Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1935-09-22 / 35. szám
• A FÖLD NÉPE „A Gömbös-kormány legfőbb célja: a diktatúra“ Eckhardt Tibor újabb éles támadása a kormány ellen A Független Kisgazdapárt tovább folytatja szervező és agitációs munkáját. A legutóbbi vasárnap Pécsett tartott nagygyűlést, amelyen Eckhardt Tibor, a párt vezére tartott nagy beszédet. Eckhardt mindenkit összefogásra szólított fel a választójogi reform kiharcolására és a diktatórikus törekvések leküzdésére.— A Gömbös-kormány — mondta Eckhardt — mindenkit függőségi helyzetbe akar hozni s ha ez a terve sikerült, úgy ez diktatúrát jelent. A tisztviselők ellen már olyan törvényjavaslatot szavaztatott meg, amely teljesen a pártpolitika szolgálatába kényszeríti őket. Ugyanilyen támadás készül a bírák és ügyészek ellen. Az ügyvédi javaslat az ügyvédi függetlenséget akarja megnyirbálni, az új sajtótörvény pedig a sajtót dobja oda a kormány kényére-kedvére. Az érdekképviseleti törvényjavaslat minden gazdasági ágat a kormány által kinevezett diktatórikus elnök alá akar rendelni. Az egész Gömbös-kormányzat egyetlen biztos és látható célja: a diktatúrára való ernyedetlen törekvés. — Csakhogy ez a nemzet szabadságszerető nép — folytatta emelkedett hangon Eckhardt —, ez a nemzet fogságba vetette királyát is, ha ellene cselekedett. — Kiméltlen harcot hirdetünk Gömbös kormánya ellen. — fejezte be beszédét Eckhardt Tibor. Eckhardt agitációjáról Antal István mondott bírálatot a kormány részéről a NÉP kőszegi seregszemléjén, ahol Németh Imre tartott politikai beszámolót. Antal István azzal vádolta meg Eckhardtot és pártját, hogy a ,,baloldali radikalizmus és a forradalmi felforgatás felé viszik a nemzetet.“ S egyúttal felszólítja őket, hogy — félretéve minden másodrendű kérdést — „tegyenek hitvallást a jobboldali, konstruktív világnézet és az ezen a világnézeten nyugvó, jobboldali politika mellett”. A Nemzeti Legitimista Néppárt szintén nagygyűlést tartott vasárnap Jászkiséren, ahol Griger Miklós tartott nagyhatású beszédet. — „Legnagyobb ellenségünk az emberek gyávasága — mondotta Griger —, mi a hatalom bálványimádói ellen küzdünk, azok ellen, akik minden győzelmes lobogót megcsókolnak, és olyanok, mint a káplár, aki a szakácsnőváltozás után is szerelmes marad a konyhába.“ Matolcsy Mátyás kilépőlevele A hét legértékesebb politikai eseménye egyébként Matolcsy Mátyásnak, a fiatal képviselőnek a NEP-ből való kilépése. Matolcsy Mátyásdr. kilépését az alábbi s dr. Ivády Bélához, a nemzeti egység pártja országos elnökéhez intézett feltűnést keltő levélben indokolta meg: Kegyelmes Uram! Tisztelettel jelentem, hogy a Nemzeti Egység Pártból ezennel kilépek. Ezen elhatározásomra az késztetett, hogy a Nemzeti Egység Párt nagykátai helyi szervezetével való együttdolgozás kezdettől fogva lehetetlen volt. A szervezet vezetőségének lelki alkata ugyanis őket alkalmatlanná teszi arra, hogy a magyar népet vezessék és ugyanakkor a Nemzeti Egység Párt vezetőségének politikai eszközeit nem tartom méltóknak a magyar néppel való érintkezésre a huszadik században. Bevallom őszintén, hogy a Nemzeti Egység Párt központi szervezetének eddigi működése csalódást hozott számomra, bár kezdettől fogva láttam, hogy helytelen irányt követ és az eredeti népi politika helyett más népek nagyszerű rendszeréből csak silány utánzatokat valósított meg, mert megfeledkeztek arról, hogy a népet nemzeti törekvések szolgálatába csak úgy lehet beállítani, ha a szervezés nem kényszerből felülről, hanem a