Ellenőr, 1880. július (12. évfolyam, 306-362. szám)
1880-07-15 / 331. szám
Előfizetési évrali : Egész évre . 20 frt — kr. Félévre . . 10 . , Évnegyedre . 5 frt — kr. Egy hónapra . 1980 , Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 331. szám. Egyes szám ára 4 for ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, csütörtök, julius 15. 1880. Artták felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fedi sarkán). További Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr* ki*4S hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére oszlatkazikulai fsimáb is. XII. évfolyam. Budapest, julius 14 A „Neue freie Presse“ két jegyzéket közöl, amelyekben tiltakozik a porta Janina, Lariseza, Meczovo és Preveza városoknak Görögországba való kebelezése ellen. Ebből azt következteti az említett lap, hogy a hatalmak azért halasztották a collectiv jegyzék átadását, hogy határozatának megváltoztatására bírják a portát. Az első jegyzéknek, mely jún. 22-én kelt, következő a tartalma: „Minthogy a conferencia abból a czélból ült össze, hogy megoldja a görög-török kérdést, kötelességének tartja a porta, hogy kifejtse nézetét ezt a kérdést illetőleg. Tekintettel Janinának és Prevezának mint közgazdasági központoknak bebizonyított nagy fontosságára, továbbá Larisszának, amelynek lakói legnagyobb részt törökök, és Meczovónak stratégiai fontosságára, kijelenti a porta, hogy e négy pont átengedésébe nem egyezhetik bele. Ellenben azokon belül minden lehetséges engedményt hajlandó megadni a szomszéd országnak és így megkönnyíteni Európa feladatát. Ezt a négy pontot ellenben meg akarja tartani a porta és azoknak átengedésébe sohasem fog beleegyezhetni. A porta figyelmezteti Európát azokra a zavarokra, amelyek a nevezett területek átengedését követni fognák, és amelyeket el akarnak kerülni a hatalmak. Excellentiádat felhatalmazom, hogy értesítse erről a jegyzékről azt a kormányt, amelynél meg van hatalmazva ön, és hogy kimerítő módon is védelmezze ezt az álláspontot“. A második jegyzék jan. 28-án kelt vagyis akkor, midőn már bizonyosan tudhatta, hogy mit határozott a conferencia. E jegyzék így szól : Megbízható forrásból azt a hírt kaptuk, hogy a hatalmak azon a ponton állanak, hogy elhatározzák Janina, Preveza, Larissza és Meczovo átengedését. Ámbár a porta semmi hivatalos tudósítást sem kapott a conferencia határozatairól, mégis újra megragadja az alkalmat, hogy fölhívja a hatalmak figyelmét, hogy a 13. jegyzőkönyv, amelyet a török kormány is aláírt, csak fölszólítást tartalmaz a Görögországgal való megállapodásra. Azon az úton és módon azonban, amelyet most követnek, letértek a 13. jegyzőkönyv álláspontjáról a hatalmak, midőn egyszerűen azt követelik a portától, hogy mondjon le két tartományáról. Az előbb (a június 22-iki jegyzékben) foglalt okoknál fogva soha sem egyezhetik bele a porta e két tartomány átengedésébe és kötelességének tartja figyelmeztetni Európát, hogy az átengedésnek nagyon véres következései lesznek, mert hosszú és makacs harczot fog kezdeni a lakosság, hogy védelmezze azt a területet, amelylyel összefügg nem volt léte. Ezért sohasem írhatna alá a porta oly egyezséget, amely kétségbe ejtené az ottani lakosságot. Excellentiádat meghatalmazom, hogy közölje ezt a jegyzéket azzal a kormánynyal, amelynél meg van ön hatalmazva“.