Ellenőr, 1879. július (11. évfolyam, 317-369. szám)
1879-07-15 / 340. szám
Klösfmetéti urunk. Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre . . 10 . , Egy hónapra . 1980 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Pótta által csak térmentű leveleket fogadunk el Egyes számára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvételt a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). További Danke G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr” kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide iitézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 340. szám. Budapest, kedd, julius 15. 1879. XI. évfolyam. Budapest, julius 14. Az osztrák választások végeredménye— néhány pótválasztástól eltekintve — ismeretes. Esti lapunkban közöltük az ide vonatkozó adatokat, melyekből kitűnik, hogy a lefolyt választások csak kevés világosságot hoztak a rajtántúli helyzetbe. Ha a választások alatt nem volt kormányképes párt, nincs a választások után sem, mert a 178 tagból álló és csak három szótöbbség felett rendelkező vegyes conservativ-nemzetiségi párt, a 175 tagból álló alkotmányos párttal szemben, e pillanatban még aligha tekinthető kormányképes pártnak. A kibontakozás csak ezután fog történni, ha egyátalán megtörténik oly értelemben, hogy Ausztriában a parlamentáris kormányzat szabályszerű működésnek indul. A jelenlegi számarány alapján ily szabályos parlamenti működés nem képzelhető. Minden kérdésben más és más fraciókból alakulna többség. A szabadelvűségre való kérdéseknél az alkotmányos szabadelvűek és nemzetiségi képviselők egy része szövetkeznének , míg a külpolitikai kérdések szétrobbantanák az alkotmányos pártot, valamint a conservativ-nemzetiségi ligát is. Az ellentétes fractiókból alakulna egy vagy más irányban többség. A kibontakozás egyelőre, előreláthatólag csak abból fog állani, hogy Taaffe gróf, aki a miniszterelnöki tárczát mindenesetre átveszi, megkisérti egy középpárt alakítását, melyben lesznek alkotmányos és nemzetiségi képviselők vegyesen. E czélra vannak bőven elemek mind a két oldalon. A declaráns csehek ugyan még most fenyegetőznek, hogy nem nyújtanak segédkezet a parlamenti kormányzatban, ha követeléseik az utolsó betűig nem teljesednek, de az ifjú cseh törekvések felé hajló cseh képviselők, e követelések teljesítése nélkül is hajlandók a kormány támogatására. Az alkotmányos pártnak egy jelentékeny része szintén viszszariad a 112-ek ellenzéki szerepétől és közreműködik arra, hogy a parlamenti kormányzás lehetségessé legyen. Az egész dologból tehát csak annyi lóg ki, hogy az alkotmányos párt kormányzási privilégiuma elesik, s tapasztalni fogja, hogy nála nélkül is elkormányoztatnak Ausztria ügyei s pedig úgy, hogy sem a foederalismus, sem a feudalismus nem teremti meg képtelen alkotásait. Ez jó lesz leczkének az alkotmányos urak számára. Mert ma már senki sem hiszi el ez uraknak, hogy Ausztriában, sőt a monarchiában a szláv politika kerül túlsúlyba. Miként is inaugurálhatna szláv politikát oly párt, mely csak három szónyi többséggel bir, s melyben 58 lengyel, s 40 oly conservativ képviselő van, kiket Ausztriának azon tartományai választottak, hol a szlavismust híréből is alig ismerik? A választások ily eredménye után az alkotmányosok fel is hagytak a szláv mumussal való fenyegetőzéssel. Az egész rettenetes rendszerváltozást most már csak arra redukálják, hogy cleriális lesz az új kabinetben a közoktatási miniszter. No, már ettől az egy szál minisztertől csak nem ijed meg Ausztria, annál kevésbé ijed meg Magyarország. Sőt azt hiszszük, hogy még ez az egy szál miniszter is csak az alkotmányosok hiábanvalóknak bizonyult rémképei közé tartozik. Táviratok. Szeged, júl. 14. (D. É.) A külföldi szakértők Leelly IlllUlSZlCl Kloux-ordban vongyolt Avalinvi Maros torkolaát, a holt Marost, a töltéseket és gátokat és a Marostót szemlélték meg, hol a torontáli küldöttség fogadta Tallián Béla vezetése alatt. 