Ellenzék, 1931. augusztus (52. évfolyam, 173-197. szám)

1931-08-30 / 197. szám

2 . Hal. A MEGGAZDAGODÁS ÚTJAI A 90 éves Rockefeller 180 millió dollárt adott emberbaráti célokra Nemcsak gyűjteni, adni is tudott és a világ minden táján működő Rockefeller - intézetek útján élvezik a betegek és szerencsétlenek óriási vagyona áldását — Befejező közlemény — Rockefeller trösztjének korlátlan hatal­mát természetesen az érdekelt vállalatok nem nézték jó szemmel. Megindult a harc közöttük és az Ohio állambeli legtöbb tör­vényszéknél vizsgálat indult a Rockefeller­­tröszt ellen. Addig kerestek, kutattak az el­lenfelek, amíg találtak egy törvényszakaszt, amely büntetéssel sújtja a gazdasági érdek­­közösségek alakulását. A vizsgálat megin­dult és Rockefeller ellenfelei a tröszt szo­morú végét jósolták. De Rockefeller sok­kal ravaszabb róka, semhogy megfogni en­gedje magát. Látszólag likvidálja a Stan­dard Oil Trust-öt, hogy eleget tegyen a tör­vénynek, de a tröszt valójában csak papí­ron szűnt meg. Épp úgy működik, csak most már titkos alapon. Rockefeller szemé­lyes varázsa tartotta össze a kolosszális ér­dekközösséget. Újabb támadások a ledönt­­hetetlen épület­eken. Az amerikai törvény­székeken mázsaszámra gyűlnek az akták a tröszt-ügyben. A sajtó naponként szinte kü­lön rovatban rendesen foglalkozik a Rocke­­feller-afférral. Eltisrrt a petroleumk­irály Az egész világ élénk figyelme között újabb komoly vádat emelnek Rockefeller ellen tisztességtelen verseny miatt. Rocke­fellert törvény elé idézik, feleljen a vádra. De Rockefeller nem jön, egyszerűen eltűnt. Elfogatási parancsot adnak ki ellen, de­tektívek kutatják mindenfelé. Mindenki lá­zasan figyeli az izgalmas hajszát, fogadá­sokat kötnek vérbeli amerikai módra, hogy jószántából jön, vagy hozzák a törvény elé? Rockefellert a föld nyeli el. Ügyvédjének megküldi utasításait, de személyesen nem jelentkezik. A rendőrség hamarosan kinyo­mozza, hogy birtokán a legjobb lelkiisme­rettel golfozik. De , nem akadt rendőr, aki letartóztatni merte volna John D. Rockefellert. A per a világ eddigi legnagyobb pénzbír­ságával sújtotta Rockefellert, 29 és félmillió dollárral. De Rockefellernek esze ágában sem volt ennek a hatalmas összegű bünte­tésnek a megfizetése. Felebbezett. Évek hosszú során ismétlődtek a tárgyalások, egyszer elítélték, máskor felmentették, de egy bizonyos:­­ a Standard Oil Trust soha sem fizette meg a 29 és félmilliót. A zárkózott természetű Rockefeller szeré­nyen emlékirataiban egy szót sem ejt ar­ról, hogy ő volt az, aki az 1907-iki pénz­ügyi válság katasztrofális élét elvette. Ek­kor már nyugalomba vonult, de a vészes pénzviharban visszatért Angliából Ameri­kába, ahol soha sem volt olyan szükség er­re az „erős lelkű emberre“, mint akkor. Egész Amerika megmentőjeként ünnepelte a sovány ,,Jonny“-t, de ő, miután a pénz­ügyi helyzetben rendet teremtett, megszö­kött ismét a nagy nyilvánosság elől vissza a pihenésbe. Ma 90 éves Rockefeller elmúlt 90 éves. A Hewitt és Tuttle cég fizetésemelést kérő kis Jonnyjá­­ból a világ egyik leggazdagabb embere lett. Világhírű tudósok kiderítették róla, hogy ereiben a Plantagenet-clarencei hercegi csa­lád vére csörgedez. A kimutatott ősök kö­zött nyolc angol király és egy spanyol ki­rály is szerepel, akit később szentté avat­tak. A hercegi és grófi ősök száma egye­nesen légió. Maga Rockefeller mindezzel keveset törődik. Egyszerűen, visszavonultan él birtokán. Anélkül, hogy egy