Ellenőr, 1880. március (12. évfolyam, 102-150. szám)

1880-03-28 / 147. szám

.eszére „a közmon­­-is sem tudja ■Sudani, hogy nincse­­n./gatók, kik belátták, hogy ..aedagogia a főtantárgy s eleve­­k tanithatására, mert hisz magam ilyeket; de azt is tudom, hogy egy pár * meg nem dönti az általános igazságot. De mit szóljak még ahhoz, hogy van az országban még oly tanítóképző intézet is, melynél — daczára 11 éves fennállásának — az igazgatótól kezdve a gyakorló iskola tanítójáig, egy tanárnak sincs ok­levele ! Épen nem tartozom azon emberek közé, kik a képesítőt a képességgel egynek tartják, mert magam is ismerek tanférfiakat, kik felsőbb képesítés nélkül , önszorgalom útján, gyönyörű képzettségre tettek szert. Csakhogy ezek oly ritka tünemények, a­kik előtt önkényt kalapot kell emelnünk. És azért e néhány kivételért nem oldhatjuk fel a vád alól a többieket, kik — nem ritkán — egész a szánalomig képzet­lenek. És ilyen emberek vezetésére van bizva a leendő tanítók kiképezése. Már pedig ezek legjobb akarattal sem tehetnek egyebet, mint a jobbak által készített paedagógiai munkákat ma­­goltatják a nélkül, hogy maguk értenék s tanítvá­nyaiknak is érthetővé tudnák tenni. Azt pedig mindenki tudja, ki valaha gondolkozva tanult, hogy az értelem nélkül való tanulás fejlesztés he­lyett megbénítja a szellemet. Az is kétségen kí­vüli, hogy ha valahol, úgy a paedagogiában al­kalmazható leginkább ezen elv. Minden isme­ret, míg azt gyakorlatilag alkalmazni nem tudjuk, oly holt kincs, mely leg­több esetben többet árt, mint használ. Ezen elvnek hódolván, nem hagyhatom fel­­említés nélkül, hogy a tanítóképző intézetekben ép a gyakorlatra fektetnek legkevesebb súlyt. A törvény elrendeli, hogy a jelöltek mindenike 2—3 próba-előadást tartson és az igazgató urak ehez betű szerint ragaszkodnak. Pedig azt mindenki be­láthatja, hogy egypár előadás elég arra, hogy a jelöltek bebizonyítsák, mennyire nem tudják az elméletileg tanult elveket alkalmazni, de nagyon kevés ahoz, hogy velük jó előadási modort, helyes egymásutánt, a gyermekekkel való bánás­módot és a tanításban sok más nélkülözhet­­len kelléket elsajátíthassunk. Ennek azután az a szomorú következménye van, hogy a fiatal taní­tók jobb esetekben is sok, szép, de meg nem emésztett elméleti ismeretekkel és annál kevesebb gyakorlattal válnak meg a képző­intézettől. Most már az így kilépett kezdő tanítóknak két sorsuk lehet. Vagy azonnal rendes állomásra jutnak, vagy — és ez a nagyobb rész — él­esebb tanítók mellé mennek segédtanítóknak. E gyakorlatlan kezdőknek mindkét esetben nehéz állásuk van, mégis szerencsésebbek azok, kik azonnal ren­des állomásra juthatnak, mint amazok , kik egy jóakaratu princzipálisnak befolyása alá kerülnek. Egyiknek sincs határozott iránya. Mind­egyik tapogató keresi a helyes gyakorlati mód­szert , melyre esetleg a képzőintézetben nem értek rá megtanítani. A ki támasz nélkül áll,­­vauig vesződik, míg végre szau­muan nullás után valami módszert megállapít magának. De a ki mellett ott áll a tapasztalt princzipális, az nem vesződik annyit. A jóindulatú főnök elnézi egy ideig, mint küzködik a szegény fiatal ember s mennyire nem tudja megvalósítani azon szép taní­tási elveket, melyeket a képzőintézetben értel­metlenül fejébe vertek; azután előáll tanácsaival, melyek rendesen igy hangzanak: Soha se vesződ­jék édes öcsém, azon elveket, melyeket a képez­­dében tanult, úgy sem lehet a gyakorlati életben keresztülvinni. Könnyű azoknak az uraknak papi­rosan czifránál czifrább módszereket kitalálni, ők nem ismerik a gyakorlati életet! Jönnének csak falura, majd megtanulnák, mire lehet menni sal­­langos módszereikkel stb. Tegyen úgy öcsém, mint én, s aztán beavatja a kezdőt saját művészetébe. A fiatal­ember egy darabig még küzködik magá­val, de végre is belátja, hogy sokkal komótosabb dolog a megtanulandó leczkéket egyszerűen fel­adni és kihallgatni, mint magyarázattal, alaki ki­fejtéssel, gondolatrend összeállításával több­­féle csekélységekkel vesződnie; elsajátítja főnöke mód­szerét s lesz belőle olyan tanító, mintha egy negyedszázaddal előbb végezte volna tanulmányait. Pedig ha a paedagogiát hozzá­értő embertől tanulta volna, továbbá a képző in­tézetekben a gyakorlatra nagyobb súlyt fektetné­nek , mindez nem történnék meg, mert a jelöltek mint gyakorlott tanítók lépnének az életbe, kik