9 órakor az államvasut pályaudvarából, hol a kir. biztos kíséretével csatlakozott hozzájuk, külön vonaton Dorozsmára mentek, útközben az alsószivattyú-telepet, a pilótatöltést és az ártért szemlélték meg, onnan vissza az összekötő pályán az alföldi vasút állomására érkeztek 1212 órakor. Innen Algyő felé a baktó-szilléri töltésen túl mintegy 5 kilométernyire mentek. Útközben kiszállva a szádfalat, körtöltést nagy figyelemmel vizsgálták,melyről a szakértők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Déli 1 órakor visszatérve a pályaudvarra, Wahl Albert az alföldi vasúttársaság igazgatója által rendezett pompás villásreggeli várta a vendégeket. A harmadik tál után Tisza Lajos kir. biztos helyéről fölemelkedve következőleg szólt: „Régi jó szokás szerint, midőn a magyar ember mulat, az első poharat a legelső magyar emberre, Ő Felsége a király egészségére szokta üríteni. Mennyivel több oka van erre Szegednek, mely iránt urunk királyunk oly atyailag gondoskodott. Kivánom, hogy az isten, Ő Felségét királyunkat felséges családjával együtt, népeinek boldogságára az emberi kor legvégső határáig viruló egészségben tartsa meg.“ Az egész társaság e pohárköszöntőt állva hallgatta meg és annak végeztével lelkes éljenzésben tört ki. Utánna Károlyi Sándor gróf hosszabb beszéd után a miniszterelnököt, a királyi biztost és a közlekedési minisztert éltette, Novák főügyész Tisza kir. biztosért emelt poharat, kiben garantiát lát a reconstrució solid keresztülvitelére. Zajos éljenzés után Dr. Rosenberg a vendégeket köszöntötte fel. Gross franczia szakértő Szeged felvirágozásáért emelt poharat. — Wahl igazgató házigazda csinos franczia felköszöntőjében éltette Szeged városát, a szakértőket, Péchy minisztert, a királyi biztost és az összes vendégeket. Darányi Wahl igazgatóért, Horváth Gyula Károlyi Sándorért ürítettek poharat. Péchy miniszter igen rokonszenvesen fogadott beszédben éltette a szabályozási társulatok vezetőit. Tallián Béla Pálfy polgármesterért, Pálfy Torontóiért, György Endre a szegedi népért emeltek poharat. A reggeli után a társaság vonatra ülve a baktói töltésig robogott, onnan csolnakon a felső szivattyú telephez, gyalog, utóbb kocsin a városba. Este 8 órakor halászvacsora volt az újszegedi népkertben. Holnap reggel 7 órakor indulnak Kanizsára a szakértők Szeged, július 14. A („B. C.“) A külföldi szakértő-bizottság innen a Tiszát Becséig egy nap alatt szándékozik bejárni, ahol meg fog halni; második nap az expeditió Titelig szándékozik lejutni, harmadik nap Pancsován át Baziásra akar menni, onnan pedig vasúton Budapestre vissza. Ha péntekig a Duna vízállása némileg apadni fog, a szakértők egy búzámban Turnu-Severinig szándékoznak leutazni, hogy megtekintsék a vaskaput; ha a vízállás nem csökkenne, azon esetre a külföldi vendégek jövő héten a Dunát Budapesten és a főváros alatt fogják tanulmányozni s aztán külön gőzösön mennek le a vaskapuhoz. Ha még elég idő maradna, a szakértők a közép