Előre, 1909. december (5. évfolyam, 49-52. szám)
1909-12-04 / 49. szám
1909 december 4. RUSSALKA HERCEGNŐ. Irta: Frank Wedekind. — Azon csodálkozol, hogy jutottam ahhoz, hogy szociáldemokrata legyek és szocialista vezérhez menjek feleségül? — mondotta az ifjú Russalka hercegnő barátnőjéhez, a nemrég férjhez ment Hohenwart bárónéhoz. — Ennek oka az volt, hogy első házasságom Galliera herceggel gyermektelen maradt. — De hát ok ez ? — kérdezte a báróné s elpirult. — Lehet, hogy ennek ifjúságom története az oka -- mondta a hercegnő. — Igaz, hogy kissé nehéz elmesélni. Mint gyermek, nagyon elfogott a méltóságom érzete. A világon nem ismertem nagyobb lényt nálamnál. A tükörben úgy néztem magamat, mint valami szentséget. Emellett vidám s vakmerő voltam, de bizonyos dolgokban nem értettem a tréfát. Büszkeségem fellázadt ellene, mint ahogy a paripa felágaskodik valamely rut állat láttára. Ez lett a végzetem. Amikor Amelia nővérem egy este velem erről beszélni kezdett hogymi emberek hogy leszünk, akkor meg tudtam volna fojtani. Nagy hivő voltam, s gyakran tárgyaltam órahosszat in persona Istennel. Az volt rendületlen meggyőződésem, hogy engem a jó isten teremtett. Azt mondtam magamnak, hogy amit az emberek csinálnak, annak nincsen lelke. Amelia meg én a Schwarzeneck kastélyban nevelkedtünk. Csehországban, az egész világtól elzártan. Senki sem volt velünk, csak egy kiszáradt udvarmester és egy jéggé fagyott nevelőnő. Nem tudom, Amelia hogyan jutott a bölcseséghez Igaz, hogy nálam két évvel idősebb volt és kövér, meg flegmatikus, meg lusta. Egy este azt mesélte nekem, hogy a molnár leánya a faluban gyermeket szült. Fel voltam háborodva. Azt mondtam neki, hogy ez lehetetlen. A mi szüleink templomban az otár előtt kötöttek házasságot, ezért ajándékozta meg isten őket gyermekekkel és nem azért, mert házasságuk első éveiben együtt éltek. Úgy éreztem, mintha Amelie meg akarna, fosztani engem a lét minden jogától. Az éj derekán kértem az istent, hogy nyugtasson meg, hogy nekem van igazam és nem Ameliának, és tisztán hallottam bensőmben egy hangot: Néked van igazad. És amikor nővérem a legközelebbi napokban megint előállott a természettudományi magyarázataival, akkor megesküdtem néki magamra és mindenre és a jó istenre hogy be fogom néki bizonylani, hogy ezen a világon nincsenek házasságon kivnl született gyermekek. Amelia nevetett, de én meggyőződésemet komolyan vettem, oly tüzes meggyőződés buzgalmat éreztem magamban, hogy éjjel-nappal vágytam az alkalom után. Karácsony táján az apám egész seregével átjött Bécsből vadászni. Azon a télen magával hozta Galliera herceget. Tizenhat éves voltam. Mindjárt az első napon őt vettem gavalléromnak. Huszonnyolc éves volt, nagyon ügyes és figyelmes és őrült szándékomon minden elképzelhető módon könnyített. Amelia, egy ifjú hadnagygyal Budapestről, mindig közelünkben volt. Három nap múlva megtörtént a szerencsétlenség. Elmondtam neki még az este. Nővérem halotthalvány lett és elájult Azután egész éjjel sírt és zokogott, verte a mellét és tépte a haját, úgy, hogy én kimentettem egész lelki erőmet, hogy őt megvigasztaljam. Persze ez nem sokat használt, de én hitemben oly szilárd maradtam, hogy ő végre mint egy magasabb lény előtt, leborult előttem és átölelte térdeimet Újév után a vad sereg megint elvonult. A herceget, miután Ameliát vakmerő tettem szemtanújává avattam, nem méltattam többé egy pillantásra sem. Ő minden elképzelhető szerényeséggel beletörődött a semmibe se verésbe. Azután jött a tavasz és néha mégis szorongtam. Kértem a jó istent, hogy hozzá való hitemben ne engedjen meginganom. Ha viszszagondoltam a karácsonyi napokra meg a hercegre, mindig kétségek fogtak el, de