nép köréből indul el. Nem vállalhatom a felelősséget azért, hogy a Nemzeti Egység Párt szervezetének jelenlegi vezetősége tovább folytassa azt a lélektipró munkát, amely már eddig is oda vezetett, hogy a Gömbös Gyula mellett álló magyar tömegeket elidegenítette és a nemzeti egység gondolatának megvalósítása helyett az országfentartórétegek között gyűlöletet és széthúzást eredményezett. Annál inkább állíthatom ezt, mert nemcsak a nagykátai kerület hangulatait tolmácsolom, hanem az országban szerzett tapasztalataim is megerősítenek ebben és azt hiszem, nem tévedek, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr, ha nem tud megválni alvezéreitől, végül is, áldozatul esik a szervezet nem tisztán látó, a magyar viszonyokat félreismerő, esetleg csak jóhiszemű vezetőségének. Sajnálattal kell azt is megállapítanom, hogy bármennyire szerettem volna, semmiképpen sem sikerült meglátnom az eddigi eredményekben a múlt század nagy magyar reformkorszakának nevezett idő embereit és tetteit. Nem látom azt a felfogást győzedelmeskedni, hogy nagy eredményeket csak nagy áldozatok árán lehet elérni. Az áldozatokból most is csak a népnek, elsősorban a magyar parasztságnak jut ki, pedig ez a réteg a nemzet alappillére, amelyen ezer éven át megtört minden belső és külső nemzetromboló támadás. Nem látom, hogy a parasztság széles rétegeinek sorsát a jelenlegi uralkodó rendszer enyhítette volna. A falvak, tanyák magyarsága s a vezetőség között óriási szakadék tátong, amely minden komoly törekvést elnyelt napjainkig. A jelenlegi rendszer nemcsak, hogy nem tüntette el a szakadékot, hanem a vidéki szervezetei által még eddig soha nem látott méretekig kiszélesítette. Úgy érzem, hogy eddigi működésemmel hozzájárultam ahhoz, hogy a magyarság közös frontot alkosson a nagy nemzeti sorsdöntő kérdésekben. Ezért támogatom Gömbös Gyulát is minden olyan törekvésében, amely a széles magyar néprétegek sorsát a mai idők szellemének megfelelően valóban megjavítani akarja. Fogadd Kegyelmes Uram őszinte tiszteletem nyilvánítását, mellyel vagyok őszinte tisztelettel, Dr. Matolcsy Mátyás Több belföldi nyersanyagot használ fel a gyáripar Az ipari termelés terén mind sűrűbben hangoztatják, hogy a gyárak igyekezzenek minél több belföldi nyersanyagot felhasználni, mert ezzel nemcsak a külkereskedelmi mérleget tehermentesítik, hanem a mezőgazdaság rentabilitását is növelik. A belföldi nyersanyagok felhasználása — a legújabb gyáripari statisztika szerint — örvendetesen növekszik. Az egész magyar gyáripar nyersanyagfogyasztása 1929-ben 1,6 millió pengő értékű volt. Ettől kezdve a feldolgozott érték, főként a nyersanyagok zuhanása és a gyáriparitermelés korlátozása miatt rohamosan hanyatlott és 1933-ban mindössze 926 millió pengőt ért el. Az élelmezési iparágak majdnem kivétel nélkül csak hazai nyersanyagot dolgoznak fel. A lobbi iparágak 1929-ben nyersanyagszükségletüknek 13 százalékát hozták be külföldről, 1939-ben pedig már mindössze 31 százalék volt a külföldi származású nyersanyag felhasználásának aránya. Mibe kerül a gyümölcs telepítése és karbantartása, erre a kérdésre ad felvilágosítást a Növényvédelem és Kertészet legújabb száma. Cikkeket közöl még a hasznos rovarok gyártásáról, a gyümölcsös telepítéséről, a szőlőültetés helyes idejéről és módjáról, az alma és körte szedéséről, a szüreti munkákról, a kaliforniai pajzstetű őszi irtásáról stb. A dúsan illusztrált két szaklapból, egy alkalommal e lapra való hivatkozással a Növényvédelem kiadóhivatala (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11., Földmivelésügyi Minisztérium) díjtalanul küld mutatványszámot. Ni ■I szövetcetebb cél célja? Lapunk megelőző számában dr. Pártos Szilárd és dr. Szilágyi László „Szövetkezeti ismeretek“ című könyve alapján cikket közöltünk az egész világot behálózó szövetkezeti szervezkedésről. Mai cikkünk a szövetkezeti szervezet céljait ismerteti. Arra a kérdésre, hogy mi a szövetkezet, nem adhatunk egyszerű választ. A szövetkezet fogalmának megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szövetkezet annyiféle alakban és színben mutatkozik meg előttünk, amennyi változata magának a gazdasági életnek van. A magyar szövetkezeti mozgalmat jogilag megalapozó 1875 : XXXVI. kereskedelmi törvény a szövetkezetét egy olyan meg nem határozott számú tagokból álló társaságnak tekinti, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának előmozdítására alakul közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján. Önzés helyébe altruizmus Ez a meghatározás azonban, amelyet a törvény még akkor létesített, amikor a magyar szövetkezeti mozgalom gyermekcipőben járt, ha jogilag talán kielégítő is, gazdasági és szociálpolitikai szempontból távolról sem fejezi ki a szövetkezet igazi lényegét, célját és tartalmát. Ha összefoglaljuk azokat a meghatározásokat, amelyekkel a legkiválóbb közgazdászok jellemezték a szövetkezeti mozgalmat, akkor a következő meghatározást kapjuk: A szövetkezet, mint kereskedelmi társaság az egymagukban gazdaságilag erőtlen kisemberek előre meg nem határozottszámban való önkéntes tömörülése abból a célból, hogy a vállalatban közreműködő, illetve azt igénybe vevő tagok gazdasági érdekeit, anyagi gyarapodását az önsegély és kölcsönösség alapján előmozdítsa s azok részére a nagyvállalkozás, illetve az erők egyesítésének előnyeit szerezze meg. Közgazdasági értelemben a szövetkezet célja az, hogy a gazdasági szabadság alapján túlzott nyereséghajhászásra épült és minden korlátozás nélkül működő kapitalizmusnak a köz szempontjából káros kinövéseit lenyesegesse, ugyanakkor azonban letompítja a szocializmus túlzásait is és a maga békés eszközeivel áthidalja a két szélsőséges gazdasági rendszer között mutatkozó ellentéteket. A szövetkezet a minél igazságosabb és méltányosabb gazdasági rend megteremtésére törekszik s a szervezetlen erők tömörítésével gazdaságosabbá akarja tenni a termelést, tökéletesebbé az értékesítést, olcsóbbá a fogyasztást és egyenlőbbé, igazságosabbá a jövedelemmegoszlást. A szövetkezeti mozgalom az önzés helyébe az altruizmust állítja és az egyéni érdek rideg érvényesítése helyett a közösség érdeke szolgálatának a gondolatát akarja belevinni a gazdasági életbe. A szövetkezet békés eszközökkel, a versenynek, a szabadságnak és egyéni kezdeményezésnek a tiszteletben tartása mellett akarja megvalósítani programját és előrevinni a gazdasági élet fejlődését. A szövetkezet maga is kapitalista vállalkozás, de ugyanakkor szociális tartalmú gazdasági forma, nem megszüntetni kívánja a kapitalizmust, csupán korrigálni annak hibáit, túlkapásait, erőszakosságait és elferdüléseit. A kisexisztenciák életsorsának megjavítása Az egyén szempontjaiból a szövetkezeti mozgalom a kisexisztenciák életsorsáinak megjavítását célozza. Gazdaságilag megerősíteni, alátámasztani kívántja az erőtlenebb társadalmi osztályokat, a szervezetlenségükben erőtlen kistőkéseket és lehetővé akarja tenni, hogy azok erőik tömörítésével a maguk képességéből a nagytőke gazdasági előnyeit szerezzék meg. A szövetkezet