újat mozdítaná, válla­lataiból többmilliós évi jövedelme van. Teljesen visszavonult az üzlettől. Az ember, akinek nevét az egész világ ismeri — nem akar tudni a világról. Pihenni akar. Nem­rég vasútvonalat akartak átvezetni birtokán. Kétmillió dollárt fizetett, csak hogy ne za­varják az emberek a nyugalmát. Rockefeller neve nemcsak a gazdagság listáján, de az emberiség jótevői között is első helyen. Óriási összegeket fordított és fordít a tudomány ápolására, iskolák, egye­temek és kórházak alapítására, de pártfo­gót találnak benne a misszionáriusok is. Bortask­edrílf, vendéglősök, korcsmárosok fi­gyelmébe. Kitűnő minőségű cirka 300 hektoliter elsőrendű mustot eladásra ajánlok saját termésű Leányka, Rajnarizlíny, Muskotály st­b. Alkalmas eset­leg kóser bornak. Szép pince a szőlőben rendelkezésére áll a vevőnek. A szőlő bent van a városban. Kisebb tételekben is eladó. Érte­kezni lehet ez ügyben Füssy J. könyvkeres­kedésében Tordán. ELLENZÜK Vasárnap, 1931. augusztus 3­0. A jótékony Rockefeller 180 millió dollárra becsülik azt az össze­get, amit eddig Rockefeller jótékony célra fordított. Különösen a Rockefeller-intézet alapítása szerzett örök nevet neki az orvos­­tudományban. A newyorki főintézeten kí­vül a világon számos fiókintézet működik és sok szérum, többek között a nyakszirt­­merevedés rettenetes járványának széruma is ennek az intézménynek köszönheti felfede­zését. A szociális viszonyok javítása, a tu­domány terjesztése és a magas műveltség általánosítása a célja Rockefeller másik nagy alapítványának, a „General Education Bo­­ard“-nak. Ez az intézet például mezőgazda­­sági vegyészeket küld ki Amerika legkisebb farmjára is, hogy a farmereket, akiknek sem pénzük, sem idejük nincs felsőbb gaz­dasági iskolába járni, beavassa az újabb, rendszeresebb és eredményesebb mezőgaz­dasági eljárásokra. Valóságos áldás Rocke­fellernek az az intézménye is, amely fiatal lányokat betegápolónőkké képez ki és eze­ket szegénysorsú szülő nőkhöz küldik ki. Rockefeller szerénységére jellemző, hogy mindenről egy szót sem említ emlékiratá­ban. Befejezte élete művét és a 9. évtize­den túlhaladt öreg urnák egyetlen szórako­zása, hogy ma is minden reggel golfozik. Ennél a sportnál a visszavonult Rockefel­ler társasága — a labdaszedő gyerek. Rockefeller a gazdaságért harcolt — és győzött. A bányabükki apósgyilkos hat esztendejét a kolozsvári tábla is megerősítette Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kolozsvári Ítélőtábla ma délelőtt foglalko­zott másodfokon annak a borzalmas kegyet­lenséggel végrehajtott gyilkosságnak bűn­ügyével, amely az elmúlt év őszén Bánya­­bükkön történt. A gyilkosság áldozata öreg, 62 éves bányabükki gazdálkodó, Perde Juon volt. A bűntény előzményei a következők- A Süld eladóvá lesi Az öreg gazdálkodónak az utóbbi években nagyon felszaporodott az adóssága s hogy valami módon megmeneküljön a terhektől elhatározta, hogy földjének egyik darabját eladja. Amikor fia, Perde Romulus értesült apja szándékáról, hogy megmentse a földet, kijelentette, hogy ő hajlandó megvenni s a rendes vételárat meg is fizeti érte. Apa és fia között pár nap múlva létre is jött a szerződés s az ügy ezzel rendben is lett vol­na. A földeladásnak azonban neszét vette az öreg Perde Joan veje, Pop Vasile s mivel ilyenformán kijátszottnak érezte magát az örökségből, apósa és annak fia ellen bosszút forralt. Kolliohomedia A múlt év októberének egyik estéjén a fiatal Perde