Ellenőr, 1881. március (13. évfolyam, 106-162. szám)

1881-03-04 / 112. szám

XI. évfolyam. — 112. sz. Pártjainkról. ív. Az előbbi három czikkben fejtegetett nézeteim eléggé bebizonyították — úgy hiszem — ezen alkalommal is az általam régóta táplált és gyakran nyilvánított óhajtást, hogy alkotmányos életünk törvényhozási üdvös működésére ne hiányozzék az egyik szerves tényező: a rendesen komolyan, higgadtan munkáló parlamentáris ellenzék, mely átvehesse az ország ügyeinek intézését, valahányszor a létező kormány irányában elenyészik a nemzeti akarat képviseleti többségének támogató bizalma. És merem állítani, hogy ezen óhajtásomra vonatkozólag egyetért velem azon egész pártkör, melyhez tartozom. És egyetért főleg a mostani miniszterelnök, aki, ha nem a femjelzett szempontból tekintené hazánk politikai fejlődésének kellékeit, bizonyára nem figyelmeztette volna — újévi beszédében — az általános választások felé közeledő polgárokat, hogy szavazataikkal csak olyan jelölteknek adjanak képviselőségi megbízást, akik, akár a cabinet mellett, akár a cabinet ellen nyilatkozzanak, a közjogi alapon foglalnak el álláspontot. A kormánypárt és a kormány részéről nincs tehát legkissebb idegenkedés is azon óhajtás irányában, melynek teljesülése által a parlamentáris ellenzék megalakulna erőteljesen vagy esetleg a hatalom kezelésére is lenne hivatva rögtön. Nemcsak nincs ilyen idegenkedés, de sőt állíthatni, hogy soha, sehol, a kormánypárt és a kormány nem járt el hasonló előzékenységgel, lovagiassággal és mondhatjuk segítséggel a saját helyzetének elleneivel szemben. Igaz, hogy ez a szívesség nem ment addig, hol a kissebbség követelései szerint a többség tartozott volna szépen lemondani, mielőtt még tudva volna, várjon a nemzetnek kellenek-e azon szellemóriások, akik okvetlenül és türelmetlenül sóvárognak boldogítására. Ezen kis udvariatlanság kivételével azonban a szabadelvű párt és az ennek bizalmából létező kabinet valóban nem mulasztott el semmit, ami által a parlamentárisellenzék világra jövetelének útját teljes önzetlenséggel és egész kedélyesen egyengetheti. Mi lehet tehát az oka, hogy az ilyen kedvező hangulat és — nevezzük nevén a gyereket — elkényesztetés mellett sem javultak a társalgó ellenzék jövőjére a kilátások? Mi leheta nyitja azon talánynak, hogy egy sereg „vezéregyéniség“ csak újabb „vezéregyéniségekkel“ szaporodott, de közharczosokkal nem? S hogy a döntő ütközetre „nagy ágyukat“ visz s legfelebb néhány galoppint száguldoztathat, de „kis puskája“ nincs s gyalogságot nem birtoborzani sehonnan? Én azt tartom, hogy mindezen és több ilyen kérdésekre megtaláljuk a feleletet azonnal, mihelyt csak egy futólagos pillantást vetünk is azon eljárás felé, melyet a saját léterének erősítésére vélt működni a „közjogi alapon álló“ ellenzéki táborkar, s amely által elidegenített magától sokakat még a kabinetellenes emberek közt is. Hogy egy szóval fejezzem ki azt, aminek szerencsétlen állapotát a társalgó kör politikája — lélekvándorlási minden alakulása után is — egyedül köszönheti: hát az abban áll, hogy folytonosan úgy szerepelt — szándéktalanul, sőt tán ravasz számításból, de meggondolatlanul és nagy kárára — mint a „függetlenségi párt“ képviselőházi appendixe. Valahány actióba lépett, akár a külügyi, akár a belügyi nagy kérdések felett, mindig a szélsőbaloldali declamatiók függeléke gyanánt jutott az olvasó világ elé. Néha előre kötötték ékesszólását, de azért appendix maradt az in folio vádaskodások előtt is. Tudtán kívül lett azzá, de a közönség nem látott benne soha egyebet, mint