tudnak saját lábaikon járni s nem kénytelenek senki elavult módszerét elfogadni. Nem tudom, mások miként vélekednek? De én meg vagyok győződve, hogy míg e nevezett bajokon segítve nem lesz, hiába van népoktatási törvényünk, sőt ha a tanfelügyelőségeket czélsze­­rűbben rendeznék is, népnevelésünk csak nagyon lassan halad előre s isten a megm­ondhatója, mikor jut az óhajtott virágzásra. KAPOSY ISTVÁN: ezur pompás, volna gyön- P­o­r­t­a é­­­s J­­uzima képe nagyon „se, kidolgozásának finom nem marad. Mélabus ki­­naján virággal, körülötte déli nő­­, báli ruháján prémes bundája, é ~.n árvácska-koszorús legyezője. Talán csalódás, talán fáradtság tükröződik a szép ar­­czon, melynek merengése elbájol. Krzakiewitz „Falusi levegőben“ képe a Gabn­ei modorában van festve, s annak sok tekintetben ügyes utánzója. Streith téli tájképe, melyen három zenész és egy más alak van festve, nagyon jeles mű, s vizé­nek rendkívül ügyes színe, szép távlata és ég­boltja által, hosszabban leköti a gyönyörködő figyelmét. Ugyanilyen gem­ell, s nem kevésbé szép Schul­tze Károly „Téli tája“, s Fáy Lajos „lovarjai“. A külföldi kiállítók közül megemlí­­tendők még De Beul két képével, Littow és Zwengauer. Magyar festők e teremben : F­e­s­z­t­y Árpád „párjahagyott”-ja. Füzes mel­lett kis tócsában nádas között áll egy árva gólya „kinek nincsen pártfogója“. Nagyon ügyes, han­gulatteljes s az utolsó vonásig kidolgozott kép. Aggházi Gyula „Te vagy!“ képe paraszt legényt ábrázol, a­mint hátulról befogja egy lány szemét. A kép kissé lapos, a legény alakjának ügyessége nem enyhíti azt, hogy a lány arcza kifejezéstelen. Ligeti két tájképet állított ki; az egyik az ő rendes művészi, de szivárványos színével vonja magára a figyelmet, míg a másik mélyen önmagát tagadta meg; reálisabb akart lenni, kevésbé sike­rült. Memess Eliza „Liszt arczképe“ biztos szín­­keverésssel van festve, de az arcz kifejezése nem olyan kifejező, minőt minden arczképen megkívánunk, s kissé k­lasziun is. Pá­vlik Béla „Agárdi falkavadá­­szat“-án van néhány ügyes részlet, de a balra eső távlat, viz, fa és száraz mező kissé odavetve van kidolgozva. Innocent Ferencz „Márczius Idusa“ figyelemreméltó műve e fiatal festőnek. Alakjaiban van realitás, színezése erőteljes, bár kissé rikító s túlcsapong a kellő határon. Antonius beszél Julius Caesar holtteste fölött. A nép körülötte zokog és átkozódik. Az alakok élénkek, mozgók, s az egész mű azt beszéli, hogy festője pályája kezdetén áll s ecsete „röptét“, hogy úgy mondjuk, fékezni még nem képes. Két más műve is van Innocentnek, melyek már sokkal szebbek, „Flamandi öreg nő“ és „Tejárusnő“, s ezek már is díszére válhatnának bármelyik salonnak. L­e­­­n­b­u­r­g Leo szintén fiatal festő, s képét finom, ügyes színezés emeli. Ko­vács Mihály „Dózsá“-ja óraműre való ragyogvá­­nyos illustratio. Az egyházi pályázatra beérkezett vázlatok fölött nem tisztünk bírálatot mondani, de nem nyomhatjuk el azon véleményünket, hogy talán az egyetlen Deutsch Kálmán (új ember?) vázlatait leszámítva, a pályázat eredménye fölötte selejtes. A IV-ik cabinetben két kép vonja magára figyelmünket. Bit­zó Géza művei: az „Újoncz“ és a„Csizmadia-műhely“. Az egyik szénrajz, a má­sik színezésében nem épen sikerült olajfestmény. De az alakok magyarossága, az életből ellesett moz­zanatok hű visszatükrözése olyan emberére talált Bitzóban, ki — ha jól tudjuk, rajztanár Halason — minden tekintetben díszére válnék képzőművé­szetünknek, ha kiképezhetné magát. A Ill­ik teremben Kratzmann és Dóm állítottak ki néhány üvegfestményt. A Yl­ ik terem kiemelendő képei Gabriel­a Délutánija, Matejkó „részletek a várnai csa­tából“, mely azonban rikító szintivel szinte elta­karja a mester művének mesteri részleteit, s Ba­rabás két kedves, rokonszenves képe: „ibolyát vegyenek“, és az „eprész lány“. Az V-ik teremben vannak Baditz Ottó „Lá­bát mosó lányira" ügyes genre-ja. Mészöly ered.» „majorja“, mely azonban szinte széthull, olyan fel­tűnően nélkülözi az egységes hangulatot, több apró kép, s néhány nagy, de értékében apró kép, melyekről helyszűke miatt megemlékeznünk le­hetetlen. A műcsarnok tavaszi kiállítása — márcz. 