Ellenőr, 1880. július (12. évfolyam, 306-362. szám)

1880-07-01 / 307. szám

Előfizetési étrak : 20 frt — kr. 10 .­­ , Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 1 « 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta álal csak bérmentes leveleket fogadunk d. 307. szám. Egyes szám ára 9 kr. ELLENŐR ESTI KIADÁS. Budapest, csütörtök, julius 1. 1880. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. t. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. * Kiadó hivatali Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, július 1. A conferenţia zárjegyzőkönyvbe fog­lalta tárgyalásainak folyamát és eredményét. Ez okmányt Saint-Vallier franczia nagykö­vet terjesztette a conferencia elé, a­mely egyhangú helyesléssel fogadta, egyes rész­leteket azonban egyik-másik hatalom indít­ványára kiegészítettek vagy módosítottak. Ebben a zárjegyzőkönyvben hangsúlyozza a conferenţia, hogy a görög-török határvonal megállapításában azt az elvet követte, hogy se Törökországot, sem Görögországot ne részesítse stratégiai előnyökben. A mellékes kérdések megoldásának módját emlékiratban ajánlja a conferenţia a hatalmak figyelmébe. Ezek közé a kérdések közé tartozik a Görögország által elválla­landó államadósság megállapítása, a­melyet a lakosság számaránya szerint kíván felosz­latni a conferenţia. Görögország kötelezett­séget vállal, hogy az átvett területen fekvő várakért kárpótlást fog fizetni a török kor­mánynak. Az egyházi javak tekintetében szintén külön eljárást ajánl a conferenţia. Mindezekre és más pontokra nézve azt ajánlja a conferenţia a hatalmaknak, hogy a görög-török határrendezés alkalmával fölme­rülő kérdések elintézésében a berlini con­­gressus által kimondott elveket alkalmazzák. * A conferenţia megbízásából Saint-Vallier gróf jegyzéket szövegezett, a­melynek kísé­retében tudatni fogják a portával és Görög­országgal a conferenţia határozatát. E jegy­zék collectiv jegyzék lesz, a­melyet vala­mennyi hatalom képviselője alá fog írni, és a­melyet a képviselők legidősbike fog át­nyújtani a török illetőleg a görög kormány­nak. E jegyzéket is egyhangúlag elfogadta a conferencia és a meghatalmazottak kormá­nyuk elé terjesztették szentesítés végett. A nagyhatalmak válaszát szerdára vagy csü­törtökre várták és e válasz minősége szerint csütörtökön vagy pénteken fogja utolsó ülé­sét tartani a conferenţia. * Azt mondják, hogy a conferenţia egy­hangú határozata menykőcsapáshoz hasonló hatást idézett elő Konstantinápolyban. Azt is állítják azonban, hogy a porta nem várja nagy feszültséggel a berlini conferencia ha­tározatait, mert tudja, hogy e határozatnak nem lesz absolut parancsoló jellege, továbbá, hogy senkit sem bíznak meg a határozat végrehajtásával. Konstantinápolyban azt hiszik, hogy az albán liga helyt fog állani Törökországért is, ha arra kerül a sor, hogy Görögország annectálni akarja a neki odaítélt területet. Abból, hogy az albán liga szervezése sok pénzbe került a török kormánynak, hogy a mostani külügyminiszter albán ember, hogy a szultánt albánok őrzik palotájában, azt következtetik, hogy az albánok ebben az esetleges harczban bírni fogják a szultán és a porta rokonszenvét, sőt erkölcsi és anyagi segítségben is fognak részesülni. A porta különben már most is intéz­kedéseket tesz e czélból. A volói kerület­ből megtiltotta a gabona kivitelét. Szállító gőzösök csapatokat visznek Szalonikiba, 4 gyalog zászlóaljat Maczedoniába küldenek, ezenkívül tüzérséget szállítanak Monasztirba. A ligának nincs elég ágyúja , de a porta bőkezűségéből ezzel is elláthatja ma­gát. Mindebből azt következtetik, hogy a görög kérdés békés megoldása nem fog ha­marjában