appendixet. Hogy esze ágában sem volt azzá lenni, az bizonyos, de hogy olyan véleményt keltett magáról, mintha az volna, époly kétségtelen. Példákkal fogom kimutatni, a régibb és legújabb működésük idejéből, hogy azon mérsékelt urak menynyire a szélsőbaloldal malmára hajtották díszes nyelveikkel az izgatás zavaros vizét, noha e szélsőbaloldal terjedése felett ijedeztek lapjai mindegyre (persze „Tisza Kálmánt“ helyezvén a miatt vád alá), és ámbár tudják jól és elmondták akárhányszor ők is, hogy a közjogi oppositió tétele teszi lehetetlenné a parlamenti egészséges pártalakulást, illetőleg a saját ellenzéki hivatásuk erőteljes érvényesülését. És az általam felhozandó példákból megfejtve lesz a talány is, hogy miért kezdi magát emancipálni a vidéki ellenzék mérsékelt része, a központi ellenzék „mérsékeltnek“ csak saját maga által eliquettetett politikája alól. CSERNATONY: AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, márczius 3. A legyezőről. (Forrás: S. B. C on del. Histoire des éventails chez tous les peuples et a toutes les époques. Paris. Librairio Renouard.) (Két közlemény.) I. .... „Higgje el“ folytatá a szép asszony „a nőnek egy igaz barátja, egy hatalmas fegyvere, egy önzetlen vigasztalója van, és ez a . . legyező.“ Excentrikusnak ismertem ő nagyságát, de ezt mégsem vártam volna tőle. Igaz barátjának tudtam Bélát, a fogalmazót, hatalmas fegyverének fekete mélytüzű, szemeiből hulló könnyeit és önzetlen vigasztalójának, kedélyes, jószivü férjét, ki homlokán stoikus türelemmel viselte Dandin György koronáját a házibéke okáért. S ő nagysága most ezt egyszerre megtagadta mind . . . . a legyező miatt. Vártam mi fog még következni. Ő folytatá: „Bizony, a francziák a nőnemnek legnagyobb jótevői, a toilette ezernyi titka, a száz meg száz apró szükségtelen kellék az mind-mind az ő ajándékuk. De a legyezőhöz fogható találmányuk még sincs. Imádom a francziákat! “ „Magam is nagyra becsülöm e nemzetet, asszonyom. Egynél több okom van erre. Daczára ennek s bármennyire óhajtanám is az ellenkezőt, kénytelen vagyok megvonni e fölfedezés tulajdonjogát e dicső néptől.“ „Hogyan? . . .“ „Mert a történet az ellenkezőről győz meg. De a legszorgalmasabb kutatók sem tudták megtalálni a legyező eredetét, mert a legrégibb iratokban is, melyek reánk maradtak, a legyezőről mint már létező dologról beszélnek anélkül, hogy eredetével foglalkoznának.“ „És meddig követték a történetírók a nyomokat?“ „Az indusokig. Ezt ön természetesnek is fogja találni. Az eszme csak tropikus országban születhetett, hol egy pillanatnyi légáram aranyat, kincset ér. Ha John Bulléknak egy szép napon eszékbe jutna magukA képviselőház f. hó 4-kén, pénteken, délután 1 órakor ülést tart. Az igazságügyi, valamint az alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottságok f. hó 4-kén pénteken délután 5 órakor ülést tartanak. Tisza K. kormányelnök és Bedekövich miniszter urak holnap, pénteken, Bécsbe utaznak. Tisza Kálmán jelöltsége a fővárosban. A „Terézváros VI. ker. klub“ helyiségeiben, ma 60 választópolgár által szűkebb körű értekezletet tartott, kik egyhangúlag Tisza Kálmán jelöltsége mellett nyilatkoztak. A görög kérdés békés megoldásában, írja a „N. Fr. Presse“, nem kételkednek a bécsi diplomatiai körök. Bizalmukat a következő okokra alapítják: A porta és Görögország megígérte, hogy nem fogják ellenségeskedéssel zavarni a Konstantinápolyban folyó tárgyalásokat. Ez alkudozás bevégzésére azonban nem tűzetett ki határidő, a két fél initiatívájától tehát az alkudozás megszakításáig nem kell tartani. Az alkudozás