Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)

1885-07-01 / 149. szám

! Egy színésznő naplója. — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. — Emília színésznő volt. Játszott a szin­­i, játszott az életben, sőt a legszen­­érzelmeivel is nagyon jól tudott jót- Csakhogy e játék keservesen boszulta meg magát. De hadd beszéljen ő ! .. . Számtalan imádóim közül alig '‘Ülök néhány figyelemre méltót, a kik minden esetre első helyen említendő gróf, már csak azért is, mert gróf és legtöbb pénze van. Végtelen boldog­­érzem magamat, ha látom, mint szórja aranyait, s mint kiált fel rekedt -t ágjának egész terjedelmével asszonyom, nincs szive!“ A gróf elég gavallér­ok látszik, de roppant ostoba. D. Iván volna második helyen em- Rende. Egy melancholikus kedélyű sovány . Mindig azt hiszem, ha reá tekintek, jö?t ambróziát eszik és nektárt iszik. Czi­­kcettrisz helyett virágillatot szív , pénz­ü­gyl csillagot számlál. Napfényben fúr­­ok,holdsugárral takaródzik. Mindig émelyit ■­­ beszédje! Ki nem állhatom ! K. Robert épen az ellentéte. Jól m1 gtermett alak, megenne egy borjút. Tele ^ vad szenvedéllyel, lángoló szerelem­­ről ^verekednék érteni a sátánnal; de talán még engem is megverne, ha felesége volnék. Különben rettenetes csúnya. A negyedik színész. B. Vilmos. Meg nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy tulajdonképen miért szeret. Mert, hogy szeret, bár sohasem mondja, mégis tudom. Igaz, hogy valamennyi közt ő a leg­szebb. De hát uram isten! Egy színész . .! Váljon mit akar . . .? A­mikor lát, mindig mosolyog . . . Én persze észre sem veszem Ilyenkor aztán kipirul, egész arcza gúnyos kifejezést ölt. Nézését nem bírom elviselni. Néha megszánom és azt mondom neki, hogy szeretem. Ekkor szemében különös tűz csil­lan meg, de már a következő pillanatban kételkedve néz reám. Mégis elhitetem vele. Jó lesz elefántnak. A többinek soha sem mondtam, hogy szeretem. Ennek is csak tréfából. * Béla gróf egy idő óta ritkán fordul meg nálam. Azt beszélik, hogy sokat veszí­tett a kártyán, azért nem jár sehova. Vesz­teségét akarja helyre pótolni. Ha kártyázott értem tette. De nem hiszem, nem hihetem. Tudakozódtam utánaa s megelégedéssel ér­tesülök, hogy beteg volt és már lábbadozik. Szinte sajnálom a jó bolondot. Ma meglá­togat , senkit sem fogadok kívüle. Türel­metlenül várem a 4 órát, most úgy is bo­londos kedvem van és ritka ember érti úgy a tréfát, mint Béla gróf. .... Kopognak. Szabad! Csakugyan ő volt, borzasztó megviselt állapotban. Ar­cza beesett, szeme körül fekete gyűrű lát­szik, a szenvedés jele. Hangja reszket és alig hallható. Tán a betegség következménye. Fel se veszem és tréfálni kezdek: — Ön most olyan gróf úr, mint egy megviselt zubbony ! Vártam, hogy még ostobább hasonlat­tal válaszol, de nem szólt semmit. Szomo­rúan bólintott és hanyagul vete magát egy fotelbe. Szünet után, mialatt én azon törtem a fejemet, hogy mi baj érte a jó kedvű grófot, így szólt hozzám : — Emilia, emlékszik én mit ígértem ? — Palotát, nyaralót és szép fogatot! mondom hirtelen. — Nos . . . . ? nyögő halk hangon. — Nos . . . .! semmi sem lesz belőle, válaszoltam kissé gúnyosan. Ugyan­ekkor ránéztem és tekintetem találkozott az övé­vel. Megigértem. Érzem, hogy szemem nyila nem tévesztette el czélját. Érzékeny helyen sebeztem­­ a szivét. Sápadt arcza kigyuladt s ideges han­gon mondám .