Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)
1880-10-01 / 1. szám
lüZETTM-EG'TLET) Csevegésn ii Bici SAndortól Be ? pízszel a puszta sz adánytól Ke- Cs *esig a ...»• ták legszebbig , ima , mint a pudola.; hangya boly hep', s a patkány domb ra. kincsen „zonhomok buczka, £ terül az »lőtted a véghetetlenségbe mint lakesperenea! egy mély gondoata. Vers Petőfiés költemény Hugótól. Egyszerűségében nagyzerfi,gylorságában vátozatos. Föld-tenger, mény habok ; nem án ek mint a hu 11 á m ecsültes és kenyér-adó. A muéd'i g fütyül, a gőzbivaly rohan, a táj rabé . Ia veled, s látod a mit már láttál, az - hangos. Ktészetének dereslő tájképét a kée » ég k ret/i'6^. 1 vegtel« n infcnensitásban egy piczinke mocska 1 imdez, abv^ssel repkedve. Egy mezei rt1 m 1 ja jövendosmnek egy nagy eszmélyno tanitá, «syjelyet a jövő szá' . la 1 ■ . sít. kló madarak nyelvévérss^i. az Ur ! időn rátát néztem, , •j . évházban g en“ Hunyady 1 _ . eg'apsoly Árpád pomszolt. Mái .* arquis volt mint :ue :■ cg., szilata fér; a kis De.V/ ~í gyű’ •(»■• tőke haja van, (ZBZU. isi ny . ír, ■ szép-irás tanári sepke mondja: a va■ ,• r élet - . m ilkonya; ilyen alkonyom volt nekem is, Radl Ödön, Endrődy Sándorral és Marsalkó Tamás régi honvéd pajtásommal. Evénk, ivánk, nyájaskodánk. * * * Nagy-Váradtól Kolozsvárig épen annyi mint Kolozsvártól Nagybányáig. Onnan idejövök harmad fél óra alatt, innen Bányára döczögök két napig. A XIX.-dik század nagyszerű vívmányai a gőz, a villany, a berakott fog, és a gyufa. Háládatlan teremtmény az ember ! a gyufa feltalálója még ma is él, s még éltében megtatagadá nemzete, s a mit János fedezett föl azt Bertái a mra fogá. Irinyi János, Józsefnek öcscse fedezte fel a gyufát Stefan Romeimyl Bécsben. St. Römer gyógyszerész volt; régi időben a káká osztrák hadseregben minden ezrednek saját gyógyszertára volt és gyógyszerészsze, s ez mint a tizenhárom esztendős kis leány ment a regiment után. Römer Debreczenben állomásolt, innen ezredével ment Bécsbe. Kilépvén a katonaságtól gyógyszertárt nyitott s vegytannal foglalkozott . Irinyi János gyakran megfordult nála, s az ő műtermében fedezte fel a gyufát melyet St. Römer gyártatott. Később Irinyi János le jött Pestre, gyufagyárt állított be mely aztán leégett. Széchenyi István ez alkalommal monda: „Hallottátok, hogy az Irinyi gyáraié égett; minden hammurá lett benne, csak is gyufái maradtak épen.“ Römer Istvánnak fia András, kit a ko»'"sváriak s általában az erdélyiek igen jól ismerek , ő az a vasúti mérnök ki Kolozsvártól Ko- csajig a pályát straszirozta, s ki mindenkinek vá mnndta, hogy a pálya képtelenség mert a fennta»,na so]£i£a] többe fog kerülni mint az épitése. DeS^i^jjj Qyéres, Csán, Maros-Újvár e vonal melléjeküsznek, s akár erre s akár arra, de azért mégis minden út Romába vezet. Csapó kirakata előtt áncsorogtam. Igazán sok mindenféle szép van abban, kézzelfoghatólag éreztem szivem nemesülését; úgy jött nekem mintha kutyabörbe lett volna betakarva, lelkem felmagassult s csak úgy lengedezve trillázott a pléh konyhaedények fölött, midőn vállamat érintik s kérdik tőlem. — Ugyan Sándor bácsi mit csinál itt? Benigni Samu, vagy jobban mondva, Benigszámi volt. — Neresülök, felelém. — Hogyan? kérdó. — Hát nem tudod? semmi sem