27. A főváros társadalmának azon előkelő köré­ben, mely a szellem aristocratiáját képezi, megin­dult a mozgalom pártolni a képzőművészetet. A jelszó a közönségből jött: a közönség saját előke­lőségét bizonyítandja be, ha a jelszót megfogadja. S egyelőre még áldozatot sem kíván senki a kö­zönségtől, csak érdeklődést. A műcsarnok tavaszi kiállítása megnyílik ma reggel tíz órakor. Magyar festők művei, külföldi művészek képei, pályamun­kák, szobrok, a Kálvin téri kút gyászmintázata, kí­nálkoznak gyönyörködtetőül, nézzék meg. Ne saj­nálják a fáradságot, nem vész kárba az idő. Adják meg a léleknek azt a gyönyörét, mely a művelt lélek elengedhetlen követelménye. A lélek nemes­sége első­sorban azoknak használ, akik gyakorol­ják. A főváros közönsége legyen méltó önma­gához. A tavaszi kiállítás sokban különbözik előzői­től. Nagy képe nincs, s müncheni, párisi „nagy­­jainkat“ úgy látszik elkábította a külföld dicső­sége, hogy a szerény magyar műcsarnokot nem tartották érdemesnek egy-egy művel fölkeresni. De az ifjabb nemzedék szinte teljes számmal van képviselve, s találkozunk új nevekkel, sok reményre jogosító képek alján. Az egyházi pályázatok váz­latai emelik a kiállítás érdekét, s több becses kül­földi mű van, mely nem „nagy“ ugyan, de kicsi­ségében valóságos remek. Ilyen az I-ső teremben Gabriel „ Horgász “­­szó. Nádasban egy ladikon halászgat egy ember, háttal fordulva felénk. Kicsi anyag, kicsi kép, de végtelenül finom. A Gabriel képeit jellemzi az a nyugodt mosolygás, melylyel levegője teli van. E kép olyan, mintha a harmat ra most csapódott volna le. Minden olyan üde, friss, szinte illatos, hogy a néző május balzsamos levegőjét érzi magára ki­csapódni. N­e­r­­­i Frigyes két képet állított ki:­­ HÍREK. — Márczius 27. — — Lajtunk legközelebbi száma ked­den reggel jelenik meg rendkívüli ki­adásiban. — Lapunik mai számához másfél év mellék­let van csatolva következő tartalommal: I- sö melléklet: Husvétkor. (Karcz.) Adorján Sándortól. A philantróp. (Tragicomedia.) Nyitrai Józseftől. A nyomorultak éjszakája. (Elbeszélés.) Az élet természetrajza. (Tanulmány.) Tilos a do­hányzás. (Humor­eszk) II- ik melléklet: Törvényjavaslat a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról. — A belga király sajátkezűleg irt levélben köszönte meg XIII. Leónak a Stefánia herczegnő és Rudolf trónörökös jegyváltása alkalmából kife­jezett szerencsekiszánait. — József főherczeg és családja, Steiner Richard, a budai kapuczinusrendiek házfőnöke és a sz. Erzsébetről nevezett plébániának administrá­­tora, a főherczeg meghívása következtében múlt vasárnap Alcsútra utazott, ahová Martonvásárról a főherczeg fogata szállította, s ahonnan csak ked­den tért vissza Budára. Ez idő alatt meghallgatta a főherczeg család s az udvarához tartozó személy­zet gyónását. A főherczeg és neje kedden reggel áldoztak meg. — A Koburg herczegi pár az ünnepek után néhány napra Szent-Antalra utazik. — Koburg Fü­löp herczeg nejéről az „Indep. Beige“ után azt a hírt közölték a hírlapok, hogy közelebb főherczegnővé fogják kinevezni. Mint a „Vasárnapi Újság“ biztos forrásból értesül, e hir valótlan. A kinevezésre semmi szükség, miután már születésénél fogva királyi herczegnő. Lujza herczegnő, ki azon öt év alatt, mely óta Koburg herczeg neje, megtanult magyarul s igen megsze­rette édesanyja és nagyatyja hazáját, hat évvel idősebb a tónörökös arájánál, — míg ez ugyanis 1864. máj. 21 én, Lujza herczegnő 1858. febr. 18-án született. — Az első tavaszi nap összeesett a föltáma­dás nagy és legszebb ünnepével. Friss, üde levegő reggel óta csalta ki a főváros lakosságát házaiból, s szinte napfölkelte óta folyton, szakadatlanul folyt a sétálás asphaltos utczákon le, köves járdákon föl. A sétálók nagy számát tömeggé gyülemlité az esti órák ájtatossága, a föltámadás ünnepe. A sé­tálók áramlata magával ragad mindenkit, de nem úgy, mint a tömeg rendesen szokott: vadul, kény­­szeritőleg, lesodorva azt, a ki ellenáll, de szelíden s mégis erővel vonva még azon illat által is, me­lyet a férfiak ibolyacsokra — elmaradhatlan az most mindenütt — terjeszt maga körül. Abból a népáramból mindenki menekülni igyekszik, ehhez annál erősebben ragaszkodik a beléje jutott, minél több részletét látja annak a népnek, mely olyan díszes, a tavasz üde levegőjét tele tüdővel élvezi, s olyan nagyon sok szép hölgyből áll. Az áramlat folyton hullámzik, s különösen a Belvárosban sza­kadatlanul hömpölyög. A nép meglátogatja még egyszer a szent sírokat. A templomokban üde lom­bok között mint megannyi fényes nap ragyog