Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-01-02 / 1. szám
Belkirész évrí évre -ötödik évfolyam SZERKESI^Ti!” ■ Ot-C.n!\C.ö« l ^zollemi részét illető közlemények rálv-utczH 16. az. hova^ip l(',k. ccimzeniH, , , n, . cmtcuZTTJOFIZETESI DIJA : AZ „ELLLRitK t^lyben,azKOZ hordva Vidékre postán, vagy MNegyet,vin 4 írt. 1Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. _ ,ia 5 kr. Egyes szám a 16 frt. 8 frt. ■ 1 - hazár- és ünnepnapok kivételével, jelenik az „EUmzék- mindennap, a 1 k vissza. Kéziratok nem acD B* K3158.1Et, Kolozsvár, szerda, január 2, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK -i: f 44b ■*1 .* 4’ r POLITIKA] ES TÁRSADALMI NAPILAP. kiadó-hivatal. ^6 fl H H 4. , , lleniték“ Előfizetést Hjltunk as „S-n 18S1. évi folyamára] , , 1 T ,nli- iV1'e" A;:ok maradunk, a kik volttJamigA dónk Magyarország független aL.zetiése, mely nélkül hazánknak nincsen nei\.no-5dése. te, hanem csak etnografikus Életczélunk, hogy ezen krec' ’ ' miv_ letes kitartással vívjuk meg a jc*]vknek, den vonal n. Az eszméknek, az tj_ ^g yj_ a gondolatoknak és érveknek deré , i)a]. ^g tér katonáit állítjuk csatasorba. Hir.lelem reményünk, hogy a lankadatlan k napját fel fogja hozni a győzelem nagy farozj Barátainknak üdv; ellenfeleinknek így fdvérli-zve megyünk neki a/ uj ntáj dőnek, mely a képviselő válasz: . sz(j. minden hazafius erőt sorompóba fc~ litani. __ *.v pl. Arról vagyunk meggyőződve, hop veinket szolgálva a nemzet- *■— nálunk. Ha a m'n+ _ . . T '. . 4 frt egy hónapra........I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek az „Ese hez czimzendök. Czélszerünek találj postautalványok felhasználását. Az „Ellenzék“ szerkesztősége és kiadóhivatal-Uj év napján. Elmúlt az ó év s mi nem sajtjuk az ú t egyetlen napját seiU' Örülün ssza se téri* többé, az ország told jel ,bb volt a kor ..az. vttel zártuk le vízben, de erkölcs, ívet nemoo... parlamenti élet sülyedett, a köznyzás nem javult, a nemzet szeretté Mindenkinek apadóban van n íme, mindenkinél megsokasodtak a vesztett remények s a beköszöntött uj év reggelén, a Kárpáthok medenczéjében egy csüggeteg nemzet bizalmatlanul tekint jövőjébe. Sokszor vetem föl a kérdést, hogy anynyi hibája van-e a maogy megérdemelje Tiszát és ? Vannak-e oly nagy véty szükséges legyen ily nagy Nyolcz év óta tart immárönködésünk. Talán elég is volt már. ..tán rászolgáltunk jobb napokra is; taán „megbünhüdte már e nép a múltat jövendőt.“ Magyarország állami megszilárdítása; Magyarország közgazdasági átalaulása; Magyarország beilleszkedése az irópai államszerkezetek keretébe: íme nagy programoi, melyet hazánknak a len korszak kitűzött. Nagynak kicsinynek e program megvalósításán kell fáradni, mert nagy és kicsiny egyforma arányban érdekelve van ez ügy által. De ez még nem elég. Szükséges, hogy e programra megvalósulása felé vezető tények magukon viseljék azt a bélyeget, melyet nemzeti jellemünkezer év története alatt ezen országra rányomott. Mert nem elég, hogy megszilárduljunk, nem elég, hogy vagyonosodjunk, nem elég, hogy kultiválódjunk, hanem kell, hogy mint magyarok erősödjünk, gazdagodjunk és művelődjünk. Nagy feladatot tűzött ki tehát részünkre a korszellem szerencsétlenség* olyan csull