Ellenőr, 1881. szeptember (13. évfolyam, 437-491. szám)
1881-09-28 / 486. szám
Alii. évfolyam: 486 / 15-éről kelt horvát-slavon határőreinkhez intézett kiáltványunkról és ugyazon napról kelt császári és királyi rendeletünkről a horvát-slavon határőrvidéknek Horvát-Slavon királyságunkkal és ez által magyar koronánk országaival való egyesítése iránt hűségteket értesíteni. Ezen utóbbival egyidejűleg a rendkivüli bevételek és a külön határvidéki vagyonnak és a határőrvidéki alapoknak kezelését is szabályoztuk és a határvidék igazgatóságának Horvát-Szlavón- és Dalmátországunk bánjának, mint királyi biztosnak kezeibe való letételét elrenrdeltük, hogy az említett területnek az anyaországba való teljes bekebelezését akként előkészítse, hogy a határőridék népessége minél előbb az alkotmányos jogok teljes élvezetébe léphessen. Az erre vonatkozó legfelsőbb rendeletek, valamint az. év julius 15 én kelt királyi leirat Horvát-Szlavon-Dalmát kedvelt királyságunk tartománygyűlése elé törvénybe igtatás végett elő fognak terjesztetni. Midőn ezzel kedvelt hiveinknek hosszú időn át táplált óhajtásait teljesítettük, és az ország közügyeinek nagyobb fejlesztésére az eszközöket megadtuk, s biztosan reméljük, hogy bölcs belátással és okos mérséklettel mindenkor iparkodni fogtok, hogy királyi jóakaratunknak ezen uj bizonyítéka atyai szándékunk értelmében s ennélfogva Horvát-Szlavón kedvelt királyságaink valódi előnyére áldásdúsan hasznosíttatni fog. Bánunknak királyi biztosi minőségben is gondja lesz arra, hogy az ország egyik és másik felében a közigazgatás minden ágában a szükséges intézkedések megtörténjenek és oly intézkedések történjenek, melyek mindazon akadályok elhárítására szükségesek, amelyek a két országrész teljes egyesítésének még útjában állanak Bánunknak feladata lesz, hogy a közigazgatás czélszerű argamens reformja, megkívántató tekintettel az ország pénzügyi erejére, Horvát-Szlavonországok egész területén behozassék, és e mellett a politikai, bírósági, valamint a községi hatóságok czélszerűbb beosztásaés kikerekítése sikerrel megkezdhető legyen. Ezenkívül mint rendesen úgy most is a törvényhozás ezen ülésszakában alkotmányos tárgyalás végett elő fognak terjesztetni, az évi költségvetések és az előző évek háztartásának zárszámadásai, valamint egyéb, a változott helyzetnek és a kor szellemének, megfelelő törvényjavaslatok, melyek az autonóm törvényhozás körébe és az ország javának úgy szellemi mint anyagi tekintetben szakadatlan előmozdítására szánják. Miután azonban, tekintettel magyar koronánk öszszes országainak állami közösségére, Horvát-Szlavónországunk tartománygyűlésének minden törvényhozási ülésszak kezdetén első feladata a közös magyar országgyűlésbe küldendő törvényesen előírt számú képviselők megválasztása, hol azok a delegációba való választásnál és közös magyar kormányunk által előterjesztendő fontos törvényjavaslatok tárgyalásánál részt veendőnek, mindenekelőtt gondoskodni fogtok arról, hogy a tartománygyűlés megalakulása és egyéb formalitások megtétele után ezen választás azonnal megejtessék, hogy illető képviselőitek a magyar koronánk országainak országgyűlésén mielőbb megjelenhessenek. Midőn különben hűségteket királyi kegyelmünkről biztosítjuk, Horvát-Szlavon-Dalmátországunk tartománygyűlését ezennel megnyitódnak nyilvánítjuk.“ Kelt Sohönbrunnban, 1881. augusztus 28. Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Pejacsevich László gróf, s. k. —.