Ellenőr, 1879. július (11. évfolyam, 317-369. szám)

1879-07-15 / 340. szám

Klösfmetéti urunk. Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre . . 10 .­­ , Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Pótta által csak térmentű leveleket fogadunk el Egyes szám­ára 4 kr. REGGELI KI­ADÁS. Hirdetések felvételt a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). További Danke G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr” kiadó­hivatala által nyugtázott szám­la ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide iitézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 340. szám. Budapest, kedd, julius 15. 1879. XI. évfolyam. Budapest, julius 14. Az osztrák választások végeredménye­­— néhány pótválasztástól eltekintve — is­meretes. Esti lapunkban közöltük az ide vonatkozó adatokat, melyekből kitűnik, hogy a lefolyt választások csak kevés világossá­got hoztak a rajtántúli helyzetbe. Ha a választások alatt nem volt kor­mányképes párt, nincs a választások után sem, mert a 178 tagból álló és csak három szótöbbség felett rendelkező vegyes conser­­vativ-nemzetiségi párt, a 175 tagból álló alkotmányos párttal szemben, e pillanatban még aligha tekinthető kormányképes pártnak. A kibontakozás csak ezután fog tör­ténni, ha egyátalán megtörténik oly értelem­ben, hogy Ausztriában a parlamentáris kor­mányzat szabályszerű működésnek indul. A jelenlegi számarány alapján ily szabályos parlamenti működés nem képzelhető. Min­den kérdésben más és más frac­iókból alakulna többség. A szabadelvűségre való kérdéseknél az alkotmányos szabadelvűek és nemzetiségi képviselők egy része szövet­keznének , míg a külpolitikai kérdések szét­robbantanák az alkotmányos pártot, valamint a conservativ-nemzetiségi ligát is. Az ellen­tétes fractiókból alakulna egy vagy más irányban többség. A kibontakozás egyelőre, előrelátható­lag csak abból fog állani, hogy Taaffe gróf, a­ki a miniszterelnöki tárczát mindenesetre átveszi, megkisérti egy középpárt alakítá­sát, melyben lesznek alkotmányos és nem­zetiségi képviselők vegyesen. E czélra van­nak bőven elemek mind a két oldalon. A declaráns csehek ugyan még most fenyege­tőznek, hogy nem nyújtanak segédkezet a parlamenti kormányzatban, ha követeléseik az utolsó betűig nem teljesednek, de az ifjú cseh törekvések felé hajló cseh képviselők, e követelések teljesítése nélkül is hajlandók a kormány támogatására. Az alkotmányos pártnak egy jelentékeny része szintén visz­­szariad a 112-ek ellenzéki szerepétől és közreműködik arra, hogy a parlamenti kor­mányzás lehetségessé legyen. Az egész dologból tehát csak annyi lóg ki, hogy az alkotmányos párt kormány­zási privilégiuma elesik, s tapasztalni fogja, hogy nála nélkül is elkormányoztatnak Ausz­tria ügyei s pedig úgy, hogy sem a foede­­ralismus, sem a feudalismus nem teremti meg képtelen alkotásait. Ez jó lesz leczké­­nek az alkotmányos urak számára. Mert ma már senki sem hiszi el ez uraknak, hogy Ausztriában, sőt a monarchiában a szláv politika kerül túlsúlyba. Miként is inaugurálhatna szláv politikát oly párt, mely csak három szónyi többség­gel bir, s melyben 58 lengyel, s 40 oly conservativ képviselő van, kiket Ausztriának azon tartományai választottak, hol a szla­­vismust híréből is alig ismerik? A választások ily eredménye után az alkotmányosok fel is hagytak a szláv mu­mussal való fenyegetőzéssel. Az egész ret­tenetes rendszerváltozást most már csak arra redukálják, hogy cleri­ális lesz az új kabi­­netben a közoktatási miniszter. No, már et­től az egy szál minisztertől csak nem ijed meg Ausztria, annál kevésbé ijed meg Ma­gyarország. Sőt azt hiszszük, hogy még ez az egy szál miniszter is csak az alkotmá­nyosok hiában­valóknak bizonyult rémképei közé tartozik. T­áviratok. Szeged, júl. 14. (D. É.) A külföldi szakér­tők Leelly IlllUlSZlCl Kloux-ordban vongyol­t Avalinv­i Maros torkolaát, a holt Marost, a töltéseket és gátokat és a Marostót szemlélték meg, hol a to­rontáli küldöttség fogadta Tallián Béla vezetése alatt. 