása alkalmával változatlanul elfogadta a kefekötő- és szita-árukra szabott vám­tételeket, a hulladékokra vonatkozót pedig azon változtatással, hogy nemcsak a vászongyártásra al­kalmas, hanem minden fölgyártható anyag, nem­különben mindenféle állatcsont is vámmentes le­gyen. A vasvámok tárgyalása alkalmával Delbrück kérdésére kijelenti Burchardt szövetségi biztos, hogy a belföldi hajóépítésre szükséges vasanyag vámjának mérséklése mindenesetre fönn fog tartatni; a­mi az olvasztó kemenczék, a kovácsoló gyárak tulajdonosai­nak az export kedvéért adandó azon engedményt illeti, hogy vámmentesen szállíthassák be a vasérc­et és nyers vasat, ő biztosíthatni hiszi, hogy minden le­hető előny megadatik; különben a vasvámok szük­ségesek a német vasipar életképességének biztosí­tására. A termelés megszorítása czélszerűtlen, de különben sem javítaná a vasipar helyzetét. Bam­berger ellenzi a vasvámokat; azt állítja, hogy a német vasiparnak nincs szüksége oltalomra és a vas megdrágításával sok más iparág súlyos kárt szenvedne és végveszélylyel fenyegettetnék. Bentsch védi a vasvámokat; a német vasipar rossz helyze­tének bebizonyítására számokat idéz. Pétervár, máj. 15. A czár május 5-éről szóló rendeletet intézett a senátushoz, a­melynek értel­mében a moszkvai, varsói, kievi főkormányzókat, úgyszintén a pétervári, karkovi és odessai ideigle­nes főkormányzókat fölhatalmazza, hogy a múlt hó Budapest, május 15. Az ország­gyű­lési szab­adelvű­ párt f. hó lorán pénteken d. u­. 6 órakor értekezletet tart. Főtárgy : A bejelentést hivatalról szóló­­javaslat tárgyalása. A képviselőház véderő bizottsága ma d. u. 5 */2 órakor tartott ülésében befejezte a beszállásolásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, s a törvényjavaslatot a III. fejezettől végig lényegtelen módosításokkal elfogadta. A közelebbi ülésben a beszállásolási terhek megosztása tekintetében kivetendő törvényhatósági adóról szóló törvényjavaslatot fogja a bizottság tárgyalás alá venni. Az ülés ideje még nincs meg­állapítva. A kormány részéről a mai ülésen Szende Béla miniszter és Békey osztálytanácsos volt jelen. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. II. 6 órakor tartott ülésében első­sorban jelentéseket hite­lesített; azután megkezdte az 1878. évi 17. t. sz. 20. fejezetének némely cziménél szükségessé vált túlkiadások­ elszámolásáról és fedezetéről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Fauler igazságügyminiszter előadja, hogy 1878- ban a megszavazott igazságügyi kölcsön nem volt elegendő s 513,000 frt tulkiadás vált szükségessé. 1879-re sem mutatkozott a költség elegendőnek s ennek következtében 270,000 frtnyi tulkiadás en­gedélyeztetett. Most azonban kiderült, hogy az egész tulkiadásra nem volt szükség, hanem 128,813 írtra, s igy a ház többet szavazott meg, mint a mennyi igénybe vétetett. Most a tényleges tulkiadásnak az 1878 . 17. t. sz. 56. és 20. fejezet többi czimeinél történt megtakarításokra való elszámolhatását és a zárszámadásokba való felvételét kéri. Lukács Béla nem ily időközönkénti törvény­­javaslatokkal kivánná igazoltatni az ily túlkiadá­­sokat, melyek már megtörténvén, póthitel termé­szetével nem bírnak, hanem az egész tárc­akezelés előterjesztésénél, a zárszámadásoknál. Az erre ke­letkezett vitában hanczsúlyoztatott a törvényjavaslat támogatására az eddig követett gyakorlat és annak ellenében az a felfogás is, hogy ilynemű törvény­­javaslatok póthiteltörvény alapját ne képezhessék. A vitában Horváth Lajos, Wahrmann és Hegedűs L. vettek részt. A bizottság erre a törvényjavasla­tot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál az 1. §. változatlanul elfogadtatott. A 2. §-nál azonban lényeges módosí­tás történt, a­mennyiben