Ellenőr, 1881. szeptember (13. évfolyam, 437-491. szám)

1881-09-28 / 486. szám

Alii. évfolyam: 486 / 15-éről kelt horvát-slavon határőreinkhez intézett ki­áltványunkról és ugyazon napról kelt császári­­ és ki­rályi rendeletünkről a horvát-slavon határőrvidéknek Horvát-Slavon királyságunkkal és ez által magyar ko­ronánk országaival való egyesítése iránt hűségteket értesíteni. Ezen utóbbival egyidejűleg a rendkivüli bevételek és a külön határvidéki vagyonnak és a határőrvidéki alapoknak kezelését is szabályoztuk és a határvidék igazgatóságának Horvát-Szlavón- és Dalmátországunk bánjának, mint királyi biztosnak kezeibe való letételét elre­nrdeltük, hogy az említett területnek az anyaországba való teljes bekebelezését akként előkészítse, hogy a határ­őridék népessége minél előbb az alkotmányos jogok teljes élvezetébe léphessen. Az erre vonatkozó legfelsőbb rendeletek, valamint az. év julius 15 én kelt királyi leirat Horvát-Szlavon-Dal­­mát kedvelt királyságunk tartománygyűlése elé törvénybe igtatás végett elő fognak terjesztetni. Midőn ezzel ked­velt hiveinknek hosszú időn át táplált óhajtásait teljesí­tettük, és az ország közügyeinek nagyobb fejlesztésére az eszközöket megadtuk, s biztosan reméljük, hogy bölcs belátással és okos mérséklettel mindenkor ipar­kodni fogtok, hogy királyi jóakaratunknak ezen uj bi­zonyítéka atyai szándékunk értelmében s ennélfogva Horvát-Szlavón kedvelt királyságaink valódi előnyére áldásdúsan h­asznosíttatni fog. Bánunknak királyi biztosi minőségben is gondja lesz arra, hogy az ország egyik és másik felében a köz­­igazgatás minden ágában a szükséges intézkedések meg­történjenek és oly intézkedések történjenek, melyek mindazon akadályok elhárítására szükségesek, a­melyek a két országrész teljes egyesítésének még út­jában állanak Bánunknak feladata lesz, hogy a közigaz­gatás czélszerű argamens reformja, megkívántató tekin­tettel az ország pénzügyi erejére, Horvát-Szlavonországok egész területén behozassék, és e mellett a politikai, bí­rósági, valamint a községi hatóságok czélszerűbb beosz­tása­­és kikerekítése sikerrel megkezdhető legyen. Ezenkívül mint rendesen úgy most is a törvény­hozás ezen ülésszakában alkotmányos tárgyalás végett elő fognak terjesztetni, az évi költségvetések és az előző évek háztartásának zárszámadásai, valamint egyéb, a változott helyzetnek és a kor szellemének, megfelelő törvényjavaslatok, melyek az autonóm törvényhozás kö­rébe és az ország javának úgy szellemi mint anyagi tekintetben szakadatlan előmozdítására szánják. Miután azonban, tekintettel magyar koronánk ösz­­szes országainak állami közösségére, Horvát-Szlavónorszá­­gunk tartománygyűlésének minden törvényhozási ülésszak kezdetén első feladata a közös magyar országgyűlésbe kül­dendő törvényesen előírt számú képviselők megválasztása, hol azok a delegációba való választásnál és közös magyar kormányunk által előterjesztendő fontos törvényjavasla­tok tárgyalásánál részt veendőnek, mindenekelőtt gon­doskodni fogtok arról, hogy a tartománygyűlés megala­kulása és egyéb formalitások megtétele után ezen vá­lasztás azonnal megejtessék, hogy illető képviselőitek a magyar koronánk országainak országgyűlésén mielőbb megjelenhessenek. Midőn különben hűségteket királyi kegyelmünkről biztosítjuk, Horvát-Szlavon-Dalmátországunk tartomány­­gyűlését ezennel megnyitódnak nyilvánítjuk.“ Kelt Sohönbrunnban, 1881. augusztus 28. Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Pejacsevich László gróf, s. k. —.