Ellenőr, 1881. május (13. évfolyam, 217-272. szám)

1881-05-05 / 224. szám

Xffl. évfolyam. — 224. szám. Egyes szám ára 4 kr­ Budapest, csütörtök, május 51­881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre .........20 forint — kr. Félévre........................10, — „ Évnegyedre.....................................5 „ — „ Egy hónapra................................ 1­9­80 . Az estilap postán való külön küldéséé­rt a’, elő­­fizetési áron felül, külön­­­írt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap K­ntéza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, május 4. Vizeinkről. Türr István tábornok felolvasása a Gazdák körében május 4-én. A magyar alföldet majdnem évről évre pusztító és fokozott mérvben fenyegető árvízi calamitások min­den gondolkozó hazafit komoly aggodalommal kell hogy eltöltsenek. Örömmel kell tehát üdvözölnöm azon fontos mozgal­mat, mely az említett bajok gyökeres orvoslása czéljából a képviselők között megindult s mely az országban e czél­ból tartott értekezlet által nyert kifejezést, mert ala­pos reménység van hozzá, hogy ezen mozgalom az annyira zaklatott és végpusztulással fenyegetett Tisza­­völgyének sorsában egy forduló­pontot fog képezni, mert a törvényhozás is tudatára ébredt annak, hogy el­érkezett a végső ideje annak, miszerint itt valamit tenni kell, hogy a legtermékenyebb vidék s tisztán magyar lakossága, a végmegsemmisüléstől megmentessék. Engedjék meg, hogy ezen mozgalom alkalmából és az árvizek tárgyában múltkori enunciatiom kapcsá­ban ezen kérdésre nézve néhány rövid megjegyzést tehessek. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Tiszánál tervezett 107 átmetszés közül a felső szakaszra eső nagyobb számú átmetszésnek kiképződése folytán a folyónak kö­zel 64 mflddel történt megrövidítése és azon körülmény folytán, hogy a 107 átmetszés közül Csongrádig 88 átmetszés ásatott ki és a kétszer akkora rövidítési arány és jelentékenyen nagyobb esés mellett mint Csongrádon alul, úgyszintén a Körösök, Szamos és Bodrog folyók átmetszésekkel történt szabályozása és vizeinek töltések közé foglalása következtében az árvizek, melyek ezelőtt a folyók mentén jobbra-balra mértföldekre elterültek, most már a felső vidékekről megrövidített és concen­­trált folyásukban rohamosan leérkezvén, a Tiszának a töltések közé szorított szűk medrében meggyűlve s alább kellő lefolyást nem találva, oly rendkívül magasra felemelkednek, hogy az addig nemcsak mente­­si­tetnek vélt területek veszélyeztetnek, de a biztonság­ban hitt városokat és községeket is elsöpréssel fenye­getik. Természetes, hogy az ennek ellenében gyengén és egymáshoz közel épített töltések a legnagyobb erőfeszí­tés és pénzáldozat mellett élet-halál harca között is alig-alig voltak megvédhetők, mi csakis azon rendkívüli véletlen körülménynek köszönhető, hogy az árvíz cul­­minatiója idejében 4 héten át a szokásos tavaszi szelek idejében nagyobbrészt szélcsend uralkodott. Ezen küzdelmet a vidék teljes kimerültsége nél­kül folytatni igy nem lehet s a bajt gyökeresen és sür­gősen orvosolni kell. A fenforgó bajoknak mikénti gyökeres orvoslása az e czélból létesítendő tervezetnek lesz feladata, ré­szemről csak némely főbb momentumokra kivánnék