megtörténni. Mi egyszerűen közöljük ezeket a hábo­rús híreket és megjegyezzük, hogy semmi­vel sem hitelesebbek, mint az albánok had­erejének következő lajstroma: a liga 10,000 embert állíthat síkra Csamlikban, 3000-et Delvinában, 1000-et Argirokastronban, 12 ezret Ibretben, 3000-et Premetben, 5000-et Prizrendben, 10,000-et Dibrében és 10,000 embert Elbasánban. A ligának 30,000 Henry­ Martini és 70,000 Snider fegyvere van, to­vábbá négy tábori ütege és 6 hegyi ütege és ostromló ágyúi. * Konstantinápolyból írják, hogy a porta, ha kényszeríttetnék, hogy kárpótlást adjon Montenegrónak Piáva és Gusinye fejében, hajlandóbb lesz az ápr. 12-ki conventio végrehajtására mint Dulcigno átengedésére. Oroszország azonban nagy súlyt fektet arra, hogy az albánok megsértése nélkül elégít­­tesse ki Montenegrót Novikov orosz nagy­követ ezért Dulcigno átengedését sürgeti a portán. Az angol képviselőház ma fogja tár­gyalni a kormány azon javaslatát, a­mely megengedi, hogy eskü helyett egyszerű ígé­retet tehessenek a képviselők. Londonból írják, hogy a vita eredménye bizonytalan, de az a valóbbszinű, hogy csekély többség­gel el fogja fogadni a ház a kormány ja­vaslatát. * A franczia kormány a márcziusi rendeleteket egyelőre csak a jezsuiták ellen alkalmazza, kiknek világosan meg volt hagyva, hogy június 30-ig in­tézeteiket feloszlassák. A felhatalmazással nem bíró többi szerzetet csak arra hítták föl, hogy helyzetüket a kormánynyal szemben szabályozzák. A sertés-utczai jezsuita collegium kiürítése azzal kezdődött, hogy két rendőrbiztos reggeli négy órakor bebocsáttatást kért az épületbe. Erre a külső kaput kinyitották, a belső azonban zárva maradt. Pitot főnök és a ház tulajdonosának egy megbízottja tiltakoztak a behatolás ellen. Az ajtók feltörése ezután következett. A jezsuiták, mint előre kijelentették, csak az erőszaknak engedtek, de az ellenállást nem vitték a végletekig. Megelé­gedtek az erőszak első foka, a kézrátételnek pro­­vokálásával, s aztán elhagyták celláikat. Harmin­­c­an voltak. Egyetlen egy 80 éves atya maradt házőrzőnek, és 3 fráter. Az utczai tüntetésben leginkább munkások vettek részt, a köztársaságot éljenzők csoportjában kevés volt a közönségesebb elem. Rendetlenségek és zavargások különben már az előző napon is fordultak elő. Június 28-án este a téli czirkuszban klerikális népgyűlést tartottak, melyben Brun beszélt, szenvedélyesen kikelve a kormány ellen. A cirkuszba azonban csak mintegy 5000 főre menő tömeg fért be, az egybegyűltek közül vagy kétezren ki­szorultak. Ezek a gyűlés folyama alatt zajongva követeltek bebocsáttatást, mire a rendőrség megjelent és szétűzte őket. Tíz óra után egy negyeddel a czirkusz kiürült , ekkor ismét csoportok képződtek az utczán, melyek érzü­leteik szerint a köztársaságot és a jezsuitákat él­jenezték. A feleselésből verekedés fejlődött, mit azonban a rendőrség csakhamar megszüntetett. Ekkor a tömeg a marsaillaiset kezdte énekelni, s egy odavetődött papot sértegettek. Ez futni kez­dett, arra utána kiáltottak: „A Szajnába vele!“ De ezt senki sem vette komolyan s a rendőröknek nem nagy fáradságába került a papot biztosságba helyezni. Elfogatás csak egyetlenegy történt. Szó volt róla, hogy a papok a rendőrséget a templomokban fogadják, s igy annál lázitóbb jele­neteket provokáljanak. Úgy látszik ettől elálltak. A kormány a templomokat már 28-án délben be­­csukatta, az iskolák ellenben nyitva maradnak egész az iskolai év végéig. A jezsuiták különben a collegiumok feloszlatása után hivatásuknak meg­felelő alkalmazást találnak; legnagyobb részüket ugyanis a plébániákhoz segédlelkészszé fogják ki­neveztetni. A külföldi jezsuiták kitolonczolása aligha végrehajtható, ezek ugyanis az illető nagykö­vetek oltalma alá helyezték magukat. Némely templomban közvetlen a bezárás előtt a jezsuiták búcsú istentiszteletet tartottak. Ezek egyikén a legjobb társaság jelent meg, mint: az Orleans ház tagjai, Broglie herczeg, Mun, stb.