* A Konstantinápolyból érkező tudósítások ellenmondanak egymásnak. A „Daily News“ azt jelenti, hogy a legutóbbi minisztertanácsban melegen ajánlotta Mahmud Nedim pasa a conferencia határozatának elfogadását. Abeddin pasa támogatja Mahmud Nedimet. A tulajdonképeni ellenállás forrása a szultán, aki nem mer Európával ellenkezni, de az ellenállásnak legalább színe nélkül engedni sem mer. Mozlim területet csak kényszerítve engedhet át a szultán a hitetleneknek. Azt hiszik tehát, hogy a szultán el fog hallgatni kifogásaival, ha elégséges erővel lépnek föl ellene. A „Times“ szerint a szultán nem szándékozik meghajolni a nagyhatalmak akarata előtt és fegyverkezik, hogy ellenállást fejthessen ki. A „Daily Telegraph“ ellenben arról értesül, hogy a porta hajlandó elfogadni a hatalmak közvetítését, de más javaslattal fog föllépni. A porta tudja, hogy a hatalmak nem tudnak megállapodni a fegyveres beavatkozás formájában; azt is tudja, hogy Ausztria-Magyarország és Németország nem fognak részt venni ilyen beavatkozásban. A porta mindezt nagyon jól tudhatja, de jó lesz azt is megfontolnia, hogy az egyesek beavatkozása sokkal veszedelmesebb lesz Törökországra nézve. * A „Standard“ pétervári levelezője egy diplomatától hallja, hogy a jövő események a következő sorban fognak kifejlődni : „Miután megkapták az illető kormányok a collectiv-jegyzéket, Görögország követelni fogja a neki megítélt terület átadását. Erre szünet fog beállani, amelyet kitérő válaszszal fog megszakítani a porta. Az athéni kabinet még egy felszólítást fog a portához intézni és kísérletet tesz a vitás terület megszállására. A porta fegyveres ellenállást fog kifejtetni az albán liga által. Ekkor meg fog jelenni a görög partok védelmére a franczia és angol egyesült hajóhad. A franczia lapok hasztalan bújnak a mesterséges tétlenség mögé; az események kényszeríteni fogják a franczia kormányt, hogy hajórajt küldjön keletre, ha másért nem azért,hogy ne engedje át Angliánk egészen a tért. Ezzel fog végződik az első fázis. A második fázisban föl fognak lázadni az eddig föl nem szabadított tartományok, amelyet követni fog a keleti-ruméliaiak mozgalma a Bulgáriával való egyesülés érdekében. Azt most még nem lehet megmondani, hogy mikor fog bekövetkezni az utóbbi korszak. A bécsi és pétervári kabineteket közvetlenül érdeklik ezek az események, de kölcsönös egyetértésük többé kevésbé jó és valószínű, hogy meg fognak egyezni egymással érdekeik megvédésének módjában. A porta igen sokat kockáztat, mert nemcsak arról lesz szó, hogy egy-két darab földet adjon át Görögországnak és Montenegrónak, hanem Törökország állami léte forog kérdésben.“ Az események ezen sorát orosz diplomata szabta ki saját szívének kívánsága szerint. A portától függ, hogy teljesedjék be ez a jövendölés. * Londonból jelentik, hogy a hatalmak közt lassan folyik és halad az alkudozás és hogy jól értesült diplomaták is kételkednek abban, hogy a Balkán-félsziget függő kérdései véromlás nélkül lesznek megoldhatók. * A „Norddeutsche Alig. Zeitung“ rokonszenves czikket közöl a francziák nemzeti ünnepéről és végül ezt írja : A köztársaság, amelyről azt mondotta Thiers, hogy conservativ lesz vagy nem lesz, elég erősnek érzi magát, hogy nagylelkű legyen azok irányában, akiknek a vörös zászló a legszebb eszményük. Az öröm, a büszkeség, az elégedettség lélekemelő érzetének kedvéért szívesen nem veszszük tekintetbe az