Ellenzék, 1934. április (55. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-14 / 84. szám

». oldal. K­olozsvár város b­üntető pert akar indítani a gázgyár ellen Rendkívül drága és egészségtelen gázat ad a gyár a fogyasztóknak KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kolozsvári gázgyárr ötvenn éves­­koncessziója ez év végéig jár le, ami után a gázgyár épü­lete és minden berendezése a város tulaj­donába megy át. Öttven évvel­ ezelőtt semki sem gondolt még arra, hogy el fog jönni az az idő, a­mikor a város en­ne­k az egés­z­ üzem­nek semmi hasznát sem fogja venni. Már­ppedig ez a­z idő most elérkezett. A gázgyár ma úgyszólván sem­­i értéket sem képvisel, mert­­hiszen a földgáz­ kitörése óta ezen a vidéken természetesen miimden váltos arra gomtál, hogy olcsóbb és jobb földgázzal lássa el azokat, akikr­el a gázra szükségük van. Ez év végéin Kolozsvár közönségének öt­ven éven át tartó kihasználása után a belga részvényesiek búcsút mondanak a városinak. Az anyagi eredménnyel meg lehetnek elé­gedve. Anináll iraká­bb panaszkodmaik, akiüilö­­n­ösen az utóbbi években a fogyasztók, mert m­iénegd­rága és az egészségre ártalmas gázt ad mielkük a gázgyár. A város és a gázgyár között fennálló szerződés értelmében a gáz­gyárnak 5000—5400 kalóriáig terjedő gázt kieszütene­k szolgá­l­­atot, ehelyett azonban csak 2300 kalória tartal­lmai gázt szolgáltat 13 lejes köbméterenkénti egységáron­. Ez az ár is szánytalanu­l nagy, de emellett a gáz minős is úgy im­egtiisztíltva, hogy az egészségire ne le­gyen veszélyes. Szakértők véleménye szerint köze vegyi szenekiktől a gázait az egészségire ártalmas anyagoktól. A földgáz­­kalóriatar­talma pedig a kolozsvári gázgyár által szol­gáltatott gázgyár termékéhez viszonyítva­­ olyan nagy, hogy a köbméterenkénti ára 40 h­ejnek felelne meg.­­Kolozsvár időközi bizottsága már több­ íz­­ben foglalkozott a gázgyár helyzetével­. A jogügyi tanácsost meg is bízta azzal hogy tanulmányozza a kérdést, miként lehetne va­lamit megmenteni a veszendőbe indult va­gyonból. A jogügyi osztály véleménye sze­rint nincs más mód a város javait biztosí­­tanik­, min­t a­t, hogy a város még a bérlet időtartalma alatt a bírósághoz fordul, meg­­á­llapíttatja és megítélteti azokat a károkat, amelyeket a grnzgy­ár­i szem­zsedéssizegéssel idé­zett elő. A város keresetét a napokban adja be a kolozsvári járásbírósághoz. Hosszú per lesz ennek a követk­ez­ménye, mely bizonyá­ra tovább fog Нал-Фат, mint a bérleti szer­ződés. Rossz üzlet volt a gázszolgáltatás el­látásának ötven évi időtartamra való bérbe­adása, de annak idején, mikor a szerződést­­megkötötték, nem gondoltak arra, hogy a sármási gázmezőkről olyan nagy mennyiség­ben fog a földgáz is elbugyogni. Ha most a gázgyár becsukja kapuit, talán isoz­ikerül majd ama is, hogy a város vezetői sürgő­sen oldják meg a földgáz bevezetés­ének rég megoldásbra váró kérdését. a gázgyár nem tisztítja meg előzőleg küllőn- El ak­arják tömni a híres kovásznál Pokolsár - fürdőt A kovásznál interimár bizottság különös tervei.