Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)

1881-11-17 / 578. szám

SN­L évMjm — 578. szám iS gyes szám ára 4 kr. Budapest csillgn­ök, november 17.188.. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre.....................................20 forint — kr. Félévre............................. 1 . 10 „ — , Évnegyedre . . .......................5 „ — , Egy hónapra................................1 „ 80 , Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­okra 22. sz.) intézendők. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.­Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. Budapest, november 16. Egy újon alakult vizszabályozó-társaság. Vizszabályozó társulataink egy részének működé­sét fölöttébb megbénítá eddigelé azon elszigeteltség és gyöngeség, melybe az ártér csekély volta s az e mel­lett fennálló tetemes kezelési költségek folytán termé­szetszerűleg jutottak. A kormány régóta belátta már e visszás helyzet káros voltát s azért pl. a Körösöknél egyenesen sürgette és kérészül is vitte az érdekazonos­ságuknál fogva együvé tartozó társulatok egyesítését. Az egyesült erőben gyökerező nagyobb munkaké­pesség ösztöne hozta létre a Beretty­ó-Ivánfe­­n­é­k-m­e­z­ő­t­úr-m­e­s­t­er­s­z­áll­ás­i öblözet érde­keltjeiből megalakult vízszabályozó tár­sulatot is, mely immár az alakulás legkényesebb stá­diumán, az alapszabályok megszerkesztésén túlesett, még­pedig oly módon, hogy az egyes öblözetek saját belügyeikben ezentúl is teljes autonóm jogaik élvezeté­ben maradnak. Az alapszabályoknak ez képezi egyik leglényege­sebb, s legtöbb vitára okot adott pontját. Az érdekelt­ség nagy része szívósan, de eredménytelenül küzdött az öblözeti autonómia feladása s a teljes centralizált igaz­gatás mellett, mi tagadhatatlanul költségkíméléssel s gyorsabb, mert korlátlanabb igazgatással járt volna, csakhogy azzal a veszélylyel volt összekötve, hogy az egyes öblözetek érdekeltsége a vele talán ellentétes állás­pontot elfogadó másik öblözet érdekeltjei által saját bel­­ügyeiben is elnyomatott volna, ezt pedig ma, mikor még a védelmi vonal nagy része kiépítetlen, megengedni nem tanácsos, így tehát, daczára, hogy az egyesített öbölzetek árterületei, egymással összefüggő egészet képeznek, a munkálatokat bár egységes tervek alapján, de oly módon fogják végrehajtani, hogy minden öbölzet maga viselje saját gátvonala költségeit, s az egyesülés által az öböl­zetek anyagi viszonyai s igy a saját terhükre felvett kölcsönök ügye is érintetlenül hagyassák. Ehhez képest az egyes öbölzetek külön pecséttel, közgyűléssel, vá­lasztmánynyal, elnökkel és tisztviselőkkel fognak bírni, melyek önkormányzati jogukat saját ügyeikben az öböl­­zeti közgyűlés által fogják gyakorolni. Három ily öbölzet lesz s ezek közül a Szalárd község határának felső szélétől Kőrös-Ladány község határáig és Gyoma község határának alsó végétől a Türtő vagy Bánrévi pusztáig terjedő szabályozási vonal Berettyó, — a Kőrös-Ladány, Endrőd és Gyoma község határában elvonuló szabályozó vonal I­v­á­n­f­e­­n­é­k­i — és végül a Türtőtől Ozhsnomig vonuló rész Mezőtúr-Mesterszállási öbölzet ne­ve­t n­y­e­r­t. Bizon remélhető, hogy az itt felsorolt öbölzetekből alakuló vízszabályozó és ármentesítő társulat, sokkal