Ellenzék, 1924. december (45. évfolyam, 273-294. szám)

1924-12-18 / 286. szám

3. oldal. 45. év, 286. szám. ELLENZÉK Nem éa vagyok az oka Fülöp Dénes káláláoak" Bicsérdy Béla levele az Ellenzékhez. — Azt állítja, hogy 1253 embert mentett meg a haláltól (Az Ellenzék tudósitójától.) Az er­délyi lapok többször foglalkoztak már dr. Fülöp Dénes marosvásárhelyi or­vos halálával. Fülöp, aki menthetetlen tuberkulózisban szenvedett, mint is­meretes, a vegetárianizmus apostolá­hoz, Bicsérdy Bélához fordult, aki egy utóbb nyilvánosságra került leve­lében biztos gyógyulást ígért a sir szélén álló Fülöpnek, abban az eset­ben, ha tanácsait követi, hat hétig együtt fürdőznek Korondon és tiz­­tizenkétezer lejt fizet neki a gyógyke­zelésért. Fülöp Dénes nem ment el Korondra, azonban betartotta a foga­­iasi apostol tanácsait pontosan. Ad­dig koplalt, amíg aztán örökre le­hunyta szemét Főleg Fülöp Dénes esete volt az oka annak, hogy a marosvásárhelyi ható­ságok betiltották Bitsérdy előadásait. Ezt annak idején az Ellenzék meg is irta. Bicsérdy most hosszabb levelet küldött nekünk, amelyben védekezni igyekszik az ellene felhozott vádak ellen. Azt állítja, hogy orvosi sikerei keltették föl marosvásárhelyi „kollegái" irigységét Mint mondja, a marosvá­sárhelyi orvosok Fülöp hagyatékából megszerezték levelét, amelyet mint kompromittáló adatot használták fel ellene. Fentartja azt az állítását, hogy Fülöp meggyógyult volna, ha ajánlatát elíogadja, pedig — Írja — „biztosí­tottam őt arról, hogy hétszázezer lej­nyi készpénze mellett időmnek (nyolc hét) tizenkétezer lejjel való rekompen­­zálását meg sem ereznéügy látszik a fogarasi apostol jól meg tudja vá­logatni a pacienseit, csak az a pechje, hogy a szerencsétlen Fülöp Dénes bizalma Bicsérdy tudományában nem állott arányban eléggé jelentős va­gyonával. Bicsérdy levelét azzal végzi, hogy kúrája alapján ErűLy területén más­­féléven belül 1253 embert adott vissza az életnek, arról azonban elfelejtkezik, hogy a másfélezer ember kétségkívül ép úgy életben volna ma is, ha az ő kuruzsló tudományát nem is veszt igénybe. CfiamMin angol külügyminiszter Deszámol párisi és római útjáról London. (Az Ellenzék tudósitójától.) Chamberlain külügyminiszter az alsó­ház külpolitikai vitájában, melyben Travelian a munkáspárt nevében el­itélte az angol kormány külpolitiká­ját, különösen kiemelve az Egyiptom­hoz intézett jegyzék helytelen voltát, hosszabb beszédet tartott, amelyben rokonszenves hangon emelte ki a Népszövetség jelentőségét. Ezután Herriot-val és Mussolinivel folytatott tanácskozásaira tért át, melyeket első­sorban azért folytatott le, hogy a két barátságos állam miniszterelnökeinek véleményét a politika nagy kérdései­ről személyesen megismerje s hogy a külpolitikai kérdésekben fölmemlő nehézségeket velük közösen elhárít­hassa. E tanácskozások minden meg­vitatott kérdésben közös megállapo­dásokhoz vezettek. A genfi jegyző­könyv kérdésében az angol kormány álláspontjáról még nem nyilatkozha­tott, mert az még nem végleges mind­addig, amig a dominionokkal együt­tes döntéshez nem jut. Egyiptom kér­désében hangsúlyozza, hogy Angliá­nak múlhatatlanul cselekedni kéllett, mert az események kényszeritették, hogy