Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)

1880-04-08 / 164. szám

Az örökös Mában nyer osztályrészül oly ingatlant — melynek telekjegyzőkönyve elveszett — az tulajdonául be nem keblez­­hető, sőt igen gyakran az egész hagyatéki eljárás e sajnos körülmény miatt fennakad. Lehet-e tehát ily helyzetben lelkiisme­retesen azt ajánlani, hogy ezen kérdés sza­bályozását halasszuk el addig, míg a telek­könyvi reform szerves munkájával foglalkoz­­hatik a törvényhozás ? Bizonyára nem. Azon károk, melyek ily halasztgatásból a köz- és magánhitelre súlyosodnak — óva intenek minden ha­­lasztgatástól és gyors intézkedéseket igé­­­­nyelnek. De a pótlási eljárás szabályozását nem csak a már elveszett telek-jegyzőkönyvek indokolják , de szükség van ily eljárásra azért is, mert — bármily elővigyázat mel­lett is mindaddig, mig bekötött telekkönyveink nem lesznek, mig oly eljárást nem léptethe­tünk életbe, mint tudtommal Francziaor­­szágban is létezik, hogy a telekjegyzőköny­vek két példányban és különböző helyeken vezettetnek : a telekjegyzőkönyvek az elve­szés veszélyének kitéve vannak. Nem szabad tehát a kormánynak ily állapotot rendezetlenül hagyni, hanem köte­lessége a pótlási eljárást úgy rendezni, hogy az elveszett, megsemmisült vagy hasznavehet­­lenné vált telekjegyzőkönyv helyébe lépett új telekjegyzőkönyv tökéletesen pótolja a régit. Véleményünk szerint a rendezés módja, mint az röviden a törvényjavaslatban érintve van, tökéletesen helyes elveken nyugszik. A pótlási eljárásra nézve két módo­zat lenne. Egyik a bíróság rendelkezésére álló ke­zelési és segédkönyvek, iratok és egyéb adatok alapján, a másik utóbbi helyszínelés útján eszközöltetnék. Vannak többen, kik azon véleményben vannak, hogy a második módozat azaz: az újabb helyszínelés nem szükséges. Megengedjük, hogy az első módozat, azaz : a telekkönyvi kivonatok, más telek­jegyzőkönyvek, helyszínelési jegyzőkönyvek, a községek részére készített telekkönyvi má­solatok, adóföldkönyv, a tagosítási föld­könyv a térkép felhasználásával a legtöbb esetben pótolható az elveszett telekjegyző­­köny, de nincs kizárva, hogy ezen segéd­­adatok oly hiányosak, melyekből az elve­szett telekjegyzőkönyvet helyreállítani lehe­tetlen. Megtörténhetik, hogy azok is leg­alább részben megsemmisültek. Már most ezen eshetőséget hagyjuk szabályozás nélkül csak azért, mert leg­több esetben elégséges az első módozat? Úgy véljük, ha valami viszony rende­zéséhez fogunk , úgy a rendezendő állapo­tok egész tartalmát ki kell merítenünk s in­kább szembe kell szállni a nehézségekkel, mint azokat félrendszabálylyal kikerülni. A szabályozás részleteivel ez alkalom­mal is éveinken seem fogla­lk­ozhatunk:7 erre nézve akkor lesz alkalom, ha a törvényja­vaslatban érintett rendelet világot lát. A törvényjavaslat még két alárendelt­nek látszó, de a bírósági ügyvitelt s a jog­kereső közönséget élénken érdeklő kérdést old meg. Egyik a telekkönyvi napló megszünte­tése. Másik a részleges és sommás telek­könyvi kivonatok behozatala. A mennyire indokolt volt a telekkönyvi napló vezetése akkor, midőn a telekkönyvi rendelet II. része szerint kezelt ügydara­bokról külön iktatókönyv nem vezettetett , époly indokolatlan volna annak fentartása ma, midőn a telekkönyvi hatóság külön iktatókönyvvel, külön sürgetési naplóval s egyéb nyilvántartási jegyzékekkel bír. A telekkönyvi napló megszüntetésével lényegileg egyszerűbb lesz a telekkönyvi kezelés és czélszerűbben felhasználható mun­kaerőben gyarapodik az iroda. Époly czélszerű azon intézkedés is, hogy sommás és részleges telekkönyvi ki­vonatok lesznek jövőre kiadhatók. Hogy áll ma a telekkönyvi kivonat ügye ? Ha valakinek csak tulajdon­jogát kell valamely ingatlanhoz igazolnia s e czélból telekkönyvi kivonatot kér: a telekkönyvi be­tét egész tartalma szóról szóra teljes másolat alakjában adatik ki. Ivekre terjedő telekjegyzőkönyveket kell lemásolni csak azért, hogy például a tulaj­jogot telekkönyvi kivonattal igazolhassa az érdekelt fél, így van ez a budapesti kir. tábla te­rületén. A marosvásárhelyi