Ellenőr, 1880. július (12. évfolyam, 306-362. szám)

1880-07-15 / 331. szám

Előfizetési évrali : Egész évre . 20 frt — kr. Félévre . . 10 .­­ , Évnegyedre . 5 frt — kr. Egy hónapra . 1­9­80 , Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 331. szám. Egyes szám ára 4 for ELLENŐR REGGELI KIAD­ÁS. Budapest, csütörtök, julius 15. 1880. Ar­tták felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fe­di sarkán). További Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr* ki*4S­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére oszlatkazi­­kulai fsimáb­ is. XII. évfolyam. Budapest, julius 14 A „Neue freie Presse“ két jegyzéket közöl, a­melyekben tiltakozik a porta Ja­­nina, Lariseza, Meczovo és Preveza váro­soknak Görögországba való kebelezése el­len. Ebből azt következteti az említett lap, hogy a hatalmak azért halasztották a col­­lectiv jegyzék átadását, hogy határozatának megváltoztatására bírják a portát. Az első jegyzéknek, mely jún. 22-én kelt, következő a tartalma: „Minthogy a conferencia abból a czélból ült össze, hogy megoldja a görög-török kérdést, köte­lességének tartja a porta, hogy kifejtse nézetét ezt a kérdést illetőleg. Tekintettel Janinának és Prevezának mint közgazdasági központoknak bebi­zonyított nagy fontosságára, továbbá Larisszának, a­melynek lakói legnagyobb részt törökök, és Me­­czovónak stratégiai fontosságára, kijelenti a porta, hogy e négy pont átengedésébe nem egyezhetik bele. Ellenben azokon belül minden lehetséges engedményt hajlandó megadni a szomszéd ország­nak és így megkönnyíteni Európa feladatát. Ezt a négy pontot ellenben meg akarja tartani a porta és azoknak átengedésébe sohasem fog beleegyez­hetni. A porta figyelmezteti Európát azokra a za­varokra, amelyek a nevezett területek átengedé­sét követni fognák, és amelyeket el akarnak kerülni a hatalmak. Excellentiádat felhatalmazom, hogy értesítse erről a jegyzékről azt a kormányt, amely­nél meg van hatalmazva ön, és hogy kimerítő mó­don is védelmezze ezt az álláspontot“. A második jegyzék jan. 28-án kelt vagyis akkor, midőn már bizonyosan tud­hatta, hogy mit határozott a conferencia. E jegyzék így szól : Megbízható forrásból azt a hírt kaptuk, hogy a hatalmak azon a ponton állanak, hogy elhatá­rozzák Janina, Preveza, Larissza és Meczovo át­engedését. Ámbár a porta semmi hivatalos tudósí­tást sem kapott a conferencia határozatairól, mégis újra megragadja az alkalmat, hogy fölhívja a ha­talmak figyelmét, hogy a 13. jegyzőkönyv, ame­lyet a török kormány is aláírt, csak fölszólítást tartalmaz a Görögországgal való megállapodásra. Azon az úton és módon azonban, a­melyet most követ­nek, letértek a 13. jegyzőkönyv álláspontjáról a hatalmak, midőn egyszerűen azt követelik a por­tától, hogy mondjon le két tartományáról. Az előbb (a június 22-iki jegyzékben) foglalt okoknál fogva soha sem egyezhetik bele a porta e két tartomány átengedésébe és kötelességének tartja figyelmez­tetni Európát, hogy az átengedésnek nagyon véres következései lesznek, mert hosszú és makacs har­­czot fog kezdeni a lakosság, hogy védelmezze azt a területet, a­melylyel összefügg nem volt léte. Ezért sohasem írhatna alá a porta oly egyezséget, a­mely kétségbe ejtené az ottani lakosságot. Ex­­c­ellentiádat meghatalmazom, hogy közölje ezt a jegyzéket azzal a kormánynyal, a­melynél meg van ön hatalmazva“.