ez­úttal reflectálni, s becses figyelmüket irányítani. — Ne­vezetesen: Teljesen indokoltnak és helyesnek elismerem részemről is az értekezleten nyilvánított azon felfogást, hogy a Tisza és mellékfolyóinak vízrendszere egy szo­rosan összefüggő egészet képezvén, a szabályozást, ille­tőleg a baj orvoslását nem egyes locális érdekek sze­rint, hanem az egész vízrendszert felölelő általános és egységes terv alapján lesz csak lehetséges sikeresen megoldani. Minthogy pedig mindazon vízi adatok birtokában még eddigelé nem vagyunk, melyek egy ily nagysza­bású s tudományos alapra fektetendő tervezet elkészí­téséhez megkívántatnak, részemről is nemcsak czélsze­­rűnek, de mélhatlanul szükségesnek tartom, hogy úgy az értekezlet, mint a polytechnicum által ajánlt vízrajzi adatok beszereztessenek. A felülről rohamosan leérkező árvizek veszély nél­küli levezetésére kiváló fontossággal bír az ármeder szélessége. Tudjuk, hogy ez nincs meg, bár úgy emlé­kezem, hogy a kormány ez irányban a szükséges intéz­kedéseket megtette és az ármedernek 400 öl szélesség­ben való előállítása iránt a töltéseknek, ott a hol szük­séges, hátrábbhelyezése iránt a rendeleteket kiadta; daczára annak azonban még több helyen oly szorulatok vannak, melyeknél az árviz megtorlódik s rendkívül magasra felemelkedik. Az ármedert tehát mindenesetre kiszélesíteni szükséges lesz, hogy mennyire és hol , ezt nézetem szerint majdan csak a vízrajzi adatok beszerzése és a vízemésztési mérések eredménye alapján lesz lehetséges megállapítani, de megjegyezni kívánom, hogy nézetem szerint ismét hibát követnénk el, hogy ha az ármeder­nek túlságos szélességet adnánk, mi­által a folyó medre elfajulhatna és a belső ártér nagymérvű feliszapolása idéztetnék elő. Nem gondolnám, hogy hibáznám, ha kimondom, hogy a kiásott 107 átmetszés száma túlságos nagy; — megemlítendőnek tartom itt, hogy Paleocapa előlegesen csak 14-et tervezett, többit a mutatkozó eredményhez és a szükséghez képest időről-időre kívánta csak léte­­síttetni, é­s azt hiszem, hogy több még ki nem kép­ződött átmetszésnek kifejlődését a felső szakaszon nem volna szükséges mesterségesen elősegíteni, már azon oknál fogva sem, mert félni lehet attól, hogy a nagy­számú átmetszések folytán nagyon megrövidített meder­ben oly hamar fog lefutni a víz, hogy száraz években a közép és kis vizek annyira leszállnak, hogy nem lesz­nek hajózhatók és az öntözés czéljaira szükséges vizek is csak nehezen lesznek megszerezhetők. Ezen közép és kis vizeknek folytonosan hajózható állapotban és az öntözés czéljainak való megtartása, va­lamint nagy vizek gyors lerohanásának feltartóztatása által az árvizek magasságát mérsékelni, s végre az ár­víznek lehetőleg gyors lefolyást adni volnának azon főbb czélok, melyeket szem előtt kellene tartani. Ezeknek elérésére kétségkívül leghathatósabb esz­közök lennének, először is az erdőirtás lehető meggátlása másodszor a hegyi patakok és völgyek, a­hol lehetsé­ges, mesterséges elgátolása, mi­által egyrészt a víz rohamos lefolyása mérsékeltebk, másrészt a folyók medrét feltölteni szokott hordalék felfogatik, mint az különösen Francziaországban sikerrel alkalmaztatik (pho­­tographai ábrák bemutattatnak.) Végre a Csongrád és Titel