Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-09 / 432. szám

Előfizetési árak : Egész évre . 20 frt — k­r. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések, felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube­r. L. és társa vál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenár“ kiadó­hivatala által nyugtázott szám­la ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Itt vitéz emlék az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 432. szám. Budapest, kedd, szeptember 9. 1879. XI. évfolyam. Budapest, szeptember 8. Hiteles értesülésünk szerint ma csak­ugyan bevonultak csapatjaink a novibazári szandsákba. Azt nem tudjuk, hogy miképen fogadták katonaságunkat az albánok, azt még kevésbé, vájjon egészen sima lefolyása lesz-e ennek az actiónak. Lehetségesnek tartjuk, hogy a boszniai leczke után nem lesz szüksége megveretésre ennek a fana­tikus hegyi népnek, hogy belenyugodjék a kiszmetbe. Nem csodálkoznánk, ha hozzájuk is utat tört volna az a meggyőződés, hogy az ellenséges népek közepette csak Ausztria- Magyarország segélyével lehet reményük val­lásuknak és nemzetiségüknek fentartására. Mert ki merné tagadni, hogy egy év óta óriási tért nyert az eszme, hogy aktív sze­repre kell vállalkoznia monarchiánknak a Balkán-félszigeten. Ausztria-Magyarország és Törökország barátjai, mondhatjuk egész Európa, nemcsak kívánják most már, hanem kö­vetelik, hogy állást foglaljunk a pánszláv áram­lat ellen. Ez eszme hódításának elég oka van. Nemcsak a szerződésben kikötött néhány négyszögmértföld elfoglalásáról van szó, hanem többről. Mindenki láthatja ugyanis, hogy a Balkán-félszigeten nem nagyon fej­lődnek a viszonyok a részükre kiszabott rendben. így történhetett csak, hogy ellen­zékünk torkaszakadtából kiáltozott Bosznia és Herczegovina megszállása ellen, ma pe­dig, midőn e zsákutcza elfoglalásáról van szó, megbénulva hallgat. Ekkora hatalma van a tények következetességének. Sőt e hatalom a portát is megragadta, mert, mint táviratunk jelenti, utasította novibazári köze­geit, hogy könnyítsék meg az osztrák-ma­gyar csapatok előnyomulását. A portának és ellenzékünknek is kívánjuk, hogy állhatato­sak legyenek a javulásban, mert még nem értünk a keleti válság végére.­­ Afganisztánból époly váratlan, mint le­verő hír érkezett, s úgy fordulhat, hogy a távolfekvő keleti ország ismét elsőrangú nevezetességre tesz szert Európában. Az afgán ezredek fellázadtak, állítólag­­azért, mert hátralékos zsoldjuk nem fizette­tett ki, és legyilkolták Cavagnarit és az egész angol missiót. A zendülés azonban politikai jelleggel bír, mert a csapatok egye­sültek a néppel, s megtámadták úgy az emírt, mint az angol követséget. A legújabb afgán háború alkalmával írt czikkeinkben ismételten kifejtettük, hogy Afganisztánt sokkal könnyebben meg lehet hódítani, mint megtartani; az afgánok ellen­állási erejét sokkal könnyebben meg lehet törni, mint hosszabb időn át biztosítani a rendet a nagy hegy­birodalomban. Auck­land 1839-ben könnyűszerrel tört be Afga­nisztánba, s a hódító vitéz angol sereg alig számított 12,000 főnyi combattanst. Afganisztán — pedig oly kiváló férfiú, mint most Mohamed állt a védelem élén — mégis rövid idő alatt meghajolt Anglia előtt. Pol­lock és Nett 1842-ben szintén kevés had­erővel verték meg Akbast. És 1842-ben mégis borzasztó kata­­strófa sújtotta Afganisztánban az angolokat. Tizenhatezren lettek Elphingstone határo­zatlanságának, a vad gildsik és a téli