késedelem nélkül megóvja az Egyesült-Királyság ok tekintélyét. Egyip­tomtól különben is csak vállalt köte­lezettsége teljesítését követelik. A Népszövetség beleavatkozása ebbe a kérdésbe illetéktelen volna s így föl se vetődött. A kormány e kérdés megoldására valószínűleg javasolni lógja egy Szudán-egyiptomi vegyes bizottság kiküldetését, melynek élére semleges elnököt állítanának. A nagy vihart fölveri Zinovjev-levélröl kije­lenti, hogy azt minden kétséget kizá­rólag valódinak tartja. Már ez a le­vél is igazolja az előző kormány ál­tal tervbe vett angol-orosz megálla­podások elvetését. Különben is ab­szurd föltevés, hogy a jelenlegi Orosz­országgal jelentékeny kereskedelmi összeköttetés lehetséges volna. A mos­tani időpont alkalmatlan arra, hogy az oroszokkal tovább tárgyaljanak, mert minden barátságos viszonynak előföltétele az egymással összekötte­tésben lévő országok belügyeinek köl­csönös tisztelete s a mai Oroszország vezetősége csak nemrég adta bizo­nyítékát, hogy erre nem hajlandó. Megállapították, hogy fontos iratok tűntek el Herberger iratcsomójából Vaitaianu miniszter és a kivándorlási ügynök okmányai. — Visszaélések a fogtechnikusok kolozsvári vizsgálóbizottságánál Bukarest. (Az Ellenzék tudósitó­jától.) A fogtechnikusokról szóló tör­vényjavaslat tágyalása rendjén Ra­­kovitza, kolozsvári egyetemi tanár a kolozsvári vizsgálóbizottság tapaszta­latairól bőséges beszámolót adott a szenáus ülésén. Rakovitza erőteljesen hangoztatta, hogy a törvény rendel­kezéseit egyáltalában nem tartották be. Ugyanakkor, mikor a törvény tiz évi gyakorlatot ir elő, kis­korúaknak is adtak ki okle­veleket. Még súlyosbítja a helyzetet, hogy maga Saveanu hagyta jóvá a szabály­talanságokat. Popovici megtorló eljá­rás megindítását kéri azok ellen a bizottsági tagok ellen, akik ezeket az okleveleket kiadták, mert ezek még vétkesebbek, mint akik szabálytalan okleveleket kaptak. A kamara ülésén Moldován Viktor tiltakozott az ellen, hogy az útlevél­panamára vonatkozó iratokat nem ter­jesztik a parlament elé. Említést tett Herberger hírhedt kivándorlási ügy­nök visszaéléseiről. Elmondta, hogy Herbergerre vonatkozó iratcsomóból több fontos okmány eltűnt, amelyek Vaitoianu miniszterre nézve kompromittáló adatokat tartal­maztak. Moldován kérdést intézett az Igazság­ügyminiszterhez, van-e tudomása az okmányok eltűnéséről Circulescu azt válaszolja Moldován­­nak, hogy a Herberger-féle iratokat megtalálták és rendelkezésre állanak. Vaitoianu miniszter csak azért vette magához az iratokat, hogy szükség esetén információkat adjon. Moldován mégismétli a kérdését az iratcsomó eltűnt részleteire vonatko­zólag s vizsgálat elrendelését kép. A kamara ezután megszavazta Vala­mennyi miniszteri tárca költségvetését Az üzletvezetőség jogügyi osztálya már előre tiltakozott Cioc Haralambie szabadlábra helyezése ellen Újabb kétmilliós lopásra jöttek rá. — Fenyegetőzik a sikkasztó Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudó­sitójától.) Egy szatmári hiradás tudo­másul adta, hogy Cioc Harambaiet, az ottani vasúti fütőház főnökét, akit — többmilliós értékek ellopása miatt — az ügyészség fogságba vetett, a nagy­váradi tábla vádtanácsa százezer lej