nem volt hozzá a legkisebb okom se. És végre, egy szeptemberi estén volt az erkélyen, igy szólttam nővéremhez: — Most láthatod, hogy nekem van igazam Jövőre már most hagyj békén a Véleményeddel. Ő ezekről a dolgokról már nekti szólt egy szót sem. Nagyon rám nézett, azután a nyakamba borult és agyoncsókolt. De karácsonykor, amikor a herceg megint eljött apámmal vadászni, ekkor egészen más érzések fogtak el, amineket eddig nem is ismertem. — Apám meglepett bennünket és a herceg megkérte a kezemet. Mézesheteinket Nápolyban éltük végig. Nagyon, nagyon boldog voltam. Akkor azután a morva Egersdorf kastélyba vonultunk vissza hogy minden társaságtól elzárva, antig nekünk tetszik, csak a boldogságunknak éljünk. Gyermek után vágyódtam úgy, ahogy csak egy fiatal asszony vágyódhatik utána. Szinte elképzelhetetlennek tetszett, hogy pékem ebben a boldogságban most ne lenne részem. Az első esztendőben mindig is beszéltem róla, mindennap, mint olyasvalamiről, aminek olyan bizonyostak el kell jönnie, mint a hónak vagy a tavasznak. Nem jötted." Egész éjszakákon át imádkoztam, térdeimen feküdtem és kértem a jó istent, forró kényeket ontva, hogy inkább tegye, hogy meghaljak, de házasságunkról ne tagadja meg áldását. Nem jött el. Ezalatt a herceg meg már egészen különösen kezdett engem nézni. Észrevettem szerelmén, hogy kezdett hidegülni. Unatkoztunk. Azután az unokanővérem, Telecky grófnő Bécsből, jött hozzánk látogatóba. A hercegnek ő borzasztó volt, nekem azonban ő egy egészen új világ volt. Ő mindent olvasott, amit csak Európában írtak: Ibsent, Tollstojt, Zolát, Dostojewskyt, Nietzschet, Sudermannt, bolygó kölcsönkönyvtár volt. Hat hónap alatt égképp oly fanatikus atheistát csinált belőlem, mint amilyen hívő katholikus voltam azelőtt. És amikor nem volt bennem a hitnek, a bizonyosságnak egy nyoma, egy szalmaszála sem, amikor mindent elvesztettem, ami egy súlyos szerencsétlenség esetén föntartott volna, akkor megláttam, hogy ő ezalatt megnyerte majdátlak a férjemet és hogy gyermeket hord tőle, a szíve alatt. Eszméletlenül vittek Bécsbe. Heteken át feküdtem lázban. Fölépülésem után apámhoz utaztam, hogy kérjem őt, intézze el a válásomat. E szóra, válás, kiadta nekem az utat, amelyen jöttem. Erre ideutaztam Berlinbe, hogy itt ügyvédhez forduljak, de az első órától kezdve, bármilyen társaságba mentem, csak olyan szellem gyermekeivel találkoztam, amilyen a Telecky volt. Olyannak tűntem fel szememben, mint a középkor egy maradványa, mely valamely elfelejtett helyen véletlenül megmaradt. Heves lelkesedés fogott el minden iránt, ami modern. Levágtam szép hajaimat, nem hordoztam már fűzőt, férfiruhákat,s mentem a művésznők estélyére és irtam női kérdésről. Egy év sem múlt el s én nyilvános gyűléseken szerepeltem. A “Hedda Gabler” premierjén ismerkedtem meg dr. Rapporttal. Néhány nap múlva hallottam őt egy szociáldemokrata gyűlésen beszélni. Azután meglátogatott. Első szavai szívből fakadó kérése volt arra a nőiességre, mely bennem él, a nagy hivatásra, hogy mint asszony bádogítsak egy férfit, hagyjam tehát abba ezt a rémes életet. Azt mondta, hogy természetem ellen cselekszem, ez nagyon jó lehet másoknak, de nekem nem. Eleinte ellenkeztem ügyünk szolgálatában, de annyira átlátott, úgy ültem vele szemben, mint egy gyermek, melyet neveletlenségéért megpirorgatnak. — Harmadik látogatásakor arra kárt, hogy legyek a hitvese. Kikosaraztam, pedig megtanultam őt nagyon szeretni. Ahová mentem róla beszéltek nekem, egész Berlin rajongott érte, a néptribunért, a jövendő államkormányzóért. Unter den Linden egy parádé alkalmával én is láttam, mint ujjong ezer torokból, feléje a nép. Hallottam munkásokat, amint egymás között beszéltek, hogy