nemesíti, pallérozza, és fejleszti annyira a lelket és szivet, mint az utazás, a kirakatok vizsgálása, és a szép nemmeli érintkezés. Úgy mondja a közös sógor. — Tehát a kirakatot nézi? — Nem nézem ; tanulmányozom : Ich st Ildi ro Bru der! Akkor jőjön velem, én mutatok egy kirakatot. — Hol? — A vágóhídon. Benigni Samu egy szemérmetlen ember, nem szégyenli, hogy mészáros, néha arczátlan mert még azt is bevalja, hogy hentes, inkább dolgozik mint lop, inkább munkával fárad, mint csal ; megkeresi a maga kenyerét minden sub venezió nélkül. Ki vitt a vágóhidra s megmutatá kirakatát. Egy óriás 18 mázsás kihizott bika; azt hittem, hogy Jupiter ki Európát ragadja el, vagy a Toro Farnese meg mielőtt Amphion és Zethos megkötötték volna, mert anyjukat Anthiopét bántahítazta. * * \ + Elmélázva Viaint gulyából kivert komoly bika, hátat görbütve sejjesütve, méltóságteljesen lépdeltem az utczán; az utczatúlsó soráról bizalmasan szólítanak ; adjon istenre fogadj istent mondok, s örültem, hogy láthatom egyik legjobb barátomat. Kik ismernek kitalálják, hogy ha nem Eszterházy Miguel, akkor Teleki Döme volt. — Hol jár maga? Kérdem — Bukarestből jövök. — Mondja mit tanult ott? — Sokat. Mikor az ember a vendéglő éttermében fizetni akar, nálunk azt mondja zahlen! Francziaországban : l’adition!, olaszba Conto! Romániába P ro-1 o - k ol 1 !! ! ez azt teszi, hogy nagy diplomatiai néppel van érintkezésünk. P r o-1 o-k o 11! — Szép dolog mondom bámulva, s aztán? — Láttam egy képet ; Románia koronás fővel kaczéron „kacsint ide, kacsint oda;“ jolbján a muszka medvés kucsma fején, kancsuka kezében — az ismert alak ; balról az osztrák, kétfejű sasos sisak fején, szakramenczki pofával, nádpalota kezében — az ismert alak ; ajándékot hoznak szép Romániának; az osztrák adja Bessarabiát; a muszka adja Transilvániát. A római hölgy Románia mosolyog s azt mondja : timeo . . . dona ferentes! — Nem rósz mondám. — Aztán hoztam magának egy térképet. Kibontam és olvasom: Caria murala DACIA Moderna sau Terile Romane pentru Scolele Primare Urbane si Rurale A. E. I. Gorjan. — Tehát iskolai mappa a zsenge fiatalság számára. — Az — És ezt tanítják? — Igen. — Lássuk. — Ung vize folyik csendesen Tiszába, Tisza vize szomorúan folyik Dunába, Duna vize folyik nagy busán gyászoló fekete tengerbe mert mind az a mi ezen belül van nagy oláhországé, Terile Romane. Nagy mészárlás! Bukovina az övék, Colomea övék, Már maros övék, Tiszafüred övék Debreczennel. Szeged az övék — nagy kár építeni másnak ! Buzi ás az övék földöstől együtt, s igy tart rohamosan Turnu-severinnig. Tagosítás nagyban, hatalmas ci massaczio ! Reszkírozok egy tanácsot az uj arganitáknak : Jöjjenek és vegyék el. A Magyar Államban olvastam egyszer egy vezérczikket mely igy volt czimezve: a szabadonczek vaszarkodásai. — Ez jutott eszembe.* * * Száműzetésem óa több évig munkája vitám a „L’Lomme* lapnak, Melyet Byrles szerkesztett. Jerseyben jelent meg; euópai demokracziának ugyszólva hivatala volt. Dolgoztak bele Mazzini, Ledru-Roln, F-1 , Pyat, Michael, Guillet, Luis Blanc, Vaquerie Lecoluse, Etienne Arago, Viktor Hugó, Pianck , Arnold Rugge, Kossuth, Herzen, Goldvin, Daves, Orsin, Scheueicher, Xavier Durieu, Macher u. Lion.u, az európai democraţia színvirága: emberi előhaladás gondolatának teremtői. A lap jeligéje volt: Solidarité et fraternité des peuples*. E lapból, s pvt. w . berektől tanultam, hot • pek testvérye az egüknek kinja, a .t !"