hideg áldozataivá. Az afgánok olyanok, mint átalában a keleti népek. Könnyen meghódíthatók, de csak azon utógondolattal teszik le a fegy­vert, hogy az első kedvező pillanatban meg­rohanják a győzőt. És Anglia, bár keserű tapasztalatain okulhatott volna, 1840-ben is, mint 1879-ben elkövette a hibát, hogy job­ban bízott az afgánokban, mint sem kellett volna. Akkor is, most is kevés őrséget ha­gyott Afganisztánban. Nem tudjuk, mily mérvben sújtott le most a katastrófa, s váj­jon a lázadás tüze az afgán fővárosból el­­lsrapódzott-e az ország távolabbi részeire is. Úgy látszik azonban a baj elég nagy, mert az anglo-ind kormány az összes ren­delkezésére álló csapatokat Afganisztán ellen akarja küldeni. A helyzet azonban Angliára ma sokkal előnyösebb, mint volt a múlt évben, az af­gán háború kezdetén. Csapatai úgyszólván még mind fegyverben állnak. Ami fő, a fé­lelmes afgán-ind határ angol kézben van. A brit csapatoknak nem kell — ha csakugyan hadjáratra kerül a dolog — forcérozniok a nehéz szorosokat. Egyébiránt nem valószí­nűtlen, hogy a lázadás rendszeres hadjárat nélkül is elnyomható lesz. De történjék bármi, az afgán kérdés akármilyenné fejlődjék, nem leend oly élet­bevágó Európára nézve, mint a múlt évben. Elhiszszük, hogy Oroszország most is örül azon zavarnak, mely Anglia rovására Kele­ten támadt, sőt az is felettébb valószínű, hogy most szintén orosz kéz van a játék­ban, de a keleti kérdés jelenlegi stádiumá­ban Afganisztánból nem lehet megdönteni az európai dolgok rendjét. Nem kételkedünk, hogy Anglia, habár forma szerint való hábo­rúra kerülne is a dolog, csakhamar vissza­állítaná tekintélyét s győztesen szabadulna ki az afgán bonyodalomból. De habár Angliát baj érné, vagy hosszabb időn át le is kötnék figyelmét és erejét az ázsiai ese­mények, Oroszország keze nem szabadulna fel Európában. A berlini szerződés bevégzett tényeivel szemben Oroszország tehetetlen, a­mennyi­ben pedig aláaknázni próbálná e szerződés alapját, Ausztria-Magyarország, mely a ke­leti kérdésben vezérhatalommá lett s leghi­­vatottabb őre a berlini szerződés által terem­tett dolgok új rendjének, Ausztria-Magyar­ország Anglia nélkül is vigyázni tudna a muszka kezekre s ép oly erkölcsi, mint anyagi sulylyal birna arra, hogy Oroszor­szágot az uj állapotok tiszteletére kény­szerítse. A „Pesti Napló“ nagyon szerencsétlen a maga azon buzgalmával, melylyel híveinket meg­­c­áfolni mohóskodik. Legközelebb, a „P. Lloyd“-al együtt, azon közlést hoztuk, hogy „a kisbirto­kosok országos földhitelintézetének létesítő bizottsága Végh Ignáczot a jegyzői hiva­taltól felmentette“, s miután a „Pester Lloyd“ e verbum regenst „suspendirt“ szóval adta vissza: gróf Festetits Pál úr, mint a létesítő bizottság el­nöke, indítva érezte magát, ezt ugyancsak a „Pes­ter Lloydsban „enthoben“-ra kiigazítani. Nossza kap ezen a „Pesti Napló“ s buzgóságában nem vévén észre, hogy a német „enthoben“ a magyar „felmentette “-nek hajszálig megfelel, nem vévén észre továbbá a nyilatkozó gróf azon szavait, hogy Végh az ő­­ gróf­ indítványára mentetett fel, siet bennünket i­scsak megc­áfolni, hanem még azt is hozzáteszi, így Végh Ignácz maga mondott le, a mit pedi Végh szintén a „Lloydsban közzétett nyilatkozatában, maga sem állít. Hasonló malheur-je volt a „Naplódnak azon buzgalmával, melylyel Szápáry gróf, Ribáry és Bla­­zovich urak bécsi útjáról hozott közleményünket a „B Corr.