ötéért a ___ . ..cm az apró cseperekben és nem is a hatósági rendelkezésekben. Ezekben erős, sokszor erőszakos és mindig ügyes, mint a csik, mely kisiklik az ellenzék leggyakorlottabb hálóvetései alól. De erőtelen az alkotásban. Nincsen rendszere, nincsen kitűzött czélja, nincsenek megállapított eszközei. Nem gyűjt a jövőre mint a méh, hanem él egyik napról a másik"-0 a tücsök. Nem vezet, csak ura az eseményeknek, hája, nem egy ez él 4 hajó, hanem hányóda hullám tetején a És vele hányó. Nincsen határozott tikai életben sem aségben. A közélet az elvtelenség, mer sókat nem a szilán szemüvegén át vészén nem az egyéni érdekek takozó és selejtes szempon. Ekként vált Tisza a neniává. Terméketlensége átragadt v erre; általa a középszerűség közerertjévé lett; üres szószaporítása bámulását szerzett neki; gondolatszegény természete másokat is elriaszt az elmélkedéstől. Sivár kedélye nem ismeri el- az eszmények szükségét s alant mozgójárása nem látszik tudni, hogy a fizeti életnek etnikai része is van. Cizinismus, áskálódás, kijátszás ütöttek fanyát a parlamentben. Az érvek (t, iem dönt, hanem dönt a szavazatok záma. A jogot nem erőnek tekintk hanem puszta fogalomnak. A k(sz"k szebbik része: a lelkesedés, a ■ j]ep.-szilárdság, a nemes ambitio, a gy az áldozatkészség — száműzve , n jelszóvá lett a hasznosság elmélete. Semmit sem fogadnak el, ha azt aprópénzre fölváltani nem lehet. A múlt hagyományai, a jövő aspiratiói — mindezek frázisoknak tekintetnek. Hanem az egyéni emelkedés eszközei — ezek már valóságok. A közszellem megromlott, s az emberek hite elveszett. Mindezért Tisza Kálmánt okoljuk s boldog uj évet kívánva a nemzetnek, azt kívánjuk, hogy a bekövetkezendő képviselő választások mentsék meg őt a Tisza Kálmán kormányától.;les. u . p írt 1. ELLENZÉK TÁRCZÁJA. • 1884. január 2. Utczai hódítás. — Karl Alphonse. — _Ábránd, melytől a nőket akaratom el•i! meg kell fosztanom: helyes mér' kell leszállítanom azon tetszésnyitokat, mikkel bájaikat szokás illet* »rC|f UH Mimii I I jjj , linu-V ők annyira örvendenek, nem egyéba «értésnél és a mire büszkék, felér abb megaláztatással, utczai hóditásról akarok beszélni, bámulatról, a minek az utczákon, n, nyilványos helyeken szoktak ki-'•jfenést adni. n sok nőt ismertem, kik bár igen ,es mindennapi szépségek voltak, an .tüntetőleg, a csek nagynehezen ható öröm érzetével beszélték el nehogy mihelyt az utcára kilépne , rt nyomába szegődik valaki, hogy a ilyen meg amolyan unalmasak e aztán láttam elragad*, kifogás^ p hölgyeket, kiket soha ^ dk soha sem tll(^tkekerni felőlük, elmenek mint ^ mehet. veszély és koc/K valóolyan helyeken, hol mason a a c rrot A férfiak telnek , örvény fenyeget, a re , nem vagyok mai gyermk rámos körülményei között ki is mutatta a: senki anyorságomat, de azért ünnepélyeem, hogy egy tizenhat éves joggal zavarba hozna, ha nem nagyítu szavakkal és könyvből tanult pirusót akarna visszautasítani, hanem tartozkosviseletével és tiszteletre méltó szerény:'1 • 1. Mé mit, mondok, a férfiak ««okkal félénkebi e, okkal önzetlenebbek, mint a milyenek el itszanak. ^ a férfi szavaival, tekintetével fejezi 11) bámulatai a nő iránt, kivel az utczán tavozik, bátran elmondhatjuk, hogy tetszésénél#" nyilvánulása