óvadék ellenében szabadlábrahelyezte. Ha csak egy közönséges bűnügy perrendtartásszerü szabályos elinté­zéséről volna szó, semmi különö­set sem találnánk a vádtanács intéz­kedésében, de mert Cioc Harambalie­­ről, a CFR kolozsvári jogügyi osztálya újabb és újabb gazságokat derített ki, amelyeket a szabadlábra helyezés kéré­sének hírére, haladéktalanul a szat­mári ügyészség tudomására hoztak, azért érthetetlen, hogy Cioc mégis ki­szabadult a fogházból. Az Ellenzék munkatársa felkereste ebben az ügy­ben dr. Marcus Istvánt, a CFR jog­ügyi osztályának kolozsvári főnökét, aki a következő felvilágosítást adta: — Cioc Haralambieről az elmúlt nyár folyamán kiderült, hogy több mint egy millió lejnyi értékkel meg­károsította a CFR-t. Vagontételekben lopott különböző ércanyagokat, ame­lyeket egy Székely nevű szatmári mü­­lakatos utján értékesített. Följelenté­sünkre a szatmári ügyészség letartóz­tatta a fütőházi főnököt és párhuza­mosan a CFR jogügyi osztályával be­vezette a nyomozást ellene. Cioc letartóztatásával egyidőben vizsgálat a folyt már előbb letartóztatott Condescu kolozsvári vasúti főtisztvi­selő ellen is. De természetesen akkor még sejtelmünk sem volt arról, hogy Cioc és Condescu cselekvései között valami közösséget keressünk. A jog­ügyi osztály nyomozása során azon­ban egyre több jel szólt amellett, hogy a szatmári fűtőházi főnök és Condescu összejátszottak. Miután azonban még megfelelő tárgyi bizonyítékaink nem voltak a kezeinkben, Condescu. akit azóta öt esztendőre elitéltek, csak a saját egyéni bűncselekményei miatt lett fe­lelőségre vonva. — ElitéHetése után egyre több és több bizonyítékot találtunk kettőjük bűnös manipulációja mellett. Megálla­pítottuk, hogy Cioc és Condescu együttesen, tehát közös aláírással va­gontételekben vételeztek különböző anyagokat a filareti anvagszertárból. Az anyagszertár vezetősége gyanútla­nul kiutalta számukra a kért dolgo­kat, amelyeket azután a szatmári fü­­tőház címére továbbítottak. Ezek a vagontételekben elküldött tárgyak azonban soha sem kerültek a CFR birtokába, hanem azokat Cioc, illetve Condescu előzetes megbeszéléseik alapján még útközben értékesítették magánosoknál — Az anyagok vételezésének ügy­menete szerint a filareti szertár bizo­nyos terhelési bárcákat állított ki, amelyeket azután elküldöttek Cioc szatmári fütőházi főnök részére. 0 mindannyiszor eltüntette ezeket a bár­cákat és nem terhelte meg a fütőház számláját azok értékével. Soha se de­rült volna ki ez a manipuláció, vagy csak igen nagyon későre, ha ilyen ter­helési bárcák a kolozsvári szertár cí­mére nem érkeztek volna. .Tudnillik Condescu — valószínűleg Cioc-kal való megbeszélése alapján — egyszer­­másszor a kolozsvári anyagszertár cí­mére is küldetett árukat. Itt aztán a bárcák beérkezése után kiderült az egész manipuláció. — Amikor a jogügyi osztály veze­tősége meghallotta, hogy Cioc Hara­lambie ügyvédje utján óvadék ellené­ben a szabadlábra helyezését kérel­mezte, körülbelül tiz nappal ezelőtt, haladéktalanul tudomására hozta a szatmári ügyészségnek, hagy újabb és körülbelül több mint két millió lejnyi lopásra jöttek rá és ezért óvást emeltek Góc­nak bármi elmen való szabad­­lábrahelyezése ellen. Bennünket