árnyékokat. Francziaország látványosságot nyújt a világnak és a legfényesebb sugarakat használja erre a czélra. Németországnak nincs más kívánsága annál, hogy békében és barátságban éljen minden nemzettel. Nyugati szomszédjának mai ünnepén nem elfogadott, nem bosszús; minél kényelmesebben helyezkednek el otthon a francziák, annál kedvezőbb az általános béke föntartására, amelynek Francziaország is nélkülözhetlen tényezője. A „Gazette de Hongrie“ 14. számában a Jean- Cia segélyző bizottság azon levelét közölvén, melylyel a Szeged javára begyűlt pénzösszeget a magyar miniszterelnöknek elküldötte, észrevételekkel kisérte azt a magy. kormány által követett felosztási módozatra vonatkozólag, melyek veleje az, hogy a „leginségesebb családok felsegélésére“, tehát kenyérre küldte, nem pedig építkezésekre. E megjegyzésekre mindenekelőtt azt felelhetjük, hogy a „leginségesebb családok“ csakugyan részesültek a segélyből s pedig sokkal nagyobb arányban, mint a háztulajdonosok, amit a felosztási kulcs is bizonyít. A begyűlt segélypénzek egyátalán nem vonattak meg a szűkölködőktől, a mennyire ennek szüksége fenforgott, de a hazai és főleg a szegedvidéki adományok álal .1 xktíb A vopultstla Slominica ruházati szükségleteikről oly mérvben történt gondoskodás, hogy a pénzbeli könyöradományokat legnagyobb részben nem kellett igénybe venni. A kormány ily körülmények közt azt hitte, hogy sokkal helyesebben cselekszik a lakosság érdekében, ha a könyöradományokat nem fecsérli el, hanem fentartja azok kiosztását azon időre, midőn az újjáépítkezés megkezdődik, vagy azok, akiknek építeni valójuk nincs, új életpályához foghatnak s a kulcs szerint szintén segélyben részesülvén, ennek most már sokkal nagyobb hasznát veheti. Aligha csalódtunk, ha azt mondjuk, hogy a kormány részéről követett eljárás sokkal inkább megfelelhet az adakozók szándékainak, mint ha a begyűlt pénzek szükség nélkül elfecséreltettek volna. Végül felemlíti a „Gazette de Hongrie“, hogy a franczia bizottság levelében a „vörös kereszt“ egylet, mint amelyik a szegedi lakosságnak nagy szolgálatokat tett, kiválóképen figyelmébe ajánltatik a miniszterelnöknek, de ő e figyelmeztetést nem vette tekintetbe. Ezen állítás sem felel meg a valóságnak, mert hogy csakugyan s mennyire támogatta a miniszter a nevezett egylet bizottságát, azt legjobban igazolja azon körülmény, hogy midőn a bizottság működését befejezte, a rendelkezésére bocsátott pénzből 2000 frtot, mint fel nem használtat viszszaadott. civil Táviratok. Zágráb, jul. 14. Strossmayer püspök Rohicsból ide érkezett s a bánnál negyedóráig tartó látogatást tett. Pejacsevics gróf viszonozta a látogatást. Temesvár, július 14. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ma Ormos Zsigmond főispán elnöklete alatt fontos és élénken látogatott közgyűlés volt, mely elhatározta, hogy a város néhány terhes adóssága előnyösen unificáltassék és convertáltassék. Az Oesterr. Bodencredit Anstalt ad 634.000 frtot 33 évi törlesztésre 6*/3 százalékra, ebből egy százalék törlesztésre. Tordai reáliskolai igazgatónak a polgármester és Strasser nagyhatású beszéde után a közgyűlés bizalmat és elismerést szavazott, mely a miniszternél feliratilag fogja véglegesítését kérelmezni. Árvaszéki elnökké Stefanovicsot választották meg egyhangúlag, aljegyzővé viharos éljenzés közt Lányi Gusztávot. Alkapitánynyá négy jelölt