között lévő alsó át­metszéseknek az eddiginél nagyobb mérvű kibővítése és fejlesztése, hogy az árvizek annál jobb és gyorsabb le­­folyást találjanak a Dunába, hogy ha annak vízállása a lefolyást megengedi, mert a Duna vízszinét lesülyeszteni oly költségeket okozna, a­melyekre a világ leggazdagabb nemzete alig határozhatná el magát. A­mi a tiszamenti védgátak méreteit illeti, azok a külföldi szakértők által a legnagyobb víz felett 1 méter magasságban és 7 méter minimális koronaszélességben javasoltattak, azonban sem oly magasságban, s néhol alig 2 méter szélességben lettek kiépítve, minek folytán a védgátak egyátalában kevés kivétellel a mai árvíz el­lenében elégteleneknek bizonyultak, s legnagyobb ré­szét csak a veszély idején kellett hirtelen magasbítani és erősíteni. A töltések megfelelő méreteinek megállapítása a beszerzett vízi adatok alapján annak idejében a mérnö­kök dolga lesz, de részemről már most is fősúlyt kí­vánnék fektetni arra, hogy a töltések minél erősebb di­­mensiókkal építtessenek s a legjobb állapotban fentar­­tassanak, sőt czélszerűnek találnám, ha közlekedési utak gyanánt használtatnának, mert azt tapasztaljuk, hogy hovatovább mindig nagyobb árvizekkel kell számolnunk, melyet a következő skála bizonyít: Árvizek magassága Szegeden volt, s tekintve azon körülményt, hogy ma csak a Tisza, a Szamos és Körösök együttes árvizeivel volt dolgunk és a Tisza két legnagyobb adfluense a Maros és Bodrog, azon­felül a Sajó alacsony niveam­ maradtak s már­is min­den eddigi vízmagasságot meghaladó vizár ellenében kellett élethalálra küzdeni. De nincs kizárva annak le­hetősége, sőt a folyamröviditések következtében mindig közelebb jutunk azon eshetőséghez, hogy a Tiszának és valamennyi mellékfolyóinak árvizei egy időben fognak culminálni, s akkor oly árvíz­magasság állhat elő, mely minden eddigi fogalmat felülhalad. Az árvizeknek gátszakadás folytán történt kitöré­seihez majdnem hasonló nagy calamitásnak tartom a belvizek és szivárgó vizek pusztításait, melyek a folyó magasra felduzzasztott vizei miatt abba levezethetők nem lévén, a legértékesebb területeket igen hosszú ideig el­borítva tartják s tönkre teszik. Oda kell tehát töreked­nünk itt is, hogy az árvizek színe minél alacsonyabbra leszállittassék és ezáltal a töltésekre gyakorolni szokott nagy víznyomás s ennek következménye a vízszivárgás csökkentessék, másrészt igyekezzük elérni azt, hogy az alsó átmetszések nagyobb mérvű fejlesztése által a víz­lefolyást gyorsítván, az árvizeknek rövidebb tartamuk legyen. A belvizek lecsapolása igen fontos kérdéseinél a csatornák létesítésének rendkívül előnyös voltát újból és ismételten kell hangsúlyoznom, mert míg ezen csatornák egyfelől a jó utakban annyira szegény alföldön olcsó hajózási utak gyanánt szolgálnának, másrészt a belvizek lecsapolására nézve a legsikeresebb eszköznek tekint­hetők s igy a vidék kiszámíthatatlan hasznára válná­nak, minek egyik fényes példája a Ferencz-csatorna, melynek segítségével épen most, mintegy 100 ezer hold­ról levezetettek a belvizek az által, hogy 2 tartányban a hajózó víz színe 1 l/a méterral lesülyesztetett. Végre még egy szélesebb körben elterjedt téves nézetre kivánnék reflectálni, t. i. arra, hogy