■: ialmanek öröme, a másikra***, egyiknek kedvtelése. Így t i dá : i egy rabszolgát szent Domingo év hV j Ml'. i«l. Oillyutcra 1(1 sz. I. t , I m 4'■■■■' """ AZ „ELLENI. Vidékié postán, va .... 13 frt. .........................O fit. Egy' Hóra 1 •••lyken Esjes száju ám heljbv r u r* k az „Ellenzék“ mindennap, az Kéziratok nem ada ffc'JJUA 'i részet Hei "I DU korla‘il||Tftk .» trt. 1 frt nap¡ ^kivitelével f W §5 äSg jSfl *■ Áftf Ifi m m mpBI ■ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár péntek, october, KIADÓHIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor halálozott gázrapad sor, vagy annak tere 0 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Napyobb és nyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek sora után 20 kr. fizetendő. A helyzethez magas diplomilozta szövetségesek is feledik, hogy a népek saját legjobb szövetségesei. Európa c- ■ . . , csoportosulnak. A küzdelem it.fcell a koronáknak megnyerni a yst alkusznak is a népekkel, mik is a népnek. Sükség van a népekre, s a népeknek, hogy látszat helyett követeljék a kéz atót, s a csillogó ígéretek, a messzi .i-ok helyett a szabadság intézői nyei’ z ellentétes érdekű nemzete 1,ü’ i ii . I, vannak megnyerve. Mindegyik megkap a szót, a mely kellemes neki Am k nem tudni mit hoznak az események. E leknek van okuk hinni, hogy „a to jogok érvényesülni fognak.“ A lengyevan alkalmuk reményiem, alogy van, és lesz — feltámadás. A délszlávok rótban az uj szláv császárság felkelő u.«p .V . közlik. Nyugodtak lehetnek az oláhok ; románia függetlenségét megvédi aj aséges osztrák ármádia. Délibábok fizika , „énekkel csalja játékukat. Nem a terinói ósodás és mégis gyermekes játszisága, a politikai haszonlesés mesterei Vi^zol- U a népek elé csalképeiket, melyeket Uak Ui '■~*,. a ki messziről nézi, csak azt nem él meg, i. tudja, hogy e lebegő áspir . ■ k mind k' és pára. Sz van a népekre. Ez a helyzet í(-?\■ azC vonás:». A i mint eldobott hangszert, azé feled - lomtárából f -i keresik; hank, s meitik rajta a nemzeti har,zcák első ütemét, a nép, e vé 'in tori a b zúgja a - v bárok esitadahit, k Jól vérét ontani, h.. te» iMfi m iik emlékezni vére l.ullá-Lir.. y )s sírboltjáról. ‘A...•. ontania vérét? Kr, nem nem is szűk- r rmg adnia, „A. nidőn már '. ír kezdettel és ért, bs rezo én’ha' , áldom ly’iosságáért. ez a cotpsÁlyosságu *, a mi rendszerünk a ÿnelyzeltt szember “likőr h k - «ha -öl e. a koczk-'áT • ma népekre. Szülg lesz • ,garot . -es karjára, nép-' nyiszor elkezdésére, a ház anovira -- sajtolt fúrásira. Ha szukt i van, készen áll: a razet .i: o'.ja trikó's lobogóját, felöl fegyver’ • megm aktja régi vitézségét.