-iek. Egy jezsuita atya búcsúbeszédet intézett hozzájuk, aztán a társaság bejárta a zárda helyiségeit, s csak akkor távoztak, midőn a rendőrség mutatko­zott. Tíz óra után ugyanis két biztos jelent meg, s a főnöknek fölmutatta a praefektus parancsát a kápolna bezáratására. A főnök tiltakozott, s aztán visszavonult. Mire a kápolnát bezárták, lepecsétel­ték, s a nép a rendőrök eltávozása után szét­oszlott. A departementekből érkező hírek szerint a jezsuiták mindenütt azzal a nyilatkozattal hagyták el a zárdákat, hogy csak az erőszaknak engednek. Rendetlenség sehol sem történt. Bordeauxban azt követelték, hogy karonfogva vezessék ki őket, bizonyságára az erőszak alkalmazásának. A­v­i­­gnonban a jezsuitáknál egybegyűlt royalista ér­telmiség a rendőrbiztost megveréssel fenyegette. Lyonban a jezsuiták jegyzőkönyvet vetettek fel, s mint Párisban is tették, a végrehajtás ellen a törvényszék előtt panaszt emeltek. M­arsei­ll -­­b­e­n egy részeg népcsoport be akarta törni a ká­polna ajtaját, azonban a rendőrség szétkergette. Augers, Grenoble s Nantes városokban a jezsuiták tiltakozásukat mindenütt jegyzőkönyvbe íratták.* Az olasz parlamentben elkövetett merénylet szerzőjéről azt írják, hogy Viterbóból való fiatal írnok, ki az internazionale tagja s vallomása sze­rint a kődobással az egész parlamentet meg akarta gyalázni, a­miért ez a nép valódi érdekeit elha­nyagolja. Számos társa is van, kik a dologról tud­tak, de ő ezeket nem nevezte meg. * A franczia miniszterelnök Cialdini olasz nagy­követ előtt reményét fejezte ki, hogy a Franczia­­ország és Olaszország közt az egyptomi, tunisi kérdésekre vonatkozó csekély nézeteltérések békés után fognak megoldatni. Gambetta az olasz nagykö­vetet rendkívül barátságosan fogadta, s a két or­szág közti barátság szükségességét többször em­lítette. T­áviratok Bécs, jul. 1. Hírlik, hogy a román fejedelem abban az időben, a midőn uralkodónk Bukoviná­ban fog időzni, annak üdvözlésére Ausztriába jön s ő felsége által valószínűleg Czernowitzban fog fogadtatni. A bolgár fejedelem e czélból szintén Czernowitzba fog utazni. — Diplomatiai körökben az hallatszik, hogy Calice báró osztályfőnököt konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövetté fog­ják kinevezni. Páris, jun. 30. Az „Agence Havas“ jelenti: Dulcigno város küldöttséget menesztett Skutariba, hogy az ott székelő török kormányzótól felvilágo­sítást kérjen Dulcigno átengedése, illetőleg a vá­rosnak Montenegróhoz való csatolása ügyében. A kormányzó azt válaszolta, hogy ő erről hivatalos tudomással nem bír és felszólította a küldöttséget, hogy Dulcigno megvédelmezése végett intézkedje­nek. A liga 600 harczost küldött Dulcignoba, mely­nek helyőrsége Skutariba vonult. Prága, julius 1. A tartománygyülés mai ülé­sén a költségvetési bizottság előterjeszti a jelentést az 1881. évi előirányzatról. Az 1881. évi kiadás 6.605,157 írttal, a bevétel 750,837 frttal irányoz­­tatott elő. A hiányt minden egyenes adó fejében fize­tett egy forint után behajtandó 22x/a krajczárnyi pótadóval fogják fedezni. Buenos-Ayres, jun. 30. A békét megkötötték. Tejedor visszavonta jelöltségét; a tartományi csa­patok tegnap Buenos-Ayresban letették a fegyvert. Radikálisok vitája Párisban. T­a­l­a­n­d­­­e­r képviselő, a communisticus so­cialista és Jules Guesde és „Egalité“ szer­kesztője f. hó 26-án több