“ nyomán megczáfolni iparkodott. Mi ugyanis azt mondtuk: „ez utazás, ha nem csa­lódunk, a szerb vasúti csatlakozás és egyéb fenn­forgó vasutügyekkel függ össze. A kőnyomatú lap e hírünket holmi badar beszéddel, gróf Szapáryra vonatkozólag alaptalannak állítja. Egy nyomban elmondja azonban ő maga s a „Napló“ ezt is át­­szi, hogy Ribáry és Beretvás urak (ez utóbbi ur tudvalevőleg a pénzügyminisztériumnak ép azon szakközege, ki a vasutügyek financiális részével leginkább foglalkozik) Bécsben több függőben levő vasúti kérdés iránt conferálnak. Hiszi-e a „Napló“, midőn „miniszter és osztálytanácsosa együtt van­nak Bécsben s midőn ez utóbbi bevallottan confe­­ral vasutügyekben, a miniszter ezekkel meg se tö­rődnék s együttes felutazásuk egyik czélja reá nézve is ne éppen ez ügyek volnának ? Hogy egyéb iránt magát a tárgyat is elég helyesen jelöltük meg, arra nézve szolgáljon a „Naplódnak bizonyí­tékul a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ alábbi közleménye: Szabadságolás: Hieronymi Károly ur államtitkár­helyettes a közmunka- és közlekedési magy. kir. miniszté­riumban, ma kezdte meg négyheti szabadságidejét. Ribáry Sándor miniszteri tanácsos úr, a vasúti és hajózási szakosz­tály főnöke, Bécsből, hol jelenleg a szerb vasúti csat­lakozások és egyéb vasúti kérdések ügyében tárgyalásokat folytat, — szintén szabadságra fog utazni, de f. hó 20-án már ismét itthon lesz s átveszi a szakosztály vezetését, melylyel távolléte alatt Záhorszky Kál­mán osztálytanácsos úr bízatott meg. Bécsi és berlini lapok majdnem naponként újabb közleményeket eresztenek világgá az állító­lag legközebebről bekövetkező szerződési tár­gyalások felől Németországgal. — A „Bad. Corr.“ leghatározottabban állítja, hogy mind­ezen közlemények koraiak. Annyi igaz, hogy a né­met kormány felszólíttatott külügyi hivatalunk ál­tal annak kijelentésére, hogy hajlandó volna-e tár­gyalásokba bocsátkozni, mely esetben megbízott­jaink Berlinbe utaznának, és hogy a német kor­mány félhivatalosan kijelentette abbeli hajlan­dóságát, miszerint kész e tárgyalásokat minél előbb megkezdeni. Eddig azonban sem a németek részéről nem intéztetett hozzánk hivatalos meghívás, sem az osztrák-magyar vámkonferentia részéről nem állapíttattak meg a Berlinben követendő el­járás iránti utasítások, melyek nélkül a tárgyalá­sok semmi esetre sem mehetnek végbe. Belgrádból jelentik, hogy Tornielli grófot Umberto király rendkívüli m­issióban küldi oda. Azt hiszik, hogy a novibazári szandsák megszállásával van összefüggésben ez a missió. A cseh bizalmi férfiak legutóbbi értekez­letéről a következőket írják a „Pressének“ Prá­gából : A cseh club ezen gyűlésében élénk vita volt, minthogy Riegernek be kellett vallania, hogy ő igen vérmes reményt táplált a kormánynyal folytatott tárgyalásokról, és most üres kézzel kel­lett Bécsből hazatérnie. Néhány ó-cseh képviselő, a­kik azért nem akarnak belépni a reichsrathba, mert magán­ügyeik nem engedik meg, hogy hosz­­szasan Bécsben időzzenek, és a­kik azért rövid parl­amenti tevékenység után kénytelenek lesznek mások javára lemondani mandátumaikról, a­kik­nek életfoglalkozásuk megengedi, hogy hosszabb ideig tartózkodjanak a birodalmi fővárosban, siettek azon kérdés felvetésével, hogy a jelen körülmények közt nem volna-e tanácsos visszatérni a passivitásra. Az ifjú­ cseh képviselők pedig azt tartották hibás eljárásnak, hogy nem a németek­kel iparkodtak egységre jutni, a­helyett, hogy a kormánynyal alkudoztak, a­mely oly fukarnak bi­zonyult. A vita eredménye az a meggyőződés