Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)
1881-02-18 / 87. szám
Ilii. évfolyam. — 87. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, péntek, február 18.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre........................................20 forint — kr. Félévre.............................................10. — „ Évnegyedre........................................5„ — „ Egy hónapra...................................1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár émnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalapatcza 22. sz.) intézendők. ESTI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Kalapntcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok. Bécs, febr. 18. (Képviselőház.) A pénzügyminiszter kéri a házat, hogy Krzeczynowicz helyébe új tagot válaszszon a központi bizottságba. Goedel interpellálja az orvosi kamarák felállítása czéljából kiküldött bizottságot, munkájának állapota fölött. Fux kérdi az igazoló bizottság elnökét, miért nem igazolta még a bizottság Przyna megválasztását. Smolka kijelenti, hogy csak a legutóbbi napokban érkeztek meg a kartibirói okmányok; ő legközelebb, ezen ügy elintézésére, összehívja a bizottságot. London, febr. 18. (Éjjel.) A felsőházban Argyll herczeg jelenti, hogy holnap fog válaszolni Lytton legutóbbi nyilatkozatára az Indus folyamon átvezető hajóhíd és Indiában 1876. november havában történt hadi előkészületek ügyében. A képviselőházban az elnök közli az új ügyrendet a sürgős vitákra vonatkozólag. Gladstone kormányelnök jelenti, hogy ha ma be nem végzik az izlandi kivételes törvény tárgyalását, ő holnap indítványozni fogja, hogy a vitát még éjfél előtt végezzék be. Az új szabályzat azt határozza, hogy ilyen indítvány fölött vita nélkül kell szavazni. Ha háromnegyed többséggel elfogadják az indítványt, az elnök megállapítja az időt és annak befolyása után berekesztettnek nyilvánítja a részletes vitát. Cowen (radicális) jelenti, hogy ő legközelebb indítványozni fogja, hogyha valamely törvény sürgős tárgyalását megszavazzák, azt a háznak minden további vita nélkül el kell fogadnia. Sullivan jelenti, hogy ő indítványozni fogja, hogyha valamelyik indítvány sürgős tárgyalása visszautasíttatnék, a kormányelnöknek jogában álljon azt követelni, hogy valamennyi izlandi képviselőtől vonják meg a szót. A ház ezután folytatja az izlandi kivételes törvény részletes tárgyalását. A képviselők közt, különösen a radicalisok és conservatively közt, izgatottságot keltett a kormány eljárása. London, febr. 18. (Reggel.) Miután a képviselőházban a kivételes törvény részletes tárgyalása csak kevéssé haladt előre, Gladstone indítványozta, hogy hétfőn rekesszék be a részletes vitát. London, febr. 18. Colley ezredes febr. 17-től jelenti Newcastleból. Wood tábornok, a segítséggel ide érkezett. A tábornok útközben néhány bvérre akadt, kik ellenállás nélkül Laingsnek felé vonultak vissza. A távírói összeköttetés helyre van állítva és az utak biztosítva vannak. Durbanból érkezett és tegnap kelt jelentés szerint ma délben Amiel-erődben találkoztak egymással Wood tábornok és Colley ezredes, ahol rögtön haditanácsot tartottak. London, febr. 18. A bank 3%-ra szállította le a leszámítási kamatot. Madrid, febr. 18. A belügyminiszter köriratot intézett a prefetekhez, amelyben fölszólítja őket, hogy a választásokra semmiféle pressiót ne gyakoroljanak és föltétlen részrehajlanságot tanúsítsanak. A kormány fenntartja a jelenlegi adókat, a mellett takarékosságot fog szem előtt tartani, igyekezni fog továbbá, hogy fejlessze az ipart és kereskedelmet és a monarchiával és praerogativáival összeegyeztethető szabadságban részesítse a lakosságot. A király Ferán herczeget párisi, Nunez Alonzo Colmenarest vaticáni és Del Mazost quirináli nagykövetté, továbbá Barcat washingtoni és Coptos-Sagragos marquist pétervári követté nevezte ki. Ő felsége báró Mayer Ottó cs. és kir. miniszterresidensnek Argentína és Uruguay részére, — hasonló minőségben a Paraguay köztársaság kormányánál leendő alkalmazását, eddigi teendőinek meghagyásával jóváhagyta. AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, február 18. A FEKETÉK ÉS A VÖRÖSEK. 