Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-07-01 / 148. szám

a7EBK£»»!T*I IBOD.i : ® / I«» on.illuTTI I T*A¡­ Vlfl fi ill t,nvá a lap Szellemi rációt illető közlemények ■mtc** a®’ »Z czirnzenflök. .­­mrZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA : 14S. Sízdm, A* ^ i .1_tnn Knoh/\«7 Imi “"portán, v«17 helyben házhoz hordva: Vid* p ja frt. Ili Negyedévre . . . . frt. Negyedévre....................3 frt. . • g tk­ Egy hóra helyben . . 1 frt. f. -w9Iiin ár* helyben 4 kr. vidéken 5 kr. rfk„ mindennap, a vasas- és ünnepnapok kivételével. ***&­•»* *em ‘datnak VISZ*' POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. E­sti k­t adAs. _____Kolozsvár, pónt’k, ju­lius 1. 1981.­­ 1 __________________________________--------­ KIADÓ­ IN­V­ITAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: .­rtatszor hazahozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdető után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­deces­knél külön kedvezményt nyújt a kiad -hivatal. I Nyilitori czikkek gaillroud sori utfmn 20 kr. fizetendő tf,t,lvá- előfizetésre. ácsodik­ évnegyed lejárván. A.flapunk t. előfizetőit, mi­­fizetéseiket mielőbb meg­­vis­elkedjenek, hogy a lap ifiben zavar vagy fenn­­­etkezzék. A támogatás azon nagy mer- A Sn lapunk eddig a t. ol­­fSuségP által részesittetett, 1 .ft azt hinnünk, hogy la- Ihiányt isótol. Feladatunknak til kernyedelen szorgalom­­betartással fogunk eleget anuak az lesz, a mi volt: Ma­­rszág függetlenségenek kato­­nemzetünk dicsőséges hagyv­­ainak magyarázója, s hazánk sztos aspirátióinak szószó- Befizetési árak­: ifi .................... I ijJ ................................... I frt-Egérre............................12 írt­ii előszetétek postutalványával Kolozsvárra az „EL- kudó-hivatalához (Stein János; küldendők. Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége. Pártelemek. Az ellenfél erejét mérlegelni higgadtság­om nagyizni, de nem is kicsinyleni: jó önérzet­­n­ünktől jóakaratot, jószándékot mog­­:a j­ót fitymálni és becsmérelni, s Onma­­t égig magasztalva, eként leplezni saját vizet s elbóditni önmagunkat, hogy ne Au ellenség valóságos hadállását: ez m­a szédelgés, nemzett­ úti jó hazudozás vo­lk melyre csak fizetett tollak kitartott , képes. L.ial az első pillanatban tisztában vol­­t körösügyes rendszer, minden "w,delegationalis czafrangjaival, ősz­iével és osztrák-szláv diploma­­, együtt: egy óriási, infernalis ha­­: “ rendszer jó és rosszhiszemű baj- i­tt bizonyítgatták, hogy viszo­­nt m­ával néma reál-, hanem per­­“"­Persze, mert csak ezzel lehetett ’ hetit a politikai érzékét elbóditni, ,­­­mi fekete, fejérnek. •­ tekintélye negyven éves ?W*en éves politikai be- ■; fölépítve, az autoritásnak az ellenállva­­nagyobb humbugot is el fog . a nagy és nagynak tsjuál ?zent tisztelettel tekintő ma-II Közösügy és personal unió; milyen ör­dögi humbug! Erkölcstelen humbug, melylyel csak a Tisza Kálmán elveinek szegre akasztása versenyezhet. Ámítani a nemzetet 8 évig a legkáprázatosabb dolgokkal, elhitetni ve­le, hogy mindazt egyszerre meg lehet sze­rezni , és nyolczadik év utolsó napján meg­hazudtolni önnönmagát, kijelenteni, hogy elveinket feladjuk, s itt ismét azt hazudni, hogy ez az elv­ megtagadás csak ideigle­nes, de nem mondtunk le róluk; azonban tetteinkkel mind mélyebbre és mélyebbre ásni a tátongó űrt, mely egykoron val­lott elveink