nem önkénytelen eredt, mint** ah ! vagy az oh! mely sóhaj kiséreti»611 fakad az emberi kebel mélyéből, a mdőn a tenger partján a nap nyugtát, avgy egy szép könyvet élvezünk. Nem is az a tetszés az, melylyel a valóban szép nőnek Velünk, midőn öt nem az ütném drótosan öltözve, kikenve, felczuzomázva,~ hanem saját otthonában, bizalmas körön látjuk. A férfi nem azért követi a nőt el utczán, a miért a tanítványok a prófétái * miért a nyáj a pásztort követi. Nem »,# fenség öntudatlan és önkénytelen e|^Vése az. Fájdalom, nem! Én istenem, édes fhySi»m, milyen csinos ön ma Ugyan mondja hol^ való pompás ruhája. A farkas nyomába szegődött a kis rőthajának, ha megehesse őt. Ah ! önök azt hiszik, hogy .^.alapjuk, feltűnő viseletük ! miatt követilH .^jet? Azt hiszik, hogy már senki sem állt meg, hogy ékes tollazatukat meg ne dicsérje ? Azt hiszik, hogy tetszésük kedvéért koptatják a léha férfiak az elavult, köznapi mondásokat, amiknek szép kegyedek annyira örvendenek, ha önökhöz vannak intézve, de melyeket jobban meg is értenek, ha a hódolat tárgya önökön kívül van ! Nekem bevallotta egy nő: „Mi sem unalmasabb, mint a másnak mondott bók.“ Nem, nem, kedves hölgyeim, a túró, a vaj, a sült hínevik önöket; pedig önöket akarják mint ahogy a farkan felfalta a kis Rőthajut; tükörrel vakítják el önöket, mint a baglyokat. Persze, ha én itt abban hagynám a bizonyítást, nem sokat érnék el vele. — Olvasónőimen kívül azok, kik „egy lépést sem tehetnek, hogy ne követnék őket“, azt mondanák : — Nos! aztán ? Amit itt elmondott, kísérője a szerelemnek, mely ezen alakban, ezen helyen nyilvánul. De folytassuk. Ha a róka igy szólt volna a hollóhoz : Jó napot, holló úr, hogy mint tetszik lenni ? — és a holló, ahelyett, hogy azt feleli : — Köszönöm, róka úr, igen jól vagyok, — inkább tovább forgatja csőrében a sajtot, a róka szólt volna még egyet, kettőt, de ha választ nem kap, tovább megy átjára, sia a kis Röthaju el nem beszéli a farkasnak, hogy a nagymamájához tejet és vajat visz, a farkas nem ment volna el, hogy előbb a nagymamáját falja fel és utána csemege gyanánt a kis Rótharit. Udvariasan elmondanám, hogy az olyan nő, kit az utczán igen üldöznek, igen vigyázzon magára, öltözetére, minden lépésére, viseletére fordítsa a legnagyobb gondot. Amely nő modorában a méltóság nyilvánul, amely nő nem engedi meg a kis Rőtbaju példájára, hogy a farkas bácsi a nagymama kapuja előtt bevárja, az olyan nő igaz, hogy nem fog hódításaival dicsekedhetni, de erkölcsi diadala annál fényesebb, elismerendő!»!) lesz. A férfiak csak ott és akkor tolakodnak, ha tudják, hogy tolakodásukat lovagiasságnak keresztelik el; csak oly nőket követnek, üldöznek, kik erényüket reáb*bizzák, a helyett, hogy tőlük féltené a visszautasító szót ne cáfolja meg p toritó tekintet, mert egy mosoly károsabb következményeket szüll, mennyit egy tenger könyösee ne tenni. Otthon az erényesvásárlási utakat találkát dolatnak jó, embernek nemtelen. Kísérőjükre ne sitsák viszsza dinre. Gyakran tari, vissza néznek, ez félreértést ! hódolatát elf dőlni sem r tosek még is. Ne kivonna, utkodni és a járdák menti mamák szigora elől. Hódítsanak szépségükk hódolatot, a — müveit ízlésük előtte, mert hiszen ui tár előtt szívesen ne ésenek czégeikkel, - nek jóságát biz Nem e denkit, b de azt hódja n vult. Politikai — Tisza Lajost grma tette a király. Az erről szóló királyi kézirat a következőleg hangzik : Kedves Tisza Lajos! Midőn önt 1879. XX. t.