—, Magy. sorsj. —.—, Magyar jár. —.—, Napoleond’or —.—, Járadék 77 05, Unió —.—, Galicziai 326 25, Osztr. ar. jár. —.—, Magy. papirj. 91,45, 4% m. aranyj. —, Szilárd,­ Paris, szept. 27. (Zárlat.) 8% Évjárulék 84.67, 6% Évjárulék 116.55,3 Törlesztési évjár. 86.70, Osztr. államvasut 781.—, Lombard 355, Földhitel 920, Magyar jár. 112.75, Osztrák aranyjáradék 83­7 a, M. vasuti kölcsön 201 —, Magyar­ jelzálogbank 545.--, Bécsi Unió­­bank —.—, 4%-os magyar aranyjáradék 79.50, Szilárd. Berlin, szept. 27. Utótőzsde. Hitelrészl­ány 640.—, Államvasut 626.50, Lombard 271.50, Galicziai 140.75, Orosz papírpénz 219.25, Igen szilárd. Berlin, szept 27 (Zárt.) Papírtáradék 66.66,Ezüstjáradék 67.80 Magyar járadék 102.30, M. kincs, utalv. —.—, 1877. 10 mill. köles. 78.80, K. vas. elsőbbs. kötv. 94.—, Hitelrészvény 637.50, Államvasut 624.—, Lombard 281. , Galicziai 140.40, Kassa-Oderbergi 66.—, Romániai 62.—, Orosz Papírpénz 219.60, Váltóárf. Pécsre 171.60, Utótőzsde ■—.—, Magy. papirj. 77.90, Osztrák papirj. 81 90, Magyar 4%-os aranyjár. 79 10. Kedvező Frankfurt, szept. 27. (Zárlat.) Papirjáradék 66.43, Ezüstjáradék 67.—,l .Osztrák aranyjáradék 82.—, Magyar aranyjáradék 102.06, Osztr. hitelrészv. 318 50, Osztr. bank-r. 718.—, Osztr. államv.-részv. 313.50,­­Jalieziai 280.27, Lombard 140.50, Erzs. nyugati vasút 187.50, Magy. Galicz. vasút 146.—, Tiszav. vasúti elsőbbs. 86.75, Váltóárf. Becsre 172.80, Magyar papirjár. 77.75 Osztr. papirj. 82.50, 4­/a% földhitelzáloglevél 81.75 Utótőzsde 317.75, Szilárd, Frankfurt, szept. 27. (Esti zárlat.) Papirjáradék —.—, Ezüst­­járadék 67.—, Osztr. ar. jár. 82.—, Magy­ ar. jár. —.—, Osztr. hitelr. 318.12, Osztrák bank­r. —.—, Osstr. államv.-rése. 313.—, Galicziai 282.50, Lombard 138 87, Erzs. nyug. vasút —.—, Magyar Galicz. vas. —.—, Tiszav. vasúti elsöbbs. —.—, Vásárf. Bécs is —.—, Magy. papír —.—, Szilárd. Külgazdasági táviratok. Bor­in, s szept. 27. Árutőzsd­e. (Zárlat.) Bcza pseptember-ok­­tóberre 236 —, április-májusra 229,50 m. per 1000 Hg. B o a a hely­ben kész. áru 192.— m., szeptemberre 192.— m., szeptember-októ­berre 187. — m. április-májusra 17, 25 m. per 1000 klg. Sa­b szep­tember-októberre 150.— m., április-májusra 149.— m. per 1000 klg. Repeaeolaj helyben kész áru 64.20 m., szept.-ok­tóberre 54.— m., ápril-májusra 56.— m. Spiritus helyben, kési áru 59.50 m., szeptemberre 62.— m­., szeptember-októberre 57-60 m., április­­májusra 54.90 m. Stsitin, szept. 27. A r u t 8 * s d e. (Zárlat.) Búza szeptemberre 237.—, m­., április májusra 230.— m., per 1000 Mg. Rozs szept.­­októberre 189 50 m., okt.-novemberre 182 50 m­., ápr.-májusra 17150. Repczeolaj szeptember-októberre 54.— m., április-májusra 56 50, re. Spiritus helyben készáru 58.80 tu­, szeptemberre 59 30 ra., szeptember-októberre 57.— m., április májusra 54.10. R e p e z e szep­tember októberre 251.— za. var 1000 Mgr. KSin szeptember 27. Árutőzsde. (Zám­.) Búza novemberre 25­05 márka, márcziusra 1882. 24.40 márka per 100 kl­gr. K­o­z s novemberre 19.20 m., márcziusra 1882. 18.30 m. per 1­00 klgr. H e p­­ereol­aj helyben 30.60 m­, októberre 23.90 m­., májusra 2940. szária, szept. 27. ArotS.Bste. (Este.) Busa szept.-re 32 60, októberre 32.60 novembert.«! 4 hóra 32 60, első 4 hóra 32 60 frk per 100 Mg.■ Eltet kilencz márkás n­ptemberre 67.60, októberre 68.—, novembertől 4 hóra «8 80, első 4 hóra 69—, Kepe?, e olaj szep­temberre 78 50, októberre 78 75 nov -deczembe­re 79 25, első 4 hóra g6_r.'... Bröss szeptemberre 68. —, októberre 66 75, nov.