Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-06 / 429. szám
A „Vasúti és Közlekedési Közlönyének. Az „Ellenőr“ 389-ik számában azt látom, hogy a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“-nek engemet az „Ellenőr“ aug. 3-ik számában megjelent „A marosvásárhely-rónaán-jászvárosi vasut“v czimtl czikkemért valami kegyetlenül meg kellett dolgoznia. A „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ czikkét szószerint nem ismerem, tehát arra érdemlegesen nem is válaszolhatok. Az „Ellenőr“ 391. számában azonban Thaly úr kijelenti, hogy habár a kérdéses közleményt nem ő írta is, (de hát vájjon nem az ő informátiójára hatott-e?) mégis a „Vasúti közlöny“ cáfolatának műszaki adatait részéről is helyesnek ismeri el.“ Ezeknél fogva szükségesnek látom általánosságban pár megjegyzést — laiás létemre is — kockáztatni. Legelőször is általánosan megjegyzem, hogy nekem, sem egyetlen erdélyrészi értelmes embernek is, sem Thaly úr, sem a „Vasúti Közlöny“ csak azért, mert ők szakközegek, egy új vasút vezetését illetőleg imponálni nem fognak. Az úgynevezett vasúti szakemberek fényes bizonyítékát adták annak, hogy főleg mi erdélyrészi állampolgárok földre ne boruljunk az ő szakszerűségük előtt. Akár az „első erdélyi“, akár a „keleti vasutat“ tekintsük is, mindenütt azt látjuk, hogy az azoknál működött „szakemberek“ a mérő asztallal, a kampasszal, a vízszint mérővel stb.-vel kezükben a lakosok figyelmeztetése daczára is, nemcsak helytelen irányba vezették vasutainkat, de azokat rosszul és roppant drágán építették. S főleg ez az oka, hogy a vasúti garantia és tőkekamat évenkint 15—20 milliót emészt föl. Ennyit általánosságban. Most már specialiter a marosvásárhely-tölgyesi vasútra. Ezt illetőleg az én nézetem két szempontban tért — és tér — el a Thaly úrétól: a vonal irányát és a költséget illetőleg. Tehát ezt kellett a „Vasúti Közlöny“-nek is megtámadnia, s ez az, amit Thaly úr is megtámadandónak jelent ki. Én elhiszem, — tudni igaz nem tudom, — hogy Thaly úr kiváló szakember, azonban engedje meg, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kérdéses vasút irányát illetőleg a szakszerűségnek nem nagy nyomát adta. Ugyannyira nem, hogy csak sejteni lehet, de tudni nem, hol akarja ő a vasutat elvezetni. Szerinte ezen vasút az Orotva völgyéből átmenne a Szalotka völgyébe és innen az Újhavas alatt haladva, a Putna és Borszék völgyében menne tovább. Borszéki, ditrói és szárhegyi emberektől, mégpedig olyanoktól, akik ezen a vidéken minden béretet ismernek, kérdezősködtem a Szalotka völgyet illetőleg. Ily nevezetű völgyet ezek nem ismernek. Na de egy névben tévedhet akárki. Hanem az már más kategóriába esik, midőn a vasutat ezen nemlétező Szalotka völgyéből az Újhavas alatt elvezetve, a Borszék völgyén akarja Thaly ur keresztülvinni. Ez már körülbelől annyit bizonyít, hogy Thaly úr idevonatkozó tanulmányát valamely nem elég megbízható térképen tette. Az Újhavas aljáról vinni vasutat a Borszék völgyébe ugyanis olyanforma eljárás volna, mintha pl. Budapesten a Károly kaszárnyát — teszem föl — Ó-Budával akarnák összekötni s ezen vasutat a Gellért-hegyen vezetnék el. Lehetőnek lehetséges volna ez is, hanem a józaneszü és gondolkozásu laicus erre mégis csak megvakarná a fejét s azt mondaná: bizony jobb lett volna itt is kevesebb szaktudomány és több józanész, meg helyismeret. És várjon a Thaly ur iránya a nemzetgazdasági tényezőket, — amelyek pedig minden vasútnál legfőleg kell, hogy figyelembe vétessenek — menynyire méltatja? Nem sokra, hogy ne mondjam: semmire! . .A'/ A vonala HirfirOli mind Rarsyiílífil —Rufil kitűnő gyógyhelyet, amely évenként most is 5—1 millió palack savanyú vizet küld szét, melynél jelenleg is üveggyára van, s a melyet dús kőszén telepek környékeznek, s még pedig a petrozseninél sokkal jobb szenet tartalmazók; mind pedi£ Ditrót, a melyet pedig a közlekedési minisztériumnak 1873-ban az „Országos közlekedés eszközök hálózata“ czim alatt kiadott munkája is két vasútnak tesz góczpontjává: a marosvásárhely-szászrégen-ditró-gyimesi (21. lap.) és a ditró-csikszereda-brassói vonalnak (22. lap.) aztán elvezeti egészen járatlan vadonokon, épen mintha bizonyos privát érdekekből nem volna szabad sem a borszéki kőszén és ipar értékesítésére sem a Ditró és így egész Gyergyó emelkedésért befolyni. Ha Thaly úr a Maros völgyén egész az Orotvavölgyéig elhozta a vasutját, akkor megfoghatlan, hogy miért nem