ezer hallgató jelenlété­ben érdekes vitába bocsátkoztak programmjuk né­hány elvi jelentőségű pontja felett. A gyűlés tiszteletbeli elnökké Trinquet, Blanqui és Nourrit urakat, tényleges elnökké Dijont a „narbonri commune“ főnökét választotta. Mint jegyzők a „Prolétaire“ és „Égalité„ főmunkatársai s egy írónő, Pierre Eugenia, működtek. A vitát Talandier kezdte. Ő és ellenfele ugyanazon egy czélra törekednek­ a teljes egyen­lőségre, de eszközeik különbözők. Ellenfele azt tartja, hogy „az egyenlőség anyja az erősza­kosság“, azonban már az „Égalité“ egyik mun­katársa, Laforgue polgár szelídebb jelmondatot választott, tudniillik : békés után, ha lehet, ha nem, akkor erőszakkal. Ehhez az utóbbi­hoz csatlakozik ő is, s a civilisatio előhaladása idejében a békés eszközöket alkalmasabbaknak ta­lálja. Ez főképen a birtokos, az uralkodó osztályok magatartásától fog függeni. Föltéve, hogy a for­radalom győzedelmeskednék, s a polgárok közös­sége, az állam, a munkaeszközök birtokába jutna, s ezzel az egyenlőség még nem valósulna meg. Communisticus társadalomban épen úgy volnának fosztogatók és kifosztottak, mint a verseny elvein nyugvóban. A tárgyilagos egyenlőség csak akkor valósul meg, ha már meg lesz az egyéni egyenlő­ség, azaz, ha többé senki sem akar fosztogatni és senkinek sem kell magát kifosztatni hagyni. Guesde ezeket mondta: Ő is elfogadja azt a tételt, „békés után ha lehet, ha nem , akkor erőszakkal“, de azt hiszi, a munkások emancipá­­cióját békés utón nem lehet megvalósítani. A tör­ténelem azt tanítja, hogy ilyen fölszabadulás bé­kés után sohasem ment végbe. A viszonyok erő­sebbek, mint az emberek; a fosztogatónak termé­szettől fogva lehetetlen kifosztó rendszerével föl­hagyni. El kell ismerni, hogy vannak olyan pol­gárok is, kik a fennálló viszonyokkal nincsenek megelégedve, valamint az 1789 iki forradalom előtt voltak nemesek, kik a harmadik renddel tartottak; e körülmény azonban a harmadik rendet nem men­tette fel azon kötelesség alól, hogy forradalmat csináljon. Ma is igy állnak a dolgok. Hogyan te­hetné meg a birtokos osztály, hogy a jelenleg ke­zei közt tartott munkaeszközöket önszántából át­engedje anélkül, hogy az egyenlőségre törekvő nép ellen minden hatalmában álló eszközzel föl ne lép­jen? Fölszólítja azonban előtte szólót, hogy ne­vezze meg közelebbről azokat a békés eszközöket, melyekkel sikerre jutni remél. Talandier. Első eszköz a cooperatio. El­lenfelének lapja, az Égalité ezt ellenzi, de szóló azt hiszi, csak azért, mert Guesde a cooperatiot az eszme ellenségeinek irataiból tanulmányozta. A valóságban a cooperatio a kereskedelmet korsze­­rűleg reformálhatná, s ez már fontos vívmány volna, mert a kereskedelem szintén egyik alakja a tőkeuralom fosztogatásának. A második eszköz abban áll, hogy a nép az általános szavazatjog ál­tal saját akaratának kifejezést adjon. Az nem igaz, hogy a történelemben minden előhaladáshoz erő­szak kellett volna ; ezt mindaddig, míg csak lehet, kerülni kell, mert a proletariusok mindenképen szenvednének miatta. Guesde. A cooperatio az államhivatalno­kokra és rente tulajdonosokra mindenesetre elő­nyösebb , de a munkásokra azt a következést vonná maga után, hogy a munkabérek leszállíttatnának, mert ezeket mindig az eleségárak szerint állapíta­nák meg. Aztán a cooperatio a tönkrement keres­kedőket is a proletariátus ölébe terelné. Ismételni kénytelen, hogy­­ Francziaországban a polgárság csakis erőszakkal jutott uralomra, s Amerikában a feketéket szintén csak a fehérek kiömlő vére sza­badíthatta fel. úgy volt megállapítva, hogy a szónokok csak kétszer beszélnek, azonban harmadik szóváltás is történt. Talandier ugyanis még egy harmadik eszközt is tudott, s erről szólani kívánt. Ez az eszköz a „községek cooperat­iója.