—, Magy. sorsj. —.—, Magyar jár. —.—, Napoleond’or —.—, Járadék 77 05, Unió —.—, Galicziai 326 25, Osztr. ar. jár. —.—, Magy. papirj. 91,45, 4% m. aranyj. —, Szilárd, Paris, szept. 27. (Zárlat.) 8% Évjárulék 84.67, 6% Évjárulék 116.55,3 Törlesztési évjár. 86.70, Osztr. államvasut 781.—, Lombard 355, Földhitel 920, Magyar jár. 112.75, Osztrák aranyjáradék 837 a, M. vasuti kölcsön 201 —, Magyar jelzálogbank 545.--, Bécsi Unióbank —.—, 4%-os magyar aranyjáradék 79.50, Szilárd. Berlin, szept. 27. Utótőzsde. Hitelrészlány 640.—, Államvasut 626.50, Lombard 271.50, Galicziai 140.75, Orosz papírpénz 219.25, Igen szilárd. Berlin, szept 27 (Zárt.) Papírtáradék 66.66,Ezüstjáradék 67.80 Magyar járadék 102.30, M. kincs, utalv. —.—, 1877. 10 mill. köles. 78.80, K. vas. elsőbbs. kötv. 94.—, Hitelrészvény 637.50, Államvasut 624.—, Lombard 281. , Galicziai 140.40, Kassa-Oderbergi 66.—, Romániai 62.—, Orosz Papírpénz 219.60, Váltóárf. Pécsre 171.60, Utótőzsde ■—.—, Magy. papirj. 77.90, Osztrák papirj. 81 90, Magyar 4%-os aranyjár. 79 10. Kedvező Frankfurt, szept. 27. (Zárlat.) Papirjáradék 66.43, Ezüstjáradék 67.—,l .Osztrák aranyjáradék 82.—, Magyar aranyjáradék 102.06, Osztr. hitelrészv. 318 50, Osztr. bank-r. 718.—, Osztr. államv.-részv. 313.50,Jalieziai 280.27, Lombard 140.50, Erzs. nyugati vasút 187.50, Magy. Galicz. vasút 146.—, Tiszav. vasúti elsőbbs. 86.75, Váltóárf. Becsre 172.80, Magyar papirjár. 77.75 Osztr. papirj. 82.50, 4/a% földhitelzáloglevél 81.75 Utótőzsde 317.75, Szilárd, Frankfurt, szept. 27. (Esti zárlat.) Papirjáradék —.—, Ezüstjáradék 67.—, Osztr. ar. jár. 82.—, Magy ar. jár. —.—, Osztr. hitelr. 318.12, Osztrák bankr. —.—, Osstr. államv.-rése. 313.—, Galicziai 282.50, Lombard 138 87, Erzs. nyug. vasút —.—, Magyar Galicz. vas. —.—, Tiszav. vasúti elsöbbs. —.—, Vásárf. Bécs is —.—, Magy. papír —.—, Szilárd. Külgazdasági táviratok. Borin, s szept. 27. Árutőzsde. (Zárlat.) Bcza pseptember-októberre 236 —, április-májusra 229,50 m. per 1000 Hg. B o a a helyben kész. áru 192.— m., szeptemberre 192.— m., szeptember-októberre 187. — m. április-májusra 17, 25 m. per 1000 klg. Sab szeptember-októberre 150.— m., április-májusra 149.— m. per 1000 klg. Repeaeolaj helyben kész áru 64.20 m., szept.-októberre 54.— m., ápril-májusra 56.— m. Spiritus helyben, kési áru 59.50 m., szeptemberre 62.— m., szeptember-októberre 57-60 m., áprilismájusra 54.90 m. Stsitin, szept. 27. A r u t 8 * s d e. (Zárlat.) Búza szeptemberre 237.—, m., április májusra 230.— m., per 1000 Mg. Rozs szept.októberre 189 50 m., okt.-novemberre 182 50 m., ápr.-májusra 17150. Repczeolaj szeptember-októberre 54.— m., április-májusra 56 50, re. Spiritus helyben készáru 58.80 tu, szeptemberre 59 30 ra., szeptember-októberre 57.— m., április májusra 54.10. R e p e z e szeptember októberre 251.— za. var 1000 Mgr. KSin szeptember 27. Árutőzsde. (Zám.) Búza novemberre 2505 márka, márcziusra 1882. 24.40 márka per 100 klgr. Koz s novemberre 19.20 m., márcziusra 1882. 18.30 m. per 100 klgr. H e pereolaj helyben 30.60 m, októberre 23.90 m., májusra 2940. szária, szept. 27. ArotS.Bste. (Este.) Busa szept.-re 32 60, októberre 32.60 novembert.«! 4 hóra 32 60, első 4 hóra 32 60 frk per 100 Mg.■ Eltet kilencz márkás nptemberre 67.60, októberre 68.—, novembertől 4 hóra «8 80, első 4 hóra 69—, Kepe?, e olaj szeptemberre 78 50, októberre 78 75 nov -deczembere 79 25, első 4 hóra g6_r.'