vitte azt egész Ditróig, amely nemcsak egy 43.000-nyi népességet magába foglaló területnek góczpontja, de maga is 5000 lakossal bir sgy fontos nemzetgazdasági és hadászati pont, s ahonnan aztán egyenesen vezette volna a vonalat a Putnán keresztül Tölgyesnek. Ezen vonalon a talaji viszonyok sokkal kedvezőbbek lennének, s legfeljebb 12 ,2 kilométerrel lenne a vonal hosszabb. A költségeket illetőleg, úgy látszik, Thaly úr a közlekedési minisztérium jeleztem munkáját vette alapul. Ezen munkában is a marosvásárhelyszászrégen-ditró-gyimesi vonal mértföldjére 823.000 forint van fölvéve (21. lap) s e körül mozog Thaly úr is, csakhogy ő a kilométereket még jobban kikerekitette. Azonban kettőt feledett Thaly úr: azt, hogy ezen munkálat az 1873. évi krach előtt készült, s hogy a munka szerkesztői a talaji és helyi viszonyokat, az anyag- és munkaárt nem ismerték, s a budapesti árakat vették irányadóul. Hogy ennek igy kell lenni, beláthatta volna Thaly úr, ha t. i. az illető helyen bárcsak mint tourista is megfordult volna, s ha egy lappal hátrább fordít. Ott látta volna, hogy az ugyanoly nehézségű ditró-caikszereda-brasssói vonal mértföldje 550,000 forintban van előirányozva, holott ezen vonal igen nagy részét képezi ama vonalnak s a fóvizválasztó is ezen részre esik — Vasláb és Szt.-Domokos között. Egyébiránt a körösvölgyi vonalnál megmutatták az illetők, hogy lehet olcsón is építeni vasutat, s hogy ezen példa után is hogy lehet egészen völgyi pályát — egyetlen alig figyelemre méltó vízválasztóval s hol az anyag- és munkaerő a legolcsóbb, most is csaknem oly magasra irányozni elő, mint a milyenben a krach előtt — a vasútépítési schwindlerei korában — pl. az első erdélyi vasút — ezen roppant nehéz hegyi pálya, hol alagút alagutat ér — került? ezt én — lehet csak azért mert laiás vagyok — teljességgel nem értem. Mindezek daczára is üdvözlöm Thaly urat, hogy ezen pályának kiépíttetését ő is sürgeti. A fődolog, hogy a kiépítését a kormány egyszer határozza el. Akkor majd meg fog ez győződni — kellőleg tanulmányoztatva, — hogy hol kell azt nemzetgazdasági és hadászati szempontból vezetni; s talán az idei borszéki fürdővendégek emlékirata következtében is, amely nemsokára a miniszterelnök úr kezébe jutana, a kormánykörökben is fognak némi figyelmet ezen vonalra fordítani. Bizony megérdemelné a székely nép ezt, még ha nem közös érdek volna is ! Pedig mennyire az! De hadd szóljon helyettem Ipolyi Arnold, — Magyarország ezen egyik legtudományosabb főpapja — őt nem fogják azzal vádolhatni, hogy a faji elfogultság meg nem érdemlett módon dicsőíti ezen népet. Ezen főpap a magyar történelmi társulat marosvásárhelyi nagygyűlésén. „A magyar hadtörténetek tanulmánya“ czímű elnöki beszédében többek között ezeket mondja: „Van a magyarnak egy eszményképe a Királyhágón túl, és ez: a székely. Valahányszor nemzete őseredete és múltja emléke elfogja egyik legeredetibb ősfaját a székelyben keresi. Valahányszor a jelenben tisztán fentartott nemzetisége egyik kiváló jellegét keresi, a székelyben véli azt feltalálni. És ha múltja, dicsősége és jövője feltételei, a hazafias vitézség s a polgári ipar és szorgalom képe és követelménye állnak elébe, mint a nemzet létének múlhatlan feladatai, akkor ismét előtte áll a vitéz és iparos, e példásan kitartó, szorgalmas s igyekvő faja népének a székely.“ Egy nemcsak nem székely, de még nem is erdélyi főpap ezen nyilatkozatára minden székely csak büszke lehet. Ezen büszkeség azonban — főleg mai napság — még nem elég a megélhetésre, fenmaradása az anyaországra is csaknem létkérdés. Ezért — mint székely — azt kiáltom Magyarországra vonatkozólag: csakhogy egyszer tenne is már valamit! És kérem az illetékes köröket vegyék figyelembe ezt! Ha a segélynyújtással — a jogosan megérdemlett, igazságos, méltányos segélynyújtással még soká késnek, akkor majd késő lehet. — Amíg nem villámmal írtak, s nem a gőz szárnyain lovagoltak, addig fem tudott a székelység saját önerejéből állani. A tűzszekerek azonban okvetlenül letiporják az ő fatalpú, döczögős, lassan biczegő szekerét. Ez pedig kétségkívül megsemmisüléséhez fog vezetni. Dr. Cseh Károly: A székely mivelődési és közgazdasági egylet közgyűléséről. Első nap. Csíkszereda, 1879. szept. 1. Első nap, szept. 