Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-10-01 / 1. szám

­­ lüZETTM-EG'TLET) Csevegésn ii­ Bici SAndortól Be ? p­ízszel a puszta s­z adánytól Ke- Cs *esig a ...»• ták legszebbig , ima , mint a pudola.; hangya boly­ hep', s a patkány domb r­­a. kincsen „zonhomok buczka, £­ terül az »lőtted a véghetetlenségbe mint l­akesperenea! egy mély gondoata. Vers Petőfi­és költemény Hugótól. Egyszerűségében nagy­­zerfi,­­gylor­­ságában vátozatos. Föld-tenger, mény habok­ ; nem á­­­n e­k mint a h­u 11 á m­­ ecsültes és kenyér-adó. A mu­éd'­i g fütyül, a gőzbivaly rohan, a táj rabé . Ia v­eled, s látod a mit már láttál, az -­ hangos. Ktészetének dereslő tájképét a ké­­e » ég k ret/i'6^. 1 vegtel« n­ infcnensit­ásban egy piczinke mocska 1 imdez, abv^ssel repkedve. Egy mezei rt1 m 1 ja jövendosmnek egy nagy eszmé­­lyno tanitá, «syjelyet a jövő szá' . la 1 ■ . sít. kló madarak nyelvévérss^i. az Ur ! időn rátát néztem, , •j . évházban g en“ Hunyady 1 _ . eg'apsol­y Árpád pom­szolt. Mái .* arquis volt mint :ue :■ cg., szil­ata fér; a kis De­­.V/ ~í gyű’ •(»■• tőke haja van, (ZBZU. isi ny . ír, ■ szép-irás tanár­­­i sepk­e mondja: a va­■ ,• r­ élet - . m­­ ilkonya; ilyen alkonyom volt nekem is, Radl Ödön, Endrődy Sándorral és Marsalkó Tamás régi honvéd pajtá­sommal. Evénk, ivánk, nyájaskodánk. * * * Nagy-Váradtól Kolozsvárig épen annyi mint Kolozsvártól Nagybányáig. Onnan idejövök har­mad fél óra alatt, innen Bányára döczögök két napig. A XIX.-dik század nagyszerű vívmányai a gőz, a villany, a berakott fog, és a gyufa. Háládatlan teremtmény az ember ! a gyufa feltalálója még ma is él, s még éltében megta­­tagadá nemzete, s a mit János fedezett föl azt Bertái a mra fogá. Irinyi János, Józsefnek öcscse fedezte fel a gyufát Stefan Romeimyl Bécsben. St. Römer gyógyszerész volt; régi időben a ká­ká osztrák hadseregben minden ezrednek saját gyógyszertára volt és gyógyszerészsze, s ez mint a tizenhá­rom esztendős kis leány ment a regiment után. Römer Debreczenben állomásolt, innen ez­redével ment Bécsbe. Kilépvén a katonaságtól gyógyszertárt nyitott s vegytannal foglalkozott . Irinyi János gyakran megfordult nála, s az ő műtermében fedezte fel a gyufát melyet St. Römer gyártatott. Később Irinyi János le jött Pestre, gyufagyárt állított be mely aztán le­égett. Szé­chenyi István ez alkalommal monda: „Hallottátok, hogy az Irinyi gyáraié égett; minden hammurá lett benne, csak is gyufái maradtak épen.“ Römer Istvánnak fia András, kit a ko­­»'"sváriak s általában az erdélyiek igen jól ismer­ek , ő az a vasúti mérnök ki Kolozsvártól Ko-­ csajig a pályát straszi­ro­zta, s ki mindenki­nek vá mnndta, hogy a pálya képtelenség mert a fennta»,na so]£i£a] többe fog kerülni mint az épitése. DeS^i^jjj Qyéres, Csán, Maros-Újvár e vonal melléj­eküsznek, s akár erre s akár arra, de azért mégis minden út Romába vezet. Csapó kirakata előtt áncsorogtam. Igazán sok mindenféle szép van abban, kézzelfoghatólag éreztem szivem nemesülését; úgy jött nekem mint­ha kutyabörbe lett volna betakarva, lelkem fel­magassult s csak úgy lengedezve trillázott a pléh konyhaedények fölött, midőn vállamat érin­tik s kérdik tőlem. — Ugyan Sándor bácsi mit csinál itt? Benigni Samu, vagy jobban mondva, Be­nigszámi volt. — Ner­esülök, felelém. — Hogyan? kérdó. — Hát nem tudod? semmi sem