35 REGÉNY IRTA VICTOR, CHERBIJLIEZ. XIII. (Folytatás.) Néhány nappal azután — folytatá Vaugenis úr — szerencsénk vagy szerencsétlenségünk leányomat a szörnyeteg útjába veté , és emberünket, mintha csak a villám csapta volna meg. — A villám! ismétlő Mailabert kisasszony csodálkozva. — Igen, igen, ez valami megfoghatatlan. Egy perccel előbb az ember jár-kel, okosan beszél, mint mindenki más, foglalkozik ügyeivel, örömeivel, nézi az arra menőket és képzeli, hogy az élet időtöltésből áll. Egy perccel később az ember egész megváltozott, félre beszél, nincs egy észszerű szava, és az egész mindenségben nem lát egyebet, mint „őt.“ Ezt úgy hívják, hogy: villámcsapás. . . . Igazán, kisasszony, az atya, kit maga előtt lát, nagy zavarban van. Leányom kételkedik, haboz. Leküzdjem kételyeit ? Ki biztosít, hogy a menyegző után való nap az ifjú nem tér-e vissza a Sátánhoz és pompáihoz? ... És aztán leányom nem ment a kórházon keresztül mint ön. A kórházban az ember megtanulja, hogy az egészségesek a kivételek, hogy nem csupán hozzá szoknunk kell a betegekhez, hanem ápolnunk kell őket, anélkül, hogy felgyógyulásuk reményét elvesztenék és végre, hogy a legszebb szerep a világon a gyógyítóé vagy gyógyítónőé .... Fog-e leányom tekintélyt, fölényt szerezhetni férje fölött, képes lesz-e férjét múltja, szokásai uralma alól felszabadutni, legyőzni hajlamait, hasznos pályára terelni, emberré tenni ? — Ó, uram, mily szép volna ez ! kiált fel Jetta. És arcta kipirulni látszik. — Igen ám, de tudjuk-e, hogy a leány elég erővel fog bírni e sok szép dolgot létesitni ? — Tekintsen önmagába és különösen kérdje . . . — Természetes! nemde ? . . . Nem vagyunk mi itt a „bilincstelen“ kávéházba; ki lehet mondani a szót, anélkül, hogy az ember büntetést fizetne érte. — Szükséges volna, hogy .. . — Hogy mit? — Hogy azon ember . . . — Nos? — Hogy szeresse a leányt, mondá Jetta kissé elpirulva. Soha eddig ez a szó ajkán ki nem ment; e szó, mely neki félelmesnek és nehezen kiejthetőnek látszott. — Oh igen! folytatá Vaugenis úr. Némelykor mi is olvassuk az Újszövetség könyvét; abban meg van mondva, hogy a szeretet jóságteljes, hogy a szeretet türelmes, és nem háborodik fel, hogy mindenre képes, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel. . . Aki ezeket mondta, Tarsusban született és neve Pál volt, de némelyek állítják, hogy szelemlátó, ábrándozó volt. A fődolog volna tudni, hogy a nők képesek-e az ilyen szeretetre, és hogy Walport úr érdemes-e arra, hogy így szerettessék . . . Hátha bemutatnám önnek! . . Ön kihallgatná kissé és megmondhatná nekem véleményét. — Oh, uram, feleségett a rémülettel, én oly kevés értelemmel bírok. — Nagybátyja azt iltta, hogy az ön szemei a levegőt járni látják. Jetta felelni akart, midőn a társalgás megszakasztatott egy szolga által, ki ezüst tálcán névjegyet hozott. — Ej, Istenem! mondá Vaugenis úr, elfeledtem, hogy ma márczius 25-ke van. Ez azon nap, melyen a rabok ,kiszabadulnak börtönükből. És elébe tartá a névjegyet Jettának, ki rajta Walport Albert nevét olvasta. Jetta azonnal felkelt és távozni akart, de Vaugenis úr visszatartotta, igy szólván: — Tegyen meg az én kedvemért valamit, mi által nagyon lekötelezne. Szeretném, ha ön, a nélkül, hogy láttatnék, jelen volna jövendőrömmel való találkozásomon. Ha a fia csak egy szót ejtene is ki, mely önnek nem tetszenék, azonnal félbeszakasztom a társalgást. Jetta hiába szabadkozott. Ellentállása, ellenvetései daczára, Vaugenis úr bevezette a szomszéd szobába, és ott leültető az egyik karszékre; a szoba ajtaját pedig félig nyitva hagyta és a bársony függönyt előtte leeresztette. — Hát ön itt van, kedves Albertém! kiáltá a következő perezben Vaugenis úr! — Igenis, eljöttem, kedves elnök, — feléje egy erős, csengő hang, melynek hallatára Maulabert kisaszszony összerezzent karszékében.