Élő Sziget, 2018 (1-12. szám)
2018-01-01 / 1. szám
Élő Sziget XI/1. szám 5 . Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte. 1205-ben mégis elindult Apuliába, hogy beálljon a seregbe, de útban Spoleto felé, egy különös látomás hatására visszatért szülővárosába. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprások ápolásával törődött. Követte Krisztust, ráhangolódott, harmóniában élt a világgal. Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amely során misztikus élményben volt része még szülőföldjén, San Damiano templomában. A megfeszített Krisztus képmása életre kelt, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta. Jordanus szerint Ferenc 1209-ben, a Máté evangéliuma 11,9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát vett fel, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzá. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösség, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként élt együtt, „fratres minores”-nek, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat. De sok követője miatt szükség volt a szervezettségre. Halála után két évvel IX. Gergely pápa szentté avatta. Ferenc az ember gazdag posztókereskedő fiaként, francia származású anya mellett nőtt fel, tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük latinul is. Termetre alacsony, vagány, a tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában. Ferenc szakított az apjával, lemondott az örökségéről, és koldusként élt Assisi környékén, több romos templomot rendbe hozott, ezek között a Santa Maria degli Angeli kápolnát, azaz a Porziunkulát. A feudalizmus egyháza minden, csak nem krisztusi volt. A pápaság hatalma és tekintélye nagyon erős. Ferenc törvénykövető, rendjének megalapítása III. Ince pápa jóváhagyásával történt. Ferenc bebizonyította, hogy szegényen is lehet nagy hatású tanítónak és Krisztust követőnek lenni. Lelki szabadságát nem akarta kalitkába zárni, ezért nehéz volt neki a rend megalapítása, a regula megírása. Elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának. A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá. Árpád atya így összegezett: Az életszentség, az üdvösség mindenkinek a személyes ügye. Követhető példaképek a szentek. Szent Ferenc a maga korában így tudta megvalósítani azt, hogy Krisztust kövesse. Szerénységgel, szegénységgel, feladatvállalásokkal, templomok javításával, rendjének működtetésével. Ez a vonzereje, mert bejárható, követhető utat mutat. Nekünk az a feladatunk - fejezte be Árpád atya -, hogy életünket úgy éljük, hogy mindennél fontosabb ott helytállni, ahova Krisztus rendelt bennünket. Az életünket, mert küldetésünk van, krisztusi módon éljük! Pazsiczky Mariann Karitász hírek Juhász Gyula írja Karácsony felé című versében: „ Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ” Ilyenkor decemberben karitászunknak sok munkája akad. Kezdődött 4-én a rorátéval, ami december 21-ig tartott. A hat órai misék után reggelivel, teával, kávéval vártuk a híveket a plébániára. A Mindszenty iskola diákjai közül is sokan vállalták a hajnali felkelést, lelkesen ministráltak. Köszönjük azoknak a testvéreknek, akik adománnyal és munkával (reggeli készítés, mosogatás) járultak hozzá, hogy a várakozás ideje még szebb legyen! 14-én a kórház Hospice osztályára látogattunk, ahol a régi és az új főorvos (Dr. Farkas Elek és Dr. Dinnyés József) vártak minket nagy szeretettel. Pokriva atya szólt a betegekhez, kiemelve azt, hogy a karácsony ne a csillogásról, fényekről szóljon, hanem a szeretetről. Hetényi Ildikó és Nyitrai László ünnepi műsora tette emlékezetessé a betegeknek a bent töltött időt. Várnai Zseni verse Ildikó előadásában mindenkinek könnyeket csalt a szemébe: „Ha gyógyítani tudna a szavam, mint régi, titkos balzsamok, / Ezernyi szóból szőnék most mesét, hogy meggyógyuljatok. ” Nyitrai Laci Ave Maria-ja szintén gyönyörű volt. 18-án a szentgyörgymezői Idősek Otthonában jártunk, 19-én pedig csomagot osztottunk a plébánián a rászorulóknak. Ugyanakkor kapta meg a hívek gyűjtéséből az ajándékot a plébániához tartozó négy intézmény: CSÁO, Teleház, Gyermekotthon, Montagh iskola. 23-án a CSÁO-ba voltunk meghívott vendégek László atyával. Karitászunk gyümölcsöt és csokit vitt ajándékba a ház gyerekeinek. 27-én a vízivárosi Idősek Otthona lakóival ünnepeltünk, délután pedig László atya várta a Mindszenty iskola aulájába az egyházközségért aktívan tevékenykedő híveket, ahol megköszönte mindenkinek az éves munkáját. 2018-ra már csak az újévi köszöntő maradt: „Szerencsében, reménységben, boldogan éljetek! / Holnap reggel újult kedvvel, jóra ébredjetek! ” Recska Valéria Szállást keres a Szent Család Adventre való ráhangolódásom a reggeli rojátékkal kezdődött, majd örömmel fogadtuk a seniorosok vállalását, hogy szállást adjunk a Szent Családnak. Ez a szép hagyomány egyházközségünkben már több éve szokássá lett, amibe sokan szívesen bekapcsolódnak, mi is már 5 éve, hogy fogadjuk a Szent Családot. Családunkba Erdősné Klári, kedves Senior imaklubos társunk hozta el a képet. Nyolcan gyűltünk össze nálunk - szomszédok, barátok -, és vártuk Józsefet, Máriát és Jézust. Őket idéztük magunk elé, amikor nemcsak a múlton akartunk elgondolkodni, hanem életpéldájukkal, segítségükkel, áldásukkal mind jobban szerettük volna megérteni, felismerni saját jelenlegi feladatainkat. Imádkoztunk, énekeltünk, szerencsére a kis csapatban nagyon jó hangú hölgyek is voltak, akik előénekelték az imádságokat. Imádkozás után előkerültek a finomabbnál finomabb sütemények, amit egy-egy pohár borral megkoronáztunk, és tovább beszélgettünk. Vidám, kedves délutánt töltöttünk együtt, szívesen ajánlom egyházközségünk többi tagjának is, hogy a következő adventben hívják meg otthonaikba a Szent Családot. Vodicskáné Marika