1-én a megyei fiók-egylet megalakulása, a vendégek fogadása, elszállásolása és ismerkedési estély volt a kiadott programm szerint előírva. Délután 2 órakor a városháza nagytermében összegyűlt tagok előtt Lázár Dénes alispán igen szép beszédben fejtegette a székely-egylet működését s a fiók megalakításának szükségességét. Miután az alakulás kimondatott — s korelnökül Lázár D., jegyzőül Madár Imre főjegyző kéretett fel — az alapszabályokban előirt 9 választmányi tag helyett a havi gyűlések megtarthatása s igy az üdvös czél érdekében leendő sikeresebb működtetés szempontjából a közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében 23 váltag választatott. Választmányi tagok lettek: Mikó Mihály, Lázár Dénes, Lázár Domokos, Madár Imre, Éltes Elek, Imets F. Jákó, Becze Antal, Székely Endre, Szőts Márton, Horváth Károly, Dósa Gábor, Madár Mihály, Czikó Sándor, Kuncz Kornél, Nagy Imre, id. Erőss Elek, Bőd Ferencz, Lázár Menyhért, Ferenczi Károly, Boga Bálint, Nagy József és Száva Lukács. Ezután Mikó főispán ur felkéretett a közelebbi havi gyűlés összehívására s a gyűlés tagjai a város végére vonultak ki. 4 órára volt jelezve a vendégek megérkezése, kik elé a megye határára igen sokan vonultak ki, hol a rendezőbizottság nevében Éltes Elek kir. tanfelügyelő fogadta. Éltes beszédére Hajós és Pulszky válaszoltak. A hozzájuk csatlakozottakkal 1 15-kor érkeztek meg a város végére, hol az udvarhelyi zenekar a Rákóczival s a megye jelenlevő intelligentiája nevében Lázár alispán mondott szives isten-hozottat. Hajós elnök úgy ezen, mint később a városháza előtt őt a város nevében fogadó Nagy Imre üdvözlő beszédére mondott válaszában az igen fényes fogadtatásért nyilvánította szives köszönetét, s a székely egylet működésének czélját fejtegetve s meggyőzőleg adván elő e társadalmi mozgalom üdvös hatását a székely népre, az egylet iránti párt~ TM A----A 1-1-----:____ a megye, mint egyesek részéről. Hajós beszédének elhangzása után kezdetét vette az elszállásolás, mely után — utasaink nagy része a szeredai fürdőre rándult ki felfrissülés végett — visszatérve onnan nemsokára, hogy az ismerkedési estélyen résztvehessenek. A felső népiskola nagytermében tartott ismerkedési estély úgy a vendégek, mint a helybeliek nagy részvéte mellett folyt le; 100-nál több jelent meg; természetesen a toasztok sem hiányoztak. Az első poharat Buzogány emelte a megye fő- és alispánjáért, Lázár Dénes a székely egylet és történelmi társulat jelenlevő tagjaiért, Hajós és Deák Farkas a vendégszerető megyei közönségért, Ugron Gábor Erőss városi polgármesterért, Kerekes a városi polgárokért, majd Szabó Károlyért, Buzogány az angol dr. Gordon Sándorért, Sándor Kálmán Hajós, Pulszky s Buzogányért stb. stb. Kerekes Samu is itt lévén, természetesen az ő szellemes, verses felköszöntései sem hiányzottak élénk derültséget idézve elő a kedélyesen "mulató vendégek közt. Az estély 12 óráig tartott. A fogadtatással vendégeink teljesen meg voltak elégedve s nem győzték dicsérni azon szives vendégszeretetet, melylyel körünkben találkoztak. A történelmi társulat tagjai nagyban emelték a társaság fényét s elmondhatjuk, hogy ily fényes gyűlése a székely-egyletnek még nem volt. A fennebb említetteken kívül itt vannak még dr. Apor Károly, dr. Orbán Balázs, Ugron Gábor, Szilágyi Sándor, dr. Thallóczy Lajos, Kozma Ferencz, Pálfy Dénes stb. stb. Holnap közgyűlés, közebéd és szinielőadás. Második nap. Szeptember 2-án. A közgyűlést délelőtt 9 órakor Hajós János elnök igen szép s érdekes beszéddel nyitotta meg, melyben utalva Csikmegye közgazdasági viszonyaira s az ott mutatkozó nagymérnű hiányokra és mulasztásokra — felhívta a figyelmet az ez iránybani tevékenységre — feltüntetvén a remeinek» nagy eredményt, melyet a társulás s az önsegély elvének terjesztése s felkarolása által elérhetünk. Reméljük, a lelkes szavak hiában nem hangzottak el. A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után Buzogány Áron egyleti titkár olvasta fel nagy gonddal összeállított jelentését, melyben tüzetesen ismertette az egylet egyévi működését s a központi választmány munkásságát. E jelentés szerint a választmány közbenjárására M.