nemesíti, pallérozza, és fejleszti annyira a lelket és szivet, mint az utazás, a kirakatok vizsgálása, és a szép nemmeli érintkezés. Úgy mondja a k­ö­z­ö­s sógor. — Tehát a kirakatot nézi? — Nem nézem ; tanulmányozom : Ich s­t Il­di ro Br­u d­e­r! Akkor jőjön velem, én mutatok egy ki­rakatot. — Hol? — A vágóhídon. Benigni Samu egy szemérmetlen ember, nem szégyenli, hogy mészáros, néha arczátlan mert még azt is bevalja, hogy hentes, inkább dol­gozik mint lop, inkább munkával fárad, mint csal ; megkeresi a maga kenyerét minden su­b ven­ez­ió nélkül. Ki vitt a vágóhidra s megmutatá kirakatát. Egy óriás 18 mázsás kihizott bika; azt hit­tem, hogy Jupiter ki Európát ragadja el, vagy a Toro Farnese meg mielőtt Amphion és Zethos megkötötték volna, mert anyjukat Anthio­­pét bántahítazta. * * \ + Elmélázva Viaint gulyából kivert komoly bika, hátat görbütve s­­ejjesütve, méltóságteljesen lép­deltem az utczán; az utcza­­túlsó soráról bizal­masan szólítanak ; adjon istenre fogadj istent mon­dok, s örültem, hogy láthatom egyik legjobb ba­rátomat. Kik ismernek kitalálják, hogy ha nem Eszterházy Miguel, akkor Teleki Döme volt. — Hol jár maga? Kérdem — Bukarestből jövök. — Mondja mit tanult ott? — Sokat. Mikor az ember a vendéglő ét­termében fizetni akar, nálunk azt mondja zah­len! Francziaországban : l’adition!, olaszba Conto! Romániába P ro-1 o - k ol 1 !! ! ez azt te­szi, hogy nagy diplomatiai néppel van érintkezé­sünk. P r o-1 o-k o 11! — Szép dolog mondom bámulva, s aztán? — Láttam egy képet ; Románia koronás fő­vel kaczéron „kacsint ide, kacsint oda;“ jolbján a muszka medvés kucsma fején, kancsu­ka kezében — az ismert alak ; balról az osztrák, kétfejű sasos sisak fején, szakramenczki po­fával, nádpalota kezében — az ismert alak ; ajándékot hoznak szép Romániának; az osztrák adja Bessarabiát; a muszka adja Transil­­vániát. A római hölgy Románia mosolyog s azt mondja : timeo . . . dona ferentes! — Nem rósz mondám. — Aztán hoztam magának egy térképet. Kibontam és olvasom: Caria murala DACIA Moderna sau Terile Romane pentru Scolele Primare Urbane si Rurale A. E. I. Gorjan. — Tehát iskolai mappa a zsenge fiatalság számára. — Az — És ezt tanítják? — Igen. — Lássuk. — Ung vize folyik csendesen Tiszába, Tisza vize szomorúan folyik Dunába, Duna vize folyik nagy busán gyászoló fekete tenger­be mert mind az a mi ezen belül van nagy oláhor­szágé, Terile Romane. Nagy mészárlás! Bu­kovina az övék, Colomea övék, Már maros övék, Tiszafüred övék Debreczennel. Sze­ge­d az övék — nagy kár építeni másnak ! Buzi ás az övék földöstől együtt, s igy tart rohamosan Turnu-severinnig. Tagosítás nagyban, hatalmas ci massaczio ! Reszkírozok egy tanácsot az uj arganitáknak : Jöjjenek és vegyék el. A Mag­y­ar­ Államban olvastam egyszer egy vezérczikket mely igy volt czimezve: a sza­­badonczek vaszarkodásai. — Ez jutott eszembe.* * * Száműzetésem óa több évig munkája vi­tám a „L’Lomme* lapnak, Melyet By­r­les szerkesztett. Jerseyben jelent meg; euó­pai demokracziának ugyszólva hivatal­­a­ volt. Dolgoztak bele Mazzini, Ledru-Roln, F­-1 , Pyat, Michael, Guillet, Luis Blanc, Vaquerie L­­ecoluse, Etienne Arago, Viktor Hugó, Pianck­ , Arnold Rugge, Kossuth, Herzen, Goldvin, Daves, Orsin­, Scheueicher, Xavier Durieu, Macher u. Lion.