közül Watzal választatott. London, július 14. (Eredeti távirat.) A „Standardénak Skutariból jelentik. A montenegróiak múlt vasárnap Golobosnics vára lövetése után támadást intéztek az albánok ellen, azonban erélyesen visszaverettek. A futamadókat az albánok üldözni kezdték, s közülök 13-at ejtettek foglyul. Páris, júl. 14. Az „Agence Havas“ jelenti: Az albánok megtámadták a montenegróiak által Golubowska mellett Tusi közelében elfoglalt állásokat. Egy montenegrói csapat kényszerülve volt néhány halott visszahagyásával visszavonulni. Nikita fejedelem parancsot adott csapatainak, hogy csak védelmi állásban maradjanak, mivel ő egyes egyedül diplomatiai eszközökkel szándékozik eljárni. Mindazonáltal elkerülhetlennek tartják az összeütközést. Konstantinápoly, jul. 14. (Polit. Corr.) Hir szerint Szavfet pasát miniszterelnökké, Musurus pasát külügyminiszterré fogják kinevezni. Pára, jul. 14. (Eredeti távirat.) Musurus pasának a cabinetbe való lépését valószínűnek tartják. Musurust Anglia barátjának ismerik. Florence, jul. 14. (Eredeti távirat.) Civitavecchiába néhány nap múlva az Egyesült Államok hat hadihajóból álló flottája érkezik. E hajók a keleti vizeken fognak czirkálni. London jul. 14. Az itteni chinai követ tegnap Pétervárra utazott. Bécs, jul. 14. (Eredeti távirat.) Schneider Ferencz, 22 éves szobafestő ellen ma kezdték meg a végtárgyalást. Felségsértéssel, az uralkodóház egyik tagjának megsértésével, a társadalom egyes osztályai ellen való izgatással, lázítással s végre hatósági rendeletek megvetésével vádolják. E bűnös cselekmények a londoni „Freiheit“ czimű lapban megjelent levelezések által követtettek el, melyek Schneider tollából folytak. A tárgyalást zárt ajtók mögött tartották. Bécs, jul. 14. Az esküdtszék Schneider szoczialistát valamennyi vádpontra nézve vétkesnek ismerte el. Ennek folytán vádlottat hat havi súlyos börtönre ítélték. Belgrád, jul. 14. (Pol. Corr.) A német császár Milán fejedelemnek a vörös sasrend nagykeresztjét adományozta. A franczia köztársaság nemzeti ünnepe. Budapest, július 14. A nyári forróság és a bírói kar tömeges szabadságolása következtében az idén is, mint csaknem minden évben, felmerül a törvényszéki szünet eszméje. A legfőbb ítélőszék és semmitőszék bíróinak legnagyobb része szabadságra ment. Csakis annyi biró maradt együtt, amennyi okvetlenül szükséges a sürgősebb ügyek elintézésére. A legfőbb birói karnál tehát a juristitium tényleg megvalósultnak mondható. Ez ellen nincs semmi kifogásunk. Sőt ismét meg akarjuk pendíteni az eszmét, hogy a törvényszéki szünet valamennyi bírói fokra, s pedig törvényhozásilag kiterjesztessék. Az összes tanácsok működését a Curiánál a nyár két legmelegebb hónapjában, lehetetlenné teszi a bírák csekélyebb létszáma. A kir. táblánál valamennyi tanács működésben marad, mert e nagy testületből kitelik az egyes tanácsok activitásához szükséges létszám, bármily nagy mérvet öltenek is a szabadságolások. Az első bíróságoknál pedig kitelik a bírói létszám, mert az egyes bírák csak sorrend szerint bocsátatnak szabadságra. A gépezet tehát működik. Mert ma Houme Ken, Darmily lennes, sőt civil eshetlen is a nagy figyelmet, buzgó odaadást követelő munka az év két legforróbb hónapjában. Az a kérdés, okvetlenül szükséges-e ez az erőszakolt munka az igazságszolgáltatás érdekei miatt? Mi azt hiszszük nem. A törvény hatheti