Tiszát és a Körös egy részét is ismételve megtekinteni szándékoznak. Zágráb, jul. 14. Preradovics költő holttestét óriási néptömeg kíséretében helyezték át a központi temetőbe. Zágráb minden egylete és testülete, számtalan város küldöttsége előzték meg a halottas kocsit, amely előtt körülbelül száz koszorút vittek. A hatlovas halottas kocsit, amelyen a nagy koporsó elhelyezve volt és koszorúkkal elborítva. Preradovics fiai és özvegye kisérték, azután következtek a bán, az osztályfőnök, mint a kormány képviselője, sok püspök, tartománygyűlési képviselők és a hatóságok főhivatalnokai. A pályaudvarról, ahol Lenoa Ágost senator és horvát költő beszédet tartott és az első beszentelés megtörtént a székesegyházba, ment a roppant menet, ahol requiemet tartottak, innét pedig a központi temetőbe és ott sírba eresztették a koporsót, azután pedig leleplezték a carrarai márványból faragott emlékkövet. Itt Vojnovics képviselő mondott beszédet. Az ünnepély dicséretes rendben folyt le, minden zavar nélkül. A jelenvoltakat mind meglepte a szép rendezés és a méltósággal teljes végrehajtás. Bécs, jul. 14. A „Wiener Zeitung“ jelenti, hogy ő felsége Förster Henrik brezovai püspököt a Lipót-rend nagykeresztjével, Stepsinegg lavanti püspököt a Ferencz-József-rend nagykeresztjével, és Binder st.-pölteni püspököt a Lipót-rend középkeresztjével díszítette föl. Bécs, jul. 14. Stremayr minisztert a bukovinai nagybirtokosság első curiája a mai utóválasztásban egyhangúlag reichsráthi képviselővé választotta. Trieszt, jul. 14. Az „Ausztria-Lloyd“ gőzös a keletindiai és chinai postával ma délelőtt ide érkezett Alexandriából. BéCS, jul. 14. Konstantinápolyból jelenti a „Pol. Corr.“ . Itt az a hir terjedt el, hogy Mahmud Damad pasának, aki tripolisi kormányzóvá van száműzve, kegyelmet adott a szultán és megengedte a Konstantinápolyba való visszatérést. Az a hir kering továbbá, de nagyon kételkednek benne, hogy Damad pasának Mahmud Nedim lesz Tripolisban az utódja. A bolgár fejedelem fölavató fermánjához mellékelve van a nagyvezír levele, amelyben kiváló figyelmébe ajánlja a bolgárországi muzulmánok sorsát. Graselli érsek átnyújtotta a szultánnak a pápa levelét, amelyben ő szentsége köszönetét nyilvánítja a portának a hasszánista versenyzésben követett magatartásáért. Bécs, jul. 14. A „Presse“ jelenti. A bolgár fejedelem tegnap tartotta ünnepélyes bevonulását Szófiába. 10,000 főből álló bolgár miliczia képezte a sorfalat. A fejedelem bolgárul válaszolt a metropolita üdvözletére. London, jul. 14. A képviselőházban kijelentette Bourke : Az oroszok legújabban operatiókat kezdettek az Atrek torkolatánál a Dekke turkománok területe felé. Az orosz cabinet és Suvaloff gróf tagadják, hogy az oroszok Mervbe szándékoznak előnyomulni. Sztanhope azt mondja, hogy a iCyV»Q„.ci»nToot » ut»crt trvnsftr és 1 lovasezred fogja megszállva tartani. London, jul. 14. A „Morning Post“ értesülése szerint, Jerome herczeg nem fogadta el Eugenia császárné azon meghívását, hogy a temetés után látogassa meg őt. Berlin, jul. 14. A „Reichs-Anzeiger“ közli Maybach közmunkaügyi miniszternek kineveztetését a Reichs-Amt vasúti osztályának főnökévé, továbbá Hofmannak kereskedelmi miniszterré való kineveztetését, Faiknak és Friedenthalnak elbocsáttatását, a birodalmi miniszteri rang és czim meghagyása mellett, végtére Puttkammernek cultusminiszterré és Indusnak földmivelési miniszterré való kineveztetését. Berlin, júl. 14. A közmunkaügyi