Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-07-01 / 146. szám
i konzulaink és anyagi érdekeink. Miért áldoz Magyarország tengerpénzt a diplomácziára és a konzulátusokra, hogy semmi hasznát ne lássa ? Sem elég, hogy a diplomáczia és konzuli állások kilenczven század részét osztrákok foglalják el s a személyzetben a magyar ritka mint a fejér holló; / nem fűég, hogy bár névleg közös volna ez az ügy is, mégis úgy a követségek mint a konzulátusok hivatalos nyelve kizárólag a német, bár osztrákmagyar cs. és királyi konzulátusoknak és követségeknek neveztetnek. Mindezzel az igazságtalansággal még meg lehetne valahogy békülni, ha legalább anyagi érdekek tekintetében nyernénk kárpótlást, ha legalább anyagi érdekeink részesülnének külügyi képviseletünk részéről annyi védelemben és támogatásban, mint az osztrák ipar és kereskedelem. De hát ki hallott valaha valamit arról, hogy a cs. és kir. konzulátusok valamit törődnének a magyar kereskedelem és ipar szükségleteivel, igényeivel, érdekeivel ? Ki hallott arról valaha, hogy a cs. és kir. konzulátusok bajlódnának azzal, hogy mit képes előállítni a magyar iparos és hogy az ő készítményei mennyiben találhatnának előnyös piaczra a külföldön? Ahány jelentést a cs. és kir. konzulátusok a külügyminisztériumhoz beteljesítenek, azokban mind csak arról van szó, hogy az osztrák iparczikkek, a brünni posztó, a rumburgi vászonneműek, a csehországi tükör- és üveg, a bécsi gyári czikkek mennyiben találhatnának piaczra az illető idegen országokban. De magyar ipar és kereskedelem érdekeiről szó sincs azokban a jelentésekben. Pedig, hogy mennyi hasznát vehetnék a konzulátusoknak, különösen a keleti tartományokban , legjobban illusztrálja a Romániával most kezdett vámháború, úgy a magyar közönség, különösen iparosok és kereskedők, mint az iparkamarák és a kormány egészen tájékozatlanok arra nézve, hogy p. o. milyenek Bulgária és Kelet-Szamélia, milyenek Dél-Oroszország viszonyai fogyasztás tekintetében ? — mik a faszükségletes iparczikkekben ? — mennyiben tudja őmaga fedezni szükségleteit és mennyiben szorul rá a külföld iparára? — mik a szállítási viszonyok és eszközök, minő vámtételei vannak megállapítva a külföldi bevitelre? — s mennyiben lehetne ott piacokat bóditni a magyar készítményeknek ? Pedig ha mindezekre konzulátusaink annak idejében figyelmet fordítottak és kötelességszerűen informáltak volna bennünket, ha a magyar kormány és információk birtokában volna, milyen könnyű lenne most a romániai vámháborúval szembenéznünk ! Hanem hát úgy vagyunk mi ezzel is, mint minden közös ügygyel: a teher közös csak, de a hasznot csal az osztrák hozza belőle Ugyannyira hogy ha mi meg akarunk tudni valamit kereskedelem és iparviszonyok tekintetében legközvetlenebb szomszédainkról, drágán fizetett konzulátusaink mellett is kénytelenek vagyunk külön szakértőket kiküldeni saját pénzünkön így küldött volt ki ezelőtt néhány évvel a magyar kormány néhány szakértőt a Dunai tartományok kereskedelm és ipari viszonyai tanulmányozására igy küldött ki most a brassói iparegylet ugyane czélból megbízottakat Bulgáriába. Ez a dolog is újabb adat arra, hogy milyen üdvös reánk nézve a közösügyes rendszer ! Hetedik évfolyam. 