Szabadság, 1938 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1938-11-05 / 45. szám

8 SZÍNHÁZI ESTÉK Az élet országútjának finom, művészi szimbolikája hatott ránk Jean Jaqu­es Ari­­nard „Országút“ című háromfelvonásos színművéből, amelyet a Nemzeti Kamara­színház pénteken mutat be először. Rendkívül finom, lelki munka ömlik el­ a­­darabon, amely Illyés Gyulának mesteri fordítása. V­alahogyan mindnyájan úgy érezzük, hogy a szimbólikus nagy országút mellett lakunk, amelyen elrohan az élet, a jó és a rossz és a véletlen játéka építi és rombolja az emberek szándékait, érzelmeit és szívét... A cselekmény színhelye egy kis francia város, a déli, napfényes partokhoz vezető országút közelében. Az országút mel­letti kis családi házban egyszerű emberek élnek, akik nézik a rohanó forgalmat, meg­állapítják, hogy Nizza felé mennek az elsu­hanó, tülkölő autók, vagy a svájci tavak­­h­oz. Ábrándvilág és szellőcsapások nélkül élő lelki tó veszi körül az egyszerű embere­ket: a nyugalomba vonult kistisztviselőt, aki rajongva szereti lányát, s az objektív anyát, aki tudja, hogy az élet szilárd talaja egészen más, mint amilyenen az álmodozók járni szoktak. Ebbe a házba véletlen autószerencsétlen­ség folytán betoppan egy apa és a fia. A nagy,, világhírű íróművész és az ígéretes te­hetséggel fejlődő fiatal festő. A ház kisasz­­szonya természetesen a fiatal festőbe lesz szerelmes, az író pedig, akinek halántéka már deresedik, s aki egész életét a boldog­ságot kereső elégedetlenséggel és nyugtalan­sággal élte át, lassan ébredő boldogságot érez, s már-már ott tart, hogy a maga szá­mára kérje meg azt,­­ aki a fiába szerel­mes. Sem a fiú nem tud a leány vonzalmá­ról, se­m az apa. Majdnem kialakul egy fáj­dalmas háromszög, amelyben­ az apa és a fiú egymás iránti szereldének kellene ösz­­szeütközni. A kérdés úgy oldódik meg, hogy az apa és a fiú eltávoznak az országút mel­letti kis családi házból, amelynek lakói éle­tét pár napig foglalkoztatták. Az autó el­viszi őket tovább, az élet nagy országútjai­nak elágazásai felé. Soha többé nem térnek vissza. Az országút melletti ház lakói pedig keresztülesve a lelki válságon, újból élvezik azt, ami szép, jó, és új életprogramot keres­nek a maguk számára. - Nagy élmény a darab és rendkívül mű­vészettel játssza a Kamara Színház együt­tese. A­ művészet legmagasabb foka az, ami­dőn egyszerű szavakkal fejeznek ki az író alakjai örök érzéseket. A darabot, amely az intim színpadon rendkívül kedvesen ha­tott, Szörényi Éva és Gázon Gyula művé­szete viszi. Lchotay Árpád, az öregedő, de friss lelkű író rokonszenves szerepében mély művészi munkát árult el. Berky Lili és Apáti Imre az élet természetességét és köz­vetlenségét adták, ami a művészet teljes ér­vényesülése. A díszletekkel nem voltunk megelégedve: nagyon kispolgári volt a mi­liő, s valószínűtlenné tette, hogy a nagy író differenciálódott lelke az egyszerű képek és bútorok között a második napon elégedet­lenséget nem érzett volna, ha az ébredő szerelem lekötötte. A játékmester sikeres munkáját Major Tamás végezte. - ' (s.) * Bercseli A. Károly színjátékát, a „Fekete Máriá“-t, már a szegedi szabadtéri játékok műsoráról ismerjük. Most a Nemzeti Szín­ház mutatta be elég szép sikerrel. A darab meséje a szegedi alsóvárosi franciskánus templom egyik szentképe, a Fekete Mária körül bonyolódik. A sok képre tagolt misz­térium cselekménye meglehetősen bonyo­lult és fárasztó. A darab azonban mozgósít minden külső­­hatáseszközt. Az írónak egyébként van mondanivalója és ha bele­tanul a drámaírás mesterségi részébe is, maradandó értékeket fog alkotni.