miniszternek június 24-iki rendeletét illetőleg, amely a legközelebbi újévre helyezi kilátásba az átdolgozott nemzetközi vasúti tarifa életbeléptetését, és amelyet többször hibásan ítélt meg a sajtó, a következőket írja a „Reichs-Anzeiger“: Leginkább de alaptalanul féltették az Ausztria-Magyarországgal való egyenes összeköttetést. Az osztrák-magyar vasutakkal már több mint két év óta folytak a tárgyalások a combinált tarifa behozatala czéljából, és e tárgyalások eredményének lényeges alapvonalait már egy éve szentesítette is a porosz főfelügyelőség. A bajor és szász államvasutak már hoszszabb idő óta használnak is ilyen tarifát, amelyeket jul. 1-sejétől fogva a hesseni Lajos-vasútra is kiterjesztettek. A többi köteléki tarifának átdolgozása, az Ausztria-Magyarországgal való közlekedést illetőleg, minthogy az alapra nézve mindegyik fél megállapodott, semmi nehézséget sem okozhat. A tengeri kikötőkkel való forgalom tarifatételei fölött függőben maradt tárgyalások jókor be fognak fejeztetni, hogy az új tarifa behozatala az év végén biztosíttassék. A miniszter rendelete tehát jogosan Budapest, július 14. Midőn a berlini szerződés közzététetett, az ellenzéki lapok innen is túl is a Lajtán nevetségesnek tartottak mindenkit, ki csak egy perczig is el tudta hinni, hogy az oroszok csakugyan ki fognak takarodni a Balkán-félszigetről anélkül, hogy őket onnan valaki kiverné. Ma tudja az egész világ, hogy az oroszok nemcsak mennek ki, de jóformán már ki is mentek, mert hadseregüknek még csak egy csekély töredéke tanyáz török földön s ez is csak azért, hogy hajón való elszállítását várja. Tudja az egész világ, az igaz, de nem tudják ellenzéki lapjaink olvasói, mert a tisztelt kollegák a másik oldalon elég furfangosak elhallgatni a tényt, mely párját keresi a történelemben! Megjött vala azonban a perez, midőn legalább azt már nem merték állítani, hogy a muszkák e világon soha többé nem fogják odahagyni Bulgáriát és Keletruméliát. De ekkor meg azt találták s tálalták fel, hogy Dondukoff hg. major domus gyanánt ott fog maradni Sándor fejedelem oldalánál, a ki tehát csak pictus masculus leend. Megbizható távirati tudósításaink szerint épen e hó 12-dikén hagyta el Dondukoff hg. Bulgáriát végképen, bejezettnek tekintvén szereplését azon perezben, midőn Sándor fejedelem az alkotmányra megesküdött és Bulgária uralmát átvette. Híresztelték volt továbbá, hogy Battenbergig tetőtől talpig muszka s csak muszka értelemben viendi dolgait. Ma a muszka lapok majdnem kivétel nélkül haragosan emlegetik, hogy Sándor fejedelem beköszöntő beszédében egy szóval sem nyilvánitá háláját a czár irányában; egy szóval sem emlékezett meg az orosz népről, egy szóval sem vallotta szláv missióját. A szt.-pétervári lapok Sándor fejedelemnek az imént jelzett magatartását azáltal magyarázzák, hogy Bismarck sugallatait követi. Szó szerint igazuk van-e, nem tudjuk, de nagyon hiszszük, hogy Bismarckig komolyan veszi azt a szerződést, mely az ő égise alatt állapíttatott meg és melyhez első rendben Németország tekintélye van kötve. Nem kevésbé komolyan veszik e szerződést Ausztria-Magyarország és Anglia. Ez pedig egyelőre elég biztosíték arra nézve, hogy Sándor fejedelem követhet ugyan bolgár politikát, amennyiben az Európa politikájába nem ütközik, de nem fog követni soha muszka politikát. Talán nem is egyszerű udvariasság vagy jószomszédsági kedveskedés, hogy Ausztria-Magyarország képviselője Tirnovában a Lipótrend