— Lesz, lenni kell ! E pillanatban szobalányom egy név­­jegyet hozott. K. Robert kért bebocsát­­tatást. A névjegyre azt írtam, hogy senki­nek sem vagyok itthon és vissza­küldöttem. Jól hallottam, Robert miként dü­höng. Va­lamit mormogott oda kinn, de nem értet­tem,­­ aztán elsietett. A grófra jó benyomást tett Robert el­utasítása és némileg visszanyerte jó kedvét. Kevés ideig beszélgettünk még, aztán távo­zott. Látszott rajta, hogy nagyon szóra­kozott.* Ma beszélte a szobalányom, hogy K. Róbert nem valami hízelkedő megjegyzése­ket tett rám. Oh a nyomorult nyers tömeg! Azért sem lépi át többé küszöbömet. Vala­ki jó. Ha ő volna — összeszidnám, kiker­getném, arczal ütném. Kerüljön ezentúl, nincs szükségem ismeretségére. Az ajtó nyílik s­e B. Vilmos mosolygó arczc­al lő felém. Éhez a fiúhoz mindig hideg voltam, de most úgy érzem, hogy jól esik jelenléte. Legalább panaszkodom neki. Mindjárt elő is adtam a Robert viselt dolgait. Egy ideig mosolyogva hallgatta, de midőn gyalázó szavait említem, arcza elborult, szemei vérben forogtak s dü­hösen morzsolta a fogai között : „M­i­é­r­t is nem voltam itt!?“ Soha se hittem volna, hogy ez a szelíden mosolygó arcz olyan kegyetlen alakot ölthet. * Ma jól mulattam. D. Iván keresett fel. Épen jókor! Úgy is szórakozást óhaj­tottam. Majdnem egy kötetre menő verset hozott. Egytől-egyig hozzám volt írva. Te­kintetem a vers szerint olyan mint a napé: megvakul, a­ki bele néz. Szemem : nefelejcs, mert senki sem felejti el, a­ki egyszer lát­ta. Fogam: gyöngysor; termetem: liliom; hajam: hullámzó tenger; arczom : rózsa­pár, mit tudom én, mi mindennek elmon­dott ez a holdvilágfaló. Azt hiszem nem na­gyon hizelgtett vele. Én mulattam rajta, ő gyönyörködött benne. Most úgy tetszett, mintha valaki siet­ve közelednék ajtóm felé. Hirtelen félbesza­kadt az olvasás s mindketten vártuk az ér­kezőt. K. Robert jött. Én azon szándékkal siettem eléje, hogy izgalom nélkül visszautasítom, de minden bátorságom elhagyott, midőn dúlt vonásai­ra tekintettem. Csak úgy fújta reám a bor­szagot. — Végre egyedül van ön — szólt — észre sem véve Ivánt, a­ki meglehetősen re­megett. Zavaromban azt feleltem, hogy igen! Mire Robert vad hangon tévé utánna. — Ne is találjak itt senkit mert meg­ölöm ; hallotta, megölöm ! Szándékát bebizo­nyítandó, éles tört vont elő zsebéből s azt dühösen villogtatta. D. Iván a mint észrevette, ijedt han­gon kiálltott fel: segítség. Robert csak most vette észre. Mint egy vadállat ugrott mellém, torkon ragadott s fogvicsoritva kiáltá: — Mégis! ? Többre nem emlékszem. Áléivá rogy­tam össze, de félálomban érzem, hogy iszo­nyú küzdelem foly körülöttem. (Vége köv.) Kede. Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkiriljz­ntcia 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK­ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva m évre ..... 16 írt. | | Negyedévre ... 4 írt. Félévre..................... 8 írt. |] Egy hóra helyben . 1 írt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Jegel­óik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Köziratok nem adatnak vissza. 