... Bröss szeptemberre 68. —, októberre 66 75, nov.deczemberre 65 25 fő, első hóra 6 5—. Búza, liszt szilárd, olaj csendes, szesz hanyatló. BZCS, szept. 27. (Eredeti távirat.) A mai előtőzsde hangulata szilárd volt ugyan, de a forgalom kevésbé élénk mint a legutóbbi napokon, minthogy az öt napi elhelyezés nem volt könnyű és nem olcsó. Cseh, Unió, Magy. leszámítoló és Wechslerbank részvények különös kedveltséginek örvendtek. Nordwest és Eibethal vasutak részvényei a német tarif-törvényről szóló hírek miatt gyöngébben állottak. Bányaértékekre a hangulat kedvező volt. Járadékok meglehetősen tartották magukat, valuták lanyhák. A déli tőzsde kis hausseval nyílott meg Lombardokban. A berlini jegyzések gyöngesége miatt beállott kevés hanyatlás később ismét eltűnt. 2 óra 15 perczkor jegyeztünk: Osztr. hitelrészvény 368,10, Magyar hitelrészvény 359 50, Anglo 161.75, Unió 153.—, Bankegylet 144.—, Osztrák földhitelr. —, Osztrák-magyar bank 832.—, Innerbergi 130—, Prágai vasipar 216 —, Papirjáradék 77.02—, Ezüstjáradék 77 95, Osztrák aranyjárad. 94.90, Magyar aranyjáradék 118.25, Magyar papírjáradék 90.10, 5% rente 94.40,4% rente 91.40, Magyar sorss. 124 —, Tiszai sorsjegy 113.—, Napoleon-arany 9. 35, Alföld 176.50, Gőzhajtársaság 590.—, Erzsébet pálya 216.—, Pécs-barcsi vasút. —Galicziai vasút 323.25, Kassa-oderbergi v. 151.25, Lemberg-csernovitzi 182.—, Jombardok 163.50, Lloyd 641 —, Északi vasút 2360.—, Északnyugati 237.—, Elbevölgyi vasút 262.—, Erdélyi vasút —, Osztrák államvasút 363 50, Tiszai 247.—, Tramway 187.25, Magyar gácsor. 168 50, M. északkeleti 169 50, Magy. nyugati —.—, Ferencz József pálya 194.50. 1860-as —, Bécsvárosi sorsjegyek —. Bécs, szept. 27. (Eredeti távirat.) 9 órai zárlat. A hangulat kevésbé alábbszállt. Osztrák hitelrészvény 367.80. BéCS, szeptember 27. (Magyar ért. zárlatja.Magyar földteherm. kötv. 98 75, Magyar vasúti köles. 133.50, Erdélyi föld. kötv. 97.50, Magyar hitel 360 —, Magy. záloglevél 102.25, Alföld 176.50, Erdélyi vas. 170 50, Magy. észak-keleti vasút 169.50, Magy. kel. vas. 96.50, Kel.vasuti elsőbbs. kötv. 91.30, Magyar sorsjegy 124.—, Tiszai vasút 246.50, Szőlődézsm. 95.—, Magy. földhitel —, Magy. leszámít. bank 129.—, Aranyjáradék 118.30, Kassa-Ouerburgi vasút 151.25, Tiszavölgyi sorsj. 113.10, Magyar papirj. 90.05. BéCs. szept. 27. (Osztrák ért. zárlatja.) Osztrák hitelrészvény 367 90, Angol-osztrák 101 75, Lombard 163.—, Államvasut 363.25 Aranyjáradék 94 75, Napoleond’or 6.341 , Londonra 117.80, Papírjáradék 77.02, Galicziai 323.50, Hitelsorsjegy 179.—, 1864-es 172.50, Német bankhelyek 57.65, 1860-as 131.60, cs. királyi arany 5.58, Frankfurt —.—, Töröksorsjegy 26.—, Nemzeti bank 832.— Ezüstjáradék 77 85. Bécs, szept. 27. (Magánforgalom.) Hitelrészvény 368.80, Angolosztrák —.—, Magy. hitek. —.—, Államvasut —.—( Lombárd A királyné az árvák közt. — Az „Erzsébet“ árvalányházban. — Erzsébet királyné ma délután 1 órakor az országos nőipar-kiállitásról egyenesen a főváros által fentartott damjanich-utczai „Erzsébet“ árvaleányházba hajtatott, Festetich grófné és Nopcsa báró főudvarmester kíséretében. Képzelhetni, hogy az intézetben mi meglepetést idézett elő a nem remélt váratlan megjelenése. Matzinger Lujza igazgatónőt, kit hanyat-homlok rohanva értesítettek a királyné jöttéről, rögtön lesietett a felséges asszony elé,de már csak az intézet épületének bejáratánál fogadhatta. A királyné ezután az igazgatónő vezetése alatt az emeletre ment, útközben a következő szavakkal fordulva