megszakítása pedig azért nem valószínű, mert Francziaország, Németország és Ausztria- Magyarország, ámbár nem állapították meg a porta által adandó concessiók mértékét. Görögország méltányos kielégítésének tartják azt is, ha a vitatott tartományok egyikét engedi át Törökország, vagyis akár Epirust, akár Tesszáliát. Különben Anglia és Oroszország sem fogják ellenezni ezt a megoldást. Anglia ugyanis Goschen berlini missiója óta közeledett Ausztria-Magyarországhoz és Németországhoz, Oroszország pedig békés politikát követ nemcsak a görög-török villongással szemben, hanem kötelező ígéretet tett, hogy meg fogja akadályozni a balkán-félszigeti szlávoknak cooperatióját a görögökkel. Ezek és más okok alapján azt mondják a beavatott körök, hogy nem látják, miért kellene pessimista módon megítélni a jelen helyzetet. Az Izland számára hozot kivételes törvényt szentesítette a királynő, amit a parliamentben is bejelentettek tegnap. Londonból jelentik, hogy e törvény alapján rögtön márczius 2-kán éjjel körülbelül 100 embert akart elfogatni a kormány. A spitzkopi csatában 693 angol katona vett részt, a tisztek száma 35 volt. Ezek közül 200 ember mint tartalék hátra maradt a hegy közepén, a küzdők száma tehát 493 volt, akik közül elesett 82, megsebesült 122, foglyul esett 50, eltűnt 13, a tisztek közül elesett 3, megsebesült 9, elfogatott 7, eltűnt 1. Dr. Maymakon mint szemtanú jelenti, hogy Colley mindjárt a harcz kezdetén megsebesült, és hogy azután egy boér négy lépésről agyonlőtte őt. Az angolok részére hír szerint akkor érkezett a munitió, midőn már hátráltak. A munitióval megterhelt nyolcz öszvért egy csapat lovasság kísérte, a vonatot azonban meglepték a boérek, az angol lovasság leszállt és tüzelni kezdett, ekkor megijedtek az öszvérek és szólnak tulajdonítani a föltalálás érdemét, szemekbe nevetnénk, mert a Strand ködének nincs szüksége legyezőre. Fogadjuk el tehát, hogy a legyező indul találmány. Krishna Dwapayana szanszkrit költő, ki körülbelül 3000 évvel élt Krisztus előtt, a következőket mondja Mahabar az a czimü költeményében, hol Nila király gyönyörű leányának történetét beszéli el, ki állandóan a szent tűz templomában szolgált, hogy atyja hatalmát növelje. De a szép leány hiába igyekezett éleszteni a tüzet legyezőjével (pank’ha). Az nem lobogott fel, mig csak rózsás ajkai lehelletét nem küldé reá. Az isteni tűz szerelmes len e szép leányba, kit gyönyörűség volt nézni.“ Hasonlóképen emlékeznek a legyezőről más szanszkrit költők is. Sudraka király drámájának 5-ik felvonásában a következőket olvassuk: „A mennydörgés, melyet a felhők magukban rejtenek, felizgatja a pávát s az szétterjeszti pompás tollait, melyek hasonlók ezer meg ezer drágakővel ékített legyezőhöz.“ A régi indus legyezők, mint ezt egykorú miniature-ök bizonyítják, csakugyan pávatollakból készültek hosszúkás alakban. A talapoinoknak nevezett papok hosszú vesszőre erősített pálmalevél legyezőt hordoztak jelvény gyanánt s teszik ezt még ma is. Nem volt ismeretlen a színes tollmozaik sem, minőt ma Brazíliában készítenek s végre volt a kamara, a P alakú legyező értékes tollakból s a nyél drágakövekkel ékítve. Ezenkívül volt a „csannr“ a légyhajtó, mely a vakbölénynek (Bos grannicus) farkából készült. Ez határozta meg egy időben a török vezérek rangját is, mit a magyar népnyelv átváltoztatott három-, négy-, öt lófarkas pasává. Az indus fejedelmek rangját most is az mutatja, hogy állandóan három rabszolga van környezetükben, egyik legyezővel, másik légyhajtóval, a harmadik napernyővel. Hagyjuk el az assyriaikat, kik a