“ Véleménye sze­rint a községek sok olyan iparágat átvehetnének, mely jelenleg magánosok kezében van, minek pél­dául a gázgyárak, vízvezetékek, közlekedési esz­közök stb. Továbbá törvényben lehetne intézkedni, a szónok már el is készítette a javaslatot,­ hogy a községek minden hozzájuk tartozót, úgy a férfia­kat mint a nőket, nagykorúságuk elérésekor szer­számokkal legyenek kötelesek ellátni. Forradalmak, jegyzi meg, ritkán érték czéljukat. Ami a négere­ket illeti, csak azt jegyzi meg, hogy a szabadsá­gukat megvásárolt angol és franczia gyarmat-rab­szolgák jobban vannak emancipálva, mint a­melye­ket az amerikai polgárháború szabadított fel. Guesde a mellett marad, hogy a nép sociális nevelése be van fejezve, a tőkeuralom a bukás szélére ért, a bourgeoisia halálos ágyon fekszik, el kell temetni. Rendkívüli tetszészaj jelentette, hogy szónok a nép érzületének adott kifejezést, s a többség az ő pártján van. Ezután szétoszlottak, nyolcz évi ügyvédkedés után az ügyvéd első­­folyamodású törvényszékhez neveztethetik ki bíróul, 12 évi ügyvédi gyakorlat után igénye lehet azon tartományi főtörvényszékhez való kineveztetéshez, a­melynek területén az utolsó három évben mű­ködött ; az első és másodfolyamodású törvényszékek­nél megüresedő ülnöki állások közül minden ne­gyedik az ügyvédpályázók közül töltessék be; az ügyvédi gyakorlatban töltött idő a bírósá­gokhoz kinevezetteknek felében beszámíttassék , a nyugdíjképesség azonban csak az állam szolgálatában eltöltött harmadik év végével vegye kezdetét. Az ügyvédség reformja Ausztriában Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara választ­mánya az ügyvédség reformjáról az igazságyügy­­minisztérium felszólítása folytán javaslatot készí­tett, melyet a következőkben ismertetünk. A javaslat szerint az egyes törvényszékek területén csak bizonyos meghatározott számú ügy­véd működhetnék. Az ügyvédi állomások betölté­sére vonatkozólag a javaslat úgy intézkedik, hogy az olyan pályázóknak, kik a pályázat benyújtása előtt nem működtek legalább három évig az illető kerületben , a más kerületben töltött működési idő csak felében számíttassék be. Az ügyvédek száma Bécs területén 300-ra mérsékeltetik . Bécs külvárosaiban, s a vidéken jobb viszonyok vannak, s igy ott nem a létszám leszállításáról, hanem csak arról van szó, hogy a mostani számarány állandóvá tétessék. Ennek foly­tán névleg fölsorolt 10 — kerületi törvényszékkel biró — városban 3—11, a többiben 2 ügyvédi állo­más rendszeresíttetik. Az átmeneti intézkedések közt a javaslat szükségesnek találja, hogy mindaddig, míg az ügy­védek száma a megállapított számot túlhaladja, a megürülő ügyvédi állomások közül csak minden harmadik töltessék be. Az ügyvédeknek a bíróságokhoz való átlépé­séről a következőket hozza javaslatba: XII. évfolyam. SPORT. I. A lembergi lóversenyekről a következő táv­irati tudósítást vettük. Az asszonyságok dí­ját (I. díj, 1600 méter távolságra) lovag Mislowski Alfréd né­­pes kanczája Holiday nyerte meg. Az egyleti díjért (700 frt, 2400 méter távolságra) br. Heydel Ádám 4 é­­pes ménje Lohengrin ér­kezett elsőnek , chorzelowi gr. Tarnowski János 4 é­­pes heréltje (ap. The Charmer a. Niczego) máso­diknak. A II. oszt. császárdijat (1000 frt 2400 méter távolságra) Mislowski lovag Miss Mornington-ja nyerte meg. Achocki lovag Don Paulo-ja ellen. A második napi (jun. 29) lóverseny eredmé­nye a következő : Az egyleti dijat (400 frt, 1600 méter távolságra) chorzelowi gr. Tarnowski János né­­pes heréltje (ap. The Charmer a. Ni­­czigo) vitte el, Ochocki