Romulus hazafelé ment. Útja Pop Vasileék háza előtt vezetett el. A Popék kutyája ugatni kezdett, mire Pop Vasile fia, Pop Xantemir kinézett az utcára s amint meglátta Perde Romulust, apjával együtt ki­rohant és belekötött a hazafelé igyekvő fia­tal gazdálkodóba. — Miért ütötted meg a kutyánkat? — ki­áltották Popík s be sem várva annak vála­szát, hangos szitkokkal támadtak rá. Majd megfenyegették: — Megállj! Ma éjjel nem fogsz aludni! Ma még találkozunk! Perde Romulus a kínos incidens után ha­zament, elmondta az esetet apjának, majd hatalmas botot vett kezébe s az utcáról kia­bálta Popék háza felé: — Merjen csak idejönni valaki! Dolgozni kezd , vasvára Pop Vasile időközben vasvillát vett magá­hoz s fiával együtt Perdéék felé ment. Fia, Xantemir egyenesen Perde Romulusnak tar­tott s hogy apja addig időt nyerjen, barát­ságosan beszélgetni kezdett. Pop Vasné ez­alatt óvatosan hátba került Perde Romulus­­nak s egy adott jelre apa és fiú egyszerre kezdték ütlegelni Per­de Romulust. Pop Vasile a vasvillával fej­beütötte иду, hogy a fiú a földre esett. Eszméletét azonban nem veszítette el és amig bírta erővel, védekezni próbált. A du­lakodás zajára kirohant az öreg Perde Joan is és a fia segítségére sietett Pap Vasileék ekkor a vasvillával az apósra támadtak és a az agyba-főbe verték, hogy a szerencsétlen ember pár perc múlva a helyszínen ki­szenvedett. A legdrámaibb pillanatokban, amikor az öreg Perde már haldoklott, kétségbeeset­ten rohant a helyszínre a felesége és a föl­dön eszméletlnül fekvő hullára borult. Majd könyörögni kezdett Pop Vasilehoz, hogy ne bántsák urát, de azok nem hallgattak rá s a minden emberi érzésükből kivetkőzött го­­копой a haldokló gazdálkodó mellett most annak feleségét is ütni-verni kezdték. Csaknem a csendőrökkel egyidőben érkezett a véres esemény helyszínére Pop Vasile fe­lesége s amikor meglátta, hogy apja mozdu­latlanul fekszik a földön, férje ellen támadt. A feldühödött Pop Vasileék már-már őrá is rávetették magukat, amikor a csendőrök közbeléptek és lefogták a dühöngő Pop Va­­siltt és fiát. Hat esztendő Letartóztatásuk után mindkettőjüket a tor­­dai ügyészségnek adták át s a tordai tör­vényszék ez év márciusában ítélkezett felet­tük. A tanuk kihallgatása után a bíróság Pop Vasilet hármas bűncselekménnyel vá­dolva hatévi súlyos börtönre, fiát, Xantemirt há­rom évre ítélte. Felebbvitel folytán került a bűnügy péntek délben a kolozsvári ítélőtábla elé, ahol a vádlottakat dr. Pateanu Péter kolozsvári ügyvéd védte. A tábla tanácsa a vád­ és vé­delem meghallgatása után beigazoltnak lát­ta úgy Pop Vasile, mint fia ellen az összes vádakat s ezért a tordai törvényszék ítéletét helybenhagyta. A védő enyhítésért, az ügyész sulyibitásért a Semmitőszékhez felebbeztek. N­APIREND: Naptár: 1931 augusztus 30., vasárnap. Katholikus: Róza. — Protestáns: Róza. — Ortodox: Sándor. — Izraelita: 17 Elül 5691. A nap dét: 5.14. A nap nyugszik: 19.47. Nyitvalevő könyvtárak és múzeumok: Egyetemi Könyvtár: délelőtt 8—1-ig, délután 8- ig. — Erdélyi Kárpátegyesület múzeuma: dél­előtt 9—1-ig. — Etnográfiai múzeum: délelőtt 9— 1-ig, d. u. 2—4-ig. — EME Régiség- és Kép­tár: délelőtt 9—1-ig. Ereklye Múzeum: délelőtt 9—2-ig. Az egyetem népkönyvtára: d. u. 3—9-ig. Ma éjszaka a következő gyógyszertárak tel­jesítenek szolgálatot: Dr. Hintz, Főtér, dr. Halász, Bocskaii­ tér, Flohr, Ferenc József-ut. Nem lehet megírni, hogy Lőrinczy Mózes, a megszökött bank­­direktor, százezrekkel