14. Kolozsvár, csütörtök, julius I, 1886. K 1 ADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt. Balközép utcza 33. «sár«. A MIRDETÉSI DIJAK teknntiit állapíttatnak meg. Bélyogdij minden hirdetés után 80 t Nagyobb és gyoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt kiadó hivatal. TJyíTLtdr czikkek gármond hotkalán 20 kr. fizetendő mm H: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Olvasóinkat kérjük ol(ikEC((@e* ik megújítására, hogy a lap szétküldésében akadályok ne legyenek. ii ,l]lleiií6k '-re mindennapon elöleliet fizetni. ÍZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1886. július 1. UH1 Az elvérzés. Jövet-menet kilenczszáz kilometernyi 4 A kt tettem, hogy meghallgathassam Künte József barátomnak egy nyolcz dekagramm a védbeszédét, hogy elmondhassam és hogy a kézdivásárhelyi fcörmiyszék elitéljen öt napi államfogságra. Réges régen, a székely putsch miatt állt én megjártam a tömlöczöt. Mikor ki,kibúdultam, a szolgabiró rendelete várt mely szerint jelentkezendő valék „egy tipi fogságra, mivel hogy nem jelentem az őszi szemlén mint honvéd-huszár már. „Samu bácsi* mondok egy jó humorú nagybátyámnak — „megint tömlücz.“ — öcsém, maholnap külön „szeged“ lesz it — fefelé kaczagva nagybátyám. — Mostnemcsak „szeg“ illet meg — gondolám, mikor ugyanazon „ő felsége a király neelitéltek, akinek nevében ezért már fölmentettek, hanem külön fokot is bizonyára. Hanem ez később lesz, majd ősszel, mikor az aszódi erdőségekben már elúszott az áfa- 5,h s a medve lejebb húzódott a törökbuza- 4 Dé,mert odafönn már letarolta a málnát. Sey lássunk egyéb dolog után, nézzünk kövárosban, ha váljon nem akad-e penna Mert a hírlapíró olyan mint mint mesterember, a szabó megnézi a kalat, a csizmadia a lábelidet, az aszta-sík, los az ablakodat , valamennyi azt hiszi, hogy ő azt a portékát jobban megcsinálta volna. A hírlapíró is fölkeresi a nézni valót, azt hiszi, hogy azt csak ő látta meg, hogy ő azt fölfedezte, ennélfogva pennazsákmányt csinál belőle s egy félnapi észlelésével fölül akar kerülni a helyi körülmények száz éves tapasztalásán. Ez a Kézdivásárhely az egyetlen és egyedül álló város a magyar imperiumban. Alig van négyezer lakója és megeszik naponta a szezon szerint három ökröt, négy disznót, negyven bárányt, hét juhot nem számítva a baromfiakat és „malaczká”-kat. A harminczezer lakójú Kolozsvár nem fogyaszt el négy ennyit. A borstatisztika még jobban áll. Mi következik ebből? A jó mód a munkaképesség, az erő. Aki jól táplálkozik, az jól dolgozik ; vagyis helyesebben: aki nem táplálkozik jól, az dolgozni sem tud. Itt a ki nem iparos, az kereskedő ; a ki nem kereskedő, az gyáros; a ki nem gyáros, az latárner; a ki sem az egyik sem a másik , az halott künn a temetőben. Itt nincs járdataposó, igaz hogy járda sincs. Minek is? A jó borjúbőr csizmán nem fog ki sem a sár, sem a háló; nem ázik át, mint a linczerczájg bélésnek való német gyártmány. Itt készítette Sáska uram, vagy Tyson uram, vagy Csiszár uram. Minden honi rajta: a bőr, mit a sepsiszentgyörgyi tímár tett szép fodrossá, mint a kalotaszegi napsugár a vásznat; a czéma, mely a téli esték fonákéiban perdült rá az orsóra; a szurok, mit a Nemere mellékbérczein izzadtak az öreg fenyvesek ; a dal mit a legény dudorász a tőke mellett, és a szív mely a mester bőrköténye alatt dobog------minden de minden honi itt. Nem olyan „honi” ám, mint a milyent a negyvennyolcz előtti védegylet idejében a német falsifikált, midőn a posztószélre védjegyül beszőtt „honi posztó“-t a kelendőség okából utánnézni akarván, oda tette ő is ravasz