Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-06 / 429. szám

A „Vasúti és Közlekedési Közlönyének. Az „Ellenőr“ 389-ik számában azt látom, hogy a „Vasúti és Közlekedési Köz­­löny“-nek engemet az „Ellenőr“ aug. 3-ik szá­mában megjelent „A m­a­r­o­s­v­á­s­á­r­hely-ró­na­á­n-j­á­s­z­v­á­r­o­s­i vasut“v czimtl czikkemért valami kegyetlenül meg kellett dolgoznia. A „Vas­úti és Közlekedési Közlöny“ czikkét szó­­szerint nem ismerem, tehát arra érdemlegesen nem is válaszolhatok. Az „Ellenőr“ 391. számában azonban Thaly úr kijelenti, hogy habár a kérdé­ses közleményt nem ő írta is, (de hát vájjon nem az ő informátiójára h­atott-e?) mégis a „Vasúti közlöny“ c­áfolatának műszaki adatait részéről is helyesnek ismeri el.“ Ezeknél fogva szükségesnek látom általánosságban pár megjegyzést — lai­ás lé­temre is — koc­káztatni. Legelőször is általánosan megjegyzem, hogy nekem, sem egyetlen erdélyrészi értelmes ember­nek is, sem Thaly úr, sem a „Vasúti Közlöny“ csak azért, mert ők szak­közegek, egy új vasút vezeté­sét illetőleg imponálni nem fognak. Az úgyneve­zett vasúti szakemberek fényes bizonyítékát adták annak, hogy főleg mi erdélyrészi állampolgárok földre ne boruljunk az ő szakszerűségük előtt. Akár az „első erdélyi“, akár a „keleti vasutat“ tekintsük is, mindenütt azt látjuk, hogy az azoknál működött „szakemberek“ a mérő asztallal, a kampasszal, a vízszint mérővel stb.-vel kezükben a lak­osok figyelmeztetése daczára is, nemcsak helytelen irányba vezették vasutainkat, de azokat rosszul és roppant drágán építették. S főleg ez az oka, hogy a vasúti garantia és tőke­kamat évenkint 15—20 milliót emészt föl. Ennyit általánosságban. Most már specialiter a maros­vásárhely-töl­­gyesi vasútra. Ezt illetőleg az én nézetem két szempontban tért — és tér — el a Thaly úrétól: a vonal irányát és a költséget illetőleg. Tehát ezt kellett a „Vasúti Közlöny“-nek is megtámadnia, s ez az, a­mit Thaly úr is megtámadandónak je­lent ki. Én elhiszem, — tudni igaz nem tudom, — hogy Thaly úr kiváló szakember, azonban engedje meg, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kér­déses vasút irányát illetőleg a szakszerűségnek nem nagy nyomát adta. Ugyannyira nem, hogy csak sejteni lehet, de tudni nem, hol akarja ő a vasutat elvezetni. Szerinte ezen vasút az Orotva völgyéből átmenne a Szalotka völgyébe és innen az Újhavas alatt haladva, a Putna és Borszék völ­gyében menne tovább. Borszéki, ditrói és szár­hegyi emberektől, még­pedig olyanoktól, a­kik ezen a vidéken minden béretet ismernek, kérde­zősködtem a Szalotka völgyet illetőleg. Ily neve­zetű völgyet ezek nem ismernek. Na de egy név­ben tévedhet akárki. Hanem az már más kategó­riába esik, midőn a vasutat ezen nemlétező Szalotka völgyéből az Újhavas alatt elvezetve, a Borszék völgyén akarja Thaly ur keresztülvinni. Ez már körülbelől annyit bizonyít, hogy Thaly úr idevonat­kozó tanulmányát valamely nem elég megbízható térképen tette. Az Újhavas aljáról vinni vasutat a Borszék völgyébe ugyanis olyanforma eljárás volna, mintha pl. Budapesten a Károly kaszárnyát — te­szem föl — Ó-Budával akarnák összekötni s ezen vasutat a Gellért-hegyen vezetnék el. Lehetőnek lehetséges volna ez is, hanem a józaneszü és gon­­dolkozásu laicus erre mégis csak megvakarná a fejét s azt mondaná: bizony jobb lett volna itt is kevesebb szaktudomány és több józanész, meg helyismeret. És várjon a Thaly ur iránya a nemzetgazda­sági tényezőket, — amelyek pedig minden vasútnál legfőleg kell, hogy figyelembe vétessenek — meny­nyire méltatja? Nem sokra, hogy ne mondjam: semmire! . .A'/ A vonala HirfirOli mind Rarsyiílífil —Rufil kitűnő gyógyhelyet, amely évenként most is 5—1 millió palac­k savanyú vizet küld szét, melynél jelenleg is üveggyára van, s a melyet dús kőszén telepek környékeznek, s még pedig a petrozseni­nél sokkal jobb szenet tartalmazók; mind pedi£ Ditrót, a melyet pedig a közlekedési minisztérium­nak 1873-ban az „Országos közlekedés eszközök hálózata“ czim alatt kiadott munkája is két vasútnak tesz góczpontjává: a ma­­rosvásárhely-szászrégen-ditró-gyimesi (21. lap.) és a ditró-csikszereda-brassói vonalnak (22. lap.) aztán elvezeti egészen járatlan vadonokon, épen mintha bizonyos privát érdekekből nem volna sza­bad sem a borszéki kőszén és ipar értékesítésére sem a Ditró és így egész Gyergyó emelkedésért befolyni. Ha Thaly úr a Maros völgyén egész az Orotva­­völgyéig elhozta a vasutját, akkor megfoghatlan, hogy miért nem vitte azt egész