Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)

1879-10-01 / 470. szám

Előfizetési Arab­­ 20 frt — kr. 10 „ - , Évnegyedre Egy hónapra 6 frt — kr­­ , 10, Egész évre Félévre Szerkesztési iroda­­ Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem­ tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vianakü­ldésért nem vállalkozunk. — Petim által csak bérmentet leveleket fogadunk oL &Gym 62ám ám - tar. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szerda, október I. 1879. felvételű a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán) Továbbá Daube 8. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott ■zárnia ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide viszendök az előfizetitek ét a lap ezért idétére vonatkozó mindet! IdniUJAt. XI. évfolyam. 470. szám. Az új évnegyed alkalméiból figyel­­meztetjü­k t. olvasóinkat az előfizeté­sek mielőbbi megujitására. Az Ellenőr ara mint eddig­­ való külön küldése­ 1 frt jár évnegyedenként. Az „Ellenőrbre h­avonkint is előfizethetni. ért Egy évre . . . Félévre . . . Negyedévre . . Egy hóra . . . Az estilap postán 20 frt 10 .»­5 » 1 * 80 kr. T­áviratok. Bécs, szept. 30. (Eredeti távirat.) Jacobini pronuntiusnak ma délelőtt 11 órakor adták át ün­nepélyesen az udvari plébánia templomban a car­­dinalis kalapot. A hofburgban és a kapuk előtt már 10 órakor nagy közönség gyűlt össze. 1/4 11 órakor érkezett oda a bibornok az ablegatus kí­séretében hat lovas udvari kocsin. Előtte két lovas udvari kocsiban érkeztek a pápai gárdisták és a nuntiatura tagjai. 11 órakor ő felsége a kihallgató teremből az udvari plébánia templomba ment. A szertartás körülbelül félóráig tartott. Jelen voltak Kutschker bíbornok, Marolcsics országos parancs­nok, tábornokok, törzskari tisztek és a pápai curia tagjai. Közvetlenül ezután magán kihallgatáson fogadta ő felsége Jacobini pronuntiust, és ez al­kalommal bemutattatta a pápai ablegatust és a pápai gárdistákat is. Konstantinápoly, szept. 30. („Polit. Corr.“) A görög küldöttek utasítást kaptak, hogy ragaszkodjanak azon kijelentéshez, melynek értelmében Görögország a 13. jegyzőkönyv alapján bocsátkoznék a fenn­forgó kérdés vitatásába, ellenben utasítsák vissza a nyilatkozatnak a törökök által in­dítványozott értelmezését , hogy Görögország elfogadja a 13. jegyzőkönyvet a vita alapjául. Layard angol nagykövetet október 10-kére várják. London, szept. 30. A „Reuter-ügynök­­ség“ jelenti Simlából . Tegnap Dakká váro­sát ellentállás nélkül szállották meg az angol csapatok. Kabul nyugodt. Roberts tábornok tegnapelőtt hossza­sabban értekezett Jakub kánnal, ki készség­­­­gel felajánlotta támogatását, élelmi készletet és szállítási eszközöket. Róma, szeptember 30. Haymerle báró tegnap a milánói pályaudvarba érkezett, hova Cairoli olasz miniszterelnök is, Casertába való átutazása alkalmával, megérkezett. A két államférfin hosz­­szasabban értekezett egymással. Bukarest, szept. 30. A bolgár fejedelem ma délben a cotroceni-i pályaudvarba érkezett. Károly román fejedelem nagy és fényes kísérettel, vala­mint az összes miniszterek fogadták a pályaudva­ron. A két fejedelem nagyon szívélyesen üdvözölte egymást. Hamburg, szept. 30. Az Elba folyamon, Harburghoz közel, az elmúlt éjjel Szent-Pauliból való Boothby hajósnak „Ewer“ nevű és puskapor­ral megrakott hajója felrobbant. A hajó személy­zete, három ember és néhány halász életüket vesz­tették. A felrobbanás által okozott légnyomás kárt tett Harburgban és Hamburgban. Berlin, szept. 