ostobasággal: „honi posztó“. Persze az az átkozott sajtóhiba azonnal kisütötte a német turpisságát s a magyar csak a „posztót“ vette meg és nem a „posztó“-t. Bizony ez régen volt, talán igaz sem volt — hogy mi a németet valaha még le is főztük ! Anynyi bizonyos, hogy ez a kézdivásárhelyi csizma, meg kalap, meg bútor és még sok egyéb nem posztó, hanem valóságos posztó. Magyar annak teste-lelke, mint a mesterének. Hiában van a czipőn kék- piros- sárga kokárda, hiában rakják a kalap béllésbe Románia színeit — azért mégis csak magyar az, mert itt készült s mert magyar ember gazdagodik általa. Gazdagodik ? Ne bántsuk most a képzelődést. Használjuk ezt a szót csak a múlt idő alakban. Gazdagodott. Az az hogy élt egyik napról a másikra. Megvolt becsülettel. Nem maradt adóssa sem a mészárosnak, sem a szekeresnek sem a fűszeresnek sem a finácznak. Lakott tisztességes házban. Szűk ugyan e háznak az utczája is, a garádicsa is, az ablaka is , de hát az övé volt s ez nem csekély dolog ott, hol másfél négyszög öles parczella kétszáz van s hol a két négyszög öles parczelláért már megígért a szomszéd ötszáz forintot , de nem kapta meg. Mindez már csak volt. Most pusztít a háború. Rosz elnevezés. Szárazbetegség az és nem háború. A forgalom tüdősorvadása, a munkalélekzet elakadása, élénk műhelyek aszkózsága ez. Szánalom ide nézni e helyre, mely városnak kicsiny az országban, de betegnek igen nagy. Beksich Gusztáv is ott járt, hogy megtapogassa e szegény beteg üterét. Ő úgy találta, hogy a nyavalya a szívben van s diagnózisában elkeresztelte a bajt „tuberculosis szélsőbaloldaliensis“-nek. Pedig kár bántani azt a szivet. Ez a műhelyváros tudott egykor arzenálváros is lenni; puskaport, golyót, gyutacsot sőt még ágyút is csinálnak itt ha meg kell lenni. Én megmondom Beksich képviselő úrnak, hogy miért nem ismerte föl a valójdi bajt. Azért mert borbélyt vitt magával, akinek zsebéből kilógott a pióczás üveg papírszalagja. Midőn a jó kézdivásárhelyiek így együtt látták ezt a két urat: a kormánypárti képviselőt és az adófelügyelőt — igy gondolkoztak : ime a doktor összefogott a borbélylyal. A doktor elrendeli a pióczát — a„ház“-ban — s a felcset reánk rakja. Majd bizony! Az ember menjen ábrándozni a Színtanná tóhoz vagy a Bálványos vár omladékai közé, de ne jöjjön a munkás Kézdivásárhelyre, ahol a tőke, üllő, kalapács és gyalu zaja nem enged időt az álmodozásra. Márpedig álmodozás és semmi egyéb azt hinni, hogy egy adófelügyelő kíséretében megbízható adatokat kaphatunk az ipar helyzetéről. Beksich képviselő úr azt hitte, hogy véghetetlen okos dolgot cselekszik, ha magához veszi az adófelügyelőt , aztán kérdezősködni kezd, hogy ki mennyi árut szállított Romániába, és hogy ki mekkora forgalmat csinált ez által. Pedig — a doktrinerek ősi szokása szerint „szarva között kereste a tőgyét!* Most veszem észre, én az „elvérzésről“ akartam írni, és írtam mindenről össze-viszsza, csak arról nem. Pedig a nyomda sürget, a szedőgyerek vár, a hasáb megtelt — sem időm, sem helyem immár. Talán holnap szerencsésebb leszek. Járókelő. Politikai hir. Vadak Sándor fejedelem ellen. A Journal de St. Petersbourg a következőket írja : „Nem tudjuk ugyan, várjon Onov követségi tanácsos közölte-e a portával azokat a dolgokat, amikről egy Reuter-féle (?) távirat szól ? de annyit mondhatunk, hogy Sándor bolgár fejedelem rosszabbat követett el, mint merényletet