Ditróig, a­mely nemcsak egy 43.000-nyi népességet magába foglaló területnek góczpontja, de maga is 5000 lakossal bir s­­gy fontos nemzetgazdasági és hadászati pont, s a­honnan aztán egyenesen vezette volna a vo­nalat a Putnán keresztül Tölgyesnek. Ezen vona­lon a talaji viszonyok sokkal kedvezőbbek lenné­nek, s legfeljebb 1­­2 ,2 kilométerrel lenne a vo­nal hosszabb. A költségeket illetőleg, úgy látszik, Thaly úr a közlekedési minisztérium jeleztem munkáját vette alapul. Ezen munkában is a marosvásárhely­­szászrégen-ditró-gyimesi vonal mértföld­jére 823.000 forint van fölvéve (21. lap) s e körül mozog Thaly úr is, csakhogy ő a kilométereket még jobban kikerekitette. Azonban kettőt feledett Thaly úr: azt, hogy ezen munkálat az 1873. évi krach előtt készült, s hogy a munka szerkesztői a talaji és helyi viszonyokat, az anyag- és mun­kaárt nem ismerték, s a budapesti árakat vették irányadóul. Hogy ennek igy kell lenni, beláthatta volna Thaly úr, ha t. i. az illető helyen bárcsak mint tourista is megfordult volna, s ha egy lappal hátrább fordít. Ott látta volna, hogy az ugyanoly nehézségű ditró-caikszered­a-b­rasssói vo­nal mértföldje 550,000 forintban van előirányozva, holott ezen vonal igen nagy részét képezi ama vonalnak s a fóvizválasztó is ezen részre esik — Vasláb és Sz­t.-Dom­okos között. Egyébiránt a körösvölgyi vonalnál megmutatták az illetők, hogy lehet olcsón is épí­teni vasutat, s hogy ezen példa után is hogy le­het egészen völgyi pályát — egyetlen alig figye­lemre méltó vízválasztóval s hol az anyag- és mun­kaerő a legolcsóbb, most is csaknem oly magasra irányozni elő, mint a milyenben a krach előtt — a vasútépítési schwindlerei korában — pl. az első erdélyi vasút — ezen roppant nehéz hegyi pá­lya, hol alagút alagutat ér — került? ezt én — lehet csak azért mert lai­ás vagyok — teljesség­gel nem értem. Mindezek daczára is üdvözlöm Thaly urat, hogy ezen pályának kiépíttetését ő is sürgeti. A fődolog, hogy a kiépítését a kormány egyszer ha­tározza el. Akkor majd meg fog ez győződni — kellőleg tanulmányoztatva, — hogy hol kell azt nemzetgazdasági és hadászati szempontból vezetni; s talán az idei borszéki fürdővendégek emlékirata következtében is, amely nem­sokára a miniszterel­nök úr kezébe jutana, a kormánykörökben is fog­nak némi figyelmet ezen vonalra fordítani. Bizony megérdemelné a székely nép ezt, még ha nem közös érdek volna is ! Pedig mennyire az! De hadd szóljon helyettem Ipolyi Arnold, — Magyarország ezen egyik legtudományosabb fő­papja — őt nem fogják azzal vádolhatni, hogy a faji elfogultság meg nem érdemlett módon dicsőíti ezen népet. Ezen főpap a magyar történelmi társulat marosvásárhelyi nagygyűlé­sén. „A magyar hadtörténete­k­ tanul­mánya“ czímű elnöki beszédében többek között ezeket mondja: „Van a magyarnak egy eszmény­képe a Királyhágón túl, és ez: a székely. Vala­hányszor nemzete őseredete és múltja emléke el­fogja egyik legeredetibb ősfaját a székelyben ke­resi. Valahányszor a jelenben tisztán fentartott nemzetisége egyik kiváló jellegét keresi, a székely­ben véli azt feltalálni. És ha múltja, dicsősége és jövője feltételei, a hazafias vitézség s a polgári ipar és szorgalom képe és követelménye állnak elébe, mint a nemzet létének múlhatlan feladatai, akkor ismét előtte áll a vitéz és iparos, e példásan kitartó, szorgalmas s igyekvő faja népének a székely.“ Egy nemcsak nem székely, de még nem is erdélyi főpap ezen nyilatkozatára minden székely csak büszke lehet. Ezen büszkeség azonban — fő­leg mai napság — még ne­m elég a megélhetésre, fenmaradása az anyaországra is csaknem létkér­dés. Ezért — mint székely — azt kiáltom Magyar­­országra vonatkozólag: csakhogy egyszer tenne is már valamit! És kérem az illetékes köröket ve­gyék figyelembe ezt! Ha a segély­nyújtással — a jogosan megérdemlett, igazságos, méltányos segély­nyújtással még soká késnek, akkor majd késő le­het. — A­míg nem villámmal írtak, s nem a gőz szárnyain lovagoltak, addig fem­ tudott a székely­­ség saját önerejéből állani. A tűz­szekerek azon­ban okvetlenül letiporják az ő fatalpú, döczögős, lassan biczegő szekerét. Ez pedig kétségkívül meg­semmisüléséhez fog vezetni. Dr. Cseh Károly: A székely­ mivelődési és közgazdasági egy­let közgyűléséről. Első nap. Csíkszereda, 1879. szept. 1. Első nap, szept. 