Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-09 / 432. szám
Előfizetési árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések, felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Dauber. L. és társa vál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenár“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Itt vitéz emlék az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 432. szám. Budapest, kedd, szeptember 9. 1879. XI. évfolyam. Budapest, szeptember 8. Hiteles értesülésünk szerint ma csakugyan bevonultak csapatjaink a novibazári szandsákba. Azt nem tudjuk, hogy miképen fogadták katonaságunkat az albánok, azt még kevésbé, vájjon egészen sima lefolyása lesz-e ennek az actiónak. Lehetségesnek tartjuk, hogy a boszniai leczke után nem lesz szüksége megveretésre ennek a fanatikus hegyi népnek, hogy belenyugodjék a kiszmetbe. Nem csodálkoznánk, ha hozzájuk is utat tört volna az a meggyőződés, hogy az ellenséges népek közepette csak Ausztria- Magyarország segélyével lehet reményük vallásuknak és nemzetiségüknek fentartására. Mert ki merné tagadni, hogy egy év óta óriási tért nyert az eszme, hogy aktív szerepre kell vállalkoznia monarchiánknak a Balkán-félszigeten. Ausztria-Magyarország és Törökország barátjai, mondhatjuk egész Európa, nemcsak kívánják most már, hanem követelik, hogy állást foglaljunk a pánszláv áramlat ellen. Ez eszme hódításának elég oka van. Nemcsak a szerződésben kikötött néhány négyszögmértföld elfoglalásáról van szó, hanem többről. Mindenki láthatja ugyanis, hogy a Balkán-félszigeten nem nagyon fejlődnek a viszonyok a részükre kiszabott rendben. így történhetett csak, hogy ellenzékünk torkaszakadtából kiáltozott Bosznia és Herczegovina megszállása ellen, ma pedig, midőn e zsákutcza elfoglalásáról van szó, megbénulva hallgat. Ekkora hatalma van a tények következetességének. Sőt e hatalom a portát is megragadta, mert, mint táviratunk jelenti, utasította novibazári közegeit, hogy könnyítsék meg az osztrák-magyar csapatok előnyomulását. A portának és ellenzékünknek is kívánjuk, hogy állhatatosak legyenek a javulásban, mert még nem értünk a keleti válság végére. Afganisztánból époly váratlan, mint leverő hír érkezett, s úgy fordulhat, hogy a távolfekvő keleti ország ismét elsőrangú nevezetességre tesz szert Európában. Az afgán ezredek fellázadtak, állítólagazért, mert hátralékos zsoldjuk nem fizettetett ki, és legyilkolták Cavagnarit és az egész angol missiót. A zendülés azonban politikai jelleggel bír, mert a csapatok egyesültek a néppel, s megtámadták úgy az emírt, mint az angol követséget. A legújabb afgán háború alkalmával írt czikkeinkben ismételten kifejtettük, hogy Afganisztánt sokkal könnyebben meg lehet hódítani, mint megtartani; az afgánok ellenállási erejét sokkal könnyebben meg lehet törni, mint hosszabb időn át biztosítani a rendet a nagy hegybirodalomban. Auckland 1839-ben könnyűszerrel tört be Afganisztánba, s a hódító vitéz angol sereg alig számított 12,000 főnyi combattanst. Afganisztán — pedig oly kiváló férfiú, mint most Mohamed állt a védelem élén — mégis rövid idő alatt meghajolt Anglia előtt. Pollock és Nett 1842-ben szintén kevés haderővel verték meg Akbast. És 1842-ben mégis borzasztó katastrófa sújtotta Afganisztánban az angolokat. Tizenhatezren lettek Elphingstone határozatlanságának, a vad gildsik és a téli hideg áldozataivá. Az afgánok olyanok, mint átalában a keleti