tábla területén kissé előnyösebb a helyzet, a­mennyiben ott oly telekkönyvi kivonatok is adatnak ki, melyek csak a fennálló tételeket tartalmazzák, és a megszűnt tételekről csak a sorszámok vezet­tetnek be. Hogy lesz a törvényjavaslat szerint? Lesznek mindkét kir. tábla területén részleges telekkönyvi kivonatok vagyis a telekjegyzőkönyv egyes lapjairól teljes má­solatok. Lesznek részleges sommás — vagyis a telekjegyzőkönyv egyes lapjairól csakis a fennálló tételeket tartalmazó kivonatok. Minden gyakorlati jogász csak örömmel üdvözölheti ezen újításokat s csak méltá­nyolnunk lehet azon eljárást, hogy az elve­szett telekkönyvek pótlása tárgyában kért felhatalmazás alkalmával a telekkönyvi ren­deletek ezen égető hiányain is segítni óhaj­tott a kormány. Vajha a törvényjavaslat minél előbb törvénynyé válnék, hogy a czélbavett s a közérdek által sürgősen követelt újításokat további halasztgatás nélkül életbeléptethes-Sőnök Dr. WLASSICS GYULA. A magyarországi alapítványok és alapok. Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter azon jelentésének kivonatját, a­melynek kíséreté­ben ő felsége elé terjesztette a kilenczes bizottság jelentését, itt közöljük. A bizottság — írja a miniszter — annak tulajdonítja egyrészt a vallási és tanulmányi alap vagyonmérlegének kedvezőtlen változását, hogy a költségvetés nem mindenkor alapult helyes szá­mításon, másrészt pedig, hogy az alapok biztosan jövedelmező tőkéiből bizonytalan és csekélyebb hasznot hajtó ingatlanokat vásároltak és költséges épületeket csináltattak. Kedvező gazdasági viszonyok közt jogosnak mondja a miniszter ezen számítást, mert a tiszta bevételek esetleges csökkenését az előbbi évekből származott cselekvő követelések behajtása által lehet pótolni. Az 1873. évi pénzválság, a rossz időjárás, vízáradás megbénította a bérlők fizetési képességét. A miniszter erre is figyelmet fordított és az 1874. évi, még inkább az 1875., 1876. és 1877. évi költségvetések alapja nem eshetik kifo­gás alá. A vagyonmérleg kedvezőtlen változásának okát továbbá az ingatlanok, nevezetesen a szem­laki és trnójárási birtokok és a Beleznay-féle telek megszerzésének tulajdonítja a bizottság. A szem­laki birtokot, válaszolja a miniszter, a magy. kir. helytartótanács és a magy. kir. udvari korlátnok­­ság javaslatára szerezte meg a vallási alap sza­bad kézből. A vételár 820,000 frt volt, 447.184 frtot a birtokot jelzálogilag terhelő alapítványi tőke és kamat fedezett, a hátralevő összeg kifize­tésére 262.400 pft névértékű földtehermentesítési kötvényt és 110.416 frt készpénzt fordított a val­lási alap. A birtok megvásárlásában döntő ok volt, hogy biztosíttassék a kérdéses követelés, nehogy csőd esetében elveszszen a követelés egy része, jelesen a majdnem 200.000 írtra rugó kamat, a behajtható részt pedig csak évek múlván a csőd­per lejáratása után kapja meg az alap. A trnójárási puszta megvételét azzal okada­­tolja a miniszter, hogy a maradék földek, a szőlő­tized megváltása és apró birtokok eladása által mozgósíttatván a vallási alap ingatlanainak nem csekély része, a mozgósított vagyon ezen részét ingatlanokba kívánta ruházni, mert az értékpapi­rosok idő folytán csökkenésnek vannak alávetve, az ingatlanok jövedelme ellenben, bár a pénztő­kék kamatjainál jóval csekélyebb, a földmivelés fölvirágzásával, a termelési és közlekedési viszo­nyok javulásával, a nép szaporodásával fokozato­san növekedik. Például felemlíti a miniszter, hogy a vörös­­berényi uradalom, mely 9991 frtért volt haszon­bérbe adva, 1870. évtől kezdve 21,724 frt jövedel­met hajt. A szent-ágotai birtoknak 1858. évig 16,500 frtot tett haszonbére 1877. évtől kezdve 47,523 frtra emelkedett. Végre a bárándi birtok, melynek haszonbére 1855-ig 11,000 frt volt, ma 29,325 frtért van haszonbérbe adva. Ez okokból a tinójárási pusztának 1.700,000 frton való megvételét jóváhagyta ő felsége. A bizottság hangsúlyozza, hogy a mondott birtokok tiszta jövedelme a beruházott tőkék ka­matjövedelménél csekélyebb, ámbár elismeri, hogy a rossz termések, a