számosan vannak, kik azt hiszik, hogy a chronicus árvizbajok nagy részben el fognának enyészni akkor, hogyha a Vaskapu szabályozva lesz, mert nézetük szerint azáltal a Duna víztükre jelentékenyen alább fogna szállani, és ennek folytán a Tisza árvizeinek lefolyásait meg fogná könnyíteni. De nézetem szerint ez egészen téves hit, mert a Vaskapu szabályozása tisztán hajózási szem­pontból terveztetik és pedig oly módon, hogy az ottani folyómederben egyes kiálló sziklapadok és csúcsok eltá­volításával egy, aránylag csekély szélességű hajó-ut zsi­lippel vagy anélkül szándékoltatik kitöretni, mely kes­keny csatornának létesítése által a víz-szin vagy épen semmivel, vagy csak alig érezhető mérvben, és csak azon a ponton fogna leszállani. De föltéve, hogy e ponton nagyobb mérvben fogna leszállani a víztükre, annak határa a Tisza torkolatánál a nagy távolság miatt egy általában legkevésbé sem volna érezhető, és a je­len állapot változatlan maradna. Az 1879-ki örökké emlékezetes szegedi katastrófa után tartott egyik felolvasásomban a következőket mond­tam : „Miután az 1876. és 77-ki tiszai árvizek már igen fenyegetőleg feltüntették a veszélyt, mindenesetre a vá­rost egy körtöltéssel el kellett volna látni, a­mint az különben tervezve is volt. A khinaiak, vízépítésben való nagy mesterük által megállapított rendszer szerint, az árvíztől fenyegetett városokat azzal védik, hogy ezeket körgátak segélyével tökéletes szigetekké átvál­toztatják, s így nagyobb katasztrófák ellen biztosítják magukat. Ezt úgy tanulták, hogy Ho-Nan tartomány­nak fővárosát a víz elvitte és amellett 300.000 ember élete esett áldozatul a víz árjainak“. „Egy országos bizottság feladata lesz most már, minden külön érdek mellőzésével, Szeged városát to­vábbi, az egész világ szívét megrendítő szerencsétlensé­gek ellen, egy jól kigondolt gátrendszer által biztosí­­tani. Szükséges lesz, hogy e bizottság nemcsak Szeged városa környékére, hanem a Tiszavölgynek egész vidé­kére fogja figyelmét kiterjeszteni, és mindazon a folyó szabályozására vonatkozó javításokat nyomatékkal aján­latba hozni, amely javítások a tett tapasztalatok alapján szükségeseknek mutatkoznak“. Ugyanekkor még azt is mondtam: Újabb szerencsétlenségek megakadályozása végett csak megfelelő művek és intézkedések fognak szolgál­hatni, a vizek által okozandó rohamos megtámadtatások ellen csak nagy és erős gátakkal védekezhetünk. A Tiszának átvágások általi megrövidítése, és a folyónak ennek következtében adott nagyobb sebessége miatt a rendes évi magas vizek ezentúl 6-7 lábbal min­dig magasabbak lesznek mint a szabályozás előtt vol­tak. De a vizeknek ezen sebesebb lefolyása, valamint az­által, hogy az ármentesített területeken létezett tavak és mocsárak levezettettek és illetőleg kiszáríttattak, egy más, talán még sokkal nagyobb veszély fenyegeti az or­szágot, ez pedig a szárazság, mely ha bekövetkezik, akkor a fenti okoknál fogva, és azért, mert az erdők legnagyobb része is letaroltatott, tehát, mert semmi oly tényező nem létezene, mi a borzasztó aszályt enyhítné, mondjuk a szerencsétlenség, a veszély még nagyobb lesz, mert nagyobb térfogatra fog kiterjedni, mint az árvíz és a közpénztárak és általán az ország közvagyo­­nosodása