* A Konstantinápolyból érkező tudósítá­sok ellenmondanak egymásnak. A „Daily News“ azt jelenti, hogy a legutóbbi minisz­tertanácsban melegen ajánlotta Mahmud Ne­­dim pasa a conferencia határozatának elfo­gadását. Abeddin pasa támogatja Mahmud Nedimet. A tulajdonképeni ellenállás forrása a szultán, a­ki nem mer Európával ellen­kezni, de az ellenállásnak legalább színe nélkül engedni sem mer. Mozlim területet csak kényszerítve engedhet át a szultán a hitetleneknek. Azt hiszik tehát, hogy a szul­tán el fog hallgatni kifogásaival, ha elégsé­ges erővel lépnek föl ellene. A „Times“ szerint a szultán nem szán­dékozik meghajolni a nagyhatalmak akarata előtt és fegyverkezik, hogy ellenállást fejt­hessen ki. A „Daily Telegraph“ ellenben arról értesül, hogy a porta hajlandó elfogadni a hatalmak közvetítését, de más javaslattal fog föllépni. A porta tudja, hogy a hatalmak nem tudnak megállapodni a fegyveres be­avatkozás formájában; azt is tudja, hogy Ausztria-Magyarország és Németország nem fognak részt venni ilyen beavatkozásban. A porta mindezt nagyon jól tudhatja, de jó lesz azt is megfontolnia, hogy az egyesek beavatkozása sokkal veszedelmesebb lesz Törökországra nézve. * A „Standard“ pétervári levelezője egy diplomatától hallja, hogy a jövő események a következő sorban fognak kifejlődni : „Miután megkapták az illető kormányok a collectiv-jegyzéket, Görögország köve­telni fogja a neki megítélt terület át­adását. Erre szünet fog beállani, a­melyet kitérő válaszszal fog megszakítani a porta. Az athéni kabinet még egy felszólítást fog a portához intézni és kísérletet tesz a vitás terület megszállására. A porta fegyveres ellenállást fog kifejtetni az albán liga által. Ekkor meg fog jelenni a görög partok vé­delmére a franczia és angol egyesült hajó­had. A franczia lapok hasztalan bújnak a mesterséges tétlenség mögé; az események kényszeríteni fogják a franczia kormányt, hogy hajórajt küldjön keletre, ha másért nem azért,hogy ne engedje át Angliánk egészen a tért. Ezzel fog végződik az első fázis. A máso­dik fázisban föl fognak lázadni az eddig föl nem szabadított tartományok, amelyet kö­vetni fog a keleti-ruméliaiak mozgalma a Bulgáriával való egyesülés érdekében. Azt most még nem lehet megmondani, hogy mi­kor fog bekövetkezni az utóbbi korszak. A bécsi és pétervári kabineteket közvetlenül érdeklik ezek az események, de kölcsönös egyetértésük többé kevésbé jó és valószínű, hogy meg fognak egyezni egymással érde­keik megvédésének módjában. A porta igen sokat koc­káztat, mert nemcsak arról lesz szó, hogy egy-két darab földet adjon át Görögországnak és Montenegrónak, ha­nem Törökország állami léte forog kér­désben.“ Az események ezen sorát orosz diplo­mata szabta ki saját szívének kívánsága sze­rint. A portától függ, hogy teljesedjék be ez a jövendölés. * Londonból jelentik, hogy a hatalmak közt lassan folyik és halad az alkudozás és hogy jól értesült diplomaták is kételkednek abban, hogy a Balkán-félsziget függő kér­dései véromlás nélkül lesznek megoldhatók. * A „Norddeutsche Alig. Zeitung“ rokonszen­ves czikket közöl a francziák nemzeti ünnepéről és végül ezt írja : A köztársaság, a­melyről azt mondotta Thiers, hogy conservativ lesz vagy nem lesz, elég erősnek érzi magát, hogy nagy­lelkű legyen azok irányában, a­kiknek a vö­rös zászló a legszebb eszményük. Az öröm, a büszkeség, az elégedettség lélekemelő ér­zetének kedvéért szívesen nem veszszük tekintetbe az árnyékokat. Francziaország