népek. Könnyen meghódíthatók, de csak azon utógondolattal teszik le a fegyvert, hogy az első kedvező pillanatban megrohanják a győzőt. És Anglia, bár keserű tapasztalatain okulhatott volna, 1840-ben is, mint 1879-ben elkövette a hibát, hogy jobban bízott az afgánokban, mint sem kellett volna. Akkor is, most is kevés őrséget hagyott Afganisztánban. Nem tudjuk, mily mérvben sújtott le most a katastrófa, s vájjon a lázadás tüze az afgán fővárosból ellsrapódzott-e az ország távolabbi részeire is. Úgy látszik azonban a baj elég nagy, mert az anglo-ind kormány az összes rendelkezésére álló csapatokat Afganisztán ellen akarja küldeni. A helyzet azonban Angliára ma sokkal előnyösebb, mint volt a múlt évben, az afgán háború kezdetén. Csapatai úgyszólván még mind fegyverben állnak. Ami fő, a félelmes afgán-ind határ angol kézben van. A brit csapatoknak nem kell — ha csakugyan hadjáratra kerül a dolog — forcérozniok a nehéz szorosokat. Egyébiránt nem valószínűtlen, hogy a lázadás rendszeres hadjárat nélkül is elnyomható lesz. De történjék bármi, az afgán kérdés akármilyenné fejlődjék, nem leend oly életbevágó Európára nézve, mint a múlt évben. Elhiszszük, hogy Oroszország most is örül azon zavarnak, mely Anglia rovására Keleten támadt, sőt az is felettébb valószínű, hogy most szintén orosz kéz van a játékban, de a keleti kérdés jelenlegi stádiumában Afganisztánból nem lehet megdönteni az európai dolgok rendjét. Nem kételkedünk, hogy Anglia, habár forma szerint való háborúra kerülne is a dolog, csakhamar visszaállítaná tekintélyét s győztesen szabadulna ki az afgán bonyodalomból. De habár Angliát baj érné, vagy hosszabb időn át le is kötnék figyelmét és erejét az ázsiai események, Oroszország keze nem szabadulna fel Európában. A berlini szerződés bevégzett tényeivel szemben Oroszország tehetetlen, amennyiben pedig aláaknázni próbálná e szerződés alapját, Ausztria-Magyarország, mely a keleti kérdésben vezérhatalommá lett s leghivatottabb őre a berlini szerződés által teremtett dolgok új rendjének, Ausztria-Magyarország Anglia nélkül is vigyázni tudna a muszka kezekre s ép oly erkölcsi, mint anyagi sulylyal birna arra, hogy Oroszországot az uj állapotok tiszteletére kényszerítse. A „Pesti Napló“ nagyon szerencsétlen a maga azon buzgalmával, melylyel híveinket megcáfolni mohóskodik. Legközelebb, a „P. Lloyd“-al együtt, azon közlést hoztuk, hogy „a kisbirtokosok országos földhitelintézetének létesítő bizottsága Végh Ignáczot a jegyzői hivataltól felmentette“, s miután a „Pester Lloyd“ e verbum regenst „suspendirt“ szóval adta vissza: gróf Festetits Pál úr, mint a létesítő bizottság elnöke, indítva érezte magát, ezt ugyancsak a „Pester Lloydsban „enthoben“-ra kiigazítani. Nossza kap ezen a „Pesti Napló“ s buzgóságában nem vévén észre, hogy a német „enthoben“ a magyar „felmentette “-nek hajszálig megfelel, nem vévén észre továbbá a nyilatkozó gróf azon szavait, hogy Végh az ő gróf indítványára mentetett fel, siet bennünket iscsak megcáfolni, hanem még azt is hozzáteszi, így Végh Ignácz maga mondott le, a mit pedi Végh szintén a „Lloydsban közzétett nyilatkozatában, maga sem állít. Hasonló malheur-je volt a „Naplódnak azon buzgalmával, melylyel Szápáry gróf, Ribáry és Blazovich urak bécsi útjáról hozott közleményünket a „B Corr.