asok gömbölyű szines lámpa, az ének ájtata fölzug, a térdeplők buzgón csókolják a feszületet, s a sze­gények számára kitett persely folyton nő tarta­lomban a keresztyén szívek szeretetteljes adomá­nyaiból. Délután 4 órakor kezdődött a föltámadás i­s ünnepe a plébánián. Az Eskütér házainak minden ablaka ki volt világítva fényesre, a lelkészek m­enete után elől a nép, előkelő és szegény, keresztyén és nem keresztü­l együtt. A ferencziek templomából 8 órakor indult el a föltámadás szer­tartásos menete. Elől katona­zenekar játszta öröm­teljes indulóit, utána lelkész vitte a szentséget, mögöttük a főváros legelőbb kelői, ünnepies dísz­ben, a hölgyek, a gyermekek, a férfiak levett ka­lappal. Az ablakokban mindenütt gyertyafény. Itt is magasra száll a vallás éneke, mint a­hogy utat tör magának a barátoknál, a­hol ugyanolyan ün­nepélyességgel, egyszerűen, ősi szokás szerint,ülik meg a föltámadás napját, melynek ma olyan tiszta égbolt, enyhe idő, tavaszi melegség kedvezett. A lipótvárosi templomnál este 8 órakor tartották meg a körmenetet. Budán, a várban, a külváro­sokban mindenütt, a főváros legtávolabb eső zugá­ból is a templomba sereglett ma a nép, hogy részt vegyen a föltámadás ünnepében. Az utczá­kon még késő éji órákig sétál a főváros lakos­sága, a színházak zárvák, zene nem torzítja el azt a csöndes derűt, enyhe nyugalmat, melyet a főváros ma élvezett egész teljében először: föltá­madás napján, húsvét előestéjén, a tavasz első mo­solygásán. — Manojlovics Emil köztiszteletben álló leg­főbb ítélőszéki bírót súlyos csapás érte. Szeretett neje, mint részvéttel halljuk, ma délután jobblétre szenderült. — A magyar korona műtörténeti szempont­ból leendő megvizsgálását, mint említettük, ő fel­sége a magyar tud. akadémia archaeologiai bizott­ságának megengedte. Az e czélra kiküldött bi­zottság Ipo­l­yi, Henszlmann és Pulszky Károly még ápril hó fok u­tán veszik tüzetes szak­értői tanulmányozás alá a magyar nemzet e ke­­gyeletes történeti ereklyéjét, s ugyanez alkalom­mal Rauscher Lajos mintarajztanodai tanár rajzot és festményt készít róla. A vizsgálat 5—6­0 napot fog igénybe venni s a koronaőrök, gr. Fes­tetics György és b. Vay Miklós jelenlétében megy végbe. Ez lrsz az első tudományos vizsgálat, mely a magyar korona fölött magyar földön tartatik. Az 50-es években, mikor a korona még Bécsben volt, Bock tanár vizsgálta meg és adta ki rajzát is egy díszmunkában; a mostani vizsgálat azonban, me­lyet magyar szakértők hajtanak végre, sokkal ala­posabb és tüzetesebb tanulmány lesz. — Festetics Tasziló gróf házassága. A „Patria“ jelenti, hogy ifj. Festetics Tasziló gróf­nak Hamilton herczegnővel való házassága bizo­nyos formaságok miatt Badenben nem történhe­tett meg. Festetics gróf Bécsbe utazott, míg Lady Mary Hamilton anyjával Badenben maradt. A her­czegnő volt férje a monacói herczeg fiát egy spa­nyolországi jezsuita collegiumba akarja adni, el­lenben Lady Mary azt kívánja, hogy a gyermeket a bécsi Therezianumban neveljék föl. — Egykor és — most. Jelentettük, hogy Eugenia császárné tegnap, fia elestének színhe­lyére, a Zuluföldre utazott, honnan a Szt. Ilona szigetét is meglátogatja. A császárné ez afrikai útjára „The German“ nevű postagőzösön indult, jelenleg mint egyszerű utas, egykor — ugyanazon után — de uralkodása fénypontján „L’Aigle“ gyönyörű yachton, körülvéve a császárság minden fényével, méltóságának ak­rib­utumjaival, s követve a monarchák s fejedelmek kísérete által. Akkor volt az, midőn most tizenegy éve a suezi csatorna megnyitására utazott Afrikába. A császárné ezúttal Cap-Town-ban tartózkodik rövid ideig s egy brit gőzösön megy a Zuluföldre. Június 1-én, mint a csá­­szári herczeg halála évfordulóján, fogja Eugenia azt a helyet meglátogatni, ahol fiát, Louis Napó­leont, a zulukafferek leszúrták. Itt áztatja majd a szerencsétlen anya könyeivel azt a puszta homok­földet, mely fia vérét itta. A császárné jelen lesz amaz emlékkő-felállitási ünnepélyen is, melyet az I (Ilikul hlrtll y nia Oitutiyl­ a lícaczcg ‘ civilv»bcu®lrf»j«.L. E szomorú ünnepélyességek után a császárné is­mét a „German“ gőzösön visszatér Európába, útköz­ben azonban Szt. Ilona szigetén is kiszáll s meg­látogatja azon helyeket, hol a dynastia alapitója, a­ nagy corsicai, mint fogoly töltött, oly hosszú időt, mig végre a párisi rokkantak templomának sírboltjában