in­kább meg fog felelni annak a czélnek, hogy a Berettyó és Körös folyók kitöréseit és szétterülését meggátlandó védtöltéseket szakavatottakban kiépíttesse, fentartsa és a belvizeket nagyobb közmegelégedésre szabályozza, mint azt az öbölzetek egymástól elkülönítve tehették volna. A társulat székhelye Nagyvárad, lesz ott fogja tar­tani rendesen közgyűlését és választmányi üléseit is, bár ez utóbbiak a társulat területén belől más helyre is ki­tűzhető­k. A költségek viselésére a társulat tagjai haszon­arányban kötelezvék s igy az ártérfejlesztési munkála­tok ugyancsak pontosan és a legnagyobb lelkiismeretes­séggel dolgozandók ki, mert ezekből fog megállapittatni, hogy az illető területek a szabályozás folytán értékük­ben mennyit emelkedtek. Az árvédelmi tartaléktőkéket, melyek mérfölden­­kint 1000 írtban állapíttattak meg, az öbölzetek külön fogják kezelni és minden öbölzet árvédelmi tőkéje csakis a saját töltésvonalának helyrehozására lesz fordítható, de a készletben tartás feletti felügyeletet a társulat vá­lasztmánya, illetve elnöke és igazgatója gyakorolja. Minthogy a társulat, mint már fentebb említem, három, egymástól különálló öbölzetből egyesült, az öböl­zetek közti szerves összefüggést a társulat közgyűlése, választmánya és elnöke kell hogy fentartsa. Szükséges továbbá, hogy az öbölzetek technikai működése a tár­sulati főmérnök, administrativ működése pedig a társu­lati választmányi elnök és igazgató főfelügyelete alá he­lyeztessék s erre nézve az alapszabályokban kellő figye­lem fordittatott. Mint fontos­ pontok, megemlitendők még, hogy önálló szavazattal csak oly érdekelt bír, kinek árterü­lete legalább ezer forint értéknövekedést mutat, az ennél kevesebb értéknövekedéssel biró ártér-tulajdono­­sok pedig községenként csoportosulva csak közös meg­hatalmazott által gyakorolhatják szavazati jogukat; s épen ez alapon, nem a társulati tagok száma, hanem az árteres holdak értéknövekedésének mennyisége szol­gál a szavazás alapjául, mi igazságos ugyan, de a jelen esetben a kisebb birtokosok nagy hátrányára van, mert az egyes nagybirtokos, jobbatlan jogi személyek által jogaik gyakorlásában tökéletesen utaltatnak. Érvényes határozat hozatalához közgyűléseken az értéknövekedés i­ részének képviselete szükséges. A társulat választ­mánya 18 tagból áll s érvényes határozat hozatalához az elnökön kívül hat tag jelenléte szükséges. Sok igen üdvös és czélszerű intézkedésre találha­tunk a gondosan kidolgozott alapszabálytervezetben, mely immár jóváhagyás végett a közmunka és közleke­dési miniszterhez terjesztetett fel; egy azonban nem cse­kély aggályra ad okot, nemcsak a centralista pártnak, hanem még az autonóm igazgatás legvérmesebb bará­tainak is s ez a tisztviselők nagy száma, kiknek fizeté­seit, mint az alapszabálytervezetből sejthető volt, a tár­sulat intéző körei ugyancsak felcsigázták. Pedig bár tagadhatatlan, hogy a jó munkást jól meg is kell fizetni, sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ártér­birtokosok különben is mily tetemes áldozatok árán váltják meg árterületeiket a romboló elem hatalmától, s ennélfogva nem méltányos, de nem is czélszerű, hogy indokolatlan s csaknem elviselhetetlen terheket rakjunk azok vállaira. Az autonómia egyik fő előnye