1-én a megyei fiók-egylet megalakulása, a vendégek fogadása, elszállásolása és ismerkedési estély volt a kiadott programm szerint előírva. Délután 2 órakor a városháza nagytermében összegyűlt tagok előtt Lázár Dénes alispán igen szép beszédben fejtegette a székely-egylet műkö­dését s a fiók megalakításának szükségességét. Miután az alakulás kimondatott — s korelnökül Lázár D., jegyzőül Madár Imre főjegyző kére­tett fel — az alapszabályokban előirt 9 választ­mányi tag helyett a havi gyűlések megtarthatása s igy az üdvös czél érdekében leendő sikeresebb működtetés szempontjából a közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében 23 vál­­tag választa­tott. Választmányi tagok lettek: Mikó Mihály, Lázár Dénes, Lázár Domokos, Madár Imre, Éltes Elek, Imets F. Jákó, Becze Antal, Székely Endre, Szőts Márton, Horváth Károly, Dósa Gábor, Madár Mihály, Czikó Sándor, Kuncz Kornél, Nagy Imre, id. Erőss Elek, Bőd Ferencz, Lázár Menyhért, Ferenczi Károly, Boga Bálint, Nagy József és Száva Lukács. Ezután Mikó főispán ur felkéretett a köze­lebbi havi gyűlés összehívására s a gyűlés tagjai a város végére vonultak ki. 4 órára volt jelezve a vendégek megérkezése, kik elé a megye határára igen sokan vonultak ki, hol a rendezőbizottság nevében Éltes Elek kir. tanfelügyelő fogadta. Éltes beszédére Hajós és Pulszky válaszoltak. A hozzá­juk csatlakozottakkal 1 15-kor érkeztek meg a város végére, hol az udvarhelyi zenekar a Rá­kóczival s a megye jelenlevő intelligentiája nevé­ben Lázár alispán mondott szives isten-hozottat. Hajós elnök úgy ezen, mint később a városháza előtt őt a város nevében fogadó Nagy Imre üdvözlő beszédére mondott válaszában az igen fényes fo­gadtatásért nyilvánította szives köszönetét, s a székely­ egylet működésének czélját fejtegetve s meggyőzőleg adván elő e társadalmi mozgalom üd­vös hatását a székely népre, az egylet iránti párt­~ TM A----A 1-1-----:____ a megye, mint egyesek részéről. Hajós beszédének elhangzása után kezdetét vette az elszállásolás, mely után — utasaink nagy része a szeredai für­dőre rándult ki felfrissülés végett — visszatérve onnan nemsokára, hogy az ismerkedési estélyen résztvehessenek. A felső népiskola nagy­termében tartott is­merkedési estély úgy a vendégek, mint a helybe­liek nagy részvéte mellett folyt le; 100-nál több jelent meg; természetesen a toasztok sem hiányoz­tak. Az első poharat Buzogány emelte a megye fő- és alispánjáért, Lázár Dénes a székely­ egylet és történelmi társulat jelenlevő tagjaiért, Hajós és Deák Farkas a vendégszerető megyei közönségért, Ugron Gábor Erőss városi polgármesterért, Kere­kes a városi polgárokért, majd Szabó Károlyért, Buzogány az angol dr. Gordon Sándorért, Sándor Kálmán Hajós, Pulszky s Buzogányért stb. stb. Kerekes Samu is itt lévén, természetesen az ő szellemes, verses felköszöntései sem hiányzottak élénk derültséget idézve elő a kedélyesen "mulató vendégek közt. Az estély 12 óráig tartott. A fogadtatással vendégeink teljesen meg vol­tak elégedve s nem győzték dicsérni azon szives vendégszeretetet, melylyel körünkben találkoztak. A történelmi társulat tagjai nagyban emelték a társaság fényét s elmondhatjuk, hogy ily fényes gyűlése a székely-egyletnek még nem volt. A fennebb említetteken kívül itt vannak még dr. Apor Károly, dr. Orbán Balázs, Ugron Gábor, Szilágyi Sándor, dr. Thallóczy Lajos, Kozma Fe­rencz, Pálfy Dénes stb. stb. Holnap közgyűlés, közebéd és szinielőadás. Második nap. Szeptember 2-án. A közgyűlést délelőtt 9 órakor Hajós János elnök igen szép s érdekes beszéddel nyitotta meg, melyben utalva Csikmegye közgazdasági viszo­nyaira s az ott mutatkozó nagymérnű hiányokra és mulasztásokra — felhívta a figyelmet az ez irány­­bani tevékenységre — feltüntetvén a remeinek» nagy eredményt, melyet a társulás s az önsegély elvének terjesztése s felkarolása által elérhetünk. Reméljük, a lelkes szavak hiában nem hangzottak el. A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után Bu­zogány Áron egyleti titkár olvasta fel nagy gond­dal összeállított jelentését, melyben tüzetesen is­mertette az egylet egyévi működését s a központi választmány munkásságát. E jelentés szerint a vá­lasztmány közbenjárására M.