“ nyomán megczáfolni iparkodott. Mi ugyanis azt mondtuk: „ez utazás, ha nem csalódunk, a szerb vasúti csatlakozás és egyéb fennforgó vasutügyekkel függ össze. A kőnyomatú lap e hírünket holmi badar beszéddel, gróf Szapáryra vonatkozólag alaptalannak állítja. Egy nyomban elmondja azonban ő maga s a „Napló“ ezt is átszi, hogy Ribáry és Beretvás urak (ez utóbbi ur tudvalevőleg a pénzügyminisztériumnak ép azon szakközege, ki a vasutügyek financiális részével leginkább foglalkozik) Bécsben több függőben levő vasúti kérdés iránt conferálnak. Hiszi-e a „Napló“, midőn „miniszter és osztálytanácsosa együtt vannak Bécsben s midőn ez utóbbi bevallottan conferal vasutügyekben, a miniszter ezekkel meg se törődnék s együttes felutazásuk egyik czélja reá nézve is ne éppen ez ügyek volnának ? Hogy egyéb iránt magát a tárgyat is elég helyesen jelöltük meg, arra nézve szolgáljon a „Naplódnak bizonyítékul a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ alábbi közleménye: Szabadságolás: Hieronymi Károly ur államtitkárhelyettes a közmunka- és közlekedési magy. kir. minisztériumban, ma kezdte meg négyheti szabadságidejét. Ribáry Sándor miniszteri tanácsos úr, a vasúti és hajózási szakosztály főnöke, Bécsből, hol jelenleg a szerb vasúti csatlakozások és egyéb vasúti kérdések ügyében tárgyalásokat folytat, — szintén szabadságra fog utazni, de f. hó 20-án már ismét itthon lesz s átveszi a szakosztály vezetését, melylyel távolléte alatt Záhorszky Kálmán osztálytanácsos úr bízatott meg. Bécsi és berlini lapok majdnem naponként újabb közleményeket eresztenek világgá az állítólag legközebebről bekövetkező szerződési tárgyalások felől Németországgal. — A „Bad. Corr.“ leghatározottabban állítja, hogy mindezen közlemények koraiak. Annyi igaz, hogy a német kormány felszólíttatott külügyi hivatalunk által annak kijelentésére, hogy hajlandó volna-e tárgyalásokba bocsátkozni, mely esetben megbízottjaink Berlinbe utaznának, és hogy a német kormány félhivatalosan kijelentette abbeli hajlandóságát, miszerint kész e tárgyalásokat minél előbb megkezdeni. Eddig azonban sem a németek részéről nem intéztetett hozzánk hivatalos meghívás, sem az osztrák-magyar vámkonferentia részéről nem állapíttattak meg a Berlinben követendő eljárás iránti utasítások, melyek nélkül a tárgyalások semmi esetre sem mehetnek végbe. Belgrádból jelentik, hogy Tornielli grófot Umberto király rendkívüli missióban küldi oda. Azt hiszik, hogy a novibazári szandsák megszállásával van összefüggésben ez a missió. A cseh bizalmi férfiak legutóbbi értekezletéről a következőket írják a „Pressének“ Prágából : A cseh club ezen gyűlésében élénk vita volt, minthogy Riegernek be kellett vallania, hogy ő igen vérmes reményt táplált a kormánynyal folytatott tárgyalásokról, és most üres kézzel kellett Bécsből hazatérnie. Néhány ó-cseh képviselő, akik azért nem akarnak belépni a reichsrathba, mert magánügyeik nem engedik meg, hogy hoszszasan Bécsben időzzenek, és akik azért rövid parlamenti tevékenység után kénytelenek lesznek mások javára lemondani mandátumaikról, akiknek életfoglalkozásuk megengedi, hogy hosszabb ideig tartózkodjanak a birodalmi fővárosban, siettek azon kérdés felvetésével, hogy a jelen körülmények közt nem volna-e tanácsos visszatérni a passivitásra. Az ifjú cseh képviselők pedig azt tartották hibás eljárásnak, hogy nem a németekkel iparkodtak egységre jutni, ahelyett, hogy a kormánynyal alkudoztak, amely oly fukarnak bizonyult. A vita eredménye az a meggyőződés lett, hogy a parlamenten kívül semmit sem lehet