szoba közepére felfüggesztett óriási legyezőt 3000 évvel előbb föltalálták, mint az angol-indus katonatisztek, kik ez érdemet maguknak vindikálják, hagyjuk el az egyptomiakat, kik elsőküt díszítették legyezőiket strucztollakkal s térjünk át a történelem által jobban kiegyengetett utakra. Lássuk először is a görögöket. Ők meglehetős későn ismerkedtek meg e kedves játékszerrel. Penelope, Circe és Calypso még nem bírtak tudomással létezéséről. Homer, Anakreon sehol sem említik a legyezőt. Sokkal később tartotta bevonulását Görögországba. A myrtaság, akácz- és platánlevelek és a Venusnak szentelt lotusnövény levelei voltak kétségkívül az Bécs, márczius 3. (Eredeti távirat.) A magánüzlet élénk. Magyar aranyjáradék 113, Osztrák hitelrészvény 292.50. , a/rcz- 3 (Magyar ért. zárlatja.) Magyar földteherm. főötv. 96.75, Magyar vasúti köles. 127.25, Erdélyi föld. kötv. 93.75, Magyar hitel 267. — , Magy. záloglevél 102.—, Alföld 160 24, Erdélyi vas. 152.50, Magy. észak-keleti vasút 153.75, Magy. kel. vas. 87.75 Kel.vasúti elsőbbs. kötv. 85.15, Magyar sorsjegy 114 90 Tisza’ vasút 248—, Szölödézsm. 94.50, Magy. földhitel —, Magy. leszicsak a hetedik, kit Czukornád-nak neveznek, marad vele s lakomája alatt tovább legyezi, mit Harun az ajtó mögül néz nagy nevetéssel. Még történelmi nevezetességűvé is válhat egy legyező. 1827 ápril 30-án az algiri beg egy legyezőütéssel éreztető haragját Dévai franczia consullal. Vonakodván elégtételt adni e megbántásért, a fanczia seregek megszállották Algirt, s igy jutott e gyönyörű ország a francziák birtokába. Hogy Amerikában sem volt a legyező ismeretlen, azt a legtekintélyesebb mexicologok kutatásaiból tudjuk. Már a Toltekek, és az anahuek-i aztekek is jól ismerték és használata általánosan el volt terjedve. Mint a keleti népeknél úgy itt is, a legyező bizonyos rang jelvénye volt. Ometendli a paradicsom istene és Totek a had istene toll-legyezővel ábrázoltatnak. Hon Alvarado Tezozomok, Cortez kortársa Cronica Mejicana-jában megemlíti, hogy Netzahualkotott király a mejicor királynak ékkövekkel pompásan díszített toll-légyhajtót (depaczehuakvetzalli) ajándékozott. Közepén egy termésarany nap volt smaragdokkal és topázokkal díszítve, a sugárkor pedig aranyozott leányhajakból volt készítve. Midőn Monteuzoma (Montezuma,szomoru fejedelem) megtudta, hogy a spanyolok Mejicába érkeztek, két aranyművest és két drágakő-köszörúlőt rendelt palotájába, hogy ezek különféle ékszereket készítsenek ajándékul Corteznek. Ezek közt volt két legyező. „Kápráztató szinti tollakkal körítve, egyiken arany hold, másikon arany nap ragyogott vakitó fényűre csiszolva.“ Ezzel befejeztük volna azon fejezetet asszonyom, mely önt kevésbbé látszott érdekelni. A nyersanyag, az eredet és a formák kérdését. A paukba, a flabellum, a Qizig és a tepaczelinakveczalli önt nem nagyon látszottak érdekelni. De azt hiszem, hogy hízelegni fog hius . . . akarom mondani önérzetének, hogy többet fog a legyezőről tudni, minden társnőjénél. Bizonyos történelmi alapossággal fogja magát ezentúl legyezni s jour fixein közfeltünést fog kelteni, ha tudós képet öltvén, egy-egy megjegyzést fog odavetni az elephantai sziklatemplomban talált kőlegyezőkről .... de bocsánat, látom, hogy türelmetlenül roppant kis lábával, újra fölveszem hát az elejtett fonalat. A modern népekre térünk át. A legyezőkérdésben a legnagyobb érdem a dunaiakat és Japánt illeti. Megengedi, hogy a dunaiakon kezdjük ? SZEMERE ATTILA: ELLENŐR Budapest, péntek, márczius 4. 