Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)

1879-11-01 / 524. szám

ILlő fizetési árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre , . 10 . — , Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör­ut 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. —• Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám­ára 4 Er. REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat, november 1. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban, Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube u­. I. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtáz®« számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X­. évfolyam, 524. szám. Az Ellenőr ára minteddig : Az „Ellenőrbre h­avonkint is előfizethetni. Egy évre . . . . 20 Félévre . . . . 10 Negyedévre . . . 5 Két hóra . . . 3 Egy hóra . . . 1 Az estilap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként. Táviratok. Máramar­os-Sziget, okt. 31. (Eredeti távirat.) Várady Gábor a választási határnap előtt körle­vélben újabban lemondott jelöltségéről. Máramaros megyének értelmisége a jelen körülmények között helyesnek találta Várady lemondását s örömmel fogadta a köztiszteletben álló Szilágyi István, aka­démiai tagnak és lyceumi igazgatónak Várady he­lyére tett kijelöltetését. Szilágyi nagy pártja azon­ban egy negyed órával elkésett s a técső­városi választók a távollévő Váradyt így kiáltották ki képviselőül. K­ées, okt. 31. A „Presse“ constatálja, hogy Taaffe kormányelnök nem elfogadás, hanem csak a részletes vita alapjául ajánlotta tegnapi beszédé­ben a többség feliratát. A kormány kiváló súlyt fektet arra, hogy az alkotmány alapján létre­jöjjön az egyezség, a többség feliratában pedig bensőbb össz­hangzást vélt fölismerni a trónbeszéd gondolatmene­tével. A felirati vita eddigi folyama alatt világosan ki­tűnt, hogy az alkotmányos kiegyezés tetemes elő­­menetet tett, mert a többség már tartalék nélkül és államjogi törekvéseinek feladatával foglalja el az alkotmány talaját. Ebből talán az lesz végleges nyere­ség, hogy az államjogi pártok, autonomista pártokká fognak változni. A kormánynak egyelőre nincs al­kalma állást foglalni ezen még kevéssé értelmezett autonomista törekvések ellen. A trónbeszéd szin­tén megjegyzi, hogy a kormány nem szándékozik napirendre kitűzni ezt a tárgyat. Taaffe miniszterelnök ezen nyilatkozatát a bal­oldal is tetszéssel fogadta, a­mi bizonyára kedvező jelnek tekinthető, hogy a tényleges viszonyok las­­san kint ez irányban is helyes méltánylásban része­sülnek. Bécs, okt. 31. A képviselőház folytatja a fel­irati vitát. Herbst hosszasabban fejtegeti a pénz­ügyi helyzetet és az adójavaslatokat, melyektől eddig az alkotmánypárt megóvta a lakosságot és végül azon reményének ad kifejezést, hogy az egyezség és kibékülés eszméje mindenkire fog hatni, de főleg Csehország képviselőire. Sturmi­ a kisebbség előadója Rieger ellen polemizál. Bírálja a kormány eljárását és óva int­es kísérletektől, melyek az államkötelék meglazí­­tására irányozzák. Elnök C o r o n i n i gróf Sturm nyilatkozata ellenében, megjegyzi, hogy ő Rieger beszédének gondos átvizsgálása után azt találta, hogy az nem volt intézve, valamely egyén vagy a ház valamelyik pártja ellen, mert ő különben rendreutasította volna a szónokot. (Élénk tetszés.) Hohenwart gróf nem látja be, miért ke­verik a felirati vitába a költségvetési vitát. Szóló nem akar mindenre kiterjeszkedni, csak arra figyel­meztet, hogy ha a jobboldal egyik szónoka kemény sőt meg nem érdemlett szavakat hangoztatott, — melyek ha a