149. szám. Kolozsvár, szerda, julius I, 1885. K­I­ADÓ­ HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lapunk mai számának tartalma : Az olvasóhoz. . ., elmaradt nullák, irányczikk. — Politikai hírek.­­ Magyar kulturegylet kimutatásai. — Levelek a ki­­illitisról.­­ Tanü­gy: A II.-szebeni iskolák. — Iro­­dalom és művészet. — Sport. — Vihar és felhősza­­bidis. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárczák:Egy színésznő naplója. — Csak névleg feleség, angol regény. Az olvasóhoz. Előfizetést nyitunk az 1885-dik év má­sodik felére. Nem teszünk ígéretet a jövőre, hanem hivatkozónk a múltra. Azok leszünk, a kik költőnk. A jónak őszinte elismerői ; a rosznak gáncsolói, az igazságnak védői ; a gonosz cselekedetek üldözői. Munkásságunknak kitartást ad az a meggyőződés, hogy midőn elveinkért sorom­póba szállnak , hazánknak teszünk szolgála­tot. Épen ezért a békés küzdelem minden­­ tisztességes tegy­vérét fölhasználjuk azon el­vek győzelméért, melyek Magyarország gaz­­dasági, törvényhozási és katonai független­ségét jelentik. Czélunkat öntudatosan követjük. Meg akarjuk és meg fogjuk magyarázni olvasó­­­­lóknak, hogy a politika mai iránya téves, működése meddő s az csak akkor jön a korszak törekvéseivel és a nemzet érdekei­vel harmóniába, ha követi az életnek azon önczélú útját, melyet az ős­természet min­den lénynek s a történelem minden népnek megjelölt. A közlelkiismeretre súlyosan neheze­dik az a bizalmatlanság, melylyel minden iszmét fogad, ha nem jár vele a rögtönös siker látszata. Kötelességünk tehát megem­­leni a hitet, serkenteni a kitartás elemeit, s fölvilágosítani az iránt, hogy embernek és hazafinak nemcsak a mai nappal kell szá­molni, hanem komoly tartozásai vannak a jövendő iránt is. Balfogalmakat fogunk lerombolni, mi­dőn a kormánypárt divatos jelszavait meg­­c­áfolandjuk. A közélet igazságait juttatjuk érvényre, midőn valakit meggyőzünk néze­teink helyességéről. Cselekedetek és cselekvők megítélésé­ben tollunkat a kötelességérzet őszintesége vezérli. E téren senkinek sem vagyunk sem lekötelezettjei, sem alárendeltjei. Ha­­­­jóiknak az elvekben biztos iránytűje van,­­ melytől sem a szélvész, sem a zápor, sem­­ nap heve el nem szakíthat — s ha akár­­ a közönyösség zátonya állítaná meg min­­! Újságunkat, akár a közélet egy előre nem látható vihara törné össze hajónkat, az iránytűnek meg kell maradni, hogy a záto­­nyon is tanúságot tegyen czéljainkról, s a vétdarabolt roncsokat is tovább vezethesse a megkezdett után. A bajok nem változnak, de sokasod­tak , munkánk sem változik tehát az irány­ban, de megszaporodik az akaratban. Az idő nem kedvezett a nemzeti aspirácziók- mik — mi sem kedvezhetünk magunknak a pihenés által. Saját önérzetünknek tartozunk azzal, hogy ne izlésrontó és idegingerlő olvasmá­nyokkal tegyük lapunkat „érdekessé“, ha­itvn minden rovatunkban figyelemmel le­gyünk a komoly tartalomra és az erkölcs­­eímesítő elemekre. Ennyi a mondani­valónk. Az olvasó közönségtől függ annak megítélése, hogy szükségesek vagyunk-e ? Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége. Az „ELLENZÉK“ előfizetési feltételei : Egész évre ..........................16 frt Háromnegyed évre ... 