Előre, 1909. december (5. évfolyam, 49-52. szám)

1909-12-04 / 49. szám

1909 december 4. RUSSALKA HERCEGNŐ. Irta: Frank Wedekind. — Azon csodálkozol, hogy jutottam ahhoz, hogy szociáldemokrata legyek és szocialista vezérhez menjek feleségül? — mondotta az ifjú Russalka hercegnő barátnőjéhez, a nem­rég férjhez ment Hohenwart bárónéhoz. — Ennek oka az volt, hogy első házasságom Gal­­liera herceggel gyermektelen maradt. — De hát ok ez ? — kérdezte a báróné s elpirult. — Lehet, hogy ennek ifjúságom története az oka -­- mondta a hercegnő. — Igaz, hogy kissé nehéz elmesélni. Mint gyermek, nagyon elfogott a méltóságom érzete. A világon nem ismertem nagyobb lényt nálamnál. A tükör­ben úgy néztem magamat, mint valami szent­séget. Emellett vidám s vakmerő voltam, de bizonyos dolgokban nem értettem a tréfát. Büszkeségem fellázadt ellene, mint ahogy a paripa felágaskodik valamely rut állat láttá­ra. Ez lett a végzetem­. Amikor Amelia nővé­rem egy este velem erről beszélni kezdett hogy­­mi emberek hogy leszünk, akkor meg tudtam volna fojtani. Nagy­ hivő voltam, s gyakran tárgyaltam órahosszat in persona Is­tennel. Az volt rendületlen meggyőződésem, hogy engem a jó isten teremtett. Azt mond­tam magamnak, hogy amit az emberek csinál­nak, annak nincsen lelke. Amelia meg én a Schwarzeneck kastélyban nevelkedtünk. Cseh­­országban, az egész világtól elzártan. Senki sem volt­ velünk, csak egy kiszáradt udvar­mester és egy jéggé fagyott nevelőnő. Nem tudom, Amelia hogyan jutott a bölcseség­hez Igaz, hogy nálam két évvel idősebb volt és kövér, meg flegmatikus, meg lusta. Egy este azt mesélte nekem, hogy a molnár leánya a faluban gyermeket szült. Fel voltam háborod­va. Azt mondtam neki, hogy ez lehetetlen. A mi szüleink templomban az otár előtt kö­töttek házasságot, ezért ajándékozta meg is­ten őket gyermekekkel és nem azért, mert há­zasságuk első éveiben együtt éltek. Úgy érez­tem, mintha Amelie meg akarna, fosztani en­gem a lét minden jogától. Az éj derekán kér­tem az istent, hogy nyugtasson meg, hogy ne­kem van igazam és nem Ameliának, és tisztán hallottam bensőmben egy hangot: Néked van igazad. És amikor nővérem a legközelebbi napokban megint előállott a természettudo­mányi magyarázataival, akkor megesküdte­m­ néki magamra és mindenre és a jó istenre hogy be fogom néki bizonylani, hogy ezen­ a világon nincsenek házasságon kivnl született gyermekek. Amelia nevetett, de én meggyőző­désemet komolyan vettem, oly tüzes meggyő­ződés­ buzgalmat éreztem magamban, hogy éjjel-nappal vágytam az alkalom után. Karácsony táján az­ apám egész seregével átjött Bécsből vadászni. Azon a télen magá­val hozta Galliera herceget. Tizenhat éves voltam. Mindjárt az első napon őt vettem ga­valléromnak. Huszonnyolc éves volt, nagyon ügyes és figyelmes és őrült szándékomon min­den elképzelhető módon könnyített. Amelia, egy ifjú hadnagygyal Budapestről, mindig kö­zelünkben volt. Három nap múlva megtörtént a szerencsétlenség. Elmondtam neki még az este. Nővérem halotthalvány lett és elájult Azután egész éjjel sírt és zokogott, verte a mellét és tépte a haját, úgy, hogy én kimen­tet­tem