Ellenzék, 1924. február (45. évfolyam, 25-47. szám)

1924-02-08 / 30. szám

1924. február 8. péntek Httj-Kolozsvár, 45. év, 30. szám .jegye­e­tőség: Strada L Bratianu 8 oldalas szirr. 2 L, Böbében 2100 ■- Li Majara-’ Alapította: BARTHA MIKLÓS szín­ség: 9, kiadóhivatal: 109 sz. 140, félévre 280, egész évre 500 lej. ■ -___________ - ■ ■■iiiMWMiiiia iiiiai iái m innia IMT lllllt rwiMIJIiifriMiFlTíirnTlTlI i'WT WMIfTIIf II1 ÍTTTT i ÍTrnr ~ ~~ ~~ « Változás a kisebb­ségi politikában? A kormányok kisebbségi politikájától — mert ebben a tekintetben az elő­zők is egy utat követtek a mai libe­rális kormánnyal — a magyarság, eny­hén szólva, épen nem lehet elragad­tatva. Miniszterek, politikusok olykor elfelejtenek ugyan egy-egy nyilatko­zat, hogy a románság és a felelős kormánytényezők az itteni kisebbsé­gek kielégítésére törekszenek. Sajnos azonban, a szép szavak biztatásait teljesen elértékteleníti a tények rideg valósága és alig múlik el nap, hogy­ a magyarság szellemi és anyagi bir­tokállományának megtámadását jelentő intézkedéseket ne kellene elköny­velnünk. Most aztán történt valami, amiből, ha optimisták lennénk, arra lehetne következtetni, hogy a kormány mégis elérkezettnek látta az időt arra, hogy eddigi kisebbségi politikáját re­vízió alá vegye. De nem vagyunk optimisták és így nem fűzünk a történ­tekhez valami messzemenő következ­tetéseket. Arról van ugyanis szó, hogy Marzescu igazságügyminiszter egy ITO-rá intézett kérdésre a kisebbségi kérdés szempontjából figyelmen kívül nem hagyható kijelentést tett. Kijelen­tette, hogy az állampolgárok gazda­sági, társadalmi és nemzeti léti alapon is egyesülhetnek. Tette pedig ezt a kijelentést az erkölcsi személyekről szóló törvényjavaslat most bezárult kamarai tárgyalása so­rán és azzal okolta meg, hogy az al­­kotmánytörvénynek az egyesülési sza­badságra vonatkozó rendelkezései ezt a szabadságot az állampolgároknak nemzetiségre való különbség nélkül megadják. Ebből következik, hogy a polgárok a jelzett célokra nemzeti alapon is egyesülhetnek. Nagyon jól tudjuk, hogy a minisz­ternek a parlamentben tett kijelentése nem jogforrás. De végül is a kormány felfogásának kifejezése. Ebben az eset­ben pedig annak, hogy mi a kormány álláspontja, fokozott jelentősége van. Hiszen egyesületi ügyekben épen a kormányé, illetve a belügyminiszteré a döntő szó. Mi eddig se tartottuk két­ségesnek, hogy az alkotmánytörvény megadja a magyar kisebbséghez tar­tozó román állampolgároknak azt a jogot és szabadságot, hogy magyar társadalmi, gazdasági és nemzeti utón­egyesületeket alakíthassanak és ezek az egyesületek szabadon működhes­senek. De sajnos, a kormány és épen a mai liberális kormány, nem ezen az állásponton volt. Ha ezt vallotta volna, akkor a ..Magyar Szövetséget nem te­hette volna lehetetlenné. Pedig tudva­levőleg ezt tette. Az igazságügyminiszter ugyan hoz­zátette, hogy az ilyen alapon létrejött egyesületek működése se támadhatja meg a közrendet és az állam biz­tonságát. Ez magától értetődő. De hogy a Magyar Szövetség működése mennyiben támadta volna meg akár a közrendet, akár az állam bizton­ságát, annak megmondásával a kor­mány mai napig adós maradt Akármi­lyen nyújtható, elasztikus és az arbitrá­­rius megítélésnek a legnagyobb fokban alávetett legyen is az államellenesség fogalma, mégsem hisszük, hogy ezt arra a nemzeti alapon megszervezett magyar egyesületre alaposan rá lehe­ tett volna sütni a legnagyobb igyeke­zettel is. Ily előzmények után a kisebbségi politika irány- és mentalitásváltozta­­tásának jeléül vehetjük-e a miniszteri nyilatkozatot ? Szeretnék, ha úgy lenne. De épen ma, amikor a magyar iskolák ellen folyik a döntő hadjárat, nem