és a jelenben követett politi­kánk között tátong, im a Tisza-rendszer 6 éves immoralitása és politikájának tör­ténete ! Ám, a bolondítás, a szédelgés, a ha­zudozás mind nem volt elég. Sárba kell rántani az ellenfélt. For­radalmárnak kell gyanusítni a dynastia előtt, földosztogatónak a vagyonos osztályok előtt. Nos, édes urak! A most folyó vá­lasztások szemetekbe dobják humbugtok c­áfolatát. Nézzetek körül, de nem úgy, mintha a „Kelet“ számára egy izzadtságos vezér­­czikket akarnátok írni, tele fizetett mo­csokkal és vele született bűzzel. Nézzetek magatok körül, elfogulat­lanul, hidegen, becsületesen mérlegelve az ellenfelet ! Mindenütt, a­hol el is estünk, a füg­getlenségi párt a társadalom legfüggetle­nebb, legmagyarabb, a valódi nemzetalkotó elemekből toborzotta híveit. Fájdalmas mert óriási csalódást bi­zonyít, de mégis sokszorosan örvendetes: pártunk elvei épen azokban a rétegekben találja fel legtöbb bajnokát, azon rétegek körében hódit, melyek az egykori félre­vezetett Deák-párt zömét alkották s rész­ben alkotják ma is a kormánypárt tisztes­ségesebb elemeit. Szolgáljunk nevekkel? A „Kelet“ is szokott állitni, de té­nyekkel és nevekkel mindig adós marad. Ez az ő roppant zseniális tacticája. De mi bizonyitni szoktunk. Szolgál­junk nevekkel? Igazoljuk-e állításunkat tényekkel és ne­vekkel ? Kolozsvárit úgy hiszszük nemcsak az egyetemi tanárok, hivatalnokok és Nagy Já­nosok, meg Szász Domokosok az intelligens, munkás, tekintélyes, társadalmi súlylyal bí­ró elemek. Nos, Kolozsvárit ezeken a cate­­góriákon kívül a függetlenebb elem túlnyo­móig a mi zászlónk alá sorakozott. A vidéken a­taja mindig nyitva volt, a szegények és szenve­dők előtt is, mert ő nem akarta, hogy élete nyomtalanul vesszen el, azt a czélt tűzte ki ma­gának, hogy minél több jót tegyen, igy aztán nem volt teher az élet, s volt dolga elég, min­den napnak meg lévén a maga kötelessége ; az pedig örök igazság, hogy a­ki kötelességét telje­síti, az megelégedett és boldog. Régi barátainak száma megin­kult,­­egy ré­sze azoknak, kik Violával egyidőben voltak ifjak, férjhez mentek, némelyek meghaltak, vagy elmen­tek Castletonból; azok a kik megmaradtak gyak­ran felkeresték Violát, mert ő most is szerette a társaságot, s ha­bár nem voltak is házánál olyan zajos mulatságok mint szülei életében, de kelle­mes időtöltésre mindig lehetett a Borostyánlakban számítani. Tehát az idő könnyen repült el Viola fe­lett. Ólom szárnyainak súlyát a szegény Vivián érezte. Ez évek alatt Dacre ur nagyon megörege­dett, elgyengült és összeesett; egyetlen gyerme­kének a távolléte betölthetetlen űrt hagyott a magányosan élő öreg körül. Viviantól ritkán ka­pott tudósítást, és az soha sem volt kielégítő; csak Viola tudta, hogy Dacre­ur mennyit húsoit a Ha szerencsétlen sorsa felett. A harmincz éves Viola most is oly­­kedves vonzó alak volt mint tíz évvel ezelőtt, nem lehe­tett ötöt nem szeretni, kivált a­kik közelebbről ismerték, rajongtak érte. Több házassági ajánlatot kapott, de ő bű­­ maradt azon ígéretéhez, hogy Viviánon kívül so­ha sem fogja más férfi feleségének nevezni. Méltóztassák körültekinteni : Ott volt Torda, az iparos tiszta magyar szine-java, a vidéken pedig a magyarság ki­vétel nélkül a miénk volt, még pedig a gentryvel az élén. Tisza László mellett el­lenben buzgólkodott a hivatalos apparátus és a szebeni conferentiával szemben engedet­­lenkedő románság. Felvincz? Ismét ott találjuk a függet­lenségi párt lobogója köré csoportosulva, leg­elői a csatarendben : a jó magyar tekinté­lyes és függgetlen gentryt, ott vannak a Be­­tegh Ferenczek, a Szentpáliak, a br. Spa­­nocchiak, a gróf Klebelsbergek , Török Dá­niel; azután a székely magyarság többi szi­ne-java, Hegedűs Lajos és Zathuroczki a re­formátus papság papság köréből; ott van Thoroczkó , br. Jósika Andor, Miksa, Boros Albert ; ott van B.