a statut organique ellen ; ő egyszerűen mellőzte az európai egyezményt. A fejedelem eljárása feevős tiszteletről tanúskodik az európai areopng iránt , egyenesen megtámadja a porta jogait. Mindazonáltal ezeket az eseményeket Konstantinápolyban közönyösséggel, sőt jóindulattal nézik, ami alkalmas arra, hogy igazolja sokaknak ama gyanúját, hogy a porta és a fejedelem közt megegyezés áll fenn. Ám létezzék e megegyezés, vagy ne, az bizonyos, hogy teljesen félreismernék a tényleges helyzetet, ha föltételeznék, hogy a Konstantinápolyban követett eljárás következmények nélkül fogna maradni. Ami Oroszországot illeti, az azok után, amiket már tett, nem vállalkozhatik arra, hogy az európai konferenczia határozatainak egyedüli szószólójaként lépjen föl. Úgy látszik, hogy e határozatok teljesen elvesztették beesőket azok szemeiben, akiknek érdekében hozattak. S tényleg Szófiában egész nyíltan sérelmet ejtenek e határozatokon és mint látszik, Konstantinápolyban legkevésbbé sem törőd Székelyföldi Iparmúzeum. A Székelyföld szellemi és anyagi előhaladásának fejlesztése czéljából alakult s már 1ó év óta műkdő „Székeli művelődési és közgazdasági egylet“ feladatául tűzte ki oly iparmúzeum létesítését, melyben a kézmű- és háziipar fejlesztésére s technikai tökéletesbítésére szolgáin alkalmas segédeszközök és minták megszemlélhetők legyenek, s ez által ez iparágakra nézve a jó izlés s könnyebb és czélszerűbb előállítási mód a nép között eltérjelve, annak általános közkincsévé váljék. . Az intézet szervezésére, különösen a mintagyűjtemények összeállítására s igy az egyes tárgyak kiválasztására és megszerzésére Ráth Károly úr kéretett föl. Az általa bemutatott tervezet alapján a következőkben állapították meg az intézet szervezési programmját: 1. A létesítendő iparmúzeum czélja a Székelyföld kézmű- és háziiparit részint technikai, részint műipari irányban az által fejleszteni, hogy az illető iparűzőknek alkalóm nyújtatik jeles munkák szemlélése, valamint az újabb segédeszközök gyakorlati , kipróbálása útján iparukat versenyképesebb színvonalra emelni. 2. Az iparmúzeum ehhez képest csupán oly gyakorlati becsű technológiai gyűjteményeket, valamint szerkezeti, avagy műipari tekintetben mintául szolgálható kész iparczikkeket ölelend fel, melyek a Székelyföldön már űzött, avagy nagyobb nehézségek nélkül behozható kézmű- és háziiparágak körén belül gyakorlatilag hasznosít hatók, s illetőleg a jó ízlés és a stálérték fejlesztésére alkalmasak.13. Az iparmúzeum gyűjteményei nem képeznek két elkülönített ,technológiai“ és „iparművészeti“ osztályt, hanem az intézet szervezésénél azon törekvési czél szolgál irányadóul, mely szerint az iparos a szolid szerkezetet egyfelől, a stylszerű kivitelt s másfelől egymást kiegészítő, egyaránt fontos kelléknek tekintse; más szóval : a székelyföldi iparmúzeum azon két irányt, melyet a „technológiai“ és „ iparművészeti“ múzeumok elkülönítve srólnak fel, mint egymástól külön nem váln. Azható és egymást szorosan kiegészítő feltételét az ipari haladásnak egyesítve vonja be működési körébe. 4. A kész iparczikkek lehetőleg váltakozó tárlata, továbbá a félgyártmányok, segédeszközök — szerszámok, kissebb munkagépek — és segédanyag minta gyűjteményei főleg az agyag, fém, fa, bőr, szövőfonó és ruházati kézműiparágakra terjesztendők ki. A szorosabb értelemben vett háziipar köréből: szőnyegek és egyéb házi szövetek stylszerű mintái, csipkék, agyagipari készítmények,szalma- és kosárfonóós fafaragászati munkák, a helyi viszonyokhoz alkalmazott gyermekjáték-minták, dobozok, gadasági és háztartási eszközök stb. — lehetőleg a nyersanyagokkal és kézi eszközökkel kapcsolatosan. 