az igazgatónőhöz : — Voltam a nőiparkiállításon, s láttam az intézet munkáit is, melyek valóban igen megnyerték tetszésemet. — Köszönöm felségednek, felelte az igazgatónő, hogy figyelmére méltatta az árvák munkáit is. — Volt már többször a kiállításon ? kérdé újra a királyné az igazgatónőtől. — Igen, felséges asszonyom, már több ízben s hosszasabban időztem ott, mert a kézi munkák intézetetünk szempontjából is nagyon érdekelnek. — Én is nagy érdekekkel néztem a kiállított tárgyakat, szólt ismét a királyné, s igazán mondhatom, nagyon sok szép munka van ott kiállítva. E közben feljöttek az emeletre, hol a királyné a bálé szobákat, ruhatárt, mosdó- és beteg szobákat a legnagyobb figyelemmel szemlélte meg.— Egyetlen betegük sincs ? — szólt, midőn az üresen álló betegszoba ajtaját felnyitották előtte. — Nincs, egyetlen betegünk sincs jelenleg felség, felelte az igazgatónő. — No, ennek mondhatom, rendkívül örvendek, szólt látható megelégedéssel a királyasszony. A hálószobákon most még egyszer keresztül vezettette magát. Midőn e hálótermek egyikébe jutottak, a királynő e kérdéssel fordult Matzinger Lujza igazgatónőhöz : — Ez is megvolt már, amióta utóljára voltam itt? — Nem, felséges asszonyom, ez egészen új terem. — Mindjárt észrevettem, szólt a királyné, mert mikor utolsó ízben voltam itt, e háló terem még nem volt meg. — Tehát bizonyára szaporodott a növendékek száma ? — Igen felség. — És mennyivel ? — Tizenkettővel, — Tizenketővel ? És elég az intézet valamennyi növendék kényelmes befogadására? — Nem, felség, — felelt az igazgatónő — sőt már a főváros által ő fensége Rudolf trónörökös menyegzője alkalmából tett tíz „Stefánia“ alapítványra felveendő árvákat sem tudjuk elhelyezni. A főváros azonban már legközelebb meg fogja nagyobbítani az intézetet. — Egy? És hol s mikép fogja megnagyobbíthatni ? — kérdé a királyné. — Az intézet két szárnyát építik majd ki. — Nagyon szép, ezt még nem is tudtam. — Majd még egyszer végig jártató szemeit felséges asszonyunk a termeken. — A rend, az egyszerűség és tisztaság, melyeket itt látok, megelégedésemet érdemlik meg, voltak ez alkalommal a királyné elismerő szavai az intézet igazgatónőjéhez, kinek e dolgok körül tanúsított tapintatos s fáradhatlan buzgalma csakugyan meg is érdemelte a legfelső elismerést. — Hol vannak a gyermekek ? kérdé most a királyné. — Lent vannak s felségedet várják, felelte az igazgatónő. Az intézet növendékei tanítónőikkel élükön, félkörben fölállítva, a terrason várakoztak a királyaszszonyra, kit midőn megpillantottak, zajos éljenzésbe törtek ki. Midőn a királyné ide ért, az igazgatónő Miksits, a két Zadra és Engel kisasszonyokat, mint az intézet tanitónőit bemutatta a felségnek, ki erre azonnal a dolgozó szobába ment s megtekintette a növendékek kézimunkáit. — Tudnak e a növendékek gépen is varrni? kérdé az igazgatónőtől. — Igen fölség, a nagyobbak már ebben is nyernek oktatást. A munkaszobából kijőve, a királyné újra a gyermekek közé ment. — Melyik, a legjobb gyermek ? kérdé. — Bajos erre felelni, — szólt az igazgatónő — mert többen vannak, kik egyformán a legjobbak. — Nagyon szép, — mondá a királyné. — De mily jól néznek ki. Látszik, hogy jól el vannak látva mindennel. Az igazgatónő e közben bemutatta a királyasszonynak a ma és tegnap bevett két gyermeket, továbbá Molnár Rózát mint a legkisebb g Ried Józsát mint a legnagyobb növendéket. A királyné leereszkedő mosolylyal fogadta a bemutatást, majd a