annak olcsó­ságában rejlik, s csak addig válik a közönség hasznára, mig drágán fizetett hivatalnoksereg jellegéből teljesen ki nem forgatja. Az autonómia a közjó érdekében ön­zetlen áldozatkészséget kíván. A tisztviselők nagyrésze érdekelt biztosokból volna választandó, kik saját jól felfogott érdekükben kell, hogy minden lehetőt elköves­senek a siker kivívására. Az ilyeneknek munkálkodásukért rendes, de mér­sékelt fizetést adhatnak ugyan; azt azonban helytelen­nek tartjuk, hogy a társulat elnöke és igazgatója egy egy nagy vármegye alispánjánál magasabb, sőt főispáni fizetéseket húzzanak s ezenkívül még az öbölzeti tiszt­viselők is majdnem kivétel nélkül 8 írt napidijra, tehát az alispáni napidijnál 3 írttal magasabbra tarthassanak számot a fuvardíjon felül, különösen ha figyelembe vesszük, hogy vizszabályozó társulatok tisztviselői felő­l legtöbb munkálkodásukat csakis a hely­színen s igy külön napi­­dij mellett végezhetik, hamar rá kell jönnünk, hogy ily rendszer mellett az érdekeltségre csaknem elviselhetet­len terhek hárulnának. Ily fizetéseket, ily napidijakat könnyen adhat akár­melyik szélhámos részvénytársaság, hol az az elv az uralkodó, hogy a részvényesek az igazgatóságért van­nak, de semmi esetre sem adhat egy elemi csapások által sújtott, szegény szövetkezet, melybe még akarata ellen is minden érdekelt bevonható, s melynek tagjai ugyancsak drága pénzen, csaknem értéken felül váltják meg saját tulajdonukat. Reméljük tehát, hogy a tisztviselők fizetése, mely­nek megállapítása az alapszabályokból, mint oda nem illő, kihagyatott, a tisztviselőkre, mint érdekeltekre egyaránt méltányosan fog annak idején megállapittatni. ERDÉLYI BÉLA. KÖZLEMÉNYEK. Az országos magyar gazdasági egyesület választ­mánya ma d. u. gróf Szapáry Gyula elnöklete alatt ülést tartott. A választmány M­o­r­ó­c­z István s Hideg­­héthy Antal elhunyta fölötti részvétének jegyzőkönyvi­leg adott kifejezést. A gyümölcskiállításról s az egye­sület közlönyéről szóló jelentések tudomásul vétettek, az egyesületi lap föntartása anyagi veszteséggel jár. A vá­lasztmány a közgazdasági szakosztály indítványa értel­mében gr. Lónyay Menyhért felszólalása után elhatá­rozta, hogy az ország vizeinek rendezése ügyében, kü­lönösen a vukovár-samóczi és a Béga-csatorna érdeké­ben feliratot intéz a kormányhoz. Elfogadtattak az is­kolai takarékpénztári szakosztálynak következő in­dítványai: 1. Köszönet szavaztatik a miniszternek a takarékpénztárak támogatásáért. 2. Engedély kéretik a minisztériumtól sorsjátékra is iskolai takarékpénztárak czéljainak előmozdítására. 3. Felkéretik a közokt. minister, hogy utasítsa a tanfelügyelőket, hogy azok, mint eddig, úgy ezentúl is az eszmét támogassák befolyásukkal; ezzel együtt felkéretik a nevezett miniszter, hogy a főpapsá­got és az ország pénzintézeteit e czél támogatására fel­hívja, s végül 4. Hogy a Weisz B. F. kir. tanácsos által letéte­ményezett 1000 főt az Eötvös-alap bizottságá­nak, mint az Eötvös-alap javára letett összeg kiszolgál­tassák. Olvastatott a közlekedési miniszter abbeli le­irata, melyben tudatja, hogy gr. Károlyi Sándor, mint a m. államvasutak igazgató tanácsának tagja, azon okból, mert orsz. képviselő lett, lemondott, s így egy igazgató tanácsosi