Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1935-09-22 / 35. szám

• A FÖLD NÉPE „A Gömbös-kormány legfőbb célja: a diktatúra“ Eckhardt Tibor újabb éles támadása a kormány ellen A Független Kisgazdapárt tovább foly­tatja szervező és agitációs munkáját. A legutóbbi vasárnap Pécsett tartott nagy­gyűlést, amelyen Eckhardt Tibor, a párt vezére tartott nagy beszédet. Eckhardt mindenkit összefogásra szólított fel a vá­lasztójogi reform kiharcolására és a dik­tatórikus törekvések leküzdésére.­­— A Gömbös-kormány — mondta Eckhardt — mindenkit függőségi hely­zetbe akar hozni s ha ez a terve sike­rült, úgy ez diktatúrát jelent. A tisztvise­lők ellen már olyan törvényjavaslatot szavaztatott meg, amely teljesen a párt­­politika szolgálatába kényszeríti őket. Ugyanilyen támadás készül a bírák és ügyészek ellen. Az ügyvédi javaslat az ügyvédi függetlenséget akarja megnyir­bálni, az új sajtótörvény pedig a sajtót dobja oda a kormány kényére-kedvére. Az érdekképviseleti törvényjavaslat min­den gazdasági ágat a kormány által ki­nevezett diktatórikus elnök alá akar ren­delni. Az egész Gömbös-kormányzat egyet­len biztos és látható célja: a dikta­túrára való ernyedetlen törekvés. — Csakhogy ez a nemzet szabadság­szerető nép — folytatta emelkedett han­gon Eckhardt —, ez a nemzet fogságba vetette királyát is, ha ellene cselekedett. — Kiméltlen harcot hirdetünk Gömbös kormánya ellen. — fejezte be beszédét Eckhardt Tibor. Eckhardt agitációjáról Antal István mondott bírálatot a kormány részéről a NÉP kőszegi seregszemléjén, ahol Né­meth Imre tartott politikai beszámolót. Antal István azzal vádolta meg Eck­hardtot és pártját, hogy a ,,baloldali ra­dikalizmus és a forradalmi felforgatás felé viszik a nemzetet.“ S egyúttal fel­szólítja őket, hogy — félretéve minden másodrendű kérdést — „tegyenek hitval­lást a jobboldali, konstruktív világnézet és az ezen a világnézeten nyugvó, jobb­oldali politika mellett”. A Nemzeti Legitimista Néppárt szintén nagygyűlést tartott vasárnap Jászkiséren, ahol Griger Miklós tartott nagyhatású beszédet. — „Legnagyobb ellenségünk az emberek gyávasága — mondotta Gri­ger —, mi a hatalom bálványimádói ellen küzdünk, azok ellen, akik minden győzelmes lobogót megcsókolnak, és olyanok, mint a káplár, aki a sza­kácsnőváltozás után is szerelmes marad a konyhába.“ Matolcsy Mátyás kilépőlevele A hét legértékesebb politikai eseménye egyébként Matolcsy Mátyásnak, a fiatal képviselőnek a NEP-ből való kilépése. Matolcsy Mátyás­­dr. kilépését az alábbi s d­r. Ivády Bélához, a nemzeti egység pártja országos elnökéhez intézett feltű­­nést keltő levélben indokolta meg: Kegyelmes Uram! Tisztelettel jelentem, hogy a Nemzeti Egység Pártból ezennel kilépek. Ezen elhatározásomra az késztetett, hogy a Nemzeti Egység Párt nagykátai helyi szervezetével való együttdolgozás kez­dettől fogva lehetetlen volt. A szervezet vezetőségének lelki alkata ugyanis őket alkalmatlanná teszi arra, hogy a ma­gyar népet vezessék é­s ugyanakkor a Nemzeti Egység Párt vezetőségének po­litikai eszközeit nem tartom méltóknak a magyar néppel való érintkezésre a huszadik században. Bevallom őszin­tén, hogy a Nemzeti Egység Párt köz­ponti szervezetének eddigi működése csalódást hozott számomra, bár kezdet­től fogva láttam, hogy helytelen irányt követ és az eredeti népi politika helyett más népek nagyszerű rendszeréből csak silány utánzatokat valósított meg, mert megfeledkeztek arról, hogy a népet nemzeti törekvések szolgálatába csak úgy lehet beállítani, ha a szerve­zés nem kényszerből