-Vásárhelyen ipariskola állíttatott fel. Az egylet által Budapestre tervezett székely házi- és műipari kiállítás ez év őszén nem jöhet létre, mert a kiállítás érdekében körutat tett szakértő a párisi és székesfehérvári kiállításokon lévén elfoglalva: megbízásának teljes mértékben még nem tehetett eleget. A székely­ kivándorlás megakadályozására tett alapítványok összegének az egylet részére leendő adományozása érdekében tett igyekezete a választmánynak remélhetőleg felmu­tat annyi eredményt, hogy ha egyelőre az össze­gek nem is, de azok kamatai az egylet czéljainak elérésére fognak adatni. Gr. Kálnoky Dénesnek 1200 frt adományáért s özv. Cserei Jánosnénak a székely nemz. muzeum ajándékozásáért a közgyű­lés hálás köszönetét nyilvánította. A pénztárnoki s számvizsgáló bizottsági jelen­tések tudomásul vétettek, a felmentvény megada­tott s a számvizsgáló bizottság tagjai, valamint a kisorsolt 3 központi választmányi tag, u. m. Nagy János, dr. Nemes Nándor s Bedő Albert újból megválasztattak. Az egylet bevétele 1600 frt volt a múlt­ egyleti évben, értékpapírokban van 4650 frt s készpénzben 3482 frt. A választmánynak az alapszabályok revisió­­jára vonatkozó előterjesztése nagy érdeklődéssel tárgyaltatott le. Leginkább az 1—2 forintos pártoló tagsági dfjak­ ----*-1« a ny­alapszabályok azon intézkedésének — miszerint a közgyűlésen tárgya­landó indítványok 2 hónappal előbb bejelentendők — megszüntetése körül folyt a vita. Minthogy azon­ban más tekintetekben is szükségessé vált a revisió, utasíttatott a központi választmány, hogy dolgoz­zon ki egy javaslatot s azt a vidéki választmá­nyoknak a következő közgyűlés előtt legalább 30 nappal küldje meg, hogy azok is áttanulmányozván, a közgyűlésen majd a szabályok revisiója keresztül­vihető legyen. A „Székelyföld közmivelődési stb. leírása“ czímű, az egylet által jutalmazott s kinyomatott mű megjelenése — mely az egyletnek 2000 írtjába került — bejelentetett s megszerzése az egyleti tagoknak ajánltatott. A választmány jelentése az egylet költségén a hosszufalusi műmetsző-tanműhelyben képzett két növendék előhaladásáról s szaktanulmányuk bevég­zéséről, — valamint a váczi kosárfonó tanműhely­ben az egylet költségén elhelyezett három székely ifjúról helyeslőleg tudomásul vétetett. Dr. Orbán Balázs indítványa egy timárlegény­­nek külföldre vagy az ország nevezetesebb he­lyeire leendő kiküldetése érdekében — a központi választmány figyelmébe ajánltatott. Pulszky Ferencz felhívta az egylet figyelmét a székely múzeumra s óhaját fejezte ki: vajha an­nak felügyelete a laikusok helyett az egyletre bízatnék. Ezután titkár a megyéből jelen­tkezett tago­kat jelentette be. Ez alkalommal 100-nál többen iratkoztak be az egylet tagjaiul, köztük Pulszky Ferencz, dr. Ballagi Aladár, dr. Thallóczy L. stb. A felolvasások közt első volt az Imets Jákóó, melyben szerző­i csíki honvédzászlóaljnak az 1848- diki szabadságharczban való viselt dolgairól, vég­hezvitt vitéz tetteiről szólt s áttérve a statisztikai adatokra, kimutatta, hogy Csik megye a forradalom­ban 15 ezer emberrel, tehát a fölkelő katonaság Viő­vel vett részt. Délután 1 óra lévén, a többi felolvasások ké­sőbbre halasztottak, s a közgyűlés tagjai a fő népis­kola nagytermében rendezett fényes ebédre men­tek, melyen mintegy 120—130-an vettek részt. Az első pohárköszöntést Hajós elnök mondta a királyi családra, mit a közönség fennállva hallga­tott végig s háromszoros éljenzéssel fogadott. Hal­lottuk Mikó főispán ékes szónoklatát is, ki Hajós elnökre s később a történelmi társulat tagjaira emelte poharát. Madár Imre megyei főjegyző fel­köszöntette Pulszky Ferenczet, később dr. Apor Károlyt, Buzogány Mikó főispánt, Deák L. Lázár D. alispánt, Sándor Kálmán Csikmegye közönségét, Lázár Dénes Buzogányt, Gál Endre dr. Gordont, ki általános lelkesedés közt emelt poharat magya­rul a székely nép jólétéért, Ugrón G. Madárért, Deák L. Kozma Ferenczért stb. A kedélyes ebéd d. u. 4 órakor ért véget, honnan ismét a gyűlés­­terembe mentünk meghallgatni Éltes Elek felolva­sását a megye közművelődési viszonyairól, Deák Ignáczét a megye mezőgazdasági állapotáról s vé­gül Nagy Imréét a csíki székely nyelvjárásról. Úgy e felolvasások, mint a szép elnöki meg­nyitó s titkári jelentés az egylet évkönyvében ki­nyomatni határoztatok. Ezek után Hajós őszinte szívből jövő s a forró vendégszeretetért ismételten hálás köszönet­tel fogadott beszédével zárta be azon székely­­gyűlést, mely az eddigiek közt — díszes publi­kumát tekintve — bátran elmondhatjuk — az első volt. Est­e 8 órakor vette kezdetét a vendégek tiszteletére a helybeli műkedvelő társulat által ren­dezett Szinielőadás, mely a lehető legszebben si­került. A szereplők öszhangu játékukkal s tehet­ségük kifejtésével igyekeztek kivívni magasabb igényű vendégeink elismerését, melyet nem is von­tak meg ezek, gyakori kihívások s viharos tapsok­kal adván méltó kifejezést az előadás