állomás megüresedett, felhívja az egyesületet, hogy ez állomásra hármas kijelölést tegyen. A választmány egyhangúlag ajánlotta Wo­dián­er Al­bertet, Buj­an­o­vics Sándort és Csekonics Endre grófot. Nehány jelentéktelenebb tárgy elintézése után az ülés véget ért. Az országos gazdasági egylet szövetkezeti szak­osztálya f. hó 15 én gróf Dessewffy Aurél elnök­lete alatt ülést tartott. Jelen voltak: Somssich Pál, Ko­­rizmics László, Lónyay Gábor, Dapsy László, Karsai Albert, Mádai Izidor, Dömötör László, Dorner Ede, Nicki Mihály és Ordódy Lajos titkár. A szakosztály először Fráter György indítványát tárgyalta s elhatá­rozta, hogy az orsz. gazdasági egylet választmánya ut­ján oda fog hatni, hogy azon megyékben, a melyekben eddig még gazdasági egyesületek nincsenek, gazdasági egyesületek alakíttassanak s hogy az egyes vidéki gaz­dasági egyesületek szakszerűen képzett titkárokat alkal­mazzanak s azokat megfelelő díjjal vagy fizetéssel lás­sák el. S ha erre a gazdasági egyesület nem volna ké­pes, kérje fel a kormányt, hogy törekvését támogassa. Keglevich István gróf hosszabb indítványt nyújt be, melyben kifejti, hogy a szeszadó rendszerről rend­szeres munka még eddig nem jelent meg, azt indítvá­nyozza tehát, hogy a gazdasági egyesület pályázatot tűzzön ki ily munka megírására. Az indítvány nagy lelkesedéssel fogadtatván, a szakosztály elhatározta, hogy a pályázati összeggel nem fogja terhelni a gaz­dasági egyesület pénztárát, hanem aláírások útján gyűjti össze. A gyűlésben azonnal aláírási ívet köröztettek, s az aláírások eredménye 62 db tíz frankos arany lett. Ehhez járultak: Somssich P. 10 db aranynyal, Dessewffy Aurél 10 db aranynyal, Korizmics László 10 db arany­nyal, Karsay Albert 10 db aranynyal, Lónyay Gábor 10 db aranynyal, Nicki Mihály 5 db aranynyal, Dapsy László 5 db aranynyal, Máday Izidor 1 db aranynyal, Dorner Ede 1 db aranynyal. Ugyancsak Keglevich István gr. indítványozta, hogy a gazdasági egyesület kérje fel a kormányt, hogy a vándortanárok, és a kultúrmér­nökök intézményét honosítsa meg. Ezen indítványt azonban a szakosztály elejtette, mert a kormány ezen ügy létesítésére a jövő évi budgetben úgyis tetemes összeget irányzott elő. Dessewffy Aurél gróf jelenti, hogy dr. Lederer Sándor, a szakosztály jegyzője, állá­sáról leköszönt. A szakosztály a lemondást elfogadta, s a jegyzői teendőkkel Ordódy Lajos társulati titkárt bízta meg. Lónyay Gábor bejelenti, hogy a sátoralja­újhelyi borkiállítás alkalmával a bortermelők és a borkereskedők részvénytársulatot alapítottak, mely egy millió­ért alaptőkével a borkivitelt és a bortermelést akarná előmozdítani. A borkereskedő társulattól ugyan nem sokat remél, de mindamellett óhajtandó volna, ha az ügyet a szövetkezeti szakosztály tekintélyével erköl­csileg támogatná. Indítványozza, hogy a fővárosban alakíttassék tejtermelő és elárusító szövetkezet. Ko­rizmics László pártolja a tervet s a teen­dők megállapítására nézve azt indítványozza, hogy a borászati egyesületre nézve a szövetkezeti szakosz­tály a borászatival együttes ülést tartson, a tejszövet­kezetre nézve pedig azt óhajtaná, ha az ügyet a szö­vetkezeti szakosztály az állattenyésztési osztálylyal együttesen tárgyalná. Dömötör László tudja, hogy a fő­városi