lovag 3é, Don Paulo-ja ellen. Az I. oszt. császárdíj, a lembergi ver­senyek első dija (2000 frt, 4000 méter távolságra) dr. Heydel Ádám né­­pes ménjéé L o h e n g r i n-é lett, Myslowski lovag Miss Mornington-ja ellen. Az eladó versenyben (300 frt, 3200 méter tá­volságra) Mislowski lovag 5é­­sga ménje Forest King lett első, Jaroslawsky lovag Orkánja máso­dik. Ezt követte egy handicap, melyben egy ló járt körül s végül a Reiter-club akadá­l­y­ver­­s­e­n­y­t Mislowski lovag H­o­l­i­d­a­y-ja vitte el Czer­­wenka fhdn. id. fekete kanczája, Shark ellen. II. Éjjeli versenyjárás az Orczy-kertben. Az athleticai club által rendezett éjjeli gyalog-ver­senyjárás tegnap esti 10 órakor vette kezdetét. A club részéről ott voltak Eszterházy Miksa gróf elnök, T­h­a­i­s­z Elek alelnök, Császár Ferencz titkár s számos egyleti tag. Ott volt a többi közt Z­m­e­r­t­y­c­h is, ki ez­úttal szintén általános ér­deklődés tárgyát képezte. A versenyre hárman jelentkeztek : R­á­t­h Lajos, ifj. K­o­s­s­u­t­h Péter és Hoffmann Feri. Ez utóbbi azonban visszalépvén, csak Ráth és Kossuth indul­tak. A körút épen 1 kilométert tesz ki, tehát 50 körúttal a távolság be van érve. A pályázók közül az, ki az 50 kilométert 872 órán belül bejárja, ezüst egyleti érmet kap. Az előbb belépőt vagy a­ki az 50 kilométert a határidőn túl bevégezte, nem díjazzák. Az, ki az egész távolságot 6­78 óra alatt végezte be, az ezüst érmen kívül tiszteletdí­jat kap s győztesnek kiáltatik ki. A futás tilos volt. A pálya négy pontján állomások voltak, me­lyeken folytonosan ellenőrök őrködtek. A kiszabott verseny leteltével pisztollyal jelt adtak, mire a pályázók rögtön megállni voltak kötelesek, bevá­­randók a bírák ítéletet. Tét és bánatpénz 1 ezüst forint. A versenynek derült, lanyha éjjel kedvezett. Az indulás pont 10 órakor kezdődött s eredménye a következő: A versenyzők óránként átlag 7-szer járták be az 1 kilométernyi távolságot. A verseny reggeli 67­ órakor ért véget, azaz 872 órán belül Ráth Lajos tette meg hamarább az 50 körutat, s így el­nyerte az ezüst egyleti érmet. foly azon indítványa, hogy Mátyás király születési háza s meg lehető más történelmi érdekű épületek emléktáblával jelöltessenek meg. — A kolozsvári ember­ölés. A kolozsvári la­pok szerint a tanu­­ihallgatás eredménye­s Lacz­­kovicsnak a vizsgáló bírósághoz beadott sz­letes botja, erősen Laczkovics vallomása mellett bizonyí­tanak, hogy t. i. csak véletlen önvédelem esete forog fenn. A paletán erős ütések nyomai láthatók, s össze van repedezve. A stileten szintén három nagy görbülés látható, mi az ütések park­ozása közben Lábodi lá­vos botjától eredhetett. Laczko­vics testén szintén erős ütések nyomai láthatók. A tanuk vallomása terhelő kezd lenni a másik ifjúra nézve, ki eddig azt állította, hogy stilétjét nem is használta; de a ki ellen Almássy asztalos azt vallja, hogy kivont stiléttel ő szaladt ki előbb az udvarból s Almássy által két ízben fogatván meg, mindkét esetben úgy szabadult meg, hogy stilet­­jével Almássyra támadt. Egy másik szemtanú az udvaron négy embert látott dulakodni és kettő ke­zében volt meztelen stilet. A valódi tettest kipu­hatolni igen nehéz, s noha Laczkovics ittas álla­potában történt önvédelmére nézve terhelő beisme­­rési nyilatkozatokat tett, valószínű, hogy az ügyből bűntény tényálladéka kideríthető nem lesz, s leg­feljebb vétséggé lesz minősíthető. — Halálozások.Paczóla­y László kir. Ítélő­táblás biró, tegnap éjjel szélhüdés folytán meghalt Muzslán. — Kall­ány Jenő báró huszárőrnagy neje, szül. Szüts Mariska asszony, jun. 25-én elte 27. évében elhunyt Székesfehérváron. — „Ne felejts“ czimü alkalmi lapot adott ki