egész lelki erőmet, hogy őt megvigasz­taljam. Persze ez nem sokat használt, de én hitemben oly szilárd maradtam, hogy ő végre mint egy magasabb lény előtt, leborult előt­­tem­ és átölelte térdeimet Újév után a vad sereg megint elvonult. A herceget, miután Ameliát vakmerő tettem szemtanújává avattam, nem méltattam többé egy pillantásra sem. Ő minden elképzelhető szerényeséggel beletörődött a semmibe se ve­­résbe. Azután jött a tavasz és néha mégis szo­rongtam. Kértem a jó istent, hogy hozzá való hitemben ne engedjen m­eginganom. Ha visz­­szagondoltam a karácsonyi napokra meg a hercegre, mindig kétségek fogtak el, de nem volt hozzá a legkisebb okom se. És végre, egy­­ szeptemberi estén volt az erkélyen, igy szólt­­tam nővéremhez: — Most láthatod, hogy nekem van igazam Jövőre már most hagyj békén a Véleményed­del. Ő ezekről a dolgokról már nekti szólt egy szót sem. Nagyon rám nézett, azután a nya­kamba borult és agyoncsókolt. De karácsonykor, amikor a herceg megint eljött apámmal vadászni, ekkor egészen más érzések fogtak el, amineket eddig nem is is­mertem. — Apám meglepett bennünket és a herceg megkérte a kezemet. Mézesheteinket Nápolyban éltük végig. Na­gyon, nagyon boldog voltam. Akkor azután a­ morva Egersdorf kastélyba vonultunk vissza hogy minden társaságtól elzárva, antig nekünk tetszik, csak a boldogságunknak éljünk. Gyer­mek után­ vágyódtam úgy, ahogy csak egy fia­tal asszony vágyódhatik utána. Szinte elkép­zelhetetlennek tetszett, hogy­­ pékem ebben a boldogságban most ne lenne részem. Az első esztendőben mindig is beszéltem róla, minden­nap, mint olyas­valamiről, aminek olyan bizo­nyost­ak el kell­ jönnie, mint a hónak vagy a tavasznak. Nem jött­ed." Egész éjszakákon át imádkoztam, térdeimen feküdtem és kértem a jó istent, forró kényeket ontva, hogy inkább tegye, hogy meghaljak, de házasságunkról ne tagadja meg áldását. Nem jött el. Ezalatt a herceg meg már egészen különösen kezdett engem nézni. Észrevettem szerelmén, hogy kezdett hidegülni. Unatkoztunk. Azután az unokanővérem, Telecky grófnő Bécsből, jött hozzánk látogatóba. A hercegnek­­ ő borzasztó volt, nekem azonban ő egy egész­­­­en új világ volt. Ő mindent olvasott, amit csak Európában írtak: Ibsent, Tollstojt, Zolát, Dostojewskyt, Nietzschet, Sudermannt, boly­gó kölcsönkönyvtár volt. Hat hónap alatt égk­épp oly fanatikus atheistát csinált belőlem, mint amilyen hívő katholikus voltam azelőtt. És amikor nem volt bennem a hitnek, a bizo­nyosságnak egy nyoma, egy szalmaszála sem, amikor mindent elvesztettem, ami egy súlyos szerencsétlenség esetén föntartott volna, ak­­­kor megláttam, hogy ő ezalatt megnyerte ma­j­dátlak a férjemet és hogy gyermeket hord tőle, a szíve alatt. Eszméletlenül vittek Bécsbe. Heteken át­­ feküdtem lázban. Fölépülésem után apámhoz­ utaztam, hogy kérjem őt, intézze el a váláso­­­mat. E szóra, válás, kiadta nekem az utat,­ amelyen jöttem. Erre ideutaztam Berlinbe,­ hogy itt ügyvédhez forduljak, de az első órá­tól kezdve, bármilyen társaságba mentem, csak olyan szellem gyermekeivel találkoztam, amilyen a Telecky volt. Olyannak tűntem fel szememben, mint a