Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-14 / 492. szám
Előfizetési árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 5 frt- kr. 1 n » Szerkesztési Iroda Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. —• Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 492. szám, Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, kedd, október 14. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube J. L. és társénál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. Budapest, október 13. A lengyelekre kétség nélkül fontos szerep vár a resekszat jövő ülésszakában. Mi már kifejeztük nézetünket, hogy minőnek képzeljük e szerepet, ha a lengyelek hívek akarnak maradni hagyományukhoz és hazájuk érdekeihez. A „Pester Lloyd“ ma esti száma lengyel forrásból eredt nyilatkozatot közöl, amely elmondja, hogy minő politikát akarnak követni a lengyelek. Smitt közöljük : „Az emberek hozzászoktak, hogy a lengyel képviselőket a reichstábh jobb pártjának kiegészítő része gyanánt tekintik. E nézet nem felel meg az igazságnak. A lengyel képviselők nem óhajtják azt legelőször is, hogy fölszóljanak valamely töredékben. Ők a lengyelek jogainak képviselői gyanánt tekintik magukat mindenekelőtt, amelyek részére ki akarják nyerni az osztrák törvényhozás alkotmányos szentesítését. Külön nemzetiségi jellegüktől sem elméletben, sem pedig gyakorlatban nem akarnak megválni, de azoktól az előnyöktől sem, amelyek a független állással járnak. Ámbár a csehek autonóm törekvései iránt kedvező nézettel viseltetnek általában, de az alkotmányos jogokról sem akarnak lemondani. Ők kívánják a monarchia szabadságának és hatalmának fejlődését, decentralizálás és harcrok nélkül, amelyek gyöngítik az államot. Szóval a lengyel képviselők nem akarják megkötni kezüket, hogy akadály nélkül mehessenek bármelyik párttal, amely élénk érzéket tanúsít a monarchia hatalmának követelései érdekében, úgyszintén annak a külfölddel való állása s a hadsereg szervezése iránt, tehát azon kérdések iránt, amelyek elég gyakran minden más kérdés fölött uralkodnak, sőt elnyomják azokat — még az osztrák parlamentben is. E megfontolás által vezettetve, a lengyel club újra megválasztotta régi elnöki hivatalát Grocholski úrral az élén és elutasította azt a javaslatot, hogy külön öt tagú bizottságot küldjön a jobbpárt közös bizottságába. A lengyel clubnak van saját „parlamenti bizottsága, amelynek az a feladata, hogy a jobbpárttal (valamint a többivel is) tárgyalásokat folytasson és a fontos kérdésekben a határozat hozatala előtt tegyen jelentést a clubnak. E bizottság tagjai Grocholski, Baum, Dunajewski (a múlt ülésszakban is tagjai), az új képviselők közül pedig Smolka és Czartoryski György herczeg, akik foederalisták gyanánt vannak kikiáltva. Határozottan várható, hogy a lengyel képviselők nem fognak letérni arról az útról, amelyet nemzeti jellegük és érdekük jelöl ki, és hogy sikeretlen lesz minden kicsinyes cselszövény, amelyekkel idegen zászló alá akarják őket csalogatni. A kicsinyes taktika, amely nem számol a szenvedő nemzet érzelmeivel, inkább még a naivok szemeit is föl fogja nyitni.“ Biz ez politikus nyilatkozat. Különben nincs kifogásunk ellene, csak azt jegyezzük meg, hogy a politika az nem ingadozásban áll, hanem abban, hogy minél hamarább a leg-jobb részt válaszszuk. Máskép megtörténhetik velünk, hogy két szék közt a pad alá esik politikánk.