9 órakor az államvasut pályaudvarából, hol a kir. biztos kíséretével csatlakozott hozzájuk, kü­lön vonaton Dorozsmára mentek, útközben az alsó­­szivattyú-telepet, a pilóta­töltést és az ártért szem­lélték meg, onnan vissza az összekötő­ pályán az alföldi vasút állomására érkeztek 1212 órakor. Innen Algyő felé a baktó-szilléri töltésen túl mintegy 5 kilométernyire mentek. Útközben kiszállva a szád­falat, körtöltést nagy figyelemmel vizsgálták,melyről a szakértők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Déli 1 órakor visszatérve a pályaudvarra, Wahl Albert az alföldi vasúttársaság igazgatója által rendezett pompás villásreggeli várta a vendégeket. A harmadik tál után Tisza Lajos kir. biztos helyéről fölemelkedve következőleg szólt: „Régi jó szokás szerint, midőn a magyar ember mulat, az első poharat a legelső magyar emberre, Ő Felsége a király egészségére szokta üríteni. Mennyivel több oka van erre Sze­gednek, mely iránt urunk királyunk oly atyailag gondoskodott. Kivánom, hogy az isten, Ő Felségét királyunkat felséges családjával együtt, népeinek boldogságára az emberi kor legvégső határáig vi­ruló egészségben tartsa meg.“ Az egész társaság e pohárköszöntőt állva hallgatta meg és annak vé­geztével lelkes éljenzésben tört ki. Utánna Károlyi Sándor gróf hosszabb beszéd után a miniszterel­nököt, a királyi biztost és a közlekedési minisz­tert éltette, Novák főügyész Tisza kir. biztosért emelt poharat, kiben garantiát lát a reconstrució solid keresztülvitelére. Zajos éljenzés után Dr. Ro­senberg a vendégeket köszöntötte fel. Gross franczia szakértő Szeged felvirágozásá­­ért emelt poharat. — Wahl igazgató házigazda csinos franczia felköszöntőjében éltette Szeged vá­rosát, a szakértőket, Péchy minisztert, a királyi biztost és az összes vendégeket. Darányi Wahl igazgatóért, Horváth Gyula Károlyi Sándorért ürí­tettek poharat. Péchy miniszter igen rokonszenve­sen fogadott beszédben éltette a szabályozási tár­sulatok vezetőit. Tallián Béla Pálfy polgármester­ért, Pálfy Torontóiért, György Endre a szegedi népért emeltek poharat. A reggeli után a társaság vonatra ülve a baktói töltésig robogott, onnan csolnakon a felső szivattyú­ telephez, gyalog, utóbb kocsin a városba. Este 8 órakor halászvacsora volt az új­szegedi népkertben. Holnap reggel 7 órakor indulnak Kanizsára a szakértők Szeged, július 14. A („B. C.“) A külföldi szakértő-bizottság innen a Tiszát Becséig egy nap alatt szándékozik bejárni, a­hol meg fog halni; második nap az expeditió Titelig szándékozik le­jutni, harmadik nap Pancsován át Baziásra akar menni, onnan pedig vasúton Budapestre vissza.