nagykeresztjével tisztelte meg ifjú az fejedelmet. Kelet-Ruméliában is lassacskán ugyan, de szakadatlanul illő kerékvágásba jutnak a dolgok. Aleko pasa eleinte nyilván azon véleményen volt, hogy ő Filippopolban korlátlan ura lesz az uj tartománynak s mint jó görögfajta ember azt mondván magának, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, kezdett mindenféle személyes czélokat hajhászni. Ma már Vogoridesz herczegsége is veszi észre, hogy sem a portának, sem Európának nincs kedve magát kijátszatni és hogy a graeca tides ez alkalommal pórul járhatna, ha a zsákból kitalálna tiződni. Ami magát a népet illeti, annál inkább kezd megmarátkozni az, uj huuuei, mivel távolabb esik tőle a muszka hadsereg. Amit eddig is könnyű volt kitalálni, az most kétségtelennek bizonyul, az t. i., hogy az eddigi zajongásoknak és tüntetéseknek muszka izgatás volt a kútfeje. A jó éjszaki barátok gondoskodtak is róla, hogy úgy Kelet-Ruméliának, mint Bulgáriának pénzviszonyait és közigazgatását a lehető legziláltabb állapotban hagyják hátra. Mind a két tartománynak jó darab ideig elég baja lesz házi ügyeivel és ha majd egyszer komoly dolgokkal fognak foglalkozni, akkor kétségtelenül megértik azt is, hogy a berlini szerződés Európának olyan ultimátumát képezi, melyhez hozzányúlniuk nem szabad, hacsak mindazt, amit nyertek, veszélyeztetni nem akarják. Már ma is mind a két tartományban csillapodnak a kedélyek s aránylag jó ideje, hogy Nagybulgária eszméjét nem hallottuk hangoztatni. És midőn ily nagyszabású sikerek, ily az optimizmust is meglepő, de a nálunk divó pessimizmust porba sújtó tényekkel szemközt még mindig nem szégyellik Andrássy muszka politikájáról, a berlini szerződés haszontalanságáról és az orosz diplomatia győzelmeiről handa-bandázni, valóban van okunk állítani, hogy csak nálunk tapasztalhatná Bismarck, mi az az — általa említett — hallatlanul „verlogene“ agitátió, csak nálunk tanulhatná megbecsülni a maga constatálhatta, hogy a kombinált tarifának behozatala a jövő év elején alaposan várható, és csakugyan nincs is szó a nemzetközi közvetlen forgalom megszakításáról, sem pedig hirtelen és váratlan rendszabályról, sem pedig az Ausztria-Magyarországgal való tarifaháborúról, de olyan eljárás sem forog kérdésben, amely alól Bajorország kibújhatnék, és amely állítólag károsítaná a németországi vasutakat, ellenzéki sajtójának férfias komolyságát és tisztességét. Hiszen szép, jó, nemes és hazafias vállalkozás, hadat viselni a corruptió ellen. Lehet a tölgyfa még oly viruló, még oly terebélyes, még oly izmos, lesz rajta egy-egy élhetetlen ágacska. Az északamerikai államok egyikében néhány héttel ezelőtt az országgyűlés többsége 19 tagot egyszerre kényszerített a kilépésre, mert kisült, hogy bérbeadták magukat egy vasuttársulatnak, melynek kárpótlási igényei voltak. A ki az ilyen kiveszett galyakat kipusztítja, jót tesz a fával és mi szives örömest támogatjuk munkájában egész erőnkből. De az egyes egyén, ki haszonlesésből vagy a szükség fúriái által ostoroztatva, egy pár ezer forintnak megkaparitása miatt tisztátalan üzelmeket visz végbe, — az ilyen nyomorult vagy szerencsétlen egyén roppant erkölcsi fenséggel bir azokhoz mérve, kik a hatalom utáni fékezhetlen vágyból és hivatalszomjból Catilina-féle lelkiismeretlenséggel s elvetemedettséggel iparkodnak egy egész nemzetet erkölcsileg megmérgezni s hazájuknak egész jövőjét koczkáztatják, csakhogy maguknak egynéhány fényes napot kivívhassanak. Azért