-cz. hatályának megszűntével, magyar miniszterelnököm előterjesztésére a szegedi kir. biztosi állástól ezennel felmentem, az államnak tett kiváló szolgálatai s különösen Szeged város reconstructioja művének sikeres végrehajtása körül szerzett kitűnő érdemei elismeréséül önneks egyenes törvényes utódainak a magyar grófi méltóságot, díjmentesen adományozom mgengedem, hogy a „borosjenői“ ’ 've mellé a „szegedi“ ’mise.'88. évi decz. 27-én. József s. k. A „N. Skrata Mást 'z ti tiségben *ll£LLt«VA4.1. .Alig hogy' czélja túlterjed a javaslat Q _d elvetésén, nyíltan beszélik az illető köröknek, hogy e mozgalom végczélját Tisza megbuktatása képezi. A törvényjavaslat ellen való szavazásra eddig a következő aristocraták nyerettek meg: Gróf Berchtold Zsigmond, Liechtenstein Alajos és Alfréd herczegek, Pallavicini őrgróf és Schwarzenberg Adolf herczeg. Mindnyájan az oszt. Raischrát többségéhez tartoznak. — Zágrábból sürgönyzik egyik kormánylapnak, hogy a nemzeti párt közeledése a bánhoz mind határozottabb alakot ölt. A ban decz. 30-án a pártkörben megjelenvén, állást foglalt az elnökválasztás dolgávezési leirat és esküminta eredetiben való előterjesztése tárgyában a kormány ellenezni fogja, mert ez ellenkezik a modern parlamenti fölfogással. A költségvetési bizottság tegnap terjesztette elő a háznak az indemnitást, amely fölött a vita ma kezdődik. A bizottság elhatározta, hogy a tartománygyűlésnek indítványozni fogja, hogy az indemnytt 6 hónapra megadassék, egyidejűleg azonban a kormány felhívandó, hogy annak idején az 1881. évi költségvetést a már egyesített királyságok egész területére nézve terjeszsze elő, hogy ezáltal megszűnjék az anomália, melynek következtében a tartománygyűlésben most már megjelent végvidéki képviselők a horvát költségvetés fölött beszélhetnek és szavazhatnak ugyan, de a saját költségvetésük fölött nem. Bedekovics miniszter Bécsbe utazott, mint mondják azért, hogy a királynak jelentést tegyen a helyzetről. — Mancini által az olasz képviselőségekhez intézett körlevél, mely a német trónörökös római útjáról szól csakis az olasz képviselőségek tájékoztatására szolgál s nincs a kabinetekkel való közlésre szánva. A körlevél kifejti a látogatás indokait, részletezi a fogadtatást s a két udvar s a nép részéről tanúsított rokonszenv nyilatkozatait s végül kiemeli azt a jelentőséget, melylyel e látogatás Német- és Olaszország jelenlegi és jövő, egyházhoz való viszonyára nézve bír. A Rómából jövő hírek szerint az olasz és bécsi kabinetek között tárgyalások folynak Rudolf trónörökösnek Rómába leendő utazása iránt. Az augurok, Tisza Kálmánnál az idén (tegnap) megint tisztelgett a kormánypárt s boldog új évet kívánt neki. Ezúttal épen kilenczedikszer gratulálta meg vezérét a fusio országboldogitó érdekcsoportozata, s ezúttal Bánó" Béla gróf, a gyalui diszorgona donavezette a tisztelgő augur sereget, tisztelgésről és az elmondott beszél Től adunk tudósítást. Közöljük dinében Béla grófnak in, a mij politika