30. Csekély részvét mellett itten nagyobbára a haladópárt választó férfiai vá­lasztattak meg. Berlin, szept. 30. A választók választása a porosz országgyűlés számára. Köln városa, előleges számlálás szerint, 254 clericalist és 242 nemzeti­­szabadelvűt vagyis haladási pártbelit választott; Wiesbaden 163 nemzeti­ szabadelvűt vagyis haladási pártbelit és 3 conservativet ; Trier városa 53 szabad­elvűt és 34 clericalist . Münster városa (Westphalia) 110 klerikálist és 31 nemzeti szabadelvű pártbelit választott. A münsteri és a kesfeldi kerületben csupán klerikális választó lett megvál­asztva. — Posen városában az eddigi számlálás szerint, túl­­nyomólag a haladáspárthoz tartozó választók lettek megválasztva. — Danzig városa 296 nemzeti szabad­elvűt vagyis haladási pártbelit és 64 conservativet, — Danczig ultramontán kerülete 60 nemzeti sza­­badelvűt vagy haladási pártbelit és 20 conserva­tivet és clericalist és 200 ismeretlen párthoz tartozó­kat,— Barmen városa 116 szabadelvű­ conservativet és 215 nemzeti szabadelvűt vagy haladási pártbelit választott. Elberfeldben a nemzeti szabadelvűek és a haladási pártbeliek együttesen szavaztak és 155 választót választottak, míg 160 választó a szabadelvű conservativ és az ultramontán pártnak hívei. Elbing városa nagyon csekély részvevői mellett 113 nemzeti szabadelvűt vagyis haladási pártbelit és 17 határozott conservativet választott. Cassel városában a nemzeti szabadel­vűek túlnyomó többségre számíthatnak. A Crefeld városában megválasztott választók közül 121-en Seiffardra és 107-en Reichenspergerre fognak szavazni. Stettin városa 33 conservativet 157 nemzeti szabadelvűt és 97 haladási pártbe­lit választott. Hannover városában túlnyomó­­lag nemzeti szabadelvűek választottak meg. A Po­sen városában megválasztottak közül 95-en hala­dás pártbeliek, 35-en nemzeti szabadelvűek, 20-an conservativek és a többiek a lengyel párt hívei Magdeburg városa 225 nemzeti szabadelvűt és 85 haladási pártbelit választott. Bromberg vá­rosa 91 nemzeti szabadelvűt vagyis haladási pártbelit és 29 conservativet, Nakel városa 20 nemzeti szabadelvűt és 2 lengyelt választott. Essen városa a nemzeti szabadelvű és haladási pártnak 152 tagját választotta, míg a többi 95 választó, legnagyobb részben, a clericalis párthoz tartoznak. Boroszló városában eddigi becslés szerint a nem­zeti szabadelvűek és a haladási pártbeliek van­nak többségben. Budapest, szeptember 30. A képviselőház október hó 2-án csütörtö­kön délelőtt 11 órakor ülést, tart. A főrendiház 1. évi október hó 2-dikán ülést tart. Az osztrák urak háza elnökévé Trautt­­mansdorff Ferdinánd grófot az eddigi alelnö­­köt nevezték ki. A bécsi külügyi hivatal — hír sze­rint — fölvilágosítást adott az angol és fran­­czia kabineteknek az Ausztria-Magyar­­ország és Németország közt uralkodó egyetértés békés természetéről. Páris­­ban és Londonban igen meg voltak elégedve a felvilágosítással. ___ A műemlékek megóvása iránt, nem­különben a József mttegyetem és az állat­gyógyintézet állandó elhelyezésére Budapesten emelendő állami épületekről és az erre megkiván­­tató költségekről törvényjavaslatot fog az ország­gyűlés elé terjeszteni a közoktatási miniszter. Az utóbb említett törvényjavaslat értelmében a jelenlegi állatgyógyintézet helyébe, az úgyneve­zett Kunewalder-féle telken a