­de­cz­em­berre 65 25 f­ő, első­­ hóra 6 5—. Búza, liszt szilárd, olaj csendes, szesz hanyatló. BZCS, szept. 27. (Eredeti távirat.) A mai előtőzsde hangulata szilárd volt ugyan, de a forgalom kevésbé élénk mint a legutóbbi napokon, minthogy az öt napi elhelye­zés nem volt könnyű és nem olcsó. Cseh, Unió, Magy. leszámítoló és Wechslerbank részvények különös ked­veltséginek örvendtek. Nordwest és Eibethal vasutak részvényei a német tarif-törvényről szóló hírek miatt gyöngébben állottak. Bányaértékekre a hangulat ked­­vező volt. Járadékok meglehetősen tartották magukat, valuták lanyhák. A déli tőzsde kis hausseval nyílott meg Lombardokban. A berlini jegyzések gyöngesége miatt beállott kevés hanyatlás később ismét eltűnt. 2 óra 15 perczkor jegyeztünk: Osztr. hitelrészvény 368,10, Magyar hitelrészvény 359 50, Anglo 161.75, Unió 153.—, Bankegylet 144.—, Osztrák földhitelr. —, Osztrák-magyar bank 832.—, Innerbergi 130—, Prágai vasipar 216 —, Papirjáradék 77.02—, Ezüstjáradék 77 95, Osztrák aranyjárad. 94.90, Magyar aranyjáradék 118.25­­, Magyar papírjáradék 90.10, 5% rente 94.40,4% rente 91.40, Magyar sorss. 124 —, Tiszai sorsjegy 113.—, Napoleon-arany 9. 35, Alföld 176.50, Gőzhaj­­társaság 590.—, Erzsébet pálya 216.—, Pécs-barcsi vasút. —Galicziai vasút 323.25, Kassa-oderbergi v. 151.25, Lemberg-csernovitzi 182.—, J­ombardok 163.50, Lloyd 641 —, Északi vasút 2360.—, Északnyugati 237.—, Elbevölgyi vasút 262.—, Erdélyi vasút —, Osztrák államvasút 363 50, Tiszai 247.—, Tramway 187.25, Magyar gácsor. 168 50, M. észak­keleti 169 50, Magy. nyugati —.—, Ferencz­ József pálya 194.50. 1860-as —, Bécsvárosi sorsjegyek —. Bécs, szept. 27. (Eredeti távirat.) 9 órai zárlat. A hangulat kevésbé alábbszállt. Osztrák hitelrészvény 367.80. BéCS, szeptember 27. (Magyar ért. zárlatja.­Magyar földteherm. kötv. 98 75, Magyar vasúti köles. 133.50, Erdélyi föld. kötv. 97.50, Magyar hitel 360 —, Magy. záloglevél 102.25, Alföld 176.50, Erdélyi vas. 170 50, Magy. észak-keleti vasút 169.50, Magy. kel. vas. 96.50, Kel.­vasuti elsőbbs. kötv. 91.30, Magyar sorsjegy 124.—, Tiszai vasút 246.50, Szőlődézsm. 95.—, Magy. földhitel —, Magy. leszá­mít. bank 129.—, Aranyjáradék 118.30, Kassa-Ouerburgi vasút 151.25, Tiszavölgyi sorsj. 113.10, Magyar papirj. 90.05. BéCs. szept. 27. (Osztrák ért. zárlatja.) Osztrák hitelrészvény 367 90, Angol-osztrák 101 75, Lombard 163.—, Államvasut 363.25 Aranyjáradék 94 75, Napoleond’or 6.341 , Londonra 117.80, Papírjá­­radék 77.02, Galicziai 323.50, Hitelsorsjegy 179.—, 1864-es 172.50, Német bankhelyek 57.65, 1860-as 131.60, cs. királyi arany 5.58, Frankfurt —.—, Töröksorsjegy 26.—, Nemzeti bank 832.— Ezüst­­járadék 77 85. Bécs, szept. 27. (Magánforgalom.) Hitelrészvény 368.80, Angol­­osztrák —.—, Magy. hitek. —.—, Államvasut —.—( Lombárd A királyné az árvák közt. — Az „Erzsébet“ árvalányházban. — Erzsébet királyné ma délután 1 órakor az orszá­gos nőipar-kiállitásról egyenesen a főváros által fentar­­tott damjanich-utczai „Erzsébet“ árvaleányházba hajta­tott, F­estetich grófné és Nopcsa báró főudvarmes­ter kíséretében. Képzelhetni, hogy az intézetben mi­­ meglepetést idézett elő a nem remélt váratlan megjelenése. M­a­t­z­i­n­g­e­r Lujza igazgatónőt, kit hanyat-homlok ro­hanva értesítettek a királyné jöttéről, rögtön lesietett a fel­séges asszony elé,de már csak az intézet épületének bejára­tánál fogadhatta. A királyné ezután az igazgatónő veze­tése alatt az emeletre ment, útközben a következő