* Az orosz-német viszonyok jellemzésére megemlítjük, hogy az orosz belügyminiszter felfüggesztette öt hónapra a „Ruszkaja Pravda“ hírlapot, amely elkeseredett támadásokat intézett Németország ellen. Ebből azt akarják következtetni, hogy a pétervári kormány véget akar vetni a németellenes izgatásoknak. Ez nem lehetetlen, ha azt vesszük tekintetbe, hogy az orosz kormány beláthatta eddig a hírlap-háború rossz következményeit. E fordulattal nem akarjuk összefüggésbe hozni a legújabban ismét fölmerült hírt, hogy Gorcsakov határozottan kéri fölmentetését. Könnyen megtörténhetik, hogy mind a kettő valótlannak bizonyul. * A görög-török határrendező bizottság ülése, amelyet okt. 5-kén tartott, mint tudjuk, sikeretlen volt. A török biztosok fönntartották azon jogot, hogy megváltoztathassák a 13. jegyzőkönyvet. Azóta új utasításra várnak a görög meghatalmazottak és talán meg is kapták már azt, mert a jövő csütörtökön ismét ülést fog tartani a vegyes bizottság. E közben azonban a hatalmak közvetítését is kérte a görög kormány Fournier franczia nagykövet útján. Az eredmény azonban nagyon csekély lett. A nagykövetek, Layard kivételével, szóba hozták ugyan e kérdést a portán, de a török kormány körjegyzékben szólalt föl a hatalmaknál Görögország ezen eljárása ellen és azt követelte, hogy mind a két fél hallgattassék ki. A görög-török bizottság működése még a keleti vásárokon szokásos alkudozásoknál is lassúbb és rosszabb, amelyeken legalább mégis csak szól valamit az eladó és a vevő, az egyik kétszeres-háromszoros árt követel, a másik pedig az ár felét ígéri. A görög és török meghatalmazottak eddig még csak követelni vagy ígérni sem mertek, attól félve, hogy keveset, illetőleg sokat találnak mondani. Az eddigi huzavonából pedig azt lehet következtetni, hogy pártfogóik inspirálása nélkül sohasem fognak egyezségre jutni. A képviselőház e hó 15-én déli 12 órakor ülést tart. A reichsváth elnökéül, hír szerint Coronini grófot, első alelnökéül Smolkát, második alelnökéül pedig Goebelt fogják megválasztani. A bécsi lapok jelentése szerint e tekintetben már megállapodás jött létre. A lengyelek még nem fogadták el a jelöltek ezen lajstromát, mert a club nem tette pártkérdéssé az elnökök választását állítólag azért, mert a párt egyik-másik tagja nem akar Coroninira szavazni. Különben az is jelentik, hogy a választás még most is ingadozik Rechbauer és Coronini közt, mert a lengyeleket ez esetben nem kötik le clubjuk statútumai. A csehek és a jogi párt egyhangúlag Coroninira szavaz, mint a kormány jelöltjére. Azt hiszik, hogy a lengyelek közt, akik az autonomista párttal szemben kötötték le magukat, sok secessionista lesz, aki Rechbauerre fog szavazni. Az alkotmányhű fraciók gyűlése ma este fogja eldönteni ezt a kérdést. A „Peterburgszkija Vjedomoszti“ czikkezik a karloviczi szerb congressusról, és azt írja, hogy az egyházi gyülekezet az egyház ügyeivel, uj szerb iskolák építésével, s a régiek támogatásával foglalkozik. Az egyház s az iskolák mindig közreműködtek az igazhitű (pravoszlavnij) szláv nemzetiségek felvirágozásában s ezekben látják az osztrák szerbek a gátat, mely megmenti őket a németek s a magyarok rabigájától. Innét van, hogy a karloviczi gyülekezetek mindig bírtak politikai jelleggel. A jelenlegi gyülekezet elhatározá a többi közt, hogy hódoló föliratot fog küldeni az orosz uralkodónak, ki életet adott a déli szlávságnak. A muszka újság, úgy látszik, ujjmutatást akar adni a szerb congressusnak, hogy föliratot küldjön a czárhoz, de nem hiszszük, hogy ezért fog élni. Konstantinápolyból jelentik, hogy a török minisztertanács elhatározta, hogy ezután a keresztyéneket is fölveszik a hadseregbe. Ennek az lesz legelső következménye, hogy keresztyének is látogathatják a katonai iskolákat. Bismarck herczeg és Gorcsakov találkozása, amelyet oly sokszor tűztek ki és cáfoltak meg, mint a „Temps“ Berlinből értesül, november