­ A darabot Táray Ferenc rendezte. A sze­replők elsőrendű alakítást nyújtottak. Kü­lönösen Juhász József, Somogyi Erzsi, Csor­­tos Gyula, Hosszú Zoltán, Ungváry László, Pataki József stb. alakítását kell kiemel­nünk.★ A Nemzeti Színház legközelebbi újdon­sága Kodolányi Jánosnak, a kitűnő írónak az új darabja lesz, amelynek címe: „Vidéki történet“. Kodolányi ebben a darabjában egy falusi orvos küzdelmét mutatja be a vidék elmaradottságával. A dráma főszere­pét Tímár József fogja játszani. A női fő­szereplő Kong­v és Tóth Erzsi lesz. A rende­zés munkáját Nagy Adorján végzi. ­ Eredeti bemutató Sopronban. A sop­roni színházban Tolnay Andor társulata nagy sikerrel adta elő Ostor Lajos „Szeret­nék szántani“ zenés játékát. A színészek közül Meggyesi Juci és Danis Győző tűn­tek ki. A darabot a kassai színtársulat is elő fogja nemsokára adni. szabad­­ág 1938 november 1. Argentínai magyarok között Látogatás Avellanedában Vér Andor, a Szabadság kitűnő munka­társa, a prózai és a verses bajvívás te­hetséges újságírója — mint annak idején megírtuk —, hosszabb tanulmányútra Délamerikába utazott. Jelenleg Buenos­­Aéres-ben tartózkodik, ahonnan felkereste Argentina legnagyobb magyar telepét, Avellanedát. Az alábbi riport erről a kirándulásról ad nívós és meghatott rajzot, amelynek soraiban ott vibrál a hazájuktól messze sodródott magyarok­­édes emlékezése és hazavágyó fájdalma. Avellaneda, november. Tegnap meglátogattam az avellanedai magyarokat, akik egészen közel, alig egy ugrásnyira latinak Buenos­ Airestől. A két várost egy híd választja el egymástól a Riachuelo folyó hídja. Ez a Riachuelo ki­csi, de bővizű folyó, hátán, a híd körül, hemzsegnek a fehérhajók, amelyek gabona-, gyümölcs-, bőr- és fagyasztott hússzállítmá­nyokkal megrakodva indulnak innen a La Platán keresztül Európába. Avellaneda — gyárváros, Argentínának egyik legfontosabb ipari gócpontja. Vas-, szerszám-, bőr- és textilgyára, kisebb ipari üzemek egész tö­mege, s két hatalmas méretű „frigorofico“ — fagyasztott húsgyár — teszi jellegzetes gyárvárossá Avelanedát, ahol csinos, kis kertes, de minden stílus nélküli családi há­zakban és fával bélelt, hullámos bádog — úgynevezett: chapa-házakban élnek a mun­kások ezrei. Az utcákon, amelyeket itt-ott füves és mocsaras részek szakítanak meg, gyerekek h­ancúroznak (rengeteg itt a gye­rek!), minden házból rádió bömböl ki,s a kapuk előtt lócákon asszonyok ülnek és tereferélnek. Van ebben valami meghitt fa­­lusiasság, csak épp az a különbség, hogy ezt a „falut“ százezer ember lakja, s re­mekül aszfaltozott utain villamosok, autó­buszok és teherautók dübörögnek. Itt él az argentínai magyarság zöme. Nem zárt tömegben, de szétszórtan ebben az óriási kiterjedésű városban,­­ kb. ezer család. Tekintélyes szám ez, ha meggon­doljuk, hogy egész Argentínában nem igen él több 25.000 magyarnál. Vannak, akik ezt a számot is túlzottna­k tartják, mások pedig túloznak és negyvenezer magyarról beszél­nek. Senki sem tud biztosat, mert az itt élő magyarságról sohsem készült hivatalos ki­mutatás. Ezer család megfelel ötezer lélek­nek! Tehát, az argentínai magyarságnak hozzávetőleg egy ötödrésze él Avellanedán. Csaknem mind falusi magyar, aki azelőtt Erdélyben, Bácskában, az Alföldön és a Felvidéken túrta a földet, s javarészük az utolsó tizenöt