­u, az európai democraţia színvirága: emberi előhaladás gondolatának teremtői. A lap jeligéje volt: Solidarité et fra­ternité des peuples*. E lapból, s pvt. w­ . berektől tanultam, hot • pek t­est­v­é­r­y­e az egüknek kinja, a .t !"■: ialma­­­­nek öröme, a másikr­a***, egyiknek kedvtelése. Így t i dá : i e­g­y rabszolgát szent Domingo év hV j Ml'. i«l. Oi­llyutcra 1(1 sz. I. t , I m 4'■■■■' """ AZ „ELLENI. Vidékié postán, va .... 13 frt. .........................O fi­t. Egy' Hóra 1 •••lyken­ Esjes száju ám h­eljbv r u r* k az „Ellenzék“ mindennap, az Kéziratok nem ada ffc'JJUA 'i részet Hei "I DU korla‘il||Tftk .» trt. 1 frt nap¡ ^kivitelével f W §5 äSg jSfl *■ Áftf Ifi m m mpBI ■ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár péntek, october­­, KIADÓ­HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor halálozott gázrapad sor, vagy annak tere 0 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Napyobb és nyakorib­b hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek­­ sora után 20 kr. fizetendő. A helyzethez­ magas diplomilozta szövetségesek is feledik, hogy a népek saját legjobb szövetségesei. Európa c- ■ . . , csoportosulnak. A küzdelem it.fc­ell a koronáknak megnyerni a yst alkusznak is a népekkel, m­i­­k is a népnek. Sükség van a népekre, s a n­épeknek­­, hogy látszat helyett követeljék a kéz atót, s a csillogó ígéretek, a messzi .i-ok helyett a szabadság intézői nyei’ z ellentétes érdekű nemzete 1,ü’ i ii .­­ I, vannak megnyerve. Mindegyik megka­p a szót, a mely kellemes neki Am k nem tudni mit hoznak az események. E leknek van okuk hinni, hogy „a to jogok érvényesülni fognak.“ A lengye­­van alkalmuk reményiem, alogy van­­, és lesz — feltámadás. A délszlávok ró­tban az uj szláv császárság felkelő u.«p .V . közlik. Nyugodtak lehetnek az oláhok ; románia függetlenségét megvédi aj­ a­­­séges osztrák ármádia. Délibábok fizik­a , „énekkel csalja játékukat. Nem a terinó­­­­i ósodás és mégis gyermekes játszisága, a politikai haszonlesés mesterei Vi^zol- U a népek elé csalképeiket, melyeket Uak Ui '■~*,. a ki messziről nézi, csak azt nem él meg, i. tudja, hogy e lebegő áspi­r . ■ k mind k' és pára. Sz van a népekre. Ez a helyzet í(-?\■ azC vonás:». A i mint eldobott hangszert, a­zé feled - lomtárából f -i keresik; han­­k­, s me­itik rajta a nemzeti har­­,zc­­ák első ütemét, a nép, e vé 'in tori a b zúgja a - v bárok esitadahit, k Jól vérét ontani, h.. te» iMfi m iik emlékezni vére l.ullá-Lir.. y )s sírboltjáról. ‘A...•. ontania vérét? Kr, nem nem is szűk- r rmg adnia, „A. nidőn már '. ír kezd­ettel és ért, bs rezo én’­­­ha' , áldom­ ly’iossá­gáért. ez a­­ cotpsÁlyosságu *,­­ a mi re­ndszerünk a ÿnelyzeltt szember “likőr h k - «h­a -öl e. a koczk-'áT • ma népekre. Szül­g lesz • ,garot . -es karjára, nép-'­ nyiszor elkezdésére, a ház anovira -- sajtolt fúrási­ra. Ha szukt i van, készen áll: a razet .i­: o­'.ja trikó'­s lobogóját, felöl fegyver­­’ • megm aktja régi vitézségét.