megtalálta az örök nyugodalmat. — Császári vádlott. Berlinben a titkos itélő­­szék előtt e hó 3- án lesz az első tárgyalás a német polgári perrendtartás új szabályai szerint. A vádlott nem más, mint maga a­­ német császár. — Az uj rudas­ fürdő. E fürdő elrendelt ki­építése mellett ma történelmileg nevezetes átalakí­tás is fog végbemenni ugyanott. A közfürdő stylszerű átalakítása lesz ez. A török időbeli épít­kezések legérdekesebb emléke e mű, 1566—1579. években építtette Sokoli Mustafa pasa keleti módra. De századokon át a minden szakértelem nélkül vezetett helyreállítási munkálatok eredeti jellegé­ből egészen kivetkőztették, a világítási és szellőz­­tetési nyílások betömetvén, a gőz a falakat, bolt­íveket erősen támadta meg, úgy hogy a boltívek kapocsvasai teljesen megsemmisültek, s ezen kívül a kupola tartó boltívek és oldalboltozatok annyit szenvedtek, hogy idején jövő segély nélkül az egész nevezetes műemlék fennállása veszélyeztetve van. A fővárosi mérnöki hivatal felhívta a tanács figyel­mét a veszedelemre és tervet készített stylszerű helyreállítása iránt. A tervben a fősúly­ú közfürdő korhű restaurátiójára van fektetve; a kupola visszanyeri száz egynéhány szellőztető nyílását­, s ugyanennyi apró ablakát. Ezenkívül a kupola felülete 8 centiméter vastag beton rétegre fekte­tett 4 cm. vastagságú Portland clement héjazatot nyer, mely teljes biztonságot nyújt a víz behatása ellen. A falak belső felülete és a kupola új cze­ment vakolattal láttatik el, a kötő­vasak a régi helyen újra alkalmaztatnak stb. A stylszerű helyre­­állítás mellett a közegészség tekintetében fontos átalakítások is lesznek u. m. a közfürdő mellett még egy langyos és egy hideg vizet tartal­mazó medencze is létesíttessék, hogy a fürdő nép magát kellően lehűthesse, s lesz öltöző szoba. (manap tudvalevőleg be kell vinni a ruhát a köz­fürdőbe, hol a gőz, víz átjárja.) S mindez nem ke­rül több pénzbe 7312 fit 30 krnál a költségvetés szerint. A mérnöki hivatal e tervét, mely nem­csak a műtörténészek, de a fürdő közönség elisme­résére is méltó, a tanács még nem tárgyalta, hanem a terv szakszerű átvizsgálására jelesebb építészek­ből értekezletet hitt egybe, mely márczius 31-én fog megtartatni. Jelen lesznek: S­c­h­u­­­e­k, Stein­dl, Weber, Ybl s a fővárosi mérnöki hivatal képviselői. — Gyorsvonatok Bécs és Budapest között. Az osztrák államvasut — mint már írtuk — a magyar kormány kívánatéra a 3. és 4. számú, Bécs és Budapest között közlekedő gyorsvonatokat, melyeket 1874. deczember 31 én takarékossági okból beszüntetett, május hó 15 én ismét a forga­lomnak adja át. A gyorsvonat, értesülésünk szerint, Budapestről naponkint délelőtt fog elindulni. A Bécsből való indulás idejét később határozzák meg. — Régészeti építkezések. A vallás és közokta­tási miniszter a folyó évre eszközlendő régészeti építkezésekre folyóvá tett a budai Mátyás templom épitési munkálataira 60,000 frtot; a kassai tem­plom restauratiójára 20,000 forintot és a visegrádi csonkatorony munkálataira 8000 frtot. — Herczeg rablók kezei közt. A meiningeni herczeg és neje hir szerint Sziczi­­a szigetén rablók kezébe jutottak, a­kik csak nagy váltság árán bocsátották szabadon őket. Könnye­n lehet, hogy ez esetet magasabb tekintetek miatt elhallgatták. Tudva azt, hogy a herczeg szenvedélyes zergeva­dász, s szenvedélyes hegymászó, ki egyedül a leg­­elhagyottabb helyeket szokta fölkeresni, a hir valószinünek lát­szik. — A váró ügyében a ta­nács kebelébe! ..nok kezdtek lábra kapni, melyek v gyógyfürdőt más tervre alapítva akar . • rí,,feni, mint azt a közgyűlés jó­váhagyta. E szerint az említett helyiség Cur­­salonnak­ és igazgatói lakásnak volnának föntartva, a földszintet pedig foglalnák el a fürdőkádak, és pedig szám szerint nem 36, mint eredetileg akarták, hanem csak 24, miután az emelet elvonatik. E terv, melynek szószólója R­u­p­p tanácsnok volt, két ízben foglalkoztatta a tanácsot, csütörtökön és ma, s végre oda dőlt el a dolog, hogy megbukott. A fürdő az idén még nem lép életbe, s a 220.000 frtos ártézi kút vizének puttonját tovább is 5 kajával árulják. — Az állatkert. Az ünnepek alkalmából ajánljuk a közönségnek az állatkert megtekinté­sét, hova a napokban már néhány újabb példány érkezett. Daczára a rendkívüli szigorú télnek az állatok jól kiteleltek, szépek, egészségesek, s egyetlen értékesebb