károsította meg a barátait és ismerőseit, mert nem adnak be ellene feljelentést... „Nézd Péter és mond Samu, mért teszed te bankba a pénzedet ” —­ ezt mondotta Lőrinczy Mózes és hozzá tette azt is —: „Sokkal okosabb lesz, ha nálam tartjátok! Itt van az Autoglob, ez egy biztos üzlet... Több kamatot kaptok és­­ nem fizettek adót..Most siratják a nehéz ezreseket, amit keservesen kuporgattak össze és nem mernek, bizony nem mernek felje­lentést tenni... „Nehogy megírja, az isten szerelmére! hiszen még jobban ráfizetünk!“' * Nem lehet megírni, hogy Papp Emma, egy kolozsvári fiatalasszony három héttel ezelőtt nyomtalanul eltűnt... Eltűnt: „dis parut“, így szól a jegyzőkönyv, amit a rend­őrségen vettek fel az ügyben. A rendőrsé­gen elírták magukat. Papp Emma nem tűnt el — kinyomoztuk kérem, — Papp Emma megszökött. Egyszerűen otthagyta az urát. Augusztus 13-án felült egy autóra — Tg.Ms. jelzés a számtáblácskánl — és pár előtte, pár utána, elmotorozott.. „ Az ura károm­kodik, az anyósa sir és négy kis gyerek csa­varog a Monostori-úton... A legidősebb, Sándor, még alig tízéves, a legkisebb Gabi, már elmúlt kétesztendős ... Csavarognak kérem — mondja a nagyanyjuk — Sándor­­ka nem egyszer a cigánysoron alszik. A szomszédok szánják meg szegényeket néha s itt-ott kapnak is valamit enni... Sándor­­kát most már javítóba viszik — az asszony rokonai így határoztak — szegényke, úgy látszik, már megérett erre... De ez „családi ügy“, nem tartozik a társadalomra ... Nem lehet megírni!* És nem lehet megírni, hogy egy fiatal su­­hancot a Széchenyi-téren lefogott a rendőr. A szerencsétlen legény vett egy görögdin­­­nyét, felvágta és rossz volt. Visszavitte a ko­fának, akitől vette. Előbb csak könyörgött: vegye vissza, néni, nincs egy garasom se, nem tudok mást venni... A kofa csípőre tette a kezét és olyasmit mondott, hogy hordja el magát. A suhanc nem tágított. Ve­szekedni kezdtek. Majd földhöz vágta a dinnyét s mint a nyavalyatörés, elvágódott ő is, ordított és szaggadta magát. Nagy cső­dület támadt, odajött a rendőr, nyakon ra­­gadta és bevitte a III. kerületi kapitány­ságra. A suhanc ott is a földhöz verte ma­gát, az arcát véresre marcangolta, hörgött és üvöltött: — Én nem tudok élni, az istenit neki! Nekem még soha sem sikerült semmi! Meg­ölöm magam! Egyszer veszek dinnyét . . . most nincs egy vasam se.. . az is rothadt volt... s az a bitang dög! Mástól vissza­vette, láttam, visszavette... Én nem tudok élni, az istenit neki! Ilia rendőrségi titkár úr ott állott előtte. Csak nézte a legényt, ahogy vergődött, ahogy rángatózott „én nem tudok élni!“ — Nincsen semmi anyag — mondotta a titkár az újságíróknak, akik ott állottak — ez nem „anyag‘‘ ugye, nem lehet megírni... * És nem lehet megírni, hogy T. M. tizen­hét éves leány nyomtalanul eltűnt... Str. Luponica 8. sz. alatt lakott. Feljelentést tet­tek ebben az ügyben is ,de senki sem tudja, hogy hol van ez az utca... A város térké­pén nincsen feltüntetve, kérdeztük a postást, kérdeztük a rendőrt — ettől is kérdeztük — és senki sem tudja! Pedig létezik, valamelyik telepen, új utca lehet — magyar neve nincs is! A. M. nyomtalanul eltűnt... Hát tehet ennél többet írni róla? (br. 33­30 óta fennálló fűszer és gyarmatáru kereskedés rész­vénytársaság, Erdélyben nagy vevőkör­rel, közreműködő társat keres tőkével Az üzlet teljes átadása is szóbakerü­lhet. Ajánlatok „33 éves cég 1898“ jeligére az Ellenzék kiadóhivatalába kéretnek.

Next