ennek az embernek nincsen szentebb dolga a világon mint életfeladata és én tudtam, hogy ezt nyomban mi követi. De már nem volt bátorságom , úgy éreztem, hogy ki vagyok zárva minden emberi boldogságból, mert kételkedtem abban, hogy valaha férfit gyermekkel megajándékozhatok. Azután jöttek a legborzasztóbb napok, amiket valah éltem. Elhatároztam, hogy meghalok, morfiumot szedtem. A klinikára vittek Amikor magamhoz tértem, feljajdultam keservemben, hogy hiába tettem. De íme, ő állt mellettem és fölém hajolt. Az orvosok magamra hagytak , és ekkor — ekkor erőm úgy tűnt el, mint a semmi, én sírtam és sírtam a kebelén és elmondottam neki mindent. Könyörögtem neki, hogy engedjen elutazni de ő egy napra sem hagyott már magamra, ő akkor olyan dolgokat mesélt nekem, amiket ő maga sem hitt, hogy engem megvigasztaljon. És végre — tudtam, ha van még boldogság számomra a földön, úgy ez nála van — akkor nyakába borultam és engedtem, hogy csókoljon, bármily határtalanul érdemtelennek láttam is akkor magamat. Egybekeltünk, ő akarta, hogy az egyházi áldásért is menjünk. Én nagyon jól értettem őt, de nem mertem egy szó ellenvetést sem tenni. És most... A hercegnő gyorsan felállott, a mellékszobába ment s hozta a rózsás, apró, kékszemü szociáldemokratát a bölcsőjéből, aki az ifjú báródét, aki szintén fölállt, már a legkomolyabb szemmel nézte. — Most képzeld el boldogságomat! A. "bárónő mosolygott. — Nekem egy kicsiny báró mégis csak sokkal kedvesebb lenne — és ha csak egy baronessze lesz is. Szervezett munkások készítménye. Elvtársak, ügyeljünk a fenti védjegyre! ELŐRE SZOCIALISTÁNAK LENNI. Azt kívánja ön tőlem, hogy közelebbről határozzam meg, mit jelent az, szocialistának lenni. Az egyesnek nem áll módjában a szocializmus nevében nyilatkozni és azért csak arról beszélhetek, mint gondolkodom én a hozzám intézett kérdésben. Szocialistának lenni legelőbb is annyit jelent, mint minden emberi lénynek ugyanazon jogokból nyújtani részt, melyeket magam számára is követelek: boldogságra törekedhetni és mindazon javaknak birtokába juthatni, melyeket a létezés nyújthat. Vagyis e szabállyal egybehangzóan — a mely egyúttal a demokráciáé is — szabályként elismerni mások érdekeinek az enyémmel való teljes egyenjogúságát s oly állapotok létesítésére törekedni, melyek mellett tere volna kinek-kinek hajlama és tehetsége szerinti fejlődésre. Szocialistának lenni annyit jelent, mint minden előjog megszüntetésén munkálkodni és a gazdasági, valamint politikai téren való egyenlőségért küzdeni s arra törekedni, hogy a régi gyűlölt határvonal szegény és gazdag, alárendelt és az között megszűnjék, hogy így csak egy osztály legyen, melynek módija is, kötelezettsége is, legyen a munkára s a mely mást maga helyett nem dolgoztathat , abból hasznot nem húzhat. Szocialistának lenni semmiképpen sem teszi azt, hogy csak egy bizonyos párt diadalát készítsük elő, a népnek egy bizonyos részét juttassuk hatalomhoz. Nem, itt arról van szó, hogy oly társadalmi rendért dolgozzunk, melyben minden cselekvő erő összhangzóan egyesül, hogy a köz javára együttműködjék. Ez áll egy ország polgáraira, valamint aküülönböző nemzetekre nézve. Béke kerüljön a harc helyébe, kölcsönös szolgálatok s rokonszenv a viszálykodó önkény helyébe és az érdekek közössége az önzés zabolátlanságának helyébe. Szocialistának lenni annyit jelent, mint a szervezkedés jelentőségét felfogni úgy az emberiségre, mint a társadalomra nézve, hogy amennyiben valódi tulajdon minden egyénre nézve alapot és biztosítékot jelent, minden egyesnek birtokossá tételére és gazdagsághoz való juttatására már csak az az egy út áll rendelkezésünkre, hogy közös gazdagságot szerzünk. A társadalom minden