­Hunyad, Barcsay, Szacs­­vay Sándor, Sarabory Lajos, Bányai Mihály stb.; ott van Kolozs, gróf Kornis Al­bert, Ugrón György, Száva Sándor, Zabulik Lajos, stb. stb. Nos, méltóztassák csak, az ellenfél fity­­málása nélkül, körültekinteni és mérlegelni sorainkat, nem kell mindent a kitartott új­­ságlap szemüvegén át nézni. Igen, igen , le­verő lehet ugyan önökre a tudat, hogy fogy lábam­ alatt a talaj , de már bizony ki kell békülniök a gondolattal, hogy nem nevez­hetnek minket többé földosztogató, felforga­tó, rebellis csőcseléknek! Ápolását és megáldot : ii il :V^dt. t 11 'Jedül érezte magát Vip­enkije sem volt. Sokan B °l ■ „**»& leányt nehéz órái­­r A ^lili 8 többen felajánl­ I rlEM A KÖTELESSÉG. '■ Angolból I ^utl Szívni ■ VII. lefolytatás és vége.) 1% kijen,^ SajQálta Viviánt, a sze­li'- c.£U.,t ^nek haragja s bősz­re röllWi .n*r^°tt lépése annak I :: '"’ fogságát tönkre tette. L\ 'őségét még mélyebben I 7« DaP melyen e levelet jelent volna meg há-I ^k voltak, leányának Életének legsze­bb korszaka fájdalmas és za­vart volt, de most már csendes nyugalom vette körül. A Vivián által okozott seb behegedt szí­vében. Az idő is kíméletesen bánt vele. Most har­­mincz éves korában is olyan volt mint egy fiatal leány. Finom fehér arcrbőre nem durvult, már­vány sima homlokán nem volt a redőnek még árnya saru, sötét vid­aszin szemei tiszták és nyu­godtak voltak, s aranys­zint játszó gesztenye színű; haja épen oly tömött volt mint hajden. A gyakorlat­ibb szem rögtön felösmerte ar­­czán hogy egy nagy bánat vonult el felette, de ez nem vont le a kedves arcz kelleméből semmit; arczkifejezésén szelíd türelem látszott, s néha olyan szomorú volt. Egy nyári estve egyedül sétált a kertben, egyszer-egyszer m­egállott s a gesztenye fák alatt leült. A mult időkre gondolt, azon felejhetetlen boldog napokra, midőn Viviánt megismerte, és arra az órára, midőn Vivián szerelmet vallott, s megkérte ötét, hogy legyen nője, eszébe jutott szelid jó anyjának gyöngéd szeretete, és az a ret­tenetes éjszukta, midőn anyja meghalt, apja nyo­morék lett és gyógyíthatatlan beteg, s az ő ifjú élete s boldogsága tönkre ment. Viola annyira el volt gondolataiba merül­ve, hogy észre se vette, hogy a legény egy utat vezet az ő kedvenc­ sétáló helye felé. Álmodozásából a közeledő léptek zaja éb­resztette fel; visszafordult és Dacre Vivián ál­lott előtte! Vivián húsz évvel látszott idősebbnek. Az élet baja nagyon megviselte s erős nyomokat ha­gyott arczán, de Viola az első pillanatban meg­ismerte. Némán állott meglepetésében. — Deane kisasszony, Viola, hát nincs sza­vad a visszatérőhöz? kérdő szelíden. — Isten hozott! Mennyire örülök, hogy visszatértél! kiáltá Viola mind a két kezét az érkező elibe nyújtva. Alig tudok beszélni any­­nyira meg vagyok lepve. Nem tudtam, hogy itt­hon vagy. Ma délután érkezett meg a hajónk és én épen úgy mint midőn először jöttem haza, csak annyi ideig időztem Londonban, mig