birtokrendezésre, vízszabályo­­zásra, gazdasági épületekre fordított nagy költsé­gek daczára, nem számítván a cselekvő bérhátra­lékokat, 1866. évhez mérve 2,60 százalékról 4,96 százalékra szaporodott a vallási alap birtokainak jövedelme, a tanulmányi alap birtokai pedig 2,51 százalékról 4,35 százalékra. A bizottság azon megjegyzésére, hogy drá­gán vásárolták meg az említett birtokokat, fölem­líti a miniszter, hogy a 7398 holdnyi szemlaki bir­tok holdja, 820,000 frt vételár mellett, 111 frtba kerül, a 13,023 holdas tinójárási pusztának holdja pedig 131 írtba. A Beleznay-féle telek egy részét okvetlenül meg kellett szerezni az egyetem számára, egyedül ezt a részt azonban a tulajdonosok beleegyezése nélkül nem lehetett kisajátítani, és így más meg­oldás hiányában, bár jövedelmeinek csökkentésé­vel, a vallási alap vette át a többi részt. De ez az áldozat ideiglenes, mert ezen fölösleges telek tervezett eladása esetében megkapja a beruházott tőke legnagyobb részét a vallási alap. A miniszter áttér ezután az alapokból födö­­zött építkezésekre. A nagyváradi j­ogakadémia és gymnasium 256.980 frtba került. Ő felsége 1871. ápr. 29-kén megengedte a nagyváradi tápintézeti alap házának 47.637 frton a tanulmányi alap ré­szére való megvételét és azon épületnek az emlí­tett két intézet számára 187.323 frt. költséggel való átalakítását. Az épitést késedelem nélkül meg­kezdették, de csakhamar kitűnt a tervek hiányos­sága. Ekkor 248,812 írtban állapította meg a köz­munka - közlekedésügyi minisztérium a költségve­tést. Az építés tovább folyt, de ismét nehézségek merültek föl a vállalkozó és a minisztérium közt. Ezen nehézségek megszűntével az építés tovább folyt és most, az épületek felülvizsgálata folya­matban van. A számvevőség kimutatása szerint eddig 332.406 frtot költött a tanulmányi alap a kérdéses telekre és intézetek építésére, a­mely összegen keveset változtat az akadémia 8668 frtra előirányzott belső felszerelésének költsége. Ha ez összegből levonatik a tápintézeti épü­let megvételére eső 47,637 frt, valamint az új épületnek a premontrei rend számára épített ré­széért ezen rendet terhelő 28,289 frt, akkor 256 ezer 480 frt maradt a tanulmányi alap terhére. A budai gymnasium telkének megvételére 33.000 frtot, felépítésére pedig 623.470 frtot en­gedélyezett ő Felsége. Az épület felülvizsgálata be van ugyan fejezve, de az építési költség egész biztonsággal még végleg meg nem állapítható. Ed­dig 844,035 frt adatott ki. Ez összegből levonván a telkek megvásárlá­sára fordított 34,827 frtot, az építkezésre 809,207 frt esik, vagyis 185,737 frttal több az engedélye­zett összegnél. Ezután okadatolja a miniszter, hogy a több­letet sziklák repesztése, alapfalak rendkívüli mély­ségbe való fektetése, támfalak építése stb. tette szükségessé. A budapesti lipótvárosi gymnasiumra 313,409 frtot engedélyezett ő Felsége. E gymnasium föl­építése és fölszerelése 403,769 frtba került. Az említett 313,409 frt azonban csakis az építésre engedélyeztetett. Ha a kiviteli költségvetésből levonatik az eredeti költségvetésben elő nem for­duló felszerelésnek 37,816 frtnyi, a víz-, légszesz­­vezetés és vízfűtési szerkezet 53,112 frt, összesen tehát 90,918 frtnyi költsége, úgy az ő felsége által engedélyezett munkálatok 312,840 frtba kerültek. A mintarajztanodai épület felépítésére szük­séges telek ő felsége engedélyével 55.000 frton vétetett meg, de a felmérése után mutatkozó többlettel és a bélyegilletékkel együtt 59.000 frtba került. Az építkezésre 206.249 frtot engedélyezett ő felsége. Az összes költség 292.642 frtra rúg, de az engedélyezett összegben nem foglaltatott a belső felszerelésre szükséges 25.718 frtnyi költség, va­lamint a tervek készítéséért, költségvetések ki­dolgozásáért stb. járó 9000 frt. A bizottságnak a hozzájárulás mértéke ellen van kifogása, de ez sem mondható túlságosnak, mert a mintarajztanoda használatáért 10.900 frtot fizet az állam és remélhető, hogy a közel­jövőben 15.000 frtra emeltetik. Különben — jegyzi meg a miniszter, e rajztanodában a tanulmányi alapból fenntartott gymnasiumok részére is képeztetnek tanárok. A miniszter kifejti ezután, hogy az előleg szaporodását a tanulmányi alap terhére foganato­sított építkezések okozzák és szükségesnek tartja az előlegeknek az alapok jövedelmei által való törlesztését, vagy megfelelő értékpapirosok áten­gedése által való kiegyenlítését. A hátralékok, mondja a miniszter, lényegesen csökkentek 1867-hez képest. 