-Vásárhelyen ipariskola állíttatott fel. Az egylet által Budapestre tervezett székely házi- és műipari kiállítás ez év őszén nem jöhet létre, mert a kiállítás érdekében körutat tett szakértő a párisi és székesfehérvári kiállításokon lévén elfoglalva: megbízásának teljes mértékben még nem tehetett eleget. A székely kivándorlás megakadályozására tett alapítványok összegének az egylet részére leendő adományozása érdekében tett igyekezete a választmánynak remélhetőleg felmutat annyi eredményt, hogy ha egyelőre az összegek nem is, de azok kamatai az egylet czéljainak elérésére fognak adatni. Gr. Kálnoky Dénesnek 1200 frt adományáért s özv. Cserei Jánosnénak a székely nemz. muzeum ajándékozásáért a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánította. A pénztárnoki s számvizsgáló bizottsági jelentések tudomásul vétettek, a felmentvény megadatott s a számvizsgáló bizottság tagjai, valamint a kisorsolt 3 központi választmányi tag, u. m. Nagy János, dr. Nemes Nándor s Bedő Albert újból megválasztattak. Az egylet bevétele 1600 frt volt a múlt egyleti évben, értékpapírokban van 4650 frt s készpénzben 3482 frt. A választmánynak az alapszabályok revisiójára vonatkozó előterjesztése nagy érdeklődéssel tárgyaltatott le. Leginkább az 1—2 forintos pártoló tagsági dfjak ----*-1« a nyalapszabályok azon intézkedésének — miszerint a közgyűlésen tárgyalandó indítványok 2 hónappal előbb bejelentendők — megszüntetése körül folyt a vita. Minthogy azonban más tekintetekben is szükségessé vált a revisió, utasíttatott a központi választmány, hogy dolgozzon ki egy javaslatot s azt a vidéki választmányoknak a következő közgyűlés előtt legalább 30 nappal küldje meg, hogy azok is áttanulmányozván, a közgyűlésen majd a szabályok revisiója keresztülvihető legyen. A „Székelyföld közmivelődési stb. leírása“ czímű, az egylet által jutalmazott s kinyomatott mű megjelenése — mely az egyletnek 2000 írtjába került — bejelentetett s megszerzése az egyleti tagoknak ajánltatott. A választmány jelentése az egylet költségén a hosszufalusi műmetsző-tanműhelyben képzett két növendék előhaladásáról s szaktanulmányuk bevégzéséről, — valamint a váczi kosárfonó tanműhelyben az egylet költségén elhelyezett három székely ifjúról helyeslőleg tudomásul vétetett. Dr. Orbán Balázs indítványa egy timárlegénynek külföldre vagy az ország nevezetesebb helyeire leendő kiküldetése érdekében — a központi választmány figyelmébe ajánltatott. Pulszky Ferencz felhívta az egylet figyelmét a székely múzeumra s óhaját fejezte ki: vajha annak felügyelete a laikusok helyett az egyletre bízatnék. Ezután titkár a megyéből jelentkezett tagokat jelentette be. Ez alkalommal 100-nál többen iratkoztak be az egylet tagjaiul, köztük Pulszky Ferencz, dr. Ballagi Aladár, dr. Thallóczy L. stb. A felolvasások közt első volt az Imets Jákóó, melyben szerzői csíki honvédzászlóaljnak az 1848- diki szabadságharczban való viselt dolgairól, véghezvitt vitéz tetteiről szólt s áttérve a statisztikai adatokra, kimutatta, hogy Csik megye a forradalomban 15 ezer emberrel, tehát a fölkelő katonaság Viővel vett részt. Délután 1 óra lévén, a többi felolvasások későbbre halasztottak, s a közgyűlés tagjai a fő népiskola nagytermében rendezett fényes ebédre mentek, melyen mintegy 120—130-an vettek részt. Az első pohárköszöntést Hajós elnök mondta a királyi családra, mit a közönség fennállva hallgatott végig s háromszoros éljenzéssel fogadott. Hallottuk Mikó főispán ékes szónoklatát is, ki Hajós elnökre s később a történelmi társulat tagjaira emelte poharát. Madár Imre megyei főjegyző felköszöntette Pulszky Ferenczet, később dr. Apor Károlyt, Buzogány Mikó főispánt, Deák L. Lázár D. alispánt, Sándor Kálmán Csikmegye közönségét, Lázár Dénes Buzogányt, Gál Endre dr. Gordont, ki általános lelkesedés közt emelt poharat magyarul a székely nép jólétéért, Ugrón G. Madárért, Deák L. Kozma Ferenczért stb. A kedélyes ebéd d. u. 4 órakor ért véget, honnan ismét a gyűlésterembe mentünk meghallgatni Éltes Elek felolvasását a megye közművelődési viszonyairól, Deák Ignáczét a megye mezőgazdasági állapotáról s végül Nagy Imréét a csíki székely nyelvjárásról. Úgy e felolvasások, mint a szép elnöki megnyitó s titkári jelentés az egylet évkönyvében kinyomatni határoztatok. Ezek után Hajós őszinte szívből jövő s a forró vendégszeretetért ismételten hálás köszönettel fogadott beszédével zárta be azon székelygyűlést, mely az eddigiek közt — díszes publikumát tekintve — bátran elmondhatjuk — az első volt. Este 8 órakor vette kezdetét a vendégek tiszteletére a helybeli műkedvelő társulat által rendezett Szinielőadás, mely a lehető legszebben sikerült. A szereplők öszhangu játékukkal s tehetségük kifejtésével igyekeztek kivívni magasabb igényű vendégeink elismerését, melyet nem is vontak meg ezek, gyakori kihívások s viharos tapsokkal