­­ Ha péntekig a Duna vízállása némileg apadni fog, a szakértők egy búzámban Turnu-Severinig szán­dékoznak leutazni, hogy megtekintsék a vaskaput; ha a vízállás nem csökkenne, azon esetre a kül­földi vendégek jövő héten a Dunát Budapesten és a főváros alatt fogják tanulmányozni s aztán kü­lön gőzösön mennek le a vaskapuhoz. Ha még elég idő maradna, a szakértők a közép Tiszát és a Kö­rös egy részét is ismételve megtekinteni szándé­koznak. Zágráb, jul. 14. Preradovics költő holttestét óriási néptömeg kíséretében helyezték át a köz­ponti temetőbe. Zágráb minden egylete és testülete, számtalan város küldöttsége előzték meg a halot­tas kocsit, a­mely előtt körülbelül száz koszorút vittek. A hatlovas halottas kocsit, a­melyen a nagy koporsó elhelyezve volt és koszorúkkal elborítva. Preradovics fiai és özvegye kisérték, azután kö­vetkeztek a bán, az osztályfőnök, mint a kormány képviselője, sok püspök, tartománygyűlési képvise­lők és a hatóságok főhivatalnokai. A pályaudvarról, a­hol Lenoa Ágost senator és horvát költő beszé­det tartott és az első beszentelés megtörtént a székesegyházba, ment a roppant menet, a­hol re­­quiemet tartottak, innét pedig a központi teme­tőbe és ott sírba eresztették a koporsót, azután pedig leleplezték a carrarai márványból faragott emlékkövet. Itt Vojnovics képviselő mondott be­szédet. Az ünnepély dicséretes rendben folyt le, minden zavar nélkül. A jelenvoltakat mind meg­lepte a szép rendezés és a méltósággal teljes vég­rehajtás. Bécs, jul. 14. A „Wiener Zeitung“ jelenti, hogy ő felsége Förster Henrik brezovai püspököt a Lipót-rend nagykeresztjével, Stepsinegg lavanti püspököt a Ferencz-József-rend nagykeresztjével, és Binder st.-pölteni püspököt a Lipót-rend közép­­keresztjével díszítette föl. Bécs, jul. 14. Stremayr minisztert a buko­vinai nagybirtokosság első curiája a mai utóvá­­lasztásban egyhangúlag reichsráthi képviselővé vá­lasztotta. Trieszt, jul. 14. Az „Ausztria-Lloyd“ gőzös a keletindiai és chinai postával ma délelőtt ide érke­zett Alexandriából. BéCS, jul. 14. Konstantinápolyból je­lenti a „Pol. Corr.“ . Itt az a hir terjedt el, hogy Mahmud Damad pasának, a­ki tri­­polisi kormányzóvá van száműzve, kegyel­met adott a szultán és megengedte a Kon­­stantinápolyba való visszatérést. Az a hir kering továbbá, de nagyon kételkednek benne, hogy Damad pasának Mahmud Nedim lesz Tripolisban az utódja. A bolgár fejedelem fölavató fermánjá­­hoz mellékelve van a nagyvezír levele, a­melyben kiváló figyelmébe ajánlja a bolgár­országi muzulmánok sorsát. Graselli érsek átnyújtotta a szultánnak a pápa levelét, a­melyben ő szentsége kö­szönetét nyilvánítja a portának a hasszánista versenyzésben követett magatartásáért. Bécs, jul. 14. A „Presse“ jelenti. A bolgár fejedelem tegnap tartotta ünnepélyes bevonulását Szófiába. 10,000 főből álló bolgár miliczia képezte a sorfalat. A fejedelem bolgárul válaszolt a met­­ropolita üdvözletére. London, jul. 14. A képviselőházban kijelen­tette Bourke : Az oroszok legújabban operatiókat­­ kezdettek az Atrek torkolatánál a Dekke turkomá­­nok területe felé. Az orosz cabinet és Suvaloff gróf tagadják, hogy az oroszok Mervbe szándékoz­nak előnyomulni. Sztanhope azt mondja, hogy a iCyV»Q„.ci»nToot » ut»cr­t trvnsft­r és 1 lovasezred fogja megszállva tartani. London, jul. 14. A „Morning Post“ értesü­lése szerint, Jerome herczeg nem fogadta el Euge­nia császárné azon meghívását, hogy a temetés után látogassa meg őt. Berlin, jul. 14. A „Reichs-Anzeiger“ közli Maybach közmunkaügyi miniszternek kinevezteté­­sét a Reichs-Amt vasúti osztályának főnökévé, to­vábbá Hofmannak kereskedelmi miniszterré való kineveztetését, Faiknak és Friedenthalnak elbocsát­­tatását, a birodalmi miniszteri rang és czim meg­hagyása mellett, végtére Puttkammernek cultus­­miniszterré és Indusnak földmivelési miniszterré való kineveztetését. Berlin, júl. 14. A közmunkaügyi