esztendőben vándorolt ki. Évekig küzdöttek, kínlódtak itt, míg végül mindnyájukat felszívta a gyár, átgyúrta roppant kohójában Amerika, s gyökeret vertek ebben a gazdag televényben, olyan erős gyökeret, amelyet talán el sem lehet szakítani többé... tuk magunkat, hogy ittragadunk, akkor már 29 pesó volt a törlesztés. No, de ha­marosan lenyomjuk ezt is ... Így van ez Bartókéknál, Komlóssy An­taloknál, Nádházy Józsefeknél, meg a töb­bieknél, akiket felkerestünk. Egy­ kétszobás családiház verandával, a kisudvaron óllal, amelyben tyúk kapargál, s néha disznó rö­fög. Az udvar végén van egy tenyérnyi kert is, ah­ol kevés zöldség terem, de olyan jó el­bíbelődni vele. Mert az esztergapadhoz szo­kott kezet legalább visszaemlékezteti­k a honi földre ... Rákóczi-, Kossuth- és Petőfi-kép a falon Este elmentünk a „Magyar Egylet”-be, amelyet kemény munkával,, lelkes önfelál­dozással teremtettek meg Mészáros-Angel Péter és társai. Az egylet kapuján magyar és argentin színekkel díszített címer fogad. Az impozáns teremben, ahol színi és kultu­rális előadásokat, ünnepségeket és tánc­mulatságokat szoktak rendezni, Rákóczi, Petőfi és Kossuth képe függ a falakon! De ott van mellettük San Martin, az argentin szabadsághős és Sarmiento, a nagy kultúr­­politikus képe is, bizonyítékul annak, hogy az avellanedai magyarok ' hű fiai ’ új hazá­juknak is... Az egyesület kezdeményezésére létesült pár évvel ezelőtt a pinerói magyar iskola is, amelyet ■— a valentin-assinai másik is­kolával együtt — a magyar kormány tart fenn. Négyszázkötetes könyvtárat gyűjtött össze az egyesület, s programjába vette, hogy rövidesen magyar házat és betegse­­gélyzet is létesít, ami annál dícséretremél­­tóbb dolog, mert az egyesület minden hiva­talos támogatás nélkül működik, s csak szegény munkások tagdíjaiból és áldozat­készségéből teljesíti hivatását. A nagyterem­­ben gramofonzenére ropp­ja a csárdást a fiatalság, mi­g Petróczi Istvánná, Mészáros Angel Péter, Fekete József és Szeitner József mérnökök, s még néhány derék magyar *— a söntésben ülünk, ősöm­desen borozgatva beszélgetünk a hazai dol­gokról, — meg a kolóniában dúló egyenet­lenségekről. Bizony az én magyarjaim be­szédébe egyre sűrűbben vegyül a spanyol szó. Csodálkozom ezen, s bizonyködöm, hogy én, ha ittmaradnék, akár húsz évig is megőrizném a nyelvtisztaságot. — Nono — mondja az egyik —, nem biztos az, senor. Egyidőben mi is csinál­tunk egy kis „nyelvtisztító“ mozgalmat. Ha összejöttünk, perselyt tettünk az asztalra, s aki idegen szót ejtett ki a száján, annak 5 centavost kellett bedobni a perselybe. Bueno! — tette hozzá —, ment is a dolog ,,mas a menos“ (körülbelül) három napig, de annyi ötcentest „cobrált be“ tőlünk a perselybe, hogy sürgősen abbahagytuk, ne­hogy tönkremenjünk... Nevetnek. Én pedig belátom,­ hogy iga­zuk van. A hosszú évek, a kemény munka, a levegő és a merőben más életberendezke­­dés megtöri még a legnyakasabb ellenállást is. Lassan, szinte észrevétlenül formálód­nak argentinokká a mi magyarjaink. De érzésben megmaradnak magyaroknak! És ez a legfontosabb ... VÉR ANDOR „Adjon Isten../­ Mészáros­ Angel Péter, aki kitűnő és hi­vatott vezetője az avellanedai magyarok­nak s lelkes propagálója lapunk, a Szabad­ság eszmevilágának, kalauzol itt, s vele együtt kopogtatok be egy pár családhoz. Új ember vagyok itt, s számomra még egészen különös érzés az óhazától több mint 20 napi járóföldnyire, 14.000 kilométernyire benyitni egy portán, ahol a gazda ajkán nem a „buenos dias“ hangzik fel, hanem az „adjon Isten“, meg az „Isten hozta!