középkor egy maradványa, mely valamely elfelejtett helyen véletlenül megmaradt. Heves lelkesedés fogott el min­den iránt, ami modern. Levágtam szép haja­i­mat, nem hordoztam már fűzőt, férfiruhákat,s mentem a művésznők estélyére és irtam­ női kérdésről. Egy év sem mú­lt el s én nyilvános­ gyűléseken szerepeltem. A “Hedda Gabler” premierjén ismerked­tem meg dr. Rapporttal. Néhány nap múlva hallottam őt egy szociáldemokrata gyűlésen beszélni. Azután meglátogatott. Első szavai szívből fakadó kérése volt arra a nőiességre, mely bennem él, a nagy hivatásra, hogy mint asszony bádogítsak egy férfit, hagyjam tehát abba ezt a rémes életet. Azt mondta, hogy természetem ellen cselekszem, ez nagyon jó lehet másoknak, de nekem nem. Eleinte ellen­keztem ügyünk szolgálatában, de­­ annyira átlátott, úgy ültem vele szemben, mint egy gyermek, melyet neveletlenségéért megpiror­­­gatnak. — Harmadik látogatásakor arra kárt, hogy legyek a hitvese. Kikosaraztam, pedig megtanultam őt nagyon szeretni. Ahová men­tem róla beszéltek nekem, egész Berlin rajon­gott érte, a néptribunért, a jövendő állam­­kormányzóért. Unter den Linden egy parádé alkalmával én is láttam, mint ujjong ezer to­rokból, feléje a nép. Hallottam munkásokat, amint egymás között beszéltek, hogy ennek az embernek nincsen szentebb dolga a világon mint életfeladata és én tudtam, hogy ezt nyomban mi követi. De már nem volt bátor­ságom , úgy éreztem, hogy ki vagyok zárva minden emberi boldogságból, mert kételked­tem abban, hogy valaha férfit gyermekkel megajándékozhatok. Azután jöttek a legborzasztóbb napok, ami­ket valah éltem. Elhatároztam, hogy megha­lok, morfiumot szedtem. A klinikára vittek Amikor magamhoz tértem, feljajdultam ke­servemben, hogy hiába tettem. De íme, ő­ állt mellettem és fölém­ hajolt. Az orvosok ma­gamra hagytak , és ekkor — ekkor erőm úgy tűnt­ el, mint a semmi, én sírtam és sírtam a kebelén és elmondottam neki mindent. Könyörögtem neki, hogy engedjen elutazni de ő egy napra sem hagyott már magamra, ő akkor olyan dolgokat mesélt nekem, amiket ő maga sem hitt, h­ogy engem megvigasztal­jon. És végre — tudtam, ha van még boldog­ság számomra a földön, úgy ez nála van — akkor nyakába borultam és engedtem, hogy csókoljon, bármily határtalanul érdemtelennek láttam is akkor magamat. Egybekeltünk, ő akarta, hogy az egyházi áldásért is menjünk. Én nagyon jól értettem őt, de nem mertem egy szó ellenvetést sem tenni. És most... A­ hercegnő gyorsan felállott, a mellékszo­­bába ment s hozta a rózsás, apró, kékszemü szociáldemokratát a bölcsőjéből, aki az ifjú báródét, aki szintén fölállt, már a legkomo­lyabb szemmel nézte. — Most képzeld el boldogságomat! A. "bárónő mosolygott. — Nekem egy kicsiny báró mégis csak sokkal kedvesebb lenne — és ha csak egy baronessze lesz is. Szervezett munkások készítménye. Elvtársak, ügyeljünk a fenti védjegyre! ELŐRE SZOCIALISTÁNAK LENNI. Azt kívánja ön tőlem, hogy közelebbről határozzam meg, mit jelent az, szocialistá­nak lenni. Az egyesnek nem áll módjában a szocializmus nevében nyilatkozni és azért csak arról beszélhetek, mint gondolkodom én a hozzám intézett