12 frt Fél évre................................8 frtf m Negyedévre ...........................4 frt Egy hónapra...........................1 frt 50 kr. A lap megjelenik mindennap, ünnep és vasárnap után következő napokat kivéve. Az előfizetések az „ELLENZÉK“ kiadóhivata­lához (Kolozsvár, belközép utcza 33. sz) kül­dendők. Az „ELLENÍZÉSI“ kiadóhivatala. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZAJA 1885. Julius 1. Az elmaradt nullák. Az Ellenzék tegnapi czikke kissé nagyon is szőrmentiben bánt el egy fon­tos ténynyel. Haynald Lajos bibornok érsek ezer forintot adott az Erdélyi Kultur Egyletnek, s ebben az Ellenzék czikke — bár kevesli az összeget, nagy horderejű eseményt üdvözül, mert ezen adomány által mintegy megállapítva látja az Erdélyi Kultur Egylet és a magyar főpapság között levő szolidá­ris érzelmeket. Felfogásom eltér az Ellenzékben hangsúlyozott nézettől, s az a körül­mény, hogy az Ellenzék már tegnap „fehért“ mondott, nem tart vissza at­tól, hogy most „feketét“ mondjak. Úgy is olyan tér a kultúregylet, mely a meghatározott czél egységén kívül, befogadhatja a legkülönbözőbb vélemé­nyeket. Az Ellenzék pedig nem tenné jól, ha akár személyek, akár mellék­tekintetek, akár udvarias formák ked­véért, nyíltan és őszintén nem adna kifejezést saját érzelmeinek. E nyíltságnak és ez őszinteségnek hódolok, midő­n kifejezem, hogy a Hay­­nala Lajos érsek ezer forintos adomá­nya, együtt a Baruch Adolf úr száz forintos adományával, nem örömet, ha­nem megütközést keltett mindenfelé. Mindenki úgy fogja föl, hogy mind­két összegnél egy-egy nulla elmaradt. Haynald Lajos egyike a leggazda­gabb főpapoknak. A pestmegyei viri­listák sorába hatvanezer forint évi adó­val van bejegyezve. Baruch Adolf egyi­ke az erdélyi részek legpénzesebb em­bereinek; ezenfelül zsidó, kinek jó al­kalma nyílt, hazafias érzületét és ma­gyarságát minden kételyen felül he­lyezni. Mondják, „ajándék marhának nem kell a szőrét vizsgálni“ ; mondják, hogy a jótékonyságot nem szabad erősza­kolni. Jól­ van. De hát ajándékról, jó­tékonyságról van-e itt szó? A haza veszélyben volt 1848-ban. Az apák fiaikkal fegyvert fogtak. Oda adták vérüket, életüket. Ajándék volt ez tőlük ? Jótékonyságot gyakoroltak ? Nem. Kötelességet teljesítettek. Védni kí­vántak egy örökséget, hogy átadhas­sák utódaiknak. Küzdöttek önmagukért, szomszédaikért, a jövőért. A legtöbbet adták abból, a­mijök volt s még sem adtak igen sokat. A helyzet változott s, ezzel együtt a taktika is. Nem fegyverrel van Ma­gyarország megtámadva, hanem a kor­eszmék egy óriási betegségével. A ve­szély nem kisebb, mint akkor volt. Ak­kor ki akartak forgatni intézményeink­ből, most el akarják darabolni hazán­kat. Külön Tótországot, külön Romá­niát, külön Szászországot akarnak csi­nálni a magyar állam kebelében. És főleg: külön Erdélyt. Az unió Iná­ban alaptörvény. A nemzetiségek ér­zik, hogy az unió által számbeli túl­súlyuk inhilálódik, ennélfogva meg akar­ják maguknak szerezni e túlsúlyt s meg akarják rontani az unió vívmá­nyát. Éhez járul a másik nagy baj. Leá­nyaink nem kapnak sem nemzeties sem hazafias nevelést. Csodálatos közönyük a Kultur egylet iránt ebben leli magya­rázatát. Félmüvelt anyák félmüvelt gou­­vernante-okra bízzák leányaikat. S ezek — anyákká lévén, ugyanezt a botorsá­got folytatják. Úgy hogy a magyar közélet be tudott férkőzni a műhelyekbe, a középiskolákba, a