“ Ilyen érzés vesz erőt rajtam itt is, Bartók József vendégszerető házában, ah­ol ízes székely szó folyik a házbeliek ajkáról, de beszédükbe már spanyol szó is keveredik, mint ahogy a kávé mellett, amellyel szíve­sen kínálnak, körbejár a „yerba maté“ is. az argentinok nemzeti itala, ez a furcsa, de egészséges keserű tea, amelyet kis, tök­alakú szopókán — bombillán — keresztül szív az ember, s ha megkínálják, a legna­gyobb udvariatlanság volna visszautasítani Bartókék saját házukban laknak, s az ő életük hű keresztmetszete a kivándorolt fa­lusi magyar életének. Kijönnek, hányód­­nak-vetődnek, birkóznak a nyelvvel és a nyomorral, aztán győz a szívósságuk, be­jutnak a gyárba, nyelvük egyre könnyeb­ben pergeti a spanyol szót, órabérük fel­megy egy ..pesó“-ra, néha még többre, a keresetükből tisztességesen megélnek, kez­denek tőkét gyűjteni, van, aki családi há­zat is tud építeni, vagy kisbirtokot vásá­rolni. — Mikor kijöttünk — mondja Bartók — még hét pesó volt a telek havi törlesz­tése. Akkor nem vettünk, mert azt hittük­, hogy egyszer­­hazamegyünk. . Mikor elszán­ Magyar kultúra Az elmúlt hét művészeti eseményeibe bele­hasadt a magyar feltámadás hajnala!... Amikor elmúlt szerdán jóval a színházi és hangversenytermi előadások megkezdése után elterjedt a német-olasz döntőbírók ha­tározata, óriási nyüzsgés kerekedett a néző­tereken. Az egyes színpadi jelentek és zene­­tételek befejezésével szünetet kellett tartani, hogy az egybegyű­lt közönség kirobbanó lel­kesült­ségét le lehessen nézetni. Könny­belá­badt szemű emberek áhítatos lelki emelke­dettséggel szabad folyást engedtek kitört örömüknek. A vesztibülök, dohányzó- és büffé-helyiségek megteltek közönséggel, egy­más kezébe adták a napilapok rendkívüli ki­adásait s itt is, ott is felharsant a zúgó éljen­zés.­­ !­­ Most bevisszük a felszabaduló területekre a magyar kultúrát és művészetet is! .A kultuszminisztérium művészet osztálya serényen dolgozik, hogy a visszakerült or­szágrészek területén felélénkítse a magyar művészeti propagandáit. Az a terv merült fel, hogy a magyar királyi­ Opera és a Nemzeti Színház előadási körutazást tegyen ezeken a területeken. A vidéki színpadok, a mozi-, és hangversenytermek foglalkoztatása és magyar művészeti műsorral gyarapítása rop­pant fontos ku­­rtevékenységet jelent. Ez állami feladat és nem szabad üzletes aláren­deltségnek kitenni. M. R. FILMBEM­­UJTAT­ÓK BESZÁLLÁSOLÁS. Nóti Károly, az ismert nevű és bevált szöveg­­író Aszlányi Károllyal együtt írta ennek a vi­dám, hangulatos és nagy sikerekre jogosult filmnek a szövegét. Jókedv, gondtalanság jel­­lemzik ezt a filmet, mint azokat az időket­ is, amelyeknek hangulatát olyan ellenállhatatlan erővel eleveníti meg a nézőben. Szlatinay Sán­dor a rendező s egyben a darab muzsikájának szerzője, nagy súlyt fektetetett a magyar fil­mekben eddig elhanyagolt zenei ötletekre és aláfestésre. A szereplők közül Szeleczky Zita vonzó és bájos alakítást nyújt. Ugyancsak elis­merést érdemel Kiss Manyi. Kabos Gyula alakja a film­ főattrakciója. Páger Antal tarta­­lékos huszárhadnagya, Rajnai­ Gábor figurája, a két Pettxes alakítása járulnak még hozzá, a film sikeréhez. KATJA. Ezt a filmet Ribe­rco hercegnő szellemes és merész regényéből készítették a franciák. A film főszereplője Danielle Darriaux, aki ma egyike a legnagyobb filmszínésznőknek. Part­nere: John