miniszter­nek június 24-iki rendeletét illetőleg, a­mely a leg­közelebbi újévre helyezi kilátásba az átdolgozott nemzetközi vasúti tarifa életbeléptetését, és a­me­lyet többször hibásan ítélt meg a sajtó, a követ­kezőket írja a „Reichs-Anzeiger“: Leginkább de alaptalanul féltették az Ausztria-Magyarországgal való egyenes összeköttetést. Az osztrák-magyar vas­utakkal már több mint két év óta folytak a tár­gyalások a combinált tarifa behozatala czéljából, és e tárgyalások eredményének lényeges alapvona­lait már egy éve szentesítette is a porosz főfel­ügyelőség. A bajor és szász államvasutak már hosz­­szabb idő óta használnak is ilyen tarifát, a­melye­ket jul. 1-sejétől fogva a hesseni Lajos-vasútra is kiterjesztettek. A többi köteléki tarifának átdol­gozása, az Ausztria-Magyarországgal való közleke­dést illetőleg, minthogy az alapra nézve mind­egyik fél megállapodott, semmi nehézséget sem okoz­hat. A tengeri kikötőkkel való forgalom tarifatételei fölött függőben maradt tárgyalások jókor be fognak fe­jeztetni, hogy az új tarifa behozatala az év végén­­ biztosíttassék. A miniszter rendelete tehát jogosan Budapest, július 14. Midőn a berlini szerződés közzététetett, az ellenzéki lapok innen is túl is a Lajtán nevetségesnek tartottak mindenkit, ki csak egy perczig is el tudta hinni, hogy az oro­szok csakugyan ki fognak takarodni a Balkán-félszigetről a­nélkül, hogy őket on­nan valaki kiverné. Ma tudja az egész vi­lág, hogy az oroszok nemcsak mennek ki, de jóformán már ki is mentek, mert hadse­regüknek még csak egy csekély töredéke tanyáz török földön s ez is csak azért, hogy hajón való elszállítását várja. Tudja az egész világ, az igaz, de nem tudják ellenzéki lap­jaink olvasói, mert a tisztelt kollegák a má­sik oldalon elég furfangosak elhallgatni a tényt, mely párját keresi a történelemben! Megjött vala azonban a perez, midőn legalább azt már nem merték állítani, hogy a muszkák e világon soha többé nem fog­ják odahagyni Bulgáriát és Keletruméliát. De ekkor meg azt találták s tálalták fel, hogy Dondukoff hg. major domus gyanánt ott fog maradni Sándor fejedelem oldalánál, a ki tehát csak pictus masculus leend. Meg­­bizható távirati tudósításaink szerint épen e hó 12-dikén hagyta el Dondukoff hg. Bul­gáriát végképen, bejezettnek tekintvén sze­replését azon perezben, midőn Sándor feje­delem az alkotmányra megesküdött és Bul­gária uralmát átvette. Híresztelték volt továbbá, hogy Batten­berg­ig tetőtől talpig muszka s csak muszka értelemben viendi dolgait. Ma a muszka lapok majdnem kivétel nélkül haragosan emlegetik, hogy Sándor fejedelem beköszöntő beszédében egy szóval sem nyilvánitá hálá­ját a czár irányában; egy szóval sem emlé­kezett meg az orosz népről, egy szóval sem vallotta szláv missióját. A szt.-pétervári la­pok Sándor fejedelemnek az imént jelzett magatartását azáltal magyarázzák, hogy Bis­marck sugallatait követi. Szó szerint igazuk van-e, nem tudjuk, de nagyon hiszszük, hogy Bismarck­ig komolyan veszi azt a szerződést, mely az ő égise alatt állapítta­tott meg és melyhez első rendben Német­ország tekintélye van kötve. Nem kevésbé komolyan veszik e szerződést Ausztria-Ma­­gyarország és Anglia. Ez pedig egyelőre elég biztosíték arra nézve, hogy Sándor fe­jedelem követhet ugyan bolgár politikát, a­mennyiben az Európa politikájába nem üt­közik, de nem fog követni soha muszka politikát. Talán nem is egyszerű udvarias­ság vagy jószomszédsági kedveskedés, hogy Ausztria-Magyarország képviselője Tirnová­­ban a