látványosságot nyújt a világnak és a legfényesebb sugarakat használja erre a czélra. Németországnak nincs más kíván­sága annál, hogy b­ékében és barátságban éljen minden nemzettel. Nyugati szomszédjának mai ünnepén nem elfogadott, nem bosszús; minél ké­nyelmesebben helyezkednek el otthon a francziák, annál kedvezőbb az általános béke föntartására, a­melynek Francziaország is nélkülözhetlen tényezője. A „Gazette de Hongrie“ 14. számában a Jean- C­ia segélyző bizottság azon levelét közölvén, m­ely­­lyel a Szeged javára begyűlt pénzösszeget a ma­gyar miniszterelnöknek elküldötte, észrevételekkel kisérte azt a magy. kormány által követett fel­osztási módozatra vonatkozólag, melyek veleje az, hogy a „leginségesebb családok felsegélésére“, te­hát kenyérre küldte, nem pedig építkezésekre. E megjegyzésekre mindenekelőtt azt felel­hetjük, hogy a „leginségesebb családok“ csakugyan részesültek a segélyből s pedig sokkal nagyobb arányban, mint a háztulajdonosok, a­mit a felosz­tási kulcs is bizonyít. A begyűlt segélypénzek egyátalán nem vo­nattak meg a szűkölködőktől,­­ a mennyire ennek szüksége fenforgott, de a hazai és főleg a szeged­vidéki adományok álal .1 xk­tíb A vopultstl­­a Slomini­ca ruházati szükségleteikről oly mérvben történt gon­doskodás, hogy a pénzbeli könyöradományokat leg­nagyobb részben nem kellett igénybe venni. A kormány ily körülmények közt azt hitte, hogy sokkal helyesebben cselekszik a lakosság érdeké­ben, ha a könyöradományokat nem fecsérli el, ha­nem fentartja azok kiosztását azon időre, midőn az újjáépítkezés megkezdődik, vagy azok, a­kiknek építeni valójuk nincs, új életpályához foghatnak s a kulcs szerint szintén segélyben részesülvén, ennek most már sokkal nagyobb hasznát veheti. Aligha csalódtunk, ha azt mondjuk, hogy a kormány részéről követett eljárás sokkal inkább megfelelhet az adakozók szándékainak, mint ha a begyűlt pénzek szükség nélkül elfecséreltettek volna. Végül felemlíti a „Gazette de Hongrie“, hogy a franczia bizottság levelében a „vörös ke­reszt“ egylet, mint a­melyik a szegedi lakosságnak nagy szolgálatokat tett, kiválóképen figyelmébe ajánltatik a miniszterelnöknek, de ő e figyelmezte­tést nem vette tekintetbe. Ezen állítás sem felel meg a valóságnak, mert hogy csakugyan s mennyire támogatta a mi­niszter a nevezett egylet bizottságát, azt legjobban igazolja azon körülmény, hogy midőn a bizottság működését befejezte, a rendelkezésére bocsátott pénzből 2000 frtot, mint fel nem használtat visz­­szaadott. civil Táviratok. Zágráb, jul. 14. Strossmayer püspök Rohics­­ból ide érkezett s a bánnál negyedóráig tartó lá­togatást tett. Pejacsevics gróf viszonozta a lá­togatást. Temesvár, július 14. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ma Ormos Zsigmond főispán elnöklete alatt fontos és élénken látogatott közgyűlés volt, mely elhatározta, hogy a város néhány terhes adóssága előnyösen unificáltassék és convertáltas­­sék. Az Oesterr. Bodencredit Anstalt ad 634.000 frtot 33 évi törlesztésre 6*/3 százalékra, ebből egy százalék törlesztésre. Tordai reáliskolai igazgató­nak a polgármester és Strasser nagyhatású be­széde után a közgyűlés bizalmat és elismerést sza­vazott, mely a miniszternél feliratilag fogja vég­legesítését kérelmezni. Árvaszéki elnökké Stefano­­vicsot választották meg egyhangúlag, aljegyzővé viharos éljenzés közt Lányi Gusztávot. Alkapi­­tánynyá négy