— Nem várt engem ? — Nem igen. Azon Walport Albert, kit én ismertem, olyasvalaki volt, ki némelykor eljött, mikor nem várták, ki azonban sohasem jött, mikor várták. — Bemutatok tehát önnek egy más Albertet, ki egészen különböző, kinek a pontosság és a rend erényei közé számítandók . . . De kérem, hogy van Vaugenis asszonyság és hogy vannak szeretetreméltó leányai ? — Azonnal szolgálok . . . Foglalkozzunk kissé kötött egyezségünkkel. Teljesítette-e ön mind a magára vállalt kötelességeket ? — Ha jól emlékszem, köteleztem magamat márczius 25-ig Bois-le-Roi n maradni. Egyedül éltem, mint a patkány; nem unatkoztam, és okom van hinni, hogy jövő évre meg leszek választva községem előjárójának, mi nagyon nehezére fog esni annak a kedves Cornet úrnak, ki jelenleg azon helyet elfoglalja. — Ha Vaugenis kisasszonynak volnék, nem mennék hozzája — gondolá Jetta, ki egy szót sem veszített a társalgásból, — oly könnyed hangon beszél ígéreteiről. És mélyebbre letekintvén saját lelkébe, Jetta azt találta, hogy van még egy másik igen titkos oka is, mely miatt óhajtja, hogy a házasság ne jöjjön létre. Nem ért rá ez okokat körülményesebben vizsgálni. Rövid szünet után a társalgás a szomszédteremben ismét megindult, és bármily kevéssé volt is az kedvére, mégis nagy figyelemmel hallgatta. — Önnél az a jó, hogy lehet hinni szavának, folytatá Vaugenis úr. Azt állítják, hogy a török szava fölér tíz aláírással; ön e kérdésben kissé török. Mármost feleljen egész szabadon erre a második kérdésemre. A viszony, melyet meg akartunk szakítani ? . . . — Örökre megszakadt. És igen ügyesnek kellene lennie annak, ki darabjait ismét összeilleszthetné. — És bajadérje nem tett kísérletet önt viszontlátni ? — Egy izben eljött Bois-le-Roi-ba; portásom, ki szigorúan szótfogadó ember, elutasította. Aztán vadásznak öltözve jött megint, de portásom, ki finom szimatu férfi, azonnal elutasította. Aztán levelet irt, hogy felgyújtja kastélyomat; portásom, ki elővigyázó ember, kikészítette a fecskendőt, és éjszakánként kétszer-háromszor körüljárta az épületet. De egy hétre rá második levél által tudata velem, hogy lelke mélyéből megvet, és hogy nem is én hagytam el őt, hanem ő hagyott el engem .... Itt csak a hiúság forog szóban. . . mint minden színházi hölgynél. •— De hát annak következtében, hogy ön elhagyta, beteg lett — Ön hiszi azt? . . . Ha olvasná az apró újságokat, megtalálta volna bennük, hogy távozásom után két hétre, a bájos hölgy a havas-jeges időben elkalandozott egy skót landlorddal, rókát vadászni. Nagy bánatomra ezen kivándorlásról izület-csúzzal érkezett vissza. Ez ,igen kellemetlen baj , de a szív nem szenved bele. És különben is, a falragaszok bizonyítják: tánczolt tegnap és tánczolni fog holnap. Minden jól végződik, mi keresztugrásokkal végződik. — Térjünk a harmadik pontra. Ön megígérte . . . ■— Oh, ne mondja ki. Megvallom, hogy mégis tehetek magamnak némi szemrehányást .. . Mit akar ? A szemek éhesek mint a farkasok . . . Két ízben sétát tettem lovon a combard-i fasorokban. — Combard! suttogó Maulabert kisasszony felegyenesedve. — Mint Lindor — folytatá Walport, — de mandolin nélkül. De egészen hiába jártam. Egyszer távolból a rácson keresztül láttam egy kék bélésű, szürke, csinos kis capuchon-t, mely egyedül lépdegélt a park egyik szép