lett, hogy a parlamenten kívül semmit sem lehet elérni, és elkerülhetlen a reichsratba való belépés. A reichsrathi club alakulása sok bajjal fog járni. Bi­zonyos kérdésekben szívesen szavaznának a csehek a liberálisokkal, de a jogi párt támogatását sem akarják eljátszani. A zajos vita abban a kérdésben sem állapodhatott meg, és eldöntetlen maradt egészen a reichsrath megnyitásáig. Slatkovsky helyébe a raudnitzi kerületben nem fog candidatust felállítani a club, mert a radi­­cális kerület féltékeny önállóságára és maga fogja felállítani jelöltjét. T­áviratok. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) Ide ér­kezett hiteles tudósítások szerint ma átlépték csapatjaink a novibazári szandsák határát, és megkezdették a bevonulást. Csajnicza, szept. 7. (Eredeti táv­irat.) Taslidiába 1200 főből álló török csa­pat érkezett. Az osztrák-magyar bizottság most itt van. Délután ide érkezett Würt­temberg herczeg és Aibori ezredes. Konstantin­ápoly, szept. 8. A porta kijelenti, hogy Huszni pasa nem kapott pa­rancsot, hogy ne csatlakozzék az osztrák­magyar csapatokhoz. Szavjet pasa kijelen­tette Zichy gróf nagykövet előtt, hogy az Ausztria-Magyarországgal való teljes egyet­értés fennállásának minél világosabb jelzését a porta legfőbb érdekének ismeri el. Hogy ezen egyetértésnek minden kétértelműséget kizáró kifejezést adjon, ma újra utasította Huszni pasát, hogy csatlakozzék a bevonuló csapatokhoz. Egyszersmind a novi-bazári szandsákban lévő többi közegeinek is újra megparancsolta a porta, hogy a szultán aka­rata szerint az osztrák-magyar csapatok elő­menetelét minden tekintetben s tőlük kitel­hető módon könnyítsék. Konstantinápoly, szept. 8. A szept. 6-kán tartott ülésben válaszoltak a görög küldöttek a török biztosok utolsó nyilatko­zatára és elégtelennek találták azt, azután pedig felszólították a török küldötteket, hogy határozottan jelentsék ki, váljon hajlandók-e elfogadni a tanácskozás alapjául a 13-dik jegyzőkönyvet. Erre szerdán fognak vála­szolni a török biztosok. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) Nikita montenegrói fejedelem e hó 11-éig marad itt, hogy bemutattassa magát királyné ő felségének is. A fejedelem tegnap fogadta Vilmos főherczeg látogatását, és még aznap viszonozta is. „ Linz, szept. 8. (Eredeti távirat.) Ő felsége 1200 frjtot adott a linzi és urfahri szegényeknek, továbbá 1000 irtot a jóté­kony intézeteknek. A polgármester plaká­tokkal tette közzé ő felségének köszönő szavait. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) A Károly porosz herczeg nevét viselő vitéz dragonyos-ezred, tegnap vonult át Bécsen és Stockerauba, uj helyőrségére ment. A dragonyos-ezredet Albrecht, Rajner és Vil­mos főherczegek, továbbá a tábornoki kar fogadták. Miután elvonult az ezred a főher­czeg előtt, folytatta útját a hofburgon és a belvároson át. Bécs, szép. 8. (Eredeti távirat.) Wal­­dowszky bankház-tulajdonosnak elfogatása nagy zajt okoz. Csalásaival leginkább a vidéket károsította meg. Váltóhamisítással és depötk eltulajdonításával körülbelül 60—70.000 forintra rugó kárt okozott. Készpénzt egyetlen krajczárt sem találtak. A czég Holl és társa nevét viselte. Bécs, szept. 