sikerülte feletti örömök­ s megelégedésüknek. Az előadást M-­Migachu kö­vette, Wi alkalmuk volt, a tagok­nak megismerkedni csiki szépeinkkel s örömmel láttuk, hogy igen jól találták magukat s reggel 4 óráig ifjú tűzzel s lelkesedéssel aprózták a csár­dást. Holnapra a kirándulások vannak előirva Tus­nádra s torjai barlanghoz, s bekövetkezik azon perez, a melyben istenhozzádot mondunk kedves vendégeinknek, kik oly felejthetetlenek maradnak keblünkben azon barátságos szívélyességükért, melylyel köztünk megjelenni s gyűlésük ezidei székhelyéül megyénket választani szívesek voltak. Adja isten, hogy a következő csiki gyűlésen mindeniket ismét szinről-szinre láthassuk. Elismeréssel kell szólnunk a város polgárai­nak szívességéről, kik a legnagyobb szívességgel ajánlották fel hajlékaikat a tagok befogadására s a megye áldozatkészségéről, melylyel nem kimért semmi költséget, — az idegeneknek ingyen ebé­det adott s a gyűlés tartamára az udvarhelyi ze­nészeket 100 írttal fogadta meg, — hogy házi gazdai szerepét hozzá s különösen a meghívottak­hoz méltóan betölthesse. 1. 1. Hazai irodalom. A magyar­ nemzeti irodalom történeti ismer­tetetése. Összeállította Beöthy Zsolt. II. kötet. Kisfa­ludy Károlytól mostanig, 1820­­. A középiskolák VI. VII. és VIII. osztálya számára. Budapest, az Athenaeum r. társ. kia­dása 1879. Ára 1 írt 80 kr. A jelen műnek I. kötete ezelőtt két évvel jelent meg. Már akkor kimondotta a szak­kritika, hogy bár a szerző sok tekintetben csak úgy Toldy nyomain jár, mint a többi irodalomtörténeti kézi­könyvek szerkesztői, de művét általában tanulmány, ítéletbeli önállóság, s az előadásnak correct­sége jellemzi. Dicsérettel említtettek még nagyszámú jegyzetei s az egyes szakaszokhoz függesztett iro­dalmi repertórium, mely nemcsak a tanulónak, ha­ Ildii ClDU OUlUrttJU t* k­v»A* uuh idxvt Jyf otuigaia III t . Eme II. kötet méltó társa az elsőnek, sőt, a­mennyiben a legújabb kor irodalmának kritikai méltatásában föltétlenül szélesebb és mélyebb ta­nulmányra van utalva az író, s Beöthy e köteles­séget lelkiismeretesen teljesítette: ez a második rész határozottan érdemesebb az elsőnél, s oly­an, melyet az irodalom barátja élvezettel lapozgathat. A könyv tárgyalásmódja következő: Előre van bocsátva a „legújabb kor“ politikai élete, mű­velődési viszonyai, s a költészet általános jellem­zése; azután következnek részletesen „Az Aurora és Atheneum kora“, melyben tüzetesen vannak is­mertetve Kisfaludy Károly, Katona József, Vörösmarty, Czuczor, Bajza. „A nemzeti költészet aranykora“ czímű fejezet a regénynyel, Jósika Miklóssal kezdődik; jellemezve van még tüzetesen Eötvös, Kemény; majd a népköltés és hatásának rajzolása után Tompát, Petőfit és Aranyt mutatja be a szerző, gondosan kidolgozott essay-szerű czikkekben. A drámában természetesen Szigligetié az elsőség. A forradalom utáni költészet áttekintésében helyes választással csak az érde­mesek vannak felemlítve; az Arany Jánostól va­­lóan kozmopolitának nevezet legújabbkori költészettel gyorsan végez a szerző: elítéli, a­mint hogy a kritika nem is tehet egyebet. Még Ma­dách és Jókai vannak részletesebben jellemezve. Egy-egy czikk szól a politikai írókról és szónokok­ról, a történelemről, a nyelvészetről, a bölcseletről és aesthetikáról, a természettudományokról és meny­­nyiségtanról, s a vallási irodalomról. A könyv má­sodik részében olvasmányok vannak. Ezeknek ki­szemelésében egy nevezetes dolgot hagyott figyel­men kívül a szerkesztő, azt t. i. hogy a felső osz­tályok irodalmi oktatása az alsókén épül; a tanu­lók sok költeményt ismernek már, mire az irodalom történetére kerül a sor, s az ismerteket kár újra felvenni; helyeket más jellemző darabokkal kellene betölteni. A prózai szemelvények sokkal töredékesebbek, hogysem az író jellemzésére elég­ségesek volnának. Egyébiránt ismételve kimondjuk, hogy Beöthy könyvét a mivelt közönség is haszonnal fogathatja. Nehezebb lesz használata a czímen megjelölt osz­tályokban, annyival inkább, mert az irodalomtörté­net mindenik középiskolában a legfelső osztály tan­anyaga, egy évfolyamra pedig e mű terjedelmileg is nagyon sokat nyújt. Remélhető, hogy a szerző idővel a tudomány követelményei mellett a gya­korlati czélokat is kellő figyelemben részesíti. Fővárosi ügyek. — A közraktári bizottság ma dél­után Rupp tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát a rakpart építkezésére vonatkozó terveknek és feltételeknek a közlekedési miniszter észrevételei szerént