fasorában. A második alkalommal pedig semmit sem láttam. De, hogy mindent megvalljak, van ám még bűnöm, mely lelkiismeretemet nyomja. Tudtam, mert jó forrásból hallottam, hogy szereti a chrysanthém-virágot; nem bírtam ellentállani a kísértésnek és küldtem neki egy chrysanthém-tőt. Jetta hosszan remegni érzé egész testét; napernyője, melyet keresztbe tett volt térdein, leesett a földre; szerencsére a vastag török szőnyeg megtompitá az esés által okozott zörejt. — Tehát én rólam szól! gondolá egész megrémülten. (Folytatása következik.) Országgyűlés. I. A képviselőház mai ülésében a játékkártyák bélyegilletékéről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál ismét felmerült a kérdés, miképen szövegeztessék a Horvátországgal közös törvények végrehajtására vonatkozó záradék. Ez alkalommal érdekes vita fejlődött Tisza Kálmán miniszterelnök és Eötvös Károly közt, mely azzal végződött, hogy a ház elfogadta a Hegedűs Sándor előadó által ajánlott azon szövegezést, mely már az illeték törvényjavaslatban megállapíttatott. Ezután általánosságban tárgyaltatott és elfogadtatott a belga nemzetközi szerződés részletes tárgyalását azonban a ház határozatképtelensége folytán félbe kellett szakítani. II. A képviselőház ilése február 18-án, Péchy Tamás elnöklete alatt.Z elnök az ülést délelőtt 1012 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Pozsony megye feliratát az ügyvédi rendtartás módosítása tárgyában, Szatmár-Németi város feliratát a Hajdu-Dorogon felállítandó görög szertartásu kath. magyar püspökség felállítása iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Apáthy István előadó benyújtja az igazságügyi bizottság jelentését a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítéséről szóló törvényjavaslat iránt. Az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Ezután harmadszori felolvasásban végleg megszavaztatván a tegnap elfogadott törvényjavaslatok, következett a játékkártyák bélyegilletékéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó utalva a miniszteri indokolásban foglaltakra, ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Mocsáry Lajos a törvényjavaslatban újabb adóemelést lát, és mert az adózóknak bármely csekély mértékben való újabb megterhelését helyteleníti, nem fogadja el a törvényjavaslatot. Szapáry Gyula pénzügyminiszter annyival inkább ajánlja a törvényjavaslat elfogadását, mert az az országos iparegyesülettel előzőleg közöltetvén, ez is helyeselte a javaslatba hozott intézkedéseket. (Helyeslés jobbfelől). A ház ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadván, a részletes tárgyalás folyamán Hegedűs Sándor előadó felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy az eljárás egyöntetűsége szempontjából a bélyegzés mindenütt egyformán történjék. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter eziránt megnyugtató választ adván, a ház a törvényjavaslatot részleteire nézve is változatlanul elfogadta. Csak a 25. (utolsó) §-nál, mely a törvényjavaslat végrehajtásáról intézkedik, merült fel ismét vita a Horvátországban leendő végrehajtás iránt. Hegedűs Sándor előadó az illetéktörvényben elfogadott formula felvételét ajánlja, hogy t. i. Horvátországra nézve a végrehajtással a pénzügyminiszter, ki e tekintetben „Horvát-Szlavónországok bánjával egyetértőleg jár el, bizatik meg.