túlsó oldalon sértettek, részükről ez iránt csak mély sajnálkozásukat fejezik ki — azon férfiú felett, ki hosszas távolmaradása után ily hangokban adott keserű érzelmeinek kifejezést, nem szabad túlszigorusággal ítélni. Áttérvén Suess Ede állítására, hogy a csehek és a lengyelek közt né­zetkülönbség van a külügyi kérdésben, megjegyzi Hohenwart gróf, hogy a nevezett képviselő is más pártcsoportozathoz csatlakozott, midőn a kül­ügyi politika került szőnyegre; a többség feliratá­nak rosszulása nincs egyén ellen intézve, hanem a régi rendszer ellen. Plener képviselő fejtegetéseit illetőleg szónok megc­áfolja azt, hogy az országos bizottságok többe fognak kerülni, mint a helytar­tóságok. Különben csak egy czélszerű szervezésről lehet­­szó. Óhajtották a csehek belépését, azonban most azt követelik tőlük, hogy dobják el jogi meg­győződéseiket. Szónok az egyetértésre való felszó­lítással végzi beszédét. (Viharos tetszés jobbról.) A név szerinti szavazás alkalmával 176 sza­vazattal 155 ellenében elvetették a kisebbség fel­iratát, a többség feliratát pedig 176 szavazattal 162 ellenében elfogadták. Taaffe miniszterelnök kijelenti, hogy a mi­nisztérium nem vesz részt a részletes vitában, mert az a pártok felett áll. A feliratot erre vég­legesen elfogadták. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A­­ német socialisták által alapított „Der Socialdemokrat“ nevű hírlapnak második száma is megjelent. Czélja az, hogy fölfrisítse a pártszellemet. A német rend­őrség legnagyobb vigyázata daczára is becsempész­ték Németországba e lapot. A második példányból via Romanshorn 9500 példányt vittek Németor­szágba. Róma, okt. 31. A „Diritto“ czikket közöl Olaszország külügyi politikájáról, a­melyben con­­statálja, hogy Olaszországnak az egyiptomi mi­nisztériumból való kizárása, károsabb hatást fog gyakorolni a két nyugati hatalomra, mint magára Olaszországra, ennek következménye máris az, hogy Olaszország, Németország és Ausztria-Ma­­gyarország közelednek egymáshoz az egyiptomi pénzügyi kérdés rendezése végett. Európa jelenleg a teljes bizonytalanság olyan helyzetében van, mely rendesen nagy események előzménye szokott lenni. Azon idő alatt, a­melyben régi szövetsége­ket bontatnak föl és új combinatiók merülnek föl, Olaszországra nézve legokosabb, ha a nyugal­mát, és erősödését tartja szem előtt. Olaszország nem kíván külön szövetséget, csak az összes ha­talmakkal való barátság fentartását. Ez a békés politika nem bizonytalan, nem czéltalan, mert fej­leszti a közgazdaságot, orvosolja az ország pénz­ügyi bajait és befejezi annak katonai és közigaz­gatási szervezését, ha — szükséges — szabadabban és határozottabban választhassa meg szövetsége­seit. — Ilyen módon le fogja győzhetni Olaszország a jelenlegi nehézségeket és bátran szemébe néz­­het­ a­ bizonytalan jövőnek. Berlin, okt. 31. A képviselőházban ma elő­­ztett kimutatás szerint, a rendes szükséglet hiánya 5,5 millióra, a rendkívüli szükségleté 42 millióra rúg. A folyó év deficitje 8,7 milliót tesz, mely a tetemesen csekélyebb bevétel folytán ke­letkezett. A hiányokat kölcsön felvétele útján, fog­ják fedezni. Az adóreformra vonatkozó munkálato­kat megkezdették, s az illető javaslatokat a leg­közelebbi ülésszakban elő­terjesztik. Podbielski, a tüzérség vezérfelügyelője meghalt. Budapest, október 31. A közlekedésügyi bizottság november hó 4. napján d. u. 4 órakor az országházban a társalgó teremben ülést tart. Tárgy: 72. sz. törv. jav., az utakról. A birói letétek felvételéről kiállí­tott vérbizonyítványok bélyegilletékének mérve