való átdolgozása képezte. A miniszter t. i. azt kívánja, hogy az uj kőhányás 2—3 demter korona szélességben létesíthessék s a tervben vörös szinnel kihúzott vonal szerinti arány­ban. A régi kőhányás 0 alatt két méterre távolit­­tassék el. Az 5%-nyi bánatpénz, mely biztosításul szolgál 10°/é-re felemeltessék, a 60 bevégzési nap mint 60 munkanap értessék és a nagy sóskő-osz­­tályu kő helyett, a kitűnő osztályú sóskő köttes­sék ki. Ezekhez képest a bizottság a tervet s felté­teleket átdolgozta s végleg megállapította. Az ál­talános feltételeknél azonban módosításokat tett s pedig, hogy a régi kőhányás kikotrása s az újnak létesítése nem az idén, hanem jövő év október vé­gén lesz befejezendő. Javasolja továbbá, hogy az építendő rakpartot eddig bérben birt feleknek a bérlet azonnal felmondassék azzal, hogy a rakpar­tot 1. évi szeptember 20-áig teljesen kiüríteni kö­telesek. A rakpart építésére vonatkozó árlejtési hir­detést már kibocsátották s a pályázati határidő szept. 19-én déli 10 órakor jár le. Az előirányzott összeg 10°/o­ka vagyis 66,092 frt bánatpénz a fel­tételekben megállapított módon leteendő.­­ A főváros X-ik kerülete is tartott a közelgő restaurátió alkalmából értekezletet e hó 4-én Kőbányán a Ring-kertben. Zofahl András mondta el a megnyitót, sajnálattal constatálván, hogy oly kevesen gyűltek össze. Azonban lelkes szavakkal hívta föl a polgárokat választói igazol­ványuk kivételére s indítványozta, hogy a gyüle­kezet szűkebb körű bizottságot alakítson, mely a választás útját egyengesse. A bizottságot meg is választották. Az elnök indítványára egy küldöttség a IX. kerületiek előtt Kőbánya óhajait fogja tol­mácsolni.­­ A fővárosi fegyelmi bizottság hosszabb szünet után ma Ráth Károly főpolgár­­meser elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság a következő tagokból alakult: L­u­d­v­i­g­h adófelügyelő, Czóbel postaigazgató és Paulovits. Egy tag nem jelent meg. Első tárgy Rábaközi Gellért a fővárosnál alkalmazva volt köztisztasági felügye­lőnek ügye volt, ki hivatalából való elbocsátása után Koszuból a főváros több elsőrendű tisztviselője ellen feljelentést tett. Időközben az elővizsgálat­ban kiderült, hogy Rábaközi vádjai Kada alpolgár­mester és Barna Zsigmond tanácsnok ellen telje­sen alaptalanok. A fegyelmi választmány ezen meggyőződésből kiindulva, úgy Kada, mint Barna ellen a további eljárást teljesen beszüntette. A nevezeteken kívül a vád még Hamza Máthé, Viola Imre, ifj. Rainer Károly, Prohászka, Barth László és Fuchs Emil ellen irányult. A fegyelmi választmány ezek ellen is megszüntette annak idejéig a vizsgálatot. Az ügy felterjesztetett a bel­ügyminiszterhez, ki Kacsa alpolgármester és Barna Zsigmond irányában a beszüntető határozatot jóvá­hagyta, a többiekre nézve azonban egyenként, rész­letezett s indokolt ítélethozatalt kívánt. Ez okból az ügyiratok részletes vizsgálat, kihallgatás stb. végett, újra kiadattak a polgármesternek. Ez be­fejezvén a részletes vizsgálatot, az ügy elbírálásra áttétetett a fegyelmi bizottsághoz. Láng jegyző a kihallgatási jegyzőkönyveket olvasta fel, melyet a tiszti főügyész véleménye követett. A tiszti fő­ügyész a fegyelmi eljárás további szükségét fenn­forogni nem látván, a beszüntetést indítványozta. A fegyelmi bizottság az eseteket egyenként tár­gyalta s a tiszti főügyész véleményéhez képest az említett tisztviselők ellen a további fegyelmi eljá­rást beszüntette. A Rábaközi Gellért ügy után P­a­t­a­k­y Leo volt vásárfelügyelő újóbbi fegyelmi ügye lett volna tárgyalandó. Miután azonban Pa­­taky Leo a fővárosból megszökött, az ügyiratokat azzal származtatták vissza a vizsgáló polgármes­terhez, hogy Pataky Leo hollétének kipuhatolása végett a rendőrség és kerületi elöljáróságok útján tegye meg a szükséges intézkedést. S­z­a­l­a­y Pé­ter V. ker. kezelőtiszt ellen a tiszti főügyész in­dítványához képest a bizottság a fegyelmi eljárást abbanhagyandónak határozta. Do­ka­­­y Lajos II. kerületi írnok ellen a polgármester által hozott dorgálási ítélet tudomásul vétetett. Ezzel a gyű­lés véget ért. HÍREK. — Szeptember 5. — — A király és vendége, Nikita fe­jedelem, holnap délelőtt hagyják el a brucki tá­bort; a fejedelem tiszteletére délután 5 órakor Schönbrunnba diszebéd lesz. Nikita vasárnap hagyja el Bécset s egyenesen Cettinjébe utazik. —A brucki gyakorlatoknál jelen volt szerb tisztek osztrák-ma­gyar érdemjeleket kaptak. f*. 