Ellenzék, 1921. április (42. évfolyam, 63-77. szám)

1921-04-08 / 69. szám

Cluj-Kolozsvár, 1921. április 8. 3 Románia állásfoglalása a magyar eseményekkel szemben Mit mondanak a liberálisok ? — Őszszel tárgyalják a választói és közigazgatási reformot. — Igazgatóságok az államtitkárságok helyett. — Elhalasztották a revült tárgyalásokat BUKAREST, április 7. Take Ionescu küügyminiszter Stva képviselő interpellációjával kapcsolatban következ Meg nyilatkozott Károly trór,foglalási kísérletéről: — Képviselő urak! Tavaly, midőn itt és a szenátusban a trianoni béke ratifikálását kértem, nyilatkoztán egyúttal a szomszédos Magyarországgal való viszonyaink tori szete felől. A bábom a mi előnyünkre dőlt el. A mi kötelessádín, hogy erőink arányában ítélkezünk az illik, hogy az erősebb levén engedékenyebb és kevésbé kihívó. M is megsürgönyöztem Budaörsbe, heg békés szomiszédsájtot óhajtunk s e magyar államnk, jogaink érintetlen fenntartása mellett, minden megoldó segítséget meg akarunk adni. Alkalmam volt ezt három magyar hivatalos képviselő előtt is elmondani. Egyikük Romániában kérdezte tőlem, hogy a kis antant Magyarország ellen alakult-e meg ? Azt feleltem, hogy Magyarország ellen alakult, de ugyanakkor annak javára is. Három szomszéd ellen mit sem kezdhet Magyarország s éppen ez van javára, mert önök nyugodtan fognak maradni s dolgaik után látnak. Egyik újabb alkalommal azt a határozott nyilatkozatot tették előttem, hogyha nem egyezünk bele Románia királyával való perszonál unióba, akkor a Habsburgokat fogják viszszahozni. Megmagyaráztam, hogy a perszonál unió lehetetlen. — A Magyarországon most lejátszódott Incidens felől előzetesen tudomásunk volt, csak éppen az óráját nem tudhattuk. Felelőtlen emberek azt a hitet keltették, hogy a Habsburgok restaurálását a szövetségesek eltűrik. Ámde ebben keservesen csalódtak. E percig az a meggyőződésem, hogy Horthy kormányzó nem tudott semmit megérkezéséről. Nem tűrjük meg IV. Károlyt a magyar trónon. Ami az erre vonatkozó eszközöket illeti, azok lehetőleg békés, diplomáciai eszközök legyenek, mert azt hiszem senki sem kívánja, hogy a végső szükségességet kivéve más eszközökhöz nyúljunk. Hozzáteszem még, hogy e tekintetben Románia a volt monarchia örököseivel egyetértően jár el. Az intézkedésekre nézve ezek az örökösök meg fognak állapodni. Még azt is kijelentem, hogy mindaz, amit a kisantant cselekszik, a nyugati hatalmakkal, Franciaországgal és Angliával egyetérően történik. S mivel az öröklő Hámokról beszéltem, Olaszország is ezek közt van. Az esetleg szükséges teendőket ezekkel kell megállapítani. A liberális párt a magyar eseményekről Bukarest, április 7. Take Ionescu külügyminiszter a kamara tegnapelőtti ülésén fejtette ki a budapesti eseményekkel kapcsolatban a kormány álláspontját. Ebben a kérdésben I. G. Duca a liberális párt nevében a következő nyilatkozatot tette: " Mi, a nemzeti liberális párt képviselői, úgy gondoljuk, hogy a magyarországi események a legkomolyabb figyelembevételt érdemlik meg. Romániának semmi körülmények között sem szabad megengednie, hogy az annyi hősiességgel és áldozattal szerzett béke gyümölcseit veszélyeztessék. Amennyiben az általános béke feltételeit az összes aláíró hatalmak szolidárisan állapította meg, csakis a többi kis és nagy szövetségessel egyetértésben szabad határozni és esetleg akciót indítani. A békét fent lehet tartani a határon is és a határon túl is A határon Romániának egyedül módjában van a békét fenntartani. A határon túl a békét csak azösszes szövetségesek közreműködésével lehet biztosítani, így áll a dolog