még jobban fogja érezni a csapást. Emlékez­zünk meg arról, hogy a múlt század közepétől mosta­náig minden 10 évre majdnem egy szárazság által oko­zott ínséges esztendő esik. Mint ilyenek fel vannak je­gyezve 1746, 1747, 1758, 1794, 1797, 1801, 1802, 1816, 1830, 1845, 1863 és részben 1866, és ezek által az alig valamivel több egy század időtartama alatt, az ország legkevesebb ezer millió forintnyi kárt szenvedett. Az egy 1863-as évi szárazság által, hivatalos számítás szerint, 126 millió kár estetett Magyarország közvagyonosodásán, a­midőn is a legnagyobb kár abban volt, miszerint marha­állományunk létszáma oly­annyira megcsök­kent, hogy azt mindekkoráig sem pótolhattuk helyre. Pedig 40 millió forinttal az öntözésre szükséges főcsa­tornákat el lehetne készíteni, s így nem csak az orszá­got az ínség ellen biztosítani, de a hazai termelést 100, sőt ennél is több millió forinttal évenként fokozni. Tizenegy éve immár, hogy kitartással és követke­zetesen figyelmeztetem a nemzetet és ma ismét e tárgyra hívom fel a közfigyelmet. Ne várjunk közönyösen, még késő lesz, de tegyünk meg mindent, hogy a catastrófa készületlenül ne érjen minket. „Emlékszem, valahol olvastam, Széchenyi egyszer azt mondta, bárha csak 3 hónapra oly parl­amentje le­hetne Magyarországnak, melyben a tagok megyei utasí­tások nélkül gyűlhetnének össze, és hogy Bécs ne aka­dályoztatná kivitelét az ily országgyűlésen hozott hatá­rozatoknak , és akkor Magyarországot nemzetgazdásza­­tilag a legnagyobb fénypontra lehetne emelni. Bezzeg 11 esztendeje, hogy az ország kormányzatának gyeplői saját kezeinkben vannak; megyei utasítás nem köti meg többé országos képviselőink kezeit; azt sem állíthatja senki, hogy Bécs akadályoztat bennünket mezőgazdá­­szati fejlődésünket saját belátásunk szerint előmozdí­tani, s mégis mi az eredmény? Nem sokat mondok, és bizonyára túlzással nem fog vádolni senki, ha itt fel­említem, hogy az országgyűlési tárgyalásoknak nagyobb fele, az elmúlt 11 esztendő alatt, meddő politikai viták­ból állottak.“ Ezután Türr tábornok hosszasabban beszélt még a Tisza érdekében, úgy a Bánság csatornázásáról és bemutatja a múlt század térképét a Bánságról. 1830. évben 6.14 m. 1853. „ 6.62 „ 1855. „ 6.96 „ 1867. „ 7.22 „ 1876. „ 7.86 „ 1877. „ 7.95 „ 1879. „ 8.06 „ 1881. „ 8.46 „ KÖZLEMÉNYEK. Országos földművelési és kereskedelmi bank. Egy­­ oly hitelintézet alakulásáról értesülünk, a­mely hivatva van a legüdvösebb befolyást gyakorolni mezőgazdasági­­ termelésünkre. A consortium, melyről szólunk, czélul­­, tűzte hazánkban az entrepot-üzletet meghonosítani, azt előlegező üzlettel összekötni. E czélból első­sorban a főváros által épített entrepot-kat kívánják megszerezni, azután hasonlókat, bár kisebb arányban fognak a ter­melési központokon ország­szerte építeni. A consor­tium hajlandó a fővárostól a közraktárakat azok önköltségi árán 3.200.000 forinton megvenni; a fő­város e közraktárakat tudvalevőleg 5 százalék köl­­csön­ pénzen építteti ki, a consortium ezen öt szá­zaléknak csak egy részét kívánja kamatbiztosíték gyanánt.