0 1 U K W O­­lttldl­bouuaca^v. Brandeisl körül (Csehországban) ma kezdődtek a két napig tartó nagy hadgyakorlatok. Az első nap Rudolf trónörökös nyolcz ezredből álló dandár fö­lött fog parancsnokolni a Montearabico lovag­tá­bornok parancsnoksága alatt álló dandár ellen, másnap pedig 11 század fölött fog a trónörökös parancsnokolni. A csapatok szombaton este 6 órakor térnek vissza Prágába. — A kiszolgált legénysé­get hétfőn bocsátják szabadon. Rudolf trónörökös is hétfőn kapja ki szabadságidejét. — Az udvar Gödöllőre jövetelét — hír szerint — már folyó hó közepe tájára várják. Az előkészületek tehát a legnagyobb buzgalommal folynak. Az új építkezéseket, a­mennyire azok el­készülését ez évre tervezték, még e hét végével befejezik. Tegnap szeptember 4-ikén a Toscanai nagyherczeg már Gödöllőre is érkezett hosszabb tartózkodásra. A nagyherczeg ismert szenvedélyes vadász, hogy e szenvedélyének kényelmesebben él­hessen, ez idén nem fog a kastélyban lakni, ha­nem egy közel fekvő faluban, az erdő közepén, a valkói erdészlakban rendeztek be számára két szo­bát. Hir szerint az egész őszi idényt itt tölti a nagyherczeg. — A német trónörökös, mint a „Cor­­riere Mercantile“ írja, október végén Pugliba uta­zik, hol hosszabb ideig fog tartózkodni. — A budapesti orosz főconsul Mühl­­f­e­l­d Szergius ma reggel Bécsből fővárosunkba ér­kezett. — Bónis Sámuel legfőbb ítélőszéki ta­nácselnök, mint örömmel halljuk, valamivel jobban van. A köztiszteletben álló férfiú tegnap bejött Pénzeiről, veje dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár jószágáról, s valamint ott, itthon is a leggyöngé­debb ápolásban részesült. Bónis Sámuelt legutóbb szívhártyagyuladás bántotta, mely azonban jelenté­kenyen csillapult. A kissé testes öreg úr egészen megfogyott s bár állapota ma már nem oly ag­gasztó, minden munkától óvakodnia kell. Ezért még hosszabb időre lesz szükség, míg a tanácsel­nök úr ismét megkezdheti hivatalos teendőit, kü­lönben is három havi szabadságidejének meghosz­­szabitását teljesen tetszésére bízta az igazságügy­­miniszter úr.­­ Lesseps és Türr tábornok legkö­zelebb Athénbe utaznak, hogy a karinthi Isthmus átmetszésére vonatkozó előmunkálatokat megkez­dessék. Ez átmetszés egy már évekkel ezelőtt el­készített tervezet szerint 20 millió frankba fog kerülni. — Kiváltságolt ezred. E hó 7-én fog a 8. számú Károly porosz herczeg nevét viselő lovasezred Bécsen keresztül vonulni, mely ezred különös kiváltságoknak van birtokában. Ez ezred a legrégibb lovasezred az osztrák hadseregben. 1619- ben állította fel D a m p i­e r e Duval Henrik gróf s Ferdinánd császártól még ugyanazon évben neve­zetes kiváltságokat nyert, tanúsított vitézségéért, így az ezred még szolgálat idején is harsogó trom­bita szó mellett s kibontott zászlóval vonulhat ke­resztül a­ bécsi hofburgon s Bécsen, a császári hof­­burg piaczán (Ferencz-piacz), három napon át verbuválhat. Az ezred parancsnokának a hofburg­­ban pro forma berendezett lakosztálya előtt, hova az ezred zászlóját is beviszik, mindig az ezred rendel ki őrséget, s az időleges parancsnoknak meg van engedve bejelentetlenül" jelenni meg a király­nál. Az ezrednek meg van az a kiváltsága is, hogy állományát sohasem fogják kevesbíteni, sem fel nem fogják oszlatni, végül még azzal a privilé­giummal is dicsekedhetik, hogy tagjait nem bün­tetik halállal, hanem ilynemű bűntények esetében a bűnöst más ezredbe teszik át s az ítéletet ott hajtják végre rajta. Az ezred ezen kiváltságait I. Ferencz császár király 1819-ben megerősítette. — Jubiláló város, jubiláló asszo­nyok. Szabadka minap lefolyt százéves ünnepélye alkalmával évszázados ünnepélyt ült e városban két öreg asszony is. Az egyik özv. Szencziné már 104 éves és a jubileumban tényleg is részt vett, amennyiben közkívánatra a központi sátorba bevit­ték és megvendégelték. Szencziné élénk fürge öreg asszony mint a esik, emlékező tehetségének teljes birtokában van, csakhogy szeme világát már el­vesztette. — A másik már 106 éves múlt, özv. Po­­lyákovitsné önmagával tehetetlen, de hűen emléke­zik a város 100 év előtti installációjára, melyben mint kis leány résztvett, sőt az akkor nyárson sü­tött ökörből is evett. — Nemzetközi­­kiállítás Berlin­be­n. A „Berliner Berzen-Courier“ illetékes hely­ről értesül, hogy egy Berlinben 1885-ben tartandó világkiállítás­ tervét elvileg helybenhagyta a csá­szár. A kiállítási épületek tervezetét egy ismert berlini építész már el is készítette s bemutatta a császárnak, ki azt nagyon czélszerűnek találta. Mielőtt a 1885 ben tartandó