^ esi ra­­.. a.só i­s a haza röge meelevenülve .. orgi­kot doband ki m­éhéből, és a dicső­ig seregeit elküldendi a c­ataterre. f' -i rség van a magyarra; a magyarnak s szűks- ge van az önálló, független hazára; szükség van, hogy nemzeti erőit nemzeti in­stitut’'­ban gyűjtse össze; szüksége van, hogy ma i­­k­otott karja szabadon, nemzeti hadse­regbe vigye ütközetbe fegyvereit és tartsa magasra nemzeti színeit ; szüksége van, hogy kincsei a hazai földet, a hazai ipart, a hazai kereskedést termékenyítsük meg és nem az idegent. Alkotmányunk látszat, melyet a közér­dek helyett a korrupczió szabályoz; fent a csa­ládi p­olitika, alant az egyéni haszonlesés kor­mányoz; eredménye állami eladósodottság, köztü­­­terheltség, egyéni sorvadás; a haza, a ném­et, elv és hit, mind a lassú méreg pré­­dája i lan. Ragaszkodnunk, lám, nincs mihez. A ki milliók ura, az velünk szemben még előítéletek rabja, a­kit a köztisztelet visér, az gyűlölt tanácsosokat követ, a kinek személye előttünk szent és sérthetetlen, az gol­osz és sértő üzelmeket szentesít. Lelke­sednünk tehát nincs kiért. Vagyonunknak nem vagyunk urai, nagy kiadásainkat más szavazza meg és fecséri el; fő kereskedelmi, közlekedési, ipar és hi­­telérdekeink másnak vannak kiszolgáltatva. Mi csak rongyainknak vagyunk g­azdái és nyo­morúságainknak számlálói. Áldoznunk sincs miből. Nincs hadsergünk, mely a magyar ál­lamot képviselné, a magyar múltat a jelen­nel összekötné. H­arczosainkat idegen nyelven, idegen érzelemmel idegenek vezetik. Váraink­ban, ágyúinknál idegenek őriznek bizalmatla­nul. Nincs mivel harczolnunk. Adják vissza nekünk az egyetlen hazát, Magyarországot; adják vissza a nemzetnek a faggutlen nemzetet, s akkor talpára kop mint egy ember, a nemzet. Szükség van reánk, tehát elégítsék ki a mi szükségeinket. Szolgálnunk kell, tehát tegyenek szolgálat­képessé. Ez a kölcsönös érdekek politikája, a többi mind szemfény­vesztésre látszat, ellobanó láng világossága, ün­nepély egy napra, s hiúság vására talán kettőre. Románia szövetsége jutalmául, Románia függetlenségét biztosították. Magyarország erői csak felérnek Románia hatalmával. Mi ragaszkodunk, de gondoskodjatok, hogy legyen mihez. Mi lelkesedünk, csak legyen kiért. Mi áldozunk, ám legyen is miből. Mi harczolunk, csak legyen mivel. Mi örömmel meghalunk, de legyen is miért. Ez álláspon­tunk a jelen helyzetben. Ugron Gábor. — Griff, ki ál­­tólag altábornagy a magyar honvé­dégnél és nem a Hunrád-sn­gereknél, ki állítólag adlatus a honvéd főparancsnokságnál és nota a Hofgendannerie-nál, Maros-Vásár­helyen a Bem tábornok nővérei javára ren­dezett bálba nem engedte, sőt eltiltotta meg­jelenni a honvédtiszteket, kiknek a hadgya­korlaton való csapatos jelenléte szolgált okul a tánczvigalom rendezésére. Ha Gráf cs. k­r. al­tábornagy ur lovagiassága megengedhetőnek tart­ja, hogy a­mit Bom tábornoktól kapott vitézi há­zára, azt Bond nővérein bosztolja meg: erről mond­jon ítéletet a lovagiasságára sokat tartó cs. k. tisztikar.­ mi úgy is tudtuk, mit tartsunk felőle. Hanem ahoz már van szavunk, hogy a honvéd­ségnél alkalmazott egyén a dicső honvédtábornok emlékét meri sérteni, hogy a parancsnokságnál alkalmazott hivatalnok ilyen hazafiatlan, az őt fizető nemzetet bántalmazó cselekedetet merjen elkövetni. Gráf urnak, kinek zsandár múltja ut­án való alkalmazása­­már magéiban lealázó a nemzet­re, mely ellen annyit vétkezett, értésére kell ad­ni, hogy büntetlen nem lehet egy nemzet kegye­­gyeletes érzelmeit insultálni ; hogy egy nemzeti intézménybe, mint a honvédség, hazafiat­lan szel­lemet olani nem engedünk; hogyha B­m meg is halt és ostorát nem remegheti is Gráf úr, még él a nemzet és megfenyíti, ki sirját tapod. Ma­ros-Vásárhely városa nem leplezheti le Bem szob­rát, a­mig az országgyű­léstől, a kormánytól, és ha kell magától a királytól a sértésért elégtételt nem szerzett a dicsőült emlékének. A leleplezés, a szobor addig csak ezt jelenti : Te hős, te vér­tanú, te érczember ! nézd itt székelys regeid fő­városában büntetlen gyalázták és gyalázhatják meg az „öreg apót.