tár­gyában a következő körrendelet intézteteit vala­mennyi pénzügyigazgatósághoz . A készpénzbeli bí­rói letétek felvételéről, kiállított vérbizonyítványok mikénti bélyegzése iránt több oldalról kétely me­rülvén fel, azoknak elhárítása s az e részben a kir. adóhivatalok által követendő eljárás egyönte­tűségének biztosítása czéljából ezennel kijelente­tik, hogy mindazon esetekben, midőn oly kész­­pénzbeli birói letétek utaltatnak ki a bíróság által a jogosultak részére, mely letétek után az adóhi­vatalok szolgálatára vonatkozó utasítás IX. fejezet 21. §-a, illetőleg a bírói letétek kezelésére vonat­kozó szabályrendeletek értelmében a kincstár 4% kamatot fizet a jogosultak részére, miáltal a leté­­teményezés kölcsönügyletté válik, az ily készpénz­beli letéteknek vagy azok kamatának felvételéről a jogosult felek által kiállított vétbizonyítványok az illetékszabás 101. tétele a) betűje értelmében a II. fokozat szerint járó bélyegjegyekkel látandók el. Magától értetik, hogy a bírói közegek kezéhez kiszolgáltatott letétekre vonatkozó vétbizonyítvá­nyok nem igényelnek bélyeget, minthogy az ille­tékszabás 67 tétele A) pontja értelmében a letét­hivataloknak átvételi bizonylatai szintén bélyeg­mentesek, s miután a megbízott bírót kiküldött a letétnek a jogosultak részére teljesítendő további átadását különben is csak szabályszerűen bélyeg­zett nyugta mellett eszközölheti. A képviselőház pénzügyi bizott­sága ma délután 5 órakor tartott ülésében, me­lyen a kormány részéről Szapáry Gyula gróf, Kemény G. K. és Trefort miniszterek voltak jelen, mindenekelőtt a pénzügyminiszter szólalt fel, arra kérvén a bizottságot, hogy az ál­tala benyújtott pénzügyi­­javaslatok minél előbb s még a költségvetést megelőzőleg tárgyaltassanak, egyebek közt kivált azért is, hogy a javaslatok némelyike által keltett izgalom minél előbb ismét lecsendesíttethessék. Bujanovics Sándor ezen izgalomra hivat­kozva kérdi, nem hajlandó-e a miniszter e­­javas­­latokat visszavonni ? Mire a pénzügyminisz­ter kijelenti, hogy e javaslatok meggondoltan nyújtattak be s meg van győződve, hogy az álta­luk keltett izgalom nem lesz tartós annál kevésbé, minthogy a felhozott aggodalmakat nem tartja alaposaknak. Kijelenti, hogy a javaslatokat nem szándékozik visszavonni. „ A bizottság rövid tárgyalás után elhatározza, hogy a­­javaslatokat még a költségvetés előtt fogja tárgyalni s a tárgyalást a jövő csötörtökre, nov. 6-ára tűzi ki. Egyúttal megválasztottak e javaslatok elő­adói is és pedig : A földtehermentesítési, szőlő­­dézsmaváltsági-, cseléd-, nyeremény- és kereseti adóra vonatkozó tvjavaslatok előadójává : Hege­dűs Sándor; a kőolaj-adó­­javaslatra: Wahr­­m­a­n­n Mór ; a szállítási adóra ; Dániel Ernő s a legközelebbről benyújtandó védelmi­­javaslat elő­adójává : Molnár György. Ezután a költségvetés tárgyalására választot­tak meg az előadók, nevezetesen: a kir. udvartar­tás, a miniszterelnökség, honv. minisztérium stb. költségvetéseire: Láng Lajos, a belügyire Ra­ko­vszky István, a pénzügyre Hegedűs Sán­dor, közm. és közlekedésire Dániel Ernő, a földm. ipar és kereskedelmire Wahrmann Mór, vallás- és közoktatásira Kautz Gyula, igazságügyire Szö­­gyény László és a honvédelmi tárcza költségve­tésére Molnár György. A bizottság a költségve­tés tárgyalását az említett kisebb törvényjavaslatok után, lehetőleg még e hóban kezdi meg. Lukács Béla kérdésére egyúttal kijelenti a pénzügyminiszter, hogy a zárszámadások legközelebbről a bizottság rendelkezésére fognak bocsáttatni a számszék által készített 10 évi ki­mutatással