férfiszobákba—de a „nappali szobában“ nincsen annak helye. A magyar szalon falai jóformán soha sem viszhangoznak a közkérdések­től. Nyavalyás testű és nyavalyás lelkű gouvernanteok, divatot csináltak abból, hogy a közügyek iránt érdeklődő nő­k nevetségesnek tartassák; hogy magya­ros műveltségre a nők­ ne törekedjenek; hogy a grammatikai nevelés az élet leg­főbb java; hogy amit a franczia vagy a német alkot, az minden jobb és kü­­lömb mint a magyar alkotás. Kettős ellenséggel kell tehát a Kultur egyletnek megküzdeni. A nem­zetiségi áramlattal és a nők helytelen irányú nevelésével. A veszély imminens. Karddal nem lehet kettévágni, puskapor­ral nem lehet szertelőni. És ha lehetne, úgy sem tenné meg nekünk az osztrák hadsereg, mely maga is németül beszél és osztrákul gondolkozik. A kultúra békés eszközeit kell te­hát segítségül hívni. Ez is hadjárat, mely azonban nem pusztít, hanem ter­mékenyít. De hadjárat, mely sok pénzbe kerül. A közveszély idején előtérbe nyo­mul a hazafi kötelesség. Minden ma­gyar ember legyen a Kultur egylet katonája és minden magyar ember tar­tozik nem csak fáradalmakban, de va­­gyonilag is meghozni a szükséges és tőle kitelhető áldozatot. A nemzet javarésze megértette ezt a kötelességet. A katholikus klérus és a zsidóság nem értette meg. Szembe­tűnő ölelkezés: Haynald Lajos — Ba­ruch Adolffal. — A munkások összezsu­­gorgatnak néhány fillért; gyermek ta­nulók megtakarítják az almára és kif­lire valót; alapító tagok lesznek olya­nok, kik nem képesek egyszerre száz forintot lefizetni, hanem beosztják ma­guknak öt évre e kötelezettséget. A művelt társadalom legszegényebb réte­gei sietnek meggyűjtött vagy meggyűj­­tendő filléreiket az oltárhoz vinni. Ily körülmények között fölösleges az ujjongás, ha Haynald és Baruch­­ alamizsnát adnak. A megrovás hang­ja illik ide és nem a dicséreté. Hay­­naldhoz külön küldöttség ment. Pénze bőven van. Évi jövedelme bizonyára megüti a félmilliót. Népszerűségét főleg azon ünnepeltetésnek köszönheti, mely­lyel az erdélyi magyarság körül vette. Tehát Haynaldtól — midőn a magyar állameszmét akarjuk társadalmilag meg­szilárdítani — nem ezer forintot várhat a nemzet. Midőn látom, hogy Erdély katho­likus püspöke, kinek nyolc­vanezer forintra teszik évi jövedelmét, ötszáz forintot ad; Haynald Lajos bibornok­­érsek ezer forintot, a többi főpap épen semmit, akkor eszembe jut, hogy nagy vagyonukat, királyainktól honvédelmi és kulturális czélokra kapták; eszembe jut, hogy honvédelmi czélokat ma már épen nem teljesítenek, kulturális czéljaikat pedig majdnem kizárólag az egyház szű­­kebb keretébe szorították be; és végre eszembe jut, hogy a kizárólag kath. jel­legű Francziaország szekularizálta a papi javakat, államilag fizeti a papokat s magának a párisi érseknek alig van húsz­ezer frank évi jövedelme. A főpapok saját érdekükben rosz­­szul teszik, ha ilyesmiket juttatnak a közvélemény eszébe. ZONGORA miniszter óvintézkedéseket tenni, habár bennünket még egyátalán nem fenyeget veszély­e­s közrendeletben, sze­mélyes felelősség terhe alatt utasítja a hatóságokat az idevágó rendeletek pontos megtartására. A rendelet többi között ezeket mondja : Szükségesnek tartom e részben a törvényhatóság különös figyelmét az utczák és lakhá­zak tisztántartása, a