^ esi ra.. a.só is a haza röge meelevenülve .. orgikot doband ki méhéből, és a dicsőig seregeit elküldendi a cataterre. f' -i rség van a magyarra; a magyarnak s szűks- ge van az önálló, független hazára; szükség van, hogy nemzeti erőit nemzeti institut’'ban gyűjtse össze; szüksége van, hogy ma ikotott karja szabadon, nemzeti hadseregbe vigye ütközetbe fegyvereit és tartsa magasra nemzeti színeit ; szüksége van, hogy kincsei a hazai földet, a hazai ipart, a hazai kereskedést termékenyítsük meg és nem az idegent. Alkotmányunk látszat, melyet a közérdek helyett a korrupczió szabályoz; fent a családi politika, alant az egyéni haszonlesés kormányoz; eredménye állami eladósodottság, köztüterheltség, egyéni sorvadás; a haza, a német, elv és hit, mind a lassú méreg prédája i lan. Ragaszkodnunk, lám, nincs mihez. A ki milliók ura, az velünk szemben még előítéletek rabja, akit a köztisztelet visér, az gyűlölt tanácsosokat követ, a kinek személye előttünk szent és sérthetetlen, az golosz és sértő üzelmeket szentesít. Lelkesednünk tehát nincs kiért. Vagyonunknak nem vagyunk urai, nagy kiadásainkat más szavazza meg és fecséri el; fő kereskedelmi, közlekedési, ipar és hitelérdekeink másnak vannak kiszolgáltatva. Mi csak rongyainknak vagyunk gazdái és nyomorúságainknak számlálói. Áldoznunk sincs miből. Nincs hadsergünk, mely a magyar államot képviselné, a magyar múltat a jelennel összekötné. Harczosainkat idegen nyelven, idegen érzelemmel idegenek vezetik. Várainkban, ágyúinknál idegenek őriznek bizalmatlanul. Nincs mivel harczolnunk. Adják vissza nekünk az egyetlen hazát, Magyarországot; adják vissza a nemzetnek a faggutlen nemzetet, s akkor talpára kop mint egy ember, a nemzet. Szükség van reánk, tehát elégítsék ki a mi szükségeinket. Szolgálnunk kell, tehát tegyenek szolgálatképessé. Ez a kölcsönös érdekek politikája, a többi mind szemfényvesztésre látszat, ellobanó láng világossága, ünnepély egy napra, s hiúság vására talán kettőre. Románia szövetsége jutalmául, Románia függetlenségét biztosították. Magyarország erői csak felérnek Románia hatalmával. Mi ragaszkodunk, de gondoskodjatok, hogy legyen mihez. Mi lelkesedünk, csak legyen kiért. Mi áldozunk, ám legyen is miből. Mi harczolunk, csak legyen mivel. Mi örömmel meghalunk, de legyen is miért. Ez álláspontunk a jelen helyzetben. Ugron Gábor. — Griff, ki áltólag altábornagy a magyar honvédégnél és nem a Hunrád-sngereknél, ki állítólag adlatus a honvéd főparancsnokságnál és nota a Hofgendannerie-nál, Maros-Vásárhelyen a Bem tábornok nővérei javára rendezett bálba nem engedte, sőt eltiltotta megjelenni a honvédtiszteket, kiknek a hadgyakorlaton való csapatos jelenléte szolgált okul a tánczvigalom rendezésére. Ha Gráf cs. kr. altábornagy ur lovagiassága megengedhetőnek tartja, hogy amit Bom tábornoktól kapott vitézi házára, azt Bond nővérein bosztolja meg: erről mondjon ítéletet a lovagiasságára sokat tartó cs. k. tisztikar. mi úgy is tudtuk, mit tartsunk felőle. Hanem ahoz már van szavunk, hogy a honvédségnél alkalmazott egyén a dicső honvédtábornok emlékét meri sérteni, hogy a parancsnokságnál alkalmazott hivatalnok ilyen hazafiatlan, az őt fizető nemzetet bántalmazó cselekedetet merjen elkövetni. Gráf urnak, kinek zsandár múltja után való alkalmazásamár magéiban lealázó a nemzetre, mely ellen annyit vétkezett, értésére kell adni, hogy büntetlen nem lehet egy nemzet kegyegyeletes érzelmeit insultálni ; hogy egy nemzeti intézménybe, mint a honvédség, hazafiatlan szellemet olani nem engedünk; hogyha Bm meg is halt és ostorát nem remegheti is Gráf úr, még él a nemzet és megfenyíti, ki sirját tapod. Maros-Vásárhely városa nem leplezheti le Bem szobrát, amig az országgyűléstől, a kormánytól, és ha kell magától a királytól a sértésért elégtételt nem szerzett a dicsőült emlékének. A leleplezés, a szobor addig csak ezt jelenti : Te hős, te vértanú, te érczember ! nézd itt székelys regeid fővárosában büntetlen gyalázták és gyalázhatják meg az „öreg apót.