hó kezdetén fog megtörténni. Az orosz kancellár Pétervárra menet Berlinen fog átutazni, a német kancellár pedig épen ez időben rövid kirándulást fog tenni Berlinbe. E szerencsés összetalálkozás alkalmával fogják elintézni azt a kényes kérdést, hogy a két államférfi közül, melyiknek kell engednie. A salonikii esetről jelenti a „Neue freie Presse“, hogy Ulianov orosz ügyviselő megjelent a Valinál és barátságos egyezkedést ajánlott. A vali elfogadta az indítványt és a conflictust elintézték. Cialdini utódjául, a párisi nagykövetségre általában Crispit emlegetik. Leonhardt porosz igazságügyminiszter állapota aggasztó. Hírlik, hogy ha fölgyógyul is, le fog mondani állásáról. Utódja gyanánt Schellinget emlegetik. Táviratok, BéCS, okt 13. (Eredeti távirat.) A közös tanácskozások befejezése után azonnal Gödöllőre megy néhány napra ő felsége. Andrássy gróf búcsúzó körlevelét tegnap követte Haymerle báró beköszöntő körirata külföldi képviselőinkhez. Bécs, okt. 13. (B. C.) A magyar miniszterek ma délig értekeztek az osztrák miniszterekkel. Délután két órakor ő felsége elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet kezdődött. Ezen egész négy óráig tartott értekezleten Haymerle báró, Bylandt gróf és Hofmann báró közös miniszterek, a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry gróf pénzügyminiszter, osztrák részről pedig Taaffe gróf miniszter és Chertek voltak jelen. Az 1880-ra szóló közös költségvetést állapították meg. A delegációk egybehívásának napját ma még nem lehetett ugyan megállapítani, mindazonáltal bizonyos, hogy azok november végén fognak Bécsben összeülni. A magyar miniszterek ma este visszautaznak Budapestre. Bécs, okt. 13. (Erededeti távirat.) Kraszevszki lengyel költőt, aki néhány nap előtt Krakkóból Bécsbe érkezett, ma délelőtt 10 órakor fogadta ő felsége. A költő személyesen mondott köszönetet ő felségének azon kitüntetésért, hogy 50 éves jubileuma alkalmából a Ferencz-József-rend középkeresztjével diszítette fel őt. Kraszevszki ma el fog menni a lengyel club által tiszteletére rendezett lakomára s hír szerint holnap utazik el innét. Bécs, okt. 13. Az alkotmánypárt a képviselőház hivatalnoki testületének választásával foglalkozott és elhatározta, hogy elnöknek Coronini grófot, első alelnöknek Kliert, második alelnöknek Vidulichot jelöli meg. Az alkotmánypárt 13-ik bizottsága és a többi clubok között egyezség jött létre az iránt, hogy az alkotmánypárt 6 jegyzőt és egy rendezőt, és a többi clubok szintén 6 jegyzőt és egy rendezőt hozzanak javaslatba. A felirati bizottságra vonatkozólag a clubok elhatározták, hogy a 24 tagból 9-et a ház minden oldala választ, míg a fenmaradandó 6 tagot a ház többsége fogja megválasztani. A csehek clubja az elnöki választásnál Coronini grófra, az első alelnök választásánál Smolkára és a második alelnökénél Gödelre fog szavazni. Berlin, okt. 13. (Eredeti távirat.) Jól értesült körökben hírlik, hogy azt az eszmét pendítették meg innét a magyar kormánynál, hogy a Berlinben tartandó conferentiában kiválólag a kereskedelmi kérdések tárgyaltassanak. E javaslatot helyesléssel fogadták Bécsben. Konstantinápoly, okt. 13. (Eredeti távirat.) Arab-Tábla sorsának eldöntése végett most alakítják meg itt a technikus bizottságot. E bizottságnak csak tanácsadó szavazata lesz, amelynek alapján a hatalmak fogják eldönteni a kérdést. Konstantinápoly, okt. 13. (Prist. Corr.) A minisztertanács elvetette a vámbevételek által biztosított kölcsön tervét. *A nagykövetek legtöbbje is ellene van, mert azáltal kárt szenvednének Törökország külföldi hitelezői. Reményük, hogy a görög-török kérdés legközelebbi ülésében a görög biztosok csekély fentartással elfogadják az utolsó török nyilatkozatot. A porta a galatai bankárokkal alkuba lépett új előlegek adása iránt, melyek a smyrnai és szalonikii tartományok jövedelmei által lennének fedezendők. A fent említett kölcsönterv elvetése miatt Zurdi pasa beadta lemondását, mely azonban el nem fogadtatott. Konstantinápoly, okt. 13. A salonikii kormányzó állítólag utasítást kapott, hogy adjon elégtételt a személyesen megsértett orosz consulnak. Murad volt keresztény hivatalnok, kit a rendőrség a szept. 