8. (Eredeti távirat.) Mayer Eduardnak, a bécsi skót benczésnek holttestét ma találták meg a dornbachi erdő­ben. A holttest annyira föloszlásnak indult, hogy alig ismerhető meg. Mayer titokszerü módon tűnt el és most azt gyanítják, hogy rablógyilkosság áldozata lett. Bécs, szeptember 8. (A „Budapester Corres­­pondenz“ távirata.) Gróf Szapáry Gyula tegnap és ma folytatta az osztrák miniszterekkel tanács­kozásait. Ezen tanácskozásoknál nevezetesen több, mindkét törvényhozás elé terjesztendő adó-tör­vényjavaslat megállapításáról, s a kö­zös hadsereg költségvetésénél a jövő évben teendő megtakarítások és reduc­­tiók megbeszéléséről van szó. A pénz­ügyminiszter különösen az utóbbi kérdésre nézve, teljes előzékenységre talált osztrák colegáinál, Ribáry és Beretvás miniszteri tanácsosok be­fejezvén értekezleteiket, már tegnap elutaztak. Gróf Szapáry pénzügyminiszter még egy napig szán­dékozik itt időzni. — Ő Felsége holnap érke­zik még ide. Pozsony, szept. 8. Az itteni magyar kir. állami tanítóképző intézetet Trefort közoktatási miniszter jelenlétében ma megnyitották. Az üd­vözlő- és a megnyitóbeszédet Róth tanfelügyelő tartotta. A miniszter kérte az intézet igazgatósá­gát, hogy a haza javára munkálkodjék. London, szept. 8. Az indiai alkirály táviratban értesítette Lady Cavagnarit, férje halála felől. Jenkynst, dr. Kelly titkárt, Hamilton hadnagyot és a 67 emberből álló fedezetet, kétségbeesett ellen­állásuk után fölkonczolták az afgánok. London, szept. 8. A „Reuter-ügynök­­ség“ jelenti Szimlából. Három fellázadt af­gán ezred elhagyta Kabult. Távozásuknak iránya ismeretlen. A határon lévő néptör­zsek magatartása eddig nem kedvezőtlen az angolokra nézve. London, szeptember 8. Az összes hírlapok követelik a Kabulban történteknek mihamarább való szigorú megfenyítését. A „Times“ kijelenti, hogy cselekedni kell, azt hiszi azonban, hogy ez­által új helyzetet nem fognak teremteni. Afganisz­tán elfoglalását semmiféle ok sem támogatja. Anglia ezután is ragaszkodni fog ahhoz a politiká­hoz, a­mely kivívta a közvélemény tetszését. Berlin, szept. 8. A „Nordd. Alig. Zig“ írja: A „National Zeitung“ által közölt s általunk ki­igazított tudósítás, hogy Manteuffel tábornagy varsói küldetését Bismarck herczeg tervezte, a hazai s a külföldi lapokban, véleményünk szerint az említett helyreigazítás jelentőségét jóval meg­haladó fejtegetésre nyújtott alkalmat. Nincs szán­dékunk mindezekkel behatóbban foglalkozni. Hogy ha azonban valahol tudósításaink megbízhatóságát kétségbe vonni jónak látják, úgy kényszerítve va­gyunk ez ellen, adatainkat egész terjedelmükben fentartani és hozzáfüggeszteni, hogy Manteuffel tábornagy, Sándor czár kívánságához képest, ki csapatainak hadgyakorlatainál porosz tisztek jelen­létét óhajtotta, a porosz tisztek küldöttségének élén, Varsóba utazott, és ez alkalommal a mint azonfelül értesültünk császárunk válaszát is meg­vitte a czár azon levelére, melyet Vilmos császár­hoz röviddel azelőtt intézett fölséges unokaöcscse. Amsterdam, szept. 8. („Bud. Corr.“) A nem­zetközi orvosi congressus tegnap délután két óra­kor megnyittatott. Elnökökké Donders, Virchow, Lister, Coni (?), Verneuil, Schnitzler és Gross La­jos választottak. Hatszáz tag jelenléte emelte az ünnepélyt. Donders rendkívül érdekes megnyitó beszéde élénk tetszéssel fogadtatott. Este a con­gressus tagjai a város vendégei voltak. A város­házán nagyszerű fogadtatási ünnepélyesség folyt le. A szakülések ma vették kezdetüket. London, szept. 8. Brest glasgowi gőzhajó, 250 kivándorlóval a fedélzetén, havre­ liverpooli útjában, Falmouth közelében hajótörést szenvedett. Az utasokat és a legénységet 7 díjával megmen­tették. Livádia, szept. 7. Az orosz czár ma este 6 órakor ide érkezett. Kassa, szept. 