1881. futottak, de a fedezet is kénytelen volt hátrálni, elvesztett 10 embert és az egész munitiót. Joubertnek, a boérek fővezérének tanácsadója Aylmar izlandi ember, aki még az annexio előtt állott Transvaal szolgálatába, azután pedig nyílt ellensége volt az annexiónak. Aylmart kiváló katonai tehetségnek tartják. Az első vereség után azt híresztelték az angolok, hogy porosz tisztek látják el jó tanáccsal a lvéreket. Amadeo herczeg berlini missiója, mint a „N. W. T.“ írja, nem szorítkozott az udvariasság által követelt kötelesség teljesítésére. A herczeg ugyanis más missiót is kapott az olasz kormánytól, Umberto királytól pedig fontos levelet vitt Vilmos császárnak. Menabrea gróf siker nélkül alkudozott Gladstone kormányelnökkel, az olasz király és az olasz minisztérium elhatározták tehát, hogy az eshetőségekre való tekintetből Németország mellé állanak. Az bizonyos, folytatja az említett lap, hogy a király nem akar hallani a Gambettával való szövetkezésről, amelyet különben is lehetetlenné tett a a tunisi kérdés, és hogy régóta iparkodik egyetértésre jutni Németországgal. Erre a combinátióra elég lesz megjegyeznünk, hogy a nevezett lap igen szereti a pikáns híreket. Táviratok. Bécs, márczius 3. (Eredeti távirat.) Brestl volt osztrák pénzügyminiszter súlyos beteg, halála minden pillanatban bekövetkezhetik. Bécs, márcz. 3. (Bud. Corr.) A magyar és az osztrák kormány képviselői átvették Jovanovics szerb biztostól a szerb kormánynak válaszát, melyet a magyar és az osztrák minisztériumnak utolsó ajánlataira adott. Ezzel néhány napra ismét félbeszakadt a kereskedelmi szerződés tárgyalása. Bécs, márcz. 3. (Eredeti távirat.) A „Pol. Corr.“ jelenti, hogy a porta rendeletet küldött a krétai török hatóságoknak, amelylyel meghagyta nekik, hogy az ottani állami jószágokat és épületeket sietve és jutányos áron eladják. BéCS, márcz. 3. Az akadémiai olvasókör gyűlése határozati javaslatot fogadott el, melyben kimondja, hogy az egylet igazgatósága teljesen távol áll a tüntetésektől és utasítja a bizottságot, hogy eszközölje ki az olvasókör megnyitását. Elhatározta továbbá a gyűlés, hogy feloszlatás esetén dr. Weitlernak szolgáltassák ki az egylet vagyonát. Lorenz rector ezeket mondotta: „Önöknek mindent meg kellene tenniök, hogy ne oszlassák fel az egyletet olyan időben, amidőn annak többsége esetleg német.“ Páris, márcz. 3. (Eredeti távirat.) A porta valószínűleg elfogadja Thesszáliában határvonalul a Salamyrias folyó mentét, itt azonban mégis felhőket látnak a politika egén és nyugtalankodnak a porta erélyes készülődése miatt. Páris, márcz. 3. Képviselőház. Clemenceau jelenti, hogy szombaton interpellálni fogja a kormányt a Görögországba küldött fegyver és lőszer tárgyában. Tirard kereskedelmi miniszter válaszol Haetjem kérdésére és kijelenti, hogy rögtön megszüntetik a trichines hús behozatala elleni tilalmat, mihelyt annak megvizsgálási módját megállapítják. A szenátusban Gavardie interpellálja a kabinetet, megtámadja az összes minisztereket és Gambetta titkos befolyásáról kezd szólni. A miniszterek kijelentették, hogy az elősorolt valótlan állításokra nem válaszolnak. Elnök berekeszte a vitát. Páris. márcz. 3. Moltke gróf febr. 10-én levelet intézett egy Nizzában lakó oroszhoz, amelyben azt állítja, hogy a háború az egyedüli és igazságos eszköz arra nézve, hogy egy ország jólétét, függetlenségét és becsületét szilárdabb alapokra fektesse A tábornagy kijelenti továbbá, hogy Németország, miután kivívta egységét, nincs többé szüksége háborúra, azonban mindenkor készen kell lennie a védelemre. Paris, márcz. 3. A tőzsdén ma a törleszthető járadékra 2 frank praemiummal történtek kötések. London, márcz. 