hihetjük. Egyet azonban minden­esetre­­ nagyon érdekesen illusztrál Marzescu kijelentése. Azt, hogy ná­lunk milyen kirívó, minden jogérzetet felzaklató az ellentét elmélet és gya­korlat között Az elmélet a jog, a gya­korlat a kormány hatalmi tényei. (B.) Bratianu Vintiia és Constantinescu vetélkedése A liberális párt kulisszatitkai. — Megmozdul Iorga pártja — Az Ellenzék tudósítójától — Mialatt ellenzéki körökben, ha nem is nehezen, de legalább is lassan ha­lad az úgynevezett blokk megalakítása, azalatt a liberálisok részén a legtöké­letesebb belső egység és összhang vált valósággá. Az olyan kisebb elé­­gületlenségek, amilyen a Florescu volt igazságügyi miniszteré, nem szá­mítanak. Nagyobb jelentősége volt annak az ellentétnek amely a vintilisták és Con­stantinescu földmivelésügyi miniszter barátjai közt állott fenn. Ezek most egységesen hangoztatják, hogy Bratianu Vintila és Constantinescu közt telje­sen helyreállott a harmónia. A megegyezés állítólag olyan for­mula alapján jött létre, amelynek ér­telmében Constantinescu megadta ma­gát. Eszerint a földmivelésügyi minisz­ter Constantinescu Tancréd közvetíté­sével kijelentette azt az elhatározását, hogy minden feltétel kikötése nélkül elismeri Bratianu Vintilát pártfőnök i­ránt,­­továbbá, hogy semmiféle nő­­séget sem fog okozni a kormány­nak a gazdasági javaslatok tárgyalása és életbeléptetése alkalmából. Ezeknek a kijelentéseknek az a feladatuk, hogy a pénzügyminiszter követeléseit kielégítsék. Az első Bra­tianu Vintila régi s egyáltalában nem is titkolt vágyát elégíti ki, a másik viszont minden esetleges bonyodalmat elhárít a gazdasági törvényjavaslatok törvényerőre emelése útjából. Bratianu Jones és Vintila arról van­nak meggyőződve, hogy a gazdasági reformokat csak a párt kebeléből tá­madó bonyodalmak veszélyeztethetik. Az ellenzék részéről támadható veszedel­met sokkal jelentéktelenebbnek látják. Természetes volt tehát, hogy a Con­stantinescu kijelentéseit csakis lelkese­déssel fogadhatták, tétját a bratianis­­ták teljes erejükből támogatni is fogják. Másfelől — írja az Adeverul — ezért tartanak össze az ellenzéknek az ag­rárkérdésekben való támadásaival szem­ben, ezért fordulnak elő egyes össze­tűzések Bratianu Vintila és némely Constantinescu-ellenes képviselő kö­zött, amelyek felől a nagy­közönség tudomást sem szerezhet. Ebből meg­lepetések is keletkeztek, mivel ezek a képviselők azt gondolták, hogy Con­stantinescu támadásával jó szolgálatot tesznek Bratianu Vintilának. Constantinescu nézőpontjából ítél­kezve, nyilvánvaló, hogy ő a legjobb utat választotta magának. Pártfőnök­­ségi vágyai nincsenek, de az ellenzék heves ostromának lévén kitéve, könnyű volt megéreznie, hogy a Bratianu Vin­­tila főnökségének elfogadásával és po­litikája további támadásának abban­­hagyásával hátralevő politikai életét nyugalmassá teheti. Meglepte Con­stantinescut s fájdalmasan is esett neki az a heves támadás, amelyet az ellenzék intézett ellene. Harmincéves politikai pályája folyamán most érte először ilyesmi. Logikus feltevés lett volna, hogy az ellenzék kímélje a li­berális párt kebelében azt a politikai erőt, amely a vintilista politikának magában a pártban szolgált kerék­kötője gyanánt. Azt remélte, hogy ezúttal sem lesz másképen. Amikor azonban látta a fordulatot és meglátta a pártban ellene irányuló erőfeszítéseket, azonnal átlátta a hely­zetet s a maga intelligenciájával és tapasztalataival jobbnak találta Bra­tianu Vintila karjaiba vetni magát. Constantinescu földmivelésügyi mi­niszter ma Bratianu Vintila kegyét élvezi, utóbbi pedig biztosra veszi, hogy gazdasági politikája megvalósul és a pártfőnökséget is elnyeri, mihelyt megüresedik. A Jorga professzor vezetése alatt álló Nacionalista-Demokrata­ Párt ál­landó delegációja vasárnap gyűlést tartott, amelyen a bizottság tagjai ke­vés kivitellel részt vettek. Beható esz­mecsere után a következőket hatá­rozták : 1. Kerületenként nagy, nyilvános népgyűléseket tartanak, amelyeken a párt vezetői részt vesznek és közremű­ködnek. Ilyen pártgyűlések lesznek: március havában Krajovában és Cser­­novicban; áprilisban Temesváron, má­jusban Kisenevben és Bukarestben, júniusban Kolozsváron. 