lepett meg tehát a leg­jobban az a tény, hogy kellő intéz­kedésünk ellenére a nagyváradi tábla vádtanácsa mégis szabadon bocsáttatta Cioc Haralambief. Arra a kérdésünkre, hogy nem le­het-e az újabb feljelentések alapján Ciocot megint letartóztatni, dr. Már­­cus kijelentette, hogy nemcsak hogy ehetne, de az ügyészségnek köteles­sége is ilyen értelemben intézkedni és a nyomozást ki jeszteni. Jellemző az egész ügyre, hogy — más forrásból nyert értesülésünk sze­rint — Cioc kiszabadulása után Szatmáron többek előtt azzal fenyegetőzött, hogy elmegy Bukarestbe és majd megmu­tatja a kolozsvári üzletvezető­ségnél mindenkinek, aki etieme bármit tett, hogy valamennyit Kisenewbe fogják áthelyezni Úgy látszik, Cioc nagyon bízik a maga dolgában. A szabadlábra helye­zését már legalább el tudta érni. Ezek után hinnünk kell azt is, hogy a fe­nyegetéseit is be tudja váltani. Andrássy Gyula gróf nagy beszéde Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hosszas hallgatás után Andrássy Gyula gróf nagy politikai beszédet tartott a budai Vigadó nagytermében. Beszédé­ben kijelentette, hogy a mai magyar kormány a külpolitikát úgy kezeli,mim a pénzügyi politika egyik oldalágát. A külügyminiszterséget is ismételten pénz­ügyi szakemberre bízta. Az ország egyetlen külpolitikai sikere Apponyinak a Népszövetség tárgyalásain elmondott beszéde, amelyben rámutatott arra, hogy a magyar probléma egész Euró­pának problémája. A közerkölcsök' zülléséért a kor­mányt teszi felelőssé, amely súlyos panamavádak tisztázásánál sem lép az egyedüli helyes útra, a teljes nyil­vánosság útjára. Ennek következménye, hogy ilyen esetekben a bírói ítélet után is kérdőjelek maradnak föna A házszabályrevizióra nem volt szükség s a klotür a mai parlamenti helyzet­ben csak újabb bajokat fog okozni. Hangsúlyozza, hogy a kibontakozásra csak egyetlen ut van s ez a Jogfoly­tonosság útja. Mint eddig, most is minden erejét ennek a célnak szolgá­latába fogja állítani. Meg van győ­ződve arról, hogy nem politikusok, hanem a magyar törvények parancs­szava fogja visszahozni a legitim ki­rályt. Beszédét azzal végzi, hogy en­nek a nagy célnak kitűzését is úgy kell megvalósítani, hogy az ne veszé­lyeztesse az országot. Egységespárti 4 körökben ma élénk megbeszélés tárgya volt Andrássy Gyula legitimista beszéde. Megállapí­tották, hogy ez az újabb legitimista zászlóbontás nem tekinthető jelentö­­séges politikai eseménynek. A párt vé­leménye szerint, aki a királykérdést ismét be akarja dobni a magyar poli­tikába, az csak időszerűtlenül és cél­talanul kavarja föl a politikai szen­vedélyeket. Kezdődik újra a gabonarekvirálás? Bukarest. (Az Ellenzék távirata.) Amikor néhány nappal ezelőtt hir ér­kezett arról, hogy a kormány Turn- Szeverinben lefoglaltatta a malmok lisztkészletét s a lakosság szükségle­teinek fedezésére átadta a primárnak. azt kellett hinnünk, hogy helyi jelen­tőségű hiányról van szó, melyet át­meneti forgalmi nehézségek idéztek elő. A gabonarekvirálást azonban — ugyláiszik — országszerte elrendelte a minisztertanács. Erre vall legalább az a rendelet, melyet a brailai primár kapott a malmok késztetettek össze­írására.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék