Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-07-01 / 147. szám

Harmadik évfolyam. SZEBKFJIZTÓI IRODA : Bel­kisálf utcza 16. sz. hóra a lap szellemi részét illató közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUAI Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva .....................10 frt. l­l Negyedévre ... 4 frt. .....................8 frt. ||| Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára helyben 0 kr. vidéken 6 kr. Egész évre FaUvre • 147. szám. Kölnre vár, szombat julius 1, 18*2. KIADÓ­HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor hasábozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri d­zik­k­els garmond sora után 20 kr. fizetendő. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. E­sti kiadás. Felhívás előfizetésre. Az új évnegyed közeledvén, tisztelettel fölkérj­ük lapunk t. elő­fizetőit, hogy a f.­é julius—szep­temberi évnegyedre szóló előfize­téseiket mielőbb megtenni szíves­kedjenek, hogy a lap szétküldésé­ben fennakadás vagy zavar ne ke­letkezzék. Az „Ellenzék“ előfizetési ára: Egész évre ... 16 frt. Félévre .... 8 frt. Negyedévre ... 4 frt. Egy hónapra . . 1 frt 50. Egyes szám ára Kolozsvárt 5 kr., vidéken 6 kr. A lap szétküldésénél előfordul­ható zavarok kikerülése tekinteté­ből féltiavi *-lök­«t*lési nt-in fogadh­a­­tunk el, tehát az előfizetés mindig a hó­l­ső napjától számítandó. Az előfizetési pénzek legczél­­szerűbben­­»o*tminil»áll­­nyal, úgy­szintén a hirdetések és nyilttéri czikkek at .Ellenzéki kiadóhivatalá­hoz (Belközép-utcza Stein János könyvkereskedése) küldendők. A kiadó hivatal nevében Stein János. Uj pálya. A m. kir. honvédelmi minisztérium az ismeretes 120 alapítványi hely betöltése iránt hivatalos rendeletet adott ki. Megtud­juk e körlevélből, hogy egyelőre nem 120 hely, hanem csak 54 töltetik be ; megtud­juk, hogy Bécsújhelyre fölvesznek tizenné­gyet, a bécsi katonai műszaki akadémiába hetet, s a fiumei hadtengerészeti akadémiá­ba hármat ; megtudjuk, hogy valamennyi­nek a bizonyítványain kívül fölvételi vizs­gát kell letenni; megtudjuk, hogy csupán a kassai, kőszegi, kismartoni és szt.-pösteni al­­reáliskola I. évi tanfolyamára vesznek föl olyanokat, kik a német nyelvet nem tudják szabatos folyékonysággal, a többi évfolya­mokra és a többi intézetekben, tehát a fő­reáliskolában és a már említett három aka­démiában, a fölvételi vizsga nyelve a né­met, s ennek nem tudása elegendő ok a föl nem vételre. E föltételeken kívül nagy szerepet játszik az életkor, az ép test s a minősitvényi táblázat. Ebből áll egész terjedelmében a nagy Vívmány. Szóljan­ ik a harson­ik s zengjen a czimbalom! Immáron meghódítottuk a­, osz­trák had­ereget; a szellem megváltozik ben­­ne, mert ötvennégy egyén, részint gyermek, részint 20 éven aluli ifjú, oktatásban fog ott a magyar állam pénzén, részesíttetni! Alig magy­rázhatja meg a helyzetet valami jobban, mint ezen körlevél, s mint azon törvény, melyre az alapítva van. Kormányunk szükségesnek tartotta a magyar pénztár terhére 120 stipendiumot kontem­­­plálni oly intézetekben, melyek közös költ­ségen tartatnak fönn. Az osztrák kormány nem tartotta szükségesnek saját honfiai ré­szére hasonlót tenni. E ténynek igen természetes konsequen­­ciája az, hogy a közös hadsereg közös tan­intézeteinek lényege iránt mindkét kormány teljesen tisztában van. A miénk nem tartja azokat közösöknek, hanem osztráknak, külön­ben nem tette volna az alapítványt; az osz­trák sem tartja közösnek, hanem a magáé­nak, mert különben ő is alapítványokat tett volna. A németnyelvű fölvételi viszgáról nem­­ szólunk. Igen természetes és szükségszerű fo­­l­­yománya ez azon megalázó helyzetnek, amely­­­­be Magyarország az ő nagy bölcsességével ju­tott. Miután a nemzettől függött volna, a Rá­­kóczy szavaival élve „kevesebb józanságot, de több bátorságot“ tanusítani, s erre tizenöt év alatt öt választás nyitotta meg az alkalmat, de a nemzet helyesebbnek ítélte a lemondást mint a férfias szót, tehát nem vádoljuk ez ügyben sem a kormányt ,sem a körlevelet. Hanem van egy tétel a körlevélben, melyet szó nélkül nem hagyhatunk. Ez már nem gyökerezik a törvényben, mint a né­met szó. „ . . . azon ifjak pályázhatnak, kik­nek atyjuk a magyar állam irányában bár­mely téren teljesített szolgálataikkal magu­kat kitüntették“. . . Méltóztassák a föltétel szellemét, elejé­től végig jól megfontolni. Nem igazi három­­emeletes disznóság-e ez? Nincsen szomorúbb korszaka az emberi­ségnek, mint midőn átszállni hitték a szülők érdemeit vagy hibáit gyermekeikre. A fele­lősség, az egyén, a munka, a jogegyenlőség és mindazon eszmék, melyek a szolgaságból, a nyomorból, a tudatlanságból megváltották az embert, nem bírtak akkor jelentőséggel. És Szende Béla miniszter úr, a­ki bizonyára nem azért emelkedett, mert édes­atyja külö­nös érdemeket szerzett volna, s a­kit senki­nek sem jut eszébe azért hibáztatni, hogy ve­­je a hírneves Pausz ellopta a vármegye pén­zét, ez a Szende, pályázati föltételnek tűzi ki az apák érdemeit! É-­ váljon minő érdemeket kívánnak ? „A magyar állam irányában . . .“ A­ki nem vette észre, hogy ma már egészen el­foglalta a tért az „állam“ a „hazától“, az nem é­rlelte elég figyelemmel közállapotain­kat. A haza idealizmusa helyett az állam realizmusa ! Majd egyszer talán az államnak is akad költője; eddig még csak a hazát szok­ták megénekelni. Tehát az­­állam irányában . . .* Vál­jon ki vizsgálja meg ez érdemeket? Hát ki más, mint a wienerneustadti, a sztpölteni, a morvaweisskircheni kollégiumok! Nos, a dolog igen egyszerű. A katona urak szentül meg vannak győződve, hogy Jellasichon kezdve Dobrzánszky­ig, valameny­­nyi áruló, kitűnő szolgálatot tett az „állam­nak!“ íme a vívmány­ ötvennégy ifjút ki­nevelnek, feltéve hogy már édes apjuk meg­szerettette magát az officierokkal. Ily vívmány hallatára bizonyára megrendülnek a béretek s Kárpátoktól Adriáig harsogni fog a dal: „Csapj föl ecsém katonának!“ * 40 — Pratekczio. Lapunknak azon irány­aikká, mely a „királyi tábla megmentése-éről szól, úgy látszik hullámokat vetett a teljesen il­letékes körökben. E korok egyik ismerőjétől ad­juk most az alábbi sorokat: Tagadhatlanul igaza van a czikkirónak abban, hogy a legnagyobb méltatlanság követetett el a k.táb­­lán a Szentiványi kinevezésével.S jóllehet kétségbe vonják, hogy a tanácselnöki állomás betöltésénél, a jo­gász körök csak is a Ferencz Károly érde­meit látták volna, s nem tudjuk, hogy a Nagy Samu 40 éves törvénykezési, katonai s politikai pályá­ján szerzett érdemeit csak is a l. Kemények la­­tolták-em de tiszta tudomásunk van, hogy a jo­gászkörök, mint a közvélemény általában, teljesen ki lett volna elégítve, ha akár Nagy Samu, akár ha az igazságszolgáltatási körök által kitűnő jo­gásznak, s megvesztegethetlen jellemű bírónak is­­mert Endes Gábor nyerte volna el a tanácsel­nöki állomást. Szóval bár­melyiknek kinevezése, a k. táblai elnök által felajánlott három bíró kö­zül a k. táblánál megnyugvással fogadtatott vol­na, míg a Szentiványi Gyula kineveztetése, csak lehangoltságot s méltó keserűséget idézett elő a k. táblánál. Nem akarjuk vitatni, mennyiben volt része ezen szerencsétlen kinevezésben a k.­tábla elnö­kének, hanem az való igaz, hogy ha ajánlatainál nemcsak a régi politikai mozgalmas időkben vett s képzelt bántalmai okozta hosszas szenvedélye alapján informálná az igazságügyminisztert, ha­nem csakis az igazságszolgáltatás érdekeit tar­taná szem előtt, a kinevezéseknél bizonyosan na­gyobb súlyt fektetnének ajánlataira. — A katonai szervezési munkála­tok tárgyában tanácskozások folynak Bécsben. — Tegnapelőtt vették kezdetüket. E napról a követ­kezőket sürgönyzik a Bud. Cor .-nak Bécsből. Ti­sza Kálmán miniszterelnök ma reggel, gróf Sza­­páry Gyula pénzügyminiszter pedig tegnap este ideérkeztek. Tisza Kálmán ma délelőtt ő felsége által kihalgatáson fogadtatván, ezután Kállay Béni közös pénzügyminiszterrel, Szögyéni­ Ma­­r­­­ek osztályfőnökkel és gróf K­á­l­n­o­k­y Gusz­táv külügyminiszterrel konferált Gróf Szapáry lovag Dunajevszky pénzügyminiszterrel huzamosabb ideig értekezett, ezután pedig Kál­lay Bénivel értekezett. Délután egy órakor gróf Kálnoky közös külügyminiszter elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt mely négy óráig tartott. E konferenczián gróf By­la­n­d­t-Rh­eid­t közös hadügyminiszter, Kál­lay Béni közös pénzügyminiszter, gróf Taffe és Tisza Kálmán miniszterelnökök, valamint, gróf Szapáry és Dunajewsky pénzügy­­miniszte­rek voltak jelen. A tanácskozások — esetleg ő felsége elnöklete alatt — folytattatni fognak. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. julius l. Rákóczy.*: Mi hát e név, hogy hallatára Egy ország szító földobog? Nagysága, vagy reménye vára? Világ, mely élőben lobog? Fölhangzik, mint tenger morajjá, Félünk, l lelkünk örül bele; Éj­szám az áldás hős sohajja A borsii kastély felé. Mi volt e név, hogy szózatára Sergek teremtek hirtelen, És hősökül elszánt csatára Nagy ur, nemes, pór megjelent­t egy ifjút, nagy törzs büszke sarját, Követ, bár azt sem tudja még: Forgatni érti-e a kardját, Csak azt, hogy tenni­ vágygyal ég. Ki tudta: lelke hogy mit érze Szegény beteg hazájáért? Hőssé lett, mig e lakhoz éré: Nász­utra kelt, Tor­nászra tért. 8 halálcsapásra mérve karját, Csodába látta nemzete: Forgatni mily jól érti kardját, S 5 lett reménye, élete. Mert népe — ő volt messiása — Halálra vált volna nélküle: A zsarnok már oly mélyre ásta A­ biztos örvényt körűlé­ tett é ^ ^ Költemény a borsi-i ünnepély alkalmával i­a- sajnálatra méltó tévedés következtében csak most a«hat napvilágot. Szerk. „Recrudeseunt vulnera“ — szóla: És hangja messze elhatott ; Az önkény megismerte róla , így csak Rákóczy szólhatott. És itt,­­ megírta fegyverével Az elnyomónak : mit óhajt ! Legott, egymásután véve el Egert s mézzel folyó Tokajt.­­ mert nagy volt mindig, hogyha győzött, A balcsillag sem törte meg . Zsibó, bár ő volt a legyőzött, Erős lelkét nem ölte meg. Szilárdan tört mindig előre, Nem önmagáért, népéért: Ő volt szabadságának őre,­­ S szivén: önzetlenség a vért. E nélkül, hajh! de mennyi nagyság Szédült a csúcsról mélybe lel Megrontva lelkét földi hivság, A népvezér zsarnok leve. Oh, kellené, hogy meg Te írjad Az Örök Igazság*­ előtt, Lelked mily tiszta volt, e Te hivjad Tettid tanújául fel őt? Hisz látok mindenek s csodába, Szemedben földi fény mit ér? Nem lettél lengyelek királya. Hogy megmaradj magyar vezér, És megmaradtál a miénknek! — Alig akartad —fejdelem ; Kényelme h­elytt királyi széknek Osztályod volt a küzdelem. A francziák királya értted, ígérte bár, m­itsem teve Hisz, egyszerűt, ő meg sem értett: Vakító fény volt élete. *) Vonatkozás Rákóczy Emlékiratának előszavára. S Rákóczy küzdött, egymagába’, Külről segélyt nem várva már; Bizalmát téve igazába, És lám ! ő győz, a merre jár! De hajh! ez már a földi végzet: A túlerő fölül kerül : A hős sereg s Rákóczy vérzett, — Szivem fáj! — végsiker nekül. Kibujdosott, számütetésbe, Meggyőzve nem, legyőzve bár; S onnét világított az éjbe : Mint hajnali hirdető sugár. Rodostó! szent Mekkánk levél­­e : Rákóczy könnye öntözött; Hajh! végső napjait hogy’ élte: Te láttad! — gyász s remény között. S a hajnal fölviradt . . . sokára, De újra környez száz veszély; Sóhajtva nézünk szent porára,­­ Rákóczy szól: küzdj és remélj! Példája fél világgal ér fel, Bizalmat önt belénk s erőt: Hadd jöjjön észak­i seregével, Megállunk minden vész előtt. Tudjátok hát mi volt minékünk Rákóczy vagy, dicső neve? Erőnk, hitünk, várunk, reményünk, És az marad, mivé leve, 8 a mig e földnek lesz magyarja, Ki Rákóczyt nem feledé: Fog szállni az áldás sohajja A borsi-i kastély felé. Ujváry Béla. — Az országos kataszteri bizott­ság utazó tagjai, mint az „Oraz. Ért.“ Írja — ju­­nius 21-én Kassáról kiindulván, 22 én Tőke-Te­­rebes, 23-án Sátoralja-Ujhely, Sárospatak, 25 én Tokaj, Miskolcz, 26-án Tarnalja, 27-én Sajó-Szt.­­Péter, Berente­ és Kazincz határain tartották meg a felülvizsgáló szemlét, 28-án pedig délelőtt és délután a látottak felett értekeztek. Az érdeklődés fokozottan növekedett, már Zemplén Borsod megyék részéről nemcsak a gaz­daság egyletek, hanem a fő- és alispánok is részt­vettek a szemlében, osztván annak minden ne­hézségeit. 29-én reggeli 21­, órakor Kápolnára, illető­leg Kompoltra történt az átutazás. Ez útban részt vettek az országos bizottság részéről Almásy Jelenik István, Beniczky Gyula, Elekes György, Ivics András, B. Kemény Endre, Kussevica Svetozár és Stoll Károly; a központból: Fejér Miklós oszt. tanácsos, Jurenák Aurél, Ko­vács Béla, Móritz Vincie és Tessedik Imre köz­ponti felügyelők; a kataszter részéről a bpesti, kassai, beszterczebányai kerületek igazgató fel­ügyelői és becslő biztosai. —Ő Felsége Dahlen táborszernagy­nak és Jovanovics altábornagynak, a fel­lázadt terület pacifikálása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül, a Lipótrend nagykereszt­jét adta. — Alexandráéból nyugtalan hírek ér­keznek. Újabb zavargásoktól tartanak. Eddig 50,000 európai hagyta el Egyiptomot s még 12000 ma­radt vissza.­­ A szerb skupstina tegnapelőtt ügyében a vasúti ügy tárgyalása al­kalmával viharos jelenetek for­dultak elő. Kakics képviselő Mijatovics pénz­ügyminisztert hevesen megtámadta, mi a kormány­pártnál gyakori rosszalé felkiáltásokat idézett elő. A pénzügyminiszter a támadásra válaszolva, elis­merte, hogy talán némely tekintetben hibázott, de ha rendetlenségek és mulasztások fordultak elő, úgy annak egyedüli oka Rakics, ki egyszer­smind miniszteri titkár, és ez ügyben a minisz­ter jobb keze volt. Rakics nagy zaj között szólni akart, mit az elnök megtagadott. Rakics nem tö­rődve az elnök tilalmával, folytatni akarta beszéd­jét, mi az egész házban nagy zajt idézett elő. A tárgyalás befejeztével az ellenőrző bizottság je­lentése valamennyi szavazattal 3 ellen tudomásul vétetett, úgy hogy a vasútépítés átruházása a „Comptoir d’Escompte“-ra tényleg keresztülvizetett. Vízvezetésünk és csatornázásunk Végre valahára megértük, hogy városunk vízvezetési és csatornázási ügye az intéző körök komoly eszmecseréjének tárgyát képezi. Intéző köreink is meg vannak már e két mű