jelölt közül Watzal választatott. London, július 14. (Eredeti távirat.) A „Stan­dardénak Skutariból jelentik. A montenegróiak múlt vasárnap Golobosnics vára lövetése után tá­madást intéztek az albánok ellen, azonban erélye­sen visszaverettek. A futamadókat az albánok ül­dözni kezdték, s közülök 13-at ejtettek foglyul. Páris, júl. 14. Az „Agence Havas“ jelenti: Az albánok megtámadták a montenegróiak által Golubowska mellett Tusi közelében elfoglalt állá­sokat. Egy montenegrói csapat kényszerülve volt néhány halott visszahagyásával visszavonulni. Nikita fejedelem parancsot adott csapatainak, hogy csak védelmi állásban maradjanak, mivel ő egyes egyedül diplomatiai eszközökkel szándékozik el­járni. Mindazonáltal elkerülhetlennek tartják az összeütközést. Konstantinápoly, jul. 14. (Polit. Corr.) Hir szerint Szavfet pasát miniszterelnökké, Musurus pasát külügyminiszterré fogják kinevezni. Pára, jul. 14. (Eredeti távirat.) Musurus pasának a cabinetbe való lépését valószínűnek tartják. Musurust Anglia barátjának ismerik. Florence, jul. 14. (Eredeti távirat.) Civita­­vecchiába néhány nap múlva az Egyesült Álla­mok hat hadi­hajóból álló flottája érkezik. E ha­jók a keleti vizeken fognak czirkálni. London jul. 14. Az itteni chinai követ teg­nap Pétervárra utazott. Bécs, jul. 14. (Eredeti távirat.) Schneider Ferencz, 22 éves szobafestő ellen ma kezdték meg a végtárgyalást. Felségsértéssel, az uralkodóház egyik tagjának megsértésével, a társadalom egyes osztályai ellen való izgatással, lázítással s végre hatósági rendeletek megvetésével vádolják. E bű­nös cselekmények a londoni „Freiheit“ czimű lap­ban megjelent levelezések által követtettek el, me­lyek Schneider tollából folytak. A tárgyalást zárt ajtók mögött tartották. Bécs, jul. 14. Az esküdtszék Schneider szo­­czialistát valamennyi vádpontra nézve vétkesnek ismerte el. Ennek folytán vádlottat hat havi súlyos börtönre ítélték. Belgrád, jul. 14. (Pol. Corr.) A német császár Milán fejedelemnek a vörös sasrend nagykeresztjét adományozta. A franczia köztársaság nemzeti ünnepe. Budapest, július 14. A nyári forróság és a bírói kar töme­ges szabadságolása következtében az idén is, mint csaknem minden évben, felmerül a törvényszéki szünet eszméje. A legfőbb ítélőszék és semmitőszék bíróinak legnagyobb része szabadságra ment. Csakis annyi biró maradt együtt, amennyi okvetlenül szükséges a sürgősebb ügyek el­intézésére. A legfőbb birói karnál tehát a juristi­­tium tényleg megvalósultnak mondható. Ez ellen nincs semmi kifogásunk. Sőt ismét meg akarjuk pendíteni az eszmét, hogy a törvényszéki szünet valamennyi bírói fokra, s pedig törvényhozásilag kiterjesztessék. Az összes tanácsok működését a Curiánál a nyár két legmelegebb hónapjában, lehetetlenné teszi a bírák csekélyebb létszáma. A kir. táblánál valamennyi tanács működésben marad, mert e nagy testületből kitelik az egyes tanácsok activitásához szüksé­ges létszám, bármily nagy mérvet öltenek is a szabadságolások. Az első bíróságoknál pedig kitelik a bírói létszám, mert az egyes bírák csak sorrend szerint bocsátatnak sza­badságra. A gépezet tehát működik. Mert ma Houme Ken, Darmily lennes, sőt civil es­hetlen is a nagy figyelmet, buzgó odaadást követelő munka az év két legforróbb hó­napjában. Az a kérdés, okvetlenül szükséges-e ez az erőszakolt munka az igazságszolgáltatás érdekei miatt? Mi azt hiszszük nem. A törvény hatheti szünetet