a kért összeg 270.000 frt helyett a tényleges kiadásoknak megfelelőleg pót­lólag 128.813 frt 08 Wa kr erejéig engedélyeztetik. A zárszámadásokba felvétele megengedtetik s a törvény értelmében leendő elszámolása jóváhagya­­tik. A 3. §. változatlanul fogadtatik el. Következik a „kisbirtokosok országos földhitel­­intézetéről"­ szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó fontosnak és üdvös­nek tartja egy ily intézet létesítését, de egyúttal mindenesetre szükséges, hogy miután az ezzel szem­ben követendő eljárás határozottan eltér a tör­vényhozás eddigi irányától, a kereskedelmi tör­vénynek a szövetkezetekről szóló szakaszai szellemé­ben járjon el a bizottság, s ennélfogva kívánatos­nak tartaná, hogy a törvényjavaslat az igazság­ügyi bizottsághoz tétetnék át. A javaslatot beha­tóan részletezi s figyelmeztet a felállítandó intézet által alakítandó előleg-intézetek által vállalt kö­telezettségek nem egészen szabatos garantiáira, s magának az alapszabályok szövegezésére stb. De mindazon­által a kellő óvatosság alkalmazása mellett nagy jótéteménynek tartja a javaslatot. Szapáry úr pénzügyminiszter az érintett hi­ányokat többnyire pótolhatóknak véli a részletes vitánál s maga részéről szintén elfogadásra ajánlja a­­javaslatot. Horváth Lajos három czélt lát a javaslatban. Első, hogy bizonyos összeggel (500,000 frt) a fel­állítandó intézet az állam által segélyeztessék. Az ellen, ha az ország abban a helyzetben van, hogy megteheti, ő nem tesz kifogást. A másik czél, hogy részesüljön ama privilégiumban, melyet az 1871: XXXIV. t. sz. a magyar földhitelintézetnek nyújt. A harmadik kérdésben dönteni nem tartja a pénz­ügyi bizottság köréhez tartozónak, mert az jogi kérdés s nevezetes jogokat érint, melyeket illeté­kesen csak szakbizottság ítélhet meg. Ajánlja, hogy a pénzügyi bizottság tegye meg jelentését, hogy pártolásra, segélyre méltónak tartja a felál­lítandó intézetet, de a többire nézve a­­javaslatot az igazságügyi bizottsághoz véli utasítandónak. Harkányi Frigyes, Láng Lajos, Lukács Béla szintén hangsúlyozzák a hasznosság és gyakorlati életképesség feltételeinek szükségét a felállítandó intézetnél. Kautz Gyula nagyon szükségesnek látja gaz­dasági és politikai tekintetben a jól keresztül vitt hi­telintézeteket, melyek a kisebb birtokosok hitel­szükségletén vannak hivatva segíteni. De szüksé­gesnek tartja, hogy a javaslat az igazságügyi bi­zottsághoz utasítassék. Tisza Lajos felszólalása után, a­ki szintén hangsúlyozza, hogy az eszme ellen kifogás nem létetett, Szapáry gr. miniszter utal arra, hogy a tör­tént jegyzések a legnagyobb garanciát nyújtják. Az országban nagy érdek mutatkozván egy ily intézet iránt és a pénzpiac­ is kedvező esélyeket helyez­vén kilátásba, most tartaná legalkalmasabbnak az intézet fölállítását. Ajánlja, hogy a bizottság bo­csátkozzék a javaslat tárgyalásába s véleményével együtt terjeszsze azután az igazságügyi bizottság­hoz, hogy az a pénzügyi eredményeket is fontolóra vehesse. Végül a bizottság Horváth Lajos indítványára abban állapodik meg, hogy a pénzügyminiszter sok­­szorosíttassa az enquéte tárgyalásait, mely a bi­zottság tagjai közt kiosztatván, ítélje meg a bi­zottság a javaslatnak pénzügyi és azon oldalát, mely az intézetnek országos jeleggel felruházását illeti. A bizottság a holnapi orsz. ülésben arra fogja kérni a házat, hogy a­­javaslatot az igazságügyi 17-ben kelt rendelettel rájuk ruházott hatáskört szükség esetében azon kormányzóságokra is kiter­­jeszszék, a­melyek az illető katonai kerülethez tartoznak. Karlsruhe, máj 15. A városi tanács vissza­út®­yitotta a meghívást azon gyűlésbe, melyet Ber­linben akarnak tartani, mert a tarifa kérdése a kereskedelmi kamarák szakmájához tartozik. szakbizottságnak