1867-ben ugyanis 305.093 frt jövedelem mellett 1.739.104 frt volt a hátralék, 1875-ben pedig 698.718 frt jövedelem mellett 1.735.974 frt. Megemlíti a miniszter azt is, hogy nincs bérlőosztály, de egyszerre nem is lehet azt meg­teremteni. A miniszter helyzete különben is ké­nyes volt, akár a legtöbbet ígérő ajánlatait fo­gadta el, akár pedig azét, a­ki kevesebbet aján­lott, de megbízhatóbb volt. Kimutatja a miniszter, hogy az erdők ápolá­sára elég költséget fordított. A fordákat részben fölemeltette, részben pedig leszállíttatta, de csak jelentéktelen mértékben. Végül fejtegeti a miniszter, hogy az eladás­ból befolyt öszegeket hasznos beruházásra fordí­totta és kéri ő felségét, hogy a vizsgáló bizottság által javasolt felügyelő bizottságot nevezzen ki. Törvényjavaslat­ Szeged szabad királyi város újjáépítésének ke­resztülviteléről s az erre szükséges költségek vise­léséről. 1. §. Szeged szabad királyi város belterüle­tén, az 1879: XX. t. sz. 5. és 8. §-a értelmében megállapított építési terv keretében, a következő középítkezések és munkálatok lesznek keresztül­­viendők : a) a tiszai rakpart; b) a tiszai állandó híd; c) két körút; d) négy nagy sugárút; e) három kis sugárút; f) tervezetbe foglalt közkertek; g) laktanya a közös hadsereg használatára, a Mars-téren; h) két falazott kőcsatorna; i) a vár lerombolása; j) a szabályozási terv folytán szükséges ki­sajátítások eszközlése. 2. §. Ezen munkálatok a szegedi kir. biztos­ság, illetve az államkormány által szervezett épí­tészeti hivatal által lesznek a megállapított, össz­­hangzatos terv alapján keresztülviendők és 1883-ik évben befejezendők. 3. §. Ezen törvény 1-ső szakaszának a) és b) pontjai alatt foglalt munkálatok keresztülvitelére szükséges költségeket az állam viseli, s az elké­szült építményeket, minden viszteher nélkül, a város örök tulajdonába bocsátja át. A város ezen középítmények jövedelmét sa­ját háztartása javára fordíthatja; tartozik azonban a híd és a rakpart összesített jövedelmének 10°/o-át, mint ezen építmények fentartására ren­delt alapot, elkülönítve kezelni, és ezen alapból a hidat és a rakpartot évenként javíttatni, és foly­tonosan kifogástalan állapotban tartani. 4. §. Ezen törvény 1-ső § ának c/l pontjai alatt felsorolt építkezések Szeged város által és annak terhére lévén teljesítendők, az ezekkel egy­bekötött költségek a város részére kötendő köl­csönből fedezendők. Arról, hogy Szeged szabad királyi város ter­hére eső építési alap mily módon állíttassák elő, külön törvény intézkedik. A szóban levő munkálatok czéljára keresztül­viendő kisajátítások útján nyert területek elárusí­­tásából 1884. évi január hó 1-ső napjáig befolyó összegek, az építési alap növelésére, az állampénz­tárba lesznek beszolgáltatandók, ezen összeg azon­ban az építkezések befejeztével eszközlendő vég­leszámolásnál, egészben Szeged város javára tu­datnak be. 5. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy az ál­lami hivatalok számára szükséges épületeket 1884. év végéig felépittesse, úgy azonban, hogy az ál­lamkincstárt terhelő építési költségeknek megfe­lelő tőkeösszeg évi kamatja a Szegeden levő álla­mi hivatalok elhelyezése után 1878. évben fizetett lakbérösszeget meg ne haladja. Az állami építkezésekre szükséges területe­ket, a tervben e végre kijelölendő helyeken, Sze­ged város tartozik kiszolgáltatni s azon esetben, ha az említett állami épületek a föntebb kitűzött határidőben fölépíttetnek, azon területek minden kárpótlás nélkül az állam tulajdonába mennek át. 6. §. Ezen törvény a kihirdetés napjával lép érvénybe, és végrehajtásával az összminiszterium bizatik meg. Budapesten, 1880. ápril­is 4-én. Gr. Szapáry Gyula, s. k. pénzügyminiszter, állapított építkezési rendszabályoknak megfele­lőig építtettek, legyenek ezen épületek ön­állóak vagy az 1868. évi XXII. t.