együtt. H­e­­­f­y Ignácz ez alkalommal az alapok és alapítványokról szóló kimutatásokat is sürgeti. Tárgyalás alá került ezután a közoktatási miniszter által a József-műegyetem és az állatgyógyintézet adandó elhelyezésére eme­lendő állami épületeket illetőleg benyújtott­­javas­lat, mely szerint e két intézet felépítésére 720.000 frtnyi kölcsön vétetnék fel s ez kamatostól 50 éven át 50.000 frtjával törlesztetnék. Jelenleg az állam évi bér fejében 47.960 frtot fizet; a taná­roknak és az intézetek személyzetének lakpénz fejében 2040 frtot és így a törlesztési összeg nem volna nagyobb a nevezett intézetek elhelyezésére eddig évenként fizetett összegeknél, mihez még hozzájárul azon 150.000 frt is, a­melyet a főváros ajánlott fel a műegyetem felépítésére. T r e f o r t miniszter indítványára — mint­hogy e javaslattal tervek vannak kapcsolatban — e tervek és költségvetések áttanulmányozására egy albizottság küldetett ki, melynek tagjai: Wahr­mann Mór, mint elnök, Kautz Gyula, Harkányi Frigyes, Helfy Ignácz,Má­riá­s­s­y Sándor jegyző és Móricz Pál. Végül tárgyaltatott az általános munkás se­gélyegylet kérvénye, melyben segélyt kér és az általa vett ház után kivetett illeték elengedését kéri. A bizottság a kérvényt elutasította, mert a fennálló törvények mellett ily elengedés nem le­hetséges, minthogy az illetéktörvény a jótékony­egyleteknek az örökség vagy adományozás útján nyert összegekre nézve úgyis előnyöket nyújt; s mert veszélyes pr­ecedensnek találná, hogy az or­szág oly számtalan jótékony egyletével szemben épen egynél tétessék törvényhozás útján oly kivé­tel, mely az adásvevés utáni illetéket is elengedné. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülést csütörtökön november 6-án d. u. 6 órakor tartja a bizottság. Budapest, október 31. Az új budget legjobban megtámadott részét az a combinatio képezi, mely a föld­tehermentesítési és szőlődézsmaváltsági papí­rok kisorsolásának tartamát több évvel meg­hosszabbítja,­ s ez által a kisorsolás fejében évenként visszafizetett tőkerészleteket 4 millió forinttal lejebb szállítja. A legenyhébb kifejezés, melyet ez el­járás megbélyegzésére az ellenzék alkal­mazni jónak talál, az, hogy a szabadelvű kormányzat a banqueroute szélére sodorta az országot. Álljunk meg egy pillanatra. Ne fesze­gessük egyelőre e rendszabály helyességét vagy helytelenségét. Csak azt nézzük, minő jövedelmet vár ebből a magyar kormány. Négy millió forintot. Ilyen aránylag csekély összegért azt hiszszük még nem jutott tönkre egy ország sem. S legkevésbé az, melynek kincs­tárában, mint az új budget előterjesztéséből tudjuk, a jövő évi kiadások fedezésére mint­egy 15 millió forint felesleg marad. Arany-, járadékunk fényes kerete talán szintén elég bizonyíték a mellett, hogy azért a pár mil­lióért még nem vagyunk kénytelenek oly eszközhöz nyúlni, melyet csak a despe­rado igazolhatna. A Tisza-kormány öt évi gazdálkodása alatt konvertálta a 153 milliós lebegő kölcsönt, hatvan milliónál többről húsznál kevesebbre szállította le a deficitet, 80 forintról 96 forintra emelte föl a járadék árfolyamát, s végül tetemes, közel 30 millió forint készlettel s a londoni börzén már cotírozott 15 milliónyi járadék czimlet­­tel rendelkezik. Az ilyen kormányról, mely ennyi fényes sikert tud felmutatni a pénz­ügyek terén, józan észszel talán még legel­­keseredettebb ellensége sem teheti föl, hogy kénytelen volna olyat cselekedni, mit a finan­ciális bukás kezdetének lehetne nevezni. Igaz ugyan, hogy e részben ellenzékünk nem áll egyedül. Hatalmas szövetségesekre talált