is adja ki véleményezés végett, mely ismét a pénzügyi bizottsághoz lesz beter­jesztendő. Erre az ülés esti 9 óra felé eloszlott. A „Neues Wiener Tagliatt” tegnapi számában azt írta, hogy a szegediek javára begyült összeg­ből csak körülbelül százezer forint adatott ki tény­leg az árvízkárosultak javára, míg a begyült két millió többi része érintetlen, s egyszersmind azon állítást koc­káztatja meg, hogy a megmaradt ösz­­szeget a kormány nem az árvízkárosultak javára, hanem a Tisza-szabályozásra és Szeged szépítésére fogja fordítani. Ez állítással szemben — illetékes helyről nyert értesülésünk alapján — kijelenthet­jük, hogy a kormánytól távol áll a bécsi lap által neki tulajdonított intenzió. Igaz ugyan, hogy a köz­adakozásból begyűlt összeg legnagyobb része még érintetlen, de ebből nem következik, hogy az más czélra fog fordíttatni, mint a­mire adatott. Eddig azért nem utalványoztak ki többet, mert nem volt szükséges. A szegedi segélyre szo­rultak pillanatnyi szükségletét nagyrészt fedezték a közadakozásból begyűlt élelmiszerek és ruhane­­műek, valamint a hajléktalanokat befogadó közsé­gek és városok. A tulajdonkép való segélyezés csak akkor fog kezdődni, mikor Szeged lakossága vissza­tér és előbbi foglalkozása után akar látni. A köz­adakozásból begyűlt összeget ekkor mind kiosztják a segélyre, támogatásra szorultak közt. A Tisza­­szabályozásra , valamint Szeged újjáteremtésére külön-külön kölcsönt vesznek fel. Ezt szükségesnek tartottuk kijelenteni, nemcsak a szegediekre, hanem — és főleg — az adakozókra való tekintet miatt, mert ez utóbbiak megkövetelhetik, hogy könyör­­adományuk azon czélra fordíttassék, a­mely czélra adták. Nyilatkozat. Az utóbbi napokban több lap által egy sértő nyilatkozat említtetett meg, mely Tisza Kálmán miniszterelnök úr részéről K. Lipthay­ Béla képvi­selő úr ellenében a közigazgatási bizottság egyik ülésében létetett. Ezen közlemények nagyrészt téves informatión alapulnak. Az egész ügyre vo­natkozólag azonban alólírottak kijelentjük, hogy ez a lovagiasság szabályai szerint elintéztetett. Budapest, 1879. május 15. B. Podmaniczky Frigyes, s. k. B. Simonyi Lajos, s. k. Prónay József, s. k. Beniczky Ferencz, s. k. Párisból jelenti a Neue freie Presse. Gam­­betta Párisba való visszatértében beszédet tartott Magonban. Tirard kereskedelmi miniszter fölhasz­nálja minden befolyását, hogy biztosítsa a jelen ülésszak békés lefolyását. Mindenütt nagy erő­feszítést tesznek, hogy egyezséget hozzanak létre a köztársasági pártok közt. Lockroy szintén e czél­­ból halasztotta el interpellációját, a­melyet a bel­ügyi politika iránt akart intézni a kormányhoz. Ezen áramlatot nagyon elősegítette a reactionáriu­­sok izgatása, a­kik a minisztérium megalázására törekszenek. Még Clémenceau (szélbal) is iparko­dik meggyöngíteni nyilatkozatának jelentőségét. A reichsrathot szombaton déli 12 órakor fogja bezárni ő felsége ünnepélyes trónbeszéddel. A Neue freie Presse írja, hogy a trónbeszéd inkább a múl­takkal fog foglalkozni, és keveset fog mondani a kormány jövendő terveiről és szándékairól. A reichsrath bezárása után nemsokára a tartománygyűlést is feloszlatják, a­melynek man­dátuma különben csak októberben fog lejárni. A National Zeitung értesül, hogy a német tüzérséget 30 üteggel fogják megszaporítani, tekin­tettel arra, hogy Francziaország jelenleg erősebb ezen fegyvernemben. Párisban ismét tárgyalások folynak a porta által kötendő kölcsön ügyében. Ezen kölcsön terve­zete hír szerint összefüggésben áll a vámreform­mal, a­melyet Layard is támogat. Perából jelenti a Presse, hogy a keleti-rumélia minisztérium négy osztályból fog állani: a hadügyi és rendőrségi, a belügyi, a pénzügyi és az igaz­ságügyi osztályból. Ezen