“ (­­RCZ... . Az országgyűlési függetlenségi párt értekezletén a kijelölő bizottság jelentése alapj­án a Liltii-ieol/iti.'! / bizottságába kij­dőlteitől* a b.'ivatko­zók : a gazdasági bizottságba : S­o­m­s­i­c­h Iván gróf ; igazságügyibe : V­i­dl­i­c­z­k­a­i József, K­o­m­­játhy Béla; kér­vény­­be: Bodogh Albert, Or­bán Balázs; könyvtáriba: Odo­ghy Ar­thur hg. ; közigazgatásba : S­z­o­dor, Eötvös Károly ; közgazdás: Soma, Szalai Imre; közlekedési : L­­a­la­mond, Ugrón Gábor; közoktatási : Heg László,­ Degré Alajos; mestelmi: Unger ,­jos, Sárközi Aurél; naplóbíráló: Turnyobi Lajos, Kiss Albert; ös­zszeférhetlenségi: Miklós István, pénzügyi: Helfi Ignácz, Simonyi Ernő; véderő: Fornszek Sándor, T­h­a­­­y Kálmán ; számvizsgáló : Széll György ; zárszámadás: Verhovay Gyula, Sem­beri István. A kijelölő bizottság, azon indítványa, hogy a párt ezentúl egy tagot két bizottságba ne vá­­laszszon, helyességgel fogadtatott. — N­a­g­y s. Fi Albert kir. tanácsos m. kir. tanfelügyelő úrról kell szóláncuk. Nem személyéért. Nem is czifra czimeért. Hanem utób­bi szereplése miatt Marosszék marosvásárhelyi ke­rületében mint pártonkivüli jelölt lépett fel. Több­sége biztos volt, mert a csávási és a káali völgy, mint egy ember állott mögötte, hol a választók száma két annyi, mint a mennyit Kemény Domo­kos báró kapott. Daczára ennek Filep úr a válasz­tás reggelén Kemény báróval kiállott a város vé­gére, s kérte választóit, hogy szavazzanak a kor­mánypárti jelöltre. Miért lépett fel a tanfelügye­lő úr? Mert a tanfelügyelőség elvesztéséről már rég avitálva volt, így beszélik mindenfelé. Miért lépett vissza? Ezt már az mutatja meg, hogy a tanfelügyelői állásban továbbra is megtüretik-e. A másik versió az, hogy alkotmányos költ­ségei megtérítése után lépett vissza.Mindegy akárhogy esett, mert az áll, hogy a pártonkívüli biztos kerületet a kormány kezére játszza. Ezért végezzenek vele saját pártfelei: Tokay Gábor és Bereczky Sándor. Mi csak azért szólalunk fel, hogy figyelmeztessük a pártonkívüliek vezérfér­­fiait, hogy embereiket válogassák meg jobban, különben, csak úgy kell tekintenünk őket mint a kormánypártnak álöltözetben lappangó korteseit. A­mi Filep urat illeti ez a közmegbotránkozás kíséri tisztátalan útján, és csak annyiban lehet pártonkívüli, mennyiben ezután egy párt sem fogadja keblébe­­zottsági tagok megválasztása a közelebbi ü­léseken fog megtörténni. — Tordán megvannak rekedve a kormány­közegek. Teljes lehetetlennek tartják jövőre Ti­sza Lászlót megválaszthatni. Hogy kikerüljék a szégyenletes bukást, jó előre alkudozni kezdettek hogy a ludasi­­kerületben léptessék föl Lászlót, kinek bátyja Kálmán, s Miksa képviselővel pedig éreztessék a kifacsart czitrom esetét. — A nagyajtai kerület teljességgel nin­csen megelégedve jelenlegi képviselőjével Bartha Jánossal, ki két év óta csak pálinkát főz, s még mamu­nknak is rész volt, mert szavazni sema ment Cd­e­stre. El lett tehát határozva valami Kovács nevű egyéniség túlléptetése, ki jelenleg ’-n él