a kikötőből a vasúti indóházig mentem s egyenesen jöt­tem haza, hogy soha se hagyjam el házunkat többé. — Nagyon örülök, mondá a leány, és atyád is örülni fog, nagyon sokat busult rajtad. — Egykor nem tudtam mi a bánat, de most már én is ismerem, sőt még a szégyen sem idegen előttem. Viola nézz reám, a bánat és a szé­gyen idő előtt megrém­lett. Viola mély részvéttel nézett reá. — Vivián voltál atyádnál ? kérdé. — Nem voltam. Viola én egyenesen jöt­tem hozzád. Jó angyalom, légy könyörületes , is­mét kezeidbe teszem életemet. Az az asszony, kit őrültségemben nemmé tettem, a­ki szégyent­­ és gyalázatot hozott becsületes nevemre, az az asszony ezelőtt fél évvel meghalt. A sír minden hibáját betakarja. Életem rosszabb volt az élő halálnál. Viola szánj meg és tégy boldoggá. Te jó és hű voltál mindig, én hibáztam ellened, rosz voltam és büszke. Keservesen megbünhödtem. Viola, édes megbántott angyalom, meg tudsz-e bocsátani? Ne küldj el magadtól, szánj meg szen­vedéseimért; engedd, hogy a régi emlékek be­széljenek mellettem. Viola reményihetek? Nézz reám édesem, mert szomjazom tekintetedet: szólj egy biztató szót, oh szerelmem, ne hagyj elveszni, szeress ! De a leány nem tudott reá nézni, édes re­megés fogta el, szemeit lesütötte azzal a sze­mérmes bátortalansággal, amit Vivián a régi idő­ből olyan jól ösznert. Azonban beleegyezése s megbocsátása jeléül az egyik kezét a Vivián ke­zébe tette. És Vivián örömittasan szorította kedvesét keblére. * * * Dacre-kastély a lemenő nap arany sugarai­tól volt megvilágítva, — de a pompás épületben gyönyörü virágos kertjével s jól gondozott park­­­­jával, kevesen ismernék fel a régi romladozásnak indult ősi házat. Vivián beváltotta szavát s gazdagságával az ősi birtok megkapható részeit szerezte vissza, s az ősi kastélyt állította vissza előbbi fényébe. — A Dacre vári birtok és kastély ismét a vidék legelső uradalma lett. A tó partjánál egy boldog család áll. — Azt a szép, élénk szemű barna fiút Dacre Hű­bérinek hívják; ő az a fiatal örökös, kinek szüle­tését ez előtt olyan fényesen ünnepelték meg. Egy aranyhaju kis leány, az anyja viola szin­sze­— A földadó szabályozása. Tekin­tettel az a körülményre, hogy a földadóról szóló 1875. évi törvény időközben igen sokat változott, a pénzügyminiszter az életben levő törvény­i ren­deletek összegezése útján készült rendeletet bocsá­tott ki, melyben a földadó szabályozva van. E szerint ki van mondva, hogy : Az állami földadó a tiszta jövedelem után minden földrészletre egyen­lő százalékban vettetik ki. A földadó tárgyát ké­pezi minden gazdaságilag használható földterület, a­mennyiben nem adómentes, habár tényleg más czélra fordíttatik is. A földadó tárgyát nem ké­pezik a) a közutak, állandó dűlő­utak, utczák és közterek, b) a beépített köztelkek és az udvarok, c) szállításra használható és vizinűvekre szolgáló csa­tornák, d) a törvény oltalma alá helyezett" véd­­töltések és csatornák, e) temetők, f) országos és közhatósági kezelés alatt álló kertek, melyek jó­tékony egyletek czéljaira szolgálnak, g) tanítási czélokra használt fa- és szőlőiskolák. Ezután elő­adja a rendelet az ideiglenesen adómentes tárgya­kat, a fölbirtok tiszta jövedelmének kiszámítását, s a végrehajtási eljárásokat.