amúgy is enged a bírónak. Bármikor veszik is ki te­hát a bírák szabadságukat, hat egész hetet minden bíró magánügyeinek szentelhet, az év folytában, így tehát csak két hétről van szó. Ez a kétheti többlet pedig nem lehet oly súlyos érv a nyári szünet ellen, hogy lenyomhatná a másik tányéron levő érveket. A­míg biróságaink túl voltak halmozva teendőkkel, a­míg garmadaszám állott a hátralék az irattárokban, addig ez a két hét fontos szempontot képezhetett. Ma már azon­ban a hátralékok legnagyobb részével meg­küzdött biróságaink fáradhatlan tettereje. Csak kevés elsőbíróságnál van nagy hátra­lék. A kir. táblánál és a Curiánál a va­lódi hátralék alig érdemel szót. Csak az óriási nagy forgalom miatt tűnik fel az év végén a hátralék jelentékenynek. Legnagyobb részt nem hátralék az, hanem a rendes ügy­forgalom, melyet minden hónapban, s főleg deczemberben beérkezett ezer és ezer új ügydarab képvisel. A hátralék miatt tehát bátran behoz­ható a törvényszéki szünet. Behozható annál is inkább, mert a szóban forgó két hetet helyrehozhatja a bírák nagyobb buzgalma az év többi hónapjaiban. Ez annál inkább remélhető, mert a bírák testi és szellemi erejét nem törné meg a nyár kábító forró­sága. Szeptemberben felüdülve, megedzve térnének vissza foglalkozásukhoz. Az igaz­ságszolgáltatásnak okozott hátrányt pótolná különösen a munka qualitása. Semmi mun­kánál sem szükséges annyira az elme teljes épsége, s a kedély és szellem feletti teljes uralom, mint a birói munkánál. Ez a munka tehát kiválólag terhes a nyári forróságban. Biráink nincsenek úgy díjazva, hogy nyári lakásokba költözhetnének. Ezt csak az te­heti, a­kinek magánvagyona van. A legna­gyobb rész kénytelen a városi porfertőben, a senyvesztő városi athmosférában dolgozni. A­ki figyelemmel kíséri az igazságszolgálta­tás menetét, tapasztalhatja is ennek követ­kezményeit a bírói ítéletekben. Az igazságszolgáltatásnak tehát egyáta­lán nem volna hátrányára a törvényszéki szünet. Nem különösen akkor, ha — mint ez természetes — a rendkívül sürgős ügyek elintézése a szünet következtében nem szen­vedne fennakadást. A juristi­ki­umnak azonban mi társa­dalmilag tulajdonítunk legnagyobb fon­tosságot. Nagy hibájává kezd lenni a ma­gyar társadalomnak, hogy egyes osztályai szorosan elzárkóznak egymástól. A biró alig érintkezik mással, mint biró társaival. A vidéki értelmiség ritkán keresi fel hosszabb időre a várost, a várost a falut. Ez az oka aztán, hogy a vidéki értelmiség messze el­marad a szellemi központ haladásától, s a városi, különösen a fővárosi ember pedig nem ismeri a vidéket, a vidéki életet. Az utóbbi bajban szenved bíróságaink egy része is. Ez pedig a bírónál hiba, kinek ismernie kellene a gyakorlati életet. Sok jogeset a viszonyok ismerete mellett jobban megold­ható, mint a theoria szabályai szerint. Az angol bírákat kiválólag megkülönbözteti azon tulajdonságuk, hogy be vannak avatva a gyakorlati élet minden viszonyában. A mel­lett, hogy képzett jogászok, nem theoretikus pedánsak, hanem praktikus emberek. Ezt azonban úgy érik el, hogy gyakran és tar­tósan megfordulnak a vidéken, tevékeny szerepet visznek a társas életben. A magyar bíró ellenben, ha kikapja szabadságidejét, siet valamelyik hazai, vagy külföldi fürdőbe, hogy a munka következtében elnyomorodott testét az új munkára képessé tegye. S mi­előtt felépülne már vissza kell térnie. Még egy szempontot emelünk ki. A