17-én történt merényleten való részvevés gyanúja miatt elfogott, eltűnt. Mondják, hogy e miatt a hatalmak itteni képviselői lépéseket tettek volna a portánál. Mondom, okt. 13. A „Standard“ a következő táviratot közli : Az angol lovasság bevonult Kabulba s ott 72 ágyut elfoglalt. A lovasság megérkezése előtt levegőbe röpítették a felkelők a puskapor gyárat és kiürítették az erősséget. Az ellenállás befejezettnek tekinthető. London, okt. 13. (Hivatalos.) Simlából érkezett távirat jelenti: Roberts tábornok tudósítása szerint, a felkelők teljesen megverettek. A törzsek visszatérnek lakhelyeikre. Roberts tábornok okt. 11- én meglátogatta a Balabissari citadellát és 12- én Kabulba bevonulni szándékozott. Kabul legelőkelőbb lakosai megjelentek Roberts tábornoknál, hogy hódolatukat kifejezhessék. Kopenhága, okt. 13. A király szerdán Gmundenbe utazik. Budapest, október 13. Ami az iparos és kereskedő országokban az ipar és kereskedelmi válság, az az agricultur országokban a rossz termés. Mindkettő ritkán lép fel oly nagy mérvben, hogy az egész országra kiterjedjen. Az iparválság többnyire csak egyes iparágakat, a rossz termés csak egyes vidékeket szokott sújtani. Az előbbi annyiban nagyobb csapás, amenynyiben rendszerint évekig szokott eltartani, s nem ritka esetekben egy egész iparos osztályt lök a végső kétségbeesés, vagy enyészet karjai közé, míg a rossz termések ritkán következnek egymásután, sőt a legtöbb esetben úgy szokott történni, hogy a sovány termésért kárpótlást ad a gazdának a következő év dús aratása. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a rossz termés az évek bizonyos periódusára előrelátható, s a józan gazda bizonyos számú évekre bizonyos számú gyenge termést vesz fel számításába, míg az iparválságok ritkán jósolhatók meg előre, sőt gyakran megtörténik, hogy a látszólag legvirágzóbb ipar felett calamitás lebeg, hatására nézve a részleges rossz termést kevésbé rombolónak kell tartanunk. így volna ez a gyakorlatban is, ha a föld népe, melyet a rossz termés rendszerint leginkább sújt, mindenütt bírna a jó gazda tulajdonságaival, ha számításába felvenné nemcsak a dús, hanem a szűkmarkú esztendőket is, s jövedelmét bizonyos átlag szerint használná fel. Nem fejtegetjük, miként kellene az ily bajokról praeventive gondoskodni. Tényleges helyzettel állunk szemben, melyre vonatkozólag kevés haszonnal emlegethetnők a múlt hibáit. Tény az, hogy az ország több részében silány termés volt. Tény az, hogy egy néhány vidéken a rossz termés következményei jelentkezni kezdenek. A szükség ugyan csak szórványosan lép fel oly alakban, hogy a földművesnek legközelebbi jövője sem volna biztosítva, vagy hogy még a vetőmagnak is hiját látná. Az ország nagy részében pedig meglehetős jó, vagy gyenge középtermés volt, úgy hogy átalános, országos calamitástól — szerencsére — nem tarthatunk. Magyarország helyzete aránylag még kedvezőbb, mint több külállam, p. o. Olaszország helyzete. Itáliában, különösen annak közép és déli részeiben oly rossz termés volt, s a nép közt a megelőző években is oly nyomor pusztított, hogy ott a legroszszabbtól