felülről, hanem a nép köréből indul el. Nem vállalhatom a felelősséget azért, hogy a Nemzeti Egység Párt szervezetének jelenlegi vezetősége tovább folytassa azt a lélek­­tipró munkát, amely már eddig is oda vezetett, hogy a Gömbös Gyula mellett álló magyar tömegeket elidegenítette és a nemzeti egység gondolatának meg­valósítása helyett az országfentartó­­rétegek között gyűlöletet és széthúzást eredményezett. Annál inkább állítha­tom ezt, mert nemcsak a nagykátai ke­rület hangulatait tolmácsolom, hanem az országban szerzett tapasztalataim is megerősítenek ebben és azt hiszem, nem tévedek, hogy Gömbös Gyula mi­niszterelnök úr, ha nem tud megválni alvezéreitől, végül is, áldozatul esik a szervezet nem tisztán látó, a magyar viszonyokat félreismerő, esetleg csak jóhiszemű vezetőségének. Sajnálattal kell azt is megállapíta­nom, hogy bármennyire szerettem vol­na, semmiképpen sem sikerült meglát­nom az eddigi eredményekben a múlt század nagy magyar reformkorszaká­nak nevezett idő embereit és tetteit. Nem látom azt a felfogást győzedel­meskedni, hogy nagy eredményeket csak nagy áldozatok árán lehet elérni. Az áldozatokból most is csak a népnek, elsősorban a magyar parasztságnak jut ki, pedig ez a réteg a nemzet alappil­lére, amelyen ezer éven át megtört min­den belső és külső nemzetromboló tá­madás. Nem látom, hogy a parasztság széles rétegeinek sorsát a jelenlegi ural­kodó rendszer enyhítette volna. A falvak, tanyák magyarsága s a ve­zetőség között óriási szakadék tátong, amely minden komoly törekvést el­nyelt napjainkig. A jelenlegi rendszer nemcsak, hogy nem tüntette el a szaka­dékot, hanem a vidéki szervezetei által még eddig soha nem látott méretekig kiszélesítette. Úgy érzem, hogy eddigi működésemmel hozzájárultam ahhoz, hogy a magyarság közös frontot alkos­son a nagy nemzeti sorsdöntő kérdé­sekben. Ezért támogatom Gömbös Gyu­lát is minden olyan törekvésében, amely a széles magyar néprétegek sorsát a mai idők szellemének megfelelően va­lóban megjavítani akarja. Fogadd Kegyelmes Uram őszinte tiszteletem nyilvánítását, mellyel va­gyok őszinte tisztelettel, Dr. Matolcsy Mátyás Több belföldi nyersanyagot használ fel a gyáripar Az ipari termelés terén mind sűrűbben hangoztatják, hogy a gyárak igyekezzenek minél több belföldi nyersanyagot felhasz­nálni, mert ezzel nemcsak a külkereske­delmi mérleget tehermentesítik, hanem a mezőgazdaság rentabilitását is növelik. A belföldi nyersanyagok felhasználása — a legújabb gyáripari statisztika szerint — örvendetesen növekszik. Az e­gész ma­gyar gyáripar nyersanyagfogyasztása 1929-ben 1,6 millió­ pengő értékű volt. Ettől kezdve a feldolgozott érték, főként a nyersanyagok zuhanása és a gyáripari­­termelés korlátozása miatt rohamosan ha­nyatlott és 1933-ban mindössze 926 mil­lió pengőt ért el. Az élelmezési iparágak majdnem kivé­tel nélkül csak hazai nyersanyagot dol­goznak fel. A lobbi iparágak 1929-ben nyersanyagszükségletüknek 13 százalékát hozták be külföldről, 1939-ben pedig már mindössze 31 százalék volt a külföldi szár­mazású nyersanyag felhasználásának aránya. Mibe kerül a gyümölcs telepítése és karbantartása, erre a kérdésre ad felvilá­gosítást a Növényvédelem és Kertészet leg­újabb száma. Cikkeket közöl még a hasz­nos rovarok gyártásáról, a gyümölcsös telepítéséről, a szőlőültetés helyes idejéről és módjáról, az alma és körte szedéséről, a szüreti munkákról, a kaliforniai pajzs­­tetű őszi irtásáról stb. A dúsan illusztrált két szaklapból, egy alkalommal e lapra való hivatkozással a Növényvédelem kiadó­­hivatala (Budapest, V., Kossuth Lajos­ tér 11., Földmivelésügyi Minisztérium) díjta­lanul küld mutatványszámot. Ni ■I szövetceteb­b­ cél célja? Lapunk megelőző számában dr. Pár­tos Szilárd és dr. Szilágyi László „Szö­vetkezeti ismeretek“ című könyve alap­ján cikket közöltünk az egész világot behálózó szövetkezeti szervezkedésről. Mai cikkünk a szövetkezeti szervezet céljait ismerteti. Arra a kérdésre, hogy mi a szövet­kezet, nem adhatunk egyszerű választ. A szövetkezet fogalmának megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szövetkezet annyiféle alakban és színben m­utatko­zik meg előttünk, amennyi vál­tozata magának a gazdasági életnek van. A magyar szövetkezeti mozgalmat jogilag megalapozó 1875 : XXXVI. kereskedelmi törvény a szövetkezetét egy olyan meg nem határozott számú tagokból álló tár­saságnak tekinti, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának elő­mozdítására alakul közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján. Önzés helyébe altruizmus Ez a meghatározás azonban, amelyet a törvény még akkor létesített, amikor a magyar szövetkezeti mozgalom gyermek­cipőben járt, ha jogilag talán kielégítő is, gazdasági és szociálpolitikai szempontból távolról sem fejezi ki a szövetkezet igazi lényegét, célját és tartalmát. Ha össze­foglaljuk azokat a meghatározásokat, amelyekkel a legkiválóbb közgazdászok jellemezték a szövetkezeti mozgalmat, akkor a következő meghatározást kapjuk: A szövetkezet, mint kereskedelmi társaság az egymagukban gazdaságilag erőtlen kisemberek előre meg nem határozott­­számban való önkéntes tömörülése abból a célból, hogy a vállalatban közremű­ködő, illetve azt igénybe vevő tagok gaz­dasági érdekeit, anyagi gyarapodását az önsegély és kölcsönösség alapján előmoz­dítsa s azok részére a nagyvállalkozás, illetve az erők egyesítésének előnyeit szerezze meg. Közgazdasági értelemben a szövetke­zet célja az, hogy a gazdasági szabadság alapján túlzott nyereséghajhászásra épült és minden korlátozás nélkül működő kapitalizmusnak a köz szempontjából ká­ros kinövéseit lenyesegesse, ugyanakkor azonban letompítja a szocializmus túl­zásait is és a maga békés eszközeivel át­hidalja a két szélsőséges gazdasági rend­szer között mutatkozó ellentéteket. A szövetkezet a minél igazságosabb és mél­­tányosabb gazdasági rend megteremtésére törekszik s a szervezetlen erők tömörí­tésével gazdaságosabbá akarja tenni a termelést, tökéletesebbé az értékesítést, olcsóbbá a fogyasztást és egyenlőbbé, igazságosabbá a jövedelemmegoszlást. A szövetkezeti mozgalom az önzés helyébe az altruizmust állítja és az egyéni érdek rideg érvényesítése helyett a közösség érdeke szolgálatának a gondolatát akarja belevinni a gazdasági életbe. A szövetkezet békés eszközökkel, a versenynek, a sza­badságnak és egyéni kezdeményezésnek a tiszteletben tartása mellett akarja meg­valósítani programját és előrevinni a gazdasági élet fejlődését. A szövetkezet maga is kapitalista vállalkozás, de ugyanakkor szociális tartalmú gazdasági forma, nem megszüntetni kívánja a kapi­talizmust, csupán korrigálni annak hi­báit, túlkapásait, erőszakosságait és el­­ferdüléseit. A kisexisz­tenciák életsorsának megjavítása Az egyén szempontjaiból a szövetkezeti mozgalom a kisexisztenciák életsorsáinak megjavítását célozza. Gazdaságilag meg­erősíteni, alátámasztani kívántja az erőt­lenebb társadalmi osztályokat, a szer­vezetlenségükben erőtlen kistőkéseket és lehetővé akarja tenni, hogy azok erőik tömörítésével a maguk képességéből a nagytőke gazdasági előnyeit szerezzék meg. A