példány sem pusztult el. Kedvező idő esetén a legtöbb állat kant lesz a szabadban. — Hármas szerencsétlenség sújtotta Regens­burg községét e hó 23-án. A Duna kiáradt med­réből s egy részét elpusztította, ugyanakkor a leg­erősebb orkánban tűz keletkezett, mely elham­vasztotta minden épületét, s a szerencsétlenséget az fejezte be, hogy földrengés következtében a torony összedőlt. — Hartmannt, a moszkvai vasúti merénylet hírhedt intézőjét, Londonban meglátogatta egy franczia hírlapíró (ha igaz). Hartmann szerinte alacsony, szőke ember, elismerte, hogy neve Hart­mann Lajos, s a Justice-hez intézett levelét saját­jának mondotta. Úgynevezett „vallomását“ egy amerikai gyártotta, ki érte 16 guineát kapott. Hartmann elbeszélve elfogatását, azt mondotta, hogy közte és a rendőrök között küzdelem nem volt; panaszkodott azonban Mace rendőrtisztre, ki börtönében vallomást akart belőle kierőszakolni. Hartmann az oroszországi nihilista mozgalmakról úgy nyilatkozott, hogy a forradalmi párt rend­kívül sok eszközzel rendelkezik.­­ Ezzel kapcso­latosan megemlítjük, hogy Dragomanov Mi­hály és Jukowski Miklós Génfből kijelentik, miszerint a genfi „Oroszország politikai menekült­jeinek segélyezésére alakult bizottságinak semmi köze és része a forradalmi actióban, annál kevésbé abban, a­mit neki tulajdonítanak: hogy a nihilis­ták üzelmeit ők szervezik és vezetik. — Osztrák tiszt orosz haditörvényszék előtt. A Péterváron megjelenő „Golos“ e hó 22-ki szá­mában többek közt azt írja, hogy a varsói hadi­­törvényszék előtt nemrég 01 d­e­n­r o g nevű osztrák főhadnagy állt. E tisztet, azzal vádolták, hogy mint egy kisebb szakasz parancsnoka Bulgáriában (1877—1879-ig) élelmiszereket s más ilyféle dol­gokat erőszakkal hajtott be, a bolgár lakosokat kancsukával bántalmazta s más hasonló büntetendő cselekményeket követett el. A törvényszék azon­ban, tekintettel a sok enyhítő körülményre, Olden­­rogot fölmentette. — Lóállomány szaporítása a katonaságnál. A király rendelete értelmében a lovas katonaság­nál b­é­k­ében kellő számú dolgozó lovakat fog­nak használni. Dolgozó lovakul csak az idomitásra már kiszemelt szolgálati lovak alkalmazhatók és pedig kettesével századonként, melyeket már ápri­lis hó 1-én a rendes állomány feleslegéhez fognak számítani. E rendszabálynál fogva ezentúl 482 lóval nagyobb lesz a lovassági lóállomány. — A megcsalt nő boszura, De­mén­y János 36 éves fővárosi kézbesítő s Rozgonyi Erzsébet mosónő már több év óta vad házasságban éltek. Demény azonban nem rég egy 18 éves szép barna varrónőbe szeretett, kinek kezét megkérte s meg is kapta. A szerelmében megcsalatott mosónő ekkor tudtára adatta Deménynek, hogy ha a szép leányt I­­illil­H ...I Av X_ _ rv |.. . ________ sokat hallgatott régi kedvese fenyegetéseire, mi aztán meg is hozta vesztét, mert a megcsalt nő tegnap este Va8 órakor, midőn Demény lakása ka­puján befordult, egy üveg vitriolt öntött szeretője arczába, s megszökött. Demény arczát a vitriol egészen tönkre tette, s aligha a szeme világát is el nem veszti. A beszúálló nőt nyomozza a rendőrség, de még eddig sikertelenül. — Brutális kozák tiszt. Ufa kormányzó­­sági városból írják egy orosz lapnak, hogy a na­pokban a városi casinóban F. Orenburg ezredbeli kozák tiszt R. udvari tanácsos lábára lépett, mi­nek következtében a tancsos kezével a tisztet gyengén meglökte. A tiszt e lökésre egy csattanós poffal felelt. Az ügy ezzel befejezettnek látszott. De korán sem volt az. Éjjel ugyanis R.-t saját lakásából, az ágyból, az F. által küldött kozákok erőszakkal kiragadták, s az utcza közepén több mint 20 fok hidegben 40 kancsuka csapást mértek há­tára. R. ki e durva s kegyetlen bánásmód miatt betegen fekszik, F. ellen bünfenyitő pert indított. Az sem érdektelen, hogy R. 62 éves aggastyán, több gyermek atyja, s férje egy betegen fekvő nőnek. Gyári jelentés. Alulírott amerikai gyár, melynek hírneves készítménye, az eredeti Singer- varrógép, Magyarország minden nagyobb városában részlet­­fizetésre is eladatik, hogy a közönség minden csa­lódástól megóvassék, figyelmeztet arra, hogy egy eredeti Singer varrógép mily külső ismertető jelek által különböztethető meg egy nem valódi, Bécs­ben vagy Németországban utánzott géptől. 1. Minden eredeti Singer-varrógépen felül a fajon olvasható teljes czégünk: „The Singer Ma­nufacturing Co.