kérdésben. Szocialistának lenni legelőbb is annyit je­­lent, mint minden emberi lénynek ugyan­azon jogokból nyújtani részt, melyeket ma­gam számára is követelek: boldogságra tö­rekedhetni és mindazon javaknak birtokába juthatni, melyeket a létezés nyújthat. Vagy­is e szabállyal egybehangzóan — a mely egyúttal a demokráciáé is — szabályként elismerni mások érdekeinek az enyémmel való teljes egyenjogúságát s oly állapotok létesítésére törekedni, melyek mellett tere volna kinek-kinek hajlama és tehetsége sze­rinti fejlődésre. Szocialistának lenni annyit jelent, mint minden előjog megszüntetésén munkálkod­ni és a gazdasági, valamint politikai téren való egyenlőségért küzdeni s arra törekedni, hogy a régi gyűlölt határvonal szegény­ és gazdag, alárendelt és az között megszűnjék, hogy így csak egy osztály legyen, melynek módija is, kötelezettsége is, legyen a mun­kára s a mely mást maga helyett nem dol­goztathat , abból hasznot nem húzhat. Szocialistának lenni semmiképpen sem teszi azt, hogy csak egy bizonyos párt dia­dalát készítsük elő, a népnek egy bizonyos részét juttassuk hatalomhoz. Nem, itt ar­ról van szó, hogy oly társadalmi rendért dol­gozzunk, melyben minden cselekvő erő össz­­hangzóan egyesül, hogy a köz javára együtt­működjék. Ez áll egy ország polgáraira, valamint a­­küü­lönböző nemzetekre nézve. Béke kerüljön a harc helyébe, kölcsönös szolgálatok s rokonszenv a viszálykodó ön­kény helyébe és az érdekek közössége az ön­zés zabolátlanságának helyébe. Szocialistának lenni annyit jelent, mint a szervezkedés jelentőségét felfogni úgy az emberiségre, mint a társadalomra nézve, hogy a­mennyiben valódi tulajdon minden egyénre nézve alapot és biztosítékot jelent, minden egyesnek birtokossá tételére és gaz­dagsághoz való juttatására már csak az az egy út áll rendelkezésünkre, hogy közös gazdagságot szerzünk. A társadalom min­den egyedét egy nagy egyesület részvénye­sének kell jövőben tekintenünk, a melyben jóakarata, tehetsége­s iparkodása teszi az ő hozzájárulását s a mely egyesületnek össz­­nyereségét igazságos alapelvek szerint azon egyesek között osztják fel, a kik létesítésén fáradoztak. Szocialistának lenni annyit jelent, mint a­­szervezkedés útján iparkodni arra, hogy a szabadság mindinkább valósággá váljék, az a szabadság, mely mindenkinek egyenlőkép­pen nyújt módot műveltségre s életpályára —annyit, mint részt venni oly szervezkedés­ben, mely a birtokos uralkodó hatalommal a magán és közéletben szembeszállva véget vet a birtoktalanságna­k, mely megszünteti az embereknek emberek feletti hatalmát és bennünket ahhoz az állapothoz vezet, mely­ben mindenki akarja azt tenni, a mit tennie kell, kényszer nélkül, csak lel­kiismeretet és értelmet ismerve el urnak maga fölött. Szocialistának lenni annyit jelent, mint bízni abban, hogy ezt n­agy átalakítási mun­kát el lehet végezni, hogy ez minden nemes szív és józan értelem törekvésével egybe­hangzó, megfelel a tudomány eredményei­nek s a történeti fejlődés irányának. De az nem szocialista, a­ki a csendes hoz­­zájárulás, a csendes reménykedés, a renyhe és holt hitnél megáll. A szocialista szavá­ról