­­ A főváros a közraktárakat nem volt hajlandó eddig bérbeadni, hogy koc­kára nem tétes­sék az a czél, a­melyért azokat építtette. A consortium ezen tekintetből hajlandó megadni a fővárosnak azon jogot, hogy a maximális tarifát megállapíthassa és a ke­zelésre elegendő befolyást gyakorolhasson. Mert a con­sortium a közraktári üzletet magát nem tekinti nyerész­kedő vállalatnak, tőkéje kamatát — a vállalat alaptőkéje 12 millió forint — az előlegező üzlettel akarja behozni s hogy ezen a téren mily üdvös hivatásra nyílik tér, annak jelzéséül elég, ha a vidéki magas kamatlábra utalunk. A consortium az egész országra ki akarja terjeszteni előlegező - üzleti hálózatát, a­mennyiben azon helyeken, hol ő maga nem épít raktára­kat, jóhitelű c­égeket fog mint ügynököket meg­bízni s előleget ad az ezeknél letett mezőgazdasági termékekre. Ha e nagyszabású vállalat létrejön, akkor megtörtént az első lépés gabonakereskedelmünknek annyira óhajtott átalakítására. Többször volt már alkal­munk kifejteni, hogy világkereskedelmet mustra szerint való üzlettel folytatni nem lehet s hogy szükséges ga­bonánkat osztályozni, utaltunk azon előnyre, melylyel Amerika e tekintetben velünk szemben rendelkezik. Ha e vállalat megalakul s fióktelepeivel behálózza az egész országot, akkor e nagyfontosságú reform megtörténhe­tik. Azon férfiú neve, ki e vállalat élén áll, elég kezes­séget nyújt arra nézve, hogy az valóban hazafias c­él­­zatokat követ. A vállalatot, több nagy pénzintézet támogatásával, Széll Kálmán hozta létre. A fővárosi hatósághoz már benyújtatott az ajánlat, a consortium képviselői gyanánt az előterjesztést Széll Kálmán, gr. Károlyi Sándor, gróf Széchenyi Pál és gróf Des­se­w­ff­y Aurél írták alá Reméljük, hogy a főváros ezen ajánlatot, közgazdaságunk érdekében a legnagyobb örömmel fogja fogadni, a főváros előzékeny magatartá­sától függ, hogy e vállalat, mely átalakító hatással lehet mezőgazdasági termelésünkre, minél rövidebb idő alatt létrejöjjön. A bankajánlat lapunk mellékletén egész terjedel­mében olvasható. A nemzetközi érczpénz-conferentia tizenötös bi­zottságának tegnapi gyűlésén, a­melyen az angol meg­bízott Prímán is részt vett, de passiv viselte magát,­­ Cernuschi és Dana Horton előterjesztették az általuk kidolgozott kérdőívet. E kérdő­iv nagy ellen­zésre talált, erre a hollandiai kiküldött V r­o­o­­­k egy általa kidolgozott kérdőívet terjesztett elő. A gyűlés ér­tekezletté alakulván át, a kiküldöttek tárgyalni kezték Vrolik kérdő­ivét. Ez a következő kérdéseket tartal­mazza : Micsoda befolyást gyakorolt az ezüst elértékte­­lenülése az árakra ? Meg lehet-e állapítani a két nemes fém értékviszonyát ? Milyen törvényhozási intézkedések szükségesek e czélra ? Milyen hatása lesz e tekintetben több állam szövetkezésének ? Milyen intézkedések vol­nának azon országokban szükségesek, hol nincsenek jegybankok? A gyűlés újra megnyílván, elhatározta a bizottság, hogy a Vrolik által kidolgozott kérdő­ívet kinyomatja és a conferentiának előterjeszti. A legköze­lebbi gyűlés holnap, csütörtökön lesz. Az ultimo­ liquidatió a budapesti értéktőzsdén a leszámítolók többnapi munkája után végre befejeztetett. Hogy mily rendkívüli terjedelmet öltött az itteni érték­tőzsdén a lefolyt havi üzlet, azt a következő hiteles adatok bizonyítják. A leszámítolás alá került kötések magyar aranyjáradékban 206.010.000 frtra, magyar