közönség igen rossz tejet fogyaszt; indítványozza, hogy a szakosztály a netán alakítandó tejszövetkezetet erkölcsileg támogassa. A szövetkezet elfogadja Koriz­mics László indítványát, s ez értelemben a borászati és a marhatenyésztési szakosztályt a tanácskozásokban való részvételre kérte fel. Egyúttal Lónyay Gábor azon in­dítványa is elfogadtatott, hogy a tanácskozásra Miklós Gyula orsz. borászati kormánybiztos is meghivassék. A rugvicza-zágrábi csatorna. Zágrábból irják nekünk. A nap eseményét most a rugvicza-zágrábi csatorna kérdése képezi. E terv tudvalevőleg azon híres honfitól, ki a kereskedelmi politika és a közgazda­ság terén fáradhatlanul buzgólkodik,­­ T­ü­r­r István tábornoktól ered. A magyar fővárosnak, az alföldnek és a bánságnak legrövidebb összeköttetése a tengerrel illetőleg Fiuméval forog szóban. A vukovár-samóczi csatorna kiépítése által a Duna a legrövidebb után köttetnék össze a Szávával, míg az alföldnek és a Bá­nátnak a vizi út jelentékenyen olcsóbb szállítási esz­közt nyújtana, mint a vasút. Mindennek következtében az említett, helyek terményeikkel versenyre kelhetnének a világpiac­okon. A csatorna kiindulási pontja Zág­ráb volna, hol a szállítmányokat a zágráb-fiumei állami vasútra raknák át s ez tovább szállítaná az áru­­­kát. Azok az előnyök, a­melyeket eddig a tömegszál­­lításból a déli vasút élvezett, a magyar állami vasútnak várnának javára. De hogy ezt elérhessük, az egész Szá­vát szabályozni kell, s főleg a Zágráb és Rugvicza közti sok kanyarulatot , bajon a Türr tábornok által tervezett rugvicza-zágrábi csatorna segítene. Horvátor­szágban az irányadó körök át vannak hatva e csatorna szükségességétől. Ez alatt híre terjedt annak is, hogy a magyar államvasút Dugoszelo állomásától Rugviczáig rö­vid vasútvonalat akar építtetni, hogy az idáig vizi után érkezett rakományokat átvegye. Ez ellen fölszólaltak, hogy e pálya a magyar államvasutnak nem biztosítana semmi különös jövedelmet, Zágráb városának pedig egye­nesen ártana. Mert Rugvicza nyomorult falu, melyet a folyamtól magas töltés választ el s igy semmi előnyt sem nyújt a tovább szállításra, mig Zágrábnak minden erre vá­­ltozó előnye megvan s ezenkívül a viziszállitás Rug­viczáig nem olcsóbb, mint Zágrábig. — Zágráb városa 4­/0 millió kölcsönt szándékozik felvenni kaszárnyák, iskolák és néhány egészségügyi épület kiépítésére. Ke­reskedelmi köreinkben azonban az a nézet merült fel, hogy a rugvicza-zágrábi csatorna kiépítése életkérdés fővárosunkra nézve, minek folytán a szóban forgó köl­csönt ezzel hozzák összeköttetésbe. Ha e csatornát a város építteti, hamarább valósul meg a terv, mintha az állami beavatkozásra kellene várni. Ezen Magyaror­szágra, különösen annak fővárosára és Horvátországra nézve oly fontos kérdés a községtanács mai ülésén szóba is került. A kérdés beható tanulmányozására a közgyűlés hetes bizottságot küldött ki, ezenkívül elha­tározta, hogy az országos kormányt fölkéri, mikép az engedély megadására befolyását mindaddig késleltesse, míg a csatorna kérdése a képviselőtestületben végleg el nem dől. A marhavész. Pozsonymegye központi vészbizott­sága, mint a „Pozsonyvidéki Hírlap b írja, utolsó ülésén a marhavész elleni óvintézkedések tekintetében, Besz­­terczét, Mászt és