2. Feszült figyelemmel kíséri a párt delegációja a többi ellenzéki pártoknak a jelenlegi politikai helyzetben való magatartását, ezúttal is hangoztatva a nacionalista-demokrata pártnak régi álláspontját, hogy a megnagyobbodott Románia részére csak pontosan meg­állapított programm alapján létrejövő együttműködéssel lehet méltó, hatalmas kormányt megalakítani. magyar—jugoszláv egyezmény Páris, február 7. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Magyarország és Jugoszlávia kiküldöttei között a függőben maradt kérdések tisztázására tárgyalások foly­tak báró Korányi Frigyes és a párisi magyar követ vezetésével. A tárgya­lások eredménnyel végződtek, a ma­gyar—jugoszláv megegyezés eredmé­nyét egyezményekbe foglalták, ame­lyeknek jegyzőkönyveit mindkét állam képviselői aláírásukkal megerősítve a jóvátételt bizottság­ elé terjesz­tettek. Diplomáciai affér Amerika és Németország között Wilson halála miatt Páris, február 7. A párisi reggeli lapok Washing­tonból különös diplomáciai affért je­lentenek, amelynek okozója Wilson halála. A washingtoni német nagykövet azzal az indokolással, hogy Wilson a német külügyminisztérium nézete sze­rint csak egyszerű magánember volt, a követség palotáján a zászlót a gyász jeléül nem eresztette félárbócra. Az amerikai lapok óriási felháborodással írnak a washingtoni német követség magatartásáról s egyes lapok arról cikkeznek, hogy Amerika és Németor­szág között a viszony gyökeresen meg fog változni, ha a német nagykövet nem adja meg az elhunyt elnöknek a végső tiszteletet. Mikor fog érvényesülni a miniszteri ígéret? Az erdélyi magyar oktatás króniká­jába újra szomorú adatokat kell be­jegyeznünk. Szatmáron a még mű­ködő középiskolákat egy csapásra be­zárták. A kegyetlen elbánásban három középiskola osztozik: az apácák ve­zetése alatt álló tanítónőképző és pol­gári leányiskola, továbbá az ősi re­formátus főgimnázium. A bezárás okául a szokott kifogást hozzák föl: a szóbanforgó iskolák nem fordítottak elég gondot a román nyelv tanítására. Az érdekelt szülők és iskolafentartók persze mindent meg fognak kísérelni, hogy a minisztert jobb belátásra bír­ják. Hivatkozhatnak a miniszternek arra a kijelentésére, amely az iskolák működési jogának elismerése ügyében a jövőre több figyelmet és megértést ígért. Az elemi oktatás is érzékeny veszteséget könyvelhet el: legújabban a szolnokdoboka megyei Doboka köz­ség református elemi iskoláját is be­zárták. Ruppert nem kerül mentelmi elé Budapest, febr. 7. A nemzetgyűlés mai ülésén Pesthy Pál alelnök nyilatkozatot tett, amely­ben visszavonta azt a Ruppertre vo­natkozó indítványát, hogy Ruppertet a belügyminiszterrel szemben elkövetett sértés miatt a mentelmi­ bizottság elé állítsák. A javaslat visszavonásának oka az, hogy a mentelmi­ bizottság elé való utalás határozatát házszabályel­lenesen hozták. Ruppertet azért a sér­tésért, hogy: „a belügyminiszter nem gentleman11, utólag rendreutasította. A mára bejegyzett interpellációk so­rában Kiss Menyhért Prónay ismere­tes becsületsértési ügyében, Hebert Ede pedig a politikai foglyok névso­rának és rájuk vonatkozó egyéb ada­tok közlésének megtagadása tárgyá­ban interpellált.

Next