vezérének is beszédjét. E beszédet elolvasva, minden jámbor gazhivö kormánypárti hazafi meggyőződhetik azelső pillanatra, hogy milyen magas szárnyalása álls^pf^rfiak kezébe van letéve boldog Ma^ivva... sorsa ! Hjé^da, ^ok alkalmát kormányférfiak ngnap szokták felhasználni, hogy í^^st vessenek a múlt eseményeire, az általuk követett politikára s e visszapillantás közben igazoló maguk tartását, egyúttal legalább körvonalaiban s nagy vonásokban jelezzék politikai irányukat a jövőre. Másként az eféle gratulatióknak még annyi jelentőségök sincsen, mint a közélet terén oly kiemelkedő állást el nem foglaló jó barátok közötti jókívánságoknak. Miért is menne s keresné föl egy ilyen alkalommal vezérférfiait ha czéljuk és Madatuk csak elkoptatott udvariassági szólamok kicserélése volna? Egy párttól, mely milliók meg milliók sorsára gyakorol, mint törvényhozási többség döntő befolyást, és egy kormány tagjaitól, kik egy nemzet jövője felett rendelkeznek hatalmi eszközeikkel, alkotmányos ország közvéleménye jogosan követel ilyen alkalommal többet puszta gratulatiónál: követeli politikájuknak igazolását a múltra nézve és köveeti programmot a jövőre. .Jogosan elvárhatja tőlük, hogy mondják meg: miért tették azt, amit cselekedtek és miért hagyták el azt, amit elmulasztottak. Elvárhatja joggal, hogy üres phrasisok helyett tartalmas nyilatkozatokat tegyenek, melyek felvilágosítást nyújtsanak a nemzetnek afelől, hogy mit várhat jövőre a neszet törvényhozóitól és mit kormányzóitól ? Máskülönben mit tartozik az egész gratulatio a nyilvánosságra ? — mit érdekli a nemzetet az, hogy a kormánypárt boldog újévet kíván a minisztereknek ? Akkor az egész üdvözlés nem tesz más benyomást, mint a római auguroké, kik tudvalevőleg mikor elvégezték népámító jóslásaikat, négyszemközt találkozva, egymás szemeibe kaczagtak jól végzett munkájuk felett. No hát olvassuk el akár Bánffy Béla gróf akár Tisza Kálmán beszédjét: ugyan mit találunk bennök egyebet mint üres szólamokat, tartalom nélküli szavakat. Milyen pongyolaság a stylban, melynél még egy jogász-gyerek is különbet tudna összetákolni ! Milyen szegénység a gondolatokban ! Milyen iránytalanság a programaiban ! E beszédek is szomorúan illustrálják annak a színvonalnak a sülyedését, mely a Tisza régime politikai alkotásait, tetteit és eszméit olyan kirívóan jellemzi. Vagy vegyük például a két beszéd lényegét. Gr. Bánffy Béla épen úgy, mint a miniszterelnök a múlt év történelmében nem lát egyéb kiemelkedőt, mint a tiszaeszlári sikter históriát. Horvát kérdés, keresztyénzsidó házassági javaslat, aFőrendi házban megindult conservativ áranlat, az államháztartás rendezése s a többi nagy kérdések mind semmik. Tisza és Bánffy szerint mind eltörpülnek az antisemitismus nagy problémája előtt, mint amelyre egyedül tartják érdemesnek, mint 1883-ik év kimagasló eseményére reflectálni. És a jövőre milyen nagyszerű programmot ad a kormánypárt vezérszónoka, hogy ők hívek maradnak a miniszterelnökhöz. Miféle fölösleges szószaporitás ez ? Hát kételkedett valaki ebben ? Szaba-e igy beszélni: „a törvénynek elég erősnek kell lenni arra, h³^ törvényes rendnek (vagyis törvénynek) elégtételt szerez hát a törvény elégtételt szer^L^ vénynek.