múzeum-köruton egy uj épület fogna a műegyetem elhelyezésére s egy második a Rottenbiller-utczában az állatgyógyinté­zet számára emeltetni. Mint már régebben emlí­tettük, e czélra 720.000 forint fog igényeltetni ugyan, de az ezen építkezésekre fölveendő kölcsön azon 47.960 írtra rugó évi bérletösszeggel fog amortizáltatni, mely jelenleg a műegyetemért fizet­tetik, úgy, hogy az állam ezen az összegen, melyet most évenként kénytelen kiadni, minden további terheltetés nélkül, két új, czélszerű épület birto­kába juthat. A tiszavidéki vasút igazgatótanácsának mai ülése a Krontorad elhalása folytán megürült gépigazgatói állomás teendőivel Rindskopf Mózes urat bizta meg, ez állás végleges betöltését egyelőre mellőzvén. Egyszersmind pedig társulati elnök gróf S­z­á­p­á­r­y Antal elnöklete alatt Brüll Miksa, Madarassy, Ribáry Sándor és Tisza László igazgatókból bizottság küldetett ki, hogy az igazgatótanácsnak úgy ez állomás betöltése, vala­mint az egész vezérigazgatóság újjá­szervezése iránt indítványt készítsen és terjeszszen elő. Vicinális pályák kiépítését határozta el az északkeleti vasút igazgatósága, melyre az en­gedélyt legközelebb kikéri a közlekedési miniszté­riumtól. E vonalak a következők lennének : Rendes nyomtávval biró másodrendű vasút Szatmártól, Szinyér-Váralján át Nagybányáig; egy másik ren­des nyomtávval biró másodrendű pálya Nagy- Károlytól Fábiánházán át Máté-Szalkáig ; egy harmadik keskeny nyomtávú vicinális pálya Sza­­niszlóról vagy esetleg Miskoltról, Ér-Endréden át Margitáig. A csehek lemondanak a passzitás politi­kájáról. Ez eljárást azzal igazolja a „Politik“, hogy a kormány törvényjavaslatokat fog a cseh tartománygyűlés elé terjeszteni a választási rend megváltoztatásáról és a nemzetiségek viszonyainak rendezéséről. A csehek e törvényjavaslatokkal ki fognak elégíttetni.­­ Cattaróból jelentik, hogy a porta c­o­n­s­t­­­a­­tust állít Antivariban. A prizrendi liga felszólította a portát azon területek pontos kijelölése végett, a­melyek Gö­rögországhoz fognak csatoltatni, mert a liga hala­dék nélkül el fogja bocsátani azon katonáit, a­ki­ket arról a vidékről toborzott. A francziaországi royalista lakomákban körülbelül 4000 ember vett részt. A „király­hoz“ intézendő feliratot mindenütt fölolvasták és aláírták. Rövid beszédeket is tartottak, itt-ott köl­teményeket is olvastak fel. A lakomák csukott aj­tók mögött folytak le. Kívülről semmit sem lehe­tett észrevenni. Chambordban 2000 legitimista ün­nepelt. Midőn ezek átvonultak Blois városon, az ottani lakosság mozdulatlan maradt, előtte való nap este azonban republicánus tüntetéseket rende­zett. A chambordi parkban sátrakban tartották a lakomákat. A parasztoknak blouseban kellett meg­jelenniük. Baragnon heves támadást intézett a kor­mány ellen azért, hogy tűri a zabolátlankodást. A Chambord grófhoz intézett föl­irat így szól: „Monsegneur! Folyó évi július 15-én össze­gyűltünk, hogy megünnepeljük a király nevenap­­ját. A hűségnek és a reménynek ugyanazon szava fakadt akkor szívünkből, és ön szíves volt magasz­tos jóakarattal fogadni ezen hódolatunkat. Ma az ön születésnapjának ünneplésére gyűltünk ismét össze, és ez órában nem feledhetjük el, hogy 1820. szeptember 29-én Dieudonné Henrik bordeauxi herczeg úgy Francziaország mint egész Európa gyermekének neveztetett. Azonban Francziaország nélkülözi a királyságot, és épen azért nélkülözi Európa is Francziaországot. Mi