és cselekvéséről ismerhető fel: félelem és ingadozás nélkül dolgozik azon, hogy ko­runk nagy kérdéseit megoldja, megváltoz­tassa a felfogást a szokások és életmód,gon­dolkozás és berendezkedés, erkölcs és mű­vészet, család és­ tűzhely körül. Egyszóval szocialistának lenni annyit je­lent, mint oly világért dolgozni, mely a ter­melés új rendszere és a demokrácia egyen­lőségi­ elveihez simult, oly világért, mely so­hasem lesz tökéletes és befejezett, hanem mindig készen áll valami jobb számára, oly világért, melyben mondhatják,hogy szabad­ság és szolidaritás béklyó nélkül fejlődhet­nek, hogy csak az összesség gazdagságára és az egyén nyereségére szolgáló világos ér­telem és boldogságot termő erik­ölés ural­kodik. H. Koenigsknecht. FELHÍVÁS. A New Yorki Magyar Nyomdászokhoz. A new yorki 440. számú nyomdász Unió tagjai, dec.­­hó 5.-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. A Grolls Hallban, 145 E. 53 Sz. RENDKÍVÜLI ÉS HAVI GYŰLÉST tart, mely alkalommal új tagokat is felvesz kötelékébe. Felkérjük ez után a new yorki szervezett munkásságot, hogy ezen közlésünkre­­hívják fel a nyomdászok figyelmét. LUJi. ,_G Az Unió megbízásából Farkas Elemér, elnök. v KÜLFÖLDI HÍREK. Athénból jelentik, hogy "a lázadó tenge­résztisztek ellen, akik a börtönben, ahol ismerőseik és rokonaik látogatását fogad­ják, nagyon kellemesen élnek, s a napok­ban befejezik a vizsgálatot, e­r­re a bíróság végzésben ki fogja mondani, hogy esküdt­szék elé utasítja őket. A mozgalom vezetői maguk kívánják ezt, mivel leleplezéseket akarnak tenni, mely eljárásukat új világítás­ban fogja feltüntetni. Londonban dr. B­ordie nevű­ hirhedt ku­ruzsló, aki­ csodaszereivel az egész országot beutazza, színpadon akart föllépni. Az or­vosok nem jó szemmel­ nézték Bordie sze­­­­replését, mert egy áldozata, akitől 24.000 ko­ronát csalt ki minden ellenérték nélkül, per­­rel követelte vissza a pénzét. A minap a ku­ruzsló a St. John kórház közelében levő Canterbury Music Hallban akart bemutat­­kozn . A csarnokot túlnyomóan diákok, or­vostanhallgatók töltötték meg, akik erősen tiltakoztak az előadás ellen. Miskor pedig az igazgató­­bejelentette, hogy az előadást meg­tartják, még nagyobb lármával követelték: — Elő hát a kuruzslóval! Aztán rothadt almákat és záptojásokat dobáltak az artistákra.Az előadást félbe kel­lett szakítani. Az utcán megint teljes erő­­vel tört ki a zavargás, beverték az üzletek­­ kirakatait, amelyekben Bordie szereti árus.!-­­ tottá'19 Tíz diákot letaroztattak. • KÉRELEM A KÁRPITOS ÉS ASZTALOS ELVTÁRSAKHOZ! Az “Előre Fair” sikere érdekében, a fair­­managennél, este 8 és 10 óra között, az “Elő­re” szerkesztőségében, jelentkezni szíves­kedjenek. Koenigsknecht H., Fair manager. ÉRTESÍTÉS. A chicagói Szocialista Párt magyar cso­portjának tagjait, valamint a volt I. III. és IV. osztályok azon tagjait, kik az egyesülés óta még nem jelentek meg szervezetünkben, ezúton értesítjük, hogy folyó év december hó 19-én, vasárnap délután 3 órakor egyleti helyiségünkben, 535 Blue Island Ave. ÉVI KÖZGYŰLÉST tartunk, melyre minden érdeklődő elvtárs részéről pontos megjelenést kér T. Csefkó, lev. titkár. VÉR. • • ...»