“ (RCZ... . Az országgyűlési függetlenségi párt értekezletén a kijelölő bizottság jelentése alapján a Liltii-ieol/iti.'! / bizottságába kijdőlteitől* a b.'ivatkozók : a gazdasági bizottságba : Somsich Iván gróf ; igazságügyibe : Vidliczkai József, Komjáthy Béla; kérvénybe: Bodogh Albert, Orbán Balázs; könyvtáriba: Odoghy Arthur hg. ; közigazgatásba : Szodor, Eötvös Károly ; közgazdás: Soma, Szalai Imre; közlekedési : Lalamond, Ugrón Gábor; közoktatási : Heg László, Degré Alajos; mestelmi: Unger ,jos, Sárközi Aurél; naplóbíráló: Turnyobi Lajos, Kiss Albert; öszszeférhetlenségi: Miklós István, pénzügyi: Helfi Ignácz, Simonyi Ernő; véderő: Fornszek Sándor, Thay Kálmán ; számvizsgáló : Széll György ; zárszámadás: Verhovay Gyula, Semberi István. A kijelölő bizottság, azon indítványa, hogy a párt ezentúl egy tagot két bizottságba ne válaszszon, helyességgel fogadtatott. — Nagy s. Fi Albert kir. tanácsos m. kir. tanfelügyelő úrról kell szóláncuk. Nem személyéért. Nem is czifra czimeért. Hanem utóbbi szereplése miatt Marosszék marosvásárhelyi kerületében mint pártonkivüli jelölt lépett fel. Többsége biztos volt, mert a csávási és a káali völgy, mint egy ember állott mögötte, hol a választók száma két annyi, mint a mennyit Kemény Domokos báró kapott. Daczára ennek Filep úr a választás reggelén Kemény báróval kiállott a város végére, s kérte választóit, hogy szavazzanak a kormánypárti jelöltre. Miért lépett fel a tanfelügyelő úr? Mert a tanfelügyelőség elvesztéséről már rég avitálva volt, így beszélik mindenfelé. Miért lépett vissza? Ezt már az mutatja meg, hogy a tanfelügyelői állásban továbbra is megtüretik-e. A másik versió az, hogy alkotmányos költségei megtérítése után lépett vissza.Mindegy akárhogy esett, mert az áll, hogy a pártonkívüli biztos kerületet a kormány kezére játszza. Ezért végezzenek vele saját pártfelei: Tokay Gábor és Bereczky Sándor. Mi csak azért szólalunk fel, hogy figyelmeztessük a pártonkívüliek vezérférfiait, hogy embereiket válogassák meg jobban, különben, csak úgy kell tekintenünk őket mint a kormánypártnak álöltözetben lappangó korteseit. Ami Filep urat illeti ez a közmegbotránkozás kíséri tisztátalan útján, és csak annyiban lehet pártonkívüli, mennyiben ezután egy párt sem fogadja keblébezottsági tagok megválasztása a közelebbi üléseken fog megtörténni. — Tordán megvannak rekedve a kormányközegek. Teljes lehetetlennek tartják jövőre Tisza Lászlót megválaszthatni. Hogy kikerüljék a szégyenletes bukást, jó előre alkudozni kezdettek hogy a ludasikerületben léptessék föl Lászlót, kinek bátyja Kálmán, s Miksa képviselővel pedig éreztessék a kifacsart czitrom esetét. — A nagyajtai kerület teljességgel nincsen megelégedve jelenlegi képviselőjével Bartha Jánossal, ki két év óta csak pálinkát főz, s még mamunknak is rész volt, mert szavazni sema ment Cdestre. El lett tehát határozva valami Kovács nevű egyéniség túlléptetése, ki jelenleg ’-n él bojtárkodik. Persze