nem vagyunk po­litikusok, mi csak egyszerű munkások vagyunk, a­kik észszel és patriotismussal dolgoznak és a tár­sadalmi üdvösség minden szükséglete által át van­nak hatva. Mi várjuk a királyt, hogy Francziaor­szág fölött és fölöttünk a legitim és hatalmas souverainitás védő­ernyőjét terjeszsze ki. Köszöne­tet mondunk tehát Monseigneur, hogy bátorította ön azokat, a kiket szakadatlanul kizsákmányolni iparkodott a könnyenhivőség és hogy ön újra is­mételte, hogy a mi körünkben lesz, ha az úr órája ütni fog. Ön mondotta: „Én akarom!“ — és e szó megreszkettette Francziaországot. Mi szen­vedünk, Monsegneur. A bizalom enyészik, a munka kevesebb abban a mértékben, a­melyben a terhek szaporodnak. Legdrágább szabadságainkat is el­enyészni látjuk, és ez oly meggyalázás, a­mely föllázítja lelkiismeretünk méltóságát és családatyai becsületünket. De ezen mindennapi harczban tá­mogat bennünket szent Lajos király örökösének ígérete, mert ő lesz népének nagy igazságszolgál­tatója. Monsegneur, hallgasson meg isten bennün­ket, teljesítse be kívánságainkat, és adja vissza végtére a királyt és atyát, a­ki nem ismer ellen­ségeket, és a­kire Francziaország sorsának meg­javítása vár. ____ Budapest, szeptember 30. Hivatalosan még be sem mondták Ber­linben Gorcsakoff herczeg látogatását, még pusztán csak hírek vannak forgalom­ban, s máris kárörömtől mosolyog a mai „Pesti Napló“ arczája. A látogatás számtalan okból elmarad­hat. De mit tesz ez? A „Napló“ szükség­kép bekövetkezendő tény gyanánt tekinti azt, s felépíti azon politikai combinatióinak légvárait. Az összes európai komoly sajtó oly értelmet tulajdonít Bismarck bécsi útjá­nak, hogy Ausztria-Magyarország és Német­ország határozottabb alapot és formulázást adott egymás iránt való barátságos viszo­nyának ; s hogy bár e két középeurópai nagyhatalom benső egyetértése a béke zá­logát képezi, Oroszország az, mely ellen szükség van a békének e garantiájára. De mit nyom a latban a „Napló“ előtt a német kanczellár bécsi találkozása, az európai helyzetnek a felség, Bismarck és Andrássy közt való legbizalmasabb megbe­szélése? Mit törődik azon ténynyel, hogy Bismarck gyakorlati kifejezést adandó a monarchiánk és Németország közti benső barátságnak, közgazdasági politikájában ránk nézve kedvező módosításokat tett? Mind a nagy horderejű tények súlyát le­nyomja, a „Napló“ előtt azon puszta hír, hogy Gorcsakoff Berlinbe megy. Marad minden a régiben. Újra feltámadhat, vagy meg sem halt a három császár szövetsége. Valóban, nem tudjuk, mit bámuljunk inkább, a „Napló“ vakmerőségét, vagy azon könnyelműséget, melylyel játékot űz a poli­tikából. Nincs Európában politikus, nincs hírlap, ki, vagy mely — a legközvetleneb­ben beavatottakon kívül — biztos tudomás­sal bírhatna a bécsi találkozás részleteiről. Más halandó arra van utalva, hogy a fenn­forgó tényekből, s a hatalmak érdekeiből vonjon következtetést a jövőre nézve. A „Napló“ azonban nemcsak belátott a bécsi találkozás mélységes titkába, nemcsak belát Bismarck szívének legtitkosabb redőibe , de már azt is tudjá, hogy mit fog egymás közt végezni a két és­zaki kanc­ellár, ha köztük a találkozás létrejö.