lehet tartani, ha a társadalom nem siet az égető baj orvoslásával. A calamitás nálunk nem jelenik meg sötét, fenyegető alakban. A baj semmi esetre sem nagyobb, mint annyi más esztendőben. De mivel baj van, mindenesetre segíteni kell rajta. Ki segítsen? Elsősorban a bajba kerültek önmaguk, másodsorban a társadalom és csak harmadsorban a kormány, mint felügyelő, s mint oly factor, melynek a két első tényező mulasztásait pótolni kell. Ez a természetes sorrendje a közsegélyezésnek minden szabadállamban, melynek polgárai ismerősek az önsegély magasztos elvével, s nem egy könnyen tűrnek meg nyakukon egy atyáskodó kormányt, habár az tényleges bajokat akar is orvosolni. Így van ez Angliában, A Amerikában, mindenütt a szabadság hazájában. Azok a népek, melyek a kormánytól várják minden ügyük elintézését, a szabadság erős szellemével nem bírnak, s nem ritkán úgy járnak, hogy gazdát fogadva maguknak zsarnokot fogadnak. A rossz termés következtében az ország egyes vidékein beállott nyomoron tehát elsősorban az önsegély elvéből kiindulva kell segíteni. Akinek földbirtoka azonban annyira túl van terhelve, hogy már hitelképességét is elvesztette, ennek a baján csak a társadalom és a kormány segíthet. De a kormányt megelőzőleg a társadalom. És mivel sokan lesznek az országban, kik a segedelemre rászorulnak, csak helyeselhetjük a közsegélyezés czéljából megindult társadalmi mozgalmakat. Helyeseljük a függetlenségi párt kebelében megindult mozgalmat is, elvileg. Hisz a függetlenségi pártnak már politikai hitvallásánál fogva is nagyobb súlyt kell helyeznie a társadalom, mint a kormány segélyére. És ki hinné, hogy ez a párt, mely anynyiszor zajong a kormány állítólagos túlkapásai és beavatkozásai miatt, most egyszerre atyáskodó kormányt követel? Úgy tünteti fel, hogy a kormány mulasztást követett el, s most a társadalomnak kell helyrehozni a kormány hibáját. De hát mely mulasztást követett el a kormány ? Tisza Kálmán a múltkor jelezve az ország egyes vidékein mutatkozó nyomort, egyszersmind kijelentette, hogy a legszükségesebbekről gondoskodva van. A kormány tehát a társadalom előtt járt, tehát épen megfordított eljárást követett, mint a nyomor enyhítésének sorrendje követelné. Ebből tehát kitűnik, hogy a szélsőbal a köznyomor enyhítésének kérdését sem tárgyalhatja anélkül, hogy a kormány ellen izgasson. Erre mutatnak a felhívásában ismételten előforduló passusok, melyek a hipocriták alattomos dühével fordulnak a kormány ellen. Erre vallanak az oly kifejezések, melyek a „nagy- és kisbirtokos osztályok végromlását“ jósolják. A függetlenségi párt túlozza a veszélyt, szürkére fest szürkét, rémit, rettent. Tán túlságos felebaráti szeretet által elragadtatva? Aligha csalódunk, midőn felteszszük, hogy csak a pártszenvedély izgatta fel idegeit, s az Ínség czime alatt megindított mozgalom, mely különben helyes és nemes volna, nem más, mint az ismeretes adóbehajtási decrer pendentia. Egyébiránt legyen meggyőződve a szélső bal, hogy a kormány és az ország egyaránt meg fogják tenni kötelességöket most is, mint megtették a szegedi catastrófa után. A társadalom és a kormány enyhíteni fogja a nyomort, meg fogja menteni, aki saját hibája nélkül került veszélybe. A túlzástól azonban épúgy kell óvakodni, mint a baj elpalástolásától. A kormány fel fogja tárni őszintén, mint már fel is tárta a helyzetet. Irányt fog adni a társadalom kebelében megindult és megindulandó mozgalmaknak. Ahol pedig rögtöni segélyre volna szükség, vagy a társadalom mulasztását kellene pótolnia, ott segélyt fog adni terményekben, pénzben, vagy munka által ad alkalmat az ínségeseknek, hogy nyomorukon segítsenek. De