7. (Eredeti távirat.) Ló­versenyek, I-ső nap. Az á­ll­a­m­d­i­j 200 db aranyát Kegl György 3é. p. Ostreger-Cata­­s­t­r­o­p­h­e­ménje nyerte meg, b. Majthényi Izidor Cobwebje ellen — mely második, s gróf Festetics Pál Carolinaja ellen — mely 3-dik volt. A két­évesek versenyében (dij 200 arany) a gróf Festetics Pál által nevezett gr. Almásy Kálmán­­féle Alma ért elsőként a czélhoz, Frohner az Orest-Birdcage-kanczája ellen. — A paripa­versenyben 3 ló futott, C o c t a i 1 első, Coeur második. — A nagy­ handicapben (dij 800 forint, 3800 méter) nyertes lett gr. Sztáray Já­nos Dagmar-ja; gr. Forgách István Aunt Judyja 2-dik, 3 futott. Végül az asszonyságok dijá­ért (2000 méter) gróf Forgách István id. sp. Cymba-ja érkezett elsőnek ifj. gr. Lónyay Meny­hért Sapperment-je ellen. Kassa, szept. 8. (Eredeti távirat.) Ló­versenyek, II. nap. A Kis­ handicap-ben báró Majthényi Izidor C­o­b w­e­b-je első, Blaskovics Mik­lós Borostyán­ ja 2-dik. — Az állam dij 350 drb aranyát szintén a báró Majthényi-istálló nyerte Harry Hallal, Kegl György catastrophe-ménje második lett. A vigasz­versenyben 3 versenytárs közül Frohner János Imperatrice-ménje ért elsőben a czélhoz, gr. Forgách István Aunt Judy-ja máso­dik, gr. Festetics Pál Carolinája 3-dik.­­ A R­e­i­­terclub-akadályversenyt Polko kapitány 5 éves L­u­c­i­f­e­r-j­e nyerte meg dr. Kotz kapitány Commencement-je és Hammersberg John. Geszte­nyéje ellen. Volt ezeken kivül még egy „Földészek versenye“ is, mely a program m 3-dik pontját képezte. Brassó, szeptember 5. (Saját külön tudósítónktól.) — Utazás a székelyföldön. — Csíkszeredán közgyűlése a „székely művelődési és közgazdasági egyletének. — Közebén. — Rohamos utazásunkban némi nyugpontra ta­lálván, sietek egy pár sort a múlt napok emléké­nek áldozni. A székely művelődési és közgazdasági egylet szept. 2-án Csíkszeredán közgyűlést tartott. A gyűlésre a történelmi társulat is meg lé­vén hiva, annak egy része segesvári tárgyűlésük után aug. 31-én elindult a Székelyföld felé csat­lakozván többekkel, kik a székely gyűlésre igye­keztek. Segesvárron csatlakozott a többek között Hajós János mint tanácsos a székely egylet elnöke, Buzogány Áron annak titkára s az unitáriusok gyűlése óta még mindig Erdélyben időző derék iz­­landi pap Gordon. Mióta a gyászemlékű csata színhelyét Fehér­egyházát elhagytuk, hol mást oláhok laknak, majd utána Héjasfalvát s átmentünk a Nagy Küküllő hídján, a­hol a Székelyföld kezdődik, azóta min­denütt igazi magyar vendégszeretettel, a legönzet­lenebb szívélyességgel találkoztunk mindenütt. Udvarhely megye kocsikat rendelt Seges­várra s Ugron Gábor képviselő ügyes vezetése s rendezése mellett indult a nagy karaván. Székely-Kereszturon gróf Haller József várt ebéddel, a­ki nemcsak a szabadságharcz alatt mu­tatta meg, hogy mily nagy hazafi, hat évi várfog­sága nem rendité meg, most is a legnagyobb ér­deklődéssel viseltetik a magyar tudományosság s a székely nép művelődési érdekei iránt. Kereszturról 31-én folytattuk utunkat, át­mentünk az agyagfalvi mezőn, hol a forradalom­ban tábori országgyűlést tartott a székely nép s estére Székely-Udvarhelyre érvén, még láthattuk a mint a nap leáldozik a magas Bud­vár-hegy me­­gett, melyen a néphagyomány szerint a még po­gány székelyek áldozatai a rabombánok fe­hér lovaikat áldozták, s megnézhettük a város köze­pén a nagyszerű várromokat. Az estét Ugrón Gábor képviselő házánál töl­töttük; a kedélyes mulatás, gazdag vacsora megta­nította ismerni a székely vendégszeretetet teljes pompájában. Udvarhelyről szept. 