Loder, a cár szerepében, mérték­tartó és nemes EGY BONYODALMAS ÉJSZAKA. Francia filmcsemege: Sacha Guitry, a nép­szerű francia színésznő új filmje, Az urak és cselédek viszonyát mutatja be sok szatírával. Ő Bálint Endre festőművész kiállítása. Bá­lint Endre sikeres kiállítása nemcsak a napi­lapok gyorslélegzetű, igyekvő és elmélyülni nem mindig hajlamos kritikusait győzte meg komoly művészi törekvéseiről és iskolás for­­­mam­egoldásokon már túlemelkedő színvonalá­ról , hanem megállította az igényesebb óra­bért is. Csaknem minden képe tájkép, lankák szelíd hajlata, folyókanyarokkal körülölelt tá­jak engedékeny, összehangolt motívumai, ar­tisztikusan kiképzett horgászó, vadászó, sétáló figuráival, könnyedén vonuló dombéleivel egy­ kellemes, zsongító révületbe vonja a nézőt. Akvarell-színei szelíd zöld, enyhe kék és­­ kellemes átmeneti szürke változataiban a leg­meggyőzőbbek. Kár, hogy formakincse még nem bontakozott ki teljes gazdagságában en­nek a valóban, tehetséges festőnek. SZERKESZTŐI ÜZENETEK un ■in ii—s— ■■■■■■ shiwhi mi......... I. Antal, Hédervár. Előfizetése a most kül­dött összeggel együtt 1939. április 15-ig ren­­deztetett. — B. A., Erzmieben. A honorárium rendelkezésére áll. — Vér A., Buenos Aires. Levél megy. — V. István, Békéssámson. Elő­fizetése a most küldött összeggel. 1939. szep­tember 1-ig nyert kiegyenlítés­t. — K. I., Deb­recen. A kért példányokat elküldtük a meg­adott címekre. — N­. V., Pécs; K. V., Szolnok. ■Sajnos, nem váltak be. — M. I., Miskolc. Nem felel meg a valóságnak. — A. L., Szeged. A kérdezett füzet címe: Mit­ kell tudnia minden magyarnak a ruténekről? Irta: Dr. Darás Gá­bor. — V. K. Székesfehérvár. A hadilevéltár ■íme: Budapest, I., Vár, Bécsikapu-tér 4. sz. — Frontharcos. Károly-csapatkeresztet csak az igényelhet, akinek legalább tizenkétheti arcvonalbeli szolgálata van és ez alatt az idő alatt harcban is részt vett. —■ Gazda. Csak a szőlőtőkét kell betakarni, a vesszőket nem. Egy tőkén csak egy vesszőt kell meghagyni a tavaszi metszésnél, ha lugast akar csinálni. — 3945. sz. előfizető. Az Északamerikai Egyesült Államok budapesti követségéhez: V., Szabad­ság-tér 12. szám kell fordulnia és itt előadni kérését Esetenként bírálják el az ilyen ügye­ket. Ha tovább maradna az Északamerikai Egyesült Államok területén, mint amennyi időre vízumot kapott, akkor egyszerűen kiuta­sítják. — Érdeklődő: Ipolyság város az Ipoly folyó mellett fekszik. Az elcsatolás előtt Hont ■negye törvényhatóságának, a járási főszolgb­­írói hivatalnak, kir törvényszéknek stb. szék­­helye volt. Lakosainak száma az 1910. évi n.ép­­■zámlálás szerint közel 5300 volt. — L. Vásárosnamény. A törvényes kiskorúak vallás­változtatása kizárólag abban az esetben lehet­séges, ha a szülők különböző vallásúak vol­tak s egyikük a másik vallására tér át. Ekkor a hét éven aluli gyermekek a szü­­ők kezes vallására az árvaszék beleegyezésével térhet­nek át Evegből a szü­lőknek kérvényt kell kel ■dni az árvaszékhez s csatolni kell házassági anyakönyvi kivonataikat, amelyeken az átté­­rés megtörténte már igazolva van,­­továbbá a kiskorúak születési anyakönyvi kisvonatait Az árva szék a hét éven felüli kiskorút meghall­gatja, nem kényszeritik e az áttérésre s az­után a beleegyezést megadja. Kiadja: EI.ÍÍDRS LAPKIADÓ R. T. Felelős kiadó: SERÉNYI GUSZTÁV NYOMATOTT A GLOBUS NYOMDAI MŰINTÉZET B.-T. KÖRFORGÓGÉPEIN, BUDAPEST, VLG ARADI UTCA 8. - NYOMDAIGAZGATÓ J­ANGERMAYER KÁROLY.

Next