-cz. 23. §-a szerint az uj adó tárgyát képező toldalék épít­mények azon naptól kezdve, melytől fogva lakható állapotba helyeztettek az 1896. évi deczember hó végéig állami adómentességben részesittetnek. 3. §. a) Azon épületek, a melyek a város szabályozása folytán előállott új telkeken teljesen újra építtetnek és a jelen törvény kihirdetésétől számított 10 év alatt lakható állapotba helyez­tetnek , általánosságban 14 évig mentesek az állami adótól. b) Azon épületek, melyek a város szabályo­zási terve szerint nyitandó kis körút mentén emel­tetnek, 16 évig. c) Azon épületek végre, melyek a kis körű s a Tisza folyó között fekvő és továbbá az úgy­nevezett Sinatelken eddig házhelyeknek nem hasz­nált területeken legalább egy emeletre építtetnek, 18 évig mentesek az állami adótól. Az ezen §-ban körülírt adómentesség kezde­tét veszi: 1. Azon épületeknél, melyek az 1884. év de­czember hó végéig lakható állapotba helyeztetnek az 1885. évi január hó 1. napjától; 2. azon épületeknél, melyek az 1884. évi de­czember hó 31-ike után lakható állapotba helyez­tetnek, az építés bevégzését követő béridőszak 1. napjától. 4. §. A 2. és 3. §§-okban emlitett házak adó­­mentességét a házadó iránti gyakorlati szabályok­ban körülirt módon és időben a kir. adófelügyelő állapítja meg. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy­miniszter bizatik meg. Budapesten, 1880. évi február 25. Gr. Szapáry Gyula, s. k. m. k. pénzügyminiszter. Törvényjavaslat, a Szeged szabad királyi város belterületének árvíz elleni biztosítására 1879. évben tett munkálatok költségeinek viseléséről és az államkincstárból Sze­ged városnak ugyanezen évben adott előlegösszegek megtérítésének elengedéséről. 1. §. A szegedi árviz következtében szüksé­gesekké vált, az 1879. évi XXV. t. sz. 1. §-ában elősorolt munkálatokkal járó költségeken felül Szeged szab. kir. város belterületének árviz ellen való védelmezésére szolgáló, ez időszerint még építés alatt álló körtöltés költségeit is az állam viseli, a város azonban ez igénybe vett építési te­rületet, illetőleg anyag­gödröket ingyen tartozik átadni s az igénybe vett mérnöki fuvarokat ingyen teljesíteni. Az állam az elkészült építményt minden visz­teher nélkül a város örök tulajdonába bocsátja át . Szeged város azonban ezen védművet saját házi pénztárának terhére folytonosan gondozni s kifo­gástalan állapotban tartani köteles. 2. §. Szeged szab. kir. város részére közigaz­gatási költségeinek fedezésére, valamint egyáltalán saját háztartásának fentartására 1879. évben az államkincstárból adott előlegösszegnek, valamint a sövényházi töltés ideiglenes építési költségeire előlegezett összeg Szeged városát terhelő részének megtéritéséről is az állam végleg lemond. 3 §. Ezen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg. Budapesten 1880. ápril­is 11-én. Gr. Szapáry Gyula s. k. pénzügyminiszter. Törvényjavaslat a Szeged szabad királyi város területén emelendő építmények adómentességéről. 1. §. Szeged szab. kir. város területén az 1879. évi árviz után téritvény mellett épült ide­iglenes házak, az 1882. évi deczember hó 31-éig sem állami sem községi adóalap tárgyát nem ké­pezik. A téritvényes épületek közül azok, melyek bármi okból az 1882. évi deczemer hó 31-én túl fenmaradnak, az 1883. évi január hó 1-ső napjától kezdve községi pótadóval rovatnák meg; azok pedig, melyek bármi okból az 1884. évi deczember hó 31-én túl is fenmaradnak, az 1885. évi január hó 1-ső napjától kezdve állami adóval rovatnak meg. Az 1882. éven túl fenmaradt téritvényes épü­letek a községi pótlék, illetőleg állami adó kivet­­hetése czéljából a fennálló adótörvények értelmé­ben az 1883. év január havában összeirandók. 2. §. 1879. évi árviz után épült és az 1884. évi deczember hó 31-ig lakható állapotba helye­zett végleges uj házak közül azok, melyek az ár­viz következtében földig lerombolt épületek telkén a korábbi épületek falanyagainak vagy tetőrészei­­nek felhasználását­al vagy anélkül, az úton meg­ VIDÉK. T. Szerkesztő úr ! Mohács, április 5. Becses lapja márcz. 