2-án reggel váltott lova­kon indultunk a nagy útra, hogy a komor sötétlő Hargitán átvergődjünk. Az út lassanként emelkedni kezd s mielőtt Oláhfalvát egy posta­távolban (a mint a székely a távolságot számitni szokta) elér­­nék, már itt-ott meredekké válik, s több hágóra kanyarog fel az út. Utunk közepén egy szép fen­­sikra jutunk ki, körülöttünk fenyvesek, megöttünk a hosszas völgyben falvak tarkállottak, előttünk a Hargita magas gerincze kéklett, alatta Oláh­fa­l­v­a, a napfényben temetőjének bádogkeresztjeit csillogtatva s még előbb a kis Homoród-fürdő lat. Ezt tánczmulatság követte, a mely kedélyesen 3 óráig folyt. Ott volt az egész megye fiatalsága hívogató házai, fedett savanyuviz-kutjai köszön­töttek, távol délfelé pedig a tiszta jégen át Brassó havasai s a nagyszerű fogarasi határhegyek zárták be a gyönyörű látkört. A homoródi fürdőnél kezdődött utunkban az itt általánosan borviznek nevezett savanyuvizek hazája, melynél Csik-Szeredán, Tusnádon, Előpata­kon át alig ihatik az utas most egész Brassóig, a falukon kis gyermekek szaladnak a kocsi mellett kinálgatván bádogedényekből a borvizet. Oláhfalunál a Hargita főláncza alá ju­tottunk, de itt vár még a legnehezebb út, egyik hágó után a másik tűnik elő s a székely kocsisok­­biztatása mindannyiszor felhangzik, hogy nem messze már a Tolvajostető. Végre elérjük az út legmagasabb partját s ezzel Csikmegye, vagy a mint régi oklevelekben akárhány helyütt olvashatjuk Csikország ha­tárát. Itt ismét eszünkbe jut, hogy a Székelyföld vendégei vagyunk, mert egy küldöttség fogad a megye határán, melynek derék szónokja Éktes Elek tanfelügyelő üdvözöl s elmondja, hogy ott a hava­sok aljában, messze bár s elszigetelve a nyugati testvértől, igaz magyar honfiszivekre találunk. Hajós elnök válasza után Pulszky Ferencz a tört. társulat nevében megköszöni a szives fogadtatást, azt mondván, hogy ismerjük a székely nép múltját, eljöttünk, hogy saját szemünkkel lássuk jelenét s jól esik kimondanunk, hogy eddig a merre jöttünk, e népet múltjához méltónak, nevére érdemesnek ta­nultuk ismerni. Az elfogadó bizottsággal megsza­porodott társaság hosszú kocsisorral kezdett le­ereszkedni a hegy éléről. A mint feltárult alattunk a gyönyörű Csik­or­s­z­á­g magas béretek által övezve, szemünk nem tudott betelni a nézéssel, lelkünk a gyönyör­ködéssel. Az 011 kies síksága megrakva csillogó tornyú falvakkal, észak felé a gyergyói sziklahasa­dékok, szemben keletre a sötétlő határhavasok, dél felé a hegyek összeölelkezése, egyetlen kaput hagyván csak az Olt vizének, oly benyomást tesz­nek az utazóra, a mely szivet, lelket egyaránt gyö­nyörködtet, fölemel. Csik-Szeredához erős török­k­ön (igy mondja a székely a meredek lejtőt) lebocsátkozván, a város végén a derék alispán Lázár üdvözli a vendége­ket, majd a városba zászlókkal s zeneszóval bevo­nulva, a tanácsház előtt a város polgársága mond szívélyes istenhozottat s azzal kit-kit szállására kisérnek, hogy az úti portól kissé megtisztulva vehessenek részt az ismerkedési estélyen. A város nagyon egyszerű, mondhatnék sze­gényes, de népe barátságos, vendégszerető. Közel van hozzá Csik-Somlyó, a­hol a ferenczrendieknek egy magasabb dombon szép zárdájuk van, gazdag könyvtárral; a templomában szent István és szent László érdek­es szobrával jelenkori dísz magyar ruhában, melyet a muszkák 1849-ben szét akartak tördelni, azt hívén, hogy Kossuth és Bem