­ Nem irigyeljük azokat, kik gyenge agy­velejük minden erejét megfeszítik, hogy po­litikai combinatívókkal és conjuncturákkal mu­lattassák olvasóikat. Mi tényekkel és nem feltevésekkel számolunk. Létrejö Gorcsakoff és Bismarck közt a találkozás? Megtörténhetik. Hiszen létrejött, s pedig Bismarck ellenzése daczára, a két császár találkozó­n is Alexandrovoban. De váljon e találkozás után barátságosabbakká lettek-e a viszonyok Német- és Oroszország közt? Sőt nem épen e találkozás után érte-e el a német-muszka sajtó-heczez tetőpontját? Pedig ekkor i­ég nem járt a német kanczellár Bécsben! még nem történt meg a bécsi találkozás Bismarck, Andrássy és Ti­sza közt; a felség még nem értekezett a német államférfiúval. Németországban legközelebb még két áramlat volt. Az oroszbarát és az orosz­­ellenes. Ez utóbbi áramlatot vezette és ve­zeti Bismarck. Az oroszbarát áramlat utolsó kísérlete gyanánt keresztül vihette Gorcsa­koff találkozásának létesítését. De mit tesz ez? Gorcsakoff Berlinben bevégzett ténye­ket és kész helyzetet italál. Most már jöhet, fia kedve tartja. A bécsi találkozásáról, bármily discretió fátyla borul is arra, annyi köztudomású do­log, hogy Bismarck és­­ Andrássy megbeszél­vén egymással az európai helyzetet, úgy ta­lálták, hogy Ausztria-Magyarország és Né­metország érdekeit közösöknek és paralle­leknek találták. S ez valóban így is van. Mind a két hatalomnak érdeke a béke és az európai, különösen pedig a keleti status quo fentartása. Melyik hatalomnak van ez még szükségkép érdekében? Angliának. S melyik hatalom érdekeinek van ez szin­tén szükségkép ellenére ? Oroszország érdekeinek. Arról tehát lehetne sz­ó, hogy Anglia csatlakozik tényleg Ausztria-Magyarország és Németországhoz harmadiknak ; a két kö­zépeurópai hatalom egyetértéséből azonban Oroszország feltétlenül ki v­an zárva. Ki­zárja minden logika szabályai­­ szerint, azon tény, hogy­ érdekei a legegyenesebb ellen­tétben vannak Németország, ide különösen Ausztria-Magyarország érdekeiv­el. Mit aka­runk mi ? Fentartani a berlini­­szerződés ál­tal teremtett helyzetet. Mit a­kar Oroszor­szág? Megdönteni ezt a helyzet­ét. Amíg tehát a kör négyszlögesítését ki nem találják, addig Oroszország nem fog­lalhat helyet azon viszony keretében, mely Ausztria-Magyarország és Német­ország közt legközelebb szabályoztatok Bécsb­en. Ily viszonyok közt tehát szinte rosszul tenné Bismarck, ha el nem e­ngedné ját­szani a németországi muszkabakát pártnak és az orosz diplomatiának kis ját­ékát. Hadd jöjjön Gorcsakoff Berlinbe. Leg­alább saját tapasztalatából győzted­ik meg ott oly dolgokról, melyekről nem szerezhet kellő tudomást diplomatiai jegyzékekből és tudósításokból. Meggyőződhetik, hogy Né­metország és Ausztria­ Magyarország benső baráti viszonya megingathatlan , mert reális érdekeken alapszik, s hogy e viszonyból Oroszország szükségkép ki lesz zárva, míg eddigi keleti politikájának útjain halad. És még másra is jó lesz ez a muszka látogatás. Bismarck a maga erélyes és de­rült modorában megmagyarázhat valamit szó­val is az ő kedves barátjának. Megmagya­rázhatja azt, hogy az idők változtak . Né­metország jó szolgálatai Oroszország irá­nyában, véget értek, s hogy a legközelebbi jövő legkevésbé sem lesz alkalmas a keleti kérdés bolygatására, mert a két legelső európai hatalom őrködik a keleti dolgok rendje felett. Bismarck herczeg és Jacobini alkudozásai­ról, a­melyeket Gasteinban folytattak, a követke­zőket jelenti az „Italie“. Az egy év óta hirdetett terveknek nem volt semmi praktikus alapja, mert Bismarck herczeg és Masel­la kissingeni tárgyalásainak csak az volt az eredménye, hogy tudatták egymással kívánságaikat. Végtére mind a két fél belátta, hogy a javaslatba hozott középút sem az államokat, sem pedig az egyházat nem elégítheti ki, és hogy a parlament je­len helyzete és Poroszország közvéleményének han­gulata nem engedi meg a kormánynak, hogy eltö­rölje a májusi törvényeket, sem pedig a szentszék nem fogadhatja el ezeket.