sza­vakkal fordulva az igazgatónőhöz : — Voltam a nőiparkiállításon, s láttam az intézet munkáit is, melyek valóban igen megnyerték tetszé­semet. — Köszönöm felségednek, felelte az igazgatónő, hogy figyelmére méltatta az árvák munkáit is. — Volt már többször a kiállításon ? kérdé újra a királyné az igazgatónőtől. — Igen, felséges asszonyom, már több ízben s hosszasabban időztem ott, mert a kézi munkák intéze­­tetünk szempontjából is nagyon érdekelnek. — Én is nagy érdekekkel néztem a kiállított tárgya­kat, szólt ismét a királyné, s igazán mondhatom, nagyon sok szép munka van ott kiállítva. E közben feljöttek az emeletre, hol a királyné a bálé szobákat, ruhatárt, mosdó- és beteg szobákat a leg­nagyobb figyelemmel szemlélte meg.­­— Egyetlen betegük sincs ? — szólt, midőn az üresen álló betegszoba ajtaját felnyitották előtte. — Nincs, egyetlen betegünk sincs jelenleg felség, felelte az igazgatónő. — No, ennek mondhatom, rendkívül örvendek, szólt látható megelégedéssel a királyasszony. A háló­szobákon most még egyszer keresztül ve­zettette magát. Midőn e háló­termek egyikébe jutot­tak, a királynő e kérdéssel fordult Matzinger Lujza igazgatónőhöz : — Ez is megvolt már, a­mióta utóljára vol­tam itt? — Nem, felséges asszonyom, ez egészen új terem. — Mindjárt észrevettem, szólt a királyné, mert mikor utolsó ízben voltam itt, e háló terem még nem volt meg. — Tehát bizonyára szaporodott a növendé­kek száma ? — Igen felség. — És mennyivel ? — Tizenkettővel, — Tizenketővel ? És elég az intézet valamennyi növendék kényelmes befogadására? — Nem, felség, — felelt az igazgatónő — sőt már a főváros által ő fensége Rudolf trónörökös menyegzője alkalmából tett tíz „Stefánia“ alapítványra felveendő ár­vákat sem tudjuk elhelyezni. A főváros azonban már legközelebb meg fogja nagyobbítani az intézetet. — Egy? És hol s mikép fogja megnagyobbít­hatni ? — kérdé a királyné. — Az intézet két szárnyát építik majd ki. — Nagyon szép, ezt még nem is tudtam. — Majd még egyszer végig jártató szemeit felséges asszo­nyunk a termeken. — A rend, az egyszerűség és tisztaság, melyeket itt látok, megelégedésemet érdemlik meg, voltak ez al­kalommal a királyné elismerő szavai az intézet igazga­tónőjéhez, kinek e dolgok körül tanúsított tapintatos s fáradhatlan buzgalma csakugyan meg is érdemelte a leg­felső elismerést. — Hol vannak a gyermekek ? kérdé most a királyné. — Lent vannak s felségedet várják, felelte az igazgatónő. Az intézet növendékei tanítónőikkel élükön, fél­körben fölállítva, a terrason várakoztak a királyasz­­szonyra, kit midőn megpillantottak, zajos éljenzésbe törtek ki. Midőn a királyné ide ért, az igazgatónő Mik­sits, a két Zadra és Engel kisasszonyokat, mint az intézet tanitónőit bemutatta a felségnek, ki erre azonnal a dolgozó szobába ment s megtekintette a nö­vendékek kézimunkáit. — Tudnak e a növendékek gépen is varrni? kérdé az igazgatónőtől. — Igen fölség, a nagyobbak már ebben is nyer­nek oktatást. A munkaszobából kijőve, a királyné újra a gyer­mekek közé ment. — Melyik, a legjobb gyermek ? kérdé. — Bajos erre felelni, — szólt az igazgatónő — mert többen vannak, kik egyformán a legjobbak. — Nagyon szép, — mondá a királyné. — De mily jól néznek ki. Látszik, hogy jól el vannak látva min­dennel. Az igazgatónő e közben bemutatta a királyasszony­nak a ma és tegnap bevett két gyermeket, továbbá Molnár Rózát mint a legkisebb g Ried Józsát mint a legnagyobb növendéket. A királyné leereszkedő mosolylyal fogadta a be­mutatást, majd