létesítésének nemcsak fontosságáról, de elodázhatlan voltáról is győződve. Erről tanúskodott az az értekezlet, mely szerdán (jún. 26-án) gróf Eszterházy Kál­mán főispán elnöklete alatt ez ügyben ülést tartott. Eszterházy gróf főispán az ülést meg­nyitván, előadja, hogy a bécsi Union-Bank Ko­lozsvár csatornázása és vízvezetésére vonatkozólag egy tervezetet nyújtott be a hatósághoz. Egyúttal felveti a kérdést, hogy valjon a vízvezetés és csatornázás egyszerre, egyidejűleg vagy talán kü­lön létesíttessék? Felkéri az értekezlet tagjait, hogy úgy ez utóbbi kérdés, mint a benyújtott tervezet felett mondjanak véleményt. Előbb azon­ban szükségesnek tartja, hogy az Union Bank ter­vezete Pákey városi főmérnök által részletesen ismertessék és adassék elő. Ennek megtörténte után felszólal dr. Sala­mon, ki a vízvezetési és csatornázást egyidejűleg kívánja létesíttetni. A bevezetésre nézve a víznek önsúly általi bevezetése mellett van, noha ez a benyújtott tervezet szerint 157.000 frttal többe kerülne. Részletezte tapasztalatait, melyeket a bé­csi vízvezeték megtekintése alkalmával tett. A csatornázást illetőleg pedig határozottan az e­p­­­i­­tási rendszer (schwamsystem) mellett nyilat­kozott, melyet a tervezet maga is ajánl; kötli azonban, hogy a csatornák előirányzott vezetése mellett azok­nak kellő tisztántartása kivihető legyen. A csator­nákat, ha betonból készülnének is a terv szerint, úgy óhajtaná elkészíttetni, más városok előrement tapasztalata alapján, hogy alsó részök vízhatlan, ellenben boltozatuk vizátbocsátó legyen, úgy hogy a pinczék feneke alatti vonalban elhelyezett csa­tornák a környező talaj s a házak teljes víztele­­nítését eszközölnék , különben azt hiszi, hogy a ter­vezetben a talaj víztelenítéséről, ha talán így nem, más módon gondoskodva lesz. A csatornák­nak szellőzését a házak fedeléről leszolgáló eresz­­csatornák által nem találja czélszerűnek, a­meny­nyiben nézete szerint kevés levegőt szabad a csa­tornákba egyáltalába bocsátani. Dr. Fabinyi Rudolf egyetemi tanár előtte szólónak abbeli nézetét, hogy czélszerűbb a vizet ön­súly által vezetni, mint gépek segélyével először a szükséges magasságra emelni, teljesen osztja s e te­kintetben a valamivel nagyobb költséget sem tartja irányadónak, mégis a létesítendő vízvezetés kar­dinális pontját nem a vezetés minőségében látja, hanem azon körülményben, hogy melyik ponton található olyan víz, mely az egészségtan követel­ményeinek megfelel. A csatornázást a vízvezetéstől elválaszthat­­lannak tartja és mindkettőnek együttes és egy­­idejűleges létesítése mellett nyilatkozik. A csator­názást illetőleg ő is előnyt ad az öblítő rend­szernek, mely mind a folyó válm­ányokat, háztar­tási és esővizet, mind a szilárd excrementumo­­kat szállítja ki a városból, abban az esetben, ha ezen rendszer úgy­­vitetik keresztül, hogy a csa­tornáknak minden időben való teljes tisztántartá­sára nézve teljes garanc­iát nyújt, a­mi a csa­torna­rendszer egyes részeinek kellő esése, ele­gendő átmérete mellett, főleg abban a körül­ményben található, hogy a csatornákban folyton nagy gyorsasággal bíró s elegendő mennyiségű víztömeg mozog. Az öblító-rendszernek ilyetén módon való keresztülvitele azonban aránylag nagy befektetést igényel, különösen a nagy átméretek miatt, me­lyeket a csatornáknál szem előtt kell tartani. A benyújtott tervezet szerint a csatornáknak folyto­­nos mosatása elegendő víztömeg által nem tör­ténnék, — ezt a csatornáknak felvett méretei sem engednék meg — hanem pusztán arról len­ne gondoskodva, hogy „a szükséghez ké­pe­s­t“ időről-időre az egyes csatorna ágakat viz­­feltorlaszolása által mintegy kiseperni lehessen. Ezen intézkedés, a­mennyiben sikere számos té­nyezőnek pontos és helyes összejátszásától függ, előreláthatóan, igen számos esetben csak proble­­matikus eredményeket fogna nyújthatni s eshe­­tőleg abba a nem várt hitbe juttathatná csator­názásunkat, hogy arról az utókor, mint Cloaca maxima Claudiopolis emlékezzék meg. Fabinyi tanár ezért, tekintettel a város anyagi viszonyai­ra, helyesebbnek tartja, ha a létesítendő csa­tornázás csupán a folyó válmányoknak, a ház- Szejke-fürdő, Székely Gastein. — Fürdői levél. — A naptár szerint be kell vala következni a fürdő évadnak, ám de az időjárás — legalább itt székely bérczeink közt — még mindig oly télies leheletű, miszerint mindenkit visszatart a fürdő­re meneteltől. Ezen okon gyógyhelyeink is teljes elhagyatottságban búslakodnak; a homoródi für­dőn mindössze 3 vendég didereg a szél átjárta rész, drága szobákban, Korond ezutánra várja kö­­hicselő betegeit, valamint kedves S­z­ő­­­k­e-f­ü­r­­d­ő­n­k is nélkülözi a szokásos élénkséget, habár város közeli fekvésénél fogva még­is nagyobb látogatottságnak örvend vadonban fekvő többi für­dőinknél. Helyi lakó vendég itt is korlátolt számmal van; de a hogy a­­felhő palástos nap egy kissé kisüt, azonnal ellepik e kies fürdő virányait Szé­kely-Udvarhelynek zöldbe vágyódó lakói. S zeng az erdő, száll a via dal és zene a Nagy Más és Kő erdeje árnyas kanyarulatában és titokzatos lú­gásaiban, melyek a Szejkének páratlan szép sé­tányait képezik, s egy mesterkéletlen angol park minden bájaival és kényelmével bírnak. Ez­ek árnyas és hűs r­enhelyet nyújtanak a legforróbb kánikulai nap izgató melege ellen is, a már szépen gyarapodó fenyő­csoportok 8 e táj gazdag flórája valódi balzsam és illatárral töltik el a légkört. Ily időb­en szép és az egészségre jótéko­nyan ható helyet, a lakházak közvetlen közelében fürdő­helyeink egyikén sem lehet találni. Egyáltalában a Szejkefürdő rövid pár év alatt oly rendkívüli haladást tett, hogy méltón helyet követelhet első rangú fürdőink között. A hideg és meleg fürdők berendezésével első helyet követelhet magának erdélyrészi min­den fürdőink felett. Az Atilla fürd­ő a fő forrás fölibe épí­tett lobogó, hol a szénsavas lükemek miatt fel­bugyborékoló égszínű ásványos víz oly roppant bő­ségben tör fel, hogy lefolyása óránként 7500 li­tert tesz. A 32 négyszög­öl kiterjedésű faragott kő medencze női és férfi uszodára van elkülönítve, felséges zuhanyok kö­vetkező szobákkal ellátva. Az innen lefolyó ásványos viz a Csaba­­für­d­ő szintén faragott kőből készült kettős me­­denczéjébe van felfogva, hol a szegényebb néposz­­tály 4 krrért kaphat üditő fürdőt. A meleg fürdők-R­i­k­a­f­ü­r­d­ő —melyek gőz­­melegitésre vannak berendezve, cemn és czélszerü­­ségre ritkítják párjukat az erdélyi részekben. A Szejkei lakások teljesen megfelelnek az igényeknek.­­Kossuth, Báldi Pál Zrínyi Ilona, Rákóczi, Tököli, Bercsényi Mikes Kelemen­lakban és a Székely Mó­zes fejedelemhez czímzett vendéglő emele­tén mindössze 27 szállás van ; ezekből egy 3 szo­bás, 8 két szobás, a többi egy egy szobás, mind e szállások bútorozva vannak a­nnyira olcsók, hogy egyes szobák egész hóra 8 — 10 frtért bé­relhetők. A Rápolthi József által bérelt vendéglőben az ellátás ép oly olcsó mint benne a városban (ebéd egy hóra 16 frt, egész ellátás 32 frt.) szó­val a Szejkón oly olcsón lehet élni mint bármely kis vidéki városkában s mégis az egészségnek és

Next