Lipótrend nagykeresztjével tisztelte meg ifjú az fejedelmet. Kelet-Ruméliában is lassacskán ugyan, de szakadatlanul illő kerékvágásba jutnak a dolgok. Aleko pasa eleinte nyilván azon vé­leményen volt, hogy ő Filippopolban kor­látlan ura lesz az uj tartománynak s mint jó görögfajta ember azt mondván magának, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, kezdett mindenféle személyes czélokat hajhászni. Ma már Vogorides­z herczegsége is veszi észre, hogy sem a portának, sem Európának nincs kedve magát kijátszatni és hogy a graeca tides ez alkalommal pórul járhatna, ha a zsákból ki­találna tiződni. A­mi magát a népet illeti, annál inkább kezd megmarátkozni az, uj h­uuuei, mivel távo­labb esik tőle a muszka hadsereg. Amit ed­dig is könnyű volt­­ kitalálni, az most két­ségtelennek bizonyul, az t. i., hogy az ed­digi zajongásoknak és tüntetéseknek muszka izgatás volt a kútfeje. A jó éjszaki barátok gondoskodtak is róla, hogy úgy Kelet-Rumé­­liának, mint Bulgáriának pénzviszonyait és közigazgatását a lehető legziláltabb állapot­ban hagyják hátra. Mind a két tartomány­nak jó darab ideig elég baja lesz házi ügyeivel és ha majd egyszer komoly dol­gokkal fognak foglalkozni, akkor kétségte­lenül megértik azt is, hogy a berlini szer­ződés Európának olyan ultimátumát képezi, melyhez hozzányúlniuk nem szabad, hacsak mindazt, a­mit nyertek, veszélyeztetni nem akarják. Már ma is mind a két tartományban csillapodnak a kedélyek s aránylag jó ideje, hogy Nagybulgária eszméjét nem hallottuk hangoztatni. És midőn ily nagyszabású sike­rek, ily az optimizmust is meglepő, de a nálunk divó pessimizmust porba sújtó té­nyekkel szemközt még mindig nem szégyel­lik Andrássy muszka politikájáról, a berlini szerződés haszontalanságáról és az orosz diplomatia győzelmeiről handa-bandázni, va­lóban van okunk állítani, hogy csak nálunk tapasztalhatná Bismarck, mi az az — általa említett — hallatlanul „verlogene“ agitátió, csak nálunk tanulhatná megbecsülni a maga constatálhatta, hogy a kombinált tarifának beho­zatala a jövő év elején alaposan várható, és csak­ugyan nincs is szó a nemzetközi közvetlen forga­lom megszakításáról, sem pedig hirtelen és várat­lan rendszabályról, sem pedig az Ausztria-Magyar­országgal való tarifaháborúról, de olyan eljárás sem forog kérdésben, a­mely alól Bajorország kibújhatnék, és a­mely állítólag károsítaná a né­metországi vasutakat, ellenzéki sajtójának férfias komolyságát és tisztességét. Hiszen szép, jó, nemes és hazafias vál­lalkozás, hadat viselni a corruptió ellen. Lehet a tölgyfa még oly viruló, még oly terebélyes, még oly izmos, lesz rajta egy-egy élhetetlen ágacska. Az északamerikai államok egyiké­ben néhány héttel ezelőtt az országgyűlés többsége 19 tagot egyszerre kény­szerített a kilépésre, mert kisült, hogy bérbeadták ma­gukat egy vasuttársulatnak, melynek kárpót­lási igényei voltak. A ki az ilyen kiveszett galyakat kipusztítja, jót tesz a fával és mi szives örömest támogatjuk munkájában egész erőnkből. De az egyes egyén, ki haszonle­sésből vagy a szükség fúriái által ostoroz­­tatva, egy pár ezer forintnak megkaparitása miatt tisztátalan üzelmeket visz végbe, — az ilyen nyomorult vagy szerencsétlen egyén roppant erkölcsi fenséggel bir azokhoz mérve, kik a hatalom utáni fékezhetlen vágy­ból és hivatalszomjból Catilina-féle lelkiis­meretlenséggel s elvetemedettséggel iparkod­nak egy egész nemzetet erkölcsileg megmér­gezni s hazájuknak egész jövőjét koczkáz­­tatják, csakhogy maguknak egynéhány fé­nyes napot kivívhassanak. Azért hátrább az erkölcsi szörnyedelem agaraival! Nehány bécsi lap jelenti, hogy a király Cseh­országba a minchowitzi táborba megy legközelebb a legszigorúbb incognitóban. Több ellenzéki lap a legutóbbi időben ismé­telve azzal foglalkozott, hogy közleményeket bo­csátott világgá az egyesült ellenzék tagjainak a pártokon kívül álló képviselőkkel való állítólagos fuzionális törekvései iránt.