ez is koryparty Szegény szerencSé Jen, jóravaló erdővidéki székelység ! Mily kényelmes titokban alkudoznak érdekeid legjava fölött ! Most már egy lélekben megtört mameluk palántot akarnak veled felküldetni, hogy országos költségen vizsgázzék. Majd beleszólunk ez alkudozásba. — Az országgyűlési utolsó ülésszakára következőleg alakult meg : megálasztatott első alelnökké báró Kemény János, másod alelnökké Szontagh Pál (nógrádi) , jegyzőkké Antal Gyula, Barcss Gábor, Beöthy Algernon, Horváth Gyula, Molnár Vladár és Strazimir Károly. Háznagygyá: Kovács László. Az osztályokba alakulás és a Ki- Levél a szerkesztőbe. Kedves barátom! Üdvözöllek, a nemes, a nehéz küzdelem terén, a melyre lépsz. Tövisei a pálya, a melyre elhatározásod vezetett; kellemetlenségeknek, otromba megtámadásoknak leendesz kitéve Naponta ürítened keilend azon keserű pohárból, a melyet ez idő szerint nyújtanak, mindazoknak, kik önmegtagadással küzdenek hazánk államisága és függetlensége mellett, s szembe állanak azon nemzetellenes áramlattal, mely örökségünket, jogainkat, nemzeti kincseinket egymásután áldozza oda Bécsnek. De te nem csak az ország függetlenségéér lépsz sorompóba, hanem az erdélyi részek régi jó hírnevének megmentéséért, vagy inkább vissza szószerzéséért ; hisz Erdély minden időben erő, fellegvárra a megvivhatlan menhelye volt a magyar szabadságnak, a magyar műveltségnek. Itt szabad nemzeti lét és cultura virágzott akkor is, midőn Királyhágón túl az osztrák zsarnokság dözsölt s irtott nemzetet s vallásszabadságot. Innen indultak ki János Zsigmond, Bethlen Gábor és a Rákócziak hadai biztosítani a lelkiismeret szabadságát világrészünknek. Innen kerültek ki a magyar szabadság leghősebb bajnokai. Tököli, Rákóczi Ferencz alatt. Itt lobogtatták büszke bérezeink közt a szabadság szakgatott lobogóit még akkor is, amidőn azok letüntek a dicsteljes harczterekről. Barlangokba, hegyrepedésekbe vonulv folytatták itt a regtörhetlenek harczát a zsarnokság ellen, s hadsergek se tudták sokáig megtörni a Balikák ellentállását, kiket rablóknak decretált ugyan a hivatalos történet irás, de a ki a szabadságért kéteségbe esésig küzdő hősök voltak a szó legnemesebb értelmében. 1849-ben a kőkösi hídnál, a Szép mezőn a tusnádi szorosban a Nyergesnél még győzelmesen küzdöttek muszka invasio ellen székelyeink, midőn Gorge Paskevics lábaihoz rakta a magyar szabadsá zászlait. Sim csodás fordulata az eseményeknek, Erdély a magyar szabadság e fellegvára, lett a magyar szabadság feladójává; innen került ki a lefolyt 10 év alatt azon mameluk csapat, a mely a királyhágón tuli magyarság szabadságérzetét tót, szerb és horváttal kezet fogva ellensúlyozta, s mely számtalanszor decretálta, hogy e hazának nincsen ereje az önálló nemzeti léteihez. Ezek miatt van megvetve és lenézve Erdély. Az erdélyi sajtó nem felrázta, hanem mind mélyebbre sodorta az örvénybe. Te most kedves barátom a szellemi erő egy fáklyáját gyújtod fel ; szét levelő sugarai felébresztendik népünket lethargicus álmából. Légy ismét üdvözölve uj pályádon ! Orbán Balázs: EGYETMÁS. A budapesti sajtó, lapunk mutatványszámát kedvezőleg fogadta. Az „Ellenőriben az „A Hon“ban a „Pesterloyd”-ban, e telivér kormánypárti lapokban is volt annyi gentlemanlike, hogy min-