adván méltó kifejezést az előadás sikerülte feletti örömök s megelégedésüknek. Az előadást M-Migachu követte, Wi alkalmuk volt, a tagoknak megismerkedni csiki szépeinkkel s örömmel láttuk, hogy igen jól találták magukat s reggel 4 óráig ifjú tűzzel s lelkesedéssel aprózták a csárdást. Holnapra a kirándulások vannak előirva Tusnádra s torjai barlanghoz, s bekövetkezik azon perez, a melyben istenhozzádot mondunk kedves vendégeinknek, kik oly felejthetetlenek maradnak keblünkben azon barátságos szívélyességükért, melylyel köztünk megjelenni s gyűlésük ezidei székhelyéül megyénket választani szívesek voltak. Adja isten, hogy a következő csiki gyűlésen mindeniket ismét szinről-szinre láthassuk. Elismeréssel kell szólnunk a város polgárainak szívességéről, kik a legnagyobb szívességgel ajánlották fel hajlékaikat a tagok befogadására s a megye áldozatkészségéről, melylyel nem kimért semmi költséget, — az idegeneknek ingyen ebédet adott s a gyűlés tartamára az udvarhelyi zenészeket 100 írttal fogadta meg, — hogy házi gazdai szerepét hozzá s különösen a meghívottakhoz méltóan betölthesse. 1. 1. Hazai irodalom. A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetetése. Összeállította Beöthy Zsolt. II. kötet. Kisfaludy Károlytól mostanig, 1820. A középiskolák VI. VII. és VIII. osztálya számára. Budapest, az Athenaeum r. társ. kiadása 1879. Ára 1 írt 80 kr. A jelen műnek I. kötete ezelőtt két évvel jelent meg. Már akkor kimondotta a szakkritika, hogy bár a szerző sok tekintetben csak úgy Toldy nyomain jár, mint a többi irodalomtörténeti kézikönyvek szerkesztői, de művét általában tanulmány, ítéletbeli önállóság, s az előadásnak correctsége jellemzi. Dicsérettel említtettek még nagyszámú jegyzetei s az egyes szakaszokhoz függesztett irodalmi repertórium, mely nemcsak a tanulónak, ha Ildii ClDU OUlUrttJU t* kv»A* uuh idxvt Jyf otuigaia III t . Eme II. kötet méltó társa az elsőnek, sőt, amennyiben a legújabb kor irodalmának kritikai méltatásában föltétlenül szélesebb és mélyebb tanulmányra van utalva az író, s Beöthy e kötelességet lelkiismeretesen teljesítette: ez a második rész határozottan érdemesebb az elsőnél, s olyan, melyet az irodalom barátja élvezettel lapozgathat. A könyv tárgyalásmódja következő: Előre van bocsátva a „legújabb kor“ politikai élete, művelődési viszonyai, s a költészet általános jellemzése; azután következnek részletesen „Az Aurora és Atheneum kora“, melyben tüzetesen vannak ismertetve Kisfaludy Károly, Katona József, Vörösmarty, Czuczor, Bajza. „A nemzeti költészet aranykora“ czímű fejezet a regénynyel, Jósika Miklóssal kezdődik; jellemezve van még tüzetesen Eötvös, Kemény; majd a népköltés és hatásának rajzolása után Tompát, Petőfit és Aranyt mutatja be a szerző, gondosan kidolgozott essay-szerű czikkekben. A drámában természetesen Szigligetié az elsőség. A forradalom utáni költészet áttekintésében helyes választással csak az érdemesek vannak felemlítve; az Arany Jánostól valóan kozmopolitának nevezet legújabbkori költészettel gyorsan végez a szerző: elítéli, amint hogy a kritika nem is tehet egyebet. Még Madách és Jókai vannak részletesebben jellemezve. Egy-egy czikk szól a politikai írókról és szónokokról, a történelemről, a nyelvészetről, a bölcseletről és aesthetikáról, a természettudományokról és menynyiségtanról, s a vallási irodalomról. A könyv második részében olvasmányok vannak. Ezeknek kiszemelésében egy nevezetes dolgot hagyott figyelmen kívül a szerkesztő, azt t. i. hogy a felső osztályok irodalmi oktatása az alsókén épül; a tanulók sok költeményt ismernek már, mire az irodalom történetére kerül a sor, s az ismerteket kár újra felvenni; helyeket más jellemző darabokkal kellene betölteni. A prózai szemelvények sokkal töredékesebbek, hogysem az író jellemzésére elégségesek volnának. Egyébiránt ismételve kimondjuk, hogy Beöthy könyvét a mivelt közönség is haszonnal fogathatja. Nehezebb lesz használata a czímen megjelölt osztályokban, annyival inkább, mert az irodalomtörténet mindenik középiskolában a legfelső osztály tananyaga, egy évfolyamra pedig e mű terjedelmileg is nagyon sokat nyújt. Remélhető, hogy a szerző idővel a tudomány követelményei mellett a gyakorlati czélokat is kellő figyelemben részesíti. Fővárosi ügyek. — A közraktári bizottság ma délután Rupp tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát a rakpart építkezésére vonatkozó terveknek és feltételeknek a