hátrább az erkölcsi szörnyedelem agaraival! Nehány bécsi lap jelenti, hogy a király Csehországba a minchowitzi táborba megy legközelebb a legszigorúbb incognitóban. Több ellenzéki lap a legutóbbi időben ismételve azzal foglalkozott, hogy közleményeket bocsátott világgá az egyesült ellenzék tagjainak a pártokon kívül álló képviselőkkel való állítólagos fuzionális törekvései iránt. Ezen publikátióknál mindig hivatkozás történt SzéllKálmán képviselő közreműködésére is. Állíttatott, hogy Széll Kálmán Budapesten járt, hogy értekezzék, sőt még a haldokló Wenckheim Béla báró betegágyánál is láttatott. Mindezen közlemények értékét és irányát leginkább jellemzi azon tény, hogy Széll Kálmán 1878. évi október hava 11-dike óta nem járt Budapesten s hogy — a mint erről irányadó helyről értesülünk — teljességgel nincs is szándékában egyhamarjában idejönni. (Bud. Corr.) A szerb kormányképviselőkkel a vasúti szerződés megkötése iránt folytatott tárgyalások eredménye felől a következő értesítést közli a „B. C.“. Tegnap délután a külügyminisztériumban Bécsben, külügyi hivatalunk képviselője és a szerb kormány megbízottja által egy jegyzőkönyv iratott alá, mely egy Ausztria-Magyarország és Szerbia közt létesítendő vasúti conventió-tervezetet tartalmaz, amely iránt a mindkét részről a megbízottak megegyeztek. Mihelyt ez a tervezet az osztrák és a magyar kormányok által egyrészről, a szerb kormány által pedig másrészről jóvá lesz hagyva, a végleges conventió Bécsben haladéktalanul alá fog íratni. A létrejött megállapodás értelmében, mely a távirda- és tarifa-ügyre is kiterjed, Szerbia — amint ez már Berlinben is megállapíttatott — kötelezi magát, hogy a vasútvonalat Belgrád-Zimony melletti csatlakozással három év alatt kiépíti. Mindkét részről egyforma tarifák biztosíttatnak, amennyire tudniillik ennek újonnan építendő vonalaknál helye van, miután előbb szerzett jogokra tekintettel kell lenni. A tárgyalások néhány ülés alatt nyertek befejezést s több lapnak különböző közleményei, mintha a szerb vagy osztrák kormányképviselők a magyar csatlakozási vonal trace-ja iránt követelésekkel léptek volna fel, teljesen légből kapottak. A „Fanfulla“ szerint kijelentette Cairoli, hogy a az ő cabinetje a török-görög kérdésben a fihellén comitek programmjával homlokegyenest ellenkező politikát fog követni. Párisból jelentik, hogy Jerome herczeg haza érkezett Chislehurstből. Mind a két fiát ismét azonnal az intézetbe küldötte, barátjai állítása szerint azért, hogy megmutassa, hogy nem akarja a trónkövetelő szerepét játszani. Jerome herczeg, hir szerint, semmiféle politikai értekezésbe sem bocsátkozott a császárnéval. A szentszék és Németország közt az utóbbi napokban óriási előmenetelt tett a tárgyalás. Mint a vonat J-l —1 — *- ' I----C- O * - - ~ zik ezzel a fontos ügygyel és közvetlen alkudozik Bismarck herczeggel. A májusi törvények következtében elitélt papok közül már eddig is kegyelmet kaptak néhányan, sőt azt várják, hogy a legközelebbi időben általános amnestia fog kibocsáttatni. Szeged, julius 13-án. (Orsz. Ért.) Wenckheim Béla b., ő felsége személye körüli miniszter elhunyta alkalmából gyász-isteni tisztelet megtartásáról olvasóink már távirati uton értesültek. Most közöljük azon leveleket, melyek e tárgyban Szeged város hatósága és Tisza Lajos kir. biztos között váltattak, melyek bizonyítékai azon mély részvétnek és tiszteletnek, melyet a város hatósága és a lakosság az elhunyt miniszter