egyedét egy nagy egyesület részvényesének kell jövőben tekintenünk, a melyben jóakarata, tehetséges iparkodása teszi az ő hozzájárulását s a mely egyesületnek össznyereségét igazságos alapelvek szerint azon egyesek között osztják fel, a kik létesítésén fáradoztak. Szocialistának lenni annyit jelent, mint aszervezkedés útján iparkodni arra, hogy a szabadság mindinkább valósággá váljék, az a szabadság, mely mindenkinek egyenlőképpen nyújt módot műveltségre s életpályára —annyit, mint részt venni oly szervezkedésben, mely a birtokos uralkodó hatalommal a magán és közéletben szembeszállva véget vet a birtoktalanságnak, mely megszünteti az embereknek emberek feletti hatalmát és bennünket ahhoz az állapothoz vezet, melyben mindenki akarja azt tenni, a mit tennie kell, kényszer nélkül, csak lelkiismeretet és értelmet ismerve el urnak maga fölött. Szocialistának lenni annyit jelent, mint bízni abban, hogy ezt nagy átalakítási munkát el lehet végezni, hogy ez minden nemes szív és józan értelem törekvésével egybehangzó, megfelel a tudomány eredményeinek s a történeti fejlődés irányának. De az nem szocialista, aki a csendes hozzájárulás, a csendes reménykedés, a renyhe és holt hitnél megáll. A szocialista szaváról és cselekvéséről ismerhető fel: félelem és ingadozás nélkül dolgozik azon, hogy korunk nagy kérdéseit megoldja, megváltoztassa a felfogást a szokások és életmód,gondolkozás és berendezkedés, erkölcs és művészet, család és tűzhely körül. Egyszóval szocialistának lenni annyit jelent, mint oly világért dolgozni, mely a termelés új rendszere és a demokrácia egyenlőségi elveihez simult, oly világért, mely sohasem lesz tökéletes és befejezett, hanem mindig készen áll valami jobb számára, oly világért, melyben mondhatják,hogy szabadság és szolidaritás béklyó nélkül fejlődhetnek, hogy csak az összesség gazdagságára és az egyén nyereségére szolgáló világos értelem és boldogságot termő erikölés uralkodik. H. Koenigsknecht. FELHÍVÁS. A New Yorki Magyar Nyomdászokhoz. A new yorki 440. számú nyomdász Unió tagjai, dec.hó 5.-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. A Grolls Hallban, 145 E. 53 Sz. RENDKÍVÜLI ÉS HAVI GYŰLÉST tart, mely alkalommal új tagokat is felvesz kötelékébe. Felkérjük ez után a new yorki szervezett munkásságot, hogy ezen közlésünkrehívják fel a nyomdászok figyelmét. LUJi. ,_G Az Unió megbízásából Farkas Elemér, elnök. v KÜLFÖLDI HÍREK. Athénból jelentik, hogy "a lázadó tengerésztisztek ellen, akik a börtönben, ahol ismerőseik és rokonaik látogatását fogadják, nagyon kellemesen élnek, s a napokban befejezik a vizsgálatot, erre a bíróság végzésben ki fogja mondani, hogy esküdtszék elé utasítja őket. A mozgalom vezetői maguk kívánják ezt, mivel leleplezéseket akarnak tenni, mely eljárásukat új világításban fogja feltüntetni. Londonban dr. Bordie nevű hirhedt kuruzsló, aki csodaszereivel az egész országot beutazza, színpadon akart föllépni. Az orvosok nem jó szemmel nézték Bordie szereplését, mert egy áldozata, akitől 24.000 koronát csalt ki minden ellenérték nélkül, perrel követelte vissza a pénzét. A minap a kuruzsló a St. John kórház közelében levő Canterbury Music Hallban akart bemutatkozn . A csarnokot túlnyomóan diákok, orvostanhallgatók töltötték meg, akik erősen tiltakoztak az előadás ellen. Miskor pedig az igazgatóbejelentette, hogy az előadást megtartják, még nagyobb lármával követelték: — Elő hát a kuruzslóval! Aztán rothadt almákat és záptojásokat dobáltak az artistákra.Az előadást félbe kellett szakítani. Az utcán megint teljes erővel tört ki a zavargás, beverték az üzletek kirakatait, amelyekben Bordie szereti árus.!