Bécsben. Sőt — s ezt nem lesz fö­lösleges megjegyezni — Bécsből indult ki először a jelszó, s a magyar ellenzék nem késett bécsi szövetségesei után a magyar állam bukását világgá kürtölni. Hogy az említett intézkedés nem fogja érintetlenül hagyni az illető papírok átke­letét, az természetes. A tőzsde minden leg­kisebb alkalmat is megragad arra, hogy nagy árhullámzásokat idézzen elő, mert hiszen a nagy ingadozások képezik a nagy nyeresé­gek melegágyát. S e részben a tőzsdének mindegy, akár"felfelé, akár lefelé menjen a papír ára, mindkét irányban akadnak em­berek, kik a hirtelenül bekövetkező megráz­kódtatásokat ki tudják zsákmányolni. Ha felfelé irányul a tendentia, annál több vétel­kedvet mutat a spekuláns, minél kevesebb papírt bocsátanak áruba, hogy felcsigázva az árakat, akkor adjon túl saját papírjain, mikor már elérkezettnek tartja az időt, mely­ben újabb áremelkedés nem várható. Ha el­lenben lefelé irányul a tendentia, akkor meg épen az a spekuláns üt legnagyobb lármát, az hireszteli legrosszabbnak a kérdéses pa­pirost, ki maga jól tudja, hogy biz’ annak megvan a maga­biztos alapja, csak azért, hogy így minél többet vásárolhasson össze minél­­ alacsonyabb árfolyam mellett. Ám üsse a magyar ellenzék a nagy dobot. Hirdesse, hogy a magyar állam bu­kóban van. Majd meghálálják neki azok a spekulánsok, kik felhasználják lármáját arra a czélra, hogy minél többet és minél olcsób­ban vásárolhassanak földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági papírokat s aztán mi­nél nagyobb nyereségeket rakhassanak zsebre, ha a spekulánsok megelégelték hasznukat és a pénzvilág ismét nyugodtabban fog gondol­kozni ez értékekről. Mert, hogy az be fog következni és pedig nem is valami hosszú idő alatt, arról meg lehet győződve minden elfogulatlan ember. Az osztrák kormány sokkal keményebb rendszabályhoz nyúlt, midőn a szelvényadót behozta, s habár a pénzvilág eleinte meg is vonta azért bizalmát az osztrák kormánytól, csakhamar ismét feléje fordult, midőn látta, hogy az osztrák kormány arra használja a teherkönnyebbítést, hogy komolyan és gyö­keresen rendezze államháztartását. Mennyivel alaposabb reményünk lehet tehát nekünk, hogy a­mit a magyar kor­mány a földtehermentesítési és szőlődézsma­váltsági papírokkal tervez, egyáltalán nem fogja megingatni hitelünket a külföldön. Ma­guk az ellenzéki lapok elismerik, hogy e két papírnem legnagyobb része itthon van elhelyezve. A külföldet tehát épen nem ká­rosíthatja meg nagy mérvben e rendszabály, annál is inkább, minthogy azoknak sem lesz belőle érzékeny veszteségök, kiknek vannak ily papírjaik. A két papír ugyanis nem játék­­papír, melynél a tőke­érték magassága dön­tene, hanem befektetési papír, melynél a kamat nagysága dönt. De a kamat nem vál­tozik. Azt ezentúl is oly bizton megkapják az illetők, mint azelőtt. Az egész különbség csak abban áll, hogy évenként egy harmad­dal kevesebb papírt sorsolnak ki, vagyis fizetnek ki teljes névértékben, mint azelőtt; más szóval, hogy az időtartam, mely alatt minden papír kisorsolta­tik, egy harmaddal megnyúgtatott, de azért biztonság tekinteté­ben mit sem vesztett. Nem tagadjuk, hogy már ez a körül­mény is lejebb fogja szorítani a papírok árfolyamát. Nem annyira mint az első na­pok alatt, de egy-két forinttal mindenesetre. A kérdéses papírok birtokosai tehát kétség­telenül fognak valamit veszteni a szabadelvű kormány ez intézkedése által. De ha valaki elfogulatlanul akar e tárgyban ítélni, akkor talán arról is meg kell győződnie, mit kö­szönhetnek e papírok birtokosai a sza­badelvű párt