az aradi jótékony nőegylet 1. évi junius 29-én az aradi városligetben rendezett népünnep alkalmá­ból. Szerkesztette Lukács­y Lajos. A csinosan kiállított lap tartalma a következő: Ne felejts, vers, C­s­i­k­y Gergelytől. Virág és méh, vers, Hajnalkától. A szívtelen, nevelette, Tiszti Lajostól. Hiúság és elbizakodott­ság, dr. R­é­t­h­y Lászlótól. A jótékonyság mint álla­mesz­me, Rózsaági Antaltól. Czim nélküli közlemény dr. Márki Sándortól. Otto E. Illés Lászlótól. Végszó, vers, dr. Kapdeba Jánostól. A lapban van pár eredeti rajz is, köztük két igen ismerős tollrajz. Itt adjuk a lap közle­ményei közül C­s­i­k­y Gergely következő kis versét : N­e f­e­l­e­j­t­s. .Ne felejts !“­ke­r a virág, S ha elhervad, elfelejted ; Embersziv könnyen feled : Minden elmúl, minden elmegy. Csak az árva könnye, mely Jótevő kezedre hull, Csak ez a könny nem feled : S fölkeres a síron túl. Csiky Gergely. — Az eskütagadó Bradlaugh Angliában még mindig a nap hőse. Northamptonban, Bradlaugh választókerületében, múlt szombaton meetinget tar­tottak, melyre 8 — 10,000 ember jelent meg. Brad­laugh itt hosszabb, tetszéssel fogadott beszédben igazolta eljárását, mire a meeting a képviselőnek Mr. Adam indítványára egyhangúlag bizalmat sza­vazott. Angolország számos helyén ugyane napon szintén meetingeket tartottak, melyek elhatároz­ták, hogy az alsóház intolerantiája ellen protes­tálni fognak; sőt az egyik meetingen azt is elha­tározták, hogy ez ügyben az alsóházhoz kérvényt intéznek.­­ A magyar tisztviselők országos egyesülete a­z. évi július hó 3-án a Széchenyi-hegyen az „Eötvös“-féle nya­ralóban nyári mulatságot rendez. Jegyek a meghívó előmu­­tatása mellett június hó 28-ától kezdve az egyesület helyisé­gében (Thonet-udvar) esti 5—7 óra közt kaphatók. Vendég­jegy ára személyenkint 1 frt 20 kr. Indulás a fogaskerekű vasúttal d. u. 4 órakor. Megérkezés után játékok a szabad­ban és táncz. Kedvezőtlen idő esetében a netáni elhalasztás az egyesület helyiségében lesz megtudható. A hölgyek keret­nek egyszerű öltözékben megjelenni. — Az asztalos-étrike ügyben ma hirdették ki a 25-ös bizottság előtt a belügyminiszter hatá­rozatát, mely a főkapitány­sági végzést egész ter­jedelmében helybenhagyta s utasította a főkapi­tányságot, hogy határozatát a szükséghez képest hajtsa végre. A belügyminiszteri rendelet kihirde­téséről jegyzőkönyv vétetett fel, melynek lényeges tartalma, hogy a strikeot vezető 25-ös bizottság a belügyminiszteri rendeletet tudomásul veszi. Fi­gyelmeztetik egyszersmind a 25-ös bizottságot mindazon rendelkezésre, mit a főkapitány­sági ha­tározat tartalmaz s azon rendelkezések nem telje­sítésének következményeire is. Ezek szerint tehát a 25-ös bizottság a mai nappal létezni, a munka­adók és munkások közötti hatósági jogot gyako­rolni megszűnik.­­ A főváros elismerése. A városi tanács az építési bizottság azon ajánlatát, hogy Wein víz­vezetéki igazgatónak munkásságáért s igazgatósága alatt elért sok megtakarításáért 15.000 frt tisztelet­dijat szavazzanak meg, pártolólag a közgyűlés elé fogja terjeszteni. — Nihilista per Szt.-Péterváron. Obnorski és társai pere mult hó 24 én került tárgyalás alá Szt.