berlini világkiállítás megtartása hivatalosan közhírré hozatnék, a terv­nek előbb úgy a szövetségtanács, mint a birodal­mi parliament beleegyezését ki kell nyerni. — Fecske-posta. Egy nyugalmazott ka­tonatiszt, kit a fővárosban jól dresszirozott mada­rairól ismernek, kisérletet akar tenni a fecskékkel, hogy nem gyorsabb és jobb postások-e, mint a ga­lambok. Közelebb a „Posta Közlöny“ szerint a Sváb-hegyről eresztett el egy fecskét, melyet a józsefvárosi házánál idomított s a fecske hazare­pült. Madárkedvelők kíváncsian várják, az ered­ményt a további kísérletektől. — Lelketlen csaló. Mily csalásoknak lesz áldozata a szegény nép, bizonyítja a követ­kező filét­ Feider Bernát alberti-irsai tőkepén­zeshez fordult „segélyért“ Lábár Katalin férjezett Hódy Józsefné, egy szegény pesti szolga’neje mi­dőn Irsáról, hová örökségi ügyben utazott genz­­hiján visszatérni nem tudott. Ez történt i. é. jú­lius 18-án. A szegény megszorult asszonynak Feuer hajlandó is volt 25 frtot adni, de oly köte­lezettséggel, hogy neki az irsai 605. sz. telekjegy­zőkönyvben A -­- 569/a. helyrajzi szám alatt fog­lalt háztelek illetőségét, a­mely vagy 300 frtot ér, a kölcsönzött 25 frtért örökáron eladja. Az adás­­vevési szerződés 5 ik pontjában azonban azon „komoly ígéretet“ is adja a hitelező, hogy adósa három hónap leforgása alatt az illetőséget 40, mondd negyven forintért — visszavásárolhatja. A szegény asszony a kényszer­helyzetben elfogadta az ajánlatot, gondolván, hogy a negyven forintot három hó múlva majd csak előteremti. Az adás­vételi szerződést az irsai jegyző kiállította, nem ugyan két eredeti példányban, hanem csak egyben, mely a hitelezőnél maradt, míg az asszony annak egyszerű másolatát kapta, melyet senki sem hite­­lesített. Lábár Katalin a pénzzel hazajött Buda­pestre. Szeptember 4-én nagy ámulatára kézbesí­tenek neki egy végzést a pestvidéki törvényszék­től, melyben tudtára adják, hogy Feuernek lekö­tött belsőség az adásvevési szerződés alapján Feuer Bernát nevére íratott s a tulajdonjog részére fel­tétlenül bekebleztetett. Most látta csak a szegény asszony, hogy ő a birtokból szépen kicsöppent. Ez a „M. H.“ szerint a száraz tényállás, a többi a kir. ügyészség dolga. Az előadottak szóról szóra az ügyletre vonatkozó iratokból vannak merítve. — Kevés a pap. Horvátországban mindin­­inkább érezhetővé lesz a lelkészekben való hiány. Ezen segítendő, bizottság alakult (melynek tagjai közt Jellasics gr.,Pejacsevics László gr. stb. vannak) a mely magán után seminariumot akar alapítani gymnasiummal összekötve. Jelenleg egy nagy sorsjáték keresztülvitelén dolgoznak, hogy e czélra pénzforrást teremtsenek. — A francziák Afrika iránt minden « m­A nagyobb érdekl^ss^.fe Afrikát, jelezve ez elnevezéssel, hogy Afrika valami­kor egészen franczia gyarmattá leend. A franczia tudósok és mérnökök el is követnek mindent, hogy a nagy világrészbe franczia zászló alatt vo­nuljon be a czivilizáczió. Duponchel, Beau de Rojas vasúti terveket készítettek, melyek megva­lósítása legyőzné a Szaharát, a Szudánt és Afrika belső részeit elzáró eme rengeteg torlaszt. Les­seps távirati összeköttetést akar létesíteni Algir és Tombuktu közt. Ezek a merészebb tervezők, kik csak egy távolabbi jövőben arathatnak sikert. Afrika kultuszának azonban vannak szerényebb munkásai is a franczia szakemberek soraiban. Pár évtized előtt azon vakmerő terv merült fel, hogy a Szahara, melyen a történelmi korszak előtt ten­ger volt, ismét tengerré változtatható. E terv egy ideig felszínen tartotta magát. Időközben azonban a Szaharát jeles szakemberek beutazták, pon­tosabban megállapították annak topographiáját. Kitűnt, hogy a Szaharának tengerré változta­tása agyrém, mert a Szahara, egyes kisebb te­rületek kivételével magasabban fekszik a Földközi tengernél. Roudaire franczia tiszt 1873-ban pontos méréseket tett Algírban és Konstantin tar­tományban, s bár kevésbé merész, de gyakorla­tibb és megvalósítható tervvel állt elő, melynek értelmében Algír és Konstantin tartománynak egy része (a legalacsonyabb fekvésű futóhomok által borított, s így a cultúrára legalkalmatlanabb rész) víz alá helyezhető. A franczia akadémia helyeselte ezt a tervet, s csak a pénzkérdésen múlt megvaló­sítása. Pedig e terv keresztülvitele valószínűleg átalakította volna Algir égalját, mely az eső­hiány és rendkívüli forróságok miatt már kiállhatlanná kezd lenni. Duval franczia mérnök legújabban ter­vet készített a vízhiány legyőzésére, e terv meg-

Next