hódolattól s szeretettől ragyogó szemekkel rá bámuló lánykákhoz e szavakkal fordult: — De azután legyetek ám szorgalmasak, jók s jól tanuljatok, mert ennek fogok én nagyon örvendeni! Hangos éljenzésbe törtek ki e szavakra a kicsikék, s az éljenzést folytatta az utczán időközben fölszaporodott nagy néptömeg, midőn az intézetből kijövő királyasszonyt megpillantotta. A királyné ezután kocsiba szállt s ugy látszik a városligetet tekintette meg, mert nem sokára újra az intézet előtt hajtatott el, s mosolyogva üdvözölte az ablakon kibámuló növendékeket, kik nagy zajjal és örömmel rohantak az igazgatónőhöz dicsekedni, hogy a királyné ismét erre ment s a kocsiból köszönt nekik! * A királyné látogatásáról a nőiparkiállításban esti lapunk tudósításához még a következőket itatjuk: ELLENÜR Említők, hogy Lusztig Eszti kisasszony tanítónő nagyon tetsző ajándékot nyújtott át a királynőnek. Ez egy fehér moreszkinből készült gyönyörű nyeregtakaró, melynek két sarkán finoman hímzett egy-egy E belli ékeskedik. Mindegyik betű fölé bajor szinü császári házi korona van hímezve, s ezüsttel díszítve. A takarót körül futja „a la gréce“ hímzés. Ő felsége látszó örömmel fogadta a piruló szép lánytól a becses ajándékot a kérdező, várjon a gyönyörű hímzést, ki kézite? „Én, felséges asszony“ feleség u sz tig Esztike. „Sokáig tartott a munka?“ — „Öt nap és ugyanannyi éjen át.“ — „S hol vette a mintát?“ — „A rajzot Posner Károly Lajos tervezte, s a takarót Dulcz udvari szállító készítette.“ — „Igen szép ! köszönöm leányom szives ajándékát.“ Midőn a királyné tovább ment, a kisasszony kimondhatóan örömében lehajtotta fejét az asztalra és hosszasan — sirt. HÍREK. Szeptember 27. — Mai mellékletünk tartalma a következő : A tömösi honvédemlék leleplezése. — Tárcza: Romola. (Regény. Irta George Elliot.) — Hirek. — Fővárosi hírek. — Egyesületek és társulatok. — Idegenek névjegyzéke. — Kivonat a hivatalos lapból. — Színházak. — Budapesti és bécsi tőzsdék. — A király holnap, szerdán reggel fél 7 órakor külön vonaton érkezik Gödöllőről a fővárosba, s hogy az országgyűlést ünnepélyesen megnyissa; holnap este elhagyja a fővárost és Bécsbe utazik, honnan nem — mint eleintén tervezve volt— október 1-én, hanem október közepe táján érkezik vissza fővárosunkba, mely alkalommal hosszabb ideig fog itt időzni és úgy az ügető versenyen, valamint az őszi lóversenyeken meg fog jelenni. A királyné és Mária Valéria főherczegnő még egy darabig Gödöllőn maradnak. Stefánia főherczegnő, mint Prágából írják, kitűnően érzi magát, s olyan viruló színben van, hogy a sokat emlegetett téli tartózkodás Meranban teljesen légből kapott hírnek bizonyul, egyszerűen az által, mert a trónörökös aszszonynak nincsen rá szüksége. A főherczegnő mindennap megteszi a maga csendes gyalogsétáját vagy sétakocsizását, s a napnak több óráján át előszeretettel zongorázik, vagy játszik hárfán, mert mindkét hangszert kitűnő ügyességgel kezeli. Néha valamelyik prágai hárfaművész által játszat magának egy-egy zeneművet. A német országos színházban hetenkint kétszer-háromszor szokott megjelenni, s ilyenkor az előadásokat a legnagyobb figyelemmel kíséri. József főherczeg, mint lapunknak írják Pécsről, ma reggel 6 óra 40 perckor Velenczébe utazott. A honvédség hadgyakorlatai már itt is befejeztettek, az idegen zászlóaljak, valamint a közös hadseregből ide rendelt műszaki csapatok hazafelé vonulnak. József főherczeg folyó hó 23-án az itteni Zsolnai féle