közlekedési miniszter észrevételei szerént való átdolgozása képezte. A miniszter t. i. azt kívánja, hogy az uj kőhányás 2—3 demter korona szélességben létesíthessék s a tervben vörös szinnel kihúzott vonal szerinti arányban. A régi kőhányás 0 alatt két méterre távolittassék el. Az 5%-nyi bánatpénz, mely biztosításul szolgál 10°/é-re felemeltessék, a 60 bevégzési nap mint 60 munkanap értessék és a nagy sóskő-osztályu kő helyett, a kitűnő osztályú sóskő köttessék ki. Ezekhez képest a bizottság a tervet s feltételeket átdolgozta s végleg megállapította. Az általános feltételeknél azonban módosításokat tett s pedig, hogy a régi kőhányás kikotrása s az újnak létesítése nem az idén, hanem jövő év október végén lesz befejezendő. Javasolja továbbá, hogy az építendő rakpartot eddig bérben birt feleknek a bérlet azonnal felmondassék azzal, hogy a rakpartot 1. évi szeptember 20-áig teljesen kiüríteni kötelesek. A rakpart építésére vonatkozó árlejtési hirdetést már kibocsátották s a pályázati határidő szept. 19-én déli 10 órakor jár le. Az előirányzott összeg 10°/oka vagyis 66,092 frt bánatpénz a feltételekben megállapított módon leteendő. A főváros X-ik kerülete is tartott a közelgő restaurátió alkalmából értekezletet e hó 4-én Kőbányán a Ring-kertben. Zofahl András mondta el a megnyitót, sajnálattal constatálván, hogy oly kevesen gyűltek össze. Azonban lelkes szavakkal hívta föl a polgárokat választói igazolványuk kivételére s indítványozta, hogy a gyülekezet szűkebb körű bizottságot alakítson, mely a választás útját egyengesse. A bizottságot meg is választották. Az elnök indítványára egy küldöttség a IX. kerületiek előtt Kőbánya óhajait fogja tolmácsolni. A fővárosi fegyelmi bizottság hosszabb szünet után ma Ráth Károly főpolgármeser elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság a következő tagokból alakult: Ludvigh adófelügyelő, Czóbel postaigazgató és Paulovits. Egy tag nem jelent meg. Első tárgy Rábaközi Gellért a fővárosnál alkalmazva volt köztisztasági felügyelőnek ügye volt, ki hivatalából való elbocsátása után Koszuból a főváros több elsőrendű tisztviselője ellen feljelentést tett. Időközben az elővizsgálatban kiderült, hogy Rábaközi vádjai Kada alpolgármester és Barna Zsigmond tanácsnok ellen teljesen alaptalanok. A fegyelmi választmány ezen meggyőződésből kiindulva, úgy Kada, mint Barna ellen a további eljárást teljesen beszüntette. A nevezeteken kívül a vád még Hamza Máthé, Viola Imre, ifj. Rainer Károly, Prohászka, Barth László és Fuchs Emil ellen irányult. A fegyelmi választmány ezek ellen is megszüntette annak idejéig a vizsgálatot. Az ügy felterjesztetett a belügyminiszterhez, ki Kacsa alpolgármester és Barna Zsigmond irányában a beszüntető határozatot jóváhagyta, a többiekre nézve azonban egyenként, részletezett s indokolt ítélethozatalt kívánt. Ez okból az ügyiratok részletes vizsgálat, kihallgatás stb. végett, újra kiadattak a polgármesternek. Ez befejezvén a részletes vizsgálatot, az ügy elbírálásra áttétetett a fegyelmi bizottsághoz. Láng jegyző a kihallgatási jegyzőkönyveket olvasta fel, melyet a tiszti főügyész véleménye követett. A tiszti főügyész a fegyelmi eljárás további szükségét fennforogni nem látván, a beszüntetést indítványozta. A fegyelmi bizottság az eseteket egyenként tárgyalta s a tiszti főügyész véleményéhez képest az említett tisztviselők ellen a további fegyelmi eljárást beszüntette. A Rábaközi Gellért ügy után Pataky Leo volt vásárfelügyelő újóbbi fegyelmi ügye lett volna tárgyalandó. Miután azonban Pataky Leo a fővárosból megszökött, az ügyiratokat azzal származtatták vissza a vizsgáló polgármesterhez, hogy Pataky Leo hollétének kipuhatolása végett a rendőrség és kerületi elöljáróságok útján tegye meg a szükséges intézkedést. Szalay Péter V. ker. kezelőtiszt ellen a tiszti főügyész indítványához képest a bizottság a fegyelmi eljárást abbanhagyandónak határozta. Dokay Lajos II. kerületi írnok ellen a polgármester által hozott dorgálási ítélet tudomásul vétetett. Ezzel a gyűlés véget ért. HÍREK. — Szeptember 5. — — A király és vendége, Nikita fejedelem, holnap délelőtt hagyják el a brucki tábort; a fejedelem tiszteletére délután 5 órakor Schönbrunnba diszebéd lesz. Nikita vasárnap hagyja el Bécset s egyenesen Cettinjébe utazik. —A brucki gyakorlatoknál jelen volt szerb tisztek osztrák-magyar érdemjeleket kaptak. f*. 