szünetet amúgy is enged a bírónak. Bármikor veszik is ki tehát a bírák szabadságukat, hat egész hetet minden bíró magánügyeinek szentelhet, az év folytában, így tehát csak két hétről van szó. Ez a kétheti többlet pedig nem lehet oly súlyos érv a nyári szünet ellen, hogy lenyomhatná a másik tányéron levő érveket. Amíg biróságaink túl voltak halmozva teendőkkel, amíg garmadaszám állott a hátralék az irattárokban, addig ez a két hét fontos szempontot képezhetett. Ma már azonban a hátralékok legnagyobb részével megküzdött biróságaink fáradhatlan tettereje. Csak kevés elsőbíróságnál van nagy hátralék. A kir. táblánál és a Curiánál a valódi hátralék alig érdemel szót. Csak az óriási nagy forgalom miatt tűnik fel az év végén a hátralék jelentékenynek. Legnagyobb részt nem hátralék az, hanem a rendes ügyforgalom, melyet minden hónapban, s főleg deczemberben beérkezett ezer és ezer új ügydarab képvisel. A hátralék miatt tehát bátran behozható a törvényszéki szünet. Behozható annál is inkább, mert a szóban forgó két hetet helyrehozhatja a bírák nagyobb buzgalma az év többi hónapjaiban. Ez annál inkább remélhető, mert a bírák testi és szellemi erejét nem törné meg a nyár kábító forrósága. Szeptemberben felüdülve, megedzve térnének vissza foglalkozásukhoz. Az igazságszolgáltatásnak okozott hátrányt pótolná különösen a munka qualitása. Semmi munkánál sem szükséges annyira az elme teljes épsége, s a kedély és szellem feletti teljes uralom, mint a birói munkánál. Ez a munka tehát kiválólag terhes a nyári forróságban. Biráink nincsenek úgy díjazva, hogy nyári lakásokba költözhetnének. Ezt csak az teheti, akinek magánvagyona van. A legnagyobb rész kénytelen a városi porfertőben, a senyvesztő városi athmosférában dolgozni. Aki figyelemmel kíséri az igazságszolgáltatás menetét, tapasztalhatja is ennek következményeit a bírói ítéletekben. Az igazságszolgáltatásnak tehát egyátalán nem volna hátrányára a törvényszéki szünet. Nem különösen akkor, ha — mint ez természetes — a rendkívül sürgős ügyek elintézése a szünet következtében nem szenvedne fennakadást. A juristikiumnak azonban mi társadalmilag tulajdonítunk legnagyobb fontosságot. Nagy hibájává kezd lenni a magyar társadalomnak, hogy egyes osztályai szorosan elzárkóznak egymástól. A biró alig érintkezik mással, mint biró társaival. A vidéki értelmiség ritkán keresi fel hosszabb időre a várost, a várost a falut. Ez az oka aztán, hogy a vidéki értelmiség messze elmarad a szellemi központ haladásától, s a városi, különösen a fővárosi ember pedig nem ismeri a vidéket, a vidéki életet. Az utóbbi bajban szenved bíróságaink egy része is. Ez pedig a bírónál hiba, kinek ismernie kellene a gyakorlati életet. Sok jogeset a viszonyok ismerete mellett jobban megoldható, mint a theoria szabályai szerint. Az angol bírákat kiválólag megkülönbözteti azon tulajdonságuk, hogy be vannak avatva a gyakorlati élet minden viszonyában. A mellett, hogy képzett jogászok, nem theoretikus pedánsak, hanem praktikus emberek. Ezt azonban úgy érik el, hogy gyakran és tartósan megfordulnak a vidéken, tevékeny szerepet visznek a társas életben. A magyar bíró ellenben, ha kikapja szabadságidejét, siet valamelyik hazai, vagy külföldi fürdőbe, hogy a munka következtében elnyomorodott testét az új munkára képessé tegye. S mielőtt felépülne már vissza kell térnie. Még egy szempontot