31-iki hírei között ol­vasható, hogy a Duna vize néhány nap óta oly rohamosan apad, hogy több terület, mely eddig vízzel volt borítva megszabadult; így a mohácsi Margita-szigetről, mely mintegy 60 ezer holdnyi nagyságú, szintén lefolyt az ár! Ez a pár sorból álló közlemény azonban — sajnos! — épen nem egyez meg a valósággal, — már a­mennyiben az a mohácsi Margita-szigetre vonatkozik. A dolog úgy áll, hogy e sziget hat év óta,­­ tehát a baja-bezdáni tápcsatorna elkészülése óta teljesen hasznavehetetlen! Hogy az árviz okozta károkat Albrecht főherczeg s más nagy uradalmak egyenként nem nagyon érzik, megengedem, de hogy a szekcsőiek s különösen a mohácsiak ezrei az iszonyú megpróbáltatások miatt koldusbotra jut­ván már kétségb­e esnek : azt tagadni nem lehet. A baj fő oka nem abban rejlik, hogy a víz elönti a Margita-szigetet; elöntötte azt máskor is anélkül, hogy nagyobb baj lett volna belőle — ellenkezőleg meghordta talaját jó, termékenyítő iszappal , hanem abban, hogy ha azt mostanában a víz elöntötte, bármennyire leapadjon is a Duna, a víz arról le nem folyhat, mert szigetünk legalacsonyabb részét, melyen a víz századok óta természetszerűleg le­folyott : a Ferencz-csatorna társulat, baja-bezdáni tápcsatornájának töltéseivel elzáratta, és igy a ré­mitő viztömeg, mi ott 1875. óta poshad, gyönyörű gyümölcsöseinket elpusztította, páratlan termékeny szántóföldeinket kilúgozta, illatos szénát termő kaszálóinkat sást, nádast termő talajjá alakitotta. A 60 ezer hold földből a legalacsonyabb fekvésű mintegy 30 ezer holdnyi terület a mohácsiaké, és sok ezer családnak egyedüli megélhetési forrását képezi. Folyamodott e város szerencsétlen lakos­sága fűhöz-fához, kérvényezett a magas kormány­nál több ízben, hogy vagy a Ferencz-csatorna tár­sulatot kényszerítse vizeink levezetésére és a leg­alkalmasabb helyen egy vagy több zsilip készíté­sére, vagy egyéb uton szabadítson meg bennünket állandó veszedelmünktől. Semmi válasz ! Más vi­dékek csapás­ sújtotta lakosságát olcsó kölcsönök­kel, adó­elengedésekkel, s az erkölcsi támogatásnak ezer meg ezer nemeivel gyámolitja a kormány! Velünk — mintha nem is e hazának fiai — hanem tán egy más világrész lakói lennénk, épen nem törődik senki ! Ha a Duna vize oly alacsonyan áll,­­ minthogy igaz is — miért nem vezetteti le a magas kormány szigetünkről azt a 3—4 éles vizet vagy természetes régi útján — vagy a szakértők által már elkészített s a m. kormány által is jóvá­hagyott terv szerint? mire vár? Arra, hogy a zöld árja e ránk nézve életbevágó munkát majd is­mét lehetetlenné tegye ? Valóban elkeseredik az ember, ha elgondolja, hogy egy nyereségre alapí­tott vállalat magánérdekeinek kielégítése végett mily igazságtalanul s mily iszonyú mérvben káro­­sittatik, sőt maholnap koldusbotra juttatik számos községnek ezer meg ezer iparkodó munkás lakos­sága! És e hat éves nyomorúságnak vége sehogy sem akar lenni! Vajha intéző köreinket nehéz sor­sunk meghatná és megtalálnák módját az illetők helyzetünk gyors és erélyes rendbehozásának ! Vajha beteljesednék az „Ellenőr“ rövid, de ránk nézve örvendetes hite, hogy: „szigetünkről lefolyt az ár!“ Székely József: A földtani társulat havi ülése: — április 7. A földtani társaságnak ma délután 5 órakor Brut­man­n Vilmos elnöklete alatt igen változa­tos s érdekes ülése volt. Az értekezők sorát R­o­t­h Lajos nyitotta meg, előadván a püspökladányi kútfúrás által föltárt geológiai adatokat, me­lyekből kitűnik, hogy ezen talaj is része a nagy alföldi bentonnak, mert a talált állati maradványok mind édesvíziek. H­a­­ a V­á­c­s Gyula Szörény megye egy részének földtani viszonyairól érteke­zett érdekesen a mult évi földtani felvételek által szerzett észleletek alapján. Az értekezés tárgyát azon két különböző részből lerakódott földrétegek ismertetése képezte, melyek egészen Mehadiáig húzódó neogén tengeröbölben vannak. Értekező egyszersmind az ott gyűjtött kőzetek és kövüle­tek egy részét is bemutatja. Stern Hugo Szörény megye eruptív kőzeteiről olvas föl értekezést. A fiatal szerző csínnal kidolgozott s általános tetszéssel fogadott munkájából a következőket emeljük ki: Értekező e megyéből eddig még nem ismert eruptiv kő­zeteket vizsgált s kutatásai eredményeként a Pa­ta­s­c­h, Lapusnyisel sPrigori kőzeteket az azon vidékről eddig még ismeretlen Quarz-Trachitok­­hoz sorolja , a Perováról való kőzetet pedig D1­i­g­o­k-­­ a­s Quarcz-Dioritnak ismerte föl. Kimutatja to­vábbá a Böck által Brazilor, Kirs­ia, Kame­­n­i­t­z i­s F­i­t­y­a-F­rasinulusról hozott eddig ismeretlen kőzetek azonosságát a Berzaszkai Or­th­o­k­l­a­s-Q­u­a­r­c­z-P­orphyrral, melyek ugyan­azon eruptiv cyclus eredményei. A dr. Posevitz által Fonalitnek nevezett szörénymegyei kőzet szerinte nem Fonalit, hanem Oligoklas- Biotit-Quarcz-Diorit. Jelenti végre, hogy egy szörénymegyei Granit­­­it Quarczában Sza­bó­­­i­t­h­o­t talált, mit eddig csak dr. Pántocsek látott a mariposai Quarczban. Franzenau Ágoston Ferencz-völgyről (Mára­­maros megye) mint uj lelhelyről Baryt és Mar-J­kasitot imitát, be. Az előbbi táblás kristályokat képez. A Markasit összenőtt ikrek, melyek az alap prysm­iat, és a negyed Dómát, mutatják. Dr. Kraszonyi József nagy szorgalommal irt „A c­ápa fogakéról szóló tanulmányának egy kis részletét mutatja be. Agatis, Gemvay és mások munkái, és saját tapasztalatai nyomán tesz össze­hasonlító tanulmányokat. A földtani intézet által rendelkezésére bocsátott Calcharedon fogak egyikén ama fodros elválást, mely egy másik mel­lékfog keletkezését jelezheti, constatálja. Végre Tausz Ferencz egy általa feltalált kőzetcsiszológépet mutat be, kérvén a társulat szakvéleményét. E gépről lapunk hírrovatában szó­lunk részletesebben. Ezzel az ülés néhány folyó­ügy elintézése után fél 8 órakor véget ért. A philologiai társulat ülése: — ápril 7. Az ülést, dr. Hatala Péter nyitotta meg. Ő volt különben az első fölolvasó is, a sémi esetek­ről értekezvén igen érdekesen. Fejtegette a sémi nyelvágakat az arab, héber, szír, khald, asszír, szamaritán, ethiop nyelvjárásokon az esetek (casus) jelen állapotát s történeti viszonyát általában. Jelenleg csak az irodalmi arab bir esetekkel: u és un végzetekkel a nominativusban ; í és in vég­zettel a genitivusban s a és an végzettel az accu­­sativusban. A kettős szám és a többes szám csak két esetjelzőt bír, egyet a nominativusra s a má­sikat a genitivus és accusativusra. A vulgaris arabnak az irodalmi arabhoz való viszonyáról ki­mutatta értekező, hogy a többi sémi nyelvágakon is a casusok kérdésében ily viszony fejlődött, azon nyelvjárások régibb korszakában. A casusok a no­­menhez csatolt demonstrativ szócskák által kép­ződtek. Az első casus az accusativus volt. Utána Fináczy Ernő, Csengeri Jánosnak néhány sikerült műfordítását Catullusból olvasta föl. A költemények: Ajánlás, Testvére sírja mel­let, Szemrehányás, Lemondás, Csókrablás, Káröröm, Utazás előtt, czimeket viselik. Végül dr. Boros Nándor szintén néhány műfordítását Mimnermosból mutatta be. Dr. B­a­s­z­e­­ Aurélnak mára kitűzve volt ér­tekezése „Thukydides beszédeiről“ közbejött aka­dályok miatt elmaradt. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. HÍREK. — Április 7. — — A tavaszi udvari vadászatok Göding mel­lett véget értek. Tegnap volt az utolsó vadászat, melyben a királyi pár is részt vett. — A trónörökös mint földbirtokos. Rudolf trónörökös — mint Zágrábból sürgönyzik— 3 mil­lió forinton megvásárolta a csepini uradalmat Eszék mellett. Az uradalom az Adamovics család tulajdonát képezte. — Stefánia herczegnő életéből, a trónörökös menyasszonyának egykori nevelőnője a következő kis epizódot beszéli el: ...........