magyar gentry kiválólag csak me­gyei és birói szolgálatot vállal , sőt a me­gyék rendezése óta főleg csak biróit. Az angolt kivéve nincs birói kar, melyben aránylag annyi tagja volna a gentrynek, mint a magyar birói karban. Azon kisebb és nagyobb földbirtokosok tehát, kik birói tisztet viselnek, a nyári törvényszéki szünet hiányában teljesen elszakíttatnak földbirtokuk­tól. Kénytelenek eladni földbirtokukat, mert még ha bérbe adják sem fejthetnek ki kellő felügyeletet jószáguk felett. Mi pedig azt hiszszük, hogy a vagyonos középosz­tályt nem tanácsos elriasztani és a bírói tiszttől. Elhiszszük, hogy az is, aki pusztán fizetésére van utalva, független lehet ; a va­gyon azonban csak fokozza a függetlenség garanciáit. Számos ok szól tehát a mellett, hogy behozzuk a nyári törvényszünetet. Igazság­szolgáltatási, mint társadalmi okok egyaránt sürgetik ezt. Van is okunk hinni, hogy il­letékes körökben ismét, s pedig nem pusz­tán akadémikusan foglalkoznak a törvény­széki szünet kérdésével. Dentés, melyet ez utóbbi kibocsátott, a következő­leg hangzik : A magyar földhitelintézet igazgatósága fáj­dalmas kötelességet teljesít, midőn mély megille­­tődéssel jelenti Csengery Antalnak, az inté­zet legelső szervezői egyikének s igazgatósági tag­jának, hosszas szenvedés után f. hó 13-án délután 3 órakor, élte 59-ik évében történt gyászos elhuny­­tát. E kitűnő szellemi tulajdonokkal felruházott s­ápoly nemesszivü, önzetlen és kötelességéhez min­denkor hű férfiú elvesztése fölött érzett mély fáj­dalmunkban osztozni fog az egész haza, mely benne egyik leghívebb fiát vesztette el. Nyugodjanak bé­kében porai! Budapest, 1880. julius 14. I CSENGERY UTAL | A király ma Tisza Kálmán utján Ebensee­­ből a következő résztvevő sürgönyt intézte Csen­­gery özvegyéhez: „Csengery Antal elhalálozása alkalmából, mely a nemzetre, mint házamra mély csapással volt. Nagyságodnak és családjának legbensőbb részvéte­met fejezem ki.“ S­z­­­á­v­y József közös pénzügyminisztertől, az osztrák miniszterelnöktől szintén érkeztek részvé­tet kifejező sürgönyök. A látogatók egymást érik a városligeti nya­ralóban, a részvétsürgönyök pedig érkeznek halom­számra.* Az akadémiában serényen folyik a munka az előcsarnok feldíszítésére. Cyprus (bokrokat) virágot hordanak garmad számra, az oszlopokat, a csarnok falait, valamint a lépcsőházat és ablakokat szintén fekete posztó borítja. A falakon a Csengery czí­­mer, puszta zöld paizs, fölötte ötágú korona, s e fölött pánczélos kar, mely görbe török kardot tart; a czimer alatt e szavak: „Csengery Antal, a ma­gyar tudományos akadémia másodelnöke, s 1880. julius 13-án, élte 59-ik évében.“ A csarnok közepén a katafalk. Három, feke­tével bevont lépcső vezet a koporsóhoz, körülötte a négy oszlopos öröklánggal, virágsorokkal, cyprus­­bokrokkal.* Csengery elhunytát lobogó kitűzésével gyá­szolja az Akadémia, a szabadelvű kör, a földhitel­­intézet és az írói kör. Sokaknak föltűnt, hogy a kaszinó nem tűzött ki fekete zászlót. Azt mondják, hogy Csengery nem volt tagja a nemzeti kaszinónak, azért nem lobog homlokzatán a fekete zászló. Ez azonban képtelen­ség, mert a kaszinó nem temetkezési egylet, mely csak azzal törődik, aki tagja a körnek. Kérdés intéztetvén a választmány egyik tagjához, ez azt felelte, hogy sem a választmány, sem az igazgató nincs a fővárosban, s az ő tudtuk nélkül a lobogót kitűzni nem lehet, így tehát a kaszinó