gazdasági, kulturális és szociális téren felemelni igyekszik a kisembereket, akik egyébként szétforgácsolt erőikkel, egymástól elszigetelten soha nem tudnának a szövetkezeti szervezkedés által elérhető előnyökhöz jutni. A leghathatósabb védelmet jelenti a szövetkezet a kisember részére a nagytőke személytelen, embertelen, mohó, nyereségvágyával szemben és az a feladata, hogy igazságosabb jövedelemmegoszlási politikájával több részt juttasson a termelésből a munkának mint a tőkének. Ezt a célt a szövetkezet úgy éri el, hogy az egymással társuló kisemberek részére a nagyüzem anyagi előnyeit biztosítja és az így elért eredményt — a többi kapitalista vállalkozási formáktól eltérően — nem kizárólag a tőkének juttatja, hanem elsősorban azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik személyes közreműködésükkel az eredményt létrehozó munkában résztvettek. Az állam és a szövetkezetek Az állam szempontjából is nélkülözhetetlen a szövetkezet. A gazdasági bajokkal és nehézségekkel sújtott kisember milliók szociálpolitikai megsegítése a mai gazdasági rend kereteinek fenntartása mellett legeredményesebben a szövetkezetek útján bonyolítható le. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy az állam számos kisembersegítő gazdasági akcióját a szövetkezeteken keresztül valósítja meg. Ezenkívül a tőkeszerzésben is támogatja az állam a szövetkezeteket, mert ezzel az azokban tömörült kisemberek millióinak gazdasági megerősödését és szociális felemelkedését segíti elő. A szövetkezet állami támogatását tehát nemcsak a gazdasági szükségszerűség, de a szociális belátás és okosság is követeli. A szövetkezetek állami támogatása ugyanis a közforgalomban levő tőkék egy részét altruizálja, vagyis olymódon vezeti vissza a gazdasági élet vérkeringésébe, hogy az ne csupán a nyerészkedő tőkét, hanem a munkát is gyarapítsa. Szövetkezeti szempontból csak az a fontos, hogy az állami támogatás ne legyen állandó jellegű, vagyis ne ölje ki a szövetkezetekből az önsegély gondolatát. —————rv— i Serényen folynak az őszi szántási és vetési munkálatok A földmivelésügyi minisztérium legújabb vetésjelentése szerint a gabonaneműek betakarítását és cséplését bevégezték. A takarmányok behordása, tengeri törése, burgonya szedése és betakarítása pedig folyamatban van. A szántás és őszi vetési munkálatok igen serényen folynak. A repce, bíborhere, lucerna és bükköny vetését már helyenként elvégezték. A rozs és őszi árpa vetését pedig megkezdték. A tengeri korai fajtáinak törését megkezdték. A késői fajták érésben vannak. Az esőzések helyenként javítottak úgy a cső, mint a szemképződésben, különösen a Dunántúl egyes vármegyéiben. Tengeriből ezidő szerint csak gyenge termés várható. A burgonya korai fajtáinak szedése még folyamatban van, a későiek az esőkre némileg javultak és utóvirágzásban vannak, a gumó azonban a legtöbb helyen igen kevés és az is apró. A burgonya ezidő szerint gyenge termést igér. A rétek sarjaja gyenge-közepes. A legelők legtöbb helyen kizöldültek s már némi táplálékot nyújtanak a legelő jószágnak. A gyümölcsfák közül a szilva a legtöbb helyen gyenge-közepes termést adott. Almából és körtéből a hozam gyenge-közepes, őszibarack hozama a legtöbb helyen kevés volt. A dióból gyenge termés lesz. Az utóbbi hetekben előfordult esők a szőlőkre általában kedvezőek voltak, bár sok helyen a bogyók felrepedését és rothadását idézték elő, ami különösen a jégveréses szőlőkben számottevő. Az utóbbi napok hűvös időjárása viszont hátráltatják az érést.