­­ Ezen publikátióknál mindig hivatkozás történt Széll­­Kálmán képviselő közreműködésére is. Állíttatott, hogy Széll Kál­mán Budapesten járt, hogy értekezzék, sőt még a haldokló Wenckheim Béla báró betegágyánál is láttatott. Mindezen közlemények értékét és irányát leginkább jellemzi azon tény, hogy Széll Kálmán 1878. évi október hava 11-dike óta nem járt Bu­dapesten s hogy — a mint erről irányadó helyről értesülünk — teljességgel nincs is szándékában egyhamarjában idejönni. (Bud. Corr.) A szerb kormányképviselőkkel a vasúti szer­ződés megkötése iránt folytatott tárgyalások ered­ménye felől a következő értesítést közli a „B. C.“. Tegnap délután a külügyminisztériumban Bécsben, külügyi hivatalunk képviselője és a szerb kor­mány megbízottja által egy jegyzőkönyv iratott alá, mely egy Ausztria-Magyarország és Szerbia közt létesítendő vasúti conventió-tervezetet tar­talmaz, a­mely iránt a mindkét részről a megbí­zottak megegyeztek. Mihelyt ez a tervezet az osztrák és a magyar kormányok által egyrészről, a szerb kormány által pedig másrészről jóvá lesz hagyva, a végleges conventió Bécsben haladéktalanul alá fog íratni. A létrejött megállapodás értelmében, mely a távirda- és tarifa-ügyre is kiterjed, Szer­bia — a­mint ez­ már Berlinben­ is megállapítta­­tott — kötelezi magát, hogy a vasútvonalat Belg­­rád-Zimony melletti csatlakozással három év alatt kiépíti. Mindkét részről egyforma tarifák biztosít­tatnak, a­mennyire tudniillik ennek újonnan épí­tendő vonalaknál helye van, miután előbb szerzett jogokra tekintettel kell lenni. A tárgyalások né­hány ülés alatt nyertek befejezést s több lapnak különböző közleményei, mintha a szerb vagy oszt­rák kormányképviselők a magyar csatlakozási vo­nal trace-ja iránt követelésekkel léptek volna fel, teljesen légből kapottak. A „Fanfulla“ szerint kijelentette Cairoli, hogy a az ő cabinetje a török-görög kérdésben a fi­­hellén comitek programmjával homlokegyenest el­lenkező politikát fog követni. Párisból jelentik, hogy Jerome herczeg haza érkezett Chislehurstből. Mind a két fiát ismét azonnal az intézetbe küldötte, barátjai állítása szerint azért, hogy megmutassa, hogy nem akarja a trónkövetelő szerepét játszani. Jerome herczeg, hir szerint, sem­miféle politikai értekezésbe sem bocsátkozott a császárnéval. A szentszék és Németország közt az utóbbi na­pokban óriási előmenetelt tett a tárgyalás. Mint a vonat J-l —1 — *- ' I----C­- O * - - ~ zik ezzel a fontos ügygyel és közvetlen alkudozik Bismarck herczeggel. A májusi törvények követ­keztében elitélt papok közül már eddig is kegyel­met kaptak néhányan, sőt azt várják, hogy a leg­közelebbi időben általános amnestia fog kibo­csáttatni. Szeged, julius 13-án. (Orsz. Ért.) Wenckheim Béla b., ő felsége személye körüli miniszter elhunyta alkalmából gyász-isteni tisztelet megtartásáról olvasóink már távirati uton értesültek. Most közöljük azon leve­leket, melyek e tárgyban Szeged város hatósága és Tisza Lajos kir. biztos között váltattak, melyek bizonyítékai azon mély részvétnek és tiszteletnek, melyet a város hatósága és a lakosság az