kormányának. Közvetlenül a fusionális kormány előtt, 1875. februárjában 78 forinton állott a ma­gyar földtehermentesítési papír, 76 forinton a dézsmaváltsági kötvény. Az uj budget közzététele előtt ellenben 92 forinton az első és 91 forinton az utóbbi. Ez óriási árkülönbségben mindenesetre­ nagy része van ama kormány józan és becsületes finánczpolitikájának, melyről az ellenzék azt állítja, hogy Magyarországot a bukás örvényébe sodorta. Ismételjük, kis különbség lehet e papí­roknál. De ilyen áldozatot igénybe vehet talán az a kormány, mely annyival járult az illető papírok értékének javításához. S teheti különösen akkor, mikor ezáltal lejebb szállítja deficitünket s igy a legbiztosabb esz­­közhöz folyamodik hitelünk szilárditására. Akármit beszéljen is az ellenzék, járadék-pa­­pirunk szenvedhet futólag, de tartósan nem fogja megérezni e változást. Mert akárminő financzbölcsei is legyenek az ellenzéknek a bé­csi és budapesti tőzsdén, a magyar kormány is bizonynyal kikérte azon döntő körök véleményét, melyek meghallgatása nélkül ily fontos lé­pésre nem tudta volna magát elha­tározni. A foganatosítandó rendszabály lejebb szállítja deficitünket, egy lépéssel kö­zelebb vezet államháztartásunk rendezéséhez s minél közelebb jutunk e czélhez, annál inkább számíthatunk a külföld bizalmára és állampapírjaink árának emelkedésére, ha időközben némi hanyatlásnak is volnának alávetve. A pinczehelyi kerületből a szabadelvű párt tagjaihoz ma érkezett táviratok azt az adatot szol­gáltatják a legutóbb fellépett jelölt, Jeszenszky Sándor b. megválasztatásához, hogy a szabadelvű párt korábbi jelöltje, Pap Lajos szegszárdi királyi államügyész a választás napján egész pártjával Jeszenszky Sándor báró táborába ment át s igy biztosította számára a diadalt H­ó­­­s Károlylyal, a függetlenségi párt jelöltjével szemben. A képviselőház közlekedési bi­zottsága mára hirdetett ülését meg nem tart­hatván, részint, mert a bizottság tagjai elegendő számmal meg nem jelentek, főleg pedig azért, mert a tárgyalás folytonosságát az ünnepek gátolták volna , minek következtében a bizottság ülésezését a jövő kedden d. u. 4 órakor fogja megkezdeni. A magyar korona területén elhalt porosz alattvalók ingó hagyatéka il­letékmentes. Miután a Poroszországban ér­vényben levő 1873. évi május 30-iki törvény 10. §-a szerint, a Poroszországban elhalt külföldiek ottani ingó hagyatéka csak az esetben vonatik örökösödési illeték alá, ha azon államban, melynek polgára volt az elhalt, a porosz alattvalók ingó hagyatékából illeték követeltetik ; az illetéki sza­bályaink 112. §-ában kifejezett viszonosság elvé­nek megfelelőleg, a magyar korona területén el­halt porosz állampolgárok ittlevő ingó hagyatéka,­­­ mindaddig, míg Poroszországban a fentebb idé­zett törvénynyel ellenkező határozmányok nem ho­zatnak be,­­ az örökösödési illeték alól mentnek tekintetik. Ausztria-Magyarország és Németország szövetségéről a következőket írja a „Times “: Az a tény, hogy Bismarck nem c­áfoltatta meg az írott szövetségről terjesztett hírt, csak abban az eset­ben bizonyítana, hogy csakugyan létezik is, ha iparkodnék elrejteni a két ország barátságát a világ előtt. De úgy látszik, hogy a német kan­­c­ellár épen arra fektet súlyt, hogy beszéljen a világ erről a barátságról és higgyen benne. Azon tervnek kihirdetése, hogy biztosítja egymás terü­letét a két állam, válasz a pétervári fenyegeté­sekre. Bismarck elérte czélját, ámbár nem kötött formális szerződést. — A bécsi megállapodások alkalmával bizonyára és világosan fogalmazták az utóbbi