0 1 U K W Olttldlbouuaca^v. Brandeisl körül (Csehországban) ma kezdődtek a két napig tartó nagy hadgyakorlatok. Az első nap Rudolf trónörökös nyolcz ezredből álló dandár fölött fog parancsnokolni a Montearabico lovagtábornok parancsnoksága alatt álló dandár ellen, másnap pedig 11 század fölött fog a trónörökös parancsnokolni. A csapatok szombaton este 6 órakor térnek vissza Prágába. — A kiszolgált legénységet hétfőn bocsátják szabadon. Rudolf trónörökös is hétfőn kapja ki szabadságidejét. — Az udvar Gödöllőre jövetelét — hír szerint — már folyó hó közepe tájára várják. Az előkészületek tehát a legnagyobb buzgalommal folynak. Az új építkezéseket, amennyire azok elkészülését ez évre tervezték, még e hét végével befejezik. Tegnap szeptember 4-ikén a Toscanai nagyherczeg már Gödöllőre is érkezett hosszabb tartózkodásra. A nagyherczeg ismert szenvedélyes vadász, hogy e szenvedélyének kényelmesebben élhessen, ez idén nem fog a kastélyban lakni, hanem egy közel fekvő faluban, az erdő közepén, a valkói erdészlakban rendeztek be számára két szobát. Hir szerint az egész őszi idényt itt tölti a nagyherczeg. — A német trónörökös, mint a „Corriere Mercantile“ írja, október végén Pugliba utazik, hol hosszabb ideig fog tartózkodni. — A budapesti orosz főconsul Mühlfeld Szergius ma reggel Bécsből fővárosunkba érkezett. — Bónis Sámuel legfőbb ítélőszéki tanácselnök, mint örömmel halljuk, valamivel jobban van. A köztiszteletben álló férfiú tegnap bejött Pénzeiről, veje dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár jószágáról, s valamint ott, itthon is a leggyöngédebb ápolásban részesült. Bónis Sámuelt legutóbb szívhártyagyuladás bántotta, mely azonban jelentékenyen csillapult. A kissé testes öreg úr egészen megfogyott s bár állapota ma már nem oly aggasztó, minden munkától óvakodnia kell. Ezért még hosszabb időre lesz szükség, míg a tanácselnök úr ismét megkezdheti hivatalos teendőit, különben is három havi szabadságidejének meghoszszabitását teljesen tetszésére bízta az igazságügyminiszter úr. Lesseps és Türr tábornok legközelebb Athénbe utaznak, hogy a karinthi Isthmus átmetszésére vonatkozó előmunkálatokat megkezdessék. Ez átmetszés egy már évekkel ezelőtt elkészített tervezet szerint 20 millió frankba fog kerülni. — Kiváltságolt ezred. E hó 7-én fog a 8. számú Károly porosz herczeg nevét viselő lovasezred Bécsen keresztül vonulni, mely ezred különös kiváltságoknak van birtokában. Ez ezred a legrégibb lovasezred az osztrák hadseregben. 1619- ben állította fel D a m p ie r e Duval Henrik gróf s Ferdinánd császártól még ugyanazon évben nevezetes kiváltságokat nyert, tanúsított vitézségéért, így az ezred még szolgálat idején is harsogó trombita szó mellett s kibontott zászlóval vonulhat keresztül a bécsi hofburgon s Bécsen, a császári hofburg piaczán (Ferencz-piacz), három napon át verbuválhat. Az ezred parancsnokának a hofburgban pro forma berendezett lakosztálya előtt, hova az ezred zászlóját is beviszik, mindig az ezred rendel ki őrséget, s az időleges parancsnoknak meg van engedve bejelentetlenül" jelenni meg a királynál. Az ezrednek meg van az a kiváltsága is, hogy állományát sohasem fogják kevesbíteni, sem fel nem fogják oszlatni, végül még azzal a privilégiummal is dicsekedhetik, hogy tagjait nem büntetik halállal, hanem ilynemű bűntények esetében a bűnöst más ezredbe teszik át s az ítéletet ott hajtják végre rajta. Az ezred ezen kiváltságait I. Ferencz császár király 1819-ben megerősítette. — Jubiláló város, jubiláló asszonyok. Szabadka minap lefolyt százéves ünnepélye alkalmával évszázados ünnepélyt ült e városban két öreg asszony is. Az egyik özv. Szencziné már 104 éves és a jubileumban tényleg is részt vett, amennyiben közkívánatra a központi sátorba bevitték és megvendégelték. Szencziné élénk fürge öreg asszony mint a esik, emlékező tehetségének teljes birtokában van, csakhogy szeme világát már elvesztette. — A másik már 106 éves múlt, özv. Polyákovitsné önmagával tehetetlen, de hűen emlékezik a város 100 év előtti installációjára, melyben mint kis leány résztvett, sőt az akkor nyárson sütött ökörből is evett. — Nemzetközikiállítás Berlinben. A „Berliner Berzen-Courier“ illetékes helyről értesül, hogy egy Berlinben 1885-ben tartandó világkiállítás tervét elvileg helybenhagyta a császár. A kiállítási épületek tervezetét egy ismert berlini építész már el is készítette s bemutatta a császárnak, ki azt nagyon czélszerűnek találta. Mielőtt a 1885 ben