vásári rendőrség szigorú foganato­sítása, a nyilvános helyek kellő fertőtlenítésére, az elő­készületeknek, mint járványbizottságok megalakítása, jár­ványkerületek felosztása, járványkórházak kijelölésére, gyógyszerek beszerzési módozatáról, továbbá hullaházak és jégkészletről való gondoskodásra felhívni. A törvényhatóság kötelességévé teszem továbbá, hogy az üresedésben levő közegészségi körök kitelhetőleg orvosokkal betöltessenek, hogy továbbá a folyókból és kutakból nyert ivóvíz megjavítása, illetve megtisztítása megejtessék, és hogy a netán felmerülendő cholera nos­tras esetében megszabott eljárás foganatosíttassák. Egy­el­talában utasítom a törvényhatóságot, hogy az ázsiai kolera tárgyában 44382—1884. szabályzatban foglaltak, szükség felmerülte esetén, azonnal a legnagyobb erély­­lyel végrehajtassanak. Politikai hirek. A dunántúli ev. ref. egyházkerület jun. 29-én Pápán Tisza Kálmán főgondnok el­nöklete alatt tartott közgyűlésén vita nélkül elfogadta a konvent ismeretes határozatát a protestáns felekezetnek fő­rendiházi képvisel­ési ügyé­ben. Ezzel a közgyűlés véget ért. A kolera ellen máris szüksc°*“9nek tartja a belügy­ magyar kulturegylet. Izraelita polgártársaiul* előtt kö­­vetésreméltó szép példával indult meg S­z­o­l­­nok-Doboka megye izraelita polgársága. Alább mondja el a deési választmány jegyzőkönyve, miként: Nagyságos Elnök úr ! Addig is, mig a f. évi junius 15-én kelt 1.1885. számú jelentésünkben tett ígé­retünkhöz képest a városunk területén fo­lyamatban levő taggyűjtésekre­ egy teljes jelentést mutathatnánk be, ideiglenes választ­mányunknak­­. évi június 28-án tartott ülé­se 5-ik jévi számú határozata értelmében, de anélkül is a tagsági aláírások terén mint örvendetes tüneményt van szerencsénk Nagyságodnak becses tudomására hozni , hogy a deési izraelita orthodox hitközség 100 írttal (5 évi 20 frtos részletekben fize­tendőig) alapító tagnak iratkozott be a közművelődési egyesület adóés városi választ­mánynál, s hogy e közgyűlés kifolyásakép 21-en rendes és 6 on pártoló tagul léptek­ be ugyanakkor az egylet kebelébe. Egyszers­mind az orthodox izraelita hitközség e köz­gyűlésből felhívásokat bocsátott ki a Szol­­nok-Doboka megye területén levő összes hit­társakhoz, lelkesen buzdítván őket az egy­let czéljának hathatós anyagi és erkölcsi pártolására. Midőn Deés városa orthodox izraelita hitközségének választmányunk köszönetét ezúttal is a legnagyobb készséggel is kife­jeztük, egyszersmind azon reményünknek vagyunk bátrak kifejezést adni, amit már az izraelita hitközség oly szépen hangozta­tott lelkes átiratában, hogy úgy részéről, mint aláiratkozott tagjai részéről ezt csak kezdeményezésnek tekinti, s továbbra sem szűnik és szűnnek meg tagjai az egylet mű­ködését hazafias áldozatkészséggel támogatni Vajha minél nagyobb számmal csatla­koznának hazarészünk úgy orthodox, mint neológ hitközségei a Deés városi orthodox hitközség örvendetes elhatározásához! A vonatkozó aláírási iv és jegyző­­könyvi határozat másolatát .1- alatt van sze­rencsénk csatolni. Végre egyúttal a megküldött 5 drb. 10 frtos tárczakönyv vételét is van szeren­csénk nyugtázni azzal a megjegyzéssel, hogy azokból 1 drb a deési társalkodási egylet­nek, 1 drb a polgári Casinónak, 1 drb a

Next