Élő Sziget, 2008 (1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
2. szám elősztja Időszakos plébániai értesítő Örömmel vesszük, hogy Székely János atya, eleget téve felkérésünknek, ezúton is szól hozzánk: Nem betű, hanem Lélek és élet A Biblia az élet könyve. Mindenekelőtt élni tanítja az embert. Mi keresztények hisszük és tudjuk, hogy ez a világ nem csak úgy magától keletkezett a semmiből. Nem csak úgy magától burjánzott elő évmilliárdokkal ezelőtt az élettelenből az élet, az élők közül az ember. Isten csodája a világ és az életünk. Őtőle jöttünk, és Hozzá térünk haza. Isten pedig nem csak megalkotta az embert, hanem szeretetből teremtette, a maga életét akarja megosztani velünk. Az ember az egyetlen lény a Földön, aki képes legalább egy kicsit felfogni, befogadni az Ő jóságát. Isten közel akart jönni az emberhez, közölni akarta velünk önmagát. A történelemnek voltak nagyszerű, kitüntetett pillanatai, amikor Isten belépett a mi véges világunkba, „átvérezte a történelem szövetét” (Pilinszky). Voltak emberek, akik megérezték és befogadták az Ő közeledését, akik engedték, hogy az életükbe betörjön, és ott sok mindent felforgasson. Olyan emberek, akik megtapasztalták, hogy a végtelen, örök Isten őket szólítja, és boldogan mindent kiejtettek a kezükből, követték Őt. A Biblia írói ezt a tüzet, ezt az isteni jelenlétet akarták beleírni a soraikba. Akkor értjük ezt a könyvet, ha érezzük ezt a tüzet a sorok között, ha magunkon érezzük Isten tekintetét, ha rádöbbenünk, hogy most minket szólít. A Biblia nem kényelmes könyv. Nem lehet a fotelben ülve lapozgatva megérteni. Csak az életünkkel érthetjük meg. Csak az értheti meg igazán, aki beengedi az életébe. Aki felkel, mint valaha Máté, a vámasztaltól, és megbabonázva mindent otthagy, aki felkiált a kereszt alatt álló századossal: Ez valóban Isten Fia volt. Tizennégy éves lehettem, amikor a ferences Gordos Gáspár atya hatására egy nyáron végigolvastam szinte az egész Ószövetséget. Hatalmas élmény volt, pedig alig értettem a részleteket, a neveket, a történelmi eseményeket, amelyekre utaltak a Biblia könyvei. A könyv lényegét azonban azt hiszem nagyon is értettem. Máig előttem van a kép, ahogyan hasalok a fűben a Balaton közelében levő kis ház kertjében, nézem a felhőket, a széltől hajladozó hatalmas jegenyéket, és valahogyan úgy érzem, odaátról jönnek, áradnak a szavak. Az Isteni Szó nagyságát, erejét, fenségét éreztem, és magamba szívtam. Igen gyakran egy-két óra olvasás után kezdett igazán hatni rám a szöveg. Mintha idő kellett volna ahhoz, hogy ráhangolódjak, hogy belépjek Isten tágas, hatalmas világába. Kis Szent Teréz írta, hogy ha ő pap lehetett volna, akkor biztos, hogy azonnal megtanult volna héberül. Érezni, ismerni akarta az eredeti kifejezések ízét, erejét. Valahogyan én is így voltam ezzel. Már a katonai szolgálat alatt a laktanyában elkezdtem héberül tanulni egy református lelkésznövendéktől. Ennek a „hadi egyetemnek” aztán lett is következménye: engem és egy másik kispapot, valamint a könyveinket rejtegető nagyon szimpatikus cigány társunkat - aki az egyetlen zárható helyiség, a zeneterem felelőse volt - fogdába tettek. A cigány fiú rendkívül büszkén jött velünk a fogdába. Azt mondogatta, hogy ő a papok könyvtárosa. A Biblia nem betű, hanem Lélek és élet. Az élet könyve, a Teremtő által adott szavak, melyek tanítanak, a helyes, a teljes és emberhez méltó élet útjára. A mai ember nemigen veszi komolyan az ilyesfajta üzenet lehetőségét. Esetleg mint kultúrtörténeti érdekességet, múzeumi tárgyként, történelmi halott dokumentumként kutatja a Bibliát. A mai nyugati ember igen gyakran azt gondolja, hogy a maga erejéből megoldja, beteljesíti a saját életét. Csak lassan döbben rá arra, hogy a boldogságot, a beteljesedést nem tudja izzadságosan megalkotni. Ahogyan Gyökössy Endre mondta: A lejtőn nem lehet megállni, csak letérdelni. Az ember előbb-utóbb vagy leborul, vagy kiborul. A Biblia olyan embereknek szól, akik már eljutottak erre a bölcsességre és alázatra, hogy nem maguk egyedül akarják az életüket és a világ dolgait megoldani. Akik tudják, hogy a világmindenségnek nem mi szabunk törvényeket, ez nem a „mi országunk”, ahol a dolgokkal azt tehetünk, amit akarunk. A világmindenségnek a Teremtő szabott törvényt, és nekünk ezt kell alázattal felismernünk, ebbe a harmóniába kell belesimulnunk. A Bibliát akkor kezdjük érteni, ha Isten élő szavát beengedjük az életünkbe, engedjük, hogy alakítson minket, ha életté válik bennünk, így leszünk mi is élő Bibliává. Egy mai imádság végén olvastam: „Mi vagyunk az egyetlen Biblia, amelyet a világ még olvas. Mi vagyunk az Isten élő Üzenete, úgy ahogyan azt tetteinkkel és szavainkkal megájult”. Szép volna, ha a Szent Anna plébánia közössége is egyre inkább egy ilyen élő Bibliává válna. Szép lenne, ha az életünk jó hírré, evangéliummá lenne a szegények, az idősek, a fogyatékosok, a volt „Makarenko” lakói, a családtagjaink számára. A Biblia évében tegyünk azért, hogy a Szent Anna plébánia egyre inkább nyitott könyv lehessen, amelyet mindenki megért. Sz-J. Ministránsaink... Lajos atya elmenetele óta a ministráns foglalkozások a templomban átmenetileg szünetelnek, de örömteli tény, hogy Lajos atya, Zsigárdi János és a ministránsok szüleinek bevonásával próbálja összetartani e lelkes kis csapatot. Februárban a Rám-szakadékhoz, március 9-én a Sátorkőpusztai barlangba kirándultak, a szülőkkel együtt. Következő túrájuk ápr. 20-án, az elsőáldozási mise után lesz. Nagyon bíztató, hogy az oltár körüli szolgálattevők próbálnak közösségként működni. Még nagyobb lenne az öröm, ha a vasárnapi ünnepi miséinken mindig lenne ministráns... Megalakult a karitász csoportunk Takács Erzsébet vezetésével. Első lépésként a plébánia területén élő rászorulók felderítését kezdték meg, amihez kérjük a testvérek segítségét is! Zarándoklatot szervezünk Mátraverebély- Szentkútra ápr. 12-én. Az utazás és az ebéd költsége 2600 Ft/fő. Velünk jön János atya és Antal atya is. Az ottani lelki programot P. Peregrin ferences szerzetes vállalta. Jelentkezni lehet Nyitraiéknál, tel.: 315-047. Szent Anna Plébánia 2008. március