Lamacsot illetőleg elhatározta, hogy Lamacs és Másztról a katonai segédlet bevonulhat, ezen községek tehát lovas­fogatokon szabadon közlekedhet­nek, a határukban szarvasmarhával is végezhetik a mezei munkát. Beszterczén a katonai segédlet még to­vábbi rendeletig megmarad, az óvintézkedések pedig következő enyhítésekkel tartatnak fönn,­­.A közlekedés a községen keresztül megengedhető, de szigorúan fel­ügyelni kell, hogy az utazó csak azon ideig, mig az őrök megvizsgálják, állapodjék meg s további érintke­zés nélkül távozzék. 2. Beszterczei lakosok gyalog vagy lovasfogatokon a határba, vagy terményeik elárusitása és szükségleteik beszerzése végett Po­zsonyba is, a vészbiztos igazolványával kibocsát­hatók, de csak azon esetben, ha ruháikat, kocsit és szerszámot az állami állatorvos utasítása szerint kel­lően fertőtlenítették; az igazolványban meghatározandó az idő, a­melyre a távozás engedtetik, s az igazolvá­nyok a visszatéréskor az őrnek adandók át, ki azokat a vészbiztosnak szolgáltatja vissza; a vészbiztos minden egyes igazolványt naplójába név szerint bevezeti s igy ellenőrzi, hogy mindenki visszaadta-e az igazolványt, az ellene vétőtől az igazolvány megtagadandó s az át­hágásáért birsággal sújtandó; igazolvány nélkül senkit kibocsátani nem szabad, a távozni akaró visszautasí­tandó s engedetlenség esetében el kell azt fogatni s be­záratni. Ez intézkedés miniszteri rendelet nélkül történt, és pedig azon indokból igy, mivel a miniszter az alispán sürgős táviratos megkeresésére nem válaszolt, s igy a részbizottság netaláni kártérítési igényekkel szemben nevezett közsé­gek irányában szavatosságot nem vállalhatott.­­ A Pozsony megyével szomszédos megyékben a ha­tárzár feloldatott. Veszprém, Zala és Győr megyékben az összes marhaállomány megvizsgáltatott, s valameny­­nyi egészségesnek találtatott. Komáromban Bábolna ma­rad elszigetelve, bár ott is ki lett irtva a vészes marha. — Mosonymegyéből Oroszvárról is megnyugtató hirek jönnek, s igy ugy látszik vége lesz valahára. — Po­­zsonymegyében Másztról, Lotornóról holnap vonult ki a katonaság, Beszterczén azonban még 6 napig marad. Végül fölemlítjük még, mikép az e vidéken működés­ben volt állami állatorvosok némelyikével szemben a fuvarbér miatt némi differenciák voltak az okból, hogy ezek kilométerenként csak 7 kv fuvardíjjal akartak fizetni az előfogatosoknak, holott ők az állammal szem­ben kilométerenként 32 krt számíthatnak fel. Hogy csakugyan annyit számítottak-e? azt ugyan nem tudta meg­mondani a forrás, melyből merítettük, de a minisztériumnál számláikból meg lehet tudni. — A győrvidéki gaz­dasági egyesület f. hó 10 ikén tartott igazgatósági ülésében tekintettel a keleti marhavész fenyegető vol­tára, azon módok felett tanácskozott, miként lehetne a gazdaközönséget a vész esetére biztosítani. Ezen tárgy körül élénk eszmecsere fejlődött s miután a tagok meg­győződtek arról, hogy társadalmi úton keletkezett biz­­tosító­intézetek az óhajtott czélt nem eredményezték, sőt a közönség kárával fennállásuk is megszűnt, egy­hangúlag azon óhajtásnak lett kifejezés adva, hogy tör­vényhozás útján mondassák ki a kölcsönös biztosítás a keleti marhavész ellen, de csak kár esetére és pedig kötelezőleg a magyar koronához tartozó