kérjük a túlsó tábort, valamint kértük a szegedi catastrófa alkalmából is : az elemi csapásokból ne csináljon politikai tőkét. Higgje el, hogy ez inkább árt, mint használ magának az ügynek, az országnak pedig épen nem válik becsületére. kifejezést adni felháborodásának ama hálátlanság felett, melylyel a kormány és mamelukjai viselik magukat a hatalomvesztett gróf Andrássy Gyula irányában. Egy harmadik lap végre azon nevezetes ötlettel áll elő, hogy Tisza Kálmán most már kénytelen lesz úgy tánczolni, a mint gróf Andrássy Gyula hegedül. Ilyen egyértelműség uralkodik az egyesült ellenzék szóvivőinél minden kérdésben. És mégis csodálkoznak, hogy a nemzet nem követi őket. Hát miként követhetné, ha csak annyifelé nem aprítja magát, a hány ellenzéki vezérczikket olvas s a hány páratlan vezértagja van? Hiszen őket senki sem követhetné, kivéve, ha elérte a hajdani verbunkos huszár amaz állapotát, melylyel segíthet magán a rmetlen verselés ismeretes rikkantásaival : Kicsi nekem ez a ház Kirúgom az oldalát! Kettévágom magamat, S kivetem az ablakon ! Hát bizony a nemzet nincs ilyen állapotban, és nem is lesz. Ezért fogytak ők meg — és csupán ők — a múlt választásoknál és ezért fogynak el még inkább a jövő választásoknál, ha ugyan élnek addig. Azért nem csatlakoztak hozzájuk a pártkivüliek és azért maradt tőlük távol báró Sennyey Pál. Végre pedig azért kell most gyanakodniok szörnyen, hogy az általuk feldicsért „volt deákpártiak“ nem akarnak feltámasztani halottaiból semmit, ha nem készülnek vissza a szabadelvű párt elevenségébe. Szegény egyesült ellenzék ! Soha pártnak nem ártottak annyit a lapok, mint neki a saját közönyei. Lehetlenné tették őt az ország józaneszűsége előtt. Kovás: A közjogi alapon egyenetlenkedő ellenzéknek lapjai csak akkor látszanak egy nézeten lenni, midőn az izgatás vagy gyanúsítás valamelyik tárgyát illetőleg összebeszélnek előre. Minthogy, azonban, részint bolondnak, részint megbizhatlannak tartják egymást s minthogy a közösen megállapított hadjárataik bebizonyult botorsága és nevetséges felsülése miatt viszonyos köztük a szemrehányás: hát bizony az előforduló dolgok iránt csak nagy ritkán jutnak előleges megállapodásra. Sőt volt eset, midőn egyik közülük épen azért igyekezett kitudni a többi „elvtársak“ véleményét, hogy ettől eltérőleg nyilatkozhassék. A rendes látmány tehát az, hogy azok az érdekes „pártközlönyök“, melyek szerint a jelenlegi kormány nincs tisztában teendői iránt soha, lerontják állításaikat kölcsönösen, mihelyt ellentétes észjárásuk ítéletei egyidejűleg kénytelenek „megjelenni.“ — Itt van, például a tegnapi megjelenésük , már pedig tudva van mily gondot fordítanak czikkeik vasárnapi hatályosságára. A gróf Andrássy Gyula hazaérkezéséről elmélkedik mindenik. De hogy ezen elmélkedéseik közül melyikkel azonosítsa magát az egyesült ellenzék publicuma, azt döntse el a ki tudja. Az egyik lap, ugyanis, frázis-rengetegének legvadabb sűrűségéből ordítoz, hogy ez a Tiszapart, mennyire szolgai a gróf Andrássy Gyula irányában. A másik lap, ugyanakkor nem lesz elégséges A legrégibb magyar nyomtatvány. — Két közlemény. — I. Nemzeti irodalmunk története, azon széles kiterjedésű könyv- és levéltári kutatások által, melyeket tudományos társulatok és magánosok buzgalma, az utóbbi esztendőkben szerencsés sikerrel folytat, jelentékeny gyarapodást nyert. Több becses kézirati nyelvemlék mellett, az ismeretlenül lappangott magyar nyomtatott munkák hosszú sorozata lett, a tudomány közkincsévé. De bármily örvendetes sok tekintetben az eredmény, nem kevéssé lehangoló, hogy a homályt, mely irodalmunk fejlődésének első korszakait környezi, a