emelünk ki. A magyar gentry kiválólag csak megyei és birói szolgálatot vállal , sőt a megyék rendezése óta főleg csak biróit. Az angolt kivéve nincs birói kar, melyben aránylag annyi tagja volna a gentrynek, mint a magyar birói karban. Azon kisebb és nagyobb földbirtokosok tehát, kik birói tisztet viselnek, a nyári törvényszéki szünet hiányában teljesen elszakíttatnak földbirtokuktól. Kénytelenek eladni földbirtokukat, mert még ha bérbe adják sem fejthetnek ki kellő felügyeletet jószáguk felett. Mi pedig azt hiszszük, hogy a vagyonos középosztályt nem tanácsos elriasztani és a bírói tiszttől. Elhiszszük, hogy az is, aki pusztán fizetésére van utalva, független lehet ; a vagyon azonban csak fokozza a függetlenség garanciáit. Számos ok szól tehát a mellett, hogy behozzuk a nyári törvényszünetet. Igazságszolgáltatási, mint társadalmi okok egyaránt sürgetik ezt. Van is okunk hinni, hogy illetékes körökben ismét, s pedig nem pusztán akadémikusan foglalkoznak a törvényszéki szünet kérdésével. Dentés, melyet ez utóbbi kibocsátott, a következőleg hangzik : A magyar földhitelintézet igazgatósága fájdalmas kötelességet teljesít, midőn mély megilletődéssel jelenti Csengery Antalnak, az intézet legelső szervezői egyikének s igazgatósági tagjának, hosszas szenvedés után f. hó 13-án délután 3 órakor, élte 59-ik évében történt gyászos elhunytát. E kitűnő szellemi tulajdonokkal felruházott sápoly nemesszivü, önzetlen és kötelességéhez mindenkor hű férfiú elvesztése fölött érzett mély fájdalmunkban osztozni fog az egész haza, mely benne egyik leghívebb fiát vesztette el. Nyugodjanak békében porai! Budapest, 1880. julius 14. I CSENGERY UTAL | A király ma Tisza Kálmán utján Ebenseeből a következő résztvevő sürgönyt intézte Csengery özvegyéhez: „Csengery Antal elhalálozása alkalmából, mely a nemzetre, mint házamra mély csapással volt. Nagyságodnak és családjának legbensőbb részvétemet fejezem ki.“ Szávy József közös pénzügyminisztertől, az osztrák miniszterelnöktől szintén érkeztek részvétet kifejező sürgönyök. A látogatók egymást érik a városligeti nyaralóban, a részvétsürgönyök pedig érkeznek halomszámra.* Az akadémiában serényen folyik a munka az előcsarnok feldíszítésére. Cyprus (bokrokat) virágot hordanak garmad számra, az oszlopokat, a csarnok falait, valamint a lépcsőházat és ablakokat szintén fekete posztó borítja. A falakon a Csengery czímer, puszta zöld paizs, fölötte ötágú korona, s e fölött pánczélos kar, mely görbe török kardot tart; a czimer alatt e szavak: „Csengery Antal, a magyar tudományos akadémia másodelnöke, s 1880. julius 13-án, élte 59-ik évében.“ A csarnok közepén a katafalk. Három, feketével bevont lépcső vezet a koporsóhoz, körülötte a négy oszlopos öröklánggal, virágsorokkal, cyprusbokrokkal.* Csengery elhunytát lobogó kitűzésével gyászolja az Akadémia, a szabadelvű kör, a földhitelintézet és az írói kör. Sokaknak föltűnt, hogy a kaszinó nem tűzött ki fekete zászlót. Azt mondják, hogy Csengery nem volt tagja a nemzeti kaszinónak, azért nem lobog homlokzatán a fekete zászló. Ez azonban képtelenség, mert a kaszinó nem temetkezési egylet, mely csak azzal törődik, aki tagja a körnek. Kérdés intéztetvén a választmány egyik tagjához, ez azt felelte, hogy sem a választmány, sem az igazgató nincs a fővárosban, s az ő tudtuk nélkül a lobogót kitűzni nem lehet, így tehát a kaszinó