5. Az intézet tulajdonát képező állandó gyűjtemények mellett úgy kész iparczikkek mintáinak, mint újabb szerkezetű kési szerszámoknak és szerszámgépeknek.z intézet használatára lehetőleg kölcsön vagy kiállításképen való átengedése vétetik kiirtásba. 6. A gyűjteménytár mellett olvasó és rajzhelyiség lesz berendezendő, mely a legszükségesebb kézikönyvekkel, továbbá szerkezeti és műipari rajzgyűjteményekkel szerelendő fel, és mely helyiségben — lehetőleg az esti órákban és ünnepnapokon — az iparmúzeum illető tisztviselője és az e czélra megnyerendő tanerők útmutatása mellett, önálló kézműiparosok és iparossegédek számára rajzgyakorlatok fognak rendszere- síttetni. E mellett addig is, míg egyik-másik fontosabb kézmű- vagy háziiparág érdekében tanműhelylyel öszszekötött külön tanfolyamai lesznek szervezhetők, az iparmúzeum gyűjteményeinek gyakorlati értékesítése legczélszerűbben ingyenes felolvasások és szakértekezések útján lesz előmozdítható. 7. Az intézet gyűjteményeiből váltakozó vándor-kiállítások rendeztetnek a Székelyföld ipari központokat képező városaiban, estleg szakbavágó gyűjteményi tárgyak állandóan átengedtetnek avagy megszereztetnek egyes szakiskolák vagy tanműhelyek számára. Ezt az előre bocsátott programja alapján szervezett szép, de nem befejezett iparintézetet bocsátotta az egylet jelen évi közgyűlése alkalmával a székely közönség használatára. A kiépítés, a fejlesztés és értékesítés az érdekelt székely társadalmi tényezők feladata ; tőlük függ, hogy a Székelyföldi Iparmúzeum ne csak maradandó segédforrását képezze, hanem egyszersmind állandó fokmérője is legyen a székelység nehéz időkben igazolt kulturális életrevalóságának. nek e sérelmekkel ki merné tagadni, hogy a dolgok ilyetén állaga komoly bajokat s veszélyes bátorítást leplezget ?“ Lajos király és a spiritisták. A bajor király tragédiája megint újabb alkalmat adott a spiritistáknak, hogy a gyönge elméjükre hatni tudjanak, így Münchenből egy tudósító a következőket írja: Hogy nekem örömet szerezzenek, június 5-én Münchenbe történt érkeztem után, spiritiszta ülést rendeztek. E napon Münchenben senkinek még sejtelme sem volt a később villámgyorsasággal leviharzott eseményekről. Engedje meg, hogy a jelentetést ki isé lefessem. A szereplők voltak egy híres nevű spiritiszta elnök, bátyám, három hölgy és az én csekélységem. Míg bátyám, a médium, a divanon foglalt helyet, mi többiek, egymás kezét fogva, csoportot képeztünk körötte. A „lánc?,“ így a spiritizmus szabályai szerint össze volt kapcsolva. Mintegy négy percz múlva fivérem szemei lecsukódtak, feje hátrahanyatlott, karja, lába kimeredt, kezei jéghidegek voltak s a merev test erős zökkenéssel anyira lecsúszott a divánról, hogy azt már csak a vállak s a fej hátsó része érintették. Egyszer karjai elkezdtek görcsösen remegni, mellé erősen zilált s arkán susogó hangok támadtak. „Szellem van itt!