- tottá'19 Tíz diákot letaroztattak. • KÉRELEM A KÁRPITOS ÉS ASZTALOS ELVTÁRSAKHOZ! Az “Előre Fair” sikere érdekében, a fairmanagennél, este 8 és 10 óra között, az “Előre” szerkesztőségében, jelentkezni szíveskedjenek. Koenigsknecht H., Fair manager. ÉRTESÍTÉS. A chicagói Szocialista Párt magyar csoportjának tagjait, valamint a volt I. III. és IV. osztályok azon tagjait, kik az egyesülés óta még nem jelentek meg szervezetünkben, ezúton értesítjük, hogy folyó év december hó 19-én, vasárnap délután 3 órakor egyleti helyiségünkben, 535 Blue Island Ave. ÉVI KÖZGYŰLÉST tartunk, melyre minden érdeklődő elvtárs részéről pontos megjelenést kér T. Csefkó, lev. titkár. VÉR. • • ...»!• v—r m~, " • ■ Tek in t e tem töprenkedőn... só vár u 1 "Olykor jövőd Mortobágyába Sántún. “ ’ Boldogtalan’;rab proletárvilág"• S a csudás, szörnyű délibáb' ; \ éróceánt varázsol értelem. A tűnődésen és az "álmokon • «'*■ Egy titkos jóslat néha - -á t.csört Uv ••"••••&* vUi Elkápráztat egy őrült, szenti igézet: \ ért. vért látok, ha a jövődbe •nézek''.’.. ,*!! - ■‚ ««; Tán századok tűnnek le addig sorban «*,...* A) i? kuli N(‘hánynak fényijén, millióknak jif’ouior- A sóhajaink tovább mennek-jönnek (ban.; És szivárognak csöndesen a könnyek-*' y És mindhiába küzd a szó, a toll, ••" f Dalok, próféták hasztalan születnek : A zsarnok gép csak zug, csak zakatol."’* S a milliók sínylődnek gyáván, vesztél!". S foly tovább e nyomorult rabélet . .. — Mig föl virrad a szörnyű nagy ítélet: Alig a világ két hadsereggé válva összeroppan a halálos tusába. Az egész föld a rémes csatatér, És az erekből kitör majd a vér. .. A háború tombol elkeseredve,romlik az élet forró, piros nedve. . . S folyni fog a megváltó vér sokáig — Mig hömpölygő, zugó özönné válik. Mig szörnyű, isteni hatalma támad. Hogy alámossa mind a palotákat És áradása trónt és szobrokat És oltárokat széttör, elragad. . . Mint a regék folyója, zug ömölve, Hogy a szennyet a földről elsöpörje. S amint rohan a világon keresztül, Ujjongást, átkokat és jajokat Egy diadalmas összhangba fogad Szligájában a jövő dala zendül... S a vérhullámok fölcsapnak az égig, Hol még a vak éjszaka feketéink — S te és sötétség, árkos, rut, gálád:'‘é Millióknak vére festi oda rád Egy ttj világnak piros hajnalát!... Szép Ernő. MEGHÍV 6. • F. évi december 5-én a Milwaukeeei S.. magyar osztálya saját egyleti helyiségében dal, szavalat, tréfás jelenetek és világpostával és tánccal egybekötve, egy kedélyes délutánt rendez. Műsor a helyszínen. ELŐRE FAIR tanárik 1909 december 11 és 12-én (Szombat és vasárnap este) a LABOR TEMPLE-ben, 243 E. 84th Street Belépti dij 10 cent. Kezdete este 7 órakor. KÖZREMŰKÖDNEK. Szabadság Munkás Dalárda, Előre Magyar Műkedvelő Egyesület. Magyar Zenekedvelők Egyesülete, Egyetértés Zenekedvelők Köre, továbbá több német és cseh romaegyesület és dalárda. Nagy gulyás estély. Hazai borok. — Magyar táncok bemutatása. Minden este tánc. Híres cigányzene. A FAIR TISZTA JÖVEDELME AZ “ELŐRE” ____________JAVÁRA FORDITTATIK. — Minden látogató értékes tárgyat nyerhet. — ELŐRE FAIR ! to be held for the benefit of the Hungarian Socialist Paper “ELŐRE” on ' 1 Saturday, December 11th and Sunday, December 12th, at LABOR TEMPLE, 243 EAST 84th STREET. GRAND PERFORMANCE. DANCING MUSIC ROYAL GIPSY BAND. Admission 10 cent. Beginning at 7 o’clock. ELŐRE FAIR turn Besten des Ungarischen Soc. Partei Organs “ELŐRE” (Vorwaerts) I * abgehalten am Samstag, den 11. und Sonntag, den 12. December I? in GEWERKSCHAFTS HAUSE (LABOR TEMPLE), I -243 East 84th Street. Grossangelegtes Programm an beiden Abenden. TANZMUSIK. BERÜHMTE ZIGEUNER-KAPELLE. ■ Grosses Gulyásessen. Werthvolle Preise. Ungarische Weine. UNGARISCHE NATIONALTAENZE. E Anfang 7 Uhr. Eintritt 10 cents.