szobra. Az ismerkedési estélyen nagyon sokan vettek részt. Ugron Gábor pohárköszöntője, melyben fel­említi a volt kaszárnyán látott kétfejű sast, hová nemsokára a törvényszék fog beköltözni, nagy ha­tást tett, úgy, hogy jó része a pohárköszöntőknek még másnap is e körül forgott. A főispán azt mondta válaszul, hogy be nem meszelhették, mert a mész kellett a szomszéd Taplócza falu iskolája építéséhez, de be fogják vakoltatni már csak azért is, hogy a régészeknek legyen mit találni majd pár száz esztendő múlva a falak között is. A közgyűlés szept. 3-án 9 órától 1-ig s délután 4-6-ig tartott. Az elnöki megnyitó beszé­det élénk tetszéssel fogadták, úgy a titkári jelentést is az egylet évi működéséről. 3-ik pontja volt a pénz­tárnoki és számvizsgáló bizottság jelentése. 4-szer a központi választmány tagjaiul hárman kisoroltat­tak u. m. Nagy János, Bedő Albert, s gróf Nemes Nándor. Azután a számvizsgáló bizottság válasz­tatott, majd a választmányi javaslatok tétettek meg. Indítványokhoz szólottak Ugrón Gábor, Orbán Balázs, Deák Farkas, K. Apor Károly, Kerekes Samu, Buzogány Áron. Egyik nevezetes pontja volt a gyűlésnek Pulszky Ferencz felszólalása, aki a Cserey Jánosné által alapított székely múzeumra hívja fel az egy­let figyelmét. A múzeum Háromszék megye szék­helyén Sepsi-Szt.-Györgyön van s a főispán fel­ügyelete alatt áll. Nem tartja a megyét hivatott­nak arra, hogy múzeumot igazgasson s óhajtja, hogy a muzeum kezelése a székely egylet kezébe jusson. A közgyűlés erre felkéri Pulszkyt, hogy megnézvén úgyis ez útjában a múzeumot, a köz­ponti választmánynak tegye meg arra vonatkozó javaslatait. Az indítványok után felolvasások következtek, első volt Imecs Fölöp Jákó- Csikmegye 1848/9. hadi történetéből. Érdekes összeállítása a csikmegyei honvédek harczainak, viszontagságainak. Csikmegyéből 15,000 honvéd került ki, 10°/o-a majdnem a síkra szállott összes magyar honvédek­nek, ezek vitézsége szólaltatta meg Petőfi lantját akkor, midőn énekli hogy: „Nem mondom ,Én előre székeljek , Előre mentek úgyis hős fiuk, Ottan kivan mindegyik harczolni, Hol a csata legrémesebben zug, stb. A délutáni gyűlésen felolvasást tartottak még Éltes Elek­ a megye közművelődési viszonyairól, Deák Ignácz a megye közgazdasági állapotáról, Nagy Imre a csíki székely nyelvjárásról. A közebéden több mint másfélszázan vettek részt. Hajós János elnök a királyi családot kö­­szönte fel, Mikó Imre főispán Hajós elnököt, majd a tört. társulat jelenlevő tagjait. Madár Imre megyei fő­jegyző Pulszky Ferenczet, Sándor Kálmán a város s megye közönségét éltette, Imecs Szabó Károlyt, Lázár alispán Buzogány Áront, Gál Endre képvi­selő Gordon Sándort a derék angol papot köszönte fel, Deák Lajos az alispánra, Ugrón Gábor Madár főjegyzőre, Orbán Balázs a székely nemzet nagy jövőjére emel poharat. Majd a jókedvű asztaltár­saság a „Maros Vidék“ derék szerkesztőjét akarja hallani, a­ki az egész után kísérte a történelmi társulatot, s bár nem volt ebéd, a­hol hallgatott volna, ki nem fogy humorából s rímeiből. Most is hangzik már hogy, „halljuk Kerekest!“ Kerekes nem mozdul, helyette feláll az izlandi s angolos ma­gyarsággal ily szókkal emel poharat: „Az angol soha sok mond. Én nem egy Kerekes, csak egy Gordon. Éljen a Székelyföld jó népe!“ Szavait élénk tapsvihar követte, a toasztok sorát mint rendesen, Kerekes Jimes köszöntője zárta be. Este műkedvelői előadás volt, az Ibolya falat adták ügyesebben mint sok vidéki színtársak!

Next