“ Madarász József hivatkozva azon számos közös érdekű törvényre, különösen a védtörvényre, melyekben a horvát bán említve nincs és azon aggodalmának adva kifejezést, hogy a kormány csak a horvát képviselők szavazatának megnyerése végett tette azt az engedményt a magyar közjog rovására, hogy újabban a bánt is mindig felemlíti a törvényjavaslatok végrehajtásánál, azt a módosítványt terjeszti elő, hogy a törvény végrehajtásával a központi kormány bizatik meg. Tisza Kálmán : T. ház ! (Halljuk !) Arra nézve, aminek emlegetése szokásba kezd jönni, hogy a mostani kormány alatt a magyar közjog rovására engedmények adatnak a horvátoknak, lesz alkalmam bőveb■ben nyilatkozni akkor, amikor a most legközelebb működött regnicolaris küldöttség jelentését fogja a t. ház tárgyalni. Ekkor majd ki fogom mutatni, hogy ép azon speciális esetben is mint áll és hogy áll a dolog. Most csak jelezni kívánom, hogy épen azon tárgyalások közben, melyek akkor folytak — amire még visszatérek — midőn a czukoradótörvényjavaslat felett a leghevesebb volt a vita: a concessió, amelyet a magyar kormány a horvátoknak tett, miben állott ? Méltóztatik tudni, hogy a törvény már évek előtt kimondotta a határőrvidék bekebelezését; ellenzékileg sürgettetett is ez sokszor és alaposan, mert nem indokolható, hogy valamely különben alkotmányos államnak egyik vagy másik része absolut hatalom alatt legyen. Ismétlem, a törvényben rég ki volt mondva a határőrvidéknek bekebelezése s igy nem kellett ezt újra kimondani. Kimondatott azonban e régi törvényben az is, hogy midőn az megtörténik a számarány szerint Horvát-Szlavon- Dalmátországoknak 54—55 képviselőt lesz joga ide küldeni. És a mostani kormánynak Madarász képviselő úr által fölhozott „szavazatszedési vágy által vezetett engedménye“ abban culminál, hogy a horvátokat rávette, miszerint lemondjanak 14 olyan képviselőről, akiknek ideküldéséhez a megalkotott és csak beleegyezésükkel megváltoztatható törvény nekik jogot adott. S ily viszonyok közt valóban minden alapot nélkülöz azon gyanusítás, melylyel Madarász József képviselő úr engem illetni méltóztatott. Madarász József: Csak aggodalom! Tisza Kálmán miniszterelnök: De még tovább megyek ez irányban, s midőn egyfelől ki kell mondanom azt, hogy azon ügyekben, melyekben itt jogosultsággal bírunk, a horvát képviselők szavazatai époly jogosak, mint bármely más képviselőé, másfelől hivatkozni merek arra, hogy 1875 óta e házban igen sok nehéz kérdés volt vita alatt, de egyetlen egy sem volt olyan, amelynél a mostani kormány csak a horvát képviselők szavazatával nyert volna többséget. (Élénk helyeslés jobb felől. Egy hang a szélső baloldalon: De volt!) Tessék utánanézni, nem volt. 1868. óta egyetlenegy ilyen eset volt, azt is tudom, hogy 1874-ben, amikor a keleti vasút prioritásairól volt a szó, de sem azelőtt sem azóta soha. Most pedig a legközelebbi szavazásnál 21 jelen volt horvátországi képviselő közül szavazott a kormány javaslatára 14, ellene 7 ; a többség volt — ha a hivatalos összeszámítást veszem — 21. Minthogy pedig 7 horvát képviselő ellene szavazott és 14 mellette, s így a horvát képviselők 7 szavazattöbbséget adtak, igen egyszerű arithmeticai calculus, hogy a horvátországi képviselők nélkül 14 többsége volt a kormánynak a tisztán magyarországi képviselőkből. (Úgy van ! Úgy van ! jobb felől. Mozgás balfelől. Egy hang: Nem úgy van!) Már engedelmet kérek, de a ház előtt világosan constatált, a ház naplójában lefektetett adatokkal szemben azt mondani, hogy nem úgy van, igen bajos és csakis egy esetben lehet ezt mondani: ha a t. képviselő úr abból indul ki, hogy a horvát képviselő urak igen jogosan és helyesen szavazhatnak a kormány ellen, de ha a kormány mellett szavaznak, ez már gyalázat, ez már megvásárlás. (Helyeslés jobbfelől.) Különben ha reá szorulnék, amire nem szorulok, hogy védjem magamat az ellen, mintha bármikor bárkivel szavazatáért alkudtam volna, és hogy ezt a horvátokkal szemben tettem volna, tessék megnézni a horvát túlzók lapjainak nyilatkozatait, amelyeket irányomban folyvást, azelőtt is, most is tesznek, nem kedvezőbbek azok semmivel, mint az önök lapjainak nyilatkozatai (Derültség és Úgy van ! jobbfelől) egyenesen és testvériesen találkoznak, a horvát túlzók önökkel abban, hogy engem bántsanak. . Csanády Sándor: Méltán! (Elénk derültség.