tárc­ák szétosztásában te­kintet lesz a nemzetiségekre és a vallásfeleke­zetekre. A Tisza-szabályozási törvényjavaslatok. A Tisza és mellékfolyói mentén lévő vízszabályozási társulatoknak adandó 8 mil­lió forint előlegről szóló törvényjavaslat a kép­­viselőházban letárgyaltatott, s a tárgyalás eredményével nézetünk szerint az érdekeltek meg lehetnek elégedve, mert a pénzügymi­niszter úr kijelentette, hogy a végleges tör­lesztési kölcsön megkötése sürgős gondjai közé tartozik s a másfél évet csak maximá­lis határidőnek tekinti,­­ mert lehetővé té­tetett, hogy az előlegek, részben legalább a szigorú formalitások mellőzésével, az illetők személyes jótállása mellett, sürgősen kiutal­vány­oztathassanak s e pénzből az 1879. évi védekezésre felvett terhes kölcsönök törlesz­tethessenek, — s mert végül az által, hogy a társulati tagoknak (egymásközti) egyetem­­leges szavatossága csakis azon esetre szorit­­tatott, midőn a megfelelő adós ingó és in­gatlan vagyona elárvereztetik s ezen előnyös tétel ki nem kerül, — az ez irányban fel­merült aggályok eloszlatottaknak tekinthetők. Nem lehet elismerés nélkül hagynunk azt sem, hogy a külföldi szakértők vizsgá­latának tárgyát nemcsak maga a Tisza, hanem ennek mellékfolyói is képezni fogják ; s ez egyfelől megnyugtatására szolgál azon nagy területek érdekeltségének, melyek ezen mel­lékfolyók mentén terülnek el; de másfelől a külföldi szakértők behívása által elérni kí­vánt czélnak is egyik biztosítéka, tekintve azon körülményt, hogy a Tisza-szabályozást a mellékfolyók viszonyainak tüzetes számba­vétele nélkül helyesen megítélni köztudomás szerint nem lehet. A­mi már az 1871 : XXXIX. törvény­­czikk módosítását illeti, abban az államkor­mányzat a társulatok viszonyaira magának mindenesetre nagyobb befolyást biztosit, mint a minő az eddigi volt; ennek indoko­lására azon körülmény hozatik fel, hogy ha ugyan a társulatok többsége helyesen is fogta fel hivatását, némely társulat mégis védműveinek elhanyagolása által nemcsak magára, hanem másokra is veszélyt hozott. Ennélfogva a törvényjavaslatban oly intéz­kedések foglaltatnak, melyek a társulatok ellenőrzését s ennek folyományakép lehetővé tegyék azt, hogy szükség esetén a hiányos vagy megromlott védművek kijavítása vagy pótlása állami közegek által történjék. Ámde ezen rendelkezések a papirosról az életbe csak úgy lesznek átvihetők, ha a különböző folyó­rendszerekre nézve s így a Tiszavöl­­gyét illetőleg is az egységes és következetes vezetés biztosítása czéljából egy közvetlenül a közlekedési miniszter alá rendelendő külön tiszai közeg, illetőleg hivatal állíttatik fel, mely a kellő administratív, de különösen technikai erőkkel ellátva, a beérkezendő száz és száz jegyzőkönyvet ne csak ad acta tegye, hanem azok segélyével a társulatok összes ügyeit folyton nyilvántartsa s ott, a hol kell, a szokott bureaucraticus retortákat mellőzve s a viszonyok teljes ismerete által lehetővé tett gyorsasággal és erélylyel intézkedjék. A vidéki egyletek autonómiája ekkér bizonyos mértékben az állam által megszo­­ríttatván, igen méltányos volna, hogy mintegy ennek kárpótlása fejében az érdekeltek meg­nyugtatására egy oly consultatív bizottság aláku­tassék minden folyamrendszerre nézve, mely fontosabb, különösen elvi kérdésekben az illető hivatal feje által meghallgatandó volna, sőt az illető hivatal feje közvetlen összeköttetésben kellene hogy álljon ezen consultativ bizottsággal s e végből annak üléseiben folyton kellene, hogy részt vegyen. Egy ilyen bizottságot particuláris tekintetek alig fognak vezetni s attól sem lehetne tar­tani, hogy a vidéki egyletek mulasztásait talán legyőzni akarná. Igaz, hogy a felmerü­lendő fontos kérdések legnagyobb része technikai