nyugattal. Hidegvérrel, elhamarkodás nélkül és szoros kapcsolatban szövetségeseinkkel, kísérjük figyelemmel az eseményeket és fontoljuk meg a teendő intézkedéseket. Ugyanakkor a nemzeti liberális párt képviselői sajnálatuknak adnak kifejezést, hogy 1919-ben nem használták ki arra a román csapatoknak Budapesten létét, hogy Magyarország jövő közéletének irányítására és egy igazi békés és szélesen demokratikus uralom beállítására nézve az általuk javasolt intézkedések megtétessenek. A külügyminisztérium levéltárában ott vannak az iratok, amelyek bizonyítják, hogy a mi általunk akkor javasolt intézkedések kétségkívül megóvták volna a világ békéjét sok mai nehézségtől. Másrészről a nemzeti liberális párt képviselői úgy gondolják, hogy a Tiszántúl lefolyó események már jobban, mint bármikor szükségessé teszik a belső konszolidálás siettetését. A folytonos belső veszekedéseknek, harcoknak véget kell érni és meg kell indulni a belső eredményes munkának. Munkaprogram: BUKAREST, ápr. 7. A kormány elhatározta, hogy mindaddig, míg az agrár, költségvetés és pénzügyi javaslatokat meg nem szavazzák, a kamara üléseket tart. A közigazgatás és választójogi javaslat csak az őszi ülésszakon kerül a parlament elé. (Dtv.) A kolozsvári igazgatóságok KOLOZSVÁR, április 7. Szűkszavű távirat alapján jelentettük már hogy a kolozsvári államtitkárságok jelenlegi formájukban további intézkedésig fennmaradnak. Az erre vonatkozó hivatalos távirat a Vointa közlése szerint hibásan jelent meg, mert ez újabb jelentések mást adanak. Az államtitkársásgok a mi ■’appal megszűnnek és igazgatóságokká alakulnak át. A valóságban a régi államtitkárságok szervezete mijd’nem változatlanul marad, legifjabb határkörükben történik valami változás. Ezek azsogok az illatú bukaresti minisztériumok végrehajtó szervei lesznek, ezek rendeleteit fogják végrehajtani. Eddig az igazgatóságoknak csak némelyike a patt vezetőt. A beügyi igazgatóság vezetésével C. Tanasescu, az eddigi államtitkárt, a pénzügyi igazgatóság vezetésével pedig Manola erdélyi pénzügyi főfelügyelőt bízták mg. A többi igazgatóság vezetőinek kinevezése később történik m?a. Az államtitkrságok jelelegi tisztviselőinek egy részét ez illető resszortюг tartozó hivatalokhoz cs?töltik ог szolgálatra. Az átalakítás folytán elért pénzügyi meglabritás egyes íások megszüntetésével és az állmtitkárságok szakáktába állott utomobilok bevonásával jelentős összeget tesz ki. Ugyancsak a mai nappal megalakultnak tekintendő az erdélyi kormánybiztosság. A kormánybiztosság vezetőjévé C. Tinasescu volt belügyi államtitkárt nevezik ki, Moszkvával később tárgyalnak BUKAREST, ápril. 7. Az oroszországi események következtében a szovjet kormánnyal való béketárgyalások folytatására kiküldött román delegáció Révaiba utazását május eljére halasztották el Lupu kilép? BUKAREST, április 7. Politikai körökben feltűnést keltett, hogy a fedarációnak a kamarában való bevonulása alkalmával dr. Lupu hiányzott. Körükben úgy hiszik, hogy Lupu nem ért egyet a fedarációval, a képviselők kizárásával kapott elégtétellel és így szándékában volna a federációból kilépni. Jorga még mindég azon fáradozik, hogy Steret a federációban való belépésre bírja. (Dtv.) Reorganizálás BUKAREST, ápr. 6. A pénzügyi javaslatok helyes keresztülvitele érdekében elhatározták a pénzügyminisztérium reorganizálását. A re éltláb volt. Nem félt. Kezét a vállamra tette. Mosolygó szája perzselte az arcomat, amikor megszólalt : — Te katona vagy? — Az vagyok. — És ha nem vagy katona, akkor mi vagy? — Akkor? Akkor nagyságos ur vagyok. — Nagyságos úr? Azt hittem, hogy