szövetkezet gazdasági, kulturális és szociális téren felemelni igyekszik a kisembereket, akik egyébként szétforgá­csolt erőikkel, egymástól elszigetelten soha nem tudnának a szövetkezeti szer­vezkedés által elérhető előnyökhöz jutni. A leghat­hat­ósabb védelmet jelenti a szö­vetkezet a kisember részére a nagytőke személytelen, embertelen, mohó, nyere­ségvágyával szemben és az a feladata, hogy igazságosabb jövedelemmegoszlási politikájával több részt juttasson a ter­melésből a munkának mint a tőkének. Ezt a célt a szövetkezet úgy éri el, hogy az egymással társuló kisemberek részére a nagyüzem anyagi előnyeit biztosítja és az így elért eredményt — a többi kapi­talista vállalkozási formáktól eltérően — nem kizárólag a tőkének juttatja, hanem elsősorban azoknak a szövetkezeti tagok­nak, akik személyes közreműködésükkel az eredményt létrehozó munkában részt­vettek. Az állam és a szövetkezetek Az állam szempontjából is nélkülöz­hetetlen a szövetkezet. A gazdasági ba­jokkal és nehézségekkel sújtott kisember milliók szociálpolitikai megsegítése a mai gazdasági rend kereteinek fenntartása mellett legeredményesebben a szövetkeze­tek útján bonyolítható le. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy az állam számos kisembersegítő gazdasági akcióját a szövetkezeteken keresztül való­sítja meg. Ezenkívül a tőkeszerzésben is támogatja az állam a szövetkezeteket, mert ezzel az azokban tömörült kis­emberek millióinak gazdasági megerősö­dését és szociális felemelkedését segíti elő. A szövetkezet állami támogatását tehát nemcsak a gazdasági szükségszerű­ség, de a szociális belátás és okosság is követeli. A szövetkezetek állami támoga­tása ugyanis a közforgalomban levő tő­kék egy részét altruizálja, vagyis oly­módon vezeti vissza a gazdasági élet vér­keringésébe, hogy az ne csupán a nye­részkedő tőkét, hanem a munkát is gya­rapítsa. Szövetkezeti szempontból csak az a fontos, hogy az állami támogatás ne legyen állandó jellegű, vagyis ne ölje ki a szövetkezetekből az önsegély gon­dolatát. —————rv— i Serényen folynak az őszi szántási és vetési munkálatok A földmivelésügyi minisztérium leg­újabb vetésjelentése szerint a gabona­­neműek betakarítását és cséplését bevé­gezték. A takarmányok behordása, ten­geri törése, burgonya szedése és betaka­rítása pedig folyamatban van. A szántás és őszi vetési munkálatok igen serényen folynak. A repce, bíborhere, lucerna és bükköny vetését már helyenként elvégez­ték. A rozs és őszi árpa vetését pedig megkezdték. A tengeri korai fajtáinak törését meg­kezdték. A késői fajták érésben vannak. Az esőzések helyenként javítottak úgy a cső, mint a szemképződésben, különösen a Dunántúl egyes vármegyéiben. Tengeriből ezidő szerint csak gyenge termés várható. A burgonya korai fajtáinak szedése még folyamatban van, a későiek az esőkre némileg javultak és utóvirágzás­ban vannak, a gumó azonban a legtöbb helyen igen kevés és az is apró. A bur­gonya ezidő szerint gyenge termést igér. A rétek sarjaja gyenge-közepes. A le­gelők legtöbb helyen kizöldültek s már némi táplálékot nyújtanak a legelő jó­szágnak. A gyümölcsfák közül­ a szilva a leg­több helyen gyenge-közepes termést adott. Almából és körtéből a hozam gyenge-közepes, őszibarack hozama a legtöbb helyen kevés volt. A dióból gyenge termés lesz. Az utóbbi hetekben előfordult esők a szőlőkre általában kedvezőek voltak, bár sok helyen a bogyók felrepe­dését és rothadását idézték elő, ami különösen a jégveréses szőlőkben számottevő. Az utóbbi napok hűvös időjárása viszont hátráltatják az érést.

Next