elhunyt miniszter iránt érez, mely nem kételkedünk, mint már eddig is, országszerte nyilvánulni fog. Szeged város levele, melyet f. hó 10-én in­tézett a kir. biztoshoz, következő: „Nagyméltóságú kir. biztos ur! Szeged sz. k. város hatósága a ha­­zafius érdemekben megőszült és a magyar főnemes­ség díszének, b. Wenckheim Bélának Magyarország­nak volt miniszterelnökének f. évi jul. hó 7-én bekövetkezett gyászos elhunyta felett mély bánatá­nak kifejezést és a megdicsőült emlékének tiszte­letet adni óhajtván, ennélfogva a belvárosi prépost­plébános urat arra kérte fel, hogy f. hó 12-én vagyis t. jövő szombaton d. e. 9 órakor ünnepé­lyes gyász-isteni tiszteletet tartani szíveskedjék. Bátor vagyok erről Nagyméltóságodnak kegyes tu­domásul tisztelettel jelentést tenni. Pálfy Ferencz s. k. polgármester.“ Tisza Lajos kir. biztos következőleg vála­szolt e levélre: „Nagyságos ur! Nagyságod f. hó 10-én 1496. sz. a. kelt becses levelében közölte velem, hogy a boldogult b. Wenckheim Béla, ő fel­sége személye körüli m. kir. miniszter úr elhunyta alkalmából a város hatósága mélyen érzett bána­tát fejezi ki, s hogy f. hó 12-én 4- e- 9 órakor a belvárosi templomban gyász-isteni tisztelet fog tar­tatni. Midőn ezen közlést tudomásul veszem, jól esik tudnom, hogy Szeged város hatósága is az­zal a részvéttel, azzal a kegyelettel adózik báró Wenckheim Béla emlékének, melyet ő igaz hazaszeretetével, nagy jelleme, igazságszeretete s a haza és urunk királyunk szolgálatában szerzett kiváló érdemeivel az egész ország részéről méltán kiérdemelt. Végül megjegyzem, hogy csak szivem sugallatát, bánatom parancsszavát követem, midőn a gyász­ isteni tiszteleten meg fogok jelenni.“ Napoleon Lajos herczeg temetése. Eltemették. Követte atyját, megelőzte anyját. Bezárult fölötte a chislebursti sir, s vele együtt milyen álmok, mily fényes tervek, mily csábító remények, s ki tudja milyen fényes jövő fölött zárult be örökre az élet mesgyéjét a halálétól elvá­lasztó ajtó! Csöndes lesz ezután a chislehursti magány, nagyon csöndes. Csak a két sírból kikelő emlékek fognak néha nesztelenül elsuhanni az asszony és anya lelki szemei előtt, megháborítva álmait, föl­­dúlva nyugalmát; s talán csak abban a tudatban fog vigaszára lelni, hogy így volt ez megírva a sors könyvében.* A temetés nagy zavarral járt. Mióta a her­­czeg holttestét hozó hajó az angol partok közelébe ért, egymást érték az ellenmondások. Ennek oka részint a katonai és tengeri ha­tóságok ellentmondó parancsai, részint a Chisle­hurstből jövő sokféle rendelet, részint az a körül­mény volt, hogy a katonai intézkedések buzgalmát a politikai tekintetek kissé lehűtötték s kevésbé impozánssá tették. Az intézkedések tízszer is megváltoztak. A testnek Woolwichba érkezése a legutolsó pillanatig ismeretlen volt, úgy hogy a megérkezés két órával előbb történt a kitűzött időnél s a legtöbb vendég, még az angol hercze­­gek is elkéstek. A temetési ünnep két részre oszlik: a wool­­wichi szertartások a partraszállitáskor és a teme­tés a chislehursti kis kath. egyházban. Az intézők utolsó perc­ben meghagyták, hogy a holttest foga­dásakor a tiszteletnyilvánítás hivatalosan csak any­­nyira terjedhet, mi a woolwichi akadémiának egy gentleman kadetját megilleti, azért a hajó érkezte­­kor ágyúlövés nem történt. Délután 3 órakor ért a hajó Woolwichba. A papság azonnal a fedélzetre ment a 86 éves Freekheim apát vezetése alatt, kit a southwarki püspök, Goddard, Las Casas volt constantinei püspök, Laine, III. Napoleon volt