évek és tapasztalatok históriai po­litikáját. — A német és osztrák-magyar mi­niszter nem hallgatták el vallomásukat, hogy meg vannak elégedve a bevégzett tényekkel. Az állító­lagos védelmi szövetség olyan eseményeken alapul, a­melyek nem következtek be és sohasem fognak bekövetkezni. Míg ezek be nem következnek, nem fognak szövetséget kötni és az uralkodók aláírá­sára sem lesz szükség. De a formális védelmi szö­vetség sem nyugtalanítaná Európa békeszerető hatalmait. A tényleg létrehozott megállapodás azon­ban oly előnyös mind a kettőre nézve, mint a for­mális szövetség, Európát pedig kevésbé nyugtala­nítja. Annyiban tartós lesz, mert egyszerűen az érdekközösség elismeréséről szól, a­mely mindig létezett, de csak legújabban lett láthatóvá a leg­közelebbről érdekeltek előtt. Az oroszok rövid idő alatt szándé­koznak kiköszörülni középázsiai ku­darc­­­u­k­a­t, ha valósul az a hír, hogy harmincz­­negyvenezer embert rendelt a Kaukázusból Közép- Ázsiába az orosz kormány. E jelentést Berlinből kapta a „Reuter ügynökség“, azzal a megtoldással, hogy a pétervári táborkar számos tisztjét is Kö­­zép-Ázsiába rendelték. IE3 O V­S. S. Holnap van az ellenzék nevenapja. Ezzel nem akarott-azt mondani, hogy vezérszellemeiknek nincs ipeg 4 mennyei voltuk illető erényeitől su­gárzó s^ftüönepe külön-külön is. Hiszen tudjuk, meBg^jrejpadja őket egyenként is a hívők serege. Sőtó*3­ y^iii, ly­gy némelyiknek közülük nem épi­­­tett nwr templomot is a buzgó nép, tekintve mily térmentességi magaslatból hangzanak üdvözítő igéik. Én csak azt akarom mondani, hogy tökéletességük összeségének „mindenszentek“ napján zenghet dics­éneket a bűnös világ. Mert hogy tökéletesek, arról csak a gonoszak kételkedhetnek. Avagy nem állították-e minden alkalommal türelmetlenül, hogy csak nekik van igazuk örökösen, s hogy a másként gondolkozók elkárhoznak, kivált ha kormánypártiak s főleg ha miniszterek? Legyen hát fentartva az ő ünnepük. És fogadják el kegyesen ezt a kis gyertyát, mely­­lyel szentségük oltárának megvilágításához bátor­kodik járulni az én tökéletlenségem is. Hanem olyan szent prókátor mint dr. Herbst még sincs több sehol. Mert ő elismeri ugyan min­denkinek jogát a saját meggyőződéséhez, de ezt csak azon esetben ítéli tiszteletben tartandónak, ha a dr. Herbst meggyőződésével azonos. Legalább a beszédjéről szóló ma esti távirat szerint nem le­het más értelmet tulajonítani nevezetes észjárásá­nak. Ha ama páratlan kijelentés nem a telegráf tréfája, akkor az „egyesült ellenzék“ részére nem lehet illetékesebb vezér, mint dr. Herbst. És benne tán meg is nyugodnának az elsőségért pályázó féltékenységek. Mert addig, mint ő, csak­ugyan nem ment még Magyarországon az ellen­zéki legzulább fogalom sem. Ha a honosítási javaslatból törvény lesz, gróf Apponyi Albert tán sietni is fog annak egyik intézkedését felhasz­nálni, hogy adoptálja dr. Herbst urat pártfőnökének, kivel nem versenyezhet még a Szilágyi Dezső tisztelt képviselő úr okoskodási képessége sem. És én azt hiszem, hogy az osztrák ellenzék szívesen átengedné magyar sorstársának ama tekintélyes doctort, ki „az alkotmánynak“ lételét agyoncurálta s még most is „ad be nekik“ valamit, mikép lábra ne állhassanak többé. Hogy ez a „gyógykezelés“ mily mesteri volt, arról igen jellemző tanúságot tett azon verfassungstrei ötlet is, mely — a folyamatban levő felirati vita alatt — a magyarok elleni szövetkezésre édesgeté a cseheket, a­kik megköszönték szépen, de nem vették be az aranyozott labdacsot. Az ilyen öt­ egymagában is kitünteti milyen „hathatós szerek­kel“ jutott élhetetlenségre a Herbst doctor úr sze­rencsétlen juris patiense. Csoda-e, hogy az e­f­é­­­e eljárások bölcsességét az osztrák császárság vá­lasztó­polgárai előbb megbámulták és nem értették, aztán megunták és repubeálták? Vigyázzon a magyar „egyesült ellenzék“ jól magára,mert bizony mondom, az ő szentsége fe­lett is kezd már ásítozni a nemzet. Ha minden kér­dést csak oppositionális szempontból tekint, és a honosítási javaslat felett is oly declamatiók­­ban tünteti ki politikáját, mint gróf Apponyi Albert a tegnapi ülésben (Csanádi Sándor nagy gyönyö­rűségére és öblös helyeslésével) akkor az ország előtt olyan unottá lesz, mint a pinty. Mert hát ez az ország utóljára sem bolond, hogy elhigyje, akár­hányszor hallja is, a képtelen állítást, miszerint a kormány és kormánypárt egyeben sem töri eszét, mint a törvények kijátszásán, az alkotmány megrontásán és a haza elvesztésén. És ha ez a képtelen állítás mégis szónokol és kerepel minden vitában, no hát akkor a „közérzelem“ vállat vonit rá és nevet egyet a „minden szentek“ pártja felett. A kataszteri enquetehez. A szombathelyi-pécsi-zágrábi-eszéki és határ­őrvidéki kataszteri igazgatóságok kerületeiből ala­kult osztály, f. hó 26-tól 29-ig folytatott üléseiben a minisztérium által az enquête elé terjesztett összes beadványokat Vizsolyi Gusztáv elnök tapin­tatos vezetése mellett letárgyalta, és beható esz­mecsere után következő megállapodásra jutott . A pénzügyminiszter által felvetett I-fő kér­désre nézve kinyilatkoztatja, hogy az általános gazdasági helyzet és viszonyok megítéléséből me­rítheti azon meggyőződést, miszerint a törvényben felvett cyclus gazdasági viszonyai a maiaknak meg nem felelnek. A Il-ik kérdésre nézve azon nézetének ad kifejezést , miszerint föltéve, hogy az országos arány a törvény által kijelölt után létrehozatott, azon esetben ezévszerűnek tartja, hogy az országos földadóbizottság hatalmaztassék fel, miszerint az 1875-ik évi VII. t. czben felvett évek és a mosta­niak tiszta jövedelmei között valósággal létező kü­lönbözetnek megfelelően, a tiszta jövedelmeket egyenlő arányban alá szállíthassa. A III. és IV-ik kérdést a vele kapcsolatban álló, a földadószabályozásról szóló 1875-ik évi VII. törvényc­ikk módosítása tárgyában készített javas­latot, némi módosítással elfogadja. Az V. és VI. kérdés kapcsában módosított — a költséges munkával vízmentesített területeknél alkalmazandó adómentességek és adókedvezmények tárgyában elkészítendő — törvényhez beadott ja­vaslatot általánosságban czélszerűnek és méltá­nyosnak ismeri el, föntartván magának, a közös értekezleten netalán fölmerülő további javaslatok feletti vélemény-nyilvánítását. Ezeken kívül a bemutatott „a kataszteri eddigi műveletről szóló előadói véleményre“ refle­­ktálva azon véleménynek ad kifejezést, hogy mi­után az eddig foganatosított kataszteri munkála­toknál az érdekeltek és jogosultak képviseletének — a törvény által kijelölt korlátok legszűkebb ha­táráig történt — mellőzését az időkiméléssel kellő módon kiegyenlítve egyáltalában nem látja s igy a főczélt — az uj földadó-alap kellő arányosságát — csak azon esetben tartja elérhe­tőnek, ha az összes hátralevő eljárásnál, a munka­idő tartamára, csakis mint második sorban fontos szempontra való tekintettel, az érdekeltek közre­működése a törvény által nyújtott legszélsőbb ha­tárig biztosíttatni fog. Továbbá azon kérelem tanácsoltatott, hogy miután — különösen Horvát-Szlavónországban — a járási bizottságok gyakran ott is, a­hol osztályo­zai számunkhoz féliv melléklet van csatolva.

Next