irányú lesz s bizonyos fokig szak­értelmet igényel; de másfelől az is áll, hogy a nemszakértő, feltéve, hogy a helyi viszo­nyokkal különben ismerős, sokszor helye­sebben ítél s az elágazó szakértői vélemé­nyek közül majdnem ösztönszerű előérzettel választja ki a legéletrevalóbb expedienst. Ezen consultatív bizottságot, a Tiszavölgyet illetőleg, a tiszavölgyi társulat központi bi­zottsága képezhetné. A­mi már a társulati költségjárulékok és kölcsönrészletek behajtását illeti, mely a legújabb időkig épúgy a társulatok, mint a hitelező intézetek részéről annyi panaszra adott okot, s a társulatok hitelét meglehe­tős alacsony fokra szállította, a törvényja­vaslat c­élja az, hogy ezen illetékek rendes befolyása minden körülmények közt bizto­sítva legyen, s nem lehet tagadni, hogy a törvényjavaslat ez irányban mindenesetre haladást jelez ; csupán annak kimondása lenne még felette kívánatos, sőt szükséges, hogy ez illetékek az egyenes adókkal, ille­­téki hátralékokkal, az egyenes adók módjára behajtandó egyéb tartozások és községi pót­lékokkal, (melyek a törvényjavaslat szerint az ármentesítési illetékeket megelőzik), egyenlő elsőbbséggel birjanak, s hogy ennek folyo­mányakép, a mint azt Károlyi Sándor gróf is már igen helyesen indítványozta, ezen társulati illetékek az adókkal necsak egyide­jűleg, (a mint az már a törvényjavaslatban is ki van mondva), hanem párhuzamosan is hajtassanak be, vagyis más szavakkal szólva, a befizetendő összegekből oly százalék köny­­veltessék ármentesítési illeték czímén, a­milyen arányban az ármentesítési tartozás az adók összegéhez áll. A mindennapi tapasz­talás ugyanis azt igazolja, hogy a gyakor­latban az adók és az ármentesítési tartozá­sok közt, hogy úgy mondjam, permanens versengés fejlődik ki, s ezen versengésben rendesen az ármentesítési társulatok s azok hitelezői húzzák a rövidebbet; elég legyen e részben csupán a temes-bégavölgyi társu­lat abnormis viszonyaira hivatkoznunk, me­lyek hosszabb idő óta folytonos kérvények és interpellációk tárgyát képezik. Ezen kér­dés mindenesetre ezúttal megoldást igényelne a végből, hogy a társulati illetékek befo­lyása biztosíttatván, a társulatok hitelre köny­­nyebben szert tehessenek, s védműveik fenn­tartására a kellő pénz mindig rendelkezé­sükre álljon, de különben ezen rendelkezés által a pénzügyi tárc­a sem szenvedhetne, tekintve azon körülményt, hogy a törvény­­javaslat 12. §-ának harmadik bekezdése ér­telmében a társulat által pénzerő hiányában nem teljesített védmunkák költségei úgyis az államkincstárból lesznek előlegezendők. Az egyetemleges szavatosságot illető ren­delkezés ezen törvényjavaslatból egészen ki­hagyható volna, az állam, az ezen törvény alapján felveendő speciális kölcsönökért ga­ranciát úgysem vállal ; nem is fekhetik tehát érdekében, hogy már eleve a hitelt nyúj­tandó intézetek vagy magánosok részére oly feltételt kössön ki, mely a társu­latok által elviselhető alig lenne. Ami a kölcsönösszeg tíz százalékának biztosíték gyanánt leendő visszatartását illeti, ezen tíz százalékos levonás az e törvény alapján fel­veendő kölcsönöket szerfelett drágákká ten­né , ezért igénytelen nézetünk szerint telje­sen elegendő volna csupán egy félévi rész­letet tartani mintegy tartaléktőkéül vissza, tekintve különösen azt, hogy a részletek a lejáratot három hónappal megelőzőleg lesz­nek az érdekeltek által befizetendők, s e szerint a hátralékoknak kényszer útján leendő behajtására elég idő marad. Ezen rendelkezéssel kapcsolatban azt mondja a törvényjavaslat, hogy ha a visszatartott összeg egészen vagy részben elfogyna, a hiány a társulat által ismét ki­egészítendő lesz; ámde ez nem volna egyéb, mint az egyetemlegességnek egy új és min­denesetre ridegebb alakban