3. (Eredeti távirat.) Anglia és Francziaország fölszólította a német kormányt, hogy vegyen részt a perui kormány által kért közbenjárásban Peru és Chile kibékítése érdekében. A német kormány azonban nem tartotta czélszerűnek ezen szerep elvállalását. első legyezők Ó-Görögországban. Winkelmann egyik művében valószínűnek állítja a fölfogást. De itt is a pávatoll diadalmaskodott. „Juno madara“ pompás tollbokrétája, formát és anyagot nyújtott e czélra. A pávátokból készült legyezők Phrygiából eredtek mint ezt Euripides „Orestes - ében olvashatjuk. Két elnevezéssel birt az eszköz náluk. A légy hajtót?oprj-nak, a legyezőt (5m?-nek nevezték. Eszembe juttatja ez egy orvos barátom gondolatát, ki üres óráiban etymologiával is foglalkozván, a legező és legyező distinctiót ajánlja. Hogy helyesen-e, az akadémia a megmondhatója. Az etruskok és rómaiak flabellumnak nevezték a legyezőt s különösen a császárok alatt mint mindenben, úgy ebben is nagy fényűzést fejtettek ki. A félkör alakú téllkorona, szerfölött hosszú, drágakövekkel ékített nyélre volt erősítve, azért, hogy senki se legyezhesse önmagát. Ez egy fiatal rabszolga teendője volt, kit flabenifernek (legyezőhordozó) neveztek. A légyhajtót mascariumnak nevezték, de ezek csakhamar kimentek divatból, hogy helyet adjanak az első bordás legyezőknek, melyeket Ázsiából importáltak az örök városba. Tabelláknak hívták őket és fából, vagy elefántcsontból készültek. Ovidius „Amorum liber“-ében, többször említi e divatos csecsebecséket. Tudvalevő dolog, hogy az őskor népei, a vallási áldozatoknál is használták díszkont vagy szükséges eszközül a legyezőt. Hogy a katholikus szertartáskönyv (liturgia), mely sok keleti elemet tartalmaz, a keletről vette át a legyezők templomi használatát, kétséget nem szenved. Már a keresztyénség első századaiban a szent mysteriumok ünneplésénél két diaconus volt megbízva a legyezéssel, szünetlenül kellett legyezőiket mozgatniok az oblaziótól a communióig, hogy a miséző papot megóvják a hőségtől s hogy elűzzék a legyeket és bogarakat, melyek a kehelyre, vagy a kenyérre szállanak. E szokás már csak a görög nemegyesülteknél és az örményeknél van meg. A római katholikus egyház szertartásai közül a 14-ik század óta kimaradt és csak Rómában látjuk e szokás maradványát, midőn nagy ünnepélyességeknél a pápa előtt két legyezővivő halad. Az arabok és törökök aránylag későn honosították meg maguknál a legyező használatát. De rohamosan terjedt el az új divat. Az „Ezeregy éj“ mesegyűjteményben, mely időszámításunk első századaira vihető vissza, a „fölébredt alvó“ czímü regében találjuk nyomait. Mindnyájan ismerjük Vörösmarty fordításából e regét, hol Abu-Hassant, az álkalifát Harun-al-Rasid hét kedvencz neje üdvözli legyezőjével. Ő elküldi a hatot és London, márcz. 3. Gladstone ma megjelent az alsóházban, ahol lelkesült fogadtatásban részesült. Childers kijelenti, hogy mihelyt az erősítések Matalba érkeznek, ott 15000 ember lesz öszpontosítva. Belgrád, márcz. 3. (Eredeti távirat.) A technicai és pénzügyi albizottság, mely Bontoux ajánlatával foglalkozott, befejezte a tárgyalást. A szkupstina plénuma elé legkésőbben holnapután kerül az egész javaslat. Berlin, márcz. 3. A birodalmi gyűlés tárgyalta Hendel azon indítványát, hogy utasíttassék az igazoló bizottság, hogy a választások alkalmával előforduló gyakori helytelenségekről tegyen jelentést. Bismarck herczeg több ízben fölszólal, és kijelenti, hogy határozottan ellenzi, hogy a választókra befolyást gyakoroljanak a tisztviselők és pártolja a választások korlátlan szabadságát. A birodalmi kancellár kérte, hogy a hivatalos kihágásokat az egyeseknek és ne az államkormány főnökének hibájául rójják fel. Kairó, márcz. 