iránt érez, mely nem kételkedünk, mint már eddig is, országszerte nyilvánulni fog. Szeged város levele, melyet f. hó 10-én intézett a kir. biztoshoz, következő: „Nagyméltóságú kir. biztos ur! Szeged sz. k. város hatósága a hazafius érdemekben megőszült és a magyar főnemesség díszének, b. Wenckheim Bélának Magyarországnak volt miniszterelnökének f. évi jul. hó 7-én bekövetkezett gyászos elhunyta felett mély bánatának kifejezést és a megdicsőült emlékének tiszteletet adni óhajtván, ennélfogva a belvárosi prépostplébános urat arra kérte fel, hogy f. hó 12-én vagyis t. jövő szombaton d. e. 9 órakor ünnepélyes gyász-isteni tiszteletet tartani szíveskedjék. Bátor vagyok erről Nagyméltóságodnak kegyes tudomásul tisztelettel jelentést tenni. Pálfy Ferencz s. k. polgármester.“ Tisza Lajos kir. biztos következőleg válaszolt e levélre: „Nagyságos ur! Nagyságod f. hó 10-én 1496. sz. a. kelt becses levelében közölte velem, hogy a boldogult b. Wenckheim Béla, ő felsége személye körüli m. kir. miniszter úr elhunyta alkalmából a város hatósága mélyen érzett bánatát fejezi ki, s hogy f. hó 12-én 4- e- 9 órakor a belvárosi templomban gyász-isteni tisztelet fog tartatni. Midőn ezen közlést tudomásul veszem, jól esik tudnom, hogy Szeged város hatósága is azzal a részvéttel, azzal a kegyelettel adózik báró Wenckheim Béla emlékének, melyet ő igaz hazaszeretetével, nagy jelleme, igazságszeretete s a haza és urunk királyunk szolgálatában szerzett kiváló érdemeivel az egész ország részéről méltán kiérdemelt. Végül megjegyzem, hogy csak szivem sugallatát, bánatom parancsszavát követem, midőn a gyász isteni tiszteleten meg fogok jelenni.“ Napoleon Lajos herczeg temetése. Eltemették. Követte atyját, megelőzte anyját. Bezárult fölötte a chislebursti sir, s vele együtt milyen álmok, mily fényes tervek, mily csábító remények, s ki tudja milyen fényes jövő fölött zárult be örökre az élet mesgyéjét a halálétól elválasztó ajtó! Csöndes lesz ezután a chislehursti magány, nagyon csöndes. Csak a két sírból kikelő emlékek fognak néha nesztelenül elsuhanni az asszony és anya lelki szemei előtt, megháborítva álmait, földúlva nyugalmát; s talán csak abban a tudatban fog vigaszára lelni, hogy így volt ez megírva a sors könyvében.* A temetés nagy zavarral járt. Mióta a herczeg holttestét hozó hajó az angol partok közelébe ért, egymást érték az ellenmondások. Ennek oka részint a katonai és tengeri hatóságok ellentmondó parancsai, részint a Chislehurstből jövő sokféle rendelet, részint az a körülmény volt, hogy a katonai intézkedések buzgalmát a politikai tekintetek kissé lehűtötték s kevésbé impozánssá tették. Az intézkedések tízszer is megváltoztak. A testnek Woolwichba érkezése a legutolsó pillanatig ismeretlen volt, úgy hogy a megérkezés két órával előbb történt a kitűzött időnél s a legtöbb vendég, még az angol herczegek is elkéstek. A temetési ünnep két részre oszlik: a woolwichi szertartások a partraszállitáskor és a temetés a chislehursti kis kath. egyházban. Az intézők utolsó percben meghagyták, hogy a holttest fogadásakor a tiszteletnyilvánítás hivatalosan csak anynyira terjedhet, mi a woolwichi akadémiának egy gentleman kadetját megilleti, azért a hajó érkeztekor ágyúlövés nem történt. Délután 3 órakor ért a hajó Woolwichba. A papság azonnal a fedélzetre ment a 86 éves Freekheim apát vezetése alatt, kit a southwarki püspök, Goddard, Las Casas volt constantinei püspök, Laine, III. Napoleon volt