harangozó vagy, mint az apám. • — Ha te akarod, akkor harangozó leszek. — Nem igaz, mert te az vág'. És ezért nem is hiszem, hogy szeretsz. — Harangozó leszek, hogy elhidd. ' — Az nehéz. Fondóban nem tud más harangozni, mint az én apám. — A te kedvedért én is megtanulok harangozni. Megcsókoltam a száját. Nyolc éjszaka minden forróságát belecsókoltam a szájába. Többet nem szólt. Elhitte, hogy harangozó leszek. És ez olyan gyönyörű volt, olyan csodálatos, hogy Mária az ő tizenhatéves együgyüségével hitt nekem, elhitte a csókjaimat, a gyötrődésemet s ebben a pillanatban talán megbánta, hogy nyolc hosszú éjszakán gondolkozott azon, lennék-e az ő kedvéért harangozó s hogy illik-e ezt megkérdezni éjnek idején egy idegen katonától. Megint végtelen mély csönd ült a szobában. Minden pillanatért kár volt. Én nem szóltam. Mária se beszélt többet. Tizenhatéves szószerelmes fejét ráhajtotta mellemre s közben ügyesen takargatta be mezítelen lábát a vékony szoknyácskába. Az óriási, terhes csöndbe belehasitott egy kürt. Mária leugrott az ágyról, ijedten nézett rám, az ablakhoz futott, aztán kiszaladt az utcára. Izgatottan, lázitóan harsant az ostoba kürt... Az ezredes riadót hivatott. Hirtelen esni kezdett az eső ... Csöpörgött, pattogott az ablakon, a kürt pedig ordított... Az utcán veszett szaladgálás. Ijedt hangok és kardesörömpölás... Az istállók szúró szalmájából kibújtak a katonák és szidták a részeges ezredest. Az őrmester pofozta a lustákat, a kürt pedig ordított. És mindez olyan rettenetesen szomorú volt, ez az egész éjszakai riadó, éppen most, a kilencedik éjjel, amikor megfogadtam, hogy harangozó leszek. Valami kimondhatatlan szomorúság volt mindenben, abban, hogy esett az eső, megharsant a kürt, fölugráltak a katonák, lóra ült az ezredes, hogy Mária ijedten kiszaladt a szobából ... És hogy nekem is ki kellett szaladnom, nem Mária után, hanem a kürtszó után: ez volt a leges-legszomorubb, mert most nem voltam semmi, sem szerelmes, sem nagyságos úr, sem harangozó, hanem idomított állat, cirkuszi ló, vagy ilyesmi, amely gépiesen mozog a muzsika után... Rohantam és egy kicsi buta hadnagy, akinek nagyon nagy lába volt, rámrivallt és belökött a sorba ... Az ezredes közénk rugtatott, összeszidott mindenkit s aztán csak annyit mondott, hogy mars ... És mindez olyan rettenetesen szomorú volt. .* * * Mentünk Bozen felé. Két ember meghalt az utón, de nem tudta senki. A Penegál már rég elfedte a Fondót, Bozen végtelen kertjei már régen ránk nevettek, mi csak egyre mentünk, szakadatlan. A kövek izzadtak, a falakból parázs virított ki, a hadnagyból már csak két nagy, otromba lába látszott, kár, hogy a csillagjait nem varratta a lábára ... És ekkor közénk rugtatott az ezredes, aki ellopta a csókjaimat . . . Pálcájával veregette a lovát és a katonákat . . . Gazember — gondoltam magamban — minden ellopott csókért ezer halált kellene halnod . . . Gyűlölettel néztem bele vörös arcába, de a kis piszkos Fondóra gondoltam, a templomra, ahol az öreg harangozik, a polentára, amit az asszonyság fekete tepsikben sütöget és Máriára. Tizenhatéves volt és ez csodálatosan jól állt neki. Jól állt a mezítelen lábához, a kerek nyakához és a forró csókjaihoz ... A falak izzadtak és a kövekből parázs virított ki. Lehajtottam a fejemet. Már a hadnagy két otromba lábát se láttam. Ekkor az ezredes rámsuhintott a pálcájával. — Mi bajod? — kérdezte a csóktolvaj. — Semmi . . . Csak az ellopott csókokra gondolok és Máriára ... Az apja harangozó Fondóban. Hogy is hívják ? . . . Ezredes úr, bizony Isten elfelejtettem a vezetéknevét . . . ЕТХЮТЙЖ