bojtárkodik. Persze ez is kor­­­yparty Szegény szerencSé Jen, jóravaló erdővidé­­k­i székelység ! Mily kényelmes titokban alkudoznak érdekeid legjava fölött ! Most már egy lélekben megtört mameluk palántot akarnak veled felkül­detni, hogy országos költségen vizsgázzék. Majd beleszólunk ez alkudozásba. — Az országgyűlési utolsó ülésszakára következőleg alakult meg : megálasztatott első alel­­nökké báró Kemény János, másod alelnökké Szon­­tagh Pál (nógrádi) , jegyzőkké Antal Gyula, Ba­­rcss Gábor, Beöthy Algernon, Horváth Gyula, Molnár Vladár és Strazimir Károly. Háznagygyá: Kovács László. Az osztályokba alakulás és a Ki- Levél a szerkesztőbe­. Kedves barát­om! Üdvözöllek, a nemes, a nehéz küzdelem terén, a melyre lépsz. Tövisei a pálya, a melyre elhatározásod vezetett; kelle­metlenségeknek, otromba megtámadásoknak leen­­desz kitéve Naponta ürítened keilend azon keserű pohárból, a melyet ez idő szerint nyújtanak, mind­azoknak, kik önmegtagadással küzdenek hazánk államisága és függetlensége mellett, s szembe ál­lanak azon nemzetellenes áramlattal, mely örök­ségünket, jogainkat, nemzeti kincseinket egymás­után áldozza oda Bécsnek. De te nem csak az ország függetlenségéér lépsz sorompóba, hanem az erdélyi részek régi jó hírnevének megmentéséért, vagy inkább vissza szószerzéséért ; hisz Erdély minden időben erő, fellegvárra a megvivhatlan menhelye volt a ma­gyar szabadságnak, a magyar műveltségnek. Itt szabad nemzeti lét és cultura virágzott akkor is, midőn Királyhágón túl az osztrák zsarnokság dö­zsölt s irtott nemzetet s vallásszabadságot. In­nen indultak ki János Zsigmond, Bethlen Gábor és a Rákócziak hadai biztosítani a lelkiismeret szabadságát világrészünknek. Innen kerültek ki a magyar szabadság leghősebb bajnokai. Tököli, Rá­kóczi Ferencz alatt. Itt lobogtatták büszke bér­ezeink közt a szabadság szakgatott lobogóit még akkor is, a­midőn azok letüntek a dicsteljes harcz­­terekről. Barlangokba, hegyrepedésekbe vonulv folytatták itt a r­egtörhetlenek harczát a zsar­nokság ellen, s hadsergek se tudták sokáig meg­törni a Balikák ellentállását, kiket rablóknak dec­ret­ált ugyan a hivatalos történet irás, de a ki a szabadságért kétes­égbe esésig küzdő hősök vol­tak a szó legnemesebb értelmében. 1849-ben­­ a kőkösi hídnál, a Szép mezőn a tusnádi szoros­ban a Nyergesnél még győzelmesen küzdöttek muszka invasio ellen székelyeink, midőn Gorge Paskevics lábaihoz rakta a magyar szabadsá zászlait. S­im csodás fordulata az eseményeknek, Er­dély a magyar szabadság e fellegvára, lett a ma­gyar szabadság feladójává; innen került ki a le­folyt 10 év alatt azon mameluk csapat, a mely a királyhágón tuli magyarság szabadság­érzetét tót, szerb és horváttal kezet fogva ellensúlyozta, s mely számtalanszor decretálta, hogy e hazának nincsen ereje az önálló nemzeti léteihez. Ezek miatt van megvetve és lenézve Erdély. Az erdélyi sajtó nem felrázta, hanem mind mé­lyebbre sodorta az örvénybe. Te most kedves barátom a szellemi erő egy fáklyáját gyújtod fel ; szét levelő sugarai felébresz­­tendik népünket lethargicus álmából. Légy ismét üdvözölve uj pályádon ! Orbán Balázs: EGYETMÁS. A budapesti sajtó, lapunk mutatvány­számát kedvezőleg fogadta. Az „Ellenőriben az „A Hon“­­ban a „Pester­loyd”-ban, e telivér kormánypárti lapokban is volt annyi gentlemanlike, hogy min-

Next