“ suttogta az elnök. A médium hirtelen elkezdett beszélni. Meg kell vallanom, hogy meglepetésnél többet éreztem, mert akit szólani hallottam, az II. Lajos volt. Egészen az ő hangja volt, az ő gyors, szabatos beszédmódja. Megindító szavakban panaszolta nemzetiségének és Bajorországnak szomorú sorsát. Majd ismét csönd lett. Alig volt érkezésem, hogy az imént tapasztaltakon elmélkedjem, a médium újból rákezdte. Aki most szólt, az II. Miksa volt, a király atyja. S hallottuk, amint a a holt király beszélt, egészen abban a lágy, szívhez szóló modorban, mely nála szokásos volt. Fiának önhibáján kívül való szerencsétlen sorsát panaszolta. Minthogy Münchenben átalában tartottak tőle, hogy Lajos király agy- vagy szív-szélhüdésben fog meghalni, nem álhattam meg, hogy a „szellemhez” ne intézzem azt a kérdést, nem-e ilyen lesz a király halála? E kérdésre válaszul csak ez a szó hangzott: „Nem természeteses csönd lett, a médium nem mozdult többé. Erre aztán a médiumot az ismert módon legyőzéssel felkeltették. Ez esethez meg kell jegyeznem, hogy fivéremnek a legcsekélyebb tehetsége sincs rá, hogy valakit beszédben vagy kiejtésben ily csalódásig híven utánozzon, legkevésbbé a két királyt, kikkel uralkodásuk alatt még gyermek lévén, soha nem érintkezett. Ez volt az első ülés. A második, melyen köztünk s a szellemek közt az asztal szolgált médiumul, II. Lajos halála napján ment végbe, éppen abban az órában, mikor Washington bárónak Bergből még ez év folyamán megérkezett távirata szerint, a király dr. Guddennel utolsó, végzetes sétájára indult. Ugyanaz a társaság, csupán a múltkori spiritiszta elnök nélkül, egy háromlábas kerek asztal közé telepedtünk, várva a történendőket, kezelőket rá helyeztük. Nem telt sok időbe, a 3 lábú asztal elkezdett erősen mozogni. A spiritiszta tantételek szerint ily esetben kérdéseket kell intézni. Én tréfásan ezt a kérdést vetettem oda: „Talán a fekete asszony tiszteletét akarja nálunk tenni?“ Erre az asztal a szó legteljesebb értelmében tombolni kezdett. Ilyen hölgygyel összejönni magunk fajta ember nem szívesen szalasztja el az alkalmat. Ezt a kérdést tettem hát: „Megmondatod-e, meddig él még a király ?“ Két erős koppanás. „Az éveket jelenti?“ hangzott az én kérdésem. Semmi nesz. „A hónapokat?“ Semmi nesz. „A napokat?* Semmi nesz. „Az órákat?“ Erre az asztal majdnem vágtatva kezdett mozogni, úgyhogy a kezeinket alig tarthattuk fenn tovább rajta. „Tehát két óra! . . .“ Haza mentünk aludni. Már kora hajnalban egész Münchenen keresztül átnyilallott a király szörnyű halálának híre. A hivatalos táviratok szerint az az idő, melyben mi a szellemekkel társalogtunk, teljesen összevágott azzal az idővel, mely alatt Bergben a király-tragédia végére jutott.* * ... * Eddig a spiritiszta elbeszélése, melyhez részünkről azt a megjegyzést csatoljuk, hogy csak sajnálni lehet, hogy a spiritiszta társaság a szellemeknek nem adott teljes hitelt s nem kelt útra azonnal Bergbe, hogy a királyt, ha lehetséges még, megmentse. Ez megbocsáthatatlan hanyagság volt. Mit ér a szellemekkel jó lábon állni, ha, mikor lehetne, nem vesszük hasznát? Az anyja bűne. A Dora szerzőjétől. Fordította: Amién. XIII. (Folytatás.) (25.) Egyik sem álmodta, hogy a leányok azért voltak ide hiva, hogy közülük a birtok jövendőbeli úrnőjét válasszák. A két leánynak sem volt erről fogalma, sőt eleinte még Lady Ryeford sem képzelte, ámbár ott hol a saját érdekei forogtak fent, nagyon ravasz és élesen látó aszszony volt. A két leány első látásra megszerette egymást, s e vonzalom későbben a legmelegebb s odaadóbb barátsággá változott. Az első bemutatáskor kevés szót váltottak egy-