a hódolattól s szeretettől ragyogó sze­mekkel rá bámuló lánykákhoz e szavakkal fordult: — De azután legyetek ám szorgalmasak, jók s jól tanuljatok, mert ennek fogok én nagyon örvendeni! Hangos éljenzésbe törtek ki e szavakra a kicsi­kék, s az éljenzést folytatta az utczán időközben föl­szaporodott nagy néptömeg, midőn az intézetből kijövő királyasszonyt megpillantotta. A királyné ezután kocsiba szállt s ugy látszik a városligetet tekintette meg, mert nem sokára újra az intézet előtt hajtatott el, s mosolyogva üdvözölte az ab­lakon kibámuló növendékeket, kik nagy zajjal és öröm­mel rohantak az igazgatónőhöz dicsekedni, hogy a ki­rályné ismét erre ment s a kocsiból köszönt­­ nekik! * A királyné látogatásáról a nőiparkiállításban esti lapunk tudósításához még a következőket itatjuk: ELLENÜR Említők, hogy L­u­s­z­t­i­g Eszti kisasszony tanítónő nagyon tetsző ajándékot nyújtott át a királynőnek. Ez egy fehér moreszkinből készült gyönyörű nyeregtakaró, melynek két sarkán finoman hímzett egy-egy E belli ékeskedik. Mindegyik betű fölé bajor szinü csá­szári házi korona van hímezve, s ezüsttel díszítve. A takarót körül futja „a la gréce“ hímzés. Ő felsége látszó örömmel fogadta a piruló szép lánytól a becses ajándékot a kérdező, várjon a gyönyörű hímzést, ki kézite? „Én, felsé­ges asszony“ felesé­g u s­z t­i­g Esztike. „Sokáig tartott a munka?“ — „Öt nap és ugyanannyi éjen át.“ — „S hol vette a mintát?“ — „A rajzot Posner Károly Lajos tervezte, s a takarót Dulcz udvari szállító készítette.“ — „Igen szép ! köszönöm leányom szives ajándékát.“ Mi­dőn a királyné tovább ment, a kisasszony kimondhat­­óan örömében lehajtotta fejét az asztalra és hossza­san — sirt. H­ÍREK. Szeptember 27. — Mai mellékletünk tartalma a következő : A tömösi h­on­­védemlék leleplezése. — Tárcza: Romola. (Regény. Irta George Elliot.) — Hirek. — Fővárosi hírek. — Egyesületek és társulatok. — Idegenek névjegyzéke. — Kivonat a hivatalos lapból. — Szín­házak. — Budapesti és bécsi tőzsdék. — A király holnap, szerdán reggel fél 7 órakor külön vonaton érkezik Gödöllőről a fővárosba, s hogy az országgyűlést ünnepélyesen megnyissa; holnap este el­hagyja a fővárost és Bécsbe utazik, honnan nem — mint eleintén tervezve volt­­— október 1-én, hanem ok­tóber közepe táján érkezik vissza fővárosunkba, mely alkalommal hosszabb ideig fog itt időzni és úgy az ügető versenyen, valamint az őszi lóversenyeken meg fog jelenni. A királyné és Mária Valéria főher­­czegnő még egy darabig Gödöllőn maradnak. Stefánia főherczegnő, mint Prágából írják, kitűnően érzi magát, s olyan viruló színben van, hogy a sokat emlegetett téli tartózkodás Meranban teljesen légből kapott hírnek bizonyul, egyszerűen az által, mert a trónörökös asz­­szonynak nincsen rá szüksége. A főherczegnő minden­nap megteszi a maga csendes gyalogsétáját vagy séta­­kocsizását, s a napnak több óráján át előszeretettel zongorázik, vagy játszik hárfán, mert mindkét hangszert kitűnő ügyességgel kezeli. Néha valamelyik prágai hárfa­­művész által játszat magának egy-egy zeneművet. A né­met országos színházban hetenkint kétszer-háromszor szokott megjelenni, s ilyenkor az előadásokat a legna­gyobb figyelemmel kíséri.