elérni, és elkerülhetlen a reichsratba való belépés. A reichsrathi club alakulása sok bajjal fog járni. Bizonyos kérdésekben szívesen szavaznának a csehek a liberálisokkal, de a jogi párt támogatását sem akarják eljátszani. A zajos vita abban a kérdésben sem állapodhatott meg, és eldöntetlen maradt egészen a reichsrath megnyitásáig. Slatkovsky helyébe a raudnitzi kerületben nem fog candidatust felállítani a club, mert a radicális kerület féltékeny önállóságára és maga fogja felállítani jelöltjét. Táviratok. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) Ide érkezett hiteles tudósítások szerint ma átlépték csapatjaink a novibazári szandsák határát, és megkezdették a bevonulást. Csajnicza, szept. 7. (Eredeti távirat.) Taslidiába 1200 főből álló török csapat érkezett. Az osztrák-magyar bizottság most itt van. Délután ide érkezett Württemberg herczeg és Aibori ezredes. Konstantinápoly, szept. 8. A porta kijelenti, hogy Huszni pasa nem kapott parancsot, hogy ne csatlakozzék az osztrákmagyar csapatokhoz. Szavjet pasa kijelentette Zichy gróf nagykövet előtt, hogy az Ausztria-Magyarországgal való teljes egyetértés fennállásának minél világosabb jelzését a porta legfőbb érdekének ismeri el. Hogy ezen egyetértésnek minden kétértelműséget kizáró kifejezést adjon, ma újra utasította Huszni pasát, hogy csatlakozzék a bevonuló csapatokhoz. Egyszersmind a novi-bazári szandsákban lévő többi közegeinek is újra megparancsolta a porta, hogy a szultán akarata szerint az osztrák-magyar csapatok előmenetelét minden tekintetben s tőlük kitelhető módon könnyítsék. Konstantinápoly, szept. 8. A szept. 6-kán tartott ülésben válaszoltak a görög küldöttek a török biztosok utolsó nyilatkozatára és elégtelennek találták azt, azután pedig felszólították a török küldötteket, hogy határozottan jelentsék ki, váljon hajlandók-e elfogadni a tanácskozás alapjául a 13-dik jegyzőkönyvet. Erre szerdán fognak válaszolni a török biztosok. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) Nikita montenegrói fejedelem e hó 11-éig marad itt, hogy bemutattassa magát királyné ő felségének is. A fejedelem tegnap fogadta Vilmos főherczeg látogatását, és még aznap viszonozta is. „ Linz, szept. 8. (Eredeti távirat.) Ő felsége 1200 frjtot adott a linzi és urfahri szegényeknek, továbbá 1000 irtot a jótékony intézeteknek. A polgármester plakátokkal tette közzé ő felségének köszönő szavait. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) A Károly porosz herczeg nevét viselő vitéz dragonyos-ezred, tegnap vonult át Bécsen és Stockerauba, uj helyőrségére ment. A dragonyos-ezredet Albrecht, Rajner és Vilmos főherczegek, továbbá a tábornoki kar fogadták. Miután elvonult az ezred a főherczeg előtt, folytatta útját a hofburgon és a belvároson át. Bécs, szép. 8. (Eredeti távirat.) Waldowszky bankház-tulajdonosnak elfogatása nagy zajt okoz. Csalásaival leginkább a vidéket károsította meg. Váltóhamisítással és depötk eltulajdonításával körülbelül 60—70.000 forintra rugó kárt okozott. Készpénzt egyetlen krajczárt sem találtak. A czég Holl és társa nevét viselte. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) Mayer Eduardnak, a bécsi skót benczésnek holttestét ma találták meg a dornbachi erdőben. A holttest annyira föloszlásnak indult, hogy alig ismerhető meg. Mayer titokszerü módon tűnt el és most azt gyanítják, hogy rablógyilkosság áldozata lett. Bécs, szeptember 8. (A „Budapester Correspondenz“ távirata.) Gróf Szapáry Gyula tegnap és ma folytatta az osztrák miniszterekkel tanácskozásait. Ezen tanácskozásoknál nevezetesen több, mindkét törvényhozás elé terjesztendő adó-törvényjavaslat megállapításáról, s a közös hadsereg költségvetésénél a jövő évben teendő megtakarítások és reductiók megbeszéléséről van szó. A pénzügyminiszter különösen az utóbbi kérdésre nézve, teljes előzékenységre talált osztrák colegáinál, Ribáry és Beretvás miniszteri tanácsosok befejezvén értekezleteiket, már tegnap elutaztak. Gróf Szapáry pénzügyminiszter még egy napig szándékozik itt időzni. — Ő Felsége holnap érkezik még ide. Pozsony, szept. 8. Az itteni magyar kir. állami tanítóképző intézetet Trefort közoktatási miniszter jelenlétében ma megnyitották. Az üdvözlő- és a megnyitóbeszédet Róth tanfelügyelő tartotta. A miniszter kérte az intézet igazgatóságát, hogy a haza javára munkálkodjék. London, szept. 8. Az indiai alkirály táviratban értesítette Lady Cavagnarit, férje halála felől. Jenkynst, dr. Kelly titkárt, Hamilton hadnagyot és a 67 emberből álló fedezetet, kétségbeesett ellenállásuk után fölkonczolták az afgánok. London, szept. 8. A „Reuter-ügynökség“ jelenti Szimlából. Három fellázadt afgán ezred elhagyta Kabult. Távozásuknak iránya ismeretlen. A határon lévő néptörzsek magatartása eddig nem kedvezőtlen az angolokra nézve. London, szeptember 8. Az összes hírlapok követelik a Kabulban történteknek mihamarább való szigorú megfenyítését. A „Times“ kijelenti, hogy cselekedni kell, azt hiszi azonban, hogy ezáltal új helyzetet nem fognak teremteni. Afganisztán elfoglalását semmiféle ok sem támogatja. Anglia ezután is ragaszkodni fog ahhoz a politikához, amely kivívta a közvélemény tetszését. Berlin, szept. 8. A „Nordd. Alig. Zig“ írja: A „National Zeitung“ által közölt s általunk kiigazított tudósítás, hogy Manteuffel tábornagy varsói küldetését Bismarck herczeg tervezte, a hazai s a külföldi lapokban, véleményünk szerint az említett helyreigazítás jelentőségét jóval meghaladó fejtegetésre nyújtott alkalmat. Nincs szándékunk mindezekkel behatóbban foglalkozni. Hogy ha azonban valahol tudósításaink megbízhatóságát kétségbe vonni jónak látják, úgy kényszerítve vagyunk ez ellen, adatainkat egész terjedelmükben fentartani és hozzáfüggeszteni, hogy Manteuffel tábornagy, Sándor czár kívánságához képest, ki csapatainak hadgyakorlatainál porosz tisztek jelenlétét óhajtotta, a porosz tisztek küldöttségének élén, Varsóba utazott, és ez alkalommal a mint azonfelül értesültünk császárunk válaszát is megvitte a czár azon levelére, melyet Vilmos császárhoz röviddel azelőtt intézett fölséges unokaöcscse. Amsterdam, szept. 8. („Bud. Corr.“) A nemzetközi orvosi congressus tegnap délután két órakor megnyittatott. Elnökökké Donders, Virchow, Lister, Coni (?), Verneuil, Schnitzler és Gross Lajos választottak. Hatszáz tag jelenléte emelte az ünnepélyt. Donders rendkívül érdekes megnyitó beszéde élénk tetszéssel fogadtatott. Este a congressus tagjai a város vendégei voltak. A városházán nagyszerű fogadtatási ünnepélyesség folyt le. A szakülések ma vették kezdetüket. London, szept. 8. Brest glasgowi gőzhajó, 250 kivándorlóval a fedélzetén, havre liverpooli útjában, Falmouth közelében hajótörést szenvedett. Az utasokat és a legénységet 7 díjával megmentették. Livádia, szept. 7. Az orosz czár ma este 6 órakor ide érkezett. Kassa, szept. 