“ aranyos betűkkel, az utánzott gép karján pedig közönségesen ez áll: „The See­­wing Machine“ vagy „Új Singer gép“ stb. 2. Minden eredeti Singer-varrógép karjának oldalán egy aranyozott kereskedelmi bélyeg van, melynek felírása: „The Singer Mig. Co. N.­Y.“ és „Trade-Mark“, a­mire különösen kell figyelni, mert a nem valódi Singer-gépeken, hogy a közönség könnyebben félrevezettessék, szintén van egy sárga kereskedelmi bélyeg, mely valamely tetszés szerinti felírást visel, s gyakran hozzá van csatolva a „Sy­stem“ szó kicsiny, alig olvasható betűkkel. 3. Minden eredeti Singer-varrógép ezenfelül egy gyári bizonyítványnyal van ellátva, melyen az illető gép száma áll, s ezen bizonyítvány aláírá­sunkat: „The Singer Manufacturing Co.“, valamint európai főképviselőnk, N­e­i­d­­­i­n­g­e­r G. úr aláírá­sát is viseli. Ezen bizonyítvány a hozzávaló két aláírással főtanusága annak, hogy a vásárolt varrógép ere­deti Singer s a mi gyárunkban készült, mert ez aláírást fogságbün­tetés terhe alatt senki sem me­részelheti utánozni. The Singer Manufacturing Co., New-York, Uuion-Square 34. Magyarországi főraktár: Budapest, (váczi utcza). Egyletek, társulatok. — A Kisfaludy-társaság szerdán, márczius 31-én rendes havi ülést tart. Tárgyai: 1. Bar­ta­lus István r. tag: „Tehát“, vígjáték egy felvonás­ban. 2. Greguss Ágost r. tag: „Adalékok a ma­gyar verstanhoz.“ 3. Folyó ügyek. — Természettudományi estély. — A termé­szettudományi társulat legközelebbi estélye április 2-kán, pénteken esti 6 órakor fog megtartatni a vegytani intézetben. Ez alkalommal Pulszky Ferencz fog előadást tartani „az őstörténelemben fölmerült némely kérdésekről.“ Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki, tagoknak csütörtökön d. u. 4-től 6 óráig és a közönségnek péntek d. e. 10-től 12 óráig. — A magyar általános iparegylet ügyében Zichy Jenő gróf április 4-ére az érdeklődőket ér­tekezletre hivta össze, mely a régi városház ta­nácstermében fog megtartatni. Naptár. Vasárnap, márczius 28. Nap­kelte : 5.48, nyugta: 6.23. Hom­. kath.: Husvétvas. ; prot.: Husvétvas. Akadémiai képtár 9—1-ig. Arizeum természettár 9—1-ig. Állatkert nyitva egész nap. * Hétfő, márczius 29. Róm. kath.: Húsvéthétfő; prot.: Húsvéthétfő. Múzeumi természettár 9—1-ig. Állatkert nyitva egész nap. Köztelek: gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2—4-ig. A budai társaskör hölgyestélye. Irodalom, színház és művészet. — Egyházi zene. Holnap husvét első napján a belvárosi plébánia templomban 10 órakor az ünnepélyes nagy mise alatt a zenekar Liszt Fe­rencz „Koronázási“ miséjét fogja előadni. Betétek: „Hie Dies“ solo énekli Kőszegi, a nemzeti színház tagja, „Pater noster“ solo énekli Engeszer Má­­tyásné. Ezenkívül solót énekelnek még Vinczéné és Serényi. Húsvét hétfőjén ugyanott szintén En­geszer Mátyás karnagy vezetése alatt előadja a zenekar Farkas Ödön nem­rég dicséretre méltatott miséjét, a­melynél a szerző barátai közül is töb­ben közre fognak működni. Solókat énekelnek Vinczéné asszony és Melles úr. Az előadandó Preindl-féle quartetben énekelnek Benzáné-Peja­­csevich grófnő, Farkas Ottilia k. a., Gross had­nagy és Jámbor urak. Az „Exeum di Domino“ sopran solót Schlaegertől Berger k. a. fogja előadni. — A nemzeti színház műsora. Márczius 28. „Csongor és Tünde“ (A munkásosztály segélyegy­lete javára), 29. „A proletárok“, 30. „A korona gyémántjai“ (1-ször), 31. „Járvány“, „A Cremonai hegedűs“, ápril 1. „Afrikai nő“ (Edelsberg Fi­­lippine k. a. vendégjátéka), 2-án „A velenczei kal­már, 3-án „A korona gyémántjai“ (2-szer), 4-én „A strike“, „Egy kényes ügy“ (1 szer), 5. „Fer­­réol“ „Egy kényes ügy“ (2 szer). — A várszínház műsora. Márczius 28. „Csa­­podár“ (a nyugdíjintézet javára), 29. „Romeo és Julia“ (opera Finály k. a. vendégjátéka). — A népszínház műsora. Vasárnap (28-án) „A vereshajú“, hétfőn „Titilla hadnagy “, mindkettő Blahánéval, kedden „Székely Katalin“, szerdán „A falu rossza“, csütörtökön „Huszárcsiny“,e két utóbbi szintén Blahánéval. Pénteken kerül először szinte „A pipacs“ czimü regényes operett a 3 felvonásban, Vasseurtől.