majolica gyárat már negyedízben részesítette magas látogatásában s ismételten adott kifejezést megelégedésének az egy év óta tapasztalt nagy előmenetele fölött a most már világhírűvé lett gyárnak. Megtekintette az újonnan épült nagy szobrászműhelyben kiállított vázlatokat, rajzokat és a részben már kész és az életnagyságot meghaladó mintáit azon ereszték-szobroknak, melyeket a vallás- és közoktatási m. kir. ministerium a Zsolnai gyárnak adott át szines majolicából való készítés végett és melyek a Budapesten építésben levő műegyetemet fogják disziteni. Nagytehetségü fiatal művészünk, Kelen Herman szobrász a főherczeg teljes megelégedését és megérdemlőit tetszését nyerte meg ezen munkáért. Ez alkalommal a főherczeg ismételten hangsúlyozta, hogy örömére szolgál azt látni, hogy a minden oldalról tett erőlködések e nemben is emancipálni akarják Magyarországot a külföld alól. — A nőiparkiállításból. A Koburg herczegi pár, mely már tegnap , ma délelőtt meglátogatta a kiállítást, ma délután minden előzetes jelentés nélkül, ismét megjelent a Vigadóban. Bekey Imréné kalauzolta a herczegi párt. Ez alkalommal a látogatás czélja vásárlás volt. A csabai és torontáli kiállításokban, nem különben a kisebb kiállításokból is, egyes tárgyakat 1000 frt értéken felül vásároltak; a Kálozdy nővéreknél is vásárolt művirágokét a herczegnő. A herczeg 200 sorsjegyet is vett ez alkalommal. A királyné megkérdezte ma délelőtt Zichy grófot, hogy mit tehet a magyar ipar érdekében, mire Zichy különösen a szövőipar emelésére kérte fel ő felségét, mit a koronás aszszony teljes készséggel ígért meg. — A király hol nap délután 3 órakor látogatja meg a kiállítást. — A nőegylet ipariskolájának növendékei ma délután látogatták meg a kiállítást, a tanítónők vezetése alatt. A honvédmenház ügyében ma délután 4 órakor a másik párt küldöttsége jelentkezett kihallgatásra a miniszterelnöknél. A küldöttség feje és szónoka Krivácsy volt. Miután előadta feleinek panaszát, szavaira a miniszterelnök a következőleg felelt: Nagyon sajnálom, hogy e viszály a honvédség között támadt, mert én mindig barátja voltam a honvédségnek. Az iratokat megvizsgálom, és azután fogok intézkedhetni. A honvédmenházra vonatkozólag pedig azt mondom, ha a honvéd közgyűlés azt határozná el, hogy az állam kezelésébe menjen át a menház; gondoskodni fogok ügyeinek rendezéséről, de initiatívát többé nem fogok tenni, mert nem szeretném azt, hogy az országgyűlés határozata a honvédgyűlés által el ne fogadtassák. — Tűz volt ma éjjel az üllői úti 29. sz. házban. A tűz Lauffer Vilmosnak e házban levő rövidáru kereskedésében ütött ki vigyázatlanság folytán. A szerencsétlenséget éjjeli 11 óra után vették észre véletlenségből, a midőn már a füst a bolthelyiség ablakán át nagy gomolyokban tört elő. A bajt rögtön jelezték a tűzőrség főállomásán, de ez valahová gyakorlatra vonult ki , minek folytána a kétségbeesett bolttulajdonosok csak egy szál tüzért tudtak valahonnan előkeríteni, ki azután csákányával feltörte a boltajtót. A tűzoltó arczára nyomta zsebkendőjét s háromszor kisérlette meg a bolthelyiségbe nyomulni,de az iszonyú füst mindannyiszor visszahátrálni kényszerítette. A veszély e közben mind fenyegetőbbé vált. Szaladtak a pipa-utczai tüzőrségi állomásra, de ott egyetlen lélekre sem találhattak. Végre lapunk egyik munkatársa, ki ép az időben ment haza felé, a tüzér kérésére a népszínház mellett levő tüzérségi állomásra hajtatott, s jelezte a