tartandó berlini világkiállítás megtartása hivatalosan közhírré hozatnék, a tervnek előbb úgy a szövetségtanács, mint a birodalmi parliament beleegyezését ki kell nyerni. — Fecske-posta. Egy nyugalmazott katonatiszt, kit a fővárosban jól dresszirozott madarairól ismernek, kisérletet akar tenni a fecskékkel, hogy nem gyorsabb és jobb postások-e, mint a galambok. Közelebb a „Posta Közlöny“ szerint a Sváb-hegyről eresztett el egy fecskét, melyet a józsefvárosi házánál idomított s a fecske hazarepült. Madárkedvelők kíváncsian várják, az eredményt a további kísérletektől. — Lelketlen csaló. Mily csalásoknak lesz áldozata a szegény nép, bizonyítja a következő filét Feider Bernát alberti-irsai tőkepénzeshez fordult „segélyért“ Lábár Katalin férjezett Hódy Józsefné, egy szegény pesti szolga’neje midőn Irsáról, hová örökségi ügyben utazott genzhiján visszatérni nem tudott. Ez történt i. é. július 18-án. A szegény megszorult asszonynak Feuer hajlandó is volt 25 frtot adni, de oly kötelezettséggel, hogy neki az irsai 605. sz. telekjegyzőkönyvben A -- 569/a. helyrajzi szám alatt foglalt háztelek illetőségét, amely vagy 300 frtot ér, a kölcsönzött 25 frtért örökáron eladja. Az adásvevési szerződés 5 ik pontjában azonban azon „komoly ígéretet“ is adja a hitelező, hogy adósa három hónap leforgása alatt az illetőséget 40, mondd negyven forintért — visszavásárolhatja. A szegény asszony a kényszerhelyzetben elfogadta az ajánlatot, gondolván, hogy a negyven forintot három hó múlva majd csak előteremti. Az adásvételi szerződést az irsai jegyző kiállította, nem ugyan két eredeti példányban, hanem csak egyben, mely a hitelezőnél maradt, míg az asszony annak egyszerű másolatát kapta, melyet senki sem hitelesített. Lábár Katalin a pénzzel hazajött Budapestre. Szeptember 4-én nagy ámulatára kézbesítenek neki egy végzést a pestvidéki törvényszéktől, melyben tudtára adják, hogy Feuernek lekötött belsőség az adásvevési szerződés alapján Feuer Bernát nevére íratott s a tulajdonjog részére feltétlenül bekebleztetett. Most látta csak a szegény asszony, hogy ő a birtokból szépen kicsöppent. Ez a „M. H.“ szerint a száraz tényállás, a többi a kir. ügyészség dolga. Az előadottak szóról szóra az ügyletre vonatkozó iratokból vannak merítve. — Kevés a pap. Horvátországban mindininkább érezhetővé lesz a lelkészekben való hiány. Ezen segítendő, bizottság alakult (melynek tagjai közt Jellasics gr.,Pejacsevics László gr. stb. vannak) a mely magán után seminariumot akar alapítani gymnasiummal összekötve. Jelenleg egy nagy sorsjáték keresztülvitelén dolgoznak, hogy e czélra pénzforrást teremtsenek. — A francziák Afrika iránt minden « mA nagyobb érdekl^ss^.fe Afrikát, jelezve ez elnevezéssel, hogy Afrika valamikor egészen franczia gyarmattá leend. A franczia tudósok és mérnökök el is követnek mindent, hogy a nagy világrészbe franczia zászló alatt vonuljon be a czivilizáczió. Duponchel, Beau de Rojas vasúti terveket készítettek, melyek megvalósítása legyőzné a Szaharát, a Szudánt és Afrika belső részeit elzáró eme rengeteg torlaszt. Lesseps távirati összeköttetést akar létesíteni Algir és Tombuktu közt. Ezek a merészebb tervezők, kik csak egy távolabbi jövőben arathatnak sikert. Afrika kultuszának azonban vannak szerényebb munkásai is a franczia szakemberek soraiban. Pár évtized előtt azon vakmerő terv merült fel, hogy a Szahara, melyen a történelmi korszak előtt tenger volt, ismét tengerré változtatható. E terv egy ideig felszínen tartotta magát. Időközben azonban a Szaharát jeles szakemberek beutazták, pontosabban megállapították annak topographiáját. Kitűnt, hogy a Szaharának tengerré változtatása agyrém, mert a Szahara, egyes kisebb területek kivételével magasabban fekszik a Földközi tengernél. Roudaire franczia tiszt 1873-ban pontos méréseket tett Algírban és Konstantin tartományban, s bár kevésbé merész, de gyakorlatibb és megvalósítható tervvel állt elő, melynek értelmében Algír és Konstantin tartománynak egy része (a legalacsonyabb fekvésű futóhomok által borított, s így a cultúrára legalkalmatlanabb rész) víz alá helyezhető. A franczia akadémia helyeselte ezt a tervet, s csak a pénzkérdésen múlt megvalósítása. Pedig e terv keresztülvitele valószínűleg átalakította volna Algir égalját, mely az esőhiány és rendkívüli forróságok miatt már kiállhatlanná kezd lenni. Duval franczia mérnök legújabban tervet készített a vízhiány legyőzésére, e terv meg-