­­ Miért nem vizsgáltatták meg szakértővel, hogy megvan-e még a Pokolsár régi hat főereje? KOVÁSZNA (április.) Az új nemzedékből talán senki, a régebbiekből sem sokan isme­rik a háromszék megyei Kovászna község ne­vezetességét, a „Pokolsár“ fürdőt. Régi idők földrajzkönyvei említették meg egy-két sorban. A könyvből azt tanulták a gyerekek, hogy a kovásznai Pokolsár fürdő csodálatos gyógy­ereje felcsknálja még a híres pöstyéni vizeket is, iszapját csomagolva a vi­lág különböző pontjaira szállítják. Egyes leírások, monográfiák részletesebben ismertetik a hideg fürdőt és a sár összetételé­nek tudományos megállapításait. Az Orbán Balázs-féle monográfia is külön bekezdést szentelt a „Pokolsár“ fürdőnek és minden há­­romszéki főbüszkeségévé emelte azt. Külföldiek is nagy számmal jöttek régebben Kovásznára. A szerény, félre eső falut nyáron annyira elözönlötték a fürdővendégei, hogy magánházakban sem lehetett üres szobát kap­ni. Sok volt a külföldi. Aki egyszer eljött, állandó nyaralóvendége lett Kovásznának, év­­ről-évre ide tért vissza enyhülést keresni. Nem volt Kovászna fényes, divatos fürdő­hely soha sem. De az igazi betegek, reumások, büdéses betegek fürdőhelye volt mindig. Kis igényű, kis zsebű emberek látogatták, akik megelégedtek a csodaszép vidékkel, a fenyves­­szagia ózondús levegővel, tíz-húsz különböző összetételű és gyógyhatású borvízzel, a jó ha­tású száraz gőzlők erejével. Az impériumváltozás óta a fürdővendégek zöme a királyságbeliekből kerül ki, de még mindig akad egy-két külföldi is. A megyei egészségügyi hivatal és a község az utóbbi időben, éppen mire elérkeztünk a válság mély­pontjára, elhatározta, hogy a község külsejének csinosítására, modernizálá­sára kell a fősúlyt helyezni. Minthogy pedig az egykor országos, majdnem európai hírű „Pokolsár“ a piac közepén terül el, úgy talál­ták, hogy az gátolja őket szépítési terveik ki­vitelében. A „Pokolsár“ útját állja a terjesz­kedésnek, ítéljük hát halálra. Nem jó a Pokolsár. Bár az 1932-ben megjelenő román propa­gandafüzet még első helyen említi és Pokolsár fürdő hatását minden más erdélyi fürdőé fölé helyezi, múlt évben egyszerre megváltozott ez a vélemény. Legyengült, nincs már ereje, az iszapja is értéktelen — mondták és múlt év­ben a község már nem is adta bérbe a für­dőt. Úgy hogy ez meg sem nyílt. A Kovásznára érkező nyaralók bizony nem szívesen vették tudomásul a megváltozott helyzetet, de hát az idő, a nyár sem­ volt túl meleg s igy könnyebben nélkülözték velünk együtt a Pokolsár vizét, amely annyira ala­csony hőmérsékletű, hogy nem mindig alkal­mas a fürdésre. Ma új szezon előtt állunk — és uj meg­lepetéssel szolgál a község szépítését annyira szivén viselő bizottság. Elhatározták ugyanis, hogy az „erejét vesz­tett, elértéktelenedett, útbaeső“ Pokolsár sza­badfürdőt betömik, eltörlik a föld színéről. Ez még az imterimár titka, de kiszűrődő hírek szerint már a betöméshez szükséges pénzt is megszavazták és megszerezték az illetékes ha­tóság engedélyét is. Most már minden csak azon múlik, lesz-e pénz, vagy nem erre a célra? Mert egyelőre nincs. Ahhoz értő vegyész tanár könnyen­ eldönt­­hetné a kérdést: ér-e hát még valamit a „Pokolsár“­ vize és iszapja, vagy nem? De erre a szépítő bizottság nem kiváncsi. Viszont, hogy ez a betömés, az ítélet végrehajtása a halálraítélt „Pokolsáron“ sikerülni fog-e vagy. <(Г**ЛМПМЛЛ**Л0Ш***АЛ*Л0*Л0*¥**¥* 11 szezon-(Марой a tavaszi és nyári szezonra!! (Minden szám rengeteg ruha, kosztüm, kabát modellt és külön gyermekruha részt ad, számos szines melléklettel.) Lei Star 160.— Grande Ravue de» Modes 145.-— ELiteI2f—' Saison Parisienne no.— Modes d‘Ete IIO.— Chic Parfait 100.— La Párisié и ne 95-— Tout к Mode 95 — Mode Revue Ut— SmartI35-— Iris 135 — Mode Femenines Ш-— Revue Рагметае 13 F— Perfection 120.— Paris Succes 10$.— Elegances Femenines i°S-— Stella IOO.-­Silhouette» Femenines IOO.— Mode de Pari* 85.