7. (Eredeti távirat.) Lóversenyek, I-ső nap. Az államdij 200 db aranyát Kegl György 3é. p. Ostreger-Catastropheménje nyerte meg, b. Majthényi Izidor Cobwebje ellen — mely második, s gróf Festetics Pál Carolinaja ellen — mely 3-dik volt. A kétévesek versenyében (dij 200 arany) a gróf Festetics Pál által nevezett gr. Almásy Kálmánféle Alma ért elsőként a czélhoz, Frohner az Orest-Birdcage-kanczája ellen. — A paripaversenyben 3 ló futott, C o c t a i 1 első, Coeur második. — A nagy handicapben (dij 800 forint, 3800 méter) nyertes lett gr. Sztáray János Dagmar-ja; gr. Forgách István Aunt Judyja 2-dik, 3 futott. Végül az asszonyságok dijáért (2000 méter) gróf Forgách István id. sp. Cymba-ja érkezett elsőnek ifj. gr. Lónyay Menyhért Sapperment-je ellen. Kassa, szept. 8. (Eredeti távirat.) Lóversenyek, II. nap. A Kis handicap-ben báró Majthényi Izidor Cob web-je első, Blaskovics Miklós Borostyán ja 2-dik. — Az állam dij 350 drb aranyát szintén a báró Majthényi-istálló nyerte Harry Hallal, Kegl György catastrophe-ménje második lett. A vigaszversenyben 3 versenytárs közül Frohner János Imperatrice-ménje ért elsőben a czélhoz, gr. Forgách István Aunt Judy-ja második, gr. Festetics Pál Carolinája 3-dik. A Reiterclub-akadályversenyt Polko kapitány 5 éves Lucifer-je nyerte meg dr. Kotz kapitány Commencement-je és Hammersberg John. Gesztenyéje ellen. Volt ezeken kivül még egy „Földészek versenye“ is, mely a program m 3-dik pontját képezte. Brassó, szeptember 5. (Saját külön tudósítónktól.) — Utazás a székelyföldön. — Csíkszeredán közgyűlése a „székely művelődési és közgazdasági egyletének. — Közebén. — Rohamos utazásunkban némi nyugpontra találván, sietek egy pár sort a múlt napok emlékének áldozni. A székely művelődési és közgazdasági egylet szept. 2-án Csíkszeredán közgyűlést tartott. A gyűlésre a történelmi társulat is meg lévén hiva, annak egy része segesvári tárgyűlésük után aug. 31-én elindult a Székelyföld felé csatlakozván többekkel, kik a székely gyűlésre igyekeztek. Segesvárron csatlakozott a többek között Hajós János mint tanácsos a székely egylet elnöke, Buzogány Áron annak titkára s az unitáriusok gyűlése óta még mindig Erdélyben időző derék izlandi pap Gordon. Mióta a gyászemlékű csata színhelyét Fehéregyházát elhagytuk, hol mást oláhok laknak, majd utána Héjasfalvát s átmentünk a Nagy Küküllő hídján, ahol a Székelyföld kezdődik, azóta mindenütt igazi magyar vendégszeretettel, a legönzetlenebb szívélyességgel találkoztunk mindenütt. Udvarhely megye kocsikat rendelt Segesvárra s Ugron Gábor képviselő ügyes vezetése s rendezése mellett indult a nagy karaván. Székely-Kereszturon gróf Haller József várt ebéddel, aki nemcsak a szabadságharcz alatt mutatta meg, hogy mily nagy hazafi, hat évi várfogsága nem rendité meg, most is a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik a magyar tudományosság s a székely nép művelődési érdekei iránt. Kereszturról 31-én folytattuk utunkat, átmentünk az agyagfalvi mezőn, hol a forradalomban tábori országgyűlést tartott a székely nép s estére Székely-Udvarhelyre érvén, még láthattuk a mint a nap leáldozik a magas Budvár-hegy megett, melyen a néphagyomány szerint a még pogány székelyek áldozatai a rabombánok fehér lovaikat áldozták, s megnézhettük a város közepén a nagyszerű várromokat. Az estét Ugrón Gábor képviselő házánál töltöttük; a kedélyes mulatás, gazdag vacsora megtanította ismerni a székely vendégszeretetet teljes pompájában. Udvarhelyről szept. 