összes orszá­gokra nézve. Ezen elvi megállapodás után egy szűkebb körű bizotttság lett kiküldve Nedeczky Sándor elnök­lete alatt a következő tagokból: Fischer Kálmán, Kühn Rajmund, Lévay Henrik, ifj. Jerfy Antal, dr. Nagel Emil, Szilágyi Gáspár és Petz Adolf, azon utasítással, hogy ezen érdemben véleményes javaslatot s a kiviteli módozatok alapvonalait kidolgozván, azt a legközelebb tartandó igazg. választmányhoz terjeszsze be. A pest megyei lótenyésztő társaság Kovács Zsig­­mond elnöklete alatt tegnap ülést tartván, elhatározta, hogy az ezidei lókiállítást Kalocsán, Nagy-Kátán és Riczkevén fogja rendezni ugyanott lesznek a div­rio­z­­tások is. Az elnök megbizatott, hogy a kiállítás napját tűzze ki, úgy azonban, hogy az az illető­ helyeken tar­tandó országos vásárral lehetőleg összeessék. A budapesti országos iparkiálltás helyének meg­állapítása tárgyában kiküldött szűkebb körű bizottság a tegn­pi napon eljárt kiküldetésében. Gróf Z­i­c­h­y Jenő iparegyesületi elnök, R­á­t­h Károly alelnök, Mud­­ron­y Soma igazgató, továbbá dr. Schnir­er Gyula, S­t­e­i­n­d­l Imre és T­h­é­k Endre biz. tagok, továbbá a bizottsághoz csatlakozott G­e­r­l­ó­c­z­y Károly al­polgármester és Lukács főv.­mérnök megtekintették az Orczy-kertet és annak környékét, továbbá a Stefá­­nia-út és az új lóversenytér közt fekvő területet. E be­ható helyszíni tanulmány után a bizottság a legközelebbi napokban újabban összejön a városi mérnöki hivatalban, hogy ott a térképek segélyével megállapítsa a kiállítás helyét. Új kivételes díjszabás kőszénszálatásra. F. évi november hó 15 én kő- és pirszén szállítására nézve porosz Sziléziából a vágvölgyi vonal állomásaira Halb­­stadton át, új kivételes díjszabás lép életbe, melynek példányai a magy. kir. államvasutak díjszabási ügyosz­tályában kaphatók. A frank árfolyamának megállapítása az osztrák­­magyar-román forgalomban. A budapesti kereskedelmi és iparkamara a m. kir. földművelés-, ipar- és kereske­delemügyi minisztérium részéről azon értesítést vette, hogy az osztrák-magyar pénzértéknek a román vámhi­vatalok által frankokra történt átszámítása tárgyában felmerült panaszok következtében a román kormánynyal megegyezés történt az iránt, hogy jövőben a franknak az osztrák-magyar pénzértékhez való viszonya minden harmadik hónapban az előző három hónap átlagos ár­folyama alapján fog megállapíttatni. Kőbányai sertésüzlet, A sertéskereskedelmi csarnok jelentése,, — november 16. Az üzlet jelentéktelen. Magyar öreg nehéz 56— 57 kr, fiatal nehéz 57—58 kr, közép 57—58 kr, köny­­nyü 57 kr. Szedett közép 52- 54 kr, könnyű 52—54 kr. Romániai bakonyi közép kr transito. Ere­deti nehéz 53—54 kr átmeneti,könnyű 51 — 53 kr átme­neti, szerbiai nehéz 57—57 V, kr átmeneti, közép 56—57 kr átmeneti, könnyű 54—55 kr átmeneti. Termény­ üzlet. (Bermüller Emil jelentése az „Ellenőr“ részére.) Szeged, november 12-én. Zsírban a készítés és igy a kínálat is utolsó tudósításom óta nagyobb mérvben eszközöltetik, mivel szemben a kereslet igen tartózkodó. Ennek már­is mint­egy 1 frtnyi áresés a következménye, s így elsőrendű disznózsír 67 — 68 forintjával bordóval együtt könnyen megszerezhető. Szalonnában az üzlet szinten kezd élén­külni. A pörkölt szalonna, ezen legkelendőbb faj