­­ József főherczeg, mint lapunknak írják Pécsről, ma reggel 6 óra 40 perc­kor Velenczébe utazott. A honvédség hadgyakorlatai már itt is befejeztettek, az idegen zászlóaljak, valamint a közös hadseregből ide ren­delt műszaki csapatok hazafelé vonulnak. József főher­­czeg folyó hó 23-án az itteni Zsolnai féle majolica gyá­rat már negyedízben részesítette magas látogatásában s ismételten adott kifejezést megelégedésének az egy év óta tapasztalt nagy előmenetele fölött a most már világhírűvé lett gyárnak. Megtekintette az újonnan épült nagy szobrász­műhelyben kiállított vázlatokat, rajzokat és a részben már kész és az életnagyságot meghaladó mintáit azon ereszték-szobroknak, melyeket a vallás- és közoktatási m. kir. ministerium a Zsolnai gyárnak adott át szines majolicából való ké­szítés végett és melyek a Budapesten építésben levő műegyetemet fogják disziteni. Nagytehetségü fiatal mű­vészünk, Kelen Herman szobrász a főherczeg teljes megelégedését és megérdemlőit tetszését nyerte meg ezen munkáért. Ez alkalommal a főherczeg ismételten hangsúlyozta, hogy örömére szolgál azt látni, hogy a minden oldalról tett erőlködések e nemben is emanci­pálni akarják Magyarországot a külföld alól. — A nőiparkiállításból. A Koburg herczegi pár, mely már tegnap , ma délelőtt meglátogatta a kiállí­tást, ma délután minden előzetes jelentés nélkül, ismét megjelent a Vigadóban. B­e­k­e­y Imréné kalauzolta a herczegi párt. Ez alkalommal a látogatás czélja vásár­lás volt. A csabai és torontáli kiállításokban, nem kü­lönben a kisebb kiállításokból is, egyes tárgyakat 1000 frt értéken felül vásároltak; a Kálozdy nővéreknél is vásárolt művirágokét a herczegnő. A herczeg 200 sors­jegyet is vett ez alkalommal.­­ A királyné meg­kérdezte ma délelőtt Zichy grófot, hogy mit tehet a ma­gyar ipar érdekében, mire Zichy különösen a szövő­ipar emelésére kérte fel ő felségét, mit a koronás asz­­szony teljes készséggel ígért meg. — A király h­o­l­ nap délután 3 órakor látogatja meg a ki­állítást. — A nőegylet ipariskolájának növendékei ma délután látogatták meg a kiállítást, a tanítónők veze­tése alatt.­­ A honvédmenház ügyében ma délután 4 órakor a másik párt küldöttsége jelentkezett kihallgatásra a miniszterelnöknél. A küldöttség feje és szónoka Krivácsy volt. Miután előadta feleinek panaszát, sza­vaira a miniszterelnök a következőleg felelt: Nagyon sajnálom, hogy e viszály a honvédség között támadt, mert én mindig barátja voltam a honvédségnek. Az ira­tokat megvizsgálom, és azután fogok intézkedhetni. A h­onvédmenházra vonatkozólag pedig azt mondom, ha a honvéd közgyűlés azt határozná el, hogy az állam kezelésébe menjen át a menház; gondoskodni fogok ügyeinek rendezéséről, de initiatívát többé nem fogok tenni, mert nem szeretném azt, hogy az országgyűlés határozata a honvédgyűlés által el ne fogadtassák. — Tűz volt ma éjjel az üllői­ úti 29. sz. házban. A tűz L­a­u­ff­e­r Vilmosnak e házban levő rövidáru kereske­désében ütött ki vigyázatlanság folytán. A szerencsét­­­lenséget éjjeli 11 óra után vették észre véletlenségből, a midőn már a füst a bolthelyiség ablakán át nagy gomo­lyokban tört elő. A bajt rögtön jelezték a tű­zőrség főállomásán, de ez valahová gyakorlatra vonult ki , minek folytána a kétségbeesett bolttulajdonosok csak egy szál tüzért tudtak valahonnan előkeríteni, ki az­után csákányával feltörte a boltajtót. A tűzoltó ar­czára nyomta zsebkendőjét s háromszor kisérlette meg a bolthelyiségbe nyomulni,de az iszonyú füst mindannyiszor visszahátrálni kényszerítette. A ve­szély e közben mind fenyegetőbbé vált. Szaladtak a pipa-utczai tüzőrségi állomásra, de ott egyetlen lélekre sem találhattak. Végre lapunk egyik munkatársa, ki ép az időben ment haza felé, a tüzér kérésére a népszínház mellett levő tüzérségi állomásra