mulasztása egyedül az alapszabályok hiányosságának tulajdonítandó. A kaszinó, minthogy tagjai nagyobbára szintén elszéledtek Budapestről, testületileg a temetésen résztvenni nem fog. Nagy-Kanizsa, mely város testületileg lesz képviselve a végtisztességen, távirati úton rendelt koszorút. Eddig már a következők küldtek koszorúkat: a minisztertanács, a szabadelvű párt, Trefort miniszterszalagjának felirata: „Közös törekvések emléke“), Budapest főváros (a főváros háromszínű szalagjával), a magyar tudományos akadémia, a Bókás-család, Kisfaludy-társaság stb. stb. * A szabadelvű club tagjai holnap délután gyülekeznek a club helyisége előtt, s testületileg vonulnak az akadémiába; a nemzeti kör testületileg vesz részt a temetésen; az akadémia tagjai, valamint a Kisfaludy-társaságéi, az írói és művészi körei, az egyetemi tanárok, a földhitelintézet minden hivatalnoka teljes számban lesznek jelen. * Beszédeket tartanak Szász Károly az akadémiában, és Török Pál superintendens a temetőben.* Csengery Antal haláláról három gyászjelentés adatott ki, úgymint a család, az akadémia és a magyar földhitelintézet részéről. A gyászjelális, júl. 14. A köztársaság elnöke, a zászlók átnyújtása előtt következő beszédet intézett a csapatokhoz: „Tisztek, altisztek és katonák, kik ez ünnepélyes alkalommal a franczia hadsereget képviselitek! A köztársaság kormánya oly szerencsés, maga előtt láthatni e valódi nemzeti hadsereget , melyet Francziaország önmaga legjobb részéből képezett, a midőn neki az egész fiatalságát, vagyis a legdrágábbat, a legnagylelkűebbet és legbátrabbat, a mivel bir, átszolgáltatta, annyira szellemével és érzelmével áthatotta és lelkét belé lehelte, hogy fiait tőle visszakapja, kik a katonai fegyelem szigorú iskolájában nevelkedve tiszteletet a tekintély előtt, a kötelességérzetet és a ragaszkodás szellemét hozzák át a polgári életbe, s oda a becsület és a hazafiasság ama diszével és ama férfias erényeivel térjenek vissza, melyek olyannyira alkalmasak, férfiakat és polgárokat nevelni ! (Hosszan tartó éljenzés.) Ha az ország mindent megtett, hogy hadseregét emelje, a hadsereg viszont mitsem mulasztott el, hogy az ország ezen erő megfeszítését sikeresen támogassa ; munka tanulmány és fegyelem által Francziaország részére az őt illető tisztelet és béke zálogává vált! Üdvözlöm önöket és fogadják ezért köszönetemet. (Tetszés és éllenkiáltások.) Ezek azon érzelmek melyekkel köztársaság a kormánya önöknek e zászlókat mint a hadsereg iránti mély rokonszenvének zálogát átnyújtja. Fogadják azokat bátorságuk és kötelességérzetük bizonyítékául és Francziaország iránt ragaszkodásuk jeléül, mely ezen nemes symbolummal egyszersmind becsületének, területének és törvényeinek védelmét bizza önökre!“ Lelkes hurrach-kiáltások hangzottak fel a futtatási tér száz és száz pontjáról, közbe felhangzottak az. „Éljen a köztársaság! Éljen Grévy! éljen a hadsereg !