búvárok fáradozásai nem volának képesek megvilágítani. A halotti beszéd ma is legrégibb nyelvemlékünk, mint Pray idejében volt. Hess budai nyomdájának most sem ismerjük több termékét, mint a budai krónikát. A magyar nyelven nyomtatott könyvek tekintetében pedig azon ponton állunk még mindig, ahonnan 1803-ban Sándor István indult ki, midőn az ő „Magyar Könyvesház “-át Komjáti Benedeknek levelei fordítását tartalmazó, 1533-ban, Krakkóban nyomatott munkájával nyitá meg. Még azt a kis magyar nyomtatványt, a szent István király jobbkezéről szóló éneket, mely 1484-ben Koburger nürnbergi sajtója alól került ki, sem tudtuk fölkutatni, bár a mult század végén, egy példánya a jegenyei plébános kezei között volt. ") Pedig Komjátit nem illeti meg az a dicsőség, hogy az első magyar könyvet ő nyomatta. Erre ő maga sem tart igényt. Frangepán Katalinhoz intézett ajánlólevelében hosszasan beszéli el a munka keletkezésének történetét. Ha ő előtte senki sem bocsát vala magyar könyvet sajtó alá, ezt a fontos körülményt bizonyára megemlíti. Hallgatását annak bizonyságául tekinthetjük, hogy az ő korában magyar nyomtatványok székében el voltak terjedve. E föltevést megerősíti a Komjáti-féle munka nyomdászának Victor Jeromosnak a magyarországi keresztényekhez intézett élőbeszéde, melyben a könyv fontosságát kiemeli, és ezt, valamint nyomdáját a magyar nemzet figyelmébe ajánlja, megjegyezve, hogy e könyv „e nemben az ő nyomdájának első terméke“, vagyis az első magyar munka ,melyet ő nyomat“) Frangepán Katalinhoz intézett levelében pedig kiemeli a nyomatás nagy nehézségeit, „mert ő — úgymond — a magyar nyelvben egészen járatlan.“3) Bizonyára volt tudomása arról, hogy más nyomdákból már kerültek ki magyarnyomtatványok, mert ellenkező esetben mint a nemzet figyelmének felkeltésére igen alkalmas körülményt nem hallgatja el, hogy ő az első, aki magyar nyelven könyvet nyomat. Föltevésünket más combinatiók is támogatják. Köztudomású, hogy alig terjedett el a XV. század második felében a könyvnyomtatás mestersége. Magyarországban a latin kéziratok, a misekönyvek és breviáriumok, krónikák és törvénykönyvek helyét csakhamar nyomtatott kiadások foglalták el, melyek magyarországi könyvkereskedők rendeletére Augsburgban, Nürnbergben, Brünnben és Velenczében készültek. Igen valószínű, hogy szintúgy a magyar kéziratokat, a szentírás egyes részeinek fordításait és magyarázatait, a legendákat és egyéb ájtatossági könyveket ugyanazon időben kiszobták a nyomtatott példányok. Az, hogy ezeknek ma már nyoma sincs, semmit sem bizonyít. A XV. századbeli latin nyomtatványok, a vaskos missalék és breviáriumok, a templomok és monostorok birtokában, kevésbé voltak az elpusztulás veszélyének kitéve, és mégis sok kiadásból csak egy példányt ismerünk. Tudva van az is, hogy Szabó Károly Régi Magyar Könyvtára 193 oly XVI. XVII. századbeli magyar nyomtatványt sorol föl, melyekből egy példányt sem ismerünk. Állíthatjuk tehát, hogy úgy az egyház a híveknek, mint az iskola a tanulóknak sokféle igényeit már a XV. században is a nyomdák segélyével elégíté ki. Az egyház ily eljárására alaposan következtetnünk enged az 1484-ben nyomatott ének, és senki sem fogja föltenni, hogy félszázad alatt csak épen ezen egy ének kinyomatásának érezték szükségét. * 23 ') V. Ö. Tod y Ferencz értekezését „A legrégibb magyar nyomtatvány.“ Uj Magyar Muzeum, 1857. I. 56 — 56y 11. 2) „A Primitiis laborum nostrorum hocta genere ita fanete, ut nobis ad plura huiusmodi publicanda voluntas et cura augentur.“ 3) „Etsi eius linguae rudis et ignarus essem, hoeque labor ipse et difficilior esset et molestior, non putani tarnen recusandum.“