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Márpedig ha velük kiegyeztem volna, ezt bizonyára nem tennék. Áttérve most magára a dologra t.ház, a t. képviselő úr azt mondotta, hogy ha csak az mondatnék is, hogy a pénzügyminiszter bizatik meg a törvény végrehajtásával, ez igen természetesen nem járhatna el máskép, mint ahogy az 1868-iki törvényben megállapittatott. Már most kérdem, miben rejlik a veszély, ha miután úgy sem járhatna el máskép, ki is mondatik, hogy úgy járjon el, mert az egész §-ban, mely azt mondja : „egyetértőkig“ csak az mondatik, úgy a mint az 1868-ki törvény parancsolja. Hogy ebben minő baj, minő veszély lehetne, azt nekem a 1. képviselő megmagyarázni nem tudja. De igenis az a formula, melyet ő előterjesztett, az már, engedelmet kérek, nem felelne meg, az 1868-ai törvénynek. Miért ? Mert az 1868-as törvény szerint Horvátországban végrehajtási joggal igenis bír a pénzügyminiszter, bir a kereskedelmi miniszter bir a közlekedési és honvédelmi miniszter és bir nem végrehajtási joggal, mert nincs végrehajtani valója, de bir hatálylyal a miniszterelnök, hanem a közös kormány többi tagjai, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a közoktatásügyi miniszter végrehajtási joggal nem bírnak. Nem lehet tehát az 1868-iki törvény értelmében a központi kormányt bízni meg a végrehajtásal, mert annak csak egyes, a törvényben megjelölt tagjai bírnak ott végrehajtási joggal. Mindezek után, mert semmi okot nem látok arra, hogy a képviselőház egy, csak most pár napja, megvitatás után hozott határozatával ellenkezőt tegyen és erre mintegy magáról híresztelje, hogy helytelenül, hogy törvényellenesen járt el, igen kérem a t. házat, méltóztassék ezt az előadó úr által proponált módosítással elfogadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Eötvös Károly elismeri a miniszterelnök kiváló ügyességét és szerencséjét, valahányszor a felelősség súlya alól saját személyét kell kimenteni, valamint akkor is, ha önvédelme közben az előtte működött kormányokra lehet némi homályt borítani. (Mozgás jobbfelől. Ügy van a szélsőbalon) de az 1874-ki kormányra való hivatkozás nem volt szerencsés, mert midőn az akkori kormány egy nagyon kritikus kérdésben csakis a horvát auxiliariusok segélyével szerezte meg a többséget, a legközelebbi kritikus pillanatban lemondott. (Úgy van ! Úgy van! a szélső balon.) A miniszterelnök kormányzata alatt igen sok hasonló eset történt. (Felkiáltások jobbfelől: Soha! — Úgy van! Úgy van! a szélső balon) és ő be is nyújtotta lemondását ott, ahol baj nélkül lehetett, de a ház előtt nem érvényesítette lemondását. Különben a horvát képviselők szavazata még nem bizonyítja azt, hogy a miniszterelnök arra figyelmet nem fordít. Tud szóló a miniszterelnök múltjából, 1861-ből olyan szavazást is, mikor neki határozott többsége volt, de szükségesnek látta ezt nem érvényesíteni és a szavazatokra olyan figyelmet fordítani, hogy a kisebbségnek legyen többsége. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) A dolog érdemére nézve kéri a miniszterelnököt, hogy ha igaz az, hogy nem akar egyebet, csak azt, ami törvényben van, tegye meg az ellenzék aggodalmaira való tekintetből, hogy a clausulát kihagyja. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Nem annyira a dologhoz kívánok szólni, mert hiszen a dologhoz a t. képviselő úr is igen keveset szólt, csak azt akarom mondani, hogy én épen azt mondtam: ha Madarász képviselő úr nézete szerint úgy is annak kell történni, miért ne lehessen azt megmondani, s minthogy a t. képviselő úr ezt visszafordítani igyekezett, bátor vagyok a magam részéről is azon kifejezéssel élni, melylyel ő élt