na­gyobb mérvű készítése a legrövidebb idő múlva meg­kezdetik, és ebben kedvező hideg időjárás mellett élénk forgalmat reméltünk. Az ár egyelőre hihetőleg 55—56 frt körül fog állni. Egyéb szalonna-fajok készítése már megkezdetett, mindenesetre csak kis mértékben. Mai jegyzéseink: f­ehér­­tábla-szalonna 63 — 64 forint, füstölt tábla­szalonna 60 frt, paprikás füstölt szalonna szeletekben 64 forint. Szalámi e­l-ső rendű szegedi 120 frt. Pap­r­i­k­a folyton jó keresletnek örvend, mig a rossz időjárás következtében kevés áru hozatik a piaczra. Ennek hatása nem marad el, a mennyiben az olcsóbb paprikafajoknál kisebb, a finomabbaknál pedig, melyek az idén jobban kerestetnek, nagyobb mérvű ár­emelkedés állott be. Mai piac­i áraink: Kereskedelmi paprika 20 frt, középfinom paprika 26 frt, király-paprika 45 frt, rózsa­ paprika 90 forint, csöves paprika 36 frt. Szappan, szegedi közönséges 33 frt, szegedi töpörtő 38 frt. 5 Köleakása 11­2 frt. Árpakása 14 frt. Az árak Szegeden, 100 kilóként értendők. Arad, nov. 15. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) A mai új-aradi hetivásárra néhány 100 mmázsa búzát hoztak be, a mit malmaink 11.50—12 frton vásároltak össze. Új tengeri körülbelül 1500 mm. volt a piaczon, imá­­zsánként 5.40 frton kelt. A szeszüzletben a hangulat kellemesebb, kész áru 31.50—32 frt hordó nélkül. Két nap óta igen szép idő jár. Zenta, nov. 15. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) A he­tekig tartó esőzést végre szép, kellemes időjárás vál­totta föl, mely igen előnyös a nagyon is elkésett mezei munkálatok eszközlésére. Földeinken sok helyen ege­rek mutatkoznak, melyek a beérkező tudósítások sze­rint nagymérvű pusztításokat visznek végbe. Gabonaüzle­tünk csendes. A forgalom szűk korlátok között mozog. Búzában az irányzat lanyha. Ma az egyes gabonane­mekben a következő árakat jegyezzük: búza 11.50 - 70, árpa 0.60, zab 7.20, kész kukoricza 4.80, tavaszi szállítással 5 frt 60. A tegnap és tegnapelőtt tartott or­szágos vásáron nem volt semmi élénkség. Szarvasmarha kevés hajtatott föl és olcsón kelt. A kézműárusok pa­naszkodnak a rossz vásár miatt. Budapesti áru- és értéktőzsde. November 16. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza 20,000 métermázsa foll­­gelom mellett árában ma változatlan maradt, a hangulat lanyha, ámbár malmaink jobb vételkedvet tanúsítottak. — Rozs 8 frt 65 kr 8 frt 85 kron adatott el. — árpa és tengeri változatlanok. — Zab 7 frt 70 kron kelt el. — Határidőre a hangulat lanyha, elkelt usancelouza tavaszra 15,000 mm. 12 frt 60 kr és 12 frt 52 kr kö­zött és 12 frt 50 kr pénz, 12 frt 52 kr áru zárult. — Bánáti ten­geri 1882-ki május—júniusra eladitott 2500 mm. 7 frt 16 kron. — Usancezab tavaszra Győrben átvéve 8 frt 37 krral jegyzendő.­ — Berlinben ma a búzaárak változatlanok maradtak, mig a rozsárak 1 márkával emelkedtek. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Az árak ma­­valamivel gyen­gébbek mint reggel voltak, gyengébb külföldi árak következtében főleg alacsonyabb berlini árjegyzésekre. Uj 40/C-os ár. jár. 89.87— 89.77. Papirs 89 37 89.27. Osztr. hitelr. 362.30-360.80—361.20. Leszámítoló 117.75, valamivel lanyhább. A forgalom csekélyebb. A­ hangulat nyugodt. Hat órakor Osztr hitel­. 361.

Next