gyóntatója és több franczia abbé követett. Erre rövid vallási szertartás következett. Három óra után a koporsó a szárazra ért. Bágyadtan tört át a napfény a fellegeken, míg a menet fényes egyenruhákba öltözött katonaság sorfala közt lassan haladt a halottas ház felé, hol az azonosságnak kell megállapíttatnia. A zene a királyné különös parancsára Beethoven Marcia funebre per la morte d'ffrse megragadó gyászindulóját játszta, nem mint szokásos, a Saulbeli gyászindulót. Jerome Napoleon herczeg két fiával csak tegnap reggel érkezett Londonba, Woolwichban azonban nem jelent meg. Négy óra tájt megjöttek a walesi, Edinburgh, Connaught, Cambridge herczegek és a svéd trónörökös, mindannyian polgári öltönyben, rendszalagjaikat azonban mégis gomblyukaikba tűzték. Csatlakoztak a halottas ház felé tartó menethez. Itt az egyszerű, fekete koporsót föltették a ravatalra és megnyitották. A császárné határozottan ellenezte a koporsó megnyitását, de Haussmann báró azon érvelésére, hogy a herczegnek volt egy más, előbbre való anyja is a császárnénál: ez Francziaország, s hogy Francziaországnak van joga a herczeget viszontlátni s fölismerni, a koporsót mégis fölnyitották. A holttest erősen bomlásnak indult, a bebalzsamozás elégtelen volt; a herczeget mégis egyes vonásairól, különösen jogai sajátos alkatáról fölismerték. Felette megható jelenet volt, midőn a legközelebbi rokonok s a szolgák megvizsgálták a herczeget, ki ott feküdt összekulcsolt kezekkel, jobb kezében atyja, baljában anyja arczképét tartván. A tulajdonképi vizsgálatot Murat Joachim, Bonaparte Károly, Roucer és Uhlmann komornok jelenlétében Larrey báró ejtette meg. Az ősz szolgát elhagyta eszmélete s úgy kellett kivinni. Rouher sirt, zokogott, mint egy gyermek. A koporsó mellett mindenkinek föltűnt Pemberton ezredes halott halvány arcza. Az ezredes eriovwxv i \/iv u uv.» %/xivu p ■•»■■«Piuruj vu 'uvij vuimvi szegélyzett fekete ruháján nagyon meglátszott a hosszú út viszontagsága. A koporsó fejénél jobbra Fleury tábornok, balra Persigny, a moszkvai herczeg, lábánál pedig Espinasse és Conneau, az elhunyt két legkedvesebb barátja állott. A vizsgálat után a holttestet ólomkoporsóba helyezték, ezt ismét egy mahagóni koporsóba, melyet lepecsételtek. A koporsóba beletették azon érmeket, melyeket születése alkalmából vertek. ❖ A temetés napján szép hűvös reggel derült fel, a környékről különvonatok nagyszámú vendéget hoztak, kik fekete és díszruhában jelentek meg. A Camdenhouse előtti nagy téren reggel óta óriás embertömeg várakozott. A templomig az utat magánfogatok járták befoglalva; a közönség közt, többnyire Párisból jött árusok csokrokat, képeket, verseket és koszorúkat árultak. Egyébként a franczia köznépet csak egy pár küldöttség és néhány munkás képviselte, ez utóbbiak végezték Camdenhouseban a szükséges munkálatokat. A megjelent francziák 9 óra után bebocsáttattak a Camdenparkba, hogy a halottas menethez csatlakozzanak. A jelenvolt francziák közül fölemlítjük Haussemann bárót, Bassano herczeget, Cossint, De Niewerkerket, Massy bárót, Puglicsi-Contit fiával, Castelnau, Fleury tábornokokat, Duruy Albertet, Canrobert tábornagy nejét, Fleury grófnét. Démaud beszédet tartott, melyben a többek közt ezt mondá: „A gondviselés meg fogja ölni az utálatos franczia köztársaságot. E passust mély hallgatással fogadták. Válaszul másik beszéd nem mondatott. E közben megjelent az angol királynő és Beatrice herczegnő mindketten gyászba öltözve.