­­ Az előterjesztett ja­vaslatok és ellenjavaslatok majdnem már akkor ejtettek el, midőn lehetségesnek tartották, hogy legalább a modus vivendit megállapíthatják. En­nek oka az volt, hogy csak kétértelműséget fog­laltak magukban. A kormány azt hitte, hogy a vallási törvények el fognak ismertetni, ha mérséklettel fognak azok végrehajtatni; a szent­szék azonban azt a nézetet táplálta, hogy a törvé­nyeknek legalább egy részét eltörlötteknek kell tekinteni. A poroszországi küszöbön álló választá­sok és a pártok izgatása nyilván azt mutatja, hogy a dolgok állapota rosszabbá válhatik. A bécsi pápai nuntius, a­kinek szintén része volt az élőbben­ tárgyalásokban, és nagy jelét adta tapintatosságá­nak, bízatott meg tehát az új alkudozások meg­kezdésével. Jacobini nuntius tehát több titkos értekezle­tet tartott Bismarck herczeggel szept. 4-kén, és ekkor megállapították az új terv főpontjait. Ekkor Bécsbe tért vissza Jacobini és kidolgozta az új javaslatot, a­­mely szept. 14—19-ben újra tárgyal­tatott Gasteinban. Elvben létrejött a megállapo­dás és már csak a szentszék beleegyezése szüksé­ges. A pápa és Nina bíbornok most foglalkoznak a praeliminárék megvizsgálásával, és minthogy több módosítás és pótczikk lesz szükséges, még szükség lesz némi időre, mielőtt befejeztetik ez ügy. Ezeket írja az „Italie“. Berlinben azonban azt rebesgetik, hogy nemsokára hiteles jelentést fog közzétenni a német kormány ez alkudozások­ról, a­melyből ki fog tűnni, hogy Bismarck her­czeg nem megy Canossába. Ez utóbbi jelentés közzététele aligha fog sok bajt okozni a német kormánynak, mert szerintünk eddig aligha kell valami praktikus sikert el­árulnia. Visszapillantás a szegedi királyi biztosság négyhavi működésére. Szeged, szept. 28. Négy hónapja, hogy Tisza királyi biztos vá­rosunkba érkezett megkezdendő a nagy, nehéz fel­adat megoldását, Szeged újjáalakítását; négy hó­napja, hogy szava, úgyszólván munkaprogrammja elhangzott a lakosság éljen riadalma közt, hivata­los termében s igy azt hiszem ma, mikor e mun­kaprogramul egy része már meg van oldva, nem lesz időszerűtlen, nem lesz érdektelen a királyi biztosság e négyhavi itt működésére visszapillan­tani s az azóta lefolyt eseményeket kissé újra vé­­gigtekinteni. Nem akarok s nem is lehet szándékom itt dicshymnust zengedezni a királyi biztosságnak; de nincs is szükség a dicséretre, magasztalásra ott, hol a tények megdönthetlenül, megczáfolhatatlanul bizonyítanak ékesszólóan e működés sikeres, áldá­sos eredményéről. Tisza Lajos királyi biztos — valljuk ezt meg őszintén — nem a legkedvezőbb auspiciumok közt foglalta el állomását, nagyon sokan bizalmatlanul tekintették kineveztetését csak azért, mert a kor­mányelnök fivére, az ellenzék meg épen rideg tar­tózkodással, baljóslatú jövendölgetéssel fogadta. Hála istennek! ma a tartózkodás, bizalmat­lanság már megszűntek, a baljóslatú jövendölgetés — legalább ez ideig — nem valósult s még az ellenzék is, mely keresi a kákán is a csomót, ha nem viseltetik is rokonszenvvel a királyi biztosság iránt, de kénytelen bevallani, hogy működése tar­tama alatt elég szép