­Bijou de к Mode 80.— Votre Gout 70.— Elegances Pratique 70J— Catalogues des Modes 55 — Hatalmas választék franci«,angol, bécsi és né­met divatlapokban úgy nők, szére az mint férfiak ré- ELLENZÉK hönyvosztályában Vidékre azonnal szállítjuk utánvéttel is! LIBZVIÉK Szombat, 193­4 április 14. sem, az ismét kérdéses dolog. Élénk emléke­zetében él ugyanis az öregeknek az a nem egészen ötven év előtti vasárnap reggel, ami­kor a Pokolsár egyet gondolt és elkezdte ki­hányni bendőjéből a mázsás köveket és isza­pot szekérszámra. Rendes kis „vízhányó“ lett belőle, kövekkel és iszaplávával, jó negyed­órán át rémízgette a kovásznaiakat. így tett a feljegyzések szerint József császár idejében is és lehet, hogy a szépészeti bizottság gyönyör­ködtetésére megteszi még egyszer. Mert a mindig egyforma erővel buzogó, télen be nem fagyó, jéghideg fürdő még min­dig elég erős ahhoz, hogy erre képes legyen. Nem lehet így tudni, hogy mi fogja megmen­teni a halálraítélt fürdőt, a pénztelenség, vagy a föld mélyén rejtőző csodálatos erők. Mert akik erre hivatottak lennének, sőt akiknek kötelessége lenne a fürdő szépítése, színvona­lának, értékének emelése, azok egy kevésbé jelentős cél érdekében hajlandók feláldozni Háromszék egykori büszkeségét, ki tudja, ta­lán a világ egyik legkitűnőbb fürdőjét. Nem Kovászna község érdekében emelünk szót. A község és lakói nem sokat tettek a falu szépítése, emelése érdekében a pénzbőség, a jó béke éveiben sem, pedig más megoldással, a rendelkezésükre álló pénzzel csodákat tehet­tek volna. Hisz nyári, téli üdülőnek egyaránt alkalmas szélm­entes terület, remek vidék, ro­mantikus kiránduló­helyek (várrom stb.), ahol nem számítva a cca 400 borvízkutat, még a patak közepéből is erős szénsavas borviz bu­zog fel. Pedig Kovászna predesztinálva van, hogy a Gyilkostó vidéke mellett Erdély gyöngye le­gyen természeti kincseinek és szépségeinek kellő és okos kihasználásával. Most legnagyobb értékétől akarják megfosztani. Joggal kérdez­zük, hogy miért?­úl. K­osztolányiné beszél az uráról Budapest. (Az Ellenzék tudósitójától.) I — 53—0—85. Halló! — Halló. Itt Kosztolányiné. — Itt V­eress Jolán. Kérlek, bocsáss­­ meg, hogy ilyen kora délelőtt zavarlak, de otthon akartalak, találni. Ma van az urad kolozsvári szerzői esztje az Ellen­zék rendezésében s ebből az alkalomból — gondolom — nem érdekelheti semmi sem jobban az olvasókat, mint a róla szóló emberi apróságok, melyeket tőled kérni fogok. — Például? — Például, hogy zöld tintával ír, ked­venc színe a zöld... — Inkább a sárga. A sárga, azaz a fény. Úgy kívánja a fényt, hogy még nappal is felgyújtja a villanyt. Mindig a teljes csillár ég, mikor ebédelünk. — Érdekes... — mondom a távbeszé­lő-kagylóba, mert magam előtt látom az ebédlőjüket, ahova ömlik a napfény a délkeletre nyíló ablakokon keresztül. Ha már az ebédre terelődött a szó, mit főzetsz neki, ha megtakarod őt főzni? — Én nem étellel főzöm őt — hely­teleníti Kosztolányiné a diákos kiszó­rást. — De ha kedvébe akarok járni, borjúpörköltet csináltatok és túróscsu­­szát. Az édességeket is szereti, különö­sen a krémes lepényt. (Milyen jó — gondolom magamban, hogy ez a beszélgetés az erdélyi körút után jelenik meg, különben szegény Kosztolányit mindenütt borjúpörkölttel, túróscsuszával és krémes lepénnyel kí­nálták volna.) — Most, bocsáss meg a kifejezésért: milyen „tünetek“ mutatkoznak az ura­don, ha nagy munkába kezd? — Nem eszik, nem alszik. Különben is rendkívül keveset alszik, szinte hihe-t tetlen, hogyan bírja. Sajnálja­ az időt az alvásra: „az élet rövid, a művészet vég­telen.