gyóntatója és több franczia abbé követett. Erre rövid vallási szertartás következett. Három óra után a koporsó a szárazra ért. Bágyadtan tört át a napfény a fellegeken, míg a menet fényes egyenruhákba öltözött katonaság sorfala közt lassan haladt a halottas ház felé, hol az azonosságnak kell­ megállapíttatnia. A zene a királyné különös parancsára Beet­hoven Marcia funebre per la morte d'ffr­se megra­gadó gyászindulóját játszta, nem mint szokásos, a Saulbeli gyászindulót. Jerome Napoleon herczeg két fiával csak tegnap reggel érkezett Londonba, Woolwichban azonban nem jelent meg. Négy óra tájt megjöttek a walesi, Edinburgh, Connaught, Cambridge herczegek és a svéd trónörökös, mind­annyian polgári öltönyben, rendszalagjaikat azonban mégis gomblyukaikba tűzték. Csatlakoztak a halot­tas ház felé tartó menethez. Itt az egyszerű, fekete koporsót föltették a ravatalra és megnyitották. A császárné határozot­tan ellenezte a koporsó megnyitását, de Hauss­­mann báró azon érvelésére, hogy a herczegnek volt egy más, előbbre való anyja is a császárnénál: ez Francziaország, s hogy Francziaországnak van joga a herczeget viszontlátni s fölismerni, a koporsót mégis fölnyitották. A holttest erősen bomlásnak indult, a bebalzsamozás elégtelen volt; a herczeget mégis egyes vonásairól, különösen jogai sajátos al­katáról fölismerték. Felette megható jelenet volt, midőn a legközelebbi rokonok s a szolgák meg­vizsgálták a herczeget, ki ott feküdt összekulcsolt kezekkel, jobb kezében atyja, baljában anyja arcz­­képét tartván. A tulajdonképi vizsgálatot Murat Joachim, Bonaparte Károly, Roucer és Uhlmann komornok jelenlétében Larrey báró ejtette meg. Az ősz szol­gát elhagyta eszmélete s úgy kellett kivinni. Rou­her sirt, zokogott, mint egy gyermek. A koporsó mellett mindenkinek föltűnt Pem­berton ezredes halott halvány arcza. Az ezredes eri­ovwxv i \/iv u uv.» %/xivu p ■•»■■«Piu­ruj vu 'uvij vuimvi szegélyzett fekete ruháján nagyon meglátszott a hosszú út viszontagsága. A koporsó fejénél jobbra Fleury tábornok, balra Persigny, a moszkvai herczeg, lábánál pedig Espinasse és Conneau, az elhunyt két legkedvesebb barátja állott. A vizsgálat után a holttestet ólomkoporsóba helyezték, ezt ismét egy mahagóni koporsóba, me­lyet lepecsételtek. A koporsóba beletették azon érmeket, melyeket születése alkalmából vertek. ❖ A temetés napján szép hűvös reggel derült fel, a környékről különvonatok nagyszámú ven­déget hoztak, kik fekete és díszruhában jelentek meg. A Camdenhouse előtti nagy téren reggel óta óriás embertömeg várakozott. A templomig az utat magánfogatok járták befoglalva; a közönség közt, többnyire Párisból jött árusok csokrokat, képeket, verseket és koszorúkat árultak. Egyébként a fran­czia köznépet csak egy pár küldöttség és néhány munkás képviselte, ez utóbbiak végezték Camden­­houseban a szükséges munkálatokat. A megjelent francziák 9 óra után bebocsáttattak a Camden­­parkba, hogy a halottas menethez csatlakozzanak. A jelenvolt francziák közül fölemlítjük Hausse­­mann bárót, Bassano herczeget, Cossint, De Nie­­werkerket, Massy bárót, Puglicsi-Contit fiával, Castelnau, Fleury tábornokokat, Duruy Albertet, Canrobert tábornagy nejét, Fleury grófnét. Dé­­maud beszédet tartott, melyben a többek közt ezt mondá: „A gondviselés meg fogja ölni az utálatos franczia köztársaságot.­ E passust mély hallgatás­sal fogadták. Válaszul másik beszéd nem mon­datott. E közben megjelent az angol királynő és Beatrice herczegnő mindketten gyászba öltözve.

Next