­­ Az iparengedélyek megadásáért benyújtott folyamodványok bélyegirtéke tárgyá­ban felmerült kételyek megszüntetése végett a pénzügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, mely­ben értesíti a pénzügyigazgatóságokat, hogy azon kérdés eldöntésénél, hogy valamely község az iparengedélyek megadásáért benyújtott folyamod­ványok bélyegilletéke tekintetében az illetékszabás 13-ik tétele 3-ik pontjában megjelölt osztályok melyikébe sorozandó, csupán a lakosság száma szolgál irányadóul tekintet nélkül arra, hogy azon községet szervezeténél fogva a „város“ vagy más elnevezés illeti-e meg. — E horvát tartománygyűlés A fiu­mé ügyében kiküldött bizottságának jún. 28-iki ülésében Zsivkovics báró osztályfőnök és Derencsin előadták a kiegyezési törvény" eredeti okiratát, továbbá az erre vonatkozó királyi leiratokat és országgyűlési jegyzőkönyveket. Konstatálták, hogy a Fiuméról szóló 66. § t csakugyan beragasz­tották, de ez nem részakaratúlag történt, hanem az szó szerint megfelel a királyi leiratban kimon­dott s az országgyűd­ülés által elfogadott propozi­­czióknak. Az egész r az akkori horvát udvari hi­vatal könnyelmű eljárásáról tesz tanúságot, s a szükséges nagy sietség mentheti csak A felolva­sott­­­ok szövege megegyezik a királyi leirat szövegével. Az országgyűlés akkori jegyzője Hro­­vics, a­ki a november 16-iki gyűlésen a leiratot s a kiegyezési törvényt felolvasta, bizonyítja, hogy az a 66 §. mostani szövegezésével a császári pecséttel ellátva a császári kabinetirodából érke­zett az országgyűléshez. A múlt ülésen bontatott fel. A vita e fölött majdnem négy óráig tartott. Mrazovics megmaradt a mellett, ha nem is anya­gi, de alaki hamisítás mindenesetre történt. Hr­­vat Dirko­­indítványozá a bán jelentésének tudo­másulvételét. E fölött, valamint Mrazovics azon indítványa fölött is, hogy a kormány felhívassék, igyekezzék a regnikoláris küldöttségek minél előb­bi összehívására, hogy a fiumei kérdés véglege­sen elintéztessék, ma fog a bizottság határozni. Hir szerint Urbanics azt indítványozza az ország­gyűlésen, hogy a hamisítási ügyben bünfenyítő vizsgálatot indítsanak. figula­ Fehérvárról. 1881. junius 29. A függetlenségi párt térfoglalása városunk­ban örvendetes lendületet nyert; csak a mai nap reggelén jelentek meg a kolozsvári intéző bizott­ság küldöttei Ugron Gábor, Ferenczy Miklós és Orbán Balázs; a délután 4 órára képviselő­jelölő értekezletet egybehívó falragaszok — nyomdai aka­dályok miatt — csak a déli órákban ragasztat­­hattak ki, s mégis zsúfolásig megtelt értelmes és előkelő közönséggel a sétatéri chiosknak nagy terme. A gyűlés elnöki tisztét Ugron Gábor tölte be, s rövid bevezető s üdvözlő beszéd után Tho­­roczkay Zsigmondot a következő nagy hatást előidézett beszéddel mutatta be és ajánlotta a vá­lasztó közönségnek. „ Tisztelt polgártársak! A meghatottság, az ihletség a mély tisztelet érzetével lépek a volt Erdélynek e minden tekintetben legclassicusabb pontjára, nemcsak azért, mert e szabad kis vá­ros Apulum néven már a rómaiak korszakában kiváló szerepet játszott, s egyik legtekintélye­sebb hadászati pontjukat s leggazdagabb telepü­ket képező, mint az arany- és­­s ógazdag tarto­mány egyik emporiumi, és vadrendszerének egyik sarkpontja. Hanem főleg s leginkább azért is, mert e jelentősége, e vezérszerepe fennmaradott az azután következett ezredéven át, sőt kihat az némileg a jelenre is. Ki tudna e városba lépni a nélkül, hogy az erdélyi fejedelemség történelmének dicsfényét ne látná lelki szemei előtt szótáradozni. Ki tud­na