2-án reggel váltott lovakon indultunk a nagy útra, hogy a komor sötétlő Hargitán átvergődjünk. Az út lassanként emelkedni kezd s mielőtt Oláhfalvát egy postatávolban (a mint a székely a távolságot számitni szokta) elérnék, már itt-ott meredekké válik, s több hágóra kanyarog fel az út. Utunk közepén egy szép fensikra jutunk ki, körülöttünk fenyvesek, megöttünk a hosszas völgyben falvak tarkállottak, előttünk a Hargita magas gerincze kéklett, alatta Oláhfalva, a napfényben temetőjének bádogkeresztjeit csillogtatva s még előbb a kis Homoród-fürdő lat. Ezt tánczmulatság követte, a mely kedélyesen 3 óráig folyt. Ott volt az egész megye fiatalsága hívogató házai, fedett savanyuviz-kutjai köszöntöttek, távol délfelé pedig a tiszta jégen át Brassó havasai s a nagyszerű fogarasi határhegyek zárták be a gyönyörű látkört. A homoródi fürdőnél kezdődött utunkban az itt általánosan borviznek nevezett savanyuvizek hazája, melynél Csik-Szeredán, Tusnádon, Előpatakon át alig ihatik az utas most egész Brassóig, a falukon kis gyermekek szaladnak a kocsi mellett kinálgatván bádogedényekből a borvizet. Oláhfalunál a Hargita főláncza alá jutottunk, de itt vár még a legnehezebb út, egyik hágó után a másik tűnik elő s a székely kocsisokbiztatása mindannyiszor felhangzik, hogy nem messze már a Tolvajostető. Végre elérjük az út legmagasabb partját s ezzel Csikmegye, vagy a mint régi oklevelekben akárhány helyütt olvashatjuk Csikország határát. Itt ismét eszünkbe jut, hogy a Székelyföld vendégei vagyunk, mert egy küldöttség fogad a megye határán, melynek derék szónokja Éktes Elek tanfelügyelő üdvözöl s elmondja, hogy ott a havasok aljában, messze bár s elszigetelve a nyugati testvértől, igaz magyar honfiszivekre találunk. Hajós elnök válasza után Pulszky Ferencz a tört. társulat nevében megköszöni a szives fogadtatást, azt mondván, hogy ismerjük a székely nép múltját, eljöttünk, hogy saját szemünkkel lássuk jelenét s jól esik kimondanunk, hogy eddig a merre jöttünk, e népet múltjához méltónak, nevére érdemesnek tanultuk ismerni. Az elfogadó bizottsággal megszaporodott társaság hosszú kocsisorral kezdett leereszkedni a hegy éléről. A mint feltárult alattunk a gyönyörű Csikország magas béretek által övezve, szemünk nem tudott betelni a nézéssel, lelkünk a gyönyörködéssel. Az 011 kies síksága megrakva csillogó tornyú falvakkal, észak felé a gyergyói sziklahasadékok, szemben keletre a sötétlő határhavasok, dél felé a hegyek összeölelkezése, egyetlen kaput hagyván csak az Olt vizének, oly benyomást tesznek az utazóra, a mely szivet, lelket egyaránt gyönyörködtet, fölemel. Csik-Szeredához erős törökkön (igy mondja a székely a meredek lejtőt) lebocsátkozván, a város végén a derék alispán Lázár üdvözli a vendégeket, majd a városba zászlókkal s zeneszóval bevonulva, a tanácsház előtt a város polgársága mond szívélyes istenhozottat s azzal kit-kit szállására kisérnek, hogy az úti portól kissé megtisztulva vehessenek részt az ismerkedési estélyen. A város nagyon egyszerű, mondhatnék szegényes, de népe barátságos, vendégszerető. Közel van hozzá Csik-Somlyó, ahol a ferenczrendieknek egy magasabb dombon szép zárdájuk van, gazdag könyvtárral; a templomában szent István és szent László érdekes szobrával jelenkori dísz magyar ruhában, melyet a muszkák 1849-ben szét akartak tördelni, azt hívén, hogy Kossuth és Bem szobra. Az ismerkedési