papírjáradékban 187.240 000 írtra, osztr. papírjáradék­­ban 1.785.000 frt rúgtak. Leszámítolás alá került to­vábbá 291,625 darab osztr. hitelrészvény, 56,275 darab magyar hitelbankrészvény, 31,200 darab magyar lesz, és pénzváltó bankrészvény, 11,675 darab tiszai sorsjegy és 5,230 darab magyar dijsorsjegy. Megjegyzendő,hogy ezen adatok csakis azon ügyletekre vonatkoznak, me­lyek hivatalos leszámítolás végett bejelentettek, míg azon ügyletek, melyek kézből kézbe bonyolíttattak le és szin­tén roppant összegekre rúgtak, itt felvéve nincsenek. Mezőgazdasági enquete Budapesten. Az országos gazdasági egyesület által egybehívott enquete, mely a birtokminimum és a gazdasági hitelügy rendezése szem­pontjából­ tárgyalásait holnap fogja megkezdeni a Köz­telken reggeli 10 órakor megnyitandó közgyűlésen, sok hírneves gazdát hozott fel a fővárosba. Az enquete ülé­seit megelőzőleg, a dunántúli gazdasági egyesületek kép­viselői, ma délután 4 órakor előleges értekezletet tartot­tak, hogy a holnapi közgyűlésen egyöntetű eljárást kö­vethessenek. Ez értekezleten a többiek között jelen voltak gr. Széchenyi Kálmán, mint a soproni egylet é­s Radó Kálmán mint a veszprémi egyletek küldöttei. Az értekezlet Korizmics Lászlót kérte fel elnökül. A rövid ideig tartó értekezlet kimondotta, hogy a bir­tokminimum kérdését országos kérdésnek tekinti, miként annak tekinti azt az országos gazdasági egyesület szak­osztálya is, mely a holnapi gyűlés elé terjesztendő mun­kálatában, a „mezőgazdasági földbirtok határtalan szét­­darabolásának megakadályozását“ erősen hangsúlyozza; kimondotta továbbá az értekezlet, hogy az eszmét maga részéről a holnapi gyűlésen erejéhez mérten támogatni fogja; végül Radó indítványára egyhangúlag elfogadta­tott, hogy a hitbizományok alakításának megkönnyebbí­tése iránt teendő intézkedések végett is javaslatot fog tenni a közgyűlés elé. A gazdasági egyletek országos szövetkezete holnap kezdi meg évi gyűléseit. A gyűlésekre már több vidéki egylet küldöttei érkeztek Budapestre, és pedig a vas­megyei, az ungmegyei, az abaúj- és sopronmegyei, úgy­szintén a szepesi gazd. egylet részéről. A tanácskozások egyik legérdekesebb tárgyát a birtokminimum kérdése képezi, melyre vonatkozólag az orsz. gazd. egyesület szövetkezeti szakosztálya, Korizmics László indítvá­nyára kimondotta, hogy a minimum-törvény megalkotá­sát szükségesnek tartja s a gyűlésen ezen elv mellett fog állást foglalni. A rimamurányi vasgyár-telep 580 bányarészje­gye már a legközelebbi napokban csekély kivétellel be lesz váltva, úgy, hogy az új tulajdonos a közgyűlést május hó első napjaiban fogja Rimabrézón megtartat­hatni. E rendkívüli közgyűlésen el fogják határozni a gyártelep részvénytőkéjének felemelését és átváltoztatá­sát részvénytársasággá. Az új részvényeket csak ősszel fogják a piaczra hozni. Az üzletben a bécsi bankegye­sület, az osztr. tartományi bank és a magyar országos bank részesülnek. Gyarmatáruk. — Brázay Kálmán tudósítása az „Ellenőr“ számára. — Czukor. Az árak e hét eleje óta megállapodottnak tekinthetők, a­mennyiben a nyers czukor semmiféle árváltozásnak nem volt alá­vetve. Az azonnali, valamint a későbbi időre kötött szállításra a heti üzlet csendes hangulat és