hidegvérrel lépni a múlt e classicus földjére, melynek minden köve, minden halma régi dicső­ségről, régi nagyságról regél, melynek minden hantját a szabadság és polgárosodás védelmében kiontott honfi vér öntöző és szentesitő. Ez érzelmeknek természetszerűleg fokozód­­niok kell nálunk, a­kik hazánk függetlenségének , önálló államiságának elévülhetlen szent elveit tűztük zászlónkra, az elvek jogfolytonosságát ki­­tartjuk, az elévülés ellen biztosítjuk s a közel­jö­vőben való valósításra előkészítjük Hisz sehol az országban a haza független­ségének kivihetősége, annak jogosultsága és tör­ténelmi fejlődése oly erős alapokon nem nyug­szik, mint e szab. kir. városban, mely hosszú századokon át volt, Erdély függetlenségének, ha­talmának és művelődésének góczpontja. E város történelme fényesen világra szóló­­lag czáfolja meg azon kis hitüek gyáva okosko­dását, az opportunitás kis embereinek azon haza­­fiatlan sophismáit, hogy Magyarország kicsin és gyenge s önállólag meg nem élhet. Lehet-e ez állítást fényesebben megczáfol­­nunk, mint a sz. kir. városra mutatással; e város­ra a mely mintegy azonosul a nemzeti fejedelem­séggel, mely e korszaka szép történelmének mint­egy megtestesülését képezi. Hisz a kis és sok nemzetiségű, s a magyar birodalom legterméketlenebb részét képező Erdély, a mely a magyar birodalomnak egy negyedét ké­pezi, arra volt képes, hogy önálló független államot képezzen, mely fenntartá és meg­védé, Európa ak­kori legnagyobb katonai hatalmával szemben a magyar alkotmányt. Olyan független és önálló államot, a­mely ha kellett százezer harcrost állított síkra ; oly ál­lamot, a­mely nemcsak saját függetlenségét és államiságát tudta két óriási birodalom elnyomási törekvései ellen megvédeni, hanem Európa vallási és politikai szabadságának biztosításába is befolyt, sőt döntő szerepet játszott. Emlékezzenek vissza önök azon korszakra, a­midőn itt Gyula-Fehérvártt az erdélyi fejedel­mek fényes udvara trónolt; a midőn a kül­hatal­masságok követei, küldöttei vették körül a trónt; a midőt a magyar tudósok, történészek nagy ra­ja seregelte körül, s a magyar műveltséget oly magas fokra emelték, mint azelőtt soha, midőn Bethlen Gábor és Rákóczyak udvarához gyüle­keztek a külföldi tudósok, művészek, midőn e vá­ros a magyar Athéné magaslatára emelkedett. Midőn Erdély az ipar és művészet némely ágában, a mint például az ötvösség, pos­ztó, fegy­ver s lószerszám gyártásban stb. felülmúlta Euró­pa többi államait, a midőn azanya garmadában állott, a midőn sójával posztójával, ékszerével, ké­nével, czinoberével, dohányával nagy kiviteli ke­reskedést folytatott s a jóllét és gazdagság oly fokára emelkedett, hogy Kincses Erdély-nek nevezték el. Ezekkel szemben merné-e valaki állítani, hogy a négy akkora Magyarország ne bírna hiva­­tottsággal az önáló állami léteire, és azon jólétre, azon befolyásra, a­melylyel az egykor kicsiny Erdély bírt. A mi törekvéseinknek, a függetlenségi párt által vallott magasztos elvek foganatosításának le­hetősége sehol inkább bizonyítva nincsen, mint itt Gy.­Fejérvártt, ennek dicső múltja által. Mert e vá­rosnak Erdélyével összenőtt történelme is bizo­nyítja, hogy kis országok is lehetnek nagyok, függetlenek és szabadok, ha fiainak lelkében él a hazaszeretetnek, a szabadságszeretetnek csodákat miveló érzete­s az erős akarat, mely a sikert mindig biztosítja életrevaló népek számára.

Next