“­­ — Éjjel dolgozik? — Éjjel is, nappal is. Gyorsírással ír. — Mikor mutatja meg neked az írá­sait? Előre tudod, hogy mit fog írni, vagy csak a készet olvasod? — Rendesen minden szakaszt meg­mutat — a prózát is — azonnal, ahogy megírta. Máskor az elejét és a végét... mikor a közepe még nincs is készen. — Te mit olvastál tőle legelőször éle­tedben... régen... mikor még nem is is­merted? — Várj csak... — és nevet a vonal túlsó végén, szinte látom őt, amint pon­gyolában áll a távbeszélőnél, a piros hallban — igen, már emlékszem. Színi­­növendék voltam, tehát legelőször szín­házi bírálatai tűntek fel nekem, a Hét­be®, Kiss József lapjában. Azután a ver­seit olvastam a Budapesti Naplóban. A „Szegény kisgyermek panaszaiét. Ak­kor már ismertük egymást. Kosztolányinál az élet és a művészet úgy egybefonódott, hogy nem is tu­dom, lehet-e olyan szórakozása, mely nem hat a művészetére? — Sakkozni szoktunk néha — moso­lyog a telefonba. — Mindig megverem! s ezért négy öt játszmát követel egymás után, hogy hátha egyszer meg tud ver­ni. De txümphón játszik, túlságosan örül, ha elszedheti a figuráim, így a végén mindig rajta veszt. Kis szünet. — Nem merném állítani — fejezi be Kosztolányiné, — hogy ismerem őt, hi­szen még önmagunkat sem ismerjük... Sz. Veress Jolán. A CFR vonalain soha nem volt olyan forgalom, mint az elmúlt húsvéti napokon A vasút ezután minden nagyobb ünnepen ötvenszázalékos kedvezményt ad az utasoknak KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósító­jától.) A CFR hibás üzleti politiká­ja kö­vetkeztében az évi mérlegek mindig de­ficittel zárultak. Az intézmény régi fő­vezérei arra az álláspontra helyezked­tek, hogy a vasút hivatal és nem üzlet. Ennek következménye volt azután, hogy a bürokratikus intézkedések következté­ben az utasok száma évről-évre vissza­esett és az autóbuszok olyan veszélyes versenyt támasztottak a vasúti közle­kedésnek. Egészen a legutóbbi időkig ez volt a helyzet. Most újabb elgondolás lett úrrá a vasút vezetőségénél. Rájöttek végül arra, hogy a régi felfogás nem helyes, mert a vasút üzleti vállalkozás és ezért üzleti elvek alapján kell vezet­ni. Ennek az elgondolásnak eredménye, hogy a CFR a húsvéti ünnepekre az egész ország területén ötven százalékos kedvezményt léptetett életbe. A kedvez­mény hatálya a hét végén jár le és a különböző üzlet vezetőségiektől beérke­zet­t jelentések szerint az eredmény min­den várakozást felülmúl. A CFR kereskedelmi ügyosztályának vezetőségéhez beérkezett jelentések sze­rint ugyanis a román államvasutak vo­nalain soha nem volt olyan nagy az utasforgalom, mint az elmúlt húsvéti ünnepek alatt, úgy a régi királyságban, mint az újonnan csatolt területeken zsúfolva voltak nagy csütörtöktől kezdve egész tegnapig az összes vonatok. Sok helyen, így Kolozsváron is, különvona­­tokat kellett beállítani az utasforgalom zavartalan lebonyolítására. Ennek a ta­nulságait vonta le a vasút kereskedelmi osztálya, mikor elhatározta, hogy ezen­túl minden nagyobb ünnepen és az ösz­­szes vonalokon 50 százalékos kedvez­ményt léptet életbe. Külföldön ezt a fu­­vardíjmérséklést már régen életbe léptet­ték, Románia most próbálkozott elő­ször vele. Úgy látszik, hogy a régi re­ceptek még mindig beválnak. A CFR hosszas habozás után szánta el magát erre a tervre és úgy látszik, hogy az eredmény minden tekintetben kielégítő volt

Next