-Péterváron. A vádlottak padján feltűzött szu­­ronyú katonák között nem épen értelmes, de kel­lemes külsővel biró, mintegy 27 éves férfi ült. Ez egyén, saját bevallása szerint lakatos, nem más, mint Obnorski, a fővádlott. Midőn 1877-ben a Csaj­­kavezy-párt 339 forradalmára ellen a per megkez­dődött, Obnorskinak, ki e párt egyik legtevéke­nyebb tagja volt, sikerült elrejtőzni s a külföldre menekülni. Midőn azonban 1879 ben visszatért Oroszországba, ott felismerték, elfogták s a Péter- Pál erődbe szállították. Obnorski mellett ültek a szabadlábra helyezett Smirnov és Petersen vád­lottak, kiket felelősségre vontak azért, mert habár tudták, hogy Obnorski politikai bűnös, őt a rendőr­ségnél még­sem jelentették föl. Az ügyész vádbe­széde után, mely elég hosszú és unalmas volt, a védőnek engedték át a szót. Oroszországban régi szokás, hogy a politikai vádlottak védelmét fiatal katonasági „bíró-hivatalnokokra“ bízzák, kikkel azonban legkevésbé sem lehet rokonszenvezni. Olyan egyének védelmét, kiket örökös kényszerfogság vagy halálítélet fenyeget, nem szabad — hacsak czélza­­tosan nem a fiatal emberekre bízni, kik sem kellő tapasztalattal, sem kellő hidegvérrel nem bírhatnak. Mára Weymar-pernél föltűnt ez, s most ismétlődött, így történt ez esetben, mert a védő a­helyett, hogy kötelességét teljesítette volna, kikelt a Csajkarczy párt ellen, menydörgött ellene s sokkal súlyosabb vádakat hozott föl, mint az ügyész maga vádbe­szédében. Természetes, hogy ezzel csak súlyosbí­totta Obworski helyzetét, ki nem tagadta, hogy ama párthoz tartozik. A beszédek után a törvény­szék visszavonult s két órai tanácskozás után ki­hirdette az Ítéletet. Obnorskit társadalmi állásának elvesztésére s 10 évi kényszermunkára ítélték HÍREK. — Julius 1. — Hivatalos. Kinevezések. . A király B a s z 111 e t Nándor erdőmestert, Klein Ödön erdőrendezőt, G­ar­ia­t­h­y Kálmán erdőmestert, Oszterlami­ Ármin erdőrendezőt, Adriányi Arnold erdőmestert, K­r­i­v­á­c­s­y Elek főerdészt és L­a­i­t­n­e­r Elek erdőrendezőt, erdőfel­ügyelőt nevezte ki.­­ A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter, Nagy Gyula m. kir-, erdőszámvivőt, T­ót­hi Szabó Sándor m. kir. kat. erdőbecslőt, Horváth Sán­dor okleveles erdészt, Hé­sz­ey Lajos okleveles erdészt és magán uradalmi főerdészt, Kellner Gusztáv m. királyi erdészt, Gyöngyös­sy Béla magy. kir. erdészt, R­u­­zinszky Béla m. kir. katasteri erdőbecslőt, továbbá Lászlóffy Gábor és Mester József okleveles erdé­szeket, m. kir. al-erdőfelügyelőkké nevezte ki.­­ Rudolf trónörökös hir szerint az őszszel a szentföldre utazik; folyó évi szeptember végén Triesztben hajóra száll és Jaffában fog kikötni. Innen aztán Jeruzsálembe és Bethlehembe megy. Visszautaztában felkeresi Kairót és innen valószí­nűleg kirándulást teend a Nílus felső vidékeire is. Az előkészületek az utazásra már megtörténtek s mint tervben van, ő fensége novemberben fog visszaérkezni. — Bedekovich horvát miniszter tegnap este ideérkezett. — A Balkán fejedelmeiről írják a követke­zőket : Oláhország fejedelme Károly és Bulgária fejedelme Sándor, üdvözölni fogják királyunkat sze­mélyesen, midőn galicziai és bukovinai utazásában a határt érinteni fogja. Julius közepén György, Görögország királya Bécsbe utazik királyunkat meglátogatni. — Az Ítélő tábla elnökévé Vajka­y Károly királyi táblai tanácselnök neveztetett ki. Kineve­zését a mai hivatalos lap hozza. Matyasovszky Lipót és S­z­a­b­ó Ágoston királyi táblai birák pedig a curia legfőbb itélőszéki osztályához neveztettek­ ki birákká.­­ Matlekovits Sándor államtitkárnál tisztel­gett tegnap a fővárosi iparoskör választmánya. A küldöttség képviselője üdvözlő beszédében kérte az államtitkárt, hogy mivel a legközelebbi időben életbevágó fontos intézkedések fognak hozatni az ipar ügyeiben, képviselje ezen ügyekben az ipar érdekeit oly irányban, a­mint az az iparosok ösz­­szességének többször nyilvánított kívánságában kifejezést nyert. Matlekovits megígérte, hogy tőle telhetőleg mindent elkövet ezen ügyeknek kedvező megoldása tárgyában.­­ A kolozsvári városi bizottság holnap tar­tandó ülésén tárgyalás alá kerül dr. Haller Ká­

Next