“ kiáltások, melyeket a roppant számú közönség lelkesülten ismételt. Páris physiognomiája teljesen nyugodt, az idő pompás. A Longchampon tegnap volt délután 5 órakor a mai zászlószétosztás főpróbája. A próbán nagy közönség volt jelen. A figyelmet mindenekelőtt a köztársaság elnöke és a törvényhozó testület tagjai számára fölállított szellős emelvény kötötte le. A középső, kiemelkedő pavillonban, szőnyeggel leterített emelvényen három aranyozott trón állt, Grévy, Gambetta és Say számára. E három trón mögött a miniszterek s a fő állami méltóságok zsöllyei. A pavillon homlokzatát két aranyozott oszlop díszítette, melyen e fölirat volt olvasható: „Honneur et patrie*. A senatus tagjai számára emelt pavillon belül vörössel volt bevonva, a balustrade pedig vértekkel, sisakokkal és más katonai jelvényekkel fölékesítve. A pompás tájkép festői háttérül szolgál az egész ünnepélynek. Gyönyörű zöld fák és gyepszőnyegek övezik az egész helyet. A pavillon és a közönség számára emelt tribuneök közt elterülő téren tisztek s zászlóvivők gyülekeztek össze a parancsok átvételére. A tribunökön a legnagyobbrészt hírlapírókból álló közönség foglalt helyet. 7 órakor az egyes ezredek „honneur et patrie“ szavakkal díszített, vagy más jelmondatokkal, csaták évszámaival ellátott zászlóival egymásután fölvonultak. Miután minden el volt rendezve és fölállítva, a zászlókat fölemelték, s az ezredesek és zászlóvivők két felül az elnök emelvénye elé vitték, ott mindegyik ezredes meghajtotta zászlóját az állam feje előtt, s azután átadta a zászlóvivőnek. Erre a zászlóvivők a pavillon előtt kisebb légszögekben álltak fel, mialatt a katonaság a pavillon előtt elvonult. Páris egész zászlóerdőt képez s rendkívül tarka képet nyújt. A házakon mindenféle nagyságú lobogók lengenek. A kocsik és árucsarnokok szintén fel vannak lobogózva. A köznépből a nők nemzeti szinű csokrokat viselnek hajukban, trikolor legyezőket, kertyüket és harisnyákat, a munkások tricolor kalapokat és sapkákat hordanak. Mindenütt díszsátrak és diadalívek vannak fölállítva. A Place de la Républiquen az óriási szobrot alig hogy fölállították, az utczákon és a boulevardokon ember ember hátán tolong. A kocsiközlekedés a legszélesebb utczákon is megakad. A nyilvános helyeken zászlóárboczok vannak fölállítva. A gázcandelábereket színes golyóguirlandokkal kötötték össze egymással. Az idő, melytől tegnap még nagyon féltek, gyönyörűen kiderült. Eddig tizenhét búcsú van kilátásba helyezve. Páris legkülsőbb munkásnegyedeiben az ünnepélyességek egész hétfőig tartanak. Sok utczában az egymással átellenben lévő házakat fölzászlózott kötelekkel kötötték össze. Egyedül a Laval utczában 2000 zászlót olvastam meg. A ritkaság-kereskedők a tegnap esti kivilágítás alkalmával drága régi lámpákat tettek ki az ablakokba, a műárusok pedig gyönyörű képeket. A Notre-Dame székesegyház aljától tetejéig vakító villanyfényben fürdött. Egy helyen a Bastillenek mintáját világították ki belülről. A Notre-Dame egyház falai egészen eltűntek a sötétségben, s az egész roppant épület egyetlen nagy tűzdarabnak látszott. Egyébiránt minden templom föl van lobogózva. A kivilágítás egyik fénypontját az képezte, hogy a városon a köztársaságnak allegrikus kocsija haladt végig, mintegy hatvan történelmi személylyel. A Place de la Républiquen az óriási szobrot nem kevesebb mint 7000 gázlámpával világították ki. Az ünnepély alkalmából alig lehet számot adni a számtalan mozzanatról, így Grévy, Gambetta, Say és Farre arczképeit ezernyi ezer darabban árulták, emlékpénzt pedig száz meg százezer darabban vertek. Természetes, hogy Páris telve van idegenekkel, kiknek számát némelyek 100, mások 150, ismét mások 200 ezerre teszik. Érdekes megemlíteni, hogy ma reggel nem lehetett rendőrt látni az utczán, a rendet maga a közönség tartotta fenn. >I ■ |