!• v—r m~, " • ■ Tek­ i­n t e te­m t­öpre­nkedőn... só vár u 1 "Olykor jövőd Mortobágyába Sántún. “ ’ Boldogtalan’;­­rab proletárvilág"• S a­ csu­dás, szörnyű délibáb' ; \ éróceánt varázsol értelem. A tűnődésen és az "álmokon • «'*■ Egy titkos jóslat néha - -á t.csört Uv ••"••••&* vUi Elkápráztat egy őrült, szenti igézet: \ ért. vért látok, ha a jövődbe •nézek''.’.. ,*!! - ■‚ ««; Tán századok tűnnek le addig sorban «*,...* A) i? kuli N(‘hánynak fényijén, millióknak jif’ouior- A sóhajaink tovább mennek-jönnek (ban.; És szivárognak csöndesen a könnyek-*' y És mindhiába küzd a szó, a toll, ••" f Dalok, próféták hasztalan születnek : A zsarnok gép csak zug, csak­­ zakatol."’* S a milliók sínylődnek gyáván, vesztél!". S foly tovább e nyomorult rabélet . .. — Mig föl virrad a szörnyű nagy ítélet: Alig a világ két hadsereggé válv­a összeroppan a halálos tusába. Az egész föld a rémes csatatér, És az erekből kitör majd a vér. .. A háború tombol elkeseredve,­­r­omlik az élet forró, piros nedve. . . S folyni fog a megváltó vér sokáig — Mig hömpölygő, zugó özön­né válik. Mig szörnyű, isteni hatalma támad. Hogy alámossa mind a palotákat És áradása trónt és szobrokat És oltárokat széttör, elragad. . . Mint a regék folyója, zug ömölve, Hogy a szennyet a földről elsöpörje. S a­mint rohan a világon keresztül, Ujjongást, átkokat és jajokat Egy diadalmas összhangba fogad S­zligájában a jövő dala zendül... S a vérhullámok fölcsapnak az égig, Hol még a vak éjszaka feketéink — S te és sötétség, árkos, rut, gálád:­­'‘­é Millióknak vére festi oda rád Egy ttj világnak piros hajnalát!...­ Szép Ernő. MEGHÍV 6. • F. évi december 5-én a Milwaukeeei S.­­­­. magyar osztálya saját egyleti helyiségében dal, szavalat, tréfás jelenetek és világpostával és tánccal egybekötve, egy kedélyes délutánt rendez. M­ű­sor a helyszínen. ELŐRE FAIR tanárik 1909 december 11 és 12-én (Szombat és vasárnap este) a LABOR TEMPLE-ben, 243 E. 84th Street Belépti dij 10 cent. Kezdete este 7 órakor. KÖZREMŰKÖDNEK. Szabadság Munkás Dalárda, Előre Magyar Műkedvelő Egyesü­let. Magyar Zenekedvelők Egyesülete, Egyetértés Zenekedvelők Köre, továbbá több német és cseh romaegyesület és dalárda. Nagy gulyás estély. Hazai borok. — Magyar táncok bemutatása. Minden este tánc. Híres cigányzene. A FAIR TISZTA JÖVEDELME AZ “ELŐRE” ____________JAVÁRA FORDITTATIK. — Minden látogató értékes tárgyat nyerhet. — ELŐRE FAIR ! to be held for the benefit of the Hungarian Socialist Paper “ELŐRE” on ' 1 Saturday, December 11th and Sunday, December 12th, at LABOR TEMPLE, 243 EAST 84th STREET. GRAND PERFORMANCE. DANCING MUSIC ROYAL GIPSY BAND. Admission 10 cent. Beginning at 7 o’clock. ELŐRE FAIR turn Besten des Ungarischen Soc. Partei Organs “ELŐRE” (Vorwaerts) I * abgehalten am Samstag, den 11. und Sonntag, den 12. December I? in GEWERKSCHAFTS HAUSE (LABOR TEMPLE), I -243 East 84th Street. Grossangelegtes Programm an beiden Abenden. TANZMUSIK. BERÜHMTE ZIGEUNER-KAPELLE. ■ Grosses Gulyásessen. Werthvolle Preise. Ungarische Weine. UNGARISCHE NATIONALTAENZE. E Anfang 7 Uhr. Eintritt 10 cents.

Next