hajtatott, s jelezte a veszélyt. A tüzőrség eleintén vonakodott a szerencsétlen­ség színhelyére menni, miután a főparancsnokságtól várt utasítást. Végül az állomásparancsnok rászánta magát a segélyre, mire a kocsik a szerencsétlenség szín­helyére vágtattak, s rövid idő múlva a tüzet eloltották. Még pár percznyi késedelem a tüzőrség részéről, s a szerencsétlenség óriási mérvet ölthetett volna. — Fölülfizetések a mai előadás alkalmából, a ma­gyar hírlapírók nyugdíjintézete javára: Koburg herczeg 50 frt, az osztr. államvaspálya 50 frt, Strasser A. 40 frt, Hangi M. 15 frt, Beermann Gyula és neje 5 frt, „N. P. Journal“, „Pester Journal“, „Polit. Volksblatt“, „Neues Pol. Volksblatt“ útján 19 frt, Weisz B. F. 2 frt 50 kr. — Miss Ella a Renz-czirkus lovasnője könnyen megjárhatta volna ma este. Leesett a lóról, de szeren­csére komolyabb baja nem történt. Miss Ella ma lépett föl először s föltünést keltett gyönyörű mutatványaival. A ló sebes vágtatásban volt, Miss Ella egyik lábával a Budaphnt, s­zerda, szeptember 28. idei, nyergen, a másikkal a ló nyakán állott, ekkor lába fair télen megcsúszott s ő ivalaku utat írva le, a korláton kivülre az első padsor elé dobatott. Szerencséje volt az, hogy ott a hová esett, számosan ültek s igy nem eshe­tett a földre, hanem az első sorban ülők kinyújtott lá­bára. A közönség visszafojtott lélekzettel várta mi tör­tént. A nyugtalanság azonban mindössze egy pillanatig tartott, a kisasszonyt, kinek semmi baja sem esett, hir­telen fölemelték, ő pedig megigazította czipőjét s foly­tatta a lovaglást, s ekkor sikerült az a mutatvány is, a­melynek oly szomorú vége lehetett volna. A közönség viharos tapssal fejezte ki örömét, hogy a mulatságból nem vált szerencsétlenség. Naptár. Szerda, szeptember 28. Nap­kel 5­­5. 56 p., nyug. 5 5. 44 p.­­ Hold kel 11 ó. 28 p. este, nyugszik 8 6. 10 p. reggel. R. kaih.: Venczel, prat. Vénesel, Borig-orosz :­­szept. 16.) Eufé­­mia út. Országos nőiparkiállitás a vigadóban. Gazd. és tanszermúzeum a Köztelken. Eszterházy képtár d. e. 9—d. u. 1-ig. Múzeumban képtár 9—1 óráig. irodalom­, szinház és művészet. — A hírlapírók nyugdíjintézete javára rendezett színi előadás ma ment végbe a gyapjú utczai színház­ban, minden tekintetben szép sikerrel. A nemzeti szín­ház tagjai vállalkoztak a tavalyi színházévad egyik legkiválóbb darabjának, Sardou ,„Váljunk el!“ czímű­ vígjátékának szintei­ozatalára, és a fővárosi műveit kö­zönség sietett is kedvencz művészeit megnézni azon a színpadon, melyen most legelőször léptek elébe. Midőn a függöny fölszállt, Nagy Imre lépett ki magyar salon­­öltözetben, és ifj. Ábrányi Kornél ez alkalomra itt következő prológját szavalta el: A névtelen hősök. A névtelen hősökrő­l annyi dal szól, A névtelen hősökről, kik csatákon Halálba mennek, melynek rémes arczát A halhatatlanság nem aranyozza meg! És a sok jelesnek dija jeltelen sir, S ez még a jobbik. — Mert sok élve tér meg. S a koldusbot lesz minden támasza. Ily névtelen hősökrel annyi dal szól, S a hírlapírót még nem zengi ének, Pedig egy névtelen hős mindenik ! A tábor, melynek ő a katonája, Nagy hatalom. Korszellem a vezére, S minden csatában diadalt arat Övé a második szó; s uj d­aosznak Parancsolá: világosság legyen , S világosság jön. — Semmi nélküle Támadni nem tud, s miden általa, Az éltető nap, tisztitó vihar, Szántó ekéje, arató sarlója, Világ magtára, — mindez, mindez 8. E nagy század három csudája közt !"’ A harmadik, — együtt a haladásnak Szentháromsága, mely a földre szállt A gőz, a villany, és a hírlapíró. A Megváltó, hogy embert üdvözítsen, Minden kint s szenvedést magára vett, S a sajtó, hogy az ember meg legyen A szolgaságtól váltva mindörökre, Magára vett minden rabszolgaságot, S hogy a világnak ünnepe legyen, A sajtó minden ünnepről lemondott. S hogy minden ember valaki lehessen, Beállt a hírlapíró senkinek. Ha eszme kell fáklyának, tartja, Ha védni kell jogot, megvédi­­, Ha kell igazság, ezer kézzel adja, Ha kell Ítélet megkongatja a Világ lelkiismeret­ének érezharangját. Ha kell paizs, csak egy vékony papirt ád, De nincs aczélvért, mely ennél erősebb. Ha fegyver kell, ledöntni egy kolosszust, Oly kis tollat ragad, hogy ahhoz képest­­ Dávid parittyaköve óriás, S nincs Góliáth, kit azzal porba nem sújt. S mi van drágább a földön a tudásnál ? Mi van nagyobb kincs, mint az ismeret ? Mi az, mi több ingert ad mint az uj ? Mi édesebb, mint soha elhagyottnak Nem lenni ? Mi lehet vigasztalóbb Mint egy olyan bizalmas jó barát, Ki mindig fölkeres, kinek előtted Nincs titka, mindent megmond, s megtanít! Ez mind a sajtó és hogy ez lehessen . Nincs nyugta, nincsen napja, étele. S mit a közönség kényelemmel olvas, A hírlapíró bajjal szerzi meg. S hol a közönség szórakozva élvez. Még ott is fárad s küzd a hírlapíró. S im más azért munkálkodik, hogy ezzel szerezze meg nyugalmát s pihenését. A hírlapíró, ki mindenkinél Több munkát végez, sohasem pihenhet! Mindent kell tudnia, — sőt tudni azt is, Hogy róla senki sem tud! Tudni azt is, Hogy minden szerszám hálás, mint a toll, S minden kiskorúan szerzett diploma Jobb kalauz, mint az a lámpa, melylyel A hírlapíró egy egész világot kalauzol járatlan utakon. A névtelen hősökről annyi dal szól, S a hirlapirót még nem zengi ének, Pedig egy névtelen hős mindenik, Dicsőségére válik a világnak, És dicsőséget nem kér a világtól, S első eset, az, oh! tisztelt közönség A ki a hírlapíró egyedüli Szerelme, czélja, s büszkesége vagy, S kinek kedvéért mindenüvé elmegy, Hogy most a hirlapirók kedvéért Te jössz ide. Első eset, de ne legyen utolsó, Nem tartozásból, — mert annak kevés. Csak szivességből, — mert ennek elég. És bizonyságai arra, hogy e pályát Vidáman futni van miért, s kiért. S ha tapsot, hoztál, add azt a művésznek, A, hírlapíró tapshoz nem szokott. Ő véle csak némán szorits kezet. S jutalma megvan, többet, nem keres . És téged éltet, mert csak néked él. A közönség nagy tetszéssel fogadta a szép költe­ményt, kétszer is kitapsolta a szavaló művészt és hívta sokáig a szerzőt, ki azonban nem jelent meg. Rövid szünet után megkezdődött a vígjáték elő­adása, mely elejétől végig gyönyörű szépen folyt. A közreműködők, Halmi, Náday, Bercsényi, Lendvainé, Vizváriné, Györgyné, Bé­­kessy I., Hetényi, Egress­y, Sántha és Pintér pezsgő jókedvvel és a náluk szokásos szaba­tossággal játszottak. Molnárné „Cyprienne“ szerepé­ben valósággal remekelt, és a közönség azon részét, mely ritkábban lát­­magyar színi előadást, örökre meg­hódította. Csakúgy zúgott a terem a tapsoktól minden egyes nagyobb jelenete után. És minthogy kisebbszerű­ jelenete a darabban alig van, az egész est egy nagy ová­­zlóvá alakult a jeles művésznő számára. Mint értesülünk, az est sikere jövedelem tekinte­tében is teljesen kielégítő. A bruttó jövedelem az 1300 frtot messze meghaladja, és ezen összegből legalább 800 frt tiszta jövedelem fog jutni a nyugdíjintézet ja­vára. Több jelentékeny fölülfizetés is történt, a színház bérlői pedig mind megtartották rendes helyeiket.

Next