mulasztása egyedül az alapszabályok hiányosságának tulajdo­nítandó. A kaszinó, minthogy tagjai nagyobbára szintén elszéledtek Budapestről, testületileg a teme­tésen résztvenni nem fog. Nagy-Kanizsa, mely város testületileg lesz képviselve a végtisztességen, távirati úton rendelt koszorút. Eddig már a következők küldtek koszorú­kat: a minisztertanács, a szabadelvű párt, Trefort miniszter­­szalagjának felirata: „Közös törekvések emléke“), Budapest főváros (a főváros háromszínű szalagjával), a magyar tudományos akadémia, a Bókás-család, Kisfaludy-társaság stb. stb. * A szabadelvű club tagjai holnap délután gyü­lekeznek a club helyisége előtt, s testületileg vo­nulnak az akadémiába; a nemzeti kör testületileg vesz részt a temetésen; az akadémia tagjai, vala­mint a Kisfaludy-társaságéi, az írói és művészi körei, az egyetemi tanárok, a földhitelintézet min­den hivatalnoka teljes számban lesznek jelen. * Beszédeket tartanak Szász Károly az aka­démiában, és Török Pál superintendens a teme­tőben.* Csengery Antal haláláról három gyászje­lentés adatott ki, úgymint a család, az akadémia és a magyar földhitelintézet részéről. A gyászje­lális, júl. 14. A köztársaság elnöke, a zász­lók átnyújtása előtt következő beszédet intézett a csapatokhoz: „Tisztek, altisztek és katonák, kik ez ünnepélyes alkalommal a franczia hadsereget képviselitek! A köztársaság kormánya oly szeren­csés, maga előtt láthatni e valódi nemzeti had­sereget , melyet Francziaország önmaga leg­jobb részéből képezett, a midőn neki az egész fiatalságát, vagyis a legdrágábbat, a legnagy­­lelkűebbet és legbátrabbat, a mivel bir, átszolgál­tatta, annyira szellemével és érzelmével áthatotta és lelkét belé lehelte, hogy fiait tőle visszakapja, kik a katonai fegyelem szigorú iskolájában nevel­kedve tiszteletet a tekintély előtt, a kötelesség­­érzetet és a ragaszkodás szellemét hozzák át a polgári életbe, s oda a becsület és a hazafias­ság ama diszével és ama férfias erényeivel tér­jenek vissza, melyek olyannyira alkalmasak, férfiakat és polgárokat nevelni ! (Hosszan tartó éljenzés.) Ha az ország mindent megtett, hogy hadseregét emelje, a hadsereg viszont mit­­sem mulasztott el, hogy az ország ezen erő meg­­feszítését sikeresen támogassa ; munka tanul­mány és fegyelem által Francziaország részére az őt illető tisztelet és béke zálogává vált! Üdvözlöm önöket és fogadják ezért köszönete­­met. (Tetszés és éllenkiáltások.) Ezek azon érzel­mek melyekkel köztársaság a kormánya önöknek e zászlókat mint a hadsereg iránti mély rokonszenvé­­nek zálogát átnyújtja. Fogadják azokat bátorságuk és kötelességérzetük bizonyítékául és Franczia­ország iránt ragaszkodásuk jeléül, mely ezen ne­mes symbolummal egyszersmind becsületének, te­rületének és törvényeinek védelmét bizza önökre!“ Lelkes hurrach-kiáltások hangzottak fel a futtatási tér száz és száz pontjáról, közbe felhangzottak az. „Éljen a köztársaság! Éljen Grévy! éljen a had­sereg !