Épen bevégeztük „Tell Vilmos“ olvasását Stefánia herczegnővel, mi­dőn ezúttal először beszéltem a herczegnőnek a Habsburg-ház hatalmáról s birodalma jelentőségé­ről, így jutott sor a mostani uralkodóra is, Ferencz Józsefre. Igyekeztünk kifejteni a herczegnő előtt, mily nagy feladata van az uralkodónak és nejének, mily nagy szív és szellem szükséges ahoz, hogy e feladatnak méltán lehessen megfelelni. A fiatal leánygyermek szemei föllángoltak e szavakra s a következőkép kiáltott föl: „Az ön szavai nem ma­radnak hatástalanul, meglátják, ha majd felnö­vök, minden igyekezetemet oda fogom fordítani, hogy mindazokra, kik körülöttem vannak, áldást és boldogságot hozzak. Törekedni fogok szert tenni igaz barátokra, olyanokra, kik minden szép­ben és nemesben gyönyörűségüket találják. Min­dig azt fogom tenni, a­mire önök tanítottak, hogy mindenki szeretetét megnyerjem“. Ekkor hozta a szolga az „Ueber Land und Meer“ egy számát. Sajátságos véletlen, e szám Rudolf trónörökös arczképét hozta. Ekkor látta a fiatal herczegnő először mostani vőlegényének arczképét ; én mutattam azt először neki. Ez a tény, nem igaz tehát az, hogy már korábban látta vagy is­merte volna. Érdekkel szemlélte a herczegnő a képet s ezt a reggelt sohasem felejthette el. Gyakran hallottam tőle e szavakat: „Igen, azt mondotta ön nekem azon a szép reggelen, mikor Rudolf trónörökös arczképét mutatta“. — Személyi hirek. Márkus István orsz. képviselő már annyira felüdült betegségéből, hogy Nagy-Szombatból, hol jelenleg időz, nemsokára Olaszországba utazik egészségének teljes helyre­állítása végett. — Horváth Gábor, a tabi járás szolgabirája a napokban tartotta ünnepélyes instal­lációját a járás, valamint a megye intelligentiájá­­nak részvéte mellett. — Főúri esküvő. E hó 14 év lesz Bécsben Eszterházy Móricz gróf és Lobkovitz Polixéna herczegnő fiának, Eszterházy Miklós grófnak es­küvője Schwarzenberg Francziska herczegnővel, Schwarzenberg József herczeg leányával. Az eske­­tési szertartást a menyasszony nagybátyja a prágai bibornok-érsek végzendi. — A Széchenyi-szobor leleplezési ünnepélyé­nek határideje közeledik s arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az akadémiai palota homlokzata és az új park közötti tér kövezete igen botrányos állapotban van. Talán tehetne valamit a városi hatóság? — A vén katonák ellenőrzési szemléje. A honvédelmi miniszterhez kérdést intéztek az iránt, hogy oly honvédek, kik katonai kötelezettségük utolsó évében vannak, tekintettel azon nagyon rövid időre, mely őket a hadsereg kötelékében tartja, behívandók-e ellenőrzési szemlére? A hon­védelmi miniszter ennek folytán azon választ adta, hogy miután az ellenőrzési szemlék czélja a had­kötelesek és különösen a tartalékosok hollétéről tu­domást szerezni, s azokat személyenkint ellenőrizni, a hadkötelezettség utolsó évében levő oly honvé­deket, kiknek szolgálatában csak rövid idő van hátra, ellenőrzési szemlére behívni nem szükséges s e határozatról a törvényhatóságok is értesí­tettek. — Uj magyar találmány. Tausz Ferencz ó­budai polgári iskolai tanár oly gépet szerkesz­tett, mely, ha a gyakorlatban jónak bizonyul — s az eddigi kísérletek mind a mellett szólnak — nagy horderejű lesz az ásvány- illetőleg földtani tudományban. A földtanban egy évtized óta a kő­zetek górcsős vizsgálata oly lendületet nyert, hogy jelenleg az a kőzettannál elkerülhetlen, s a kőze­tek mikroskópiai vizsgálatáról már­is egész iroda­lom keletkezett. A kőzeteket górcsős vizsgálatnak úgy vethetjük alá, hogy abból vékonycsi­­szolatot készítünk, s ezt eddig úgy esz­közük, hogy az illető kőzetből egy, körülbelül 4 krajczár nagyságú darabot leütöttek s azt négyszög­letes üveglemezre ragasztották kanadabalzsam segélyével. Ekkor a felragasztott kőzetdarabot elkezdik kézzel egy vaslemezen smirgel-port se­gélyével csiszolni, s ezt addig folytatják, mig a kőzetdarab egyik oldala egészen tükörsima lappá nem csiszolódik. Ha az megtörtént, akkor a kőzet­darab másik, durva oldala csiszolandó, mely czél­ból a kőzetdarabot megfordítják s a lecsiszolt sima oldalával üveglemezre ragasztják s azután ismét csiszolják mindaddig, mig a kőzethártya vé­­konynyá, tehát egészen átlátszóvá nem lesz. Ez esetben kész a csiszolat és alkalmas a górcsői vizsgálatra. Egy ily csiszolat elkészítése azonban fáradságos munkát igényel s 4—5 órai időt rabol.

Next