­­ „Titilla hadnagyiban Belázs sze­repét Kápolnai vette át Baloghtól, ki megvált a népszínháztól s vidékre ment. — „A pipacs“ czimü Operette lesz a népszín­ház jövőheti újdonsága. A darab előadását nagy érdeklődéssel várják, mert majdnem ugyanoly kö­rülmények közt kerül szinre, mint most két éve a „Karnevát harangok“. Az operette szövegében és zenéjében sokban hasonlít az előbbi operettéhez. Érdekessé teszi e darabot az is, hogy ez lesz az első operette, melynek főszerepét Komáromi Ma­riska fogja­ énekelni, illetőleg megteremteni. Kívüle még Erdősi Eugenia, Kápolnai, Solymosi, Vidor, Csatár Zsófi és Karikás vesznek részt az előadásban. Felhívás Izsó Miklós síremléke ügyében. Közel öt éve már, hogy a magyar nemzet egyik lángeszű fia, a hazai művészet feledhetlen bajnoka, Izsó Miklós szobrászunk elhunyt. Sirját a Kerepesi úti temetőben még ma sem jelöli em­­eg. ■■''»■»Hát a ha­lála után csakhamar bekövetkezett politikai s társadalmi viszonyokkal s egyelőre nem hívták fel a közönséget, hogy az országszerte tisztelt művész irányában a kegyelet adóját leróvja. Most azonban az írók s művészek társasága továbbá a magyar országos képzőművészeti társu­lat elérkezettnek hitte az időt, hogy kötelezettsé­gének eleget tegyen s alulírott bizottságot küldte ki, hogy ez ügyben intézkedjék. A bizottság elhatározta, hogy Huszár Adolf és Pár­tos Gyula építész által készített tervrajz alapján Izsó Miklós sirjára hozzá méltó s a művész relief­ mellképével díszített oszlopot állít, s a költségek fedezésére az elhunyt nagy művész barátait s tisztelőit is felhívja. Magyarország minden részében, hol magyar szó hangzik s hol a nemzeti művelődésnek egy­­egy székhelye van, kegyelettel emlékeznek meg a „Busuló juhász“, a „Fonóházi jelenet“ geniális al­kotójáról ; művészek s műpártolók lelkesedve nyi­latkoznak Egressy, Tóth József, Csokonay, Dugo­nics s annyi más jelesünk gyönyörű mell- és alak­szobrainak teremtőjéről, kinek kora elhunyta egy­kor a nemzet gyásza volt. Ily körülmények kö­zött ma, midőn a hazai művészet iránt ismét fel­ébredt a közérdeklődés, mi nem szorultunk arra, hogy lelkes buzdító szavakkal hívjuk fel a közön­séget adakozásokra. A hazai művészet virágzása ma minden igaz magyar büszkesége. Nekünk elég egyszerűen constatálnunk, hogy e kitűnő szobrász sírhelyét emlékkővel díszíteni a nemzet köte­lessége. Az adakozásokat, bármily csekélyek legyenek is azok, kérjük bizottságunk pénztárnokához, Ma­darász Victor úrhoz (Budapest, V. főút 29. sz.) f. évi augusztus végéig beküldeni. — Az adomá­nyok nyilvánosan lesznek nyugtázva. A netán fen­­maradó összegek Izsó Miklós hátrahagyott művei­nek megvételére fognak fordittatni. Kelt Budapesten, 1880. márcz. 14. tartott ülésünkből. Than Mór elnök, György Aladár jegyző, Madarász Viktor pénztárnok, Huszár Adolf, Káldy Gyula, Maszák Hugó, Odry Lehel, Pállik Béla, Pártos Gyula, Sáska Mihály, Szana Tamás, bizottsági tagok. Midőn e fölhívást a legmelegebben ajánlanék olvasóink figyelmébe, teszszük azt azzal a hozzá­adással, hogy e kegyeletes czélra érkező adomá­nyokat lapunk szerkesztősége is elfogadja s mie­lőbb rendeltetési helyére juttatja. Közgazdaság. Üzleti táviratok, Bécs, márcz. 27. (E­r­e­d­e­t­i táv­i­rat.) É­r­t­é­k­e­z­l­e­t. A járadék és közlekedési papírok nagy kelete kedvezővé tette a hangulatot, melyet a coulissa realizálása között kissé meg­­csappantott. A déli börzén mérsékelt határok között mozgott a forgalom. Osztrák hitelr. 296.50, Magy. hitelt. 285.50, Unió 113.30, Anglobank 152.75, Bécsi bankverein 149.25, Osztr. magy. bank 836.—, Osztrák földhitel 218.50, Magyar földhitel 185.—, Papír-járadék 73.—, Ezüst-járadék 73.60, Osztrák arany-járadék 88.20, Magyar aranyjáradék 103.07, Magyar sorsjegy 114.75, Napoleon-arany 9.50, Alföldi vasút 158.—, Duna gőzhajózási 618.—, Pécs-barcsi 194.—, Galicziai 262.25, Kassa-oderbergi 128.25, Lombardok 86.25, Lloyd 664.— , Erdélyi vasút 141.­­ , Állauj vasút 277.50, Tiszavidéki 244.50, Tramway 247.—, Magyar gácsországi vasút 136.75, Északi vasút —-—, Magy. észak-keleti 147—, Magyar nyugati 149.50, Lemberg-Czernovitz 162.75, Innerbergi —, Salgó vas —.—, Egidi —.—, Verkehrshank—.—, Prágai vas.—.—, Bécs, márcz. 27. Magyar érs. zárlatja. Magyar főtáte­­herm. kötv. 91.25, Magy. vasúti kölcsön 120, Salgó-Tarján —.—, Magy. hitel 285.76, Magyar záloglevél 101.75, Alföld 157 75, Erdély 141­­, Magy. északkeleti vasút 147. — , M. kel. vas. 83.30, Ke. -vasúti alsőbbs. kötv. 80 40, Magy. sors ­jegy 114.75, Tiszai vasút 243.50, M. földhitel —.—, Ernest, maj. 1873.151. Ki nenz utak 1874., Arany-laki,Uk 103 70, Erdélyi föld. kötv. 89.25.

Next