irányzat mellett kezdődött, s a forgalom eddig korlátolt maradt. Finomított áruban változatlan árak mellett csekély a forgalom, tetemesebb mennyiség lévén készletben Buda­pesten, s a­mennyiben a csehországi czukorpiac­on nem áll be újra áremelkedés, itt csakhamar árcsökkenésre számíthatunk. Kávé. Az irányadó kávépiaczokról általában lanyha, hanyatló üzletmenetet jelentenek A vásárlók tartózkodóbbak, daczára hogy az eladók nagyobb kedvezményekre mutatkoznak hajlandóknak. A hamburgi piac­on a forgalom igen csendes, a hangulat nyomott. Bra­zíliából érkezett tudósítás jó termést helyez kilátásba s a szállító piac­okon tetemes készlet létezését jelenti. Amerikai tudósítások sze­rint szintén nagy készletek vannak a kikötőkben. Rizs. Indiai nyers áruban élénk a forgalom, s a szállítmányok már megérkezések előtt eladatnak. A fényezett áru üzletmenete szin­tén igen élénk s tetemes mennyiség adatott el szilárd árakon. A kül­­piac­ok áraihoz képest a mi jelenlegi áraink alacsonyak, s azok emelkedése valószinü, mert nem áll arányban a nyers áruk áraival. Fűszerek: Fahéj, lignea faj, változatlan. — Gyömbér, cochin faj, nagyobb figyelemben részesül s a tulajdonosok az árakat fel­emelték. — Szerecsendió szilárd, virág lanyha. — Szegfűszeg, kere­sett czikk, s árai változatlanok. — Bors, singaporei, igen szilárd. — Szegfűbors teljesen életnélküli. — Csillagánizs merev. — Vanilia csendes, változás nélkül. Déli gyümölcs- A trieszti piaczon a déli gyümölcsök, különö­sen a szőlőfajok csekély készlete folytán csendes a forgalom s az irányzat szilárd. Mazsolából a középminőségü áru is teljesen elada­tott, magas árakon. Aprószőlőből kevés a készlet, árai változatlanok. Magyar mazsola folyton keresett áru, csekély készlettel. Szicziliai szőlőből némi szállítmányt várnak. — Füzérfüge tetemes forgalom­mal bir s árai szilárdulnak. — A mandula csendes. Jánoskenyér változatlan. Hering. Crownfullbrandban a forgalom élénk s az árak szilár­dak, azonban a stettini és hamburgi piaczokon az üzletmenet lanyha s a készlet tetemes. Petroleum. A nagymennyiségű behozatal folytán az árak, némi hullámzás után, újra hanyatlottak. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Május 4. — Értéktőzsde. Esti tőzsde. Az árhullámzás ma inkább lefelé m­ár felfelé irányult, általában az eladás van napirenden A reali­­záció az, a­mire mindenki törekszik, és csak miután ezen proces­­sust bevégeztük, fog új lendület beállni. Magyar járad­ék 117.70-ig és Papírjáradék 93.65-ig adattak el. Osztrák hitelr. 345 80-on kezdve 346-ig emelkedtek, de elvégre 343.80 után 344.60-on maradtak. Magyar hitelr. 341-en kerestettek. Leszámítoló bank 156-on állanak, noha a bécsi jegyzés 158—159. Iparbankra 66 volt pénz és 66.60 áru. A hangulat bizonytalan és változó, és egyaránt hajlandó az esésre mint az emelkedésre. Budapesti hajóforgalom. Május 3-án a Duna balpartján a kö­vetkező vizi járművek kötöttek ki a m. Luczenbacher Pál utódai m. h. 27. sz. 327 mm. tűzifa, Újfaluból. — Harcz Anna m. h 4. sz. 3450 db faltégla Rákosról. —­ Mikula János m. h. „Agnes“ 100 k­m­ fülke, Visegrádiéi. — Simon Sándor dereglyéje 10­ mm. bútor, Váczról. — Luczenbacher Pál utódai m. h. 15. sz. 329 mm. tűzifa, Ny.-Újfaluból.

Next