estélyen nagyon sokan vettek részt. Ugron Gábor pohárköszöntője, melyben felemlíti a volt kaszárnyán látott kétfejű sast, hová nemsokára a törvényszék fog beköltözni, nagy hatást tett, úgy, hogy jó része a pohárköszöntőknek még másnap is e körül forgott. A főispán azt mondta válaszul, hogy be nem meszelhették, mert a mész kellett a szomszéd Taplócza falu iskolája építéséhez, de be fogják vakoltatni már csak azért is, hogy a régészeknek legyen mit találni majd pár száz esztendő múlva a falak között is. A közgyűlés szept. 3-án 9 órától 1-ig s délután 4-6-ig tartott. Az elnöki megnyitó beszédet élénk tetszéssel fogadták, úgy a titkári jelentést is az egylet évi működéséről. 3-ik pontja volt a pénztárnoki és számvizsgáló bizottság jelentése. 4-szer a központi választmány tagjaiul hárman kisoroltattak u. m. Nagy János, Bedő Albert, s gróf Nemes Nándor. Azután a számvizsgáló bizottság választatott, majd a választmányi javaslatok tétettek meg. Indítványokhoz szólottak Ugrón Gábor, Orbán Balázs, Deák Farkas, K. Apor Károly, Kerekes Samu, Buzogány Áron. Egyik nevezetes pontja volt a gyűlésnek Pulszky Ferencz felszólalása, aki a Cserey Jánosné által alapított székely múzeumra hívja fel az egylet figyelmét. A múzeum Háromszék megye székhelyén Sepsi-Szt.-Györgyön van s a főispán felügyelete alatt áll. Nem tartja a megyét hivatottnak arra, hogy múzeumot igazgasson s óhajtja, hogy a muzeum kezelése a székely egylet kezébe jusson. A közgyűlés erre felkéri Pulszkyt, hogy megnézvén úgyis ez útjában a múzeumot, a központi választmánynak tegye meg arra vonatkozó javaslatait. Az indítványok után felolvasások következtek, első volt Imecs Fölöp Jákó- Csikmegye 1848/9. hadi történetéből. Érdekes összeállítása a csikmegyei honvédek harczainak, viszontagságainak. Csikmegyéből 15,000 honvéd került ki, 10°/o-a majdnem a síkra szállott összes magyar honvédeknek, ezek vitézsége szólaltatta meg Petőfi lantját akkor, midőn énekli hogy: „Nem mondom ,Én előre székeljek , Előre mentek úgyis hős fiuk, Ottan kivan mindegyik harczolni, Hol a csata legrémesebben zug, stb. A délutáni gyűlésen felolvasást tartottak még Éltes Elek a megye közművelődési viszonyairól, Deák Ignácz a megye közgazdasági állapotáról, Nagy Imre a csíki székely nyelvjárásról. A közebéden több mint másfélszázan vettek részt. Hajós János elnök a királyi családot köszönte fel, Mikó Imre főispán Hajós elnököt, majd a tört. társulat jelenlevő tagjait. Madár Imre megyei főjegyző Pulszky Ferenczet, Sándor Kálmán a város s megye közönségét éltette, Imecs Szabó Károlyt, Lázár alispán Buzogány Áront, Gál Endre képviselő Gordon Sándort a derék angol papot köszönte fel, Deák Lajos az alispánra, Ugrón Gábor Madár főjegyzőre, Orbán Balázs a székely nemzet nagy jövőjére emel poharat. Majd a jókedvű asztaltársaság a „Maros Vidék“ derék szerkesztőjét akarja hallani, aki az egész után kísérte a történelmi társulatot, s bár nem volt ebéd, ahol hallgatott volna, ki nem fogy humorából s rímeiből. Most is hangzik már hogy, „halljuk Kerekest!“ Kerekes nem mozdul, helyette feláll az izlandi s angolos magyarsággal ily szókkal emel poharat: „Az angol soha sok mond. Én nem egy Kerekes, csak egy Gordon. Éljen a Székelyföld jó népe!“ Szavait élénk tapsvihar követte, a toasztok sorát mint rendesen, Kerekes Jimes köszöntője zárta be. Este műkedvelői előadás volt, az Ibolya falat adták ügyesebben mint sok vidéki színtársak!