3. Rudolf trónörökös tegnap kíséretével Kernekbe és ma délben Luxorba érkezett. Pétervár, márcz. 3. Kosnakovot, Nyugat-Szibéria főkormányzóját, fölmentették állásától és a birodalmi tanács tagjává nevezték ki. Utódja Mecserinov lesz. Obrucsevet kinevezték a vezérkari főnök helyettesévé. Bern, márcz. 3. A szövetséggyűlés 102 szavazattal 161 közül Aubhonnet lausannei ügyvédet választotta a szövetségtanács tagjává. Auchonnet elfogadta a választást és letette a szokásos esküt. Segesser, Luzern canton ultramontán jelöltje 49 szavazatot nyert. Zágráb, márcz. 3. Pürcker báró altábornagy ma számos katonai küldöttség jelenlétében 50 évi szolgálati jubileumát ünnepelte. Philippovics országos főparancsnok felköszönte az altábornagyot, aki meghatott hangon mondott köszönetet. Ma délben ebéd volt Philippovics táborszernagynál, este bankett lesz a zeneegylet termében, melyben 300 ember fog résztvenni. Prága, márcz. 3. A város képviselő testülete javaslatot fogadott el, melylyel követeli a német és a cseh nyelv egyenjogúsítását az egyetemen és ellenzi új cseh egyetem fölállítását, s resolutiót kérvény alakjában fogják átnyújtani a kormánynak. Washington, márcz. 3. A képviselőház elfogadta az államadóságról szóló törvényt megváltoztatójavaslatot mely kimondja, hogy a szabad akaratból elfogadott felszámolás ezután is megengedtetik azoknak a nemzeti bankoknak,amelyekre a nevezett törvény határozatai kiterjednek. Általában azt hiszik, hogy Mayer elnök vissza fogja utasítani a törvényt, eddig azonban semmiféle biztos jel nem igazolja ezt a föltevést. Hoar senator az 5. czikket mellőzve, új törvényt terjesztett a ház elé arra az esetre, ha Mayer elnök visszautasítja a jelenleg szentesítés végett előterjesztett törvényt. Washington, márcz. 3. Hayes elnök megtagadta az államadósságról szóló törvény szentesítését. " Közgazdasági táviratok. Árutőzsde. Berlin, márcz. 3. Árutőzsde. (Zárlat) Búza ápril-májusra 210.—, június-júliusra 212 k m. per 1000 kig. Rozs helyben kész áru 203.— m., ápril-májusra 200.25 m., május-juniusra 198.50 m., junius-juliusra 186.50 m. per 1000 klg. Zab ápril-májusra 15. 50 m., május-juniusra 153.— m. per 1000 klg. Repereolaj helyben kész áru 53.30 m., ápril-májusra 51.90 m., szept.-októberre 55.60 m. Spiritus helyben, kész áru 55.30 m., április-májusra 56.20 m., junius-juliusra 57.— m., augusztus-szeptemberre 57.90 m. , Stettin, márcz. 2. Árutőzsde.(Zárlat.) Búza tavaszi szállításra 209.— no., május-juniusra 209.50 m. per 1000 kig. Rozs tavaszra 198.50 m., május-juniusra 191.50 m. R ep e z e°o r a tavaszra 53.— m., őszre 55.50 m. Spiritus helyben készáru 54_ m., tavaszra 55 20 m., május-juniusra 56.50 m. R e p e z e____m. per 1000 klgr. ,, kö.n, márcz. 3. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza márcziusra 2 .46 márka, májusra 21.80 márka per 100 klgr. Rozs márcziusra 20 35 m., májusra 20.15 m. per 100 klgr. Repereolaj helyben 29.60 m., májusra 28.20 m. márcs 1- 3. Árutőzsde. (Esti zárlat.) Búza márcziusra 28.50, áprlisre 28.30, május-juniusra 28.25, májusról 4 hóra 27 90 fok per 100 klg. Liszt nyolcz márkás márcziusra 61.50, ápriisre 61 25 május-junisra 60.75, májustól 4 hóra 60— Repereolaj marieziusra 72.—, áprilisre 72.50, májustól négy hóra 74 —, utolsó 4 hóra 75.— srk. Szesz márcziusra 62,áprilisre 61.50, májustól 4 hóra 60 — srk, utolsó 4 hóra 60.—. — Szesz szilárd, tübbi állandó.