való felelevení­tése; már­pedig azt, hogy az egyetemle­gességnek ezen törvényjavaslatban nem volna helye s hogy a kötendő speciális kölcsön­szerződések feltételeit eleve törvény által meghatározni legalább is felesleges dolog, fent kifejteni szerencsénk volt. Helyes pénz­ügyi administratió mellett mindezen caute­­lákra nincs szükség , már­pedig azon, hogy a pénzügyi kormányzat e téren is rendet szigorral fog párosítani, legkevesebb okunk és jelenleg van kételkedni, midőn a pénz­ügyi tárcza oly férfiú kezében van letéve, kivel az ármentesitési társulatoknak s azok viszonyainak ismeretében vajmi kevesen mér­kőzhetnek. Ami a társulati illetékeknek jóhiszemű harmadik személyek, mint p. o. jelzálogos hitelezők érdekében leendő kitüntetését il­leti, ez már hosszabb idő óta képezi esz­mecserék tárgyát, s a legnagyobb nehézség a körül forgott, hogy a legtöbb helyt a hi­teltelekkönyvi parcellák a társulati ár­térkönyvekkel s a kataszteri munkálatok­kal nem voltak öszhangzásban. — Ezen nehézség némileg ugyan eloszlattatott azál­tal, hogy a kataszteri kiigazítási eljárás­sal kapcsolatban az ármentesített területekre nézve elrendelt helyszíni felülvizsgálat alkal­mával, a kataszteri munkálatok a társulati ár­térkönyvekkel megegyeztettek, vagyis mű­szaki nyelven szólva, az árterek jobbára va­­lósíttattak, s e szerint annak már alig lesz akadálya, hogy az ármentesítési tartozások kataszteri birtokévekben ki ne tüntettessenek, ámde a főnehézség még mindig megvan, s ez az, hogy a hitel-telekkönyvek az imént jelzett munkálatoknak nem felelnek meg, és számtalan eset fordul elő, hogy egy telek­könyvi parcellának egy része árterületet, másik része pedig fensiku területet képez; kétség­telen tehát, hogy a hitel telekkönyvek átalakítása nélkül ezen ármentesítési tartozásokat a je­lenleg fennálló telekkönyvi rendszer kereté­ben kellőleg kitüntetni és biztosítani nem lehet, a jóhiszemű harmadik személyek, mint hitelezők biztosítására a törvényhozás a hi­­teltelekjegyzőkönyvekbe alig hozhatna be he­lyesen egyebet, mint hogy az A­­lapon kitün­tetéssék az, miszerint a birtok részben vagy egészben árteret képez, még pedig hivatko­zással a kataszterre, a melyből a térfogat stb. megtudható volna. Ezen intézkedéssel kapcsolatban s a hitelezni vagy venni kívá­nók bővebb tájékozására szükséges volna az 1876: XV. t. sz. 72. §-a alapján az adóhi­vatalokat arra is kötelezni, hogy a birtok­­vásárlási alkuban lévőknek vagy hitelezni kí­vánóknak a birtokot terhelő kincstári tarto­zásokról kiadandó bizonyítványokba ezen ármentesítési illetékeket is belevenni kötelesek legyenek. Minél inkább szaporodnak az ár­mentesítési kölcsönök, annál égetőbbek lesz­nek ezen kérdések; czélszerű volna tehát ezeket már most intézkedések tárgyává tenni, mert félő, hogy pozitív rendelkezések nél­kül, különösen ott, hol fensika területek ár­terekkel egy telekkönyvi testet képeznek, csődnél, vételár-felosztásnál stb., nagyobb­­mérvű zavarok és bonyodalmak állanak elő. Az 1871: XXXIX. t.-cz. 23-ik szaka­sza azt rendeli, hogy minden társulat a bel­vizeknek olyan lefolyást köteles biztosítani, a­minő az ármentesítés előtt volt. A törvény ezen szakasza sok vitára és súrlódásra ad alkalmat, még­pedig annál is inkább, mivel az ármentesítő társulatok rendszerint tölté­sekkel vannak körülvéve, mely töltések a belvizek lefolyását visszatartják; arra nézve pedig, hogy a töltéstest átvágásának mily módozatok mellett legyen helye, s hogy mi történjék akkor, ha a folyó állandó magas vízállása a víz­leeresztést lehetetlenné teszi, ez iránt törvényes rendelkezések nincsenek, már­pedig a belvizek kérdése évről évre fontosabbá válik s a vízszin emelkedésével arányban fog nagyobb mérveket ölteni. A

Next