eredményt képes az fel­mutatni. És valóban, ha visszapillantunk a lefolyt 4 hónapra, ha visszaidézzük az akkori állapotokat és összehasonlítjuk a jelennel, nagyon nagy adag rossz­akarattal kell bírnunk, ha a kedvező változást, a különbséget akkor és most közt nem akarjuk be­látni, sőt a jóból lehetőleg levonni, letagadni igye­kezünk. A királyi biztosi kinevezés előtt, mielőtt Ti­sza Lajos lejött közibénk s kezébe vette a gyep­lőt, hogy kormányozzon, városi hatóságunk nem sokat tett érdekünkben. Nem, mintha ezzel vádolni akarnám hatóságunkat, ez távol áll tőlem, mert az adott viszonyok közt mégis megtette azt, a­mit tehetett. De az óriási felelősség tudata bénítólag hatott városunk fejeire ; a város üres és kelletén túl kiaknázott pénztára, min­den jövedelmi források bedugulván, lehetet­lenné tették az intézkedést bármely irányban s igy a kir. biztos és tanácsosai hozzánk lejövén, itt oly kezdetleges, sőt részben bonyolult állapotot találtak, melynek megismerése és áttekintése né­hány napba került, mielőtt a reconstruálás módo­zatainak érdemleges megállapításába bocsátkoz­hattak volna. De csakis néhány nap telt el e tájékozódás­ban s aztán megindultak a tanácskozások a biz­tosi tanács körében, megindult a nagy munka és foly azóta szakadatlanul, ernyedetlen buzgalommal. Legelső­sorban a károk felvétele, a becslés képezte a főfeladatot. Nagy munka volt ez, csak­nem az egész három hónapot igénybe vevő, mely idő alatt a biztosi tanács tagjainak, kik becslő­­bizottságokká alakultak, bőven kijutott a fárada­lomból, mikor 6-7 órán át, az égető nap hevének kitéve, vették fel a károkat. Ma már e nagy munka, mely úgyszólván az egész reconstructionak kulcsát képezte, be van fejezve. Hogy minő eredménynyel és mennyiben feleltek meg az egyes bizottságok feladatuknak? ezt a gyéren felmerülő felszólamlások eléggé fé­nyesen bizonyítják. De csalódnék, aki azt hiszi, hogy e négy hó alatt — mert csaknem az egész időszakot a kár­becslések vették igénybe — ezenkívül semmi sem történt. Ez csak egy része — igaz, nagy része — a lefolyt munkálatoknak, mely mellett számos egyéb kérdés nyert elég gyors és sikeres megoldást. Nem is szólva a fertőtlenítés nagymérvű ke­resztülviteléről, mi szintén a királyi biztos érdeme ; a tüzérség szervezéséről, ragálykórházak, nyári és téli barakkok felállításáról s számos ily apróbb mű­veletről, melyek különben legjobban illusztrálják királybiztosunknak a legjelentéktelenebbre is ki­terjedő figyelmét és körültekintő gondoskodását, mondom, nem is tekintve ezeket, ott van a város területének háromszögelése és a most folyamatban lévő utczahálózat föl- és lejtmérése; a IV-ik mű­szaki csapat által készített, a régi jelenlegi és le­endő Szegedet előtüntető kitűnő térképek, mind nagy időt igénylő munkák, melyek azonban mind a kárbecslések felvételével egyidejűleg lettek meg­oldva, úgy­hogy bátran elmondhatjuk e négy hó­napról, hogy annak egy napja sem lett tétlenség­gel elfecsérelve, hanem minden idő, minden óra fel lön használva tevékeny munkásságban, hogy a nagy czél megoldásához közelebb vigyen. De nemcsak az itt elsoroltak képezik e négy havi működés eredményét. Számos nagyfontosságú tárgy van ezeken kívül most folyamatban, részint a befejezés, részint pedig a megoldás stádiumában, így a város belterületét minden jövendő esély ellen biztosító s teljesen körülzároló nagy­körtöltés; továbbá a külvédelmi kérdés , fé­nyesen tanúskodnak a mellett, hogy mily munkás­ságban telt el e négy hónap s ha ehhez hozzá­vesszük, hogy e sokoldalú elfoglaltság és munkás­ság közben a királybiztosnak még ideje volt és figyelme arra is kiterjedt, hogy egy megfelelő pénzügyi exposét készítsen s ezáltal a város zilált anyagi viszonyain, újabb jövedelmi források terem­tése és a régiek bővítése által segítsen, mondom, ha ezt is hozzávesszük, akkor nagy körvonalakban birni fogjuk e négy hó lefolyt munkálatainak képét. De csakis nagy körvonalakban, mert hasá­bokra terjedne, ha a legapróbb részletekbe bocsát­kozva akarnám itt mindazt felsorolni, mi részint közegészségi, részint közigazgatási tekintetben ez idő alatt a királyi biztos közbejöttével és kezde­ményezésére szegény elpusztult városunkban javult. Csak nagy vonásokban akartam e működés körét körvonalazni, mintegy c­áfolatul a sajtóban itt-ott még mindig felhangzó panasz ellen, mintha nem a kellő gyorsasággal haladnának a munkála­tok a biztosság körében előre. Azok, a­kik azt mondják, fogalommal sem birnak az itt felhalmozódó munka­anyagról s azon számtalan nehézségről és akadályról, mely azok ke­resztülvitele elé lépten-nyomon gördül. Az így felhangzó panaszhangok, a mindenütt találkozó, elégedetlenek hangjai s hiszem, hogy a királyi biztost nem fogják feltartóztatni a meg­kezdett irányban való előhaladásban, hanem csak oly törhetlenül fog ezután is a nagy czél megol­dása felé haladni, mint eddig s legyen meggyő­ződve, hogy a czél elérésében mindenkor híven fogják támogatni a jobbak, kik előtt nem a ma­gán, hanem az közérdek megóvása lebeg, s kik Szeged jövő nagyságát nem magánosok, hanem az összesség felvirágoztatásában találják! Ez után haladva nem múló dicsőséget, hanem soha el nem évülő érdemeket és hervadhatatlan babért szerzend magának s azt az öntudatot, hogy daczára bizalmatlanságnak, daczára eléje gördülő akadályoknak, oly művet alkotott, mely a legké­sőbb utókornak is hirdetni fogja az alkotó di­csőségét ! Bánfalvy Lajos: Tudományos mozgalmak. Az em. régészeti és embertani társulat Ülése. Szeptember 30-kán. Az országos régészeti és embertani társulat ma délután 5 órakor P­u­­­s­z­k­y Ferencz elnöklete alatt ülést tartott, melyen először is Zsigmondy Gusztáv és Hampel József a legutóbbi ró­mai leletekről értekeznek. Zsigmondy felolva­sásában visszapillantást vet azon leletekre, melye­ket említett helyen az utolsó 10 esztendőben ki­ástak. E leletekről Zsigmody hű följegyzéseket és térképeket készített, melyeket az ülésen be is mu­tatott. Ez év folyamán az Ó-Budán a Szent-Endre utczában néhány évvel ezelőtt leégett szeszfinomító gyárt újra építették, s ez építkezés alkalmából igen érdekes római üvegedényt, üvegcserepeket azután építészeti töredékeket találtak. Az építé­szeti töredékekből kitűnik, hogy a rómaiak ház­falaikat belül igen csinosan kifestették. Jelesül bemutat egy faltöredéket, melyen egy női fej a legélénkebb színekkel van festve. A leletek közt van azután egy teherhordó szamár vasból, s több más érdekes bronztárgy. Utána Hampel Józse egy szintén ott talált római feliratos táblát mutat be, mely teljes bizonysággal tanúsítja, hogy azon korban Acquincumban római kereskedőtestület létezett. E táblát egy kereskedő, a kereskedők véd­­szentjének tiszteletére állította fel. A felirat rajta a következő: I. O. M. IYNONI NEPTVNO MARTI. LVAL ITALVS. OPT IMO COLLE GIO. NECOT IANTIYM DO

Next