“ kiáltások, melyeket a roppant számú kö­zönség lelkesülten ismételt. Páris physiognomiája teljesen nyugodt, az idő pompás. A Longchampon tegnap volt délután 5 óra­kor a mai zászlószétosztás főpróbája. A próbán nagy közönség volt jelen. A figyelmet mindenek­előtt a köztársaság elnöke és a törvényhozó tes­tület tagjai számára fölállított szellős emelvény kötötte le. A középső, kiemelkedő pavillonban, szőnyeggel leterített emelvényen három aranyozott trón állt, Grévy, Gambetta és Say számára. E három trón mögött a miniszterek s a fő állami méltóságok zsöllyei. A pavillon homlokzatát két aranyozott oszlop díszítette, melyen e fölirat volt olvasható: „Hon­neur et patrie*. A senatus tagjai számára emelt pavillon belül vörössel volt bevonva, a balustrade pedig vértekkel, sisakokkal és más katonai jelvényekkel fölékesítve. A pompás tájkép festői háttérül szolgál az egész ünnepély­nek. Gyönyörű zöld fák és gyepszőnyegek öve­zik az egész helyet. A pavillon és a közönség számára emelt tribuneök közt elterülő téren tisz­tek s zászlóvivők gyülekeztek össze a parancsok átvételére. A tribun­ökön a legnagyobbrészt hír­lapírókból álló közönség foglalt helyet. 7 órakor az egyes ezredek „honneur et patrie“ szavakkal díszített, vagy más jelmondatokkal, csaták évszá­­maival ellátott zászlóival egymásután fölvonultak. Miután minden el volt rendezve és fölállítva, a zászlókat fölemelték, s az ezredesek és zászlóvivők két felül az elnök emelvénye elé vitték, ott mind­egyik ezredes meghajtotta zászlóját az állam feje előtt, s azután átadta a zászlóvivőnek. Erre a zászlóvivők a pavillon előtt kisebb légszögekben álltak fel, mialatt a katonaság a pavillon előtt elvonult. Páris egész zászlóerdőt képez s rendkívül tarka képet nyújt. A házakon mindenféle nagyságú lobogók lengenek. A kocsik és árucsarnokok szin­tén fel vannak lobogózva. A köznépből a nők nem­zeti szinű csokrokat viselnek hajukban, trikolor legyezőket, kertyüket és harisnyákat, a munkások tricolor kalapokat és sapkákat hordanak. Minden­ütt díszsátrak és diadalívek vannak fölállítva. A Place de la Républiquen az óriási szobrot alig hogy fölállították, az utczákon és a boulevardokon ember ember hátán tolong. A kocsiközlekedés a legszélesebb utczákon is megakad. A nyilvános helyeken zászlóárboczok vannak fölállítva. A gáz­­candelábereket színes golyóguirlandokkal kötötték össze egymással. Az idő, melytől tegnap még na­gyon féltek, gyönyörűen kiderült. Eddig tizenhét búcsú van kilátásba helyezve. Páris legkülsőbb munkásnegyedeiben az ünnepélyes­ségek egész hétfőig tartanak. Sok utczában az egymással átellenben lévő házakat fölzászlózott kötelekkel kötötték össze. Egyedül a Laval utczá­ban 2000 zászlót olvastam meg. A ritkaság-keres­kedők a tegnap esti kivilágítás alkalmával drága régi lámpákat tettek ki az ablakokba, a műárusok pedig gyönyörű képeket. A Notre-Dame székesegy­ház aljától tetejéig vakító villanyfényben fürdött. Egy helyen a Bastillenek mintáját világították ki belülről. A Notre-Dame egyház falai egészen el­tűntek a sötétségben, s az egész roppant épület egyetlen nagy tűzdarabnak látszott. Egyébiránt minden templom föl van lobogózva. A kivilágítás egyik fénypontját az képezte, hogy a városon a köztársaságnak allegrikus kocsija haladt végig, mintegy hatvan történelmi személylyel. A Place de la Républiquen az óriási szobrot nem kevesebb mint 7000 gázlámpával világították ki. Az ünnepély alkalmából alig lehet számot adni a számtalan mozzanatról, így Grévy, Gam­betta, Say és Farre arczképeit ezernyi­ ezer darab­ban árulták, emlékpénzt pedig száz meg százezer darabban vertek. Természetes, hogy Páris telve van idegenek­kel, kiknek számát némelyek 100, mások 150, is­mét mások 200 ezerre teszik. Érdekes megemlíteni, hogy ma reggel nem lehetett rendőrt látni az utczán, a rendet maga a közönség tartotta fenn. >­I ■ |

Next