veszélyt. A tüzőrség eleintén vonakodott a szerencsétlenség színhelyére menni, miután a főparancsnokságtól várt utasítást. Végül az állomásparancsnok rászánta magát a segélyre, mire a kocsik a szerencsétlenség színhelyére vágtattak, s rövid idő múlva a tüzet eloltották. Még pár percznyi késedelem a tüzőrség részéről, s a szerencsétlenség óriási mérvet ölthetett volna. — Fölülfizetések a mai előadás alkalmából, a magyar hírlapírók nyugdíjintézete javára: Koburg herczeg 50 frt, az osztr. államvaspálya 50 frt, Strasser A. 40 frt, Hangi M. 15 frt, Beermann Gyula és neje 5 frt, „N. P. Journal“, „Pester Journal“, „Polit. Volksblatt“, „Neues Pol. Volksblatt“ útján 19 frt, Weisz B. F. 2 frt 50 kr. — Miss Ella a Renz-czirkus lovasnője könnyen megjárhatta volna ma este. Leesett a lóról, de szerencsére komolyabb baja nem történt. Miss Ella ma lépett föl először s föltünést keltett gyönyörű mutatványaival. A ló sebes vágtatásban volt, Miss Ella egyik lábával a Budaphnt, szerda, szeptember 28. idei, nyergen, a másikkal a ló nyakán állott, ekkor lába fair télen megcsúszott s ő ivalaku utat írva le, a korláton kivülre az első padsor elé dobatott. Szerencséje volt az, hogy ott a hová esett, számosan ültek s igy nem eshetett a földre, hanem az első sorban ülők kinyújtott lábára. A közönség visszafojtott lélekzettel várta mi történt. A nyugtalanság azonban mindössze egy pillanatig tartott, a kisasszonyt, kinek semmi baja sem esett, hirtelen fölemelték, ő pedig megigazította czipőjét s folytatta a lovaglást, s ekkor sikerült az a mutatvány is, amelynek oly szomorú vége lehetett volna. A közönség viharos tapssal fejezte ki örömét, hogy a mulatságból nem vált szerencsétlenség. Naptár. Szerda, szeptember 28. Napkel 55. 56 p., nyug. 5 5. 44 p. Hold kel 11 ó. 28 p. este, nyugszik 8 6. 10 p. reggel. R. kaih.: Venczel, prat. Vénesel, Borig-orosz :szept. 16.) Eufémia út. Országos nőiparkiállitás a vigadóban. Gazd. és tanszermúzeum a Köztelken. Eszterházy képtár d. e. 9—d. u. 1-ig. Múzeumban képtár 9—1 óráig. irodalom, szinház és művészet. — A hírlapírók nyugdíjintézete javára rendezett színi előadás ma ment végbe a gyapjú utczai színházban, minden tekintetben szép sikerrel. A nemzeti színház tagjai vállalkoztak a tavalyi színházévad egyik legkiválóbb darabjának, Sardou ,„Váljunk el!“ czímű vígjátékának szinteiozatalára, és a fővárosi műveit közönség sietett is kedvencz művészeit megnézni azon a színpadon, melyen most legelőször léptek elébe. Midőn a függöny fölszállt, Nagy Imre lépett ki magyar salonöltözetben, és ifj. Ábrányi Kornél ez alkalomra itt következő prológját szavalta el: A névtelen hősök. A névtelen hősökről annyi dal szól, A névtelen hősökről, kik csatákon Halálba mennek, melynek rémes arczát A halhatatlanság nem aranyozza meg! És a sok jelesnek dija jeltelen sir, S ez még a jobbik. — Mert sok élve tér meg. S a koldusbot lesz minden támasza. Ily névtelen hősökrel annyi dal szól, S a hírlapírót még nem zengi ének, Pedig egy névtelen hős mindenik ! A tábor, melynek ő a katonája, Nagy hatalom. Korszellem a vezére, S minden csatában diadalt arat Övé a második szó; s uj daosznak Parancsolá: világosság legyen , S világosság jön. — Semmi nélküle Támadni nem tud, s miden általa, Az éltető nap, tisztitó vihar, Szántó ekéje, arató sarlója, Világ magtára, — mindez, mindez 8. E nagy század három csudája közt !"’ A harmadik, — együtt a haladásnak Szentháromsága, mely a földre szállt A gőz, a villany, és a hírlapíró. A Megváltó, hogy embert üdvözítsen, Minden kint s szenvedést magára vett, S a sajtó, hogy az ember meg legyen A szolgaságtól váltva mindörökre, Magára vett minden rabszolgaságot, S hogy a világnak ünnepe legyen, A sajtó minden ünnepről lemondott. S hogy minden ember valaki lehessen, Beállt a hírlapíró senkinek. Ha eszme kell fáklyának, tartja, Ha védni kell jogot, megvédi, Ha kell igazság, ezer kézzel adja, Ha kell Ítélet megkongatja a Világ lelkiismeretének érezharangját. Ha kell paizs, csak egy vékony papirt ád, De nincs aczélvért, mely ennél erősebb. Ha fegyver kell, ledöntni egy kolosszust, Oly kis tollat ragad, hogy ahhoz képest Dávid parittyaköve óriás, S nincs Góliáth, kit azzal porba nem sújt. S mi van drágább a földön a tudásnál ? Mi van nagyobb kincs, mint az ismeret ? Mi az, mi több ingert ad mint az uj ? Mi édesebb, mint soha elhagyottnak Nem lenni ? Mi lehet vigasztalóbb Mint egy olyan bizalmas jó barát, Ki mindig fölkeres, kinek előtted Nincs titka, mindent megmond, s megtanít! Ez mind a sajtó és hogy ez lehessen . Nincs nyugta, nincsen napja, étele. S mit a közönség kényelemmel olvas, A hírlapíró bajjal szerzi meg. S hol a közönség szórakozva élvez. Még ott is fárad s küzd a hírlapíró. S im más azért munkálkodik, hogy ezzel szerezze meg nyugalmát s pihenését. A hírlapíró, ki mindenkinél Több munkát végez, sohasem pihenhet! Mindent kell tudnia, — sőt tudni azt is, Hogy róla senki sem tud! Tudni azt is, Hogy minden szerszám hálás, mint a toll, S minden kiskorúan szerzett diploma Jobb kalauz, mint az a lámpa, melylyel A hírlapíró egy egész világot kalauzol járatlan utakon. A névtelen hősökről annyi dal szól, S a hirlapirót még nem zengi ének, Pedig egy névtelen hős mindenik, Dicsőségére válik a világnak, És dicsőséget nem kér a világtól, S első eset, az, oh! tisztelt közönség A ki a hírlapíró egyedüli Szerelme, czélja, s büszkesége vagy, S kinek kedvéért mindenüvé elmegy, Hogy most a hirlapirók kedvéért Te jössz ide. Első eset, de ne legyen utolsó, Nem tartozásból, — mert annak kevés. Csak szivességből, — mert ennek elég. És bizonyságai arra, hogy e pályát Vidáman futni van miért, s kiért. S ha tapsot, hoztál, add azt a művésznek, A, hírlapíró tapshoz nem szokott. Ő véle csak némán szorits kezet. S jutalma megvan, többet, nem keres . És téged éltet, mert csak néked él. A közönség nagy tetszéssel fogadta a szép költeményt, kétszer is kitapsolta a szavaló művészt és hívta sokáig a szerzőt, ki azonban nem jelent meg. Rövid szünet után megkezdődött a vígjáték előadása, mely elejétől végig gyönyörű szépen folyt. A közreműködők, Halmi, Náday, Bercsényi, Lendvainé, Vizváriné, Györgyné, Békessy I., Hetényi, Egressy, Sántha és Pintér pezsgő jókedvvel és a náluk szokásos szabatossággal játszottak. Molnárné „Cyprienne“ szerepében valósággal remekelt, és a közönség azon részét, mely ritkábban látmagyar színi előadást, örökre meghódította. Csakúgy zúgott a terem a tapsoktól minden egyes nagyobb jelenete után. És minthogy kisebbszerű jelenete a darabban alig van, az egész est egy nagy ovázlóvá alakult a jeles művésznő számára. Mint értesülünk, az est sikere jövedelem tekintetében is teljesen kielégítő. A bruttó jövedelem az 1300 frtot messze meghaladja, és ezen összegből legalább 800 frt tiszta jövedelem fog jutni a nyugdíjintézet javára. Több jelentékeny fölülfizetés is történt, a színház bérlői pedig mind megtartották rendes helyeiket.